2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Egyetértek Lizzyvel a feltakarítás kapcsán; szerintem maguk az aurorok is felhördülnének a dolgon, ha lenne bennük egy szemernyi élet is. Én csupán ereklyevadász vagyok, hozzá szoktam a káoszos talányok kibogozásához, de ha van rá mód, akkor nem utasítom el az átlátható helyeket, jeleket. Gondolom ezzel azért csak nem vagyok egyedül. - Uhm, én úgy értettem, hogy a szomszédos városban kitenni, nem pedig visszavinni a szektához… - Jegyzem meg csendesen. Lehet félreértjük egymást a tanárúrral, szóval inkább lezárnám ezt a témát. – De már mindegy, ami történt meg történt. – Felesleges lenne több szót fecsérelni Bettyre. Könnyen jött, könnyen ment. Mondjuk talán belenézhettünk volna a fejébe mielőtt kitöröljük az emlékeit, de már megint túlgondolok egy lényegtelen valamit. A tanerő ötlet eléggé egyedi, de mint magányos farkas típus nem tetszik; hozzá vagyok szokva, hogy ne hagyatkozzak másokra. Meghát Lizzynek újfent van egy jó szempontja. - Igaza van…Nem biztos, hogy bármelyikünk kell nekik. – Jegyzem meghívva a figyelmet a nyivánvalóra. Hiszen mi van, ha szűzekre vadásztak? Kétlem, hogy a professzor beleesne ebbe a kategóriba. – Azt nem mondta, hogy a másik kettő felnőtt volt, csak azt, hogy mások. – Javítom ki hiszen, ha jól emlékszem a két „más” koráról nem esett szó. – Talán az is lehet, hogy az a kettő önszántából van ott. – Kezdek el gondolkozni. – Ugye ők egy igen másféle helyről jöttek, így lehet, hogy visszaakarnak jutni és ehhez kellenek az áldozatok. – Kezdek bele az agymenésembe halkan. Aki akarja meghalljak, aki nem az nem. Ezek csak az én buta kis gondolataim, nem akarok senkit sem félre vezetni, de nem tehetek arról, hogy ez jár a fejemben. - A magam részéről én is a csapdára szavazok. Biztonságosabbnak tűnik. – Lenne időnk megismeri a terepet és a saját hasznunkra fordítani a jellegzetességeit. Keresővarázslat gyanánt tökéletesen megteszi, amit Galen javasolt, nem érdemes ellenjavaslatot tennem. Jelenleg nem érzem magam túl hasznosnak, talán majd, ha lesz egy éles helyzet. Közben, mivel nagyon más dolgom nincsen körbe nézek a házban, esetleges varázstárgyak után kutatva. Azt ne mondják nekem, hogy csak úgy itt tudták tartani őket….nos egy darabig.
Szögezzük le, hogy nem akarok semmiféle pók üregbe bemerészkedni. Hugrabugos vagyok, nem hőskomplexusos Griffendéles. A kalandvágynak is vannak határai könyörgöm. Nem is értem hogy kerülök folyton ilyen helyzetekbe. Az egyetlen dolog ami valójában kényszerít erre, hogy úgy érzem vigyáznom kell Arthurra és Alistairre. Ha ők elég bátrak ehhez, akkor nekem is annak kell lennem. Így azért igyekszem a barlangot is szemügyre venni ahogy haladunk befelé. Hátha még a falak is csapdát rejtenek. Vagy bármi érdekeset felfedezhetek. - Nem akarom tudni mi okozza ezt a szagot. - fintorodom el, ahogy megérzem a bűzt. Ez undorító. A biztonság érzetemen sem segít. Vallom, hogy vas gyomrom van, és bárhol bármiből bármennyit képes vagyok enni, de ez a szag még nekem is túlzás. Még jó hogy nem teli gyomorral indultam neki. Most jó eséllyel látnám viszont a reggelim. - És most? - nézek a két aurorra fefelváltva, ahogy elérjük az árkot. A fénygömböket igyekszem úgy pozíciónálni hogy végig lássunk az árkon, de ne zavarják a főnixet amikor az végig repülve felégeti. Ahogy Shanna hátrébb von mindenkit úgy kész örömmel engedelmeskedem. Valahol talán kíváncsian is várva hogy mi lesz a tűzpróba vége. Azért mielőtt újra közel merészkednék az árokhoz az esetleges sikeres égetés után, még a képességemmel is igyekszem a helyet feltérképezni. Hátha megérzem végre azt az átkozott tárgyat. Vagy esetleg azt hogy milyen átkok és csapdák védik, amiken még át kell jutnunk...
//Relikviamester 2. és 4. szint: 10 méter sugarú körben pontosan tudja, hogy milyen varázstárgyak vannak, és azt is megérzi, ha valaki használni akar egy ilyet. Megérzi az átkokat, csapdákat egy-egy tárgyon.
Láda//
ϟ”Az igaz ügyért küzdeni még akkor is kötelesség, midőn már sikerhez nincsen remény.”ϟ
A csapatmunka az, amikor sokan csinálják azt, amit mondok.
A páratlan ismeretemmel az állatok terén nekem koponyás denevér státuszba kerül az a rémisztő állat, ami magunkhoz térített minket, de valóban olyan furcsa a külseje, hogy kicsit sem lep meg, hogy a varázslények közé tartozik és nem olyan, amiket a muglik közelébe engedhetnek. Gerard szavaira egy mosoly kerül azért a szám szegletébe. - Azért nem lenne olyan rossz. - jegyzem meg, talán ez a viselkedés, a mosoly, a szavak Jake-től ragadtak rám, de hát több, mint tíz évig voltunk barátok, aztán egy pár és nyilvánvalóan hiányzik. Elindulunk a járatban, lehetséges, hogy egy kicsit túlságosan ráijesztettem a fiatalokra, mert Arthur úgy néz ki, mint aki menten el akar ájulni, Alistair pedig azonnal a legrosszabbra gondol, mondjuk teljesen jogosan. Most mondtam, hogy maradjunk csendbe, így nem kezdek el visszakozni és megnyugtatni őket, de ahogy beterelem őket néhány pillanatra biztatóan Arthur vállára teszem a kezemet, hogy egy-két pillanat erejéig arra kényszerítsem, hogy a szemembe nézzen. - Légy résen és ne bénítson meg a félelem. - mondom egyszerűen, de a szavaim igen csak meggyőzőek. Aztán megindulunk, Gerard elöl a pajzzsal, a repülő familiárisaink pedig kicsit szerencsétlenkedve mögöttünk, mert a fiúhoz hasonlóan én se vagyok hajlandó hátrahagyni a viharmadarat. Mind két kezemre szükségem van, így nem vihetem az amúgy is termetes varázslényt a bőr alkarvédőmre kapaszkodva, inkább még ha kellemetlen is, mögöttünk halad egy kicsit lemaradva, afféle hátvédként, mindig annyi időre szárnyra kapva, hogy beérjen minket, aztán újra leszálljon. A rossz érzés hatalmába kerít és pásztázom a környezetünket, ahogy pedig az orromba kúszik a bűz az arcom elé húzom a ruhám nyakát, de annyira kényelmetlen, hogy ez lefoglalja az egyik kezemet, hogy inkább mágiához folyamodom, mint tisztességes boszorka. - Aeris Abluens. - suttogom a szavakat, és a Buborékfej bűbájhoz hasonlóan a fejem körül megjelenik egy vékony réteg és benne a levegő remélhetőleg megtisztul, hogy a szagtól ne csökkenjen a koncentrációm. Lehet, hogy vagyok olyan szintű animágus, hogy a képességeim ne ütközzenek ki akkor, amikor nem akarom, mégis a “belső nagymacskám” igencsak ideges ettől a szagtól. Ugyan apámmal ellentétben én nem az elemi mágiákra specializálódtam, de azért akad tehetségem hozzá, legalább annyi, hogy magamnak idézzem meg, ha nem is mindenkinek. - Óvatosan a tűzzel, a szag jelentheti gázok kipárolgását is. - jegyzem meg Jake alkimista laborjából szerzett tapasztalataimat és amikor a főnix előre repül mindenkit visszább vonok, mert ha valamit begyújt és jön a nagy bumm, jó lenne, ha nem lennénk a közvetlen közelében, még ha Gerard fent is tudja tartani még a pajzsát. Ha akad valamilyen kiszögellés, ami mögé be lehet lépni, hogy onnan nézzem, hogy mit világít meg, akkor oda lépek. Ha nem is jön robbanás, akkor is jobb, ha csak mi látjuk, hogy mi van lent, és ami lent van, az nem lát meg azonnal minket. Próbálok taktikus lenni, ha már lépten-nyomon csapdába sétálunk. Milyen érdekes, hogy Gerard familiárisa a tűzhöz kapcsolódó madár, míg az enyém a vízhez, az övé sólyom volt valaha, az enyém pedig parlagi sas… de hát az aurorok nagyrészének ehhez hasonló ragodozó madár a patrónusa vagy a familiárisa és most nincs itt az ideje keresni a miérteket.
