2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] Nem a titkok okozzák a bajt, hanem a következtetések, amit az emberek levonnak belőlük.
A karkötőre biccentek és meg is köszönöm Gerardnak. Átérve a pajzson mindenki szinte azonnal reagál. És bár nem az utolsók között szerepel a sötét varázslatok kivédése a listámon, mégis meglátszik, hogy hogy a figyelmem mennyire szana szét van. Bár annyi még szorult belém, hogy ösztönösen ne legyek láb alatt, vagy útban, vagy ilyesmi… De amúgy határozottan látszik, hogy nem vagyok a helyzet magaslatán, mert Gerarddal meg a többiekkel ellentétben engem totálisan leköt az unokatestvérem manővere és már csak arra eszmélek, hogy lövések dördülnek, amire önkénytelenül össze rándulok és a hasamhoz kapom a kezeimet, de amikor érzem, hogy nincs semmi fájdalom, se meleg vér amiben tapicskolnék épp.. legalábbis remélhetőleg.. Már csak arra futja, hogy leessen a tantusz az időérzékemnek, meg Vanessa mormogásának hála, miszerint megközelítőleg húsz perce próbáltunk a lengőbárdra.. A nyomkövető bűbáj jelei pedig valószínűsíthetőleg akkor szöktek ki. Csodás.. A kérdésem a következő lenne, amit egyenlőre nem mondok ki hangosan.. Mégis miféle nyomkövető bűbáj van Vanessan.. amit a Minisztérium nem érzékel, avagy nem tudott levenni róla és inkább ledugták a föld alá?! Talán a csontjaiba vésték vagy mi a franc?!! Hogy őszinte legyek én ezek után megsürgetném a távozást, mert feltételezhetőleg ők csak előőrs voltak.. Arról nem is beszélve, hogy nem csak Gerardnal lehet pisztoly, hanem bizony a Testvériségeseknél is.. Amennyiben meglátom ne adja Merlin valamelyiküknél a fegyvert, úgy arra a tagra fókuszálok, vagyis a fegyverre, hogy besüljön a kakas, vagy bármilyen apró érzékeny része egyszerűen felmondja a szolgálatot helyben a kezében.. Ha nincs ilyesmi, de esetleg össze szemeznék az ötödik taggal, nos akkor viszont egy adag fényt fog kapni az arcába szó szerint…
//Tündér I. - Képesek a fényt egy pontba koncentrálni és ezzel elvakítani valakit akár több órára is. - ha szükséges, vagy van rá lehetősége, akkor ezzel találná arcba az ötödik tagot. Tündér II. -Fényrobbanást idézhetnek elő egy adott pontra sűrítve a környezet fényenergiáit. Koncentrálhatják ezt egy zár kirobbantására kis pontra - ha szükséges és van rá lehetősége akkor a Testvériséges rúnapisztolyon alkalmazza.
Fizikum:12 Szerencse:30 Célszám:42 Dobás:
Alistair Wilson carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Odaérintem a pálcámat Alistair csuklójához, ismerem a módszert, Daphne-vel már használtuk párszor. Ahogyan haladunk kifelé, többen jelzik, hogy a minisztériumot hanyagoljuk, ezért bólintok Elizabeth-nek, igaza van, kár is lenne szétszakadni, vagy az időt húzni. Most Shanna a legfontosabb, ezért mivel Daphne-vel is így beszéltük meg, Vanessát vizsgálom majd meg, hogy valami összeköttetés kapcsán a nyomába tudjunk eredni a főnök lányának. Ahogyan kiérünk a nagykapun túlra, beigazolódik, hogy az angyalt bizony már várják. Szerencse, hogy fel voltam rá készülve, és az egyiket máris ki tudom ütni. Nem kezdek szájkaratéba, hanem amint Vanessa hagyja magát kirántani, s Gina íjat húz, én magam is a mugli módszert követem. A pálcámat az övembe téve a másik kezemmel már húzom is elő a pisztolyt. Ez ellen nincsen védőpajzs, és a sötét varázslók aligha számítanak rá. Egy pillanatra elámulok az angyal akrobatikáján, de nem hagyom, hogy magammal rántson a varázsa. Két kézzel fogok rá a fegyver markolára, de lefelé irányítom a csövét, hogy ha a tánc közepette Vanessa puszta kézzel támaszkodik meg köztük, nehogy őt találjam el. Durva, hogy mikre nem képes, mi földi halandók – én mondjuk véla – a közelében sem járunk. Lábakra célzok, combra, lábfejre, hogy összessenek, megzavarodjanak, amíg Elizabeth átka célba nem ér. Ha sikeresek a lövések, már lépek is közelebb, de úgy, hogy ne legyek Gina nyilvesszőjének lővonalában, hogy az összerogyók ujjai közül kirúgjam a pálcát. Ha eljutok odáig, hogy mondjuk az angyal is földhöz vágta a maradékot, akkor föléjük magasodom, hogy végképp kiadjam a parancsot a megadásra. – Ne mozdulj! A következő lövések már nem figyelmeztetésül szolgálnak majd! - Hangom kemény, határozott, nyoma sincsen az egykori bankos srácnak, pillantásom jéghideg, Solomon persze ez alapján se dícsérne meg, de ez még mindig közelebb áll az ő stílusához, mint a minisztérium bohóckodása..
//Szerencse + fizikum dobás: 25+17=42 alá
Gerard Jennings carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Hát az angyalszárak újdonságnak számítanak. Sajnos most nem igazán van időm az angyalanatómiára, hiába érdekelne a dolog. Talán később, ha túl leszünk a mai napon, és a dolgok lenyugodtak, és elült a vihar körülöttünk, akkor megkeresem az angyallányt a fiziológiai sajátosságairól. Most azonban a jelenben ez nem fontos. Gerard szavaira bólintok, és elküldöm a patrónust, ami rögtön szárnyra is kel az igazagató helyettes ablaka felé. Én pedig a magam részéről kész vagyok követni a kis csapatot. Akár a minisztériumba, akár Shanna után, bárhol is legyen az. Bár én azért ez utóbbit fontosabbnak tartanám, mint előbbit. Az egyetlen baj, hogy Vanessa és Ali jelentik a kapcsolatot az eltűnt aurorlánnyal. Persze ezen nem is marad sok idő töprengeni. Bár nem repestem csoportos kézenfogós hoppanálás ötletéért, mert még mindig nem szeretem az érintkezéseket. Vagyis csak kevés ember esetében teszek kivételt. Azonban most nem is jutunk el idáig. Alig hogy kilépünk a vaskapun máris újabb problémába ütközünk. Vagyis öt problémába, hogy pontos és számszerű legyek. A csevegésre nem különösebben vagyok vevő, és a csapdák és riasztás közti összefüggés se érdek jelenleg. Majd ha ártalmatlanítottuk az ötös fogatot, akkor szép nyugodtan végére járhatunk mindennek. Én viszont ahogy tudatosodik bennem a helyzet pálca helyett az íjam után nyúlok. Még jó, hogy már korábban felhúztam, és most már csak rá kell helyeznem a nyilat az idegre, célozni, és lőni. Ami pár másodperces művelet. Egész pontosan a pajzsot felhúzó talpon maradt támadót veszem célba. Lehetőség szerint vállon szándékozom lőni. Ha ez sikerül, akkor valószínűleg az illetőnek egy darabig azzal is gondja lesz, hogy egy pennát felemeljen, nem hogy bonyolult pálcamozdulatokat tegyen. Legalábbis, amíg szakszerű gyógyítói ellátást, és némi fizikoterápiát nem kap. Persze erre azért azért nem olyan nagy az esély. Még a célzást segítő rúnával is. Ha az egyik irányba mozdul el az emberünk, akkor gyakorlatilag mellbe lövöm. Ha a másikba akkor elmegy mellette a nyíl. Igaz, talán a pajzs bűbáj miatt azt gondolja, hogy nincs mitől tartania. Ami csak akkor van így, ha olyan speciális pajzsbűbájt vont fel maguk köré, ami véd az átkokkal, és a mechanikai behatásokkal szemben is. De egy varázslópárbajban az elbizakodott aranyvérű varázslók általában erre ritkán gondolnak a mugli fegyverekre. Carnivora eközben a reménybeli tűpárna mögé teleportálja magát, hogy onnan támodjon rá emberünkre, ezzel is igyekezve hatástalanná tenni.
