2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Nem igazán teszek sokat hozzá az újabb ajtó feltárásához. Úgy tűnik, hogy Shanna és Gerard tökéletesen meg tudják oldani a problémát. Ami persze csak az egyik fele a dolgoknak, mert miért is ne. A másik irányból pókok támadnak, vagy fene se tudja mit akarnak. Sosem voltam állatszakértő. Úgy értem nincs bajom a pókokkal, amíg kint vannak a természetben, és semmi közünk egymáshoz. Nem parázok tőlük vagy ilyesmi. Általában. De semmi kedvem sincs közelebbről megismerkedni velük. Annak azért most valamennyire örülök, hogy Lizzy nincs itt, és ezt nem látja. Már tudom róla, hogy enyhén szólva nincs oda a pókokért. Ettől eltekintve is ideje lenne sietni. Így Ahogy feltárul az ajtó hála a két auror ügyködésének, már mennék is előre, de Shanna megállít. Szívesen vitatkoznék vele, hogy engem segít a képességem, és ezért kisebb a kockázat, ha én megyek előre. De gyorsan belátom, hogy ennek nem lenne értelme. Így előre engedem a lányt és a familiárisát. Utóbbi szépen fejre is áll. Mintha valamilyen fordított gravitációs mezőbe került volna. - Legyetek óvatosak. Még mindig érzem a csapdát. - hívom fel a többiek figyelmét rá, mielőtt még bárki követné a madarat. Shannát ugyan előzékenyen előre engedem, de utána én következem. Amikor kviddics kapitány lettem, akkor felkerestem Madam Hooch-ot, és a tanárnő tanított pár tompító, és lassító bűbájt, amivel a csapattársak esetleges esését, zuhanását lehet tompítani. Nos, most magamra mondom ugyanezt a bűbájt, miközben szó szerint beugrok az ajtón. Hogy én is fejre álljak, és a plafon felé zuhanjak. Remélhetőleg eléggé lelassítva ahhoz, hogy a földet érés ne okozzon komoly sérülést. De ha mégse úsznám meg, akkor a familiárisom előmászik a kapucnimból, és a képességével gyógyítani kezd. Vagy bárki mást is, aki esetleg nem úszta meg sérülés nélkül. - Mindenki egyben van? - vetek egy aggódó pillantást mindenki felé, ahogy mindenki fel ér. Vagy le. Vagy a fene tudja. Ha meggyőződtem róla, hogy mindenki egyben van, akkor a láda irányába pillantok a padló-plafon irányába, valami megoldáson töprengve. Itt valami nagyon durva térmágiába keveredtünk.
//Relikviamester: 2. szint: Relikviákon és ereklyéken kívül képes érzékelni, hogy 10 méter sugarú körben van-e varázstárgy, és hogy milyen irányban. Megérzi az átkokat, csapdákat egy-egy tárgyon.
Gyógyítás: A familiáris gyógyító erővel bír, reális keretek között képes rá, hogy gyógyítson valakit (nem csak a gazdáját), de ez kiveszi az erejét, utána pihennie kell, nem tudja használnia képességeit. Amennyiben valakit halálos sérüléstől ment meg ő maga pusztul el helyette.
Láda//
ϟ”Az igaz ügyért küzdeni még akkor is kötelesség, midőn már sikerhez nincsen remény.”ϟ
Nos igen, Galen és Ginny nem sokat haboznak azon, hogy a professzor úr nyomába szegődjenek. Más esetben én is gondolkodás nélkül belevetném magam a dolgok sűrűjébe, de jelenleg egy megbéklyózott fogollyal is foglalkoznunk kell, akit aligha engednék el szívesen. Paisley professzor ugyan kihúzta már belőle mindazt, ami az erdőben történt, de a nyaklánc kérdése továbbra is nyitott. És - Selene elmondása szerint - a nyakék elvileg Bellatrix Lestrange tulajdonában volt, szóval szolgálhat még számunkra megdöbbentő információkkal. Talán még az se kizárt, hogy a támadóknak erre is szükségük volt, bár ebben azért már nem vagyok teljes mértékben biztos. Mégis, a tulajdonosa kiléte némi gyanakvásra ad okot számomra. Mint nő, lehet valaki hiú és viselhet ártatlanul is drága ékszereket, de mint volt Sötét Nagyúr-megszállott, nos... Mindenesetre, igyekszem tényleg nem a legrosszabbra gondolni, vagyis arra, hogy van valamiféle jelentősége ennek a holminak. A félkobold olyan, mint a szarka, szereti a csillogó ékszereket, ártatlanul is megakadhatott hát rajta a tekintete. - Rendben - biccentek egyet Selene javaslata hallatán, miközben átveszem tőle az ékszert, hatástalanítom a rá helyezett nyomkövető bűbájt, majd zsebre vágom azt, fél szememmel a kobold reakcióit figyelve. Ha szavakkal nem is, a mimikájával egyértelműen elárulhatja számomra, mennyire fontos számára ez a nyaklánc. Nem örülök ugyan annak, hogy magamra maradok egy ehhez hasonló helyzetben, hiszen ki tudja, kik veszik még célba a házat, egyedül pedig vajmi keveset érek majd ellenük. - Nos, miért kell neked annyira ez az ékszer? - teszem fel a kérdést, a ficánkoló koboldhoz intézve a szavaim, miközben azért - a biztonság kedvéért - a pálcám segítségével olykor-olykor újra erősítek a kötél szorításán, ha netán sikerült némileg meglazítania azt a nagy küszködései közepette. Nem vagyok se vallató, se börtönőr, szóval nem kell attól tartania, hogy bármiféle kínzásban is része lesz a későbbiek folyamán, de azért kifejezetten örömmel venném, ha rám figyelne és válaszolna. - Ha megosztasz róla egy-két információt, talán tárgyalhatunk arról, hogy megkapod - próbálok időközben a kapzsiságára hatni, hátha ettől megered a nyelve a félszerzetnek. Nem fogom habozás nélkül átadni számára, ebben biztos vagyok, egyelőre azonban az ígérgetésre helyezem a hangsúlyt, hátha ez hatással lesz rá valamilyen szinten. A válaszai hallatán pedig talán el tudok indulni valamilyen irányba az ékszerrel kapcsolatban. Elhallgatok és tovább figyelem a koboldot, miközben tekintetem a nyitott ajtó irányába terelődik és nagy meglepetésemre Bettyt veszem észre az utcán támolyogni. Habozás nélkül sietek hát ki elé, hiszen biztos vagyok abban, hogy a foglyunk kellőképpen meg van kötözve ahhoz, hogy ne tudjon meglépni azalatt a pár perc alatt, amíg betámogatom a lányt a házba, miután alaposabban megvizsgáltam, hogy jól van-e. Ha szükséges, még odakinn helyre hozok rajta egy-két apróbb sérülést. - Emlékszel rám, Betty? - karolom át - ha engedi - és terelgetem a viskó irányába. - Mi történt? - teszem fel a kérdést számára, hiszen láthatóan nagyon nincs jó bőrben szegénykém. Talán Paisley professzor Exmemorian-ja volt ilyen hatással rá? Sejthettem volna, hogy még túl fiatal hozzá, nem kellett volna hagynom, hogy ezt tegye vele, de akkor és ott tényleg az tűnt a legjobb döntésnek számomra. Így látva azonban igazán kételkedek abban, hogy helyesen cselekedtünk volna. Finite Incantatem – Mágia semlegesítés: Végrehajtott varázslatok semlegesítésére használatos igézés. Ezt használja Lizzy a Galen által megbűvölt nyakéken.
Természetes gyógyító - 7. szint
A Lizzy által alkalmazott szint Betty-n, ha szükséges: 3. szint: Nyílt sebeket is képes azonnal meggyógyítani, de ez nem vonatkozik a törésekre. Elfertőződött sebeket is mellékhatás nélkül gyógyít. Súlyos, de nem halálos és nem hosszú lefolyású betegségeket kézrátétellel gyógyít, utólagos pár órás pihenéssel. (Pl. malária esetén, ha a természetes gyógyító kézrátételt alkalmaz 7-8 óra alvás után a betegség minden tünete eloszlik.)
Látom, hogy Shanna mennyire meghökken, hogy behajoltam, és hogy közlöm is a lehetséges megoldást. Mentegetőzve fel is emelem a kezemet, nem akartam én túlbuzgó lenni, egykori bankárként még mindig bennem van a megfelelési kényszer, s az eredményorientáltság. – Ne haragudj, nem akartam beleszólni. – Nem szégyen az, hogy ha mások előtt elismerem, hogy netán túlságosan is buzgó voltam. Valahol ő a rangidős. Össze kell dolgoznunk, de a gyorsaság a lényeg. Vélhetően ő is tudta már, hogy mi lesz a válasz, én meg konkrétan kilestem a kezéből. Inkább a többiek mondandójára figyelek, most már nagyjából képben vagyunk vele Daniel elmondása alapján is, és így, hogy a varázsszó segít, már nincs is szükség az általam gerjesztett fali felületre. Daniel előreindul, és próbál amit lehet csak semlegesíteni, én aztán nem állítom meg. Shanna viszont besiklik előre, a familiárist küldve a szobába, ami jól fejreáll térben és időben, mintha csak valami antigravitációs mezőbe repült volna. – Hm.. Nehogy leessetek... – Nézek be Shanna után, amikor viszont látom, hogy a pókok vagy menekülnek, vagy támadni akarnak, a fene se tudja most ilyen gyorsan eldönteni. Sürgetőleg intek Alinak és Arthurnak, hogy siessenek már. A falra áttetsző higanyos felületet alkottam, most még kinyúlok érte, és mivel eleve egy fémesre átalakított folyadék, intek a kezemmel, hogy a lábunk alá szilárduljon meg, a Vingardium Leviosa varázslattal lebegtetem a kürtő teteje felé, hogy amikor elkezd minket a gravitáció felfelé húzni, akkor rátelepedjünk, s a varázslattal tompítsam a zuhanást kellemes lebegéssé. . Magam mellett tartom a két fiatal srácot, hogy rá tudjunk lépni, s fel tudjunk liftezni vele. Nem tudjuk, hogy mi vár ránk a kürtő tetején, de a láda viszont marad a helyén, az majd talán egy következő lépés lesz. Most a két kicsivel tudok csak érdemben foglalkozni, Shanna és Daniel már felnőttek, csak megoldják valahogy. Ha plafont értünk, megszüntetem a platónkat, s a pálcával a kezemben körbenézek, bevárva Shannát, hogy ő hogyan jut fel zuhanás nélkül. A gyűrű ugyan nálam, de ha szükséges, akkor vissza is adom neki.
