2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A híd tényleg vékonyka és mivel magasan vannak a szél újra és újra belekap a hajukba, megingatja őket, de sikerül felhúzni Arthurt és innentől már viszonylag könnyebben támogatják őt is. Gerard varázslata tehát működik, Ali is magához tudja rögzíteni a pipát és jobban is érzi magát a nagy ijedtségre, amikor fúj párat belőle. Daniel varázslata nem jön létre. Bizonyára egy könyvben olvashatta, de úgy azért viszonylag nehéz megtanulni valamit, hogy csak olvasott róla. Shanna a gyűrű alapján még mindig úgy érzi, hogy jófelé haladnak. Azért időnként egy-egy komolyabb széllökés még így is megnehezíti a dolgukat, az egyik ilyen kishíján kirántja Daniel kezéből a pálcát forgolódás közben, ahogyan maguk köré próbál varázsolni. Nagyjából azért haladni tudnak előre, szépen lassan megfontoltan. A távolban viszont már messziről feltűnik valami halvány csillogás, mögötte pedig lassan körvonalazódik egy ajtó, ami az út végén jelenti valószínűleg. Ahogyan egyre közelebb érnek kezd egyértelművé válni, hogy a halvány csillogás nem más, mint valamiféle semmiből termő vízesés, mint egy kis vízfüggöny, amin át viszi őket az útjuk. Gerard a Gringottsból jól ismerheti már a tisztitó vizet, de bizonyára Shanna is olvasott már róla aurorként. A víz minden varázslatot lemos, ami jelenleg aktív rajtuk, mint pl. Shanna macskulását és persze kellően átázva jutnak el a célig. Az ajtót utána már eltudják érni, ami tényleg a London eye felett helyezkedik el. Ami igazán kellemetlen, hogy hiába nyitnak be rajta az ajtó túloldalán már nem látni utat, csak az alattuk tátongó mélységet és vagy 10 méterrel lentebb magát az óriáskereket.
Lizzy van leghátul így a lány valamivel kisebbet pattan le róla, de így is sikerül belérohanni, maximum a Griffendéles szőkeség nem érzékel belőle olyan sokat. A riadt tekintet még most is folyton hátra fordul, így nem csoda, ha nem szúrta ki a kis csoportosulást. Lizzy egyébként jelenleg nem érzékel komoly veszélyt, a következő 3 percről csak egy-egy futó bevillanást kap, fáklyás alakokat lát, talán azokat, akik jelenleg azon a tisztáson vannak, amit végül elkerültek. A fénypontok továbbra is a helyükön maradnak, ebben Ginny nem lát változást, viszont azért a szeme picit kezd hasogítni, hogy az animágiával már egy ideje erőlteti a sötétben látást. Az orra is határozottan bizsereg kissé, mintha valami rosszat evett volna és most lépten-nyomon viszketni kezdene. Grayson nem lát komolyabb sérülést a lányon. Elég ziláltnak tűnik, piszkos is, kissé mintha koromos lenne, amennyire ki lehet venni a gyér fényben a fák között. Galenre a leányzó eléggé ijedten mered, de úgy tűnik, hogy a nyugodtabb hang már szimpatikusabb számára. Újra és újra hátrapillant, de valószínűleg arra a megállapításra jut végül, hogy itt még mindig jobb, mint ott. - Azok az... az alakok arra! - mutat most már határozottan a fáklyás tisztás irányába. - Tegnap csak azt mondták, hogy ha eljövök, akkor fizetnek érte és ma már hazamehetek, de aztán kirángattak minket. Mások is voltak olyanok, mint én. Ők... ők még ott vannak, de én elfutottam. Azt hiszem... azt hiszem mindenkit meg akarnak ölni. - ezen a ponton tör ki belőle a zokogás. Talán eddig még nem mondta ezt így ki, vagy csak próbálta nem felfogni, hogy mi történik vele, de most szavakba öntötte a tényt, hogy épp csak megmenekült talán a haláltól, de persze még mindig látszik rajta, hogy rettenetesen fél. Galen közben felfigyelhet rá, hogy a távolban, mintha az egyik fáklya fénye feléjük közeledne. Nehéz kiszúrni, mivel egyenes vonalban jön, így végülis a helye alig változik, a mérete pedig épp csak minimálisat nő, de mintha mégis csak növekedne.
//Határidő: január 9, következő hozzászólás: január 10.//
Grayson Paisley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2020-12-29, 21:23
Egy kis elesés ide vagy oda, nem veszem csorbának a tekintélyemen, ami jelen helyzetben nincs is. Csapatként próbálok tekinteni magunkra, s bár valamilyen szintá irányítói szerepet kaptam, attól még igyekszem a diákokat partnernek tekinteni. Szóval feltápászkodom, s miután leporoltam magamat csendesen közlöm mi az, amit láttam a távolban. Vagyis csak hümmentek egy bólintést követően, mert Galen előbb nyitja nálam szóra ajkait, s lényegében ugyanazt mondja el, amit én is tudok. Így csak helyeslően bólogatok, majd eszmecserét indítanék arról, hogy mégis miképp kerüljük ki őket, amikor is Lizzybe rohan a lány. Annyira megdöbbenek azon, ahogy és amilyen állapotban megjelenik, hogy nem a kérdezgetés az első, ami eszembe örlik, hanem az, hogy megpróbáljam feltérképezni vajon nem-e sérült, látok-e rajta nyilvánvaló sérülést, vért, zúzódást, sántít-e, rendellenesen tartja-e valamely végtagját.. Persze lehetnek ellenségeink a távolban - és a közelben is - de valamiért nem tudok elmenni figyelem nélkül amellett, hogy talán feleslegesen riogatunk egy amúgy is rémült gyermeket. - Természetesen nem viszünk sehová, ahová nem akarsz menni. - veszem elő a legmegnyugtatóbb hangomat, ezúttal a team-Selenéhez csatlakozva, de közben azért az is nagyon érdekel, hogy a többiek kérdésáradatára mit és hogyan reagál. Nem vagyok naiv. Vakon nem bízom meg senkiben, ha törődöm vele, ha nem. Így nemcsak a lányra, hanem a környezetünkre is figyelek továbbra is. Nem volna jó, ha meglepnének, amíg diskurálunk itt.
♫ Zene ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Nem hiszem, hogy bárki azt gondolta volna, hogy egyszerű dolgunk lesz. Én biztosan nem. De úgy tűnik Lizzynek nem tetszik, hogy kisebb probléma merült fel. Hát, szívesen mondanám, hogy felőlem mehet Merlin hírével, pláne, ha mindenre lesz megjegyzése a mai napon. Vannak jó ötletei és kedvelem is, mint embert, de nem túl jó tulajdonsága a folyton járó szája. Azért örülök, hogy szinte gond nélkül megyünk tovább miután lebeszéljük a magán akcióról. Galenről is leszakadok egy kicsit, nos nem azért, mert igaza van, hanem mert az ő szövegeléséből is kezd elegem lenni. Legszívesebben dobbantanék, de itt van ez a tetkó a karomon, amit nem kértem és szeretném minél előbb eltűntetni. Így maradok és magamban fortyogok miközben lassan kijutunk az erdőből. Csodás, végre megyünk is valamerre egymás idegein kívül. - Nesze neked kihaltság. – Motyogok visszaidézve Ginny pár perce elejtett szavait miközben a lányt vizslatom. Nem tűnik veszélyesnek, de a többiek egyből úgy kezelik, mint aki megölt valakit. Remek, ez kell egy halálra rémült lánynak; egy csapat üldözési mániás holdkóros, akik mellesleg varázsolni is tudnak. Szem forgatva oldalra lépek, hogy jól láthasson engem is a földön ülő, majd leguggolok hozzá. - Ne aggódj, nem viszünk vissza. – Igyekszem tisztes távolságból elővenni a legkedvesebb hangomat és tekintetemet, hogy legalább annyira bizalom gerjesztő legyek, mint amennyire a banda többi tagja nem az. Lizzyről már tudtam, hogy paranoid, Galenről is egyből levágtam, hogy nem egy emberbarát figura. Ginny pedig eléggé tárgyilagos, amivel nincsen baj, de mégis csak egy emberrel van dolgunk. Hatnak rá különböző érzelmek, emlékek, behatások. Nem fog tudni logikusan gondolkodni vagy ésszerű válasszal előállni, amíg kicsit meg nem nyugszik. Remélem a professzor is egyet ért ebben velem. Egyedül kevés vagyok, hogy hármójuk ellenpólusa legyek.
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2020-12-27, 18:04
To: Gerard, Daniel, Shanna, Alistair
Mikor a táskámba pakolásztam azt gondoltam kissé túlzásba viszem a bájitalokat. De rájöttem, hogy konkrétan az ismeretlenbe megyek, így csak még többet pakoltam be. Persze ügyelve arra is, hogy Yuki beleférjen. És jól is tettem. Egy muglikkal teli épületben egy sarki róka igen meglepő és felkavaró lehet. De ilyen az élet! A kísérleti patkányoknak nem jut a legjobb sors. Kezdtem örülni annak, hogy a szűk folyosó eltűnik körülöttük, de egy cseppet sem számítottam arra, hogy egy hídon fogunk állni! Balszerencsémre én voltam az EGYETLEN, aki leesett! Ahogy zuhantam le egy dolog járt a fejemben: Megfogok halni. De nem is olyas sokkal később éreztem, hogy megálltam. Lassan visszalebegtem, miközben szívem hevesebben kalapált, mint ahogy megszoktam. Éreztem, hogy nem kapok levegőt. Nem is csoda, a pániktól szinte el is felejtettem lélegezni. Mielőtt megfulladnék a levegőben manuálisan kezdtem szabályozni levegővételem. Ki...Be...Ki...Be... Nem reagálom le Gerard szavait, lefoglal a légzésem. De tény Piton-t jobban érdekelné, hogy elpatkoltam, mint a saját apámat. Szinte már látom magam előtt ahogy megkapja a hírt, hogy meghaltam. De ő csak ül nyugodtan a foteljében, teázik és újságot olvas. Mintha csak a rágcsálóirtó közölte volna vele, hogy minden egeret megölt a házban. Visszaérve a hídra lábaim gyökeret eresztenek. Még mindig szabályozom tüdőm munkásságát. Megszűnik körülöttem a világ, fülemben hallom zakatoló szívem nem nyugvását. Yuki orrával megböki kezemet és megnyalja. Be is nyúlok táskámba, hogy megsimogathassam. Sokkal inkább nyújt nekem érzelmi támogatást, mint bármi egyebet. Hála neki és a selymes bundájának hamar lenyugszom. Remélem egy ideig nem lesz még egy ilyen. Lassan összeszedem magam és ismét használható leszek. Shanna tekintetére bűnbánóan lesütőm szemeimet. Én vagyok a gyengeláncszem. Aki nem jó semmire, egy feláldozható. Megérezve, hogy valaki hozzám ér reflexből az illetőbe kapaszkodok. Egy pillanatra azt hittem lefog lökni. Felpillantva látom, hogy Alistair fogott meg. A büszkeségem alap esetben nem engedné, hogy belé kapaszkodjak, de jelen esettben ez most nem lehetséges. Alistair ruhájába kapaszkodva lépdelek ahogy tudok. Nem nézek közvetlenül a fiúra inkább valami mást kezdek el nézni. Mondjuk például a lábam elé.