//Driádok íja: Az íjat csak Gina használhatja és az, aki vérrokonságban áll vele vagy engedélyt kapott tőle. Az íj az erdei nimfák távolsági fegyvereként tud funkcionálni a jövőben, és célzást segítő rúnával van ellátva. Familiáris képesség - Teleportálás: A familiáris képes eltűnni, majd látótávolságon belül bárhol megjelenni.
Életemben nem láttam még angyalt, a szárnyak pedig olyasvalamik, amik egyébként is látványos tényezők tudnak lenni, de azt hiszem, jelenleg most ennél is fontosabb dolgunk akad, szóval nem állok neki Vanessát stírölni a tekintetemmel. Arról már nem is szólva, hogy a lány végül elrejti lénye eme felét és ismét emberi lesz, ami számomra - még ha furán is hangzik - de valamilyen úton-módon megnyugtató látvány. Ő egy földöntúli lény, szokatlan lett volna hát számomra lépten-nyomon azzal szembesülni, hogy mennyivel másabb, mint mi. Nyilván Alistairre is hasonlóképp tekintenék, ha kevésbé lenne emberi és a mintái is folyamatosan jelen lenének. És mindezt nem előítéletből tenném... De ezúttal tényleg előnyünkre válik Vanessa döntése. - Igaz... - vonok vállat kelletlenül Gina szavai hallatán és be kell látnom, hogy eddig is elég szépen beleártottuk magunkat mindebbe, de ezúttal még az iskola határát is elhagyni készülünk, ott pedig már aligha élvezzük az igazgató védelmét. - Én benne vagyok. Nem hiszem, hogy az eddigieknél sokkal veszélyesebb lenne a minisztériumba hoppanálni vagy bárhova, Bár... nem lenne célszerűbb elsőként Shannát megkeresni? - vetem fel végül a kérdést, hiszen azért egy angyallal a társaságunkban máris előnyben lennénk és hát Alistair jelenete se ment ki még a fejemből. Elvégre, nem véletlenül viharzott el a könyvtárból és azóta már az okokat is sikerült megtudnunk. Mindenesetre, ha Gerard első körben mindenképp a minisztériumba venné az irányt, nem fogom felülbírálni a döntését. Ő a felnőtt, mi a diákok. Butaság lenne részemről ellenkezni. Figyelem Ali karkötőjét és ha nem lennék annyi idős, amennyi jelenleg vagyok, akkor minden bizonnyal rákérdeznék, hogy esetleg én is kaphatnék-e egyet, de mivel nemsokára már én is egyetemista leszek, ezért bölcsen hallgatok. Egyébként sem áll szándékomban azt sugallni Gerard irányába, hogy az efféle kis kiruccanások olyan gyakoriak lesznek mostantól. Sejtem ugyanis, hogy a hugrás fiú is jó okkal kaphatta azt a kis karkötőt. Talán pont a Vanessával való rokonsága miatt. Azonban - alighogy átlépjük a birtok határát - szinte máris ránk támadnak, én pedig első körben rámutatok az egyik ellenfelünkre, majd igyekszem egy lefegyverző bűbájjal megszerezni a pálcáját. Régi és olcsó trükk, az igaz, de hatásos és - saját tapasztalataim alapján - még ha akad más képessége is, egy mágust a pálcájától megfosztani igen komoly előnyt jelent bármilyen helyzetben. Az információ azonban, amelyet az egyik közöl a másikkal, finoman szólva is teljesen elmegy a fülem mellett. Nem kapcsolom össze a bárddal, vagy a rúnákkal, vagy éppen magával azzal a fura jelenséggel, amely mindezt követte. Igazság szerint néha totálisan kiütközik, mennyire szőke vagyok és hát jelenleg egyébként is vészhelyzet van, nem az a fontos tehát számomra, hogy mi alapján értesültek minderről. Sokkal inkább magára a problémamegoldásra áll szándékomban koncentrálni. Ha a pálcát esetleg sikerül megkaparintanom, akkor azért egy Petrificus Totalust még benyomok ellenfelemre a saját pálcámmal, csak hogy érezze a törődést és több gondot ne okozhasson egy ideig.
Capitulatus: Lefegyverző bűbáj Petrificus Totalus: Sóbálvány átok SVK: 26 pont
Dobás: 69 (37 volt a fizikum és szerencse összértékeXD)
Alistair kérdésére csak hümmentek egyet, mint aki ennyit tud összesen és részletes információkat bizony nem kapott, hiszen ezeket a szavakat is épp csak, hogy elkaptam. Annyi fenntartás pedig azért van bennem, hogy ne adjam ki azt, hogy rám is szükség lenne, hiszen akkor még kevesebb esélyem van rá, hogy eltűnjek a színről, pedig őszintén szólva a végcél az lenne. Most, hogy már nincs rajtam a varázs, ami az iskolához köt, bár segítek megkeresni Shannát, de őszintén szólva semmi kedvem újra valamilyen cellában raboskodni. Ha pedig a Minisztériumban tisztában vannak azzal az emlékkel, amit elnyomtak bennem, akkor nem csoda, hogy jó mélyre elakartak ásni. De majd én megoldom magam, elrejtőzöm önerőből, vagy majd segít az apám. A Minisztériumukra viszont már eszem ágában sincsen bízni magamat, annak eddig se volt semmi jó vége. Azt viszont határozottan érzem, hogy visszatér az erőm, úgy mint régi fényében, mielőtt még mindenféle módon igyekeztek korlátozni. Az apámtól tanultak alapján, hogy odakint kevésbé legyek feltűnő a szárnyaimat egy ügyes mozdulattal visszahúzom, ezáltal eltűntetem őket. Még mindig furcsa érzés, hogy ott vannak, érzem őket, de mégsem látszanak, ha a vállam felett hátrapillantok. Sokáig viszont nincs időm, hogy ezen morfondírozzak, mert ahogy átlépjük a határt azonnal megjelennek a minket körülvevők és elég egyértelmű, hogy nem csak beköszönni jöttek. - Ez gyors volt, ha jól sejtem már felhívtátok a figyelmet a távozásunkra. - mormogom szinte csak magam elé. Nincs nálam pálca és fegyver sem, efféle érthető módon nincs az embernél, ha bezárják, a pálcám pedig eleve nem volt meg már akkor sem, amikor először keveredtem a Minisztériumba. Védtelennek azért még sem érzem magamat, hiába rántanak ki a többiek közül. Nem tartok ellen a varázslatnak, sőt inkább szinte felkapaszkodom rá, mintha egy kötél lenne rántok rajta én magam is, hogy még gyorsabban induljak meg a fickó felé, hátha meglepődik annyira, hogy a puszta kezes kis mágiával megfűszerezett támadást telibe kapja. Ha tudok akkor pedig tovább is lendülök a következő illetőre, hogy őt is igyekezzek semlegesíteni, ha van rá még módom. Arra apellálok, hogy jó eséllyel nekem nem fognak komolyabban ártani, hiszen minden bizonnyal épségben kell leszállítaniuk. Ez viszont a többiekről nem mondható el. Ameddig tehát az esetleges kábítást elkerülöm, bátran nekimehetek bármelyiknek.
//Akrobata 5. szint: Helyzetfelismerés: Képes veszélyes helyzetekből is kimenekülni akrobataként éppen úgy felismerve hova kell lépni, hogy ne találják el, ne essen le, tudja hol kell kapaszkodni stb. Akrobata 6. szint - Fegyverismeret: Bármiből képes fegyvert csinálni, akár egy kisebb kőből is, tudja pontosan hova, hogyan kell dobni, és mindenféle fegyvert használni tud, ami a kezébe kerül, akkor is, ha előtte még nem látott olyat.
