2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Gerard itt helyben ugyan nem érzékel semmiféle jelet, ellenben ahogy átérnek egyértelmű, hogy azon az ajtón túl, amit Shanna a familiárisa szemével is látott biztos, hogy nem üres szoba, vagy terem vár rájuk. Dany varázslata és Arthur víz locsolása együttesen garantálja, hogy senkinek sem perzselődik meg sem a cipő talpa, sem a lába, így gond nélkül át tudnak érni a másik oldalra, hogy hamarosan maguk mögött hagyják a kellemetlen égő hullák szagát is, ami lassacskán azért Gerard légtisztító anyagmágiája ellenére is próbál visszaférkőzni az orrukba, főleg hogy az égés folyamatos, bár legalább a fémhíd nagyjából még visszafogja. Dany viszont észreveheti, ahogyan áthaladnak, hogy a fokozatosan forrósodó fém nincs különösebben jó hatással a barlang falára. Itt-ott alig észrevehető hajszálrepedések indulnak meg felfelé. Vajon a barlang meddig fogja bírni a hő által leadott terhelést? Átérkezve tehát Shannát követve szemet árnyékolva egyértelmű, hogy egy ajtót rejt a nagy fényesség. Látni szinte alig lehet még hunyorogva is, inkább csak az ajtó körvonala, ami nagyjából kivehető, de még azt se lehet érzékelni, hogy vajon van-e kulcslyuk, vagy az ajtón kilincs. Hőt nem érzékelnek az ajtóból, tehát biztos, hogy ez csak fény. Erős, de akkor is csupán fény. Bentről egyelőre nem hallani semmit, de Gerard ugye már távolról is érzékelte, hogy van bizony bent valami, vagy akár több valami. Alistair ahogyan belenéz akár csak hunyorogva is a fénybe újfent megvillan számára a belső rész. Most már egyértelműen ki tudja venni, hogy a ládikó egy emelvényen pihen odabent, viszont nem lát körülötte semmiféle mozgást, ami persze nem jelenti, hogy Gerard gyanúja fényében a plafon nincs tele. A terem nem túl nagy, kör alakú, nagyjából 3-4 méter az átmérője, a magasságát viszont nem látja a bevillanásban.
Lizzie gyógyítása úgy tűnik, hogy ha részlegesen is, de hatásos, még ha manók anatómiáját nem is ismeri részletesen. A kis lény reszketve kucorogva pillant fel a lányra. - Négyen voltak, négy férfi, betörtek ide és elvitték az úrnőt. Nem tudtam segíteni rajta. Próbáltam, de nem ment, túl sokan voltak és az úrnő azt parancsolta, ne bántsak senkit, pedig muszáj lett volna. - szipogja a kis manó egészen addig, amíg most hogy visszanyert valamennyit az erejéből össze nem szedi minden maradék mágiáját és egyszerűen el nem tűnik Lizzie szeme elől. Hogy hová? A házimanók a végletekig hűségesek, talán pont az úrnője után. A két animágus megindul hát az erdő irányába és sikerül is utolérniük elsőként Galennek az alakot, aki jó eséllyel az ablakból figyelhette őket. Gond nélkül körbe tudják venni, riadtan hátrál, na nem a minimedvétől, hanem a jaguártól elsősorban. Ha szeretnék tehát vissza tudják terelgetni az épülethez, amíg a többiek a manóval foglalkoznak, amíg az fel nem szívódik. Az illető egyébként nem gyerek és még csak nem Betty, hanem egy férfi, egy igen alacsony növésű férfi, félkobold lehet, a hegyes fülei, de e részben mégis csak emberi ábrázata alapján. Messziről a magassága miatt simán nézhették akár gyereknek is. - Mindent elmondok, ha azt odaadjátok. - csillan fel a szeme, amikor meglátja a Selenenél lévő nyakláncot. Úgy fest, hogy igazak lehetnek a legendák arról, hogy a koboldok nem éppen a hűségükről, vagy a becsületükről híresek, hanem a kapzsiság a legerősebb tulajdonságuk. Persze kérdés, hogy a nyaklánc fontos-e a csapatnak, hiszen jelenleg utat mutatna nekik, de az is lehet, hogy ha ugye a gazdájához menne, akkor ő egyébként is a tisztáson van.
//Határidő: március 4., következő hozzászólás: március 5.
Grayson: első sárgalap//
Arthur West
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2021-02-26, 00:06
To: Gerard, Dany, Shanna, Alistair
Rossz elnézni ahogy egyre jobban szétesünk. Így elmerülök egy kis időre gondolataimban, hogy tudnám egy kicsit jobban összerázni a csapatot. Végül eszembe jutnak az illóolajok, amiket még anno karácsonykor kaptam Aiden-től. Gyorsan össze is ütök belőlük egy oldatot, ami remélhetőleg illatozni fog és elviselhetőbb lesz a levegő a többieknek. Erre pedig nem sajnálom a ruhaanyagot elszakítani. Ahogy elkészültem a nedves ruhával Alistair-hoz battyogok, hogy odaadjam neki. Érdeklődve nézem hatásos e. Mikor kiderül, hogy némileg használ akkor Dany kérésére neki is készítettem egyet. Bár tény az arányokat elszámoltam, mert bőven maradt még a mozsaramban az oldatból, de talán még jól jöhet. Míg én magam az illóolajos vízen dolgoztam addig Shanna és Gerard haladást ért el. Egy híd jelent meg, amin szintén érdeklődve vizsgáltam meg szememmel. Eléggé bizalmatlan vagyok, főleg az eddigi helyzetek miatt, de nem teszem szóvá. Hagyom, hogy Shanna menjen előre, majd látva, hogy Gerard a másik két fiút cipeli előre engedem és leszek én a sereg hajtó. Ha esetleg fel is forrósodna alattam, vagy Gerard-ék előtt a fém akkor rátudom locsolni a vizet. Arról nem is beszélve, hogy látszólag Gerard nem csak cipeli, de védi is őket, ami nem kicsi teher. Ha esetleg kell akkor besegítek az egyik fiú cipelésében, nem mintha lenne bármennyi fizikumom is. Ki kell tartanom. Nem lehetek annyira elveszett és haszontalan, mint ahogy az üstben is voltam. Éppen, ezért is állom a sarat és próbálok hasznos lenni. Amint átértünk jelzem Gerard-nak, hogy én majd felrázom kicsit a többieket, addig ő segítsen Shanna-nak előrébb jutni. Dany szavaira csak ránézek. Én délutánonként együtt teázom a halállal és én vagyok a fiatalabb. Meg is fordul a fejemben, hogy szó szerint felrázom egy kicsit, de végül nem teszem. Előbb felmérem az ő és Alistair állapotát, hogy eltudjam dönteni hogyan is lehetne rajtuk segíteni. Még, ha nekem csak bájitalaim is vannak. From: Arthur
Grayson Paisley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2021-02-24, 19:41
- Vagy ők jöttek a jövőből, vagy megint nekünk sikerült belefutni egy időhurokba, mint a legutóbb.. - fűzöm tovább Selene gondolatait. Igazából ez nem azt jelenti, hogy nem tartom valószínűnek amit mond vagy hogy én jobban tudom, egyszerűen csak hangosan gondolkodom, ahogy ő is tette. Ha már eddig valamiért sikerült kiesnem a ritmusból. Lehet, hogy nem vagyok egy matuzsálem, de most úgy elbambultam, mint egy vénember, ami elég kínos, de nem ragozom inkább, hogy semmit se tudok elmondani az elmúlt percek történéseiből. Túlságosan lekötött az, hogy rágódjak a saját szerencsétlenkedésemen és azon, hogy milyen röhejes már, hogy tanárként ilyen blamát hoztam össze.. és hát be kell legalább magamnak vallanom: elkalandoztam- A legrosszabbkor és a legrosszabb helyen. - Akárhogy is, valószínűleg tényleg tudják, hogy itt vagyunk. - vonom le a nem túl kellemes következtetést. Lizzy és a házimanó közelébe helyezkedem, mert bár nem tudok sokat a gyógyítóképességekről, de úgy sejtem, hogy a gyógyítónak sem lehet éppen kimerítéstől mentes a dolog, így ha azt látom Elizabethen, hogy kezd kifutni belőle a szín vagy túlzásba esik, akkor meg fogom próbálni megállítani, hogy hagyja abba a varázslatot. - Kisebb alak.. - kapcsolok vissza a korábban hallottakra - ..esetleg egy gyerek? - morfondírozok. Ha a végén kderül, hogy Bettyt se sikerült korrektül amneziálnom, akkor lehet, hogy fellógatom magam..
