2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
//Shanna már nem kap érdemben választ, Jonas még nagyon kótyagosnak bizonyul. A többiről majd írok meseösszefoglalót, de jó eséllyel az aurorok (Shanna és Gerard) maximum egy megrovásban részesülnek a magánakció miatt, hiszen végülis Deneirát elkapták, megszerezték a ládát és még a foglyokat is sikerült megmenteni a máglyán elégetéstől.
Köszönöm szépen még egyszer mindenkitől a részvételt és a dicsérő szavakat! A következő mese is nem sokára kiírásra kerül majd Megan által. Arra már most előre kérünk mindenkit, hogy lehetőleg ne nagyon variáljon sokat, hogy milyen karival jön mesére. Volt régebben erről egy hír is, vagy valahol tuti le van írva, hogy látjátok ti is nagymesére hasznos ugyanazzal a karival járni, mert akkor a kari is jobban képben van a történéseket illetően és nem csak pislog, hogy mi a f...
A jutalmazás pedig:
1. Minden résztvevő karakter fejleszheti a karakterlapját. Eloszthat +5 pontot a tulajdonságai között, de maximum 2-t tehet egy tulajdonságra és nem mehet így se a maximum fölé. A tantárgyak között pedig 7 pontot oszthattok el, szintén hasonlóan egyre maximum 3-at és de itt lehet a maximum fölé menni. A karakterlap fejlesztését kérlek új hozzászólásban tegyétek meg.
2. Soron kívüli dobás bármire +15 %-kal. A karakterfejlődés forumban tegyétek meg.
3. Ezen kívül minden karakter megkapja a következő varázstárgyat: Ezüst dobókocka: Az IC hozzászólásaidtól függetlenül 3 havonta dobhatsz egy extra dobást bármire, amire szeretnél, de ehhez a dobáshoz nem használhatsz fel más extra módosítót! (A három hónap a mai naptól számolandó és három hónap múlva van az első dobás, amit ad.)//
Grayson Paisley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2021-04-16, 21:40
A megfontolt professzor képe nyilván már akkor szertefoszlott rólam, amikor feltakarítottam lazán egy bűnügyi helyszínt vagy amneziáltam egy ártatlan kislányt. de a visszafogotté még talán megvolt egészen a sectumsempra-pillanatig, illetőleg addig a pontig, amíg Dany össze nem csuklik. Akkor ugyanis vérengző fenevadakat megszégyenítő üvöltés szakad fel torkomból, s ha a beste nőszemélyt nem szippantotta volna be a láda, akkor bizonyára a torkának ugranék kockéztatva a testi épségemet és az életemet is, csak azért, hogy megtoroljam, amiért kezet emelt a fiamra. Kezet, vagy varázst, mindegy. A lényeg az, hogy azonnal Dany mellett termek, amint tudok, s akkor sem vagyok hajlandó elmozdulni, amikor a Szent Mungóba viszik. Természetesnek tartom, hogy mellette legyek, így ha ki akarnak hallgatni, akkor kénytelenek vagy ott tenni a betegágy mellett, vagy pedig erőnek erejével elcibálni onnan. Van bennem is olasz fafejűség, s hiába sejtem, hogy raportra számíthatok a meggondolatlan cselekedeteim miatt - melyekre megvan az egyszerű magyarázatom: nevezetesen, hogy nem vagyok auror, így nem is hiszem, hogy jogos felelősségre vonjanak akár engem, akár a gyerekeket ebben a helyzetben - mégsem érdekel. Addig nem, amíg biztos nem lehetek abban, hogy a fiam felépül és minden rendben lesz vele. Arról, hogy szólok-e az anyhjának, még nem döntök ilyen hirtelen, de az unokahúgáért nem kell aggódjon. Szerintem nem rá tartozik, így Alex buzonyára nem értesül tőlem semmiről.
Miután valahogy sikerül legyőzni a véla vonzást magam is valami hasznosat teszek. Arra hamar rájöttem, hogy nagyjából három másodperc alatt esnék össze azoktól az indaszerű valamiktől, így egy pajzsbűbájjal állok elő. Nem tudom, hogy elég lesz-e, de nincs más jelenleg. Majd magam is kézzel esek neki a ládának. Látva, hogy mindenki szenved egészen megerőltetem magam, hátha, de a végén csak Galen varázslata a megoldás.
Nem értem nekem miért nem jutott eszembe! Alapvetően nem használok mindenre igét, s mégis elég gyakran nyúlok a pálcámért. Lehet egy kissé még mindig a bájolás hatása alatt vagyok. Sőt, egészen bizonyos főleg ahogy idióta arccal seggre ülök, amikor a láda megába szippant mindenféle varázslatot. Érdekes…Lehet, hogy Deneira tiszta varázserő lett volna? Milyen érdekes lény.
Szerencsére nem kapok be sok sérülést, de magam is a Mungós csapattal megyek és meg is várom, hogy felkeljenek a többiek. Ugyan nem beszélgetek velük vagy ilyesmi, de tudni akarom, hogy jól vannak. Leginkább Ali miatt aggódom; elvesztette a familiárisát. Nekem okkal nincs, tudom milyen lelki sebeket szerezhet az ember, ha meghal a lelke egy kis darabja. Technikailag nem lélekállatok, de annyi időt töltenek együtt a gazdájukkal, amennyit még egy háziállat sem. Szóval ja. Köszönöm nem kérek belőle, van így is elég bajom.
Iskolatársaimhoz hasonlóan én is visszatérek a Roxfort falai közé, bár rám nem jön olyan könnyen az álom. Szemeim előtt folyton Jonas Blacket látom és Deneirát. Azon gondolkozom, hogy miért pont ez a két ember kellett a nőnek, s hogy vajon az én apám is nála van? Talán üldözési mániám van. Vagyis biztosan, hiszen nem nyugtat meg a tény, hogy egy ládába zártunk valami veszélyeset ahelyett, hogy elpusztítottuk volna…
A láda a mágiámnak köszönhetően felpattan, de még így sem igazán érzem biztosnak a megoldásunk kapuját. Aztán Denefene eltűnik, mintha csak egy mugli takarítógép szippantaná be magába, s végre csend honol a Foltozott Üst termébe. Az események sorozata, mely örökkévalóságnak tűnt, most végre elcsendesedett. Nekem még a végszó után sem sikerül teljesen lenyugodnom és elfogadnom a tényt, hogy győztünk... Legvadabb álmaimban sem hittem volna, hogy egy részeges ébredés után ezzel a csapattal küzdök meg vállvetve a sötét boszorkány ellen, akit most láttam életemben először. Az ismétlést természetesen ki fogom hagyni és még így a dolgok végeztével sincs módomban, hogy gratuláljak magunknak. Nem. Épp elég mázlim volt, hogy nem döglöttem bele ebbe a küldetésbe, amibe akaratom ellenére sikerült belerángatniuk. A jel legalább eltűnt, így különösebb utóhatások nélkül végre a hátam mögött hagyhatom a bandát. Kissé kimerülten és fanyarú arccal ugyan, de távozok. Lesz elég idejük megbeszélni a történtek fontosságát, addig én inkább megyek és kipihenem magam úgy, hogy lehetőleg másnap már ne is emlékezhessek a mai napra. Nem azt mondom, hogy annyira nehezemre esett volna bűbájokat küldözgetni és embereket menteni, de azért egy másnapos ébredés után nincs száz százalékon az ember. Jelenleg is inkább ki akarom dobni a taccsot... Egész nap magamban tartani azért igazán hősies tettnek bizonyul.
//Én is nagyon-nagyon szépen köszönöm a mesét! Hamarabb elszaladt az idő, mint gondoltam. Hihetetlen élvezetes volt és hálás vagyok, hogy részt vehettem benne én is! //
Alistair Wilson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2021-04-14, 16:01
Mikor mindenki sorfalként áll elém, a kezembe vett láda és Deneira közé, rám zuhan a nyomás, hogy minél hamarabb fel kéne nyitni ezt a vackot, mert még képes és mindenkit megöl az indáival! Elvesztem a koncentrációm maradékát és amúgy sem ismerek még túl sok nyitó varázslatot így bennem nem merül fel, hogy mivel is kéne próbálkozni, persze azért foggal nem próbálom meg felfeszíteni. A megoldást pedig Galen varázslata hozza össze és a láda teteje felpattan én pedig igyekszem nagyon nagyon biztosan tartani. Egészen addig, amíg Deneira le nem tépi magáról a familiárisomat és falhoz nem csapja, mire a lény szisszenő, reccsenő hanggal a földre csúszva nem kezd vergődni, mint egy szárnya szegett lepke. A csapódáskor belőlem is kiszakadt egy fájdalmas kiáltás és megszédülve rogyok térdre, de én kapaszkodom a ládába... Amikor viszont lecsapódik a fedele, önkénytelenül magamhoz szorítom, bár rettenet erőtlenül majd össze is csuklok, eldőlök oldalra mint egy zsák kolompár. A familiárisom pedig végre nem szenved tovább hanem szerte foszlik. Elnyel a jótékony sötétség. A Szent Mungóba kerülve pár óra elteltével én is magamhoz térek. Most valamiért nagyon kellemetlen az ébredés, mintha nem kapnék rendesen levegőt és hamarosan köhögve ülök fel és légszomjjal küzdve keresem az asztmapipámat. Amint megvan rendezem a légzésemet és amikor realizálom, hogy egyébként biztonságban vagyok, de anyáék sehol, simán a pipát szorongatva fejemre húzom a takarót és hősiesen öt perc magányba vonulok, hogy az utólagosan rám törő sokkot és leginkább szomorúságot egy kicsit le tudjam csillapítani és kizárni minden hangot a fejemből. De utána már újra mondhatni mozgékonynak és aktívnak mutatom magamat, csak hogy minél hamarabb haza mehessek. Annak az aurornak, aki hozzám ér oda a vallomásom felvétele végett, igencsak meg kell küzdenie a totálisan darabjaira hullott figyelmemmel, ugyanis folyamatosan azon jár az agyam, hogy anyáék mennyire lesznek vajon kiborulva ezúttal...? Mindenesetre jó érzéssel tölt el, hogy másnap nem kell rögtön még vissza mennem a suliba és Arthurnak is küldök pár bocsánatkérő levelet, mert alaposan bele rántottam ebbe az egészbe szerencsétlent!
