2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Természetesen a mellett, hogy a kadétoknak igen kemény fizikai kiképzésben kell részt venniük, egyáltalán nem elhanyagolható az sem, hogy az elméleti anyaggal tisztában legyenek. Bár viszonylag kevés elméleti órára kell beülniük azért akad néhány, amiket a Kiképzők tartanak számukra. Ezeken tanulhatnak a törvénykezésről, a teendőikről, közelezettségeikről, vagy épp arról, hogy a Parancsnokságon milyen osztályok hogyan épülnek egymásra. Elsajátíthatják az aurorság elméleti alapjait, amikhez itt találnak fontos szakkönyveket, vagy épp szükségük lehet időnként segítségre egy-egy beadandó esszé megírásához is.
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,
ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Szerző
Üzenet
Padma Patil
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-06-14, 11:01
To the team
A kártyás
Kezdem megszokni egy idő után a „levegőt” a helyiségben, bár meglehetősen nehéz látni a füsttől, de megvannak ennek az előnyei is. Ha később valami necces helyzet alakul ki, könnyebb a félhomályban eltűnni, mintha rendesen be lenne világítva és tökéletes látási viszonyok lennének. Ahogy nézelődök és kérdezősködök, szerencsémre valaki hajlandó válaszolni. Eléggé leharcoltnak és csalódottnak néz ki, de amit mond, az nagyon nem tetszik nekem. Bár idős és nem olyan ránézésre, mint aki bántana, de eléggé gyanús, hogy menünk el a folyosóra, majd ott elmondja. Azért még a varázsvilágban sem tanácsos kettesben maradni idegen férfiakkal, főleg, hogy nem tudom, hogy az illető mennyire képzett varázsló, ha valamit akar, lehet, hogy el se tudnék menekülni. - Nézze, mit szólna hozzá, ha inkább fizetek önnek egy italt, és közben megbeszéljük? – bökök a fejemmel a pult felé. Mivel elég nagy az alapzaj a helyiségben, senkit nem érdekelne, hogy miről beszélünk. Így legalább kiderül, hogy tényleg segíteni akar, vagy más tervei voltak. Ha ebbe nem megy bele, akkor meg nem is ér annyit az infó, majd megszerzem máshogy. A pálcámat azért készenlétben tartom, ha esetleg készülne valamire vagy ő, vagy más. Nem túl kellemes egy kocsmában simlis alakok között tartózkodni, de úgy látszik, ez is a képzés része, meg hát valahol érthető is, hogy bizonyos helyzeteket meg kell tapasztalni, és ennél azért vannak veszélyesebbek is. Különösen, ha azokat a kalandokat nézzük, amikbe a próbák között keveredtünk.
//Szerencse + Megjelenés: 30//
Padma Patil carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
o
Nicolas McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-06-10, 16:40
A kadétok & Nicolas
[Padma]
Pedig Padma indiai, tehát a füstölők világában nőtt fel, de az igaz, hogy a füstölő nem egyenlő a dohánnyal. A lány most még nem nevez, de talál egy idősödő urat, aki eléggé rossz passzban van, láthatóan rongyosra verte az egykori auror, aki valami csalási trükkel megoldja, hogy mindenkit kiszórjon a versenyből. Láthatóan most nem is akar nevezni, mert egy korábbiban már kiejtették. Ha Padma őt szólítja meg, akkor meglepődik ugyan, de odasúgja neki a következőket. – Hogyne, vannak infóim kislány, csak gyere velem a hátsó folyosóra, ott majd alaposan kitálalok, hátha neked több szerencséd lesz. – Az illető kissé nagydarab, elhízott, és tulajdonképpen nem tűnik veszélyes alkatnak, lehet, hogy Padma most tényleg a külsejének, és előadott szerencsétlenkedésnek köszönhetően nyomra lel a személyében, ha úgy dönt, hogy vállalja, és elmegy a bácsival.
[Tita]
Érdekes, hogy Titanille be sem áll kártyázni, pedig ő újságíróként nagyon éles szemmel rendelkezik, hogy kiszúrjon valami csalafintaságot, mindenesetre máshogyan trükközik. A pénztáros fiú egy hosszúhajú, borostás pasi, eléggé unottan rágózik, és türelmetlenül int, amikor Tita nem tudja kiszámolni neki a nevezési díjat. – Cöh.. Ha nincs meg a nevezési díjad pulykatojás, akkor kotródj arébb, nincs hitel! - Gyújt most rá ő is egy cigire, hogy növelje a kocsma füstszintjét. Titaninille lát híresebb kártyásokat, amikor érez valamit hátulról a derekánál. Egy pálca lehet. – Ha megmoccansz, véged. Ha sikítasz, halott vagy. Szépen lassan gyere velem a mosdók irányába. – A hang ismerős, nagyon ismerős. Az akcentus amerikai lehet. Mintha.. a VMS-ből az egyik amerikai sportoló akarna most revansot venni rajta. Az amcsik eléggé kibuktak, amikor Stansson nem akarta velük egyesíteni az angol válogatottat. Akkor még csalást is kiáltottak, ismétcsak sikertelenül. Lehet, hogy egy magányos bosszúálló most Tita nyomába eredt..?
//A dobások ismét adottak, csütörtök éjfél a határidő//
Arra ébredni, hogy nem ébredek fel sehol másutt csak a saját ágyamban igazán megnyugtató az előzmények tükrében. Ez az egész aurorosdi kezd átmenni valami nagyon bizarr dologba, amit nem tudok hová tenni és ez frusztrál. Mert általában én mindig és mindent el tudok helyezni vagy legalábbis addig kutatok, amíg össze nem jön. S arra való tekintettel, hogy most megvan bennem ez a se füle se farka érzés kissé elveszettebbnek érzem magam a kelleténél. Arról nem beszélve, hogy a próbáim eddig nem úgy sikerültek, ahogy szerettem volna. Remélem most végre meg tudom mutatni, hogy több van bennem annál, mint amit eddig láttak már. Nicholasnak mosolyogva biccentek, s Padmára is villantok egy kedves mosolyt, miközben átveszem a tárcát, amit kapunk. Ennél hevesebb üdvözlésbe viszont nem fogok, mert a feladatot Nicolas elkezdi mondani, s bekapcsol bennem a koncentráló üzemmód. Nem szeretnék semmi fontos információról lemaradni, éppen ezért feszülten figyelek minden szóra, mely a segítőnk szájából elhangzik. A pálcámat kissé magamban szájhúzva adom át, de ha így kell tenni, hát így kell tenni. Lebuktatni egy csalód a mágikus világban mágiánk nélkül izgi lesz, de az eszemet szeretem használni, hát legyen. - Neked is! - viszonozom Padma kedvességét, majd belépek a kapun. Nem vagyok ugyan ügyes csokibéka-játékos, de mivel a profikat is elveri a szélhámos, így amolyan tökmindegy alapon rárepülök a témára. A kapott tárcába nyúlva kiveszek belőle pár galleont és ruhám zsebébe süllyesztem, majd a nevezőpult felé orientálódok, hogy beálljak a sorba, amennyiben akad. Ha sorra kerülök, akkor nagy műgonddal és szép komótosan kezdem leszámolni a nevezési díjat az asztalra, s közben próbálom kilesni, hogy kik neveztek, látok-e ismerős nevet a listában, ha van lista egyáltalán. A nevezési díjam persze az elrejtett galeonok miatt hiányos, zavartan vakargatom üstökömet ha erre a nevezés levezénylője is felfigyel. - Mennyi is volt? 987-nél tartottam? Szépen vagyunk, még a verseny előtt elfelejtek koncentrálni. Mindenki izgul, amikor nevez vagy én vagyok az egyetlen szétszórt a minap? - veszek fel csacsogó hangnemet, s csevegek a nevezőssel, ha egyáltalán sorrakerülök. Ha nem, akkor amíg a sorban állok és a nevezésre várok körbepillantok, hogy látok-e ismerős arcokat, híres-hírhedt személyeket netalán.
//Szerencse+megjelenés: 12+16=28
Titanille Blunt carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Immár a legjobb százba jutás a cél, ez a mai nap mottója, ahogyan Nicolas köszönti az akadémia könyvtárszobájában a hozzá delegáltakat. Egy-egy pénztárcát ad a résztvevőknek, többek között Padmának, és Titanille-nak, kedvesen rájuk mosolyogva, elismerése egyértelmű, hogy a lányok ilyen sokáig eljutottak. Mondhatni kezd már összeszokni egy csapat, akik akaratlanul is egymást segítik, Nicolasnak nem lenne baja vele, ha ők is benne lennének a legjobb huszonötben. – Rögtön megnyitom nektek a kaput, de előtte még a feladat. Van egy visszavonult, kivénhedt auror, aki hogy kiegészítse a királynőtől kapott járadékát, csokibéka kártyaversenyeket rendez, elég komoly beugróval. És lássatok csodát, mindig ő nyer, így tetemes haszonra tesz szert, pedig csupa profi indul nála, bajnokok, hamiskártyások, de valahogy nem tudják elkapni az öreget. Derítsétek ki, hogy mi lehet a titka! – A tárcában természetesen annyi galleon található, mint amennyi kell a nevezéshez, de természetesen nem kötelező indulni kártyásként, ha valaki a saját szakállára nyomozna. Nicolas megnyitja hát a kaput, de előtte még elkéri a pálcákat, a túloldalon – talán pont azért, hogy megőrizzék a verseny nemlétező tisztaságát, nem lehet varázsolni. Ha átlépnek, a kapu egy füstös kocsmahelységbe vezeti őket, ahol már különböző asztalokat tolna össze, éppen folyamatban van a nevezés, ami nem kevesebb, mint ezer galleon. Ennyi erővel trimágus tusát is lehetne nyerni. A lányok természetesen nem nyomozhatnak együtt, hiszen ez is önálló feladat, mint a többi. Látják innen a pénztárost is, ahol nevezni lehet, de dönthetnek máshogyan is.