Dobás mesélői instrukció alapján szerencse+fizikum=88
Vanessa Mantova carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Vanessa szépen lassan érzi, ahogy nem csak néhány emlék kúszik a fejébe az első napokból, de a képességei megnyílnak, elkezdi sejteni, hogy valaha mire volt képes abban a másik, alternatív világban, ahonnan érkezett, ahol Deneira és Vladimir voltak a szülei. A szárnyait is szabadon tudja mozgatni, repülni vele vagy eltűntetni, rég nem érezte magát ennyire teljesnek. Viszont Alistair kérdésére más nem jut eszébe, csak az elemi kitörések, a Halál ereklyéi és Vanessa. Nem mintha ez a kombó annyira egyszerűen elérhető lenne, hiszen Gerard tudhatja, hogy az első földrengés a Milleniumi Káoszon volt, ami már lassan három és fél éve történt, akörül indulhatott meg az egész folyamat Vanessa áthozásával. És akkor még belegondolni, hogy előtte mennyi idő lehetett kideríteni, hogy ennek mi a lehetséges módja, Deneirával, Grindelwalddal, az Testvériséggel. Hosszú folyamat volt, annyi szent. A nyomjelet Gerard könnyedén le tudja venni Aliról, csak hozzá kell pöccintenie a pálcáját a karkötőhöz, Daphne korábban megbeszélhette vele. Viszont Lizzy és Gina valóban még diákok és nem fejezték be az alapképzést, de mind a ketten betöltötték a 17-et, tehát jóval lazábban kezelik a szabályokat már. Tény, ami tény, hogy ez egy erősen Auror akció, de ez korábban se állított meg senkit. Illetve az sem elhanyagolható, hogy még pálca nélkül is akad néhány fegyverük, hiába fiatalok. Gina patrónusa és Stick elindulnak McGalagonyért, jól is teszik, hogy nem maguk mennek, mert akkor tényleg lehet, hogy a gyerekeket a grabancuknál fogva rántja vissza a szigorú professzorasszony.
A birtok határához érve Vanessa rákoncentrál a kapcsolatra, ami azonnal életre kel, ahogy átlép az iskolát védő bűbájos pajzsokon, és Gerard tájolásával ötvözve lehetőségük lenne összekapaszkodni és egyenesen Shannára hoppanálni - vagy a minisztériumba, ha Gerard oda akar menni attól függetlenül, hogy Daphne azt ígérte ad időt Vanessának, ha segít. Viszont az auror férfi nagyon is jól sejti, ahogy átlépik a birtokot azonnal körbeveszik őket, néhány ismerős, néhány ismeretlen arc, viszont egyértelműen Grindelwald emberei és Vanessát szeretnék begyűjteni. Összesen öten vannak, éppen annyian, mint a kis csapat, és egyáltalán nem értekli őket, hogy ki a gyerek, ki a felnőtt, mindenkire pálcát rántanak és azonnal lényegében Vanessát egy vonó bűbájjal elrántják mellőlük, hogy nehogy összekapaszkodva elhoppanálhassanak vele. Gerard gyors reakciója, mivel már alapból készült támadásra letarol egyet az öt közül, aki egy fának csapódva elájul, de sajnos még mindig marad négy talpon, akik közül az egyik pajzsot von. - Mondtam, hogy jelzett az a nyomkövető bűbáj húsz perce! - kiáltja az egyik a másiknak, és a fiatalok, akik fent maradtak és a lengőbaltával a bűbájt próbálták megtörni összeköthetik, hogy amikor lecsapott a bárd egyetlen pillanatra Vanessa életjelei, mágikusjelei kiszabadultak a rejtekhelyéből és azonnal riasztották a Testvériséget...
// Szeretnék kérni mindenkitől egy fizikum+szerencse dobást, vagy a hozzászólás végén, vagy a Kockadobás fórumába, de mindenképpen szerkesszétek be a célszámot és az eredményt is a hozzászólás végére, hogy biztosan lássam.
Késés: Alistair Wilson 2
Határidő: 10. 03, éjfél Következő mesélői: 10. 04. //
[You must be registered and logged in to see this image.] Nem a titkok okozzák a bajt, hanem a következtetések, amit az emberek levonnak belőlük.
Vanesszában határozottan van erő és valóban nem a legkellemesebb élmény a szorítását megtapasztalni, de támaszra van szüksége én pedig pont ezért maradtam mellette és vágtam magam készenlétbe, hogy ha kell akár még el is tudjam kapni. És valóban csak az után válaszolok Vanessának is, hogy látom, hogy újra itt van közöttünk. Azért nem kerüli el a fülem az a kis kósza mormogása, de nem fűzöm tovább gondolatban sem egyenlőre. Eleresztem én is és kíváncsian hallgatom amit megoszt végül velünk. Kissé gondterhelten vonom össze a szemöldökömet. És rögtön azon kezdek kattogni, hogy ez miféle láncreakciót indítana el. Amikor újra magamra találok azért finoman az unokatestvérem karjára fogok még és halkan rá kérdezek tőle - Említettek bármiféle konkrtétabb összetevőt.. ami szükséges lehet a “képlethez”? - valójában nem kapcsolom össze azzal amiről korábban beszélgettünk, de engem azért csak érdekel, hogy mi volt az a valami amit hallott ezzel kapcsolatban. Bár arra már inkább nem kérdezek rá, hogy és amúgy ez volt az az infó ami miatt a Minisztérium még mélyebbre rejtett…? Deeemiééért…? Kiérve, Yoyo hiánya természetesen nekem is feltűnik, de igyekszem nem búslakodni miatta, ezzel még tovább darabolva a figyelmemet amit jelenleg igencsak kifárasztottak az eddigi események. A teremből is kiérve, a pöröly alatt újra át bújva, Lizzy aggódása eszembe juttatja a karkötőt amit Daphnetól kaptam. Gerard szavaira végül biccentek, örülök, hogy így gondolja. Aztán oda lépve hozzá felmutatva a jobbomon a karkötőt. - Ezt.. Miss Jennigstől kaptam. Leveszi a nyomjelet sulin kívül. De csak egy auror tudja aktiválni. - amennyiven Gerard hajlandó aktiválni, megköszönöm. De valójában a nyomjel néha hasznos volt. Pédául ha valamelyikünk mégis varázsolni kényszerült, voltaképp instant magára meg az adott helyzetben lévő rosszfiúkra tudta hívni az aurorokat, akárhol is voltunk épp. Gina gondolata a patrónussal pedig eszembe juttatja, hogy pont ezért kértem el Daphe familiárisát. - Stick! Tudnál segíteni kérlek? - szólítom meg a kis botlényt és ha elő bújik akkor a tenyerembe veszem. -Meg tudod keresni McGalagony professzort? Ha a patrónussal történne valami, el tudod vezetni Miss Jennings-hez az igazgató helyettest? - sosem árt egy plusz biztosíték. Ha a kis lény igenlő jelzést ad, akkor útjára engedem, nem a földön, hanem a fal egy szegély faragványán. Aztán a többiekkel tartok, leginkább szótlanul, pihentetve kicsit az agyamat, hogy ha szükséges, újra oda tudjak figyelni arra amire kell. Gerard pedig remélem, hogy talál valami nyomot Vanessa auráján a kapun kívül, ami elvezethet Shannahoz.
-Ugyan, semmi gond Alistair. Mindannyian azért vagyunk itt, hogy megoldást találjunk Vanessának, s megtaláljuk Shannát. Mindenki elszánt, egyúttal viszont ideges is. – Hárítom el a bocsánatkérést, semmi szükség rá, hogy magát ostorozza. Sürgősen rá kell jönnünk, hogy mivel léphetünk előre, viszont őszintén őrülök, hogy most itt vannak mind a hárman. Egykor én is diákként próbáltam másoknak segíteni, most rajtuk a sor, s mindent megteszek, hogy átadhassam nekik a stafétát. Nyilván most még korlátok között. – Igen, mintha nekem is ez rémlik. Már csak az a kérdés, hogy mi a fontosabb? McGalagonynak szólni? Vanessát a minisztériumba vinni? Shannát megkeresni? Viszont már csak én vagyok veletek, ezért döntéseket kell hozni. Gina, rendben, küldd vissza a patrónust, aztán ha a kapun kívül vagyok, megfogjátok a kezemet, és a minisztériumba hoppanálunk. – Szólnak ezek a szavak most Elizabeth-nek is, aki azon aggódik, hogy ő még nem egyetemista. Én viszont tudom, hogy felnőtt kísérettel, főleg egy hivatalos személlyel ez a szabály semmis, azért vagyok itt, hogy az életükért feleljek. Kellően szörnyen hangzik, hogy Grindelwald és a követői varázserőt adna a mugliknak. Nem irigykedek rájuk, nem erről van szó. Sokkal inkább az lenne ijesztő, ha lelepleződne a világunk, s olyanok próbálnának varázsolni, akik nem így nőttek fel, vagy nem szereztek róla tudomást tizenegy évesen, s volt idejük rákészülni. Ezt így egyszerre.. Félő, hogy anarchia köszöntene ránk! Mindenesetre azért megvárjuk, míg Gina hátraküldi a patrónust, hogy aztán ha odaérünk a vaskapuhoz, visszakérdezzek Vanessánál. – Minden rendben? Jól vagy? Mehetünk? – Ezeket már csak akkor, ha átléptünk, utána viszont ha nem kapok semmi negatív eredményt, akkor nyújtom a kezemet, hogy a többiek is megfogják. Amint megvan mindenki, akkor hoppanálunk a minisztériumba. Ez természetesen csak a legjobb eshetőség, hiszen bármi közbejönne, úgyis borul minden. Remélem nem adok ötleteket a sorsnak azzal, hogy fel vagyok rá készülve, hogy a birtokon kívül lesnek már ránk, akár támadószándékkal, ezért bárkiről a környéken ha úgy érzem, hogy fenyegetést jelent, biztosan megkínálom valami taroló átokkal.