// Varázserő: 27 pont, Bűbájtan 34 pont Kitalált vélhetően elemista varázslat, Aeris levegőt jelent, az Abluens tisztítást, szóval nem bonyolítottam túl. //
Ledermedve nyugtázom, ahogy a professzorunk feltakarítja a bűntett helyszínét, s bár engem hidegen hagynak a részletek és a következmények, attól még lehet valami olyantól válik meg, amire még szükségünk lehetett volna a későbbiekben. Mindenesetre nem szólok egy szót sem, Elizabeth előbb tesz rá megjegyzést a maga édes módján, ahogy azt egy "mintadiáknak" kell. - Gondolja, hogy ez jó ötlet tanár úr? Nem tudja mivel állunk szemben. Egyikőnk sem tudja. De ahogy ezek az aurorok lettek meggyilkolva, valami azt súgja pár diák kevés lesz ehhez. Főleg, ha magát fogják el. - lépek ezúttal vissza a csapathoz, magam mögött hagyva a kirobbantott területet. Nem fogok önként jelentkezni erre a feladatra, mert túl veszélyes, másrészt ez az egész "küldetés" az ő repertoárjuk, nem az enyém. Denefene addig nem is foglalkozott velem, ameddig nem csatlakoztam ezekhez...Mint egy elit alakulat. Nevetségesen szomorú, hogy a sors keze által mégis erre sodort a szél. - Avenseguim. - felelem nemes közönnyel Elizabethnek. - Néha használom, ha meg akarok találni egy legendás állatot. Egyetlen tárgy elég ahhoz, hogy nyomkövetővé változtassuk. - fonom össze karjaimat a mellkasomon, s pillantok ismét a professzorunkra, majd végig a többieken. - Ahelyett, hogy önfeláldozó akcióba fogna bármelyikünk is, ha ennyire válaszokat akartok, inkább állítsunk fel egy csapdát. Elterelhetjük valamelyiket a mi irányukba, aztán elfogjuk, kikérdezzük és blablabla, a mese vége. Feltéve, ha Elizabeth talált valamit, amit nyomkövetőként használhatunk.- veszem is elő a pálcámat, ha akad egy tárgy, amire rá szórhatom az Avenseguim bűbájt én készen állok. Esetleg, ha az elhunyt aurorok szellemei beszédes kedvükben vannak vagy fel akarnak bukkanni egyáltalán a segítségünk javára, akkor én itt vagyok lehetőségnek, hiába nincs dunsztom sem arról, hogy mikre vagyok képes.
//Kísértetvadász: I. Képesek akár már születésüktől fogva kapcsolatba lépni szellemekkel, de ez a képesség később is megjelenhet náluk. Kezdetben ez nem teljesen irányított, megtörténhet teljesen akaratlanul is. Azokra a szellemekre, akiket mindenki lát a kísértetvadász rá tudja kényszeríteni az akaratát. Minél idősebb a szellem, annál erősebbnek és tapasztaltabbnak kell lennie a vadásznak is. (Ezt a mesélő határozza meg.) Ilyenkor a szellem azt teszi, amit kérnek tőle, válaszol kérdésekre akkor is, ha egyébként nem akarna. Érzékenyebbek a sötét teremtményekre, legyen az a közelükben tartózkodó szellem, vérfarkas, vagy vámpír. Nem érzik még nyíltan meg őket, nem tudják ki miatt van az érzés, vagy milyen lényről van szó, de kellemetlen érzésük lesz szinte csak tudat alatt.//
Elizabeth Ollivander
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2021-02-06, 07:47
Selene kérdése hallatán csupán megvonom a vállam, hiszen erre már nem vagyok képes konkrét magyarázattal szolgálni. Komolyan azt hittem, hogy eléggé fel lesz háborodva a terv hallatán, erre most közli, hogy őt ez nem zavarta volna. Mindenesetre, továbbra is úgy érzem, hogy jobb volt ez a kis magánakció két személlyel, mint hárommal, néggyel vagy akár az egész francos kis csapattal. Valaki bizonyára szót emelt volna Betty érdekében, de az is előfordulhatott volna, hogy az utolsó pillanatban gondolja meg magát a varázslat előtt. Mint például én is tettem majdnem. Az ilyesmi sose egyszerű, az utána hallani vélt hangok pedig bizonyára a bűntudatom szüleményei voltak. Pech, hogy az embernek ilyenje is van. Minden sokkal egyszerűbb lenne nélküle. Azért kíváncsi vagyok arra, hogy a professzor úr mennyire tud elszámolni ezzel magában. - Öhm... - egyenesedem ki egy bizonytalan pillantás kíséretében a hullafosztásból, amikor realizálom magamban, hogy Paisley professzor karrierje takarítónőként is jól végződhetett volna. - Elnézést, de ez szerintem nem pont a legjobb ötlet - csóválom meg a fejem. Direkt azért nyúlkáltam pálcával a két ex-aurorhoz, hogy ne borítsam fel a kelleténél jobban az eredeti helyszínt. - Így nyomokat tüntet el és... Nem kellene értesítenünk a Mágiaügyi Minisztériumot? Vagy akár a másik csapatot? - pislogok párat bizonytalanul, elvégre köztünk nincsenek hivatásos aurorok, csak egy tanár. A másik csapatban azonban ott van az a nő és a férfi is, ha más nem, ők tudni fogják, mit lépjenek ebben az esetben. Nem áll szándékomban itt maradni és megvárni, amíg a helyszínelők megérkeznek, majd beszámolni arról, hogy mégis mit is képzeltünk magunkról, amikor takarítani kezdtünk egy gyilkossági helyszín láttán? - A pálcájukat elvitték, csak az igazolványuk volt a ruhájukban - nyújtom át azért a férfi részére az iratokat. Kissé csalódott vagyok, hiszen talán a pálcák szolgálhattak volna valamiféle hasznos információval, még abban az esetben is, ha csak védekező varázslatokat hajtottak végre velük. A támadóé sincs itt, pedig tényleg reménykedtem abban, hogy volt akkora balfék, hogy menekülés közben hátrahagyja. Nincs szerencsénk, bár ez már akkor nyilvánvalóvá vált számomra, amikor a házhoz értünk. - És mégis honnan tudjuk, hogy kik is ők pontosan és kikre vadásznak? - szalad ki a kérdés a számon, elvégre a professzor úr ötlete elég kezdetleges. - Talán csak gyerekek kellenek nekik, elvégre Betty is az volt és elvileg a két felnőtt foglyon kívül más nem volt köztük - ingatom meg végül a fejem. - Ők pedig minden bizonnyal az általunk keresett két személy lesz - bököm ki végül, némileg azért bizonytalanul. - Ezt azért mindenképp ki kell derítenünk. Én se vagyok auror, szóval valószínű, hogy az ötletem el lesz vetve, de valóban gyanakszom arra, hogy mégis a fáklyások körmére kell néznünk. Ezt pedig nagyon nem akartam és nyilván senki más se, de Betty felbukkanása és az itteni események sokat változtattak a terveinken. - Ha a támadótól és a foglyoktól találunk valamiféle személyes tárgyat, akkor létezik olyan ige, amelyik ezek alapján képes behatárolni őket és elvezetni hozzájuk? - teszem fel a kérdésemet, amely konkrétan mindenkihez szól jelen pillanatban. A csapatban én vagyok a legfiatalabb és a legtapasztalatlanabb is, elvégre tizenhét vagyok, ergó még csak az alapképzést végzem és - noha - tanultunk kereső bűbájokat, azok egy épületen belül vagy megszabott távolságon keresztül hatnak csupán. Ide valami komolyabb kell. Leginkább Selene, Ginny és a prof tudásában bízom, hiszen a két lány szakjánál indokolt a kereső varázslatok bevetése, a tanár úr pedig átfogóbb tanulmányokat végzett. Galen aligha kergeti az állatokat ilyesmivel. Ha a válasz igenlő lenne, akkor szinte azonnal nekiállok alaposabban körülnézni a házban, minden zugot jól átvizsgálva, magamban abban reménykedve, hogy a támadó nem vitt el semmi olyasmit sem, ami a nyomukra vezethetne. A foglyok személyes tárgyait keresem, valami apróságot, ami kötődik hozzájuk, esetleg a támadó által elhagyott nyomot. Ha mindkét oldalról felbukkanna valami, talán az lenne a legjobb, mivel abban az esetben egyértelműen képesek lennénk megállapítani, hány irányba is kell elindulnunk tulajdonképpen.
- Ennyi nekem elég. – Bólintok Shannának a hajamba túrva. Nem akartam én gyanusítani a furcsa kisfiút, ám ilyen látomásokkal még a varázsvilágban sem éppen átlagos. Már indulnánk tovább, amikor a többséget legyűri a hirtelen jött nyugalom, s álomkór, egészen addig, míg Alistair szintén egyedi familiárisa mindenkiből az excrementumot is kisikoltozza, Shanna is felül végre, nem pedig velem veszekszik. Megnyugodva segítek neki felülni, s még pár pillanatig rajta tartom a szememet, ha őt elveszítjük, oda a remény! – Ugyan Shanna, nem győzhetsz mindig. – És valóban, még ő, az aurorparancsnok lánya sem lehet tökéletes. Eddig is maximalista nyomozónak ismertem, nagyjából példakép még két másikkal egyetemben, de nem lehet örökösen megfelelni annak a képnek, amit ő felállított, és sugall magáról. Csak mert Griffin, még nem kell neki is azon az úton haladnia, hogy követi apját a székben. – Na szép.. Most mégis hasznos volt. – Bólintok elismerő ciccentéssel a kissrác felé, ahogyan Daniel és Arthur is lassan tápászkodnak. – Póküreg? Ne biztass.. – Csóválom a fejemet, ha ez tényleg valami olyasmi, mint amit Daphne vezetésével találtak, akkor közel járunk, nagyon közel. A pajzzsal a kezemben előre indulok, Daniel fénygömbei világítanak meg, olykor viszont hátrapillantok, főleg a mardekáros kissrác érdekel, aki kétségbeesetten kapaszkodik vélhetően Danielbe. – Nem lesz semmi baj, eddig is vettük az akadályokat. – A főnix előttem repül,a fénygömbök megvilágításban, most nem a hamvadónapja van, így átlagosan aranylóak a tollai. Különben is, familiáris, tehát nem kell megélnie a legendás lény igazi ciklusát. A hosszú gödröt elérve meresztem a szememet, de csak a bűzt érzem, jobban meg nem akarok behajolni, nehogy valami berántson. A főnixet küldöm előre, hogy átrepüljön a gödör felett, és a tüzköpetével végigperzselje a nagyjából két méter mély, hosszú lyukat. Akkor mi is látnánk, hogy mi van lent, és ha valami csapda, azt akár el is pusztíthatja a madár, a bűzt legalábbis kioltsa. A pajzsot magam előtt tartom, hogy ha a lángok felérnének idáig, ránk ne hassanak.