//Anyagmágia 4. : folyékonyból szilárdat is tud alakítani. Vingardum leviossa, tárgylebegtetés//
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Amikor Gerard kimondja a jelszót az ajtó egyszerűen eltűnik a helyéről és szabaddá válik az út előttük. Nem látnak bent egyetlen testvériségist sem, vagy egyéb ellenséget, netán veszedemlet, csak ahogyan Ali is látta egy kis emelvényen ott pihen a ládikó békénsen, mintha csak ez az ajtó lett volna az utolsó akadály. Dany még mindig érzékeli a csapdát és amikor a viharmadár beröppen elég furcsa dolgot tapasztalhatnak meg kintről. A madár ugyanir pördül egyet és olyan, mintha innentől fejjel lefelé szállna tovább, legalábbis ahhoz képest, ahogyan ők állnak. Arthur tenyérnyi vize nem különösebben ér sokat a pókók ellen, mert a két hátul álló srácban realizálódhat, hogy azért vannak jó néhányan és mintha egyre többen sereglenének feléjük. Talán pont a meleg elől menekülnek, amit a tűzgyújtással sikerült csinálni, vagy valaki rájuk küldte őket, ez egyelőre nem egyértelmű. Ali madara bár félelmet kelt bennük, de a kis pókók úgy fest ettől csak szétrebbennek és pont, hogy a kis csapat felé kezdenek el gyosabb iramban szaladni most már a falakon és a plafonon is, mert úgy tűnik a forró fémre nem akaródzik nekik visszamenni. El kell dönteniük, hogy a pókokkal kezdenek valamit, mert pillanatok múlva már a lábaiknál is egyre több van és gond nélkül indulnak meg fel a cipőkön, ha nem igyekeznek. Vagy a termet választják, ahol jelenleg is fejjel lefelé repked a viharmadár. Amennyiben utóbbi és belépnek a terembe, akkor tényleg úgy érezhetik magukat, mint akiket azonnal lefelé húz a megfordult gravitáció és ha nem repülnek ők is, vagy kapaszkodnak meg valamiben, akkor bizony komoly zuhanás vár rájuk, amíg elérik a talajt, ami eddig plafonnak tűnt.
A nyaklánc újra és újra gazdát cserél, pedig még mindig szegény nagyon az erdő irányába vágyik, de marad a lebegés számára. Graysonnál van jelenleg, Selen talán, ha elég ügyes meg tudja szerezni tőle, vagy önként is odaadja, ha amúgy is mentőakcióra indul. Lizzy tehát marad a fél-kobolddal kettecskén, aki idegesen próbál fészkelődni a kötelek között, de egyelőre úgy fest, hogy nem tud moccanni. Lizzy pedig csak a távolból figyelheti, ahogyan a társai eltűnnek a szeme elől és futva távoznak az égő fák irányába. Néhány perc telik csak el, amikor észreveheti az utcán, a háztól nem messze támolyogni Betty-t. Úgy fest, mint aki kb. mindjárt összeesik, épp csak lépkedni tud szegény.
Grayson közben megkapja az üzenetet Danieltől: "a karkötőmön keresztül küldök egy rövid üzenetet a másik csoportnak. Vagyis inkább apámnak, egyfajta kevert nyelven, amit remélhetőleg csak ő ért meg. Az üzenet lényege pusztán, annyi, hogy mi jól vagyunk, már közel a ládához, és a visszakérdéssel, hogy ők jól vannak-e?" A csapat tehát futólépésre vált, ki lábon, ki mancsokon. Az állatok közül Galen éri el elsőként az erdőt. Egyértelműen valamiféle robbanás történt, de első ránézésre nehéz eldönteni, hogy mi robbanhatott fel. A később megérkező többi csapattag is ezt láthatja. A fák itt-ott kidőlve, talán mágia okozhatta, mert a tűz legalább nem olyan nagy. Itt-ott kisebb lángcsoportokban ég az erdő. A foglyok a tisztás szélén, ahol Grayson látta őket, a gyerekek pedig sikítozva, vagy épp fásultan állnak megkötözve a máglya tetején, ami egyelőre nem ég, de ki tudja, hogy mikor visz a szél arra egy égő levelet, vagy faágat. Ginny viszont el tudja kezdeni elrágni, vágni karommal a köteleket, bár mivel sok gyerekről van szó, ez így nem túl gyors folyamat. Grayson madarai célba vesznek több embert is, akiknél már nincs fáklya, jó eséllyel eldobták őket ijedtükben, ugyanis a robbanás hatására többük is a földön fekszik holtan, vagy sérülten nyöszörögve. Lehettek vagy tucatnyian eredetileg, de most már csak a fele van talpon, akiknek a madarak mennek nekik, és Galen is elkap egyet. A védő mágiák hatásosnak tűnnek, a gyerekek egyelőre biztonságban vannak, bár lehet hogy jó lesz őket összeterelgetni, mert ahogyan egyesével kiszabadulnak valószínűleg simán képesek lesznek ijedten szétszaladni, vagy leblokkolva ácsorogni a káosz közepette. A foglyok nem messze fekszenek a földön Galentól még mindig ájultan, nem messze tőlük is egy fa épp komolyabban kezd lángra kapni. Azt viszont még mindig nem tudják, hogy mi vagy ki okozta a robbanást és a tüzet és hogy rájuk vajon veszélyes-e.
//Határidő: március 18., következő hozzászólás: március 19. Az döntsgétek el egymás között végülis a nyakláncot Selen meg tudja-e szerezni, rátok bízom.
Grayson: egy sárgalap//
Alistair Wilson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2021-03-12, 09:58
Ha jól értelmeztem amit láttam, akkor elvileg nem kellene lefelé esnünk, ellenben felfelé végtelennek tűnt, legalábbis így a bevillanás erejéig beláthatatlannak. - Elképzelhető... Nem mélynek tűnt, inkább magasnak.. - válaszolom még Shannanak, de látom, hogy a rúnákkal matekolnak Gerardal és úgy tűnik jutnak is valamire. A légmozgás teljesen minimális ami nekem annyira nem megnyugtató, de nem is esem kétségbe. Épp hogy újra kapok levegőt, nem akarok ismét használhatatlan állapotba kerülni. Noha az illóolajos kendő még mindig az arcom előtt van. Jó helyen is van az ott! Mikor Dany feldobja, hogy megy előre, egy pillanatra elkerekedett szemekkel nézek rá. Van egy olyan érzésem, hogy a srácot marhára félre osztotta a süveg... De azt hiszem, ez nagyon sokakra igaz lehet még az idő előre haladtával. A jelet inkább csak amolyan kényszeredettség miatt vakartam meg, mint mikor valamiről tudja az ember, hogy eddig nem volt ott, és tudat alatt nagyon irritálja és muszáj piszkálnia... Mintha ezzel bármi jobb lehetne, vagy megszűnhetne. Arthur felhívására felé fordulok, és a tekintetemmel követem az övét, hogy mégis mit lát. Ha pedig én is kiszúrom a felénk közeledő apró hadat, egy pillanatra át szalad rajtam a rossz érzés, hogy vajon van-e köze a felbukkanásuknak ahhoz, hogy megnyasztattam a jelet? A familiárisom ismét elő bújik és egy kicsit távolabb vitorlázik tőlünk, ha nem fér el, akkor mint egy denevér kúszik a talajon odébb és útjára enged egy elijesztést azoknak a kis vackoknak. Ki tudja lesz-e haszna, vagy csak annyi, hogy szerencsétlent célba veszik, bár hál égnek, elég gyorsan vissza tud vonulni -remélem...- ha ilyesmire sor kerülne.
//Familiáris: Elijesztés - Képes a célpontjában pánikszerű félelmet kelteni, ami menekülési ösztönben mutatkozik meg. Ha területet akar lefedni, akkor két méteres körben mindenkin végigszalad egy félelemhullám, de minél több a célpont annál jobban mérséklődik a hatás. (Lehet csupán 5-30 másodperc)
Úgy érzem, a szerelem felelős az alternatív világokért… Mert ennyi energia nem fér el egyetlen valóságban!
