2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Blaine úgy dönt, hogy még megpróbálja elkapni Resse gyilkosát. Ám a tájoló varázslata egyszerűen visszavezeti az olvasóterembe, ahonnan indult. Ott viszont senkit sem talál. Ám a könyv még mindig ott árválkodik a nevével ellátott asztalon. Ki tudja, talán a varázslata sikerült félre, talán már eleve végzett a próbával. De akárhogy is, ahogy odalép a könyvhöz, az mintha csak megérezné a jelenlétét elszavalja újra a kezdeti kis versikét. Ha pedig még ki is mondja a megtudott jelszót, akkor a könyv kinyitja magát, és Blaine egy nevére szóló levélkét talál benne. Viszont, ha belelapoz a könyvbe, akkor megállapíthatja, hogy ez egy komolyabb gyógyító szakhoz kapcsolódó szakkönyv, amit viszonylag nehéz beszerezni. Nem is régi kiadású. Gyógyítóként biztosan sokszor veszi majd hasznát. A levélkét széthajtva pedig a következő üzenetet olvashatja:
Kedves Mr. Mitchell, Gratulálok, hogy idáig eljutott! Remélem megtalálja a saját útját az életben, és a szakmájában is. Az alábbi könyv, melynek megfejtette a jelszavát, egy apró személyes ajándék tőlem. Talán hasznát veszi majd az életben. Gratulálok a sikeres próbához. Minden bizonnyal megkönnyebbülést jelent, hogy ezúttal csak egy szimulációban vett részt, amit egy kedves barátom segítségével idéztem elő. Miss Resse tökéletes egészségnek örvend, és éppen egy másik csoport próbáját vezeti le. De ne feledje aurorként könnyen kerülhet hasonló helyzetbe, amikor gyorsan kell döntéseket hoznia. Ez pedig nem mindig könnyű. Legyen mindig ilyen határozott, és ne inogjon meg a döntéseiben. Ha adhatok még egy utolsó tanácsot. Üdvözlettel: Petra von Rosemberg
Úgy tűnik, bár nem indult túl jól a kapcsolatuk, Petra már mégsem neheztel Blainere. A rejtvény is megoldódni látszódik, amit időnként hallott idegen nyelvű beszédfoszlányokat átszűrődni a próbák során, vélhetően Petra illuzionista barátjától származhatott, aki segítette a próba lebonyolításában.
Tita már nem kap igazi választ a kérdésére, csak gúnyos kinevetést. Ellenben amikor végül szembesül a döntéshelyzettel, és lényegében elküldi a testvérét, az még utoljára oda szúrja, hogy még hallanak egymásról. De azt is olyan bántó gúnnyal, amit talán még soha korábban nem hallott Tita senkitől. Aztán ténylegesen eltűnik. A kadétlány pedig gyorsan és hatékonyan hatástalanítja a csapdát, amit nővére hagyott hátra számára, és vőlegénye számára. A tekercsek kővé válnak a varázslata nyomán, és villámlás abbamarad. Chris pedig kiszabadul. Bár láthatólag elég kába. Amikor Tita odamegy hozzá, akkor kissé vontatottan, és kábán Chris elmondja neki, hogy hallotta a testvérétől, hogy a jelszó amit keresett a fulgur, ami nem más, mint a villám latin megfelelője, most pedig be kell fejeznie a küldetést az olvasóterembe. Amikor Tita odaér, addigra már ott találja Blaine-t is. De ami számára érdekesebb, hogy a saját nevével ellátott asztalon a könyve, mintha csak megérezte volna, hogy megérkezett, újra elszavalja neki Petra versikéjét. Amikor pedig kimondja a jelszavát a könyv ki is nyílik. Van benne egy levélke Petrától, de ha lapozgatni kezdi a könyvet akkor megállapíthatja, hogy egy elemista szakkönyv, ami viszonylag nehezen beszerezhető értékesebb példány. A levélkében pedig a következő szöveget olvashatja:
Kedves Miss Blunt, Gratulálok, hogy idáig eljutott! Remélem megtalálja a saját útját az életben, és a szakmájában is. Az alábbi könyv, melynek megfejtette a jelszavát, egy apró személyes ajándék tőlem. Talán hasznát veszi majd az életben. Gratulálok a sikeres próbához. Minden bizonnyal megkönnyebbülést jelent, hogy ezúttal csak egy szimulációban vett részt, amit egy kedves barátom segítségével idéztem elő. A vőlegénye természetesen nem volt jelen a szimulációban, és a testvére sem lett gonosztevő. De ne feledje aurorként könnyen kerülhet hasonló helyzetbe, amikor gyorsan kell döntéseket hoznia. Ez pedig nem mindig könnyű. Legyen mindig ilyen határozott, és ne inogjon meg a döntéseiben. Ha adhatok még egy utolsó tanácsot. Üdvözlettel: Petra von Rosemberg[/i]
Tita nem sokszor beszélgetett Petrával, valahogy megmaradt a hivatalos segítő-kadét kapcsolatuk, most mégis úgy érezheti, hogy talán már kivita a német segítő lány tiszteletét. Talán már lassan kolleginaként fog tekinteni rá. Bár még kérdéses, hogy az utolsó próbára hány pontot fog kapni, és hányadik helyen végez. Mégis ez volt az első igazán emberközeli megnyilvánulása a német fiatal auror nőnek. A rejtvény is megoldódni látszódik, amit időnként hallott idegen nyelvű beszédfoszlányokat átszűrődni a próbák során, vélhetően Petra illuzionista barátjától származhatott, aki segítette a próba lebonyolításában.
"Nincs az a vagyon és hatalom, mely biztonságot nyújthatna, hisz minél nagyobb, annál több veszélyt hoz."
Titanille Blunt
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-08-25, 21:02
Könyvtározás és Tita
Mivel a varázslat sikerül így szó nem eshet arról, hogy leakadjak az eredményéről, alap tehát, hogy meglovagolom a kérdést és azonnal megindulok a goromba könyveket faképnél próbálva hagyni gyorsan. Nem adok nagy esélyt annak, hogy a verbális piszkálódásom sikert aratna, de amikor mégis megtörténik magam is meglepődöm rajta. Igazság szerint már a visszanevetgélés ténye is felnyomja a vérnyomásomat, a pulzusom pedig a szavak hallatán szaporásodik utána. - Legjobb, mi? Neked vagy nekem? - forgatom a szemeimet, s tartom "szóval" az illetőt, de közben inkább azt figyelem merre osonhatnék utána, ha már így kimutatott embert a varázslatom. Nem vagyok egy könyvtáros alkat, de tisztelem a köbyveket és a tudást is, éppen ezért cseppet se tetszik már az se, hogy a könyveket valaki megbájolta, hogy támadjanak. Ugyanakkor amikor meglátom, hogy szó szerint színpadias halálba készített fel valaki ezzel az égető lógatással egyet valaki, azon megint csak fennakad a szemem. Így, hogy észlelem, hogy ráadásul azt a számot viseli a gerinc magán, amit keresek még meredekebb az egész. Közelebb indulok a tetthelyhez. Fogalmam sincs arról, hogy mi az a Tesla tekercs. Ha tudnám is, ebben a pillanatban biztos enm az az első gondolat, ami eszembe jut, tekintve, hogy Christ látom magam előtt. Felmerül bennem a gondolat, hogy ez csak illúzió és kamu, hiszen az Akadémia elkezdésekor és azóta is levelezünk, s egy szóval sem írta, hogy idejönne, de nyilván ha feladatot kapott nem adta volna ki, ne meg ha el akarták rabolni el tudták.. szóval elhessegetem magamtól az illúzió gondolatát. Még úgy is, hogy Tamara jelenik meg a középpontban. - Hogy van képed?! - förmedek rá, s fordulok szembe vele. - Elmentél! Eltűntél. Mindenkinek csak fájdalmat okoztál és még most is tetézed? Fulladj meg, Tamara! Már megszoktam a hiányodat. Tűnj el újra a semmiben. - szájalok vele, s eszem ágában sincs utána eredni. Haragszom rá, amiért nincs sehol, amit mondott, amit csináld, így sokkal inkább azzal kezdek foglalkozni, hogy olyas valakit mentsek meg aki igenis a jelenem része. Remélem, hogy sikerül. Előveszem pálcámat és pajzsot próbálok vonni Chris köré, hogy a zsugorodó bűbájt pótoljam addig, amíg kitalálok valamit a tekercsek ellen. Kővé szeretném változtatni az egyiket, s ha sikerül majd meglátjuk mit művelek a másikkal majd.
