2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Természetesen a mellett, hogy a kadétoknak igen kemény fizikai kiképzésben kell részt venniük, egyáltalán nem elhanyagolható az sem, hogy az elméleti anyaggal tisztában legyenek. Bár viszonylag kevés elméleti órára kell beülniük azért akad néhány, amiket a Kiképzők tartanak számukra. Ezeken tanulhatnak a törvénykezésről, a teendőikről, közelezettségeikről, vagy épp arról, hogy a Parancsnokságon milyen osztályok hogyan épülnek egymásra. Elsajátíthatják az aurorság elméleti alapjait, amikhez itt találnak fontos szakkönyveket, vagy épp szükségük lehet időnként segítségre egy-egy beadandó esszé megírásához is.
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,
ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Szerző
Üzenet
Seraphine McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-01-25, 23:36
Az Akadémia és Seraphine
"A rögtönzés a szellemi képesség próbaköve."
Nem igazán látok konkrét könyvcímeket, hogy valamit leemelhessek a polcról, de a vibrálás nagyon felkelti a figylmemet és nehezen enged a kíváncsiságom, még ha magamtól gyáva is vagyok bármit tenni elsőre. - Igen, de egy csomónak még a betűi is furcsák, és nem csak cirill betűkről beszélek, hanem, nos, nem földi eredetűek. - osztom meg vele, hiszen ereklyevadászként ha nem is beszélek nyelvek garmadáján - még -, azért a legtöbb nyelvet legalább felismerem és tudom, hogy hol kell kezdeni a kutatást, ha valamit le akarok fordítani. Viszont ezek... egyáltalán nem ismerősek. - Szóval nem csak más világok, más idősíkok, de... más bolygókon is létezik élet, ki tudja emberekkel vagy más lényekkel. - gondolkozom félig hangosan, félig magamban. Még mindig magamnál hordom fiatal-Deneira tárgyát, amit annyira meg akart szerezni, habár én magam sem tudom, hogy az a boszorkány és az a Nezabar ugyanaz volt-e, mint az a Deneira, aki egy éve megjelent itt vagy az a Nezabar, ahol a Wilson-ikrek jártak. Kusza az egész és sosem mélyültem el annyira a tér-idő mágiában meg az ilyen elméletekben, hogy követni tudjam. Csak azt feltételezem, hogy ez a mi lehetséges jövőnk, tehát ha hazajutunk akkor már nehezen fogom kitörölni a fejemből, hogy bizony léteznek a földönkívüliek. - Azért ebből a pár percből nem vonnék le olyan sok következtetést, hogy milyen is az a fickó, ha a könyvek sokat érnek miért is ne zárhatta volna el? - teszem fel a kissé költői kérdést, én magam is elgondolkozva az egészen. - Rendben, te kezded. - bólintok rá, hiszen a Finite Incantatem bűbáj igen ritkán "csap vissza", viszont ha én kezdek el kézzel, vagy más eszközzek birizgálni, akkor az elsülhet igen csúnyán. Nem történik semmi, de kimondottan csapdát se ismertem fel, csak egy panelt, ami nyithatja az egészet. Mivel fogalmunk sincsen, hogy mi a kódja vagy mit kell csinálni, csak érdeklődve húzom végig rajta a kezemet, hátha van valami mélyedés, valami, akármi, amiből okosabbak leszünk, de ahogy elszalad a csík és pirosra vált egy kicsit fojtott hangon nyögök fel. - Hát ez nem jött össze.. a piros nem jó jel, vajon csak annyit tesz, hogy nem fog kinyílni, vagy már ment is valami vészjelzés Mr. Turbánnak, hogy rosszban sántikálunk? - sóhajtok fel, de ha csak piros fény jelenik meg, de nincs valami harsona vagy más riasztás akkor nem kezdek kihátrálni a könyvtárból. Viszont ha nagy villogással jár, akkor inkább lelépnék, mielőtt az ajtók ránk csukódnak és itt agadunk örökre, mert az űrben kirobbantani az utunkat igen csak... meggondolatlan lenne! - Talán mondani kell neki valamit. Vagy fel kéne ismernie egy tenyeret, ujjat... szemgolyót... én biztosan nem fogok belenézni! - mondom végül, az ötleteket sorolva, meg amúgy is, fix, hogy nem ránk van beállítva, meg sajnos az is elég valószínű, hogy nem fogom csak úgy kilogikázni, ha valami jelszót vagy mintát vár. Bár azért próbálom figyelni, hogy van-e bármi véset rajta, vagy kopás, vagy a környezetében találok-e valamit, de sajnos én és a mugliismeret nem vagyunk jóban. Minden esetre üres kézzel egyáltalán nem szeretnék visszatérni, így ha nem jövünk rá a pajzzsal védett polc nyitjára, akkor is el fogok emelni valami hasznosnak tűnő könyvet a "nyílt" polcokról, ez biztos. Ha tudnék idézni egy szellemet ás rábírni, hogy magyarázza el mit kell csinálni... de nem, erre nem sok az esély, már egyszer próbáltam és a nagy semmi történt.
Aki tudja, hogy mit kellene tennie,
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Janette Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-01-24, 15:48
Akadémia & Janie
Végül is Titával, a törölközővel, a térképpel felfegyverkezve indulunk felfedező útra. Bár sajnos közel sem olyan gyorsan haladva mint szeretném. Persze a gyorsaság nem minden. A sietség a minőség rovására mehet, tudom én. Éppen csak az idő is szorít minket. Három óra nem túl tág időintervallum, hogy megoldjuk a jelenlegi problémáink sokaságát, amiből csak a jéghegy csúcsa, hogy haza akarok menni, és soha többé nem látni mugli gólemek, meg űrhajókat, dinoszauruszokat meg tudja a büdös görcs miket. Legnagyobb bánatomra arra nincsen idő, hogy a növényteremben nézelődjek. Vagy is hogy egyenesen oda menjek nézelődni. Pedig legalább talán ott hasznossá tehetném magam. Minden esetre a térképén megjelölöm magamnak, hogy oda mindenképpen betérek majd később, ha alkalom lesz rá. - Nem is tudom. Amikor BOB a folyosón vezetett a Mr. Turbánhoz, akkor éreztem. - válaszolom meg menet közben a folyosón Tita kérdését. Viszont közben az érzetem határozottan erősödni kezd. És a térképen is feltűnik a jelöletlen szoba. Ami önmagában gyanús. Így az ajtaja elé érve pedig valahogy úgy gondolom, amit keresek az odabent van. Még ha halvány fogalmam sincs mi is az. - Most erősebben érzem. Szerintem az ajtó mögött van. Akármi is az. - jegyzem meg Titának, aztán hagyom, hogy az Alohomorával próbálkozzon. Eredménytelenül. Sajnos. Persze. Mért is lenne egyszerű, ha bonyolult is lehet. Ami engem illet, sosem olvastam jövőbeli mugli zárakról, vagy mifenékről. Fogalmam sincs, hogy kéne kezelni egy mugli ajtónyitó szerkezetet. Az alohomoránál pedig nekem sincs jobb ötletem. - Szerinted a mugli gólem tudhatja, hogy jutunk be ide, és mi van az ajtó mögött? Nem szívesen törnék be egy Bombardával. - vetem fel a kérdést Titának. Mert a vöröske tényleg érezheti rajtam a bizonytalanságot. Eszembe se jut az ajtó melletti panelt piszkálni, azt sem tudom mi az. Így ha Titának van valami jobb ötlete, akkor az ő próbálkozását még kivárom, aztán legrosszabb esetben, ha az ajtó probléma nem oldódik meg, akkor elindulok előkeríteni a BOB-ot, és tőle is megkérdezni, amit az imént Titától.
//Inkvizítor 1. szint: 10 méter sugarú körben megérzi a sötét teremtmények jelenlétét, pl. élőholtak, átváltozott alakváltók, de nem emberek//
Felcsapom a leírást, elsőre lapozgatok benne, nem törődvén a kapitánnyal, aki már le is dobta magát a közelben, hogy pihenjen egyet a nagy harc előtt. Bízom benne, hogy Seraphine, és a többi lány talál valami hasznosíthatót, amíg én itt a hídon maradok. Lapozgatok, elsőre valami rendszert próbálok találni. Angolul írták, ez legalább valami, de három óra vajmi kevés még a felületes olvasásra is, inkább a tematikai felépítést próbálom átlátni a tartalomjegyzék alapján. Az élelmezés, és egyéb oldalági tevékenységek most nem számítanak, csak a védelem, és esetleg a támadás. Nincsen fotografikus memóriám, de apám jóeszű gyereknek nevelt, és amiben komolyan veszem magamat, abban jó is vagyok. Az életmentésben, ez is oda tartozik. Rátalálok a tartalomjegyzékben valamire, ami valami központi vezérlés lehet, a pajzsot is a fegyvereket, manőverezést is ez irányítja. Most csak próbaképpen lekövetve a leírást, apróbb módosításokat hajtok végig a gombokon, tolókarokon, hogy lássam, jól értem-e. Megkeresem az irányítást, robotpilótából átkapcsolok manuális vezérlésre, hogy apróbb siklásra bírjam a hajót, aztán vissza az automatikába. Pajzs be, pajzs ki, ezeket is végigpróbálgatom. Igyekszem felmérni, hogy a gyakorlatnságom ellenére milyen fegyverzetet tudok kezelni, vagy mi az, aminek működését meg tudom tanítani a társaimnak. Igyekszem két különböző védelmi rendszert is bekapcsolni, mert ha teljesen megsemmisülne a pajzsunk, akkor annyi, legyen valami tartalék áramkör. Most nem pazarlom a lőszert még próbaképpen sem, inkább valami töltésre teszem, hogy minél hatékonyabb legyen, amikor bárki is ideér, lévén fogalmunk sincsen, kivel, vagy mivel állunk szemben. A vadászgépeket is megnézem, immár személyesen, elhagyva egy kicsit a hidat, hogy emberekre tervezték-e, végülis el tudnám képzelni magamat valami TOP Gun pilótaként. Viszonylag rövid időre távozom csak, nehogy az a hülye valami butaságot csináljon, de biztos ami biztos kóddal védem le a robotpilóta feloldását, immár csak én férek hozzá az űrhajó irányításához. Legfeljebb megsúgom majd Serának. Semmiképpen sem akarom elkerülni ha visszajönnek, akkor jó, ha tudnak a lényegről. Tehát töltés, kétszintű védelmi rendszer, de most még robotpilóta. Közben valami radart is izzítok, hogy észleljük, hogy ha közelít valami azonosítatlan.