///Köszönöm a játékot! Szuper volt végig és sokat hozzá tett a kölyökhöz, nagyon örülök. * 3 *
Úgy érzem, a szerelem felelős az alternatív világokért… Mert ennyi energia nem fér el egyetlen valóságban!
Ginny Weasley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2021-04-14, 15:23
A foglyok & Ginny
[You must be registered and logged in to see this image.]Az egész jelenet annyira abszurdnak tűnik és egyáltalán nem valóságosnak, hogy ameddig még tiszta a fejem, elgondolkodom azon, hogy ez valóban megtörténik e vagy csak álom az egész. Talán még meg is csípném magam, de közben sikerül Gerard vélabájának alákerülnöm, így esélytelen, hogy bármi másra tudjak gondolni, csupán hogy a férfi milyen csodálatos és örökké a közelében szeretném tudni magam. Soha nem éreztem még ilyen vonzódást, ahogy végül eltűnik mindez, szinte értetlenül pislogok egyik helyről a másikra és a pálcámmal igyekszem valamiféle pajzsot vonni magam köré vagy épp támadást véghez vinni, amivel esetleg a felém tűző indákat kivédhetem és ezzel maximum kisebb sérüléseket szerezve jutok el a többiek irányába, hogy segítsem őket a nagy végharcban. A láda végül kinyílik és mindenféle mágiát beszív körülöttünk, majd ahogy a nő is belekerül, szinte leesik egy nagy kő a szívemről. Ennyi lenne hát? Hirtelen csend lesz, lélegzetvisszafojtva állok és pillantok körül a többieken. Néhányan csúnyán megsebesültek hiszen közelebb voltak a harchoz, mint én, ezért csak néhány karcolással megúsztam most a helyzetet. Mivel még van bennem némi lélekjelenlét, ezért a familiárisommal együtt a sérültekhez sietek és igyekszem segíteni rajtuk, amíg meg nem érkeznek az aurorok és a gyógyítók. Utána természetesen együttműködően mindent elmondok amit tudok, hagyom, hogy megvizsgáljanak, ha szükséges és talán nem kell bevonulnom az Ispotályba, így most visszatérhetek az iskolába, hogy egy kiadós alvással és némi nyugalommal kiheverjem az itt történt izgalmakat. Az tény, hogy rég keveredtem már bele hasonlóba, de bízom benne, hogy a jelenlegi tudásommal és ismereteimmel valahol én is hozzájárultam a varázsvilág védelmére.
Őszintén szólva nem gondolok bele a lehetséges következményekbe, vagy abba, hogy azok esetlegesen hogyan érinthetnék eme kalandban résztvevő egy egyes személyeket. Egyszerűen ösztönösen cselekszem. Ki tudja milyen indíttatásból, de úgy érzem védenem kell a láda körül csoportosulókat. Shanna láthatóan nem igazán van magánál. Ali pedig a láda nyitásával vesződik, és még kiskorú is. Lizzyt pedig talán csak azért lökném el legszívesebben az útból, mert lány, és hát a lányokat védeni kell. Vagy ilyesmi. Noha tudom, hogy a szőkeség sebezhetetlen, a VMS-en volt alkalmam látni eme képességét, de mégsem szeretném, ha baja esne, vagy a legkisebb módon megsérülhetne, valami még számomra is megmagyarázhatatlan inditatásból. Szóval nem marad más mint, hogy egyszerűen a saját nem rég felfedezett képességemben bízzak, és hogy ez elég lesz ahhoz, hogy a többiek felnyissák a ládát, és legyőzzük Deneirát, akinek szemmel láthatóan igen fontos volna megszerezni még ez előtt a ládikót. Persze tudtom valahol az agyam mélyén, hogy kockázatos amit teszek, hiszen ekkora mértékben még sosem próbáltam változtatni a testemen és talán csak percekig fog kitartani, mielőtt teljesen kimerülnék. A hátammal ellentétben pedig a végtagjaim védtelenül maradtak. Így igen rövid időn belül, érzem a fájdalmat, amit egy-egy találat jelent. Olyannyira, hogy az arcomra kiülő fájdalmas fintor mellett meg is roggyanok. Jóformán egy pillanatra kénytelen vagyok féltérdre ereszkedni, mielőtt ismét megtalálnám az egyensúlyt. Azt is talán csak valaki pajzsbűbájának köszönhetem, hogy sikerül ismét talpra állni. Viszont nem látom, hogy ki idézte meg azt, vagy igazából a nő ellenni harcból sem fogok fel sokat, pusztán a fogaimat összeszorítva próbálom tartani a helyzetem. Aztán valahogy felpattan a láda teteje, én pedig annyit érzékelek a valószerűtlenül gyorsan történő eseményekből, hogy mintha elhagyna a képességem, ami eddig védelmet jelentett, ezzel együtt végtelen kimerültség és a testemben cikázó fájdalom kettőse lesz úrrá rajtam. Tulajdonképpen már az sem igazán hatol el tényleges tudatomig, hogy sikerült Deneirát csapdába ejtenünk. A tekintetem egy pillanatra Lizzy-t és az apámat keresi, mielőtt végleg összecsuklanék, és elnyelne a jótékony homály. Arról már fogalmam sincs, hogy hogyan, és miként érhetek földet, vagy ez után hogy kerülnek aurorok, és gyógyítók a helyszínre. Arról pedig pláne, hogy én, hogyan kerültem a Szt. Mungoba. Arról is csak akkor kapok igazi képet, hogy mennyi, és milyen súlyos sérülést szedtem össze, amikor egy kórteremben magamhoz térve egy medimágus tájékoztat erről, a tagjaimba visszakúszó fájdalommal együtt. Nem tudom, hogy apám elkísért-e idáig. Igazából valahol a lelkem mélyén, még magamnak is bevallatlanul két dolgot remélek. Hogy a történtek fényében, legalább most egy icipict büszke rám, és hogy valahogy sikerül elhallgatnia a történteket anyám és Alex elől. Csak feleslegesen aggódnának. Amikor eljönnek kihallgatni, némiképp bágyadtan ugyan, de együttműködően válaszolgatok a kérdésekre. A névtelen képeslapot egy darabig csak nézegetem. Valahogy ismerős számomra a kézírás. Egy pillanatra felötlik, hogy talán Gilly az, de végül elvetem a gondolatot. Egyrészt honnan tudná, hogy itt vagyok, másrészt neki kicsit más a kézírása, harmadrészt aláírta volna, vagy szimplán csak nem távozik, mielőtt magamhoz térek. Alex szintén nem lehet, hiszen ő egy másodpercet se tágítana mellőlem, teljesen más a kézírása, és a szívecskék sem kifejezetten az ő stílusát tükrözik. Meg talán reményeim szerint nem is tud semmit sem az egészről. Nem vagyok biztos benne, hogy jót tenne neki. Igen, ebben a helyzetben is képes vagyok jobban aggódni a családom lelki állapotáért, mint magamért, vagy a Deneira-láda problémáért. Noha azt a ládát szívesen tanulmányoznám még, bár erre aligha nyílik több lehetőségem.
