2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,
ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Szerző
Üzenet
Arthur West
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2020-12-04, 09:55
To: Gerard, Dany, Shanna, Alistair
Kíváncsi vagyok mi fog kisülni ebből. Az ember másra számítana, mikor egy igenfontos ládát kell keresni. Én legalábbis előbb gondolnék egy eldugott helyre mondjuk az erdő közepén. De belegondolva ez lehet talán az egyik legjobb hely. A sok ember miatt senki sem gondolná, hogy van itt valami, nem hogy meg is keresse. Ahogy Alistair szemeibe nézek megpillantom, miért is próbálja rejtegetni. Bíztatóan nézek rá. - A szem és a fogak kevésbé feltűnőek általában. A lényeg, hogy ne hívd fel magadra a figyelmet, viselkedj természetesen. Amúgy is egyre nagyobb divat a test elformálása. A mintádra mondhatod azt, hogy tetoválás. - ekkor finoman megpaskolom Alistair vállát. - Csak természetesen. És persze halkan...Semmi feltűnés. - nem mintha annyival erősebb lennék nála. Sőt kifejezetten gyengébb vagyok az átlagnál. Nincs rajtam semmi izom, mondjuk az én életvitelem miatt nem is lehetne. Kicsit húzom a számat ahogy Dany nem vesz a pénzemből és ő fizet. De nem kezdek el vele vitatkozni, erősködni és elteszem a pénzem. Remélem nem hagyom el útközben. Hallva Alistair-t és az ajándék boltot elfordítom a fejem leplezve a mosolyomat. Mikor kicsit lenyugodtam finoman megbököm Alistair-t. - Ha ennek vége megnézhetjük, ha gondolod. - ajánlom fel neki. Meglepően elengedtem magam. Talán, mert nem gondolkodom túlságosan. Hagyom, hogy Dany terelgessen, mintha csak egy ártatlan kisbárány lennék. Olykor-olykor oda is figyelek amit mond, de lefoglal az, hogyan fogunk bejutni oda. Teljes figyelmem akkor tér vissza mikor Alistair megérdeklődi használhatunk e mágiát bizonyos helyzetekben. Csendben meghúzom magam és teszem a dolgom ahogy kérik. Azaz leginkább Dany az, akire figyelnem kell, hogy ne akadályozzam ahogy beterel minket ahogy Gerard elvonja az emberek figyelmét. Csak akkor engedem meg magamnak halkan a kérdésem, mikor már mindenki bejutott. - Ez nem volt egy kicsit....feltűnő? - kérdezem a többiek felé fordulva. Elvégre nem csak az őrök és a muglik figyelhetnek fel a zajra.
From: Arthur
Ginny Weasley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2020-12-04, 09:28
A foglyok & Ginny
[You must be registered and logged in to see this image.]Miután megérkezünk a zsebórát én is elteszem, de Lizzy ötletére is felfigyelek. Nem tudom a prof majd kivel akarja elcserélni a zsupszkulcsot az eredetit, de nem jelentkezem önként, de ha úgy adódik, természetesen benne vagyok a dologban. Inkább a környéket figyelem. A kis város neve nekem sem mond túl sokat. Próbálom felidézni esetleg, de a környéken nagyon kevés varázslófalu van, így nem tudom, hogy mennyi az esélye annak, hogy ez is az legyen. Az előttünk lévő néhány ház és a hosszú utca mindenképp gyanús lehet, mármint azoknak akik itt élnek és mivel ennek a helynek nincs túl nagy neve, így nem számítanak mindennapos látogatócsoportokra. Még akkor sem, ha ez egy tanárból és néhány diákból áll. A mellettem állók ötletét meghallgatom, és egyetértek Galen felvetésével. - Szerintem is a legbiztosabb az erdőn át lehet. Talán annyira nem is sűrű, de ott könnyebben el tudunk rejtőzni, akármi is történik. - Nem kellene túl sokáig itt ácsorognunk, hiszen még valaki meglát minket és akkor már mindegy lesz, hogy merre megyünk. Valószínűsítem erre a falura is érvényes, mint mindegyik másikra, hogy elindulna a pletyka rólunk és nagyjából 15 percen belül már mindenki tudná, hogy itt vagyunk. - Szerintem indulnunk kellene. Ha sokáig ácsorgunk, ígyis úgyis felhívjuk magunkra a figyelmet. - Most inkább a profra tekintek, ő adja meg az utolsó szót, hiszen a legidősebb és a legtapasztaltabb mindannyiunk közül. Közben animágus alakon felvétele nélkül megpróbálok beleszimatolni a levegőbe az erdő irányába, hátha megérzek valamit, akár lényt - állatot aki megjelölte a területét, akár embert.
// Foglyok
Bejegyzetlen animágus (vörös macskamedve) III. - Alakváltás nélkül is használhatja az állati alakja állati képességeit, pl. a macska sötétben látását, vagy egy kígyó hőérzékelését.
Szó nélkül veszem át a másolatot a professzor úrtól, s csak egyszerűen zsebre rakom. Ha vagyok olyan mázlis, talán nem engem fognak első célpontnak nézni, de az tény és való, hogy ezekkel a másolatokkal jobban el lehet rejteni a valódit. Ezek mindenre gondolnak, nem igaz? Elizabeth és Mr. Paisley szavaira nem is válaszolok, csak kelletlenül elhúzom szám és szemforgatva lépek közelebb az indulás előtt. A végén tényleg én dobom majd ki a taccsot, de ezt bízzuk a szerencsére. Senkit sem fogok figyelmeztetni, kár lenne érte. Inkább hagyom, hogy a zsupszkulcs irányítson és mire kettőt pislogok már a kijelölt helyszínen is vagyunk. A gyomrom természetesen nem díjazza ezt az utazást, főleg ennyi alkohollal a társaságában. Automatikusan a falu táblájához vánszorgok és amíg ők elemzik a területet, én kényelmesen megtámaszkodok azon, amíg az émelygés elmúlik. - Inkább valaki olyannak kéne adni, akire egyáltalán nem számít az ember. Jelentkeznék, de a fele társaság nem bízik bennem. Kár lenne időt pazarolnom azzal, hogy az oldalamon érveljek.- sóhajtom, majd könnyedén ellököm magam a táblától, amikor annak nevét ejtik ki. Shallowwind... Hát persze, hogy ilyen titokzatos nevű faluba érkezünk. Ráadásul egyértelműen egyszerű az utunk, ha csak követjük az utca vonalát. Nem feltétlen bízok ebben az ötletben, ezért rögtön a távolba pillantok. Először az erdő, majd a szántó felé. Az erdőre tenném a voksom, hisz' egy szántóterületen akár még a hely gazdája is kiszúrhat. Ellenben Selene hiába érvelt azért, hogy megbízhatunk másokban is, szerintem a mostani feladatunk nem igazán engedi meg a felelőtlen hozzáállásokat. Az sincs kizárva, hogy számítanak ránk. Ginnyre pillantok, mielőtt belevágnék az én ötletembe. - Mi van akkor, ha az erdőn át megyünk? Nekem túl egyszerűnek tűnik, ha csak az utat követjük.- ajánlom fel először és utoljára, de én biztosan az erdőt veszem célba, ha törik, ha szakad. Azért titkon remélem, hogy nem egyedül kell bevágnom az erdő mélyébe. A helyiektől nem kell túl sok információt szereznünk, hiszen' mégis miért lenne tudomásuk, vagy komolyabb összképük arról a börtönről? Ez nem olyan, mintha biztosra vehetnénk ők mindent tudnak. A végén még nagyobb bajba keverjük magunkat a kelleténél. Az erdő felé pillantok ismét, valami kisebb ösvény után kutatva, ami megadhatja a kezdő lökést. Esetleg még valami mozgás után leskelődök, hogy biztosra mehessek nem lapul a fák mögött semmi és senki. Sosem lehet tudni, mikor ugranak rád a hátad mögül, főleg egy ilyen kihalt helyen.