//Duro Kővé változtató bűbáj Az eltalált tárgyat kővé változtatja (de kinézete nem változik). HP7 Hermione Granger használja egy fali szőnyegen hogy a halálfalók elájuljanak. - A durva szóból. Protego Pajzsbűbáj Egy láthatatlan falat teremt. Elég erővel elvégezve hátra is vetheti a körülötte állókat. HP4 Harry Potter a Trimágus Tusára készülve tanulja meg ezt a bűbájt. Később számtalanszor használják. Hatása erősíthető; három ilyen változata ismert: protego totalum, protego maxima és protego horribilis. A latin „protego”, megvédeni szóból.
//Varázserő + Intelligencia = 25+35=60
Titanille Blunt carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
//Elnézést, de másfél napja az ágyat nyomom, sikerült benyalnom valamit, úgyhogy most csak offot írok. Blaine reménykedik, hogy ez tényleg csak a szimuláció, és Reese nem halt meg igazából, de azért sziven üti a dolog. Úgy dönt, hogy most már el kell kapnia azt az alakot, ezért valamilyen sötét teremtmény tájoló varázslattal belövi, hogy hol lehet, és megpróbálja likvidálni. Varázserő 20 + iq 35=55 alá
Blaine Mitchell carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
//
***
Petra von Rosemberg
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-08-19, 10:38
5. Forduló (5. kör)
Blaine gyorsan átlátja a helyzetet, és döntést is hoz. Éppen ahogy egy aurortól elvárható egy nehéz helyzetben. Kérdés viszont, hogy ez a döntés utólag helyesnek bizonyul-e majd az elszámolásnál. Valahol még a fülébe cseng ellensége gúnyos nevetése, vélhetően nem hiszi, hogy Blaine képes lenne a lányt is megmenteni, és őt is elkapni. Vagy csak úgy egyáltalán valaha elkapni. Minden esetre sikerül megszereznie vámpírgyorsasága révén a könyvet, éppen mielőtt elszakadna a kötél, és megsemmisülne az. Ahogy lapozgatni kezdi a zsákmányát, valahogy egy szó ugrik ki neki minden lapról vastagon kiemelve. "Sanguis", vagyis latinból fordítva: vér. A könyv közepe fele azonban talál egy bonyolultabb vérpótló főzet leírását is, ami segíthetne. Ám ez éppen nincs nála kész formában, elkészíteni pedig aligha maradt ideje. Az egyetlen dolog amit sikerül elérnie a méreg megállításával, hogy Reese egy pillanatra, mintha magához térne. Bár úgy tűnik a lány számára az is erős fizikai kihívás, hogy kinyissa a szemét. Elhaló hangon suttog végül egy szót, láthatóan minden megmaradt erejét beleadva. - Sanguis... - aztán egyszerűen elernyed a teste, ahogy kiszáll belőle az utolsó lehelet, és immár csak üveges élettelen tekintettel néz fel Blainere. Nem sikerült megmentenie. Viszont a fülében még ott cseng az a szó. Talán eszébe jut, hogy a próba elején egy könyv kérte tőle a jelszavát. Már csak az a kérdés, hogy Blaine mihez kezd ezzel? Visszatér az olvasóterembe, hogy véget vessen a szimulációnak, vagy egy utolsó kísérletet tesz nemezise elfogására, aki megölte a szeretett lányt, és aki talán már el is menekült a helyszínről?
Mivel Tita nem írt hsz-t, ő ugyanott tart, az előző döntés helyzetben.
//Ez úttal Varázserő és Intelligencia próbára kell dobni a már szokásos módon. Blaine (55): 05, 08, 46, 86, Tita (60): 56, 00, 43, 00, Határidő: 08. 25. éjfél, következő hsz: 26. //
"Nincs az a vagyon és hatalom, mely biztonságot nyújthatna, hisz minél nagyobb, annál több veszélyt hoz."
Még mindig úgy vagyok vele, hogy nem csak megsérülhetek, hanem egy rossz döntés miatt ki is eshetek a versenyből. Átgondolt akarok lenni, de ha nem hallgatok az ösztöneimre, az később is a vesztemet jelentheti, ezért úgy vagyok vele, hogy nem tagadom meg önmagamat, nyers és leleményes maradok. A könyvesszekrényt ugyan le tudom dönteni, de mögötte sem találom meg az alakot, aki eddig hátráltatott. De legalább kint vagyok! A macskát fel sem kell kapnom, ugrál a biztos pontokon, hogy nyomozzunk tovább, rájőjjünk, hogy hol lehet az a bizonyos 690-es szám. A helyzetet gyorsan átlátom, már ugranék is Reese-hez, noha tudom, hogy csak valami látomás, vélhetően mindenki valaki fontosat lát, hogy meg legyen a dilemma. Ám szembesülök vele, hogy egykori ellenségem még ide is követett, legalábbis a mágia, vagy a tudatalattim őt jeleníti meg. Gyorsan mérlegelek, pedig amúgy nem nehéz a választás. Keserűen felnevetek, és csak legyintek. – Óh, dehogynem. Most megmentem őt, legközelebb elkaplak téged. Ezzel nincs vége! – Hagyom futni azt az állatot, hogy a pálcámat ismét előkapva magamhoz lebegtessem a könyvet, vagy ha még vámpírként oda tudok futni, elkapom, mielőtt elégne a kötél. Bárhogy is legyen, ha sikerül lekapnom a könyvet, akkor máris Reese-hez szaladok vele, átlapozva, hogy a mérgekre mi lehet jó belőle. Az oldalsó tarisznyámban vannak őrült gyógynövények, levélformájú szárított változatok is, na meg némi gyógyital is. Nem kezdem el pofozgatni a lányt, inkább megszüntetem a mérget csepegtető csövet, vagy legalábbis elvezetem, hogy egy újat alakítsak ki, hogy azzal pótoljam fel az elvesztett vérmennyiséget.
//Vámpírügyesség, gyorsaság, megnövekedett reflexek + invito varázslat Varázserő 20 + iq 35=55 alá
Blaine Mitchell carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
//
Megjegyzés -- Ruha -- Zene --
***
Petra von Rosemberg
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-08-12, 15:35
5. Forduló (4. kör)
Nos, sem laposra préselődni, sem ropogósra sülni nem szép halál, de Blaine-nek egyre inkább az lehet az érzése, hogy valaki direktben tesz keresztbe neki, és nagyon jól szórakozik a szorongatott helyzetén. Viszont legalább a tarolóátok sikerrel jár, és ledől előtte a könyvesszekrény, így gyorsan kimenekülhet a lángok közül a macskájával együtt mielőtt tényleg megégnének. Ám amikor körbe tekint, akkor gyorsan elég szörnyű helyzetet ismerhet fel. A bal oldalon valamiféle zöld lánggal égő mágikus tűz felett egy kötélen függ egy igen vastag könyv, amit talán fel is ismer, hiszen ezt a könyvet a kilencedik évfolyamos anatómia órákon minden gyógyító hallgatón keményen bevasalják. Lényegében mindenféle vérképzéssel, vérveszteséggel, vérátkokkal foglalkozik. A gerincén pedig ott van a könyvtári jelzés is, méghozzá a 690-es szám. A baj csak az, hogy a könyvet tartó kötelet a másik végénél éppen egy gyertyaláng égeti át. Vélhetően pillanatokon belül elszakad a kötél, és a könyv a tűz martaléka lesz. A jobb oldal viszont ennél egy sokkal szörnyűbb képet tár elé. Egy majdnem teljesen függőleges helyzetbe állított fém ágyat, amihez egy vörös hajú lány Reese van hozzászíjazva. Csakhogy a karjából egy átalakított mugli dialízisgép csöve jön ki. Ám a rendes géppel ellenétben nincs visszavezetés. A vér egy tartályban gyűlik a lány mellett, amihez valamiféle méreg csepeg. Az a vér már nem használható. Márpedig abból, hogy a lány ájult, és fehérebb a falaknál gyorsan kikövetkeztethető, hogy ha nem kap azonnal szakszerű medimágusi ellátást, akkor perceken belül minden bizonnyal meghal. És ekkor hangzik fel ismét a gúnyos nevetés. Amihez a terem közepe táján már arc is társul. Blaine pedig felismerheti az egyik egykori iskolatársát, még az előző iskolájából. Eddig talán azt hitte, hogy halott, hiszen azóta nem látta, és nem hallott róla, amióta az iskolát megtámadták, ő pedig átkerült a Roxfortba. Most pedig vámpír alakban néz le Blainre-re és a familiárisára, és a fekete íriszében már csak valami őrült, gonosz, pszichopata tekintet van. Még akkor is, ha Blaine nem ilyennek emlékszik rá. Ő már nem ugyanaz, aki akkoriban volt. - Rég találkoztunk haver. Hogy tetszik a játékom? Ó várj, még nincs vége! A legjobb most jön. Vagy megmented a könyvvel a kis vöröst, vagy elkapsz engem. Mindkettőre nincs időd. Elbuktál. - neveti el magát. Majd a vámpír gyorsaságát kihasználva igyekszik lelépni a helyszínről. Már csak Blaine-en múlik, hogy a lányt próbálja menteni, vagy egy pszichopatát elkapni, aki számtalan lánnyal teheti ugyanezt, ha szabadon marad.