//Familiáris, főnix, tűzlehellet//
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Az ötlet remek, de sajnos a mágikus adottságokat nem lehet a mágiával kombinálni, így Gerard egy szimpla protegot húzhat fel maga elé, ahogy elindul a folyosón. A járat egyébként meglepően szélesség válik már néhány lépés után, pedig a bejáratnál maximum két embert fért el egymás mellett viszonylag szorosan. Bent viszont ahogyan haladnak és fényt is idéznek, már látszik, hogy könnyedén akár 3-4 ember is elfér egymás mellett és a plafon is magasodik, de az még így is egyértelmű, hogy az út enyhén lejt. A repülő familiárisok (viharmadár, főnix) azért kellemetlenebbül érzik magukat a kis helyen, számukra elég szűkös, hiszen a belmagasság nem olyan óriási, így nem igazán tudnak érdemben repülni. Kénytelenek hát vagy kint hagyni őket, vagy vinni a vállukon, mert hát madarak, ha gyalog totyognak, akkor nem lesz túl nagy a csapat sebessége, he be kell várni a madarakat. Shanna hamarabb érzékeli a kellemetlen jelenlétet jópár lépéssel, de nem kell sok, hogy a kis csapat is rájöjjön, hogy nem lesz sétagalopp az út, bár bizonyára nem is hittek ilyesmit. Már percek óta haladnak, amikor Gerard kénytelen megtorpanni, ugyanis faltól-falig húzódik egy elég hosszú gödör előttük. A fénygömbök miatt gond nélkül észreveszik és Shanna is érzi a sötét jelenlétet. Azt pedig mindenki, hogy már méterekről érződő és ideérzve erősen felerősödő bűz csapja meg az orrukat. A gödör nem kifejezetten mély, maximum 2 méter, tehát ha valaki beleesne maximum a bokáját törné, ellenben jó hosszú. A fénygömbök előre küldhetőek, de ha azok nem lennének nem látnák be a végét mondjuk egy szimpla lumosszal. Alit viszont megtorpanásra késztetheti a hirtelen érkező villanás. Nem lát mást csak egy képet, egy teremben lévő kőemelvényről, amin a keresett láda pihen. A terem barlang jellegű, kő falai vannak, ami alapján elég nagy esély van rá, hogy a láda tényleg valahol itt lehet. Egyelőre nem látnak semmit sem a gödör alján, ez alapján akár még le is mászhatnának...
Lizzy az átkutatás során talál igazolványt, amiből egyértelművé válik, hogy két aurorról van szó, akik itt és most életüket veszítették. Más különösebbet nem talál, a torok vágás elég egyértelmű átkutatás nélkül is. A pálcáik viszont nincsenek itt. Hogy a támadók vitték el, vagy a foglyok, vagy ugye ez egy és ugyanaz, azt nem lehet tudni. Jó eséllyel egyébként is védekező, támadó varázslatok voltak az utolsók, amiket végrehajtottak. Galen nem jut többre, mint hogy az ajtót mágiával robbantották ki a helyéről. Az ajtó kirobbanási irányából viszont inkább tűnik úgy, hogy kintről robbantották be, mint hogy bentről ki, ugyanis befelé van ledőlve a földre itt-ott megrepedve, roncsolódva. Odabent, ahol Ginny körülnéz két tányér van, ami azt jelenti, hogy vagy nem cserélték ki azonnal őket, vagy két személy volt bezárva ide. Dulakodás nyomai nem igazán látszanak. Van ugyan egy felborult kisasztal, de ennél több nincs. Tehát csak odakint folyt a csetepaté. Grayson fel tud takarítani, bár valószínűleg szakavatott aurorok nem dicsérnék meg, hogy ilyen gyorsan rendet tesz és tisztára varázsol egy bűnügyi helyszínt, de a vér eltűnik egy kósza felmosórogy gondos és gyors tevékenységének hála, bár kicsit zavarhatja Lizzyt, ahogyan körülötte takarít, miközben ő hullátkutat át. A védő varázslat is létrejön, de egyelőre nem hallják, hogy bárki közelítene az épület felé.
//Határidő: február 11., következő hozzászólás: február 12.//
Grayson Paisley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2021-02-04, 20:05
Szinte mellbe vág a vérszag és a klátvány együttesen. Első dolgom egy tisztító bűbájt útjára bocsátani (*suvickus), hogy legalább a vért felmossuk es a szerteszórt dolgokat úgy-ahogy összerendezzem, hátha így láthatóvá válik valami, ami fontos lehet számunkra, de ami a dulakodás és erőszakos bűncsekemény nyomai között elkerülné tekintetünk fókuszpontját. Ezen felül pedig, amikor már mind idebent tartózkodunk, s meggyőződtünk arról ezek szerint, hogy nincs rajunk és a pórul járt személyeken kívül senki a házikóban még - ha sikerül - megidézek egy védővarázst (*salvio hexia) is, hogy legalább addig ne eshessen bántódásunk, amíg idebent vagyunk és kitaláljuk, hogy hogyan tovább. A többiek úgyis olyasmiket varázsolnak, ami szintén hasznos, így én csak próbálok valami globálisat hozzátenni, hogy védjem őket. Selene szavaira elgondolkodva hümmentek. - Nem elhanyagolható a mondandód logikusságának ténye, viszont azt nem tudjuk, hogy Betty hol is volt pontosan, csak azt, hogy kikkel. - jegyzem meg. Igen, talán itt lett volna jó, ha velünk jön a lány, s nem emléktelenítem, de eső után köpönyeg, ahogy mondani szokás. - Esetleg.. ha felhívnánk a figyelmüket magunkra, s a meglepetés erejével ütnénk rajtuk akkor talán szerezhetnénk tőlük némi információt. Ha egyiküket le tudnánk választani a csapatról, az volna a legjobb, de.. Számolta valamelyikőtök mennyien is lehettek pontosan? Van egy ötletem, de nem akarok túlerőbe rohanni, s lehetetlen helyzetbe hozni a diákokat. - Ha hagyom, hogy elfogjanak, talán elvisznek a táborhelyükre, s talán a keresett személyeink is előkerülnek. Tudnátok vállalni, hogy kiszabadítotok? Egyértelműen nem küldeném egyiküket sem a célkeresztbe, de a magam bőrét a kényszer és a helyzet által megkívánt okokból kifolyólag gond nélkül a vásárra vinném. - Ha megoldjuk, hogy tudjunk egymással kommunikálni, s magammal viszek egy tárgyat, ami zsupszkulcsvégpontként funkcionál, nálatok meg marad a zsupszkulcs másik fele, akkor az odakerülés könnyen összehozható. Ellenben, hogya Betty elrablói, s az általunk keresett szökevények két külön brigád, akkor értékes időt vesztegetünk. Nem tudom, hogy mi volna a jó út, melyik nyomot kövessük. Várom hát a javaslataitokat. Döntsenek. Egyenrangúak vagyunk ebben a helyzetben. S azt sem tudhatom, hogy a legutóbbi esetkor, amíg én Shanna nyomában üldöztem az ottani személyt, kivel mi történt az Arénában. Lehet, hogy többet is tudnak nálam, éppen ezért.. a felelősséget épp annyira az ő kezükbe is helyezem, mint amennyire megtartom a magaméban. Akármit is teszünk, ezúttal közös döntésnek kell lennie.
//Suvickus (Scourgify) Tisztító bűbáj Megtisztítja a célzott területet. HP5 Perselus Piton emlékében James Potter használja. - A magyar szó a „suvickol”, az angol az angol „scour” (suvickol) szóból.
Salvio hexia Védővarázs Védelmet nyújt a külső támadások ellen. HP7 Hermione Granger és Harry Potter használják a táborhelyük biztonságossá tételére. - A latin „salvus” (biztonságos) és az angol hex (rontás) szavakból.
♫ Zene ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2021-02-04, 19:58
To: Gerard, Dany, Shanna, Alistair
Hála Alistair familiárisának a többiek hamar kijózanodtak és ismét erőre kaptak. Noha tény nem hétköznapi Alistair állatkája, de semmi olyan nincs benne, ami miatt ki kéne bukni rajta. Tudom, a familiárisok a gazdájuk lelkének egy része, de még is egyéniségek. Nem ő az első, akinek legendáslény állata van. Éppen ezért is nem értem, miért lepődnek meg, majdnem percenként Alistair-t illetően. Szerintem időnként örülne is neki, ha egy kicsit békén hagynák és nem a másságán lógna valaki. Éppen ezért lépek oda hozzá finoman megveregetve a vállát egy kis mosollyal, bíztatóan. Nem kell szégyellnie magát, mert ő más. Én s más vagyok a magam módján ahogy a többiek is. Nincs két egyforma ember és így van rendjén. Minél kevésbé fogja szégyellni annál jobb lesz neki később. Ahogy a környezetünk megváltozott Yuki kiugrott táskámból és végig szimatolt mindent és mindenkit. Mikor megállapította, hogy nincs itt mitől tartanunk egyenlőre és a többieket is megismerte visszajött hozzám. Leguggolva kinyitottam táskámat, hogy Yuki bele tudjon mászni. Bájitalok vannak nálam, nem lenne jó, ha véletlenül valamelyiket összetörné és esetleg békává változzon, vagy valami. Felállva megpillantom, merre is akarnak menni a többiek. Egy ütemet biztosan kihagyott a szívem, ahogy a barlangba bámultam, hogy a sötétségtől nem látni semmit. Noha jó messze voltam tőle ez is elég volt, hogy elsápadjak és enyhe remegésbe kezdjek. Veszek egy mély levegőt és kántálni kezdem magamnak, hogy: Csak nyugi. Nem otthon vagy. Nem lesz semmi baj. Nincs itt. Nem árthat neked. Itt vannak a többiek, akik valószínűleg vagy utálnak, vagy hülyének néznek, de legalább nem vagy egyedül, mint éjszaka, mikor a szekrényben bujkáltál. Testemet valahogy sikerült rá vennem, hogy haladjon előre, de ahogy egyre közelebb merészkedtem úgy nőtt a barlang szája is vele együtt a sötétség is. A szájánál megtorpantam. Ekkor szívem már eszeveszettül vert, testem remegése súlyosabb lett. Utálom a sötétet. Ez egy kicsit nem reális számomra hiszen a suliban mindig este lógok ki, mert nem tudok aludni, de ott legalább világít a tetves Hold! Némi fény forrásom van, nem úgy mint abban a tetves szekrényben ahol kétségbe esve próbáltam elbújni a saját apám elől! Ha esetleg senki sem reagálta le, hogy lassan már meghalok a bejárat előtt akkor a hozzám legközelebb lévőnek megragadom a karját, ezzel rákényszerítve testemet, hogy mozogjon. Próbálom nem erősen fogni az illető kezét. Nem nézek senkire csak az új fényforrás által bevilágított részeket, hogy véletlenül se lássam, hogy körbe vesz a sötétség.