//Köszönöm szépen a szuper kalandot! //
ϟ”Az igaz ügyért küzdeni még akkor is kötelesség, midőn már sikerhez nincsen remény.”ϟ
Amikor Daniel mellém lép, hogy ő is élő pajzsként funkcionálhasson, szívem szerint elhajtanám a fenébe, hiszen a végén még valami komolyabb baja esik, itt és most azonban elég szépen össze kell szorítanom a fogaimat ahhoz, hogy ne vágjak valami csúnyát a fejéhez. Ő nem sebezhetetlen, számára akár komoly sérülésekkel is járhat a dolog. Én felgyógyulok percek, órák, akár pár nap alatt, de más már aligha lenne ilyen szerencsés. Mindenesetre, egyelőre emberhiányban vagyunk, hiszen jóformán minden lány Gerard bűbájának hatása alá kerül. Még a Shanna nevű nő is elveszti az eszét, pedig nem egy mai csirkének tűnik, ami az ilyesmit illeti. Dany megroggyanása láttán majdnem automatikusan feladom a küzdelmet, hogy a láda helyett őt védjem, de magamban elég hamar sikerül belátnom, hogy az nem kifejezetten a legjobb ötlet lenne részemről. Egyelőre még nem súlyos a helyzet, szóval tartom a védelmet, hiszen - ha kinyitják azt a dobozt - egy életre képesek leszünk elintézni ezt a pók-nőt. Jelenleg emberi alakban van ugyan, ettől függetlenül azonban továbbra is hatalmas veszélyt jelent mindenkire. Szóval, ha csak esélyünk nyílik rá, érdemes megpróbálnunk. A láda fedele végül felpattan, hála Galen varázslatának és minden mágiát magába szippant. A sebezhetetlenségem semmivé lesz, szóval ezúttal én is megroggyanok, miközben az indák továbbra is csapkodnak. Nem állítom, hogy eddig se fájt, de a képességem nélkül immár konkrétan érzem, amint a tüskék a bőrömbe akadnak, majd kissé felszántják azt. Fájdalmasan szisszenek fel, de igyekszem állni a sarat. Még a VMS alatt is eléggé megviselt, ha valamilyen varázslattal blokkolták a plusz képességeinket, most pedig egyenesen tűrhetetlen ez az egész helyzet. Elég kicsi a fájdalomküszöböm, hála a sebezhetetlenségemnek. Nem sikerült még hozzászoknom, hogy az ilyesmi fáj és még kockázatos is az emberi test számára. Végül Deneira eltűnik a láda belsejében, majd beáll a halálos csend, amelyet csupán az aurorok hoppanálásának hangjai törnek meg. Én viszont nem foglalkozom velük, hiszen - amint észreveszem, hogy Dany nincs pont a legjobb bőrben - ugrom hozzá, hogy legalább attól megkímélhessem, hogy az ájulása miatt a földre zuhanjon. Én is szereztem pár csúnyább vágást, de egyelőre jobban foglalkoztat az, hogy ő rendbe jöjjön. Nem szeretném, ha bármi baja is esne és különben is... A képességem visszatért, egyszóval nemsokára már kutya bajom se lesz. Vannak ugyan gyógyítói képességeim, de ezúttal úgy érzem, jobb, ha ezt a részét a dolgoknak szakemberekre bízom. Talán többet ártok, mint használok vele. A sérüléseimet nem hagyom, hogy ellássák, ahogy a Mungóban se szeretnék túl sok időt tölteni. Csupán Danyhez ugrom be, amíg nem tér magához és hagyok számára egy névtelen képeslapot, tele jókívánságokkal és néhány szívecskét is odabiggyesztve. Egyelőre ugyanis nem visz rá a lélek, hogy személyesen is lépjek az ügyben. A kihallgatáson természetesen engedelmesen válaszolok minden felmerülő kérdésre. A lényeg továbbra is az, hogy sikerült Deneirát bebörtönöznünk, szóval egyelőre megúsztuk mindenféle komolyabb következmény nélkül...
(Nagyon szépen köszönöm a játékot, imádtam minden egyes pillanatát )
A csapatmunka az, amikor sokan csinálják azt, amit mondok.
Az akció nagyrészéről lemaradok, az elmém nagyon csúnyán meg lett tépázva, még ha nem is csak Gerard által, de korábban megtévesztett minket a nő Daphne alakjában, amit nem vettünk észre, aztán a réten is ott ragadtam, egyértelmű, hogy valami nagyon nincsen rendben. Éppen ezért, hiába tombol a harc körülöttem, én teljességgel lefagyok, amikor a gyűrű visszakerül Gerard kezére még akkor is cselekvésképtelen vagyok és Alinak kell elvennie a ládát és védelmeznie engem is, hiszen Deneira dühe próbál áttörni Gerardon és azt cibálni, akinél a láda van. Rezignált tekintettel nézem végig, ahogy mindenki körülöttem küzd, kiabál, száguldanak az átkok, aztán kicsap a láda fedele és megindul a szippantás. Soha életemben nem fagytam még le, mindig minden problémán perceken belül felülemelkedtem, ezért nevelnek auror tisztnek és ezért szoktak még kiképzett aurorok is harcedzett boszorkányszámba venni úgy is, hogy még a mesterszakot végzem. Csak akkor ocsúdok fel, amikor már az ősi lény, akit boszorkánynak már nem is nevezhetnénk eltűnik és Gerard összeomlik a kimerültségtől, azonnal odaugrok, hiszen a vélabáj már teljesen elmúlt és csak a Jake iránt érzett szeretetemből maradt üresség tátong a helyén. Ha haragszom is rá azért, mert lényegében használhatatlanná tett pont akkor, amikor a legfontosabb lett volna, hogy segítsek, most félreteszem és míg Dany-hez valószínűleg az apja lép oda felnyalábolni, én az aurortársamhoz. - Ha nem lennél ennyire romokban... - suttogom halkan, de túl feszült vagyok még mindig ahhoz, hogy elmosolyodjak a kis viccemre, amit amúgy se hall senki. Nem vagyok gyógyító és fogalmam sincsen mennyire súlyosak a sebei, csak azt látom, hogy magához térni nem akar, bár lélegzik és ver a szíve, persze, hogy aggódom. Sikerült bebörtönözni a szörnyeteget, még ha a végjátékban nem is vettem részt, de egyelőre inkább kudarcként élem meg az egészet, mintsem sikernek. Ahogy megjelennek az aurorok és a Szent Mungóba viszik a sérülteket én, mivel mindenki védett, míg kába vagyok és nem harcoltam teljesen sértetlenül nézek utánuk, de nem sokáig, azonnal Jonas Black mellé kerülök és megpróbálok beszélni néhány szót vele, mielőtt még szétválasztanának minket. - Jól van? Még is merre volt... az elmúlt öt évben? Azt hittük meghalt. - mondom neki, persze nincsen sok időnk, így amikor mindenkit behoppanálnak a Minisztériumba én is megyek jelentést tenni a lehető legpontosabban visszaadva az egészet, akkor is, ha ezzel több ponton is bajba keverem magamat, hiszen privát küldetést vállaltunk el civilekkel, harcba szálltunk ezzel a másvilági teremtménnyel és minimum kétszer mutattam jelét, hogy jelen állapotomban egyáltalán nem vagyok alkalmas a bevetésre. Próbálok összeszedett lenni és egyetlen egyszer sem mondom ki, hogy Jake miatt vagyok ennyire széthullva, nem fogom az özvegy kártyával védeni magamat... Néhány nap múlva, ha kiderült lesz-e eljárás ellenünk, szófogadatlan aurorok ellen és Gerard megjelenik a virággal és a csokival a Troofin háznál, csak sóhajtva egy bágyadt mosollyal fogadom el, mert tudom, hogy nem neki vagyok képtelen megbocsájtani, hanem magamnak.
// Köszönöm szépen a játékot, nagyon izgalmas volt és érdekes akadályokat gördítettél ellenünk, az antigravitáció volt a kedvencem. *-* //
Mondhatnám, hogy igazán sajnálom, hogy Shannát, és a többi lányt ilyen helyzetbe hoztam, később talán keseregni fogok rajta eleget. Ám ebben a pillanatban a bizonyítási vágy, a griffendéles vakmerőség, az auror elhivatottság, na meg a nagy adag újonnan előjött véla szeszély olyan masszát alkot a lelkemben, hogy nem gondolok a következményekre, csak miután látom, hogy vörösök, szőkék, barnák egyaránt a lábaim előtt hevernének, ha hagynám. Ám pont a lényeg, a fekete az, aki simán lerázza magáról a kábulatot, így nincs is értelme. Mázlinkra legalább a hímek nem támadtak nekem! Shannát sajnálom legjobban, amikor rámtör a lelkiismeret furdalás, hiszen ő elvesztette Jake-et, én pedig még az elméjébe is belemászok, de most nincsen idő ezen nyavajogni, minden áron meg kell döntenünk a nő uralmát, aki már több generációval is végzett korábban. Miközben rámarkolok a nő torkára, a másik kezemmel tépkedem le a tüskés indákat, de mégsem vagyok polip, be-betalálnak, s egyre jobban fogy az az erőm. Én vagyok a fókuszban, de közben a nő rajtam keresztül üti Danielt és Lizzyt is, amennyit lehet, igyekszem felfogni mindebből. Alistair besegít az aliannel, a többiek is támadnak, vagy pajzsoznak rendesen, s a láda végül felnyitásra kerül, ezt ugyan nem látom, de sejtem, hiszen a mágia örvényként repül ki a környezetünkből, a korábbiakból adódóan várható volt mindez. Most már puszta kézzel tartom a boszorkányt, meg-megroppantva a gigáját, miközben érzem, hogy megroggyan a térdem, lassan már rá támaszkodom, de nem eresztem. Nem tudom, hogy mikor is lehet időben, hogy én ájulok be előbb, vagy a nő tűnik el a láda mélyén, ám végülis mindegy. Eluralkodik rajtam a jótékony homály, hogy aztán napok múlva végigjárjam a lányokat, hogy ha már talpra tudok állni. Minimum egy csokor virág és egy doboz csoki jár mindüknek, amiért ilyen ostobán az ő lelkivilágukat is kockáztattam. Daphne remélhetőleg megérti majd, hogy még bőven tanulom-e képességet, a pillanat hevében ez tűnt a jó megoldásnak. És végülis.. győztünk? Legalább a kedvesért nem kell aggódni, ha történt volna vele valami, akkor kirángatnám a beste lelkét a ládából, hogy befejezzem a megkezdett mozdulatot.