//Iq 35, dobás 08//
Megjegyzés -- Ruha -- Zene --
***
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-01-22, 08:17
Vissza a jövõbe
[A hídon]
Blaine angolul találja meg a leírást és bár végigolvasni nem tudja, de talál benne tartalomjegyzéket, hogy megpróbálja célirányosan értelmezni, hogy mi mire való. Azért így se egyszerű, mert akadnak olyan szavak, amiket egyáltalán nem biztos, hogy tud hová tenni. A gépen van lézenágyó, fotonbomba és hasonló finomságok, de legalább rájöhet hogyan kell alkalmazni a védőpajzsot, de így is időbe telik mire értelmezi melyik gomb pontosan mit aktivál, vagy például mennyi idő kell egy állomás feltöltődésére, milyen távolságba hatásos egyáltalán a fegyver, mi automatikus, és mihez kellene emberi irányítás vagy célzás. Akad ugyanis olyan fegyver is, ami közelre hatásos, sőt akadnak a géphez tartozó kisebb 1-2 személyes vadászgépek is, amikkel ki lehet repülni.
[Felfedezők] Jannie és Tori sikeresen elindulnak a hajón, de azért annyira nem gyorsak, hogy felgyorsított verzióban több szobába is benyissanak, amíg a többiek csak olvasgatnak, vagy nézelődnek egy helyen. A növényszobába tehát nem tud bemenni, maximum 1-2 ajtót tud kinyitni és benézni, hogy mi van ott, vagy X-et tenni rá, ha kifejezetten a térképen nem jelölt szobát szeretnék megnézni maguknak. Tori gond nélkül tud varázsolni, a többi ajtónál még működik is az Alohomora, de úgy tűnik, hogy ennél az ajtónál semmi sem történik. Lehetséges, hogy olyan másféle fejlettségű bejáratról van szó, amit még egyáltalán nem értenek, így a mágia se tud mit kezdeni vele. Láthatják is, hogy bizony az ajtó mellett egy panel foglal helyet. A többinél nem volt ilyen komoly védelem. A panelen egy nagy zöld halványan fénylő felületet látnak. Ha valaha is olvastak már hasonló jellegű könyvet, sejthetik, hogy ez valamiféle scenner lehet. Ujjlenyomat, vagy retina scen. Ha nem olvastak effélét, akkor ha hozzáérnek láthatják, hogy egy élénk zöld fény fentről lefelé végigszalad a kis kijelzőn, aztán halk búgó hanggal pirosra vált a jelzés. Jannie egyébként tényleg erősebben érzékeli, hogy van itt még valami a hajón, ami nem emberi.
[Könyvtár] Sera teljesen jól lát, nem kell a vámpír látást alkalmazni. Amikor belépnek automatikusan villany kapcsolódik, tehát ezzel nincsen probléma. A könyvek között szimplán vannak olyanok, amik idegen nyelven íródtak, mármint nem franciául, hanem földönkívüli idegen nyelven. Ezeket nem tudja elolvasni vámpít látással sem. A varázslataikra bár felvillannak a pálcá, tehát tudnak varázsolni, de nem fejtenek ki érdemi hatást. Jó eséllyel nem varázslat húzta oda azt a pajzsot, hiszen ez egy mugli hajó, bár érthető, hogy elsőként erre gondolnak. Viszont Sera tényleg talál a falon egy kijelzőt, hasonlót, mint amit Janették is az ajtó mellett. A kijelző téglalap alakú, halvány zöldesen fénylik, tompán. Ha hozzáérnek végigszalad rajta egy élénk zöld fénycsík fentről lefelé, majd halk rövid búgás kíséretében pirosan felvillan.
//Blaine: Légyszi a karilapot pótold a profilból, mert nem van ott. Aztán dobj majd a hozzászólás előtt kockával a kockadobások fórumába egy Intelligencia próbát: Ha sikerül: Blaine könnyedén átlátja a leírásokat, akár használni is tudja majd a rendszert. Hibázol max +20-szal: Nagyjából sikerül mindent értelmezni, de azért lassabban és marad egy-két kérdőjel a fejben, ami később nehézséget okozhat. Hibázol max +40nel: Sok homályos folt marad. Tudod kb mi mire való, de a hatótáv, pontos működés nem lesz világos. Ennél nagyobb túldobás: Nagy katyvasznak tűnik az egész, maximum a nevek és a gombok lesznek meg, hogy kb. mi mire való, de az is csak hellyel-közzel.
Határidő: január 27. Következő hozzászólás: január 28.
Galen: első sárga lap//
Titanille Blunt
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-01-20, 21:06
Tita az űrben
Amikor a pasi simán átadja a törcsit, akkor átveszem tőle, s csak úgy a markomba fogva a nedves rongyot indulok kifelé. Mivel térképet kapunk és ez a mesterséges intelligencia is kegyeskedik segédkezet nyújtani így látszólag nincs szükség a törülközőre, de sose lehet tudni. Egyrészt nem baj, ha van nálunk valami, amibe beletekerhetjük a kezünket, ha be kell valamit törni, vagy begyömöszölhetjük valahová, jelölhetünk vele, vagy ne adj isten felhasználhatjuk róla a pasek DNS-ét. Persze nem bánom, hogyha furán néznek rám, egy újságírónak minden sztori hír, s minden valami eszköztár. A törülközőt tehát viszem, térkép ide vagy oda. És legalább kiderült, hogy nem rejteget a pasas semmit a fején, nincs hátrafelé néző harmadik szeme meg semmi káros parazitája, ami az életünkre törhet. - Hol érezted? Meg kellene tekintenünk a helyet, nem? - kérdezem Janette-től, mert hát valljuk be nem mindegy, hogy van-e élőlény rajtunk kívól vagy nincs. Hacsak nem a dudvákat érezte élőnek, mert akkor nem vagyunk előrébb. Vagyis én biztos nem, nekem totális tehetségtelenségem van gyógynövénytanból meg úgy általában mindenből, ami a növényeket illeti. - Inkább így.. - jelzem a társnőmnek, hogy ne nyitogasson, inkább ráeresztek az ajtóra egy Alohomorát. Egyrészt kíváncsi vagyok, hogy működik-e a varázserőnk, nem blokkolja-e semmi, másrészt elég gyanús, hogy felirattalan az ajtó, nem lenne buli valami áram alá vezetett kilincsre vagy effélére rányúlni. Oké, talán kezd előjönni a paranoiám, amiről azt se tudtam, hogy létezik. Mindenesetre ha kattan az ajtó és nyílik, akkor a cipőm orrával lököm be magunk előtt, s mielőtt esztelenül beiramodnék előbb ellenőrzöm a fényviszonyokat, s hogy érzékelek-e valami gyanakvásra okot adót már akár a küszöbről.
Blaine szavaira bólogatok, logikus, hogy néha jelezzünk vissza, különösen, ha találunk valamit. Kissé furán nézek, mikor Tita elkéri a turbánt, tényleg csak a kiszolgáltatott helyzet miatt nem nevetek fel én sem, normális körülmények között biztosan viccesnek találnám a bátorságát. Én is megpróbálom megjegyezni az utat a könyvtárba, az a biztos, ha mindketten tudjuk, úgy kisebb eséllyel tévedünk el. - Igazad lehet – töprengek el azon, hogy talán azok segíthetnek nekünk, akik a hajót üldözik. – Csak hát reméltem, hogy kivételesen nem kell megküzdeni senkivel, de van egy olyan érzésem, hogy nem tudjuk elkerülni. – Kicsit aggódóm is emiatt, mert lehet, hogy valahogyan azt sem ártana kideríteni, hogy kik jönnek utánunk, milyen képességeik vagy fegyvereik vannak, mert hát meglepetésből kijutott a dínós kaland során is, de valamiért úgy gondolom, hogy a múltban könnyebb volt boldogulni. Azt ugyanis nem tudhatjuk, hogy a jövő milyen technológiákat tartogat, lehet, hogy ezek az új dolgok már képesek szándékosan vagy véletlenül blokkolni a varázslatokat vagy a képességeinket. - Tényleg meg kéne próbálni, legrosszabb esetben gondolom nem működik az erőnk – bólintok a varázslás témájára. Az aggaszt, amit Sera Jeanette-től tudott meg. Valami ismeretlen entitás lehet itt ezek szerint, ami nem mágikus, hanem… hát nem tudjuk. Nem túl megnyugtató, de hátha a könyvtárban megtalálunk valamit. – Kereshetnénk könyvet, valami ismeretterjesztőt, ha van, lényekről ebben a korban – vetem fel Serának, és már nézelődök is a polcokon, hogy rábukkannánk-e valamiféle kiadványra, ami segíthet abban, hogy legalább tippünk legyen, mint érzékelhetett Jeanette, ha már a használati utasítást nem találjuk. A lány megjegyzésére egyetértően sóhajtok egyet, a fickó tényleg nincs képben egyáltalán, de egyelőre még reménykedhetünk abban, hogy nem forral semmit, csak simán kattant. A figyelmem nekem is a vibráló polcra irányul, és arra a kérdésre, hogy el tudom-e olvasni, csak a fejemet rázom. – Túl fényes és nagyon mozog előtte az az izé. – Akárhogy próbálom nézni, nekem nem sikerül, de hátha neki jobban megy, látom, hogy nagyon koncentrál. – Szerintem mindenképp nézzük meg. – Egyrészt hajt a kíváncsiság, másrészt akárki is zárta el, tuti nem a fickó volt, egyelőre jelét se adta, hogy képes ilyenre vagy bármire egyébként. Utóbbi gondolatomat hangosan ki is mondom. – Ha okkal is zárták el, nem hiszem, hogy a pasi volt. Se a robot, nem olyannak tűnik. Egy Finite Incantatemet megpróbálnék, legfeljebb ha nem mágikus eredetű a pajzs, nem történik semmi. – Ha ő is beleegyezik, akkor előhúzom a pálcámat, és megpróbálom elvégezni a varázslatot.