From: Arthur
A hozzászólást Arthur West összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2021-02-04, 20:17-kor.
Selene White
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2021-02-04, 09:35
Kezdem egyre inkább úgy érezni, hogy minden ellenünk van és egyenesen valami csapdába sétálunk. Nem lenne kedvem meghalni ma, ha van rá egy mód. Anyámnak így is elég szívbajt okoztam én is, meg apám és a bátyám is egy időre. No meg a sulit is jó lenne befejezni mielőtt fűbe harapok…Lizzy szavaira őszinte értetlenséggel nézek rá. - Miért zavarna, ha amnéziáltok egy muglit? – Legalábbis feltételezem, hogy mugli volt. De ha nem is akkor is jobb, a saját biztonsága érdekében, ha nem ismer minket. Veszélyes küldetést teljesítünk. – Persze, jobban örültem volna, ha ezt egy számára ismert helyen tesszük, ahol kisebb az esélye az eltévedésre, de ez van. Ami történt, megtörtént. – Vonok vállat. Most már nincs mit tenni. Kérdésem nyomán várakozva nézek a tanárra, aki szerencsére nem hezitál döntést hozni. Szóval bemegyünk. El sem tudok képzelni rosszabb vagy feleslegesebb dolgot jelenleg. Morogva teszem, amit mond, hiszen ő a felnőtt. Hátra maradok Galennel, hiszen azt mondta a prof, hogy mi fedezzük őt. No, meg azért is mert minden izmom ágál az ellen, hogy bemenjek. Nem a vérszag miatt. Nem a potenciális hullák miatt. Hanem mert az egész rossznak érződik. Így meg is torpanok az ajtóban és hagyom, hogy a kis mardekáros elmenjen mellettem. Tekintetemet az erdőre szegezem. Muszáj valakinek a hátunk mögé is nézni, mielőtt valaki megtalál minket támadni miközben ők odabent vesztegetik az időnket. - Ha tehetek egy megjegyzést. – Szólalok meg fenn hangon, hogy mindenki hallja, félig befordulva a házfelé, de szemeimet továbbra is a hátunk mögött tartva. – Ha nincsen itt a két feltehetőleg veszélyes rab és az őrök halottak, akkor amit most csinálunk felesleges. Rajtuk nem tudunk segíteni, inkább azt a kettőt kéne megkeresni. – Veszek egy mély levegőt mielőtt előállnék az ötletemmel. – Ahogy már mondtam is; Betty szerint volt két furcsa tag velünk. Szerintem ez túlságosan egyértelmű összefüggés, de érdemes lenne utána járni. – Pillantok ezúttal befelé a tanerőre, mert olybá tűnik, hogyha valamit ő mondd azt mindenki hajlandó elfogadni.
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2021-02-03, 08:19
A foglyok & Ginny
[You must be registered and logged in to see this image.]Bólintok egyet a profnak és elindulok, hogy körbejárjuk a házat. Figyelmesen pislogok, egyik helyről a másikra tekintek, de semmi olyasmit nem látok, ami fontos lehetne számunkra. A vér szaga viszont még mindig üti az orrom, és most már kezd kicsit hányingerem is lenni ettől, de egy jókora fintorral ezt megpróbálom elnyomni. Ahogy visszaérünk a többiekhez és a prof kinyitja az ajtót még erősebben csap meg ez a szag. Amikor mi is belátunk már, akkor a két test is feltűnik és a vér, ami az egyikből csordogált ki. Engedem, hogy a többiek előre menjenek, majd valószínűleg Galen előtt lépek még be. Megpróbálom a vérről elterelni a figyelmem és körülnézni inkább a házban. Lizzy ötlete a pálcáról tetszik, de én inkább Galen mellett, a kirobbantott helyet kezdem el megszemlélni. Amíg ő a maradványokat elemzi, én belépek a kis szobába ha tudod és pálcámmal fényt gyújtok, hogy jobban lássak, hátha megpillantok valamit. - Jó lenne valami biztosabbat tudni, mert ez még mindig elég nagy zsákutca. - Jegyzem meg mellékesen, a ház kicsi, mi pedig elég sokan vagyunk és valaki biztosan áll a közelemben, hogy hallja amit mondok. Nem érzem úgy, hogy az eddigi kutakodásunk során bármire is jutottunk volna, tudtunk meg ezt-azt, szerencsénk volt talán, hogy a lány belénk futott és elmesélt néhány dolgot, de ezzel még mindig nem áll össze a kép.
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2021-02-02, 01:35
Nem tudom miért, de úgy éreztem, jobb, ha Gerard tud ezekről így a kérdésére még bólintok egyet határozottan, de ennél jobban nem megyek bele. Azt azért már nem teszem hozzá, hogy apa egyszer vicceskedve megjegyezte, hogy senkinek nem kell aggódnia, a Föld biztonságban van tőle. Mivel ez a világ jelentheti a jövőnket... Bevallom sosem állt szándékomban ebbe mélyebben bele gondolni... Ez.. apa részéről vajon állásfoglalásnak számít? Az is igaz, hogy eddig nem nagyon kellett magamat igazolni senki előtt. Az mondjuk meg sem fordul bennem, hogy Gerardnak amiatt vannak kétségei, mert kinézi belőlem, hogy itt kenterbe verhetnék bárkit és leállnék Deneiraval. Annyira abszurd, hogy bennem fel sem merül, hogy ez lehet a probléma. Tény, bennem ott a félsz, mi van ha apa is olyanná válik mint a sötét boszorkány? De erre nem szabad gondolnom! Van ennél fontosabb dolgunk is, mivel lendületesen csapdába sétálunk aztán kényelmesen bele is fetrengünk. Amikor a rémecském elő bújik és jól beijeszt mindenkinek, én is össze rándulok és úgy ülök fel, mintha bele léptek volna a gyomromba. Aztán csak megrázom magamat. Nem sok időre marad a szemek előtt, mert ahogy megsoroznak a kérdésekkel, akárcsak ahogy én is, ő épp úgy felhúzza a vállait és ahogy elő bújt vissza is vonul a gubójába a kapucnim mélyére függesztve magát. De az biztos, hogy inkább hasonlított valami sárkánylepkére farkaskoponyával, semmint ténylegesen madárra. Ebből fakadóan nem is igazán vijjogott és nem is igazán a hangja az ami valószínűleg mindenkit felriasztott. Annak azért örülök, hogy nem támadtak neki azonnal... - Én..- még mindig fel vannak húzva a vállaim és kissé védekezően nézek végig mindenkin a nekem feszített kérdés miatt. - Én.. én csak szerettem volna egy familiárist.. Nem tudtam, hogy ez lesz belőle.. De.. A bestia tagozatosok szerint swooping evil, vagy halálszárny a neve.. Ez egy.. legendás lény. - mondom halkan, nyelek egy nagyot és remélem, hogy villám sebességgel tovább terelődik szerencsétlen familiárisomról a téma. Hát igen, ő nem épp az aminek csak úgy jóízűen megcirógatná az ember a torkát, vagy vakarászná a hasát... De kétség kívül jelen helyzetben hasznos volt. Lehet ez egy olyan pillanat, amikor aggódhatnék Gerard reakcióján, miszerint, ha ez a familiárisom vagyis a lelkem kivetülése akkor igen nagy bajok lehetnek odabent... De.. én tényleg csak szerettem volna egy familiáris társat. Tény, hogy baromira tartottam attól, mi lesz ha elrontok valamit és őszintén nem tudom eldönteni azóta sem, hogy a félelmem miatt lett ennyire ijesztő, vagy tényleg elrontottam valamit és amiatt. Amynek még meg sem mertem mutatni.. Szívem szerint a fejembe húznám a kapucnimat. Másfelől igyekszem nem szégyellni magamat a semmi miatt. Mindenesetre amikor Shanna csöndre int, nem kell kétszer mondania. Ideje példát vennem Arthur szótlanságáról. - Olyan mint egy póküreg... - osztom meg még így utoljára a gondolatomat, de innentől tényleg hallgatok végre. Besorolunk és megindulunk befelé. Hegyezem az érzékeimet, és remélem, hogy nem csalnak meg.
Shanna Griffin
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2021-02-01, 19:20
A csapatmunka az, amikor sokan csinálják azt, amit mondok.