Elsőre semmi különöset nem tapasztalok a nyaklánccal kapcsolatban. Olyannak tűnik, mint azok a védelmező amulettek, amiket anyám készít; inkább a lélek megnyugtatására szolgálnak, mert annyira gyenge a védőerőjük. Egy pillanat erejéig meg is nyugszom és már koncentrálnék a következő feladatra, de ahogyan elfordulok képek kezdenek peregni a szemem előtt, mintha egy régi mugli film lenne. A tengernyi vizuális információ közt egyetlen embert sikerül beazonosítanom és belé kapaszkodnának mentális körmeim, de amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan tovább is állt. Összezavarodva nézek vissza a kis medálra mielőtt kimennék, hogy más oldalról közelítsem meg a kukkolónkat. Talán a meglepően hosszú visszaemlékezés szerű út után egy kicsit le vagyok lassulva, mert nem sikerül elkapnom az ablak alatti alakot. Pedig kisebb alakja okán máskülönben biztosan meg tudtam volna állítani, legalább egy varázslattal. De semmi nemű lélekjelenlétem nincsen. - Egy viszonylag kisebb alak volt, de nem nagyon láttam. – Kezdek bele amint belépek a házba, hátha gyakorlatiassággal sikerül leráznom ezt a kimerültség érzést. – Mondjuk fura, hogy megtalálta ezt a helyet, ami elvileg rejtve van…lehet járt már itt. – Kezdek el gondolkodni, s ekkor kerül vissza hozzám a nyaklánc. Teljesen összezavarodva bámulok az állatkoponya üreges szemeibe. Hogyan lehetséges az, amit láttam? Mégis miként tűnhet úgy, hogy több emberöltő telt el azóta, hogy ez az ékszer egy ma is élő boszorkány tulajdonában volt? Egyetlen lehetséges magyarázat az időutazás, de hát…azt nem lehet ugye? Mondjuk bele gondolva, hogy a legutóbbi alkalommal mi alig tűntünk el egy napra, valamiért a szeretteink mégis egy hónapig hiányoltak minket. - Várjatok egy percet! – Szólalok fel, nem túl agresszívan, de azért figyelemfelkeltően. Az agyam jelenleg olyan, mint egy túlhevülő gép. – Ez a nyaklánc, valaha Bellatrix Lestrangé volt, az érdekes része viszont az, hogy úgy néz ki mintha több száz éve lett volna az övé, pedig koránt sem gondolnám ilyen idősnek azt a nőt. Ez rengeteg mindent jelenthet, de a legégetőbb probléma, amit felvet; mi van, ha a két fogoly a jövőből jött? Lehet már tudják előre, hogy mit tervezünk. – Aggódva nézek a többiekre. Jelenleg rémesen tehetetlennek érzem magam, mintha kirabolták volna az agyam ötlet tárát. Mi van, ha tudják a következő lépésünket és pontosan úgy cselekszünk, ahogy akarják? Teljesen tanácstalan vagyok… - Mindenesetre…legyetek óvatosak. – Szólok a többiekhez kiváltképp a két animágushoz, akik remélhetőleg megvárták a kis beszédemet, de lehet, hogy nem. Mindegy is. Minden mindegy. Mintha egy eleve egy vesztes csatába sétáltunk volna. Reményvesztetten ülök le valahova, továbbra is magamnál tartva a nyakláncot. Jobb ötlet nem lévén a csuklóm köré tekerem mielőtt teljesen megzuhanva tenyereimbe temetem az arcomat. Mégis mi értelme van ennek az egésznek így?
A csapatmunka az, amikor sokan csinálják azt, amit mondok.
Gerard megjegyzésére még el is mosolyodom picit, bár elég nyúzottan, hiszen a fiúk nagyon rosszul vannak. Nem hivatalosan vagyunk itt és nem a pénzért csináljuk ezt az egészet, de a kis közbeszólása olyan, mint egy friss fuvallat az elviselhetetlen bűzben. A falnak támaszkodom, hogy a hátam felől ne legyek támadható, egyszerű reflex ez már, és igyekszem a familiárisomra koncenterálni, de miután Alistair is ott fulladozik mellettem a falnak támaszkodva néha nagyon kell koncentrálnom. Persze nem lehet valakire rászólni, hogy ne most fulladjon meg, amikor dolgom van és aggódom is érte, csak próbálom fókuszban tartani az akadályunk megoldását. Nem igazán tetszik, amit látok, az élőholtak számát tekintve és amikor Gerard megérinti a vállamat igyekszem megosztani a figyelmemet és egy pillantásra visszatérni és bólintani neki. - Mitchell pedig Grindelwald embere, szóval... - suttogom halkan, miután bólintottam, hiszen a gondolataim gyakran visszatérnek a nőhöz, aki elszabadította az anomáliát és aki hónapokkal ezelőtt lelőtte Jake-et. Összefűződnek a szálak, még ha a miérteket nem is tudjuk pontosan, egyértelmű, hogy egyszerre küzdünk egy evilági és egy másvilági gonosszal. Visszatérek a familiárisomba és amikor meglátom a jelet összedolgozva Gerarddal egyszerre nyomjuk meg kétoldalt. Nincs idő nagyon örülni, de azért néhány szó még is csak belefér. - Nem olyan elegáns, mint a láthatatlan, de strapabírónak tűnik. - lapogatom meg a lábammal a vashidat és egy kicsit meglepetten látom a levágott testrészeket, hiszen a nyisszantás pillanatában még a viharmadár szemével láttam. Mint a macska suhanok előre, az idősebb fiúknál mindenképpen könnyebb és fürgébb is vagyok arról pedig szó sem lehet, hogy Arthur vagy Alistair menjen előre. Mindenki kezd kicsit széthullani és ez nem is csoda, megterhelő kalandon menetelünk már jó ideje, de ez nem jelenti azt, hogy bármennyit apadt volna bennem az elszántság. Könnyű léptekkel szinte suhanok, hogy a talpam egyszerre csak nagyon kevés ideig érje az átforrósodó fémet. Az az igazság, hogy valójában képes lennék néhány ugrással átérni, ha a Telekinézis képességemet használnám, de megpróbálom beosztani a mágikus energiáimat, hiszen sokkal rosszabb is jöhet még ezután. Ha sikerül előre mennem, akkor keresem a fényforrást, amit a Viharmadáron keresztül láttam, de ha még mindig olyan erővel szikrázik, akkor elővigyázatosan hunyorgok és ha kell csak lopva pillantok oda, árnyékot vetve a kezemmel. Az tűnik az egyetlen útnak, viszont nem engedhetem meg magamnak, hogy hirtelen elvakítson, túlságosan kiszolgáltatott lennék a látásom nélkül, így próbálom fokozatosan szoktatni hozzá a szememet, hogy minél több részletet kivehessek mi is vár ránk ott.
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Ginny Weasley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2021-02-23, 11:22
A foglyok & Ginny
[You must be registered and logged in to see this image.]Kénytelenül is kicsit elmosolyodom Lizzy kijelentésére, majd miután Galen közli, hogy ő jaguár, akkor minden értelmet nyer és meg is van a ragadozónk. - Én csak macskamedve alakját tudom felvenni, de a körülnézéshez tökéletes lesz. Majd felmászom a fára, mert onnan kevésbé tűnök ki. - Mondom a többieknek, mert ez egy elég jó ötlet tényleg és talán megtudhatunk ezt-azt, na meg Galen jaguár alakja biztonságosabbá teszi a helyzetet mindenképp, ha szükséges, ő meg tud védeni bennünket, na meg ha persze fedez minket valaki a közelből, akkor nem lehet nagy baj... ugye? - Ha varázslók, akkor azért ügyelj majd rá, hogy nehogy telibe találjon egy átok. - Jegyzem meg, hiszen nem tudjuk pontosan mik vagy kik azok az emberek. Még mielőtt elindulnánk, egy apró közjáték alakul ki idebenn és a többiek találnak egy sebesült házimanót, mi pedig Selene-vel meglátunk valakit elfutni a ház mellett, aki eddig valószínűleg itt hallgatózott. Még a csapat egyik része a házimanót próbálja megmenteni és megtudni tőle pár dolgot, én Selene után lépek. - Valaki van odakinn... - Galen addigra már felveszi animágus alakját, fejemmel biccentek neki egyet és remélem, hogy ebből megérti, hogy talán ha ugyan abba az irányba indulunk még utolérhetjük. Nem hiszem, hogy ha eddig egy lelket sem láttunk a faluban akkor pont most jelennének meg többen is. Nem habozok túl sokáig, hiszen nem szeretném egyedül elengedni a srácot, így magam is felöltöm a macskamedvét, majd együtt, a leselkedő nyomába eredünk. Abban biztos vagyok, hogy Galen gyorsabb lesz mint én a kis töpszli lábaimmal, de annyit tudok még segíteni az ügyben, hogy előreküldöm a familiárisom is, hogy kicsit messzebb teleportálva biztosítsa nekünk az utat és esetleg így könnyebben tudjuk követni az illetőt vagy elkerülni az esetleges bajt.
//Animágus III. I. Képes felvenni egy általa választott állat alakját, ami nem lehet mágikus lény és később nem változhat az alak, amit egyszer elsajátított. Az állat fajtájának kiemelkedő példánya lesz. II. Képes részlegesen felvenni az általa birtokolt animágusi alakot, tehát pl. csak egy macska karmait, vagy egy sas szárnyát. Persze ezeket emberi méretezésben. III. Alakváltás nélkül is használhatja az állati alakja állati képességeit, pl. a macska sötétben látását, vagy egy kígyó hőérzékelését.
Familiáris: Lélekállat: A gazda, ha akar és rákoncentrál lát a familiáris szemével, hall a fülével. Teleportálás: A familiáris képes eltűnni, majd látótávolságon belül bárhol megjelenni.
