2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,
ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Szerző
Üzenet
Ginny Weasley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2021-03-30, 19:21
A foglyok & Ginny
[You must be registered and logged in to see this image.]Segítek még a többieknek a lángok megfékezésében, legalább annyira, hogy viszonylag biztonságban tudhassunk néhány embert, ha már nem is tudjuk az összes falusit megmenteni és nem is vagyunk abszolút elegen hozzá, hogy egy ilyen nagy erejű mágikus tűzzel elbírjunk. A gyerekeket megmentettük, ez már valami és talán a foglyokat is megtaláltuk, ha ők azok egyáltalán. Ahogy viszont tevékenykedünk és végezzük a dolgunkat, aurorok érkeznek a környékre. Igyekszem visszatérni a többiekhez, nem biztos, hogy jól fogunk kijönni a helyzetből, két hullával és néhány fogollyal az oldalunkon, de hát talán a másik csapatból az aurorok tudnak majd tájékoztatást adni a helyzetről, ha szükséges lesz. Bármit is gondoltam vagy akartam tenni, már esélyem nem igazán volt rá, hiszen hirtelen ismerős érzés fogott el és a rántás erőteljes volt és váratlan, a következő pillanatban pedig arra eszméltem, hogy a Foltozott üstben vagyunk és én térdre érkeztem a földre. Azonnal felpattanok, hogy körülnézzek, remélem mindenki épségben van és meg is érkezett, ahogy pedig meglátom a másik csapat tagjait is kicsit talán meg is könnyebbülök. A kezemen lévő pók forma felizzik, felszisszenek rá, majd elkerekedett szemekkel nézem végig ahogy el is tűnik onnan. Ahogy ismét feltekintek, akkor veszem csak észre a nőt, aki nem Daphne és innentől kezdve már érzem, hogy belesétáltunk a csapdába. Nem hátrálok, közel maradok a többiekhez, de ők gyorsabbak nálam és többen is megpróbálnak reagálni az akcióra. Az én familiárisom is szinte azonnal aktiválja a pajzsot, ezzel megerősítve a többiek védelmét is. A pálcámat előre szegezem, ha szükséges azonnal tudjak reagálni valamilyen támadó varázslattal. Ha szükséges, a rúnák által kapott telekinézis képességemmel is megpróbálom megakadályozni az esetleges támadást, ha a többiek nem jutnának semmire, de ezzel maximum annyit érhetek el, hogy a nőt minimálisan megemelem a földtől és a falnak próbálom szegezni-
//Familiáris képesség: Pajzs: Képes létrehozni egy mágikus pajzsot önmaga és gazdája köré, mely védi őket fizikai behatásoktól. A pajzs néhány percig aktív.
telekinézis 1. Képes tárgyakat és személyeket megmozgatni az elméjével, minimális erőkifejtéssel, ami természetesen az adott tárgy/személy súlyától is függ. Egy átlag súlyú embert gond nélkül mozgat, mindent ami ennél nehezebb már egyre nehezebben.
A tűz túl forró számomra, de még így sem akarok megállni az emberek mentegetésében, bár az aurorok érkezésének hála sikerül valamit összehozniuk a végén. Legalábbis a befejezést már nem látom, ugyanis mindannyian visszakeveredünk a kiindulópontunkra. A pók jele felizzik a karomon, s nem túl kellemes utóérzettel tűnik el. Annyira kesze-kuszának tűnik minden, hogy már ócsárolnám is a bagázst, ám ez a titokzatos nő gyorsabban jut el a szavaihoz, mint én. Animágusi formámból ismét átváltozok emberré, s ezúttal a pálcámat ragadom meg. - Denefene…? - mormolom csak úgy magam elé nem túl sok szimpátiát mutatva a nő felé. Az ő hibája technikailag, hogy ezekkel az agyatlanokkal kellett mennem. Látom, ahogy a csapat felszerelkezik, legalábbis pajzsokkal és bűbájokkal készülnek fel a nő ellen, így kétségtelen, hogy itt most egy szép kis összecsapás fog képződni. Gerard leveszi a vélagyűrűjét, ami ha hatásos Denefenére, akkor megpróbálkozok egy kötöző ártással. Nem tudom mennyire van nagy hatalma, de ez épp elég lehet ahhoz, hogy meglássam mivel van dolgom. Ha sikerül megkötözni, ha nem, egy kisebb robbanást még előidézek a lábai előtt, amivel hátha ki lehet billenteni az egyensúlyából, de ha ez nem is jön össze, akkor elhátráljon tőlünk és nagyobb távolság lehessen a célpontjai és közte. Először is nem hiszem, hogy innen van kiút addig, ameddig le nem győzzük ezt a nőt. Láthatóan le van védve a szoba és kétlem, hogy csak úgy magától majd elenged minket. Én mondjuk lehet elé taszítanám a ládát és a foglyokat, ha azzal garantálva lenne az életben maradásom, bár aztán jobban belegondolva csak többet ártanék mindannyiunknak és az se biztos, hogy élve kikerülnénk ebből.
//Incarcerandus, Kötöző ártás : Megkötözi a célszemélyt.
Tűzmágus 4. szint: 1x1 méteres területen (látótávolságban) képes kisebb tűzrobbanást előidézni, amihez elég koncentrálnia, tehát az ellenfél kis eséllyel sejti, ki volt a támadó//
Daniel G. Paisley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2021-03-27, 18:40
Shanna szavaira csak komolyan bólintok. Tényleg sajnálom, hogy nem szolgálhatok sokkal több, és sokkal használhatóbb információval. Vélhetően apám sokkal értékesebb információforrás lehetne ebben a pillanatban. Na és persze azért sajnálom, hogy nem foghatom a ládát, és kutakodhatok apám irodájának könyvespolcain ebben a pillanatban. Szinte biztos vagyok benne, hogy van valamilyen könyve, amiben van valami érdekes, és érdemleges dolog a ládikával, és a rávésett jelekkel kapcsolatban. Most viszont menekülni kéne, de mielőtt ezt megtehetnénk ismerős rántást érzek a köldököm környékén. Hurrá. Kell néhány perc mire úrrá leszek a hirtelen szédülésen. Csak hogy a következő pillanatban már hangosan szisszenjek fel, ahogy reflexszerűen kapok a kezemhez, ahol nemrég még a póktetkó volt, és ami most pusztán lassan enyhülő izzó érzést hagy maga után. A következő percben pedig már a szobát mérem fel, elpillantok az ájult páros felé. Majd Lizzy tekintetét keresem, és az apámét. Hogy meggyőződjek róla minden rendben van velük, és épségben vannak. Amikor pedig meghallom azt a bizonyos női hangot, amit a legkevésbé sem akartam, akkor ösztönösen lépek védelmezően Lizzy elé. Aztán szinte valószerűtlenül gyorsan történnek az események. Shanna pajzsa, és Gerard támadása. Nem tudom, hogy mennyiben hat Gerard familiárisának időfagyasztása. De ha előtte, vagy utána van rá mód, akkor saját familiárisom még mágikus védelemmel is megerősíti Shanna fizikai pajzsát. Illetve ha van rá módom és lehetőségem, és esetleg van a nőn valami ékszer vagy hasonló akkor a képességemmel igyekszem ellene fordítani, hogy addig is eltereljem a figyelmét, és a többiek megszerezhessék a ládát, és leléphessünk végre. Mert hát elég egyértelmű, hogy nem sétálunk el csak úgy. Pláne, hogy az életünket kockáztattuk a láda és a foglyok megszerzéséért. Most pedig, hogy közelről láttam a ládikát, pláne nem engedhetem csak úgy át rossz kezekbe...
//Familiáris képesség: Mágikus védelem: Hasonlóan, mint a pajzs védelmet biztosít, ám ez mágikus támadásokra hat, azokat nem engedi át.
Relikviamester 4. szint : Szembefordítás: Ellenfeledet támadhatod vele, a rajta lévő tárgyak elkezdik megtámadni, nyaklánc fojtogatni, kard ellene fordulni stb. //
ϟ”Az igaz ügyért küzdeni még akkor is kötelesség, midőn már sikerhez nincsen remény.”ϟ
- Ó! - kerekedik el a szám Ginny beszámolója hallatán. Ezek szerint mágikus eredetű lenne? A falusiak viselkedéséből már innen egyértelműen látni, hogy valami nagyon nem stimmel. Ennyire önszántamból még én se rohannék a saját halálomba. - Olyan, mintha az Imperio hatása alatt állnának - biccentek Galen szavai hallatán, továbbra is a falusiakat figyelve. Fogalmam sincs azt illetően, hogy valaki képes-e ilyen mértékben irányítani az embereket, de ezek szerint igen. Mégis, mi más lenne erre a magyarázat? A gyerekek biztonságban vannak ott, ahova tereltem őket. Az ajtót nem zártam rájuk, ha ki is jönnének, észre fogjuk venni őket. Amikor Galen visszaszól, újabb biccentéssel nyugtázom a szavait, én magam nem indulok utána, hanem továbbra is a házban maradok. Úgy tűnik, ma nem pont az én szerepem lesz a legaktívabb a csapatban. Bár, ha azt vesszük, akkor tényleg kell valaki, aki itt marad és gondoskodik mindenről. Ráadásul, talán én vagyok az, aki a lehető legpasszívabb erőt kapta akkor és ott a kamrában. A jövőbe látás és a megérzések voltaképp nem túl nagy előnyt jelentenek számunkra. Egy tűzzel szemben teljesen esélytelen vagyok, ráadásul még csupán az alap tanulmányaim utolsó évét kezdem meg a Roxfortban. Ergó, egy RBF-et lebegtetve szállnék szembe valami gyilkos szektával. Nem vagyok ugyan gyáva, de azért hülye sem. Egyszer már majdnem meghaltam, nem áll hát szándékomban megismételni a dolgot. Az egyszerű lángokkal szemben védett vagyok, de a mágikus eredetű tüzek halálosak is lehetnek számomra. Galennek ebből a szempontból több esélye lehet. És ha egy cseppnyi esze is van, tud vigyázni magára. - Hát ez nagyon jó... - sóhajtok egyet bosszúsan, amint Selene ismerteti velünk az egyik fogoly kilétét. - Minek nekik egy halottnak hitt biztonsági őr? - teszem fel a következő kérdést, habár a "nekik szó" alatt még mindig nem tudom, kik is bújnak meg tulajdonképpen. - Nagy vonalakban annyi volt a lényeg, hogy megszökött valahonnan - felelem Paisley professzor kérdése hallatán. - Elég sokkos volt, szóval semmi más információval sem tudott szolgálni - teszem hozzá végül. A lényeg az, hogy Betty és a többi gyerek ismét biztonságban van. Hála az égnek! - Azok ott aurorok? - teszem fel a következő kérdést, amint megpillantom az itt-ott felbukkanó alakokat, de nagy eséllyel senkinek sincs ideje megválaszolni ezt, hiszen szinte ebben a pillanatban érzem meg a köldökömben keletkező hirtelen rántást. Ismét azzal a kellemetlen érzéssel sikerül padlót fognom, amivel a kalandunk kezdetén is. Hason landolok hát, jóformán éppen csak sikerül a két kezemmel megtartanom magam, hogy ne nyaljam fel a deszkákat fényesre. Felszisszenek a fájdalomtól, amint a pók alakú jegy feltűnik, majd semmivé lesz. Egy röpke pillanatra még a szemem is lehunyom, hogy elmúljon a szédülésem, miközben innen-onnan hallom mások érkezését is. Miafene? Végül - amint némileg jobban leszek - sietve tápászkodom hát fel és hamar realizálom magamban, hogy ismét együtt a kezdeti csapat. Tekintetemmel szinte egyből Danielt kezdem el keresni valamiféle hülye okból kifolyólag, de még mielőtt megpillanthatnám, üti meg füleimet a nő hangja és összpontosul minden figyelmem rá. Deneira? Ösztönösen rántom hát elő a pálcám és szegezném rá, de még mielőtt bármit is tehetnék, Gerard leveszi a gyűrűjét, nekem pedig minden figyelmem rá összpontosul. Tisztában vagyok azzal, hogy mennyire gyenge a mentális ellenállásom és még csak nem is fejlesztettem az utolsó eset óta, szóval igencsak könnyedén kizökkent a jelenlegi helyzetből. Próbálok ellenállni és valamiféle kapaszkodót keresni annak érdekében, hogy ez ne vonja el minden figyelmem a nőről, szóval erősen behunyom a szemem, habár a kérdés, miszerint így mit fogok tenni, erősen nyitott marad számomra...
