Akadémiai Könyvtár

Nem lepődöm meg és nem is hátrálok meg azon, hogy Mr. Kupor kicsit megilletődik amikor odalépek hozzá. Tekintetéből próbálom kivenni, hogy mit is gondol igazából, de a cél érdekében úgy tűnik, nem kell tovább győzködnöm őt. A szavaira egy pillanat erejéig felfutnak szemöldökeim, hiszen Joyce akárhogy is, de kedves számomra még a mai napig és hát ha így áll a helyzet mint amit a férfi kiközölt most így kisujjból, akkor nyilván nekem tennem kell valamit ez ügyben. Remélem, hogy ez csak fikció, de el kell gondolkodnom rajta, hogy mi lesz, ha mégsem.
- Nem tudom, mi történhetett, de ki fogom deríteni, és mindenképp vigyázok vele, köszönöm a segítségét, Mr. Kupor! - Biccentek egyet udvariasan, majd még egyszer végigmérem a férfit. Pont olyan mint amilyennek elképzeltem és ugyan a személyiségéből nem derült ki túl sok ennyi beszélgetés után, de már ebből is lehet következtetni egy s másra. Ahogy felszólítja a nagyjából velem egykorú lányt, hogy kísérjen el, azonnal ellépek a férfitől, még egyszer megköszönöm és elbúcsúzom, majd a cellák felé veszem az irányt, az oldalamon a lánnyal.
- Mindig ilyen kedves a főnököd? - Remélem érzékeli az iróniát a hangomban, egy apró félmosoly is feltűnik az ajkamon. Miközben igyekszem haladni lefelé, több ízben is próbálok vele beszélgetni. - Ansley vagyok, mi a te neved? Tudod, hamar meg kell találnom a barátomat, mert úgy tűnik nagy bajba keveredett. Tudsz valamit erről a sztoriról még esetleg? - Nyilván hallatszik a hangomban, hogy kicsit aggódom Joyce miatt és csak reménykedhetem, hogy a lány tud valamit mondani, akármit, de ha nem, akkor majd lent kiderítem, már ha tényleg ott lesz ő. Kicsit azért kételkedem a történet hitelességében, de ezt nem mutatom ki, a lehető legjobban kell teljesítenem és ha a lány nem valami szigorú, Barty rajongó akkor talán még esélyem is lesz vele. Persze, Mr. Kuport sem volt nehéz szóra bírnom, nagyon segítőkész volt, és remélem, hogy egy tőle jóval fiatalabb lánnyal sem gyűlik meg majd a bajom.
- Szeretsz itt dolgozni? Még egyetemista vagy vagy már végeztél? - Az egyszerű társalgás sosem rossz, maximum nem kapok választ, de a cellák felé haladva jobbnak láttam, hogy beszélgessünk kicsit, mit sem hogy kukán egymás mellett sétáljunk. Hátha ezzel fel tudom oldani kicsit a hangulatot kettőnk között és ha még esetleg közvetlen is, akkor pedig pláne jó lenne, ha csacsogna kicsit. Meglátjuk, mindenesetre remélem, hogy innen hamar elérjük a cellákat.





//3- 18-25 év közötti fiatal felnőtt

//Megjelenés (25) + Varázserő (20) = 45

Ansley Becker carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :

