2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Természetesen a mellett, hogy a kadétoknak igen kemény fizikai kiképzésben kell részt venniük, egyáltalán nem elhanyagolható az sem, hogy az elméleti anyaggal tisztában legyenek. Bár viszonylag kevés elméleti órára kell beülniük azért akad néhány, amiket a Kiképzők tartanak számukra. Ezeken tanulhatnak a törvénykezésről, a teendőikről, közelezettségeikről, vagy épp arról, hogy a Parancsnokságon milyen osztályok hogyan épülnek egymásra. Elsajátíthatják az aurorság elméleti alapjait, amikhez itt találnak fontos szakkönyveket, vagy épp szükségük lehet időnként segítségre egy-egy beadandó esszé megírásához is.
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,
ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Szerző
Üzenet
Petra von Rosemberg
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2021-06-30, 10:46
Levi & Petra
Nyomasztóan ismerős a fiú tekintetében valami. Talán ezért fürkészem a kelleténél jobban. Pedig általában nem szokásom túl sokáig leragadni a kadét fiúk bámulásánál. Van éppen elég dolgom nélkülük is. Talán, ha letudom ezt az Akadémiásdit, akkor kiveszek egy hét szabadságot, amikor csak pihenek, és lovagolok a Potsdami birtokunkon, és a környékén. Igazán szép és idilli táj. Rám pedig már rám férne némi nyugalom, és feltöltődés. Majd meghagyom a házimanóknak, és a személyzetnek, hogy senki ne zavarjon. Legfeljebb, ha sürgős élet-halál kérdésről van szó. Nos, bizakodhat a sikerben, de én a helyében nem akarnék ennyire görcsösen megtalálni egy ilyen "apát". Nyilván nem érdekelte a kölyök sorsa. Nem hiszem hát, hogy a fiatal felnőtt fia érdekelné. Vagy ha mégis, akkor inkább a pénze, mint a kölyök. Nevezzetek cinikusnak, de számomra mindennél előbbre való a család, és a kötelesség. Azok az emberek, akik nem így vannak ezzel nem érdemelnek tiszteletet. És nem fognak megváltozni, és játszani a szerető, gondoskodó szülőt, csak mert betoppant valaki, aki állítja, hogy közük van egymáshoz. Épp ezért vetem meg még a saját Vendel bácsikámat is. Csak bajt okoz, ha néhány évente egyszer felbukkan. Nem vagyok már naiv kislány, tudom, hogy nem fog meválltozni, és jó útra térni. Kíváncsi vagyok mit akar mondani az életéről, bár ez engem is meglep, ám a hirtelen elhallgatása a mondat közepén, aztán a stílusváltás, ami egyáltalán nincs az ínyemre. Nem itt valami nagyon nem stimmel. A legnagyobb hibát ott követi el, hogy túl közel lép hozzám. Talán fenyegető akar lenni, de én nem az a fajta vagyok, aki megijed egy ilyen taknyos kölyöktől. Egyetlen villámgyors mozdulattal csavarom hátra a karját, és lököm a könyvespolchoz, továbbra is ebben a számára kényelmetlen helyzetben tartva. De amikor megszólalok a hangom szinte ijesztően nyugodt marad. - Akkor tisztázzunk pár dolgot. Német vagyok. Rosszul tűröm, ha a zavarják a személyes teremet, és ha nem adják meg a megfelelő tiszteletet. Ha ismerős is vagyok, az azért van, mert én vagyok az egyik segítő, aki az elméleti órákat tartja. De nem csak a joghoz értek. Más szóval nem szeretne újat húzni velem. - el kell ismernem a céltalan vagdalózással mégis talált, csak nem úgy, ahogyan azt képzeli. De egyenlőre a kellemetlen felismerést magamban tartom. Legalábbis, amíg utána nem járok én is személyesen a lehetséges kapcsolatnak. - Úgy tűnik mégis van egy kevés információja, amin elindulhat. De ez nem a megfelelő mód, és stílus az információszerzésre. Leginkább csak felesleges hiszti, amivel semmire se megy. Ami pedig engem illet, én nem keresném ennyire ezt az alakot. Az ilyenek nem érdemelnek sem tiszteletet, sem mát. Sok szerencsét kölyök. - tartom még néhány pillanatig, majd elengedem. Nem, nem igazán tartok tőle, hogy ki láthat meg. Legfeljebb annyit jelenthetne bárki is, hogy tiszteletre tanítottam egy neveletlen kadétot. Mondják, hogy kétféle kiképző van. Az aki mindenért leordítja a fejed, és az aki csendesen suttog a füledbe. Kétségtelenül az utóbbi a félelmetesebb, akivel jobban kell vigyázni. A kölyöknek pedig már nincsenek illúziói, hogy melyikhez tartozhatom. Elvből nem emelem meg soha a hangom. Nincs szükségem ilyesmire. Mondjuk elnézem ezt a hibáját, mert megfelelő apa híján nem volt, aki ezt megtegye. Ám azt ne felejtsük el, hogy a kiképzők munkájának megsegítésére, és a kadétok elméleti oktatására szegődtem ide, nem párnának, amin kiélhetik a múlt csalódásait. Ami pedig a keresett személyt illeti, nos mindkettőnk érdekében őszintén remélem, hogy nincs igazam. De ami jobban aggaszt a hirtelen hangulat, és személyiség váltás. Bolond lennék nem észrevenni. Nem vagyok pszichológus, se medimágus, de még nekem is feltűnik az ilyen éles váltás, és ez sosem jelent jót. Egy instabil személyiség pedig nem lehet auror. Talán jelentenem kellene az esetet.
"Nincs az a vagyon és hatalom, mely biztonságot nyújthatna, hisz minél nagyobb, annál több veszélyt hoz."
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2021-06-07, 16:44
Petra & Levi
A nő fürkésző tekintete egy cseppet zavaró, de nem feltétlenül nyomasztó annyira, hogy szóvá tegyem. Így is akad épp elég problémám Rivaille kordában tartásával, aki már szíves örömest venné át a terepet mondván, hogy milyen csinos a könyvtáros nő, ő tuti kezelésbe venné. A gyomrom is felfordul néha az ő gondolataitól. Világéletemben jámbor lélek voltam a magam visszafogott, tiszteletet megadó modorával. Erre Rivaille toppan be az életembe és máris száznyolcvan fokos fordulatot vesz minden. - Ebben bizakodom én is.- -jegyzem meg csak úgy a levegőbe. Már évek óta kutatok utána és talán ez a hely vonzott hozzá a legközelebb. Remélhetőleg hamarosan meg fogom őt találni, még ha anyám nem pártolja ezt az ötletemet. Belőle igazán nehéz kihúzni információkat. Mintha egyáltalán nem akarná, hogy én és apám valaha találkozhassunk. Akkor mégis miért születtem meg, ha még csak látni se engedi a tulajdon apámat? - Mit is mondhatnék? Az életem tele van ehhez hasonl...- -akad el szavam az utolsó mondatomnál, melyet tényleg zárásként szerettem volna mondani a nőnek, de ekkor Rivaille okoz akkora fejfájást, hogy a szavaimat is belémfojtja. Mindig ilyen drámai megjelenést akar magának, mielőtt a rivaldafénybe térne. Ezzel egyedül csak az a gond, hogy most sokkal erősebb akarattal veszi kézbe az irányítást, így az én szerepem szépen a háttérbe is szorul. -Nem maradna még egy kicsit?-kérdezem a hölgyet szélesen elvigyorodva rá, miután Levi-t kirúgtam a székből.-Van magában valami ismerős, talán tudja kiről beszélek? Magas, szőke, kékszemű férfi, aki szeret hancúrozni erre-arra. Tudom, hogy tudja kiről beszélek. Az arcára van írva minden. Bár lehet magácska is az ágyasa volt, azért nem mer kiadni információkat róla. Vagy tévednék?-lépek vissza a nőhöz oly' közel, hogy szinte már súrolom a felsőtestét sajátommal. Levi tisztelettudó kis műsora hasztalan volt, én pedig nem vagyok hajlandó végiglapozni családfák könyveit. Inkább szórakozok egy keveset ezzel a nővel, aztán ha tényleg nem tud semmit...akkor majd másfelé viszem el a kis bájcsevejünket.
