2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Természetesen a mellett, hogy a kadétoknak igen kemény fizikai kiképzésben kell részt venniük, egyáltalán nem elhanyagolható az sem, hogy az elméleti anyaggal tisztában legyenek. Bár viszonylag kevés elméleti órára kell beülniük azért akad néhány, amiket a Kiképzők tartanak számukra. Ezeken tanulhatnak a törvénykezésről, a teendőikről, közelezettségeikről, vagy épp arról, hogy a Parancsnokságon milyen osztályok hogyan épülnek egymásra. Elsajátíthatják az aurorság elméleti alapjait, amikhez itt találnak fontos szakkönyveket, vagy épp szükségük lehet időnként segítségre egy-egy beadandó esszé megírásához is.
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,
ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Szerző
Üzenet
Padma Patil
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-02-22, 17:09
To the team
A titokzatos levél
Felnevetek én is megkönnyebülve, igazán sajnáltam volna, ha traumatizálok egy állatot ráadásul itt, az űrben. – Huh, akkor jó – szakad ki belőlem, és próbálok nem azon agyalni, hogy vajon miket szeret lopkodni a mosómedve. Nem is lenne idő ezzel foglalkozni, mert a helyzet kezd igen veszélyessé válni. Gyorsan magamhoz szorítom a könyvet, de a tekintetem óhatatlanul is a címre siklik, legalább ennyit sikerüljön megtudni. Valamennyire csalódott lennék, ha nem kéne éppen az életünkért rohanni, mert egy név van rajta,ami ugyan ismerős, de nem vagyok vele előrébb semmivel, mint eddig. Talán ha lenne idő megállni, akkor el tudnék rajta gondolkodni addig, amíg eszembe nem jut, hogy honnan lehet ismerős a cím, de most a helyzet nem ez, és azt is érzem, hogy kezdek fáradni az adrenalin ellenére is, túl hirtelen jött ez a nagy fizikai igénybevétel. Az utolsó, csukódó ajtó előtt Sera megragadja a kezemet, és a felkiáltásával egyidőben nekem is eszembe jut, hogy mit is kéne tenni, úgyhogy gyorsan a földre vetem magam és a másik lány által generált lendület segítségével épphogy átjutok az ajtón. Abban a pillanatban feltápászkodok és megfordulok, hogy ő is sikerrel járt-e, és csak azután fújom ki magam, mikor erről megbizonyosodtam. - Ez nem volt semmi. Köszönöm – azért az egyik kezemet az oldalamra kell szorítanom, miközben felállok, majd arra várok, hogy a szúrás elmúljon és a szívverésem is kezdjen normálisra beállni. A másik kezemmel pedig felsegítem Serát, hogy ha igényli, azért hasra vetődve becsúszni sem egy hétköznapi mutatvány. Ezután újra a könyvre fordítom a tekintetemet, talán kicsit felelőtlen dolog, de hirtelen nem érdekel, hogy mi vesz körül, a támadásról is elfeledkezem, meg azt sem veszem észre, hogy új taggal bővült a csapatunk. Kinyitom a könyvet, mert már nem hagy nyugodni, hogy mi ez a név, és arra számítok, hogy a szövegből majd megtudom. Abban a pillanatban úgy érzem, mintha valamivel két oldalról lyukat vájtak volna a koponyámba és azon keresztül nagyon gyorsan, nagyon sok dolgot nyomnának bele. Visszatér minden emlékem a nagymamámról, a nyarak, amiket Parvatival nála töltöttünk, az indiai nyelvórák, amiket teljesen haszontalannak gondoltunk gyerekként, a közös főzések… És az karkötőre nézve is tudom már, hogy honnan van és miért olyan fontos nekem. - Visszatértek… visszatértek az emlékeim – nyögöm ki, hogy a többiek is tudjanak róla, mert ez reményt adhat nekik is, de mást nem tudok mondani, mert ugyanekkor olyan erős fejfájás tör rám, hogy csillagokat látok, és térdre esek. Kezemet a fejemre szorítom, és nem tudok gondolkodni, hogy mi legyen, csak várom, hogy múljon el és remélem nem tart sokáig.
//Fizikumpróba célszám: 50, dobás: 80//
o
Janette Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-02-21, 13:05
Akadémia & Janie
Nem mondanám, hogy boldogságmámorral tölt el, hogy úgy esek kelek, mint valami odahajigált krumplis zsák. De azért a főzet segít valamit, így bólintok Titának, hogy velem minden rendben lesz. A stílusbeli különbségeinken meg már amúgy is kár vitatkozni, vagy tovább ragozni a témát. Ellenben sürgősen vissza kéne jutni a hídra. Különben még bajba keveredhetünk. Cseppet sem tetszenek ezek az ütközések, amik úgy dobálják a hajót ide-oda, mintha csak egy tengeri tutaj lenne orkán idején. - Bár egyet érhetnék veled, de mi ide kerültünk valahogy. - jegyzem még meg út közben Csáposkának, vagyis Hismirának. Tényleg a világ legboldogabb embere lennék, ha nem létezne időutazás. Ebben az esetben nem kellett volna az unokahúgommal dinók elől menekülnöm, és nem lennék itt. Békésen tölthetném az időm kb. akármi mással. De nem. Vissza kell zökkenjek a kellemetlen valóságba, abban a pillanatban, ahogy visszaérünk a hídra. - Merlinre! Blaine... Mi történt? - eléggé aggódva nézek a srác felé, de ezen túlmenően nem nagyon tudok mit tenni érte. És hát láthatóan kisebb gondja is nagyobb az én sápítozásomnál. Erre pedig gyorsan rá kell ébredjek, amint sikerül kitekinteni az ablakon, és rájönni, hogy hatalmas meteorrajba keveredtünk. Ami nagyon nem jó. De magyarázat a hajó billegésére, és a vészjelzésre. Szerencsére Sera famija már közben gyógyítgatni is kezdi Blaine-t, akiért én nem sokat tehetek. Maximum, ha a fami gyógyítása ellenére sem javul az feje, akkor fájdalomcsillapító, és fertőtlenítő folyadékkal kezelhetem le a sérülést. De ettől még nem leszek képzett medimágus. És tényleg őszintén remélem, hogy a mosómaci sikerrel jár, és nekem nem kell semmit sem tennem. - Ő Hismira. Az apjáé volt a hajó. - válaszolom meg tehetetlenségemben Sera kérdését. Majd fordulok az említett személy felé. - Tudsz neki segíteni? Ki kell kerülnünk, vagy elpusztítani azokat, vagy mind itt halunk meg! - fordulok kétségbeesésemben Hismira felé, elég egyértelműen tőle várva valami megoldást a helyzetünkre. Elvégre kiszabadítottuk, és neki sem áll érdekében itt kinyiffani. És úgy gondolom, hogy ő biztosan többet tud a hajóról, mint mi mind együttvéve. Legalábbis nálam tuti többet tud. Mert én még a saját korombeli mugli kütyűkhöz, és technológiákhoz sem értek, nem hogy a jövőbeliekhez. Még arra se jöttem rá, hogy nem csak a levegőbe kell beszélni, hanem egy gombot is kell nyomni hozzá, hogy Blaine a hídon hallja, amit mi folyosón beszélünk. Ez egyértelműen Tita érdeme volt. - Mit csináljak? - teszem fel végül a kérdést. Mert fogalmam sincs. De hátha Blaine, vagy Hismira mond valamit, amivel a segítségükre lehetek tevékenyen is, a jelenlegi bambán bámulás helyett. Noha mind asztronómiából, mind mugliismeretből alapvető hiányosságaim vannak.
Bólintok neki, de többre nem tellik, pedig nagyon is egyetértek. Az is érdekel, hogy ki csinálja ezt az egészt, az is érdekel, hogy miért, de az is rohadtul érdekel, hogy ugyan hogyan! Hallottam már különböző síkokról, sőt, át is sétáltam egy kapun Cedric vezetésével a Tiltott Rengetegből egy mágikus fán... valahova... Annyira emlékszem, hogy egy másik sík volt, Deneirával, de ott még fiatalabb volt, mint amelyiket itt a Minisztériumi aurorok elfogtak, szóval kicsit kusza az egész. Annyit tudok, hogy milyen nagyon akarta azt az unikornis medaliont, amit még mindig magamnál szoktam hordani, de az ég világon semmilyen mágikus tulajdonságot nem villantott meg. Amikor felnézek a csalódott familiárisomról és meglátom Padma bűntudatos arcát még a szorult helyzetünkkel ellentétben is kiszakad belőlem a nevetés. - Nehogy megsajnáld, kis lopós, két perc múlva másért fog nyúlni és teljesen elfelejti. Ahogy eszeveszetten rohanunk és eljut az agyamig, hogy a hang a lecsapódó ajtók miatt van már jóval kevésbé érdekel, hogy mi történik az ablakon kívül. Biztos, hogy nem most fogom kivágni a csillagász eszközeimet, amiket egyébként eszembe se jutott elhozni magammal. Ahogy rohanunk előre a familiárisom körbe ütemesen kopog a padlón, de az én fülemet kitölti a szívverésem és az adrenalintól az elképesztő zúgás. Amikor az utolsó ajtó nagyon neccesnek tűnik elkapom Padma kezét. - Csússz! - rántom meg, persze nem olyan szándékkal, hogy fájdalmat okozzak, de úgy meglendítve, hogy átcsúsztassam az ajtó alatt, mint valami bowling golyót, én pedig nem túl nőiesen egy nagy ugrással hasalva csúszok át. Amikor megérkezik én csak hörögve lihegek a földön egy-két percig, mindenki tudja, hogy a testnevelésben milyen szánalmasan alul maradok mindenkivel szemben. Nem csa azért, mert megtagadom, hogy bárkit megüssek, hanem azért, mert soha életemben nem törődtem a sporttal, se semmilyen edzéssel. - Ő... meg... ki? - nyögöm először, amikor leesik, hogy bővültünk egy taggal, de ha Tita és Janette között áll, akkor nem megyek oda bizalatlanul vizsgálni, azon már ők biztosan túl vannak. Mondjuk eléggé meredek, hogy ilyen könnyedén kezelem azt, hogy a lány nem is tűnik éppenséggel embernek, de benne van a pakliban, hogy én már láttam démont, angyalt, elementált, tündét, koboldot és úgy még tucatnyi fajt életemben. Ahogy kinézek végre megvilágosodni, hogy mi történik, nem támadnak minket, és a turbános is vinnyog kicsit hatalmas szemekkel bámulva a meteorrajt nézek oda. - Te jó ég... - suttogom el csak halkan és erőteljesen kattogni próbálok. - Van fegyver? Ugye azt mondta volt fegyver? - kapcsolok azonnal, de hát lépéshátrányban vagyok, Blaine már rákészült az egészre. Szeretnék ránézni Padmára, szeretném megnézni "Mantist", de ahogy Blaine-re meredek és meglátom a vért az mindent felül ír. Amikor kapaszkodni kéne én melléküzdöm magam, ha van ott szék a közvetlen közelébe, hát oda, ha nincs, akkor csak kapaszkodom valamibe, míg a familiárisom belém. - Várj, talán segít, ha nem folyik a szemedbe a vér... - feltételezem, és a familiárisom azonnal gyógyítani kezdi én pedig, mint valami műtős nővér, letörölni a ruhám ujjával a vért, mielőtt zavarná a manőverben vagy a lövésben, vagy akármiben. - Ha túl nagy a meteor, akkor elég, ha legalább eltéríti a lövedék, vagy egy másik meteor az ütközés pályájáról... Remélem... - kibickedek kicsit, de az ismereteim félelmetesen végletesek, Asztrológián-asztronómián nem éppen a meteorrajban való túlélést tanuljuk.