From: Arthur
//Láda//
Alistair Wilson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2020-12-27, 15:59
Egy problémát úgy oldunk meg, hogy beismerjük, hogy létezik.
Hála az égnek semmi jelentősége nincs annak, hogy vannak külső eltéréseim a többiektől, amik leginkább valóban közelről szembe tűnőek inkább. Szóval ezzel messze nem kell foglalkoznom. Azért ez megnyugtat. Amikor megpaskolja a táskáját, a képemre egy pillanatra féloldalas elismerő mosoly csúszik. - Akkor már jobban állsz mint én. - állapítom meg mert... én semmi ilyesmit nem hoztam. Csak a pálcámat, aminek jelen esetben nem fogjuk hasznát venni, a familiárisomat meg magamat. Hát igen ez az ára ha kapkodva indulok neki egy ismeretlen útnak. Shanna szemeit látva felderül a képem, igen még jelen helyzetünkben is. Hiszen noha a szemeim nem olyanok mint a macskáknak, de egy kicsit külsőleg mégis hasonlatos. Aztán végtelennek tűnő folyosóra érünk és mindenki vizsgálódik mi lehet a trükk. Én jelenleg legjobb eséllyel is a megérzéseimre tudok hagyatkozni így hirtelen, és talán ennek az egyetlen egy dolognak köszönhető, hogy nem zúgok le telibe. De egy rémült "Woa!" így is kiesik a számon és azért nem kicsit meglep, hogy hirtelen eltűnt a fal, amit addig taperoltam, automatikusan Arthur után kapok, de el sem érem szerencsétlen kezét, cserébe nem kicsit megingok, valószínűleg, ha elkaptam volna is leginkább csak lerántottuk volna egymást. A kezeimmel próbálom vissza nyerni az egyensúlyomat, ami nehezen de sikerül. Közben a szél is kissé megdob, és a hirtelen levegőváltozás, meg a város zajai magunk alatt sem segítenek és inkább egy pár pillanatra leguggolok mint Shanna, csak nem azért hogy így tartsam meg a tökéletes egyensúlyt, hanem azért, hogy elő vegyem az asztmapipámat és inhaláljak. A biztonság kedvéért a fém dobókockámból, amit mindig magamnál hordok, most lánccá alakítom és rögzítem a kabátom belső zsebéhez. Még csak az kéne hogy a pipát elhagyjam.... Miután vissza nyertem a levegőmet Gerard és Dany is a segítségünkre siet, Shanna pedig felvet egy ötletet, hogy kapaszkodjunk össze, mint a kiselefántok, és én ennek rendje szerint miután felálltam, Arthur alkarjára fogok, úgy hogy ő is az enyémre tudjon fogni, mivel a többieknek egyik kezében pálca van, így felteszem, nekik ez nem lenne ideális, de ettől függetlenül egy kicsit feléled bennem a remény, hogy oké az első beijesztést megúsztuk... Úgy érzem ez egy tökéletes éles teszt lesz a figyelemzavaromra. Muszáj leszek koncentrálni a tűrőidőmön felül is, ami nagyjából húsz perc, másképp esélyesen meghalok, vagy valakinek nagyon nagy bajt okozok. Ha megindulunk megindulok én is, ügyelve, hogy innentől a legkevesebbszer nézzek lefelé. Nem mondom, hogy tériszonyom van, de ilyen magasan ennyire nyíltan a levegőben, kapaszkodók nélkül még soha nem voltam így, úgyhogy nekem ez egy kicsit para főleg, hogy még csak nem is valami önfeledt kirándulásról van szó. - Öööö gyakoriak, az ilyen.. térváltások vagy ilyen hirtelen helyzetek az aurorok életében? - tényleg érdekel. Az előző eset óta is zsong bennem, hogy aurorként akarok tovább tanulni. Ehhez remek motiváció volt Daphnet és Shannat élesben látnom előzőleg és most Gerard magabiztosságából is képes vagyok merítkezni.
Úgy érzem, a szerelem felelős az alternatív világokért… Mert ennyi energia nem fér el egyetlen valóságban!
A hozzászólást Alistair Wilson összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2020-12-27, 18:15-kor.
Ginny Weasley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2020-12-26, 15:05
A foglyok & Ginny
[You must be registered and logged in to see this image.]Tekintetem azokra esik akik valamilyen úton - módon tudnak érzékelni már ilyen távolságból is dolgokat és megjegyzéseket tesznek a messzi távolban lévő fénypontokról. Tehát egy tucatnyi ember, körülbelül. Ez nem jó hír, szóval még mindig tartom magam ahhoz a dologhoz, hogy jobb lenne elkerülni őket és nem belebonyolódni ebbe az egészbe, hiszen ki tudja, hogy mi történik ott valójában és kik azok... mert oké, hogy mi is vagyok ennyien, de közel sem biztos, hogy elég képzettek lennénk arra, hogy hatástalanítsuk őket például ha ránk támadnak vagy csak még inkább felhívnánk magunkra a figyelmet és így... egyik lehetőség sem tűnik túlságosan megfelelőnek az alkalomhoz. Ha mindenki benne van, akkor tovább haladhatunk, de a figyelmemet próbálom továbbra is a környezetemre összpontosítani, na meg néha-néha a messzi fénypontokra, hogy nem e közelednek vagy mozdulnak el onnan. - Szerintetek nem furcsa, hogy ilyen kihalt itt minden? - Kérdezem csendben a többiektől, miközben már lassan a falu másik vége környékén járunk. Szinte ahogy kimondom ezeket a szavakat és elcsendesül ismét minden, egy kislány fut neki Lizzynek és rémült tekintete azt hiszem semmi jóra nem vezethet. Nekem is sok minden megfordul a fejemben, de a pálcámat továbbra is magam mellett tartom, nem szeretném vele még jobban megijeszteni. - Hova vissza? - Vágom rá hirtelen, de aztán inkább elhallgatok, hiszen mindenki más is kérdésekkel halmozza el és ugyan felettébb gyanús ez az egész helyzet - most amúgy melyik nem lenne? - valamit tennünk kell, hogy tovább jussunk vagy épp előre tudjunk haladni. Maximum magunkkal visszük őt is, ha nem lesz más választásunk.
// Foglyok
Bejegyzetlen animágus (vörös macskamedve) III. - Alakváltás nélkül is használhatja az állati alakja állati képességeit, pl. a macska sötétben látását, vagy egy kígyó hőérzékelését.
A csapatmunka az, amikor sokan csinálják azt, amit mondok.
Ahogy Gerard előre pillant, úgy én néha hátra, így hát észreveheti akárki a macskásan tükröződő tekintetemet a fényforrások felé, de jobban koncentrálok arra, hogy merre haladunk és ha veszélybe, akkor én legyek az első, aki bekapja, ne a fiatalabb fiúk. A gyűrűt figyelem, hogy még mindig jó irányba haladunk-e, amikor vagy a Finite, vagy a jelszó megteszi a hatását, bár a számban akkor is ott marad a keserű íz, hogy kimondtam Grindelwald jelmondatát. Talán ez a pillanatnyi figyelmetlenség okozza, hogy amikor leomlik a térbűbáj körülöttünk és kirajzolódik a vékony híd, ami csak minden lépésemmel mutatja meg magát, hogy a többiek követhessenek, meglepődöttségemben az egyensúlyérzékem cserben hagy. Mikor letenném a lábam elfog a szörnyű érzés, hogy nem is lesz ott semmi és a pillanatnyi pánik elég ahhoz, hogy végül a kezeimet kinyújtva kelljen visszanyernem az egyensúlyomat hirtelen leguggolva és végül megtámaszkodva, egy stabilabb pózt felvéve. A familiárisom mindeközben fürgén suhan mellettünk és a mélységbe is, ha valami leesett, azt elkaphassa a csőrével vagy a karmával, ha tudja. - Ez… most… meglepett. - vallom be félhangosan, miközben kihúzom magamat, de már fordulok is vissza, hogy a többieket megnézzem hogyan vészelik át az egészet. Ilyen szempontból én nem tudok annyira figyelni rájuk, hiszen háttal vagyok, de Gerard már fel is lebegteti Arthurt, a leggyengébb láncszemet és a többiek csak úgy inogtak meg, ahogy én. A láthatatlan híd becsapós, a szél is belénk kap és keskeny is, így most már nem csak a macskaszemet veszem kölcsön a bennem lakozó oroszlántól, hanem a macskák egyensúlyát is. - Lassan haladjunk és aki bizonytalan kapaszkodjon belém, talán meg tudjuk egymást tartani, ha ügyesek vagyunk. - szólalok meg, főként persze Arthur felé pillantva és ha mondjuk valaki idézne egy kötelet, ameddig én bemacskulok, akkor azt is a derekamra kötöm, vállalva a kockázatot, hogy ha mindenki borul, akkor magukkal rántanak. Lehet, hogy mostanában nem vagyok a legtürelmesebb és legmegértőbb lélek, hiszen rengeteg mindennel kell megbirkóznom, de akkor is azért lettem auror, hogy hőssé válhassak és eszemben sincsen csak a saját boldogulásomra koncentrálni, miközben a társaim lehet, hogy elbuknak. Az nem én vagyok és nem is akarok soha olyanná válni. Óvatosan teszem le a lábaimat, mindig elsőre csak kitapintva, hogy jó helyre lépek-e, majd másodikra téve rá csak a súlyomat és remélhetőleg a macska egyensúlyommal, ha Dany varázslatát valami blokkolja is, rendben leszünk. Bár nem tudom pontosan, hogy mit alkalmaz, egyetemi varázslatnak tűnik és nem az én szakomról, így hát csak reménykedem a pozitív hatásában. Egyelőre nem tudom, hogy mibe fogunk botlani a London Eye környékén, de azt igen, hogy amellett tette a Testvériség az első igazán terrorizmusra hajazó lépését a millenniumkor és azt is, hogy volt akkor egy földrengés is, de egyelőre nem tudom, hogy mi másért lehetne fontos. Csak ne legyen tele muglikkal a hely...