Ránk marad hát a feladat Ginnyvel, ha ki akarunk deríteni valamit azokról az alakokról. Nem feltétlen szeretném szétválasztani a csapatot, de mindenki támogatja az ötletet és ez az egyetlen módja annak, hogy előrébb jussunk. - Csodás. Az nem lesz nehéz. Egy jaguár megfelel? - ajánlom be magam kergetőnek Elizabethhez szólva. - Addig Ginny jobban körbenézhet a “rituálé” helyszínén, hátha több információ akad, vagy ő megy a nyaklánc irányába. Ez utóbbit, inkább együtt kéne követnünk. Ki tudja hová fog vezetni…- magyarázom a sikeres varázslat után. Egy percig se kételkedtem magamban és a sikerem várható volt. A házimanó megjelenésére egy pillanatra elrettenek és hátrébb is lépek egy kicsit. Ekkor kerül hozzám a nyaklánc is, ami ha cibál, ha nem, tuti nincs jó helyen nálam. Ennyi varázstárgyat rám bízni egyetlen nap alatt már-már hihetetlen. Le is próbálom azt passzolni Selene-nek, hiszen neki alapból több joga van azt tartani, mint nekem. - Derítsétek ki mi történt vele és vigyázzatok rá. Addig megpróbáljuk leválasztani az egyik tagot a csoportból. Álljatok készen, ha látjátok közeledni. - adom ki a nyilvánvaló tervet és veszem is fel animágus alakomat. Hatalmas nagymacska formájában állok meg négy lábamon a szoba közepén, majd Ginnyre pillantok, ha ő is készen áll, felőlem indulhatunk. Ha sikerül még elcsípnem a kint leskelődőnek az illatát, rögtön a nyomába eredek és megpróbálom leteríteni. Nem bántom, csak épp annyira ugrok neki, hogy megállíthassam.
//Animágia I. Képes felvenni egy általa választott állat alakját, ami nem lehet mágikus lény és később nem változhat az alak, amit egyszer elsajátított. Az állat fajtájának kiemelkedő példánya lesz.//
Daniel G. Paisley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2021-02-21, 17:11
Egyszerűen muszáj megtámasztanom a falat. Mondanám, hogy jobban vagyok attól, hogy kiadom a gyomortartalmam, de igazából nem. A savas hányásíz a számban marad, az orromban pedig az unorító halálszag. Csak akkor kezdek ismét magamra találni kicsit, amikor Gerard valahogy megszűri a levegőt. Ha nem is tökéletesen, de legalább valamilyen szinten belélegezhetővé válik. Legalább már nem öklendezem. Ez is valami. - Már kicsit jobb. Kösz. - válaszolok Gerard szavaira, bár még mindig elég sápatagon nézek rá, ami a kifejezetten napbarnította kreol bőrtípusomhoz képest kész művészet. Lassan mérem csak fel a tényeket, hogy Alistair sincs jó színben. Arthur valami illoolajos kendővel áll elő, és ha a mardekáros srácnak van még belőle, akkor hálásan kérek én is egyet. Elvégre a kendő csak jobb lehet, mint ez a szag. Igazából ennél a szagnál bármi jobb. Közben Gerard és Shanna úgy tűnik megoldást talál a zombi problémára. És Gerard rögtön át is kezd támogatni minket Alistairral. Mert, hát elég egyértelmű hogy sietnünk kell. A fém híd hamar át fog forrosódni, és nekem nincs kedvem itt sülni. A levágódott testrészekről nem is szólva. Azokra egyszerűen igyekszem nem nézni, és nem gondolni. Szóval ahogy igyekszünk átkellni a túloldalra zombifölde fölött, én igyekszem arra koncentrálni, hogy a képességemmel legalább azt a pár lépésnyi távolságú felületet hőszígetelő anyaggá változtassam, ahova lépni fogunk. Ha nem is a teljes vastagságban, de legalább pár mm-t a vashíd felszínéből. Nem tudom, hogy ez mennyit fog segíteni, ha segít egyáltalán. Vagy képes vagyok rá egyáltalán ebben az állapotban. De legalább ha pár másodpercet nyerek magunknak az átkelés megkönnyítésére az is jó. Ha nem akkor csak simán spuri a túloldalra. Reménykedve, hogy senki nem szerez égési sérüléseket. Amikor átérünk akkor boldogan veszem fel a földről a menyétemet, és kezdem nyugtatólag simogatni. Bár az erősen kérdőjeles, hogy ez az állatot, vagy engem hívatott nyugtatni. - Remek. Még több halál... Bocs srácok, csak rossz hatással van rám a halál, és az ahhoz kapcsolódó dolgok... - reagálom le utólag Gerard szavait a Halál Ereklyéiről. Nem igazán vágyom közelebbi kapcsolatra velük. Persze akik ott voltak az elöző kalandban a Kviddics Arénában, azok azt is tudhatják, hogy mért érzek így.
//Anyagmanipuláció: 1. Bonyolultabb anyagokat is képes átalakítani mássá. Kb. egy karhossznyi méretű tárgyakig képes rá.
Láda//
ϟ”Az igaz ügyért küzdeni még akkor is kötelesség, midőn már sikerhez nincsen remény.”ϟ
Azért Galen szavai hallatán megrándul némileg a szám széle, de végül csupán a szememet forgatva nyugtázom az ötletét. Ő nem volt ott legutóbb, nem értheti, mekkora a tét és hogy kivel is állunk szemben tulajdonképpen. Mintha nem venné elég komolyan, vagy nem is tudom... Bár, fogalmam sincs, miért vártam azt tőle, hogy esetleg teljes mértékben odateszi magát, ha így is akaratán kívül csöppent bele ebbe az egész helyzetbe. A többség nagy részének volt választása, neki és Arthurnak viszont nem. Egyszerűen csak meg lettek jelölve és kész. - Az animágia jó ötlet - nyugtázom végül a következő felvetést. Én részemről benne vagyok, ha nincs köztünk egy látványmágus sem. Nekem ugyan nincs állati alakom, nem is áll szándékomban kitanulni a varázslatot, de csak akad valaki, aki rendelkezik ilyesmivel. Mintha Ginny-nek lenne. - De ne teknős vagy csiga legyen, ha egy mód van rá - teszem azért még hozzá, némi viccelődő élt csempészve ebbe a hülye helyzetbe. Végül csak megcsóválom a fejem, magamban belátva, hogy ennek nem itt és most van itt az ideje. Elvégre, nemrég még Galen szavai akasztottak ki, szóval inkább hanyagolom a humort. Különben is, aggódom a másik csapatért is. Ki tudja, ők milyen hülye helyzetbe keveredtek azóta. - A kérdés csupán annyi, hogy miért vennének üldözőbe egy állatot? - mélázom el a terv hallatán, tanácstalanul tekintve a többiekre. - Sejteniük kell, hogy animágusról van szó - hozom fel az ötletem. Bár, ha egy mugli szektáról van szó, akkor ezt nem lenne túl szerencsés felfedni előttük. - Esetleg egy ragadozó megkergethetné őket - jut eszembe hirtelen. - Az egyiküket felénk terelhetné. Ki vállalja? Egy oroszlán tökéletes lenne erre a célra. Nyilván ezek a vadak nem itt őshonosak, de ha egy felbukkanna a közelemben és elkezdene utánam rohanni, nem az járna a fejemben, hogy mégis mit keres egy angliai erdőben egy ekkora jószág. Abban az esetben a túlélés válna számomra a legfontosabb szemponttá. És a menekülés. Aligha nézném, merre futok, amíg le tudom hagyni az állatot. Végül - amikor sokat nem sikerül megtudnom az ékszerről, csupán magamat látom, ahogy az erdő felé indulok vele - enyhén csalódott arccal nyújtom Galen felé a láncot, hogy alkalmazhassa a varázslatot. Amikor az felemelkedik, nem engedem el teljesen, hiszen nem áll szándékomban szem elől téveszteni, ha már mutatja az utat számunkra. - Öhm, oké, én követem... - jelentem ki bizonytalanul a kis csapat számára, akiknek nagy része talál magának más elfoglaltságot. Én is látom az elrohanó alakot, de a Galen által talált manóról már határozottan lemaradok. Igyekszem nem rohanni, hogy utolérhessen, aki szeretne, magamban abban reménykedve, hogy nem egyedül kell oda mennem. Végül visszatartom a megbűvölt nyakláncot - ha képes vagyok rá - és összevárok mindenkit, aki szeretne velem tartani, immár az ajtón kívül álldogálva. A házba pillantva már egyértelműen észreveszem a sérült manót és visszafordulok. Galen mellé lépek tehát, kezemmel továbbra is a láncot tartva, amely közben továbbra is az ajtó felé indulna. - Megpróbálom enyhíteni a fájdalmát - szólalok meg csendesen, majd a srác kezébe nyomom az ékszert, hogy addig is ő vigyázhasson rá. Végül két tenyerem a vágás fölé helyezem, amely egyértelműen minden baj forrása és igyekszem kissé összébb húzni azt a képességeimmel. Fogalmam sincs, mennyire működik ez házimanók esetében, hiszen az ő mágiájuk teljesen más jellegű, mint a miénk. Mindenesetre, igyekszem könnyíteni a szenvedésein kissé. És persze az se lenne hátrány, ha némi információt megtudhatnánk tőle. - Ki tette ezt veled? - teszem fel végül a kérdést, egy pillanatra se engedve le a kezem és folytatva a gyógyítással való próbálkozást.