Nem sokat veszek észre a fiú belső küzdelmeiből, mondjuk úgy önmagával. Igazából semmit sem, annak ellenére, hogy kifejezetten fürkésző tekintettel nézek rá. Ráadásként minél tovább nézem, annál kellemetlenem előérzeteim lesznek vele kapcsolatban. Nem tudom megmagyarázni, de mintha ismernem kéne, de mégsem. Ez pedig igen nyomasztó. Főként azzal együtt, amikor kiejti a Vendel nevet a száján, ami bennem csak újabb kellemetlen emlékeket idéz fel. Pedig igazán nem sokat találkoztam az említett alakkal. Egyszer úgy 10 éves koromban nem tudtam aludni, ezért elindultam le a konyhába, hogy kérjek az egyik házimanótól egy kis meleg mézes tejet, de a nappaliban a kanapén a részeg Vendel bácsikámba botlottam, aki épp valami fiatal nőcskét próbált megdönteni. Nem is értettem meg a helyzetet akkor még. Csak azt, hogy részegen kezdett kiabálni velem, hogy menjek fel és ne zavarjam őt a felnőtt dolgokban. Persze erre a bácsikám, és a nénikém is felébredtek. Robert bácsikám hangosan kiabálni kezdett Vendellel, miközben a nénikém kézen fogott és felvitt a szobámba, amire gondosan szórt egy disaudiot is, hogy ne halljak semmit a lenti veszekedésből. Az ilyen, és ehhez hasonló emlékek pedig nem tették szerethetőbbé számomra Vendel bácsikám. Bár ha nagyon őszinte akarok lenni, néha azért voltak jó pillanatai is, amikor éppen józanul próbált szórakoztatni engem és az unokahúgom. De ezek az alkalmak voltak a kevesebben. - Értem. Ha ennyire kevés az információja, akkor nem lesz könnyű dolga. De talán szerencséje lesz. - bólintok rá, hogy meglehetősen szűkös információk állnak rendelkezésére a fiatalembernek. Igen, el tudom képzelni mennyire nehéz lehet gyakorlatilag nulláról kell kezdeni egy ember felkutatását. Pláne, ha esetleg az illető nem is akarja, hogy megtalálják. - Szívesen. Ezért vagyok itt. - bólintok, amikor megköszöni a tippet. Amikor vissza fordul, és válaszol, akkor még inkább egy gombóc kezd kialakulni a gyomromban. Ellenben az arcomra csak egy barátságos biztató mosolyféle ül ki. - Értem. Remélem megtalálja, és nem csalódik nagyon. Ezek alapján nem tűnik úgy, mintha nagyon ki akarta volna venni a részét a felnevelésében. Akárhogy is, ez nem az én dolgom. De ha esetleg bármiben segíthetek, akkor keressen fel bátran. - ajánlom fel neki a lehetőséget, noha magam sem tudom, hogy miért. Inkább elhessegetném magamtól a kellemetlen körvonalazódni látszó lehetőséget, miszerint léhűtő nagybátyám esetleg a fiú... nem. Minden bizonnyal ez csak valami orbitális, bizarr véletlen.
"Nincs az a vagyon és hatalom, mely biztonságot nyújthatna, hisz minél nagyobb, annál több veszélyt hoz."
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2021-05-18, 16:06
Petra & Levi
Rivaille azért elég ideges állapotában motoszkál a fejem rejtett részlegeiben, ami néhány másodpercig meg is zavar abban, hogy figyeljek a kitűzött teendőkre. Mindig ezt csinálja, ha valami nem tetszik neki, s bár külső szemmel semmit sem lehet észrevenni a fejünkben zajló csatákból, azért sokat meg kell tennünk annak érdekében, hogy rivaldafénybe kerülhessünk. Nekem valamiért mindig is könnyebb dolgom volt... Gondolom azért, mert én vagyok a gazdatest... Fogalmam sincs, hogy apám mit fog szólni ahhoz, hogy a fia tudathasadásos... Alapból nem hallottam még ehhez fogható történeteket, maximum itt-ott esett szó filmbeli jelenetekről a muglik világában. Különös így élnem az életemet, de valami megnyugtató mégis társul azért hozzá. Rivaille sosem hagyná, hogy bajunk essen. Ő a menő arc, a kegyelmet és félelmet nem ismerő srác, akire számítani lehet. Végül is ő volt az, aki kihúzott a szarból annak idején. - Talán nemesi családból származik...- -gondolkodok el egy röpke pillanatra. Anyánk emlegette már, hogy az apám egész jólmenő háttérrel rendelkezik, bár a főbb részleteket sosem tudtam meg. A legújabb információ is csak a keresztnevében merült ki. Ettől függetlenül tehetnék egy próbát. Anyám úgy se többet mondani Vendelről, ezért nekem kell a kezembe vennem a gyeplőt és magamtól kinyomozni a hollétét. A levéltár nem hangzik rosszul, így hát hálás pillantással mosolyodok el a nőre. - Nem sokat tudok róla. Talán valaha a Roxfortba járt ő maga is. Huszonhárom éve pedig egy skandináv területre utazott. Talán sokat vándorol.- -lényegében majdnem huszonhárom évvel ezelőtt fogantam meg, abban az időben kétségtelenül is, de anyám hálókörletében foglalatoskodhatott a férfi. - Köszönöm a tippet.- -szólok még a nő után, mielőtt a levéltár felé venném az irányt. Egyáltalán van bármi esély arra, hogy én is ott szerepeljek azon a családfán? Hisz' a múltamról nem sokan tudnak, sőt... Kétlem, hogy apám egyáltalán tud a létezésemről. Vegyes érzéseim vannak ezzel a találkozóval kapcsolatban, már ha sikerül egyáltalán szembe kerülnöm vele. Mire a nő utánam szól, kicsit oldalra biccentem a fejem. Végül is, mit árthat, ha elmondom az indítékomat? - Ő az édesapám.- -szélesedik mosolyom, bár így is egész csibészesnek hat.
Mindig szívesen segítettem másoknak. Már prefektus koromban is az iskolában. Még akkor is, ha azt rendszerint a magam kimért, másoknak talán túlságosan is hűvös módján tettem. Azt hiszem le sem tagadhatnám a német vért, még annak ellenére sem, hogy az életem legnagyobb részében Angliában időzök. Noha a Dél-Potsdami kúriánk is igen impozáns lett mára. Hála Robert bácsikám munkájának. A személyes könyvtárunk, ami ott kapott helyett igazán lenyűgöző, ahogy a festmények, és műalkotások is, melyeket a családom előszeretettel gyűjt. Na persze itt ki kell hangsúlyozni, hogy a kettő közül melyik bácsikámról is van szó. Mert hát azt hiszem minden családnak megvannak a maga fekete bárányai. A mienknek Vendel bácsikám az. Hála Merlinnek vagy 5 éve nem láttam. Nem is tudok róla semmit igazából, azt leszámítva, hogy akkoriban is csak azért jött haza, hogy pénzt kunyeráljon a másik bácsikámtól a zűrös kétes ügyeihez. Talán még valami nő is volt a dologban. De igazából a fene se emlékszik pontosan. A lényeg a lényegben, hogy akkor nézett be hozzánk utoljára, és hangos veszekedésbe torkollt a dolog, majd végül, amikor megkapta, amit akart és a bátyja elsikálta helyette a dolgait, akkor szó nélkül lelépett az akkori csajával együtt. Mert hát mindig is voltak alkalmi nőcskéi, esetenként, vagyis szinte mindig több is. Kár tagadni, hogy mindig jóképű volt, jól hangzó gazdag családnévvel, szóval csak úgy ragadtak rá a könnyűvérű libák. Ő pedig ezt szerette is kihasználni. Mindezek fényében azt hiszem érthető, hogy miért nem beszélünk róla, szinte soha sem. Még az egyik legjobb barátnőm Shanna is úgy tudja, hogy egyetlen bácsikám van, aki felnevelt, és aki igen szoros barátságot ápol az ő apjával. Ez pedig igen kényelmes így. A polcok közé pedig végül kötelességszerű segítő szándékkal lépek, és szólítom meg az ott toporgó fiatalembert. Talán, ha megmondom hol keresse, amit keres, mindketten gyorsabban haladunk a saját dolgunkkal. A válasza viszont kissé váratlanul ér. Mármint nem az, hogy valakit keres, hanem a keresztnév, melynek elhangzására kissé megfeszülnek az állkapcsaim, és bár igyekszek kifürkészhetetlen, és érzelemmentes arcot magamra ölteni, azért a lassan elfehéredő ujjaim, amik sokkal nagyobb erővel szorítanak rá szerencsétlen könyv bőrkötésére árulkodóak lehetnek. - Ha nemesi családból származik az illető, akkor javaslom a szemközti levéltárt. Ott vezetik a régi családfákat. Viszont a Vendel név bár nem gyakori, de azért nem is egyedi. Talán ha szolgálna valami közelebbi információval, mint a születési helye, dátuma, iskolai, egyéb eredmények, akkor könnyebben a nyomára akadna. Nos, sok szerencsét a kutatáshoz. - adok egy segítő jellegű tippet, de kitérek a válasz alól, hogy ismerek-e Vendel nevű fickót. Ez utóbbiról nem állíthatom, hogy nem, de elismerni sem óhajtom idegen kölykök előtt. Egyébként sem biztos, hogy ugyanarról a személyről van szó. Mint a fiúnak is említettem, bár nem gyakori név, de azért nem is egyedi. Egy elegáns mozdulattal helyezem végül vissza a könyvet a polcra, melyet eddig a kezemben tartottam. Ám még mielőtt távoznék, vagy ő távozhatna vetek egy fürkésző pillantást a fiúra. Van benne valami ismerős, noha biztos vagyok benne, hogy eddig nem volt szerencsénk egymáshoz. Talán meg fogom bánni, de fel kell tennem neki még egy kérdést. - Meg szabad kérdeznem, hogy miért keresi ennyire ezt az urat? - lassan azon kapom magam, hogy nem is segítő szándékkal adok neki tanácsot, és kérdezgetem, hanem a bizonyosságért, ami elhessegeti a lassan éledő kényelmetlen előérzeteim. Ez pedig kicsit sem tetszik.