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Én csak azért nem álmélkodom a csókjeleneten, mert nem érdekel mások szerelmi élete. Az sem igazán köt le, hogy ez mennyire szabályos vagy sem auror körökben. Mármint szakmailag. Amúgy is fontosabb most, hogy haladjunk végre az eseményekkel. Ami bár nem a legkedvezőbb, de a csapat egy részének a rövidebb utat jelenti. Határozottan megkönnyebbülten bólintok, amikor Lizzy közli, hogy minden rendben, ami feltételezi, hogy újra egésznek érzi magát a mágikus képességeivel együtt. Bár az feltűnik, hogy sehol sem látom a macskáját, pedig elég nagy és szép darab. Neki állnék vigasztalni én, hogy egyszer nekem is újra kellett teremteni Carnivorát, de hát ez nem az én asztalom. Alinak amúgy is megered a nyelve közben, amire határozottan jobban kell figyelnem. Lényegében a srác elég jól összefoglalja a múltkor történteket, amire csak egyetértően bólogatok, hogy így volt. Valahol még kicsit hálás is vagyok, hogy a druida képességem, és Corvus neve nem kerül elő a beszámolóban. - Mugliknak varázserőt? Na ez új a régi nótában. - csóválom meg az újdonsült angyal társunk szavaira a fejem. De aztán persze eléggé leköt, hogy meg is bámuljam a szárnyait. Elég menő. Persze az én karvalykodásom is az, de is elképesztő szuper lehet. Így leplezetlen érdeklődéssel nézegetem a szárait. Leginkább csak tudományos kíváncsisággal. De sajnos most a kérdezősködésnek nincs itt az ideje, hiszen szólnunk kéne McGalagonynak, és meg kéne találni Shannát is. Ez pedig elsőbbséget élvez az egyszerű kíváncsisággal szemben. Már így is elég soká, és elég illetlenül leplezetlenül bámultam meg a lány szárnyait. - Jobb bocsánatot kérni, mint engedélyt. Ámbár a minisztériumi engedély is engedély, igaz? - fordulok előbb Lizzy, majd az utolsó kérdőszócskánál Gerard felé. - Alinak igaza van, szólni kellene McGalagonynak. Ha gondolod küldök egy patrónust, hogy mi leléptünk Shannát keresni, neki viszont ki kéne szabadítani a hátra maradtakat.- toldom még hozzá Gerardnak, miközben pálcát húzok. Megvárom azért még a döntését, hogy magával óhajt-e egyáltalán vinni, vagy rábólint-e a patrónusra. Esetleg ő maga akarja-e megidézni. De ha Gerard engedélyezi, akkor megidézem a saját patrónusom, és elküldöm az igazgató helyetteshez. Hogy aztán csatlakozva hűségesen kövessem őket, akárhova vezet is az út a kastélyon túl...
//Expecto Patronum – Patrónus bűbáj: A dementorok illetve egyéb hasonló lények ellen használható bűbáj, amely elriasztja a támadót. (Jelen esetben egyszerű üzenetközvetítő) Varázserő: 37 pont BBT: 17 pont//
Na jó, az kifejezetten meglep, hogy Daphne és Gerard együtt vannak, de nem adok hangot a döbbenetemnek, amikor csókkal búcsúznak el egymástól. Igazság szerint nem az én dolgom, noha az erősen kérdőjeles számomra, hogy ezt megtehetik-e, miközben ilyen munkakörben helyezkednek el és ráadásul még egy küldetésen is vannak. Egy irodán, a papírmunka mellett teljesen rendben van az, ha két alkalmazott egymásba habarodik, de a terepre kirendelt aurorok esetében már korántsem ez a helyzet. Esetükben azért sokkal fontosabb az érzelemmentesség, hiszen adódhatnak szituációk, amikor érdemes észnél lenni. Egyelőre azonban elég profin kezelik ezt az egészet, szóval nem aggódom. Ha nem lett volna az a csók, akkor esélyesen továbbra sem sejtenék semmit sem. Ahogy Daphne terhességéről sem... - Úgy tűnik, minden a lehető legnagyobb rendben - válaszolom meg Gina kérdését, miközben realizálom magamban, hogy a famíliárisunkat ezúttal esélyesen újfent meg kell majd idéznünk, szóval egy röpke pillanatra azért elszorul a torkom. Tudom, hogy nem halt meg, de mégis olyan... Még annak ellenére is, hogy néha kifejezetten bosszantó és makacs, hiányzik. És egy kissé felelősnek is érzem magam amiatt, hogy most megszűnt "létezni". Csupán figyelmesen hallgatom Ali szavait, miközben elraktározom magamban az információkat. Igazság szerint Gina és én itt se lennénk, ha Ali nem a korrepetálásról rohan el olyan nagy lendülettel. Most pedig el akarjuk hagyni a birtokot? Azért egy pillanatra megtorpanok, amikor a kapuhoz érünk, hiszen én, Gina és Alistair még bőven abban a korban vagyunk, hogy ezt nem tehetjük meg csak úgy... Hiszen még Roxmortsba is csak a megadott időben mehetünk le! - Azt hiszem, nekünk maradnunk kell -torpanok meg végül a kaputól nem messze, amely konkrétan az iskola birtokának határa. - Diákként csak a Roxfort területén belül mozoghatunk szabadon és nem hiszem, hogy a tanárok repesnének a boldogságtól, ha mindenféle engedély nélkül, a tanárok tudtán kívül lépnénk le innen. Már így is sok van a róvásunkon - pillantok vissza bizonytalanul a kastély irányába. Eddig nem igazán zavart, hogy beleütöttük az orrunkat a minisztérium dolgaiba, hiszen a birtokon belül tettük azt. - Hacsak nincs valami megoldás erre vonatkozóan - teszem azért még hozzá reménykedve, hiszen Ali esetében nyilván felmentő körülmény a Vanessával való rokoni szál, de én és Gina? Számunka is akad valamiféle kiskapu? Már így is esélyes, hogy bajban vagyunk, ha pedig átlépjük a birtok határát, esélyesen kicsapatás lesz a vége. Az iskolát talán még nem is sajnálnám annyira, de az allstar... Nem, ezt nem kockáztathatom.