Arthur West
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2021-03-11, 23:32
To: Gerard, Dany, Shanna, Alistair
Hamar realizálódik bennem, hogy én az ajtónál nem leszek hasznos. Csak útban lennék és valószínűleg valamit, vagy valakit el is törnék. Az meg egyáltalán nem hiányzik nekünk. Így is elegen vannak ott. Tehát magamra öltöm az "őr" szerepét és a folyosót és a folyosót, a falakat és a plafont is nézegetem. Ha esetleg a többiek felöl jön támadás, annyi baj legyen. Nem igazán izgat még egy sebbel több, vagy kevesebb lesz. De az már egyértelmű, hogy én nem fogom hagyni, hogy rajtam keresztül átjusson valami, vagy valaki a többiekhez. De azért remélem, hogy sietnek ott hátul, mert én egyedül a ropi testemmel nem kicsit vagyok könnyű célpont. Eleinte semmi sem történik, így nyugodtan állok az út közepén és nézelődöm, mintha csak a barlang szerkezetét, mintázatát tanulmányoznám. Kezdtem már azt gondolni, hogy nem lesz semmi, de tévedtem. Itt-ott feltűnt egy fekete "maszat", ami elsuhant a szemem elől. Ha csak egyszer láttam volna azt hinném hallucinálok, amennyit én alszok az elmúlt években. De egyre többször láttam mocorogni, ami miatt kicsit megfagyott a vérem. Nem csak az zavart össze, hogy nem tudom, mennyire bízhatók az érzékeimben, de azt sem tudtam eldönteni, hogy mi volna a legmegfelelőbb lépés. Oda menni és megnézni mi is az, vagy szólni a többieknek. Ajkamba harapok, ahogy egyre inkább realizálódik bennem ez egyáltalán nem normális viselkedés semmilyen állattól. A pókok nem járnak csapatokban, a hangyák meg ennyire nem láthatók. Ezek nem szokványos rovarok, már ha azok. - Szerintem nem vagyunk egyedül... - nyilvánulok meg míg teszek egy lépést hátra. Bal kezem a táskámban a bájitalok nyakát simogatja, míg jobbommal kész vagyok, hogy baj esetén azt a kicsi kis vizet megidézve elriasszam a fekete akármit. Ha valóban rovar, akkor annyi előnyöm van, hogy a rovarok nem szeretik a vizet.
From: Arthur
// Vízmágus 1.szint
Tenyérnyi víz megidézése, tehát nem hal szomjan. 3 percig képes a víz alatt levegő nélkül lenni. Érintésével képes egy vödörnyi vizet 10 fokkal lehűteni. Jobban viseli a hideget, mint mások, nem fázik, amikor más már kabátot visel.
Selene White
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2021-03-11, 20:17
Egy pillanatra a tanerőre pillantok, de másodpercnyi habozás után átadom a láncot. Nem az enyém, felesleges lenne magamnál tartanom, s annál többet nem fogok megtudni róla, mint amit már kiderítettem. Szóval megválok tőle, bármennyire nem akarok. Talán jobb is így; egy ideje inkább elengedem azokat a dolgokat, amik túlságosan vonzanak. Kivéve persze apám rejtélyét, de az egészen más tészta. Éppen visszabiccentek a szőke lánynak, mikor észreveszem a házimanó eltűnését… felettébb gyanús, de valószínűleg nem érezte magát biztonságban velünk. Lehet így látatlanul nekem se tetszene a csoportunk, mindenesetre inkább a jelenlévő problémával foglalkozok. Sikeresen megbéklyózom hát a félkoboldot és szerencsémre a Prof bevállalja az elmekutatást. Ha közben alkalmam van rá akaratlanul is visszaszerzem a nyakláncot. Valamiért magamnál akarom tudni. Miközben úgy sorolja a látottakat, mint egy látó, hallom a hangján, hogy nem tetszik neki, amit lát. Nem csodálom, eléggé érdekes képet fest, de a képzelet mindig rosszabb, mint a valóság. Ellenben a robbanás, ellégé rémesen hangzik, nem is tudom mikor hallottam utoljára ilyet, ha egyáltalán… A két animágussal ellentétben én nem rohanok azonnal a vesztembe. Kétkedve nézek Lizzyre, no nem mintha nem bíznék a képességeiben, de nem akarom egyedül hagyni. Sóhajtva adom át neki azt a hülye nyakláncot, ha sikerült megszereznem Paisleytől. - Ha bármi van küldj egy patrónust, rendben? – Ugyan nem vagyok jó a helyváltoztató varázslatokban, s lehet ez a hely védve is van, de talán futó távolságon belül leszünk. Vagy majd ide küldöm Galent. Ezekután én sem habozok tovább és megindulok a fáklyás menet után. Rohanva bár, de még időben utol érem a másik kétlábút (Grayon), az én szakomon fontos az erőnlét. Pálcát kivonva érkezem meg a helyszínre és először igyekszem a gyerekek irányába küldeni egy Protego Maxima*-t. Nem tudom, hogy tűz ellen is véd-e, de majd kiderül. Ha ez sikerül akkor tovább megyek a két foglyot keresni, hiszen végül is értük jöttünk! Amennyiben nincsenek maguknál, ők is kapnak egy védelmet, s bár szívem szerint azonnal vinném őket vissza az Ollivander lány őrizetébe. Helyzettől függően lehet meg is teszem. Ha pedig észnél vannak, akkor Stupor*-ral próbálkozom, ahogy az időközben rám támadók ellen is.
//*Protego Maxima: Egy láthatatlan falat teremt. Elég erővel elvégezve hátra is vetheti a körülötte állókat.
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2021-03-11, 17:44
A foglyok & Ginny
[You must be registered and logged in to see this image.]Magam sem változom vissza, animágus alakomban figyelem Galen mellett a történéseket. A koboldszerű lény nem igazán akarja megadni magát, viszont a legilimenciával elérnek egy s mást és még így, macskamedve alakomban is jól láthatóan meglepődött és rémült arcot vágok annak hallatára, amit elmondanak a többiek. Innen már biztos vagyok abban, hogy indulunk és megnézzük közelebbről a fáklyás alakokat. Nem bánom, hogy az erdőben amikor megláttuk őket, akkor nem rögtön odarontottunk, így több - biztosabb információval rendelkezünk és talán előnyt is tudunk kovácsolni mindabból amit hallottunk most. A robbanásra ijedten nézek hátra, a villanások és füst következik, majd ismét villanások. Lehet, hogy párbajoznak, lehet, hogy valami más, de miután a professzor és Galen elindulnak, én sem habozom és animágus alakomban, lábaimat szedve követem őket. Ugyan kicsit lemaradok, de mire Galen eléri a célpontokat, addigra már én is látótávolságba érek és körülnézek mielőtt ész nélkül belevetném magam a robajba. A magam alakjában nem valószínű, hogy bárkit is le tudnék teríteni, így úgy döntök, hogy a gyerekeket veszem célba és ha sikerül megkerülnöm a fogva tartókat, akkor a kikötözöttekhez sietek és éles karmaimmal megpróbálom kiszabadítani őket. Ha nem sikerül, vagy ellenállásba ütközöm, akkor a lehető leghamarabb változom vissza és pálcámat megragadva védekezem, majd támadok is, hogy a meglepetés erejét kihasználván, ha sikerül, hatástalanítsuk őket és kiszabadítsuk a gyerekeket.
//Animágus III. I. Képes felvenni egy általa választott állat alakját, ami nem lehet mágikus lény és később nem változhat az alak, amit egyszer elsajátított. Az állat fajtájának kiemelkedő példánya lesz. II. Képes részlegesen felvenni az általa birtokolt animágusi alakot, tehát pl. csak egy macska karmait, vagy egy sas szárnyát. Persze ezeket emberi méretezésben. III. Alakváltás nélkül is használhatja az állati alakja állati képességeit, pl. a macska sötétben látását, vagy egy kígyó hőérzékelését.
A csapatmunka az, amikor sokan csinálják azt, amit mondok.
Átadom tehát Gerardnak a gyűrűt, hátha segítégére van az ajtó mókolásával, hogy minden figyelmemet a füzetnek szenteljem és a felbukkanó ismeretlen rúnák megfejtésének. Jó boszorkány lévén nem olvasom fel hangosan, ami a szemem előtt összeáll a füzetnek hála, mert első olvasásra nem tudhatom, hogy valami litániát vetettek-e elém csapda gyanánt. Egyáltalán nem hiányzik nekünk, hogy valamit pont én hívjak életre, így is ránk akar szakadni a járat és még mindig halványan körbeleng minket a halál szaga. - Ha nem látod a tetejét, talán nincs is és az lehet a megoldás a kijutásra, ha ránk omlik ez az egész járat. Talán éppen egy vulkáni hegy közepén vagyunk. - válaszolom Alistairnak, kicsit hümmögve, hiszen a figyelmem nagy részét a rúnákra szentelem. Ahogy végigszalad a tekintetem rajta azonnal elmosolyodom, de Gerard azonnal mellém lép és belehajol a jegyzetekbe, nem várva meg, hogy én mire jutottam. Kicsit felszalad a szemöldököm, de nem mondok semmit, nem lenne értelme annak, hogy versengjünk, hogy ki arathatja le a babérokat a számomra is teljesen nyilvánvaló megfejtésért. Csak bólintok, de miután Dany elküldte az üzenetet az apjának - gondolom -, egy kicsit óvatosan lépek mellé. - Nem akarlak élő pajzsnak használni, Dany. Ha sikerül kinyitni az ajtót akkor is én lépek be először, ha innen nem tudod pontosan megállapítani, hogy mi számít ránk, akkor lehet, hogy az ajtón túl már is túl késő lesz. - tartom egy kicsit vissza, nem jellemző rám, hogy meggondolatlan lennék és úgy, hogy Gerard az ereklyevadász szakról jött át még csak két éve a többiek pedig kvázi civilek, hiába hajt, hogy rátaláljak a ládára és persze Mitchellre is, nem bármi áron. Nem mások élete árán. Szóval ha a Tükör volt a jelszó, vagy Gerard anyagátalakításával idézett tükre válik az átjáróvá, a familiárisomat küldöm előre, ami képes a villámgyorsaságra, így ügyesen tudja megfagyasztani az időt vagy pajzsot vonni körénk, ha erre szükség van és a láda körül ott találnánk egy-két rendvédő Testvériségist. Túl sok jele van a halál ereklyéinek, bár nem tudom, hogy miért kötött szövetséget a két ellenségünk, de egyértelműen megtörtént és ezzel csak még tovább nehezedett a dolgunk. Mikor lettek a megalomán gonoszok még is csak ennyire együttműködőek egymással? Legalább ennyi előnyünk volt, hogy ők is ugyanúgy ölték egymást, hiszen csak egy ilyen lehet hatalmon, de úgy tűnik ez az előnyünk oda. Előre figyelünk mind Arthuron kívül, így hát minden más mögöttünk... meglepetés még... Remélhetőleg nem is szembesülök velük, ha elég fürgén követem a familiárisomat.