Még amikor Alistair mesél Gerardnak és mielőtt elnyomna a rét átka mikor az auror rám pillant lassan bólintok, hogy igazoljam, hogy a fiú igazat mond, aztán mellé kerülve hozzáteszem. - Ismerem az apját és rögös úton, de a Minisztérium oldalán van, mellettünk van. - biztosítom, bár tény, hogy amennyiben meggondolná magát, nem tudom, hogy képes lennénk-e az útját állni. Viszont pont azért, mert Alistair itt van velünk és nekünk segít, ő is állástfoglal a kérdésben, még ha fiatal is, de talán az apja tiszteletben tartaná a döntését és ez még inkább Deneira ellen hangolná, hiszen a nő nem nagyon teketóriázik akárkivel kerül szembe, legyen rokon vagy sem. Alistairt ugyanúgy elkapták azok a szörnyű rémképek legutóbb, ahogy engem is. Persze, nem lehetünk soha semmiben teljesen biztosak, hiszen amiben azok is vagyunk, az is egyik pillanatról a másikra összeomlik. - Gerard, olyan nyugodt itt minden, miért harcolsz ellene? - kérdezem réveteg hangon felnézve rá, amikor megpróbál a karom alá nyúlni és talpraállítani, én pedig rongybabaként hullok mindig vissza Dany mellé és minduntalan a gyűrűmet nézem meredten, néha elsuttogva egy Jake-et. Aztán jön a halálmadár vijjogása és hirtelen olyan erősen megfeszül a testem Gerard karjaiban, mintha azonnal ki akarnék ugrani a bőrömből. A békesség egy csapásra felszívódik, a mellkasom elkezd vadul dübörögni és elképedve nézek a teremtményre, ami valószínűleg miután mindenkire a frászt hozta visszagubózódik Alistairra. - Ez meg mi a franc? - bukik ki belőlem a kérdés, hiszen a legendás lényekhez legalább annyira értek, mint a muglikhoz, aztán szeliden megfogom Gerard kezét és lefejtem magamról. - Köszönöm, most már megvagyok. Nem hiszem el, hogy bedőltem. - sóhajtom, de nem folytatom a gondolatot, mert az önostorzással csak felesleges energiákat pazarolnék. Sérült vagyok, éjjel-nappal lelki gyötrelmek nyúznak, hiába az elszántan fejlesztett képességem, ha az érzelmeim elragadnak. Ahogy a hely megváltozik észrevétlenül kiráz a hideg, de nem adom jelét undornak, sem félelemnek, amikor a barlang felé húz a gyűrű a kezemen. Amikor Dany felém fordul halkan felsóhajtok. - Ó, dehogynem. Mindenki készüljön fel a legrosszabbra, igaz, hogy a ládát keressük, ami kiveti magából az anomáliákat, de nem tudhatjuk, hogy kicsoda illetve micsoda őrzi és éppen besétálni készülünk a saját területére, ahol minden szempontból előnyben vannak. - adok ki azért egy rövid eligazítást, még akkor is, ha nem éppen egy auror alakulatról beszélünk. Tisztnek képeznek, csapat vezetése lesz a feladatom így bennem van a protokoll. Gerard bevállalja a tank szerepét a fúziós mágiájával/Protegójával/Anyagmágia pajzsával, ahogy sikerül, míg Dany fényforrást idéz, amivel ugyan jobban látunk, de egyértelműbb célpontot is jelentünk, így beterelem a két kiskorút és sereghajtóként vigyázok, hogy ne kerüljön semmi se mögénk vagy lepjen meg minket alulról, felülről, míg a többség előre figyel. - Akármit is láttok vagy hallotok azonnal szóljatok, de a felesleges csevejt kerüljük. - teszem hozzá, ez már főként a kettősnek szól, nem mintha Arthur annyira szószátyár lenne, mióta átléptünk a kapun meg se szólalt. Alistair viszont… Az érzékeim annyira nem élesek, hogy az egész barlangot előre felmérjem sötét teremtmény-ügyileg, de talán arra igen, hogy ahogy haladunk senki se lepjen meg minket és elsőként reagálhassunk a környezetünkre, így igyekszem figyelni erre, és emberi gondolatfoszlányokra is... Annabelle Mitchell, itt rejtőzködsz?
// Inkvizitor 1. szint: 10 méter sugarú körben megérzi a sötét teremtmények jelenlétét, pl. élőholtak, átváltozott alakváltók, de nem emberek. Sokkal könnyebben rájön ezek gyenge pontjára, tehát a mesélő ilyenkor akár privát üzit is írhat neki. //
Semmi különöset nem érzékel a bűbáj, ezért lemondóan megcsóválom fejemet. - Senki más nincs itt rajtunk kívül, kivéve...oh… - akad el szavam, amikor mindenki megmozdul a ház irányába és nem sokkal később be is mennek oda. Mert miért ne lenne az a legjobb ötlet, ha szépen berontunk egy kicsit sem bíztató helyre, hah? Mindenesetre a professzor szava áll mindenek előtt, ezért is fogom be a szám, mielőtt magamra haragítom a csapatot, ismét… Némán követem őket utolsónak maradva. A hátuk mögül próbálom szemlélni a történteket, melyek nem tűnnek túl gusztusosnak, tekintve a két holttestet és az egyik körül lévő hatalmas vértócsát. Csodás. Abban reménykedtem, hogy a Ginny által érzett szagok nem vért fognak takarni, de hát nem mindenkinek lehet gyereknap. - Betty talán ismerhette őket. - jelentem ki a nagy nézelődésben. A terep szét van rombolva és egyértelműen nem lehetett egyszerű csata, amit itt ezek levágtak. Már csak az lenne a kérdés, hogy azoknak a gyanús alakoknak van e bármi közük ehhez. Esküszöm, nem fogom annyiban hagyni, mert azóta is az az érzésem van, hogy valaki követ és figyel minket. Még ha nem is igaz, az erdei csoportok fáklyákkal sosem a legbíztatóbb kiindulópont. Stílusosan kikerülöm a csapattársaimat és a két hullát is, hogy végül a kirobbantott ajtóhoz kavarodva megvizsgáljam a környéket, vagy legalább valami következtetést rakjak össze a fejemben a történekről. Leguggolok a romok mellé és elemző pillantásokkal lesek be a szobába, hátha valami épen maradt odabent, ami hasznunkra lehet a megfejtéshez. - Egyértelműen fogva tartottak itt valakit, vagy valakiket. - szólok fel hangosabban, hátha a többiek annyira elkalandoztak a maguk kis világában, hogy rám már magasról tesznek. Legalább ennyivel legyünk előrébb, ha már nyomozók szerepébe kell bújnunk.
Daniel G. Paisley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2021-01-30, 14:17
A rét ahová jutunk annyira kellemesnek hat. Legalábbis elsőre. Így egyszerűen úgy érzem muszáj engednem a kísértésnek és a puha fűbe fetrengeni. Kissé valahogy meg is könnyebbülök, hogy Shanna is mellém heveredik. Egyedül Gerard nem tűnik túl lelkesnek a pihenés ötletére. Rögtön el is kezdi az auror lányt noszogatni. Ám mielőtt elkezdhetnám Gerardot győzködni, hogy "ugyan, van néhány percünk még..." Alistair kapucnijából előkerül az a valami. Halvány fogalmam sincs mi a fene az az izé, ami a kisebb háztársamnál van, sosem ált hozzám közel a legendás lények gondozása, de a megjelenésével, és még inkább a hangjával a frászt hozza rám. Szó szerint. Egy kisebb mini szívroham keretében pattanok fel a földről, kezembe fogva és magamhoz ölelve a familiárisomat. - Öcsi, ez meg mi a fene volt? - teszem fel a kérdést Ali felé, amikor már kissé magamhoz tértem az első rémületből. Tulajdonképpen a kisebb háztárs tele van meglepetésekkel. Tényleg. Minden mondata és megmozdulása hordoz valamit, ami kissé meglep, amióta elindultunk. Csak ez után kezdem realizálni, hogy valójában hova is kerültünk. - Oké. Ez a hely már nem is annyira vendég marasztaló. Ugye nem oda kell bemennünk? - nézek Shannára. Könyörgöm, hogy ne az legyen a válasza, hogy "De, oda mutat a gyűrű." Attól a barlangtól a hideg futkos a hátamon. Meg úgy az egész helytől. Nem vagyok klausztrófóbiás vagy ilyesmi. Mégsem akaródzik pont arra menni. Sajnos azonban mégis csak oda indulunk el Gerard vezetésével. - Szóval, ahogy Gerard belép a barlangba követem, és ahogy fényt kér pálcát húzok, és megidézem ugyanazokat a fejünk felett lebegő fénygömböket, amiket már a végtelen folyósón is. Elvégre inkább én idézek fényt, mint Gerard vagy Shanna, akiknek szükség helyzetben igencsak másra kellhet még a pálcájuk. Egyszerűen nem tudhatjuk mi jön még itt szembe. Milyen akadályokat kell még leküzdenünk, és nem segít sokat, hogy Alinak és Arthurnak lehetőség szerint nem kéne pálcát használni. A menyétem pedig közben visszabújik a kapucnimba. Érzem, hogy ott ficereg nyugtalanul. Mit ne mondjak, én is nyugtalan vagyok, nem csak a kicsi állatkám.