// Familiáris képesség: Gyógyítás, elméletben csak felületi seb, szóval nem annyira durva, Blaine-nek. A familiáris gyógyító erővel bír, reális keretek között képes rá, hogy gyógyítson valakit (nem csak a gazdáját), de ez kiveszi az erejét, utána pihennie kell, nem tudja használnia képességeit. Amennyiben valakit halálos sérüléstől ment meg ő maga pusztul el helyette. //
Aki tudja, hogy mit kellene tennie,
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Tántorgok rendesen, a robot segít, neki viszont hiába hálálkodnék, igencsak érzelemmentes. Nem baj, legalább a hajót védi azáltal, hogy engem gyógyít. Kicsit úgy érzem, mintha bennem látná az új kapitányt, pedig ha ennek vége, szeretnék visszatérni a saját időnkbe, hiszen segítenem kell Gemmának megtalálni a pasiját. Fura, hogy már megint ő jut eszembe, nem pedig Reese. Valahogy ez az örökös gyógyítási kényszerem, hogy mindenki hőse akarok lenni, ez kiírthatatlan belőlem. A nagybátyám hiába készül arra, hogy majd háborúzni kell a nem vérlények ellen, én valahogy apám békés természetét örököltem, ezért is berzenkedtem attól, hogy sötét mágus akadémiára menjek. Ám apám nagyon erőltette, talán azért, hogy legyen esélyem, ha netán a nagybátyám valahogy ellenünk fordulna, amire bőven megvan a lehetősége, hiszen mindig is amolyan álszent, manipulatív alkat volt, aki csak gerjesztette a feszültséget. Amiből most van itt is bőven, törölgetem a szemem, mert még a kötés alól is csorgott némi vér az arcomra. Megrázom a fejem, hogy kitisztuljon a látásom, ne tűnjön minden úgy, mintha valami tükörvilágban élnék. – Ez remek, igazán remek! – Mormolom, de még sincs időm most a barátainkkal foglalkozni, bíznom kell benne, hogy valahogy ki tudnak szabadulni, hiszen a legutolsó infó szerint még ott voltak. A sérült hajórésznél jelenleg az a fontosabb, hogy ne puszilkodjunk össze a meteorok közül a nagyokkal, mert akkor végleg lekapcsolják a villanyt. A pajzson túl most már az a cél, hogy bekapcsoljam az előbb megtalált és átvizsgált foton fegyverzetet. – Kussolj már legyél szíves. – Szólok rá a kelekótya alakra, és a lágy manőverezés közepette igyekszem úgy fordítani a hajót, hogy ha nem tudom kilőni azt a nagyot, akkor minél inkább próbáljuk kikerülni. – Kössétek be magatokat, és kapaszkodjatok. – Csak ennyit mondok a többieknek, az előbbi ütközésnél is sikeresen lefejeltem a műszerfalat, de a többiek még csak nem is ülnek. Egy becsapódásnál simán kirepülhetnek. Észre sem veszem, hogy egyel többen vannak a csigacsápos csaj személyében. Aztán lövök, lesz, ami lesz!
//22+35=57 alá
Blaine Mitchell carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
//
Megjegyzés -- Ruha -- Zene --
***
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-02-18, 13:26
Vissza a jövõbe
[A hídon]
Blaine feje eléggé zúg az őt ért ütéstől, de megpróbálja összeszedni magát és legalább bekötözik a sebet, hogy ne folyjon a vér a szemébe. Hasznos ötlet. BOB eközben igen nyugodtan próbál segíteni, de hát robotból van, nem az a kapkodós aggódós fajta, ezt már akkor is megtapasztalhatták, amikor először találkoztak vele. - A hajó egyszerűen leválasztja a sérült részt. Nincs ott semmi, ami igazán fontos lenne, csak a könyvtár szoba és néhány üres kabin. Lezárulnak az ajtók, a hajó azon része, ami nem sérült pedig biztonságban lesz. - magyarázza a robot, amiből sejthető, hogy nincs semmiféle mechanika, ami megjavítaná, vagy befoltozná azt a lyukat. A hajónak meg van a saját rendszere, ami már aktiválódott és szépen sorban csukja be az ajtókat, ami végül azt fogja eredményezni, hogy kizárja Serát és Padmát is, ha nem tűnnek el onnan elég gyorsan. És mivel a hajó azon része sérült, a létfenntartás igen gyorsan egyenlő lesz a nullával, ami az űrben nem túl egészséges. Közben Blaine arra is kénytelen figyelni, hogy bizony még mindig méretes kövek vannak odakint. Meg is hallhatja a már-már visítást, ahogyan az üvegnek tapadva exturbános barátunk heves gesztikulációval mutogat, mivel jelenleg épp egy kb. akkora darab felé repülnek egyenesen, mint maga a hajó is. Ha azzal sikerül ütközni, bizony nem véd meg se pajzs, se más. Nagyjából ebben a pillanatban toppan be Janette és Tita, majd kis késéssel Padma és Sera majd kiköpve a tüdejüket.
//Blaine fizikum+intelligencia próbát dobj majd a hozzászólás végén.//
[Felfedezők]
Janette sikeresen bedobja a folyékony algopirynt, hogy javítson a fejfájáson, amit az ütés okozott. A bezárt fura lány csak csendben figyeli, ahogyan Janette ügyködik és hümment a kis történetre, hogy miért vannak itt és hogy ezek szerint nem ők lopták el a hajót. Úgy fest simán hisz nekik. Nem tűnik gyanakvó típusnak. - A nevem Hismira, és az apám nem ért az időutazáshoz. Az ilyesmi nem létezik. - rázza meg a fejét, tehát nagyon úgy tűnik, hogy bár a technika nagyot felődött az utóbbi sok évben ebben az idősíkban legalábbis, de hivatalosan még mindig nem utaznak az időben. Az űrben már igen, de ezek szerint az jóval egyszerűbb. A mágiát pedig mint pálcás varázslást valószínűleg nem ismerik, ahogyan azt a turbános is mondta. Mindenesetre sikerül kiszabadítani a lányt, kirobbantva egy részt a ketrecéből - amitől persze a madárszerű lények még hangosabban rikácsolnak -, és elindulhatnak vele vissza a hídra. Nagyjából akkor érkeznek meg, amikor Blaine bekötözött fejjel próbál valamit kezdeni a kialakult cseppet sem kellemes helyzettel, az ex-turbános pedig épp visítást vinnyogással keverve hadonászik az ablakok felé, ahol egy igen méretes szikladarab közelít épp a hajó felé igen nagy sebességgel.
[Könyvtár] Padma megszerzi a könyvet a mosómedvével karöltve, vagy inkább tőle, amikor utoléri a begyűjtő varázslat. A címet még gyorsan megtudja lesni, az elején szép arany betűkkel áll egyetlen szó. Padma nagymamájának a neve. Rettenetesen ismerős neki már ez az egyetlen név is, de valahogy hiába próbálja útközben is, nem tudja hová tenni. Aztán viszont már elindulnak, amit jól is tesznek, mert az egyre közeledő puffanások a folyosón már kiderül, hogy ajtó csukódások. Mögöttük szépen sorban a folyosó szakasz, mintha lezárná magát. Nagyon kell szedniük a lábukat ahhoz, hogy elérjenek egy olyan részre, ahol már nincs ajtó nyugi van. Serának tehát nincs még útközben ideje sokat agyalni, főleg hogy az utolsó ajtókon épphogy csak átérnek, talán egy kis Indiana Jonesos becsúszás is beleférhet egy éppen majdnem lecsukódó utolsó ajtónál. Rendesen lihegve érkeznek meg a hídra, a többiekhez. Kicsivel előttük futott be Tita és Janette egy fura külsejű lánnyal, a turbános pasas pedig kissé vinyogva adja tudtukra, hogy nagy szarban vannak, mivel látszik az üvegen át, hogy egy igen méretes darab felé repülnek nagy sebességgel jelenleg. Sera alapvetően sokat nem tud kiagyalni meteorraj témában, de abban biztos, hogy nem lenne hasznos, ha üzkötnének azzal a nagy darabbal. Padma itt már kicsit ha kifújta magát, kinyithatja a könyvet és amikor megteszi úgy rohanják meg az emlékek a nagymamájáról, mintha csak most töltenék fel neki az adatokat. A könyv tartalma egyszerűen elillan, míg nem maga a könyv is porrá válik a lány kezében, neki pedig biztos, hogy kell pár perc, amíg képes a hirtelen jött infoáradatot kezelni. Egy kiadós fejfájás lesz a következménye és az se lenne meglepő, ha megroggyanna a térde közben.