// Viharmadár képesség: 1. Villámgyorsaság: Képes az idő tört része alatt eljutni egyik pontból a másikba és megtenni dolgokat. A sebessége az alap sebességének 3-szorosára nő. (cselekedhet hármat? Mesélő néni eldönti mi fér bele. ) HA szükséges, mert van bent valaki és nem csak mágikus/mechanikus csapdák, akkor a madár azonnal: 2. Időfagyasztás: A familiáris képes rá, hogy befagyassza az időt egy adott helyiségben, vagy nyílt téren 5 méter sugarú körben. Ezen a területn mindenki mozdulatlanná dermer kivéve a familiárist és gazdáját. Az idő befagyasztása addig tart, amíg a familiáris gazdája szeretné, de maximum 5 percig. 3. Pajzs: Képes létrehozni egy mágikus pajzsot önmaga és gazdája köré, mely védi őket fizikai behatásoktól. A pajzs néhány percig aktív. //
Érdeklődve hallgatom a professzort és mit ne mondjak, eléggé ledöbbentő tények elé állít minket, bár kétségtelen volt, hogy valami rossz zajlik ott az erdőben és az nem mályvacukor sütögetés. Bólintok egyet a professzor szavaira, miszerint nekünk kellene mennünk először. Alapból ez lett volna a terv, úgyhogy nem fogok ellenkezni. Az animágus alakomról továbbra sem vagyok hajlandó váltani és bár a vicsorgás nem ér sokat a kobold makacsságára, inkább megfordulok és az ajtó felé állok. Valahol ekkor robbanhat ki az ajtón át professzorunk is, szinte időt nem adva arra, hogy kapcsoljak és menjek vele, ezért pár méterre lemaradok, de egész hamar beérem. A madárraj mögött loholok sebesen, majd ha az kellőképpen elterelte a fáklyások figyelmét, kiugrok mögülük és az első célpontra vetem magam. Ha varázspárbajról van szó, akkor azt az alakot veszem célba, aki épp pálcát vagy egyéb mást lendítene támadás gyanánt. Magam alá gyűröm a tagot, aztán ha látok a füstben valamit, a gyerekek vagy egyéb jel után kutatok tekintetemmel. Amennyiben sikeres a manőverem, visszaváltozok emberi formámba, s tarkójánál fogva szorítom a földre az emberünket. Pálcámat előrántom és egy Protego Totalum bűbájjal falat vonok fel magunk köré, így remélhetőleg senki se be, se ki.
//Animágia I. Képes felvenni egy általa választott állat alakját, ami nem lehet mágikus lény és később nem változhat az alak, amit egyszer elsajátított. Az állat fajtájának kiemelkedő példánya lesz.
Protego Totalum Egy láthatatlan falat teremt. Elég erővel elvégezve hátra is vetheti a körülötte állókat. Harry Potter a Trimágus Tusára készülve tanulja meg ezt a bűbájt. Később számtalanszor használják. Hatása erősíthető; három ilyen változata ismert: protego totalum, protego maxima és protego horribilis. A latin „protego”, megvédeni szóból.//
Daniel G. Paisley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2021-03-07, 15:42
Egy újabb ajtó. Újabb mágikus akadály. Remek. Akárki is rejtegeti itt azt a nyomorult labdát, az illető semmit sem bízott a véletlenre. Szóval, ahogy Shanna elkéri a kis jegyzetfüzetemet, amibe korábban jegyeztem fel az előző ajtó véseteit, úgy készségesen nyúlok bele a táskámba, és adom át neki a kért tárgyat. Sőt még egy kis ceruza is mellé van tűzve. - Látsz hasonló jeleket? Azon el lehet indulni? - teszem a fel a kérdést az aurorlánynak, miközben én inkább a képességemre fókuszálok. Hátha megérzek valamit. És hát mondjuk valamit tényleg sikerül kiérezni. - A láda egyértelműen az ajtó túloldalán van, de érzek valami mást is. Erőteljes védő mágia veszi körül. Nem tudom pontosan meghatározni, de ha túl is jutunk az ajtón, óvatosnak kell lennünk. - osztom meg a kiérzett információkat a többiekkel, bár ez nem könnyít sokat a helyzetünkön. - Megyek előre, hátha kiérzem, hogy miként tudjuk semlegesíteni a védőmágiákat. - ajánlom fel. Bár a legkevésbé sincs kedvem bemenni oda. De még mindig nekem van a legtöbb esélyem. Shanna szavai, hogy másoknál is vannak ilyen képességek, éppen csak annyira nyugtatnak meg, hogy képes legyek Ali szavaira is odafigyelni. Bár őszintén kíváncsi lennék, hogy kinek milyen adottságai vannak még. - De. Amióta elváltunk nem tudunk róluk semmit.- válaszolom Alistair felvetésére, és a karkötőmön keresztül küldök egy rövid üzenetet a másik csoportnak. Vagyis inkább apámnak, egyfajta kevert nyelven, amit remélhetőleg csak ő ért meg. Az üzenet lényege pusztán, annyi, hogy mi jól vagyunk, már közel a ládához, és a visszakérdéssel, hogy ők jól vannak-e? Talán nem a megfelelő pillanat üzengetni, de most hogy Ali felhozta, már kezdek aggódni a másik csapatért. Jó lenne tudni csak annyit, hogy az apám és Lizzie jól vannak. Mindeközben ha Gerardnak és Shannának sikerül megoldani az ajtó rejtélyét, akkor előre lépek, és óvatosan a képességemmel vizsgálódva lépek át rajta. Hacsak Gerard és Shanna meg nem állítanak. Ha netán az aurorok mennének előre, akkor is figyelek, hogy ha új megérzésem támad, akkor figyelmeztethessem őket.
//Relikviamester: 2. szint: Relikviákon és ereklyéken kívül képes érzékelni, hogy 10 méter sugarú körben van-e varázstárgy, és hogy milyen irányban. Megérzi az átkokat, csapdákat egy-egy tárgyon.
Láda//
ϟ”Az igaz ügyért küzdeni még akkor is kötelesség, midőn már sikerhez nincsen remény.”ϟ
Értően bólogatok Shanna szavaira, igen, ezek a képességek csak úgy a semmiből jöttek, bár egyes aurorok szerint valami mágikus vihar söpörhetett végig a Roxforton, de még a környékén is, innen származtathatóak. Kiváncsi vagyok, hogy Arthurnak milye van, és arra is, hogy Alistair születése óta birtokolja az adományait, vagy ő is csupán szerezte valahogy. Nem igazán értem, hogy Shanna miért adja át a gyűrűt, lehet, hogy a nagy vizsgálódás közepette eszébe jutott valami, vagy nekem kerülte el a figyelmemet, de szótlanul átveszem, és a saját ujjamra húzom. Tisztes távolból próbálom a fényt tompítani, nehogy beleesek közben valami csapdába. Amikor tompult a vakítás, akkor közelebb araszolok, hogy aztán belekukkantok a jegyzerekbe, amit a lány nézeget, s az értelmezhető szavakká formálódó rúnákra pillantok. – Találós kérdésekben jó vagyok. Tükör. – Közben azért Alistair szavaira is figyelek, bár nem derül ki belőle, hogy a kürtő lefelé, vagy fel vezet. Nem mindegy, hogy beleesünk-e valamibe, vagy föntről jön az égi áldás, valamiféle lezuhanó csapda kíséretében. Vagy mint azok az idegenek, akik a Royal Albert Hallban voltak. Bárhogy is legyen, óvatosnak kell lennünk. Tükröm ugyan nincsen, és Shanna az egyetlen boszorkány köztünk, de azért töröm a fejemet, mivel is lehetne tükröződő felületet képezni. Vízzel, az biztos, de az nem függőleges. Észreveszem, hogy Ali a kezét vakargatja, ahol a különös rúna van, amit ők kaptak, rajtam pedig csak megjelent. – Nem tudom, valami szerepe biztosan lesz. – Mindenesetre békén hagyom az ajtót, s a barlang falhoz lépek vissza, amely a legközelebb van az ajtóhoz, és ha féloldalasan is, de valamellyest rá láthat. A hideg kőhöz érintem a tenyeremet, megpróbálom amolyan fémes-higanyos állagúra átformálni, legalább pár pillanatra, hogy tükröződő felületet érjek el vele. Ha sikerül, és példának okáért valami kapu jellene meg, akkor óvatosan lépem át, mert ha Alinak igaza van, akkor mélyre eshetünk! A kapott gyűrűre is figyelek, hátha ránt valamilyen irányba, noha tudjuk, hogy a láda már az ajtó túloldalán van. Már ha igazi, és nem csapda az is.