(Mentális ellenállás: 11%. Megnéztem minden lány karilapját, Lizzy ebben a leggyengébb, szóval na )
Odapillantok, amikor Shanna mutatja a tárgyat, de Dany szavaira bólintva úgy vélem, hogy ezt most még nem kéne kinyitni. Daphne vár minket, ő tudja, hogy mit lenne érdemes tenni vele. Arthur szavaira igyekszem nem felcsattani, a gyermek elhiszem, hogy nem ismeri a hadnagyot, ám abba belegondolhatna, hogy aki védeni akarja a világot, az csak nem rossz szándékú. Nem is sejtem, hogy mennyire igaza van a gyanakvással. – Tehát közeli rokon. Sajnálom, hogy ennyire mások vagytok, de nem bánhatunk vele kesztyűs kézzel. Egyértelműen fenyegetést jelent. – Ahogyan összenézek Shannával, pillantásom arról árulkodik, hogy a nőt aligha lehet majd élve elkapni. Csak a halálával zárulhat le mindez. Pár évvel ezelőtt még Solomon tanítványaként a védelmet szolgáltam, haboztam volna ölni, ám manapság már tudom, hogy csak akkor hozhatunk újra békét a világunkba, ha az aurorok felmérik, hogy valakit nem lehet szimplán bebörtönözni. Bólintok Alinak, hogy aztán meginduljunk a folyosón. Ott ér minket a rándulás, a következő pillanatban pedig már a kiindulási pont vár minket. Hüledezve meredek a másik csapatra, akik az ájultakat hozzák, ezek szerint ők is sikerrel jártak. Ám elnyílik az ajkam, ahogyan Daphne helyett maga a hírhedt sötét grófnő fogad. Vele személyesen nem találkoztam, de mivel az ő felkutatására indultunk el, várható volt ez a pillanat. A fogamat összeszorítva tápászkodom fel, nekem nem sikerült olyan ügyesen a landolás, mint Shannának. Gyorsan felsegítem a többieket, akik hozzám hasonlóan bénáztak volna, hogy aztán izzó haraggá váljon a szememben a korábbi döbbenet. – Hol van Daphne? – Nem fenyegetőzöm, úgysem hatná meg, hogy ha büntetéseket helyeznék kilátásba. Igazolványt végképp nem kapkodok elő, a pálcám ott van a kezemben. Körbenézek, megkérhetném Danielt, hogy vigye ki magával a kisebbeket, ám az ablakok zártságából egyértelműen látszik, hogy a nő minden bejáratot hermetikusan lezárt. Se ki, se be, ha ő nem akarja máshogyan. És igen, Daphne is úgy akarná, hogy kortól függetlenül álljunk ki magunkért, védjük az ártatlanokat. – Nem tudom, hogy mi a pontos neve hölgyem, vagy hogy éppen hogyan akarja most nevezni magát, de ennek vége. A Brit Aurorminisztérium nevében... le van tartóztatva! – Fogalmam sincsen, hogy valaha, valamikor egy másik világban nálam nagyobb tudású varázslók már körülállhatták a nőt hasonló szándékból, de talán most ez az a pillanat, amikor fiatalokkal körülvéve most változtathatunk a sors fonalán. Shanna mellé lépek, fel sem merül bennem, hogy a nő netán megadná magát, egyedül is úgy fest, hogy túlerőben van, ezért Shanna pajzsa mellett én már támadok. Nem mondom, hogy halálosat, hiszen ki is kell belőle szedni, hogy hol van a kedves. Ideje valami váratlant villantani. Vannak köztünk lányok, ez tény, de Shanna ügyes legilimentor, majd kivonja magát a hatásom alól, a többiek pedig remélhetőleg nem rám figyelnek. A főnix átrepül előttünk, és megfagyasztja az időt, ezalatt leveszem a gyűrűt, hogy véla kisugárzásom betöltse a szobát. Egyetlen hivogató mozdulattal magamra vonom a nő figyelmét, hogy a többiek le tudják fegyverezni.
//Familiáris: időfagyasztás + véla II szint: Legendás szépséggel rendelkeznek, szinte már látványosan ragyogó az aurájuk//
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
A csapatmunka az, amikor sokan csinálják azt, amit mondok.
Ugyan megmutatom a tárgyat a két ereklyevadásznak - az ex és a jövőbeninek - és magamban konstatálom, hogy az idősebb Paisley-vel lehet jobban jártunk volna, de azért így is figyelek a srác szavaira, mielőtt továbbfordulnék, hogy a helyszíneléssel foglalkozzak. - Ez éppen úgy hangzik, mint ami tökéletesen a Testvériség profiljába vág. Ők eggyensúlyra hivatkoznak, de valójában csak káoszt teremtenek. Ez lesz az a láda, ami az anomáliákat okozta, biztosan. - bólintok csak, nem is figyelve a két fiatal párbeszédére a halálba vetődéssel. Viszont amikor Arthur elkezd a bizalomról beszélni hosszan és a varázslatom eredménye is csak annyival tér vissza, hogy Mitchell állította fel ezeket a bonyolult csapdákat és ő tette ide a ládát, de nem többel, már kicsit elvesztem a türelmemet. - Daphne adta a küldetést, a gyűrűt, ami elvezetett minket ide, Arthur. - mondok csak ennyit, mert szerencsére Alistair már elé is festi a dolgokat, nem kell a szócséplés részemről. Kicsit csalódott vagyok, hogy mást nem találunk, valami konkrétumot, ami Annabelle-hez vezethetne, amit el is árul a kis feszültség az álkapcsomban és a karomon, ahogy a ládát magamhoz ölelem - persze amikor valaki ránézne, mint Alistair, akkor hagyok rálátást. - Nem hiszem, hogy előnyünkre válik, ha felvonjunk a figyelmét magunkra most. - mondom, amikor Geralt felveti, hogy a fiú talán kapcsolatot tud létesíteni a "nagynénjével", de igazából néhány pillanat múlva, amikor megcélozzuk a kijáratot teljesen feleslegessé válik az óvatosságom, mert...
***
... ahogy a rántás kidob talpra érkezem, macskákhoz illően, és az egyik kezemben a pálcával, a másikban a ládával fordulok azonnal körbe, hiszen hirtelen mindkét csapat ide került, és a nő, aki előttünk áll nagyon nem Daphne. A kérdés már csak az, hogy a kezdetektől nem Daphne állt előttünk - ami igen csak pofonvágna vélhetően engem is legilimentorként és Gerardot is a párjaként -, vagy valamit csinált vele? A kérdés a levegőben, még sem teszem fel, talán azért, mert meghagyom a lehetőséget a férfinek a felcsattanásra. Amikor megérzem a pókjegy izzását fogcsikorgatva remegek meg, még egy könnycsepp is leszalad a szemem sarkából, de biztosan nem fogok felsikkantani a nő előtt. Ugyan egyértelműen egy másik világ mágiájával machinál, de azért megtippelem, hogy a pókjegy arra volt jó, hogy mindannyiunkat egyszerre iderántson vissza, persze lehet, hogy tévedek. A tekintetem a két ájult alakra szalad, hogy felismerem-e őket, hiszen fogalmunk se volt, hogy kik is a rabok, amikor szétváltunk. Akárkik is legyenek, a mondandómon ugyan nem változtat, hiszen ami kell neki, az valószínűleg sokkal jobb, ha nálunk marad. - Szó sem lehet róla. Nem tudom, hogy mit akar a világunkban, de már nagyon elegem van az ámokfutásból. - húzom ki magamat, csak egy rövid pillantást váltva Gerarddal. Az ittlevők nagyrésze 20-25 éves, de vagyunk egy páran és a képességek, amiket a rúnaterméből szereztünk talán a segítségünkre lehetnek, hogy ne kelljen csak úgy, vesztesen elkullognunk. Van esélyünk a győzelemre... Azt hiszem. A familiárisom természetesen reagál a harciasságomra és azonnal pajzsot von körém vagy körénk, amekkorát csak tud. Remélhetőleg nem fog cserbenhagyni a dolog és nem tudja egy szippantással visszavenni a képességeket, mert arra támaszkodom, hogy képes vagyok még egy képességtől megfosztani, hogy még nagyobb előnyre tegyünk szert. Meggondolatlanság egy tucat civillel harcba bocsájtkozni? Lehet. Remélem, hogy nem fogom megbánni...
// Familiáris képesség: Pajzs: Képes létrehozni egy mágikus pajzsot önmaga és gazdája köré, mely védi őket fizikai behatásoktól. A pajzs néhány percig aktív.