"Nincs az a vagyon és hatalom, mely biztonságot nyújthatna, hisz minél nagyobb, annál több veszélyt hoz."
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2021-04-26, 17:20
Petra & Levi
Rivaille nem éppen a békés megoldásairól híres, épp ezért járunk jobban, ha az Akadémia könyvtárát én kutatom át, nem pedig ő. A hirtelen kirohanásaival csak megnehezítené a dolgunkat. Még így is, az elmém egyik szegletében elzárva érzem mennyire őrjöng a dühtől, amiért kimarad a “buliból.” Már közel húsz perce állok a magas könyvespolcok előtt, hogy valami választ találhassak apám hovatartozásáról. A keresztnevét az elmúlt hónapok folyamán sikerült megtalálnom, ellenben a vezetéknevét azóta se derítettem ki. Mintha maga a fickó ködből lenne, vagy valaki olyan, aki nem is létezik valójában. Anyám elmondása szerint nemes emberről van szó, aki a varázslók között az arisztokrata réteget erősíti. Ez sajnos nem könnyíti meg a dolgomat abban, hogy a közelébe férkőzzek, bár eddig az ittléte nyomára se sikerült rábukkannom. Egyáltalán ér valamit a könyvtári kutatgatás vagy adjam fel most, mert ennek az embernek köze nincs a Minisztériumhoz vagy az aurorokhoz…? Már épp fordulnék sarkon, hogy inkább az itt lévő kadéttársaim egyikéhez szólhassak, amikor egy szőke, ismerős vonásokkal megáldott nő lép mellém a segítségét felajánlva. Tökéletes! Legalább nem kell szlalomoznom az asztalok között, hogy felkeltsem egyesek figyelmét. Nem vagyok a könyvek ellen, de sokan úgy dugják az orrukat a lapok közé, mintha egybeolvadtak volna. A nő megjelenésekor fejem tompán kalapálni kezd, hála Rivaille dühkitöréseinek, aki arra akar sarkallni, hogy adjam át neki a stafétát, had beszéljen ő a “szőke bombázóval”. - Igazából...igen! Egy név után kutatok, de egyelőre csak a keresztnevét árulták el nekem. Beszédem volna vele, esetleg ismer egy Vendel nevű fickót? - -mosolyom lankadatlanul szélesedik, hátha sikerül egyfajta pozitívumot ébreszteni a kezdetleges beszélgetésbe. Reményeimet most a szőkébe fektetem és minden erőmmel azon vagyok, hogy Rivaille-t sikerüljön kizárnom a lehető legjobban, mert ha ő tör felszínre, akkor akár el is ronthatja az esélyünket a válaszok megtalálására. Az viszont csak a nő tudásán múlik, hogy mennyi információval tud majd szolgálni. Még erre az Akadémiára is jelentkeztünk, csak hogy közelebb kerülhessünk a válaszainkhoz.
Hogy teljesen őszinte legyek még mindig vannak kétségeim afelől, hogy jó ötlet ez az Akadémiai képzés. Elvégre 6 hét alatt megtanulni azt amit normál körülmények közt 5 évig oktatnak az egyetemen. Hát elég lehetetlen, még ha egész napos kemény képzésük is van. Tulajdonképpen én végig csináltam az 5 évet, és még mindig újoncnak számítok, akinek rengeteget kell tanulnia, mielőtt igazi vezető lehetnék. Márpedig nekem megvannak a magam vezetői ambíciói. Az utóbbi hónapokban pedig rengeteget utaztam, és rengeteget dolgoztam. Igyekeztem megalapozni a szakmai hírem. Lassan akik kételkedtek bennem, azok is kezdik belátni, hogy a hideg német precizitásból aligha engedek, ha munkáról van szó. Elvégre megvédeni a varázstársadalmat, és főként az embereket nem kis feladat. De azt hiszem ezt tekinthetjük családi kötelességnek is. A mai napra már végeztem az akadémiával kapcsolatos kötelességeimmel. Noha a segítőkhöz híven azért megtalálható vagyok bárki számára, hogy bármiben segítséget nyújtsak, ha elakadnának bármiben. Akár tananyagban, akár egyéb technikai problémájuk adódna. Viszont, bár mára végeztem még holnapra elő kell készüljek holnapi napra, meg az elméleti jogi ismeret órára, amit az egyik kisebb csoportnak kell tartanom. Na meg van néhány dolog, aminek a minisztériumi munkámhoz is utána kell néznem. Szerencsére az Akadémia könyvtára ideális hely ehhez. Így egy félreeső kis asztalkára pakolok ki néhány követ, amiből jegyzeteket készíthetek magamnak. Néha pedig felállok, hogy egy újabb könyvet hozzak, vagy visszategyem, azt amivel végeztem. Az egyik ilyen útnál kicsit megtorpanok, amikor egy srác pont az előtt a könyvespolc előtt ácsorog, amire a kezemben tartott könyvet kellene visszatennem. Néhány pillanatig csak nézem, hátha megtalálja, amit keres, és odébb áll, hogy én is visszatehessem a magam könyvét, és mehessek a dolgomra. Elvégre eléggé meguntam mára a könyvtárat, talán ideje lenne megmozgatnom magam. De úgy fest, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű. Ezért, hogy meggyorsítsam a dolgot végül megszólalok. - Segíthetek valamiben? - teszem fel a kérdést a srácnak, miközben mellé lépek. A könyvet a kezemből pedig felrakom az egyik felsőbb polcra közvetlen a fiú orra előtt. Végül is azért vagyok itt, hogy segítsem a kadétokat, szóval egy kérdést megér a dolog. Ha nemet mond, akkor egyszerűen elsétálok, ha meg tényleg segítségre szorul, akkor akár a rendelkezésére is állhatok. Elvégre ez is a kötelességeimhez tartozik. Legalábbis igyekszem így felfogni ezt a dolgot. A mi családunkban pedig a kötelesség áll mindenek felett. Ez már csak így van, nem is tudom hány évszázada, amire visszavezethető a családfánk.
"Nincs az a vagyon és hatalom, mely biztonságot nyújthatna, hisz minél nagyobb, annál több veszélyt hoz."
Dorina Postolache
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2021-02-27, 16:05
Nicolas próbája & Dorina
A sárkányok veszélyesek. Erre azt szoktam mondani, hogy de én és a családom is azok vagyunk. Noha kifejezetten nem szeretek rájátszani a családnevemre, és pláne nem játszani a kemény lányt. De azért a jóságos, szégyenlős szőke lány felszíne alatt még sok minden rejlik. Viszont egy sárkányt elterelni is éppen elég nagy falat, nem hogy kettőt. A sárkányörők pedig sosem dolgoznak egyedül. Nem is véletlen. Apám mániákusan figyel ennek a szabálynak a betartatására a rezervátumában, és még így is sok a baleset. Szóval körültekintőnek, és óvatosnak kell lenni. Sajnos most nem sikerült eléggé annak lenni. A második sárkány egyértelműen nem volt a terveim része. Nem is sikerült kellően felkészülni rá. Charlie és a másik fickó mért nem azt mondta, hogy egy pár sárkánynál van az öcsém, mért egy darabról volt szó? Vagy ez direkt csapda lett volna, amibe ügyesen bele is sétáltam? Nos, már mindegy. Az öcsém, akire más körülmények közt mindig számíthatok, és aki mindig igen ügyes, most túl kába. Az is csoda számba megy, hogy felállítani sikerül. Így viszont egyszerre túl sok mindent kéne egyedül csinálnom. Amikor pedig lendül az átkozott bestia farka, akkor reflexből rántom le a földre Darrent, hogy kikerüljünk a hatótávból, de ha mégis eltalálna akkor inkább engem, mint őt. Ám ez nem történik meg, a sárkány eltűnik, és aurorok jelennek meg. Nem túl bizalomgerjesztő a sajnálkozó ábrázatuk. Fogalmam sincs, hogy ez most azt jelenti, hogy végleg kiestem. Vagy többet vártak tőlem, mindenesetre biztosan csalódást okoztam. Magamnak, az öcsémnek, Nicolasnak, sőt talán még az apámnak is lenne néhány keresetlen szava az ostobaságomra. Amivel nem csak magam, de az öcsém is veszélybe sodortam. Talán mégsem volt annyira jó ötlet ez az aurorosdi? Talán, ha már ki is estem, akkor nem is számít majd. Akkor kénytelen leszek visszatérni a bestiamesteri tanulmányok folytatásához. Minden esetre az öcsém magához térítésével foglalkozom, addig, amíg meg nem tudom az eredményeket. Eléggé meglep, hogy tovább jutok, még ha éppen csak, akkor is. Egy biztos ennél sokkal összeszedettebbnek, és felkészültebbnek kell lennem. Nem szoktam hozzá, hogy ne a legjobbak közt legyek, és ne én legyek aki a legjobban teljesít. Pláne a saját terepemen. Talán később meg kéne keresnem Nicolast, hogy megkérjem segítsen felkészülni a következő akadálypályára, és kieséses fordulóra? Vajon segítene egyáltalán, most csalódást okoztam? Minden esetre ez az egyetlen esélyem, hogy bizonyítsak, így meg kell próbálnom.