✩ 386 ✩ I`d Love to Change the World ✩ kredit
Alistair Wilson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2020-12-03, 14:40
Shanna érezhetően feszült, de a legkevésbé tudnám a szemére vetni, viszont a hoppanálás után leszakadok tőle, meg ő is inkább a feladatra fókuszál. Érthető módon. Arthur szavaira csak pislogok néhányat a feltűnésről a szemüveg mögött. A mintáimat amúgy sem tudom most elrejteni, túlságosan izgatott vagyok, de végül elteszem a szemüveget bizonytalanul és bele nézek a szemébe, csak a miheztartás végett, az emberinél lényegesen nagyobb, sárgászöld íriszemmel. - Ha te mondod, hogy így kevésbé feltűnő, akkor elhiszem. - dünnyögöm halkan. - Majd kerülöm a szemkontaktust... - mondom még Arthurnak. Dany nagyon gentleman, amire csak vidoran reagálok mikor vissza tér közénk. - Azért egy jó könyvet majd nézek neked. - és még ameddig a jegyekért ácsorgunk és nézelődünk én a szemem sarkából észre veszek valamit ami miatt teljesen megfordulok a tengelyem körül. - Atya ég az egy ajándékbolt?? - mondom ki lelkesen csillogó szemekkel. Aztán persze leesik, hogy nem ezért vagyunk itt és inkább vissza fordulok, ha lenne pénzem, és mondjuk tényleg csak turistáskodni lennénk itt, tuti néznék valamit anyának vagy Amynek. Végül beterelődünk Dany által és néha el el ejt pár érdekességet, ami igazából engem még érdekel is. - Basszus nem lehetne, hogy te tartsd Binns professzor helyett a mm...törit? - javítom ki magamat gyorsan. Aztán eszembe jut még valami ami miatt már tényleg igyekszem koncentrálni. Fogalmam sincs mit fogunk találni... de mielőtt Gerard ismertetné a haditervet, hozzá még odaoldalazok és halkan felteszem a kérdést. - Gerard.. Én.. vagyis mi is -mutatok Arthurra meg magamra - használhatjuk majd a pálcáinkat, ha olyan helyzet adódik? - Hiszen még kiskorúak vagyunk. - Ha sulin kívül csinálunk...bármit, akkor az Miss Daphnet meg titeket nem fog bajba keverni a Minisztériumban? - én próbálok legalább részben kódoltan kommunikálni, remélhetőleg így is érteni fogja. Arról egyébként már nem is beszélve, hogy még a nyomjel is rajtunk van... elvileg...Aztán a fiatal férfi ismerteti a haditervet és mi a többiekkel együtt a kordon mögé lavírozunk.
A csapatmunka az, amikor sokan csinálják azt, amit mondok.
A mugli területek ismerete véges, legalább is nekem, de a Tower éppen olyan, amiről tudok egyet s mást, szóval nincsen bennem szikrája se annak, hogy elbizonytalanodjak, ahogy a kis összebélyegzett csapatunk halad. Csak halványan figyelek fel arra, hogy Alistair összerezzen az érintésemtől, de eszemben sincsen a személyem elleni reakciónak venni és nem is kérdezek rá, hiszen van elég bajunk így is. Lehetséges, hogy kicsit a cél elhomályosítja bennem a törődőbb vonalat, hiszen nem akarok beszélni se a saját, se mások érzéseiről és Galen és Arthur irányába is inkább vagyok türelmetlen, mintsem megértő, de eléggé nehéz az egész helyzetben megtartanom a koncentrációmat és csak a feladattal törődni, hiszen nagyon mélyen személyes nekem ez az egész. Nem szükséges, hogy a hoppanálás után Alistair és Arthur között haladjak, miután Dany felkarolja őket, de azért egy sokatmondó pillantást küldök felé, hogy tényleg figyeljen rájuk, afféle jelzésként, hogy mostantól az ő felelőssége a két fiatal, így legalább jobban tudok koncentrálni a nyomozásra. A familiáris tehát berepül az egyik ablakon és egyetlen pillanat erejéig úgy csinálok, mintha meredten egy látványosságot néznék, de helyette a Lélekállat képességemet aktiválom hátha lát valami szokatlant az állati társam. Amennyiben nem ütközik semmi furcsaságba vagy nem lát semmi olyat, amit nekem is kéne, a közelemben marad észrevétlenül - ez nyilván azt jelenti, hogy a plafon környékén és kiszögellések mögött és eszébe sincsen leszállni szemmagasságban sehova. Lehet, hogy az égen galamb, de közelből a három pár szárny igen árulkodó. Mutatom az utat lazán tartva a gyűrűs kezemet és amikor a lezárt folyosóhoz érünk próbálom felidézni, hogy ez vajon az a hely-e, ahol Andrew, Gemma és Cody járt, vagy egészen más? Megvizsgálom a falakat, körbefuttatom a tekintetem a plafonon is miközben Gerard - illetve inkább a familiárisa - akcióba lép. Csak bólintok neki, nem túl feltűnően, hogy ne legyen olyan egyértelmű, hogy együtt mozgunk és tervezünk valamit. Ott van a nyelvem hegyén, hogy varázsoljak és segítsek neki, hiszen tetőtől talpig boszorkány vagyok, de az egyetemes titoktartás köti a kezünket. Mivel azon kívül, hogy a gyűrű a ládát arra jelzi nem pontosan tudjuk, hogy mi következik, mielőtt a fiúk átsurranhatnának visszatartom őket és a familiárisom repül be a kerekedő fejetlenségben, hogy előre menjen felfedezni és én kövessem. Ha valamibe belesétálunk, akkor nem lehetnek a civilek elöl, akármennyire fontos nekem, hogy eljussak Annabelle-hez, eszemben sincsen élő pajzsnak használni őket. Hátulról pedig sereghajtóként Gerard védheti meg őket, ha minden jól megy, tehát tökéletes lenne a sorrend.
// Viharmadár, Lélekállat képesség: A gazda, ha akar és rákoncentrál lát a familiáris szemével, hall a fülével.
és egy kis passzív, tuti ami tuti
Inkvizitor 1. szint: 10 méter sugarú körben megérzi a sötét teremtmények jelenlétét, pl. élőholtak, átváltozott alakváltók, de nem emberek. Sokkal könnyebben rájön ezek gyenge pontjára, tehát a mesélő ilyenkor akár privát üzit is írhat neki.//
- Rendben. Ti is. - nézek még Lizzie-re, majd az apámra, mielőtt elengedném a lány kezét, hogy átsorolhasson. Fogalmam sincs miért, de egyszerűen nagyon nehezemre esik átengedni a lányt a másik csoportnak.
A hoppanálást követően Shanna óvatosságra intő szavaira is csak komolyan bólintok. Nekem nem okoz különösebb problémát mugli turistának kiadni magam. A szünetekben amúgy is mugli pultost játszok a bácsikám cukrászdájában. - Ugyan kölyök a vendégem vagy erre a bizarr túrára. - kacsintok Alistairra. Nem ajánlottam volna fel, ha nem lenne elég pénzem. Ha mást nem is, de a bácsikámtól a pénzzel gazdálkodni is igen jól megtanultam az elmúlt években. Sosem volt sok zsebpénzem, de azt igyekeztem jól beosztani, vagy ha nem sikerült, akkor mehettem dolgozni a családi üzletbe. Éppen ezért, bár értékelem Arthur felajánlását, arra is csak megrázom a fejem. - Tedd el a pénzed. Még szükséged lehet rá. - kacsintok rá vidáman. Ami talán nem illik a helyzetünk komolyságához, de így legalább kívülről úgy tűnik a kis triónk, mintha csak a bátyus elhozta volna egy történelmi túrára a két kisöccsét. Ámbár fizimiskára Arthur bőven jobban hasonlít rám, mint a hugrás háztárs. Így a két kisebb srác közé lépve terelem őket Shanna és Gerard után, időnként úgy csinálva, mintha valami roppant izgalmas történelmi tényt osztanék meg a két fiatalabb sráccal. Főként akkor, ha valamelyik mugli teremőr figyelme ránk vetődne. Amikor Gerard elterelő akcióba fog, akkor gyorsan bólintok felé, és minél gyorsabb feltűnésmentesebb módon igyekszem átterelni a kordon túloldalára a két fiatalabb srácot, természetesen magam is követve őket. Minél gyorsabban ki kell kerülünk az őrök látótávolságából, és bevárni Shannát és Gerardot. Remélem utóbbinak kellő hatékonysággal sikerül elvonni rórlunk a figyelmet, és ezen az akadályon is túljutunk.