//Láda//
ϟ”Az igaz ügyért küzdeni még akkor is kötelesség, midőn már sikerhez nincsen remény.”ϟ
Nagyon úgy tűnik számomra, hogy szimplán csak tévedtem az iménti hangokat illetően. Nem látok ugyanis semmiféle gyanús mozgást sem, amely aggodalomra adhatna okot számomra. Mindenesetre, a lelkiismeretem valóban nem hagy nyugodni, hiszen azért Betty mégis csak igen fiatal és nemrég olyasmit élt át, amit nagyon nem kellett volna. Mi pedig fogtuk magunkat és kitöröltük az emlékeit, majd szélnek eresztettük. Szinte rögtön azon kezd el kattogni az agyam, hogy Dany mit fog szólni, ha esetleg ez visszajut a fülébe? Biztos valamiféle rémes alaknak gondol majd, akivel soha többé nem áll szóba. Remek, Lizzy, jó úton haladsz, ha mindenkit el szeretnél marni magad mellől. Talán még sorozz meg pár embert egy-két átokkal, hiszen abban az esetben is garantált a siker. Bűntudattal telve szegődöm hát ismét a csapat nyomába, kis idő múltán pedig már az állítólagos cím előtt időzünk. Mit ne mondjak, nincs valami jó előérzetem az eddigi jelek alapján, amikor pedig még Ginny is tudatja velünk, hogy vérszagot érez, konkrétan rosszul leszek egy röpke másodperc erejéig. Igazán remek, mi több, fenomenális! Sejthettük volna, hogy semmi se lesz olyan egyszerű, mint amilyennek eleinte hittük. Valami ostoba oknál fogva azonban mindenki belement ebbe a hülye játékba. Ráadásul, két új taggal is gyarapodtunk. - Személy szerint azt hittem, te fogod a leginkább ellenezni – vonom meg a vállam Selene kijelentése hallatán, miközben Galen végrehajtja az emberkimutató varázslatot. Értelmetlen lett volna szavazásra bocsátani a dolgot, hiszen bizonyára akadt volna valaki, aki ellenzi a lány emlékeinek törlését. Ebben azért osztom a professzor úr véleményét. Minél kevesebben tudunk róla, annál jobb. Időt és energiát spóroltunk meg azzal, hogy kérdés nélkül hajtottuk végre a dolgot. És ki tudja, talán Betty is így járt jobban. Legalábbis, nagyon reménykedem ebben az opcióban. A lelkiismeretemnek is sokkal könnyebb lenne. Nem kérdés számomra, hogy követem a tanerőt a házba, szóval nem sokkal utána lépem át a küszöböt, majd dermedek le egy pillanatra, amikor megpillantom a halottakat. A világ nagyot fordul körülöttem és talán még meg is szédülök egy pillanatra. Egyértelmű, hogy máris akadályba ütköztünk, a látvány pedig elég felkavaró számomra. Még soha életemben nem volt ilyesmiben részem. - Ó, istenem – nyögöm ki falfehéren, de minden ellenérzésemet félreteszem, majd hatolok beljebb az épületbe. Igyekszem nem a vértócsákba lépni, mert akkor tuti sírógörcsöt kapnék. - Ha megtalálnánk a pálcájukat, akkor abból sok minden kiderülhetne – szólalok meg, miközben óvatosan átvizsgálom a testeket. Persze, nem az ujjaimat használom, hanem a pálcám segítségét veszem igénybe, amely jelen pillanatban inkább funkcionál botként. Itt-ott felemelem a végével a ruháikat, hogy megnézhessem, merre van az övéké. Invitót azért sem használok, mert könnyen elképzelhető, hogy fontosabb nyomot hagyunk figyelmen kívül a testükön. - Megnézhetnénk az utolsó varázslataikat – teszem azért még hozzá, tovább kutakodva. Mágikus ujjlenyomat, mondhatni. És ki tudja, talán a gyilkos is itt hagyta a sajátját.
- Valóban? – Vonom fel meglepetten a szemöldökömet, ahogyan Alistair elmeséi, hogy tulajdonképpen a sötét boszorkánnyal akár vérségi viszonyban is lehet. Shannával összenézek, biztos, hogy jó ötlet, hogy a síkvándor egyik közvetlen rokona is velünk van? Olyan szempontból nem árt a gyerek illléte, hogy nem vakon tapogatózunk, ám ha valaha is ellenünk fordul, volna esélyünk? Nem éppen a legjobb ómen, az biztos. Nem akarok egyből vádaskodni, sosem voltam az előítéletek embere, mindenkinek megadom az esélyt. Ezúttal azonban aggodalmas árnyék suhan át az arcomon, ám tekintve, hogy Daphne is túlélte a srác mellett, ha bizonytalan volnék a kilétét illetően, most talán a velünk mellett billen a mérleg. A tisztás engem nem hat meg, de Arthuron kívül mindenki mást igen. Indulnék tovább, ám a többség szépen összeomlik, leheveredik, még Shanna is. Hozzá lépek oda, miközben ingatom a fejemet Daniel szavai hallatán. – Na ne, legalább te ne. – Nem tudom felmérni, hogy ez valami mágia, vagy mi lehet, Shannát kezdem el noszogatni, a karja alá nyúlni, és ne jussunk el odáig, hogy atyai pofonokkkal kell magához térítenem. A halálmadár villyogása még rám is a frászt hozza, nem csak a szunnyadókra, csoda, hogy nem csinálok a naciba. Ki az a beteg állat, aki ilyen familiárist választ? Már megint az a különös fiú. De legalább a társaság ismét rendelkezésre áll, noha változik a táj. A pálca eddig is a kezemben volt, de a barlangot látva akaratlanul csúszik ki a nem túl griffendéles mondat. – Valami rossz előérzet fogott el. – Mintha eddig nem csapdákon, rejtjeleken vágtuk volna át magunkat. Shannára pillantok, ha a gyűrű arrafelé mutat, akkor követnünk kell a lefelé utat. A sejtelmes morajlás nem sok jó ígér, ám átgondolnadó, hogy ha a következő csapda még rosszabb lesz, és véletlenül túlélem, kit vinnék magammal? Egyáltalán túlélheti bárki is? A vérmágiával dobálózó felelőtlen Arthur? Az eltökélet aurorlány Shanna? A nagyszájú sármőr Daniel? A rejtélyes Alistair? Vagy a borongós gondolattal küzdő Gerard Warrington? Elhúzom a számat, s immár megyek előre, ne Shanna essen bele bármibe, de olykor hátranézek, hogy jó felé megyünk-e- A pálcám mágiáját kombinálom a saját anyamágiámmal, és igyekszem valami fizikai pajzsot formálni magam elé, ami a Protegon alapul, de valami fémbevonata is van. Lépdelek szépen a barlangfolyosón, a pajzsos kezemmel előretartva, de a lábam elé is figyelve. – Fényt kérek. – Szólok hátra, hogy a mögöttem haladó világítsa meg az utamat.
//Kiemelkedő bűbájtan + 4. szintű anyagmágus: kitalált varázslat, a protego-ra épülő fizikai pajzs alkotása, amolyan Amerika Kapitány jelleggel.//
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Gerard és Arthur is egészen békésnek érzi a környezetet, de ők nem érzik olyan vonzónak a pihenést, ellenben a többiekkel, akiket tényleg olyan béke száll meg, mintha most hirtelen minden a legnagyobb rendben lenne az életükben. Ez még sem tart elég sokáig, mert Ali familiárisa kiszökken a fiú kapucnijából és olyan frászt hoz mindenkire, hogy nagyon hamara magukhoz térnek. A következő pislogásnál pedig már nem a békés tisztást látják maguk előtt, ami egyértelműen arra volt hivatott, hogy mint egy újabb akadály lefoglalja őket és akár örökre itt ragadjanak békésen pihengetve. A hely hirtelen változik meg és sokkal kellemetlenebbül fest, mint előtte. A fű sok helyen kopott, a föld száraz, mintha kiszívta volna a nap. A fák nagyrésze korhadt, kidőlt. A levegő is kellemetlenül száraz, poros, ahogy időnként a hajukba kap a szél, az nem hoz mást csak a fullasztó port. Enyhe köd pihen a tájon, ami csökkenti a látási viszonyokat is, de az nagyon jól látszik, hogy tőlük csak pár méterre, de egy barlang szája tátong. Egy szikla csupán, ami kiemelkedik a földből, egyértelműen sejthető, hogy lefelé vezethet, mert üreges, járat lehet benne. A táj ezen kívül teljesen kihalt akármerre néznek. persze a barlang egyáltalán nem csábító, sőt határozottan félelemmel tölti el őket, ha odanéznek, még a szőr is feláll a karjukon jó eséllyel. Talán pont ez jelenti azt, hogy közel járnak, Shanna gyűrűje is egyértelműen arrafelé jelez. Hangokat nem hallanak igazán itt kint, csak a szél finom süvítését. A barlang irányából ellenben halk morajlás szűrődik ki, mint egy távoli vízesés, vagy valami sokkal kellemetlenebb.
Lizzy hiába pislog visszafelé, nem lát senkit sem, a kislány az egyik házat célozta meg, vagy oda húzták be, vagy szimplán csak rosszul hallotta, netán a lelkiismerete hallatta vele. Galen és Ginny nem lát mozgást kint és Galen varázslata egyértelműen azt mutatja, hogy nem tartózkodik egyetlen élő személy sem az épületben és a környékén sem, persze a tásain kívül. Grayson lumosa sikeres, az ajtót is gond nélkül elöki és különösebb baj sem történik. A vér szaga erősödik, ahogyan az ajtó kitárul, legalábbis Ginny érzékeny orra számára. Odabent viszont már a tanárúr is láthatja, hogy honnan is jön a szag. A földön két férfi fekszik, sajnálatos módon holtan. Egyiküknek átvágták a torkát, a másikon nem látszik külsérelmi nyom, csak az arcára égett a halálra vált tekintet, őt valószínűleg varázslattal ölték meg. A ház nem túl nagy egyébként. Kis konyha, a kis nappaliféleség, ahová érkeznek, ha bemennek, és akad még egy oldalsó szoba is, aminek láthatóan kirobbantották a helyéről az ajtaját, tehát bizonyára zárva lehetett. Egyértelműek a dulakodás nyomai, a ház ramaty állapotban van belülről, leesett polcok, felborult bútorok, no meg a két hulla is azt jelzi, hogy nem egy baráti teázás zajlott itt néhány órája. A vér ugyanis még elég frissnek tűnik ahhoz, hogy sejthető legyen, nem napokkal ezelőtt történt az esemény. Hogy a foglyok szöktek meg, vagy elvitték őket, azt már nehezebb kitalálni ennyiből. Tehát vagy ők a veszélyesek, vagy azok, akik elvitték őket és megöltek két férfit.