Tita eddig nem volt túl szerencsés, és a könyvek se akarják békén hagyni. Ám amikor varázslathoz folyamodik azt tökéletesen működik. Sőt meglepetésére két személyt is kimutat az egyik könyvszerkény mögött. Tehát ha erőt vesz magán, hogy átverekedje magát a goromba könyveken, követve a kimutató varázst, akkor megláthat egy kisebb mellék folyosót amit a szekrények hagytak. Azt követve talán megláthatja majd azokat, akik szórakoznak vele. Ámbár érdekes módon csak egy ember hangját hallja. Viszont a provokatív kérdésre azért egy apró rosszindulatú nevetést után kap némi választ. - Ó remekül. Abban meg mi lenne a poén? Talán nem tetszik a játékom? Pedig még csak most jön a legjobb része.- nevet rosszindulatúan fel a hang. Ami már egyértelműen igen ismerősnek hat. Sőt már azt is kiderül, hogy egy fiatal női hang az. De kié lehet? Ahogy Titának végre sikerül megkerülni a goromba könyveket, és kibukkan egy könyvszekrény mögül, úgy szörnyű látványban lesz része. A terem jobb oldalán egyfajta kék mágikus tűz fölé egy könyv van kötélen felfüggesztve. A könyvet felismerheti elemista tanulmányaiból. Gyakorlatilag a viharvarázslatokkal, villámbefogással, elektromágneses energiákhoz kapcsolódó bűbájokkal foglalkozik. A gerincén pedig ott a könyvtári jelzés is. Méghozzá a 786-os szám. Csakhogy a kötél másik végét éppen egy gyertya égeti át. Vélhetően pillanatokon belül elszakad a kötél, és a könyv megsemmisül. Ennél azonban valami sokkal rosszabb látvány fogadja a bal oldalon. Két hatalmas és működő Tesla-tekercs közé szorulva az eszméletlen Christ pillantja meg, akit mindössze egy gyorsan zsugorodó pajzsbűbáj véd meg a biztos villámcsapás általi haláltól. De már nem sokáig. De talán a legrosszabb, hogy a kettő közt a saját nővérével Tamarával találja szembe magát. Hát az övé volt a nevetés, és a gúnyos hang. Az ő műve ez az egész. Csakhogy már nem olyan, mint gyerekkorukban volt. Arcáról valami mély gonoszság, és rosszindulat süt. Maga a megvető gyűlölet. - Szia Húgi! Hogy tetszik az új hobbim? Jó mi? A szöszi fiú hamarosan ropogós lesz. Hacsak nem mented meg a könyvecskéddel. De akkor elbuksz, mert nem kaphatsz el engem. Viszlát szegény kicsi Amélie! - neveti el magát, és menekülőre fogja. Már csak Titán múlik, hogy a vőlegényét menti, vagy a nővérét próbálja megállítani. Vajon hogyan dönt most?
//Ez úttal Varázserő és Intelligencia próbára kell dobni a már szokásos módon. Blaine (55): 05, 08, 46, Tita (60): 56, 00, 43, Határidő: 08. 18. éjfél, következő hsz: 19. //
"Nincs az a vagyon és hatalom, mely biztonságot nyújthatna, hisz minél nagyobb, annál több veszélyt hoz."
Titanille Blunt
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-08-11, 21:32
Könyvtározás és Tita
- Anyátok szentségit! - szűröm a szitkot ajkaim között, mert a rohadt lexikonok nem hagynak fel azzal, hogy agyon akarjanak csapni. El se akarom képzelni, hogy milyen röhejes látvány lehetek amint vergődök a könyvek alatt. Nem egy eszményi aurortanonc az már biztos. De hát nem is erre szakosodtam, talán már értem, hogy miért. Elemistaként nem éreztem magam az egyetemen sose ennyire szánalmasan, mint most. Az, hogy szemből is megindul egy sor könyv már meg se lep ebben a helyzetben, de tény és való, hogy első alkalommal örülök annak, hogy útjukat állta egy könyvszekrény. Így legalább nem vágódtak az arcomba, s nem hatástalanítottak az egész próba idejére. Mondjuk a megoldás olyan messze maradt tőlem, mint Makó Jeruzsálemtől, de legalább élek. A pofátlan röhögéstől idegállapotba jövök, s azonnal a hang forrása felé kapkodom a fejemet. Mivel nagyon ismerős a hang, de az istennek sem jut eszembe milyen fizimiuska társulhat hozzá, így olyasmivel próbálkozom, ami először eszembe jut, hátha megmutatja nekem a képét a jókedvű, csúfondáros személynek. Homenum Revelio! - lendítek pálcát, s remélem, hogy az emberkimutató varázslatnak legalább hangyafülnyit nagyobb haszna lesz, mint az előbbi invitónak. Mondjuk rményt azt nem sokat fűzök hozzá, de azért megtoldom még valamivel. - Felteszem remekül szórakozol. Ha úgyis annyira ráérsz akkor akár segíthetnél is, nem igaz? - provokálom az arctalan (?) személyt, hátha ezzel is hamarabb kiugraszthatom a nyulat a bokorból.
//Homenum Revelio Emberkimutató varázslat Megmutatja, hogy van-e ember az elvégző körül. HP7 A könyvben többször is használják, például a halálfalók így tudják meg, hogy van-e valaki a Lovegood-ék házának emeletén. Valószínűleg ezt használja Albus Dumbledore, amikor tudja, hogy Harry Potter a közelben van, a láthatatlanná tevő köpeny alatt, az első és a második könyvben. A latin „homo” (személy) és „revelo” (felfed) szavakból.
//Varázserő + Intelligencia = 25+35=60
Titanille Blunt carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Laposra préselődni nem a legszebb halál, az ilyesmiből egyedül a palacsinta jut eszembe, mint bármilyen pozitív kimenetelű laposság. Sajnos hiába mászok fel a macskával együtt, nem tudom hova beilleszteni az ujjaimat, átlendülni a másik oldalra végképp nem. Leugrok, és nézek valami másodlagos megoldást, már azért kezd gyöngyözni a homlokom, tekintve, hogy akár meg is sérülhetek. Elvileg ez egy szimuláció, de a fájdalmat sem szeretném megtapasztalni. A lázas keresgélés közepette az egyik könyv megmozgatása mégis bekattint valamit, és megáll a préselő hatás. Mégis, csak egy pár pillanatig van esélyem megkönnyebbülni, mert az ellenfél nem sokat hagy szusszanni. Ahogyan fellobbannak körülöttem a könyvek, enyhén szólva is közel vagyok a pánikhoz. Vámpírként is magam is gyúlékony vagyok, de ha mindig csak a tünetet kezelem, nem pedig az okot szüntetem meg, akkor csak kérdés, hogy meddig tart ki a legendás szerencsém. Ezért aztán a pálcámat előkapva egy tarolóátkot kiáltok át a könyvespolc azon oldalára, ahonnan hallottam a sziszegő varázsigét. Őszintén szólva nem érdekel, hogy ki lehet az, jó eséllyel maga Petra, de bárki is legyen az, túl kell élnem, hogy eljussak a végéig. Ha mást nem, és nem tudok átlőni a polcon, akkor simán nekiszaladok hogy erőnfelüli mozdulattal kidöntsem a helyéről, ezúttal én lapítva ki a másik oldalon lévőt.