//Láda //
ϟ”Az igaz ügyért küzdeni még akkor is kötelesség, midőn már sikerhez nincsen remény.”ϟ
Shanna rideg viselkedése nem tűnik fel számomra vagy inkább egyszerűen csak figyelmen kívül hagyom. Helyette Danyre koncentrálok, aki pont elkapja a karom, így megtorpanásra késztetve engem. - Ne aggódj miattam, nem lesz bajom – mosolyodom el, tettetett nyugalommal, habár egy röpke pillanatra bevillan, hogy itt és most kellene elmondanom mindent, amit érzek vele kapcsolatban. Ezzel azonban azt ismerném el, hogy a vesztünkbe rohanunk, szóval inkább nem teszem. Helyette hallgatok és igyekszem úgy viselkedni, mintha tényleg nem lenne miért aggódnunk. Ez azonban talán hiba részemről, de mégis... Ha nem fogadom el a kockázatot, talán nincs is. - Azért üzenj néha, hogy mindenki egyben van-e még – fűzöm még hozzá. - Ne veszítsük egymást szem elől. A múltkori hibáinkból okulva ez elég nagy hülyeség is lenne. Szívem szerint a ládás csoporttal maradnék, de némi habozás után átlépek a professzor csapatába. Nem vagyok nyelvészeti nagyágyú, se rúnafejtő-kisokos, ergó itt talán több hasznomat veszik majd. Az emberekkel sincs sok kapcsolatom, de a két fogollyal minden bizonnyal hamarabb szót fogok érteni. Az valahogy egyszerűbbnek tűnik számomra. - Az üldözési mánia ebben az esetben talán még a hasznunkra is válhat – szögezem le Selene szavai hallatán. Másokban is bízhatunk? Ilyen horderejű dologba azért szerintem nem kellene a szükségesnél több embert bevonni. Nem, szerintem akkor is ostobaság lenne mindenkibe a jót belelátnunk. Részemről nincs bizalom senki iránt sem, aki nem bizonyít előtte. Selene azt tesz, amit szeretne, de én tartom magam az elképzelésemhez. Ha a pók bármilyen alakot fel tud venni, akkor kétlem, hogy hasznos lenne a haverkodjunkidegenekkel-életérzés. - Nem bírod a zsupszkulcsokat, Herbs? - vonom fel a szemöldököm, némi kötekedő éllel a hangomban. - Másnaposan nem is lehet valami kellemes. Innen bűzlesz az alkoholtól... - teszem azért még hozzá, hiszen tényleg érzem az ital szagát rajta. Szó se róla, továbbra se bízom benne, hiszen utólag kapott helyet a csapatunkban, az arénában nem volt jelen. Ha más nem is, de én végig rajta fogom tartani a szemem. Talán a tudta nélkül használják fel ellenünk. Esetleg csak Deneira belebújt a bőrükbe, hogy így szerezzen információkat. A másolatot egy szempillantás alatt zsebre vágom, majd várom, hogy útra kelhessünk. A zsupszkulcs végül aktiválódik, majd egy kis falu határára repít minket. Örömmel veszem tudomásul, hogy két lábbal érek talajt, nem pedig hason csúszva. Mindenképp fejlődésnek könyvelem el ezt a magam részéről. - Talán valaki másnál kellene lennie az eredeti zsupszkulcsnak – vetem fel az ötletem, amint mindenki összeszedi magát. - Több gyerek, egy felnőtt. Mindenki automatikusan arra gondolna, hogy Önnél van, tanár úr – tekintek Paisley professzor felé. Logikus, hogy egy felnőtt kezelje az ehhez hasonló holmikat. Mindenesetre, ha benne vannak, szívesen elcserélem a másolatot az erdetire a férfival. - Shallowwind – olvasom fel a táblán szereplő nevet hangosan, habár még soha életemben nem hallottam róla. Pici település, kevés emberrel, itt mindenki ismer mindenkit, egyből kiszúrnának hát minket. Megkerülhetnénk a falut, habár fogalmam sincs, mennyire ad okot a gyanakvásra az, ha egy felnőtt sétál néhány gyerekkel az utcán. Csak nem lincselnek meg miatta, nem igaz? - Vágjunk át a falun? - vetem fel némileg habozva. Megkerülni kissé tovább tartana, de mivel maga a település se olyan nagy, vélhetőleg az erdőn keresztül se veszítenénk olyan rengeteg időt. Két csapatra nem lenne jó ismét szétválni, szóval ezt inkább fel se vetem. Egyértelmű, hogy együtt kell maradnunk.
Bólintok Shannának, szerencsére nem igazán teszi szóvá, hogy összenézünk Daphne-vel. Elég profin kezeljük, nem fogunk a hivatalos ügyekbe érzelmeket keverni, legalábbis romantikát biztosan nem, hogy még véletlenül se legyen zavaró. Az olasz szövetet amit Dany mond, nem értem, Lizzy bénázásán azért mosolygok egyet, hogy a rossz csapathoz libben, Selene pedig számomra furcsákat mond, hogy bárkiben bízhatunk. Jelen esetben bármilyen kockázatot vállalni felelőtlenség, de tekintve, hogy úgysem győzzük meg egymást, nem hurrogom le. Ha Shanna lesz a gyűrűfelelős, hát legyen ő, engem nem zavar. Bólintok még Grayson professzornak, aztán már ott sem vagyunk, Daphne felé pedig kár búcsúzkodni, ha minden jól megy, este úgyis találkozunk. Legalábbis nagyon remélem, hogy a ládikát már ma megtaláljuk, nem húzódik el több hétre a vészterhes küldetés, hiszen kisgyerekek is vannak köztünk. A sólyom Shannával ellentétben körülöttünk mozog a Tower környékén, emberi szemnek nem feltétlenül szokatlan, hogy egy madár repdes, hiszen teljesen átlagos. Shanna kérdő tekintete most nem érdemel tőlem választ, én ezt raktam össze Daphne elmondásából, hogy a grófnő bármilyen vizualitást meg tud jeleníteni, mint Bob, vagy éppen a Grayson kislány. Az alakváltás, vagy az illúzió egyértelműen az ő asztala, s mint kiderült, Ginnyt is egy másféle alakban szúrta meg, tehát nagyjából képben vagyok. Beállunk a sorba, s tekintve, hogy a professzor nem velünk van, amíg Shanna ujját húzza a gyűrű, én leszek a tanárbácsi, terelgetve a kisebbeket. Már bőven elmúltam húsz is, lassan értelmetlenül kölyköz le bárki, maximum a fiatalos arcom miatt, azon viszont a borosta jótékonyan javít. A fenti ablakok egyikét választom ki, hogy én magam is beküldjem a sólymot, aki sajnos megint a statiszta szerepét tudja csak vállalni, mostanság mindig benti helyszínen portyázunk, ahol nem tudom különösebben kihasználni az adottságait. Most még egyszer talán mégis. – Elvonom a figyelmét, addig surranjatok be. – Követem Shanna pillantását a lezárt, kordonos folyosó irányába, s a sólyommal kommunikálva ráveszem, hogy terelje el az őrök figyelmét, lehet egy vijjogás, szimplán csak repüljön rájuk odakarmolva, szemet azért ne egyen ki. Ha sikerül az akció, akkor halkan felemelem a kötélkét, s sietősen beterelem oda a partyt. Varázsolni még ezen a ponton nem látom értelmét, de hallgatok Shannára, ha ezt mégis felülbírálná.
//Familiáris, sólyom//
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
A csapat ezen fele gond nélkül besorol a turisták közé, hogy jegyet váltsanak maguknak a Tower megnézéséhez. Nem kell ehhez semmiféle igazolvány, bárki bemehet. Az árus gond nélkül kiszolgálja őket, mindenki megkapja a sajátját, így nem kell sokat várniuk már mehetnek is be. Egyelőre nem lát egyikük sem kifejezetten furcsa jelenséget, a viharmadár sem odafentről, aki egyébként gond nélkül el tud lavírozni. A legtöbb mugli túrista jó eséllyel annyira nem figyeli a madarakat, hogy maximum a szemük sarkából galambnak nézik. Akár be is tud surranni valamelyik fenti ablakon. Odabent egyelőre főképp más nézelődőket látnak, leginkább első ránézésre muglikat. Shanna a gyűrű segítésével viszont határozottan érzékeli a láda helyzetét. A kis fémkarika érezhetően húzza az egyik lezárt folyosó irányába, ami előtt kis aranykötél feszül két oszlopon jelezve, hogy arra nem mehetnek a látogatók. Na persze nem egy nagy akadályról van szó, simán elmozdíhtató, kérdés hogy a teremben itt-ott fellelhető mugli őrök mennyire vennék rossznéven, ha csak úgy besétálnának oda.
Sikeresen megérkeznek a helyszínre, miután Grayson másolatokat készített a zsupszkulcsról az esetleges későbbi elterelés céljából. A falu tényleg elég falu, ugyanis már innen is látszik, hogy jó, ha van vagy 20-30 épület, közel s távol semmi más várost nem látni. Erre még vonat se jár, maximum naponta egyszer valami helyi busz esetleg. Tábla természetesen azért akad, amin a falu neve: Shallowwind. Túl nagy mozgást egyelőre nem látnak, utcatábla van, de sejthető, hogy itt nagyjából egyetlen utca lehet, mert ami a közelben indul az épp az, amit keresnek. Valószínűleg tehát a falu másik végében lesz a hely, ahová tartanak, a nagy kérdés az, hogy átmennek a falun, amivel jó eséllyel kivívják a helyiek figyelmét, vagy inkább megkerülik. A falu körül egyébként egy ritkás erdő húzódik nekik balra, míg jobb oldalt egy szántó jelenleg épp növekedésben lévő búzatáblával, ahol nagyjából átlagosan derékig érnek a növények egy átlag felnőtt számára.