// Animágus III, fehér oroszlán: Alakváltás nélkül is használhatja az állati alakja állati képességeit, pl. a macska sötétben látását, vagy egy kígyó hőérzékelését. - Macskaügyesség.
Familiáris képesség, ha szükség van valaminek az elkapására: Villámgyorsaság: Képes az idő tört része alatt eljutni egyik pontból a másikba és megtenni dolgokat. A sebessége az alap sebességének 3-szorosára nő. //
Úgy tűnik, hogy szerencsénk van. Legalábbis egyenlőre. Ami már önmagában is aggasztóan gyanús lehetne. Vagy csak kezd átragadni rám Gina paranoiája. Minden esetre különösebb gond nélkül sikerül átjutni a kordonon. Egész szép kis sort alkotva. Gyakorlatilag hosszú percekig gyalogolunk egy vég nélküli folyosón eseménytelenül. Amikor Arthur familiárisa kidugja az orrát egy picit elmosolyodom. Talán csak mert az én tásákám is megmoccan, és kikandikál egy kis menyét orr. Talán csak megérezte a másik állatot. Engem viszont Gerard felvetése köt le a folyosóról, és a tércsapdáról. Így hozzá teszem a magam gondolatát is. Shanna szemét ugyan innen nem látom, de alaposan meglepődnék rajta. Ellenben úgy fest, hogy sikerül megtörni a térmáigát. Ámbár azt nem tudnám megmondani, hogy Gerard, én, vagy Shanna próbálkozása vezetett hozzá. Vagy mindhárom egyszerre. Mindenesetre, ahogy hirtelen a szabadban és a magasban találjuk magunkat egy pillanatra a hirtelen levegőváltozástól megingok. Nem is kicsit meglepődve a helyzeten. Kis híján el is esek. A táskámból panaszos nyüffenés hallatszik, ahogy az oldalamhoz csapódik. Szerencsére nem vagyok tériszonyos. Ha másra nem erre azért jó, hogy én vagyok a Hugrabug kviddics csapatkapitánya. Plusz a sport múlt azért segít valamit a reflexeimen, és egyensúly érzékemen. Ennek ellenére elég félelmetes odafent egy semmibe vezető egyszemélyes hídon. Ahogy visszanyerem az egyensúlyomat, és stabilan megállok a lábamon gyorsan eltűntetem a fénygömböcskéket. Idekint nincs rájuk szükség. - Kösz. - biccentek Gerard felé, ahogy összeszedi Arthurt, ha sikerül neki. Nem tudom, hogy hogyan számolnék el a szüleinek, vagy a saját lelkiismeretemnek, ha annak ellenére, hogy elöttem volt hagytam leesni. Ezt követően, ha mindenki megvan, és stabilan áll a lábán a hídon. Esetlegesen indul el rajta óvatosan előre, akkor én még elsütök egy gyors varázslatot. Történetesen egyfajta mechanikai védelmet nyújtó pajzsbűbájt idézek a híd két oldalára, ha sikerül. A lényege, hogy a mechanikus hatásoktól megvéd minket, illetve belülről is átlátszó de stabil falat alkot. Ily módon arra nem jó, hogy egy esetleges átkot visszaverjen, az gond nélkül áthatol, de arra jó megoldás, hogy ha valamelyikünk még egyszer meginogna, megszédülne, vagy csak tériszonya lenne, akkor nem tud leesni. A szépséghiba, hogy a pálcámmal kell fenntartanom a pajzsot, szóval amíg ezt tartom fenn, addig nem varázsolhatok mást. De a bizonságunk érdekében inkább ezzel próbálkozom, minthogy valaki ténylegesen leesen... - Mindenki egyben van? - teszem fel még a kérdést, ahogy elindulok előre.
//Fizikai-mechanikus pajzsbűbáj: Védi a fizikai behatásoktól az alatta allókat, illetve elég szilárd átlátszó falat képez, hogy kifelé se tudjon "kiesni" vagy kitörni rajta valaki. Ellenben átkoktól, mágikus csapdáktól, bűbájoktól nem véd. Aki fenntartja annak folyamatosan kell koncentrálnia, addig nem tud más bűbájt vagy varázslatot végrehajtani, amíg a pajzsot tartja fenn.
Sötét varázslatok kivédése: 19 pont Varázserő: 20 pont
Láda //
ϟ”Az igaz ügyért küzdeni még akkor is kötelesség, midőn már sikerhez nincsen remény.”ϟ
Alapból nem találom a helyem ebben a hősosztagban, tekintve, hogy ők már mindent átéltek egymás kezét fogva. De nem is bánom! Elég rájuk néznem és tudom, nem lesz hosszú jövőm velük. Selene megjegyzésén csak fintorgok egyet. Ez a lány tényleg nem állt sorba, amikor észt osztottak? - Nem előlem kell titkolnod.- felelem csupán keserűen, amikor ő egy tapodtat sem moccan mellőlem. Úgy látszik egy két lábon járó karácsonyfa leszek és Selene testesíti meg az égőket. Arra gondolom még nem jött rá, hogy a túlzott óvatosságával inkább csak magunkra vonja a figyelmet. Vagyis rám, akinél az eredeti zsupszkulcs van. Tehát jobb lenne, ha nem mászna a képembe. Amúgy sem szívlelem az ilyesfajta közelséget senkitől sem. A távolba meredve észreveszem a több emberből álló kört, elsőre talán valami rituálénak vagy a helybéliek szokásának könyvelem el. Mindenféleképpen a hideg ráz tőle, ha jobban belegondolok mi történhet ott. A csapatra pillantok és Ginny is megemlít valamit egy nagyobb állatról. Medve... Csodás! Azért ennyien csak el tudunk vele bánni, meg aztán kétlem, hogy a távolban égő fények ne lennének érdekesebbek nálunk a vadállat számára. - Csak egy halomnyi emberről van szó. Azt viszont nem látom mit állnak körül.- adok szót a látottakról, s ha ez elég ahhoz, hogy tovább menjünk, akkor máris nyert ügyünk van. S ez így is történik. Elizabeth sem vagánykodik tovább, inkább felhagy a kamikaze akciójával és velünk együtt sikerül kikötnünk a falu másik végén. Hála Merlinnek egy darabban, bár az eltaknyolást igazán kihagyhattam volna... Még inkább rontott a hangulatomon, de úgy fest a semmiből felbukkanó kislány más érzéseket vált ki belőlem. Automatikusan rántom elő pálcámat, minden eshetőségre felkészülve, hiába látszik ártalmatlannak és esetlennek. - Csak mondd el mi történt veled és nem esik bántódásod... Bár ez csak rajtad múlik, kislány. Ismered azokat az emberek az erdőben? Hozzájuk tartozol?- szegezem felé a kérdést, ha tetszik neki, ha nem. Nem akarnék valami rituálé csapdájába sétálni miatta, mert a végén még lehet kapcsolata azokkal a fura alakokkal. És kösz nem, nem akarok még csak érintett sem lenni az ittlévők életében.