Nem akarok beleszólni a felmentősereg dolgába, hiszen mégis csak azért jöttek, hogy ők vigyenek ki engem, de azért helyeslően bólogatok Ali felvetésére, miszerint varázsolni kellene, csak épp nem a nehezebb úttal próbálkozni. Értetlenül figyelem, ahogyan még mindig az ottani csapdákat próbálják kibogozni, miközben az auror nő már megmondta, hogy inkább itt marad - akármi is a baja -, és ne az akadályokkal foglalkozzanak. Nem valami jól működő és e miatt egyelőre nem túl bizalomgerjesztő a csapat, de végül mégis kijutunk, hiába tűnt a pillantásom néhányszor kifejezetten szkeptikusnak. Amikor az emlékeket visszakapom automatikusan a legközelebbállót ragadom meg, jelen esetleg Ali vállába kapaszkodom és jó eséllyel nem lehet jó élmény neki, ahogyan rászorítok. - Cseberből-vederbe... - mormogom szinte csak magamnak, hiszen lássuk be azóta, hogy ebbe a világba érkeztem még nem sokan tettek rám jó benyomást egyik oldalról sem. A Minisztérium módszerei is hagynak bőven kivetnivalót maguk után, mint ennek az egész emlékmizériának az intézése is. Jutottak valamire a legutóbbi alkalommal, amikor engedtem, hogy mélyebbre ássanak, de hogy aztán újra mélyre nyomják, csak azért, mert jobb, ha az info titok marad, amiről csak ők tudnak... Végül elengedem Ali vállát, veszek egy mély levegőt és igyekszem a légzésemet normalizálni. Nem nagyon figyelek ezidő alatt arra, hogy mi zajlik körülöttem és jó eséllyel csak maximum a szegről-végről rokon várja meg, hogy jobban legyek, mielőtt beszélni kezdene. Végül megköszörülöm a torkomat, hogy a többség rám figyeljen, ha már eddig többen rám se hederítettek. - Úgy sejtem, hogy az ellenségetek megtalálta a megoldást, amivel a világvilág már nem lesz olyan rejtett... és egyedi. Nem tudom, hogy pontosan hogyan és mit akar tenni, de hallottam valamit, ami alapján a mugliknak is varázserőt adna. - magyarázom, bár azt az apró tényt persze sikerül véletlenül kihagyni a történetből, hogy úgy tűnik, hogy mindezt rajtam keresztül szeretnék véghez vinni, bár ki tudja, talán akad más, akiről szó van, és akiről nem tudok, de amíg nem teljesen biztos, addig nem kottyantom el ezt a részt. Hiszen, ha rólam van szó, akkor ez csak újfent arra ad okot, hogy bezárjanak és ha ezt a Minisztériumban már tudják, akkor... A fejemben körvonalazódik néhány gondolat, aminek izonyára nem fognak örülni majd, ha mindennek vége... Segítek Shannának, mert ennyivel azt hiszem tartozom neki, de eszem ágában sincs velük tartani egy újabb zárkába. - Jól van, próbáljuk meg. - egyezem bele Gerard javaslatába a tájoló varázslatot illetően. Azért remélem, hogy nem nyomorgatja meg a kelleténél jobban az elmémet, mert épp csak volt ideje rendbejönni. Azért megrezegtetem a szárnyaimat és én magam is megpróbálok arra koncentrálni, hogy felidézzem a köztünk lévő kapcsolatot Shannával, hogy segítsek a tájoló varázslatnak. Persze, ha már elértünk a kastély határához és közben nem akart valaki, valami mást intézni.
Elköszönnek egymástól, és ahogy átlépnek a kapun mindannyian a járat be is záródik, de nem csak bezárul, egy csöppet... el is füstöl. Ha nekik közel lehetetlen lett volna kijutni a nehezebb úton, akkor vélhetően tökéletesen biztonságban vannak lent Daphne-ék, de bizonyára akit érzelem fűz hozzájuk annak semmiképpen nem jó érzés, hogy jelenleg kvázi elérhetetlenek. A bólintér minden képességével együtt szabadon tud mozogni velük és segíthet, bár főként Gerard és Alistair közelében marad, hiszen előbbit ismeri, utóbbi pedig azonnal érdeklődött utána. Vanessa jogosan számít arra, hogy szüksége lesz néhány pillanatra, míg néhány emlék előkúszik az elméjéből. Alistair és Lizzy eddig se érezte fizikailag rosszul magát, csak kellemetlen volt a mágikus képességek mindennemű hiánya, de most újra teljesnek érzik magukat, és ha az angyallányon átmegy az első sokk, és is ezt érzi majd. Még nem száz százalékosak, hiszen már ebben a szobában is működik a bűbáj, de egyértelmű, hogy ahogy kilépnek innen minden rendbe jön. Tudnak varázsolni, próbálgathatnak akármit, viszont a familiárisok nem kerülnek elő, lehetséges, hogy újra kell őket idézniük majd, amikor alkalmuk lesz rá. Alistair nem tud sokkal többet felidézni, csak az érzést, hogy Shannának segítségre van szüksége és vélhetően olyan helyzetbe került, amiben képtelen akárkit is magához hívni. Furcsa érzés, hiszen olyan, mintha tényleg egy segélykérést kapott volna és nem kriptikus látomást, amit meg kéne fejteni.
Muszáj megkapaszkodnia valamiben, vagy valakiben, olyan erősen támadja meg a fejfájás. Először a fájdalmat érzi, azt, hogy nagyon nem volt kellemes, ahogy emlékeket húztak ki belőle, emlékszik ahogy a mentálmágusok körbeállják, lekötözik. Lehet, hogy a kínzás maga nem volt szándékos, de ő mindenképpen úgy élte meg. Aztán belehasít az emlék, az az emlék, ami miatt még mélyebbre ásták el a kastélyban. Már ezen a világon van, azt érzi, de még abból az időből, amikor Grindelwald "vendége" volt. Két férfi beszélgetését hallja, de kép nem társul hozzá, talán azt hitték, hogy alszik és azért beszélgettek nyíltabban.
- Tehát biztos vagy benne, nem csak a kegyeibe akarod benyalni magad... - Ugyan, kérlek, egyáltalán nem szokásom sehova se beédesgetni magam, micsoda kérdés ez... - Nem hallom a választ... - Igen, biztos vagyok benne. Ez a lány... ez a lény... ha Grindelwald tényleg meg akarja lépni, ő lesz az, akivel egy új korszakot nyithatunk. A varázsvilág felfedése már irreleváns lesz... - Mert mindenki az egész Egyesült Királyságban varázshasználó lesz.... - Igen. Ahogy lezajlik az összes elemi csapás és megszerzi a Halál Ereklyéit, már minden eszköze meg lesz rá. Véget ért a titokban ténykedés, ideje a mindent vagy semmit elvet követni.
A beszélgetésnek végeszakad, egy röpke pillanatig Vanessa kiemelkedik az emlékből, hogy belesüllyedjen abba az emlékbe, amiben körbeállják a Minisztériumiak elfehéredett, döbbent arccal, hogy aztán ebből az emlékből is kiemelkedjen a valóságba.
Gerard megsürgetné a haladást és tisztában van azzal, hogy Vanessa vele kimehet a birtokról, hiszen alapjáraton is azért küldték ide, hogy elvigyék a Minisztériumba, bár a háromfős Auror csapatból már csak ő maradt egyedül. Az ötlete egyébként teljesen jó, garantáltan sikeres lesz, csak érdemes tényleg eljutni a birtok határáig és ott megpróbálkozni vele, ahol már nem zavarnak be az iskolát védő bűbájok, és az még eltart pár percig, főleg, ha a "fogoly" még igen csak emészti a hirtelen visszakapott emlékeit illetve felvetődik az is, hogy valakit értesítsenek, hogy Daphne és Tori maradt lent Vanessa helyett.