//Határidő: dec. 7, következő hozzászólás: dec. 8.//
Arthur West
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2020-11-27, 11:41
To: Everybody
Tudatomat lassan elönti a felismerés, hogy kezdek feleslegessé válni. Igaz még csak az ügy elején járunk és még nem is történt semmi, de nem is tettem semmit sem hozzá a dolgokhoz. Sőt, csak rontottam azzal, hogy minden felelősséget Alistair-ra hárítottam, mintha én nem tennék semmiről sem. Bárhogy is megpróbálok a csapattal együttműködni és, amiben lehet a segítségükre leszek. Vagy, ha mást nem is nem leszek útban és hallgatva, mint a sír csak túlélem a dolgokat. Nem szólok semmit és nem is ellenkezem, mikor a karkötőket kell felvennünk. Nem vagyok olyan fajta, aki karkötőket hord, se gyűrűt, se semmit, így eleinte igen zavaró számomra, hogy ott van a kezemen, de ezt nem mutatóm ki és elviselem. Realizálva, hogy hopponálni fogunk kissé elfehéredem, de megnyugszom, amint ráeszmélek, hogy Shanna a segítségünkre lesz. Csak az utóhatásoktól kellett tartanom, de az már nem zavart annyira. Megérkezve émelyegni kezdtem és testem remegve tiltakozott, hogy megmozduljak. Nem estem pánikba, hiszen....volt már ennél rosszabban is részem. Mélyet szívva a levegőből nyelek egyet és felegyenesedve összeszedem magam. Hamar el is múlik a rosszullétem. Meghallva, hogy jegyeket veszünk és Dany fizeti azét is, akinek nincs pénze a fiúhoz lépek. Előkeresve tárcámat felajánlom neki a megtakarításaimat, hogy ne egyedül fizessen esetlegesen több jegyet is. Ilyenkor örülök, hogy egy kicsit tehetősebb családból származom, még ha a komornyik is lát el pénzzel és nem az apám, de mivel magamra nem költök eléggé könnyen összetudtam rakni egy szép kis összeget. Sosem gondoltam volna, hogy a végén erre költöm el. Alistair-ra és a szemüvegére nézek és egy halvány mosoly csúszik ajkaimra. Meg is lepődöm magamon, hiszen nálam ez eléggé ritka jelenség a nevetés meg pláne. De látva, hogy Alistair mennyire próbálkozik rejteni magát és a másságát csak feltűnőbbé teszi. Nekem is megkellet tanulnom rejtőzködni a tömegben, hogy senki se akarjon velem beszélgetni. Oda lépek hát hozzá, hogy kicsit biztassam. - Nyugi. Ha ennyire igyekszel rejteni valamit az csak feltűnőbbé tesz. Lazíts egy kicsit még ha...ebben a helyzetben eléggé nehéz is. Hidd el az emberek megérzik, ha nagyon rejtegetsz valamit. Egy kicsit vegyél vissza, lélegez. - a végén egy aprócska biztató mosolyt is megengedek magamnak még ha csak hamis mosoly is. Remélem egy kicsit legalább tudtam segíteni és nem rontottam a helyzeten.
From: Arthur
Alistair Wilson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2020-11-27, 10:27
Mikor felmerül az ötlet, hogy mugli területre megyünk és Shanna még fel is hívja a figyelmet, hogy csak semmi feltűnés elő szedem a.. Nos egy napszemüveget amit fel is teszek, lévén esélytelen hogy mindent eltűntessek annyira ideges vagyok. Most nem igazán vagyok mosolygós kedvemben, így legalább a fogaim miatt nem kell aggódnom. Elegek lesznek a mintáim, amire bár próbálok koncentrálni, nincs annyi időnk, hogy teljesen eltűnjenek. Hát.. Mimdegy. Csak ámulok meg bámulok ki milyen és hány féle kreatív tárgyat dob össze pár perc alatt. A szemeim felcsillannak ami a napszemüveg alatt elhanyagolható tényező. Én nem ismerek még ilyen varázslatokat és ez valahol kikészít.. egy kicsit. Gerard rossz előérzete, miszerint valakit széttépnék pókként aligha tudna beigazolódni, hiszen nekem nincs olyan állatlény alakom mint mondjuk apának vagy Deneiranak. Egy kicsit mondjuk üti a fülem, mikor Gerard le dögözi a grófnőt, mert egy kicsit olyan érzés, mintha apát is ezzel a jelzővel illetné - ez által pedig engem is a nővéremmel. De ez egyáltalán nem jelenti, hogy ne látnám, hogy Deneira miféle. Pont ettől rettegek, hogy vajon apa is egyszer ide juthat? A karkötőt én is a helyére ügyeskedem. Shanna a válunkra fog amitől kicsit megrezzenek, de csak mert mással voltam elfoglalva és még kicsit rossz a lelkiismeretem, hogy Arthurt bele rángattam.. Innentől csak reménykedem hogy nem kerülünk totális életveszélybe. A hoppanálást esküszöm rosszabbul élem meg mint a síkváltást pedig... Ez lényegesen kevésbé megterhelő. A taccsot ugyan nem dobom ki mikor megérkezünk de kicsit meg kell, hogy dorzsoljem a gyomorszájam körüli részt. Mintha a hintában sose érne véget a lefelé lendülés... Egy darab font sincs nálam, de őszintén még galleon se, így mikor Dani felajanlja hogy fizeti a jegyét annak akinél nincs pénz így csak feldobom a kezem jelezve én igényt tartok erre. - Köszi. Majd.. Ha vissza értünk valahogy megadom. - mondom Danynek kicsit bátortalanul és azt már most látom, hogy nem pénzben fogom neki megadni. Talán egy jó könyvnek jobban fog örülni. Kisebb csapatokban szivárgunk be és remélhetőleg senkitől nem kérnek igazolványt vagy ilyesmit.. Egyenlőre a környezetem pásztázásával vagyok elfoglalva, ügyelve, hogy ne tátsam el a számat. Látványosan nem igazán jártam mugli helyeken így nekem minden újdonság. Épp ezért mindenre is figyelek.
Úgy érzem, a szerelem felelős az alternatív világokért… Mert ennyi energia nem fér el egyetlen valóságban!
Ginny Weasley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2020-11-26, 17:26
Mindenki & Ginny
[You must be registered and logged in to see this image.]Magamhoz veszek minden fontos eszközt amit a többiek adnak, majd miután megjegyeztem a funkciójukat, csak óvatosan, biztonságos helyre teszem el őket, hogy biztosan ne veszítsem el. Nem mozdulok el a prof mellől, most már csak a további instrukciókat várjuk és igazából akár indulhatnánk is tovább. A cím megvan, mind megjegyeztük, majd miután a hopponálást leszavazza mindenki, Daphne egy zsebórát nyújt át nekünk, ami egy zsupszkulcs és a falu határába visz bennünket. Körülnézek azokon, akik a foglyok után mennek, Selene egy apró mosolyt is kap tőlem, emlékezve a múltkori esetünkre, és csak remélni tudom, hogy most nem kerülünk hasonló bajba. Amikor mindenki kész, megérintjük a zsebórát és a következő kép ami a szemünk elé tárul az a falu határa. Egyből körülnézek, ugyan kicsit még émelyeg a gyomrom, bár ezt most nem tudom, hogy a zsupszkulccsal való utazásnak tudjam be, vagy az izgatottságnak... Igyekszem körülnézni én is, valami biztató nyomot találni ami elvezethet minket a címhez, de egyelőre még senki nem tűnik túl biztosnak abban, hogy merre is kellene indulnunk. - És mi lesz, ha odaérünk és megtaláljuk őket? Nem kellene megbeszélnünk valami... stratégiát? Nem tudom, valami általánosat? - A múltkori eset után én nem bíznék semmit sem a véletlenre. Tudom, hogy láthatatlanba elég nehéz tervezni és bekészülni, de hátha le tudnánk tisztázni, hogy nem is tudom, senki ne menjen fejjel a falnak vagy ilyesmi...
Átvéve az órát másolóbűbájjal készítek belőle a hevenyészett csapatunk minden tagjának egyet és át is adom, hadd tegyék zsebre. Nevezhet akárki paranoiásnak, talán még igaza is lesz. De azt vallom, hogy jobb az elővigyázatosság, mint a pofára esés naivan, szóval nem baj az, hogyha egy esetleges rajtunk ütéskor nem fogják tudni, hogy melyik is a valódi zsupszkulcs, amivel utazhatunk. - Ez egy zsebóra, nem hányózacskó, legalábbis a legutóbbi emlékeim szerint. Hacsak meg nem buktam tárgyfelismerésből. - fordulok Galen felé, megeresztve egy kis szarkasztikus sziporkát a magam kedvére. Nincs énnekem semmi bajom a felvágott nyelvű diákokkal, de ennyi erővel nekik se legyen velem. Ugyanúgy tudok visszavágni, ahogy ők képesek szurkálódni. Ez amolyan tanárvér, ahogy mondani szokás. Ösztön, amit nem osztogatnak a diplomával, de ami a katedrán töltött évek alatt kialakul. Amennyiben mindannyian megérintik a zsebórát, úgy remélhetőleg a következő hely, ahol kinyitjuk a szemünket már az említett falu határa lesz, ahol is zsebre tudom vágni az órát, hogy helyette körbepillantsak valamiféletérkép vagy utcatábla iránt. A cím megvan, de útirányt nem kaptunk, tehát hogyha nincs a határban kiállított térkép, akkor a második lehetőség, hogy majd le kell szólítanunk valakit. Ami nem túl szerencsés, így nem is ezzel kezdeném. Előbb marad a terepszemle, úgysem hajt a tatár. Meg aztán.. hátha a többieknek is eszükbe jut valami. Az egy dolog, hogy én felelek értük, de épp annyira nem vagyok tapasztalt nyompzó, ahogy ők. Muszáj hinnem az egységben az erő mondásban jelenleg és úgy vigyázni rájuk, hogy közben kvázi egyenrangúak is vagyunk.