Még az is kicsit rossz érzés, hogy szétválunk, pedig szükségszerű, de az, hogy egyesével széledjünk szét nagyon rossz ötletnek tűnik, szóval örülök, hogy végül Padmához érve a lány egyetért velem és együtt indulhatunk el. Blaine-re figyelek, és bólintok is neki, hogy idővel találkozzunk újra, ne váljunk el sokáig, ameddig Tita a turbánt kéri el, pedig lehet, hogy ez lenne az a pont, amikor furcsálkodva felnevetnék. Kreatívnak tartom magam meg általában abból építkezem amim van, de törölközővel fogalmam sincs mire jutnék. Megvárom, amíg Janette-nek megmutatja Bob a térképet és ereklyevadászként pillanatok alatt be tudom lőni az irányt és megpróbálom megjegyezni az elhelyezkedéseket, mert emlékszem még, hogy azért a folyosóról egy végtelen fehér útnak tűnt az egész, szóval gyanítom, hogy igen is el lehet véteni, hogy melyik panel mögött melyik szoba van. Úgy biztos könnyebb, ha valaki már ki tudja hány éve van a hajón, de mi még az egész idősíkban alig vagyunk pár perce. - Lehet, hogy nem ő lesz a kulcs a visszajutásban, hanem azok, akik el akarják kapni, ki tudja. De egyelőre nincsen jobb ötletem, mint belemenni a játékba, ha kattant a pasi, ha nem. - válaszolom Padmának, igazából egyetértve, hiszen a fickó tényleg nagyon furcsán viselkedik. - Ráadásul Janette azt mondta érzett valamit... Nem tudja mit, de valamit, amikor viszont én próbáltam mágikus képességhez nyúlni semmi nem sikerült. Most, hogy távol vagyunk tőle talán megpróbálhatnánk varázsolni. - mondom, de még úgy, hogy egyedül vagyunk is csak halkan, mert már a mi időnkben is egész London minden sarkon be volt kamerázva, akkor a jövőben egy űrhajón is lehet, hogy ugyanígy van. Ahogy körbenézünk kicsit talán meglepődöm és csalódott is vagyok, hogy a fickó azt mondta, hogy a könyvtárszobában lesz a használati utasítás és még sincs itt. - Nos, ennyire tudja mi hol van... vagy ennyire lehet bízni a szavaiban. - fordulok Padma felé, miközben sorban böngésszük a címeket a polcokon, hátha van valami érdekes, ami mondjuk ismert nyelven is van írva. Ahogy meglátom a vibrálást a szemem sarkából és a polcot, amit valamilyen varázspajzzsal védenek - a mágikus erőtér határozottan logikusabb egy boszorkánynak, mint a mágneses vagy ki tudja milyen, ahogy a robotot is le gólemeztem. - Te el tudod olvasni a címeket? - kérdezem a lánytól, ahogy közel hajolok és próbálom az erősebb vámpír látásomat életre kelteni, már ha a fények nem olyan erősek, hiszen a vámpírként tisztábban látok rosszabb körülmények között is. Az auror kiképzésen már mindenki tisztában van azzal, hogy mi vagyok, így nem is titkolnám el, hogy a tekintetem elsötétül, de furcsa módon érzem, hogy nem is változik meg az arco, miközben fókuszálok. Még soha nem sikerült korábban úgy használnom a képességeimet, hogy teljesen emberi formában maradjak, szóval elsőre az jut eszembe, hogy ahogy a kisértetvadász cserben hagyott úgy a vámpír is, de talán nem... Ha viszont nem tudom elolvasni a címeket így sem, elkezdek a polc körül nézelődni, valamilyen rúnát keresve, amiből a pajzs származhat, illetve mivel egy mugli hajón vagyunk a jövőben, valamilyen fém dobozt vagy panelt, amihez kód kell, ahhoz haosnlót, mint a szabadulószobában volt a legutóbbi fordulón. - Az eszem azt mondja, hogy okkal zárták el a könyveket, a szívem pedig azt, hogy minél többet tudunk meg annál jobb... te mit gondolsz? - fordulok a lány felé, mielőtt bármit is csinálnék, hatástalanítanék, belenyúlnék, mert lehet egyrészt, hogy elrontom és halálra ráz az áram, másrészt valami olyat szedünk ki, ami antik, drága, értékes, és akárkik is járnak a turbános nyomában le tudják nyúlni, ha leszedjük róla a pajzsot. Kicsit tanácstalan és bátortalan vagyok, hogy én döntsem el szerezzük-e meg őket, vagy sem, így Padma válaszáig kicsit megfagyok a mozdulatban.
// Vámpír látás: "Jól lát a sötétben, mint egy macska." - már ha rosszak a látásviszonyok. A védőpajzsos szerkezet felmérése: Ereklyevadász szak: Csapdaismeret és térképolvasás, Auror szak: Csapdaismeret alapok (elmélet-gyakorlat) + Akrobata: "Zárnyitás: Bonyolultabb zárakat képes egyszerű eszközökkel pl. hajcsat kinyitni magas szintű kézügyessége, reflexei miatt." DE Szerencse 7 pont, Mugliismeret 3 pont XD //
Aki tudja, hogy mit kellene tennie,
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Janette Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-01-17, 13:46
Akadémia & Janie
Úgy tűnik a mugli gólem sokkal használhatóbb, mint a gazdája. Ami számomra azért elég fura. Tudjátok van az a mondás, miszerint nézd meg a szolgát, és megtudod milyen az ura. De egy úr akinél józanabb a szolgája, nos sok jót nem jelenthet. Én legalábbis tuti nem pihengetéssel tölteném az utolsó 3 órám, ha üldöznek, és megtámadhatnak. Igaz, én Troops vagyok. Számomra a felkészültség létkérdés. Belenevelték a zsigereimbe. Ugyanakkor felmerült bennem, hogy kik üldözhetik, és milyen okból? Mármint oké, egy hajó lehet értékes, de ennyire? Talán nem ártana megtudakolni a másik fél álláspontját sem, mielőtt vakon bíznánk Mr. Turbánban. Kicsit meglepődöm Tita turbán lenyúlásán. Vagyis kicsit furának tartom az ötletet. Főleg, hogy közben BOB készségesen átadja a kért alaprajzot, ami jelen esetben térképként is funkcionálhat. És az ürge is megmondja, hogy nem lehet eltévedni. Na nem mintha annyira bíznék az információiban. BOB-ot még mindig hasznosabbnak vélem, ami elég kellemetlen érzéseket kelt bennem. Ha Seraphine és Padma igénylik, akkor még a térképről gyorsan megmutatom nekik, hogy merre találják a könyvtárat, hogy biztosan ne tévedjenek el, vagyis inkább ne vesztegessenek felesleges időt keresgéléssel. - Renben. - hagyom rá Blaine-re a dolgot, és Titával együtt indulok felfedező útra. - Amikor BOB a fickóhoz kísért, éreztem valamit. Mintha lenne itt még valami nem emberi a hajon. Nagyon különös. Légy óvatos. - avatom be a megérzésemről a társnőmet akkor, amikor immár csak ketten maradunk a folyosón, és szobáról szobára kezdünk nézelődni. A növényszobában azért megállok egy kicsit felmérni, hogy miféle növények ezek, és van-e esetleg valami hasznos köztük. Ki tudja? Közben azokat a szobákat egy kis x-el megjelölöm a térképen, ahol már jártunk. Egyenlőre nem mondanám, hogy bármi különösebbe botlunk, étkező, háló, tárgyaló. Aztán hoppá mégis. Megállok a felirat nélküli ajtónál. - Ennek nincs felirata. Ez érdekes.- szólalok meg halkan, de ide csak akkor nyitok be, ha Tita is rábólint. Illetve megint segítségül hívom a képességem. Hátha itt rejtőzik az a különös valami, amit éreztem korábban...