//Padma dobj egy fizikum próbát +30cal. Ha sikerül, akkor talpon maradsz, ha nem, akkor térdrezuhansz egy kiadós fejfájás kíséretében.//
//Határidő: február 24. Következő hozzászólás: február 25.//
Titanille Blunt
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-02-17, 22:04
- Mert a csápos aztán annyira jó.. - forgatok szemet viszont én is a mardekáros lányra. Persze nincs a hangomban valódi rosszallás, sőt tán kicsit mosolygok is hozzá, de nem úgy, hogy az idegen lény láthassa, elvégre őt akartam megvédeni, hülyén venné ki magát, hogyha most meg megmosolyognám az új becenevét. - Megvagy? - kapom fejem Janette felé, amikor fejjel leveszi a kalitkát. Áldom a szerencsémet, hogy én nem ácsorogtam, így nem heverek a földön valahol, mint egy rovarírtóval lefújt bogár.Enyhe fejrázással hárítom el a szert, s inkább a csápos lány szavaira figyelek. - Merlin őrizz, dehogy! Azt sem tudom hogy a viharba kerültünk ide, nem hogy elloptuk volna. Az apád véletlenül nem guruja az idősíkoknak? - dobom be a kérdést, melyben ugyan el nem árulom, hogy mi egy másik síkból és időből jöttünk - bár Janette rácéloz, szal olyan mindegy az óvatoskodásom - de azért megpendítem a témát, mert nem árt ha tudjuk, hogy amúgy miféle hajó ez. Simán lehet, hogy van rajta egy gomb valahol ami tud időugrást prezentálni. Más kérdés, hogy nem biztos, hogy avatatlanul nyomkodni kellene. - Hogy érted? Én nem vagyok szo.. - megrázom a fejemet. Nem emlékszem arra, hogy nem emlékszem valakire, de most hogy így mondja tényleg van bennem valami furcsa érzés, melynek eddig nem tulajdonítottam jelentőséget. - Menj hátrébb kicsit! - kérem a lányt, s hogyha megteszi, akkor először a záron Alohomorával próbálkozom, de mivel legutóbb se történt semmi se erre a varázslatra, így rákészülök egy másik varázslatra is. Ha az Alohomora nem működik, akkor a rácsokba készülök lyukat robbantani, hogy kiférjen rajta a lány és ha sikerrel jártam vagy így vagy úgy, akkor a kezemet nyújtom neki, ráfogva a kacsójára, s úgy indulok Janette után a híd felé. Az kéne még, hogy csápos barátnőnk elkallódjon! Valamiért úgy érzem most ő az aranytojást tojó tyúkunk, szarban lennénk nélküle. Nagyobb szarban a mostaninál.
//Alohomora Nyitóvarázs A zárt ajtó kinyílik. HP1 Hermione Granger használja, hogy elbújhassanak Argus Frics elől. A sorozat folyamán elveszti jelentőségét, mert egyre több Alohomora-biztos zárral találkoznak a szereplők. A Colloportus ellentétje. Nyugat-afrikai Sidiki nyelvjárásban „Tolvajok barátja”.
Deprimo Robbantó varázslat Lyukat robbant egy szilárd felületbe. HP7 Hermione Granger használja, hogy beessenek a Lovegood család nappalijába. - A latin „deprimo”, lenyom, mélyre ás szóból.
Padma Patil
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-02-17, 12:49
A rázkódás hatására kissé összerándulok, egyelőre csak tompán érzékelem a támadás hatását, vagy csak talán még nem fogtam fel teljesen, hogy tényleg megint megtörténik. Az emlékekkel kapcsolatos válaszra csak bólintok egyet, és rögtön az jut eszembe, hogy a két feltételezés üti egymást. - Ha valaki gyűjti a dolgainkat, akkor feltételezem, van vele valami célja, még akkor is, ha visszakapjuk őket - osztom meg Serával, mikor épp van egy kis szünet a támadásban. - Szóval talán akkor mégsem a verseny része ez az egész, hanem valami egészen más van a háttérben. De persze én is csak találgatok, igazából valamiért nagyon foglalkoztat ez az egész. Szeretném megérteni, mi miért történik. - Bár tudom, hogy ez valószínűleg túl nagy kérés lenne, meg hát egyáltalán nem biztos, hogy kapunk választ valaha is, de ilyen vagyok sajnos. Állandóan angyalok valamin, sokszor olyan dolgokon is, amiket el kellene engedni. Mondjuk ez most épp nem olyan, mert szerintem igenis ki kellene deríteni mi folyik itt, de nincs semmi használható ötletem egyelőre. Szurkolok én is a familiárisnak, és persze megpróbálok könyvet szerezni én is, az azonban fel se merül bennem, hogy véletlenül ugyanarra a könyvre hat a varázslat. Vagy nem tudok célozni, vagy pedig szándékosan csak egyet szerezhetünk meg, minden esetre a familiáris arcán ülő csalódottság láttán hatalmas bűntudat tör rám. Igyekszem nagyon bűnbánó és bocsánatkérő arcot vágni, mondani épp nem tudok semmit, mert a következő becsapódás hatására komoly egyensúlyproblémákkal kell küzdenem. Nem sok kell, hogy elessek, és mire sikerül újra stabilan állnom, épp, hogy annyi időm van, hogy megpróbáljam gyorsan elolvasni a címet. Fedezéket kell keresni, hogy jobban át tudjuk nézni a könyvet, hátha a segítségünkre lehet. A becsapódással egyidőben pedig egy sziréna is bekapcsol, ami egyértelműen jelzi, hogy nagy baj van, úgyhogy futásnak erednek Seráék nyomában, vissza a többiekhez. Ha sikerül, és ott biztonságban lennénk egy darabig, akkor megpróbálok belenézni a könyvbe, hogy valamit meg tudok-e belőle, ami kicsit is segít rajtunk.
Seraphine McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-02-16, 21:28
Az Akadémia és Seraphine
"A rögtönzés a szellemi képesség próbaköve."
Hálásan fogadom azt, ahogy megérinti a vállamat, már elég régen ismerjük egymást, így nincsen bennem semmi olyan érzés, hogy átlépne egy határt. Sőt, tényleg jól esik és talán még oda is fordulnék, hogy viszonozzam az egészet, de jönnek a dörrenések, a rázkódás, és egy kicsit felgyorsulnak az események. - Lehet, múltkor tárgyakat gyűjtöttünk, most emlékeket. - hadarom azért gyorsan és a kérdésére is igyekszem válaszolni. - Ha valakinek baja van velünk, akkor meg akarnak törni, hogy ne csináljuk végig a kérdést. Ha valaki azt akarja, hogy fejlődjünk... nos, ugyanezeket az akadályokat is elénk állíthatja, hogy megerősödjünk a legyőzött akadályokkal. - válaszolom, aztán kicsit köhintve elmosolyodom. - Ezzel csak annyit akartam mondani, hogy őszintén fogalmam sincsen. Amikor a familiárisom bemegy akkor kicsit úgy érzem, mintha lábon kihordanék egy szívrohamot, de valójában az egész egyetlen pillanatig tart. Bemegy, megragadja a a könyvet, nekem már nem is kell tennem semmit és már kint is van. Büszkén ér földet előttem, karmos mancsaival magához ölelve a szerzeményét, amikor Padma invitója kirántja a kezéből. A karmai szinte kopognak a borítón, ahogy a könyv kicsusszan a kezéből és szívfacsaró csalódottsággal nézi végig, ahogy elveszíti a szerzeményét. Mellélépve kicsit meghajtom magam, hogy beletúrjak a bundájába. - Semmi baj, ügyes voltál, egy csapat vagyunk. - mosolygom kicsit mormogva, de ahogy még jobban beindul a buli az újabb robbanásokkal és a fényekkel oda is a röpke öröm. - Merlinre, vissza kell jutnunk a hídra a többiekhez. Ne most olvassuk, de mi egyáltalán a címe? - kérdezem gyorsan, hogy aztán lendületesen megindulva a visszaúton, vagy a leggyorsabb úton, amit fel tudok idézni a térképről, nem számítva arra, hogy a biztonsági zárak lecsapódását hallom, hiszen... nem igazán voltam még űrhajón, amin ennyi zsilip van és még ha abból is indulnánk ki, hogy egy sírboltban is előfordulhat ilyen csapda... egyszerűen olyan idegen a környezet, hogy eszembe se jut. Csak szedem a lábaimat Padmával és a familiárissal, persze ha a lány irányt váltana, mert neki gyanússá válik az egész és eszébe jut valami, akkor teketóriázás nélkül követve őt. Ha haladás közben végre látjuk, hogy támadó hajó vagy meteorraj akkor azért egy kicsit lelassulok, hogy leejtsem az államat, de aztán szaladok tovább. Az Asztronómia volt az egyik legerősebb tárgyam, szóval nem csoda, ha az égitestek, meteorok lekötik a figyelmemet. Sőt, talán ha tudok róluk egy két dolgot...