//Anyagmágus 4. szint, akár más halmazállapotúra is változtathat szilárd felületet//
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Nagyon úgy tűnik számomra, hogy a koboldot egyáltalán nem hatják meg a fenyegető szavaim. Pedig itt és most tényleg nincs olyan helyzetben, hogy egykönnyen szabadulhasson, ezt ő is tudhatja. Esetleg ennyire fontos lenne számára a nyaklánc? Tényleg lenne valamiféle köze Bellatrix Lestrangehez? De mégis miként? És hogyan került pont ide? Annyi kérdés kavarog ezzel kapcsolatban a fejemben, hogy kissé meg is fájdul, miközben a koboldot méregetem tekintetemmel. Igyekszem legalább így sakkban tartani, hogy időben értesíthessem a többieket, ha esetleg szökni próbálna. Bár, kétséges, hogy az én reflexeim gyorsabbak lennének egy jaguárénál. Ha Galen ebben az alakban ugrik neki, egyértelmű számomra, hogy ki lesz a gyorsabb és nem pont a kapzsi félkobold mellett tenném le a voksom. - Ez jó ötlet - biccentek egyet elismerően Selene irányába, amikor felveti a legilimenciát. Sejtem, hogy mi aligha értünk az ilyesmihez, úgyhogy az egyetlen esélyünk ebből a szempontból csakis Dany nevelőapja lehet. Várakozón meredek hát irányába és határozottan megkönnyebbülök, amikor láthatóan sikerrel jár a varázslata. Ez az állapot se tart azonban túl sokáig, mivel a férfi arckifejezése mindent elárul számomra a látottakról. Valami nagyon nincs rendjén, habár ezt azért már sejtettem a gondolatolvasás előtt is. - Tessék??? - hördülök fel, amint meghallom a gyerekekre vonatkozó információkat, majd olyan gyilkos tekintetet kap részemről a félkobold, amilyet csak képes vagyok produkálni. Látta őket és nem tett semmit? Ezek szerint vagy nagyon kapzsi, vagy a nyaklánc bír számára akkora értékkel, hogy még egy csapat ártatlan gyerek élete sem érdekli egy fikarcnyit sem. Bár, ha a dolog erkölcsi vonzatát vesszük figyelembe, akkor nincs olyan érték, amely mérlegre állítható emberéletekkel. A villanás, amely az erdő irányából érkezik, kizökkent a gondolataimból, majd ösztönösen fordulok a fák irányába. Szinte egyből arra gondolok, hogy egy mágikus csata lehet ez, hiszen az újra és újra felvillanó fény ezt sejteti. - Ebben talán mások megelőztek minket - állapítom meg Paisley professzor szavai hallatán, miközben ő kirohan a házból, hogy cselekedhessen. Nekem azonban jóformán fogalmam sincs arról, mit is kellene tennem. Egyrészt elég nagy a késztetés arra, hogy utána rohanjak és bevessem magam én is az erdőbe, de közben itt van a megkötözött félkobold, akivel nem tudom, mit is kellene kezdenünk. Határozottan tud valamit a nyakláncról, szóval nem hiszem, hogy jó ötlet lenne elengedni és valakinek maradnia kellene vigyázni rá. Úgy döntöttünk ugyan, hogy nem válunk szét, de itt és most ezt kívánja meg a helyzet. - Majd én figyelek rá - szólalok meg, szavaimat Selene felé intézve, ha esetleg a lány még nem rohant volna a professzor után. Pálcámat a koboldszerzetre szegezve álldogálok a helyemen, nem túl közel merészkedve hozzá, nehogy valamiféle óvatlan pillanatot kihasználva támadhasson rám. Bár, ez megkötözve szép helyzet lenne... - Menj csak nyugodtan, ha szeretnél - teszem azért még hozzá, habár magamban azt kívánom, hogy legalább mi ketten maradjunk együtt. Ha valaki(k) esetleg visszatérnének a házhoz, akkor egyedül vajmi kevés leszek ellenük.
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2021-03-06, 19:56
A nyaklánccal nem jutok előrébb, mint Selene, vagyis nem tudok meg többet annál, mint amit Selene elmondott. Nem bánom, jó ez így, nem tartom feleslegesnek a próbálkozást olyan szinten, hogy hiszek a több szem többet lát mondásban, s ehhez mindenkor igyekeztem tartani magam. Nyomozónak ugyan pocsék vagyok, de a legilimens sikerül, s a döbbenetet bár szeretném, mégsem tudom letörölni a képemről. Szinte a kifürkészett gondolatok észlelésével egyidőben nyitom szóra ajkaim, hogy megosszam a többiekkel mindazt, amit megtudtam az imént. - Gyerekek vannak máglyára állítva az erdőben. Korban nagyjából Bettyvel egyidősek lehetnek. A kis barátunk.. - célzok itt a koboldra erős idézőjelekkek hangomban. - ..pedig két alélt szerzetet szeretett volna kiszabadítani. Egy férfit és egy nőt. Persze lebukott, szóval a dolog nem jött össze, kénytelen volt elmenekülni, mert lebukott. Mondanám tovább, de a robbanás hangja megakaszt. Ösztönösen fordulok a hang forrása és a villanás helye felé. - Nem hagyok megégni egy csapat gyereket! - dörren szigorúan a hangom, s egy amolyan "nincs az az isten" elmormolása kíséretében elindulok a házból kifelé. - Úgy vélem, hogy a lamentálás ideje lejárt. Muszáj a csapat közelébe férkőzni, mert úgy juthatunk a foglyok közelébe is. Ti esetleg feltűnésmentesebben tudnátok ténykedni, lévén van állati alakotok. - célzok Ginnyre és Galenre, s fordulok feléjük. Már persze ha követtek az ajtó felé, s nem maradt mindenki a ház belsejében, hogy én meg a semminek beszéljek. - Ha azzal vannak elfoglalva, hogy leszereljenek minket, mert a gyerekeket akarjuk a máglyáról lementeni, akkor közben talán nem figyelnek oda a felnőtt foglyaikra se. - fejezem be a gondolatmenetet, s gondolkodási időt nem hagyva elindulok vissza az erdő felé. S hogy ne azonnal mi magunk keltsünk zavart, egy csapat madarat idézek (Avis), majd pedig rájuk eresztem a támadtató ártást is, remélve, hogy a fáklyás társulást kellően megzavarhatja a hirtelen köréjük sereglett nem túl békés madárraj. Már persze ha a varázslatok egyáltalán sikerültek részemről.
//Avis! Madáridéző bűbáj Madarak röppennek ki a pálcából. HP4 Ollivander használta Viktor Krum pálcájának tesztelésére. A 6. részben Hermione Granger használta az Oppugno ártással. - A latin „avis”, madár szóból.
Oppugno Támadtató ártás Gyengébb lényeket támadásra bír. HP6 Hermione Granger használja megidézett kanárijain Ron Weasley ellen. A könyvben egyedül az Avis bűbáj teremtette állatokkal használták. A latin „oppugno”, megtámad szóból.
És ez az a pillant, amikor az erdő irányából egy kisebb robbanásra figyelhetnek fel. Azért nem remeg bele a ház fala, és nincs gombafelhő sem, de egyértelmű a villanás, a füst és mintha amennyire innen látni lehet olyan távolságba néhány újabb villanás is kötvné. Mágikus csata? Vagy lövések? Netán ég az erdő?
//Határidő: március 11., következő hozzászólás: március 12.
Gerardnak sikerül csökkenteni a fényt kezelhető szintűre a varázslatával, bár kilincset még mindig nem sikerült kitapogatnia az ajtón, már persze, ha megpróbálja és nem hallgat Shannára. Viszont most hogy már nem vakítja el őket a fény az ajtón egyértelműen vésetek húzódnak végig. Elsőre hasonló rúnáknak tűnnek, mint amiket Dany látott az előző ajtón és lejegyzetelt, bár ezek egészen más sorrendben vannak, ám ahogyan Shanna megkapja a füzetet és azzal próbálja összehasonlítani a szeme előtt, mintha csak megelevenednének a rúnák és szépen betűkké alakulva már értelmezhető mondatokká állnak össze.
"Ha rám nézel, visszanézek, ha rám nevetsz, kinevetlek. Tiszta, igaz és hű vagyok, kedvedért én nem hazudok."
Dany az ajtón nem érzékel ugyan csapdát, de azt igen, hogy a már egyértelműen bent lévő láda bizony komoly védelem alatt áll. Azt innen még nem tudja meghatározni, hogy pontosan mifélében, de olyan erős a mágikus jelenlét, hogy még a vakos ajtón is simán átsüt. Alistair légmozgást minimálisat érzékel, de van. Olyan, mintha gyengécske huzat lenne, a füst ugyanis nem egy irányba mozog, hanem mintha csak ide-oda inogna időnként. A pókos jegy egyelőre nem reagál a dörzsölésre, legalábbis nem érzékelhetően. Viszont amíg az ajtóval szöszmötölnek talán csak a tétován álldogáló Arthur az egyetlen, aki kiszúrhatja maguk mögött a folyosó falán és a padlón is az apró fekete pontokat, amik gyorsan cikáznak-ide oda. A többiek elvileg előre figyelnek, de a Mardekáros srác láthatja, hogy időnként egy-egy kis fekte pont átcikázik a szeme előtt, talán apró pókók lehetnek? Innen legalábbis pici bogaraknak tűnnek.
Selene már nem kap választ, mert a is házimanó köddé válik. Galen és Ginny egyelőre nem tapasztalnak komolyabb veszélyt az erdő irányából, a félkobold ellenben nagyon szúrósan néz és úgy fest Lizzy fenyegetése nem ér nála sokat. Sajnos a koboldok sokkal kapzsibbak annál, mintsem hogy puszta fenyegtőzés, vagy vicsorgás érne elleük valamit. A kötél ellenben gond nélkül tekeredik az apró termetű alak köré, hiába próbál meg fészkelődni és ellenállni, de nem sok esélye van, csak mérgesen fújtat. Grayson nem érzékel a nyakláncon egyebet, mint Selene, hogy mentális ellenállással ruházza fel a viselőjét és hogy igen szoros kapcsolatban áll a gazdájával. Az elmekutató varázslata ellenben sikeres. Annyit lát a fél-kobold emlékei alapján, hogy ő bizony sokkal közelebb jutott a fáklyás csapathoz, mint amennyire kis csapatunk látta őket messziről. Hogy pontosan mire fájt a foga az nem derül ki, az viszont igen, hogy a tisztáson vagy egy tucat fáklyás alak állt körbe egy máglyát. A máglyán Bettyhez hasonló korú riadt gyerekek voltak kikötözve. A fél-kobold ellenben nem velük foglalkozott, hanem két ájult alakot, egy nőt és egy férfit próbált talán kiszabadítani, mert hozzájuk akart odaférkőzni, de hamarabb kiszúrták majdnem, ezért végül kereket oldott. Talán már ott is a nyakláncra fájt a foga, csak nem tudta, hogy az itt maradt az épületben. És ez az a pillant, amikor az erdő irányából egy kisebb robbanásra figyelhetnek fel. Azért nem remeg bele a ház fala, és nincs gombafelhő sem, de egyértelmű a villanás, a füst és mintha amennyire innen látni lehet olyan távolságba néhány újabb villanás is kötvné. Mágikus csata? Vagy lövések? Netán ég az erdő?