//Vámpírügyesség, gyorsaság, megnövekedett reflexek Varázserő 20 + iq 35=55 alá
Blaine Mitchell carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
//
Megjegyzés -- Ruha -- Zene --
***
Petra von Rosemberg
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-08-05, 15:18
5. Forduló (3. kör)
Blaine számára úgy tűnik eddig egészen szerencsésen alakul ez a próba. Már ahonnan nézzük a szerencsét. Az egyértelmű, hogy nem fog tudni sem ő, sem a familiárisa a könyvespolcok felett / alatt kijutni innen, mivel azok padlótól plafonig érnek. Ellenben amikor elkezd nézelődni, akkor tényleg megakad a szeme egy varázslat és csapdasemlegesítésekről szóló könyvön. Amikor pedig ki is húzza a helyéről, akkor szép lassan meg is állnak a könyvespolcok. Igaz, utat nem adnak, de legalább már nem akarják kilapítani őt és a macskáját. Ami azért adhat némi megkönnyebbülésre okot. Vagy mégsem? A következő pillanatban vámpírhallása mintha egy fojtott mély hangú varázsigét észlelne a polcok túloldalán. Méghozzá a tűzgyújtás igéjét. A könyvek pedig annak rendje s módja szerint gyulladnak ki körülötte. Remek. Úgy fest valaki, aki most még jót nevet is a helyzetén szórakozik vele. Előbb kilapítani akarta, most meg megsütni. Blaine-nek talán a vámpír hallása miatt viszont nagyon ismerősen csenghet a férfi hang. Mintha már hallotta volna ezt a hangot, ezt a nevetést valamikor, valahol. De egyenlőre képtelen felidézni, hogy mikor és hol, és legfőbbképpen kihez is tartozott mindez? A kérdés csak az, hogy ki tud-e törni innen, és kideríteni mielőtt ropogós kadét-macska páros lesznek a familiárisával.
Úgy fest Titának ma egyáltalán nincs szerencséje. Vagy legalábbis mostanra fogyhat el, mert ugyan megtalálni véli a megfelelő könyvespolcokat, nem jut közelebb hozzájuk. Persze a védekező bűbája segít valamennyit. Éppen csak nem csapják agyon a vaskos lexikonok, akik most igen bosszúsnak is tűnnek, amiatt hogy a védővarázsról csak úgy lepattannak. Ám ilyen intenzitású támadás mellett lehetetlen közelebb jutni a megfelelő polcokhoz. Főként hogy most még plusz két padlótól plafonig érő szekrény állja útját. Az Invito jó ötlet lehetett volna, ha konkrét könyvet hívott volna. De úgy fest, a 786-os szám vagy 3 sornyi könyv csoport jelölése lehet. Mert most mind megindul Tita felé, ám mivel két goromba könyvszekrény elválasztja őket egymástól a kadétlány világosan hallhatja, amint egész sok egymást követő koppanással hullanak le a könyvek a goromba szekrények hátoldalán. Úgy fest semmivel sem került közelebb a helyzet megoldásához. Sőt mintha még rosszabb lenne. Egyszer csak egy halk suttogást hall, valahonnan, majd egy rosszindulatú nevetést. A védővarázsa pedig ebben a pillanatban foszlik semmivé. Valaki, valahonnan nyilván szándékosan szüntette meg az eddig kitartó védelmét. A könyvek pedig újult erővel lendülnek támadásba, most hogy semmi nem állja útjukat. Nyilván azért, hogy távol tartsák a lányt céljától. De van itt még valami. A kacaj, ami valahogy furcsán ismerősnek tűnik, mintha hallotta volna már. Azonban valahogy mégis másmilyen. Valami megmagyarázhatatlan módon ismerős, és idegen. Tita egyenlőre nem képes arcot társítani hozzá. De már biztos, hogy nincs itt egyedül. Valaki akadályozza.
//Ez úttal Varázserő és Intelligencia próbára kell dobni a már szokásos módon. Blaine (55): 05, 08, Tita (60): 56, 00, Határidő: 08. 11. éjfél, következő hsz: 12. //
"Nincs az a vagyon és hatalom, mely biztonságot nyújthatna, hisz minél nagyobb, annál több veszélyt hoz."
A hozzászólást Petra von Rosemberg összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2022-08-05, 16:12-kor.
Titanille Blunt
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-08-05, 11:23
Könyvtározás és Tita
Szerencsére sokat jártam már könyvtárba és koptattam a sorok közötti helyet, így van némi fogalmam arról, hogy miképpen van a csízió az ilyen helyeken. Éppen ezért nem futok lyukra száz százalékosan azzal, hogy hol keressem a számokat, hiszen a polcsorok elején tényleg találok numerikus jelzést. Épp csak szinte semmire se megyek vele a normális módon, mert össze van keveredve minden, mintha valaki direkt szórakozna velem. És valószínűleg így is van, ahogy az már lenni szokott itt az akadémián. Éppen ezért lep meg annyira, amikor mégis megtalálom a számot. Már majdnem elsóhajtanám, hogy ez a szerencsenapom, amikor a könyvek úgy kezdenek el viselkedni, ahogyan a lépcsők a Roxfortban, hogyha szeszélyes napjuk van. Elnyomok egy szemfprgatást, s azonnal a pálcám után nyúlok, hogy védekezővarázst idézzek, mert nem szeretném, hogyha éppen egy lexikon törné be a fejemet. - Salvio hexia! Nem tudom, hogy ez működik-e majd vagy sem, de amennyiben igen és véd a könyvtámadás elől, úgy megpróbálkozom mással is. - Invito 786. Hátha mégis ez a szerencsenapom.
//Salvio hexia Védővarázs Védelmet nyújt a külső támadások ellen. HP7 Hermione Granger és Harry Potter használják a táborhelyük biztonságossá tételére. - A latin „salvus” (biztonságos) és az angol hex (rontás) szavakból. Invito (Accio) Begyűjtő bűbáj A kívánt tárgy az elvégző felé repül. HP4 A sorozatban számtalanszor használták, többek között ennek segítségével teljesítette Harry Potter a Trimágus Tusa első próbáját és többször használták horcruxok hívására is. - A magyar szó valószínűleg az „invitál”-ból (latin invito-meghív), az angol a latin „accio”, hívom szóból.
Mindenesetre ahogyan a könyvet keresem, olykor hátra is pillantok, nem szeretem a meglepetéseket. A vadmacska a lábaim előtt üget, szaglászik, hátha kiszúr valamit, amit én nem. Megpillantjuk azt a szekrényt, ahol a három sornyi 690-es számmal jelölt könyvhalom hívogat minket. Közelebb ólálkodom, tudom, hogy itt már elég egy rossz mozdulat, s mehetek is haza. Ha ilyen sokáig eljutottam, nem akarok holmi kapkodás miatt kiesni. Hogy is gondolkozna egy auror, ha az élete függ tőle? Nyilván megfontoltan, de ösztönös döntésekkel operálva. Közelebb lépnék, de a könytár elkezdi átrendezni magát. A macska már ugrik is a vállamra, én pedig beékelem a lábaimat az egyik közeledő könyvespolc párkányára, hogy elkezdjek felmászni. Itt nem sok okoskodni való van, úgy helyezkedem, hogy mielőbb felérjek, s esetleg a tetejére kapaszkodva át tudjak lendülni a másik oldalra, közelebb az áhított számokhoz. Remélem a társaim nem sérülnek meg nagyon, ezzel a csapattal már egészen király lenne aurorként dolgozni, de szeretném azt is, hogy Reese büszke legyen rám, hogy így felvállaltam azt, hogy ki is akarok lenni. És hogy milyen ember. Nem csak medimágusként gyógyítva, hanem ténylegesen egy olyan jelöltnek lenni, aki védelmező is lehet egyben. Ha nem sikerülne felmásznom, akkor megpróbálom átlátni a közeledő könyvespolcokat, hátha ha kihúzok néhány könyvet, leállhat a préselő hatás.