Halihó: minden pénteken fogok írni, tehát ebből kiindulva csütörtök éjfél a határidő. Minden körben a szerepjátékos tevékenységeteknek megfelelően megjelenés + szerencse próbát kérek a hozzászólásotok tartalmaként. Hajrá!
Én azok közé tartozom, akik nehezen heverték ki a legutóbbi kalandot. Elvesztettem az emlékeim egy részét, ránk támadtak, hosszú ideig tartó, pocsék rosszulléttel küzdöttem, majd ránk támadtak megint… Valakinek nagyon az útjában lehetünk, mert mindig ugyanazokat érinti. Én nem vagyok biztos benne, hogy ezt így bírni fogom, persze nem szeretek feladni semmit, ráadásul ha tényleg elgondolkodnék a pályaváltáson és az aurori munka mellett döntenék, akkor szükség van rá, hogy mindenféle helyzetben kipróbáljam magam, de ez így most túl sok. Nem tudom, hogy a mai versenynapon mennyire tudom a maximumot nyújtani, egyelőre elég kedvetlenül lépek be a könyvtárba, kissé meg is borzongok, mert itt kezdődött a múltkori kaland is, igaz, este. A többieknek most csak egy intéssel köszönök, ami tőlem szokatlan, mert általában vidám vagyok és szeretek beszélgetni, de most nincs kedvem hozzá. Átveszem Nicolastól a pénztárcát, és figyelmesen hallgatom, amit mond. A kezdeti letargiám helyét kezdi átvenni a kíváncsiság, ahogy az ügyet hallgatom. Szóval egy csalót kell elkapni… hát, pálca nélkül minden bizonnyal nehéz lesz, ráadásul kártyajátékokban abszolút nem vagyok szakértő. - Sok sikert! - Szólok még oda Titának, mert ugyan nem csinálhatjuk ezt most együtt, de eddig sok mindenben benne voltunk mind a ketten. Itt azonban most sajnos mégis egymás ellen leszünk, ám mégis van esély, hogy mindketten továbbjutunk. A kocsmahelyiségben abban a pillanatban elkezdek köhögni, hogy belépek, kezemmel legyezgetem el magam elől a füstöt. Ezután már látom, hogy hol lehetne nevezni, de egyelőre a zsebembe süllyesztem a pénztárcámat. Más módon közelítenék az ügyhöz, sejtem, hogy az itteni emberek nagyon bizalmatlanok lesznek, de hátha szerencsém lesz, és valaki közlékenynek bizonyulna… megpróbálok körbekérdezősködni, hogy mit tudnak erről az emberről, hátha elhangzik valami érdekes. Azokat az embereket keresem akik csalódottnak tűnnek, feltehetően őket már kijátszotta egyszer az illető, lehet, hogy valaki sejti a trükkjeit.
//Szerencse + Megjelenés: 30//
Padma Patil carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
o
Nicolas McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-06-03, 14:30
A kadétok & Nicolas
Immár a legjobb százba jutás a cél, ez a mai nap mottója, ahogyan Nicolas köszönti az akadémia könyvtárszobájában a hozzá delegáltakat. Egy-egy pénztárcát ad a résztvevőknek, többek között Padmának, és Titanille-nak, kedvesen rájuk mosolyogva, elismerése egyértelmű, hogy a lányok ilyen sokáig eljutottak. Mondhatni kezd már összeszokni egy csapat, akik akaratlanul is egymást segítik, Nicolasnak nem lenne baja vele, ha ők is benne lennének a legjobb huszonötben. – Rögtön megnyitom nektek a kaput, de előtte még a feladat. Van egy visszavonult, kivénhedt auror, aki hogy kiegészítse a királynőtől kapott járadékát, csokibéka kártyaversenyeket rendez, elég komoly beugróval. És lássatok csodát, mindig ő nyer, így tetemes haszonra tesz szert, pedig csupa profi indul nála, bajnokok, hamiskártyások, de valahogy nem tudják elkapni az öreget. Derítsétek ki, hogy mi lehet a titka! – A tárcában természetesen annyi galleon található, mint amennyi kell a nevezéshez, de természetesen nem kötelező indulni kártyásként, ha valaki a saját szakállára nyomozna. Nicolas megnyitja hát a kaput, de előtte még elkéri a pálcákat, a túloldalon – talán pont azért, hogy megőrizzék a verseny nemlétező tisztaságát, nem lehet varázsolni. Ha átlépnek, a kapu egy füstös kocsmahelységbe vezeti őket, ahol már különböző asztalokat tolna össze, éppen folyamatban van a nevezés, ami nem kevesebb, mint ezer galleon. Ennyi erővel trimágus tusát is lehetne nyerni. A lányok természetesen nem nyomozhatnak együtt, hiszen ez is önálló feladat, mint a többi. Látják innen a pénztárost is, ahol nevezni lehet, de dönthetnek máshogyan is.
Halihó: minden pénteken fogok írni, tehát ebből kiindulva csütörtök éjfél a határidő. Minden körben a szerepjátékos tevékenységeteknek megfelelően megjelenés + szerencse próbát kérek a hozzászólásotok tartalmaként. Hajrá!
Bevallom nem értem hogy jön ide, hogy a föld-e az elemem vagy sem, s azt sem tudnám megmondani, hogy mikér kérdezte ezt Sera. A könyv előtt vagy után, a maró testnedv fagyasztása közben vagy azon kívül.. az biztos, hogy megmaradt bennem a kérdés és kicsit mint egy mantrához ragaszkodni kezdtem hozzá, mintha csak ez tartana a józan eszemnél. Annyira nonszensz ez az egész szituáció, mint anno a dínókkal, s amikor a könyvtár padlóján földet érünk és Sera újabb kérdése felhangzik egy kicsit sem odaillő módon inkább az előzőre válaszolok.- Igen, biztos hogy a föld. Ezt legalább tudom. Nem úgy azt, hogy mégis igazi lehett-e az egész vagy csak illúzió. Egyik opció sem nyugtatna meg, de nem azért, mert a turbános és hismira iránt feltámadt bennem az együttérzés hanem azért, mert hozzávéve a dínós történethez ezt is az egész kezd olyan lenni, mintha valami nagyon erős varázsló szórakozna velünk. - Egyáltalán a kiképzők tudják, hogy mi történik velünk? - jut eszembe a kérdés, melyet talán csak a fáradtság mondat velem és nem a logika. Határozottan nem én leszek az, aki beszámol a dínós és az űrbéli kalandról akármelyik emlegetettnek, sőt még valószínűleg a segítőinknek sem, de Chrisnek nagy eséllyel megírom a következő levelemben. De csak azután, hogy elköszöntem a többiektől és a szobámba érve aludtam egy kiadósat. Legalább addig, amíg a következő edzésre és felmérésre gyülekeznünk nem kell valahol.
//Nagyon szépen köszönöm a sci-fit, életem első űrkalandja volt és nagyon tetszett! Kíváncsian várom hova visz minket a következő majd.
Kezd eluralkodni rajtam a pánikhangulat, miután el voltam foglalva a turbánossal és Hishimirával, mert úgy érzem, hogy ki fogunk futni az időből, bármikor magukhoz térhetnek a lények. Blaine darabolását én se bírom nézni, és nem vagyok biztos benne, hogy elég gyorsan tudja csinálni ahhoz, hogy legalább az utolsó lény magához ne térne, ami egész közel van hozzánk. Látom, hogy Sera habozik, és igyekszem biztatóan nézni rá, hogy figyelek a két plusz utasra, és ekkor kinyitja a könyvet. Érzem, hogy történik valami, vagy az is lehet, hogy csak beképzelem, minden esetre megfogom Blaine felém nyújtott kezét, a másikkal meg valakiét, aki közel van. Én már ki se nézek az ablakon, felkészülök a kellemetlen élményre, ami hasonló lehet, mint amikor ideérkeztünk. Mintha egy egészen szűk csövön át préselődnék, olyan, de nem hasonlít a hoppanálásra, mert ezt hosszabbnak és kellemetlenebbnek tapasztalom, különösen, ami a földet érést illeti. Nem utoljára érkezem meg, így ráesek valakire, meg valaki még rám is, úgyhogy mire nagy nehezen mindenki összeszedi magát, már minden tagom fáj. Ahogy azonban feltápászkodva megvizsgálom magam, látom, hogy pl a hasoncsúszós-menekülős mozdulat után szerzett nyomok a karomon megvannak még, úgyhogy biztos nem képzelődtem az egészet, ráadásul mi másért lettünk volna egy rakáson. Hiába üres az a könyv, tuti megtörtént, a kérdés csak az, hogy mikor. - Szerintem megtörtént – válaszolok Sera kérdésére, és engem is foglalkoztat, hogy mi lehet velük. Valami oka van annak, hogy nem jöttek át, talán valami megakadályozza. – Lehet, hogy csak valami szimuláció volt az egész – nem tudom, mennyire megnyugtató a lehetősége ennek a magyarázatnak, de a fizikai nyomok minden esetre utalnak arra, hogy átéltük a kalandot. Homlokráncolva hallgatom, ahogy valamiféle illatról beszélnek, de én nem érzem, annyira gyenge lehet, ezért nem is foglalkozom vele. Ha jellegzetes lenne, azt biztos említették volna. - Szívesen megnézném valamikor, de most vidd csak el – mondom Serának, mert mégis csak ő az ereklyevadász. Én csak minimálisan értek hozzá, annyit, amennyit a tanárin vettünk, meg mágiatörténeten. Elköszönök mindenkitől, másra se vágyom, mint kipihenni magam. A visszaszerzett karórámon látom, hogy csak percek teltek el a távozás és az érkezés között, mégis, most hirtelen tört rám a kimerültség, és nem vagyok képes egyelőre ezen agyalni. Majd talán reggel.