//Határidő: március 11., következő hozzászólás: március 12.
Grayson: első sárgalap//
Arthur West
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2021-03-04, 22:13
To: Gerard, Dany, Shanna, Alistair
Sose gondoltam volna, hogy egyszer itt kötök ki. Egy barlangban, ami nem sokára ránk omlik, plusz egy ideig pátyolgatni kell néhány embert, arról nem is beszélve, hogy nem is olyan régen még égő élőholtak állták utunkat. Nagyon természetes dolgok ezek, és még én vagyok a sötétvarázsló... Átérve a hídon először Dany és Alistair állapotát nézem meg, hogy minden rendben e tovább tudnak e jönni. Dany hamar összeszedi magát és megy is Gerard-nak segíteni. Alistair meg... a hangját elnézve finoman megpaskolom a vállát ezzel bíztatva. Nem vagyok orvos, sőt a növényekhez sem értek túlságosan, fogalmam sincs mit kéne tenni egy ilyen helyzet után, szóval csak mentális segítséget tudok nyújtani. Amikor Shanna rám néz, hogy nekem is van valami képességem, ezért is tudtam vizet idézni farkasszemet nézek vele. Nem ez az egyetlen képességem sajnos és van egy olyan érzésem, hogy ha kiderülne akkor aligha hagynám el a barlangot... De inkább nem mondok semmit és keresek valamit, amivel segíteni tudnék. Dany figyelmeztet minket, hogy a hőátadás miatt nincs túl sok időnk. Én nem értek ehhez, de valamennyire sikerül megértenem, mi is a probléma. Elkezdek táskámban kutakodni, de hamar realizálódik bennem, hogy lehet nem kéne. Magamat ismerve csak rontanék a helyzeten, arról nem is beszélve, hogy a körülményeket nézve nagy eséllyel csak pazarolnám a bájitalaimat. A híd másik felén, azért voltam bátrabb, mert tudtam nem lenne hatással semmire, ha esetleg nem jönne be az elméletem. Úgy tűnik, hogy itt nem tudok mihez kezdeni magammal, szóval inkább csak "őrt" állok és a többiek biztonságára figyelek. Én nem félek "feláldozni" a saját épségemet, ha azzal a többiek némileg sértetlenek maradnak. Alistair szavaira gyorsan realizálódik bennem a tény, hogy én teljesen megfeledkeztem a másik csapat létezéséről... Na ezért nem leszek én soha vezető alkat. Elfelejteni egy ilyen dolgot... Erre még az sem kifogás, hogy még gyerek vagyok.
From: Arthur
Grayson Paisley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2021-03-03, 22:11
A fontos kerdesek az urnot illetoen mar elhangzottak elottem igy en magam a betoppano animagusaink es a koboldszerzet jelenletere fokuszalok inkabb. Levegot veszek egy valaszhoz - lenyelve a “nincs az a Merlin”-felszolalast ami gobdolatban a nyelvem hegyere tolul. Kezemet nyujtom a medal fele, hogy mig a ket lany Lizzy es Selene targyalni probal a ferfivel, addig magamhoz vehessem a targyat. Azt mar tudjuk rola Selene altal, hogy Bellatrixhoz es valami idocsavarhoz kotodik es azt is hogy nem tul eros, de valamiert fontos a koboldnak, szoval szeretnem inkabb targyalasi alapkent atvenni. Sepene ugyis koboldot kotoz - ami remek otlet - az animagusok jeleztek hol vannak az eddig es ne tovabbnak a hatarai, igy ugy velem egyelore mas amugy se foglalkozna a targgyal.
-Mire kellene ez neked? - lengetem meg az ekszert ha nalam van, ha nincs akkor csak celzok ra. Ahogy Selene mindja, buzonyitek kell a szavahihetosegrol, s az informacioadogatast kezdhetjuk ezzel is. Nyilvan nem ez a legfontosabb kerdes a magunk missziojat illeton de mivel a ferfinek lathatoan ez a prioritas, igy talan innen nezve el tudunk indulni a “beszelgetessel” valamerre.
-Demonstrate! - mondom ki a magikus targyra, hatha van mit megtudjunk rol amit meg nem tudunk, de inkabb azert hogy figyeljem kozben az alacsony szerzet reakcioit ha netalan az ekszer olyan tulajdonsagai kerulnek most kozszemlere amik szamara jobbak lettek volna rejtve. Es bar nem vagyok legilimentor hogy mindenfele varazs nelkul menjen, de a varazsiget ismerem ami, igy a palcamat a koboldszeru ferfire szegezve el is vegzem azt, hatha a gondolatai elarulnak valamit amit o amugy nem mondana el.
-Legilimens!
//Demonstrate Kimutató bűbáj Valószínűleg megmutatja egy mágikus tárgy rejtett tulajdonságait. HP6 Hermione Granger használja a Félvér Herceg könyvén. Később Ernie Macmillan használja az egyik bájitaltan órán. - A latin "demonstro" (kimutat) szóból ered
Legilimens Gondolatolvasó bűbáj Az elvégző belelát a célszemély gondolataiba, érzéseibe. HP5 Perselus Piton ezzel oktatja Harry Pottert okklumenciára. Tehetséges legilimentornak nincs szüksége a varázsigére, hogy belelásson más fejébe. A latin „legere” (olvasni) és „mens” (ész) szavakból.
- Ez nem feltétlenül így működik…- Jegyzem meg kedvtelenül. Se időnk, se kedvem magyarázkodni ebben a témában. Sehogy sem leszünk előrébb pláne, ha meglengetem, hogy egyikünk is simán kiadhatja az infókat a jövőben. Ne húzzuk fel magunkat egy esetleges lehetőségen. Az is előfordulhat, hogy nem a jövőből jöttek; igazából bármi lehet. Ezzel igyekszem nyugtatni magam, de bele telik egy jó percbe mire sóhajtva magam mögött hagyom a pillanatnyi depressziót. Azt mondta egyszer apám, hogy csak akkor vesztettél igazán, ha már nem lélegzel. Mindig van lehetőség egy sorsfordító helyzete, még akkor is, ha teljesen kilátástalannak tűnik minden. Az új információ segít, hogy ne akarjam itt és most feladni ezt az egészet…Nem mintha lenne kiút innen, amíg ezek a csinos tetkók belevannak vájva a bőrünkbe. Esküszöm csináltatok egyet a helyébe, amint eltűnik. - Ki az úrnőd? – Teszem fel nyersen a kérdést. Lizzy meglepődöttségét nem értem, de talán nem nagyon fordult még meg olyan helyekben, ahol házimanókból áll a személyzet. Nálunk is vannak páran, bár mi nem bánunk velük barbármódon. Anyának sokat segítettek, amikor eltűntem az előző kaland során. Az érkezőkre elismerően nézek, persze kivéve a félig koboldszerzetre. Bár egyetértek a többiekkel, azért a fenyegetőzésbe nem szállok bele. Lizzy heves természetű lány, s talán elhamarkodott döntés lenne, ha mind ketten neki esnénk. - Talán, ha tudnál valamilyen módot arra, hogy bizonyítsd a szavahihetőségedet akkor biztosabb alku alapod lenne…Rendelkezel ilyesmivel? – A jó információért fizetni kell. Ezt minden ereklyevadász tudja. A kérdés inkább az, hogy tisztességes módon ki is fizetik azt vagy ellógna a kötelesség elől. Szerencsénkre az utóbbival sincs morális problémám. Minden attól függ, hogy mivel tud szolgálni. - Esetleg ért valaki a legillimenciához? – Teszem fel a kérdést miközben előveszem a pálcámat és megpróbálom megkötözni* a kis termetű embert. Nehogy elinaljon, míg döntésre jutunk az üzlet lebonyolítása felől. Illetve elgondolkozom, hogy milyen érték van nálam kéznél, amit a nyaklán helyett felajánlhatunk.
//*Incarcerandus: Kötelet teremt, amik megkötözik a célszemélyt. Dolores Umbridge használja egy kentauron a Harry Potter és a Főnix Rendjében.
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2021-03-02, 18:09
A foglyok & Ginny
[You must be registered and logged in to see this image.]A nyaklánc tulajdonosára csak felhúzom a szemöldököm. Hogy keveredett ebbe az egész szituációba Bellatrix? Nem is értem, ez egyelőre egy mellékes információ talán, de mindenképp elgondolkodom azon, hogy esetleg hogyan tudjuk tovább vinni a fonalat. Majd a többiek koncentrálnak inkább erre, én Galen mellett az idegen előkerítésére fókuszálok. Mielőtt átváltozom, apró mosolyt küldök Lizzy felé a megjegyzésére. Igyekszem minden esetben jól csinálni a dolgom, nem mondom, hogy egy macskamedve nem feltűnő jelenség errefelé, de ki tudja még milyen haszna lehet az animágia képességének. Mint a történetünk kezdetén is, legalább a szagokat jól megérzem és jobban látok a sötétben. Galen hamar utoléri az ólálkodót, majd kicsit lemaradva, de utolérem én is őket. Tekintetem hosszan a jaguáron pihentetem meg, de aztán lassan elkezdjük őt visszaterelgetni a ház irányába, a többiekhez. Ahogy odaérünk és jobban szemügyre veszem a kis alakot, látom rajta a koboldszerű vonásokat is. Összevonom a tekintetem, de Galenhez hasonlóan én sem változom egyelőre vissza, ha esetleg újra terelgetésbe kellene fognunk vagy bármi egyéb történne. Ha nem veszett el teljesen a szaglásom az imént, akkor bizony próbálok kicsit beleszimatolni a levegőbe és körülnézni, hátha még valaki jár erre. Ha már ez a koboldlény idekeveredett, akkor lehet, hogy más is könnyen megtalálhatja a házat. A kérdés már csak az, hogy valójában mit keres ő itt és vajon céltudatosan érkezett? Hagyom, hogy a többiek kérdezgessék és próbáljanak meg vele esetleg alkudozni. Remélem, hogy nem vonatkoztatunk majd el nagyon az eredeti célunktól és esetleg valami érdemit is megtudunk a kis lénytől, ami segítheti az akciót.