/6. szint: Képes halálos sebeket is begyógyítani, ha az illető még életben van, azonban ehhez a saját életerejéből is áldoznia kell. Nagyon végstádiumban lévő seb esetén akár a gyógyító teljesen le is gyengülhet néhány órára/napra ébreszthetetlen kómába süllyedhet. Kisebb sebeket, vágásokat azonnal regenerálni képes, gyengébb mérgek nem hatnak rá. Ha maximum 1-2 centis darab valami módon levágódik, leszakad testéről, képes visszanöveszteni. /
- Kitartást fiúk, Daphne azért fizet minket, hogy bírjuk gyomorral. – Hajolok le egy pillanatra Danielhez és Alihoz, akik már teljesen kész vannak, előbbi kiadja a bendője tartalmát, utóbbi pedig erőteljesen harákol, fulladozik, ám pont ezért igyekszem megtisztítani a levegőt. Arthur illóolajos megoldását nem tartom rossz ötletnek, de most gyorsan, hatákonyan kell eljárni, de legalább már próbálkozik. A kedves biztosan nem adta volna mellém, ha nem hinne abban, hogy hasznunkra lehet. Felállok, s míg Shanna madara elől kutakodik, meg is érintem a lány vállát, hogy mit találtam. – Nézd! A halál ereklyéi. Grindelwald nyomában járhatunk. – Már csak az a kérdés, hogy a sötét úrnő, és Dumbledore egykori ellenfele milyen különös szövetségre léptek. A varázsvilág leleplezése forog kockán, azt tudjuk, ám mindkét sötét varázsló kellően hataloméhes, így Ali jól gondolja, nem akadhat meg a küldetés. Hiába lehetne valahol átmenni a holtak felett, egykori kincskereső ösztöneim titkosajtót orrontanak. Ajtó ugyan nincs itt, de gyorsan összerakjuk Shannával, hogy a két gombot egyidejűleg kell megnyomni, mintha valami tengeralattjáróban lennénk, ahol csak két bizonyos kulccsal lehet titkos hadügyi széfeket nyitogatni. Előrepillantok, a vashíd fel is emelkedik, sürgetően Danielt támogatom, s Alistair hóna alá nyúlok. – Gyerünk, tempó! – Most hagyom, hogy Shanna siessen előre, nála a gyűrű, de neki kell a vakító fényről is gondoskodnia. Én magam a fiúkat támogatom, ám pálcámmal tájolok. Nem az irányok érdekelnek, a barlangfolyosóban lényegtelenek a mágneses pólusok. Ez egy továbbfejlesztett egyetemi bűbáj, amely az irányokon túl azt mutatja meg, hogy van-e mozgás a közelünkben. A melegedő vashid alatti internusok nem érdekelnek, de mondjuk nagyon is, ha a falra, vagy a plafonra idegenek vannak tapadva, amik ha elválnak a hideg kőtől, a nyakunkba ugorva letéphetik a fejünket. Tudom, nem kéne ötleteket adnunk. Amint valami moccan, gondolkozás nélkül lövök, s kiindulva abból, hogy milyen lénnyel találkoztunk, amikor azt a bizonyos Vanessát is megmentettük, másik síkbeli dögökre gondolok, akiket még a fémháló sem nagyon fogott vissza. Természetesen amolyan lángszorú szerű tűzkitörés van bememorizálva a pálca hegyére.
//Tájolás egyetemi változat: mozgásérzékelés, megmutatja, hogy hol van mozgás a varázslón kívül, az irányát, és a távolságát is. Ha valami közeledik, egyértelműen lehet érzékelni. //
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Gerard szépen kitakarítja a levegőt, úgyhogy nagyjából azon a területen, ahol vannak mind felfrissülhetnek kicsit, az alapból adódó oszlásból és égésből származó bűz jócskán csökken. Amikor átvizsgálja a falat sikerült kiszúrnia egy igen jellegzetes jelet kidomborodni a falon a mélyedéstől épp csak egy fél lépéssel hátrébb. Olyan, mint egy apró galleon méretű gomb a falon, de önmagában hiába csinál vele bármit az ég világon semmi sem történik. A viharmadár átrepül, a holtak száma elég nagy, zsúfolva vannak a járatban, lehetnek több tucatnyian, odaát viszont első ránézésre nem érzékel semmiféle komoly veszélyt, ellenben ha a viharmadár valamivel tovább repül akkor fényt a közelben igen, ami ajtó formát ölt, de felettébb vakító, így a madár szemén keresztül is csak a körvonalat látja távolról is, amiből sejtheti, ha közelről nézné szabad szemmel, jó eséllyel teljesen elvakítaná, ha távolról is ilyen erős. Daniel familiárisa is körülnéz a környéken, szimatol, keresgél, de sajnos elég apró ahhoz, hogy azon túl hogy felméri a padlót sokkal többet észrevegyen, ellenben amennyiben Shanna tudtára adja Gerard az infot a talált gombról, ő visszarepülhet és igen a falon talál egy hasonló gombot, mint amit ezen a térfélen Gerard is. Amennyiben a viharmadár is rákoppint a csőrével és Gerard is megnyomja a magáét, egy pillanat alatt kivágódik két oldalról a falból egy-egy vékony masszív vaslap. Középen találkoznak, ezzel elfedve az élőholtakat és hátrahagyva néhány levágott kart, amit sikerült lenyisszantaniuk, de ezek már nem veszélyesek, békésen lángolnak tovább. Persze a vashíd igen gyosan át fog melegedni az alattuk lángoló zombiknak hála, még ha odalent gyorsan el is fogy az oxigén és hamar csak izzó prarázsként maradnak a dörömbölő holtak. Arthur illóolajainak hála javul Ali köhögése valamennyit, főleg hogy közben Gerardnak sikerül megtisztítani a levegőt.l
Lizzie sajnos nem relikviamester és az a három perc sem olyan sok, hogy érdemi dolgot csiholjon ki a nyakláncból, főleg hogy a múltat nem látja, így aztán nem jut közelebb a dolgokhoz, maximum bevillanhat neki, ahogyan a nyaklánccal a kezében halad az erdőben felé, hiszen az eddigi tervfoszlányok alapján visszamennének. Galen varázslata viszont hatásosnak bizonyul, a nyaklánc felemelkedik a levegőbe, legalábbis amennyire tud, ha Lizzie visszatartja azért és egyértelműen indulna kifelé az ajtón. Selene azt érzékeli a nyakláncról, hogy bizony nem egy erős varázstárgyról van szó. Minimális mentális ellenállást ad a viselőjének, de igen enyhét. Annyit viszont sikerül megállapítania róla, hogy igen különös utat járt be, ugyanis egyértelműen bevillan Selene számára, hogy a jól ismert Bellatrix Lastrange tulajdona volt hajdanán a nyaklánc, ami viszont különösebb benne, hogy már sok-sok évtized óta nem ő a tulajdonosa, ami ugye képtelenségnek tűnik, hiszen akkor már Bellatrixnak rég halottnak kellene lennie pusztán a kora okán, pedig a sötét boszorka egyáltalán nem egy matuzsálem. Galen ahogyan a sarokhoz lép sikerül kitapintania egy reszkető aprócska lényt, ami lassan elkezd alakot ölteni. Egyértelműen egy komolyan sérült házimanóról van szó. Csúnya vágás húzódik végig a mellkasán. Gyakorlagilag haldoklik szegény, épp csak annyi mágia volt benne, hogy eltűnjön a behatolók szeme elől, nem tudván, hogy kicsodák. Ginny varázslata telibe kapja az ablakot, de Selen jól sejti ezzel csak annyit érnek el, hogy valakit épp láthat még elszaladni odakint. Nem túl magas az illető, de a sötét miatt nem lehet teljesen kivenni az alakját sem. Nem volt álcázva se jó eséllyel, csak leskelődött, persze kérdés, hogyan talált rá a láthatatlan házra egyáltalán, vagy már nem annyira láthatatlan?
//Határidő: február 25., következő hozzászólás: február 26.
Grayson: első sárgalap//
Selene White
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2021-02-17, 19:27
Talán lassan kezdünk összeszokni vagy nem tudom, de üdítő újdonság, hogy majd mind egyet értünk. Bár lehet a hullák látványa tett mindenkit ennyire simulékonnyá. A halál szele érdekes dolgot vált az emberekből. Lizzy felvetése mely szerint az a bizonyos két fogoly, akikért jöttünk egyedül szökött meg erősen nyugtalanít. Persze, nem gondoltam, hogy ez az egész egyszerű lesz, de reméltem, hogy nem gyilkosokkal hoz minket össze a sors. Mondjuk…mi másért lennének ennyire hét lakat alatt őrizve? Az én hibám, hogy ennyire naiv voltam. - Mindenképpen ketten menjetek. – Nézek a két animágusra. Nem kell, hogy egy ember védtelenül menjen. Igazából alapvetően senkinek nem kéne egyedül járkálnia. Ketten nem csak többen, de erősebben vagyunk. A legideálisabb az lenne, ha mind együtt maradhatnánk, de ez egy olyan luxus, amit jelenleg nem engedhetünk meg magunknak. Amint meglátom a nyakláncot, ugyan nem kérem el, de megpróbálom érzékelni, hogy egy varázstárggyal van-e dolgunk vagy sem. Ha igen, akkor azonnal megállítom őket és szólok. Nem feltétlenül lesz jó, ha egy varázstárgyból csinálnak iránytűt. - Én is érzem. – Jegyzem meg halkan, s amíg Ginny bentről próbálja felfedni a rejtélyt addig én kivont pálcával, s amilyen halkan csak tudok kimegyek, hogy onnan közelítsem meg az ablakot. Mondjuk, ha az a valami vagy valaki lát minket, akkor nem feltétlen jó ötlet elébe menni, de egy próbát megér.