//Köszönöm szépen itt is a játékot! //
₪ Dallam ₪ ₪ "Kilátástalan helyzet nincs. Ezt jegyezd meg! Vannak helyzetek, melyek próbára teszik az embert." ₪
Nicolas McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2021-02-21, 14:23
A kadétok & Nicolas
Dorina öccse sajnos teljesen be van kábulva, csoda, hogy fel lehetett ébreszteni, ezért a lánynak kell villámgyorsan mindkét varázslatot megidéznie. Ez eleve problémás, hiszen nem olyan gyors, de most emberfelettien küzd, hogy sikerüljön. Viszont pont a kapkodás miatt a láncok nem sikerülnek tökéletesre. A tűzálló pajzsra eleve nem lett volna szükség, ha megissza a kapott bájitalt időben, de ezt most felhúzza akkor, de a láncok nem elég erősek, a sárkány pedig meglendíti a farkát, és már pofán csapná a testvérpárt, de az utolsó pillanatban féltucat auror jelenik meg a semmiből, eltűntetik a sárkányt, hiszen illúzió volt, ám sajnálkozva csóválják a fejüket. Dorina ugyan éppenhogy továbbjutott, mert nála is voltak gyengébbek, de maga az akadály nem sikerült.
Galent ismét megtapsolják az aurorok. A meghajlás nem túl formális, de ezen már csak nevetnek, ismét megrázzák a kezét, még olyanokat is suttognak, hogy a srác a jövő reménysége lehet, miért kell neki a további pályákon részt venni? Ám a protokollt be kell tartani, végig kell majd versenyeznie, de elég jó pontszámokat szerzett, hogy egy jó ideig kitartson az előnye, ha csak a többi válogatón nem előzte be valaki.
Ansley lövi a vámpírlányt különböző átkokkal, de magából kiindulhatna, ez nem túl hatásos, Valerie gyorsan le is gyűri, és a kettétört pálcával le akarná szúrni. Jó eséllyel nem kapna halálos sebet, mert ez mégiscsak egy akadálypálya, a lány illúzió, vagy hasonló lehet, annak viszont nagyon élethű, hiszen simán kirúgta Ansley lábát. Fölé nehezedve már lendíti is a pálcacsonkot, de Ansley szintén vámpír, a kezével ellentart, s egy gyors mozdulattal átfordulva begyűri maga alá a másik vámpír lányt, a pálca másik felének darabjával pedig pont mellkason szúrja. Szakadnak a szövetek, ahogyan a szilánk áthatol húson, csonton, hogy végül a szívben állapodjon meg. Ansley alól eltűnik az illúzió, a mellette elhaladó Nicolas felemelt hüvelykujjal gratulál.
Titanille kínlódik de nagyon, éppen most ért fel az élve eltemetésből, erre az, aki Christophert elkapta még meg is akarja nyúvasztani. Christ éppen most keltegetik valami durván büdös bájitallal, amitől prüszköl szerencsétlen rendesen, a sírokon ücsörgő aurorok viszont szánakozva nézik Tita esélytelen küzdelmét. A gyilkos amúgy egy jól szituált tanárember benyomását kelti, jelezvén, hogy az aurorok munkája sokszor megtévesztő nyomokon alakul. Az ujjak lassan de biztosan zárulnak össze a lány torkán. Az aurorok végül vállat vonva húzzák ki Tita nevét a listáról, de Nicolas odaér, és bár nem segít elsőre, de Tita mellé hajol, mintha valami sztáredző lenne. – Ne add fel! Gyerünk, van még benned szusz, birod még! Ne keseredj el, ez nem igazi, a következőn sikerülni fog! – Üti maga alatt a földet minden mondatnál, mint egy pontozóbíró. Végül amikor látja, hogy ez a meccs eldőlt, egy intéssel eltűnteti a gyilkost, és felsegíti a lányt. – Behozható hátrány. Legközelebb mindent bele! Továbbengedlek!
Prüszkölni kezdek, amint a föld az arcomba csapódik, de hamar rájövök, hogy ez nem a legjobb módszer, mert így nem haladok semmire és még ráadásul egyre több földet is benyelek. Éppen ezért kaparni kezdek felfelé, mint a veszedelem, kézzel-lábbal próbálom magamról lelökdösni a földet, hogy közben felfelé haladjak. Amikor már majdnem fellélegeznék, akkor érzem meg a nyakamon az ujjakat. Levegő után kapkodnék, de a szorítás erős, így miközben rámarok a torkomat fogó kezekre, s körmeimmel prónbálok belevájni a húsába az illetőnek, jobb híján lábammal pedig keresem a helyet, hogy istenesen láb között rúgjam az ellenfelemet. Persze a pálcám valószínűleg a földben maradt, ami legalább annyira nem szerencsés, mint az egész helyzetem. Mérges vagyok magamra, amikor félrepillantva félfuldoklásomból meglátom az aurorok lesajnáló tekintetét. Én igyekszem. Tényleg! Rohadjon le az egész égbolt, amiért ez nem elég.
//Megjelenés: 15 pont Varázserő: 25 pont
Titanille Blunt carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Nem mondanám, hogy annyira jó ötletnek tartottam bízni a szirénben, főleg egy víz alatti barlangnál, ahol ő már eleve több előnyt élvezhet. Ettől függetlenül a buborékkal a fejemen szépen végig úszom a távot, ameddig fel nem bukkanok a túloldalon. Fryderyka arca rajzolódik ki előttem először, s szinte ügyet sem veszek a többi aurorra. A lelkem mélyén aggódtam a nővéremért, talán most először úgy igazán, hogy bármeddig képes lettem volna elmenni érte. Egy nővéremet már elveszítettem a saját hibám okán, Fridát nem engedhettem el most. Ki is mászok a partra, aztán megkönnyebbülésemet rejtegetve biccentek testvéremnek, hiába tudnék most felé intézni pár szebb szót, a közönség előtt mégse fogom. Nemes eleganciával hajolok meg a gratulációk fogadása után. - Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm. - elégedett mosollyal, talán némi önteltséggel rázok kezet az aurorok társaságával. Most kezdem igazán felfogni a dicső győzelmemet és meg kell hagyni, rendesen hízik a májam a sok elismeréstől. Azért felejthetetlen marad, hogy a nővéremet kellett megtalálnom, ráadásul nem tudom mennyire kemények a próbák, de ha elbénáztam volna ezt is, ki tudja mi történhetett volna Fridával? Egyelőre ez a megpróbáltatás is sikerült, én pedig készen állok szembenézni bármivel, amit elém állítanak legközelebb. A határaim feszegetése és a fejlődés mindig is jó hatással volt rám. A mai napon pedig győzelemmel a zsebemben távozhatok.