//Köszönöm szépen, nagyon tetszett, az epik végjáték meg sokáig emlékezetes marad, az tuti^^//
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
A drámai végjáték kialakulóban, amikor Deneira visszarobbantja magát a falon keresztül es ezzel gyakorlagilag vélhetően a védelem is megszűnik, amit a szobára helyezett. A csapat továbbra is igen hatékonyan működik együtt és erősítik egymást, kivéve persze akik Gerard vélabája miatt kissé furán cselekednek. Gerard a fémessé formált kezével veti rá magát a veszélyes nőszemélyre és kezdi el folytogatni és ezzel készteti belassulásra, bár a tüskés indák fájdalmasan csapnak neki oda újra és újra, ahogyan a nő egyre inkább veszélyben érzi magát, főleg amikor felharsan a felszólítás a láda kinyitására is. Shanna szegény közelít, csoda, hogy vékony nyálcsík nem gördül le a szája szélén, pedig Jake arca minduntalan igyekszik a tudatába férkőzni Gerard helyett és talán néhány pillanattal a gyűrű felhúzása előtt sikerül is magához térnie, megtorpannia a ládával együtt, amit így Ali gond nélkül ki tud kapni a kezéből, miközben a familiáris Deneirára veti magát, hogy megpróbáljon belépetézni... izé lefogni az arcát és ezzel is hátráltatni. Lizzy és Dany a testükkel védelmezik a ládát és az azt kinyitni próbáló szőke fiút. Lizzy tényleg igen enyhe sérüléseket szenved csak el, Dany ellenben néhány csapás után megroggyan, hiszen bár a teste védelmet kap, de a végtagjai már kevésbé. Selen pajzsbűbája segít annyit, hogy a fiú ne essen össze Lizzy mellett, és tartani tudják a védelmet, mert a nő még így az Aliennel az arcán is próbál előre törni, amíg aztán fel nem sikít Grayson támadásának hála. Deneira így is veszélyesen közel kerül a ládához, Ali viszont hiába próbálja feszegetni nem sikerül puszta kézzel kinyitnia, amíg be nem talál Galen varázslata, és így már végre felpattan a láda teteje. A szoba vadul kavarogni kezd, a láda szinte éhesen szívja magába a környezetében lévő mágiát, amiből nem régiben kiengedtek belőle egy adagot. Selen pajzsa eloszlik, Dany védelme egy pillanat alatt megszűnik, ahogyan Gerard karja is normálissá válik újra, és még Lizzy képessége is néhány pillanatra felmondja a szolgálatot, így még ő is beszerez pár plusz sérülést, ahogyan az indákkal csapkodó nő éppen letépi még magáról Ali famailiárisát és a falhoz vágja, hogy aztán egy újabb fülsiketítő sikítás közepette szívja magába a láda és csapódjon be a teteje. Hirtelen fájdalmasan éles csend áll be, amit csak a halk pukkanások szakítanak meg, ahogyan egyre több auror jelenik meg a helyszínen. Dany és Gerard érzik, hogy nagyjából eddig tartott az erejük, valószínűleg elájulnak a szerzett sérülések, szúrások és vágások hatására. Lizzy talpon van, a képessége visszatér, de így is jónéhány vágást sikerült szereznie. Ali pedig láthatja, hogy a familiárisa kínlódva vergődik a földön, ami miatt ő is csoda, ha eszméleténél tud maradni. Az érkező aurorok elképedve próbálják felmérni a helyzetet, a velük tartó gyógyítók a sérültekhez rohannak azonnal és hamarosan már el is hoppanálnak velük vélhetően a Szent Mungóba, ahová valószínűleg a foglyokat is elviszik.
A sérültek néhány nap kényszerihenőt töltenek a Szent Mungóban, Dany és Gerard az ájulásból pár óra múlva magához tér. A többiek kiesbb sérüléseit is ellátják az aurorok, hogy aztán mindenkit egyesével kihallgassanak, mint mindig. Ennek fényében természetesen rendbe teszik a falut, visszajuttatják a gyerekeket is a családjaikhoz. Daphne is az érkezők között van, tehát Deneira csak felvette az alakját, de nem bántotta a nőt. A ládát biztos helyre szállítják a belezárt Deneirával együtt.
//Ali kérlek még a hozzászólásod előtt dobj a familiárisod életben maradására - 50 % az esély, tehát hat oldalú kockával dobj a kockadobások fórumába:
Páros: Elpusztul (Amennyiben elpusztul természetesen újra megtudod idézni ugyanebben a különleges formában és a különleges képessége is megmarad, de a nem különleges képessége elveszik, újra dobható lesz. Ha a fami elpusztul, Ali is elájul.) Páratlan: Életben marad
Köszönöm szépen a játékot! Határidő ezúttal már nincs a záró hozzászólásokra, de ha mindenki írt azután jövök majd a jutalmazással, addigra kitalálom mi legyen. //
Grayson Paisley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2021-04-08, 21:15
Selenének tartozom majd egy bocsánatkéréssel, amiért majdnem őt is kisodortam a falon a büdös nősténnyel együtt, de most nem érkezett el annak az ideje. Bár a vélabáj rám nem hat, attól még felszisszenek látván a lányok tekintetének fátyolos rajongással telítődését. Isteni szerencse, hogy Sera nincs a közelben, mert nem igazán bírná el az önérzetem - ha nem mutatnám ki, akkor se - hogy másra meresszen áhitatos szemeket. Selenet automatikusan lököm magam elé, amikor a robbanás hangja megüti fülemet. Nem tudom, hogy ennyi idő alatt milyen közel juthattunk a ládához, de inkább engem találjon hátba bármi a robbanásból, mint a diáklányt, akivel egyszerre indultunk és ugyanonnan átszelni a láda és a fal közötti távolságot. A közös pajzsnak hála nem is nagyon kell kárfelmérést végeznem, úgy tűnik egyelőre szerencsénk volt. A fiam és oldalbordája azonnal Alistair segítségére sietnek ládanyitás kapcsán, ennyien csak-csak elégnek kell lenniük hozzá, így én inkább Deneirára koncentrálok, s ha Gerard fojtogatása meg Selene mozdulatlanság-bűbája nem hatna, akkor megpróbálkozom egy sectumsempra-val, hátha a csápos nőstény a vágás hatására egy időre abbahagyja a kaszabolást az indáival. Nem hiszem, hogy kinyúlna tőle, de talán a fojtogatással és a moccanatlansággal karöltve már hatásosnak bizonyul. Akár sikerül a varázslat akár nem, hogyha relatíve túl közel érne Deneira a ládás csapathoz, s ők még nem tudták kinyitni a ládát, akkor megpróbálom újra a képességemet használni, s hogyha sikerül odaférkőzzek, akkor a bezárt láda anyagán átnyúlva akármi is van benne, azt megmarkolom és kiemelem. Lesz, ami lesz. Ha életveszélyes dolog rejtezett odabent, akkor maximum megszívom. Mindenesetre a cél érdekében bármit, az a fontos, hogy a csapat előrébb legyen, a személyes épségem kevésbé foglalkoztat jelenleg.
//Átjárás szilárd anyagokon - meseképesség 2. At tud nyulni szilard anyagokon es ami alatta/mogotte van kisebb targy azt at tudja emelni (ilyenkor viszont nem lat at a tuloldalra tehat ha olyan a hely akkor vakon tapogatozos a dolog)
Sectumsempra Szúró-átok A célszemély testén mély vágás keletkezik. HP6 A hatodik kötetben Harry Potter életveszélyesen megsebzi Draco Malfoy-t vele. Az ötödik részben, Piton emlékeiben is megjelenik, de akkor Piton elvéti a célzott James Pottert. Itt nem varázsigével szerepel. Perselus Piton találta fel. A latin „sectura” (vágás) és „semper” (mindig) szavakból.
Egy pillanatra elhittem, hogy milyen jó öltet volt ez. Már szinte hallottam a győztes fanfárok hangjait fejemben, ahogy emeltem fel a pálcámat, de ekkor bejött az egyetlen dolog, ami képes minden tönkre tenni. A kommunikáció hiánya. Meg kellett volna beszélnünk egy tervet, de persze olyan hirtelen csöppentünk ide, hogy pislogni sem volt időnk.
Épphogy nem tarol el engem is a professzor áldozatával együtt, mivel az előzőlegesen hátra tántorított Deneira elől egy nem túl kényelmes vetődéssel sikerült kitérnem. Se a varázslatom, se a meglepetésre való apellálásom nem sikerült. Remek nap ez a mai, minden balul sül el. Ámulva figyelem premier plánban, ahogy a mindig is kedves és véleményem szerint visszafogott tanárúr mint valami faltörőkos sikeresen kilöki ellenségünket a falon. Persze, nem vagyok olyan hülye, hogy azt higgyem ezzel vége is. Amilyen gyorsan csak tudok feltápászkodom és feltehetőleg Paisley proffal az oldalamon lépünk vissza a ládához, foglyokhoz és a csapathoz.
Elkövetem, azt a hibát, hogy Gerardra nézek. Elhittem, hogy csak azért, mert bennem is véla vér folyik nem fog rám hatni a bája. Pedig az eddig teljesen közömbös férfiből hirtelen Adonisz lett és kedvem lenne nyálazva követni lépte nyomát. Hatalmas erőket kell megmozdítanom, hogy ne változzak zombi szolgává és valami hasznosat is tudjak csinálni, az előbbi csúfos kudarcom után, de sikerül. Valahogy. Figyelmemet a két fogoly felé irányítanám, mintha az ébredeznének, de a berobbanó fal kissé közbe szól. Tágra nyílt szemekkel nézem ahogy megindul csápjaival a kis ládás csapat felé. Oké, ezt a színtű félelmet még a véla bűvkör sem tudja tompítani, pláne, ha sikerült azt a nyavalyás gyűrűt visszavennie Gerardnak.