I`d Love to Change the World ✩ kredit
Elizabeth Ollivander
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2020-12-21, 15:10
Van egy olyan sanda gyanúm, ha én és Galen egyszer kettesben maradnánk, pillanatok alatt tekerném ki a nyakát egyetlen laza mozdulattal. Azt még lenyelem magamban, hogy neki adta Paisley professzor a kulcsot, de az a gúnyos vigyor, amit felém vet, igazán felviszi bennem a pumpát. Komoly erőfeszítésbe kerül hát részemről, hogy ne vágjak valami kellően udvarias kifejezést a képébe. - Ezért se volt jó ötlet az erdő – jegyzem meg, természetesen csak halkan, majd én is a kelleténél jobban szorongatom ujjaim között a pálcát, minden gyanús neszre a lehető legjobban ügyelve. Ha bármi is nekünk rontana, nem lenne sok időnk cselekedni, szóval gondolatban máris a lehetséges varázslatokat veszem elő, amelyek érnek is valamit egy medve ellen például. - Rendben – sóhajtom lemondóan és nem vetem be se a kiábrándító, se a mugliriasztó bűbájt magamon vagy éppen körülöttünk. A kviddicsben is csapatként kell összefognunk, szóval egyelőre igazán megy számomra a dolog. Nem megyek szembe mások akaratával, habár itt talán Dany nevelőapjánál a döntő szó. Ha ő beleegyezett volna a dologba, akkor a többiek véleménye ellenére is nekiindultam volna felfedezni a terepet. - Többség dönt, egység csönd – teszem azért hozzá egy halvány mosollyal, mintegy megpróbálva oldani az esetleges feszültséget. Igazán nem szeretném belülről bomlasztani a csapatot és most az egyszer Galen szavaival is egyet kell értenem. Jelenleg a küldetésünk a legfontosabb, nincs időnk ismeretlen fényeket hajkurászni, amelyek ráadásul nem is közelednek felénk. Galen ügyetlen mozdulatai láttán csak vigyorgok, mint a tejbetök, habár – mentségemre szóljon – ha esetleg mégis hasra vágódna valamiben, akkor felsegítem, mert olyan bunkó még nem vagyok, hogy csak hagyjam nyalogatni a földet. Ha a professzor vagy a fiú szerzett volna egy-két kisebb horzsolást és hagyják, akkor természetesen készségesen meggyógyítom őket. Nem valami nagy sérülés ugyan az ilyesmi, de ki tudja, mikor lesz szükségünk arra, hogy minden végtagunk tökéletesen működjön a későbbiek folyamán. Amennyiben a falu irányába folytatjuk utunkat, nem állok neki vitatkozni, hiszen tényleg nem a hőforrásokat jöttünk felderíteni. Szerencsére semmiféle vadállattal se futunk össze. Valahogy nem állt szándékomban medvekaja lenni, ahogy az se túl szívmelengető gondolat, hogy halottnak tetessem magam, ahogy azt a professzor is tanácsolta az imént. - Hé! - kiáltok fel kissé felháborodva, ha a kislány annak ellenére is belém rohanna, hogy nincs rajtam a kiábrándító bűbáj. Az ijedt arcát megpillantva valamiért egyből Deneira ugrik be számomra és az, hogy talán más alakját felvéve próbál majd meg becsapni minket. Az áldozat szerepe erre pont igen megfelelő lenne. Elvégre, ki gyanakodna egy halálra rémült kislányra, aki mintha menekülne valaki elől? Nem szólalok hát meg a kérlelése hallatán, inkább igyekszem összpontosítani és valami használhatót összehozni az ellopott erőből. Vannak megérzéseim, amelyeket foghatnék arra is, hogy nő vagyok, de őszintén szólva a rúnás terem óta ezek sokkal erősebbek és intenzívebbek. Szóval, igyekszem ezúttal is erre hagyatkozni. Vajon miféle szándéka lehet a kislánynak velünk szemben?
1. Jövőbe látás: Képes maximum 3 perccel a bekövetkezendő dolog előtt meglátni a jövőt, így nagyobb eséllyel, könnyebben védekezve. 2. Megérzi az ellene irányuló ártó szándékot nagyjából 5 méter sugarú körben, annak hozzávetőleges irányát és erősségét. Ez afféle háttérben futó adottság, nem kell rá külön koncentrálnia, nem számít cselekvésnek, inkább afféle megérzés.
Shanna előresiet, és ott próbálkozik a felderítéssel, én óvatosan zárom a csapatot, hogy ne támadjon mindenki senki orvul be. Így aztán el se látok a lány átalakulós szeméig, pedig biztosan megcsodálnám, hogy mikre nem képes. A hangját viszont még suttogva is hallom, hiszen arra odafigyelek, ezen jót mosolygok. Páratlan lelkierőről tanuskodik, hogy még ilyen helyzetben is tud viccelődni. Örülök, hogy ott volt Daphne mellé ebben az eltűnős egy hónapjukban, még ha számukra csupán pár óra lehetett. Legalább feldobta a kedves amúgy jellemzően borongós hangulatát. Néha azért amennyire a pálcáink fénye engedi, előre pillantok, nem túlzottan zavar Arthur kisállata, vélhetően valami menyét vagy ilyesmi lehet, habár az orr, és a pofa csúcsos, róka? A varázsratfeloldó bűbájom ellenben hatásos, nem csoda, hogy kissé meg is szédülök, ám mivel a gringottsban nem egyszer hatalmas távokat kellett megtenni a magasból a mélybe rövid idő alatt, ezért ha valaha volt is tériszonyom, még rég nincsen. Talán ennek köszönhető, hogy azon kevesek egyike vagyok, akik nem ingoknak meg, sziklaszilárdan figyelem, kinek tudok segíteni. Ha Arthur akkorát bénázna, hogy még le is szédül a hídról, gyorsan odalépek, a pálcámmal máris intek. – Mobilicorpus..! Naa... Hova mész kispofám? Mit gondolsz, hogyan számolok el veled Pitonnak, ha vödörben kell téged összeszedni? – Hüledezek, fellebegtetve a srácot, közben a szabad kezemet nyújtom bárki felé, aki közel van, hogy hogy támaszkodjon csak belém. Shannát lett volna jó, de ő túl elől van. Egyrészt bajtársiasság, másfelől ő az egyetlen hölgy a csapatban, harmadrészt pedig kell a szövetséges, hiszen ki más tudna segíteni, ha ő lezuhan? Egyébként is nála van a gyűrű, ahogy az előbb is helyesen idézte Grindelwaldot, a nagyobb jó most azt kívánja meg, hogy az maradjon életben, akin még több élet múlthat. A hajamba belekap a szél, s összeborzolja, de amint ismét mindenki talpon van, , szívem szerint mennék előre, de szűk a híd, ezért maradok a helyemen. ha már kikerültük a térmágikus csapdát, remélem nem ér több meglepetés. A hídon óvatosan sasszézva mocorgok át, remélem hogy közben Daphne nem rágja tövig a körmeit, mint én tettem az eltűnős hónapjukban.
//Mobilicorpus: testlebegtető bűbáj//
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Rúnát nem látnak a földön, a folyosó viszont tényleg végtelennek tűnik, ahogyan haladnak rajta sehogy se akar végetérni. Daniel fénygömbjei békésen kísérik őket, Gerard finitéje pedig tényleg eléri a hatását, Shanna pedig a sárga szemével menőzhet, bár már mindenki más is lát a fénygömbök és a lumos miatt. Gerard varázslata tehát megteszi a hatását, bár a jó ég tudja, hogy nem kellett-e hozzá a jelszó is, mindenesetre a folyosó szépen lassan átalakul és egy pillanatra megállhat bennük az ütő, ugyanis tényleg megtették a távolságot, amit lelépdeltek eddig. Már nem az épületben vannak, hanem jópár méterre tőle a levegőben rajzolódik ki alattuk az igen vékonyka híd, ami gyakorlatilag akkor rajzolódik csak ki tovább, ahogyan haladnak rajta. A félelmetesebb része, hogy az egész kb. egy embernyi, alattuk pedig ott tátong a mélység korlát és minden nélkül. Természetesen az odalent futó autók, sétáló turisták nem látnak belőlük semmit sem, a szél viszont bele-belekap a hajukba és a ruháikba. Ezúttal nem hasznos, ha valakinek esetleg tériszonya van. A híd úgy tűnik, hogy egyenesen a London eye irányába tart, legalábbis az irányt nagyjából így lehet belőni, hiszen előttük még a nagy semmi van, Shanna lépései alapján rajzolódik csak ki a híd.
//Dobjatok tíz oldalú kocskával mind az előtt, hogy elkezdenétek a hozzászólásokat megírni: Szerencse+20 alá kell dobni (Ali a látó képesség miatt: +10). Aki megdobja egyáltalán nem inog meg. Akinek nem sikerül meginog és nem sokon múlik, hogy leesen. Az, aki a legnagyobb különbséggel nem dobja meg a célszámot, tehát a legtávolabb van tőle leesik és épp, hogy meg tud kapaszkodni a híd szélében. Ha az illetőnek valami volt a kezében azt biztos, hogy leejti!//
A mugliriasztó bűbájok inkább területre hatnak és bonyolultabb az elhelyezésük, így ezt most nem tudja csak úgy hopp ellőni Lizzy. A kiábrándító bűbája viszont működik, simán eltűnik a többiek szeme elől, maximum a zaj hallható, amit csap az erdő aljnövényzetében, már persze, ha elindul annak ellenére, hogy mindenki más szerint ez rossz ötlet. Galen úgy látja, hogy a fénypontok mellett hőforrások is vannak, vélhetően emberek. Amennyire ebből a távolságból be tudja lőni a képsességével kb. féltucatnyian lehetnek, nagyjából annyian ahány fénypont van. Körben állhatnak, középen viszont egy nagyobb hőforrást érzékel, de ennyiből nem tudja eldönteni, hogy az egy tűzrakás, vagy esetleg több ember egy helyen. Grayson hasonló eredménnyel jár, mint amire Galen is jut. Bár a fiúknak sikerül hasra esni, de legalább felderítik a távolban lévő úgy fest embereket. Tőlük függ tehát, amennyiben tovább haladnak gond nélkül átjutnak az erdőn és sikerül a falu másik végén kikötniük. Egyelőre nem találkoznak medvével, sem farkassal, vagy más komoly veszélyforrással és ez esetben a fényektől is távolodnak, amiket az erdőben láttak. A falu túlfelén se sokkal élettelibb a helyzet, itt se látnak futkározó gyerekeket egészen addig, amíg szó szerint az erdő irányából beléjük nem fut egy kislány. Szó szerint Lizzynek rohan, ha nem oldotta fel a kiábrándító bűbájt és le is pattan jó eséllyel róla. - Ne, kérlek... kérlek ne vigyetek vissza! Nem akarom! - Az arca koszos, maszatos, kormosnak látszik és úgy tűnik, hogy azon túl, hogy le van döbbenve a csapattól láthatóan retteg is. Automatikusan ijedten ültében kezd hátrálni.
//Határidő: dec. 29, következő hozzászólás: dec. 30.//
Grayson Paisley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2020-12-19, 05:47
Mosolyogva konstatalom, hogy Lizzy lenyegeben ugyanazt mondja el, amit en is javasoltal volna ha nem folytatja a gyulekezesi pont konkretizalasat. A gsupstkulcs helye a legkezenfekvobb, igy hat bolintok.