//Inkvizítor 1. szint: 10 méter sugarú körben megérzi a sötét teremtmények jelenlétét, pl. élőholtak, átváltozott alakváltók, de nem emberek
Gyógynövénytan: 35 pont Egyetemi tárgy: Növénytan felsőfokon //
Nem megyek bele különösebben Seraphine szerelmi életébe, inkább fegyvertársak vagyunk, mint barátok. Ez még mélyülhet, és ha beavat a bizalmába, örülni fogok neki, már most is olyan derült ki róla, amelyért hálásan pillogok rá. Nem sokat tudok a családjáról, csak hogy vannak hugai is. Igen érett személyiségnek tartom, és ha most titkolózik, biztosan van valami pikáns részlet, amit nem akar megosztani a nyilvánossággal. Egyeztetésbe kezdünk, hogy ki hol merre, Seraphine először engem kérdez ugyan, de Padma ajánlkozik, így én bólintok. – Menjetek csak. Maradok itt, szemmel tartom a havert. Ha meg még találok is valamit.. – Tárom szét a kezeimet, valahol igenis jól esik, hogy engem hagynak egyedül, mert Janette szemforgatása ellenére tudok magamra vigyázni. – Azért csak ügyesen! Időnként gyertek vissza, összegezzük! – Bocsájtom el őket, hogy aztán nekiálljak túrni. Fújtatok egyet, én meg a műszaki dolgok.. A tudományokban csak annyira vagyok jártas, amennyi a medimágiához kell, illetve a meteort ügyesen beleépítettük a medálomba, aztán ennyi. Meteor. Végülis az is az űrből jött. Az ujjaim közé csiptetem az ékszert, a különös, nem evilági por, amellyé őröltük, ott hullámzik az áttetsző üveg mögött, amelyből a függő áll. Mágikus képességeit már eddig is számtalan alkalommal megmutatta. Felbontani nem fogom a medált, ám behunyom a szememet koncentrálva, hátha kiderül ismét valami eddig titkolt képessége. Nem törődve az állítólagos kapitánnyal mindezek mellett elkezdem a keresgélést. A fiókok egyikében lelek rá az úti irományra Ezt három óra elolvasni sem fogom tudni, nem hogy értelmezni. Előre, vagy hátra lapozok a tartalomjegyzéshez. Ha nem angolul írták akkor a pálcámmal elsuttogok egy tárd fel titkodat varázst, hogy értsem is. Azért bízom benne, hogy az angol annyira világnyelv, hogy még a Föld pusztulása után ötven évvel is ezen íródik szinte minden. Védelmi rendszereket, pajzsot keresek, netán tartalék áramkört, ami védi a hajót, ha támadás éri, és leáll valami. Medimágusként sokszor kellett lényeges dolgokat rövid idő alatt átlátnom, most is ezen tanulmányaimat igyekszem hasznosítani.
Megjegyzés -- Ruha -- Zene --
***
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-01-14, 14:13
Vissza a jövõbe
A fickó tényleg eléggé agyalágyultnak tűnik. Egyelőre nem tudni, hogy Tita gyanúja helytálló-e arról, hogy csak tetteti, vagy tényleg kisütötte az agyát már valami űrbéli piával, vagy ilyesmi. Blaine egyelőre úgy tűnik, hogy egyedül marad. A pasas ledobja magát az egyik fotelnek tűnő ülőalkalmatosságba és falatozni kezd, hogy onnan nézelődjön, mint akit tényleg nem is izgat komolyabban, hogy talán három óra múlva kellemetlen rossz arcok jönnek majd visszavenni tőle a hajót. Úgy fest nincs betojva. Blaine tehát nyugodtan tud nézelődni, bár felcimkézett gombokat ugyan nem talál, viszont ha elég jól körülnéz és kutakodik, akkor lelhet egy fiókot az egyik pult aljában, amit kipattintva talál egy igen vaskos kötetet. Szerencséje van, eltudja olvasni, bár hogy vajon az a 300 oldal mennyire lesz kemény olvasmány, az már más kérdés. Valószínűleg egy ilyen űrhajó vezetését nem pont kézikönyv alapján sajátítják el a legtöbben, jó eséllyel most is valami robotpilóta intézi a dolgokat. Janette és Tita elindulnak tehát, miután Tita megpróbálja megszerezni a törölközőt, hogy jelölje az utat, bár lehet, hogy nincs rá szükség, ugyanis BOB készségesen átnyújt egy alaprajzot Janettenek. - A folyosó körbe megy és csak két szint van. Nem lehet eltévedni. - vonja meg a vállát az immár nem turbános alak, mert odaadja a törcsit Titának, bár az kissé nedves még a hajától. Szóval eltudnak indulni körülnézni és az alaprajz alapján betudják lőni merre vannak szobák, sőt még a könyvtár helyét is megtudják határozni, hogy Sera és Padma könnyen odataláljon. Az alaprajzon egyébként akadnak bőven ajtók, szobák. A feliratok szerint van néhány háló, étkező, valami tárgyalóféle is, meg aztán az alsó szinten gépészeti termek, amik a hajó működéséről gondoskodhatnak, de látnak valamiféle növénytermet is, raktárakat, de akad egy olyan szoba is, aminek nincs semmiféle felirata. Lehet, hogy üres. A két hollóhátas elindulhat hát a könyvtár irányába és nem is nehéz megtalálniuk úgy, hogy már tudják, hogy pontosan mit keresnek. A könyvtár azért nem olyan nagy, mindössze két polc. Akad itt olyan nyelvezetű könyv is, amit még sosem láttak, valószínűleg más bolygóról származhatnak, nem földiek. De akadnak szimpla regények is. A hajó kézikönyvét itt nem lelik meg, mivel azt Blaine időközben megtalálta a vezérlő teremben ugye. Olyan könyvet viszont szintén nem lelnek, ami annyira réginek is és kidolgozottnak tűnne, mint ami által idejöttek. Viszont az egyik sarokban a falon van egyetlen polc, amin csak néhány könyv van, de az előtt egy halvány kéken derengő pajzsszerűség húzódik. Sejtehető, hogy nem csak a portól védi a könyveket, hanem a fogdosástól is.
//Határidő: január 20. Következő hozzászólás: január 21.
Galen: első sárga lap//
Titanille Blunt
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-01-13, 19:38
Nem bizom a pasiban. Amellett hogy idiotanak tunik nem lehet hogy az. Aki egy egesz hajot le tudott nyulni annak kell legyen nwmi sutnivaloja ergo szerintem csak at akar verni minket es elaltatni a gyanakvasunkat. Blaine melle somfordalok, mintha epp csak arra mennek jartamban keltemben, majd ha nem figyel a csoka akkor odasugom a sracnak: - Valakinek rajta kene tartani a szemet. Gyanus az urge. Tul hulyenek tunik, termeszetellenesen. - osztom meg nezeteimet, majd tovabb is megyek hogy ne tunjon ugy hogy osszesugtunk barki mogott. Ha tenyleg nem hulye - ahogy gondolom - nem lenne jo ha feltunne neki hogy ez nekunk is leesett. - Szivesen veled tartok. Jo otlet. Nem kene meglepetestarsasag. - lepek Janie melle. Ha Sera es Padma konyvtaraznak en csatlakozom a mardekaros lanyhoz. - Merre induljunk? Kene valami szisztema. - kerdezem majd eszembe jut valami. - Bocsanat, azt elkerhetem? - lepek a turbanos ipse melle es nyulok a torulkozoje fele vagy akarmilyen anyag is legyen amit a fejen visel. Ha odaadja magammal viszem azt is a Troops lannyal. - Kossuk fel a kiindulopontra. Ha koncentrikus korben haladunk szintenkent akkor tudjuk hogy korbeertunk ha elerjuk a cuccot. - mondom mar odakint Janettenek. Persze ha nem kaptuk meg a tokfodot akkor marad az hogy a sajat puloverem ujjabol tepek le egy darabot jelolonek. Teljesen nem veszem le, franc se tudja nem kell-e valahol a hideg ellen majd. Nem ohantok nekivetkozni.
Padma Patil
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-01-12, 19:34
To the team
A titokzatos levél
Valahol megértem, hogy a pasi frusztrált, lehet, hogy én is az lennék, ha egyszerre több irányból kérdések záporoznának rám, de hát először is, ő van egyelőre ismerős terepen, ami eleve nyert ügy még akkor is, ha lököttnek néz ki, másodszor, minél jobban beavat minket mindenbe, annál előbb szabadul tőlünk és csinálhatja azt, amit eddig. A fegyverekre vonatkozó válasza még jól jöhet, én szívesen mennék a könyvtárszobába, ott talán nyugalom is lenne, meg nagyon érdekel, milyen könyveket tartanak ebben az időben. Miről szólhatnak, egyáltalán milyen nyelven? Lehet, hogy az angol is megváltozott és tényleg olyan, mint a kínai, ahogyan a mi időnkben jósolták… Kissé megrázom a fejem, mert nagyon elkalandoztam, így majdnem lemaradok arról amit a Földről mond. - Jó na, szerintem magát is érdekelné, hogy mi lett azzal a hellyel, ahol élt, ha valahova odakerülne 100 évvel később és megtudja, hogy elpusztult – jegyzem meg kissé méltatlankodva, de mivel többet úgysem lehet kihúzni belőle a témával kapcsolatban, ezért annyiban hagyom. Annak viszont örülök, hogy megkapjuk az engedélyt a nézelődésre. - Ó, pont oda terveztem menni én is – mosolygok vissza Serára, mikor megkér, hogy menjünk együtt a könyvtárba. Vártam már, hogy elindulhassak, annak meg külön örülök, hogy ő is jön, mert hát egyedül tényleg nem túl izgalmas kutatni, meg lassabb is. Meg ha valaki, akkor ő értékelni fogja, ha érdekes könyveket találunk. Nem hiszem, hogy nagyon messze lehet a könyvtár, mert bár azt mondta a pasi, hogy sose járt ott, a létezéséről tud, úgyhogy remélem, hamar megtaláljuk. - Nem semmi ez a pasas – forgatom meg kissé a szemem, mikor elindulunk. – Ő ismeri az egész hajót, meg mindent ami rajta van, legalábbis elvileg, erre elmegy pihenni. Tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy nyerünk-e vele egyáltalán, ha segítünk neki, nem nézem ki belőle, hogy a kis pihenője alatt rájön, hogyan juthatunk vissza – osztom meg Serával az aggodalmaimat. Alapvetően nem vagyok pesszimista természetű, de most nem igazán érzem azt, hogy jól jöhetünk ki a helyzetből. Azzal tisztában vagyok, hogy nem igazán van más választásunk, mert ha megtámadják a hajót, akkor vele együtt minket is, és védekezni muszáj lesz.
o
Seraphine McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-01-10, 22:08
Az Akadémia és Seraphine
"A rögtönzés a szellemi képesség próbaköve."