,

Előző nap a Nagytermi összejövetelről igen korán leléptem. Nem bírom az összezsúfolt tömeget és amúgy sem voltam abban a hangulatban, hogy bárkivel is jópofizzak, ez a verseny nem erről fog szólni. Nyilván mindenhol vannak bundázások meg olyan emberek is, akik nem tudnak elvonatkoztatni a 'ki a szimpatikusabb' témától, de ha ez miatt nem fogok esetleg bekerülni abba az első néhány emberbe, akiket kiválasztanak, hát pont nem fog érdekelni. Egyébként is nekem ez egy második esély, egy jó lehetőség arra, hogy megmutassam a családomnak, vámpír létemre is méltó vagyok és le tudok tenni az asztalra valamit, nem úgy mint azok a lények, akikre apám vadászik. Megpróbáltam ettől elvonatkoztatva elindulni reggel a kollégiumi szobámból. Abszolút nem okozott nehézséget a felkelés, még egy pár falatot is bedobtam mielőtt elindultam volna a könyvárba, ahol az első napomon kezdek. Nem tudhatom biztosra, mi fog ma itt történni, mennyi szünetünk lesz, egyáltalán enni hagynak e majd bennünket közben vagy ez egy kőkemény kiképzés lesz valójában... A franc se tudja, hogy ezzel az új elképzeléssel milyen próbák elé állítanak minket, így hát jobb felkészülni az összes eshetőségre.
Igyekeztem az előírásoknak megfelelően felöltözni, pálcámat is eltettem egy kézre eső helyre. Nagyjából 15 perccel a kezdés előtt érkeztem meg, körülnézve akadt ugyan néhány ismerős arc, de senkivel sem állok le beszélgetni, egyrészt mert amúgy sem vagyunk pusziban velük, másrészt pedig mert nem ezért jöttünk. Egyikünk sem. Ahogy megérkezik Nicholas, köszönök és figyelmesen végighallgatom a mondandóját.
Eddig izgalmasnak hangzik, ugyan először az jut eszembe, hogy mégis milyen fontos személyt és kit kell majd megtalálnom, mert azt mindenki tudja, hogy nem bővelkedem ezekben az emberekben a kissé rideg és barátságtalan jellemem miatt, de nyilván, ha már itt vagyok és még nem küldtek el, akkor hozzám is találtak egy személyt. Tekintetem nem veszem le a férfiról miközben a neveket kezdi el sorolni és az informátorokat, de a többiekére bőven nem figyelek, inkább a sajátomra koncentrálok és amikor végre meghallom, kicsit megrándul a homlokom. Joyce, ó Joyce.
Barty Kupor neve ismerős volt számomra. Az újságokban láttam már őt, olvastam már róla és apám talán ismerheti is őt személyesen. Emlékszem a múltkori Próféta Varázsbűn üldözési hírek rovatából a fényképre, amelyen a vékony arcú, hófehér bőrű, szürke - egyenes hajú, kalapos férfi képe pózolt és talán egy mosolynak szánt rándulást igyekezett arcára erőltetni, de természetesen mindenki tudta, hogy sosem mosolyog. Amint útnak eresztenek bennünket, egyből elkezdem keresni az ismerős arcú férfit, és közben végig azon igyekszem gondolkodni, hogy hogyan szólítsam meg és hogyan induljak neki a feladatnak. Joyce született vérfarkas, esélyes, hogy ez is egy játszó tényező lehet számomra, de ez még nagyon kétséges.
Ahogy igyekszem a sorok és az emberek között cikázni, nem aggódom és nem rohanok, hátratett kézzel, felemelt fejjel lesek egyik oldalról a másikra, majd rövid időn belül sikerül is megtalálnom az emberemet a Bűbájtan szekcióban. Olvastam róla egyszer egy cikkben, hogy igazán kiváló belőle és egyszer létrehozott öt kontinenst áthidaló zsupszkulcshálózatot. Nem semmi egy ember, a maga munkamániás, komor módján. Tekintélyt parancsolóan, illedelmesen közelítem őt meg, majd óvatosan megköszörülöm a torkom és a kezem nyújtom felé, hogy bemutatkozhassam.
- Üdv, Mr. Kupor, a nevem Ansley Becker, már bizonyára várt engem. Még nem ismerjük egymást, ám talán az apámmal kapcsolatban állhat... - Ez egyáltalán nem fontos információ, így hamar el is térek tőle, nem arról szeretnénk beszélgetni egymással, hogy ki kinek a kicsodája. - Tudja, jelentkeztem az auror akadémiára, mert úgy érzem megvan bennem a lelkesedés, a képességek és a megfelelő képzettség, ám most szeretném a segítségét kérni a feladatom tökéletes elvégzéséhez. - Kihúzom magam ismét, de azért a tisztes két lépés távolságot megtartom, nem szeretnék semmiképp sem rossz benyomást kelteni, na meg egyáltalán nem ismerem őt, más dolog személyesen beszélni valakivel meg olvasni róla egy újságban, ami ki tudja, mennyire hiteles... amúgy.
- Joyce Brekinridge-t keresem, bizonyosan hallott már a családjáról, és semmiképp sem szeretném őt túl sokáig megváratni, kicsit aggódom is érte. Tudja, ha hasonló ez a feladat, mint anno a Trimágus Tusán az elveszett emberek feladata, akkor igyekeznünk kell, nehogy valami bajuk essen. Nagyon remélem, hogy tud nekem segíteni, Mr. Igazán hálás lennék... - Udvariasan megejtek egy apró mosolyt, közben a könyveket is meglesem ott, ahol Kupor áll, de hamar visszaeresztem a tekintetemet az övé felé, hiszen minden elcsepegtetett információ fontos lehet számomra és támpontot adhat ahhoz, hogy merre folytassam az utam. Hiszen valljuk be, az már biztos, hogy Joyce nincs itt... vagy ha igen, akkor jól eldugták.





//Megjelenés (25) + Varázserő (20) = 45

Ansley Becker carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :

,