//Köszönöm én is, imádtam a mesét //
o
Seraphine McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-05-23, 20:18
Az Akadémia és Seraphine
"A rögtönzés a szellemi képesség próbaköve."
A zsupszkulcs ötletét szó szerint eleresztettem a fülem mellett, amire talán nem vagyok büszke, de hát igen sok minden történt egyszerre. Próbálok nem nézni egyáltalán arra, ahogy Blaine próbálja szétcibálni a savas vérű szörnyetegeket, túlságosan brutális megoldás a gyenge kis lelkemnek. Hiszen a fizikai kiképzésen alig lehet rávenni engem, hogy visszaüssek akárkinek és ne elszaladjak sikítva. Az ember azt hinné, hogy egy vámpír sokkal edzettebb, de ha egyszer fejben még nem értem el oda, akkor nincs mit tenni. Talán, ha majd az egésznek vége lesz... talán... Egy nagyon halovány mosollyal biccentek Padmának, amikor elkezdi megfogni a többiek kezét, hálásan, hiszen tényleg egy erős blokk volt bennem, hogy nem akarom hátrahagyni Hismirát és a turbánost, még ha utóbbi eléggé erőteljesen haszontalan fickónak is tűnik. Blaine is beáll a sorba és remélhetőleg tényleg hazajuttat majd minket, ha felcsapom Jennings naplóját, vagy noteszét, vagy akármi is legyen ez... A hirtelen fejfájás majdnem térdrekényszerít, bár megmondom őszintén, hogy a szippantás és kilökődés miatt fogalmam sincsen, hogy hol van a föld és merre kéne esnem. Mire feleszmélek már a könyvtár padlóján vagyunk és a homályos tekintetemen keresztül nem látom se Hismirát, se a kapitányt velünk. Nyögve a földön maradok, ameddig mindenki feláll sorban, és egészen addig egyáltalán nem óhajtok kiegyenesedni, míg Blaine ott nincsen, hogy felnyaláboljon. - Ugye nem volt igazi? Ugye nem maradtak ott meghalni? - kérdezem félhangosan, amikor már talpon vagyok, így hát Blaine közelében, de igazából mindenki hallhatja. Még mindig kicsit remeg a térdem és kóválygok, de az én orromat is megcsapja a gyengéd illat, amikor a könyvhöz lépek. - Érzitek ezt az illatot? Lassan egy egész listánk van a nyomokról, amik még sem vezetnek sehová. - mondom kimerülten, kicsit talán szomorkásan, hiszen a vörös hajszálat is eltettem, most ez az illat, és a könyvet se fogjuk hátra hagyni, az is biztos. - Igen, de ha nem is, akkor is holnap kiképzés... Beasttel... - nyögök, beszállva a beszélgetésbe Janette után, mintha ez csak a hab lenne szenvedésünk tortáján, mert nekem így is van. Jól esik Blaine érintése és követném is azonnal, de a kíváncsiságom még a könyv mellett tart. - Nálam a hajszál, legyen másnál a könyv vagy tartsuk őket együtt? - fordulok a a lányokhoz, de az agyam olyan pépes, hogy alig tudok az arcukra fókuszálni. Akárhogy is legyen, itt hegyben képtelen vagyok bármi mást megfigyelni az illaton kívül, szinte botorkálva indulok meg könyvestül vagy anélkül a Kaszárnyák felé, hogy egy hosszú, igen alapos fürdés után beessek az ágyamba és magával ragadjon a gyógyító álom. Remélhetőleg nem a hátrahagyottak halálsikolyaival és a sötét űrbéli teremtményekkel lesz fűszerezve az álom.
// Nagyon szépen köszönöm a mesit, szuper volt, kíváncsi vagyok hova utazunk legközelebb és hogy tényleg Reese áll-e mögötte. ^^ Folyt. köv.! //
Aki tudja, hogy mit kellene tennie,
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Janette Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-05-22, 11:18
Akadémia & Janie
A kis szőrmokot készséggel elengedem, amikor kaparni kezd. Egyrészt mert így mindkét kezem szabaddá válik, és lesz mit csinálnom, másrészt látom én, hogy mennyire kimerült, és hát nem is várnék el tőle többet. Már éppen eléggé megtette a magáét azzal, hogy megmentette az életemet azzal a pajzzsal. Ennél már tényleg nem várhatnék el tőle többet. Főként, hogy nem is az enyém, nem én idéztem életre. Noha bennem is megfordult már, hogy jó lenne egy familiáris. Jake megígérte, hogy megtanít, de ez sosem történt meg. Aztán valahogy egy időre le is tettem róla, mondván amúgy sem jövök ki az állatokkal. Azonban ez a mai alkalom úgy fest rávilágított, hogy talán újra meg kéne próbálnom ezt a familiáris dolgot. Igen hasznos lehet, és talán Jake is büszke lehetne rám. A zsupszkulcs ötlete nem igazán aratott tetszést, amire csak vállat vonnék. De azért arra határozottan megkönnyebbülök, hogy Blaine hamar feladja a trancsírozós terveit. Én ugyan egyet értenék vele, hogy végezzük ki őket, de a savas vér elég kellemetlen következményeket vonhat maga után. Bármennyire is vagyok jó a háztartástani bűbájokban. S kimondottan hasznosnak is bizonyul a takarításom, és javításom. Ami azért engem is meglep némiképp. Mivel a leghalványabb fogalmam sincs az űrhajó technikákról. De legalább ennyi hasznomat lássa a csapat, ha már semmi másra nem voltam jó. Sera szavaira bólintok, és bár teljesen haszontalan alaknak vélem, azért odalépek a turbános mellé, hogy kezet nyújtsak felé, a másik kezemet pedig Tita felé nyújtom. Lesz, ami lesz. Noha a Föld látványa lenyűgöző is lehetne, néhány pillanattal később pedig már a könyvtár padlóján találom magam. Miközben próbálok kikerülni az ember kupacból, és feltápászkodni, azért körbe pillantok, és számba veszem a jelenlevőket. Mind visszatértünk-e, főként Hismia és a Turbán? De hát nem igazán lepődnék meg azon sem, ha nem. Nem tudjuk miféle mágia rad el minket. Valóban időutazás volt-e, vagy inkább valamiféle szimulációs csapda? Azért önkénytelenül ránézek az órámra. - Alig telt el néhány perc. El tudjátok hinni? - pillantok körbe. Én nem kezdem el a könyvet vizsgálgatni, vélhetően ugyanúgy nem mennénk vele semmire sem, mint ahogy a levéllel sem mentem semmire, mielőtt ide jöttem volna. Mára pedig éppen elég megpróbáltatásban volt részem. Köszönöm. Talán a hollóhátasok többre mennek majd vele. - Minden bizonnyal. A kérdés csak az, hogy legközelebb miféle halálos szörnyekkel futunk össze? - jegyzem még meg Blaine szavaira. A folytatás biztos. A kérdés még mindig ugyanaz. Ki és miért áll az egész hátterében? Ezt pedig azt hiszem, csak akkor tudjuk meg, ha végig játsszuk ezt az elátkozott játékot. Ez pedig egy cseppet sem villanyoz fel. Végül egyszerűen elköszönők a többiektől mára, és a hálókörletem felé veszem az irányt. Az agyam még nem titkoltan az átélt kaland körül forog, de mielőtt végleg álomra hajtanám a fejem mára, még muszáj meggyőződnöm, hogy Julia biztonságban a szobánkban van, és semmit sem vett észre az egészből. Őt nem veszíthetem el, ahogy Jake-et. Meg kell védenem bárkitől, bármi áron.