//Relikviamestter: 1. szint: Képes megállapítani egyszerűbb varázstárgyakról, hogy mi a készítésének története, ki volt az előző tulajdonos, és átlátni pontosan a varázstárgy működését. 2. szint: Relikviákon és ereklyéken kívül képes érzékelni, hogy 10 méter sugarú körben van-e varázstárgy, és hogy milyen irányban. Megérzi az átkokat, csapdákat egy-egy tárgyon. 3. szint: Bármilyen varázstárgynak (ami nem relikvia és ereklye) meg tudja mondani hogy mikor és mire készült, a pontos használatát. Rá a varázstárgyak 1,5-szer olyan jól hatnak. Nem hatnak rá az átkozott tárgyak (kivétel relikviák és ereklyék, tehát erős mágus által készített varázstárgyak).
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2021-02-16, 21:18
To: Gerard, Dany, Shanna, Alistair
Örültem, mikor Alistair visszamosolygott. Így úgy éreztem tudtam neki segíteni egy picit, hogy jobban érezze magát. Engem nem zavar, hogy egyedi. Attól csak még érdekesebb lesz. Viszont, mint mindenkinek nekem is vannak gyengeségeim. Ez pedig nem volt más, mint a sötétség az én esetemben. Szegény Alistair volt az, akit sikerült ismét megtalálnom és belékapaszkodtam. El se akartam engedni, de ahogy átkarolt, sikerült egy kicsit megnyugodnom. Éppen annyira, hogy tudjam tartani a lépést, de a félelem még így is bennem volt rendesen. Mégis, mikor Alistair felajánlotta, hogy hajlandó lenne velem "foglakozni" ezek után és segíteni felcsillant a szemem. Egy bólintással jeleztem, hogy benne vagyok. Legalább ez is elterelte a figyelmemet a sötétségről. Nem sokkal később megtorpanunk. Egy nagy szakadék szerűség tátongott előttünk. A többiek elég gyanakvóak voltak, így úgy gondolták felégetik az egészet. Bár személy szerint én ennél óvatosabb lettem volna. Elvégre lehet olyasmit is felgyújtunk, ami hasznunkra válhatott volna. Mégis inkább hátra húzódóm és figyelem a nagyokat. Ahogy elült a tűz én meg nézem mi is volt alattunk. Hááááát.... Nem túl bíztató mit ne mondjak. Ahogy azok az élőholt szerűségek egyre közelebb és közelebb jönnek felénk egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy rájuk dobok valamit, ami az égésüket segíti. De nem tettem. Megakartam figyelni a határaikat, tudnak e mászni. Persze, ha tényleg veszélyessé válna a helyzet vagy szólok a többieknek, vagy rájuk dobok pár bájitalt. Meghallom, hogy mögöttem valaki köhög. Hátra fordulok és végig nézek a társoságon. Mindenki a bűztől szenved. Igaz vannak, akik mágiával egész ügyesen túl teszik magukat rajta, de Alistair és én már kevésbé. Elhatározva magamat ellépek a peremtől és kutakodni kezdek. Táskámból előveszek egy mozsarat és fiolákat. Illóolajok vannak bennük, amiket a mozsárba öntök. Ezután vizet idézve összekeverem a két folyadékot. A pestis doktoroktól jött az ötlet. Ők is hasonlóképpen védekeztek a szennyezett levegő ellen a járvány idején. Egy kendőt előhúzva megmártom az oldatban és kicsavarom. Elméletileg illatosnak kell lennie, így ha esetleg a mérgező gázoktól nem is a bűztől megóv minket. Kísérleti alanynak meg Alistair-t szemeltem ki lévén neki van rá a legnagyobb szüksége. Ha működik a kotyvalékom és a ruha egy kis erőt ad Alistair-nak csinálok magamnak és azoknak is, akik kérnek nedves rongyot. Bár tény, ha megszárad akkor már semmi haszna nem lesz.
From: Arthur
//Vízmágus: 1. szint: Tenyérnyi víz megidézése, tehát nem hal szomjan.
Ginny Weasley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2021-02-16, 16:55
A foglyok & Ginny
[You must be registered and logged in to see this image.]Biccentek Lizzynek, majd nem sokkal később egy nyakláncot talál, ami tényleg segíthet nekünk abban, hogy újabb nyomra akadjunk. Kicsit talán megkönnyebbülök, hogy nem veszítettük el teljesen a fonal végét és esélyünk nyílik arra, hogy tovább nyomozzunk az ügyben. Figyelem, ahogy Galennel varázsolnak és epekedve várom, hogy történik e valami vagy. Közben a látványmágiára megrázom csak a fejem, kár, hogy Fred és George nincs most itt, pedig ők biztosan kitalálnának valami szuper elterelést, viszont az animágus ötletre ismét a mardekáros fiú felé fordulok. - Egy erdőben tényleg kevésbé feltűnőek az animágusok, ez még akár jól is elsülhet. - Ugyan nem tudom, hogy Galen animágus alakja micsoda, de azt igen, hogy az én alakomban könnyen fára tudok mászni és ott otthonosan mozogva figyelhetem az alattam történteket. Persze vörös kinézetem nem tudnám elrejteni, így mindenképp feltűnő jelenség lennék, de ha ezen múlik, akkor egy lombosabb fa ágai között megbújva még lehet esélyem. Ahogy a többiek felszólalnak, hogy valamit észlelnek a sarokban, én kintről érzékelek mozgást. Tekintetem egyből az ablakhoz emelem és körülnézek, de senkit sem látok. - Kintről is érzékelek valamit. Viszont látni én sem látok... - Előhúzom a pálcámat, majd az ablakhoz emelem. - Revelio! - A leleplező varázzsal elvégre nem veszíthetek, ha nem működik, legalább azt tudjuk, hogy senki nem bujkál itt és hallgatózik.
//Revelio - Leleplező varázslat. Közvetlenül egy személyre használva eltávolítja a mágikus álcákat.
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2021-02-16, 04:01
Határozottan jó, hogy legalább biztosan tudjuk, helyben vagyunk. De hogy voltaképp mit fogunk itt találni már a ládán kívül... Az egy nagyon jó kérdés. Shanna amolyan példaképként van előttem ami azt jelenti, hogy apát kérdezgettem róla, ki ő és miért. Ő is megemlítette korábban, hogy Shanna segített neki, én meg nem szégyelltem faggatózni. Nem, nem fanoltam rá, még csak plátói félre értések sincsenek. Egyszerűen olyan személy a szememben Daphneval együtt akikről mint példaképről szívesen hall többet az ember. Emiatt tudom csak hogy Shanna rendelkezik a legilimencia képességével, legalábbis érzékeny az ilyesmire. Másképp nem próbálkoznék ilyesmivel. Kopogtatok hát, de első körön olyan érzés fog el, mintha megfújna a szél - minden fizikális hatást mellőzve, de arra pont elég, hogy kizökkentsen. Úgyhogy újra kopogtatok és mikor találkozik a tekintetünk sikerül is tovább adnom a képet. Így igazából könnyebb volt, mint elmondani. Legalább Shanna is fog tudni egy képi információra támaszkodni, nem csak az elmondásomra. Eleresztem Shanna karját, amúgy sem fogtam a felsője ujjára különösebben. Gerard főnixének a manővere örülök, hogy csak a mentálchat után következik be nagyobb intenzitással mert a szagtól és a füsttől köhögni kezdek, ráadásul egyre erősödően, a pipám után matatok és próbálnék bele lélegezni, de hát a mély levegő inhalálása még ha a pipán keresztül is történik, valószínűleg most semmit nem segít. Szóval hasznos tagjaként az eseményeknek arra koncentrálok, hogy ne fulladjak meg, vagy dobjam ki a taccsot. Valószínűleg jobban jártam, hogy Shannaval megosztottam a képet, mert most nem is tudnám elmondnai amit kéne. Persze mivel a füst ingerli az asztmámat, a bűz meg a gyomromat, így megpróbálkozom egy olyan opcióval is, hogy vissza tartom a légzésemet és a köhögésemet, ami ugyanúgy roppant haszontalan próbálkozás... Így csak reménykedek benne, hogy az egész hamar elül, mert ha most megakasztom a társaságot tuti kibeleznek, vagy értékes időt veszítünk... Vagy hátra hagynak. Mindenesetre a falhoz orientálódok oldalt és kissé meggörnyedve támasztok neki.
A csapatmunka az, amikor sokan csinálják azt, amit mondok.