// Asztronómia kiemelkedő, 35 pont: tudhat valami különlegeset a meteorrajokról vagy a bolygók elhelyezkedéséből, ami segítségükre lehet a kikerülésükben vagy bármiben? //
Aki tudja, hogy mit kellene tennie,
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Janette Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-02-14, 20:35
Akadémia & Janie
A madárcsivitelés önmagában is elég fejfájdító. Nem vagyok oda a természetért, még annyira se, hogy állatot tartsak. Madarat ezek után pedig pláne nem fogok soha. Ez a tömör véleményem a szobáról. Már a kalitka lakókról. Az idegen, hmm... lányról még nem döntöttem el. Persze nyilván segítene a dologban, ha nem érezném magam úgy mint egy részeg kocsmatöltelék, aki csak ide-oda vetődik, még hangosabb csivitelést kiváltva. Sajnos azonban úgy tűnik, hogy Blaine nincs a helyzet magaslatán a hajóvezetést illetően. Igaz, még ezzel is hasznosabb, mint én, akinek lövése sincs semmi mugli űr dologról. - Oké. Már hivatalos. Te soha többé semmit nem nevezhetsz el, bármit is találunk bárhol. Kettőnk közül ez csak nekem áll jól. Amúgy meg valahogy csak hívnunk kell. - forgatom meg kissé a szememet. Oké, talán lekezelő, és udvariatlan vagyok, de most fontosabb dolgunk is lenne ennél. Például megtudni, hogy tudunk-e hasznos információkat kiszedni Csáposkából. De mielőtt ez kiderülne ismét bevágódom egy kalitkába. És le is ülök elé a földre. Mert ezúttal tényleg forogni kezd velem a világ, az elviselhetetlen lüktetésről nem is szólva. - Fenébe... Blaine vajon mi a nyavaját csinál... - morgok inkább csak magamnak. Közben pedig egyszerűen a kis tértágított szütyőmben kezdek matatni egy egyszerű fejfájás csillapító főzet után. Amit ha megtalálok egy kisebb üvegcsében, akkor iszok belőle egy kortyot. - Fájdalomcsillapító. Megütötted magad? Kérsz? - teszem fel azért a kérdést Tita felé. Mert hát azért mégis csak vigyázni kéne a társnőm testi épségére is. Bár ez egy elég enyhe szer, és csak rövid távú fájdalomcsillapításra jó. De nem segít a helyzetűnkön, ha a fájdalom miatt nem tudunk koncentrálni. Bár én már egy alapos agyrázkódáson se csodálkoznék az előbbiek fényében. Főként mert bár megered Csáposka nyelve, de a hangja... az valahogy olyan furcsa. - Nem mi loptuk el a hajót. Egy fickó a hídon állítja, hogy nyerte. Bár elég töketlennek néz ki hozzá. Mi nem tudjuk, hogy kié a hajó, és nem is akarunk belefolyni egy űrkonflikutsba. Nem a mi dolgunk. Csak haza szeretnénk menni a saját időnkbe, és bolygónkra. Mi a neved? - intézem az újabb szavakat a Csáposka felé, aki nem válaszolta meg eddig a kérdést. Lényegében azt sem, hogy micsoda ő? Csakhogy mielőtt még tovább elmélkedhetnék ezen a folyosóról vörös villódzás szűrődik be az ajtón. Az elviselhetetlen vészjelző hangról nem is szólva. Valami rohadt nagy baj lehet a hídon. - Enged ki, és irány a híd. Valami nagy baj lehet. - címzem még a társnőmnek, és elkezdek feltápászkodni, hogy elinduljak ki a folyosóra, és onnan az említett helyre vissza. Közben azért próbálok ügyelni, hogy ne essek megint pofára, mint a zsíroskenyér. Azt ugyan nem tudom, hogy jó ötlet-e a lányt kiengedni, de legalább már azt tudom, hogy mi volt, amit éreztem. Biztosan az ufolány. Egyéb iránt, eddig józanabbnak tűnik, mint Mr. Turbán. Talán hasznosabb is lesz. Főleg, ha majd a dühöngő apját is le kell szerelni. Na, nem mintha nem érteném meg az apja érzéseit. Valószínűleg én is szörnyen pipa lennék, ha az én hajómat lopnák el, és ketrecben tárolnák a még meg nem született gyerekemet. Rólam pedig elég közismert, hogy elég kicsinyes, és bosszúálló tudok lenni. Ez pedig nem alaptalan pletyka. El kell ismerni.
//Fájdalomcsillapító főzet: Kisebb fájdalomcsillapítás 1-2 órára. Amolyan tüneti kezelésre, fejfájás, gyomorgörcs, migrén stb... kezelésére. Elég enyhe szer.
Bájitaltan: 45 pont Bájitalkeverő egyetemi tárgyak: Előkészítés gyakorlat, Anatómia//
Tovább nem tudok foglalkozni a lányokkal, és a távvezérléssel, mert vendégeink érkeznek az aszteroidák személyében. Mindig fel voltam készülve a váratlan helyzetekre, de hogy űrbéli manőverezéssel kelljen foglalkoznom, ez még nekem is sok. Kezdem elvetni annak ötletét, hogy Reese lehet az, aki amolyan gyakorló feladatokat szánt nekünk, de akkor ki lehet a vörös hajszálak tulajdonosa? A robot az első szavamra pattan, jó döntés volt őt kérni, és nem a turbánost, aki teljesen szórakozott professzor stílusban nézelődik. Vajon ha mi nem jelenünk meg, szétkenődött volna a hajója az űrben? Lehet, hogy az a szerepünk, hogy a védelmezői legyünk? Lehet, hogy valami komoly szempontból életben kell maradnia? Valahogy olyan képtelen gondolatnak tűnik. Furcsa módon amikor lefejelem a műszerfalat, felébredvén mégsem Reese, hanem Gemma ugrik be. Talán mert Reese önmagában is egy erős lány, akit nem kell túlzottan védelmezni, míg Gemma olyan elesett. Ha megsemmisült a föld, akkor nyilván ő is. Már csak ezért is vissza kell jutnunk az időnkbe, hogy mindezt elkerüljük. Megtörlöm a vérző homlokomat, ha megtalálom a pálcámat, akkor egy gyors pólyát varázsolok oda, immár én is turbános tudok lenni, csak más célból. Hogy aztán eljusson a tudatomig, hogy vijjog valami! Odakapom a fejemet, megnézem, hogy mit mutat a piros lámpa. Igyekszem kiokoskodni, hogy melyik rész lehet a sérült, és Bobnak is odaszólok. – Oda! Nincsen valami külső mechanika, amivel össze lehet forrasztani azt a részt? – Kérdezem a droidtól, addig csak annyit tudok tenni, hogy oda irányítom a pajzs egy nagy részét, hiszen ha kapunk egy találatot, akkor biztosan szétesik a hajó, s vele együtt mi is.
Megjegyzés -- Ruha -- Zene --
***
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-02-12, 13:58
Vissza a jövõbe
[A hídon]
Blaine próbál manőverezni a hajóval, amiben azért BOB a segítségére van. Amikor szól neki azonnal ugrik, hogy valamit tegyen, főleg mert talán ő is vágja, hogy a turbános inkább úgy ézelődik, mintha moziban ülne és nem pont úgy, mint aki tenni akar valamit. Blaine elég ügyesnek tűnik az elején, de még így is több csapást kapnak innen-onnan, BOB pedig szerencsére sikeresen szétlő pár nagyobb meteort egészen addig, amíg... Blaine arra eszemél, hogy valósznűleg kissé az eszméletét is elveszítette néhány pillanatra, mert a homloka vérzik attól, ahogyan megfejelte az előtte lévő pultot, a hídon pedig piros fény jelzés és hangos vijjogás jelzi, hogy valami nem oké. Ha sikerült összeszednie magát akkor bizony megtudja nézni, hogy a hajó sérült nem messze a könyvtártól, ahogy Sera és Padma jelenleg is ügyködik. Ha nem siet a két lány akkor lehet, hogy a biztonsági rendszer egyszerűen lezárja a sérült részt a lányokkal együtt.
[Felfedezők]
A fura lány egyelőre elég bizamatlannak tűnik, csak méregeti a lányokat, de a kezét visszahúzza kicsit. Janette viszont jókorát esik egy újabb rázkódásnak hála, neki az egyik ketrecnek, amiben hangosan visított eddig is a madár, de most még jobban rákezd. Janette csillagokat lát néhány pillanatig és úgy érzi lehet, hogy jobb lesz, ha leül, akkor nem esik el újra és a világ is kevésbé fog forodni. Rendesen megfejelte ugyanis azt a kalitkát. Tita bizonyára mivel amúgy is a földön volt nem esik nagyobbat és a lány is elengedi a karját, de néhány pillanatig csak kétkedőn néz rájuk, mintha csak méregelni próbálna valamit, bár ki tudja, hogy mit. - Az apámé a hajó, de elvették tőle, azóta nem tudom pontosan, hogy mi történt. - kicsit lassan és vontatottan beszél, de érteni lehet mindne szavát. A kis csápok a feje tetején békésen ingadoznak ide-oda, egyelőre nem tudni, hogy mire valók, van-e valami képességük, vagy csak dísznek vannak. - Ti loptátok el a hajót apától? Nagyon mérges lesz, ha megtalál titeket. - csóválja a fejét és mintha egy kis együttérzésről adna tanújelet. Nem tűnnik veszélyesnek, vagy ellenségesnek, de persze aztán ki tudja. - Nem engednétek ki? Olyan szomorúnak tűnsz, mintha hiányozna valami belőled... - pillant a lány újra Titára, ahogyan lassan körbehordozza a tekintetét. Tényleg kicsit olyan az egész lénye, beszéde mintha lassított felvételben élné az életét. A hangja búgó, szinte az ember bőre alá mászik és Tita tényleg úgy érzi, hogy valami nagyon hiányzik neki, csak sejtelme sincs, hogy mégis micsoda. A következő pillantban viszont már hangos vészjelzés kapcsol be, a folyosón pedig piros fény villan újra és újra. Valami gond lehet.
[Könyvtár] Sera mosómedvéje sikeresen belteportál, amikor eltűnik a védőpajzs, majd ki is jut. Padma még rásegít egy kis invitóval, de a mosómedve ép bőrrel megússza az akciót. Az újabb rázkódásokat elég jól viseli a két lány, mindketten megtudnak kapaszkodni, de a polcok is elég veszélyesen ingani kezdenek minden rezgés alkalmával. Aztán viszont nekik is feltűnik az, ami Blainenek a hídon, hogy a folyosón és itt bent is bekapcsol egy piros villogó fény és hangos ismőtlődő sípolás. A távolból csapódások hangját hallhatják, újra és újra, egyre közeledve. A könyvet sikerült megszerezni, immár Padma kezében van.
//Határidő: február 17. Következő hozzászólás: február 18.//
Titanille Blunt
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-02-11, 20:22
Az még önmagában nem is lenne fura, hogy a madárcsivitelős szobában nem jelzett az emberkimutató varázslat, de amikor mégis emberszerű lényt pillantok meg az egyik ketrecben attól azért jócskán leesik az állam. Ösztönös kíváncsisággal fordulok felé, közelebb hajolok a rácshoz és megpróbálok szemkontaktust létesíteni vele. Ez pont elég arra, hogy a rázkódástól nekiessek a rácsnak, hiszen amúgy se voltam stabil egyensúlyi helyzetben. Először az érintés nem tűnik fel, sokkal inkább Janette hangja üti meg a fülem. - Ne legyél már udvariatlan! Mi az, hogy Csáposka? Téged se hívnak Orroskának vagy Hajaskának. - morranok rá fojtott hangon. Nem tudom, hogy az idegen lány (lány egyáltalán? azt se tudom, hiszen ha csápos akkor lehet űrcsiga-féle is és azok meg hímnősek, szóval inkább nem illetem gender kapcsolatosan semmilyen jelzővel még magamban sem) hallja-e egyáltalán amit mondok, de azért nem akarok kiabálni. - Nincs semmi baj. A nevem Tita és nem akarlak bántani. Ha megbarátkozunk akkor megpróbállak kiengedni is, nagyon szívesen. - fordulok a lény felé, s egyelőre nem próbálom kétségbeesetten lefejteni magamról az ujjait, nem szeretném, ha azt hinné, hogy félek tőle, ugyanis a félelem nem épp baráti tanácsadó. Azonban rögtön nem akarom kiereszteni, mert ha valami álcázott szörnyeteg, akkor kellemetlen lenne magunkra szabadítani. - Tiéd ez a hajó? Tudod irányítani? - dobok be újabb kérdéseket. Hátha. Nem, mintha tudnám, hogy érti-e amit beszélek neki.