Eddig nagyon úgy tűnik, hogy a nő maga immunis az igékre, de a képességekre nem. No, nem mintha nekem lenne hasznos képességem vele szemben. Annyit megtehetek viszont, hogy küldök egy Protego maxima* varázslatot a két félájult felé, csak úgy biztosításként, miközben magam is a ládaköré állok közé sorolok, s mindenre készen állok. Ládát feszegetni, élőpajzsot játszani és Deneira csápjait Immobilus* igével megcélozni, hátha.
//Protego maxima: Erősebb pajzs bűbáj, de nem a legerősebb verzió. Immobilus: Mozdulatlanság bűbáj. Valamint ugye Selene is relikviamester, de alacsonyabb szintű, mint Dany. Mentális ellenállás: 14 Dobás: 14
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2021-04-06, 08:13
A foglyok & Ginny
[You must be registered and logged in to see this image.]Még szerencsére részben azért tudok segíteni a többieknek a védekezésben és a támadásban is. Túlerősben vagyunk és ez nem ad akkora okot az aggodalomra, de azért mégis görcsbe rándul a gyomrom, hiszen tudjuk, hogy a nő milyen drasztikus dolgokat tud tenni és milyen erős, még így is, hogy ennyien állunk vele szemben. Minden erőmmel azon vagyok, hogy megtartsam a familiárisom pajzsát és a telekinézissel irányítsam a nő mozgását, de sajnos ez nem tart túl sokáig, hiszen Gerard vélabája egy szempillantás alatt bűvöl el és minden folyamat megszakad, amit eddig irányítani próbáltam. Csak a férfit látom magam előtt, bármennyire is igyekszem ellene küzdeni nem tudok és óvatosan, nyál csorgatva, lassan elkezdek felé közeledni. Semmi külső hatásra nem tudok most figyelni, felőlem akár fel is robbanthat mellettem bármi, most csak arra tudok koncentrálni, hogy mielőbb Gerard közelébe érjek és az övé lehessek, örökkön, örökké. Ha a férfinak sikerül visszahúzni a gyűrűt, akkor egy szempillantás alatt térek magamhoz. Nem értem hirtelen, hogy mi történt és hogyan történt, némi lassúságot most még érzek magamon és megpróbálom felvenni a fonalat. Látom, ahogy néhányan a láda körül küzdenek Deneirával, én pedig azt sem tudom hová kapjam a fejem és mit tegyek, kissé szégyenlem magam amiért ennyire hatott rám ez a dolog, pedig tudom, hogy nem az én hibám, de elhatározom azt is most, hogy ezentúl a mentális ellenállásomat is fejleszteni fogom ha lesz rá érdemileg lehetőségem. Mindenesetre ha sikerül magamhoz térni, akkor igyekszem a többiek segítségére sietni, bármilyen módon, ahogy nem fogom őket hátráltatni. Óvatosan közelítek, megpróbálom elkerülni a nőből kikúszó indákat.
Még sikerül hallanom a fickó motyogását valamennyire, ám odáig már nem jutok el, hogy megerősítsem a csapat feltételezését, ugyanis ők már rajta is állnak a szituáción. Én azért meglepődök, hogy Deneiráról ennyire könnyen lepattan az egyik bűbáj, bár szerencsére az utóbbi sikerrel jár. Nem igazán volt alkalmam még megküzdeni egy erősebb varázslóval, s így is keveset tudok róla, nem túl kecsegtető a megjelenéséből származó aura. Az események szépen pörögnek körülöttem és egyelőre hagyom, hogy a ládával a többiek birkózzanak meg. - Tudnátok egy kicsit sietni?!- vetem oda, amíg a csápokat növesztő Deneirára nézek verejtékes homlokkal. Egyáltalán nem tetszik, amit látok és ha a csapatnak nem sikerül szétnyitni a ládát maguktól, akkor még egy utolsó bűbájt képes leszek bevetni. Deneira és a láda közé állok, hogy kikiálthassam a varázsigét. - Sistem a perio.- intek pálcámmal a ládára, s ha mágikusan van lezárva, akkor ezzel remélhetőleg ki is fog majd nyílni. Haszontalan bűbájnak tekintettem ez idáig, de most a legnagyobb reményeimet fűzöm hozzá. Mivel közelebb értem a ládához és ezáltal Deneirához is, lehet nincs túl sok időnk a végszóig.
//Sistem a perio: Tom Denem ezzel a varázsigével nyitja ki a ládát, melyben Hagrid tárolja Aragogot. ("Mágikusan lezárt láda nyitása.")//
Daniel G. Paisley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2021-04-04, 14:27
Az események mindössze pillanatok leforgása alatt történnek. Egyetlen másodpercre elcsípem apám pillantását, de ez most az a pillanat, amikor békésen teázgatva cseveghetnék vele arról, amit ma találtunk, és amit feltételezni vélek. Pedig esküszöm, hogy ebben a pillanatban szívesen mutogatnám neki a ládát, és a jeleit, kikérve a véleményét a dologról. Most viszont az események miatt csak a saját tudásomra, vagy inkább csak sejtett elméleteimre támaszkodhatok. A következő pillanatban az apám már a fizikai erejét felhasználva kilöki Deneirat a falon, és jutunk néhány pillanatnyi szünethez. Amiben Ali hangja zökkent vissza a jelenbe. Amibe Shanna éppen Gerard után bambul. A hugrás háztárs viszont remekül mondja, ki kell nyitni a ládát. Tudom, hogy így van, akkor is, ha nincs időm ezt megmagyarázni a többieknek. Szóval gyorsan vetődöm be Lizzy mellé háttal Deneiranak, hogy valamelyest segítsek neki testtel védeni Alit és Shannát, miközben a teljes hátamat a legutóbb szerzet anyagmanipuláló képességgel teszem páncél keménnyé. Ami azt is jelenti, hogy pusztán percek kérdése, hogy mikor merülök ki teljesen, mert ez nem tartható soká. Ha pedig a lábam, vagy a kezem sikerül a nőnek eltalálnia, még szenvedhetek komoly sérüléseket. Szerencsére nem is kell néhány percnél tovább tartanom a képességem, elég addig, amíg Ali kinyitja a ládát. Ha esetleg Ali nem boldogulna vele egyedül, akkor szó nélkül igyekszem segíteni neki, lehetőleg úgy fordítva a ládát, és a tulajdonságait, hogy Deneira ellen használhassuk, vagy legalábbis elhozza azt az egyensúlyt, amit sejteni vélek. Utólag majd ráérek megmagyarázni, hogy mért nyitogattuk egy ismeretlen varázstárgyat.
//Relikviamester: 3. szint: Bármilyen varázstárgynak (ami nem relikvia és ereklye) meg tudja mondani hogy mikor és mire készült, a pontos használatát. Nem hatnak rá az átkozott tárgyak (kivétel relikviák és ereklyék, tehát erős mágus által készített varázstárgyak). 4. szint: Az önálló akarattal rendelkező tárgyak nem tudják rákényszeríteni az akaratukat, és még akkor is képes használni ezeket, ha direkt más számára készítették.