Arra koncentrálok, hogy a buborékom megszűrje a levegőt és hogy kellően hátrahúzzam a fiatalokat, amikor elindul a főnix a tűzokádó útjára, amikor megérzem, hogy valami illetve valaki megpiszkálja az elmémet. Első blikkre azonnal felélednek a pajzsaim és Alistairt a legnemesebb egyszerűséggel dobom ki, de mivel nyilván elkezdem keresni a második pillanatban a forrást és meglátom a tekintetét kicsit összevont szemöldökkel engedek el. Azt mondtam, hogy ne beszéljen, ha nem muszáj, de arra nem gondoltam, hogy erre az a válasz, hogy majd mentális úton akar kapcsolatbalépni. Persze amikor nem egy üzenet fogad, hanem egy konkrét kép, a látomása, valóban könnyebb lehet megmutatni, mintsem elmagyarázni, hogy mi történt. Némán bólintok és lepillantok a gyűrűmre, mielőtt a felgyújtott élőholtakhoz és Gerardhoz fordulnék. - Pedig erre kell tovább haladnunk, a láda már közel van és valahol itt a barlangban. Talán valamit aktiválnunk kell és itt is emelkedik olyan láthatatlan híd. - jegyzem meg, de a fiatal férfi már önállóan elkezd falatkopogtatni és rejtekhelyeket keresni. Ereklyevadász szakról jelentkezett át, habár egyszerű bankár volt, azért a képzése nem volt haszontalan, ez egyértelmű. Fent tartom a buborékot az arcom körül, de nem várom tétlenkedve, míg Dany familiárisa akcióba lép, főleg azért, mert az enyémnek Gerardéhoz hasonlóan nincsen szüksége arra, hogy teleportáljon vagy a másik oldalon leszálljon egy kiszögellésre. A belmagasság annyira elég, hogy a viharmadár átrepüljön, hiszen a főnixnek is elég volt, így amikor a fiú előre küldi a fénypászmát amennyire csak tudja, akkor hátrébb lépek a gödörtől a hátamat a barlang falnak vetve és a tekintetem egészen elhomályosodik. A viharmadár fürgén megindul, hogy átszelje a területet és a szemével végig követem, hogy hány ilyen élőholt lehet a lyukban, van-e más teremtmény illetve mi van a túlsó oldalon - ha és amennyiben van fény és nem kell vakon repülnie. A menyét természetes prédája lenne a familiárisnak, de nyilvánvalóan nincsenek meg azok a természetes ösztönök, hogy lecsapjon rá és kitekerje a nyakát, sőt, figyeli, ha esetleg a mágikus lény bajba teleportálna akkor azonnal kimentse, megvédje valahogy.
// Viharmadár, Familiáris képesség: Lélekállat A gazda, ha akar és rákoncentrál lát a familiáris szemével, hall a fülével. //
Egyértelmű volt, hogy a professzort nem fogjuk csak úgy elpaterolni magunk mellől a nagyobb jó érdekében. Meg aztán sanda gyanúm van arról, hogy amúgy sem végződött volna szépen. Marad tehát a csapda, amit egyelőre még én sem tudom miként építhetnénk fel. Ginnynek is igaza van lényegében, talán időpocsékolás az egész vagy figyelemelterelés, de ezt úgyse derítjük ki ameddig meg nem fejtjük, nem igaz? - A hallgatózás sem rossz ötlet, Professzor. Bár még mindig úgy gondolom többre jutnánk, ha az egyiket sikerülne elcsalni... Ha nincs látványmágus köztünk, akkor ki tud gyorsan szaladni?- gunyoros félvigyor terül szét arcomra, ahogy végig pillantok a társaságon. - Esetleg egy-két animágus összezavarhatná őket.- utalok itt lényegében saját magamra és Ginnyre. Állat alakban azért nem lennénk annyira feltűnőek, feltéve, ha tényleg olyan varázslókról van szó, akik kiemelkedőbbek és ravaszabbak, mint amilyeneknek jelenleg tartom őket. Egy rakás őrült. Igen, pontosan azok. A nyakláncra pillantok, mielőtt még Elizabeth felém nyújtaná, majd ha készen van a tapogatásával, akkor egy pálcapöccintéssel alkalmazom az említett varázslatot. - Avensenguim!- ejtem ki a szavakat, mire a varázsige beaktiválódik, maga a tárgy remélhetőleg elvezet a tulajdonosához. Hirtelenjében olyan különös, rossz érzésem támad, mintha valaki más is lenne itt közöttünk a szoba sarka irányából. Összevont szemöldökkel nézek az irányba, mire a professzor familiárisa is előugrik. - Ott! Egyértelműen valami nincs rendben.- mutatok a sarok irányába, majd hezitálás nélkül lépek közelebb, hogy aztán kezemet kinyújtsam a fal felé, mintha meg akarnék fogni valamit.
//Avenseguim: Egy adott tárgyat nyomkövető készülékké változtat. Salamander Yusuf Kama kalapjának tollát használta arra, hogy megtalálja őt Tina Goldstein után kutatva.//
Daniel G. Paisley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2021-02-13, 18:46
Mondjuk úgy, hogy a szagok kicsit sem segítenek. Sőt nagyon is zavarnak. Szinte a hányingerig. Tartom magam ahhoz, hogy vas gyomrom van. De van ami számomra is túlzás. Így, hogy eltereljem a figyelmem, inkább a falakra koncentrálok, de semmi rendkívülit nem találok azon túl, hogy elég szokványos, de masszív barlangfalak. - Legalább attól nem kell tartanunk, hogy ránk omlik ez a barlang. - morgom csak úgy magam elé, két öklendezés közt, miközben az orromat a könyökhajlatomba próbálom rejteni a bűz elől. De igazából ez reménytelen ötletnek tűnik. Kár hogy nincs nálam valami gázmaszk. Ja, azt amúgy sem tartok. Csak a mugli filmekben kapja elő mindig a hős tűzoltó. Apropó tűz. Gerard madarának égetéses műveletének hatására még erősebb, sőt égett emberi hús szag is vegyül a levegőbe. Nagyjából ez az a pont, amikor tényleg nem bírom tovább, és a fal tövéhez fordulva, jön vissza még az a kevés lekváros píritós is, amit reggelire ettem. Egy pillanatig tényleg nem tudok koncentrálni, csak a jobb kezemmel megtámasztom a falat. Mondanám, hogy a mély légzés segít, de pont nem, így igazából próbálok szinte levegőt sem venni, ahogy a pólomat az orrom elé húzom. Remélve, hogy ez segít valamit. Nem tudom, hogy Shanna legilimentor képességei mennyire erősek, vagy mit érzékelhet. Sőt igazából azt sem tudom, hogy van neki ilyen képessége. De az égett emberi hús szaga szörnyű emlékeket, és nagyon erős érzelmeket idéz fel bennem. Ki tudja mért, de valahogy semmi mást nem látok magam előtt, mint a haldokló húgomat. Ki tudja milyen fura módon, de az égett hús, az infernusok, mind a halált hozzák elém. Egyszerűen a jelen helyzetben erre asszociálok, és ez igen nehézzé teszi az értelmes gondolkodást. Gerard szavai szinte el sem jutnak hozzám. Legalábbis nem nagyon fogom fel az értelmüket. - Át kell jutnunk valahogy az infernusokon. - jegyzem meg, de ez igazából amúgy is magától értetödő. Nem igazán lendít az ügyön. Sajnos nem jut eszembe buborékfej bűbáj. Sem, semmi, ami kicsit javítana a levegő minőségén. Ellenben a familiárisom feltalálja magát, és amennyiben a fénygömbök segítségével az infernusokkal teli árok túloldala is látszik, és képes rá, akkor egyenesen oda teleportál, és néz körül, hátha ott talál valamit, amivel a segítségünkre lehet.
// Teleportálás: A familiáris képes eltűnni, majd látótávolságon belül bárhol megjelenni. Láda//
ϟ”Az igaz ügyért küzdeni még akkor is kötelesség, midőn már sikerhez nincsen remény.”ϟ
Úgy tűnik, a tanár úron kívül senki más se helyesli a takarítói ambícióit. Egy tetthely nyomainak eltakarítása nem valami bölcs döntés, arról nem is beszélve, hogy ezek után még a végén ránk szeretnék majd húzni a vizes lepedőt. Köszönöm, de ebből nem kérek. Talán jobb is lenne kereket oldanunk, még mielőtt valaki megérkezik. A tettesek, esetleg maguk az aurorok. Ki tudja, talán a haláluk előtt még sikerült valamiféle vészjelzést leadniuk az őröknek. Ha egy patrónust indítottak el, az azóta nyilván semmivé lett és útközben szertefoszlott a gazdája halálával, de hát ezerféle másik módon is lehet jelezni. Na jó, ha szüzek kellenek nekik, akkor én egyértelműen a veszélyeztetett kategóriába esem, habár ezt szerencsére senki se veti fel, én pedig igazán kétlem, hogy ehhez hasonló véráldozatokat keresnének. Ráadásul, határozottan nem lenne jó ötlet bármelyikünket is leválasztani a csoportról. Azért nem szabad elfelejtenünk egy pillanatra sem, hogy kikkel is állunk szemben, ha pedig közük van Deneriához, akkor még veszélyesebb ez az egész küldetés. - Igen, ez elképzelhető - biccentek egyet Selene szavai hallatán. Nem sok információt kaptunk a foglyok kilétét illetően, talán ők is már eleve a szekta tagjai voltak. - Talán még az is lehet, hogy ők ketten szöktek meg mindenféle segítség nélkül - vetem fel. Ez jó hír, hiszen ebben az esetben aligha térnek vissza ide. A helyükben igyekeznék minél messzebb jutni innen, még mielőtt valaki ismét elkaphatna. - És még mindig nem tudjuk, hogy pontosan kikre is vadásznak - sóhajtok fel az elterelés szó hallatán. - Bár, ha rendesen megzavarjuk őket, esélyes, hogy utánunk erednek és ha képesek jól dönteni, nem feltétlenül csak egy embert fognak a nyomunkba küldeni. Ért valaki a látványmágiához olyan szinten, hogy azt akár elterelésnek is használhatnánk? - pillantok körbe a kis csoporton, habár nem sok reményt fűzök a dologhoz. Pedig igen hasznos ebben az esetben, mert nem feltétlenül kellene élő embereket bevetnünk. Elég lenne valamiféle trükk is. Ami, ha rosszul sül el, kellemetlen, de nem veszélyes. - Mindenesetre, a magam részéről azt pártolom, hogy legalább két ember terelje el a figyelmüket - vetem még fel az ötletet, habár sejtem, hogy ez nem feltétlenül arat majd nagy sikert. Akkor talán egy-egy ered a nyomunkba, nem rögtön kettő egy ellen. - Keresek valami nyomot, utána mehetünk - biccentek egyet Ginny irányába, miközben a szemem sarkából megpillantok valami fényes tárgyat. Ez szinte azonnal el is múlik, amint arra kapom a fejem, de azért jobbnak látom, ha utána nézek. Bekukkantok hát a fotel alá, majd egy nyakláncot veszek elő onnan. Egyértelműen női. - Ez megfelel? - lóbálom meg Galen irányába, ám - még mielőtt átnyújtanám számára - kulcsolom a medál köré az ujjaimat, hátha támad valamiféle látomásom az érintése nyomán. Az ilyesmihez - ahogy eddig kitapasztaltam - kell fizikai kontakt egy tárggyal az adott személytől, vagy magával a tulajdonossal, habár nem igazán hiszen, hogy az elkövetkezendő pár percben bármi izgalmas is fog történni, bár ki tudja. - Egyértelműen az egyik fogolyé vagy azé, aki megszöktette őket - állapítom meg, habár lehetett a ház korábbi lakójáé is, ki tudja. Én valamiért azt hittem, hogy az itt őrzött személyek férfiak.