//
Megjelenés(28)+Varázserő(25)=53
Vendég carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
//
Dorina Postolache
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2021-02-15, 15:41
Nicolas próbája & Dorina
Egy sárkány az bizony mindig veszélyes bestia. Akár hím, akár nőstény. A nyílt konfrontációt, amennyiben lehetséges jobb elkerülni. Nincs rosszabb, mint egy szemtől-szembeni találkozó. Még gyakorlott sárkányőrök számára is. Nem véletlen a világ legveszélyesebb munkaköre, még az aurort is megelőzve. Mindent egybe vetve kevesebb baleset, és haláleset történik az aurorok közt, mint a sárkányőrök közt. Nem véletlen van a rezervátumunkban komplett medimágusi szárny berendezve a főépületben. Sajnos nem is kihasználatlanul. Az sem véletlen, hogy apám annyit követel a fiatal sárkánykutatóktól, és olyan szigorúan bánik velük, hogy tényleg csak a legjobbak, és a legrátermettebbek maradnak bent. A többséget a képzés első napján elküldi. A maradéknak is csak a tört része jut el a végső vizsgákig, és esetleges állásajánlatig. Charlie ilyen volt, de hát ő nem is a többség. Szóval, mivel Darren egy nőstény sárkány ölelésében pihen, így hím feromonnal el lehetne csalni. Magamban egy kis mosollyal veszem, hogy sikerül is a tervem, a familiárisom elcsalja a nőstényt, aki nagy dübörögve utána indul. Helyes. Igaz, ettől még sietni kéne, hiszen a feromon hatása nem tart örökké. Amint elpárolog a nőstény sárkány rá fog jönni, hogy átejtették. De addig még elméletben van jó néhány percem. Viszont, éppen hogy elérem az öcsémet, amikor újabb meglepetéssel szolgál a pálya. Egy újabb szempár képében. Egy hím. Remek. S kicsit sem tűnik boldognak a hím feromon szagától. Magamban csendben fohászkodom, hogy velünk mit sem törődve induljon a konkurencia megkeresésére. Éljen a vadállatokra oly jellemző kompetíció. Ám ha ez reménytelenné válik, akkor nincs választásom, gyorsan változom vissza emberré, és ébresztem fel az öcsémet. A kapott fiolát az öcsém kezébe nyomom, majd ha van nála pálca, és képes varázsolni, akkor jelzek neki egy gyors begyakorolt kézmozdulattal, hogy mit tegyen. Ha nincs, akkor pedig azt, hogy futás, kifelé. Ebben az esetben is az eredeti terv marad. Csak akkor védelem nélkül maradok, ami jóval kockázatosabb. Amennyiben van az öcsémnél pálca, és marad, úgy egyszerű a feladata. Egy hő, és tűzálló pajzsbűbájt vonni kettőnk köré. Ez az egyik legelső alapvarázslat, amit a sárkánykutatók megtanulnak. Így nekem és Darrennek természetesen már egész kis korban kötelező volt tökéletesen alkalmazni. Én pedig közben mágikus láncokat idézek a bestia lábaira és pofájára, annak a megfelelőjét, amit már Dane és Peter is láthatott, amikor vérfarkas támadott ránk. Csak az egyszerűbb helyzet volt. Ezért nem dolgoznak sárkánykutatók soha egyedül. Egy a pajzsért felel, a többi a bestia megfékezéséért. Persze a láncok nem tartanak ki. Ezek nem az otthoni speciális darabok, amikkel dolgozunk. Csak egy-két percig tartják vissza a bestiát akkor is, ha mindenben sikerrel járok. Szóval a pajzsot fenntartva futás innen, akkor is ha sikerül megbénítani a sárkányt, és akkor is ha nem. Bár utóbbi esetben lehet csúnya vége a történetnek.
//Hő és tűzálló pajzs: A pajzsbűbáj egy fajtája, csak ez kifejezetten a tűz és a hőhatás kivédésére van, semmi másra nem jó.
Idézett lánc: Sima acéllánc, ami gúzsba köti az ellenfelet, meggátolva a szabad mozgásban. Jelen esetben még kiegészítve azzal, hogy a sárkány pofájára is kerül lánc, hogy ne tudjon tűzet okádni. Mivel nem speciális erre a célra kovácsolt rendes mágikus lánc, ezért nem tart soká, fizikai erővel a sárkány letépheti magáról.
Megjelenés (25)+Varázserő(25)= 50 //
Dorina Postolache carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
₪ Dallam ₪ ₪ "Kilátástalan helyzet nincs. Ezt jegyezd meg! Vannak helyzetek, melyek próbára teszik az embert." ₪
Nicolas McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2021-02-14, 13:54
A kadétok & Nicolas
Dorina egyelőre jól okoskodik, de sejti, hogy hajszálon függ a sikere. Az illatfelhős familiáris el tudja csalni a sárkányt, aki rögtön szíve választottja után siet nagy dübörögve, ledobva Darrent a földre, s észre sem veszi az állat alakba változott nővérét. Ám a sötétben izzó szemek élednek, Dorina nem számolt a sárkány párjával, a hímmel, aki megérezte ugyan a furcsa párzós illatot, de mivel ő maga hím, ezért csak feldühödik rajta, hogy ki jár a fészkükban. A kérdés, hogy Dorina mit csinál ebben a nem kicsit halálos veszélyben? Az öccsét életre tudja pofozni, tehát nem kell őt is cipelni. Futás netán? Vagy szembeszállni a svéd sróforrú hímjével?
Galen alábukik a buborékfej varázslattal, simán kiér a másik oldalon, ahol a már törölközőkben száradó Fryderyka társaságában vagy fél tucatnyi auror várja, üdvrivalgással tapsolják meg. – Ez igen! Az utolsó próbára már nem is lesz szükség, mert olyan magas pontszámot ért el, hogy biztosan továbbjutó fiatalember, erre a pályára született! Csak egy sima, formális meghajlást kérünk, megcsavarhatja valami extrával, de nem kötelező, ma biztosan nem megy haza, gratulálunk! – Szorongatják többen is a kezét, a huga is jól van. Úgy fest, hogy ma sikerülünk nagyon rafkósan gondolkoznia, vagy szerencséje volt. Körülötte többen is adják fel a versenyt, vagy nagy nyögvenyelősen másznak ki a saját akadálypályájukból.
//Azért írj, mert bár sikeres a próba, de tekintve, hogy az utolsó körben is szerzel pontot, számít a végleges pontállás szempontjából, hogy ki hol végez//
Valerie fel volt rá készülve, hogy a másik vámpír előbb utóbb veszi a lapot, és már az első varázslat elől félrehajol, s úgy kiüti Ansley kezéből a pálcát, hogy annak akkor se lett volna esélye, ha netán tényleg ilyen gyorsan varázsolva. A mozdulat szinte szemmel követhetetlen, Ansley-nek egy jóval tapasztaltabb vámpírral van dolga, aki nem csupán kirúgja a lábát, a levegőben elkapja, s kettétöri a pálcáját. Teljes súllyával a srácra nehezedik, felemeli a pálca csonkját, mint holmi karót, és még utoljára kedvesen lemosolyog. – Hát helló Ansley. Viszlát Ansley! – Lendít, a fiúnak pedig ez az utolsó esélye, hogy valamit villantson, különben nagyon csúnya vége lesz az első akadálypályának. Vagy valójában a szorult helyzetből ki tudják menteni az aurorok?
Titanille nagyon ügyesen teteti a beájultat, el is temetik szerencsétlent, s nem veszik el tőle a pálcát, mert azt hiszik, előbb megfullad, mint hogy felébredne, vagy kiásná magát. A diffindo is sikeres, ki tudja magát nyisszantani a zsákból, s egyből föld ömlik az arcába, ám van annyi levegője, hogy folyamatosan felfelé ásva ne fulladjon meg. Szerencséjére nincs is túl mélyen. Amint kitör a földből, erős karok kulcsolódnak a nyakára, úgy fest a gyilkos nem bízta a véletlenre, várt azért egy darabig. Valahogy ártalmatlanná kell tennie ellenfelét. Ám észreveszi, hogy a szomszéd földkupacon három auror ücsörög, őt figyelve, eléggé lemondóan jegyzetelnek valamit. Jó eséllyel nem sikerült az akadály, de annyit tehet, hogy tompítja a pontveszteségeket, hiszen öt akadálypályából kell bejutni a legjobb huszonötbe, s lehet, hogy csak most sikerült minden ennyire balszerencsésen. Ha a továbbiakban mellé áll a szerencse, akár még lehet is esélye, csak mindig többeknek kell kiesnie, mint az ő érdemi pontszáma.
//Sajnálom, pocsékokat dobtál, pedig érdekesen alakítottuk! //
//Továbbra is 2 db 10 oldalú dobás a hsz végén, a határidő szombat éjjel. //
Eszemben sincs csak úgy nyakló nélkül ledönteni a torkomon mindenféle löttyöt. A szimatolást is inkább orrom felé legyezős módon teszem, mielőtt még felszippantanék annyi mennyiséget belőle, ami szintén káros lehet. Persze azon felül nem jutok előrébb a dologgal, hogy legalább rájövök, hogy mi ez és életben maradok. Ez nagy előny, meg kell hagyni, de az ajtót nem nyitja. Arra pedig majd ki kell még találnom valamit. Torkomba gombócként gyülemlik az ideg, remélem Chris nem volt olyan ostoba, hogy vakmerőn.. khm.. vagy vakon.. megigyon valamit, amit a kezébe nyomnak. Sokáig viszont nem tudok ezen lamentálni, mert a dolgok igen váratlan fordulatot vesznek, s bájital nélkül is elsötétítésre kerülök. Tudatosan tettetem a döglött békát, állatok közt bejön az ellenség elrettentésére, hátha jelen helyzetben is előnyömre válik. Úgyis többen vannak, nem tudnék mit kezdeni magammal ellenük, így legalább amíg azt hiszik, hogy ártalmatlanítottak, addig van időm megfigyelni a környezet hangjait, a cselekvés neszeit, hátha majd hasznomra lesz. A sötétben nagyot nyelek a kopácsolás hangjaira. Ösztönösen a pálcám után tapogatok, ha csak bezsákoltak de előtte nem kötötték össze a kezeimet, akkor talán sikerülhet előszednem. Amennyiben így van, úgy elmormolok egy "diffindo"-t, hátha szét tudom szaggatni vele a zsákot, s legalább annyival könnyebben mozoghatok. Alighanem szükség lesz a két kezemre ahhoz, hogy kijussak innen. Tehát ha a kezeim szabadok, akkor megpróbálom leküzdeni a csuklyát is a fejemről. Ha viszont a diffindoval nem jutottam semmire, akkor két kézzel próbálom megszaggatni jobb híján a zsák anyagát.