// 50 volt a célszám, 50-et dobtam A nővérére, Tamarára nem emlékszik
Padma Patil
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-02-08, 18:03
To the team
A titokzatos levél
Konkrétumokat persze én sem tudok a fegyverekről, hogy pontosan miket használhatnak a mi időnkben, akár itt, az ötlet is csak azért jutott eszembe, mert mi Padmával viszonylag sokszor vagyunk muglik között a nyári szünetben. Londonban már alig vannak varázslónegyedek, ha vannak még, és mi nem ott lakunk. Minden esetre, hall az ember egy-két dolgot, ha muglik között van. Megkönnyebbülten kifújom a levegőt, amikor Sera se bolondnak nem néz, se kizártnak nem tartja, hogy már láttam a könyveket valahol. – Igen, lehet, hogy igazad van… - önkéntelenül is az órámra nézek, amiről sehogyan se jut eszembe, hogy kitől kaptam. – Ó, nagyon sajnálom… - lépek közelebb, és érintem meg a vállát, bár nem akarok tolakodni, de sokszor egy ilyen gesztus több együttérzést tud kifejezni, mint a szavak. – Nekem is egy személy, de nem tudom, hogy ki lehet, csak azt, hogy az órát tőle kaptam. – Megint odafordítom rá a tekintetemet, de ezúttal sem jut eszembe semmi, hiába erőlködöm. – Talán ha vége ennek az egésznek és visszajutunk a saját időnkbe, visszakapjuk az emlékeinket. – Ez inkább csak reménykedés, már nem merek hinni semmiben sem, mert annyi furcsa dolog történik velünk. Előbb a dínós kaland, most pedig ez. – Szerinted ezek az események… a képzés részei? Vagy valakinek baja van velünk? – kérdezem meg a véleményét, amire nagyon kíváncsi vagyok. Másokkal már biztosan megbeszélte a dolgot, én is beszéltem néhány versenyzővel, de az itt jelenlevő csapat eddig mind a kettőben benne volt, és valami oka csak van, hogy pont mi. Eközben a hajó elkezd remegni, és nem sikerült kinyitni a zárat sem. Sera megjegyzésére a kis helyekről csak komoran elmosolyodom, valóban nem nagy ez a terem, de legalább világos. Most azonban, hogy kívülről valami éri, a pajzson keletkezik valami rés. - Ez jó ötlet. – Bólintok, majd nézem a könyveket, nagyon koncentrálok, végül rábökök arra, amelyiknél a legerősebben érzem a vonzást. – Az ott. Ezután lélegzetvisszafojtva várom, hogy eljöjjön az alkalmas idő a könyvek kiszedésére. Én az Invitó-val próbálkozom, mert az talán gyorsabban ki tudja rántani a résen a könyvet, de ha valami miatt még mindig lepattan a varázslat, akkor megpróbálok kivárni egy megfelelő alkalmat, és benyúlok kézzel. Hátha sikerülne minél többet megszerezni, lehet, hogy a megoldás együttesen van bennük.
//Fizikum + IQ: 45, dobás: 45// //A nagymamájára nem emlékszik// //Invito: begyűjtőbűbáj, a varázslóhoz hívja a kiszemelt tárgyakat//
o
Seraphine McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-02-08, 11:04
Az Akadémia és Seraphine
"A rögtönzés a szellemi képesség próbaköve."
Szeretnék okosan nézni Padmára, értelmesen hümmögni, egyetérteni az okfejtésre, de az a baj, hogy olyan szinten nem követtem a technológia fejlődését, hogy fogalmam sincsen milyen fegyverek vagy milyen energiaforrások léteztek a mi időnkben, nem hogy ebben itt! Elhatározzuk, hogy kipróbáljuk és amikor azt mondja a lány, hogy furcsa érzése van kicsit elpislogok. Engem is érdekelnek a könyvek, de azért ilyen furcsa megérzés nem környékez. - Igen, lehet, hogy láttad is őket már, csak elfelejtetted, mint ahogy mindannyian elfelejtettünk valamit. Viszont nekem nem tárgyról van szó, hanem... - ismét megakadok, nem tudom felidézni az arcot, a hangot, hogy miért fontos nekem, ami azért is nagyon furcsa, mert én és Sasha nagyon erősen ráütöttünk. - Az anyámra nem emlékszem. - bököm ki, és csak azért nem érzem a fájdalmat, amit általában érzek, ha róla beszélek, mert nem emlékszem milyen volt, nem emlékszem a kapcsolatunkra, nem emlékszem a halálára, így hát nem is kell gyászolnom őt. Az zárnyitás nem jön össze, és amikor tovább remeg a hajó és a könyvtárban még csak ablak sincsen kicsit összekoccannak a fogaim az ijedtségtől. - Nincs ablak, milyen könyvtárban nincs ablak? És még kicsi is, ennyit ér ezeknek a írott tudás? - bukik ki belőlem elsőre a klausztrofóbia, amit az átváltoztatásom nyarán "szereztem" aztán a hollóhátas ereklyevadász. Ahogy észrevesszük, hogy megremeg a pajzs az ütközésektől lepillantok a familiárisomra, akit a dínós kalandon nem mertem a veszélybe küldeni és a pálcám bánta, pedig lehet, hogy könnyedén kihozta volna a csorda alól. - Nézd, az erőtér remeg az ütődésektől! Melyik a legismerősebb, Padma? Megpróbálom beküldeni a familiárisom és addig mi bűbájjal megpróbálhatjuk kiemelni őket, amennyit csak tudunk, hátha... - jut eszembe csak most, hogy egyébként a teleportálással lehet, hogy végig be tudott volna menni. Csak a boszorkány agyam a pajzsokhoz hozzákötötte, hogy ha valamit be akarnak zárni, vagy ki akarnak zárni, akkor nem szokott működni a hoppanálás ki-be. Viszont ez nem egy mágikus pajzs, szóval miért is ne működne? Ha van elég hely a mosómedvémnek a védőpajzs és a könyvek között, akkor beteleportál, sőt, megpróbál egy pajzsot is létrehozni, hogy ha hirtelen rázárna a lézer akkor a pajzs visszafogja, lelassítsa, ki tudjon jönni, sőt, esetleg amíg a pajzsával rést okoz, addig mi még több könyvet tudunk kiemelni. Egyszerű lebegtetéshez fordulnék a pálcámmal, nem nyúlnék be kézzel még így se, a gyávaság fél egészség. Viszont a kapzsiság nem igazán az én asztalom, szóval ha csak az a biztonságos, hogy bemegy, megragadja a könyvet, amit Padma mondott, és kijön, akkor ennyit tesz és semmi többet. Tudom, hogy irreális ragaszkodni a familiárisomhoz, hiszen újra tudom idézni, annyian megtették már, de akkor se szeretném, ha a szemem előtt szeletelné ketté a felvibráló energia.
// Fizikum: 24 + IQ: 25 = 49% Dobás: 28 Az anyjára nem emlékszik.
Familiáris képesség: - Teleportálás: A familiáris képes eltűnni, majd látótávolságon belül bárhol megjelenni. - Pajzs: Képes létrehozni egy mágikus pajzsot önmaga és gazdája köré, mely védi őket fizikai behatásoktól. A pajzs néhány percig aktív. - mivel nem mágikus az erőtér, ezért fizikai behatás, de van Mágikus védelme is, ha még is abba a kategóriába esne.
Bűbájtan: 18 pont Varázserő: 35 pont - a könyvekre Vingardium Leviosa – Lebegtetés: Tárgyak lebegtetésére alkalmas varázslat. //
Aki tudja, hogy mit kellene tennie,
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Janette Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-02-06, 18:50
Akadémia & Janie
Blaine hangja elsőre tényleg hirtelen ér minket. De igen nagy szerencse is, hogy tud beszélni hozzánk. És mi hozzá. Már, ha Titának van annyi esze, hogy ő tartsa lenyomva a kommunikációs gombot, mert hát nekem eszembe se jut ilyesmi. A rázkódások viszont határozottan rossz érzéssel töltenek el. Akkor is, ha végre Blaine kinyitja nekünk az ajtót, így nem kell visszasietnünk hozzá. Mégis valami azt súgja, hogy nincs olyan temérdek időnk, mint szeretnénk. Szóval jobb ha igyekszünk a felderítéssel. Akkor is, ha ebben az esetben a kapkodás talán nem a legjobb megoldás. Szóval végül egy másodperc habozás után visszafordulok, és Tita után belépek a szobába. Remek. Igazam volt. Vannak élőlények, amik nem emberek. Az űrmadarak csak néhány másodpercre kötik le a figyelmem. Nem vagyok egy nagy állatbarát. Persze lehet, hogy tévedek, amikor élből azt gondolom, hogy a madarak, csak madarak, és egy átlagos madár intelligenciájával bírnak. Viszont a nagyobb ketrec a hmm... űrlánnyal, érdekesebb lehet. Lehet miatta van ez az egész hajcihő? Akik üldözik Turbánt, igazából ezt az űrlénylányt akarják? Azonban odáig már nem jutok, hogy felvessem a teoriám a társnőmnek, mert a következő pillanatban eltrafál egy kalitka. Vagyis én trafálom el, mert akkorát lenget ki a hajó, hogy elvesztettem az egyensúlyom, és neki estem. A madarak meg még hangosabbak, mint eddig. Én pedig pár pillanatig még levegőt se kapok. És következő pár pillanat kell hogy összeszedjem magam. - Auu. Blaine csinálhatna valamit ezzel a rázkódéssal. - jegyzem meg végül némi méltatlankodással. Mert ez így elég rémes. És nem akarok törött bordákat, vagy ki tudja mit. A madárszerűségek víjogásától pedig lassan a saját gondolatom se hallom. De amikor tudatosítom, hogy Tita a fura lány kezeinek szorításában van a ketrecnél, én is közelebb lépek hozzájuk. Nem annyira hogy a lány elérhessen a ketrecből, de azért elég közel, alig egy lépésre Tititól. - Jól van Csápocska, már elengedheted. Mi vagy te, és miért vagy itt? - teszem fel a kérdést a csáposnak. Bár egyáltalán nem biztos, hogy meg is érti, vagy tud válaszolni. Fogalmam sincs, hogy az ember hogy kommunikál ufólányokkal. És hát az egyetemen én nem vettem fel a nyelvészetet. Következés képen nem is nagyon beszélek idegen nyelveken, és nem is ismerek kommunikációs bűbájokat. Bér nem tudom, hogy létezik-e egyáltalán ufo-ember tolmács bűbáj. Mostanában határozottan kezdem ezt hiányosságnak érezni. Ráadásul ez a kaland kezd olyan lenni, mint egy rossz megakadt lemez. Mintha folyton csak azt ismételgetném, hogy "Mi vagy te?", mert kb semmiről sem tudom. Ami elég bosszantó. - Te jól vagy? - kérdezem azért még meg Titát.