Nagymese képesség: Képességblokkolás: 1. "Passzív képesség": Akármilyen kifejezetten rá irányzott képességgel támadni akarják le tudja blokkolni, de csak a saját védelmében, ha más ellen fordítják ugyanazt a képességet, akkor az ellenfél ugyanúgy tudja használni.
2. Ha közel kerül valakihez képes hosszútávon kikapcsolni egy képességét, az ellenfél erejétől függően, de akár órákra is. (RMA/Született/Faji Képesség/Deneira szerzett képességei) Célzatosan csak akkor tud kikapcsolni, ha más okból kifolyólag ismeri az illető képességeit, pl. tudja, hogy vérfarkas. Egyébként random a dolog, a mesélő dob, hogy mit kapcsol ki. //
Shanna annyit tud meg a helyről, hogy egyértelműen az esküdt ellensége járt itt legutóbb, mást nem mutat ki a varázslat. Annabelle helyezte el a ládát, vélhetően a védőmágiákat is ő alakította ki, miken sikerült átjutniuk. Kijáratot keresgélve viszont ennél is többre jutnak. Úgy tűnik, hogy akad egy, ami eddig elég jól rejtőzött. Talán azzal vált fellelhetőbbé, hogy a láda lekerült az emelvényről, de most ott van. Az árnyékhatásoknak köszönhetően kintről nem látszott volna, de most ott indul a folyosó, kb. kicsivel magasabb mint egy átlag ember magassága. Alistair a ládát nézegetve nem ismer fel konkrét jeleket, bár hasonlít ahhoz, amit az apjától tanult, de egyértelműen ez valami bonyolultabb lesz, habár abból a nyelvből alakították ki. Elindulhatnak hát gond nélkül a folyosón, Ali pedig megpróbál Deneirára koncentrálni, hátha sikerül valami módon kapcsolatot teremtenie vele. Mielőtt viszont mindez sikerülne...
Betty nagyon meg van ijedve, csak a fejét kapkodja, de a többi érkező gyereket sikerül immár akár Bettyvel együtt beterelni a kisebb szobába, ahol nincsenek hullák, bár utóbbiakat is azért sikerül letakarni. Lizzy bebiztosítja az ablakokat, bár a gyerekek úgy fest nem akarnak eltűnni. Galen azt sejti, hogy ez a tűz bizony sokkal durvább, mint amit ő kibír. A futótűz közelebb áll a sárkánylánghoz, mint a hatvan fokhoz, viszont a finite sikeresen enyhít a lángokon. Selene nem érzékel komolyabb sérülést egyik ájulton sem, de ennek ellenére sem térnek magukhoz. Gray nem érzékeli a futótűz eredetét. Gyakorlagilag bárki elindíthatta és már nem is feltétlenül kell a közelben lennie, hiszen a varázslat addig tombol, amíg van mit felemésztenie. Az emberek közül sikerül jónéhányat leblokkolnia, másokat Galen térít magukhoz, ám azt is észrevehetik, hogy itt-ott sorban aurorok bukkannak fel. Talán valami módon eljutott hozzájuk az info, hiszen két társuk meghalt, az erdő pedig lángol. Ők is a tűz megfékezésébe kezdenek, bár akad, aki a ház felé pillant, de már nem láthatják a kis csapat házon kívül lévő tagjait sem, ugyanis...
Mindkét csapat tagjai enyhe rántást érzékelnek a köldökük tájékán, hogy egy pillanat múlva már újra a kiindulóponton találják magukat a Foltozott üstben, csak épp jelenleg minden ablak csukva és elég jól érzékelhető, hogy a hely mágikusan masszívan le van védve. Érzik, ahogyan a kezükön lévő pókforma jel enyhén felizzik és ahogyan megjelent ott, most egyszerűen el is tűnik égető fájdalmat hagyva maga után, ami csak lassan enyhül. Viszont most nem a nyomozó áll előttük, hanem egy másik néhányak számára ismerős arc, akinek biztosan sokkal kevésbé örülnek. A nő arcán széles mosoly játszik, de ez cseppet sem barátságos, inkább az az öntelt, ragadozó mosoly fajta. Láthatóan cseppet sem zavartatja magát, hogy enyhe túlerő áll vele szemben. Először Shannára pillant és a kezében pihenő dobozra, majd a két ájult alakra, akik szintén ide kerültek a másik csapattal együtt. - Igazán hálás vagyok a munkátokért, de most már mehettek, csak hagyjátok itt, amit elhoztatok nekem. - dönti oldalra kicsit a fejét, bár látszik azért rajta, hogy fel van készülve rá, hogy a csapat azért nem veszi majd olyan egyszerűen a dolgot, hogy leléphetnek, ha a láda és a két fogoly itt marad.
//Határidő: március 1., következő hozzászólás: március 2.
Grayson: egy sárgalap//
Alistair Wilson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2021-03-26, 03:33
Mit ne mondjak, belém fagy egy kicsit.. hát úgy minden, amikor Arthur vetődik, és csak azért nem szorítom össze a szemeimet, mert valójában Gerardhoz társultunk be aki biztosította, hogy ne essünk le a francba. De egy pillanatra azért megállt bennem az ütő. - Reméltem, hogy nem teszed meg. - ismerem el kelletlenül, de a szám sarkába csúszik egy mosolyféle. Noha inkább a kiütköző idegességem jele, mint a felhőtlen jókedvemé, de legalább élünk és ez a lényeg. Nem haragszom Arthurra, csak simán frászt kaptam. Nyúlik a nyakam, hogy én is mindent lássak a ládából amit a többiek. Kíváncsi vagyok ha már idáig eljöttünk, hogy mi is az a cucc ott voltaképp. És mikor Dany felhívja a figyelmet arra, hogy a jelek talán Deneira eredetnyelvén vannak a ládán, amik talán nyomokban hasonlíthatnak arra amit apa tanított nekünk, azért kicsit elkerekednek a szemeim. Mármint inkább a felvetésére, hogy bármi tárgy származhat egyáltalán onnan... Ha kevésbé lennék benne és nem apám fia lennék, akkor most minden bizonnyal megszédülnék a gondolattól. De most csak hesszölök, hátha tényleg kiszúrok valami ismerős legalább nagyjából értelmezhető dolgot a ládán mielőtt Shanna eltenné. Bevallom nem akarom kézbe venni de amennyire tudom megnézem magamnak.. A végén még képes lennék és elejteném... Arthur vélekedésére felszólalok az aurornő mellett. - Az előző alkalommal, Miss Jennings és Shanna meg a professzor vezették ki a csapatot egy durva elmecsapdából. Ha nincsenek ott, már rég elvesztünk volna. Azért nem jött velünk, mert a Minisztériumban kellett maradnia, ha jól értem ez azt jelenti, hogy ő... fedez minket. Én.. egyáltalán nem Miss Jennings miatt aggódnék. - persze valójában én sem ismerem őt, de számomra egyértelműen olyasvalaki, akiben nem szeretném, ha csalódni kellene. Az egész elején azt mondta, a Minisztériumban baj van és hogy ezt az egészet lényegében a hátuk mögött csinálja ő is, meg mi is. A fiatal auror férfi kérdésére végül egy kicsit elbizonytalanodom. - Őőő.. Elvileg apa legidősebb nővére... - vagyis a tecsnikli a nagynéném. - Őszintén szólva nem próbáltam vele kapcsolatba lépni eddig.. - végig futtatom egy nyeléssel a tekintetemet oda vissza Shanna és Gerard között. - Megpróbáljam? - teszem fel a kérdést. - És izé.. mit csináljak ha sikerül, próbáljam bemérni..? - találgatok bizonytalanul. Tényleg eszembe sem jutott, hogy megpróbáljam ezt. Pedig tök logikus lett volna! Az már más kérdés, hogy mivel csak egy tizenéves kölyök vagyok, nagyjából olyan lenne valószínűleg az élmény, mintha Jade akarna apa elméjén kopogtatni.. Bár őszintén szólva szerintem így is kapcsolatban van vele mindenki a pókos billog miatt. Egy kicsit félek, hogy ezzel csak ide rántjuk a figyelmét majd. De ha azt mondják, hogy csináljam, akkor csinálom.
//Látó (született) I. Képes érzékelni apró rezdülésekből, ha valami rossz, vagy nagyobb változás várható, de nem tudja meghatározni, hogy pontosan micsoda. Mesélőtől kaphat spontán bevillanásokat, afféle intuíciós megérzést a közeljövővel kapcsolatban. Nem konkrét látomást inkább pl. hogy ne menjen egy adott helyre, vagy pont, hogy menjen.
Hangmágus: 1. szint: Képes kiszűrni elméjéből a zavaró zajokat, így koncentrációt növelve. - a Látó képességét próbálja megsegíteni vele
Úgy érzem, a szerelem felelős az alternatív világokért… Mert ennyi energia nem fér el egyetlen valóságban!
Arthur West
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2021-03-25, 23:37
To: Gerard, Shanna, Dany, Alistair
Lehet kissé túl reagáltuk a dolgot. Lehet, hogy valóban a drága pókicák, csak menekülnek az életükért. De, ahogy a mondás is tartja, jobb félni, mint megijedni. Ha esetleg, valóban az életünkért jöttek volna akkor jól tettük, hogy megpróbáltuk őket lelassítani, ám ha nem akkor is max csak feleslegesen dolgoztunk. Mivel már csak mi ketten maradtunk kint, Alistair-ral, így nem is pazarlom tovább az időmet és megragadva a fiút utánuk vetem magam. Jó, talán figyelmeztetnem kellett volna őt, hogy ne kapjon szívgörcsöt, de na. Én sem vagyok egy tökéletes kis királyfi. Nem vagyok se szőke és fehér lovam sincs. - Azt hitted leugranék a nélkül, hogy tudnám túléljük e egyáltalán? - kérdezem tőle egy kis mosollyal, hogy kicsit nyugtassam. Engem nem zavarna a halálom ez tény. Már évekkel ezelőtt felkészültem arra a napra, mikor meghalok. De, mivel Alistair velem volt, így a halált most elkerültem volna. Tartani akarom magam az ígéretemhez és az én kezemhez nem fog vér tapadni. Nem leszek olyan, mint az apám. Figyelemmel kisérem, ahogy Shanna a ládáért megy. A misztikus doboz, amiről senki sem tudta biztosan, hogy létezik. Ki gondolta volna, hogy egy csapat diák lesz az, akik megtalálják ezt a rendkívül fontos kincset. Bár... van egy olyan érzésem, hogy ahhoz képest, mennyire értékes és fontos, túl könnyen találtuk meg. Tény kegyeg az óra és lassan ránk omlik a barlang, de akkor is. - Szerintem itt most minden azon múlik kiben bízunk meg. Az én szemszögemből legalábbis én nem ismerem túlságosan Daphne-t. Ha valóban ennyire értékes ez a láda én meggondolnám még egyszer kiben is bízok meg. Én nem vagyok benne biztos, kinek mik a szándékai. De nem akarok megvádolni senkit semmivel, csak felvetettem, hogy azért ne hamarkodjuk el a láda sorsának eldöntését. - mondom ki a véleményemet, még ha egyedül is leszek ezzel. Nem kell, hogy megbízzanak bennem, de én kimondtam, amit akartam, hogy ezek után mit kezdenek a ládával azaz ő dolguk. Minden esetre én is a termet kezdem el nézni, hát ha van itt valami, ami a kijutásunkhoz vezet.