- Ha elszakadnank egymastol akkor talalkozzunk ott ahol erkeztunk. Jo otlet!
Jegyzem meg egyeterton majd jotekonyan lenyelem, hogy milyen aggalyaim vannak. Hiszem ha elszakadunk akkor Galen nelkul ugyse tudunk elmenni, hisz nala a kulcs. No meg amugy se hagynam hatra egyikuket sem. Azoval remelem nem az lesz a kuldetes kovetkezmenye hogy egyedul leljuk magunkat valahol. Az erdobe vetve magunkat minden gyanus neszre figyelek ami nem valo egy erdobe, hiaz nem lenne jo ha valami meglepne minket. Ginny szavaira megallitom a csapatot, hogy ne kelljen hangosnak lennie kulonosebben de megis mindenki hallja amit mond.
- Amennyiben medve ugy a tettesd magad halottnak megoldas nemcsak legenda. Ha mozdulatlanul elfekszetek elveszti az erdeklodeset es tovabb all. Nem javaslom a hoskodest senkinek. Vagyunk elegen ahhoz hogy kivonjuk a forgalombol az allatot hogyha egyikunket fenyegeti. Remelhetoleg nem olyat fogunk ki ami falkaban jar.
Morfondirozok hangosan. A fenyeket meglatva szinten megalljt parancsolok labaimnak es csak remelni merem eloszor hogy a tobbiek is igy tesznek. Lizzy ajanlkozasara hatarozottan megrazom a fejem.
- Amit ilyen tavolsagbol a tobbiek is megallapitottak az epp eleg. Nem mozognak. Jo lenne nem felhivni magunkra a figyelmuket azzal hogy kozeledunk. Inkabb folytassuk az utat a cel fele.
Ertek egyet en is azzal hogy ne terjunk el a targytol. Am azert jobban megvizsgalom a terepet egy magamra kimondott lataseleaito bubajjal. Mert az egy dolog, hogy most nem mozognak. De nem lenne jo ha megis meglepnenek minket valamivel. A nagy nezelodesben viszont nem figyelek oda elegge a kozvetlen kozelemre igy sikerul ovatlanul lepnem es barmennyire is kapalozom hogy ne vsapjak zajt de talpin maradjak megis elvesztem az egyensulyomat es elesek. Igyekszem minel hamarabb felpattanni es nem utni tul nagy zajt, am elotte azert egy kis ideig veszteg maradok hevertemben s a fenyek fele lesek nem-e moccannak felenk. Nem szeretnek itt hencsereg i soka szoval sietek a felkelessel, mentem a mwnthetot.
//elsore ket kockaval dobtam de akkor kijott a paros rossz ugyhogy annak alapjan vettem a reag felkover veget. Ha nem er az a dobasom csak a jol dobott ott nem dobtam meg a rossz szamaimat, egyiket se
//lataseleaito bubaj - kitalalt varazslat, hatasa maximum 10 percig tart
Úgy tűnik ezen a küldetésen egyelőre nincsen sok hasznom. Talán tényleg inkább a láda után kellett volna mennem, de annyira megijesztett, s most is kissé meghökkent, az a vonzódás, amit a tárgy említése váltott ki belőlem. Megjártam a múltkor is, amikor erre az ösztönre hallgattam… Jó mondjuk nem tudom, hogyan oldottuk volna meg egy belsős ember nélkül az álmodozás végét, de lehet ez csak egy szerencsés véletlen volt. Fortuna pedig egy szemét kur*a, mint tudjuk. Persze, én buta elhittem, hogy nyugiban sétálgathatunk egymás mellett. De esküszöm ez a srác megtestesít a mardekáros klisét. Ha nem lennének ilyen jók a látási viszonyok tuti kigáncsolnám. - Egy. Nem érdekel a komfortod. Kettő. Nem is akartam eltitkolni szándékom. – Velem lehet tárgyalni. Tudok kedves lenni és ha megkért volna, hogy na legyek szíves kicsit arrébb menni, akkor meg tettem volna. Az erőmmel úgyis képes lennék megtalálni a zsupszkulcsot. De nem ez a kis felvágott nyelvű betolakodó hírből sem ismeri a jó modort. Szóval visszanyal a fagyi. Legalább ennyi szórakozásom van ma. - Ma tele vagy jó ötletekkel kislány. – Villantok egy száz wattos mosolyt Lizzyre. – Legyen akkor a falutábla vagy mi. – Biccentek. Nos, igen. Ilyenkor látszik igazán, hogy mennyire nem csapatjátékosok vagyunk mi Ereklyevadászok. Nem gondolok arra, hogy mi lesz, ha szétszéledünk mert biztos vagyok benne, hogy én megoldom a hazajutást. Önző volnék? Nos, ezen nincs sok időm elmélázni mivel Herbs majdnem dob egy szaltót előttem, s még épp idejében odébb állok, hogy ne taroljon el magával. – A nagy erdőjáró. – Már nevetném is ki, de hamvába hal a dolog a lányok mondandója miatt. Ideges leszek, mert ugyan mozdulatlanok, de valahogy mégis élőlénynek tűnnek. A mágikus rezgéseket ugyan élőlényeknél is megérzem, de csupán tapasztalat, megfoghatatlan dolog; semmi konkrétumot nem tudok leszűrni belőlük, csak hogy ismerősek-e vagy sem. Úgyhogy meg sem próbálkozom az elemzésükkel. - Szerintem csak elterelés. – Halkítom le hangomat. Ha Lizzy még nem ment el kalandozni, s kartávolságban van akkor megfogom mielőtt elindulna. – Ne kockáztass feleslegesen, ha engem kérdezel. – Amilyen gyorsan hozzá értem, olyan gyorsan el is engedem. – De persze nem akadályozlak meg, ha ezt szeretnéd. – Utálom a parancsolgatást, pontosan ezért nem menetem aurori pályára. Ha minden jól megyek teljesen el tudunk határolódni azoktól az izéktől, s már mehetünk is tovább. Természetesen érdekel mik vagy kik ezek, de most konkrét küldetésünk van. Továbbra is Galenre vagyok gyógyulva, nem szó szerint – fuj -, de kartávolságon belül tervezek maradni. Lehagyni nem igazán tud, elég jó a kondim.
// Másodszorra sikerült megjelölnöm a 3at és a 6ot. 5-öst dobtam végül.
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2020-12-14, 14:49
A foglyok & Ginny
[You must be registered and logged in to see this image.]Nem különösebben érdekel a huza-vona arról, hogy kinél legyen az eredeti zsupszkulcs, így inkább a környékre terelem a figyelmet és egyetértek Galennel abban, hogy az erdő irányába kellene indulnunk. Közben a többiek is csatlakoznak a felvetéshez és lassan el is indulunk az ösvényen. A pálcámat előveszem a biztonság kedvéért és kéznél tartom, hogy bármi történik azonnal le tudjam reagálni. Lizzy felvetésére, miszerint ha bármi történik akkor ott találkozzunk ahonnan elindultunk, szintén bólintok egyet és inkább az előttünk lévő erdő illataival próbálok meg foglalkozni. Nem azt érzem meg amit gondolok elsőre, de az almáspite miatt igencsak megkordul a gyomrom. Más semmi extrát nem érzek, úgyhogy egyelőre csak figyelek és résen vagyok, esetleg fülelek, na meg persze megpróbálom kizárni a többiek szurkálódását és valahol csapathajtóként az utolsók között sétálok előre. Mivel ösvényt nem látunk sehol, ezért óvatosan lépkedek előre. Ügyesen kerülgetem őket, akár a pálcámmal is óvatosan rásegítek egy-egy nagyobb növény félretessékelésében hogy átléphessünk, de szerencsére az előttem lévők már úgyis kitapossák valamennyire azokat. Ekkor csapja meg az orromat is az az erőteljes állatszag. Nem is habozok, figyelmeztetem a többieket róla. - Csendben legyünk, mert járt erre valami nagyobb állat is. Nem tudom mi lehetett, de nem lenne jó szembetalálkozni egy medvével. - Mondom úgy, hogy mindenki hallja, és tovább fülelek és nézelődöm. Ahogy a többiek is, én is egyből kiszúrom a fényeket. Megállok és megpróbálok ráfókuszálni, de messze vannak, nem tudom kivenni pontosan, hogy mik lehetnek. - Szerintem nem kellene oda mennünk. Nem mozdulnak, ha nem megyünk közelebb, talán nem vesznek észre. Ha valami balul sül el és felhívjuk magunkra a figyelmet, akkor csak rosszabb lesz minden. - Kicsit megnyomom a mondandóm végét, ezzel célozva arra, hogy a múltkor sem sültek el túl jól a dolgok. Bizonytalanul tekintek a profra, elvégre ő a vezetőnk, neki van a legnagyobb szava most itt.
// Foglyok
Bejegyzetlen animágus (vörös macskamedve) III. - Alakváltás nélkül is használhatja az állati alakja állati képességeit, pl. a macska sötétben látását, vagy egy kígyó hőérzékelését.