//Fizikum: 21 + IQ: 22 + 1 szerencse amulett => 44 alá Dobás: 98 Az apjára nem emlékszik.//
- Nyitom. – Szólok bele gyorsan a mikrofonba, de aztán meghallom, hogy szerintük van bent ott valami élő. Remélem óvatosak lesznek, hiszen az űrbéli teremtményeket nem ismerjük, mint a saját világunkét. Nem tudjuk, hogy kire mi hat, mit hogyan érdemes kezelni. Ők is visszakérdeznek, kell-e segítség, erre nem válaszolok, mert a hajó egyre jobban rázkódik, sietnem kell. Miután rányomtam a szükséges gombra, reménykedem benne, hogy Seraphine is jól van, mert őt már végképp nem tudom most támogatni. Nem állok le diskurálni a lányokkal, mert minden perc számít. Inkább visszaülök a helyemre, és fél kézzel kapaszkodok, de aztán eszembe jut, hogy a nagyobb köveket már nem fogom tudni lelőni, és kikerülni, ezért inkább becsatolom magamat, ha van öv, és hátraszólok a robothoz. – BOB! Közös érdek, hogy ne repüljünk ki az ablakon. Kérlek segíts! – Én igyekszem manőverezni, kerülgetni a sziklákat, a fegyverekhez még kevésbé értek. Nem tudom, mennyire hatja meg a kérésem, könyörögni azért nem fogok. A turbánossal nem törődöm, láthatóan használhatatlan. A robot viszont mintha a hajó tartozéka lenne, így neki is érdeke lehet, hogy egyben maradjunk. – Nagyok bizony. Kösd be magad öreg, ha nem akarsz matrica lenni a szélvédőn. – Javaslom barátai szólammal, utána már a manőverezésre figyelek. Szép lassan, lágyan mozgatom a konzolt, hogy az űrbárka siklásra álljon. Ha be is csapódik valami, ne pördüljünk ki, mert ha irányíthatatlanná válik a hajó, onnantól a seggünkbe is kaphatunk valamit, ahova nem irányítottam védelmet. Ha látok valami rendszert az aszteroidákban, vagy netán ritkásabb részt, ahol már tisztul a táj, arrafelé megyek, remélve, hogy minél hamarabb kikeveredünk ebből a rémálomból.
Fizikum 22, iq 35=57 célszám, 80-at dobtam. Blaine az anyjára nem emlékszik
Megjegyzés -- Ruha -- Zene --
***
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-02-04, 14:16
Vissza a jövõbe
[A hídon]
Blaine tud tehát pár mondatot váltani a többiekkel, ha rájönnek, hogy hogyan működik a kommunikációs rendszer és kitudja nyitni nekik az említett ajtót. Aztán már kénytelen a védekezésre figyelni. A pajzs egyelőre jónak tűnik és innen irányítani is tudja a hajót, de kérdés, hogy mennyire tud mindenre is figyelni, hiszen nem árt manőverezni, de közben ahogyan haladnak a meterormező felé, egyre nagyobb darabokat is lát maguk előtt. Ennyit biztos, hogy nem fog kibírni a hajó. - Hű, ezek elég nagyok öcsi! - kerekedik el turbános fickó szeme, ahogyan az ablakra tapadva figyeli a közeledő meteorokat. Esetleg, ha lehet rá hatni akkor képes lehet segíteni, de kérdés, hogy van-e hozzá elég értelme, hiszen eddig nem tűnt valami eszesnek. Most se cselekszik, csak nézelődik. Lehet, hogy még mindig a robot a jobb megoldás, ami az esetleges segítésget illeti. Lőni és manőverezni is nehéz lesz Blainenek egyedül.
[Felfedezők]
Blainenel tényleg csak akkor tudnak beszélni, ha megnyomják a kommunikációs gombot, állandó összeköttetés nincs, szóval csak akkor mehet át az üzenet, ha ez megtörténik, mármint Jannie kérdése arról, hogy mi történik. Enélkül csak azt érzékelik, hogy időnként megrázkódik a hajó, mintha támadás, becsapódás érte volna. Ha lenyomják a gombot, akkor Blaine hallja a kérdést és amíg az ajtónál vannak tudnak beszélni egymással pár mondatot. Az ajtó pedig sikeresen kinyílik, így nem kell visszaindulniuk futólépésben, hanem megnézhetik, hogy mi van ott. A varázslat nem mutat ki embert Tita számára, de úgy érzékeli, hogy működik, csak rajtuk kívül nincs itt más emberi lény. A szobában, ahogy belépnek felkattintódik magától pár fénycső. Nem nagy helyiségről van szó, egy kisebb szoba csupán, ablak nélkül persze. Komoly berendezése sincs, csak amit elsőre meglátnak néhány ketrec és kalitka. Van felakasztva kettő a plafonra, azokban valamiféle madárszerű lények vannak, hangos csivitelésbe kezdenek a villany felkapcsolódásának hatására. Ellenben akad egy nagyobb keterec is, amiben valaki a földön feszik. Valaki, mert egyébként testalkatra emberszerűnek tűnik. Két kar, két kéz, kissé sárgás bőr, hosszú barna haj, ellenben a kis csápok a fején és a totál fekete szem egyáltalán nem emberi. A szeme nyitva, kissé hunyorog, de egyelőre elég riadtnak tűnik és a rácsban próbál megkapaszkodni, amikor újra és újra megrázkódik a hajó.
[Könyvtár] Ablak itt sajnos nincs, viszont a hajó tényleg időnként igen kellemetlenül rázkódik meg alattuk. Egyelőre sikerül tapon maradniuk, bár a szkennert nem sikerül bekapcsolniuk bármennyire is igyekeznek. Nem megfelelő az ujjlenyomat és a retina sem ahhoz, hogy kinyíljon. Ellenben talán pont a rázkódás az, ami instabil állapotba hozza a rendszert, mert a világítás kissé megremeg a könyvtárban, ezzel egyetemben viszont a védelmi vonal is a könyvek előtt. El-eltűnik néhány pillanatra. Kérdés csak, hogy vajon ha megpróbálnak benyúlni és pont újra aktiválódik közben, az mit okozna ugye.
[Mindenki] A hajó egyre kelletlenebbül rázkódik meg időnként. A világítás mindenhol néha kissé bevibrál. Lehet, hogy a pajzs próbál minden elérhető energiát felhasználni, vagy csak a meteorok hatása. Tita és Jannie viszont talán pont olyan helyen vannak, ahol jobban kileng a hajó, ugyanis az egyik becsapódásnál, hiába a pajzs akkorát moccan a hajó test, hogy mindketten kibillennek az egyensúlyukból. Titan egyenesen nekiesik a ketrecnek, Jannie pedig az egyik kalitkát trafálja el, amitől persze még hangosabb vijjogásba kezdenek a madárszerű lények. Tita viszont egy pillanat múlva realizálhatja, hogy valaki fogja a karját és erősen tartja. A furcsa lány az, de a tekintetéből egyelőre nehéz kiolvasni, hogy segíteni akart ezzel, vagy rosszszándék vezérli.
//Fizikum+iq próbát kérek mindenkitől a kockadobások fórumába, offba pedig az eredményeket, célszámokat.
És légyszi mindenki írja le, hogy melyik hozzátartozója, akire nem emlékszik, mert nem mindenhol jegyeztem meg és elfelejtettem listát írni.
Határidő: február 10. Következő hozzászólás: február 11.//
Titanille Blunt
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-02-03, 21:16
- A rossebbe! - sikkantok amikor meghallom a ketyeréből Blaine hangját. Janie kaméleonkodása tök buli, de inkább rendezem szívverésemet és Blaine becsatlakozására koncentrálok. - Itt vagyunk az ajtónál, ami a tétképen jelöletlen szobát zárja. Gyanús hely, tuti van bent valami élő. Szerintem érdemes lenne bemenjünk, szóval ha tudnál segíteni az franyesz lenne. - kezdek bele de kozben Blaine is elmondja hogy tud mindent iranyitani szoval amondo vagyok hogy nyissa ki az ajtot nekunk. Mar ha sikerul neki. -Mi a nyavalya ez? Hogyhogy egyedul? - kerdezek vissza, ha hallhattam meg mindig a szavait. Nem meg yugtato ez a rangatozas de igazabol ugy vagyok vele hogyha mar idaig eljottunk akkor en elobb beneznek az ajto moge hogy mi lehet itt, hatha valami szemely aki kompetensebb a hajo dolgaiban es tobb segitsegunkre lehet mint Mr. Turban. Ha Janie menne nem tartoztatom, de en inkabb maradok es ha sikerul bejutni a jeloletlen szobaba akkor azert mielott belepnek a kinyilt ajton bedugott palcaval elmormolok egy emberkimutato varazslatot. Jobb tudni hogy mifele elolennyel lehet dolgunk. Bar az Alohomora sikertelensege utan mar nem lepodnek meg azon se ha ez se jonne ossze.
//Homenum Revelio Emberkimutató varázslat Megmutatja, hogy van-e ember az elvégző körül.