From: Arthur
Grayson Paisley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2021-03-25, 20:08
Sikerül visszavinnünk a házba a gyerekeket és az ájult elemeket is behozza Selene és Galen. Lizzy és Betty jelenléte - vagyis inkább az utóbbi gyermeké - enyhén megdöbbent, pláne mert amneziáltuk elvileg, szóval.. hogy került ide? - Mit mondott neked? - kérdezem Lizzyt, de annyira nem érünk rá most csevegni, én is rájövök, szóval ha csak pár szóban válaszol - vagy akárhogy - akkor meghallgatom, de egyelőre nem kommentálom. Sokkal inkább leköt az, hogy úgy látom megindul a falu népe, mint a lemingek a tűz felé. - A finite nagyon jó ötlet, de a szétkergetést nem javasolnám. Ha valamiképp meg akarjuk állítani őket, akkor jobb ha relatíve egy helyen vannak. - osztom meg a véleményemet, s remélem, hogy ennek fényében Galen nem rohan a vesztébe. Vagyis.. hát úgy tűnik mégis megteszi, szóval igyekszem még azelőtt nekiiramodva elszórni az eszembe jutó varázslatot, hogy a jaguár zavart keltene a falusiak között. - Immobilus! - kiáltom el magam, s intek pálcámmal a falusiak felé. Remélhetőleg sikerül őket mozdulatlanná dermesztenem (addig se közelednek a tűzhöz), hiszen ha Miss Grangernek sikerült egy csapat tündérmanót megállítani, akik szintén összevissza repdestek, akkor a szétszóródott népségen is talán hat. Vagy legalább egy részét megállítja, akkor már jók vagyunk. Ha a maradékot szétzavarja a jaguár alakjában Galen, akkor még jobb. - Ha közeledik feléjük a tűz, akkor ébresszétek fel őket //már persze csak akkor, hogyha sikerült a varázslat egyáltalán//, s próbáljátok magatokra vonni a figyelmüket. Inkább minket vegyenek észre, mint a tűzbe gyalogoljanak. - szólok a diákoknak. Remélem eszükbe jut, hogyha észrevetetik magukat, akkor utána el is tudnak varázslattal tűnni szem elől. Van olyan varázs, amit az alap hetedéven használnak erre, bizonyára tudják ők is. - Futótűz? - morfondírozok hangosan, majd figyelmemmel a tüzet szemlélem, hogyha tényleg futótűz, akkor láthatom-e a kiindulópontját. Mivel így elég messze vagyok a helytől, elindulok közelebb a tűzhöz, pláne ha láthatom esetleg, hogy honnan van a forrása, akkor abba az irányba orientálódom. Ha mágikus tűz és valaki gerjesztette, akkor ott lehet ahonnan az egész elindult, márpedig lehet, hogy nem ártana elkapni, ha ő lehet az emberünk.
//Immobilus Mozdulatlanság bűbáj Megállítja a mozgó élőlényeket. HP2 (film) Harry Potter és a Titkok Kamrája Hermione Granger ezzel állítja meg a tündérmanókat, amelyeket Gilderoy Lockhart nem tudott. A varázslatot említik a könyvben, de a varázsigét nem. A hatodik könyvben Horatius Lumpsluck ezzel hatástalanítja a muglik riasztóját. Illetve a HP3-ban fordul elő, ezzel a varázsigével dermeszti meg Lupin a fúriafűzet. A latin „immobilis”, mozdíthatatlan, mozdulatlan szóból.
És ha a "forráskereséshez" esetleg számít, akkor 30 pont az intelligenciája a karinak, hátha így több mindent észrevesz, mert értelmesen figyel
Nos, Fortuna nem az én oldalamon van, hiszen kénytelen vagyok varázslatot alkalmazni a férfi szállításához. Egyedül kevés lennék hozzá. Kissé köhögve nézek hátra, ahogy elnehezül a levegő, de úgy néz ki a Prof és Ginny boldogulnak a gyerek tömeggel. Hála Merlinnek. Nem biztos, hogy lenne lelkem segíteni nekik. Visszaérve a faluba meglepődve tapasztalom az eddigiekkel ellentétes viselkedési formát. Több embert láttam egy másodperc alatt, mint egész eddigi ittlétünk során. Olybá tűnik, hogy nem zavartatják magukat a levegőben lebegő ember láttan, ami felettébb gyanús. Visszatérve a házba újabb meglepetés ér; Bettyt üdvözölhetjük köreinkben megint. Szívem szerint megrovó tekintettel néznék Lizzyre de se időnk, se jogom nincsen hozzá igazából. Szóval amíg a másik két lány elhelyezi a gyerek sereget, jómagam kitekintek az ablakon. Először nem is a tűz tűnik fel, hanem a falu népe…Megdöbbentő látvány, ahogyan az emberek magabiztosan menetelnek a biztos halál felé. - Mi lenne, ha inkább őket és magunkat védenénk, amíg kitaláljuk hogyan vethetnénk véget a tűznek. – Nézek a többiekre, hiszen ahogy Galen is említhette, egy ember ehhez kevés lesz. Elgondolkodva bámulok magam elé. Van egy varázslat, amit régen használtam, hogy megvicceljem a testvéreimet, de mi is volt… - Próbáld a láng fagyasztó bűbájt*. – Szólok a mardekáros után. Hátha neki eszébe jut. Állítólag ezt használják a Hopp-hálózatban is, de egyszerűen nem jut eszembe az ige. A nagy gondolkodás közepette téved tekintetem végre az ájult férfira. S a többiekkel ellentétben azonnal felismerem. Hiszen több ízben is kutattam a felrobbant kunyhója körül, illetve a múltjában. - Jonas Black, régebben az iskola biztonságáért volt felelős mielőtt felrobbantották és halottnak hitték…- Jó magam is úgy nézek rá, mintha szellem lenne, pedig mindig is úgy gondoltam, hogy életben van. Megfeledkezve a minket fenyegető veszélyről guggolok le a test mellé és kezdem vizsgálni. Nem vagyok gyógyító, de talán egy gyors egészségügyi felmérés még nekem is menni fog. Hátha rájövünk, hogy miként is lehetne őket felébreszteni.
//*Láng fagyasztó bűbáj; Nem találtam pontos igét, de ahogy írtam állítólag ezt használják a hopp-hálózatban. Lényegében ahelyett, hogy égetne a tűz, csikizi azokat, akik hozzáérnek.
Nem feltétlenül jó jel, ha nem ébrednek fel, bár így legalább nem kell a pánik kitöréseiket hallgatnom. A nőt kapom fel a hátamra és úgy cipelem vissza a házba, ahová már mindenki más is megérkezett. Nem igazán tudok okos lenni a helyzetünkben, még így sem, hogy látom azt a rengeteg embert a tűz felé sétálni, mintha csak el lennének bűvölve. A nőt a nappaliba teszem le az egyik épen maradt fotelbe a hullák szobájában. Azon egyelőre nem aggódok, hogy ha felkel, akkor mennyire fog kiakadni a halottak láttán. A gyerekek már annál inkább fontosabbak ebből a szempontból, én viszont nem óhajtok ezellen tenni semmit sem, így Elizabeth egymagában is összeterelheti a kisebbeket. Ahogy tekintetem elkalandozik az érkezőkön és a Selene által lebegtetett foglyon, egy pillanatra mintha derengene valami a férfit illetően. - Álljunk csak meg egy pillanatra… - lépek közelebb a férfihez és intek Selenenek, hogy tegye le valahova a fickót. Csak utána guggolok le a férfi elé, majd arcvonásait elemezgetve próbálok rájönni, hogy ki is lehet valójában. Egész biztos, hogy láttam már valahol, egyedül az homályos, hogy hol és mi a neve az illetőnek. - Nekem is ismerős...- vonom összébb szemöldökömet. Sajnos nem szoktam megfigyelni az embereket annyira, hogy emlékezzek is rájuk. Hiába lehetett a fickó oszlopos tagja akár a Roxfortnak is, én pár év után szimplán elfelejtem a létezését. Felegyenesedek, ha a többieknek sikerül összerakniuk egy képet róla, majd azért hozzáteszem, hogy a bűbájom hatástalannak bizonyult. - A Stimula nem működik rajtuk. Lehet, hogy valami mágikus kómába estek. - adok ki nekik extra információt, hogy azért ők se a sötétben tapógatózzanak. Ezután lépek csak az ablakhoz és pillantok a futótűzre, melyre egyre több falusit csalogat magához. - Ha azt akarod, hogy szénné égjek, akkor tökéletes ötlet. Amúgy meg nem hiszem, hogy bármi hatással lennék rájuk. Nézd csak meg őket. Teljesen elvakultan követik a tüzet, mintha megbűvölték volna őket. Egy hatástalanító bűbáj talán működne, viszont nem tudom, hogy egyedül elég leszek e erre. - sóhajtom fel kelletlen grimasszal arcomon, majd az ajtón át távozok a házból. Nem túl messze a kerítéstől állok meg és megpróbálom bemérni a tűzmágusi adottságommal, hogy milyen forró helyzetről beszélünk. - Ha a Finite hatástalan, akkor meg kell próbálnunk legalább összeszedni az emberek többségét, mielőtt a vesztükbe sétálnak. Akiket visszaterelek ide, azokat kötözzétek meg. Nem hagyhatják el a házat, ameddig a tűz ég.- fordulok hátra és szólok a házban lévőknek valamennyivel hangosabban, hogy halljanak, majd visszafordulok az erdő irányába. - Galen Herbs… A vesztedbe rohansz. - fogcsikorgatva csóválom meg fejemet. Egyáltalán nem a legjobb ötlet, de valamiért nem vagyok képes hagyni az embereket meghalni. Erica-t már elvesztettem és nem voltam képes semmit sem tenni ellene, most viszont ha van is egy kicsiny esélye a sikeremnek, meg fogom próbálni megmenteni ezeket az embereket. Az erdő felé kezdek el rohanni, kezemben a pálcát lóbálva, majd a tűzre célozva megpróbálom hatástalanítani azt egy Finite Incantatemmel, amennyibben mágia által teremtették. Ha ez nem sikerül, akkor viszont ismét felveszem az animágus alakomat és egyesével ugrok az emberekre, hogy a felsőjükre harapva visszahúzhassam őket a tűztől. Nem túl finoman lökdösöm őket visszább és igyekszem figyelni azokra, akik közelebb kerültek már a tűzhöz.