//Vámpírügyesség, gyorsaság, megnövekedett reflexek Varázserő 20 + iq 35=55 alá
Blaine Mitchell carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
//
Megjegyzés -- Ruha -- Zene --
***
Petra von Rosemberg
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-07-29, 10:17
5. Forduló (2. kör)
Blaine úgy okoskodik, hogy a szám a versikéből valami polcot jelölhet, amin keresgélnie kell. Nem is téved nagyot. Egészen jó megközelítés, ahogy az iránymutató varázs is. A pálcája rövid ideig ide-oda billeg a tenyerén, mintha nem lenne teljesen biztos az irányban, persze ennek lehet az oka, hogy a könyvtár még éppen átrendezi magát, de végül megállapodik egy szűkebb könyvszekrények alkotta folyosó irányában. Blaine követve a pálcája iránymutatását viszonylag gyorsan eljuthat a könyvtár kb. közepe tájékáig, ahol nem is olyan messze tőle az egyik keresztbe álló könyvszekrényen megpillanthat 3 sornyi könyvet is, melyek mindegyikének gerincén a 690-es szám virít. Ám mielőtt elérhetné a könyvszekrényt, hirtelen elé keresztbe befordul másik két könyvszekrény is elállva az útját, ha pedig hátra pillant, akkor láthatja, hogy a visszafelé vezető utat is éppen lezárja két keresztbe forduló könyvszekrény. Úgy fest, ő és a macskája csapdába kerültek. Ami pedig a legrosszabb, hogy az "oldalfalat" alkotó padlótól plafonig érő könyvespolcok hirtelen elkezdenek egymás felé közeledni, mintha csak össze akarnák préselni a kadétot, és a familiárisát, mint amikor az ember növények leveleit, virágait préseli könyvekben. Úgy tűnik Blaine-nek gyorsan ki kell találnia valamit, hogy ezt a nem túl vonzó eshetőséget elkerülje.
Tita a polcsorok szélei alapján próbál navigálni. Az egyetlen baj ezzel, hogy a könyvtár teljesen átrendezte magát, s míg normál esetben a könyvszekrények, és polcok jelölései szám, és betűsorban vannak, most teljesen random helyre kerülhettek. De legalább az feltűnik neki ahogy a könyvszekrények közt igyekszik sasszézni, hogy minden könyvszekrény oldalán vannak három jegyű számok, és a számok a könyvek gerincére is fel vannak ragasztva. Tehát vélhetőleg az egy könyvcsaládba tartozó könyveket jelölhetik a számok. Egy röpke percre úgy tűnik, hogy mégis mellé szegődik a szerencse, mert az egyik könyszekrény oldalán megpillantja a megfelelő számot. Vélhetően ott lehet, amit keres. Csakhogy mielőtt elérhetné a szekrényt, másik kettő befordul keresztbe elé, és igen goromba módon kezdik a könyveket szegény Tita fejére hányni. Hirtelen egy olyan jelenet kellős közepén találja magát, mintha azokat a könyveket minimum egy elemista viharvarázzsal átkozták volna meg, hogy a röpködő, csapdosó, pofozkodó könyvek mindenkit durván akarjanak távol tartani ettől a helytől. A kérdés csak az, hogy Tita mit kezd majd ezzel a helyzettel?
//Ez úttal Varázserő és Intelligencia próbára kell dobni a már szokásos módon. Blaine (55): 05, Tita (60): 56, Határidő: 08. 04. éjfél, következő hsz: 05. //
"Nincs az a vagyon és hatalom, mely biztonságot nyújthatna, hisz minél nagyobb, annál több veszélyt hoz."
Titanille Blunt
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-07-28, 21:17
Opál eső és Tita
Az űrkalandunk óta nem voltam egy próbán Blaine-nel, de üdítő változatosság a látványa, örömmel intek is neki. Ajkaimon széles a mosoly, amint belépek vele a könyvtárba. Igazából nem a betélytársamat látom benne - tulajdonképp senkiben sem - hanem inkább bajtársamat, s amúgy sem vagyok egy ellenségeskedő típus így mondhatni a legtöbb embert kedvelem. A könyvtár, mint helyszín nem idegen közeg számomra, így mondhatni örülök is annak, hogy itt kell újból számot adni a tudásomról. Mondjuk nem igazán érzem azt, hogy olyan sok mindennel rendelkeznék, amiről számot kéne adnom - sőt, mi több egyre kevesebb dologgal kapcsolatban érzem úgy, hogy tudom, pedig azért ennyire nem volt a béka seneke alatt az önbizalmam, amikor jelentkeztem az akadémiára - de annyi baj legyen. A hangok irányába indulok, és bár talán nem kéne, de meglep, hogy nem találom ott se Petrát, sem azt akivel beszélt. A könyves állomás ellenben elég izginek tűnik, kicsit úgy érzem ez az a fajta nyomozgatás lehet, amiben talán elememben leszek, hiszen Hollóhátas vagyok, s nem véletlenül. Furcsán vonom össze a szemöldököm a teljesen randomnak tűnő szám hallatán a végén,d e azért megjegyzem, s sarkon is fordulok, hogy a kartotékok között megkeressem a 786-os számút. Gondolom, hogy a 7. sorban van, 8. polcon a 6. könyv.. vagy a fene tudja. Egyszerűnek tűnne, ha a őolcsorok nem keltek volna önálló életre. Megforgatom a szemeimet. Mire is számítottam? Na de ha már kitaláltam, akkor a polcsorok széleit böngészem, hátha virít valamelyiken 7-es vagy ha nagy mázlim van akkor egyenesen 786-os. Aha. Meg bilibe lóg a kezem valószínűleg.
//Varázserő + Intelligencia = 25+35=60
Titanille Blunt carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Próbálok jó képet vágni ahhoz, hogy Reese sehol, mondhatni elfogadni, hogy előtte is volt életem, és ha valamiért úgy döntött, hogy tartsuk a távolságot, akkor egyszer talán majd tudatni fogja, hogy mi történt. Veszek egy nagy levegőt, bepogtatok Seraphine-hez, sok szerencsét kívánok. Az utolsó próbán nem vetélytársak leszünk, de nagyon menő lenne, ha egymástól függetlenül mindketten bejutnánk a végső kiválasztottak közé. Igen, vele akár dolgoznék is szívesen együtt, hiszen hasonlóan gondolkozunk, vámpírként pedig vigyázhatnánk egymásra. Petra lesz a mostani segítő, és jókat mosolygok, hogy az elején mennyire ellene voltam. Valamiért birkatürelemmel viselte a stílusomat, nem vont le pontokat, és most az első próbához hasonlóan nála is végzek. Azért láthatta már a változást, hogy felvállaltam a sorsomat, tulajdonképpen el is fogadtam, hogy lehetnék komoly ebben a helyzetben, ha már ide vetődtem. Tudom, hogy az utolsó próba valami kőkemény szembesítés lesz, próbálok pihenni, lelkileg is felkészülni, hogy egyetlen lépésre vagyok attól, hogy medimágusként aurorként is dolgozhassak. A könyvtár előtt találkozom Titanille kisasszonnyal, akinek már bátorítóan intek. – Mindent bele csajszi, adj nekik! – Nyújtom pacsira a kezemet, aztán engedem be előre. Kiváncsi vagyok, hogy Petra vajon mivel rukkol elő, talán nem úgy fog rám emlékezni mint valami kiállhatatlan állatra. Pálcát hoztam, és a szokásos válltáskát néhány főzettel, mint elmeélesítő, gyógyító, robbantó, és ehhez hasonló. Izgatottan várom az eligazítást, de Petrán nem találjuk sehol, és immár csakis rajtam áll, hogy mire jutok majd egyedül. Próbálok belehallgatni a beszélgetésbe, hátha a vámpír hallás segít valamennyire. Az olvasóasztalomnál meghallgatom Petra versikéjét, de a könyv nem nyílik, a vadmacska is tanácstalanul nyávog egyet. – Ahha.. 690? Lássuk! – A könyvespolcok környékén keresek valami számot, ami az esetleges polcokat jelöli, netán valami kölcsönzési címkét, vagy katalógust, ami nyomra vezet, hogy mi vagy merre lehet az a bizonyos 690.. – Tájolj a 690-hez.. – Pörgetem a pálcámat az ujjaim közül, hátha a varázs felfedi magát.
//Egyszerű iránymutató varázs, a HP szereplői is gyakorta használták. Varázserő 20 + iq 35=55 alá
Blaine Mitchell carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
//
Megjegyzés -- Ruha -- Zene --
***
Petra von Rosemberg
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-07-21, 20:50
5. Forduló (1. kör)
Eljött a mai próba ideje is, és mostanra már meglehetősen kevesen maradtak az eredetileg jelentkező tömegből. Ezúttal Blaine és Tita a szobájában csak egy rövid üzenetet talál Petrától, hogy a mikor kell megjelenniük a könyvtár olvasótermében. Noha Blanie már kezdheti megszokni, hogy valami módon elég gyakran kerül vissza Petrához ezeken a megpróbáltatásokon. Az viszont kérdéses, hogy a srác ennek mennyire örül, vagy sem. Mindenesetre még mindig itt van, ahogy Tita is. Tehát amikor belépnek a könyvtárba, akkor az tűnhet fel elsőként a párosnak, hogy az a megszokott imitt-amott lézengő olvasóktól, sőt magától a könyvtárostól is mentes. Teljesen üresnek látszik. Ellenben a kisebb olvasóterem irányából mintha Petra és egy férfi hangja szűrődne ki, ahogy valami különös idegennyelven beszélgetnek. A szobájukban talált üzeneten pedig amúgy is az olvasóterem volt helyszínként megjelölve. Tehát joggal vehetik arra az irányt. Ám ott valami különös módon már senkit sem találnak, és a beszélgetés hangoknak is vége szakad, mintha nem is lett volna ott senki. Ám a két szemközti kis olvasó asztalon egy-egy névtábla áll a saját nevükkel. Így egyértelművé téve, hogy melyik asztalnál kell kezdeniük a feladatuk megkeresését.