Anyagmanipuláció - mese jutalom: 2. Testszerkezetét nagyobb mértékben tudja alakítani pl. a keze fémes erősségű lesz, vagy olyannyira gumis, hogy akár ajtórés alatt is át tud nyúlni, felérve a másik oldalon a kilincsig. Minél nagyobb testfelületet érint az átalakulás, annál fárasztóbb, és rövidebb ideig képes rá. Pl. az ökle akár 1 órát is lehet fém erősségű, mire fáradni kezd, ha viszont az egész mellkasát / felső testét alakítja fémesen keménnyé kvázi páncéllá, akkor csak pár percig képes rá. Erős mágikus fegyverek pl. Griffendél kardja ugyanúgy képesek megsebezni, mintha nem lenne az átalakulás. Viszont a sima "mugli" fegyverek ilyenkor nem tesznek kárt benne, simán lepattannak a páncél keménnyé tett testrészéről.//
ϟ”Az igaz ügyért küzdeni még akkor is kötelesség, midőn már sikerhez nincsen remény.”ϟ
Személy szerint nem áll szándékomban jobban belegondolni abba, hogy ki is adta számunkra a megbízást. Talán tényleg mindent elrontottunk azzal, hogy idejöttünk, majd a foglyokat és a ládát is megszereztük ennek a... nőnek. Ezzel esélyesen a kezére játszottunk, de mégis ki sejthette volna? Ha valóban Deneira is volt itt a kezdetektől fogva, akkor nem csoda, hogy ügyesen manipulált és átvert minket. Hiszen a csapat nagy része diákokból áll, az aurorok és Paisley professzor pedig jó okkal bízott meg Daphnéban. Nem akadt hát nehéz dolga velünk. Véleményem szerint abban az esetben se izzasztotta volna meg a feladat, ha esélyesen tapasztalt emberekkel áll szemben. Amikor Gerard lekapja az ujjáról a gyűrűjét, igyekszem szorosan lehunyni a szemem, hogy ne kerüljek a hatása alá és ne akarjak mindenáron a közelében lenni. Így azonban semmire se vagyok képes. Nem látom, ki merre helyezkedik el a többiek közül, ahogy azt se tudom felmérni, hogy milyen varázslattal próbálkoznak ellene. Csak a hangokat hallom és a csukott szemhéjamon át beszűrődő éles villanásokat láthatom. Be kell hát látnom magamban, hogy ez így nagyon nem lesz jó. Főleg abban az esetben, ha szándékomban áll egy darabban elhagyni az épületet még a mai nap folyamán. Nekem pedig igenis a céljaim közé tartozik, ahogy az is, hogy egyszer és mindenkorra letudjuk ezt az egész Deneira-ügyet. Hirtelen elhatározással nyitom hát ki a szemem és szükségem van egy kis időre, mire képes vagyok leküzdeni ama vágyamat, hogy a lábaim ne egyenesen Gerard irányába lóduljanak meg. Néhány pillanatig csak egy helyben toporgok, szinte minden figyelmemet ismét a fiatal férfi irányába fordítva, de úrrá leszek a testemen és - noha a bűbáj hatása továbbra is fennáll - sikerül némileg lecsillapítanom magamban a késztetést. Időközben azért megpillantom, amint Shanna elindul felé és már-már én is csatlakozom hozzá, Alistair éles visítása hallatán viszont hamar lezuhanok a fellegekből. A hangja és a mondandója olyan hatással van rám, hogy még Gerard képességét is sikerül figyelmen kívül hagynom és a feladatra koncentrálnom. - Segítek! - ugrok ezzel az egy szóval Ali elé, aki kikapja Shanna kezéből a ládikót, majd igyekszem őt és Danielt minél jobban fedezni. Sebezhetetlen vagyok, ergó itt és most próbálok élő pajzsként funkcionálni, amíg fel nem nyitják a ládát. A tüskék által okozott sérülések természetesen fájnak, de némi fájdalmas szisszenésen kívül más hang nem hagyja el a torkomat. Annyi előnye azonban talán ennek is van, hogy a vélabáj helyett legalább a fájdalomra tudok koncentrálni. A képességem ellenére azonban az én tűrőképességem se végtelen, de igyekszem minél jobban kinyújtani azt az időt, hogy hátrálni kezdjek, esetleg elugorjak a tüskék indák útjából. Egyelőre tehát hősiesen állom a sarat és nem mozdulok azok elől, akik a láda kinyitásán fáradoznak. Az arcomat a két karommal próbálom védeni a komolyabb sérülések elől, de amikor van egy pillanatnyi időm rá, akkor igyekszem Deneirát némi taszítóbűbájjal feltartóztatni. Nem egy nagy valami, talán nem is hatékony ellene, de már az is sokat ér, ha csak egy fél lépést kénytelen a varázslat miatt hátrálni visszafelé. Időt nyerhetünk és talán pont az a tizedmásodperc lesz döntő minden szempontból számunkra.
Depulso: taszítóbűbáj. A célzott tárgyat eltolja. Sebezhetetlenség III. szint: III. Ellenálló mágikus támadásokkal szemben, tehát pl. egy avada kedavra számára nem halálos varázslat. A gyengéje kevésbé gyengíti az I. és II. szintű védelmét. Szerez sérüléseket, de ellenállóbb, mint egy átlag ember.
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2021-04-04, 01:01
Minden nagyon egyszerre történik és nagyon zavarossá válik az amúgy is elfáradt figyelemzavarom mellé. De valami nagyon határozott benyomás miatt úgy érzem, hogy Deneira fél valamitől.. Fél a ládától! Apa mintha említett volna valamit arról, hogy őt is inkább csak bezárni tudták bármikor is, semmit ténylegesen kárt tenni benne.. Mi van ha a ládának van olyan hatalma, hogy Deneirat magában is tartsa?! Mire észbe kapok Deneirat Grayson professzor kilöki a falon át és amikor a Grófnő eltűnik felrobban a fülemben a csend. - Shanna nyisd ki a ládát! - kiáltom el magamat inkább kétségbe esetten semmint határozottan. Amikor viszont látom, hogy valami eltereli a figyelmét, és még Deneira is vissza tér és még Gerard is neki ront a familiárisom is akcióba lendül, nemes egyszerűséggel kirobbanva a gubójából Deneira arcába csapódik ha tud és a szárnyaival teljesen körül ölelve rákapaszkodik a nő fejére, az összes karmával és teljes testével rászorít és rágömbölyödik, mintha csak vissza akarna zsugorodni a gubó méretébe, még a farkasfogakat is a tarkójába mélyesztve kapaszkodik. Persze mindezt csak ha sikerül meglepetésből támadnia és Deneira nem sodorja félre épp úgy ahogy a többi familiárist. - Dany segíts! - visítom el magamat ismét. Még egy fokkal kétségbeesettebben... Mert azt a hangot, szégyen-nem szégyen, nem lehet másmilyennek titulálni jelenleg. Shanna mellé vetem magam és ha csak nem szenved el a familiárisom olyan sérülést, ami engem is kiüt, akkor kikapom Shanna kezéből a ládát és Danyvel együtt megpróbálom kinyitni.
//Familiáris: Halálmadár - a familiáris fizikai erejét és adottságait bevetve megvalósítja az alienből a facehugger-t. - legalábbis egy részét.
A csapatmunka az, amikor sokan csinálják azt, amit mondok.
Kicsit még megcsapja a fülemet Alistair megjegyzése a félelméről az apjával kapcsolatban, de már nincs időm reagálni és talán jelen helyzetben nem is találnám meg a megfelelő szavakat. Annyira behatóan nem ismerem az apját, hogy megnyugtathassam, hogy erre semmi esély, bár hazudhatnék, hogy azt mondjam, amit hallani akar, de most még sem teszem. Az egyik foglyot felismerem, Jonas Black, bár egyelőre az információval sokat nem tudok kezdeni, bár az az évek során egyre biztosabb, hogy a viskója robbanásától jelentek meg a mágikus adottságok. Az viszont biztos, hogy mint Roxforti dolgozó, hozzánk tartozik és még biztosabb, hogy meg kell védenünk ettől a nőtől Beindul a harc, mindenki felveszi a kesztyűt és van, aki ügyesen idomul másokhoz, van, aki mondjuk kevésbé, de legalább a többség aktivizálja magát. Fogalmam sincsen, hogy milyen képességet kapcsoltam ki, de a lényeg, hogy még eggyel többtől fosztottuk meg és a rúnaterem miatt már így is vagy tízzel karcsúbb. Ha most sem sikerül sarokba szorítanunk... Akkor nagyon rossz döntést hoztunk, hogy apám háta mögött indultunk el a küldetésre és lehet veszélybe sodortunk egy maroknyi civilt és az egész világot. Amikor Gerard leveszi a gyűrűjét, bár Deneirára összpontosítok még is elkapom a szemem sarkából és a megtépázott idegeim felmondják a szolgálatot - ismét. Egy kalandon belül másodszor. Kiesek a ritmusból, bár még mindig ölelem az egyik kezemmel a ládát, a másikban a pálca meginog és lassan felé fordítom a tekintetem. A rózsaszín köd leszáll, megkavarja a fejemet, pedig nyilvánvalóan soha az életben nem néztem rá férfiként, amikor fiatalok voltunk Nicolas tetszett, amikor felnőttünk csak Jake számított és senki más. Még most is csak ő számít, senki más, hiába teltek el hosszú hónapok és hiába egyre biztosabb, hogy nem lehet közös jövőnk, hiszen szó szerint világok választanak el minket. - Gerard... - lehelem a férfi nevét és a szám kissé elnyílik csodálattal figyelve, ahogy fogja magát és Graysonhoz hasonlóan fizikai támadással ront a másvilági ki tudja hány ezer éves entitásnak. Mivel a vélabáj teljesen elönti az agyam azonnal megindul a lábam, bár én magam sem tudom, hogy igazából megérinteni akarom-e, magamhoz vonni, vagy megvédeni attól a nőtől, nehogy bántódása essen, minden esetre ameddig hat a képessége, addig a lábaim önkéntelenül lépdelnek előre - ami nem túl jó hír, hiszen ezzel a ládát is közelebb viszem az ellenfelünkhöz. Amennyiben Gerard vissza tudja venni a gyűrűjét valószínűleg megdermedek néhány pillanatra, hogy felvegyem az események folyamát és felfogjam, hogy még is mi történt az elmúlt pillanatokban, szóval lényegében sikerül nagyon csúnyán hátráltatnom a csapatot, ami ugyan csak félig az én hibám, hiszen Gerard vette le a gyűrűjét, de úgy is magamat fogom hibáztatni érte, hogy nem volt elég erős a mentális ellenállásom, hiába edzek rá körülbelül tizenegy éves korom óta.