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2020-12-13, 19:47
To: Gerard, Daniel, Shanna, Alistair
Lehet, hogy egy kicsit túlzás volt kijelenteni, hogy senkit sem fog érdekelni a mássága, de mindent ki tud magyarázni. Legalábbis....remélem... Alistair szavaira halvány mosoly kúszik arcomra. Nem vágytam a bajra, de maradtam. Mégis, meglepőszámomra hogy még ennyire nyugalmas közegben vagyunk. De megnyugtat a tudat, hogy legalább nem a saját problémáimra fogok koncentrálni. Végre arrébb tehetem a sérelmeimet és hasznosnak lenni. Érzem, hogy válltáskám egy pillanatra megmoccan, de nem reagálom le nyilvánosan. Tenyeremmel végig simítok táskám oldalán. Jobban örülnék neki, ha a rókám nem mozogna olyan sűrűn. Ha szükségem lesz rá úgy is előmászik, de addig úgy is nyugton marad ahogy eddig tette. Gerard szavai nem lepnek meg. Pálcám a zsebemben pihen és ezek szerint ott is marad. Alistair-ra pillantok és jobb szemöldökömet megemelem. - Mi ez a nézés? Szerinted eljöttem volna úgy, hogy nem biztosítom be magam? - ekkor megpaskolom táskámat finoman. Mertem vállalni a kockázatot és feltankoltam bájitalokból. Ezekhez és a rúnákhoz értek a legjobban, így nem volt kérdés hozok "pár" főzetet és a noteszem. Arról nem is beszélve, hogy itt van Yuki is. Csendben követem a többieket és hamar feltűnik nekem, hogy a folyosó nem akar abba maradni. Számat húzva kezdek el körbe tekinteni, hát ha. Mivel úgy tűnik, hogy egyedül vagyunk a folyosón hagyom, hogy Yuki kidugja az orrát és szimatolni kezdjen. A többiek csak azt láthatják, hogy a táskámból egy állati orr bújik ki. A tértágító varázslat előnye. Nem csak a cuccomat, de Yuki-t is beletudom tenni ezzel elkerülve a feltűnést. Míg kis rókám szagol a levegőben és fülel addig én jobban szemügyre veszem a folyosót. Azon agyalok vajon van e nálam olyan bájital, ami segíthetne nekünk ebben a helyzetben.
From: Arthur
//Familiáris: Sarki róka
Alistair Wilson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2020-12-11, 13:27
Egy problémát úgy oldunk meg, hogy beismerjük, hogy létezik.
Na igen.. a test elformálása 2032-ben valóban teljesen normálisnak számított, de egy 15évest akkor is megnéztek, nem hogy 2002-ben. De elengedem. Szeretném hinni, hogy magasról tesz rá inkább mindenki. Biccentek hát Arthurnak. Aztán az ajándékboltos reakciómra mindenki együtt érez a gyermeki lelkesedésemmel amiből Dany fordít irányba végül. De a válaszom Arthurnak is meg neki is szól egy kissé reálisabban emlékeztetve magamat a helyzetre. Persze jó lenne, ha nem következne be. - Ha úgy ér véget mint az előző "kalandunk" akkor aligha hiszem, hogy az ajándékbolthoz még bárkinek lesz hangulata... De remélem tévedek! - aztán felteszem Gerardnak a kérdést. Shanna előre is ment és igen jelenleg egyenértékű aurorok a szememben. Olyanok, akiktől lehet segítséget kérni, vagy kérdezni. A válasz várható volt, aminek nyomán, én, ugyan kézközelbe, de elteszem a pálcámat. A legkevésbé lenne jó, ha bajba kevernénk őket. Viszont Arthurra nézek bocsánatkérően.. hát ezt megszívtuk. Innentől figyelek és bár nekem is van familiárisom, én egyenlőre nem küldöm előre sehová. Ott lapul a kapucnimban és leginkább hátrafelé kémlel, meg.. felfelé figyel, ha valamit észre vesz jelez, talán végre sikerül megszólalnia is. Egy ideje már próbálom megtanítani és rávenni, hogy beszéljen, hátha szükség helyzetben sikerül neki. Nekem is szembetűnik hogy mintha nem haladnánk semerre, az viszont meglep, hogy a többiek mennyire rutinosan kezelik a helyzetet. Azért ez egy kissé félelmetes. Mondhatni egészen badassé teszi a szememben Shannat, Gerardot és még Danyt is. Eltűnődöm hogyan is tudnék segíteni a többieknek, végül gondolván egyet, óvatosan megérintem a folyosó falát. Ha a lábunkat nem nyelte be, talán a kezemet se fogja. Próbálok a megérzéseimre hagyatkozni.
//Familiáris : Krokodil szkink (Nyelvértés) - A familiáris képes emberi nyelven is megszólalni, kommunikálni bárkivel, ám csak a gazdája anyanyelvén képes erre! Képesség : Látó I. - Képes érzékelni apró rezdülésekből, ha valami rossz, vagy nagyobb változás várható, de nem tudja meghatározni, hogy pontosan micsoda. Mesélőtől kaphat spontán bevillanásokat, afféle intuíciós megérzést a közeljövővel kapcsolatban. Nem konkrét látomást inkább pl. hogy ne menjen egy adott helyre, vagy pont, hogy menjen.
A csapatmunka az, amikor sokan csinálják azt, amit mondok.
Ha figyelik ezt a járatot azok, akik a végén lapulnak a ládával - már ha jó nyomon járunk, és nem szaladunk bele csapdába -, akkor úgy is észrevesznek minket, ha a sólyom nem feltűnősködik. Ha pedig nem, akkor elég ignoránsak ahhoz, hogy a mugli zajra ne figyeljenek. Minden esetre számítanunk kell arra, hogy tudják, hogy jövünk, ebben igaza van a mardekáros fiúnak, de éppen ezért megyek én előre és derít fel a familiárisom, és nem küldöm őket élő pajzsként. Egyre kevesebb a fény, viszont egy lumossal már tényleg céltáblát festenénk a hátunkra, ráadásul a sötétség engem sosem zavart különösebben. Már hosszú évek óta gyakorlom az animágiát és a szemeim egyik pillanatról a másikra képesek a fehér oroszlán formám szemeit felvenni. Legelöl megyek, így a többiek talán észre sem veszik a változást egészen addig, míg szembe nem fordulok velük, vagy éppen fény nem vetül a tekintetemre, hogy a macskákra olyan jellemzően élénken visszaverje. Ha mögöttem végül valaki fényt gyújt, akkor nem szólok rá, hiszen tudom, hogy másnak szüksége van a fényre, csak ne legyen legelöl, hogy korlátozza a látásomat. A viharmadár nem repül olyan távolra, hogy elszakadjon tőlem, hiszen lassan nyilvánvalóvá válik, hogy valamilyen mágikus akadállyal állunk szembe és biccentek Gerard szavaira. Régen jóval beszédesebb voltam, de most ahogy feléjük fordulok - ha nincsen mágikus blokkolás, akkor nagymacska tekintettel -, egyszerűen válaszolok. - Lehet rúna, lehet bűbáj, lehet, hogy egy jelszó kell ahhoz, hogy a folyosó ne nyúljon végtelenre és megtaláljuk a következő ajtót. - gondolkozom hangosan, és ha Gerard Finitéje után Dany is megállna, hogy felderítsen, akkor természetesen nem megyek tovább, együtt kell maradnunk. Figyelek a gyűrű rezdüléseire és a csapat tagjaira is, aztán halkan felsóhajtok. - Ha a hasszaszinusz koszinusz már egyszer bevált… - suttogom, ugyan egyikőjük se volt ott a kalandon, amikor párszaszájút imitáltam. Megszorítom a pálcámat, a mágikus fókusz segíthet abban, hogy amennyiben jelszavas az átjáró a mágia életbelépjen. - A nagyobb jó érdekében. - mondom ki, de olyan képet vágok előtte, mintha kínoznának. Grindelwald szavai, a Testvériség szavai, a szavak, ami mögé bújva bármit, bármikor jogosnak állítanak, kimosakodva minden bűnökből. Természetesen elég nagy az esély arra, hogy nem történik semmi, de akkor is nézelődünk még egy kicsit a környezetünkben, mert a térmágia csapdájában - ha valóban az - nincs értelme sétálni.
// Animágus III, fehér oroszlán, szemek: Alakváltás nélkül is használhatja az állati alakja állati képességeit, pl. a macska sötétben látását, vagy egy kígyó hőérzékelését. - Shannának azért aranysárga lesz a szeme, mert az menő. //
Meglepetten konstatálom, hogy az eredeti zsupszkulcs hozzám kerül. Azért némi elfogult vigyor bujkál a szám szélén, amikor át is veszem a zsebórát. Nem örülök neki, hiszen ezzel hatalmas felelősség zúdul a nyakamra és valószínűleg könnyű céltábla is lehetek, ha egyszer valaki rájön, hogy nálam van. Mindenesetre biccentek egyet tanárunk felé és zsebre is vágom az órát. Ollivande felé csak egy gunyoros, lenéző pillantást vetek, majd vissza is fordítom figyelmem a feladatunk irányába. Mivel mindenki az erdőre voksolt, ismét sikerült valami kis diadalt elérnem, ami felettébb szórakoztató. Selenere pillantok, mikor automatikusan sorol be mellém, majd csak felvont szemöldökkel lépek odébb tőle. - Egy. Magánszféra. Kettő. Ennél feltűnőbb már nem is lehetnél.- forgatom szemeimet, mondandómmal többnyire arra utalva, ha ennyire őrizget itt mellettem, az végképp felvonhatja a figyelmet. Bár tegyen, amit akar, de ha egyet pislog és eltűnök mellőle, ne legyen bepánikolva. Jobban megnézve uticélunkat, nem látok semmi mozgást, de azért még résen maradok, amint átlépjük a rengeteg határát. A kiálló gyökerek és a fák ritkás, alsóbb ágaiban viszont csak sikerül majdnem hasra esnem. Kelletlen szájízzel kapom össze magam, ám ekkor a fények sokasága is megjelenik és Ollivander rögtön veti is bele magát a sűrűjébe. Én azért kinézem magamnak a fénycsoportot és megpróbálom kideríteni, hogy miféle formák és meleg testek tartozhatnak hozzájuk. Ha innen sikerül látni, akkor hozzávetőlegesen meg tudom állapítani, hogy élőlények is vannak-e a közelben a tűzmágiámnak köszönhetően. Vagy akármi... De ettől még nem fogok fejjel a falnak menni. - Én inkább kikerülném... Nem úgy látszik, mintha mozognának, akármi is legyen... Figyeljünk inkább erre a nyamvadt küldetésre és érjünk célba. Nem vesztegethetjük az időt.- morgom orrom alatt, miután valamelyest jobb rálátást nyertem az idegen fényekre.