//Köszönöm szépen a fordulatos játékot! Nagyon élveztem, bár Janette kevésbé. Nagyon kíváncsi vagyok a harmadik felvonásra //
Seraphine undorával nem tudok mit kezdeni. Az életünk, a túlélésünk az egyedüli fontos. Fél füllel hallom, hogy Janette zsupszkulcsot csinálna, ezen Padmával ellentétben is értetlenkedve pillogok, miközben próbálom leütni az egyik lény fejét, ami persze nagyon nem sikerül, ezért csak abban bízom, hogy a hiányzó, vélhetően Seraphine mielőbb megtalálja a saját emlékét, hiszen már most is ott van valami notesz a kezében. Jó lenne, ha ennek a rémálomnak mielőbb vége lenne, de hogy a következő ilyen esetleges időutazásra hogyan készülök fel, azt tényleg nem tudom. Most azt hittem, hogy bármilyen akadályt simán veszek, aztán majdnem széttéptem Padmát. – Szerintem sem. – Szólok meg, noha ez nem valami szavazás. Mivel nem működik az, hogy szétszedjem, az idegeneket, inkább felállok mellőlük, nehogy rám fröccsenjen valami savas vér. Ahogyan a többiek szólnak, én is megfogom a kezüket, mivel Padma áll mellettem, hát az övét, remélve, hogy most már nem fél tőlem. Még egy utolsó pillantás az ablakon át a Földre, de aztán már érezzük is a tér- és idő változását, remélhetőleg haza ugrunk. Pattanok, hogy felsegítsem a lányokat, ez nem átlagos hoppanálás, vagy zsupszkulcs, ahol a lábunkra tudunk érkezni, már megszokhattuk, hogy mindig ilyen halomban esünk egymásra. A könyvre vetek még egy pillantást, aztán az orromba nyomakodik a kellemes virág illet. Ismerős lenne? Átgondolom, hogy akár a kiképzők, akár a diákok között tapasztaltam-e már. Elsőre Reese jut eszembe többek között a korábban talált vörös hajszál kapcsán, de nem vagyok benne biztos, hogy ő ilyen parfümöt használ. – Próbáljuk meg ezt kipihenni, esélyes, hogy lesz folytatása. – Itt ezen a ponton még finoman megérintem Seraphine vállát, főleg neki szól, hiszen vele igencsak kezdünk valami komolyabb baráti viszonyt ápolni. A könyvet én nem viszem el, de biztos vagyok benne, hogy a hollóhátasok egyike úgyis átolvassa, és majd tájékoztat arról, hogy mit is talált. Lehet, hogy most már tényleg időszerű lenne megkeresnem Reese-t, van miről beszélnünk!
//Köszi szépen a játékot, nagyon tetszett, fordulatos volt, kiváncsi vagyok a végjátékra!
Megjegyzés -- Ruha -- Zene --
***
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-05-20, 14:53
Vissza a jövõbe
Blaine bár vámpírként igen erős, már az első ütésnél érzi, hogy nem lesz könnyű ezet a lényeket még így lefagyva sem feldarabolni, meg aztán ha azt, amit jéggé változtatott feldrabolja, amikor kiolvad... hát az nem tesz majd jót a hajónak. Az pedig, ami csak egy szimpa patrificus tutalust kapott eleve ugyanúgy vérzik, mint bármi más, mindamellett, hogy igen komoly páncélzatuk van. Elég hamar rájöhet tehát, hogy ez a darabolósdi nem a legjobb ötlet. Janette közben helyre hozza a maradék kárt, takarít és a reparo is segít és még időben szólhat Blainenek, hogy nem biztos, hogy elég gyorsan tud takarítani, ha itt most nekiáll feldarabolni ezeket a dögöket. Amikor aztán Sera felcsaja a noteszt bizony egyből beléhasít a fejfájás, de utolsóként egészen könnyen megússza a dolgot, ugyanis még látják egy utolsó pillantásként az ablakon át a Földet odakint, de aztán...
Mintha csak éreznék, ahogyan kilökődnek a könyvből, ami beszippantotta őket egymás hegyén-hátán érkeznek meg a könyvtár padlójára. Sera feje még mindig fáj és zúg, de nem olyan erőteljes a hatás, mint a többieknek volt a jövőben? Vagy épp az álomban? Illúzió volt csak, vagy a fejükben játszódott le? Azt most is látják, hogy ha szereztek sérülést, akkor bizony annak megmaradt a nyoma, viszont a könyv, amibe belenéztek teljesen üres. A lapjain nem látnak az ég világon semmit sem, de abban biztosak lehetnek, hogy visszatértek, viszont ha visszatérnek a szobáikba, vagy van valamiféle órájuk akkor egyértelmű lesz, hogy olyan mintha épp csak néhány perce indultak volna el onnan. Vajon tényleg olyan lesz a jövő, amit megtapasztaltak, vagy a mágia nem képes ténylegesen ilyen erejű időugrásra? Bizonytalanok, hogy mennyire volt valót, ami átéltek. A könyv egyébként mozdítható, bárki megvizsgálhatja, de nem láthatnak rajta semmiféle komolyabb jelet, vagy nyomot. Mintha azzal, hogy végetért volna az esemény a mágikus nyomjelek is felszívódtak volna róla. Bizonyára, aki intézte, szándékosan így csinálta. Viszont a vámpírok érzékeny orra kellemes virág illatot érez, ha közelebb hajol a könyvhöz, mintha parfüm illata lenne. Nagyon gyenge és halovány, túlságosan ahhoz, hogy felismerjék, hogy kié lehet, no meg nem is biztos, hogy annyira egyedi a márka, hogy ne lehetne többeknek is ilyen az Akadémián, de abban biztosak mindketten, hogy érezték már máshol is ez előtt.
//Tudom, hogy Titánál most useres gondok léptek fel, amúgy is záró kör volt, úgyhogy eltekintek tőle és kitartás neki! Köszönöm a játékot és a részvételt mindenkinek! Jövő héten dobok egy záró offot jutalmazással, ha valamilyen cselekvés még felmerül, akkor arra is reagálok természetesen, és aztán folytathatjuk is a játékot a dobálós körrel. Ezekről jövő héten írok ki hírt, visszanézem kik mesélnek most stb. Meséből egy záró akkord lesz majd még az Akadémia zárásaként, lehet tippelni, hogy a dínók, majd a sci-fi világ után, ezúttal hová kerül a csapat, mert én már tudom. //
Padma Patil
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-05-18, 20:01
To the team
A titokzatos levél
Fáradtan ülök le a padlóra, miután átmenetileg ártalmatlanná tettük mindegyik lényt. Kifújom a levegőt, és inkább nem nézek oda, ahogy Blaine pusztítja a lényeket. Tudom, hogy veszélyesek, tudom, hogy bármikor ránk támadhatnak, de ebben én nem veszek részt, nem bírnám, meg aztán nekem nincs is kiemelkedő fizikumom. Most már össze tudom szedni magam annyira, hogy észrevegyem a turbánost és Hishimirát. Úgy látom, hogy nem foglalkozik velük senki, és rögtön el is kap a bűntudat, amiért figyelmen kívül hagytam őket. Nem tudok róla, hogy bármelyiküknek is lenne valami képessége, így hát eléggé érthető, hogy meg vannak rémülve. – Hadd segítsek – megyek oda hozzájuk, és ha van valami sérülésük, akkor begyógyítom varázslattal, illetve megpróbálok valamilyen nyugtató hatású igézést rájuk küldeni, hogy kicsit jobban legyenek, ne pánikoljanak. Nekem nincsenek főzeteim, így lehet, hogy nem annyira hatásos a próbálkozás, mintha egy gyógyító csinálná, de talán a semminél több. - Szerintem ez nem működne – rázom a fejem Jeanette javaslatára. – A zsupszkulcs tudtommal csak konkrét helyszínre tud vinni, az űr… elég tág fogalom. Meg aztán lehet, hogy csak a Földön működik. – Vagy működött, ezt már csak magamban teszem hozzá. Az űrben a mágiánk biztosan egész máshogy viselkedne, ha ilyen varázslatokkal próbálkoznánk, lehet, hogy még rontanánk is a helyzeten valahogy. Közben látom, hogy Sera úgy dönt, kinyitja a noteszt, ami valószínűleg az utolsó emlék, amit vissza kell szerezni. Nem vagyok biztos benne, hogy ez önmagában elég lesz a hazajutáshoz, ráadásul meglepődnék, ha simán menne azok után, ami Blaine-nel történt. Minden esetre igaza van, nem hagyhatunk itt senkit, bár kérdéses, hogy ha vissza is jönnek velünk, mi lesz velük a múltban, egy másik világban, de itt a biztos halál vár rájuk, ez nem is kérdés. Így hát megfogom a csuklójukat, ha esetleg bármi jele lenne annak, hogy hazajutunk az emlék megszerzése után.
o
Seraphine McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-05-18, 08:48
Az Akadémia és Seraphine
"A rögtönzés a szellemi képesség próbaköve."
Sorban fogjuk vissza a csúnya lényeket, de a megölésük lenne a végleges megoldás, úgy, hogy a vérük ne fröccsenjen. Nyilvánvalóan egyikünk se nyúl a halálos átokhoz, jól lettünk nevelve és konkrétan auroroknak tanulunk, de látom a szemem sarkából, hogy Blaine módszeres kivégzésre készül, ha kell, akkor puszta kézzel, amitől undorodva fordul egyet a gyomrom. Janie kezéből a szörmők nem kaparva, de leugrik, már csak azért is, hogy a lánynak mind a két keze szabad legyen, de ki van tikkadva szegény, szóval nem várható tőle semmilyen más segítség vélhetően. Határozottan látszik, hogy zavarodott vagyok és döntésképtelen, de eljut a fülemig Tita kijelentése és néhány pillanat múlva végre moccanok is. - Biztos, hogy föld az elemed? Lesz, ami lesz? - kérdezek vissza, kicsit hitetlenkedve, én nem igazán így működöm. Persze gyakran kell rögtönözni, de ha az a kérdés, hogy hátrahagyunk két embert - vagy olyasmit - meghalni, akkor kicsit nehezebb rávennem magam meglépni az egészet. - Legalább fogjátok meg a kezüket, kérlek, hátha magunkkal tudjuk vinni őket! - mondok csak ennyit, aztán úgy fordulok, hogy egyenesen a szemem előtt az egyik szörnyeteg legyen, ne az egyik társunk. Ha elkezdek megőrülni, akkor legalább az ellenségnek essek neki és ne egy kadétnak, ameddig le nem kapcsolnak, vagy ameddig vissza nem kerülünk a jelenbe. Akármi is történjen, rettegek az egésztől, de megteszem, szabad kézzel a kezembe fogom a noteszt, amit fiókostul elcibáltunk és felcsapva belenézek, hiszen Padmának is akkor jött vissza minden, amikor olvasni is elkezdte a könyvet. Nem mintha fontos lenne, hogy mi volt konkrétan benne, egyszerűen az emlékei és semmi más hasznos.