- Én is remélem. - válaszolom egészen sebezhetően és őszintén, szinte rebegve. Rendben, az az igazság, hogy amúgy is a kiképzés alatt nem mutattam valami kemény nő képét, minden második percben elestem vagy sikítottam, az ütések elől még a kiképzésen is menekültem, szóval azt hiszem az ő szemében akármit csinálok sebezhetőnek és gyengének fogok tűnni akármilyen hangon szólalok meg. Hát engem meg az frusztrál, hogy a pasit frusztrálja a sok kérdés! Meg persze az, hogy amikor azt mondja, hogy ha elfelejtett valamit, akkor még is hogy emlékezzen rá túl fájdalmasan rezonál velem, hiszen az imént én még meg se tudtam fogalmazni, hogy kit vagy mit felejtettem el a többiekkel ellentétben. - Én eléggé jóban vagyok a könyvtárakkal és nem riadok meg a nehéz olvasmányoktól. - szúrom közbe, amikor a könyvtárszobáról beszél a fazon, hiszen vagy tíz évet töltöttem a Roxfortban és amikor nem a testvéreimet pesztráltam az akaratukon kívül, akkor kutatásokat végeztem arról álmodozva, hogy egyszer majd nagy kalandokban fogok részt venni. Nos, most itt a kaland, de nem vagyok benne biztos, hogy eleget készültem rá még így se, hiszen erre speciel hogy lehetne felkészülni? - Igen, hagyjuk, már így is elég bonyolult az egész, nem kell tovább bonyolítani. - csitítom el a gondolataimat arról, hogy az emlékeink talán azért tűntek el, mert itt nem is léteztek a szüleink, vagy talán mi se. Amikor szabad kezet kapunk és Janette elindulna ki a teremből végig járni az egész helyet azért még mielőtt eltűnne újra megszólalok. - Talán nem kéne teljesen szétszélednünk, legalább kettessével haladjunk. Blaine, akkor te eljössz velem megkeresni a könyvtár szobában az információkat? - kérdezem, mert nem tudom, hogy itt a vezérlőteremben akar megnyitni ilyen gépes ablakokat, vagy elindulni oda és ott nézelődni. Ha utóbbi, az tökéletes lenne, hiszen már is meglennénk ketten. Nem igazán tetszene, ha Janette ajtókat nyitogatna egyedül, amik mögött "talán" nincsen senki, de nincs bennem annyi magabiztoság, hogy elkezdjem Padmát és Titát beosztogatni mellé, hiszen ha van közöttünk kezdeményező és vezető, az Blaine, nem én. Minden esetre ha Blaine is a könyvtárszobába indul, akkor vele megyek el, ha nem, akkor egy kis mosollyal Padmát kérem meg, hogy kísérjen el, mert nem szeretnék egyedül menni. Persze a mosómedvém miatt, akit le is rakok a földre, hogy körömmel kopogva kocogjon mellettem, teljesen egyedül nem lennék, de a mágiapróbám a képességemmel éppenséggel azt is jelenthette, hogy nem nyúlhatunk mágiához akkor pedig kimondottan haszontalan a familiárisom, hiszen nem valami menő húsevő vagy valami mérgeskígyó, hogy így is eredményesen megvédjen minket. Mondjuk ha BOB-hoz hasonlóval hoz össze az élet sokat nem ér a méreg. És amúgy is... persze, hogy látni akarom a könyvtárat, ha egyszer egy könyvtárban és könyv megérintése miatt kerültünk ide!
Janette Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-01-09, 21:31
Akadémia & Janie
A jövőbeli Föld sorsa nem igazán izgat. Tekintsetek önzőnek, de már rég halott leszek, mire az a robbanás megtörténik. Aligha lennék képes változtatni ezen, és nem is az én felelősségemnek tekintem a dolgot. Az időmechanikába pedig egyáltalán nem akarok belegondolni, hogy mikor mi milyen következménnyel történhet meg, meg minek milyen hatása lehet a lehetséges idővonalakra, vagy mi a szösz. Ettől vélhetően csak megfájdulna a fejem. Szóval ezt a részét a kalandnak mellőzzük is. Koncentráljunk csak arra, hogy a jelenlegi szorult helyzetből hogyan tudnunk kijutni. Ha már amúgy fejfájásnál tartunk az jobban zavar, hogy úgy érzem elfelejtettem az apámat. Pedig az elmúlt időszakban szinte csak rá tudtam gondolni, és minden döntsemet miatta, vagy részben miatta hoztam meg. Most pedig csak az üresség. Mintha egy méhkas zizegne a fejemben az emlékek helyett, amikről tudom, hogy ott kéne lenniük. Felvont szemöldökkel hallgatom a fickót, és igen elég lesajnáló tekintettel nézek rá. Nem komplett az tuti. Ezt pedig nem azért mondom mert nyilván mugli, azzal nem lenne baj. De hogy ennyire ne akarjon felkészülni az összecsapásra, amikor nyilván üldözik? Én sokkal komolyabban venném a helyzetem az ő helyében. De hát ki vagyok én, hogy ezt megszabjam Mr. Jövőfigurának. Inkább Blaine felé vetek egy jelentőségteljes pillantást, amikor rám néz, és végül a fegyverrendszert kezdi el felderíteni. Amit nagyon is helyes lépésnek vélek. A fickótól végül is teljes szabad kezet kapunk, mert úgy tűnik már így is mérhetetlenül kifárasztotta a velünk való kommunikáció. Merlinre! Így inkább a többiek és BOB felé fordulok. Nyilván még a mugli gólemet is értelmesebb társaságnak tartom a fickónál. Legalábbis hasznosabbnak. Nem is értem, hogy mért néztem ki belőle, hogy végig nézi a hajót, és legalább azt meg tudja mondani, van-e itt valaki rajta kívül. De hát tudjátok, hogy van az. Ha hiteles információt akarsz nézz utána saját magad. Így egy kis sóhajtással megszólalok. - Körül nézek szintről-szintre a hajón. Csak hogy ne érjenek meglepetések. És talán még valami használhatóra is bukkanok. Ha mást nem, azt megállapíthatjuk hol érdemes védekező állásokat kialakítani. Valaki velem tart? BOB tudsz adni egy részletes térképet, vagy alaprajzot a hajóról?- fordulok az előbbi kérdéssel a társaim, utóbbival a kis szerkezet felé. Határozottan éreztem valami azonosíthatatlant, ami nem emberi, és tudni akarom mi az pontosan, hol van, és mik a szándékai. Még akkor is ha magamnak kell átkutatnom a teljes kócerájt. Nem mellékesen Tita ötlete se elvetendő, több okból sem. Szóval a válaszoktól függetlenül, térképpel vagy anélkül, a többiekkel, vagy nélkülük, de én neki indulok felfedezni a hajót, szobáról szobára járva ha kell a cél érdekében.
- Ez állatira titokzatosan hangzik. Remélem, hogy boldog leszel! – Bíztatom társnőmet, kicsit Reese jut eszembe, hiszen vele is nagyon titkolózósra sikerült az ismerkedésünk. Ő segítő, én pedig kadét. Igaz, hogy már korábban is összejöttünk, de itt nem lenne értelme kockáztatni azt, hogy ő elveszti a pozicióját, engem pedig kizárnak a versenyből. Jobb ezt fű alatt intézni, még ha közben szöget is a fejembe, hogy talán Seraphine is valami belsős arccal szűrte össze a levegőt? Talán Morgenstern? Hm.. Az most mégis sokkal jobban izgat, hogy a korábbi dínós-ékszeres kalanddal ellentétben itt nem a tárgyaink vesztek el, hanem az emlékeink, a fontos kötődéseink. Tudom, érzem, hogy anyám fontos kéne, hogy legyen, még ha ezt inkább csak a logika mondatja is velem. A kitaposott ösvényen tovább kell mennünk, legyen szó csapdáról, segélykérésről, akadálypályáról, vagy valami olyan manipulációról, hogy valaki a háttérből mozgatja a szálakat mint valami bábjátékos. – Attól félek hogy itt és most aligha tudhatunk meg bármit a Föld sorsáról. – Szólalok meg a többiek felé címezve a gondolataimat. A most a kulcs szó, hiszen valamiért mégis ide kerültünk egy mágikus világból, amely valami féregjárat alapján kapcsolatban van ezzel a távoli jövővel. A múlton jellemzően lehet, még ha kockázatos is változtatni, de a jövőre hogyan legyünk hatással? Ami nem történt meg, az ugyanúgy eltörlődik, ha visszajutunk az időnkben, tehát felesleges is lehetne tenni. – Ha úgy tekintünk erre az idővonalra, mintha a mi jelenünk lineáris folytatása lenne, abból is többek lehetünk. Szerezzük vissza az emlékeinket. – Látom Janette arcán, hogy megint kissé lesajnáló, ezért egy bátorító mosolyt villantok, nem sértődöm meg, ha ő keményebben kezeli az életét, és nehezen ért meg. – Fegyver részleg? Rendben, pihenj csak kapitány, majd mi kihámozzuk. – Intek nagylelkűen, és máris kutatásba kezdek, hol is lehet a használati utasítás. Alapból könyvet keresek, de fel kell arra is készülni, hogy ha ebben a világban a technikai modern, akkor valami mugli gépben lehet a leírás, ezért, ha nem találunk könyveket, papírt, akkor a műszerek felé nézek én is, hátha rájuk van írva, hogy mi micsoda. Például egy help vagy egy gyakori kérdések nem ártana!