// Késés: Alistair Wilson 2
Határidő: 09. 26, éjfél Következő mesélői: 09. 27. //
Nem akarok én senkit kioktatni, hiszen csak egy taknyos kölyök vagyok bizonyos szempontból és én is érzem, hogy egy kissé elvetem a sulykot, de valahogy olyan abszurdnak hat a helyzet. Nyilván amikor ráadásul Gina cuccai mégis aktiválják a csapdákat, azért látszik rajtam, hogy vissza húzom a nagy mutogatásból a kezemet, ezzel voltaképp elismerve - Oké ezzel kapcsolatban tévedtem. - nem segítene a helyzeten, ha picire össze is mennénk sem. Gerard szavai viszont meglehetősen megdöbbentenek, de némiképp megadóan szedem össze a szavaimat - Bocsássa meg ha tiszteletlen voltam Mr Warrington.. De jelenleg egyáltalán nem vagyunk olyan helyzetben, hogy ne a legrövidebb utat válasszuk ha lehetséges. Vanessát már ki tudja mióta szipolyozza, Elizabeth és én pedig frissen vesztettük el a mágiánkat a kamra miatt. Aminek a nyitja, mágikus jellegű. Mindkét irányba. A hallottakból ítélve, Miss Jennings-nek is.. jobb ha minél hamarabb segítséget kaphat és szintén kijut biztonságban. És amúgy Shanna miatt is sürget az idő. - összegzem azokat a tényezőket, amik miatt nem értek egyet Gerarddal, még ha amúgy igenis tisztelem a férfit és tudom, hogy messze több tapasztalata van lényegében mindenben mint nekem, így nyilván az ő meglátásai és döntései mögött is több megalapozottság van. És szó se róla, nem nézem le a mugli dolgokat, módszereket csak azért mert sokkal kevésbé ismerem őket.. Csak jelen helyzetben nem találtam célravezetőnek. De aztán minden össze állni látszik és miután Daphne át adta a faőrző kisbestiát és elköszöntünk tőle meg Toritól, átkelünk a kapun. Remélem, hogy a kapcsolat nem szakad meg a familiárisával. Elég rosszul viselném, ha az ötletemnek köszönhetően olyannyira nagy távolságba kerülnének, vagy csak a mágia miatt, de megszakadna a kötelék közöttük és ezzel… a familiáris is eltűnne.. Na az egy borzalmas pofán csapás lenne! De szerencsére kijutunk és ha Vanessa fel tudja tenni a kérdéseit én is igyekszem rá válaszolni. - Legutóbb, a Feltámadás kövét akarta a Testvériség megszerezni. Az utolsó összecsapásban, egy ballépésem miatt pedig sikerült is Anchew kezére juttatni.. Bevallom a teljes nevét nem tudom. - ezzel kapcsolatban Gerardhoz fordulok. - Shanna eltalálta egy nyomkövető bűbájjal mielőtt lelépett volna. Anchew-el kapcsolatban utoljára annyit láttam, hogy az összecsapás során megsérült és valami.. menedékhelyen volt egy szőke boszorkány társaságában. Talán Mitchell volt, talán nem… Most, mielőtt hozzád elindultam volna pedig az a benyomásom volt, hogy Shanna utána ment, követve a jelet és nagy bajba került. - foglalom össze kissé talán hadarva, de azért még érthetően. És persze igyekszem koncentrálni, hogy nehogy valamit kihagyjak, illetve hátha eszembe jut bármi más is ami eddig nem tűnt fel.. - Ha az igazgató nincs is itt, McGalagony még itt lehet. - toldom hozzá Gerard szavaihoz. Közben Vanessa közelében maradok, hogy ha esetleg bármi megrohanná és szüksége van rá, egyszerűen csak mellette legyek, akár mint támasz..
Miközben próbálkozunk Gina tanszereivel, vagy Elizabeth nyomkodásával, egyikünk sem jár sikerrel, nekem még a kampós kötél is oda. Hol tűz csap fel, hol vaksötét lesz, erre egyértelműen nincs kijárat. Alistair végül kifakad, ami érthető, de mégiscsak gondterhelten emelkedek fel a guggoló helyzetből, hogy fejcsóválva forduljak felé. – Értékelem a lelkesedésedet, de a mágia nem mindig célrevezető, s támaszkodni sem szabad rá állandóan. Kerülhet az ember olyan helyzetbe, hogy eltörik a pálca, vagy bármilyen módon le van árnyékolva a tudása. Legyünk talpraesettek ahhoz, hogy ha nem sürget vészesen az idő, akkor megpróbálkozhatunk mugli módszerekkel. – Én is csak végső esetben nyúlok a varázserőmhöz, s igenis elismerően méregetem a másik két griffendélest, hogy hozzám hasonlóan a csapdák hatástalanításával próbálkoztak. Amikor végül Tori segédletével sikerül a festménnyel kapcsolatban megnyitni a portált, gyorsan odalépek Daphne-hez, hogy egy gyors csók és ölelés mellékletével elbúcsúzzak. – Sietünk vissza, addig csak óvatosan, ne kockáztass semmit! – Bele is őrülnék, ha annyi küzdelem után történne valami a szeretett nővel, most már tényleg ideje lenne ráfordulnunk az esküvőre. Magabiztos képpel intek a többieknek, hogy kövessenek, s átlépek a portálon, immár Vanessával együtt, aki mellém sorol be. – Nos, ez jó kérdés. A köteléked már semmis, de Shanna nélkül megint vakon tapogatózunk. Biztosan nincsen már a birtokon, úgyhogy nekünk is távozni érdemes, ha meg akarjuk őt találni. Összeköttetésben vagytok, hátha valami tájoló varázslattal megtudjatjuk legalább az irányát. – - Sietek előre, remélve, hogy nem csak az angyal, hanem a többiek is a nyomomban vannak. Ki kell érnünk a vaskapun túlra, hogy legalább be tudjuk tájolni valahogyan, hogy Shanna merre lehet. Mivel előzetesen tájékoztattam róla Vanessát, így csak nem lepődök meg, ahogyan a pálcámmal az auráját kezdem vizslatni, hátha kiderül belőle, hogy hol tartózkodik az aurorlány.
//Tájoló varázslat, az összeköttetés miatt remélve, hogy sikerül a másik felet beazonosítani. Amolyan szimpatikus mágia alapokkal//
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Nem gondolom, hogy Lizzy tehetetlen, de még csak azt sem, hogy szándékosan túl vakmerő lenne. Viszont eddig sebezhetetlen volt, és talán ezért nem minden helyzetben képes helyesen felmérni a kockázatokat. Amit ő általában egy vállrándítással könnyen félre söpörhet, az mások számára súlyos következményeket okozhat. Nem akarom én megbántani, alapvetően kedvelem Lizzyt. Azt is megértem milyen rossz lehet tehetetlennek érezni magát. Ettől azonban még véletlen sem kellene, hogy baja essen. - Megpróbálom kitalálni, hogy van-e valami logika a lépőkövek mintájában, és színében, ami mentén anélkül elérhetjük az ajtót, hogy ropogósra sülnénk. - nem szeretnék én sem sült karvaly lenni. Ráadásul még ha át is repülnék a szoba túloldalára anélkül, hogy hozzáérnék a padlóhoz, és kinyitnám az ajtót a túloldalt, az még nem biztosíték rá, hogy a csapdák kikapcsolnak, és a többiek is át tudnak jönni utánam. Ali felvetése amúgy nem butaság, éppen csak azért nem veszem magamra, mert éppen más köti le a figyelmem. Daphne és Tori is próbálkozhat, hiszen ők a rövidebb út megszállottjai. A baj csak az, hogy közben én sem jutok túl sokra. Legalábbis annyira nem, hogy biztonságosan átkelhessünk a szobán, ami csak az első lenne ugye. Ha pedig Gerard véletlen elsötétít, akkor egy kisebb olasz káromkodással csapom földnek a kezembe akadó iskolaszert. De legalább Ali ötletének hála a csapat másik fele úgy tűnik mégis jobban áll mint mi, mert megnyílik az átjáró visszafele. Így gyorsan összekapom magam, hogy követhessem a többieket az átjárón át. Nem igazán fűlik a fogam hozzá, hogy itt hagyjam a csapat egy részét, de ha már Daphne döntött, és úgy tűnik nem hajlandó érdemben kommunikálni a bajáról, ami ennek az oka, akkor legalább Tori vele marad. Ami talán kevésbé veszélyes helyzetet teremt, mivel ki tudja mi történhet, ha valaki egyedül marad. Ki segít akkor Daphnén? Szóval ez mégis csak jobb, mint az egyéb forgatókönyvek. Szóval, ha minden jól megy, akkor Lizzy után lépek át a kapun Carnivorával végül. Ahogy pedig túl jutunk rajta a Lizzy, Ali, Vanessa trio felé fordulok. - Hogy érzitek magatokat? Mágikus képességek? Emlékek? - pillantok rájuk kérdően. Ha kell készen arra, hogy a segítségükre legyek, bár egyenlőre nem tudom, hogy miben, és hogyan tudnám ezt megtenni.