Aki tudja, hogy mit kellene tennie,
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Janette Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-05-15, 12:33
Akadémia & Janie
Engem nem igazán az köt le elsődlegesen, hogy kinek az emlékei nem tértek még vissza. Jobban foglalkoztat, hogy túléljük legalább néhány perccel a jelenlegi krízist, ami fekete támadó szörnyek képében jelentkezik, akik egyértelműen ki akarnak minket csinálni. Úgy fest sikerül átmeneti menedéket találni a nyűsszögő szőrmókkal. Bár tisztán érzem mennyire megfeszül, és fél a karjaim között. Amit úgy őszintén szólva nem is csodálok, tekintve, hogy ugyanezt érzem én is. Legszívesebben egészen a Troops kúriában elhelyezkedő biztonságos kis szobámig szaladnék. Ami sajnos jelenleg nem éppen kivitelezhető cselekedet. Így be kell érnem a pillanatnyi időleges fedezékkel. Ahol elengedem a szőrgomolyagot, és támadásba lendülök a szörny ellen, akit sikerül is telibe kapnom, egy jól irányzott sóbálvány átokkal. Nesze neked! Soha ne szórakozz egy Troops lánnyal, mert megjárod! Más szóval igen nagy elégedettséggel tölt el, amikor az az undorító izé úgy dől el, mint egy darab fa. Aztán lenézek a reszkető kis mosómedvére, aki kétségtelenül megmentette ma az életemet. - Nyugi Szőrmók. Valahogy túléljük, és hazajutunk. Ígérem. - mondom neki csendesen, és megsimogatom a fejét. Már ha hagyja még, és nem rohan vissza Serához ijedtében. Csak ekkor merészkedek elő a fedezékből, és mérem fel újra a helyzetet. Ami legalább pillanatnyilag a mi előnyünkre billenti a mérleget. - Csináljunk egy zsupszkulcsot, és teleportáljuk őket az űrbe. Vagy egyenesen a napkoronába. - vetem fel az ötletet, bár fogalmam sincs mekkora egyetértést, vagy hasznot hoz majd. Főként, hogy nagyjából az ötletemmel egy időben Blaine akcióba is lendül a fertelmek ártalmatlanítására. Nos, azt leszögezhetjük, hogy a Gringotts összes kincse se volna elég, hogy én azoknak az izéknek a közelébe menjek. De nem is akadályozom benne Blaine-t. Az ízeltlábú ufó anatómia, amúgy se a szakterületem. Ezt meghagyom a srácnak. Ellenben egy undorodó pillantást sikerül vetnem a savas tócsára, ami a sérült lényből származik, és igen szép lyukat kezd égetni a hajóba. Végre úgy tűnik, hogy hasznát veszem a "háztartástani bűbájok haladóknak" című rém unalmas, és idegtépő tantárgyamnak abban a rémes középiskolai internátusban a világ másik végén. Mivel ugyanis semmi kedvem egy sav marta lyuk miatt megfulladni a keletkező vákuumban, ezért pálcát húzok, és egy speciális takarító, és semlegesítő bűbájjal próbálom eltüntetni az ufóvért a padlóról, mielőtt még nagyobb kárt okozna. Aztán még ha marad időm, vagy más nem teszi meg, akkor még egy reparot is hozzátoldok a mutatványhoz. Bár abban közel sem vagyok biztos, hogy az űrhajószerkezet javításra ez a legmegfelelőbb bűbáj. De jobb nem jut eszembe. Mindez pedig éppen eléggé leköt, hogy ne a sokkolódott Turbánnal, és Hismirával foglalkozzak. Amúgy is van empatikusabb tagja is a csapatnak nálam, aki jobban meg tudja magyarázni nyomorultak, hogy mit is láttak az imént. Már ha persze nem szeri vissza az emlékeit közben, az akinek még hiányzik, és jutunk végre haza. Én pedig ezt a verziót támogatnám leginkább. Már ha rajtam múlna. De mint tudjuk, én elég önző tudok lenni. Különösen, ha a saját túlélésemről van szó.
//Speciális takarító bűbáj: Kitalált varázslat. A Suvickus egy speciálisabb változata, ami kifejezetten makacs, esetlegesen veszélyes, maró szennyeződések eltávolítására való. Reparo: A bűbájjal az eltört tárgyakat tudjuk egy pálca mozdulattal helyreállítani.
Már csak az egyetlen kérdés lebeg a gondolataim között, hogy ki az, akinek az emlékeit még nem sikerült visszaszereznünk. Ha jól okoskodom, akkor a dínós ékszerek teljes szettje után hazakerültünk, most az emlékkel tudjuk pótolni. A triónk, Padma és Janette szerintem már velem együtt visszakapták, tehát jó eséllyel Titanille vagy Seraphine hiányol valamit. Bár meg tudnánk most beszélni, és támogatni a hiányzót, hogy szaladjon végig a hajón, s ha érez valami olyan különleges vonzást valahonnan, akkor azt érdemes feszegetni, hozzánk hasonlóan. Most az idegeneket kéne véglegesen hatástalanítani, méghozzá úgy, hogy ne érjen levegőt a savas vérük. Körbenézek a társaimon, ezzel már mindannyian megküzdöttünk, ezért a fagyasztás, kábítás, hálóba zárás lehet valami ideiglegenes megoldás. Sürgetőleg intek, noha nem szólalok meg. Végignézem a lényeket, hogy átlássam az anatómiájukat, mint gyógyító, s a vámpír erőt használja zúzok és török. Igyekszem lábbal nyakra támadni, ahol az izeltlábú dögök érzékenyebb pontját sejtem. Ha kell, akkor kézzel töröm ki a nyakukat, amíg még el vannak alélva, remélhetőleg a társaim is követik a példámat, már aki ráér, és nem emlékeket vadász. Bármennyire is úgy éreztem, hogy fel vagyok készülve a következő akadályra, rá kell ébrednem, hogy nem számít, hogy a hátizsákom vízhatlan, vagy sem. Ezek apróságok, kiegészítő eszközök, de ha beüt a pokol, akkor úgy sincs jelentőségük. Értem én, hogy Seraphine kilökné őket az űrbe, de a szétkapott robot most úgysem tud segíteni, itt kell a bestiákat valahogy hatástalanítani. Viszont hallom, hogy Titanille támogatja valahogy Seraphine-t, ezért sejthetőleg a szőke barátném kezében van a kulcs a hazajutáshoz. Remélhetőleg sikerül véghezvinnie, amivel próbálkozik!
Megjegyzés -- Ruha -- Zene --
***
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-05-13, 14:01
Vissza a jövõbe
Sera jó oldala előtör, bár nem tudhatja, hogy ez az egész tényleg a jövő-e vagy pedig ennyire komoly időugrásra senki sem lenne képes varázslattal sem és egyszerűen az elméjük játszik velük, hiszen a dínóknál sem lehettek benne teljesen biztosak, hogy mennyire voltak valóban a múltban. Egyelőre a könyvet mégsem nyitja ki, hanem csapdát helyez el, amit jól is tesz, mert nem sokára érkezik a lény, amit sikerült otthagyniuk a szétkapott B.O.B. mellett. Az egyik plafonon lévő járatból ugrana elő, de helyette hálóba habalyodva terül el a földön. Persze az éles karmoknak egy háló nem okoz azért komoly ellenállást, nem tűnik úgy, hogy sokáig visszatartaná, de legalább hátráltatja. Blaine mindenesetre sikeresen fagyaszt, bár mivel nem elemista a szakja, ezért sejtheti, hogy a varázslat nem tart sokáig, maximum néhány perc. A lény szeme továbbra is mozog, csak épp a teste többi része merevedik le halvány kékes színben pompázva. Hasonlóan jár az a dög is, akit Janette kap telibe, csak a kékség nincs meg, de azonnal elsől, mint egy zsák. Tita pedig sikeresen felfogja a vérzést a fagyasztott lényből, bár ami kifröccsent láthatóan marja át a hajót, ami egyelőre nem jelent túl sok jót. Padma még telibe kapja a gumiláb átokkal azt, amelyiket Serának sikerült behálóznia, ezzel lassítja a kijutását. Az egyértelmű, hogy sokáig nem tudják tartani magukat ebben a formában, de Padma nem talál olyan gombot, amivel csak úgy az űrbe lehetne lökni a lényeket és hát az sem biztos, hogy hatásos ellenük, ezt még nem tudhatják, bár legalább a gravitáció hiánya elsodorhatja őket. Egyelőre szusszanhatnak egyet, mert jelenleg mind a négy dög fagy fagyasztva, vagy jégbe zárva, van eldőlve a földön, vagy épp hálóba gabalyodva vergődik, de az egyértelmű, hogy sokáig nem tarthatják ezt az állapotot. Hisimira és a turbános meg már így is elég rendesen be vannak rezelve, az látott varázslatoktól meg aztán végképp sokkolódtak nyomorultak.