Megjegyzés -- Ruha -- Zene --
***
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-01-07, 13:57
Vissza a jövõbe
A pasas szegény rendesen kapkodná a fejét, már ha rendesen odafigyelne arra, amit mondanak, hiszen látszik, hogy kissé elvarázsolt személyiség és rövid időn belül kap vagy 5-10- különféle kérdést klönböző személyektől. Mintha látszana is rajta, hogy picit kezd belekavarodni a dologba. BOB viszont legalább békésen ácsorog és már nem szegezi a kadétokra a fegyvert, sőt még nem rég egy halk sóhajfélét is hallatott, mintha már nagyon unta volna tartani. - Jesszus, nem lesz sok ennyi kérdés? Minek ennyi mindent tudni egyszerre! - forgatja a fickó a szemét, de amúgy int annak aki körül akarna nézni, hogy nyugodtan tegyék, sétáljanak körbe. Elég sok gomb és kütyü van itt, de különösebb használati utasítás, vagy felcimkézés nincs rajtuk. Abban sem lehetnek teljesen biztosak, hogy a fickó tudja, hogy mi mire való. - Na jó, sorban. - itt először Blainere néz. - Azt hiszem az a fegyver részleg és lehet, hogy van valahol egy használati utasítás, a könyvtár szobában esetleg, de ott még nem jártam. Azt hiszem elég hosszú olvasmány lenne. - vonja meg a vállát. Na igen, ez van ha az ember úgy nyer egy űrhajót és gőze sincs, hogyan kell kezelni. Azt kb. eltudja mondani, hogy a különféle pultok közül melyik mire való, akad olyan, ami kifejzetten a fegyverekért felel, olyan is, ami a védelemért és persze a hajó létfenntartó részlegének és a haladásának is akad egy-egy rész. De hogy ott a sok gomb mire való. A fickó valami pilóta lehet, mert úgy fest elindulni sikerült neki, bár lehet, hogy abban is BOB volt a segítségére. - A hajón hát... lezártam minden szobát, amikor felszálltam. Azt mondták nincs itt más. - láthatóan természetesen erről sincs érdemben fogalma, simán lehet, hogy valamelyik szobában akad valaki, de lehetséges, hogy ezt az űrhajó létfenntartó rendszerével is fel lehet mérni, csak a kérdés a hogyan. Ezután Padmára pillant és ráncolva a homlokát vakarni kezdi a tarkóját, mint aki már láthatóan nagyon kezd fáradni a sok gondolkodásban, közben átsiklik a tekintete Titára is. - Ilyen régi históriákon gondolkodni... nem is éltem még akkor. Gőzöm sincs milyen robbanás volt és gondolom az egész elpusztult. Sose jártam ott. Ha meg elfelejtettem valamit, hát honnan tudnám, hogy elfelejtettem? - pillant vissza újfent Padmára, mint aki már nagyon kezd belefáradni ebbe a sok gondolkodásba, úgyhogy az irányító panel előtti székhez ballag és fáradan ledobja magát. A lábait gond nélkül feldobja a pult szélére, mázli, hogy véletlenül nem nyom be valami gombot, mert mintha még erre se figyelne. - Unom már a sok kérdést, nézzetek körül, ha akartok. A műszerek szerint még van három óránk, amíg utolérnek. Addig is pihenjünk inkább! - most már biztosra vehetik, hogy nem valami nagy észlény a pasas, mert felkészülés helyett inkább a pihenést választja. Jó eséllyel eddigi élete során inkább mázlista volt, mint sem az eszével jutott volna bármire is. Valószínűleg most is arra épít, hogy valahogy csak kijut a slamasztikából. Ez viszont azt jelenti, hogy kvázi szabad kezet ad a bagzsnak, ő a felkészülést inkább egy kiadós pihenésben képzeli el.
//Határidő: január 13. Következő hozzászólás: január 14.//
Titanille Blunt
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-01-07, 09:00
-Otven eve? - elkerekednek a szemeim. Nemcsak a szam abszurd hanem az egesz korites amit mellekel hozza az ipse. Blaine a lenyeget megkerdezi, de minthogy nem akarok itt allni mint egy kuka inkabb a korbenezest valasztom. Ha ugyis csak nyerte a hajot akkor bizonyara teljesen suket a vezetesehez is, szoval tole aligha kapunk valaszt a mivel mit kerdesekre. Padma is hasonlot tervez mint en szoval nem arrafele megyek bameszkodni ahova o hanem azokat a szegmenseket terkepezem fel amit epp nem Padma nez. Barmi informacio jol johet. -Ertsuk ugy hogy nem tudja milyen termeszetu volt a magikus tamadas? - kedezek kozben mert az ugyan kiderult hogy nem varazslo (hisz elutasitja a letezesuket - letezesunket - is), de attol meg hallhatott pletykakat. -Talan erdemes lenne a hajo kulonbozo pontjaink vedelmi allasokat kialakitsunk. Ugy sokkal hatekonyabb. - dobom fel az otletet. A turbanos orult valoszinuleg nem fog azzal foglalkozni milyen hatso szandekaim vannak de a tobbieknek talan leesik hogy miert mondom. Ha felterkepezzuk a hajot szorostul-borostul talan talalunk valami arra alkalmas eszkozt amivel hazajuthatunk a sajat terunkbe es idonkbe.
Padma Patil
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-01-05, 20:14
To the team
A titokzatos levél
Mikor kezd nagyon aggasztani az érzés, hogy valamit elfelejtettem, egy fontos dolgot, felteszem a kérdést a többieknek, és valamennyire megnyugtat, hogy nem vagyok egyedül, mert velük is ugyanez történik. – Azért ez már tényleg nagyon furcsa… öhm.. maga… maga nem felejtett el valamit? – fordulok a fura fickó felé, aki szemlátomást elég beszédesnek tűnik, hátha elkotyogna valami használható infót. Közben pedig elgondolkodom Sera felvetésén a másik világról. Jó elméletnek tűnik, de szelektív ez a felejtés-dolog, én legalábbis a testvéremre meg az otthoni életre emlékszem, csak arra nem, akitől az órát kaptam, és hogy miért fontos nekem. - Nem lehet, hogy valami módon tárgyakhoz van köze? Mint legutóbb... Nekem ez a furcsa felejtés akkor jön, amikor ránézek az órára... valami miatt fontos nekem, de nem tudom miért - súgom oda halkan Serának. Furcsa ez az egész, és nagyon nem tetszik. Úgy tűnik, hogy közben a földes témát sem hagyják annyiban. – Erről a robbanásról nem tudtok valamit bővebben? Azt mondjátok, hogy a Föld nagyobb része elpusztult, de mi van azzal a részével, ami megmaradt? Van rajta élet?– kérdezősködök tovább, ezzel is hátha sikerülne időt nyerni, hogy mások szétnézzenek. Én a sok gombon kívül nem láttam semmit, és még sosem voltam űrhajón, se űrhajós filmekkel nem vagyok túlzottan képben, ezért fogalmam sincs, mi mire való. Mágiát még mindig nem mer használni senki, úgyhogy egyelőre anélkül kell boldogulni. Így hát marad a kérdezgetés. Fél füllel meghallom a fickó és Blaine beszélgetését arról, hogy a hajó igazából nem a pasi sajátja. Ez mondjuk abból a szempontból logikus így utólag, hogy biztos ugyanolyan őrülten nézne ki belülről a hely, mint ahogy a pasi kinéz. - Ha nem a magáé, és már amúgy is megbeszéltétek Blaine-nel, hogy segítünk, akkor szét lehet nézni? – Igazából amióta beléptünk, azóta szeretnék körbenézni, de eddig eléggé fenyegetve éreztem magam, most azonban úgy érzékelem, hogy szükségük lehet ránk, ezért talán kevésbé akarnak minket bántani, mint percekkel ezelőtt. Így ha engedélyt kapok, akkor elsétálok a műszerek felé, megnézni őket, hátha valamire ki van írva, hogy mit tud. Ha nem a saját hajója, lehet nem hülyeség, ha pár magyarázat lenne, hogy mi mire való. Ha nem engedi meg, akkor viszont maradok a helyemen, nem akarok konfliktust kirobbantani.
o
Seraphine McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-01-04, 22:21
Az Akadémia és Seraphine
"A rögtönzés a szellemi képesség próbaköve."