//Finite Incantatem Ellen-varázslat Megszünteti egy korábban elvégzett varázslat hatását (pl. rontásét, átokét).
Animágia első szint, Jaguár
Tűzmágus 4.szint
Képes a 60 fokos hőt is elviselni.
//
Ginny Weasley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2021-03-22, 17:40
A foglyok & Ginny
[You must be registered and logged in to see this image.]Köhögök néhányat a füsttől, a szememet is kicsit zavarni kezdi, de megpróbálok hunyorogni és elvonatkoztatni tőle. Kis levegőket veszek, de igazából teljesen mindegy, egy szerencsénk, hogy Galen némileg sikerrel jár a tűzoltásban és van időnk rá, hogy kikeveredjünk ebből az egyre csak rosszabbodó légkörből. Amennyire gyorsan csak tudom összeterelem a gyerekeket és örülök annak is, hogy a prof segít, így könnyebben haladunk és talán még esélyünk is lesz rá, hogy ne fussanak szét mindenfelé a kisemberek, na meg hallgassanak is ránk, de azért valljuk be, ettől a szitutól még az is jobb, hogy ismeretlenek rángatják őket egyik pontról a másikra. Nem tudom, azok az emberek akik ide hozták őket, hogyan viselkedtek velük, de én megpróbálom elővenni a legkedvesebb és legbájosabb arcom, aztán csak reménykedhetem abban, hogy ezt majd értékelni fogják. Lassan de biztosan visszaérünk a házhoz. Beterelem a gyerekeket magam előtt a házba, mégiscsak jó volt, hogy a prof kicsit feltakarított, így talán kevesebb lesz a kár, amit szegény apróságok szenvednek majd a látványtól. Betty láttán viszont igencsak meglepődöm, de hagyom, hogy Lizzy is a segítségünkre legyen a védelem kialakításában. Miután biztonságba helyeztük őket, visszafordulok a többiek felé. Az égő erdő és az az felé haladó falusiak nekem is feltűnnek, egy ideig figyelem is a környéket. - Talán többen meg tudnánk szüntetni varázslattal, akárhonnan is indulhatott a tűz, de Galen az előbb már próbálkozott vele és csak csitítani sikerült. - Teszem hozzá a saját gondolataimat Lizzyéhez. Valahogy meg kellene védenünk az embereket, de már lehet, hogy ez túl mutat a saját határainkon is, elegen lehetünk hozzá? - Szerintem egy ember kevés lenne és ha mondjuk rossz irányba szóródnak szét, akkor nagyobb veszélybe is kerülhetnek. Inkább a tűzzel foglalkozzunk, arra nagyobb esély van és akkor biztonságosabb lesz a terep. Egy kicsit. De kinek lehetett az érdeke, és miért, hogy ezt tegye? - Miközben ezen morfondírozok az ájult alakok felé visz a tekintetem. Kicsit összeráncolom a homlokom. - Ő... ő olyan ismerős nekem. Nem az ő háza robbant fel anno az iskolában? Nem emlékszem rá olyan élénken, de nagyon hasonlít arra a fickóra... mondjuk azt mondták, ő meghalt. - Igyekszem felidézni az emlékeket, de nem igazán ismertem azt a férfit. Tekintetem a többi, velem hasonló korú diák és a prof felé vándorol. Ez már kezd nagyon kuszává válni.
Szerencsére nagyon úgy tűnik, hogy mindenkinek sikerül épségben bejutni a terembe. Pontosabban Gerard, Arthur és Alistair velem együtt sikeresen landolnak a plafonon, Shanna pedig a ládáért indul. Nem is kis bravúros légtornász mutatvánnyal. Így nagy megkönnyebbülésemre senkinek sincs szüksége a familiárisom gyógyító képességére. Legalábbis egyenlőre. És hát, szeretném, ha ez így is maradna. Így amikor Shanna azt mondja nézzünk körbe kijárat után, akkor reflexből pillantok körbe, hátha észre veszek valamit, ami menekülő út lehet. Esetleg csapda mentes menekülő út. Ha találok valamit akkor fel is hívom a többiek figyelmét rá. Ha nincs mit megosztanom a többiekkel, akkor csak megvárom, míg Shanna is lejut hozzánk a ládával. Hogy ezúttal hozzá léphessek. Engem mindig is lenyűgöztek a varázstárgyak. Jobban, minthogy ne akarjam rögtön szemrevételezni. Nem veszem el az auror lánytól a ládát, de azért megnézem a külsejét. - Ez ismerős... mármint olyan, mint Pandora szelencéje. Már ha létezik. Kevés valódi információ van, inkább legendaként tekintenek rá az ereklye kutatók, és történészek. Ami van... nos az is elég ellentmondásos. Egyesek szerint szörnyűségeket szabadít el, ha kinyitjuk, egyesek szerint egyensúlyt teremt. Akárhogy is, most sajnálom, hogy nem apám irodájában vagyunk. A könyveiből talán többet hámozhatnánk ki ennél. - sajnálom, hogy ennél több értelmes információt nem tudok hozzá tenni így hirtelen. De szívesen tanulmányoznám ezt a tárgyat. A külsejét, és hát úgy a mágikus tulajdonságait is. Ide érzem a vibráló mágiáját. Nem tudom, hogy azért, mert rám a képességem miatt jobban hatnak a mágikus tárgyak, vagy azért mert simán csak igen erős tárgy. Persze szerintem sem lenne jó ötlet most nyitogatni. Így ha menekülni kell, akkor bólintok Shanna felé, hogy tegye el a ládikót, és később biztonságban megvizsgáljuk. Talán apám többet is tud róla, mint én. Elvégre a könyvei közt olvastam azt a keveset is, ami felrémlik bennem. Nem szívesen szorulok a segítségére, de el kell ismernem, hogy szükségem lehet rá. - A szelencén lévő jelek talán hasonlítanak valami ismeretlen ősi nyelv jeleire. Talán onnan, ahonnan az a nő is származik. - pillantok Gerard és Alistair felé, amikor meghallom előbbi szavait, amiket ugyan nem nekem intézet, de eszembe juttatta a gondolatot, hogy a legtöbb nyelvnek írott formája is van. És ha Deneira ősi nyelve és a láda ősi nyelve hasonló, ha nem ugyanaz lehet. Persze ez csak egy ötlet, és egyáltalán nem biztos, hogy nem tévedek. De most már tényleg ideje lenne lelépni innen.
ϟ”Az igaz ügyért küzdeni még akkor is kötelesség, midőn már sikerhez nincsen remény.”ϟ
Daniel jelenleg úgy fest, hogy az állandó csapdafelfedezővé, és reklikviatudóssá lép elő, ami talán én is lehettem volna, ha nem szakítok a koboldokkal az auror pályára lépve. Nincs ezzel semmi gond, még mindig sokra emlékszem, bár manapság inkább a nyomozgatás teszi ki a mindennapjaimat. A két fiú szerencsére nem ellenkezik nagyon, Shanna pedig nem orrol meg rám különösebben, így a fém emelvényemmel tompítva a megfordult gravitációban már fel is érkezünk, onnan nézve, hogy Shanna milyen bravuros szökkeléssel veszi le a ládát a helyéről. Miután elengedi a gravitáció módosítót, ő maga is tud hozzánk csatlakozni. – Én sem vagyok benne biztos, hogy érdemes bolygatni a tartalmát. Daphne úgy emlékszem csak arra kért minket, hogy szerezzük meg, hozzuk el, de a kinyitásáról szó sem volt. Majd rendezett körülmények között. – Értek egyet az aurorlánnyal, már csak a kiutat kéne megtalálni, mert visszafelé nem lenne túl jó megint átverekedni magunkat a megannyi akadályon, noha legalább az utat tudjuk. Ameddigra Shanna közelebb ér, igyekszem körülnézni, hogy látunk-e bármilyen barlangfolyosót ott fent, a pálcám még mindig a kezemben, egy sima lumossal körbeforgok, de a főnix mivel a lelkem egy része, körberepdes fejjel lefelé, hogy talál e ránk leselkedő veszélyt, esetleg a láda őrzőit. Amikor a lány felér hozzánk, én nem nyúlok a lábádért, tegye csak el nyugodtan. Amíg nem vagyunk rákényszerítve, nem sok értelme van kinyitni. Eszembe sem jut, hogy a két menekülőt is nekünk kéne megtalálnunk, valamit talán a másik csapat is csinál éppen. A két fiatal fiút viszont nem hagyom magára, hiszen nem varázsolhatnak, amíg Shanna kutat, addig én a védelmet érzem feladatomul. Nem gondolom, hogy versenyeznünk kell egymással, szépen megy az adok-kapok. Időnként azért Danielre is pillantok, hogy mit ügyködik. Miután a láda megvan, mielőbb gyorsan vissza kéne térni a kedveshez, hiszen elég komolynak tűnt a ládás megbizatás, nem érdemes itt vesztegetni az időnket. Ráadásul ha az a sötét grófnő, akinek úgy mesélték, még pók alakja is van, merő véletlenségből erre jár.. Hát én sem akarok eltűnni egy hónapra, vagy ami még rosszabb; odaveszni. Szeretném az igazi anyámmal rendezni a kapcsolatomat, és Daphne is felajánlotta, hogy költözzek hozzá, így hát van tennivalóm bőven. Alistair felé sandítok. – Ha az a nő valami rokoni kapcsolatban veled, esetleg meg is érzitek egymást? – Tippelem be, hátha ahonnan jöttek, ilyesmire is adhat magyarázatot. A fiú eddig már számtalan esetben mutatta jelét különös képességeknek, hátha most erre is választ adhat.