Blaine amint a saját nevével ellátott asztalhoz lép ott egy fekete bőr borítójú könyvet talál. A borítón és a gerincen se szerző név, se cím, se díszítés, vagy piktogram, csak a sima snassz fekete bőrkötés. Ha esetleg megpróbálja kinyitni, hogy belelapozhasson, akkor bizony gyorsan rájöhet, hogy ez nem fog menni. Minden bizonnyal valami mágiával lezárt könyv lehet. Ám abban a pillanatban, hogy hozzá ér, a könyv különös módon Petra hangján kezd szavalni.
"Kérlek segíts rajtam, találd meg a jelszavam. Meglásd, nem leszek hálátlan, Sok kérdésedre választ lelhetsz nálam. Mit keresel az jól el van rejtve, de majd a 690 utat mutat benne."
Tita ha a saját asztalához lép, akkor azon egy barna bőrkötéses, vaskos könyvet talál. A borítón és a gerincen se szerző név, se cím, se díszítés, vagy piktogram, csak a sima snassz barna bőrkötés. Ha esetleg megpróbálja kinyitni, hogy belelapozhasson, akkor bizony gyorsan rájöhet, hogy ez nem fog menni. Minden bizonnyal valami mágiával lezárt könyv lehet. Ám abban a pillanatban, hogy hozzá ér, a könyv különös módon Petra hangján kezd szavalni.
"Kérlek segíts rajtam, találd meg a jelszavam. Meglásd, nem leszek hálátlan, Sok kérdésedre választ lelhetsz nálam. Mit keresel az jól el van rejtve, de majd a 786 utat mutat benne."
Ahogy a két könyv elszavalata a maga kis mondókáját éppen abban a pillanatban a két kadét arra lehet figyelmes, hogy a könyvtár felől hatalmas zajongás kezdődik meg. Ha visszasietnek a boltíves ajtóhoz még azt is látják, hogy a könyves szekrények bizony nagy elánnal elkezdtek vándorútra indulni a termen belül, és megcserélni egymást. A könyvtár perceken belül teljesen átrendeződik, mire a mozgás megszűnik. Némelyik könyvszekrény keresztbe áll a többihez képest, így nehezítve a mozgást, ha tetszik kisebb fajta akadálypályát létrehozva. Egy viszont biztos, már egyik szakirodalmi szekrény sem ott van, ahol eddig volt. Immár itt semmi sincs a helyén, hogy könnyen megtalálható legyen.
//Ez úttal Varázserő és Intelligencia próbára kell dobni a már szokásos módon. Blaine (55): Tita (60): Határidő: 07. 28. éjfél, következő hsz: 29. //
"Nincs az a vagyon és hatalom, mely biztonságot nyújthatna, hisz minél nagyobb, annál több veszélyt hoz."
Nicolas McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-07-10, 12:20
A kadétok & Nicolas
[Padma] Ahogyan a lány szinte ráhasal az asztalra a nagy esés közepette, többen felhördülnek, hátha nekik kedvezett volna a lapjárás. Ám a legmérgesebb az ex parancsnok, aki a vizes lapok láttán enyhén szólva is elsápad, mert a kártyát mintha elkezdedének villódzni, láthatóan megvannak bűvölve. Padma már csak olajat önt a tűzre, amikor kiönti a pénzét, hogy mások is összekapjanak rajta. Valaki a pénzért hajol le, de többen viszont a szerencsés merénylet kapcsán a parancsnokra merednek, akinek az ingujjában egy tartalék pálca csillan, vélhetően azzal szokta változtatni a lapokat. Ketten is felpattannak, hogy lefogják, és elszedjék tőle a tiltott varázseszközt. Padma vállát megveregeti a hosszúhajú srác, megköszönve a bénázást, ami viszont lebuktatta a hamiskártyást. Megnyílik az ajtó, ahol visszatérhet a többiekhez, érzékelve, hogy egyre kevesebben vannak Nicolas mellett, megint kieshetett egy nagy rakás játékos! Azt nem tudni, hogy Padma pontja mennyire lesz elég, de ki tudja.. [Tita]
Tita most már sikeresen legyűrte az egykori amcsi ellenfelet, itt az ideje, hogy bevégezze azt, amiért idejött. A függöny mögött látja a parancsnokot a VIP asztalnál, megpróbálná lefülelni azzal hogy odairamodik, hátha a külön lapokat is fel tudja vetni. De mint a romantikus vígjátékok főhősnői akkorát esik át az asztalon, hogy szerencse a szerencsétlenségben; magával sodor mindent, ami az asztalon van. Azért vannak még úriemberek a világon, mert többen felpattannak, hogy segítsenek. Tita enyhén összetöri magát, a kártyát ugyan nem tudta megkaparintani, de a szavára többen gyanakodva meresztik a szemeiket a parancsnok irányába. Nyílik a folyosó ajtó, Nicolas pisszeg be rajta, hogy Tita immár jöhet, de így már nem derül ki, hogy mi volt a parancsnok csalásának érdemi titka. Tita kiér a többiekhez, ott látja Padmát is, de már nem sok résztvevőt, ahogyan valami főterembe kezdik terelni a népet. Látványosan kevesen vannak, s nem tudni, Tita vajon továbbjut-e.
Mindketten A kiképzők és segítőik végül nagyon matekoznak, vélhetően a pontszámok csak egy részét teszik ki az eredménynek, a rátermettséget is díjazzák, ezért Nicolas csapatából Padma és Tita is továbbjut, de látszik, hogy egyre jobban közelebb a vége, a pályák kezdenek horririsztukusan nehezek lenni!
Megforgatom a szemeimet, amikor kikéri magának, hogy nem kartyás. - Hozzátenném, hogy ez is egy sport, s itt nem hangoztatnám ennek ellenkezőjét a maga helyében, különben talán megütheti a bokáját, ha olyan hallja meg, aki erre harap. - vágok vissza, mert úgy vettem észre, hogy amíg bosszantom, addig könnyebb a dolgom, mert kizökkenthető. S hogy ne csak a szám járjon, így cselekszem is, s őszinte megdöbbenésemre szolgál, hogy milyen ájulós sikerrel járok. Bár így terveztem, de azért nem voltam túl önhitt a témában, szóval nagyon örülök, hogy tényleg sikerült. A függöny lehullására csak pislogok elsőre, mint hal a szatyorban, de aztán hamar reagálok, s úgy döntök, hogy megiramodok a személy felé, akinek az ujjából kikandikáló idegenlégiósokat vélek felfedezni. Igazság szerint nem tervezem el a sebességemet - nem is tudom, hogy tudok ilyen gyors lenni - mert csak arra gondolok, hogy mit fogok csinálni ha és akkor, amikor elérem az illetőt. Alkarjára tervezek rámarni, hogy megrázhassam azt, így remélhetőleg kirázva a ruhaujjából a plusz kártyákat, melyeknek nem ott a helyük. Azt még nem tudom, hogy mire lesz ez jó, vagy milyen szankciókkal nézhetek szembe, de most csak erre az AHA-élményre koncentrálok, s arra, hogy bőszen reménykedjek abban, hogy vagy így, vagy úgy, de sikerül. - Csaló! - nyomatékosítok jó hangosan, de csak akkor, ha tényleg sikerült kihullassam a kártyáit belőle.
//Energiamágus: Energiákkal való manipulálás, belső erő növelése, koncentrálása, energia löket stb. 1. szint: Képes saját belső energiáit koncentrálva az emberi sebesség 2-szeresére is felgyorsulni.