//Animágus III. I. Képes felvenni egy általa választott állat alakját, ami nem lehet mágikus lény és később nem változhat az alak, amit egyszer elsajátított. Az állat fajtájának kiemelkedő példánya lesz. II. Képes részlegesen felvenni az általa birtokolt animágusi alakot, tehát pl. csak egy macska karmait, vagy egy sas szárnyát. Persze ezeket emberi méretezésben. III. Alakváltás nélkül is használhatja az állati alakja állati képességeit, pl. a macska sötétben látását, vagy egy kígyó hőérzékelését.
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2021-03-01, 17:01
Elég ramaty a helyzet, de erőt veszek magamon és annak ellenére, hogy alig kapok levegőt és még köhögök is, nagyon dolgozik bennem, hogy semmiképpen nem akarom feltartani a szükségesnél jobban a társaságot, másfelől valószínűleg odébb jobb a levegő. Bár azért arra vetek egy pillantást, hátha meg tudom állapítani, hogy csak áll a füst, meg a szag nulla légmozgással, vagy valamerre van huzat is, például amerről jöttünk... Arra kéne, hogy legyen valami ilyesmi, ha csak nem zárult le járat szája... De közben kapok egy illóolajos kendőt és Dany is besegít, és még Gerard levegő tisztítása is működik, úgy tűnik a csapat eléggé jól össze hangolódott a kezdeti helyzet ellenére. Végső soron csak egy olyan küldetésbe megyünk épp bele, aminél az odaút is "kockázatos" nem hogy a vissza út. Érthető, ha hamarabb össze kovácsolódik a csapat, mintha csak úgy házibuliban lötyögnénk... Nem mintha tudnám milyen egy házibuli, de gondolom ott senki nem az életéért küzd. Átérünk a pallón és hála a többieknek már csak aprókat köhintek, de hamar elül a maradék is, mert ismét tudom használni az asztma pipámat. - Köszönöm. Életmentőek vagytok! - nyögöm ki kissé rekedten a srácoknak meg a fiatal férfinek. A fény sokkal kevésbé érint rosszul, mint az iménti élmény a lángoló zombikkal. Még annak ellenére is, hogy a barlangban egyébként sötét volt és az éles fénytől szinte fáj a szemem. Ettől függetlenül próbálok túllátni a fényen, magam sem értem miért, úgyhogy telibe bele bámulok egy kicsit talán még meg is babonázva, mint valami eszét vesztett molylepke és ekkor jön egy újabb villanás. Mintha csak beszippantana az egész az ajtó túloldalára és egy újabb szeletet láthatnék abból amit keresünk. Shanna szavai zökkentenek ki és megrázva a fejemet csak rájuk nézek. - Odabent van a láda egy emelvényen, olyan mintha egy három, négy méteres kürtő lenne az ajtó túloldalán. Egyáltalán nem láttam hol ér véget a mennyezet. - még egyszer megcsóválom a fejemet és megdörgölöm a pókos jegyet amit az út elején szereztünk, magam sem tudom pontosan miért. De eszembe jut pár dolog és ezúttal nem is tartom magamban - Mi van akkor, ha az Úrnő jegyével kellene valamit..? - tudom hogy, Grayson professzor már az indulásnál letesztelte és lényegében össze vannak kötve, aztán eszembe jut az a kis tárgy amit Dany és Shanna meg Daphne raktak össze a különválás előtt. - Lehet, hogy ostobaság, vagy idővesztés, de nem kellene üzennünk a másik csapatnak, hogy ők jutottak-e valamire? - bukik ki belőlem a kérdéshad eleget téve Shanna felszólításának, miszerint már nem kell csendkirályt játszanunk.
- A jövőből? De ha a jövőből jöttek, akkor nem itt kellene lenniük valahol, hogy lássák, mi a következő lépésünk? Csak így tudnák értelmezni a tervünket és minden lépésünket előre látni. Máshogy nem lenne lehetséges. Valakinek "szemtanúnak" kellett lennie, bár én inkább amondó vagyok és inkább faggassuk ki a házimanót, meg azt a hívatlan vendéget. - magyarázom igazából még az indulásom előtt. Ha Selene nem szólt volna ránk valamennyivel hangosabban, akkor valószínűleg már az animágus alakomat felvéve rongyoltam volna a leskelődő után. Ez persze nem marad el és sikerül is közrefognunk az illetőt. Amikor a koboltszerűség a nyakláncra utal, vicsorogva lépek hozzá közelebb, továbbra is animágus alakban, főképp a hatás kedvéért. Ha ezzel elég fenyegetettnek érzi magát, talán nem lesz annyira kapzsi és inkább az életét értékeli nagyobb összegűnek, mintsem a mi útmutató nyakláncunkat. Remélni merem, hogy a többiek a jó kérdéseket fogják feltenni, mert egyelőre nem szándékozom levetkőzni a jaguár formámat. Még kapóra jöhet a szaglásom és látásom is így az erdő szélén. Nem akarom szem elől téveszteni a "foglyunkat, viszont az erdőben lévő valakik továbbra is ott járnak a fejemben. Nyugtalan vagyok velük kapcsolatban, ezért is teszek egy óvatlan pillantást a fák sűrűjébe.
//Animágia I. Képes felvenni egy általa választott állat alakját, ami nem lehet mágikus lény és később nem változhat az alak, amit egyszer elsajátított. Az állat fajtájának kiemelkedő példánya lesz.//
Shanna Griffin
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2021-02-28, 14:46
A csapatmunka az, amikor sokan csinálják azt, amit mondok.
Daniel és Arthur sikeresen összedolgoznak, nagyon úgy tűnik, hogy a furcsa, hallgatag fiú kezd magára találni, mert előbb a kendővel segített Ali állapotán - még ha közben Gerard már bele is fogott a tisztításba -, most pedig a vashídon segít. Az a lényeg, hogy résen van és tesz valamit és valószínűleg meg is dicsérném a csapat együttműködését, ahogy korábban tettem Dany-vel is a véseteknél és a jegyzetelésnél, de a figyelmem már a jövőbe összpontosul, az ajtóra, amit láttam. - Ez nem valami jó hír. Fogalmunk sincsen, hogy ha egyszer bementünk ez lesz-e az egyetlen kivezető út és csapdába esünk-e egy omladozó, mágiával lezárt helyen. Alistair, ha bármi újat látsz, visszavonom a hallgatást. Már csaptunk elég zajt. - pillantok a fiatal fiúra és néhány rövid pillanat erejéig összeakad a tekintetem Gerarddal, hogy lassan bólintsak a varázslatára és a javaslatára is. Daniel kompetensnek tűnik a kérdésben, még ha nem is igazán tudja megfogalmazni a képességét. - Sokaknál kialakult ilyen adottság, nem vagy egyedül. - biztosítom a fiút, még a fejemmel Arthur felé is biccentve, hiszen ő is így idézhetett vizet, Gerard is mutatott már be olyan anyagátalakítást, amihez nem használt pálcát és én is rendelkezem néhány dologgal, amivel "nem kéne". - Viszont előbb próbáld felmérni magát az ajtót, és csak azután tapogassuk. - állítom meg Gerardot, de csak addig, ameddig biztosak nem vagyunk benne, hogy biztonságos egyáltalán az ajtóhoz érni. Nem ismerjük minden módszerüket, ki a megmondhatója, hogy csak belépés után lép érvénybe valami? - Megkaphatom addig a füzeted a jegyzeteiddel a másik ajtóról? - teszem hozzá, bár nem vagyok nyelvész, de mivel hosszú évekkel ezelőtt a kísérleti mágiákkal való visszaéléssel akartam foglalkozni, a rúnákhoz értek és ha nem is ismerem őket, talán ha az ajtónak a fényét sikerül tompítani és a korábbihoz hasonlatos jelek vannak rajta - vagy körülötte a falon, amit kiszúrhatok -, valamiféle rendszer kibukkanhat belőle. Lehúzom az ujjamról és átadom a gyűrűt Gerardnak, aki a varázslata után és remélhetőleg rám hallgatva Dany felderítése után az ajtót tapogatná. - Hátha a mágia, ami megtalálja a tárgyat ennyire eldugva a világ elől, az ajtón túl, át is tud hatolni rajta. - A gyűrű egészen idáig mutatta nekünk az utat és Ali megérzései is egyenesen ide vezettek, de nehéz lenne eltemetni az érzést, hogy ha ennyire egy helyre mutatnak a nyomok, akkor érni fog még minket meglepetés. Deneira raktárában beszerzett képességem úgy érzem, hogy csak személyekre vagy inkább lényekre hat, szóval ha csak a nagy fényesség nem egy varázslény, mondjuk egy nagyra nőtt szentjánosbogár, annak nem vesszük hasznát. Kicsit frusztráltan sóhajtok fel, ugyanis normális esetben kirobbantanám az ajtót, vagy ha az túl erős, akkor mellette a falat, viszont a szerkezet már így is legyengült és nem akarom az omlást siettetni, hiszen nem tudjuk szükségünk van-e a járatra, hogy ki is jussunk erről a helyről. Elpusztítani a menekülőutat nem lenne túl bölcs. Így hát nem mehetek át csatamágusba, valami mást kell kitalálnom, visszatérve a hollóhátas gyökereimhez. Igyekszem a logikámra hagyatkozni és ha valamilyen megoldani való feladatra kellene választ adnunk az ajtónál, akkor a korábbi információnkból és Daniel által lejegyzetelt dolgokból kiokoskodjak valamit.