//Tűzmágus 1. szint: Érzékeli a hőforrásokat a környezetében, egyfajta infralátásként is képes sötétben behatárolni a meleg testeket, de a hőfokot nem tudja megállapítani.//
✩ 273 ✩ I`d Love to Change the World ✩ kredit
Elizabeth Ollivander
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2020-12-09, 18:04
Galen javaslata, miszerint neki adjuk a kulcsot, egyszerre lep meg és bosszant fel. Komolyan gondolja? Mint az imént is kifejtette, nem bízunk meg benne, én legalábbis semmi jót se nézek ki belőle, annyi szent. Mi van, ha beigazolódik a sejtésem és valóban Deneira oldalán játszik? - Na ne, ez most komoly? - hűlök el egy pillanatra, amikor a professzor mégis Galen kezébe nyomja a kulcsot. Fogalmam sincs azt illetően, miért is tette ezt, talán csak valamiféle bizalmat szeretne megelőlegezni a fiú számára, nem tudom. Mindenesetre, hirtelen és váratlan fordulat ez számomra, komolyan azt hittem, hogy a mardekáros srác lesz az egyetlen, aki nem kaphatja meg az eredeti példányt. - Remélem, tudja, mit csinál – csóválom meg végül lemondóan a fejem. Nem tetszik a dolog, de nem fogok elkezdeni egy tanárral vitatkozni. Főleg nem itt és most. Csak bajba keverném magunkat, ha nekiállnék makacskodni. Veszek hát egy nagy levegőt és igyekszem semmibe venni a srácot. - Rendben, benne vagyok – adom be a derekam a többség javaslatára, noha nem is karkoskodtam a falun való átvágás mellett. Részemről annak se lett volna semmi akadálya, de ha mindenki más az erdőt választja, velük tartok. Követem hát Paisley professzort és a többieket, miközben én is előveszem a pálcám. Jobb a kezemben tudni, amíg átvágunk itt. Kissé baljós előérzetem van, szóval némi habozás után lépek csak be a fák közé. Persze, ez a viselkedés betudható annak is, hogy azért ismerem az ellenfelünket annyira, hogy tudjam, bármikor akcióba léphet. És hát az első alkalommal is valamiféle erdőben kötöttünk ki. Vagyis, valakinek a félelmében. A végén még ugyanott végezzük. - Eszem ágában sincs leválni a csapattól – biztosítom a férfit, miközben mindent alaposan megfigyelek a környezetünkben, hátha van errefelé valami fontos nyom. Mondjuk, hogy mit is keresek pontosan, azt igazán még én se tudom, de nem árt, ha van valaki, aki legalább szemmel feltérképezi a helyet. Ha véletlenül mégis leválnánk egymástól, legalább tudni fogjuk, merről jöttünk. - De azért nem ártana megbeszélni egy közös találkozási pontot, ha Deneira esetleg felbukkanna – vetem fel az újabb ötletemet. Eskü, nem szándékosan okoskodom, de a múltkori esetből okulva erre igenis szükség lehet. - Ha esetleg szét szeretne választani minket, akkor ne szaladjunk a szélrózsa minden irányába. Gyülekezzünk ott, ahol a zsupszkulcs kitett minket – fejezem be a javaslatom. Ha nem értenek egyet velem, azt se bánom, de szerintem ebben a helyzetben nem lenne hülyeség minden lehetőségre felkészülni. Óvatosan lépkedem, nehogy bármi is megsértse a lábam vagy esetleg elessek. A fények láttán azonban szinte azonnal megtorpanok, majd – ha szükséges – csendben jelzem azt a többiek felé is. A fény forrását nem lehet egyértelműen meghatározni, hiszen lehet varázslat vagy csak sima fáklya is, amit muglik tartanak. - Ezek meg mik? - pislogok párat zavartan, habár egyértelmű, hogy nem lenne szerencsés jeleznünk számukra, hiszen fogalmunk sincs arról, kik is lehetnek a távolban. - Kiderítsem? - vetem fel az ötletet és – ha a többiek mind beleegyeznek – kiábrándító bűbájt szórok magamra, melynek segítségével könnyebben meg tudom közelíteni az említett helyet. A testem ugyan nem lesz látható, de a fizikai tulajdonságaim mind megmaradnak. Bármikor bárki belém futhat, esetleg nekem jöhet. Ha esetleg ez nem megoldható, akkor azért elmotyogok egy mugliriasztó bűbájt, nehogy egy csapat belénk fusson. Egy férfi pár gyerek társaságában egy erdőben... Mégis mit adunk elő, ha kérdőre vonnak minket?
Igazán furcsa. Sosem akartam hasonlítani az apámhoz. Vagyis igen, gyerekként, amíg bálványoztam. Aztán elhagyott és a dolgok megváltoztak. Mégis, egyszerűen csak ehhez van tehetségem, és ilyen a valódi énem. Sajnálatos módon, még a gesztikulációnkban is van némi közös az apámmal, amit nem tudok letagadni, nem hogy a mondatainkban, vagy különböző nyelveken tett megjegyzésekben. - Gyere. A túra végén kaphatsz egy hűtőmágnest, de most arra az irány. - fordítom a megfelelő irányba Alistair-t. A könyves megjegyzésre csak egy vidám mosolyt kap válaszul. Nem igazán gondolom, hogy be is fogja tartani az ígéretét. Most csak a lelkesedés beszél belőle. Engem meg gyakran látni könyvekkel a kastélyban, és a klubhelyiségünkben is. De tartok tőle, hogy mire végére érünk ennek a bizarr túrának, már annak is örülhetünk, hogy mindenki életben van. Nekem pedig eszem ágában sincs se Alistair se Arthur szülei elé állni, és megmagyarázni, hogy hol vesztettem el a fiúkat, és mért nem vigyáztam rájuk jobban. Ha egyszer már így kimondatlanul is rám lettek bízva. Így Shanna felé is csak alig észrevehető biccentéssel jelzem, hogy tudomásul vettem, vigyázok rájuk. - Mondták már mások is, de nem hiszem, hogy a vén Binns-t egyhamar bárki leválthatja. - felelem még vidáman a töris megjegyzésre. Szerencsére a sólyom elég nagy felfordulást csinál, így a Gerardhoz intézett kérdés talán annyira nem is feltűnő, noha azért felszalad rá a szemöldököm. Ez ráért volna akkor is, ha már mugli fül mentes övezetben vagyunk. Mindenesetre a válasz után gyorsan terem be a fiúkat a kordon mögé, egyenesen Shanna és a madara nyomában. Természetesen eszem ágában sincs ellent mondani, amikor visszatart minket, hogy ő menjen előre. Elvégre mégis ő a rangidős auror. Én csak a nyelvész fiú. Még a RAVASZ-ok előtt. De legalább sikeresen betöltöttem a 18-at márciusban. A folyosóra érve kialakul a sorrend is elég gyorsan. Shanna elől, Arthur és Alistair mögötte, aztán én, és végül Gerard. Amikor teljesen magunkra maradunk, akkor azért az én kezembe is pálca kerül, és varázsolok pár világító kis fénygömböcskét, amik a fejünk felett lebegve világítják meg az utunkat. - Ha rúna okozza a térmágiát, akkor van ellentét párja is, ami megtöri. Csak meg kell találunk a megfelelőt. - vetem fel a saját ötletem. Ám megállni próbálgatni az eszembe ötlő lehetőségeket csak akkor állok neki, ha erre külön utasítást kapok Shannától, vagy Gerardtól. Jó eséllyel csak abban az esetben, ha Gerard Finitéje csődöt mondana.
//Láda //
ϟ”Az igaz ügyért küzdeni még akkor is kötelesség, midőn már sikerhez nincsen remény.”ϟ
Hátratekintve vidáman bólintok, Daniel valóban amolyan tanár jellem, mint az apja, ahogyan a kicsiket pesztrálja. Vélhetően ezt a közvetlen, mégis okító stílust látta el otthonról. Az elterelésem sikeres, most Eastwick is büszke lenne rám, hogy egyszerű bankárból átmenedzseltem magamat aurorrá. Solomon ugyan nem igazán dicsért a gyakorlati órákon, de legalább nem szúrt le, ha valamit nem úgy csináltam, ahogyan ő akarta. Én pedig igyekszem kreatív, s továbbra is védelmező lenni, nem vagyok éppen az a durrbele auror, mint mondjuk Shanna. Ám már évek óta gyakorlom a szakmát, egyre inkább átlényegülök. A sólyom olyan teret ad nekünk, hogy Arthur kérdése jogos, feltűnő, de pont az a cél, hogy mindenki figyelmét elterelje, amíg át nem bújunk a kordon alatt a folyosóra. – Leginkább ne. Csak életveszély esetén. A nyomjel rajtatok van. Inkább bájitalok, rúnák, és ha van valamilyen adottságod a mágikus vihar óta. És semmi látványosat! – Határozottan örülök, hogy Alastair engem kérdezett meg, nem csupán mert felnőtt vagyok, hanem mert ott az övemen a nyomozói jelvény. Shanna ugyan Griffin lánya, és rangidős is egyben, de most mégis egyenrangú társak vagyunk, mint egy buddy filmben a két zsaru. A sólyom már nem repül vissza, az már tényleg fura lenne, ha ismét megjelenne, tehát a társaimmal kell boldogulnom. Mivel mugli fegyverem is van arra az esetre, ha nem lehetne varázsolni, befele menet rászerelek egy hangtompítót, hogy ne csapjunk zajt. Nem akarom ezzel megijeszteni a kicsiket, ám Daphne küldetése nem érheti őket váratlanul, a halál ott leselkedik minden kiszögelésben. A pálcám végére apró fénygömböt varázsolok, s a ráillesztem keresztbe téve kezeimben a pisztolyt, meg a pálcát, úgy hátrálok utolsóként lemaradva, hogy lássuk, hogy jön e mögöttünk valaki, de legyen csak Shanna, aki elől megy, őt vonzza a gyűrű, na meg úgy látom, hogy a familiárisa szépen felderít. – A földet nézzétek, hátha valami térmágikus rúna miatt végtelen a folyosó. Finite.. – Mormolom a pálcával a kezemben, ugyan egy az általános varázslatokat szünteti meg, de ki tudja, hátha ezt a védelmi vákumot is feloldja, amibe sikeresen belegyalogoltunk. Olykor a hátam mögé is nézek a nagy hátrálás közepette, nehogy átessek valakit, merthogy végig hátrálok, és pásztázom magunk mögött a sötétet.