//Főnix: lélekállat, látunk a szemével//
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Fontos? - ütközöm meg egy pillanatra a félkobold szavain. Egy házimanótól sokkal hamarabb várnék ilyesfajta hűséget, semmint egy hasonló szerzettől. A koboldok kapzsi, önző népség, legalábbis én eddig így ismertem őket. Senkihez se hűségesek, nekik nincs gazdájuk, mivel nem követnek parancsokat. Önálló lények, bár tény, ami tény, nekik is vannak érzelmeik, ők is képesek ragaszkodni másokhoz. Ráadásul, a most megkötözött fogoly félkobold csupán. - És mond csak, ki az az illető? Nem Bellatrix Lestrange a neve véletlenül? Esetleg nincs valami köze hozzá? Selene elmondása szerint ő a nyaklánc tulajdonosa, bár fogalmam sincs azt illetően, hogy a nő él-e még. A Sötét Nagyúr régi hívei évekkel ezelőtt szétszéledtek a világban és mostanában a Testvériség szervezkedése köti le a bennfentesek figyelmét. A volt halálfalókról már elég ritkán cikkeznek, a többségük Azkabanba került, de hogy Lestrangeel mi lett, arról fogalmam sincs. Soha életemben nem érdekelt annyira a téma, hogy jobban elmélyedjek benne. A Reggeli Prófétában csupán a sport rovatot olvasom, mást nem igazán. Hacsak nincs valami cikk, ami felhívja magára a figyelmem. - Várj meg itt! - utasítom, amint megpillantom Bettyt az utcán vánszorogni, habár a félszerzet ebben az állapotában aligha mehet bármerre is. Erősítek hát egy utolsót a köteleken, majd a kislány elé sietek, aki - érthető módon - nincs a legjobb bőrben jelen pillanatban sem. - Visszavinni? Mégis kik? - döbbenek meg egy pillanatra a szavai hallatán. Ezek szerint ismét sikerült fogságba esnie? Esetleg azokról beszél, akik segítséget nyújtottak számára? De előlük mégis miért menekülne? Ráadásul, a zavart arckifejezése nem csak az Exmemorian hatása lehet. Ezek szerint valóban kár volt magára hagynunk. - Lizzy a nevem - felelem a kérdése hallatán, miközben gyengéden terelem a ház irányába. Igyekszem nem siettetni, mert a végén még azt hiszi, veszélyben van. Abba már bele se gondolok különösebben, hogy két hulla és egy fogoly is van odabenn. Csak akkor esik le a tantusz, amikor Betty belép és elkerekedett szemekkel néz körbe. Én hülye! - Alszanak - próbálkozom meg beadni egy mesét, habár ennek nem sok értelme van, de hátha... Végül azért megpróbálok keríteni valami vékonyabb anyagot, amivel lefedhetem a két élettelen testet, de a félkobolddal nem tudok mit kezdeni. Hatalmas megkönnyebbülésemre a többiek hamar visszatérnek, láthatóan sikeresen véve az akadályt. A gyerekeket igyekszem egy másik, biztonságosabb helységbe terelni a házon belül, ahol már tényleg nem látnak senkit és semmit sem a kinti eseményekből. Láthatóan nem lenne rájuk jó hatással a hullák és a kobold látványa. Ha sikerrel járok, akkor egy-két egyszerűbb bűbáj segítségével lezárom az ablakot, hogy ne tudjanak kiszökni, ha valamiért ehhez támadna kedvük. Az ajtóval semmi ilyesmit sem teszek, hiszen, ha azon keresztül távoznának, nyilván értesülnénk róla, mivel át kell vágniuk a ház azon részén, ahol mi is vagyunk. Az ájult férfi számomra nem ismerős, ráadásul sokkal inkább leköt jelenleg a falusiak problémája, akik innen nézve, mintha egyenesen halálra szeretnének égni, úgy menetelnek az erdő irányába. Őszintén szólva, ötletem sincs arra, hogy egy ekkora csapatot miként lennénk képesek megállítani. Pár ember még rendben van, de tíz fő felett sokkal problémásabb a dolog. - Talán el kellene oltanunk a tüzet - nyögöm ki döbbenten, miközben tekintetemmel továbbra is a kinti eseményeket követem. Oké, ez se lesz egyszerű, de jóval kellemesebb megoldás, mint ennyi embert megpróbálni más irányba terelni. - Láthatóan nincsenek maguknál. Mondanám, hogy egy jaguár rontson be közéjük és terelje szét őket, de az aligha lenne sikeres - csóválom meg a fejem, iménti szavaimmal Galen animágus alakjára célozva. Persze, meg lehet próbálni, hiszen veszíteni semmit se fogunk, a kérdés itt csupán annyi, hogy mennyire lesz biztonságban a mardekáros srác, ha közbelép? És mi?
A csapatmunka az, amikor sokan csinálják azt, amit mondok.
Remélem, hogy Daniel megérti, hogy miért nem engedem előre és hogy miért keresek egy kicsit más utat, mint a többiek azzal, hogy a telekinézis képességemmel felturbózom az ugrásomat. A viharmadár és Alistair riasztó akármije is leköveti a mozgásomat, ami csak még több magabiztosságot ad, másként ilyen bravúros ugrásnak nem is mehet neki az ember. Persze, hogy nem felejtem el a figyelmeztetéseiket, ki tudja, hogy mi vár rám, amikor megkapaszkodom az emelvénybe. A gravitáció összevissza forog, attól függően, hogy az emelvényhez érek, vagy sem, ami egy pillanatra persze meghökkent és a gyomromat is felkavarja, szóval az első néhány másodpercben csak odasimulok az emelvényhez és kapaszkodok és próbálok megszokni a változásokat. Főleg, hogy ahol a plafonnak kéne lennie, ott fejjel lefelé állnak a szerencsésen érkezett társaim. - Mindjárt lemegyek, addig nézzetek körbe hátha van innen kijárat az omladozó pókvermen kívül és hogy egyedül vagyunk-e. - szólok le, annyira vészesen nincsenek távol, de még így is rossz rájuk nézni, még egy boszorkány fejét is összekavarja a plafonon járás. Elveszem a ládát, de eszemben sincsen kinyitni, főleg nem a többiek nélkül az égben, szóval miután az egyik kezemmel magamhoz öleltem elengedem az emelvényt és leereszkedem, tompítva az esésemet. - Ha minden igaz ezt kerestük. El kell vinnünk minél előbb specialistákhoz, nem akarom csak úgy kinyitni. - fordulok Gerardhoz, majd Danielre sandítok, mert jelét adta, hogy vannak releváns képességei, de azért valószínűleg ez akkor sem ugyanaz, mint egy idősebb mágus elméleti tudása. - Illetve... előbb Daphnehoz vigyük el? - bizonytalanodom el, tőlem szokatlanul, hiszen a küldetést a nő adta, megkerülve a minisztériumot így fogalmam sincsen jelenleg, hogy kihez kéne "hűségesnek lennem". Ami az én esetemben elég nehezen emészthető kérdés. Elméleti mágiákkal foglalkoztam már, de mitológiai varázstárgyakkal cseppet sem, szóval csak szemügyre veszem a külsejét, de mást nem kezdek vele, nem próbálom meg kinyitni, ha Gerard vagy Daniel meg akarja nézni, akkor persze átadom nekik is, nem hinném, hogy hirtelen kereket oldanának vele. Elég sok akadályon küzdöttük végig magunkat, a pókok ott állnak lesben, a hely omladozik, hullák égnek a fémpallók alatt, és még is, még mindig az első gondolatom miután a láda nálunk van az, hogy hátha Mitchell-nek is a nyomára bukkanhatok. Lehet, hogy teljesen értelmetlen egy ilyen eldugott, mágikusan védett helyen próbálkoznom, de megpróbálom feltérképezni a helyszínt, varázslenyomatokat keresni, ki járt itt utoljára, hányan, milyen mágiák maradtak hátra, akármilyen információt vagy nyomot felfedezni, amit csak lehet, mielőtt menekülőre fognánk, mert nekem a történetnek itt még nincsen vége, messze nincs. Lehet, hogy szintemen aluli így vérszemet kapnom és minden információt kiszipolyoznom, amit csak lehet, de az hajítsa el az első követ, aki nem tenne ugyanígy, ha a férjét a Testvériség miatt elveszíti örökre...
// Feltérképezés, Auror varázslat (Varázserő: 27 pont, SVK 49 pont / Bűbájtan 34 pont): A helyszínen elvégzett varázslatokat, mágikus nyomokat lehet vele kimutatni, mint egy mugli helyszínelésen az ujjlenyomat keresés. //
A csapatnak sikerül megoldani a földet, azaz a plafont érést sértetlenül. Ki-ki a maga technikájával landol, de nem esik végül bajuk, a pókok pedig láthatóan megtorpannak az ajtónál, nincs szükség rá, hogy bárki becsukja. Egyelőre legalábbis úgy tűnik nem kezdenek el bemászni, bár kérdés ez meddig tart majd. Shanna ugrása bravúrosra sikerül. A képességeinek hála nincs szükség plusz rásegítésre sem, könnyedén eléri az emelvényt, amin most gyakorlatilag fejjel lefelé lóg a láda. Igazán különös, hogy ennek ellenére nem esik le, de Shanna számára egyből leeshet ennek az oka, amikor eléri az emelvényt, ugyanis ahogyan a keze találkozik az oszloppal, a gravitáció gyakorlatilag visszarántja. Elég kellemetlen az érzés, és már-már szédítő, ahogyan talajt ér a padlón, de a társai a feje felett állnak a plafonon fejjel lefelé ugye. A többiek jól láthatják Shannát, a távolság közöttük nagyjából 8-10 méter lehet, ami zuhanás szempontjából nagy lett volna, de amúgy simán rálátnak egymásra, kiabálva kommunikálni is tudnak. Shanna ha elengedi az oszlopot, akkor egyből érezheti, hogy megszűnik a gravitáció, ami a padlóhoz húzza és ami a ládát is itt tartja. A ládát egyébként simán le tudja venni, ami jelenleg zárva van, de ugye az is az oszlop miatt van ott, ahol, ha leveszi és közben elengedi az oszlopot, akkor zuhanni fog majd. Egyébként a ládán nem lát kulcslyukot, vagy más zár szerkezetet, ellenben azt még lehet, hogy egy szimpla mugli is érezné, hogy nagyon erős mágikus kisugárzása van. Azt nem tudhatják, hogy ha kinyitják, már ha ki tudják, akkor a kiengedett káoszt visszaszívja-e, vagy sem. Daniel egyébként olvashatott már erről a nagyon ősi ereklyéről, amit szinte még senki se látott testközelből. Pandora szelencéje, ami inkább csak legendaként volt ismert, és nem mint tényleges varázstárgy. A külseje mégis megegyezik azokkal a hozzávetőleges rajzokkal, amiket a fiú láthatott már esetleg az apja könyveiben futólag. A szelence azokon a képeken is rengeteg mintázattal volt felvértezve, idegen rúnákkal, vagy rúnákhoz hasonló jelekkel. A dobozka egyébként nem túl nagy, két tenyérben elfér, ellenben Shanna érezheti, ha leveszi, hogy különösen nehéz. Színre sötét, szinte feketébe hajló, de mégis fénylően fémes és végtelenül tiszta, mintha képtelen lenne megülni rajta a por. Daniel egyébként nem sok információt tud a szelencéről, mivel az erről olvasott anyagok is nagyon hiányosak és egymástól eltérőek is akadtak. Egyes fejlegyzések szerint a szelence káoszt szít a világban, ha kinyitják fejetlenséget szül, mások szerint helyre állít valamiféle egyensúlyt, de ezt se fejtették ki jobban.