Azt hiszem kicsit kezdem magam összeszedni. És hát tény, ami tény ideje lenne sietni. Szerencsére Arthur és az én varázslatom keveréke segít annyit a híd hőfokán, hogy gond nélkül átjutunk rajta. Ám jön a következő akadály. Vagy inkább akadályok. Amíg Gerard a vakító fényt próbálja eloltani, de legalábbis elviselhetőbbé tenni én a barlang falát veszem célba a tekintetemmel. Újfent. Magam sem értem, hogy miért vonza ennyire a tekintetem. Talán ösztön. Minden esetre a hő leadás nem tesz túl jót a barlang szerekezetének. - Azt hiszem sietnünk kéne. Mielőtt a hőátadás következtében a nyagunkba omlik a barlang. - hívom fel a figyelmet a felfedezésemre. Persze óvatosnak is kéne lenni. Én tuti hagynék itt jónéhány csapdát, ha ilyesmit őriznék itt, mint az a láda, amit keresünk. A baj, hogy a sietség és az óvatosság ritkán férnek össze. Szóval, ha Gerard sikerrel jár, és már elviselhetőek a fényviszonyok, akkor én is oda lépek mellé, hogy megvizsgáljam az ajtót. A képességemmel csapdát, vagy bármi gyanúsat keresve. Talán maga az ajtó is egy fajta mágikus tárgy, vagy tárgyat védő csapda. Ha pedig az, akkor érzékelnem kell. Legalábbis mentett már meg a képességem. - Általában megérzem a varázstárgyakat, és az azokat védő csapdákat. Nem tudom megmagyarázni... ez csak egy képesség. - jegyzem meg Gerardnak címezve, ahogy magam is mellé lépek, és próbálok valami hasznosat találni a probléma megoldására. A familiárisom pedig közben visszabújik a kapucnimba.
//Relikviamester: 2. szint: Relikviákon és ereklyéken kívül képes érzékelni, hogy 10 méter sugarú körben van-e varázstárgy, és hogy milyen irányban. Megérzi az átkokat, csapdákat egy-egy tárgyon.
Láda//
ϟ”Az igaz ügyért küzdeni még akkor is kötelesség, midőn már sikerhez nincsen remény.”ϟ
Gerard Jennings
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Foltozott üst - asztalok 2021-02-27, 13:10
A csapat & Gerard
Ha minden törvényt betartasz, elveszted az élvezetet!
Azt azért nem mondom, hogy tipelem őket, inkább mindkettőt felsegítem, s hagyom, hogy akinek kell, rám támaszkodjon. Shanna előre tud sietni, most ismét én alkotom az utóvédet, nem hagyunk hátra senkit. Eddig mázlim lehetett, ügyesen elkerültem, hogy hasson rám valamilyen csapda, csupán a láthatatlan híd tévesztett meg. Hogy elismerést várnék? Preston vagy Eastwick biztosan elhúzná ilyesmire a száját, egy aurornak természetes, hogy ereje teljében van, s arra esküdött fel, hogy akkor is harcra fogható legyen, amikor mindenki más már döglödik. Megértően bólintok Daniel szavaira, nem tudok ugyan semmit a családi hátteréről, de akik a Roxfortba járnak, vélhetően olyan sötét erők célpontjai, ahol a halál nem válogat. Csak a saját múltamra gondolva tudom azt elmondani, hogy az, aki felnevelt, valamilyen sötét boszorkány lehetett, és még mindig szabadlábon van. A vérszerinti anyámmal pedig több időt tölthetnék, ha rászánnánk magunkat, hogy megismerkedjünk. A fiúknak köszönhetően a híd nem forró, a levegő pedig emészhetőnek tűnik. Ha átértünk, visszalépek Shanna mellé. - Nox! – Teszek félköríves mozdulatot a pálcámmal. Ha valami fényvarázs vakít el minket, s nem láthatjuk a csapdákat, akkor nem árt gyorsan kikapcsolni, addig ne nagyon lépjen be senki, hiszen lehet ott alig látható zsineg, mozgásérzékelő, bármi, ami akár szabad szemmel láthatóbb lenne, de ezt fedi el a csapda. Egykori bankáros, kincskeresős ösztöneimet nem tudom csak úgy kikapcsolni, a ládikó rejtheti azt, amiért idejöttünk, de lehet, hogy szimplán csapda is. Ha sikerül a sötétségvarázzsal lejebb venni a fényeket, akkor tüzetesebben vizsgálódom még a küszöb előtt, hogy mit is láthatunk, az ügyetlenebbik kezemmel kitapogatni, hogy van-e kilincs, gomb, bármi, amit megnyomhatunk, kinyithatunk, hogy feltáruljon az ajtó. Ha találok, megteszem, de ha bármilyen sebesülést, furcsaságot érzek, visszakapom a kezemet. – Ne lépjetek még be, ha ez a végcél, kétlem, hogy könnyen adnák oda. Csapdakereső varázslatokat javaslok. – Nem én vagyok a főnök, még csak parancsokat sem adok, csupán segítő szándékkal szólok hátra, Shannát meg főleg nem kell noszogatni, tőlem függetlenül teszi a dolgát.
//Nox: a fényvarázslat, a Lumos ellentéte, sötétséget teremt, vagy elnyeli az erős fényt //
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Persze - biccentek Galen kérdése hallatán, miközben az is eszembe villan, hogy a patrónusom alakja is jaguár és talán meg kellene idéznem, de végül elvetem az ötletem. Az ezüstös derengés hamar lebuktatná az állatkámat, nyilvánvaló lenne, hogy nem igazi. A muglik szemfényvesztésnek gondolnák, a mágusok pedig egyértelműen tisztában lennének azzal, mi is a helyzet valójában. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne! - A macskamedve is több, mint a semmi - pillantok Ginny irányába. Soha életemben nem vonzott az animágia, de ha ennyire gyakran keveredünk hasonló helyzetbe, akkor talán nem ártana megpróbálkoznom vele. Nagyon úgy tűnik számomra, hogy Galen és én jelen pillanatban eléggé egy véleményen vagyunk egymással. A nyaklánc után valóban jó lenne mindannyiunknak egyszerre mennie, elvégre tényleg fogalmunk sincs róla, merre is vezet valójában. És kikhez. Igen, itt talán ez a leglényegesebb kérdés. Nem tudatosan nyomon az ő kezébe az ékszert, leginkább csak annak passzolom le, aki a lehető legközelebb tartózkodik hozzám. Mindkét kezemre szükségem van a gyógyításhoz, a házimanó pedig igen rossz bőrben van, szóval Galenre esik a választásom. - Vagy már nem is él a mágia, ami elrejti - vonom meg a vállam, miközben a manóval próbálkozom továbbra is. Elvégre, a házat már mások felfedték, az aurorok meghaltak, talán már az a varázslat is semmissé lett, amelyet rászórtak. Így jobban belegondolva, lenne is értelme a dolognak. - Mi van? - hápogok döbbenten Selene szavai hallatán, habár a gyógyítást továbbra se függesztem fel. Oké, Lizzy koncentrálj! Minden figyelmemet a manónak szentelem ismét, nehogy valamit rosszul csináljak és csak még nagyobb bajt okozzak szerencsétlennek. A gondolataim azonban minduntalan visszatérnek az imént elhangzottakra. Bellatrix Lestrange? A Grayson professzor által felvetett opció se nyeri el túlzottan a tetszésemet, úgyhogy egy halovány fintor azért átszalad az arcomon. Mindenképp jó hír viszont, hogy nem kerültünk ismét kamasztestbe. Akkora égést, mint az! Ráadásul, a Gillietől kölcsönvett ruha se sokat segített a helyzetemen akkor és ott. - Az úrnőt? - lepődöm meg a manó szavai hallatán. Mégis miféle úrnőt? Egy úrnő lett volna a fogoly? És a másik? Tanácstalan képet vágva fordulok a professzor irányába, aki talán többet volt képes kihámozni az iménti szavakból, miközben a házimanó felszívódik a kezemből. Bosszúsan sóhajtok hát egyet. Sejthettem volna, hogy ezt fogja tenni, amint helyrejön annyira, hogy képes legyen rá. A figyelmemet azonban immár teljesen más köti le. Úgy tűnik számomra, hogy a többiek sikeresen elkapták azt, aki a ház körül ólálkodott. Felállok hát, magamban abban reménykedve, hogy nem merítettem ki az erőmet annyira, hogy ez ne menjen számomra. - Biztos vagy abban, hogy ennyire alkupozícióban vagy? - vonom fel a szemöldököm a félkobold irányába fordulva. Fogalmunk sincs, mennyire fontos az ékszer számunkra, szóval én biztos nem egyeznék bele ebbe jó szívvel. - Te egyedül vagy, mi pedig... lássuk csak... - teszek úgy, mintha annyira számolgatnom kellene magamban a túlerőt. - Hm... Öten - jelentem ki végül. - Szóval elégedj meg annyival, hogy elengedünk, ha mindent elmondasz nekünk - szögezem le a saját ajánlatomat. Legszívesebben azt is feldobnám számára, hogy mondjon el mindent, amit a nyakláncról tud, hiszen a koboldok ehhez igencsak értenek. Mégse teszem, elvégre örülök, ha azt megosztja velünk, amit látott esetleg.
)