/1. Jövőbe látás: Képes maximum 3 perccel a bekövetkezendő dolog előtt meglátni a jövőt, így nagyobb eséllyel, könnyebben védekezve./
Talán ebbe bele sem gondoltam, hogy a tűz felerősíthet valami olyan anyagot a lenti bűzből, ami ránk is robbanthatja a barlangot, így a pajzs mögött visszanézek Shannára, s bólintok. Ezért is jó, hogy legalább auror velünk jött, össze tudunk dolgozni, tanácsot adni, noha a lány, aki immár nő inkább, aligha szorul rá, hogy én mondjam meg, mit csináljon. Viszont az előbb meg én tudtam felrázni, ahhoz meg nekem volt jobb ellenállásom, így valódi csapatként tudunk együtt dolgozni. Többen a csapatból komoly hányingerrel küzdenek, a bűz már kezd számomra is elviselhetetlen lenni, ám Eastwick egykori akadálypályáin, majd Solomon éles helyzeteiben igyekeztem felkészülni arra, hogy ha a halál bűzét hozná a szél, álljam a sarat. – Kitartást. Nem órabérben fizetnek minket. – Türelesen megvárom a pajzs rejtekében, hogy a főnix elvégezze a munkát. A pajzs mögül kipillantva még inkább érzem a torkomat maró, immár égett bűzt is. A lángok megvilágítják a felénk nyúlkáló halottakat, akik hörögve próbálnak értünk nyúlni, de erre nincs esélyük. – Bármi is volt itt.. lemaradtunk róla. – Azon túl, hogy csapdaként is lettek idetéve, most nem tanácsos errefelé tovább menni, hiszen csak az időnket veszegetjük. Főleg, ha a barlangban mozgásérzékelők, további csapdák is vannak, ha egy helyben várunk, azzal még inkább idecsalogathatjuk azt, aki a ládát netán őrzi. Amíg a többiek megpróbálnak jobban lenni, én magam próbálom a levegőt dúsítani a saját képességemmel, kiszűrni belőle az áporodott összetevőket, minél inkább tisztává tenni a bűztől, az esetleges ártó szagoktól, hogy minél frissebbet lélegezzünk be. Közben pedig megvizsgálom a folyosót, megkocogtatom a hideg kőfalat, hátha valahol üreges. Aki készítette a járatot, hátha a saját maga részére vájt egy olyan oldalfolyosót, amit csapdák nélkül kényelmesen be tud járni. Hátha akad egy apró gomb, egy benyomható kődarab, ahol meg tudjuk kerülni az infernusokat. Hiába égettük fel őket, nem nagyon tudunk tovább haladni, hiszen lent most minden forró, és amíg egy is él, kész öngyilkosság akár csak behajolni.
//Anyagmanipuláló 2. szint: Képes összetettebb anyagokat átformálni, de még mindig csak hasonlóra. Tehát folyadékokat, vagy légnemű anyagokat is meg tud változtatni, de ezek nem lehetnek túlságosan bonyolult anyagok (vizet higannyá, gőzt ammóniává, stb). Képes gyengébb mérgek semlegesítésére, szerkezetükből kivonva a halálos adalékot.
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Shanna varázslata kiváló ötlet és jól is jön neki, mert sokkal tisztább fejjel tud gondolkodni, mint a többiek, akikre határozottan nincs jó hatással a szag. Dany nem talál különösebb érdekességeket a falakon. Átlagos barlangnak tűnik, a falak kőből vannak, annak is elég masszív fajtájából és annyit azért le tud szűrni, hogy a hely elég stabil, tehát nagy robbanás okozhatna csak itt omlást, más esetben nem kell attól félniük, hogy esetleg beomlana. Átkot és csadát nem érzékel, de valószínűleg ha a tárgyon van, azt ilyen távolságból nem is tudná. Ali megtudja mutatni a képet Shannának, de koncentráltam nem jut annál többre, mint amit látott a spontán látomás hatására. Legalább az tudják, hogy tuti jóhelyen járnak. Gerard főnixe tehát felégeti a gödröt maguk előtt és a tűz, majd a fénygömbök is elég jól megvilágítják azt, amit sikerül megpörkölni. A tűztől a bűz még áthatóbbá válik, a többiek is kénytelen felhúzni valamit az orruk elé. Égett hús és bőr... A gödörben valamiféle élőholtak nyúlnak kifelé, most már égett élőholtak, de mivel nem élnek a tűz ellenére is próbálnak az érkezők felé kapálózni. Persze örökké nem fog menni nekik, mert egy idő után porrá lesznek, de most még nem lehet csak úgy átjutni rajtuk, vagy lemászni oda, mert nyúlkálnak, hörögnek és most még égnek is. Nem valami kellemes látvány és tényleg írtó büdös is.
//Arthur: úgy veszem, hogy nem hajoltál be megnézni a dolgokat a fentiek okán. //
Lizzy, amikor jól örülnéz odabent, az egyik fotel alatt kissé becsúszva egy nyakláncot talál, egy igen különös medállal. Inkább nőinek mondható, mint férfinek a kidolgozása és a vékony lán miatt, amin függ. Galen nem képes csak úgy visszahívni holt lelkeket, a képessége még nincs olyan szinten, hogy ezt megtehesse, ellenben úgy érzi mintha lenne valaki más is itt rajtuk kivül még a szobában, ugyan nem holt lélek az, de az egyik sarokban egyértelműen mintha lenne valami, ami valahol élet és halál mezsgyéjén táncol épp, azért érzékelheti a fiú, viszont nem látja. Grayson patkánya viszon idegesen ficeregni kezd a... szóval ott, ahol épp van, majd ha nála volt pl. zsebben, akkor ki is ugrik onnan és a sarok felé kezd el szimatolni, ahonnan Galen is érzékel valamit. A kis patkány egyértelműen, de óvatosan közelít, bajszocskái veszettül zizegnek a lebegőben. Selene és Ginny ellenben kintről érzékelnek valamiféle mozgást. Nem látnak közeledőket, sem tömeget, sem azt, hogy valaki épp rájuk akarna törni, inkább mintha csak az ablaknál lenne valami kis halk motoszkálás, mintha valaki leskelődne, bár talán csak a kinti szél játszik az ablaktáblákkal?