Lizzy sikeresen elpakolja a nyakláncot és hatástalanítja a nyomkövető bűbájt rajta, hogy ne ficeregjen a zsebében mindenáron. - Az az én dolgom! Nem hiszek neked, hogy csak úgy odaadod. Olyasvalakihez tartozik, aki fontos... neki akarom elvinni. - morran oda, bár persze ez könnyen lehet hazugság is, hiszen a koboldok kapzsik. Lehet, hogy megbízta valaki, de az is benne van a pakliban, hogy nem, vagy simán csak mégis megtartaná magának. Bettyt sikerül kint összeszednie. Azt láthatja már így, hogy kijött a házból, hogy a falu eléggé fel van bojdulva, de láthatóan a fák felé mutogatnak, vagy indulnak meg és nem foglalkoznak a megszökött Bettyvel sem, nem hogy vele. Sikerülhet beterelnie a lányt a házba és leültetnie. Végülis hasznos volt, hogy Grayson kitakarított, így legalább nem a vér közepette kell a lányt támogatni, bár a hullák azért eléggé kikerekítik a kislány szemeit. - A... a robbanás... aztán nem figyeltek, és elszaladtam. Vissza akartak vinni, de próbáltam ellenállni. Te ki vagy? - láthatóan zavart, bár már nem sérült, de valószínűleg elégg sokkolóan hatott rá minden, ami történt vele és most még két hulla és egy fura szerzet is egy szobában van vele. Láthatóan szegény Betty azt se tudja, hogy a félkoboldot bámulja, a fura hegyes füleival, vagy a hullákat a földön megrökönyödve.
Galen stimulája valami okból kifolyólag nem hatásos, a füst pedig kezd egyre kellemetlenebb lenni minden a tisztáson tartózkodó számára. A tüzet sikerül kicsit csitítania, a fa így nem dől ki. A két alak közül minden bizonnyal a kisebbet választja ki, még így sincs könnyű dolga. Az egyik nő, alacsonyabb, vékonyabb, bár nagy küzdelemmel, de a vállára tudja venni. A férfi viszont már csak a neméből adódóan is nagyobb, egyébként magasabb és izmosabb is, őt nem valószínű, hogy el tudná vinni pár métert sem, nem hogy a házig. Selen ellenben a legebtetéssel gond nélkül feltudja emelni a fickót és hát igen elég nagy most a fejetlenség, hogy a kutya se figyel arra, hogy valaki varázsol. Ginny mágiával már jóval könnyebben meg tudja oldani a kötelek problémáját, bár a gyerekek tényleg nagyon be vannak tojva, azért nem szaladnak szét, viszont noszogatni se lesz őket könnyű. Grayson csatlakozásával azért már könnyebben megoldják a dolgot.
Sikerül közös erővel visszatérni a házhoz és Lizzyhez, akinél már ott van Betty is. Azt viszont már ők is jól láthatják, hogy a falusiak mintha csak el lennének varázsolva sorban indulnak meg az égő erdő közé. Graysonnak pedig beugorhat az a kellemetlen gondolat, hogy a tűz egyáltalán nem tűnik természetesnek és egyre jobban terjed. Futótűz lenne? De akkor ki indíthatta útjára? A félkobold is kezd egyre ijedtebben mocorogni a helyén a kötelek alatt, az összeszedett gyerekekre pedig az eddigi sokk után szintén nincs jó hatással a hegyes fülű szerzet és persze a két hulla sem a padlón. Az ájult alakok közül a férfi egyértelműen ismerős lehet azok számára, akik már évek óta az iskolába járnak. Jonas Black az, aki 5 éve tűnt el, azaz nyilvánították halottnak, miután felrobbant a háza az udvaron.
//Határidő: március 25., következő hozzászólás: március 26.
Grayson: egy sárgalap//
Alistair Wilson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2021-03-19, 05:11
Eddig nem volt bajom a pókokkal, sőt a maguk módján mindig igyekeztem menteni őket a belterekből, ha tudtam. Lehetett volna annyi egyem, és emlékezhettem volna, hogy kicsinek is amikor a még mondhatni frissen kikelt póktojásból egy kupacba tömörülő kispókokkal játszottam, hogy rájuk fújtam és néztem ahogy szétszaladnak aztán újra tömörülnek.... Nos ez eszembe jutott volna, akkor például nem próbálom meg elijeszteni őket, amire persze csak még aktívabban indulnak meg felénk. - Oké ez nagyon rossz ötlet volt..- A jövőben illik jobban átgondolnom a lépéseimet. A familiárisom elrugaszkodik és ezúttal nem tér vissza hozzám, hanem átsiklik a fejek felett és az ajtószárnyra kapaszkodik ameddig mind át nem megyünk a kapun, utána jön csak utánunk. Gerardtól is megjön az egyértelmű instrukció, hogy irány utánuk, befelé. Mire Arthur karon is ragad és olyan hévvel indul meg velem, hogy egy pillanatra megfagy a vérem is. Míg neki tök rendben van a gondolat, hogy kitörhetjük a nyakunkat, addig nekem ez egy nem létező opció. De erre Gerard kínál megoldást, amikor behúz minket maga mellé és ahogy hárman átérünk, az általa létrehozott rámpára érkezünk... Legalábbis ez a terv. Márpedig, ha az ajtóval az Óriáskeréknél bevált, akkor is be kellene! Ha Shanna ugrásában tud segíteni bármit, akkor a familiárisom a lába alá repül lényegében a kellő pillanatban és dob még egy kicsit a lendületén. Ha ilyesmire nincs esély, akkor csak köröz körülöttünk, és figyel. Bár nincs meg lélekkapcsolat vele, attól még képes önállóan reagálni szükséghelyzetben... Remélem.. Közben azon agyalok, hogy a láda vajon most is nyitva van-e, vagy éppen csak ki lett nyitva akkor és ott, vagy most valahogy be kellene zárni? Egy varázstárgynál nem mindig egyértelmű az állapota. A gyűrű vajon csak iránytű volt, vagy kulcs is? Az eddigi "megérzésektől" lassan hasogat a fejem de mantrázom magamnak, hogy használattal fejlődik minden, szóval inkább örüljek!
//Familiáris - ezúttal nem képességet használ, csupán plusz fizikai segítséget nyújt, ha kell.
Úgy érzem, a szerelem felelős az alternatív világokért… Mert ennyi energia nem fér el egyetlen valóságban!
Arthur West
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2021-03-18, 23:00
To: Gerard, Dany, Shanna, Alistair
Habár tudtam, hogy azzal a pici vízzel nem megyek sokra mégis megpróbáltam. Ennél többre ne vagyok képes. Nem használhatóm a pálcámat, pedig nem egy ötletem lenne, hogy szabaduljunk meg ezektől a kis mászó bajnokoktól. De mondhatni megtiltották nekünk szóval ennyi! Vagy a valószínűleg csapdákkal biztosított láda felé megyünk ahol nagy eséllyel bajunk esik, vaaagy itt maradunk ahol szintén nem áll jól a szénánk. Remek! Nincs jó megoldás, szinte mintha azt döntenéd el hogy halsz meg. Bár tény szívesebben halnék meg itt, mint otthon a pincében elvérezve és megmérgezve. Szóval ahogy ki lett adva a "parancs", hogy húzzuk magunkat utánuk szinte rögtön sarkon fordulok és Alistair-t megfogva sietek a többiek után. Ők választottak nem én. Engem már nem érdekel a tény, hogy nagy eséllyel lezuhanunk a mélységbe, ahol ha szerencsénk van pont kitörjük a nyakunkat és gyorsan, fájdalom mentesen távozunk innen. Jó-jó. Elég a szarkazmusból és a negatív gondolatokból. Nem morgok többet magamban. Tudom, hogy a többiek nem szívesen állnának Piton elé, hogy hát az egyik háztag életét vesztette egy amúgy nem hivatalos bevetésen. Legalábbis szerintem nem hivatalos. Elvégre csak két auror van velünk és kiskorúak is vannak a csapatban, szóval aligha tűnik hivatalos intézkedésnek. Kíváncsi vagyok ilyenkor hogy magyarázzák ki a bizonyítékok, tárgyak megszerzését. Vagy senkit sem érdekel igazából és csak beteszik a sarokba porosodni? Hm... Érdekes. Ha kijutunk innen megérdeklődöm, hogy amúgy hogy megy ez az egész. Ahogy behúzom magam után Alistair-t az ajtón és a familiárisa is bejött NEM ÉN zárom be az ajtót. Ki tudja milyen csapdákat aktiválunk akkor, ha bezárjuk a helységet. Arról nem is beszélve, hogy nem biztos a pókok megijednének az ajtótól és nem másznának át rajta. Van egy olyan érzésem, hogy nem kéne hozzányúlnom az ajtóhoz. Szóval vagy valaki más csukja be azt az ajtót, vagy nyitva marad. Bár mivel mindenki a levegőben van túl sok kárt nem tudnak tenni bennünk a nyolclábúak....Hacsak nem ugró pókok, mert akkor megszívtuk, nem is kicsit.