//Határidő: február 4., következő hozzászólás: február 5.//
Arthur West
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2021-01-28, 22:17
To: Gerard, Dany, Shanna, Alistair
Lehet kétszer is megkellett volna gondolnom mit mondok és hogyan. Ezt egy jó darabig nem fogják elfelejteni. A végén még meg is vádolhatnak, hogy vérmágus vagyok, ami vagyok is, de ugyan. Én ki nem állhatom az erőmet. Nem akartam ezt. Nem akartam olyan lenni, mint Ő. De kétség sem fér hozzá olykor jól tud jönni a vérmágia. Az én esetemben, ahol az apám nem túl erkölcsös módon bánik velem megkönnyebbülés, hogy a sebeim gyorsabban gyógyulnak. Így Aiden-ről is letudtam venni egy kisebb terhet, bár tudom ez semmiség ahhoz képest, amit ő tesz. De egy szó, mint száz én nem akarom az erőmet arra használni, hogy másoknak ártsak. Nem akarok ennél is jobban rá hasonlítani. De mégis csak igaz, hogy az apám fia vagyok. Éppen ezért is ragaszkodom minden egyes apró dologhoz, ami mássá tesz, mint Ő. És, ha ehhez az kell, hogy nem mocskolom be a kezem és talán sose használom, majd a képességem ám legyen. Shanna megjegyzésére csak felemelem kezemet, jelezve én ártatlan vagyok, ne is figyeljen rám, csak a saját hülyeségemet mondom. Nem hiányzik nekem, hogy elkezdjenek gyanakodni. Ki tudja, mit tennének velem, ha rájönnének a titkomra. Bár nekem sok titkom van. Talán túl sok is. Míg a többiek az ajtóval ügyeskednek érdeklődve hallgatom, hogy Alistair és a szóban forgó nő rokonok, vagy legalábbis ahhoz hasonló. Én nem tudok semmiről sem szóval nekem minden új. Bár tény engem nem zavar Alistair mássága. Ettől nem fogom másképp kezelni, mint a többieket...
Megérkezve a tisztásra tekintetemmel körbe nézek. Annyira belemélyedtem, hogy csak akkor néztem a többiekre, mikor egyesével kezdtek kidőlni. Dany felvetésére én is érezni kezdem, hogy ledőlnék. Nem gondolkodok sokáig és ahelyett, hogy engednék a kísértésnek egy határozott mozdulattal két tenyerem arcomon köt ki. Az éles fájdalom hamar kijózanít. Mit sem törődve vöröslő arcommal Gerard-ra nézek ahogy már mindenki a földön van. Eléggé árulkodó a tekintetem, hogy most mit is kéne csinálnunk kérdéssel. Kezemet csípőmre téve nézem a bagázst, mire egy halálmadár megjelenik a semmiből és megpróbál megijeszteni mindannyiunkat. Az én mumusom az apám, így az ilyen ijesztgetések nincsenek rám hatással. Jó, talán egy kicsit, de na. Amíg nem akar rá emlékeztetni egyben maradok. Yuki az ijesztgetésre kidugja a fejét és látva hol vagyunk kiugrik a táskámból és szimatolni kezd. Tudom, hogy éles a szaglása, lévén a rókák képesek a vastag hó alatt lévő élőlényeket is kiszimatolni. Hagyom, hogy járjon ide oda szagmintákat gyűjtve. Ha a többiek hagyják hozzájuk is odamegy, hogy megszagolja őket, majd visszatérhessen hozzám, mikor befejezte a felfedezést. Én addig a madarat vettem szemügyre, majd a többiekre néztem ki éledezett fel ettől.
From: Arthur
// Kockadobás: 10+20 -> 30% Dobott: 12
Alistair Wilson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2021-01-28, 20:08
Arthurnak arra, hogy az ajtóhoz lehet kell vér is, egy kicsit meglepetten nézek rá, bár annyira mégsem Shannanak szeliden megjegyzem - Sajnos benne lehet a pakliban.. - kicsit megvonom a vállam. Attól mert Arthur kimondta, hogy kellhet hozzá vér még nem jelenti, hogy bármit is űzne. Legalábbis mélységesen remélem. De tény, nekem például nem jutott volna eszembe, legfeljebb a nagyon sokadik sikertelen próbálkozás utána. Ettől függetlenül nem gondolok rosszra. Dany a maga módján inkább kíváncsian, Gerard pedig kicsit másabb hangulattal de méreget és miközben a többiek helyre aplikálják az ajtót elkapom a tekintetét és halkan megjegyzem egy nyeléssel. - Az apám és Deneira feltehetőleg rokonok. Apa megtanította az "anya"nyelvét. Emiatt értettem a suttogást.. úgy nagyjából.. miután a billogok ránk kerültek. - Azért egyenlőre Deneirat nem tudom konkrétan, megnevezetten a rokonságomba sorolni. Pedig lehet a nagynéném... De ez számomra ijesztő, mintha ha kimondanám, valósággá válna. Márpedig bevallom ezt annyira nem akarom. Kérdésére csak rá nézek a fiatal férfire és természetesen, minden sunnyogás nélkül válaszolok. - Egy tisztás igen. És.. leginkább csak megérzésnek nevezném. Bár utóbbi időben néha egész konkrét dolgok is bevillannak. Mint mikor.. hirtelen támad egy ötleted. Eddig mindig bejöttek. - mondom egyszerűen. Nem igazán gondolom, hogy ez egy rossz dolog lenne és félni kéne tőle de tény, hogy nem is arcoskodom ezzel. Gerardal úgy érzem jobb ha tisztázom ezeket. Még ha tudom is, hogy nincs tőlem mit tartania, valahol érzem hogy feltételekkel kezel. Dany is meg aki még akarta hallhatta amiket mondtam szintén. Mikor megmutatja a véseteknek a rajzait össze vonom a szemöldökömet. - Láttam már apa könyveiben hasonlót egy térmágiás fejezetben, de őszintén semmit nem értek belőle... - dünnyögöm bizonytalanul és pillantra még azon is elgondolkozom, hogy tuti ott láttam-e.. Sorban megindulunk és átérünk végül pontosan arra a helyre amit láttam. Egy pillanatra kilel a hideg, de csak mert a szeles London magaslati levegője után ez a kellemes meleg hely teljesen más benyomást kelt. És nem kell sok, hogy megérezzem mindazt amiről Dany és Shanna beszélnek. Húz a friss zöld fű, hogy lepunnyadjak így pár lépéssel jutok csak odébb tőlük és konkrétan hanyatt borulok a susnyásban egy álmodozó mosollyal és ábrándozva nézek fel az égre. A familiárisomnak azonban van néhány szava az eseményekhez és elő bújik a kapucnimból, ahol eddig békésen meghúzódott. Bevallom szegényt nem szeretem mutogatni, mert amikor megidéztem még én is sikítófrászt kaptam tőle és nem egy bestiaszakost megkerestem, hogy ez mégis mi a szösz?!! Történetesen a fejem alól bújik elő a gubójából és elrugaszkodva egy szárnycsapással olyasmit generál amire egyáltalán nem számítottam. Ugyanis valóban a frászt hozza ránk. Legalábbis szeretné.
//Mentális ellenállás 9 + 10 -> 19 Dobás: 57 Familiáris: Halálmadár (Elijesztés): Képes a célpontjában pánikszerű félelmet kelteni, ami menekülési ösztönben mutatkozik meg. Ha területet akar lefedni, akkor két méteres körben mindenkin végigszalad egy félelemhullám, de minél több a célpont annál jobban mérséklődik a hatás. (Lehet csupán 5-30 másodperc) - ha sikerül, területre idézi meg életében először az elijesztés képességét, hogy kizökkentse a kábultakat.
Nem ringattam magam abba a téveszmébe, hogy senkinek se fog feltűnni miben mesterkedünk. Ettől függetlenül viszont egyelőre nem érzem, hogy a pokol kénköves bugyrainak lángnyelvei nyaldosnák talpamat (pláne hogy a sikolyt se hallom, amit Lizzy), úgyhogy teljes lelki nyugalommal - amennyire persze a helyzet megengedi - tudok nekiállni a megfigyelésnek egészen addig a pontig, amíg Ginny le nem dobja a vérszag-bombát, amitől bukfencet vet a gyomrom. -Lizzyvel esetleg körbejárhatnátok a házat, hátha erősödik valamerről a szag. - javaslom Ginnynek, majd Selene és Galen felé fordulok, hiszen Selene úgyis engem kérdez, hát előveszem az ötletem folytatását. - Akárhogy is, nem véletlenül van a ház elrejtve. Megtennétek, hogy fedeztek, amíg én közelebbről is megszemlélem mi van az ajtó mögött? Eszemben sincs előreküldeni a diákokat a gyanús vityillóba. Tudatosan alkotok párokat, hogy egymást is tudják védeni, hogyha valami balul sül el. Missziómnak érzem, hogy én magam induljak fejjel a falnak (helyett az ajtónak), így hogyha egyiküknek sincs hirtelen tettleg ellenvetése, akkor meg is indítom lépteimet a ház ajtaja felé miután megtudjuk persze, hogy a varázslataikkal milyen új információ birtokába kerültünk. Pálcámat előreszegezve próbálom belökni az ajtót, hogy szélesebbre tárva azt belássunk, s ehhez egy rumos-t is segítségül hívok, hadd ne leskelődjek más sötétben, mint kugli mozigépész azon a bizonyos lyukon. Az biztos, hogy amíg nem látok be, addig vakon nem fogom átlépni a küszöböt.
// Lumos Világító varázslat A pálca végén apró láng/fény jelenik meg. Hatása alatt más varázsigék is végezhetők a pálcával. HP2 A sorozat folyamán számtalanszor alkalmazták. Hatásának megszüntetője a Nox. A latin „lumen”, fény szóból.