//Határidő: február 18., következő hozzászólás: február 19.//
Alistair Wilson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2021-02-12, 05:12
Arthur biztatóan megérinti a vállam én pedig megrezzenek, de aztán csak biccentek egyet és viszonozom a mosolyát. Nem tudom miért érzem úgy, hogy bizonyos szempontból hasonszőrűek vagyunk, de ez a gesztusa most egy kicsit oldott azon, hogy a kapucnit a fejembe akarjam húzni annyira, hogy csak egy kis légzőnyílást hagyjak.. Minden alkalommal mikor felbukkan a kis szörnyem elgondolkozom, jó ötlet volt-e megidézni, mit tolhattam el, vagy csak a véletlen műve volt.. vagy tényleg valami ekkora baj lenne és a szörny... apa vérvonala miatt mindegyikünkben ott van..? Had ne soroljam az összeesküvéselméleteim és teóriáim, ami az első találkozás óta Deneiraval és a familiárisom megidézése óta született meg bennem.. A bűz ami megcsap engem személy szerint öklendezésre késztet, de csak elfojtott prüszköléssel vissza tartom és a pólóm nyakát fel is húzom az arcomra. Nem sokat segít de egy kicsit talán mégis. Közben mantrázom magamban, hogy "..anya öblítője.." "..anya öblítője.." "..anya öblítője.." Tény hogy a zavaró zajok kizárásában egész jó vagyok, ha sikerül fókuszt találnom, de ez nem hang.. Bár ordítani tudnék tőle az tény.. Arthur belém kapaszkodott belém, ami egyébként nekem is jól jött, ráfogok a karjára, így most ismét, ahogy a lebegő folyosón össze kapaszkodtunk. - Miután kikeveredtünk innen.. és gondolod, tarthatunk tréninget a félelmek ellen. - mondok ennyit halkan, de biztatóan. De a további interakciómat ketté vágja az, hogy az üreghez közeledve megtántorodok és kicsit meg is botlok a felvillanó újabb képtől. Kilel a hideg és megrázkódom mint egy kutya.. Aztért.. tény, hogy eddig megérzésszerűen jöttek a sugallatok, de mostanában már egész konkrétumokat is látok,.. Mármint.. a képek nekem már annak számítanak, mert eddig tényleg inkább csak megérzéseim voltak. Persze amúgy nagyon hasznos és valahol örülök mint majom a mijének. Ha nem itt lennénk már Amyn vagy anyán csüngnék és csillogó szemekkel mesélném, hogy új felfedezést tettem a ráérzéseimmel kapcsolatban.. De most csak azt érzem, hogy halványan benyilallt a szemem mögött a koponyám. Egy halk nyüffenéssel meg is dörgölöm a szemgolyóimat és mivel erre a pár pillanatra a külvilág kevésbé volt éles, így arra eszmélek, hogy Shanna tol hátrább minket, mert hogy tűz van..? Hamar vissza nyerem a kontrollt, legalábbis gondolom én ezt nagy naivan. Arthurral eleresztjük egymást és ő előre megy vizsgálódni. Én pedig úgy döntök Shannahoz fordulok, megérintem a karját majd mikor rám figyel és elkapja a tekintetem nagyon erősen koncentrálok, hogy MENJEN ÁT AZ ÜZENET ami jelen esetben az a kép amit én is láttam. Megkocogtatom a halántékomat, nem úgy mint ha azt jelezném, hogy "gyagyás vagy" inkább mint ha ötletem lenne, és az ő fejére bökök, hátha veszi a lapot hogy mentálchatelni szeretnék vele. Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy ki figyel, nem figyel minket. Bár az, hogy mentális üzenettel invitált meg minket az Úrnő.. végül is a fene tudja mennyi értelme van így "óvatoskodni" az hogy ennyire simán bejutottunk és még a láda környezete is "sterilnek" tűnik... a franc tudja mikor ugrik elő és micsoda... Amúgy a tűz ha nem jön be a fagy és a víz is el tudja venni a szagot.. legfeljebb ürgét öntünk. Noha olyan erősen koncentrálok a képre, hogy talán sikerül benyelnem még valami szösszenetet a ládával és a környezetével kapcsolatban. Ha azt látom, hogy Shanna csak néz rám akkor persze kinyitom a számat és elmondom, hogy mit láttam...
//Mentál-chat próba (nem tudom mire lesz hozzá szükség) Szerencse: 30pont Intelligencia: 20 pont Varázserő: 20 pont
Látó (született) I. Képes érzékelni apró rezdülésekből, ha valami rossz, vagy nagyobb változás várható, de nem tudja meghatározni, hogy pontosan micsoda. Mesélőtől kaphat spontán bevillanásokat, afféle intuíciós megérzést a közeljövővel kapcsolatban. Nem konkrét látomást inkább pl. hogy ne menjen egy adott helyre, vagy pont, hogy menjen. - a ládára és a környezetére koncentrál, bár az eredeti célja csak annyi, hogy Shannanak megmutassa.
Úgy érzem, a szerelem felelős az alternatív világokért… Mert ennyi energia nem fér el egyetlen valóságban!
Arthur West
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2021-02-11, 23:51
To: Gerard, Dany, Shanna, Alistair
A pókok nem tartoznak a gyengéim közé. De a sötétség annál inkább. Ismerem a korlátaimat és innen is tudom, hogy megint csak nem leszek egy hasznos tagja a csapatnak. Kezdem úgy érezni tök fölösleges volt eljönnöm úgy, hogy csak légszennyezőnek vagyok jó. De mindegy is. Nincs mit tenni, már nem fordulhatok vissza. Testem egyértelműen tiltakozik, hogy nem, ő nem hajlandó bemenni a korom sötétbe. De megtaláltam a módját, hogy rákényszerítsem magam a haladásra. Történetesen belekapaszkodtam valakibe, aki épp kéznél volt. Az illető tempóját követve haladtam egyre mélyebbre és mélyebbre az üregben. Próbáltam koncentrálni minden erőmmel, hogy az elmém meg ne csaljon és esetlegesen olyasmit lássak, ami nincs is ott. Csak legyen már vége... Ahogy Shanna megfogja az amúgy eléggé csontos és véznának tűnő vállaimat ráfigyelek. Szavaira bólogatni kezdek. Amikor elenged veszek egy mély levegőt. Na jó...nem lehet semmi rossz, ha a fényben maradok nem igaz? Elvégre nyomát sem láttuk volna, hogy lenne itt valami, vagy valaki. Csak nem lesz olyan nagy baj, nem igaz? Csendben figyelem mit ügyeskednek a többiek. Az én vízmágiámmal nem sokra megyünk, a pálcámat sem tudom használni. Az egyetlen, amit hasznosítani tudnék az a bájitalok. Bár azoknak sem vettem eddig hasznát. Így hát a legjobb, ha csöndben maradok és nem leszek láb alatt ahogy eddig is. Fizikailag le se reagálom a szagokat, de tény magamban megjegyzem mennyire kellemetlen is. Még jó, hogy nem eszek semmit, mert így nincs mit visszajuttassak a természetbe úgy ahogy bement. Figyelem a főnix mozgását és cselekedeteit. Habár több élvezetet lelek a rúnákban és a bájitalokban mégis leszoktak nyűgözni a teremtmények. A thesztrálokat is sokszor néztem meg magamnak és elemeztem kicsit őket magamnak. Ahogy a főnix végzett és biztonságosnak tudható be a környezet közelebb lépek a mélységhez. Próbálom kontrolálni testem és nem belezuhanni kitörve vele esetlegesen a nyakam. Remegő testemmel megállok a szélén és lebámulok. Mintha keresnék valamit úgy nézegetek a feketeségbe. - Szóóóóval.... ide kéne lemásznunk, vagy van valakinek jobb terve? - nézek ekkor a többiekre.
From: Arthur
Grayson Paisley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2021-02-10, 19:21
Elhúzom a számat, mint egy rajtakapott kisdiák. - Alighanem már mindegy. - reagálom Ginny szavaira a "nem kéne feltakarítani"-ra. Jobban belegondolva teljesen igazuk van, de mivel nem kacérkodtam soha az aurori pályával és egészen konkrétan mugli CSI sorozatokon se legeltettem a szememet, így nincs azon mit szépíteni, hogy mániákusan elcsesztem. Az én fejemben logikus volt, hogyha feltakarítom a vért akkor majd látszik alatta ha valami gyanús, de nos.. igen. Mellélőttem. - Majd elviszem a balhét. - jegyzem meg, jelezve ezzel, hogyha a minisztériumban valakit elő akarnak venni, nyilván én leszek az és jogosnak is érzem- Amúgy is így lenne, ha nem én szúrtam volna el valamit, hiszen nem tolnék a diákokra felelősséget, de így meg pláne az én saram. Az ötletem helyett Galen bedobja a csapdásat. Van benne ráció, bólintok is. - Nem rossz ötlet. Ez a ház jó lehet kihallgató-ehylnek, ad abszurdum, bár hogy őszinte legyek nem vagyok biztos abban, hogy jó helyen vagyunk-e és itt kéne-e időzzünk. Elvégre a foglyok után jöttünk, s a végén még itt ránk húzzák a gyilkosságért a vizes lepedőt. - mondom el azt is, amit én gondolok. - Ha visszamennénk a közelükbe, talán tudnánk észrevétlenül hallgatózni is. Egy darabig. - teszem még hozzá. Igazából rájuk bízuom, hogy mire jutnak, én rájöttem, hogy inkább a hátsójukat védő valakinek kell lennem, mert a magánakcióim eddig mind igencsak mellé mentek..
♫ Zene ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2021-02-10, 18:54
A foglyok & Ginny
[You must be registered and logged in to see this image.]Miközben a helyet járom körbe, figyelek azért a többiek beszélgetésére. Fontos dolgokról van szó, de nem akarok csöbörből vödörbe esni, ezért nem húzom el túlzottan a kutatást miután semmi említésre méltót nem lelek. Visszaandalgok hát a csapat többi tagjához és érdeklődve hallgatom Lizzy-t arról, hogy mit talált az itt fekvő emberek holtesténél és egyből meglepődőm azon is, amikor a prof elkezd feltakarítani. - Semmiképp sem kellene eltüntetni itt a nyomokat, két halott auror már soknak számít és a minisztériumot biztosan nagyon érdekelné, mi történt itt. - Említem meg csak úgy nem mellékesen. Tudjuk, hogy kevés az auror az országban és nagy szükség lenne rájuk, a minisztérium pedig minden ilyen témára rááll és ha kiderül, hogy itt jártunk, abból még nagy bajok lehetnek. Nekidőlök a falnak és tovább nézelődőm, már egész hozzászokott az orrom itt a szagokhoz, de azért nem túl kellemes ez a hely és haladnunk is kellene a ránk bízott feladatokkal. - Szerintem sem jó ez az ötlet. Nem kellene magunkat nagyobb bajba sodorni, ha nem muszáj. - Sokszor mennék fejjel a falnak, de a múltkori dolgok után inkább kétszer meggondolom, mi is lenne a jó húzás jelenleg. Nem ismerünk itt semmit, nem tudunk itt semmiről, ha legalább lenne még néhány plusz infónk, akkor már előrébb kerülnénk. - Viszont lehet, hogy nem kellene ilyen sokat itt időznünk, ha nem találunk semmit, akkor ideje lenne tovább indulnunk... - A két minisztériumi hulla után nem gondolom, hogy hamar visszajönnének ide, akárkik is tartózkodtak itt azelőtt.
//