//Nem dobtam, mert nem csütörtök éjfélig írtam, hanem szombat éjfélig, megzavart a nyaralás és azt hittem határidőtolás van. De most láttam, hogy nem, így akkor gondolom adott a 00, ezért nincs dobás a hsz mellé
Magamban szitkozódok egy kicsit a bénázáson, na meg azon, hogy szemlátomást nem túl elnézőek velem szemben a játékosok. Talán megzavartam valamit? Egy idő után aztán az is leesik, hogy pont annál az asztalnál vagyok, ahol az az ember, akit le kellene valahogy buktatni. Így hát természetes, hogy rögtön a kártyákhoz nyúlok, a tálcát már úgyis elejtettem, szabad a kezem, így megragadok néhányat, hátha nem sikerült mindet összeszednie. Gyorsan körbenézek, és ekkor veszem észre, hogy valaki igen kíváncsian nézi, hogy a fickó miért kezdte ilyen vadul összegyűjteni a lapokat, ezért szinte gondolkodás nélkül úgy határozok, hogy talán a segítségemre lehet. – Egy pillanat, máris hozom az új kört – szólok hátra az ingerült embereknek, és megindulok afelé, akiben a bizodalmam van. Közben hirtelen ötletem támad. Mivel itt már nem tudom úgysem nevezésre használni a pénzt, amit kaptunk, megtartani meg valószínűleg úgysem tarthatnám meg, ezért a zsebembe nyúlok, és „véletlenül” a földre szórom a tartalmát. A sok kört vesztett ember hátha ettől elfeledkezik rólam és megpróbálja összeszedni, valamint a nagy tülekedésben az is lehet, hogy a parancsok alól kirúgják a széket és így egyéb csaló eszközök is előkerülhetnek. De végső esetben legfeljebb nem tud elmenekülni, ja körülötte mindenki pénzre vadászik. Én pedig becélzom azt a férfit, aki mintha gyanakodna, és ha sikerült korábban akár csak egy kártyát is megszerezni az asztalról, azt annak a másiknak adom, én nem értek hozzá, miben rejlik a csalás lényege, de ő minden bizonnyal szakavatott, így van esély rá, hogy lebukjon a fickó, ha valami illegális eszközzel élt. Megvárom, hogy mit szól, de közben szemmel tartom a parancsnokot is.
//Szerencse + Megjelenés: 30//
Padma Patil carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
o
Nicolas McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-07-01, 17:02
A kadétok & Nicolas
[Padma] Szerencse a szerencsétlenségben, hogy pont arra az asztalra sikerült ráborulni, ahol az egykori parancsnok játszik. Padmára igencsak csúnyán néznek az asztalnál ülök, valahogy nem tudja eljátszani a csini-cuki pincérnőt. Amikor azonban felajánlja, hogy hoz másik kártyákat, a parancsnok elsápad, és villámgyorsan elkezdi összeszedni az elázott lapokat. Az egyik játékosban azonban kétség ébred, hogy mire fel ez a nagy sietség, ezért Padmára pillog, hogy ha esetleg most kibukik, hogy a lány miért van itt, akkor lehet esély arra, hogy lebuktassák a parancsnokot, aki valahogy megbüvölhette, megcinkelhette a lapokat. A kérdés az, hogy Padma mennyire akar, vagy tud összejátszani azzal az illetővel, akiben ez a gyanakvás éledt. Közben ugyanis már kocogtatják a vállát hátulról, hogy ideje lenne inkább takarítani, újrahozni a rendelést, és úgy általánosságban nem zavarni a játékosok köreit.
[Tita]
-Nem vagyok kártyás, sportoló vagyok! – Rivall rá Titára az amerikai a háta mögött. Mondjuk akkor jó kérdés, hogy mit keres itt. Elképzelhető, hogy magát a vöröskét követte ide, hogy bosszút állhasson? Bárhogy is legyen, eddig Titanille-nek nem volt esélye, hogy kiszabaduljon a szorításból. Most azonban mindent egy lapra tesz fel, és úgy egy vázát felkapva széttöri az illető fején a virágtartót. A váza ripityára törik, emberünk lehanyatlik, el is ájul. A pálcát a lány arébb is tudja rúgni. Viszont az elájuló illető magával ránt egy függönyt, ami mögött egy privát asztaltársaság játszik, köztük a korrupt aurorparancsnokkal. Mintha.. kikandikálna az öltönye ujjából pár plusz kártya. Ez lehet Tita nagy pillanata, ha az előbbin túl még valami váratlant lép.
//A dobások ismét adottak, csütörtök éjfél a határidő//
Szorgalmasam magamra kötöm a kötényt, de előtte az erszényt jó mélyre süllyesztem a zsebembe. Ha kell, megtalálom, de más talán nem fogja könnyen ellopni. A tálcát a bal kezemben tartom, és már indulok is, hogy belevessem magam a munkába. Közben próbálok nézelődni, de egyelőre nem látok semmi gyanúsat, az feltűnő, hogy az emberek máris idegesek, de ezen egyáltalán nem csodálkozom, ha tényleg ilyen sorozatos csaló a fickó. Igyekszem ügyesen egyensúlyozni az italokkal, de nincs benne semmi tapasztalatom természetesen, úgyhogy meglehetősen lassú vagyok, bár teljesen ügyetlennek se mondanám magam. Aztán ezt meghazudtolva sikerül egy jó nagyot esnem. Hallom az üvegek csörömpölését, meg a felháborodás hangját is, ami ezt kíséri. Megpróbálok feltápászkodni a földről, és egyelőre nem érdekel, hogy szándékosan buktattak ki, vagy csak én nem láttam jól, de nagyon nem bizalomgerjesztő, ahogy néznek a játékosok. – Jaj, elnézést, megbotlottam – próbálom adni az ártatlant, mert amúgy nem szándékosan csináltam, de ugyanakkor egy nyomozás közepén vagyok. Megkapaszkodom az asztal szélében, úgy próbálom egyenes helyzetbe hozni magam, és közben a másik kezemmel a kötényem szélével törölgetem az asztalt. – Hozzak másik kártyákat? – ynúlok azok felé, amik eláztak, hátha sikerülne megnézni, hogy van-e rajtuk semmi különös, de felkészülök azért, hogy nem biztos, hogy csak úgy engedni fogják. Felveszem a szemkontaktust a parancsnokkal, mivel egyelőre nem néz ellenségesen. Most tényleg a szerencsémben bízom, kezem a kártyákon, de még nem vettem el, viszont készen állok arra is, hogy szégyenszemre, de megpróbáljak elfutni, ha valami balul sül el.
//Szerencse + Megjelenés: 30//
Padma Patil carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
o
Titanille Blunt
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-06-30, 21:11
Tita és a hamiskártya
Nem azt mondom, hogy nincs zabszem a seggemben, de attól függetlenül nem akarom hagyni, hogy úgy tűnjön berezeltem. A szemeimet is megforgatom a szavaira, amint kibújik a szög a zsákból. - Mint említettem, nem tetszelgek semmilyen fényben. Amúgy meg ez egy verseny, ha akkorára vagy a tehetségeddel és azzal, hogy győztes alkat vagy, akkor nosza, nevezz és arass. - szájalok vele nem egészen véletlenségből. az uigyanis a célom, hogy relatíve felbosszantsam, s így össze tudjam zavarni kicsit. Mondjuk annyira, hogy az ajtót, ami mellett esetlegesen elhaladunk vagy valami tereptárgyat - váza, szék, bármi amit mozdítani tudok - hátra tudjak csűrni, félreugorva előle bele az pofájába, hátha kiverem a pálcát a kezéből. Ha pedig ez sikerülne, akkor egy laza mozdulattal arrébb is rugnám a földön a pálcáját. De persze ha nem jön össze a mozdulatsor kivitelezése, akkor egy ponton, amikor már nincs hova tovább mennem előre sarkon fordulok, hogy hirtelen szembe kerülhessek vele. Hadd lássam ki az istenbarmával hozott össze a rossz szerencse. Ha a szembekerülés lesz az én utam, akkor szemből próbálok odacsapni, hogy kilökjem a pálcát a kezéből, s ehhez bevetem azt is, hogy az arcába köpök, hadd nyúljon - hátha - fel letörölni, s addig se fogja nagyon markolászni a varázsló vesszejét. Ha ez se sikerül, akkor szarban leszek, de talán csak nem itt ér el a vég. Merem remélni azért.