//Határidő: május 19. Következő hozzászólás: május 20.//
Titanille Blunt
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-05-12, 20:33
Tita az űrben
Már majdnem fellélegeznék, hogy eljutottunk a hídra, amikor az ottani látvány még káoszosabb, mint az, hogy nekünk is lény jutott. Fene tudja, valamiért azt gondoltam, hogy csak a nyílt űrből keveredett oda ez az izé, de az, hogy itt van a hídon is egyértelműen bizonyítja, hogy ezek márpedig itt csucsukáltak valahol a hajón. Csak tudnám, hogy miért nem akarnak továbbra is csipkerózsikát játszani! - Csapd fel utána, lesz ami lesz! - próbálok hatni Serára, hogyha a csapdaállítással készen van, akkor jöhet a napló- és fiókbirizgálás. Én abban hiszek, hogyha mindenkinek visszajönnek az emlékei, akkor hazamehetünk. S ez igencsak az a pont kezd lenni, amikor ideje lenne meghzni a vészféket és hazakeveredni, de állati gyorsan. Blaine mellett termek, s látva, hogy a vér maró hatású én is arra a következtetésre jutok, hogy magát a testéből való kijutást kellene megakadályozni. Gondolok egyet és a csonteltűntető átok testvérét hívom elő fejemből. Ha sikerrel járok, akkor a lény vérét tudom eltüntetni a testéből nyomtalanul, ahogyan a csontok is távoznak a testből a varázslat hatására. Természetesen jó volna, ha egy csettintésre minden csepp vérrel ez megtehető lenne, de tudom, hogy a varázslat nem mindenható, így azon részeire célzok vele a dögnek, ahonnan előszüremlik a savas vér. Így talán le tudjuk nullázni anélkül, hogy mindenfelé fröccsentene a savas anyagából.
Meglepve tapasztalom, hogy a sikítás valóban működik, és bár nem bírjuk sokáig tartani, azért egészen lenyűgöző, hogy ennyire hamar meglett a lények gyenge pontja. A baj csak az, hogy ettől még nem tudjuk őket legyőzni, csak lassítani. A mozdulatlanság-varázslat is sikerül, ezzel sikerült egy kis időt nyerni. Ezalatt megpróbálom felidézni, amiket a használati utasításban olvastam, hogy van-e esetleg az irányítópulton valami gomb vagy kapcsoló, ami bármi módon hasznunkra lehet abban, hogy megszabaduljunk a lényektől. Erre nem szánhatok túl sok időt, mert magához fog térni a lény, ráadásul Hishimira is újra sikítani akar, ami elég kellemetlen a fülnek, és tudom, hogy segít, de mégis, mi értelme van, ha a mi dobhártyánk is beszakad tőle, a lényeket pedig csak lassítja, nem pusztítja el. Megcélzom azt a lényt, amit az előbb megbénítottam, és igyekszem eltalálni a gumiláb-rontással. - Locomotor Wibbly! Ha nem tud megmaradni állva, akkor nem tudja koordinálni a mozgását sem és így sokkal nehezebb dolga lesz, ha meg akar támadni minket. Látva, hogy mi történt, mikor Blaine megsebezte, nem szabad, hogy vágást vagy bármi ilyesmit ejtsünk rajta, mert kilyukasztja a hajót, és nekünk annyi. Közben látom a szemem sarkából, hogy Seráék is visszaértek, ez megkönnyebbüléssel tölt el, de sejtem, hogy egyelőre nem szerezte meg az emlékét, mert akkor talán már nem is lennénk itt. De persze ebben nem lehetünk biztosak.
//Gumiláb-rontás: az áldozat lába rugalmas lesz, mintha nem lennének csontjai, így nem tud mozogni//
o
Seraphine McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-05-09, 22:15
Az Akadémia és Seraphine
"A rögtönzés a szellemi képesség próbaköve."
Már nem válaszolok neki, pedig ott és akkor még bennem van az indulat, hogy akkor hagyjon itt és biztos nem lesz baja, de mivel a fülünkben visszhangzott, hogy valami közelít és baj van, a frusztráltságom átcsap valami másba. A tettrekészségből aggodalom lesz és nem nyúlok hozzá a naplóhoz, ami vélhetően az emlékeimhez vezetne, hiába olyan kínzó a hiányuk. A szívem a mellkasomban dübörög és amikor látjuk B.O.B.-ot darabjaira hullani már úgy érzem, hogy képes lenne kiszakadni is a helyéről. Már megbántam, hogy a fiókot elvettem Titától, szívem szerint visszalökném a kezébe, de sajnos az egy olyan komikus - és életveszélyes - képet festene, amit nem engedhetünk meg magunknak. Feszülten figyelem a lény mozgását és amikor Tita lenémítja, nagy meglepetésemre sikeresen, szóval az érzékszerveik támadhatóak az elméletem ellenére, nekikezdünk a furcsa mozgásmásolós-hoppanálós táncnak. Tita irányítja az első néhány ugrást, amikor megfog, de onnantól érezheti, hogy a képességemnek hála szinte pontosan tudom, hogy a lény hogyan fog mozdulni, hova kell mennünk, hogy biztonságban cikkcakkban előre haladjunk, szóval "átveszem a stafétát" mugli kifejezéssel élve. Éppen fellélegeznék, hogy végre a hídon vagyunk, de beérve egyáltalán nem fogad sokkal jobb látvány. A familiárisom szeme hatalmasra tágulva, ösztönösen nyöszörög és vinnyog a félelemtől Janette kezében, teljes testével megfeszülve, ugrásra készen, annyira nem értelmes, hogy csak úgy a lány kezébe simuljon és csendben maradjon. Szívem szerint rácsapnék a falon a gombokra vagy akármikre, hogy becsukódjon az ajtó, de tök hiába, mert a mi lényünk is fentről érkezett, szóval az ajtó úgy se állítja meg őket, ha nem azon közlekednek. Hismira sikoltása úgy érzem, mintha késként hatolna a fülembe, de próbálom összeszorítani a számat és elviselni, főleg, mert láthatóan nem én szenvedek tőle legjobban, hanem a szörnyek. Együtt vagyunk, egy helyen, itt lenne az alkalom, hogy a fiúkból kivegyem szabad kézzel az emlékeim kulcsát, de ahogy felemelem a tekintetem önkéntelenül is az ájult, ki tudja milyen komolyan megsérült turbánosra és a sikító idegen lányra szalad. Ha eltűnünk innen, ha tényleg bejön az elméletem, akkor mi lesz velük? Itt pusztulnak meg mindannyian, hiszen amennyiben sikerül véglegesen leszerelni a más sebzett szörnyet és a ledermesztettet, ha eltűnünk a bűbáj lehet feloldódik és még mindig ott van egy a szellőzőben. És akkor még pozitív voltam, hogy csak egy. A fiókot leteszem az asztalra, vagy vezérlőpultra, vagy akármire, ami van a közelemben. Nem mehetünk így el... - Nem mehetünk még haza. - nyögöm ki, bár valószínűleg csak Tita hallja, akivel érkezem. Nem annyira értek az űrhajókhoz, de most jöttünk az űrből, szóval azt tudom mennyire nehéz volt mozogni és azt is, hogy nincs levegő, irdatlan hideg van, élhetetlen körülmények. Aztán lehet, hogy ezeknek a csótányoknak élhető, de nem látok a hátukon semmilyen rakétát, hogy haladni tudjanak, szóval, ha Tita se tudott úszni a levegőben, akkor talán ők se. - B.O.B., hogyan lökhetnénk ki őket az űrb... - elhallgatok, amikor a tekintetemmel keresni próbálnám a robotot, de tekintve, hogy elpusztította a mi szörnyetegünk, teljesen hiába. Kicsit zavarodottan rázom meg a fejem, de pálcát rántok és ugyan az elemi mágiákban én is jó vagyok, de nem csatlakozom Blaine-hez, hiszen tudom, hogy Tita Elemistaként fényévekkel logikusabb lenne erre. Ellenben nem akarom, hogy a teljesen ép szörnyeteg a nyakunkra vetődjön, így ha nem sétál be szemből a hídra, akkor a szellőző nyílásokat célzom be, és egy mágikus csapdát helyezek rá vagy rájuk, hogy amikor berombolna az a hátborzongató lény, akkor azonnal az arcába robbanjon. A robbanás lehet, hogy rossz szó, hiszen nem valami tűzgolyót idéz, hanem az egyik legalapvetőbb csapdabűbáj, ami egy súlyozott hálót vet ki arra, aki belesétál. Persze nem tudom, hogy elég erős-e ahhoz, hogy visszatartson egy ilyen lényt, de az biztos, hogy meglepheti és lelassíthatja, ha megjelenik, én pedig éppen annyira behúzom a nyakamat felfelé figyelve, amennyire a familiárisom is hatalmas szemeket meresztve figyel. Tudom, hogy ez se egy hosszútávú megoldás, de annak ellenére, hogy már néhány fordulót túléltem az akadémián, azért még nem igazán megy rutinból az életveszélyes helyzetek kezelése.