Nem arról van szó, hogy nem köt le a világegyetem az űrből és nem vagyok teljesen ledöbbenve az elénk görgetett akadálytól, de Blaine-nek egyszerűen olyan stílusa van, hogy ha egyszer beszélgetni akar, akkor beszélgetni is fogunk. Hiába semmi köze a kalandunkhoz és untathat mindenkit, aki odafülel egy kicsit is. A bókot egy mosollyal fogadom, igen hamar nőiesedett az alkatom és Sheree mindig is irigy volt érte, nem ő az első, aki elismeri, de minden alkalommal ugyanolyan jól esik. - Köszönöm. Nem verjük nagy dobra, tudod, még élvezzük a titkolózást és a lopott pillanatokat. - okolom meg gyorsan, hogy miért is nem szoktam beszélni annyira Graysonról. Még csak pár hónapja tértem vissza Roxmortsba és Roxfortba és már az első napon belé gabalyodtam, annyi mindent kell még elrendeznem az életemben, hogy Daniel elé állni az apjábal, a családom elé állni aaz egyetemi professzorunkkal egyszerűen még túl korai. Az érzékeim cserben hagynak, ami még soha nem fordult elő, hiszen lényegében a földön minden lépést holtakon teszünk meg a sok évezrednyi múlttal mögöttünk, de az űrben... Talán ahol meghaltak az emberek ott maradt a lelkük és onnan már elsodródott ez a hajó és csak magányosan lebegnek a semmiben? A gondolatra görcsbe rándul a gyomrom, ismerem annyira a mugli tudományokat, hogy tudom, hogy az űrben egy pillanat alatt meghalunk, halálrafagyunk és a nyomást se bírjuk, szóval... Ahogy magamhoz ölelem a mosómedvémet látszik rajtam, hogy kizökkenek abból a kíváncsi, jókedélyű beszélgetésből, amit Blaine-nel folytattam és csak hallgatok. Amikor Padma külön felvonja a figyelmünket, hogy felejteni kezdett és a legtöbben rezonálnak a felvetésre, igazából csak Galen nem reagál semmit és Tita vezeti egy picit más irányba a kérdést. - Én elfelejtettem az... hm... - kicsit már itt megakadok, mintha azt is elfelejtettem volna, hogy kit felejtettem el, se kép, se hang, csak légyzümmögés a fejemben. Olvasott, felkészült hollóhátasként az ilyen elég rendesen pofonvág, még ha nem is az eszemről vagyok híres akkor is elég jó szokott lenni a memóriám. Mondjuk most egyértelműen nem bennem a hiba, ha mindenki átéli. - Talán ez egy másik világ, talán azért nem emlékszünk rájuk, mert itt nem is léteztek. - jön a kicsit költői feltételezés, de csak halkan suttogom, bátortalanul, hiszen lehet, hogy teljesen bugyutaság, ráadásul a törcsis fickó se a boszorkányságot, se az időutazást nem komálja, alternatív univerzumokért lehet, hogy ki is dobna a zsilipen, hogy meg vagyok kattanva. Meglep, amikor Janette mellém sorol és a familiárisom dédelgetéséből próbálom leolvasni, hogy mire gondolhat, több-kevesebb sikerrel. Valamit észrevett, valamit megérzett, pedig én csak egy hatalmas ürességet érzek, amikor a Kísértetvadász képességemre koncentrálok. A familiáris egyébként hagyja, sőt, egy kicsit élvezi is, még ha furcsa is, hogy a simi Janette-től érkezik. - Persze... szívesen segítünk, ha elmondod miben kell. - eszmélek fel végül az elmélkedésből, hiszen Blaine-ből csak úgy ömlenek a kérdések és jó lenne megmutatni, hogy az egész csapat hajlandó a segítségre, nem csak ő lelkesedik. Mondjuk ahogy végignézek magunkon nem üvölt rólunk a Mugliismeret, a Technológia meg aztán főleg nem, de ha egy turbános fickó el tudja vezetni az űrhajót, akkor mi is. Gondolom... De azért a kételkedés jogát fentartom, hogy mennyire van lopásról szó vagy szerencsejátékról, amivel a hajót megkaparintotta.
Aki tudja, hogy mit kellene tennie,
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Janette Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2022-01-04, 16:06
Akadémia & Janie
Miközben próbálom az új információkat, és a helyzetet értelmezni, Padma kérdése kissé kizökkent. És Blaine válasza is. Egyre inkább az az érzésem, hogy itt valami szándékosan nem stimmel. Nem lehet véletlen, hogy hárman is elfelejtettünk valamit, vagyis inkább valakit. Olyasvalakit, aki fontos volt. Ez pedig határozottan megkongat egy vészharangot a fejemben. Talán pont az a cél, hogy rájöjjünk, mit felejtettünk el? Ezek szerint, aki szórakozik velünk immár az elménkben is képes kotorászni, és befolyásolni, hogy mire emlékezzünk, és mire ne? Na, ne... ez nagyon magas szintű mentál mágiát feltételez. Olyasmit, amit nem tanítanak a Roxfort falai közt. Vagy úgy általánosságban egy mágusképzőben sem. Ez pedig elég ijesztő gondolatmenet számomra. Mert hát az én elmémben csak ne turkáljon senki és semmi! - Nem emlékszem az apámra. A szavaira, az arcára... semmi, de a fejem már egészen belefájdult. - sóhajtok fel Padma felé végül. Nem mondok ennél többet. Nem vezetem le az aggodalmaimat ezzel kapcsolatban, de azért az arcomról leolvasható némi gondterheltség, ahogy ezen kattogok magamban. Arra, hogy a Föld elpusztult csak kikerekedett szemekkel bámulok a pasasra. Remek, egy újabb zseniálisan pozitív hír. Bár fogalmam sincsen, hogy a jövőbeli mágusok, hogyan lehettek annyira ostobák, hogy saját magukat robbantsák fel. Felteszem véletlen. Hála Merlinnek ez engem már aligha fog érinteni. Legfeljebb a leszármazottjaimat, akik remélem lesznek annyira józanok, hogy távol tartsák magukat ettől az egésztől, és életben maradnak. Blaine viselkedésén pedig már meg sem lepődőm. Valahogy hozza a szokásos formáját. - Ne haragudjon, de a mi szemünkben maga is elég zakkantnak tűnik. Ez csak viszonyítás kérdése. Ami pedig az időutazást illeti, nos én sem vagyok jobban oda érte, mint maga, de jelenleg ez az egyetlen esélyünk. - csóválom meg a fejem a fickó felé, az öltözékén végig nézve. Ami még mugli szemmel is inkább lenne komikus, mint hétköznapi. Bár végül is ki tudja mi lesz a divat 500 év múlva? Viszont a kérdésemre nem kapok választ a fickótól. Nem tudom, hogy azért mert fogalma sincs, hogy mik azok az állatok, ahogy azt Tita is felvetette, vagy azért mert rejteget valamit. Akárhogy is, nem tetszik nekem ez az egész. Szóval meghagyom Blaine számára a komolytalan lelkendezést a fogadáson nyert hajóról, - jellemző. Csak mi lehetünk olyan szerencsétlenek, hogy egy szerencsejátékos, használhatatlan barmot fogunk ki, valami tisztességes űrhajós tiszt helyett. Mert gondolom a mugli űrhajoknak is van valami hierarchiai rendszere - én viszont inkább máshonnan próbálom megközelíteni ugyanazt a kérdést, ami foglalkoztat. - Szóval, az egész hajón magán és BOB-on kívül nincs is senki? Legénység? Esetleg olyasmi kis lények, mint ő? - kérdezem a fickót, miközben Sera mellé besorolva megvakargatom a mosómedve fejét, már ha hagyja. Ezzel egyértelműsítve, hogy miféle egyéb kis lényekre gondolhatok. Sera furcsálkodó pillantására pedig az egyik ujjammal finoman megkopogtatom a mosómedve hátát, aztán álcázva a mozdulatot még végig simítok rajtra. Ebből talán rájöhet, hogy megéreztem valamit, ami nem emberi. Bár biztos, hogy nem is mosómedve. De annyira azért már mindenki ismer, hogy tudják, ok nélkül nem kezdek el állatokat pátyolgatni. Sőt a familiárisaikat sem szoktam figyelemre méltatni úgy általánosságban. Ez az első eset, hogy ilyet látnak tőlem.
Csak úgy kapkodom a fejemet, új ismerősünk ugyan jó fejnek tűnik, az én bulijaimon is ilyenek rohangálnak, de azért mérsékelt bizalommal kell kezelnünk. Ha ő is a csapda, vagy a játék része, akkor afféle akadályként kell kezelnünk. A vörös hajszálak, amiket korábban találtunk, származhatnak ugyan Reese-től, de meglehet szó sincsen róla, s teljesen más áll a háttérben. Engem a robot sem feszélyezett, fegyver ide vagy oda, de mivel Seraphine afféle fegyvertárs, továbbra is vele diskurálok. – Oh, nem tudtam, hogy van pasid, bár ha ilyen jól vagy összerakva, nem is csodálom. Hagyd csak, nem kell két kapura játszani. Az akadályok? Nem is tudom, néha én is ámolok magamon. Szerencse? – Vonom meg a vállamat tűnődő mosollyal, mert az biztos, hogy Reese nem kivételez velem, ott van a többi felügyelő, akik még Reese akadálypályáját is meózzák, csalásra nincs lehetőség, főleg, hogy az elején tessék-lássék adtam bele mindent, például a vadmacskám rakta ki a kirakót. – De! Nem ugrik be az anyám arca, pedig.. – Felelem elszántan, hiába halt meg évek óta, nekem ő volt a legfontosabb, mindig tudatosan ápoltam a bennem élő képét, erre most semmit sem tudok róla felhozni magamban. Galen hozza a pocsék, és cinikus hangulatot, Janette sem túl lelkes, de legalább érdeklődik, míg Seraphine a gombokat nézegetné. Én most Tita mellé sorolnék be, mert nagyon helytálló a kérdése, de mivel én szólítottam meg a „kapitányt”, ráadásul közvetlenül, az viszonozza, bevonva a saját őrült világába. Szeretem az ilyesmit! – Elpusztult? Na ne bassz..! Túltolták a mágiát? – Látom a többiek tekintetén, hogy már így is kiadtam magunkat kissé, ezért most nem árulom el, hogy magunk is varázslók vagyunk. Illetve boszorkányok. – Nyerted? Fogadás? Királyság, én is szeretem az efféle dolgokat. De a hajó vezetéséhez nem értünk, hogyan tudnánk megvédeni? Megmutatod, hogy melyik gomb a gépágyú? Vagy mire gondolsz? Kitől kell megvédeni? – Teszek fel egymásután több kérdést is, de a célja az, hogy kiderítsük, hogy pontosan mi a harci helyzet. Tulajdonképpen szó szerint!