//Megjelenés: 15 pont Varázserő: 25 pont
Titanille Blunt carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Rettentő kényelmetlenül érzem magam az egész beszélgetés folytán. Nem azért, mert sejtenék bármit a nőről, hanem mert maga a csalogató stílusa feszélyez annyira, hogy ne legyek képes ellazultan állni vele szemben. Másrészt pedig feszengek a feladatom miatt, ha még ez nem is ül ki arcomra vagy testtartásomra. Meg kell találnom Fridát és végre letudni ezt az egész nevetséges diskurálást. A fülem sajdogálni kezd, miután a nő felkuncog, s valahol ekkor jövök rá mekkora balfék voltam, hogy idáig bedőltem a csapdájának. A víz csak most kezd el igazán zavaró tényező lenni, ahogy tudatosul bennem, hogy derékig abban állok. Ettől függetlenül homlokráncolva nyugtázom, hogy mégis megmutatja az utat a víz alatt. Nem veszítek az imidzsemből, sármosan visszamosolygok rá, mielőtt búcsút intene. - Menni fog. Hálásan köszönöm kegyed segítségét. - felelem színjátszott kedvességgel, aztán mire eltűnik a vízfelszín alatt, veszek egy mély levegőt. Egy bűbájjal buborékot fújok a fejem köré, ami elég levegőt biztosít arra a két percre, még talán annál kicsivel tovább is, ha a szirén átejtett. Tehát lesz elég levegőm remélhetőleg oda és vissza, ha zsákutcába érek. Amint ezzel megvagyok alábukok én is, s egy vízalatti Lumosszal világítom meg magamnak a barlangfolyosó területét. Célirányosan úszok a kijelölt irányba, pálcámat mindvégig magam előtt tartva.
//Buborék-fej bűbáj: Aki ezt használja, annak az arcán egy buborék képződik, így ideiglenesen levegőt tud venni a víz alatt (a buborék nagyságától függően). Cedric Digory és Fleur Delacour használja a Trimágus Tusa 2. próbáján.
Megjelenés(28)+Varázserő(25)=53
Vendég carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
//
Dorina Postolache
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2021-02-08, 13:40
Nicolas próbája & Dorina
Alapvetően nincs nagy bizodalmam az olyan dolgok iránt, amit idegenektől kapok. Talán mert nem éppen hétköznapi módon nőttem fel. Szóval egy vizsgálat az semmiképpen sem árthat a löttynek. Sikerül is megállapítani, hogy az, ami. Legalábbis úgy tűnik. Tehát még hasznos lehet, de egyenlőre azért ezt az ütőkártyát nem használnám ki. Inkább csendben haladok a célom felé. Mindenesetre még távolabb a homályból látom meg az öcsém. És a sárkányt. Szerencsére úgy tűnik mindketten alszanak, bár ha így folytatódik már nem sokáig. Kevesen tudják, de ennek a sárkányfajnak a szaglása is igen kiváló. Sajnos. Emberként pedig csábító vacsora illatom lehet. Nem segít sokat az sem, hogy Darrent ölelgeti, aki vélhetően el van kábítva. Tehát a fiút gyorsan fel kéne ébreszteni. Jó volna, ha ez úgy sikerülne, hogy a sárkány nem ébred fel. De erre nem sok esély kínálkozik. Bár egy erős altató főzetem az van, de esélytelen, hogy megitassam vele. A módszer az lenne, hogy friss vadhúsba fecskendezzük az altatót, amit megetetünk a sárkánnyal. De jelenleg nincs nálam egy hentespult. Szóval marad kockázatosabb megoldás. A táskámból kidugja a fejét a kis varánuszom. Én pedig lerakom a földre, majd egy másik üvegcséért nyúlok. Amolyan sárkány feromon kivonat. Ritka és nehezen beszerezhető dolog. Csak a rezervátumokban tartják. Legalábbis általában. Tiszta mázli, hogy a szökésem előtt néhány üveggel elemeltem. Sosem tudhatja az ember lánya. Főleg, ha bestiaszakon akar tanulni. - Jól van Sly. Tudod a dolgod. - suttogom a mini sárkánynak. Néhány cseppet rácsepegtetek a kis familiárisra, aki a gyík lábain máris iszkol a barlang Darrentől átellenesen eső fal mentén. A következő percben szinte biztosan fel fog ébredni a sárkány. Szóval, hogy inkább kis barátomat kövesse, ne az én szagomat, én is alakot váltok. Így a magam tarka varánusz lábain fürgén igyekszem a Svéd barátunk mögé kerülni, aki remélhetőleg már Slyt követi. Általában jól működő trükk, ha sárkányokat kell kerülgetni. Vettem már hasznát odahaza. Remélem, most is jelentéktelennek ítél a feromon követéssel szemben. A következő lépés pedig ennek a sikerétől függ. Illetve attól, hogy nyerek-e annyi időt, hogy felébresszem a kisöcsém. Akkor ketten együtt már elég erős béklyókat tudnánk idézni, hogy néhány percig, amíg kereket oldunk hatástalanítsuk Svéd barátunk. Ha viszont ájultan kell kijuttatnom, akkor az még jelenthet gondot.
//Sárkány feromon kivonat: Utánozza a sárkány feromonjainak illatát, elég erősen ahhoz, hogy becsapja, és követni akarja a szag forrását, párzás reményében. (már ha megfelelően van elkészítve, nem döglött be az állásban stb... és működik az elterelés)
Animágia I.: Képes felvenni egy általa választott állat alakját, ami nem lehet mágikus lény és később nem változhat az alak, amit egyszer elsajátított. Az állat fajtájának kiemelkedő példánya lesz.
Megjelenés (25)+Varázserő(25)= 50 //
Dorina Postolache carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
₪ Dallam ₪ ₪ "Kilátástalan helyzet nincs. Ezt jegyezd meg! Vannak helyzetek, melyek próbára teszik az embert." ₪
Nicolas McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2021-02-07, 17:50
A kadétok & Nicolas
Dorina tehát tovább lépdel a sárkány felé, és hangtompítást varázsol magára. Állati nagy mázlija van, mert a sárkány is lehet bágyadt, vagy éppen beteg, s nem a legjobb a szaglása, mert nem is a hangokra, hanem az illatokra figyel. A bájital egyébként az, aminek mondták, a sárkányláng ellen véd, de ha a lány nem issza meg, hát nem. Mindenenesetre ahogyan lépdel a barlangfolyosó homályában, látja, hogy a barlang kiszélesedik, a távoli csücskében ott van az öccse, Darren, akit most meg kéne menteni. A sárkánnyal együtt ő is alszik. A svéd sróforrú szinte babaként öleli őt körbe, a fiú el lehet kábítva, a sárkány pedig első körben nem ébred fel, bár nagyon kezd szimatolni. Már csak az a kérdés, hogy Dorina mit tesz, hogy sikerüljön valahol kimenteni a fiút az ölelő karmok közül? Eltereli valahogy a sárkány figyelmét? Netán nyílt támadást indít? Simán kicsempészi valahogy a srácot?
[b] Galen vagány visszaszólására a fiatal nő kuncogást hallat, ám ez cseppet sem amolyan visszafogott vidámság, nagyon is kedvére való, hogy a próbálkozók közül végre valaki ilyen lehengerlő dominanciával rendelkezik. Galen érzi is, hogy a tapogatozó ujjacskák vissza is húzódnak, viszont érzi, hogy a füle kissé fáj, és csak most jön rá, hogy eddig a nő végig énekelt, csak ő nem is hallotta, mintha valamiféle csábító erővel próbálta rábírni, hogy kövesse. Egy szirénnel van dolga, és a fiú most már azt is látja, hogy derékig vízben gázolnak a barlangfolyosóban. Úgy elvonták a figyelmét, hogy észhez kellett térnie. Ám a szirén most úgy véli, hogy ellenfelére akadt, ezért elengedi őt. – Nos legyen, úgy fest, gyengébbekkel kell próbálkoznom, mert még éhes maradok. Fryderika a folyosó végén van, nagyjából két percet kell úsznod a víz alatt. Menni fog hercegem? – Int, és ő maga is alábukik, még látni is lehet a fűrészéles fogakat, ahogyan mosolyogva búcsút int. Galen előtt tehát ott a zárt barlangfolyosó, ami alatt el kell úsznia, remélve, hogy kibukkan a másik oldalon.