//Foglyok után//
♫ Zene ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2020-11-20, 17:18
A rejtélyes találka & Galen
“No amount of belief makes something a fact.”
[You must be registered and logged in to see this image.]Elképzelhető, hogy legszívesebben ez a banda a föld alá kívánna, de most itt vagyok és akaratom ellenére is össze vagyunk kötve ezekkel a jelekkel, még ha nem is testileg, a korábbi próbálkozásom simán ért valamit, hogy ezt kiderítsük. Mocskos egy jel, tehát amint levakarom magamról, én léptem is. Nincs más üzletem velük tartani, egyedül a saját biztonságom fontos... Egyelőre. Persze fúrja az oldalamat rendesen, hogy mégis mekkora erővel bír vagy bírhatott ez a Denefene. Szemöldökeimet összevonva, s karbatett kezekkel vizslatom a csapat arcvonásait. Olyan aggódó és kétségbeesett érzések sütnek róluk, hogy az már nekem fáj. Figyelem azért tovább a történéseket, ahogy a két csapat formálódni kezd. Természetesen lehetek akkora mázlista, hogy pont a professzor csapatába soroljam saját magam, de inkább ez, mint valami ördögi láda. A lányok figyelmen kívül is hagynak, ezért nem óhajtok több szót fecsérelni rájuk. Legalábbis amíg rá nem leszek kényszerülve. Felállok a székemről és a professzorhoz lépek, aki a mi csapatunkat fogja irányítani. A hopponálás is szóba esik, melyre csak felhorkantok egyet. Kétlem, hogy ennyi varázslót ne tudjanak kiszúrni, még ha távol is vagyunk magától a címtől. A zsupszkulcs csak tetőzi az egészet. - Csak nehogy valaki kidobja a taccsot..-húzom el számat a professzor úr kezében libegő zsebórára pillantva. Mindenesetre ők tudják és legalább nem egyedüli akcióba kell vágnunk, mert abból aztán tényleg nagy balhé sülhet ki. Na persze jobb szeretek egyedül dolgozni, csak épp nem akkor, amikor az életem múlik rajta. Ha ők is készen állnak, akkor felállok a sorba és némán várom a folytatást, míg a professzor el nem indítja a "küldetést". Addig viszont nincs semmi mondanivalóm...
//Foglyok//
✩ 263 ✩ I`d Love to Change the World ✩ kredit
Shanna Griffin
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2020-11-20, 11:57
A csapatmunka az, amikor sokan csinálják azt, amit mondok.
Lizzy és Selene is hozzám sereglik, mert Daphne engem bízott meg a nyommal, de én átnyújtom a professzornak és kissé elhatárolódom a lányoktól. Előbbitől valamivel hidegebben, mint utóbbitól, akire még egy kis mosolyt is erőltetek, lassan felépítve magamat, mert ha Alistair odajött hozzám megkérdezni, hogy jól vagyok-e, a válasz egyértelműen nem, de ha koncentrálunk a küldetésre, megtaláljuk a ládát és Annabelle-t, akkor máris jobban leszek majd. Gerard nagyon azon kattog, hogy bárkinek az alakját felvehette Deneira, amire kissé összeráncolom a homlokom, az előbb cukorkaárussal jött, most Madame Rosmertával. Lehet van korábbi tapasztalata, amiben megtévesztették más alakban, hogy ennyire aggódik? Pedig nem volt ott a vonatúton, amikor a büfés boszorkány… mindegy is. Bólintok Daphnenak, mikor a gyűrű hozzám kerül, valahol hálásan, hiszen mind a két csapatban vannak ereklyevadászok, talán természetes, hogy aurorok és ereklyevadászok vannak többségben, mégis engem választ rangidősnek. Az is vagyok, hiszen Gerard félúton váltott csak szakot, én pedig már négy éve hivatalosan is bejáratos vagyok az Auror központba, nem csak apám lányaként. Meglepetten engedek a húzásnak. - Értettem, óvatosan fogjuk beosztani az erejét. - biztosítom a nőt, és szándékosan nem reagálok arra, hogy a fiatal fiúval egy bensőséges pillanaton osztoznak, bár belém mar az érthető féltékenység. Amikor felállunk hoppanálni Alistair és Arthur közé lépek, hiszen ők még nem tették le a vizsgát és ügyelek arra, hogy a kezeimmel őket tartsam, nehogy félresikerüljön valami már az első lépésnél. Ha kibukkanunk és valóban minden rendben zajlik, egyetértően bólintok Gerardnak. - Az a legegyszerűbb. Mindenki ügyeljen arra, hogy semmi mágia a muglik szeme előtt. Korábban már derült ki egy-két furcsaság erről az épületről, kíváncsi vagyok, hogy mit rejt még… - pillantok a hatalmas börtön felé, visszagondolva arra, amikor évekkel ezelőtt az elemi katasztrófák ügyében nyomoztunk. A camden-i tűzvész, a milleniumi földrengés és a tower-ben az áradás… A nyomozás megakadt, de azért a legkevésbé sem volt teljes kudarc, akármibe is tenyereltünk nem folytatódtak tovább az esetek. A gyűrűt az ujjamon tartom, figyelve, hogy továbbra is húzza-e a kezemet pontosítva a láda helyzetét, nem hívom életre a képet újra, csak akkor majd, ha már bent vagyunk és gondosan elfedve a mugliktól. Mivel a familiárisom nem éppen átlagos mugli szemeknek - viharmadár -, de nem akarom medálba zárni, mert szükségem van rá, a madár megpróbál a felhők felett közlekedni és valahogy észrevétlenül bejutni takarásból takarásba kommandózva, nem baj, ha eltart egy darabig, csak ne lássák meg.
Újra érzem a késztetést, hogy a láda után menjek inkább, pláne a gyűrű megjelenése kor. Úgy nézem a szemem sarkából, mintha szarka lennék. Pontosan ezért nem mehetek velük. A múltkori esetből tanulva jobb, ha ezen készítésektől ellentétes irányba indulok. Amíg nem bízhatok abban, hogy képes vagyok felelős döntést hozni egy-egy varázstárgy közelében, addig nem kísértem a sorsot. A gondolattól, hogy az a fura lény, akinek az erőnket és ezt a csecse új tetkót köszönhetjük, folyamatosan figyel minket kiráz a hideg. Nem akarok egy világban létezni ezzel az akármivel. Tehát el kéne pusztítani, kérdés, hogy hogyan? Remélem azért, hogy ezek az emberek, akiket megkeresünk, meg a láda egy lépéssel közelebb visz minket a válaszhoz. A galleont zsebre teszem, míg a nyomkövető karkötőt úgy veszem fel, hogy takarja azt a kis pókot, látni sem akarom… Csendesen átorientálódok a tanerő mellé. Egészen nosztalgikus, ahogy körbe nézek. Ginnyvel több emlékem is volt a múltkori kalandról, szegény lánynak nem volt egyszerű dolga. Az egyetlen szemet szúró dolog az a két felfuvalkodott hólyag, akik ide keveredtek. Szerencsére külön csapatban vannak, csakhogy mindenkinek legyen egy kis figyelmeztetés arról, hogy nem csak a mi életünk foroghat kockán. Lehet ez a célja az itt létüknek? Hogy tudjuk, ez nem csak rólunk szól? Hát…akkor sem örülök nekik, remélem legalább lesz valami hasznuk. - Másokban is bízhatunk. – Szólalok meg végül. Nem akarok ellentmondani nagyon senkinek és nem igazán vagyok kedves, ötletelős hangulatban, de ezt nem hagyhatom szó nélkül. – Persze, muszáj megkülönböztetnünk magunkat, de nem szabad arra apellálni, hogy mindenki is a rossz oldalon áll. Az csak üldözési mániát szül. Ami pedig elhamarkodott döntéseket. – Mondjuk én könnyen beszélek. Olyan emberként, aki egy varázsló rezgéseiből meg tudja állapítani annak szándékait, én könnyen beszélek. Ennél több szót nem viszont nem érdemel a dolog. Majd, ha úgy adódik, akkor megosztom a saját döntéshozatali módszeremet, de nem most. Csendesen várom, hogy végre elvezényeljen minket a Tanárúr. Ha már ő lett szavak nélkül kinevezve főnöknek, akkor csinálja is. Nekem édes mindegy.