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Gerard elterelő művelete tökéletes. A madárka rárepül az őrökre, akik nem nagyon értik hogy a jó életbe keveredett be ide, úgyhogy kisebb fejetlenség alakul ki, ahogyan próbálják kihajtani az ablakokon át, amitől persze több túrista is a falhoz lapul, vagy skiongatni kezd, amikor a madár átrepül a fejük felett. Akkor reppen csak ki az ablakon, amikor már mindenki a kordnon túl van és bejutottak. Még így is hallani a hátuk mögött, hogy beletelik még pár percbe mire helyreáll a rend és minden megnyugszik. Shanna familiárisa nem lát egyelőre feltűnően fura dolgot, a plafon is tiszta, sőt a karom nyomok sem látszódnak már, amik évekkel ezelőtt itt voltak a felderítés alkalmával. Valószínűleg eltűntették már őket hamar, hogy ne szúrja ki egy mugli sem. Ali egyébként jól sejti, pálcával nem igazán lenne okos ötlet varázsolniuk, azt érzékelnék a Minisztériumban és igen nagy bajt hozna a saját fejükre és persze az aurorokéra is. Sikerül tehát bejutniuk, Shanna familiárisa felderítőként előre megy, a többiek utána. Nem kell azért libasorban haladni, a folyosón 2-3 ember elfér azért egymás mellett, viszont itt már fogyatkoznak az ablakok, így a fény is elég gyér, ahogy befelé haladnak. Az út pedig olybá tűnik mintha lejtene és ennek ellenére egyenes, hiába haladnak rajta már 2-3 perc továbbra is, pedig már el kellett volna érniük az épület falát, de nem. Olyan az egész, mintha végtelen lenne, az ablakok elmaradnak lassan, marad a sötét, esetleg az általuk generált fény. Zaj nincs, már egy ideje nem hallani a távolban a túristákat sem, talán túlságosan hamar is halkan el a háttérzajok. A folyosónak viszont sehogy se akar vége szakadni.
Galen első blikkre nem lát mozgást, legalábbis innen nem, ami persze nem jelenti, hogy a fák között nem lehet valami, vagy valaki távolabb akár. Ginny beleszagol a levegőbe. Egyből megcsapja az orrát egy kellemes almáspite illata, ami bizonyára az egyik közeli épületben mostanság készülhetett el. A fák irányából érez távolról szagokat, de főleg növények, egy-egy állat is lehet, de a pite erős illata nagyon elnyomja őket, vagy egyik sem olyan erőteljes. Selene varázstárgyat nem érzékel egyelőre. A falu teljesen átlagosnak tűnik innen, bár mintha idősebbek lennének inkább a lakók, mert nem igazán hallani gyerekzsivajt sem ház irányából, sem az utcáról. Elindulnak hát az erdőben. A fák nem nőnek kifejezetten sűrűn, így gond nélkül tudnak haladni közöttük. Nincs konkrét ösvény. Ha járnak is erre a falu lakói nincsenek annyian, hogy ösvényt tapostak volna. Így azért kicsit az aljnövényzetnek hála macerásabb a közlekedés, de ha odafigyelnek nem esnek nagyon hasra. Az erdőben haladva viszont már Ginny is jobban érzékeli a szagokat, határozottan van egy erőteljesebb állat szag, amit nem tud egyelőre meghatározni, hogy mi lehet, de mivel szinte minden mást majdnem elnyom valószínűleg nagyobb mértetű állat lehet, talán medve, de nem biztos, hogy gondot jelent számukra. Már a falu felénél járnak viszont, amikor határozottan észrevehetnek a faluval ellentétes irányban a fák között néhány fénypontot. Fáklyák lehetnek, vagy pálca végi lumosok, de van belőlük több is, nem csak egy. Nem közelednek, vagy távolodnak, nincsenek mozgásban.
//Dobjatok 10 oldalú kockával a hozzászólás írása előtt, 2 rossz számot jelöljetek meg (egy párost és egy páratlant). Akinek sikerül megdobnia az egyiket megbotlik, aki a párost dobja meg az el is esik, a páratlanos csak kibillen az egyensúlyából, de nem esik el.//
//Határidő: dec. 18, következő hozzászólás: dec. 19.//
Selene White
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2020-12-08, 11:37
Kerek szemekkel nézek Lizzyre, majd pislogok párat és elengedem a dolgot. Az üldözési mánia sosem jó. Nem azt mondom, hogy mindenkiben bízzunk meg. Távol álljon tőlem az efféle naivitás, de emlékszem apám azon időszakára, amikor azt hitte a világ is ellene van. Arra a megalomániás tekintetre, a segítség bármilyen formájának kategorikus elutasítására, a szép lassan kialakuló alkoholizmusra és az utána való felépülésre. Az üldözési mánia már az előtt elvette tőlem az apámat hetekre, hogy ténylegesen elhagyott volna minket. Távozás előtt elrendezem a kapott és hozott cuccaimat, hogy minden biztonságban, elérhető legyen. No, meg nem feledkezek meg arról a kis fioláról sem, amiben a gyomor nyugtatóm van. Az hoppanálás mellett, a zsupszkulcsot sem bírom valami jól, bár az utóbbi még azért elviselhető, de elnézve a másnapos betolakodót, úgy ítélem meg, hogy elég egy ember, aki rosszul lesz. Ennek hála zökkenőmentesen viselem az utazást. Sosem voltam nagy falu rajongó; városban nőttem fel, abban érzem jól magam. Persze, ha igazi ereklyevadász leszek akkor félre kell dobni az ilyesféle kényelmi dolgokat. Nézzük a jó oldalát; kevesebb ember, kevesebb figyelem és potenciális akadály. - Igazat adok Elizabethnek. – Biccentek felé. Mondjuk, az engem is meglep, hogy Galen kapja a valós zsupszkulcsot, de végül is logikus döntés. Ennyit arról, hogy nem bízunk meg másban. Mindegy, lassan ideje lenne a feladatra koncentrálni és nem morgolódnom. Szóval az út túl feltűnő, a búzamező egyrészt nem ad semmi féle protekciót, másrészt nem lenne szép dolog széttúrni a falú ellátmányát. Galen kis is mondja, amit gondolok és igazából mindenki egyetért. Szóval Ginny noszogatásával elindulunk az erdőn át a falu másik végébe. Nem akarnék elől menni, így közép tájt, valahol a mardekáros fiú közelébe pozícionálom magam. Abban az esetben, ha meg akarna szökni vagy esetleg meghalna, akkor is meglegyen az eredeti kulcs. Lehet ezt pesszimizmusnak hívni, de ez az én világomban csak felkészültség. A pálcámat kézben tartom, s ha egy pár pillanatnyi nyugalmunk lesz az erdei túra során akkor megpróbálom a házak irányába orientálni figyelmemet, hogy megállapítsam mégis milyen emberek élnek itt. Most persze kapóra jön, hogy minden mágikus dolgot megérzek a környezetemben.
//Relikviamester 2. szint: Relikviákon és ereklyéken kívül képes érzékelni, hogy 10 méter sugarú körben van-e varázstárgy, és hogy milyen irányban. Megérzi az átkokat, csapdákat egy-egy tárgyon.
A zsupsz kulcsos utazást megússzuk gyomortartalomkiadás nélkül - bár ahogy észlelem a szemem sarkából úgy egyikünknek épp csak sikerül a művelet - és ennek jelen pillanatban nagyon örülök. Nincs bajom a vérrel, a sérülésekkel, az egyéb horrorral, de a hányás az valahogy nagyon kívül esik a komfortzónámon. Más hányása is, nemcsak a magamé. Szóval örülök, hogy senki nem dobta ki a taccsot, ahogy Galen fogalmazott. Maradjunk ennyiben. Elizabeth felvetése logikusnak tűnik, de nem reagálok egyből, inkább megvárom, amíg a többiek is hozzászólnak. Berögződés, hiszen a tanórán sem ugrom egy válaszra, mert akkor előfordulna, hogy adott esetben csak egy-egy aktív és lelkes diákkal folytatott interakcióvá válnának a nyelvórák, annak meg nem sok értelme volna a csoport haladását illetőn. - Kissé sötéten látod a világot, fiam. - nyomom Galen kezébe az eredeti zsupsz kulcsot, s veszem el tőle a duplikátumát. Nem Lizzy ellen szól, inkább a csapat mellett, hiszen a srác flegmázása és sértett önérzete csak akkor van hasznunkra, hogyha közülünk valónak érzi magát és felelősséget adok a kezébe. Kért és megadatott, innentől tegyen, amit akar. De természetesen rajta tartom a szemem. - Legyen az erdő. - bólintok, s ezennel meg is indulok az említett irányba. A város utcáin andalogni csak akkor lenne szerencsés, hogyha tudnánk is merre megyünk, de a kutató lődörgés valóban felhívhatná ránk a figyelmet. - Mivel legutóbb abból lett a galiba, így gondolom nem kell senki figyelmét felhívjam arra, hogy semmi magánakciós elkallódás.. ugye? - teszem fel a kérdésnek álcázott közlésemet biztos ami biztos alapon. A csoport sereghajtójaként pozícionálom magam, de úgy, hogyha elölről támadna valami, akkor azt is telibe tudjam kapni egy pálcaintéssel, ergó nem valamelyik diák mögött, hanem srévizavé megyek, így belátom azt, ami elénk terül s remélhetőleg gyorsan tudok reagálni, ha lesz mire. Akár előttünk akár mögöttünk legyen.
♫ Zene ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