Én magam nem pillantok le az ájultakra, csakis a célpontunk, azaz a főellenség érdekel. Értetlenkedve pillantok Arthurra, ha az életveszély merül fel, akkor nem kell habozni, bárki használhat pálcát. Vagy csak akkor kezd el védekezni, ha már mindannyian meghaltunk, s csak ő van talpon? Nem érek rá most aggodalmaskodni, hogy hol lehet Daphne, azonnal cselekednünk kell, s a véla varázst tartom a legerősebbnek, noha nem mérem fel, hogy még kevés ideje gyakorlom csupán. Ha több időt tölthetnék anyámmal, akkor ennek is meglenne a tanulási folyamata. Most egy roppantul kockázatosat húzok, de a meglepetés fél győzelem lehet. Ám nem esetünkben. A főnix is hiába repked, valahogy semmi nem jön össze, ám a többiek nagyon ügyesen pajzsoznak, és támadnak, a tanár még taszít is egyet a nőn, aki szó szerint bontja a falat. Mivel gyorsan átlátom, hogy Deneira ellen hatástalan vagyok, azonnal viszahúzom a gyűrűt, hátha megszünik a vonzerőm azok számára is, akik rám akarnának ugrani. Ha mégiscsak hátramarad valami kábulat, lerázom magamról őket, és a kezeimet átalakítom Terminatorosra, hogy egyenesen nekiszaladjak a nőnek, még az sem zavar, ha netán a többiek valami varázslattal támadnának, itt most gyorsan kell cselekedni, lesz ami lesz. Fémmé alakított tenyeremet a nő nyakához csattintom, ujjaimmal pedig ráfogok, ha sikerül, s addig szorítom, amíg el nem ájul. Érzem, hogy ezekben a pillanatokban a világunk sorsa dől el. Csak remélni merem, hogy Shanna valahogy észnél van, és halván a félájult fickó motyogását, ki tudja nyitni a ládát ha már nála van. Mivel látom, hogy a nő eleve a láda elé indul el, félúton találkozhatunk, s mivel mindkét kezem fémes, a szabad kezemmel a tüskés indákat tépegetem le, amikkel támadni szándékozik. Igen, most már látszik, hogy a ládát nem hagyja nekünk itt, akkor csak az lehet a megoldás, hogy kinyitjuk. Bevállalok minden sérülést, indacsapást, bármilyen varázslatot, amit a többiek szórnának ránk. Mintha életem minden egyes mozzanata ehhez a pillanathoz vezetett volna. Vagy sikerül győzni a gonosz felett, vagy elbukunk.
//Anyagmanipuláló 4. szint: Testszerkezetét nagyobb mértékben tudja alakítani pl. a keze fémes erősségű lesz//
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Shanna a férfit ismeri fel, amikor egy pillanatást vet a két ájult illetőre, bár már évekkel ezelőtt eltűnt, de egyértelműen a Roxfort volt biztonsági tisztje az, Jonas Black, akiről mindenki úgy vélte, hogy meghalt, bár nem találták meg a holttestét a romok között, amikor felrobbant a háza az udvaron. Gerard kérdését a nő látványosan figyelmen kívül hagyja. Hogy vajon eredetileg is ő volt itt, netán Daphne most valahol bezárva sínylődik az még kérdéses, ellenben a letartóztatásra csak nevet egyet. Láthatóan annak ellenére is szórakoztatja a fenyegetés, hogy a csapat jelentős túlerőben van. Gerard időfagyasztása mintha csak lepattanna a helyről, vagy a nőről, láthatóan nem jön létre, ellenben a gyűrűjét gond nélkül letudja kapni. A gond csak az, hogy egyelőre még nem tudja megfelelően fókuszálni a vélabájat... A csapat tehát gyors reagálással próbál cselekedni és egészen szépen dolgoznak össze. Ha Daphne itt lenne, akkor biztosan rendkívül büszke lenne rájuk. A pajzs remekül sikerül, Shanna és Dany familiárisa és Ginny pajzsa összeadódik, amihez még hozzájön Ali pajzsbűbája is, amit főleg azért idéz, hogy felhívja magukra a Minisztérium figyelmét, hiszen ő még kiskorú. Shanna mivel nincs tisztában vele, hogy Deneira milyen képességekkel rendelkezik, sikerül egy randomot kikapcsolnia, de jó eséllyel azért a nő még így sem gyenge, bár kissé dühösnek látszik, főleg amikor az egyik karkötő a karján látványosan elkezd egyre jobban feszülni rajta, aztán bár Galen kötele pillanatok alatt a földre hullik, a tűzrobbanás a nő orra előtt sül el. Kicsit még hátra is taszít rajta maga a robbanás, hogy aztán Ginny megpróbálja a falhoz préselni. Selene teleportálása nem tűnik tehát jó ötletnek, hogy megpróbál a háta mögé kerülni, hiszen a robbanás és Ginny telekinézise is pont felé sodorja a nőt, így éppen sikerül félreugrania előle, a varázslata már nem sikerül. Éppen eltudja szórni, de sajnos így nem talál célt. Grayson ugrik szinte utolsóként, ahogyan nekirohan a nőnek és megpróbálja pusztán fizikai erővel és a képességével átlökni a falon. Úgy tűnik, hogy sikerül is neki, Deneira egy pillanatra eltűnik a szemük elől. Épp van tehát fél perc susszanásnyi idejük. A foglyok mintha lassan kezdenének magukhoz térni, legalábbis láthatóan mocorognak, még ha még mindig kábák is. Galen hallja is, ahogyan a férfi motyog valamit, amiből annyit kihall, hogy láda és mintha azt mondaná ki kellene nyitni. Alistair viszont a képsségének hála még az előtt, hogy a nő ki lett lökve a falon át érezheti, hogy bizony mintha félne attól a ládától, amit megtaláltak. Dany számára is beugrik most, hogy az apja könyveiben olvasott olyasmit is, hogy a láda egyensúlyt teremt, ezáltal nem csak kienged magából dolgokat, hanem magába is szippant. Sok idejük azért tényleg nincs szusszanni, mert a fal, amin át Grayson kilökte a nőt egyszerűen berobban, tetemes törmelékkel borítva be a csapat tagjait. Szerencséjükre a közös pajzs még felfog belőle annyit, hogy maximum néhány karcolás szenvednek el ők és a familiárisok is, de a pajzs ezzel meg is szűnik körülöttük. A nő láthatóan nem teketóriázik, a hirtelen visszatérés után támadásba lendül, Gerard véla bája nincs rá hatással, talán mert egészen más faj, egészen máshogy működik minden szempontból. Egyértelműen a ládához próbál eljutni és elsősorban azokat támadja, akik a láda körül vannak és akikre nem hat eleve a véla báj és védelmezni próbálják a ládát, ők komoly sérüléseket szenvedhetnek el, ha az útjába állnak, tűhegyes tüskékkel ellátott indák formájában, amik a nő körül csapnak ki újra és újra.
//A hozzászólások írása előtt kérném, hogy mindenki, aki lány karakterrel érkezett dobjon mentális ellenállásra a kockadobások fórumába. Amennyiben nem sikerül a dobás, nem tud a kari érdemben cselekedni, Gerard véla bája annyira elvonja a figyelmét, hogy csak arra fókuszál majd, hogy a véla közelébe jusson.
Határidő: március 8., következő hozzászólás: március 9.
Grayson: egy sárgalap//
Alistair Wilson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2021-04-02, 10:34
A ládán csak annyit ismerek fel a jelekből, hogy valószínűleg köze van apa eredetnyelvéhez, de másra már nem futja a zsebtudásomból. És ezen valójában nincs is mit csodálkoznom. Gerard kérdésére bizonytalanul bólintok. - Olyasmi igen.. - arra, hogy nem bánhatnak vele kesztyűs kézzel ismét biccentek. - Tudom. Remélem apa soha nem jut a nővére szintjére.. - mondom ki végül a valódi félelmemet. Deneira az elejétől rosszarc volt, nem igazán volt alkalmam arra, hogy kötődés alakuljon ki iránta. Legfeljebb félelem és sajnálat van bennem a nő kapcsán apa miatt, hogy egy hozzá hasonló entitást készülünk megsemmisíteni... És ez baromi ijesztő számomra. Mindenki a kiutat keresi én pedig megpróbálok a "nagynénémre" koncentrálni, aminek felettébb érdekes következménye lesz. Bár lehet, nem is ebből következett csak nagyon rosszul sül el az egybeesés. Mindenesetre amikor megérzem a köldököm körül a rántást vissza fojtom még a lélegzetemet is ameddig át nem érünk és megfeszülök mint pók a lucernásban. Esélytelen értelmesen talpra érkeznem, pedig.. túl voltam már pár furcsaságon, most viszont simán térdre esem. A pókjel felizzik amire élesen szisszenek fel és meg is dörgölöm a helyét. Amikor meglátom a nőt azonnal megbánom, azt ahogy Arthurral beszéltem és végig vág rajtam az az érzés, hogy valójában Daphne soha nem is volt itt, soha nem is bízott meg minket semmivel és felötlik bennem egy még durvább gondolat. Mi van, ha Annabelle és JED valójában Deneira elől rejtették el a szajrét és... megszereztük neki?! Mi van ha, ahogy az elején bele mászott a fejünkbe, simán ő vezetett végig a "látomásokkal"? Arthurnak úgy érzem jövök egy bocsánatkéréssel. Gerard azzal az egy kérdésével össze foglalja nagyjából az összes aggodalmamat és látva, hogy mindenki pálcát ránt, még nekem is reflexből mozdul a kezem és benne a pálcám. Főleg, hogy arról volt szó, a Minisztériumot megkerülve mentünk végig az egészen. Talán aktív a jel továbbra is, talán tudunk nekik jelezni, hogy baj van. Úgyhogy minden átmenet nélkül Arthur közelében maradva megpróbálok létre hozni egy pajzsbűbájt. Nem egy hű de nagy cucc, de jelezni talán elég. Minden más azt hiszem túl gyorsan történik számomra...