From: Arthur
Grayson Paisley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2021-03-18, 17:14
Eleg brutalis a kialakult kaosz. A rbbanas kivaltookara nem derul feny de jelenleg nem is allok neki keresni. Az volt az idejovetelem celja higy a gyerekeket biztonsagban tudjam szoval fokepp veluk foglalkozom. Vagyis foglalkoznek de Ginny hamarabb er hozzajuk hat hagyom hogy eloszor ot “ismerjek” meg, nem akarom rajuk hozni a fraszt azzal, hogy ujabb felnott szabadul a nyakukba. Helyette inkabb - mivel Galen es Selene a foglyokra specializalja magat - a szanaszet hevero fallyas nepseg koti le a figyelmemet s ahanyat sikerul, annyit igyekszem megkotozni varazslat segitsegevel. Momentan cseppet se erdekel hogy mi lesz veluk ha ily modon a sorsukra maradnak az erdoben. Ginny melle lepek amint keszen vagyok a hatastalanitassal. Futolag Galenek fele pillantva gindterhelt sohajra fakadok. -Jobb otletem nekem sincs. - vallom be, hiszen nem ismerunk tobb hazat a faluban. Kezemet nyujtom ket oldalra ket fiatalabb gyermeknek, batorito mosolyt engedve meg magamnak felejuk. -Gyertek! Mielobb jussunk messzire innen. Nem kell feljetek, minden rendben lesz. - probalom megnyugtatni oket, s sebesen elindulni Ginnyvel es a gyerekekkel a haz fele. Ha mondjuk ket ajult vagy felebresztett fogoly is odakerul akkor erdekes dolgoknak nezunk elebe szoval tekintetem lankadatlan jaratom, hatha kilatasba kerul elottunk valami masik menedek.
A fáklyások, akiknek ezt az egész robbanást kreditáltam, szanaszét fetrengenek ki jobban ki rosszabbul néz ki, a talpon lévők is inkább szédelegnek, mint sétálnak. Mi a jóságos Merlin történt itt? Ugyan annyi lélekjelenétem van, hogy küldjek egy védővarázslatot a kölykökre. Nem is tudom, talán a „rosszfiúkkal” ráérek foglalkozni, hiszen a prof szépen rájuk küldte a madár rajt. A gyerekekkel Ginny foglalatoskodik, s őszintén semmi kedvem a hisztériájukhoz. Sosem szerettem különösebben a gyerekeket; idegesítően sokat kérdeznek és sosem akarják azt, amit te. Szóval inkább csatlakozom Galenhez a két különös alak odébb húzásában. - Tényleg úgy gondolod, hogy jobb lenne, ha maguknál lennének? – Nézek zavarodottan a srácra. Így sokkal könnyebb szállítani őket, de ha mindenáron fel akarja kelteni a foglyokat akkor a biztonság érdekében csekkolom a köteleiket és megerősítem őket. Nehogy nekem elrohanjanak. - Kösz nem, inkább megyek veled. – Remélhetőleg a csávót vette magára, mert talán több esélyem van felemelni a nőt, de hamar eszembe jut, hogy nem nagyon kószáltak az utcán muglik, illetve a gyerekek már kellően traumatizálva lettek egy emberré alakuló párduc és vöröspanda által szóval… előveszem az öreg kedvencemet; Vingardium leviosa*. Remélhetőleg sikerül magam után lebegtetnem a célszemélyt. Gondolni kell arra is, hogy bizony nem tudjuk ki okozta ezt a robbanást és az egyedül sétafikáló ember könnyű célpont. Többek közt ezért is mennék a Mardekáros sráccal, meg azért is mert aggódom Lizzy miatt. Remélhetőleg zökkenő mentes lesz az utunk vissza a házig…
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2021-03-17, 10:54
A foglyok & Ginny
[You must be registered and logged in to see this image.]A robbanásról és a tűz kiindulópontjáról semmit nem tudunk meg, ami elég aggasztó és veszélyt sejtető, hiszen ki tudja, hogy jót akartak e ezzel és megmenteni a gyerekeket vagy épp rosszat és ezzel még magunkat és nagyobb bajba keverjük. Az már biztos, hogy feltűnést sikerült keltenünk, amennyire nem szerettünk volna, de nyilván nem hagyhatjuk itt, máglyán elégni szegény párákat. Elég lelombozó a helyzet és belegondolom magunkat a helyükbe néhány percig, de aztán erőt veszek magamon és összegyűjtve a bátorságomat és elszántságomat, belevetem magam a sűrűjébe a történéseknek és egyből a gyerekek felé veszem az irányt. Miután rájövök, hogy sok a gyerek és nagyon lassú lenne így animágus alakomban kiszabadítani őket, ezért hamar visszaváltozom és pálcámmal kezdem el lefejteni róluk a köteleket. - Ne féljetek, segíteni szeretnénk! Nem sérültetek meg? - Megpróbálom kézben tartani a helyzetet és amennyire csak lehet, összeterelni a gyerekeket egy helyre, távolabb a tűzben lángoló fáktól és az esetleges problémáktól. Bár épp elég nagy probléma ez itt így is, ha a tűz mágikus és Galennek nem sikerül eloltania valamelyest akkor hamar bezárulhat a kör és itt is ragadhatunk, de talán valamit ki tudunk majd találni és sikerülhet a gyerekeket is biztonságba helyeznünk. Miközben reménykedem abban, hogy az összes gyereket sikerült egy helyre terelnem és nem futnak el, a profra tekintek. - Szerintem mennünk kellene, mert ez túl könnyű volt. A házba vigyük el őket? Elindulok velük, ha a többieket intézitek. - Megvárom azért még a prof reakcióját és csak utána próbálom meg terelgetni a gyerekeket kifelé innen. Nem tudom, hogy hogyan fogok elbírni velük, de talán ha sikerült némileg megnyugtatom őket az elején és ugye azzal, hogy kiszabadítottam őket... akkor valamelyest talán majd bíznak bennem és nem gondolják, hogy rosszat akarok.
A csapatmunka az, amikor sokan csinálják azt, amit mondok.
Bár valószínűleg nem hoztam volna szóba, még is Gerard bocsánatkérése jobban megnyugtatja a kedélyeimet, mintha az egész elsikkadt volna, így bólintok neki. - Semmi baj. - válaszolom, egy kis mosollyal, még mindig nehéz megítélnem, hogy milyen érzelmeim jogosak és milyen frusztráció fakad a fájdalmamból vagy éppen abból, hogy nagyon szeretném, hogy én legyek az, aki végül az Azkabanba kíséri Mitchelléket. A viharmadár nyilván jól viseli, hogy megpördül a gravitáció, hiszen madár, de hát mi nem vagyunk azok, így hát valamit illene kitalálni, főleg, mert a fiatalok elkezdenek hátrafigyelni és a szemem sarkából látom a hemzsegő árnyakat. Nem vetem meg a harcot, sose tettem, de a taktikai visszavonulás tűnik az egyértelmű válasznak, főleg, mert a barlang is omladozott és előttünk van a cél, nincs miért leállnunk harcolni. - Remélhetőleg ez a gravitációs csapda az egyetlen, amit érzel. - válaszolom Danielnek, bár az az igazság, hogy nem lepődnék meg, ha még ezen kívül is valamibe beletenyerelnénk. Talán én szó szerint. De nincs több időnk, hogy minden miliméteren óvatosan haladjunk, a pókok túl sokan vannak és a járat is omladozóban, most kell lépnünk. Gerard egy panelt alakít ki, amit lebegtetne, mint az ajtó a London Eye felett és egyetértek vele, hogy Alistair-nak és Arthurnak van rajta a helye, főleg, mert már igen csak közel járok ahhoz, hogy képes legyek úgy repülni, mint a familiárisom - na jó, nem éppen úgy, mert én csak a lendületemet tartom meg és nincs szárnycsapkodás - , így hát valahogy csak megoldom a helyzetet. Lényegében teljes erőmmel nekifutok és egy nagyot dobbantva ugrok előre, hogy egy kiszögellésbe kapaszkodjak - vagy egyenesen a ládikót tartó emelvény egy pontjába, ha az lehetséges. Fürge vagyok és könnyű, még az animágus képességeim nélkül is, így a telekinézis talán elegendő ahhoz, hogy nem hogy puhán érkezzek, de azonnal a láda magasságában is maradjak megkapaszkodva, míg mindenki más a padlóra érkezik - vagy plafonra, viszonyítás kérdése, de távol a tárgytól, amit meg akarunk kaparintani és lezárni. Persze nem teszek fel mindent egy lapra, ha nem sikerül megkapaszkodnom a magasban, akkor a zuhanást tompítom, hogy talpra érkezzek és lehetőleg ne olyan erővel, hogy rögvest kiforduljon a bokám, bár Dany akkor biztosan felvenne a gyógyítás listájára. A familiárisom minden esetre mellettem röpül és bár nem olyan hatalmas, mint a természetes varázslény, amit már griffnek is nézhetne az ember, de azért mindent megtesz, hogy tovább lökjön, ha zuhannék, vagy lelassítsa az esést a hátamnál a ruhámba akasztva az erős karmait.
// Telekinézis 4. szint: "Ugrás esetén akár 5 méterre is felugorhat helyből, és 15 méteres gödröt is képes nekifutásból átugrani." de ha nem sikerül megkapaszkodni, akkor Telekinézis 5. szint: "Maximum 80 kg súlyú embert képes 3-4 méter magasságig megemelni." - magára, mielőtt puffanna. //
Nem gondoltam volna, hogy a végén pont ezek a szektás figurák lesznek azok, akik holtan fekszenek szanaszét. Legalábbis valami ellenállásra számítottam, nem arra, hogy ilyen könnyen...megmurdáljanak. A gyerekeket Ginnyre bízom, egyedül annyiban segítek, hogy animágus alakomtól megválva egy bűbájt küldök a körülöttük égő tűz irányába. Ezzel elég ideje lehet kioldozni a gyerekeket. - Aguamenti!- pöccintem, mire ha szerencsém van és a tűz nem túl mágikus erejű, akkor szépen el is tudom ezzel oltani azt. Az hiányzik, hogy esetünkben valami még egyszer fel tudjon robbanni, bár lehet tényleg csak valami mágikus párharc bonyolódhatott itt le. Ettől függetlenül most nem kezdek el a miértek és hogyanok után kutatni. A két fogolyra pillantok, majd mielőtt még a fa is lángra tudna kapni, gyorsan odébb húzom őket, ha netán az könnyen rájuk tudna borulni. Ezek után hajtom csak végre a következő varázslatot, hogy észhez térhessenek. Szépen egymás mellé vonszolom őket, majd velük szemben guggolva szegezem pálcámat az eszméletlenekre.- Stimula... - határozott pálcaintéssel és eltökélt arccal remélem, hogy ezzel magukhoz térnek majd. Ha mégse válna be, akkor az egyiket felnyalábolom a földről, majd a hátamon cipelve tervezem megtenni a vissza utat. - Ti intézzétek a kölyköket, én majd figyelek a foglyokra. - szólok oda az utólag érkezetteknek; Ginny, Grayson és Selene.
//Aguamenti: Víz-idéző varázslat. Hatodéves korban tanulják a diákok bűbájtanon.
Stimula – "Élesztő-bűbáj" Az ájult, eszméletlen ember „felélesztésére szolgáló bűbáj. Segítségével magához tudjuk téríteni az ilyen embert.//
)