Szerencse 10 alá
Titanille Blunt carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
Padma Patil
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-02-03, 19:20
To the team
A titokzatos levél
- Biztos vannak értékes nyersanyagok is, de mondjuk a hajó alapján lehet, hogy inkább valami fegyver vagy energiaforrás lehet az, ami ennyire fontos. Fogalmam sincs, hogy milyen most az élet, de azt hiszem, ezek mindig is nagyon fontos dolgok voltak bizonyos embereknek – gondolkodom tovább, és bár nem vagyok járatos mugli történelemben, de a varázslók történelméből is egyértelműen látszik, hogy alapvető emberi tulajdonság a hatalom iránti vonzódás, és ezeket általában fegyverrel támogatják meg. - De kár – sóhajtok, miután az áramkörös ötlettel nem megyünk semmire, pedig még az lett volna a legkevésbé kockázatos próbálkozás. Mérlegelem Sera ötletét, és arra jutok, hogy ki kellene próbálni. Végülis, eddig se történt semmi, pedig piszkáltuk. - Szerintem is próbáljuk meg – bólintok. – Ha eddig nem történt semmi rossz, akkor legrosszabb esetben most is csak nem működik – osztom meg vele korábbi gondolatomat, és hát lehet, hogy kissé túl optimista vagyok, de ez egy egyszerű elvnek tűnik. Ha valami csoda folytán elfogad minket a szerkezet, akkor működni fog, ha pedig nem, akkor remélhetőleg csak pittyen egyet, és ugyanott vagyunk, ahol eddig. Ekkor azonban önkéntelenül is újra a könyvek felé fordulok, és hirtelen érzek valami furcsát. Amíg Sera próbálgatja a szkennert, próbálom beazonosítani az érzést, és arra jövök rá, hogy ugyanolyan, mint az órám, hogy tudom, hogy már valahol láttam, de nem tudom hol. - Eddig nem éreztem ezt, de most határozottan olyan, mintha már láttam volna ezeket a könyveket – fordulok Sera felé. – Hülyeségnek hangzik, ráadásul ennél pontosabbat nem is tudok mondani, fura ez az egész, mert Parvatinak vannak ilyen képességei, nem nekem… - nevetek fel kissé, pedig a helyzet ennél komolyabb. – Talán köze lehet a tárgyainkhoz, amikre nem emlékszünk, de… ha ezek az én könyveim lennének, azt csak tudnám… - folytatom a hangosan gondolkodást, és bár ez utóbbi állítás elég fura lenne, ha beigazolódna, mert a nyelvet nem ismerem, amivel a gerinceken a felirat van, de mégis azt érzem, hogy talán lenne esélyem megpróbálni feloldani a zárat. Így hát Sera után én is kipróbálom az ujjlenyomatomat és a retinaszkennert, ha neki nem működött. Ekkor azonban megrázkódik a hajó, és hirtelen egy másik polcba kapaszkodom bele, hogy ne essek el. Sera első gondolata megegyezik az enyémmel, úgyhogy csak annyit tudok kinyögni, hogy remélem nem. Igaza van abban, hogy gyorsan próbáljunk ki mindent, amit lehet, és menjünk a többiekhez, hogy ne legyünk egyedül. - Láttál valamit az ablakon? – kérdezem még futás közben, mert mégis megnyugtatóbb lenne tudni, hogy támadás volt-e a dolog, bár ez az űr, nem tudom, mi itt a megnyugtató. A vezérlőbe érve egyelőre nem kérdezek, valószínűleg onnan már fogjuk látni úgyis, hogy mi történt.
//Szerencse: 20//
Padma Patil carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
o
Seraphine McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-02-02, 22:10
Az Akadémia és Seraphine
"A rögtönzés a szellemi képesség próbaköve."
- Hát, azt mondta "nyerte", de igen, simán lehet, hogy csak úgy gondolta neki ez jár és ellopta. Talán az egyik könyvben van valami, nem is tudom mi lehet értékes a jövőben, még mindig drágakövek meg ékszerek? - gondolkozom el Padmára reagálva, de a zárral túl sokra nem megyünk, hiszen én nagyon bezárkózva éltem az életemet csak a testvéreim után kajtatva és a mugliismeret, azon belül meg a technológia egyáltalán nem az én terepem. Amikor leveszem a könyvet és felületesen átlapozom elég gyorsan elkaszálja a szaktársam ötletét, hogy az energiaforrást pusztítsuk el. - Azt írja, hogy nem lehet csak úgy lecsapni, lekapcsolni, vagy hogy is mondjam... - zavarodok kicsit bele, hiszen elég nehéz úgy összefoglalni, ha a felét nem is értem -... és hogy jellemzően a szemnek a színhártyáját ellenőrzi vagy ujjlenyomatot. Istenem, de nincs kedvem belenézni pedig! Mi lenne, ha én nyomnám oda az ujjlenyomatom, aztán te, aztán én néznék bele, aztán te? Nem mintha nagy esélye lenne, hogy pont ránk legyen beállítva és metamorfmágusok se vagyunk és valahogy hirtelen nem is hiszem, hogy meg van hozzá minden eszközöm, hogy ál-ujjlenyomatot készítsek vagy retinát a semmiből, de... - mondom az egészet szinte egy szusszra, mintha az adrenalin és a pumpa a villogástól kicsit felment volna. Ha ez nem lenne elég, miközben forgatom a könyvet és próbálom rávenni magam, hogy odanyomjam az ujjamat újra a panelra még meg is rázkódik a hajó. - Ugye nem lőnek ránk? - bukik ki belőlem először, hiszen a turbános azt akarta, hogy védjük meg valakiktől, miért ne érhettek volna minket utol? Itt vélhetően nem látunk pont rá, de ha igen, akkor az első pánik után kinézek az ablakon. Mondjuk, ha valóban meteorraj van körülöttünk azt se tudom, hogy ez, vagy egy támadó hajó a rosszabb. - Na jó, gyorsan próbáljunk ki mindent aztán siessünk vissza abba a parancsnoki terembe, hátha a többiek többet tudtak meg. - fordulok Padmához és végignyomkodom minden ujjamat a panelon, aztán ha nem jön össze várok, míg Padma végig megy rajta, aztán egy kicsit rettegve koccannak a fogaim, amikor odahajolok, hogy belenézzek és ha nem történik semmi megvárom, míg Padma tesz ugyanígy, hogy... valószínűleg ne történjen semmi, de legalább megpróbáltuk. Legalább annyira nem vagyok gyáva, hogy Padmát rábeszéljem, hogy mindent elsőként csináljon, nem, ha én ragaszkodok a próbálkozásokhoz, akkor rajtam csattanjon, ha a következő hibákra agresszívabb lesz a szerkentyű...
// A győztesek medálja: 14%
Seraphine McCaine carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
Szerencsepróba: 7%
Seraphine McCaine carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
//
Aki tudja, hogy mit kellene tennie,
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Janette Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-01-31, 16:10
Akadémia & Janie
Nem mondanám, hogy felvillanyoz a jelenlegi helyzet, hiszen, éppen csak ide-oda tudunk benézni. A növényekre sajnos nem jut idő. Pedig amúgy nagyon kíváncsi lennék a "jövő dudvákra". Helyette azonban inkább az ismeretlen rendeltetésű ajtó előtt torpanunk meg. Főként, hogy innen sokkal határozottabban érzékelem azt a valamit, amit érzek. Bár sajnos ennél jobban nem tudnám megfogalmazni. Ami azért elég zavaró jelen körülmények között. Gyanakodva méregetem a szerkentyűt, amit Tita böködni kezd. Főleg, amikor azon még világító csíkok is megjelennek. Előbb zöld, majd piros. Tehát az az izé szolgálna arra, hogy kint tartsa az illetéktelen behatolókat? Jelen esetben engem és Titát? Aha. Hát én nem lettem volna olyan bátor, hogy csak úgy böködni kezdjem. Ki tudja mit indíthatott volna el? De ugyanakkor talán picit csodálom is társnőm felfedezővágyát, és kitartását. Én ezen ponton ugyanis inkább visszafordultam volna BOB-ért, aminek hangot is adtam. - A Százfülét túl sokáig tart elkészíteni, még akkor is, ha véletlen mindent találnánk hozzá. Inkább egyszerűen rángassuk ide az üpsét, és nyittassuk ki vele. - csóválom meg a fejem Tita felvetésére. Fogalmam sincs, hogy a vöröske mennyire járatos, vagy sem a bájitaltanban. Én eléggé. És hát az pont nem egy percek alatt összekotyvasztható, rögtönözhető bájital. Az ipse viszont komplett idiótának néz ki, ergo talán egy kis meggyőzéssel befolyásolható lenne, hogy azt tegye, amit mi akarunk tőle. Ám a következő pillanatban Blaine hangjától majdnem kisebb szívrohamot kapok. De aztán gyorsan rendezem az arcvonásaimat, bár Titának talán feltűnhet, mintha egy másodpercre kivilágosodott volna a hajam, aztán ismét besötétedett. Persze nálam az ilyen jelenségek természetesnek számítanak, nagyjából, amióta az eszemet tudom. És hát nem most állok le elmagyarázni a metamorf mágia szépségeit. BOB esetleges válaszán pedig már meg sem lepődöm. - Blaine, ezt az ajtót is ki tudod nyi... - tenném fel a kérdést a srác számára, aki talán rájött, hogy legyen a hasznunkra a hajó irányításával. Ami igen pozitív gondolat, hogy Turbánban nem igazán bízom. A képességeiben, és ép elméjében pláne nem. Azonban elakadok ott, hogy kisebb lökéseket érzek a hajon, mintha neki-neki ütközne valami... Mi a jó élet ez már megint???!!! A fickó elszámolta volna magát, és máris beértek az üldözők, és lőnek is ránk? Vagy mi a jó fészkes fene. - Blaine, mi a jó élet ez? Kell segítség? - beszélek bele a levegőbe, amitől kicsit idiótának érzem magam. És mivel én Blaine hangját nem kötöttem automatikusan össze Tita nyomkodásával az is lehet, hogy a srác igazából semmit sem hallott az utolsó kérdésből. Minden esetre, hacsak nem nyitotta ki Blaine a feltételezett lény előtti ajtót, akkor futva indulok vissza a híd felé, Titának is intve, hogy egyenlőre hagyjuk. Inkább Blaine-nek segítsünk. A lénnyel ráérünk akkor foglalkozni, ha már nem akar szétesni alattunk a kóceráj...