Megjegyzés -- Ruha -- Zene --
[/color][/i]
***
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2021-12-31, 14:43
Vissza a jövõbe
Sera megpróbál szellemeket hívni a hajón, de egyelőre nem érezik egy sem. Vagy itt a közelben nem halt meg senki, vagy az űrbéli helyzet bolygatja meg a képességét. Furcsa érzése van, amikor próbálkozik, mint túlságosan messze lenne innen mindenki, akit hívni tudna. Padma és Galen nézelődnek. Padma órája rendesen működik és jár tovább, de mivel csak az időt mutatja ezzel nincs beljebb. Egyébként a termet látják, ahol vannak, irányító pultokkal, amik általában az űrhajók hídjain szép számmal akadnak. Mindenféle fényes, felvillanó, vagy világító gombok akadnak, meg tolókarok és persze itt már van abalak is, ahol látni a végtelen világűrt, azaz jelen esetben leginkább egy nagy feketeséget. BOB kicsit leereszti a fegyvert, amikor Sera felkapja a mosómedvét és a fura alak szemöldöke is felszökken kissé, hogy nem engedik eltűntetni a "patkányt". - A Föld... olvastam róla. Ha jól tudom úgy ötven évvel ezelőtt elpusztult a nagyrésze. Valami robbanás volt. Úgy hírlik mágikus, ami ugye nevetséges, mert hát varázslók ugye nincsenek. Igaz BOB? - hangosan hahotázni kezd és hát úgy fest tényleg okkal nem ismer fel egy mosómedvét, mert nem igen látott még egyet. Első ránézésre pedig nem tűnik valami olvasott, okos illetőnek, aki annyira tájékozott lenne. Persze kérdés, hogy akkor hogy a jó életben van egy saját hajója, mert hát úgy tűnik, hogy ő itt a góré. Aztán viszont Blainere pillant, talán már érzi benne, hogy hasonlóan jókedélyű, mint ő maga és besorol a srác mellé. Lazán átkarolja a vállát és magával vonja az ablakhoz. Így közelről azért már jobban lehet látni, hogy odakint azért nem csak vaksötét van, hanem jóval távolabb azért gomolyog valamiféle űrköd, talán valami bolygó is lehet arra, de hát igen nagy a távolság. - Nos hát tudjátok ez nem teljesen az én hajóm. Nyertem, egy fogadáson, de akadnak, akiknek ez nem tetszik. Viszont ez egy igen szép hajó és ha segítetek megvédeni, akkor esetleg kitalálhatjuk hogyan kerültetek ide és miért, vagy hogyan juttok vissza. Már persze, ha nem vagytok teljesen zakkantak, mert hát... időutazás? Őrültségnek tűnik! - nevet fel ismét és hát mondja ezt egy olyan illető, aki egy robotnak dirigál, igen érdekesen van öltözve és ő maga sem tűnik teljesen komplettnek, de hát kinek mi a normális ugyebár.
//Határidő: január 6. Következő hozzászólás: január 7.//
Titanille Blunt
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2021-12-30, 23:41
Nagyjából olyan, mintha egy álomban lennék. Egy meglehetősen rossz álomban, ha már itt tartunk. Ez az egész akadémásdi kezdi teletölteni a hócipőmet, s az sem segít a közérzetem javulásán, hogy konkretizálják: az űrben vagyunk. Nem láttam még űrhajót semmilyen formában - se filmen, de kellékgyárban se hightach múzeumokban vagy hol a csodában lehetne látni - így igazából meglehetős mértékben leköt az, hogy szmlélődöm és próbálom nem eltátani a számat minden egyes furcsaságon. Na meg az se mellékes szempont, hogy szeretem a részletekben való elmerülést, hiszen ki tudja, hogy mi mire lesz jó legközelebb. Amikor a hídra - ha tudnám, hogy mi is az - jutunk és meglátom a fura fazont nos meglehetősen elkerekednek a szemeim. Láttam már pár fura dolgot életemben, de ez a szerelés még egy haveri összejövetelen sem állná meg a helyét a szememben., Nehezemre esik komolyan venni a benne tobzódót, s csak az gátol meg abban, hogy egyenesen kiröhögjem, hogy rácéloz a mosómedvére. - Talán nem ismerik azokat az állatokat, amik a Földön vannak? Esetleg már olyan régóta lebegnek itt, hogy kikoptak az emlékeik? - teszem fel a kérdést meglovagolva azt, amit Padma tőlünk megérdeklődött, nevezetesen, hogy van-e olyan érzésünk, mintha nem emlékeznénk valamire. Azt ugyan nem tudom, hogy ez mennyiben visz majd előre minket, de némán ácsorogni tovább olyan suta lett volna, hát úgy döntöttem, hogy én is hallatom hangomat.
//Ha nem lehettem benne eddig NJK-ként a későbbi csatlakozás reményével, akkor bocsánat, tárgytalan a ragom. Azért lett ilyen nyúlfarok, mert nem akartam nagyon belecsapni a lecsóba úgy, hogy nem tudom egyáltalán itt vagyok-e.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Akadémiai Könyvtár 2021-12-30, 21:35
Akadémia & Galen
Csendben követem a többieket. és a furcsa érzés után, inkább előre figyelek, nem pedig a plafonra. Elég rossz érzés volt, mintha csak lezuhantam volna. Nem tudom, hogy miért éreztem ezt, hiszen még mindig itt vagyok a többiekkel. Sajna. Amikor BOB mondja, hogy vannak itt emberek, nem különösebben nyugtat meg ez a tény se. Ki tudja, hogy milyenek és kik ők. Illetve azt se tudjuk, hogy vajon mennyire árthatnak nekünk. Viszont hamarosan végre elértünk egy ajtóhoz. Alig hiszem el, azt hittem, hogy még pár kilómétert le kell gyalogolni. Elég furcsán néz ki az alak. Nem mintha szándékosan lennénk itt. Sőt… Alig várom, hogy elmehessünk innen erről a fura és bizarr helyről. Amikor BOB a fegyverét rászegezte a mosómedvére, megnéztem volna, hogy milyen és mit csinál. Persze Seraphine ezt meggátolta, így halkan felsóhajtok. Ezzel kapcsolatban nem jutottunk előrébb, pedig jó lett volna tudni, hogy mennyire veszélyes ránk nézve. Esetleg, ha mégis mágiát kellene használnunk. -Pedig lett volna egy esély arra, hogy megtudjuk milyen és hogyan használja a fegyvert… - suttogok halkan, ne hogy a szőkeség meghallja. Ki tudja, még a végén nekem esne. -Legszívesebben elmenni innen. - válaszolok a pasas kérdésére és nekem ennyiből állt a beszélgetés. Legalábbis egyelőre. Lassan a szememmel elkezdek végig nézni, hát ha találok valamit. Bármit, ami segít innen megszabadulni, hogy minél hamarabb mehessek én is a dolgomra.
Az űrhajós kérdésre ugyan kapok választ, de a Földdel kapcsolatosat már nem fejezi be BOB, ami eléggé aggaszt engem. A Blaine által említett filmet nem ismerem, nem vagyok túl járatos a mugli filmekben annak ellenére, hogy néhányat láttam. Mikor nyáron nagyon unatkoztunk Parvatival, moziba mentünk. Megszokásból ránézek a karórámra, hogy működik-e itt, vagy csinál-e valami furcsát, bár nem vagyok benne biztos, hogy sokra mennénk vele, hiszen csak egy közönséges óra. Azonban van vele kapcsolatban valami fura érzésem. Elég régi, úgy örököltem, de nem tudom, hogy kitől. Emiatt meg is állok egy pillanatra, teljesen kizökkent a dolog. Amúgy is hajlamos vagyok addig törni a fejemet egy problémán, amíg meg nem oldom, de ez most különösen zavar. Hogy lehet elfelejteni, hogy kitől kaptam egy órát, mikor abban biztos vagyok, hogy majdnem egész életemben megvolt és hordom minden nap. Nem is szép, meg nem is különleges, de valami mégis van benne. – Ti nem… nem felejtettetek el valamit? – kérdezem halkan a többiektől. Az eddigi kalandok során eddig úgy volt, hogy ha történt valami furcsaság, az mindenkit érintett többnyire. Hátha ez valami olyan hely, ami mindenkiben okoz ilyet, de ennek ellenére mégis nagyon nehéz szavakba önteni az érzést. – Nem konkrét dolgot, csak van ez az érzés, hogy valamire nem emlékszem, pedig kellene, és akárhogy gondolkozom rajta, nem jut eszembe… - folytatom, aztán ha a társaim is így vannak ezzel, megkönnyebbülök hogy nem vagyok egyedül, ha meg igen, akkor lehet velem van valami baj. Közben megérkezünk egy ajtóhoz, és már épp kérdezni akarom, hogy ha van itt legénység, akkor miért nem látunk senkit, és ekkor megpillantjuk az egyik legfurább lényt vagy bármit akit én valaha láttam. Nagyon erősen kell koncentrálnom, hogy ne nevessem el magam a látványtól, nem vagyok egy ítélkezős ember, de egy űrhajón egyáltalán nem ilyenre számítottam. Amíg a többek a fura fickóval beszélek, megpróbálok szétnézni innen helyből, egyelőre nem mozdulok el, mert a fura bot még mindig BOB kezében van, és nem akarom megtudni, mire képes. De ez már mégse egy folyosó, hátha van itt valami, ami később jól jöhet, vagy amiből megtudunk bármit arról, hogy hol vagyunk és mi történt, egy ott felejtett vérfolt, vagy valami ilyesmi.
Azért lett ilyen nyúlfarok, mert nem akartam nagyon belecsapni a lecsóba úgy, hogy nem tudom egyáltalán itt vagyok-e. 