// Akrobata 6. szint, részlet: Csapdaismeret: Képes bonyolult csapdákat létrehozni és felismerni akár mágikus rejtett csapdákat is, mivel már annyira ismeri ezeket a szerkezeteket, hogy kiszúrja az eltéréseket különböző helyeken. + Csapdaismeret és térképolvasás (Ereklyevadász) + Csapdaismeret alapok (elmélet-gyakorlat) (Auror) Mivel igen nagy a helyzetek döntő részében kézzel nem feltétlen van idő machinálni klasszikus fantasy csapdát, így kitalált varázslat: Hálócsapda - Akárhová élesíthető jellemzően ereklyevadász vagy auror bűbáj. Ha a tárgyat/felületet akármilyen hatás éri, egy erős háló ugrik ki belőle, ami bebörtözni a személyt/tárgyat/akármit, ami hozzáért vagy meglökte. Varázserő: 35 pont.//
Aki tudja, hogy mit kellene tennie,
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Janette Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-05-08, 16:10
Akadémia & Janie
Az események igen csak gyorsan történnek, és a legkevésbé sem az én akaratom szerint, sőt nem is a kis csapatunk érdekeinek megfelelően. Az, hogy elszabadul a teljes káosz ezeknek a..a... jobb szó híján szörnyeknek felbukkanásával, nem kifejezés. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a dinók után egy újabb pokoljárásba kerültünk, csak ezúttal a jövőbe, és halvány fogalmunk sincs, hogy mi ellen, és hogyan is kéne harcolnunk. Ezt bizonyítja az is, hogy Hismira sikítása tűnik a leghasználhatóbb fegyvernek, de nem művelheti ezt a végtelenségig, és hát ez számunkra is elég kellemetlen. Legalábbis nekem már fáj a dobhártyám tőle. Minimum órákig nem akar semmit sem hallani a csenden kívül, ha egyszer ennek vége lesz. Maximum Juli egyenletes szuszogását, ahogy nézem alvás közben az akadémiai hálokörletünkben. Blaine próbálkozása meg szintén azt támasztja alá, hogy ismeretlen izék ellen harcolni cseppet sem egyszerű. A kifröccsenő savas vér már önmagában elég ijesztő lenne, és ok a pánikra. Így nem igazán nehéz kieresztenem a hangomat teljes terjedelmében, csatlakozva Hiszmirához, és Padmához. Sőt még mágikusan rá is erősítve a dologra. De amikor a mosómaci által megidézett pajzson csattan a lény farka vagy micsodája, akkor már tényleg a félelem, és az életösztön, az ami sikoltásra késztet. Sőt hálásan kapom fel a mosómacit, és próbálok valami védettebb helyre arrébb ugrani, gurulni, vagy menekülni bárhogyan, immár elhallgatva, és fedezéket keresve. Mondjuk egy felborított műszerpultot, vagy bármit, ami mögé el lehet bújni. Ha ez valami csoda folytán sikerülne, és még mindig itt vagyunk, mert a mosómacika gazdája még nem nyerte vissza az emlékeit, akkor fedezékből próbálok mindenféle random átkot ellőni az ellenséges lényekre, ami eszembe jut. Mondjuk Petrificus totalus. Hátha az hatásos lesz. Elvégre nincs sok lehetőségünk, hogy legyőzzük ezeket a dögöket. Jelenleg eléggé vesztésre állunk, lássuk be. Noha legalább az ad némi megkönnyebbülésre okot, hogy Seráék is befutnak, és látszólag nincs semmi halálosan komoly bajuk. Már amennyire innen ez felmérhető.
//Petrificus totalus – Sóbálvány-átok: Az átok hatására az áldozat sóbálvánnyá válik.
A fiúk nem tudnak sikítani, nagyon ritka az, amikor valakinek olyan magas közülünk a hangtartománya, hogy itt működjön, de lássuk be, én vagyok egy szoprán, ezért amíg a lányok becsatlakoznak Hismirához, én valahogy a vérrel próbálok manipulálni. Arra az egyre nem gondoltam, ha nem valami földi lényről van szó, akkor lövésünk sem lehet róla, hogy mi történik, ha valahogy hatunk rá. A dínóknak hideg volt a vérük, de mégiscsak vér, ám egy ilyen szörnyetegnél már teljesen más a helyzet. Padma mutogatja, hogy a kamerákon már nem lát semmit, tehát Seraphine és Titanille vélhetően bejutottak, legalábbis ebben reménykedünk, hogy nem valami másik űrhajó szedte le őket még az űrben. Mindenesetre a savas vér most engem is megtorpanásra késztet, valahogy időt kell nyernünk, de ha átkokkal bombázom őket, akkor lehet, hogy azok a sárkányokhoz hasonlóan lepattannak a kemény páncélról. – A fene! – Kissé káromkodok, de azért még nem vészesen, hogy a sikolyokhoz hasonlóan az is fülsértő legyen. Érkezik végül a két társnőnk, itt megkönnyebbülten fellélegzek, legalább élnek. Padma mozdulatlanság varázsa viszont eszembe juttat valamit. Ha nem nyílt sebeket okozok, ami a sav útját nyitja fel, és nem is átkot, ami visszapattanhat, a jég lehet itt most ami mint elem, ütős lehet. A jég lefagyaszt bármit, és nem keletkeznek nyílt sebek. Ezért egy víz alapú igézést szórok most arra a sebesült lényre, amelynek a savas véres átüt mindent, hátha így a vértócsákat is le tudom most jegelni. Közben pedig intek Seraphine-nek, hogy bármit is csinálnak, csak gyorsan, mielőtt még valóban eldőlne a harc, és lássuk be, nem a mi javunkra. Ha úgy látom, hogy hatásos, akkor a máris két lény irányába is görgetek a pálcámból valami hógolyót, amit kiterjedhet az egész testükre.
//Jéglabda, kitalált egyetemista varázslat: akit eltalál, annak a testén a jeges, fájdalmas sebzésen kívül, hideg kezd el terjedne, lehűteni a véráramát. Minél több idő van a hógolyóra, annál nagyobb lehet. //
Megjegyzés -- Ruha -- Zene --
***
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-05-07, 14:08
Vissza a jövõbe
Sera és Tita ügyesen dolgoznak együtt. Sera viszi a fiókot és kitudnak jutni a szkafanderekből is. A lényt elég jól megzavarja az, hogy Tita kinyírja a hallását, bár ha tudná mi folyik a hídon lehet, hogy rájönne, hogy nem ez a legjobb ötlet, amit tehet. Mindenesetre villámgyorsan dobja le a szkafandert és összetudnak kapaszkodni. Sera ügyesen másolja a lényt, így mintha B.O.B. elpusztítása után fura táncot járnának egymást tükörképeként. Sorozatos hoppanálásokkal haladnak előre, megzavarva ezzel a lényt, ami még mindig a hallás vesztéstől van összezavarodva. A hallás fontos szerepet játszik. A fülünk felel az egyensúlyrendszerért is, így még a lény morgása is jelentősen összezavarodik. Eltudja érni a két lány a hidat.
[Híd] Janette és Padma csatlakoznak a sikításhoz, a kis familiáris pedig pajzzsal védi Janettet, aki elé áll. Hasznos is, mert a pajzson egy jókora csapás terül el, vagy hát fogja fel az energia, ami ezzel szerte is foszlik. A lény villás farka így a levegőben áll meg Janettetől néhány centire. Az tuti, hogy jó oka van sikítani, ha amúgy magától nem csatlakozna Hisimirához. Persze a végtelenségig nem tart ki a levegőjük, ezért hasznos, hogy Padma lefagyasztja az egyik lényt, Blaine pedig megsebesít egy másikat. Azt viszont a fiú láthatja, hogy a dög kiserkenő vére, ahová spriccel ott bizony sercegve elkezd utat törni magának. Savas állagú lehet és ez hosszú távon nem lesz hasznos egy űrhajóban.
Sera és Tita nagyjából ekkor érkeznek meg. A lény, amit lehagytak még nem tűnik fel, valószínűleg megzavarta a hallásvesztés és így nem olyan gyors, vagy rossz esetben már valahol a szellőzőben közeledik felettük. Mindenesetre láthatják, hogy Janette a familiáris előtt áll, a Padma közelében lévő lény le van dermedve most még, a Blaine körül lévő pedig vérzik több sebből. A turbános már ájultan fekszik a padlón, Hisimira pedig újabb sikító akcióba kezd, ami igen kellemetlen mindenkinek, de a két lány is láthatja, hogy a lényeket is jelentősen leblokkolja a magas hang. Serának akár lehetősége is van kinyitni a naplót, kérdés, hogy kockáztat-e. Mi van akkor, ha az utolsó emlék megszerzése ezúttal nem viszi őket haza és téved? Ha viszont jól gondolkozik akkor ezzel megúszhatják ezt a finoman szólva is problémás helyzetet. Hiszen, ha a lényeket felaprítják akkor a savas vérük szétszedi a hajót, ha viszont csak blokkolják őket az nem oldja meg végleg a problémát és Hisimira se tud a végtelenségig sikítani.
//Határidő: május 12. Következő hozzászólás: május 13.//
Padma Patil
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-05-05, 22:32
To the team
A titokzatos levél
Nincsen semmi ellenérzésem a Blaine-nel történtekkel kapcsolatban, tisztában vagyok vele, hogy ami történt, az egy véletlen esemény volt. Különben most is épp belőlünk lakmározna vagy valami. Úgyhogy eszem ágában sincs máshogyan tekinteni rá. Én amúgy is olyan típus vagyok, aki bízik az emberekben, képes vagyok több esélyt is adni, de persze véges a türelmem, de szerencsére eddig nem volt, aki ezt túlságosan kihasználta volna. Közben bólogatva veszem tudomásul, hogy Jeanette emlékei visszatértek. Nagyon örülök neki, mert ha minden igaz, már csak Seráé hiányzik, és hátha hazajutunk, ha meglesz az is. Bár, fogalmam sincs, hogyan. Mikor veszélyt jelez a radar, már épp szólnék Seráéknak, de Blaine gyorsabb nálam. Így kinyitom az átjárót, mikor mondja, hogy ha jönnek a lányok, gyorsan ideérjenek. - A kamerák..! – mutatok a szerkezetekre, hiszen egyre inkább nem működnek, és már nem látom rajta a többieket. Sokkal többet azonban nem tudok mondani, mert ebben a pillanatban olyan lények érkeznek, amikhez még csak hasonlót sem láttam soha. A dínók tényleg semmik voltak ezekhez képest. A varázsvilágban ilyenek nem is léteznek, sőt, mivel nem vagyok kiemelkedő legendás lények gondozásából, a veszélyes fajtákkal nem is találkoztam. Ezek itt határozottan veszélyesek, úgyhogy Blaine-nek nem is kell kétszer mondania, hogy sikítsunk, jön az magától is annak láttán, ahogy a turbános pasit levágja a lény. Nekem nem jut eszembe, hogy felerősítsem a hangomat, ennyire praktikusan nem tudok gondolkozni az első sokk hatására, de talán Hisimira, Jeanette felerősített hangja és az enyém egy időre képes őket megállítani. Megpróbálom összeszedni magam, legalább annyira, hogy valamit megpróbáljak varázsolni, bár ebben a helyzetben ez nagyon nem megy könnyen. Nem akarok semmi kockázatosat, így az Immobulus varázslattal próbálkozom, hátha megállítja, vagy legalábbis még tovább lassítja a legközelebbi lényt.