Ansley-nek már sok lánnyal volt dolga, közülük is voltak veszélyesek, de jól sejti, Valerie erősebb lehet mindegyiküknél. A fénylő aura cseppet sem bíztató, jó eséllyel véla felmenői lehettek a hölgynek, de ettől még a bekapcsolt hatodik érzék igenis jelez, hogy sötét teremténnyel van dolga az ifjúnak. Ő maga is vámpír, és a gonoszok felismerik egymást. Valerie is az, csak éppen idősebb, erősebb, mint Ansley. Az eddig csábítás meglehet eddig sem volt túl sikeres, mert Ansley eddig vámpírvadászként működött, de talán azért kapott ilyen feladatot, mert ha pont ezen megbukik, aurornak sem lesz alkalmas. Megpillantja a cellák egyikében az elkábított, de megkötött Joyce-t, tehát biztosan nem a szőke lány volt a vérengző, hanem maga Valerie. Aki éppenséggel azon van, hogy nyakon ragadja Angleyt, és csak úgy merő kedvtelésből kitörje a gigáját.
A fickó magára hagyja a fiatal nőt, aki nagyon szemez a kulaccsal, de nem issza meg a tartalmát. Biztos, hogy ez jó ötlet? Ha direkt kiemelték, hogy csak így találhatja meg Christophert? Ahogy viszont beleszaglászik, csalhatatlan ösztönei ezúttal sem tévednek, örök álom bájital! Ha ezt felhajtotta volna, akkor biztosan leragadnának a pillái? Vajon Chris megitta? Ha igen, mit tehettek vele, amíg magatehetetlen volt? Vagy ez csupán a rizsa, és csak azt tesztelik, hogy menyire átverhető? Mindenesetre az akadálypálya attól még akadálypálya marad, valahogy akkor is tovább kell jutnia. A kilincs után nyúlva két erős marok ragadja meg, csuklyát húznak a fejére, sőt, még valami zsákba is bekötik, s valahova bedobják. Jó eséllyel valami sír lehet. A lány ha okos, nem kapálózik most, hiszen azt hihetik róla, hogy be van kókadva, csupán magatehetetlen teste esett át az ajtón. Alig egy perc alatt ráhordják a földhalmot, sőt, mintha valami kopácsolást is halott volna. Christ ezek szerint eltemették, és megfullad, mire felébredne a bájital alól? Ha ez valóban így van, Titanillle-nek villámgyorsan ki kell innen törnie, mert lehet, hogy a fiú a közelben haldoklik valahol.
//Továbbra is 2 db 10 oldalú dobás a hsz végén, a határidő szombat éjjel. //
Elgondolkodva hümmentek a kísérőm szavainak hallatán. - Nos, ez már csak így van. Naiv voltam, sejthettem volna. - mosolygok rá kedvesen. Valójában nem arról volt szó, hogy naivitásom szülte az egyszerű megoldást, sokkal inkább arról, hogy emígy szerettem volna puhatolózni. De a lényegen. nem változtat, a csevegés adott és meg kell hagyni, örülök, hogy nem egy mufurc, szótlan valakit kaptam, hanem olyasmi személyt, aki vevő a társalgásra. - Örvendek a szerencsének, Darren! - jegyzem meg a nevét ezennel. Sose lehet tudni, hogy mikor jön jól egy-egy újabb ismeretség, éppen ezért szeretek neveket és arcokat egyaránt elraktározni elmémben. - Persze. szeretem a költői túlzásokat! - kacsintok cinkosul. Arról azért szó sincs, hogy mindent kockáztassak, pláne mert nem hiszem, hogy Chrisnek is valami halált megvető dologról kellett tanúbizonyságot tenni, de.. ettől függetlenül azért nem veszem félvállról az egészet. A könnyedség jelenleg az álcám része is, szeretek egy-egy nyomozás során is benne maradni az eleinte felvett szerepben, s úgy vélem jelen helyzetben is tán hasznos lehet. Elkerekedett szemekkel pislogok a kulacsra. - Szegény Cody! Ha még élne, most kezdenék félni, hogy nem fogunk elférni az ágyában hármasban.. - szalad ki a számon egy VMS-es emlékből eredeztethető sziporka, amit Darren valószínűleg nem ért, szóval gyorsan el is harapom, s nem kezdem magyarázni, hogyha Chris és bárminek a megivása szóba kerül akkor mindig ez a sztori jut eszembe. A kulacsot átveszem, de nem kortyolok bele eszetlenül, inkább először megszimatolom, hogy vajon sikerül-e felismerjem mi is lehet - vagy mire hasonlít - ez a lötty. Kérdeznék is, de Darren eltűnik az ajtó mögött, szóval fél kézben a kulacsot tartva a kilincs után nyúlok. Nem gondolom, hogy csak úgy be tudnék menni utána, de szeretek mindent tesztelni, mielőtt esztelenségre adnám a fejem.
//Megjelenés: 15 pont Varázserő: 25 pont
Titanille Blunt carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Fogalmam sincs, hogy jó irányba tapogatózok e egyáltalán, de az már egész biztos, hogy valami van ezzel a nővel és ki kell derítenem mi az. Természetesen látszik a simlisség és nem igazán tudom eldönteni, hogy meg akar-e erőszakolni a pillantásával vagy tényleg normális beszélgetésbe foghatunk-e majd. Adok neki egy esélyt, aztán ha nem válik hasznomra, majd úgyis visszatérhetek a jó öreg Ludóhoz és a vajsörözéshez. - Egy vajsörre szívesen meghívom, de előbb had mutatkozzak be. Galen Herbs, s maga? - viszonzom a mosolyt, bár az enyém inkább hajaz a kedvességre és udvariasságra, mintsem a félreérthetetlenségre, ami ebből a nőből árad. Remélhetőleg anélkül úszom meg ezt az egészet, hogy lerángatja rólam a ruháimat… S ekkor érzem meg azt a furcsa bizsergést a fejemben, ami nem jelenthet jót. Sőt… - Tud bármit a nővéremről? Fryderyka Herbsről? - kérdezem meg végül, majd aztán úgyis eldönti mit akar, én pedig nagy valószínűséggel hárítom, akármilyen undorító tévképzetek elé állít. - De akár játszhatja tovább a nehezen kaphatót és meglátjuk milyen messzire megy vele. - lankadatlan mosollyal állok vele szemben, szinte készen állva arra, hogy megássam a saját síromat vagy épp ellenkezőleg, még a végén a nő is beadja a derekát, ha tovább erőltetem a mézes-mázas hangnemet, persze csak óvatosan. A jóból is megárt a sok, nem igaz?
//Megjelenés(28)+Varázserő(25)=53//
Vendég carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
Dorina Postolache
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2021-02-01, 13:12
Nicolas próbája & Dorina
Nos, sokan nem nézik ki az ártatlan, bájos, szende szőkéből, hogy mikre képes. Ez pedig bizonyos helyzetekben elég jól jöhet. Néha az emberek is készségesebben osztanak meg információkat egy butus szőke előtt, mint egy rámenős auror számára. Bár fenyegetőzhettem volna Charlie esetében azzal, hogy az apám igencsak megnehezítheti az életét, és a karrierjét, ha nem segít most ki, de úgy gondoltam ez felesleges erőlködés volna. Talán éppen ezt vette volna annyira rossz néven, hogy megmakacsolja magát, és nem segít. Szóval maradt, hogy illedelmesen megköszönjem a bókot és a segítséget. Igaz, alapvetően belém nevelték a jó modort, és ez mellett az alaptermészetem is kedves, barátságos. De csak, ha nem a szeretteim vannak veszélyben. Egy sárkány pedig nem vicc. Ezt nálam aligha tudhatja itt jobban bárki is. Végül is a lépcső feltárul, és egy újabb férfivel találom szembe magam. A stílusa nem a legkedvesebb ez tény. Talán ő is a butus szőkét látja, aki csak a hírnévre vágyva reménytelenül próbálkozik. De ez igazából nem is számít. Ami fontos az információ, ami elhagyja a száját. Svéd sróforrú. Ez volt a kulcs szó. Hogy megijeszt-e vagy eltántorít, hogy az előző jelölt lábát leharapta? Nos, nem. Én nem az előző jelölt vagyok. Aki nyilván nem volt tisztában a faj sajátosságaival. Pech. Neki. Az én tarsolyomban viszont számos trükk van ellene. Jó, nagyrészt az apám fejlesztette trükkök, de erre jó, ha egy sárkányrezervátumban nősz fel. A svéd sróforrú ölt meg a legkevesebb embert, de ez nem érdemi információ igazából, mivel főként lakatlan hegyvidékek lakója. Amire nagyon is oda kell figyelni az orrlyukaiból fújt, vakító kék szúróláng. Ami 3020 C° körüli hőmérsékletű is lehet. Igen kellemetlen meglepetés lehet ekkora hővel szembe találni magunkat. Talán ezért adta azt a bájitalt a férfi. Ám cseppet sem vagyok bizakodó a zavaros színét elnézve. - Köszönöm. - bólintok végül, és határozott léptekkel indulok el arra, amerre az alagsor vezet. Ám menet közben azért egy egyszerű nonverbális hangtompító bűbájt mormolok el a cipőimre, hogy tökéletes nesztelenségben osonhassak végig a folyosón. Nem szeretnék felesleges zajok keltésével idő előtt bajba kerülni. Egy sárkánnyal szemben, pedig könnyen megeshet az ilyesmi. Ha sikerült a lépteimet keltette hangrezgéseket minimumra csökkenteni, csak akkor torpanok meg egy rövid pillanatra. Ismét a szemem elé emelem a kapott üvegcsét. S ezúttal egy nonverbális Demonstrate van soron, hogy megtudjam mégis milyen összetevői vannak ennek a löttynek. Nem szívesen térnék magamhoz a Mungóban bájital mérgezésből, aminek következtében ki is estem a versenyből. Persze az eredménytől függetlenül eldöntöm, hogy a bájitalt, ha biztonságosnak is vélem, akkor sem fogom meginni, csak leges legutolsó menedékként, amikor már semmi más sem segít az elviselhetetlen hővel szemben. Már ha ilyen kilátástalan helyzetbe kerülnék. De szándékomban áll az előtt leszerelni a bestiát, mielőtt ilyesmi előfordulhatna. Szóval, ha a bájital vizsgálattal is végeztem, akkor óvatos, de határozott léptekkel, lehetőleg mindenre figyelve indulok tovább.