//Szerencsepróba: 12 alá//
Janette Troops carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Hm.. nem lehetetlen, de nem is annyira könnyű, mint hittem. Egész jól átlátom a kézikönyv alapján a hajó működését, de azért nem annyira, hogy csak én legyek az, aki irányíthatja. Bármennyire zseniális medimágus vagyok, más dolog egy mágikus tudományhoz érteni, mint a műszakiakhoz. Ez valami űrtechnológia lehet, sok évvel követve a földit. Ennyire még én sem vagyok okos, sajnos. Főleg a fegyverekre, pajzsokra igyekszem koncentrálni, na meg a nem rég látott vadászgépekre! Miközben ügyködök, meghallom, hogy Tita beszélget Janette-el, ezért megpróbálok megnyomni valami gombot, ami ezzel kapcsolatban világíthat. – Innen tudom irányítani, figyelem, hogy merre jöttök, és kinyitok mindent. – Szólalok meg, remélem nem tojják össze magukat, lévén ők sem az ilyen techológiához szokhattak. Miközben az ajtókat nyitogatom, figyelem továbbra is a radart, hogy nem jön e meglepetés vendég. Ha nyomon tudom követni, hogy Seraphine hol lehet (például kamerákon), akkor oda is bekapcsolok valami hangvezérlést, és neki is szólok. – Nagyjából tudom irányítani a hajót, de nem árt sietni, mielőtt még sokkal többen leszünk. – Ahogyan a radar jelez, egyből visszaülök a monitorok elé, és máris figyelem, most már szabad szemmel, hogy mit látunk. – A jó.. életbe.. – Áldom az eszemet, hogy kettős pajzsot kapcsoltam be, most minden ilyen irányú védelmet, erőforrást a hajó elejére összepontosítok, hiszen a meteorzápor egy bizonyos irányból sodródik felénk, nem mindenhonnan. Illetve igyekszem átlátni a fegyvereket, hogy ha a nagyobbak jönnek, mivel kell majd lőnöm rájuk. Az űrben nem terjed hang, tehát nem félek attól, hogy ezzel felhívjuk magunkra a figyelmet. Ha pedig már valami nagyon közel van, akkor megsütöm, kisebb darabokra robbantom!
//Szerencsepróba, 7 alá
Blaine Mitchell carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
//
Megjegyzés -- Ruha -- Zene --
***
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-01-28, 11:06
Vissza a jövõbe
[A hídon]
Blaine bár megérti a működést, de azért nem tudja egyből kóddal levédeni az egész rendszert és hasonló finomságok. Annyira jut, hogy nagyjából tényleg érti hol van a fegyver rendszer, milyen fegyverek vannak a hajón, tudja őket irányítani és megmutatni majd a többieknek, hogy mi merre. A komolyabb menőverezés azért bonyolultabb, de viszonylagos iránytást is át tud venni a robot pilótától, pajzsot bekapcsolni, kikapcsolni stb. A radar egyelőre nem érzékeli, hogy bárki közeledne, végülis a fickó azt mondta van vagy három órájuk, szóval egyelőre nyugisnak tűnik a helyzet, békésen poroszkálnak.
[Felfedezők+Blaine]
Jannie és Tita sikeresen megtalálja BOB-ot, persze ha visszamennek a hídra, ahol Blaine ügyködik, mert ugye ott hagyták és azóta a robot nem igazán ment el onnan. A Százfűlé se rossz ötlet, viszont egyáltalán nem biztos, hogy itt van hozzá alapanyag és az elkészítése is hosszú időt ölel fel, nem elég csak bekeverni. Mindenesetre, ha visszamennek BOB-hoz, az is azért elveszi az idejüket rendesen, viszont lehet, hogy erre nem lesz szükségük ugyanis, amikor Tita nézegeti a falon a konzolt és ütögeti sikerül megpöccintenie egy gombot. Rájöhet, hogy ha benyomja akkor bizonyos kommunikálni tudnak a híddal, ugyanis Blaine hallhatja a hangjukat, ahogyan tanakodnak. Tudnak váltani a fiúval pár szót és rajta keresztül BOB-tól is megkérdezni az infot. A robot annyit mond el, hogy az ajtók nagy része eleve zárva volt, a vendéglátójuk pedig nem igen szórakozott azzal, hogy kinyitogassa őket, ami teljesen hihető is. Blaine viszont emlékezhet rá, hogy a kézikönyvben talált távoli vezérlést a legtöbb ajtóhoz. Lehet, hogy ő kitudja nyitni nekik onnan.
[Könyvtár] Konkrét villogás, vagy riasztó nem indul be a könyvtárban, szóval nem kell menekülőre fogniuk. Sera vésetet, vagy kopást nem talál, de jól sejti a szkenner egy bizonyos ujjlenyomatot érzékelhet, vagy szemgolyót és hát nekik egyik sincs kéznél. A sima polcokon akad pár kézikönyv, Sera olyat is találhat, ami az efféle szkennerekről szó, bár időigényes lenne végigolvasni és lapozgatva is annyira jön rá, hogy ezek a szekennerek bizony külön áramkörről működnek és ujjlenyomatot kérnek, vagy retika szekennerek. Az nem egyértelmű, hogy ami itt van az pontosan melyik. Viszont Padma, ahogyan nézegeti a pajzs mögötti könyveket olyan érzése van, mintha az egész vonzaná, mintha már látta volna, pedig ez képtelenség.
[Mindenki]
Blainenél a hídon (ezt akár Tita és Jannie is hallhatja a rádión keresztül) bekapcsol egy halk jelzés, ütemesen ismétlődik, valamiféle sípolás. A radarral Blaine megtudja állapítani, hogy ez egyáltalán nem jó jel, valami közeledik a hajóhoz, vagy hát valamik, ugyanis néhány másodperc múlva már érzékelni lehet, ahogyan a hajó időnként megrázkódik. Egyelőre csak kicsit. Ezt már mindenki érzi, mintha apró ütéseket szenvedne el, egyelőre a pajzs, ha bekapcsolja Blaine egyből és maga a hajó nem sérül. Meteorzápor, a hídról ez egyértelműen megállapítható. Most még csak néhány kisebb darab, de Blaine láthatja, hogy egyértelműen valamiféle meteorrajz felé közelítenek és ott már a távolban bizony jóvan nagyobb darabok is vannak.
//A hozzászólás végén mindenki dobjon egy szerencsepróbát.
Határidő: február 3. Következő hozzászólás: február 4.//
Titanille Blunt
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-01-27, 21:59
Tita az űrben
Dudvát nem lesünk, ellenben a jelöletlen szpbához eljutunk és sikeresen sikerül tapasztalnunk, hogy a varázslatom sikertelen. Nem jó hír. Kicsit mérgemben rá is szorítok a törülközőre, s eljátszom a gondolattal, hogy földhöz vágjam, de ha már elhoztam, mert hasznosnak véltem inkább nem pocsékolnám el. Nem, mintha ne tudnám felemelni a földről, de mindegy is. Gondolatmenet vége, s egy időre a tudományomnak is. - Az valószínűleg nem lenne szerencsés. - jegyzem meg a bombardára, bár ha nem tudjuk kinyitni sehogy, akkor lehet hogy ráfanyalodom, hogy megkérjem rá Janiet. ezt egyelőre nem feszegetem viszont, inkább szemügyre veszem a készüléket az ajtó mellett. Közelebb hajolok hozzá, vizslatom jobb szemmel, bal szemmel, mint amikor valaki egy kukkeron akar átnézni és a lyukra koncentrál. Nem tudom, hogy mi ez egyébként, életemben nem láttam még ilyesmit, de abból csak nem lehet baj, ha megnézegetem. Ha pedig nézésre nem reagál semmit, akkor én viszont szívbaj nélkül megkocogtatom mutatóujjammal a panelt, amin felfut a búgó piros villanás. - Az biztos, hogy nekünk nem nyílik ki. De az ipsének ki kell nyíljon, ha azt mondta, hogy ő bezárogatott minden ajtót. Vagy legalábbis gondolom, hogy tudna mit kezdeni vele. Kérdés, hogy visszamenjünk-e érte és próbáljuk rávenni a segítségre, vagy nálunk van a törülközője és volt valami növényes helyiség is. Főzzünk százfűlé főzetet? - dobom be az ötletet. Persze semmi garancia, hogy találnánk juharfa fátyolkáját, piócákat, bikornisszarvat, disznópázsitot, meghajtófű és szárított bumszalagbőrt, szóval valószínűleg nem ez az évszázad ötlete. Inkább BOB-ot indulok megkeresni Janieval, s ha megtaláljuk akkor első dolgom megkérdezni tőle, hogy: - Ki zárta be az ajtókat a fedélzeten? - ha azt mondja hogy a dilis turbános, akkor annyival is - talán - előrébb leszünk.
Érdeklődve húzom össze a szemem, korábban nem igazán gondoltam bele abba, hogy vannak Földön kívüli civilizációk is, most pedig itt egy csomó könyv olyan nyelveken, amik máshonnan származnak. Persze eddig teljesen más dolgok foglalkoztattak, és nem is jött elő soha annak a szüksége, hogy a földönkívüli létezésen elmélkedjünk, most meg már talán mindegy is, mert nem csak hogy nem a Földön vagyunk, hanem még csak nem is a saját korunkban. Úgyhogy csak bólintok arra, amit Sera mond. - Lopták a hajót… talán emiatt jönnek utánuk fegyverekkel. Lehet, hogy van itt valami, ami nagyon fontos lehet – teszem hozzá Sera gondolatmenetéhez, mert abban igaza van, hogy nem ismerjük a fickót, de nekem valamiért az az érzésem, hogy ehhez tényleg nincs köze. Aztán persze lehet, hogy ő eszelte ki az egészet és így akar csapdába csalni, vagy valami… A Finite Incantatem nem működik, jobban belegondolva valószínűleg azért nem, mert nem mágikus eredetű. Varázslatokkal akkor nem sokra megyünk egy olyan szerkezet ellen, ami nem csak hogy mugli technológia, hanem még jövőbeli is. - Hát, remélem, hogy csak nem nyitja… végülis azon kívül nem történt semmi, hogy nem történt semmi – billentem félre a fejem, miközben elgondolkozom. A szerkezet folyamatosan pirosan világít, szóval eddig még nem igen tettünk olyat, ami akár az elutasítást kiváltaná, szerintem egyelőre ez egy jelzés arra, hogy egyáltalán működik. - Lássuk csak… a legegyszerűbb persze az lenne, ha tudnánk, mi nyitja. – Egyetértek vele abban, hogy tenyér, ujjlenyomat, szem, valami ilyesmi kellene, de nagy valószínűséggel nem a miénk. –Vagy, ha rájönnénk, hogy milyen energia táplálja a szerkezetet, ha a forrást kiiktatnánk, talán megszűnne a védelem is. Persze csak ha külön működik attól, ami üzemelteti magát az űrhajót. Persze egy ilyet sokkal nehezebb a gyakorlatban megvalósítani, mint kigondolni, de hirtelen más ötletem nem igazán van, főleg úgy, hogy a varázslat most nem segít. – Esetleg még a fickót meg lehetne kérdezni – vetem fel utolsó lehetőségnek. Persze egyedül semmiképp se mennék vissza, és Serát se hagynám itt, szóval vagy együtt vagy sehogy.
️️️️
, 
, 
, 