Na, jó... Azért kissé idegesítő ennyire tehetetlennek lenni és a sebezhetetlenségem nélkül toporogni egy helyben, de erre az egész helyzetre még az is készségesen rádob egy lapáttal, amikor Gina elrángat az ajtó közeléből. Már nem azért, de tényleg ennyire vakmerőnek hisznek engem? Oké, a griffendél tagja vagyok, szóval lehet benne valami, de könyörgöm, álljon már meg a fáklyás menet! - Ah-ha - feszül meg az állkapcsom, miközben Gina megveregeti a hátamat, de végül sikeresen visszanyelem magamba a fortyogó indulataimat. Nem állt szándékomban öngyilkosságot elkövetni, bár ez tűnhetett úgy, szóval a szobatársam esélyesen csak jót akart, de még egy ilyen és esküszöm, nem állok jót magamért. - Az - hagyom végül annyiban Alistair fura reakcióját, miközben egyértelmű, hogy valami más is van a háttérben és nem csupán ennyi a döbbenetének az oka. Mindenesetre, talán csak elcsodálkozott azon, hogy én és Grindelwald egyik embere rokonok vagyunk, ő pedig sohasem hallott erről ezelőtt, de ez akkor is fura volt. Mármint... rettentően fura. Egyelőre viszont kisebb gondunk is nagyobb annál, semmint a családfámat boncolgassuk, noha egy ideig rettentően rá voltam cuppanva a témára, de ezt itt és most inkább félretolom magamban, ahogy a szék lábainak kitörését is, hiszen időközben Gina már mindent elkezd kipakolni a táskájából. Fogalmam sincs, mit szeretne elérni néhány iskolaszerrel, de mágikus erőm nem lévén egyelőre csupán a jelenlétemmel és a segítőkészségemmel vagyok képes hozzájárulni a sikerükhöz. - Mit művelsz? - teszem fel azért a kérdést Gina számára, miközben ő behajigál dolgokat a tűzbe, látszólag teljesen céltalanul. Gerard eközben mellettünk ügyködik, habár én magam nem látom mindennek értelmét. Mégis mi folyik itt? Közben Ali is kifakad, én pedig helyeslően biccentek egyet. Igazság szerint az már nekem is eszembe ötlött korábban, hogy a mágia a kivezető út, ezért is zárták el Vanessa erejét és hagyták meg azokét, akik semmilyen szinten sem kötődnek hozzá. De valamiért a többiek is úgy viselkednek, mintha nem lenne mágikus erejük egy fikarcnyi sem. Mindenki. Mintha csak azonosultak volna velünk valamilyen szinten. A kapu végül megjelenik, amint a kis csapat ad Alistair szavaira, én pedig - ha sikeresen átjutunk rajta - szinte azonnal arra kezdek el koncentrálni, hogy az eddigi rosszulléteim, amelyek a mágikus erőm hiányát jelezték, megszűntek-e. A famíliárisomat - feltételezem - kár is keresnem, hiszen őt esélyesen újfent meg kell majd idéznem. Ha semmi észlelhető változást sem észlelek magamon a teremhez képest, akkor igyekszem pár pálcamozdulattal próbára tenni magamat. Mondjuk, az is elképzelhető, hogy mindehhez idő kell még és az erőnk fokozatosan kezd el majd visszatérni, nem rohan minket le rögtön... Pont úgy, ahogy eltűnt. Azt is apránként tette, úgyhogy esélyesen visszafelé is így működik.
Daphne egyértelműen látszik, hogy nem akar változtatni a döntésén. Fontosabbnak tartja, hogy minél előbb elinduljanak Shannát megkeresni, ezért a kijtással foglalkozik és próbál valami megoldást találni, hogy kiderüljön mi a jelszó, amíg a többiek a másik úttal próbálkoznak, ami még mindig úgy véli nem lesz jó megoldás, mert túl sokáig tarthat. Ali még azért kap választ, hogy a familiáris neve: Stick. Aztán oda is adja neki, hogy hamarosan végül megnyissák az átjárót. Ha Tori mindenképpen ragaszkodik a maradáshoz és a többiek is úgy indulnak el könyebb szívvel, akkor elfogadja, bár látszik rajta, hogy nem örül, hogy egyel kevesebben mennek Shanna után, hiszen ki tudja, hogy ott majd mi vár rájuk. Vanessa mindezidő alatt türelmesen várakozik, hiszen ahogyan eddig, továbbra sem tud varázsolni, hogy segítsen a kijutásban, így csak igazán akkor moccan meg, amikor látja, hogy megjelennek a rúnák a képen és bizony elindulhatnak. Biccent még Daphnenak is, aki kissé aggódva néz a csapat, főleg persze Gerard után, de aztán Torival együtt jó eséllyel keres magának valami ülőalkalmatosságot, netán ágyat, aztán nincs mit tenni, türelmesen várakoznak. - Meséld el pontosan, hogy mit láttál és próbálj visszaidézni minden egyes apró részletet, ami lehet, hogy elsőre nem is tűnt olyan fontosnak. - áll meg aztán Vanessa Ali mellett, amikor átérnek a kapun. Persze akkor, ha nem egyből törnek rá emlékek, amikor visszakapj az erejét, hiszen akkor előbb be kell őket fogadnia és jó eséllyel addig nem fog tudni senkivel sem érdemben beszélni. Viszont, ha fontos infokat kap, jó eséllyel elmondja a többieknek, persze kivéve, ha valami túlságosan személyesnek bizonyul, azt kisebb eséllyel. Csak aztán sorol át Gerard mellé, hiszen jelenleg ő maradt az egyedüli auror a bandában, akitől információt várhat. - Nos akkor hogy megy ez? Van valami jelszó, ami miatt elmehetek innen? Nem akarunk gondolom se nekem, se Shannának kellemetlenséget okozni azzal, ha úgy lépem át a birtok határát, hogy még tiltja a minket összekötő mágia. - nem tudom, hogy akad-e bármi, ami szükséges, hogy feloldja a varázslatot, vagy már eleve feloldotta a Minisztérium akkor, amikor bezártak ide? Bár még mindig én magam sem tudom (kivéve, ha az emlékek révén már igen), hogy miért is kerültem komolyabb zárkába újfent, ha eddig legalább a birtok területén szabadon mozoghattam.
Daphne elindul körbenézni és a tárcsa életbentartását Torira hagyja, aki könnyedén megbírkózik a feladattal, bár érződik, hogy határozottan van egy időkorlátuk. Lizzy talál sima berendezési tárgyakat a teremben, ha le akar ülni széket törni, hogy megszerezze a lábát azt is megteheti, de azért nem ajánlatos azonnal behajolgatnia megnyomkodni akármit is, hiszen Gina menet közben elkezdi kipakolni a suliszereit. A padlón összesen négy féle minta van és két féle szín - fekete és fehér -, tehát ötféle kő váltakozik, de mintát első ránézésre nem talál, csak azt tippelheti, hogy az azonos kövek talán azonos hatást érnek el. Amikor elkezd befelé dobálni apróbb dolgokat, a tűz, amit egy ideig visszaszorított a bűbája újra fellobban és a tárgyai majdnem hogy porrá égnek mire földet érnek. Összesen egy nyom le egy toll mintájú követ, aminek a hatására azon a ponton a falakból tűhegyes nyílvesszők indulnak meg faltól falig, szerencsére nem feléjük, hanem bent a csapdaveremben. Gerard sajnos nem talál távolról ránézésre olyan kiszögellést, amivel az egészet leállíthatná. Még túlságosan fiatal és az egyetemi képzéseinek csak a felét töltötte ereklyevadász szakon, a másik felét auror szakon, a csapda készítője pedig vélhetően években mérve minimum tízsszer annyi tapasztalattal rendelkezik. Ha még is elhajítja a köteles kampót, akkor az Gina dolgaihoz hasonlóan tűzet fog, de mivel az eleje fém, koppan a földön lenyomva egy másik lépőkövet, a feketét, aminek a hatására hirtelen az egész csapdaverem elsötétül, szó szerint vaksötétté válik, még Vanessa hálójából se hatol be a fény, cserébe a tűzvihar is kihúny. Egyértelműen nem aprózták el a helyet, és a Mumus szerint vagy három ilyen terem van egymás után, mielőtt kijuthatnának.
Alistairba belecsap a megvilágosodás és a szavai nagyon is sok értelmet nyernek. Már nem az, ami azt tippeli, hogy Gina tárgyai úgy se indítanak be semmit, mert beindítottak, hanem a másik. Vanessa és a belépésük óta Alistair és Lizzy minden mágikus képessége le lett blokkolva, így hát mi az egyetlen, amit biztosan nem lát meg az angyallány? Valami, amit mágiával kell életrehívni. Daphne ellép a tárcsától és így eltávolodva lesz gyanús neki a mellette lévő festmény a falon. Egy tipikus viharos tenger hajóval, de ahogy hunyorít az égbolt és a tenger szépen lassan kirajzol egy főnixet... ami hírhedten a Dumbledore család címerállata. Amikor a csapat megfogadja Alistair tanácsát és Revelioval kezdenek el kutatni, bizony a festményen a bűbáj hatására megjelenik a négy rúnajegy. Tori bepötyögi ezt, a kapu megnyílik, de még mindig ragaszkodik ahhoz, hogy habár nem tudja, hogy Daphné miért van rosszul, mindenképpen vele maradjon.