Talán kissé meggondolatlanul is heves vagyok, ha a családom védelméről van szó. Még ha a halott húgom emlékéről, akkor is. Ugyanakkor csak egy biccentéssel igyekszem Alistair jelezni, hogy nem fogom lebecsülni drága póknagyasszonyunkat. A frontális öngyilkosság valószínűleg nem sokat javítana a helyzeten. Így inkább a karkötőkre koncentrálok. Ha pedig Shanna besegít, akkor csak egy halk "Köszönöm"-mel nyugtázom a dolgot. Elvégre így gyorsabban, és gördülékenyebben haladhatunk. Azért a "tudósfiú" megjegyzésre akaratlan is átszalad egy kis mosoly az arcomon. Ahogy igyekszem kiosztani a karkötőket és az apámhoz lépek, - hogy ha hagyja akkor az ő csuklójára is felteszem - lepillantok a kis füzetére, amibe éppen jegyzetel. - Ez könnyű da Vinci. - vigyorgok rá röviden, de aztán összeszedem magam, hogy tovább lépjek a következő emberhez. Persze a megfejtés könnyű számomra, hiszen kisgyerek koromban éppen az apám mutatta meg nekem. Hiszen rengeteg ilyen kis játékot játszottunk. Talán így is szerettette meg velem a nyelvészetet, történelmet, és sikerült befolyásolnia a döntésemet az ereklyevadász szak irányába. Az azért erősen kérdőjeles, hogy apám krikszkrakszát rajtam kívül bárki más ilyen könnyen megfejtené. De legalább képesek vagyunk úgy üzengetni egymásnak, hogy azt kettőnkön kívül igen bajosan fejtse meg illetéktelen személy. Ha végeztünk, és csapatokra osztódunk, akkor amikor Lizzie véletlen hozzánk sorol, akkor még lágyan elkapom a karját, mielőtt átsorolna apámékhoz. - Azért te is legyél nagyon óvatos. - a hangomban azért érezhető az aggódás, ahogy elengedem a lányt. Magam sem tudom, hogy miért féltem ennyire. Így mielőtt indulnánk, még felnézek az apámra is. - Nagyon vigyázz rá, és magadra is. Nem szeretnék félárva lenni. - fűzöm hozzá olaszul, úgy hogy reményeim szerint csak apám értse. Bár nem vagyok tisztában a többiek nyelvészeti repertoárjával. A tekintetemben benne van, hogy igen is aggódom, és féltem őket. Nem szívesen engedem Lizzie-t a másik csoporttal, hogy ne én vigyázhassak rá, de nem igazán van választásom. Akármennyire is feszült olykor a kapcsolatunk apámmal, azért elveszíteni nem szeretném. Újra...
Szóval, ahogy mindenki megtalálta a maga helyét, úgy én is Gerard középre nyújtott kezére helyezem a sajátomat a csoportos hoppanáláshoz. A Towernél bólintok Gerard szavaira, és követem a sorban állásban. Ha esetleg a csapatból valakinél nem lenne elegendő mugli pénz a jegyekhez, akkor jelzem a pénztárosnak, hogy az ő jegyét is én fizetem. Ha túljutottunk a pénztáron, akkor azért egy kérdő tekintettel fordulok Shanna és Gerard felé, hogy innen merre tovább. De akármerre is indulunk, azért nagyon igyekszem mindent megfigyelni magam körül a környezetemben.
//Láda //
ϟ”Az igaz ügyért küzdeni még akkor is kötelesség, midőn már sikerhez nincsen remény.”ϟ
Kissé csalódottan veszem tudomásul magamban, hogy Dany nem a foglyok keresését vállalja, hanem a ládás csoporttal tart. Mindenesetre, igyekszem fapofát vágni a dologhoz, mintha nem is érdekelne az egész, ebben pedig igen profinak tartom magam. Corvus előtt is sikeresen titkoltam, hogy tetszik nekem, ez ahhoz képest könnyű, nyári túra lesz számomra. Azért a karkötőt én is átveszem, hiszen tényleg nem lenne túl jó ötlet ismét nyom nélkül eltűnnünk egymás szeme elől. Amikor pedig tévedésből Shanna mellé lépek, ő pedig ezt jelzi felém, szinte rákvörösre gyullad az arcom, majd rutinos mozdulattal libbenek át a professzor csapatába. Oké, Lizzy, ügyes vagy, csak te vagy képes az első két percben bénázni... Komolyan, mit is keresel itt? A végén még megöletsz valakit az ügyetlenkedéseddel. Egy néma bocsit azért még eltátogok a nő felé Daphne magyarázata közben, majd igyekszem minden apró részletet megjegyezni. Érthető módon azonban az auror a szavait a professzor felé intézi, aki nyilvánvalóan az egyetlen felnőtt lesz a csapatban. Nem mintha nem bíznék a saját képességeinkben, de most örülök annak, hogy ő is velünk tart. Azért kell egy szakértő is, hiszen mi még aligha vagyunk olyan szinten, hogy rúnákat és nyelveket fejtegessünk. Persze, ha a pókasszony kviddics-bajnokságot tartana, ott azért vállalnám a főszerepet, hiszen minden lába ellenére a sárba tipornám, de így... Áh, még az is kérdéses, mennyi hasznom lesz egyáltalán. - Bárki? - kérdezek vissza némileg ledöbbenve az információkon, majd a karomra pillantok. - Akkor gondolom, ez a heg nem játszik az azonosításban – jegyzem meg csendesen. - Elvégre, ő helyezte ezt ránk, az álcájára is képes rásütni. Mit szólnátok, ha a karkötő lenne a kulcs? Csak azokban bízhatunk, akiken ez is rajta van... Persze, a karkötő mobilis, bármikor eltávolítható bárkiről, de aki nincs beavatva ebbe az egészbe, az talán ügyet se fog vetni rá. Szívás, ha Deneira végzett valamelyikünkkel és ezzel is számol, mert akkor leszünk csak igazán nagy bajban. Mondanám, hogy tegyünk fel egymásnak személyes kérdéseket, de senkit se ismerek annyira, hogy ebben ász legyek. Ha valakinek eszébe jutna valami más ötlet, azt természetesen pártolom, mert ez így elég kezdetleges, de az idő szorít, indulnunk kellene és nem hiszem, hogy bárkinek is eszébe jutna pillanatokon belül valami ehhez kapcsolódó mágia. - Oké, hát akkor mindenki legyen nagyon óvatos – lépek Grayson professzor csoportjához, miközben a szavaim alatt igyekszem nem túl jelentőségteljesen Dany felé pillantani. Mindenkit féltek, de őt talán egy kissé jobban. Azért fenemód reménykedem abban, hogy Deneira nem az ő alakját veszi fel, ha velem kerül szembe, mert úgy érzem, abban a helyzetben nem lennék képes logikusan dönteni. Még kész szerencse, hogy csak én érzem azt, amit érzek. Talán a pók nem is képes a gondolatainkban olvasni. Bár, ha képes volt Daniel húgának az alakját is felvenni... - Zsupszkulcs? Ez szuper ötlet! - vidul fel az arcom, hiszen a hoppanálás nem igazán megy számomra és még a vizsgát se tettem le. Daphne azonban erre is gondolt, amiért külön köszönetet érdemel. Türelmetlenül várok hát arra, hogy megfoghassam a zsebórát és eltűnjünk innen. Az ezzel való utazás se tartozik a kedvenceim közé, de mégis jobb, mint végtagok nélkül megjelenni a semmi közepén.
A fájdalom ugyan végigcikázik rajtam Galen öngyilkos akciója folytán, de egy apró fintoron túl nem reagálom le. Eastwick meg Solomon mellett a porban kellett kúsznom, kőkemény akadálypályákat leküzdenem, s egy ideje már élesben is dolgozom. Mégis eltörpül a tapasztalatom a másik két auror mellett, így pusztán önuralomból nem nyávogok. Kinyújtott kezembe azt hiszem, hogy megkapom majd Daphnetől a gyűrűt, de a nő, bármennyire is kedves a szívemnek, vagy nem vesz észre, vagy Shannát tartja a rangidősnek. Nem veszem zokon a dolgot, karbafonom a kezeimet inkább, s Lizzy felé bólintok. – Shannával együtt megyünk, ti pedig a professzorral. – Amíg Daniel a konyharuhás karkötőket csinálja meg, én azért előosztogatom a gallonokat, megbűvölve őket az sms-bűbájjal. Nekem ugyan van mugli telefonom, de ki tudja, hogy milyen helyre kell mennünk, ha ismét a pók rejtekébe kell alámerülni, ahol legutóbb a többek voltak. a két csapat közepette a hugrahugos okoska kapkodását figyelem, Alastair felé egy félmosollyal vonom meg a vállamat, ahogyan lereagáljuk, hogy Daniel is velünk jön. – A tudósfiú nagyon lelkes. – Csóválom a fejemet, ahogyan be nem áll a szája. Jut eszembe, ha a kissrác apja is ehhez a grófnőhöz kötődik valahogy, nem árt figyelni a hátunkra, ki tudja, ha példának okáért pusztán rokoni lojalitásból Alastair is pókként tépi le Galen fejét, akkor még nem, csak mondjuk Shanna kibelezése lesz az, amit megelőznék. – Ahogy mondjátok. Ez a dög Daphne szavai alapján valami ősi teremtmény lehet, aki, vagyis ami dimenziók között tud mozogni. Bárki alakját felveheti, madame Rosemerta is lehet, úgyhogy figyeljetek a jelekre. Keressétek a hibát, nincs tökéletes álca! – Egykori bankárként számtalan varázsálcán kellett átlátnom, kezdve a százfűléfőzettől a vélák varázsáig, a metamorfmágusok, illuzionisták szemfényvesztésééig. Galen ugyan felesleges koloncnak tűnik, mint egy levélnehezék, csapatként ellenben egymásra kell számítanunk. Nem, neki is hasznát kell vennünk, társaságunk sokszínűsége épp azt mutatja, hogy együtt kell túlélnünk ezt. Grayson professzor önégetős módszerét én nem érzem, úgyhogy csak a rúnák által vagyunk összekapcsolva. – Értem hadnagyom. Résen leszünk, mint a cserkészek. – Nézek Shannára, aki megkapja a gyűrűt, de én is figyelek az instrukciókra, ki tudja ugyanis, hogy mikor dől ki valaki a csapatból, nem árt, ha van helyettes. – Ékszert dörzsölni, mint a kaputárgyaknál.. – Ha Shanna rám pillantana érdeklődően, csak legyintek, nem kezdek el rizsázni. Van egy háztársam, a pöttöm Gina, ha rákezdi a griffes asztalnál, szétsriccel a nép, mintha vízágyuval oszlatnák. A Tower ellenben jobban érdekel, ha mindenki elkészült, akkor középre nyújtom a kezemet, mint egy csapatépítőn, s ha odaadta mindenki, a csoportos hoppanálással varázsolom oda magunkat. Nem bentre, mert ki tudja, hogy egykori börtön lévén milyen térmágiák védik. – Jegyeket veszünk, és átlagos túristaként megyünk be, ha csak a nyomozó mást nem mond. – Villantok Shannára egy visszaigazolást kérő mosolyt, s ha nincs ellenvetése, beállok a sorba, ahol a jegyeket adják.