//Szerencse+megjelenés: 12+16=28
Titanille Blunt carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
[Padma] A fiatal srác bólint, és ad Padmának kötényt, tálcát, amin majd felveheti a rendeléseket, így hősnőnk máris elkezdhet beépülni. Nem veszi magára Padma esetleges gyanakvó tekintetét, ő már megtette, hogy lovagias volt, aztán hogy a lány mit lát bele, az nem érdekli túlzottan. Mászkál a vendég asztalok között, felveszi a rendeléseket, máskor pedig kihozza. Itt nem nagyon eszik senki, ezért nincsen szükség konyhára, csak a bárpultból rakja össze, ami esetleg valami ital rendelés. A verseny tehát elkezdődik, Padma nem nevez, hanem felszolgálóként próbál figyelni, hallgatózni. A korrupt ex auror parancsnok sorra ejti ki gyorsan, és kíméletlenül az asztalához sorsoltakat, egyenes útja van a döntő asztalig, de itt még Padma nem fedez fel semmit, viszont amilyen szerencséje van, valakinek a lábában akkorát botlik, hogy az egész italos tálca ráömlik az asztalra, teljesen beborítva a kártyalapokat. Többen vészjóslóan emelkednek fel, az auror parancsnok pedig a távolról érdeklődően kiváncsiskodik. Kérdés, hogy Padma vajon hogyan mászik ki ebből a helyzetből. Ő maga a földön van, sikerült egy jó nagyot esnie.
[Tita] Sosem fogjuk megtudni, hogy a pénztáros vajon flörtölni akart, vagy tényleg szemétkedett, mert nem veszi magára Titanille visszaszólását, csak várja a pénzt. Tita viszont annak ellenére, hogy egy pálcát érez a derekánál, nem szívbajos, máris visszaszól, elég sokan oda is pillanatnak, azonban nincsen olyan szerencséje, hogy valaki a segítségére is siessen, a pénztáros is csak int, hogy ha a lány nem nevez, akkor jőjjön helyette a következő, ami meg is történik. A lány nem kap választ első körben, csak engedelmesen megy arrafelé, amerre a parancsot kapta. Azért ahogyan visszamorog, egy sötét alakot lát a válla felett, aki egyértelműen úgy gondolja, hogy márpedig ő mivel nem adta le a pálcáját, majd kirabol valakit, aki gyengének, védtelennek tűnik, Titában pedig valaki ilyet lát. - Találkoztunk? Ti vertetek meg minket te kis szaros. Mázlitok volt, de nem hagyom, hogy tovább tetszelegj valami hamis dicsfényben. Na nyomás. – Itt most már eléggé közel vannak a mosdókhoz, ez egy folyosó. Ha Tita nem lép valamit, de nagyon gyorsan, lehet, hogy hajnalra már a halak fogják zabálni a hulláját.
//A dobások ismét adottak, csütörtök éjfél a határidő//
Szemet forgatok a pulykatojás jelzőre, mintha olyan nagyon magamra venném. Valójában megszoktam már és leperegnek az ilyesfajta csúfnevek, de ezt nem kell tudnia, belemegyek a játékba ily módon. - Nem szép dolog így beszélni valakivel. Nem tanított meg rá az anyukád, hogyha utálod az embereket, akkor ne vállalj olyan munkát, ahol szocializálódni kell velük? Nem kell a hitel, tuskó. Van pénzem, csak összekevertem hogy hova is tettem, mely zsebembe.. - matatok tovább, mintha amúgy érdekelne, s nagyon igyekeznék előteremteni a pénzt. Mert kártyázni óhajtok beállni, pont amiatt amit hasznosítani tudok: a testbeszédolvasási képességemet. A kártyához ugyan nem értek, de a testből olvasáshoz annál inkább. És színésznek se vagyok rossz, ami azt illeti. Sokáig viszont nem mehet a műsor, mert mikor már majdnem elővenném az utolsó galleonokat a nevezési díjhoz, akkor valami olyasmi nyomakodik a hátamba, aminek ott semmi keresnivalója. - Megtenné, hogy nem bökdös a szerszámával? Fúj! Feltalálták már a szenélyes tér fogalmát. - ingerkedek, mert a nagypofájú a szerepem mára és a beszéd nem meríti ki a sikítás fogalmát, így nem gondolom, hogy baj lehet belőle. - Lehet szépen is kérni. Nem vagyunk barbárok. - morgok hátra a vállam felett, s közben elindulok abba az irányba, amerre invitált az ismerős ismeretlen ily kedvesen. - Találkoztunk már? Netalán valami rajongó lehet? Tájékoztatásul közlöm, hogy én csak egyetlen versenyszámban kvalifikáltam magam, így nem én vagyok a megfelelő személy az autogrammkérésre. - bepróbálkozom ellőni a "tudom honnan ismerlek" kártyát ily módon. Nem gondolom, hogy sokra megyek vele, de aztán ki tudja. Lehet, hogy berezel..
//Szerencse+megjelenés: 12+16=28
Titanille Blunt carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Még szerencse, hogy nem mentem az öreggel sehova, és hallgattam a józan eszemre. Persze csábító volt a lehetőség, hogy hamar megtudjam, ami kell, de az okosabbik énem tudja, hogy bármennyire is számít az idő, nem éri meg minden áron, minden hülyeségbe belemenni, hogy hamarabb végezzek. A módszer ugyanolyan fontos, és ha nem vagyok elég higgadt, aminek következtében csak bajba keverem magam, akkor valószínűleg elbuknám a próbát. Így hát most szükségem van arra, hogy egy kicsit összeszedjem magam, mert egy pillanatra azért sokként ért, hogy tényleg arra készült az öreg, főleg, hogy pálcamentesen kell játszanunk. - Köszönöm – pillantok hálásan a fiatalabbra, aki elzavarta innen, és nem mellesleg, igen jóképű, de most nem szabad ezzel foglalkoznom. Persze bennem van a gyanakvás, hogy mi van, ha az ő szándékai sem tisztábbak, főleg ezzel a külsővel, de nem akarom, hogy érezze ezt, meg hát nem is támadom le a feltételezéssel, hiszen most mentett meg. Amolyan biztonsági őr-féleségnek néz ki, a pincér ruhája ellenére, legalábbis furcsának tartom, hogy nem azzal foglalkozik, hogy a vendégek egyenek-igyanak, hanem kiszúrta ezt a kéjencet. – Minden rendben, tényleg bepróbálkozott, de… hát ma nem jött neki össze, hála neked – teszem hozzá, majd a másik kérdésére is válaszolok. – Deee igen, felszolgálónak jelentkeztem – kapok az alkalmon. Nem vagyok jó kártyás, úgyhogy ezt a lehetőséget el is engedném, de így talán, az asztalok körül járkálva többre megyek majd. Már ha tényleg bevesznek. – Akár tudnék is kezdeni – adom a lelkes munkaerőt, de persze előbb meg kell várnom, mit szól ehhez a fickó. Addig is nézelődök, hogy melyik asztallal lenne érdemes kezdeni, az elfogyasztott italmennyiség talán jelzi, hogy hol ülhetnek a legbeszédesebbek.
//Szerencse + Megjelenés: 30//
Padma Patil carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
o
Nicolas McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-06-17, 13:09
A kadétok & Nicolas
[Padma]
Mivel Padma nem szándékozik egyelőre nevezni a versenyre, más módon próbálkozik, hiszen bőven lehet ott olyan, aki esetleg kifaggatható az esetleges csalásokról, visszaélésekről. Az öregúr, aki eléggé ki van borulva, mintha kapna az alkalmon, hogy a fiatal, csinos diáklány leszólítja, de lerí róla, hogy mivel itt nem lehet pálcát használni, egyszerűbb valakit akár behúzni a folyosóra. – Vén kéjenc, tünj innen! – Kapja el valaki az öreg csuklóját, és taszít rajta egyet. A tömegből előtűnik egy fehér csokornyakkendős, pincérruhás srác, talán egy kissé hosszabb hajjal, mint az még elegánsnak lenne mondható, a borostája is már több napos, ami kölcsönös neki egy rosszfiús külsőt, de azért látszik, hogy a rendre akar itt ügyelni. – Minden rendben? Jól vagy? Az illető rendszeresen megkörnyékez itt lányokat, noha viszonylag kevesen vannak, aki arra vetemednének, hogy leülnek kártyázni.. Vagy nem is azért jöttél, hanem felszolgálónak? – Kérdezi türelmes, de kiváncsi pillantással, miközben a nevezések lassan a végéhez közelednek, elég sok résztvevő már le is ült valami kijelölt asztalhoz, az egykori aurorparancsnok is békésen szivarozgat az egyiknél, arra várva, hogy éppen kit hogyan foszthat ki.
[Tita]
Nem írt, tehát a története ugyanott áll. (00-ás dobásnak felel meg a köre //A dobások ismét adottak, csütörtök éjfél a határidő//