♫ Zene ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Heten…Pont, mint a gonoszok. Egyből erre asszociálok, pedig ez nem több puszta mugli babonánál. Komolyan kezdek egyre bolondosabb lenni manapság. Persze, a hetet amúgy is a mágikus számok közé sorolták annak idején az ősi varázslók. Hogy miért az továbbra is rejtély számomra. Nem erősségem a számmisztika, meg úgy amúgy a számok maguk sem. Ellenben jók a megérzéseim. S a fejemben lévő vészcsengő kakofóniába kezdenek a „két másik” féle fogolyról. Azonnal megállok. Erről tudnia kell a professzornak. Tekintetem összetalálkozik Lizzyével. Ő is érzi, hogy itt bizony valami van, amiről nem tudunk. A cím félrevezetés lett volna? Lehet, hogy a foglyok átállították az őreiket? A másik vörösben is megfogalmazódik ez a gondolat, így úgy vélem szólni kéne a „csapatvezetőnek”. - Professzor. – Szólok hátra, de nem találom a tanárt, ami eléggé felelőtlen tekintve, hogy elvileg mi az ő felelőssége vagyunk. Mindegy, felnőtt vagyok megoldom. A címnek hűlt helye van, de nem lepődök meg; többször is voltam már ilyen helyzetben. Apámnak is hasonló a raktára és van egy másik rejtekhelye, de oda még engem se vitt el. Így megerőltetem magam és tudatosan keresem a jeleket; a fény megtörését, a varázslatos derengést és a mágikus rezgést. Pont mikor észreveszem, s már gyűjtöm a levegőt, hogy megszólhassak, de a visszatérő tanerő megelőz, szóval sóhaj lesz ebből. A házhoz közelebb érve megragadok a kerítésnél bevárva a lemaradókat. Az ismeretlen kislány hiánya szembetűnő, de mielőtt szóhoz jutnék megszólal Ginny. Ha lett is volna bármilyen indíttatásom a bemenetelre a lány szavai eltántorítanak. Egyre jobban erősödik bennem a kényszer, hogy mégis visszakéne menni a fáklyásokhoz. - Szóval…- kezdek bele mindenki füle hallatára. – Betty szerint, volt két fogoly, akik mások voltka, mint ők. Mintha máshonnan érkeztek volna. – Összegzem, bár lehet, hogy Galen varázslata mutat valakit a házban, ha sikerrel jár, akkor is fura lenne, hogy pont kettő. – És mindeközben szegény lányt ártalmatlanítottátok. – Nézek a két illetékesre, s bár pontosan nem tudom, hogy mit csináltak, egyikből sem nézek ki durvábbat egy exmemoriamnál. – Jó döntés volt, bár nem hiszem, hogy szükséges volt eltitkolni. Így csupán egy nyilvánvaló kérdés maradt; előre vagy hátra? – Nézek először a ház felé, majd visszamutatok az erdőbe. Fontos lenne közös döntést hoznunk ezúttal. Én magam az erdőre szavazok.
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2021-01-26, 18:10
A foglyok & Ginny
[You must be registered and logged in to see this image.]Amennyire tudom, még fülelek azért az idegen lány felé és ahogy a lányoknak sikerül belőle némi információt kiszedni, talán nem is bánjuk annyira, hogy hozzánk esett be. Ahogy elmondja, hogy két másik fogoly is volt a gyerekek között, hátra is pillantok. - Lehet, hogy az a kettő volt. - Ez egy egészen jó nyom, de persze nem jutunk tovább vele nyilván, viszont abban biztosak lehetünk, hogy jó nyomon járunk. Inkább a környékre figyelek és ugyan észreveszem magam is, hogy lemaradnak a többiek és végül Betty eltűnik, de ez még mindig a jobb megoldás, mintsem bajba sodorjunk egy ártalmatlan lányt vagy épp magunkat, hiszen mint ahogy már az előzményekből is kiderült, ez nem egy gyaloggalopp. A prof felé tekintek amikor felfedezni vél valamit. Immár én is látom a ház körvonalait, és a többiekkel együtt indulok meg arra. Ahogy közelebb érünk, beleütközünk a kerítésbe és most már tökéletesen a szemünk elé tárul. Igyekszem megfigyelni, persze közben körül is nézek, hogy esetleg a ház körül nem e látok mozgást. Az ajtó is nyitva van, és valahogy nem vagyok benne biztos, hogy be kellene mennünk rajta. Különös érzés fog el, egy pillanatig meg is torpanok, majd ahogy kiéleződnek az érzékeim egy édeskés, ismerős szag csapja meg az orrom. - Vér... vér szagot érzek onnan. - Mondom a többieknek jól hallhatóan, egyértelműen. Elfintorodom. Undor fog el, ahogy ebbe belegondolok. Kíváncsian várom, hogy a többiek varázslata sikerrel jár -e, nekem hirtelen nem jut eszembe semmit, amit még el tudnék végezni ahhoz, hogy biztonságosabban léphessünk be oda. Mindenesetre nem érzem túl jónak azt, hogy be kell mennünk, de mivel tudom, hogy nem nagyon lesz más választásunk, talán annyiban sikerrel járhatunk, hogy többen vagyunk és együtt erősebbek is.
A csapatmunka az, amikor sokan csinálják azt, amit mondok.
Lépten-nyomon térmágiába ütközünk és bűbájokba, bár nem tudhatjuk, hogy egy személy húzta-e fel ezt a sok akadályt, vagy a Testvériség varázslói fogtak össze és tette mindenki hozzá azt, amihez a legjobban ért. Mind a két esetben azt sejteti, hogy veszélyes ellenfelekkel állunk szemben, ha egy személyről van szó, ha a teljes csoportról. Van bennem egy olyan érzés, hogy én már képtelen vagyok komolyan meglepődni, ha Alistair valamivel előáll, hiszen a legutóbbi alkalommal megtudtuk, hogy az apja, Ivor és Deneira között van valamiféle kapcsolat, hívhatjuk földi szemmel rokonságnak is. Abból kiindulva, hogy az apjának milyen ereje van akármi kibukkanhat még a szőke srácból. Mivel Gerard neki intézte a kérdést nem is szólok bele, de ha nem kap rá választ, akkor majd megosztom vele a dolgokat, hiszen mindenről tudnia kell, hogy a megfelelő pillanatban a megfelelő döntéseket hozza. Viszont amikor a fiú, aki mellé Alistair mindig visszatér megemlíti a vérmágiát kissé összevonom a szemöldökömet. - Nem igazán tetszik, hogy merre járnak a gondolataid. - jegyzem meg, egy kicsit méregetve a fiút, hiszen ennyi idősen jó lenne, ha a vérmágia mint opció nem lenne ott a listáján. De semmit sem tudok róla, így nem is igazán van jogom komolyan belekérdezni a kérdésbe, se időm. - Értem, akkor a cél a tisztás. - biccentek a Alinak, aztán lenyomom a kilincset és a gyönyörű terület a szemünk elé vetül. Mikor átérünk halkan felsóhajtok, a sötét járat után a híddal a semmiben, aztán a London Eye fölötti lebegés után az egész olyan megnyugtató és meseszerű. - Ezt láttad, ugye? Jó helyen kell járunk, az egész olyan... helyesnek tűnik, mintha minden a helyére került volna. - szólalok meg, és a hangom minden megszólalással egyre jobban ellágyul, ahogy a tartásom feszessége is megszűnik és ahogy Dany leheveredik úgy én is mellé állok és míg a familiárisom egy közeli fa ágán száll le, addig én lassan leereszkedem a srác közelében és onnan pillantok fel Gerardra. - Igaza van, sokáig jöttünk és talán néhány perc pihenéssel újra erőre kapunk, biztosan te is érzed, amit mi, talán ez egy mágikus rét és felgyógyít minket... - feltételezem, teljesen tévúton, ráadásul senki se sérült meg, de a tekintetemből ahogy lassan eltűnik a fájdalom és a gyász sejthetik, hogy a lelki sebekről beszélek, amik hónapokkal ezelőtt olyan masszívan letérítettek az útról, hogy már alig néhányan hiszik el, hogy valaha egy mosolygós, nyitott, segítőkész, reményekkel teli lány voltam... A tekintetem lassan a társaimról a virágokra, majd onnan a saját kezemre és a mágikus gyűrűre szalad, ami olyan szépen virít az ujjamon, mintha rám öntötték volna, eddig nem is néztem meg, hogy milyen jól áll, talán meg kéne tartanom. Mellette a másik kezemen még mindig ott van a karikagyűrűm, amitől egy percig se voltam hajlandó megválni, mióta Jake... Jake... talán ha ledőlök és álmodom most újra találkozhatunk.
// Mentális ellenállás: 40+20+10+10=80 Dobás: 94, szóval 14-el nem volt meg. //
Elég jó megfigyelő vagyok, főleg, ha ilyen távolságból figyelem a csapatot, mint most. Kissé lemaradva ugyan, de a távolban időzik tekintetek egy jó ideig. Fogalmam sincs hova érkeztünk, viszont azt már most tudom, hogy semmi sem lehet normális ezen a helyen. Gyanakvó pillantásokkal illetem a triót, akik félrevonulnak. Fúrja az oldalamat rendesen a kíváncsiság, tekintve, hogy a professzornak elég nyomós oka lehetett csak hat szem között tenni vagy mondani valamit. Remek. Ennyit a csapatunkon belüli bizalomról, amit annyira nagyra tartanak. Ha már most titkokkal indítunk, kétlem, hogy ez a "küldetés" maradandó nyomok nélkül ér majd véget. A ház felbukkanása pillanatában is csak mögöttük haladok. Részemről már az is haladás, ha együtt maradunk és nem szakadunk szét, mert körülbelül most jutottam el arra a pontra, ahol rohadtul nincs kedvem egyedül szédelegni a ködben. Mozgás és emberek után kutatok tekintetemmel, hiába nem látok semmit odabent, a ház körül még lehet akármi vagy akárki... Érdeklődve indulok meg a kerítés túloldalára. A résnyire nyitott ajtó meglehetősen érdekes következtetést szül maga után. - Valaki biztosan járt itt. Ki hagyja nyitva az ajtaját egy ilyen... hátborzongató faluban?- morgom orrom alatt nem túl hangosan, de simán meghallhat a csapat, ha figyelnek rám. A ház oldalánál időzik el tekintetem, kutatva valami hátsó bejáratnál. Ekkor húzom elő pálcámat is, hogy kideríthessem van e itt rajtunk kívül más. - Homenum Revelio.- súgom suhintva egyet pálcámmal a korábban feltűnt épület résnyire nyitott ajtaja mellett. Nem megyek túl közel, csak éppen annyira, hogy elég legyen a varázslathoz.
//Homenum Revelio - Emberkimutató varázslat
Megmutatja, hogy van-e ember az elvégző körül. A könyvben többször is használják, például a halálfalók így tudják meg, hogy van-e valaki a Lovegood-ék házának emeletén. Valószínűleg ezt használja Albus Dumbledore, amikor tudja, hogy Harry Potter a közelben van, a láthatatlanná tevő köpeny alatt, az első és a második könyvben. A latin „homo” (személy) és „revelo” (felfed) szavakból.//