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Ezt sajnos nem tudjuk pontosan, mindenképpen legyenek nagyon óvatosak! - javítom ki kicsit Gerardot, hiszen bár benne van a pakliban, hogy a két fogoly valóban ártatlan, de ezzel egyelőre még nem vagyunk tisztában. Akárkik lehetnek, akár veszélyes elemek is. Jobb, ha eleve úgy állunk hozzájuk, hogy utóbbiak, mintha úgy, hogy nem. Lizzy eltudja tűntetni az égési sérüléseket, Dany pedig sikeresen elkészíti a karkötőket a csapat számára, hogy ne veszítsék egymást teljesen szem elől, legalábbis reményeik szerint. - Nem örülne, ha meglátogatnátok, de a gyűrűben minden információt elrejtett, hogy lekövessétek az útját. - nyújtom át ez esetben Shannának a gyűrűt, amivel megtudják határozni a láda helyzetét, amíg ő átadja a címet Graysonnak. - Így van, nem szabad alábecsülnünk. Talán most is figyel minket, főleg nem tudjuk mit jelentenek a hegek pontosan. - bólintok egyetértően Alastair szavaira. Egyébként nagyjából olyan aracot vágok, mint akinek a fogát húzzák, hogy nem tarthatok egyik csapattal sem, csak kénytelen vagyok elindítani őket és nem tudhatom, hogy egyben megússzák-e egyáltalán. - Mind legyenek nagyon óvatosak! - itt nyomatékosan Gerardra pillantok és egy röpke másodpercre mellé lépve megszorítom a kezét, de aztán újra fel is veszem a hivatalosabb távolságot.
[Foglyok] A megadott cím tehát a papíron van. Egy kisváros van rajta, elég távol, történetesen London mellett egy kisebb falu környékén. Megtehetik természetesen azt is, hogy a közelbe hoppanálnak, de jó a logikájuk nem érdemes célzatosan ott felbukkanni, főleg hogy még egyikük sem járt ott. - Áh, majd elfelejtettem! - kerül elő Daphne táskájából egy kopott régi zsebóra hosszú lánccal. - A falu határába viszi önöket, onnan gyalog, vagy valamilyen szerzett járművel már könnyebben elérhetik a címet. - nyújtja át a zsupszkulcsot Graysonnak, hiszen rangidősként, ahogyan Shanna is javasolta, Daphne is a tanárt tartja a csapat vezetőjének.
[Láda] A gyűrű tehát, amikor Shanna fehúzza az ujjára, mint valamiféle mágnes húzni kezdi a lány ujját. Na nem szó szerint, nem keni fel a falra, vagy ilyesmi, de abba az irányba érződik a vonzó erő, amerre vélhetően a láda lehet. - A kollégám azt mondta a gyűrű ereje nem tart örökké, jó ha siettek. Néhány alkalommal, ha megdörzsölöd eléd vetít egy térképet, ami segít meghatározni a láda helyét. - magyarázza és ha Shanna megteszi, akkor a gyűrű felrántja a kezét és mint valami kivetítő a kis csapat elé vetít arany színnel egy képet, ami történetesen felismerhető, ugyanis a Tower képét látják maguk előtt.
//Képesség használata esetén plíz tessen jelezni nekem pontosan mit is használtok. Nem tudhatom fejből, hogy a természetes gyógyító negyedik szintje képes-e eltűntetni egy égési sérülést. Lizzy
Határidő: nov. 25, következő hozzászólás: nov. 26.
Kérem, hogy offba majd mindenki írja be, hogy átlátható legyen, hogy ládát keres, vagy a két fogvatartott személyt. Hasznos lenne, ha nagyjából fele-fele arányban oszlanátok el, useresen meg lehet természetesen beszélni, ha úgy egyszerűbb. //
Ginny Weasley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2020-11-13, 09:34
Mindenki & Ginny
[You must be registered and logged in to see this image.]A karomon lévő jelet figyelem miközben próbálom összetenni és memorizálni az elmondottakat. Persze felszisszenek én is, amikor egyesek megpróbálják eltüntetni a pókot, de nincs mit tenni, ez már rajtunk marad és maximum ha vége ennek az egésznek, csak reménykedhetünk benne, hogy eltűnik. Tekintetem leginkább Daphne, Shanna és Gerard között ingázik, aztán amikor Dany a karkötők ötletével tér vissza, akkor hozzá. Mindig is csodáltam az ilyen embereket, akik ennyi mindenhez értenek, néha nekem is igazán jól jönne, hogy valami ilyesmit tudjak véghezvinni, de egyelőre nekem csak a kviddics képességeim maradtak, na meg a telekinézis, amit a múltkori kalandunkon szereztem meg... ez is több mint a semmi. Igazából csendben maradok a beszélgetés végéig mert érdemileg nincs nagyon már mit hozzáfűznöm a dolgokhoz. Az instrukciók megvannak mindkét helyszínhez, így már csak a választás maradt, és mivel a többség ládát kutat, így én úgy döntök, segítek Grayson profnak a foglyokkal. - Segítek a foglyoknál. - Jegyzem meg szóban is és azzal a lendülettel oda is sétálok a professzor mellé, majd megnézem a kezében tartott cetlit, memorizálom a rajta írtakat. Mindenki aki a foglyokat választotta fiatalabb tőlem, így már most összeszedem fejben magam és remélem, hogy érdemileg tudok segíteni majd a profnak és nem járok úgy, mint a múltkor, hogy a naivitásom visz a gyengék közé. - Egyetértek a professzorral, mindenképp gyanús lenne, ha ennyien a közelbe hopponálnánk. - Ismétlem meg a szavait, majd bólintok egyet, és most már csak várom magam is, hogy induljunk tovább és belevessük magunkat az előttünk álló újabb kalamajkába...
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2020-11-12, 23:12
To: Everyone
Galen próbálkozását magamon is megérzem, de nem mondok semmit. Próbálom fapofával végig állni a fájdalmat. Mondhatni már hozzászoktam. Meghúzom magamat ne legyen velem több gond. Így se szereztem jó pontokat senkinél, örülök, ha megtűrnek. Alistair válaszára lesütöm szememet. Mérges rám? Megtudom érteni, ha igen. A bűntudat mardos belülről és lefagyaszt. Egy helyben állva bámulok magam elé azon agyalva mit is tegyek. Tudásommal hol is tudnék jeleskedni. Elvégre nem jó a fizikumom, a mentális állapotom szinte a nullát veri, új vagyok itt szóval még csak tapasztalataim, sőt semmim sincs, hogy a helyzethez viszonyulni tudjak. Mit keresek én itt? A figyelmeztetésre felpillantok és várok. Ha megérzem próbálom rejteni az érzéseim. Bár, ha visszagondolok, mondták már nekem, hogy a szemem mindent elárul. Innen tudom Aiden honnan tudja mire gondolok, érzek. Bár jobban szeretem ezt titkolni és szerencsére nem is nézek senkire, hogy megállapíthassa a kételyeimet. Gondolataimat Alistair zavarja meg és ráemelve tekintetemet, talán mintha egy apró szikra felcsillanna benne. Jól esett, hogy ő jött oda hozzám és nem csak bekuncsorgok az egyik csapathoz. Válaszképp bólintok . Kérdés ez? Ő az egyetlen, akit ismerek naná, hogy vele megyek akár tetszik neki, akár nem. Ki nem bírnám idegenekkel körülvéve magamat. Akkor áshatnám a síromat, mert a szívbaj vinne el a sok stressztől. Meghagyom Alistair személyes terét, de a közelében maradok. Ha zavarja úgy is szól. Vagy legalábbis remélem. Becsatlakozok hát a ládás csapathoz és folytatom a nem feltűnősködést. Nincs ellenemre a nyomkövetés, így kevesebb az esélye, hogy elhagyunk valakit és a másik csapat segítségére is lehetünk. Remélem azért minimálisan a csapat hasznára leszek a jelenlegi rúna és bájital tudásommal.