//Immobulus: megakadályozza a célpont mozgását//
o
Titanille Blunt
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-05-05, 21:44
Tita az űrben
- Én pedig nem szeretnék most itt pusztulni, szóval bármennyire is szeretem a nyomozást mindig azonnal elvégezni, amint lehetőség adódik rá, most határozottan azt mondom, hogy ennek nem itt van a helye. - próbálok Sera eszére hatni, s becibálni a nem légüres térbe. Nem veszem el tőle a fiókot, hogyha nem ágál, s szépen fiókostul elindul velem, de hogyha erre nem képes és csak köti az ebet a karóhoz, akkor viszont tényleg kénytelen vagyok erővel kikapni a kezéből, mint valami bizarr stafétát, vagy ereklyét. Lényeg a lényeg: én örülök annak, hogy nem kint vagyunk, hanem bent, s kezdhetünk végre szkafandertelenedni. Egy darabig. - Mi a ló... - tátogom meglátva a nagy, fekete, fogas-farkas izét, ami a dínós rémálmot idézi fel, s határozottan nincs kedvemre. Ahogy BOBot miszlikbe aprítja csak pislogok, mint hal a szatyorban. Első dolgom a pálca után nyúlni, s még mielőtt megmozdulni mernék odasercintek egy varázslatot a lénynek. - Catarus! Remélhetőleg hatásos lesz és akármi is legyen elveszíti hallóképességét. Ezután a batár szkafandert hámozom le magamról, de állati gyorsan. Van ez a fura képességem, hogy tudok pörögni, mint a búgócsiga. Na hát most pörgök is, mert nem akarom, hogy lazsálás miatt kifussunk a varázslat hatóidejéből. Sera hoppanálós ötletét remélhetőleg már szkafandertelenül, a dög által nem észrevetten fogadom, s bólintok egyetértőn. - Oké! - tátogom el, s mutatom a feltartott hüvelykujjat is, mint egyezményes jelet. Mivel csak egyik kezemben van pálca és a fiók már Seránál van, így én nyúlok utána, hogy megérinthessem és közösen tudjunk hoppanálni, ha sikerül. Elsőnek egy ficak, aztán valami kiszögellés, sarok, kanyar.. mindegy, csak távolodjunk a dög elől, s ne hoppanáljunk bele a látóterébe semmiképp.
//Catarus: Siketítő (kitalált) bűbáj A célzott lény semmit sem fog hallani.
Energiamágus: Energiákkal való manipulálás, belső erő növelése, koncentrálása, energia löket stb. 1. szint: Képes saját belső energiáit koncentrálva az emberi sebesség 2-szeresére is felgyorsulni.
Nem mondom, hogy erővel kell visszatartania, de határozottan látszik rajtam, hogy egyáltalán nem tetszik, hogy el akar rántani és visszamenni a hídra, mielőtt még rájöhetnék, hogy mit felejtettem el és újra teljes lehetnék. Túl akarok esni az egészen, és úgy, hogy ne legyen a közelemben senki, akkor is, ha ez magamra nézve sokkal veszélyesebb. - Most szeretném, Tita... - folytatnám, de elcsattan benne valami, türelmetlenség vagy életösztön, vagy éppen az, hogy ő a "földhöz ragadtabb" és nem hagyja, hogy végigcsináljam. Viszont amikor szó szerint elveszi tőlem a füzetet, avagy a fiókot úgy, ahogy van, akkor egy kicsit utána kapok a karjának. - Én is tudom vinni, köszönöm! Lehet, hogy ebben az ormótlan kesztyűben amúgy se történt volna semmi. - mondom kicsit idegesen. Alapvetően elég türelmes vagyok, de nem szeretem, ha a fejem felett döntenek, márpedig a lány konkrétan fogta magát, elvette tőlem az emlékeimet jelentő tárgyat és elindult. Valószínűleg az, hogy már igen régóta vagyunk konkrétan a jövőben, és már egy ideje a légüres térben, anélkül is képes az agyamra menni, hogy megérinteném azt a naplót. Nem kell ráncigálnia, megyek vele, viszont biztos, hogy ha kell, akkor erővel veszem vissza tőle azt a fiókot. Padmának azt mondtam, hogy semmi baj, hogy elrántotta a familiárisom kezéből a könyvet, de ez nem jelenti azt, hogy egyetlen kalandon belül másodikra is ki kell rántani a kezemből egy könyvet. Amikor visszamászunk sietve, hogy megnézzük mi történik és elkezdjük lehámozni magunkról a szkafandert, egy csapásra elszáll az ingerültségem Tita felé, amikor megjelenik az a lény. Már nem vagyunk az űrben, nincs rajtam a ruha, a szám még is csak egy néma sikolyra kerekedik el, mielőtt még félig a szkafanderben egyik kezemmel a pálcámat, másikkal a fiókot kapnám fel. Elmozdulni így félig-levetkőzve nem is tudnék és a leghalványabb lila gőzöm sincs, hogy milyen lénnyel állunk szemben, de az biztos, hogy agresszív, mert... B.O.B... az életösztönöm azt súgja, hogy hangosan ne mondjam ki a nevét és ne is sikítsak, mert csak magunkra vonom a figyelmet, de azért eltátogom a nevét és gondolatban elmorzsolok egy könnycseppet, még ha csak egy mugli gólem is volt. Az első, amire asszociálok a hoppanálás, de eszemben sincsen Titát faképnél hagyni és nélküle elmenekülni, de a ruhából mindenképpen ki kéne jutnom úgy, hogy szabadon mozoghassak. Talán szóba jöhetne a páros hoppanálás, de az egyik kezemben pálca, a másikban a fiók a notesszel és szó szerint nem merek megszólalni. Mivel a dínós kalandunk jut eszembe, ezért úgy emlékszem, hogy nem annyira voltak hatásosak a varázslataink, csak a kötőhártya, mint a sárkányoknál. Megpróbálok fürge lenni, amennyire csak tudok és a ragadozó stílusát lemásolni, hogy tudjam mikor merre akar megindulni, és megfigyelni, hogy van-e esélyünk kikerülni harc nélkül. Gyáva vagyok, na! Viszont ha kiszúr minket és Tita lenne a célpont, akkor beugrok a képbe, hogy rám akarjon támadni és már tolom is vissza a kezébe a fiókot, amit a lerobbant étkezdében még vissza martam tőle. Teljesen mindegy, hogy néhány perccel ezelőtt még ideges voltam, a veszélyhelyzet miatt azonnal visszakattanok a védelmező nővér szerepébe, ami talán mindig is leszek. Ha már kiszúrt minket, akkor teljesen mindegy, hogy csendben maradunk-e, szóval ez esetben miközben figyelem a mozgását, hogy egy cseppnyi esélyem legyen túlélni, megszólalok. - Hoppanáljunk szakaszosan, amennyit csak tudunk. - mondom gyorsan, aztán ha a lény értelmes és tudja, hogy mi az a hoppanálás, akkor jól keresztbeteszek magunknak.
A familiárisom ha segíteni tud a hídon akármiben, akkor ott van, de leginkább mivel ő pesztrálta eddig a turbánost, amennyiben "nincs rá szükség", valahol elbújva található, gyáván fizikai Pajzsot idézve oda, ahol van, remélhetőleg ezzel nem csak magát, hanem Sera más társát is védve, viszont főként csak remeg, mint a nyárfalevél.
// Kiismerni a csúnyát vagy kitérni, attól függően mennyire fordul azonnal ránk: Akrobata 3. szint, részlet: "Mozgásmásolás: Képes leutánozni a látott mozgást, jóval gyorsabban megtanulva így bármit, a másik harcmodorát pl." Akrobata 5. szint, részlet: "Helyzetfelismerés: Képes veszélyes helyzetekből is kimenekülni akrobataként éppen úgy felismerve hova kell lépni, hogy ne találják el, ne essen le, tudja hol kell kapaszkodni stb."
Ha tudunk, szükség van rá és Tita is a menekülést választaná, akkor társas- hoppanálás: Varázserő 35 pont. //
Aki tudja, hogy mit kellene tennie,
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
, 
️️️️️️
, 
//
Meséből egy záró akkord lesz majd még az Akadémia zárásaként, lehet tippelni, hogy a dínók, majd a sci-fi világ után, ezúttal hová kerül a csapat, mert én már tudom. 