//Protego: pajzsbűbáj - Egy láthatatlan falat teremt. Elég erővel elvégezve hátra is vetheti a körülötte állókat.
Úgy érzem, a szerelem felelős az alternatív világokért… Mert ennyi energia nem fér el egyetlen valóságban!
Arthur West
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2021-04-01, 22:47
To: Everybody
Érzem nem leszek közkedvelt a felvetésem miatt. Talán jobb lett volna ha tartom a szám. De most már mindegy. Ezt már nem mosom le magamról. Jobban jár mindenki, beleértve magamat is, ha meg nem szólalok mostantól. Így is már mindenki agyára mehettem valahogy. Nem vagyok egy túl szimpatikus alak tapasztalataim szerint. Néhány esetben elég volt a létezésem ténye is, hogy kiakasszak valakit. Szerencsére nem kedvelem annyira a tömeget, vagy mások társaságát, hogy sok időt töltsek ott. Elvagyok a saját kis birodalmamban, mit sem törődve mi történik körülöttem. Még, ha ettől én leszek a seggfej. Vállamig felemelem kezeimet "megadva" magamat Shanna és Alistair szavaira. Elvégre én nem akartam megvádolni senkit. Szóval az lesz, amit ők mondanak, nekem mindegy. Legfeljebb csendben meghúzom magamat a háttérben. Amikor már visszaakartunk volna menni egy rántás vissza is tett minket a fogadóba. Úgy tűnik megspóroltunk pár időt. És, ha jól látom a másik csapat is itt van. Ám a reakciókat elnézve nem tűnnek túl boldognak. Ennek oka pedig a velünk szemben lévő nő. Hamar meg is tudom, hogy ő az a híres idegen(?) személy, akivel a többiek már találkoztak. Rossz előérzetem ellenére érdeklődve mérem végig a nőt. Ha már Alistair és ő valamilyen rokoni kapcsolatban vannak talán van bennük valami közös. A "beszélgetésből" ítélve nem lesz séta-galopp ez az este. Míg Ő a megszerzett tárgyakat akarja, addig a többiek nem igazán egyeznek ebbe bele és néhányan már fel is készültek az esetleges nem túl kellemes végkifejletre. Nos! Én nem használhatom a pálcámat, az egyik képességem semmire sem jó a másik pedig csak 1-2 százalékkal növeli meg a túlélési esélyeimet. Szóval én MEGINT útban leszek. Nyugodtan állok a többiek között várva mi sül ki. Persze jobban örülnék, ha Gerard megengedné, hogy a pálcámat használjam, elvégre felnőttek közelében vagyok. De, persze, ha ez nem történik meg még mindig ott van B tervnek, hogy egy nem túl tartós élőpajzs leszek... És valószínűleg ezt inkább Alistair-on használnám elvégre ő a másik, aki nem használhat pálcát. De egyenlőre csak megfigyelő leszek.
From: Arthur
Grayson Paisley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2021-04-01, 08:03
Sajnos semmire sem megyek, nem látom honnan ered a tűz, így már éppen más megoldásokon kattog az agyam, amikor eddig nem látott személyek kezdenek elűtünedezni. Válaszolnék én a teljesen logikus kérdésekre, amelyeik felmerülnek a diákok között, de nem sokáig van időnk lamentálni a megváltozott személyi állományon, ugyanis hirtelen megváltozik a hely körülöttünk. Az érkezés nem túl kellemes már alapvetően sem a nem épp felemelő utazás után, de ennek tetejébe még a pókjegy is égető fájdlamat hagyva maga után eltűnik a karomról, majd mintha ezzel hívta volna életre magát megszólal egy borzongatóan bosszantó, gyűlölt női hang is az orrunk előtt. Elkapom Dany pillantását, de reagálni nem tudok neki, mert mindenki azonnal cselekszik, nem nagyon van senkinek ideje lacafacázni, ezt aláírom. Mindenáron védeni akarom a diákokat - momentán engem se a láda se a foglyok hogyléte nem különösebben érdekel, egy a fontos, hogy ne essen baja senkinek közülünk.. a többi legyen az aurorok és a Minisztérium problémája - de feleslegesnek ítélek egy újabb pajzsot felhúzni magunk köré. Valami meredekebb ötlet születik meg bennem, s ha eddig még nem sikerült elég ökörséget csináljak, amivel magamra vonhatom a mágiaügyi népharagot, akkor most lehet, hogy megfejelem egy újabbal, de továbbra sem vagyok képzett auror és továbbra is mások a prioritásaim. Ha sikerül Ginny falhoz szegezős próbálkozása, ha nem, ha összejön Selenének a petrificus totalus, ha nem (mindkét eset segítség lehet a tettemhez, de nélkülük is megpróbálom kivitelezni, mert elvileg nélkülük is sikerülhet), nemes egyszerűséggel mint egy őrült megiramodom onnan, ahol eddig álltam, egyenest a Deneira nevű nőszemély felé. Testsúlyom vele szembeni előnyét elsodrónyomatékként használva a falnak tervezem sodorni őt, nagyot taszítva rajta, s hogyha legutóbb kapott képességem működésbe lép, akkor talán ki tudom lökni őt a falon kívülre - és ezáltal remélhetőleg az épületen kívülre is, már amennyiben utcára nyílő helyiségben diskurálunk épp - anélkül, hogy a falon erre szolgáló lyuknak kéne keletkeznie, vagy az ablaknak be kellene törnie. Igazából nem tudom, hogy mennyivel leszünk beljebb azzal, ha ő kijjebb kerül, de ha legalább annyi időt nyerünk, hogy magunk maradunk, amíg a dög visszatér, már hasznos lehet. Ha pedig nem működött a képességem? Akkor marad a puritán módszer, s ha már úgyis nekirontottam, akkor egy nem túl elegáns, de annál hirtelenebb mopzdulattal a torkára szorítom kezeimet, s így próbálom meg a falnál tartani. Ez utóbbit csak akkor nem cselekszem meg, ha a sóbálvánxátok sikerült. Mert egy szobrot fojtogatni még az én aurortalanséágomnak is egyértelmű, hogy felesleges.
//Fizikum: 25
Meseképesség: Atjarhatova tud tenni egy reteg falat/ajtot maximum egy szemely reszere (onmaga vagy mas) - de pl ha a fal mogott szekreny van vagy mas tereptargy akkor a varazslat sikertelen
Felettébb érdekes, hogy semmi nemű problémát nem fed fel a vizsgálat. Persze, benne van a pakliban, hogy ez miattam van. Mint mondtam, nem szakterületem a medimágia. Lizzy remek kérdéseket vet fel, de sajnos nem tudok választ adni neki. Pedig mennyire jó lenne. Ellenben időm sem marad tudatni, hogy mi a helyzet két vendégünkkel, mert hatalmába kerít egy ismerős érzés. Alig bírom ki anélkül, hogy kidobnám a taccsot a két eszméletlenre. Ugh, mégis miért kell úgy rángatni minket mintha plüssjátékok lennénk? Felszisszenek az égető érzésre, s automatikusan megnézem a csuklómat. Eleinte megkönnyebbülök, hogy eltűnik a tetkó, de aztán hamar rájövök, hogy ez nem feltétlen jó jel. Felpillantok a nőre, ahogy beszél hozzánk és egyből a két test elé állok. El kéne tűntetnünk őket, bár az nehéz lesz úgy, hogy érezhetően le van védve a hely. Az előbb foglyokat kajtattunk, most pedig mi váltunk azokká. Remek fordulat. Jómagam is véla származék vagyok, így Gerard mozdulata ismerősnek hat. Kétlem, hogy szükség lenne a saját vonzásköröm szabadjára engedésére, így hanyagolom a dolgot. De talán rám lesz a legkisebb hatással az egész. Elgondolkozom egy másodpercig, hogy magam is a nő ellen induljak, vagy inkább a helyet kezdjem kihámozni a nő bűvköréből. Mondjuk az utóbbi lehet megoldódik a személy kiiktatásával. Remélhetőleg képes vagyok irányítani a képességet, amit legutóbb megszereztem…Mögé teleportálok és igyekszem a meglepetés erejét használva támadni ellene. Jobb ötlet nem lévén egy alapigét hívok segítségül; Petrificus totalus*-al támadok egy felettébb veszélyes egyedet. Okos Selene, nagyon okos…
//Nagymese képesség: Képes helyet változtatni, amennyiben látja azt ahová megy (ha nem látja is megpróbálhatja, de igen kockázatos). Hasonlatos, mint a hoppanálás, csak épp gyorsabb és kevesebb koncentrációt igényel és olyan helyeken is működik, ahol a különféle térmágiák tiltottak, mint pl. a Roxfort. Nem emészt fel cselekvést, tehát a helyváltoztatás után még varázsolhat, cselekedhet.
A következő mese is nem sokára kiírásra kerül majd Megan által. Arra már most előre kérünk mindenkit, hogy lehetőleg ne nagyon variáljon sokat, hogy milyen karival jön mesére. Volt régebben erről egy hír is, vagy valahol tuti le van írva, hogy látjátok ti is nagymesére hasznos ugyanazzal a karival járni, mert akkor a kari is jobban képben van a történéseket illetően és nem csak pislog, hogy mi a f... 