From: Arthur
//Láda//
Alistair Wilson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2020-11-12, 21:31
Egy problémát úgy oldunk meg, hogy beismerjük, hogy létezik.
Elveszem a jegyzetet, de nagyon úgy sem tudok meg többet némi molyolás árán sem. - Mhm.. Úgy tűnik csak felhívás keringőre... Igen. - fintorgok egyet megerősítve Danyt aki ugyanerre jutott, nem szeretem az ilyen jellegű tréfákat. Márpedig Deneiratól ez pont olyan mintha poénra venne minket. A professzor kérdésére félszegen körbe nézek. - Apám révén. Deneiraval... szegről végről közük van egymáshoz. - mondom ki kelletlenül. Lizzyre nézek röviden és elgondolkozva szusszantok egyet. Meg vagyunk áldva a női rokonainkkal.. Belátom, hogy talán kicsit nagyon metsző volt az a tekintet Arthur felé, hiszen én hoztam ilyen hülye helyzetbe. Aztán mikor megnyílik meg neki áll szabadkozni rendesen rácsodálkozom. - Ketten hoztuk össze. Megijedtem.. - zárom rövidre mert valahol zavarba hoz a hirtelen váltása. Igencsak valószínűnek tartom, hogy nyomon követi az utunkat és a professzor figyelemfelhívására igyekszem felkészülni a fájdalomra... Bár vágott volna inkább.. bár az esetleges vérveszteség miatt semelyik sem jobb.. Shanna rövid lényegre törő válasza nyomán megszületik bennem is a döntés. Dany beindul mint a vaddisznó és neki még úgy megjegyzem mielőtt kicsörtetne és MacGyverbe váltana, nem baj ha más is hallja. - Deneira egy kicsit nagy falat egy légycsapó alá... A saját érdekünkben, jobb, ha senki nem becsüli le... - Kíváncsian nézem mit csinálnak Danyék, de aztán Arthurhoz fordulok vissza. - Én a láda után megyek vélük. Velem tartasz vagy a másik csapattal? - teszem fel neki a kérdést. Így érzem fairnek, ha már én hoztam ilyen helyzetbe.
Bólintok Miss Jennings szavaira. Igazából tudom én a lelkem mélyén, hogy tényleg nincs más választásunk, de ettől még nem lesz nagyobb kedvem veszélynek kitenni a diákokat. Ahogy nyilván az auror nőnek sincs ínyére a dolog, de a muszáj Voldemort nagy úr, így hát nem vitatkozom vele. Épp úgy nem, ahogy Danyt se feddem meg a ceruzás mókáért, hanem csak zsebre vágom a kapott íróeszközt, az elsziklásítottat pedig tegye el kedvére, ki tudja mire leszh az jó. - Természetesen, legjobb tudásom szerint igyekszem majd vigyázni rájuk és felgöngyölíteni velük a szálakat! - bólintok katonásamn Shannának is. Nagy felelősség, hogy bármilyen nyomozást vezessek, hiszen bár korelnök vagyok, de nem tapasztalt ilyen téren, így azért meg kell hagyni feltámad bennem némi nem annyira kellemes izgalom, de hála a sok éves gyakorlásnak, mindebből semmit se láthatnak rajtam. Felszisszenek Galen égetős prüóbálkozása által a jelemben életre kelő fájdalomra, eltorzuló arcvonásaim viszont egy újfajta felismerést is rejtenek. Míg Daniel a nyomkövetőkkel szöszmötöl, addig én félhangosan kimondom gondolataimat. - Felteszem ha valamelyikünk megsérül, azt is közvetíti a jel. Engedelmetekkel tennék egy próbát.. - szólok, s pálcámat elővéve én is az égetés módszerét választom, csakm ezúttal nem ott, ahol a jel van, hanem a bal tenyeremen. - Ha mind érezzük, akkor nem lokális az ingerületátadás, hanem teljes testre kiterjedő, tehát nagyon óvatosnak kell lennünk azzal, hogy mibe is sodorjuk magunk, mert könnyen tömegszerencsétlenséggé fajulhat a dolog. - jegyzem meg közben, s nagyon remélem, hogy a fájdalmat csak magamnak okoztam és nem a többieknek is. Mindenesetrfe muszáj volt kipróbáljam, hiszen a tudás az ezesetben hatalom. A lapot, amit kaptam elolvasva memorizálom a rajta olvasottakat (és ha kiderül kik is a "csapatom" tagjai, akkor nekik mindegyiküknek megmutatom mielőtt újra magamhoz venném), majd ha már úgy benne vagyok az égetésben, akkor fel is gyújtom rögvest. Közben viszont előkapom újra a jegyzetfüzetemet és a Danytől kapott ceruzát, s emlékezetből, Leonardo da Vinci után szabadon tükörírással lejegyzem a saját kézírásom tükreként. Mivel elég sajátos a vonalvezetésem, ha csak úgy elvenné tőlem valaki a lapot, nem lenne egyszerű dolga a kisilabizálással, s pont ez a lényeg. Sose lehet tudni, hogy illetéktelen kezek mire mennének ezzel az információval. Jobb a békesség tehát. Nem örülök, hogy Dany a másik csapatot erősíti, de nem teszek rá megjegyzést. Nincs szükség arra, hogy kikérje magának az atyáskodást, majd ha ezen túl vagyunk akkor beszélünk róla. Talán. - Amondó vagyok, hogy hoppanáljunk csoportosan, de ne a konkrét cím tőszomszédságába, hiszen nem tudhatjuk, hogy figyelik-e a hopphálózatot. Jelen helyzetben lehet, hogy többre megyünk ha a varázsmódszereket a muglimódszerekkel elegyítjük. - pillantok azokra, akik a fogolykutató csapatba csatlakoztak, de persze addig nem partizánkodunk az indulással, amíg Daphne utunkra nem bocsát minket.
//Foglyok után//
♫ Zene ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2020-11-12, 15:29
A rejtélyes találka & Galen
“No amount of belief makes something a fact.”
[You must be registered and logged in to see this image.]Ezúttal próbálok megmaradni a helyemen és csak hallgatni a kérdéseimre kapott válaszokat. Kezd kikerekedni a történet, de még mindig nem értem, hogy nekem és az újaknak miért van közünk ehhez. A jelek megjelenésére az égetés úgy látszik nem használ, vagy mégis? Mindenki rám rivall a végén, de ezzel is csak egy új nyomot fedeztem fel, miszerint mindannyian összeköttetésben vagyunk. Kíváncsi vagyok, hogy ha valamelyikünkkel történik valami szörnyűbb, azt mindannyian érezni fogjuk-e? Mindenesetre csendben tűröm, hogy Elizabeth meggyógyítsa az elsőfokú égést. - Remélhetőleg, ha valamelyikünk kinyuvad, nem lesz halálsoron mindenki...- teszem még hozzá utószóként, majd csak tovább üldögélek a széken, ezúttal az ifjabbik Paisley történetét hallgatva. - Úgy hangzik, mintha illúziókkal játszana. Nem árt résen lenni, a cukorkaáruson kívül akár a mi alakunkat is felveheti, nem?- húzom el számat kelletlenül, mikor Gerardra pillantok. Bár nem tudom ő mennyit tudhat, valószínűleg így kezdésnek is többet, mint én. Ha pedig ez a Denefene nagyon az életemre akar törni, nem árt informálódnom. Vissza is veszek a felszegett stílusból és inkább megpróbálok együttműködőbbnek tűnni... Csak tűnni... Egyik kezemet felcsapom a magasba, mikor választási lehetőség elé állítanak. Egyértelmű, hogy nem fogok a láda nyomába eredni, ami már alapból magában hordozza a múltban történtek tragédiáit. Nincs szükségem megtapasztalni min mentek ők keresztül csak azért mert felelőtlenek voltak. Bezzeg én beszélek... - Maradok a foglyok utáni nyomozásban. Tudom, meg vagytok velem áldva, nem kell megköszönni.- mormogom az orrom alatt egy apró vigyorral körítve, míg leeresztem kezemet. Akármi is történjék azon a helyen, már kezdek felkészülni minden eshetőségre, amennyiben Denefene mégis felbukkanna előttem a közeljövőben.- Merre megyünk?- kérdezem Selene és Shanna felé pillantva, akik ha adnak választ, akkor fel is tápászkodok a székről, ha nem, akkor csak szimplán megvonom a vállam és úszok az árral.
//Foglyok után megyünk!//
✩ 283 ✩ I`d Love to Change the World ✩ kredit
A hozzászólást Galen Herbs összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2020-11-12, 22:15-kor.
Lizzy