//Hangtompító bűbáj: A Silentium egy fajtája. Bizonyos hangok halkítására, vagy teljes elnyomására szolgáló bűbáj. Pl. idegesítően hangosan ketyegő óra zajának megszüntetése. Jelen esetben a léptek zajának csökkentése, vagy megszüntetése a cél.
Demonstrate: Megállapítja egy tárgyról, hogy milyen mágikus tulajdonsággal rendelkezik, illetve egy bájital komponenseit lehet kideríteni vele. Hatodéves tananyag a Roxfortban.
Megjelenés (25)+Varázserő(25)= 50 //
Dorina Postolache carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
₪ Dallam ₪ ₪ "Kilátástalan helyzet nincs. Ezt jegyezd meg! Vannak helyzetek, melyek próbára teszik az embert." ₪
Nicolas McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2021-01-31, 14:23
A kadétok & Nicolas
Dorina kedvesen megköszöni a bókot, Charlie tényleg kedves vele, ám azért továbbra is furcsálkodik hogy miért ez a visszafogottság. Lényegében most próbán vannak, illene bevetni valami eszközt, hogy a kihallgatandó személyekből valami aurorokra jellemző megoldással szedjék ki. Ám A szőke lány csak játssza az ártatlant, Charlie viszont nem nehezíti meg a dolgát, megadja a lehetőséget, hogy Dorina továbbsiessen az akadálypályán. Lent a lépcső alján Dorina továbbra is kérdezősködik, s nem különösebben hatja meg vele a következő kontaktot, aki leginkább bosszúsnak tűnik. – Ah, már megint egy sárkányos próbálkozó. Remélem neked sikerülni fog. Az előzőnek leharapta a lábát a bestia. Egy svéd sróforrú az. Idelent, a barlangok mélyén van a fészke. Idd meg ezt, talán hat a sárkányláng ellen. – Nyom a lány kezébe egy bájitalos fiolát, amelyben pirosas, zavaros folyadék úszkál. A férfi nem is foglalkozik vele tovább, a következő próbálkozót várja, Dorina pedig megpróbálhatja azonosítani az italt, vagy egyáltalán eldönteni, hogy megissza-e. Az alagsor a barlang mélyére vezet, ott lesz vajon a sárkány?
Galen elszakad hát Ludotól, így a vajsörözés legközelebbra marad. A nő aki kiszolgálta őket, cinkos pillantással inti közelebb, s az akadémia felső szintjei felé indul, mintegy bevárva a srácot. Igéző pillantása azt sejteti, hogy lehet, hogy megtetszett neki az ifjú. – Hogy én? Hát hogyne tudnám, de mit adsz cserébe, ha segítek? – Kérdezi félreérthetetlen mosollyal, mintha azt méregetné, hogy a fiúnak már volt valakivel kapcsolata fizikailag. Galen eközben apró ujjacskák tapozatózását érzi a fejében, mintha a nő valahogy a mentális ellenállását akarná félresöpörni. Ha sikerrel jár, akkor Galen vajon túléli a kalandot? Lehet, hogy már Fryderyka is halott?
Kupor felszólítására a félszeg lány bólint, s int, hogy Ansley menjen csak utána. Először nem is nagyon mer válaszolni, de a fiú úgy fest többször is megszólítja, ezért csak elindul belőle a csacsogás. – Szia. Valerie-nek hívnak. Azt mondod, hogy az a lány a barátod? Szörnyű vérengzést vitt végbe. Ha leviszlek hozzá, nem gondolod, hogy téged is megtámad? – A lány alakját kezdi valami különös fény belepni, lehet, hogy ez nem is az igazi alakja, csak valami álca. Ansley hisz neki, vagy valahogy megpróbálja őt leleplezni? Ahogyan mennek lefelé a cellákhoz, a vámpírnak egyre rosszabb érzése van. Vagy nem is a lányból ered ez a fura kisugárzás, hanem csak a próba része, hogy gyanakodjon? Lehet, hogy sokkal jobban fel kellett volna készülni már az első próbára is, ha auror akar lenni?
Titanille elköszön az aurortól, s a kísérője mellett csacsogni kezd, miközben a titkos járaton keresztül a pálcabolt felé indulnak. – Ugyan, semmi sem az, aminek látszik. – Feleli mosolyogva a kísérője, miközben a folyosón az Abszol-út alá indulnak. A kedves ismerkedős beszélgetés láthatóan kedvére való, mintha Titanille megpróbálna mégiscsak élni az adottságaival, amit újságíróként már fel tud mutatni. – Darren Carlmichael. Nos, ahhoz, hogy megtaláld Christopher Graves-t, pontosan azon kell átesned, ami vele történt. Készen állsz rá, hogy mindent kockára tegyél? – Érnek egy ajtó elé. A kísérője a köpenye alól egy kulacsot nyújt át a lánynak. – Fenékig. – Ő maga benyit az ajtón, s bezárja maga mögött. Na most vajon mi a teendő? Meg kéne inni, az italt, ami ki tudja, hogy milyen hatással jár? Vagy ajtóstul rontani a házba?
//Továbbra is 2 db 10 oldalú dobás a hsz végén, a határidő szombat éjjel. //
Ha ez lenne az első rodeóm olyan szinten, hogy először próbálnám előtérbe tolni az újságírói vénámat, akkor most visszafelé venném a szégyentűl még a levegőt is, s alig várnám, hogy megnyíljon alattam a föld és elsüllyedjek, de.. mondhatni ezen a téren már megvastagodott a bőr a képemen. Így rezzenéstelen marad az előbb felvett, kedves mosolyom miközben bólintok Shacklebolt szavaira. - A legrövidebb út két pont között mindig az egyenes. Nem akartam feleslegesen rabolni az idejét, nyilvánvalóan aurorként bőven van fontosabb dolga is, mint információs pultot játszani. - jegyzem meg minden tiszteletlenség nélkül, inkább tényeket közölve. Az én olvasatomban az aurori hivatás sok feladattal és fontos teendővel jár, s kevés feleslegesen elszúrható idővel. Éppen ezért nem akartam cifrázni, no meg szerintem úgysem vette volna ki jól magát, ha holmi smúzolással akarok kicsalni információt. A feladat megállapításában pedig az sem szerepelt, hogy be kell vágódni annál, aki információs személyként szolgál nekünk a könyvtárban. És igen.. a nyomozás néha igenis azzal jár, hogy a legrövidebb úton szerezzem meg az információt akár annak árán is, hogy ettől nem leszek a kedvence valakinek. Bár ezt a részét nem szeretem, elvégre.. ki kedveli, ha nem szimpatizálnak vele? - Nagyon köszönöm, uram! - biccentek hálásan, amikor mellém szegődik a Kingsley S. által delegált segéderőm. - Milyen furcsa! Meg mertem volna esküvni rá, hogy a feladat szerint a "parancsnokságot kell bebarangolni" esetlegesen, s aztán pedig kiderül, hogy a pálcabolt a végcélom. - gondolkodom hangosan, amolyan indirekt módon szólva így a kísérőmhöz. - A nevem Titanille Blunt. Hát a tiéd? - veszek fel csevegő, kellemes hangnemet miközben követem. De közben azért megfigyelem azt, hogy merre vezet az utunk, s igyekszem mindenféle elejtett információmorzsát begyűjteni.
//Megjelenés: 15 pont Varázserő: 25 pont
Titanille Blunt carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
//
, 
, 
//
, 
, 
, 
, 