A kapu éppen olyan színben kavarog, mint amilyen felfelé volt, abszolút biztonságosnak tűnik, de nagyon gyorsan eljut a meg-megrebbenés szintjére, ami azt mutatja, hogy alig van egy percük elköszönni, hiszen amennyiben Daphnéra újra meg újra rátörik a görcs, egy csapdákkal teli útvonalon sincsen nagyobb biztonságban, akkor se, ha együtt a csapat. Főleg, ha Shanna tényleg nagy bajba keveredett és az életét kockáztatják az időhúzással.
// Lizzy és Alistair elveszti minden mágikus képességét és a familiárisok is "visszaszippantódnak" beléjük.
Késés: Alistair Wilson 2
Határidő: 09. 18, éjfél Következő mesélői: 09. 19. //
[You must be registered and logged in to see this image.] Nem a titkok okozzák a bajt, hanem a következtetések, amit az emberek levonnak belőlük.
Biccentek Daphnenak, aztán átveszem tőle a bólintért lelkesen csillogó szemekkel. - Van neve? - kérdem még meg, bár lehet, hogy ez csak a diák körökben szokás. Aztán a lényecskére pillantok. - Hello pajti! - köszöntöm nyugodtan egy mosollyal és felhelyezem a vállamra, ha akar elbújhat a kapucnimban, ahogy Yoyo szokott. Lizzy kérdésére kicsit kelletlenül vállat vonok. - Csak.. tudtommal, erőteljesen oszlopos tag.. - amit hallottam róla, csak pletyka volt és valószínűleg nem is kellett volna meghallanom, Lizzyre meg nem akarom a frászt hozni. Szóval inkább csak terelek, amennyire pillanatnyilag tőlem telik. Amikor mindenki elkezd a saját dolgával foglalatoskodni, nekem pedig nincs ami elterelje továbbá a figyelmemet, képesnek érzem magamat, hogy végig gondoljak és összegezzek dolgokat. - Ne vegye zokon senki, de eszem ágában sincs a nehezebbik úton menni. - motyogom inkább magamnak, de végülis bárki meghallhatja.. Aztán ahogy elnézem azt, hogy ki mit és hogyan csinál, miről beszélget végre beérik, hogy mégis mi a franc okozta egy ideje már a plusz hiányérzetemet. És minden további nélkül mindenki tudtára adom. - De, amúgy miért.. miért nem varázsol senki? - teszem fel a közérdekűt. - Vanessa mágia nélkül nem boldogulhatott itt. De rajta, Lizzy-n és rajtam kívül mindenki tudja használni minden képességét és a pálcamágiáját is! Még a familiárisaitok is meg vannak! Miért nem végez el senki egy Demonstrate-t, vagy Rune Revelio-t, vagy Vizualicus-t, hátha valahova el van rejtve mágikusan a megfelelő kombináció vagy akármi a tárcsához. De ha mindenáron a nehezebbik úton akarunk menni akkor én például biztosan össze zsugorítanám magamat annyira, hogy a csapdák ne érzékeljenek.. Mint.. ahogy Gina radírjait, vagy tollait sem érzékelik.. - mutatok a járatba szórt tárgyak után. - Esetleg testlebegtetéssel próbálkoznék ameddig az ajtóig nem jutunk… De akkor még mindig csak egy termen vagyunk túl.. és ki tudja mi van a többiben.. - egy kissé talán tiszteletlenre sikerednek a szavaim de olyan erővel csókolt homlokon a tény, hogy egyszerűen kissé átgondolatlanul tőrt elő belőlem. Bár a mágiának híján vagyok épp, de attól még ötleteim lehetnek, elvégre az ismereteimtől nem fosztottak meg. És oké persze Gina hajlamos megfelejtkezni arról, hogy mi mindenre képes a mágia.. De ebben a helyzetben amikor Vanessat csak az tartotta vissza, hogy megfosztották a képességeitől meg az emlékeitől, én minden erőmmel azt feszegetném, hogy akkor mágiával hogyan lehet megoldani a helyzetet! Úgyhogy nagyon remélem, hogy valakiben szintén belobban valami és kikeveredünk végre!
Tori kérdése teljesen helyénvaló, ahogyan nem biztos, hogy érti, hogy miért Daphne adja ki a végleges parancsot. Most nem számít az érdemi hiearchia, mert bár Tori van alattam, Daphne-nek pedig nem tartozom hivatalosan számadással, de technikailag bizony felettes. Itt azonban arról van szó, hogy emberek vagyunk, átbeszéljük, hogy mi lenne a leglogikusabb, még ha amúgy nehéz szívvel hagyom majd itt a leendő gyermekem anyját, a menyasszonyomat. A többiek persze semmit sem tudnak a háttérről, a csók azonban nyilván felold néhány kérdést. Mivel Daphne sem gondolja meg magát, s a tárcsával ügyködnek, Lizzy és Gina társaságában a tűzes ajtót nézegetem. Nem fűzök hozzá különösebb megjegyzést, hogy a szőke lány miért akarta kipróbálni a lángok erejét, rendezzék ezt most le egymás között. Gina ha nem is teljesen de eloltja a lángokat, de még nem lépünk át. Vetek egy utolsó pillantást Daphne-re, aztán ha Tori feladja a tárcsás próbálkozást, csatlakozhat ő is hozzánk. De legalább annyi, hogy Daphne átadja a bólintért Alistairnek, ez is valami, a kis familiárist már sokszor használtuk a problémás esetekben, amilyennek a tűz mögötti ajtó is tűnik. Lizzy és Gina mellé térdelek, figyelem, hogy hol kéne esetleg benyomni a csapdákat, padlót, hogy az úgy aktiválódjon, hogy senkinek ne essen baja, viszont a csapda ne legyen önismétlő. – Véglegesen ki kéne kapcsolni. – Ismét a táskámban turkálok, egy kampós kötelet húzok elő, ez még a bankos időszakból maradt meg. Előrelendítem, elsőre találomra, olyan a falon található dudort próbálok eltalálni, amiről sejthető, hogy az egész mechanizmust működteti. Ha a többiek a padlót nyomkodják közvetve, én fölöttük ügyködök, hátha valahogy ki tudjuk kapcsolni a rendszert. Ide még nem küldeném be a bólintért, mert a végén még valahogy megsütjük, az pedig – familiáris révén – további rosszullétet okozna Daphne-nek, ráadásul az ajtót sem tudnánk kinyitni a hiányában.
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Kedvelem Lizzyt. Tényleg. De néha nem tudja helyesen felmérni a határokat, és lehetséges következményeket. Talán pont a sebezhetetlensége miatt, amit éppen most veszített el. Szóval nem árt szemmel tartani. Bár kész lennék cserélni vele, hogy inkább én szoruljak mágiamentes mugli testbe, de ezt nem tudom kivitelezni. Senki se, ami azt illeti. Az meg hogy ki kinek a rokona nem érint. Nem az én dolgom sem a családfa kutatás, sem az ítélkezés. Ami meg Daphne szavait illeti, csak vállat vonok végül, amolyan "hát jó, nekem mindegy" arckifejezéssel. Segíteni próbáltam, de ha nem kér belőlem, még annyira se, hogy őszinte legyen, és ne titkolózzon. Nem biztos, hogy tudtam volna érdemben segíteni, akármiről is van szó, de ha nem mond semmit, akkor biztos nem tehetek semmit. Nem kerüli el a figyelmem ugyanis, hogy a válaszában csak a lényeget hagyja ki. Nem a döntését firtattam, hanem azt akartam tudni, hogy mi az elsődleges oka a döntésnek. Hogyan, és milyen formában jelenthet rá veszélyt pontosan, ha megint átlép a kapun? Minden esetre nem firtatom tovább a dolgot. Legalábbis, amíg Ali a vállamra nem teszi a kezét a maga elméletével. Megvárom, amíg Torival kifejtik az álláspontjukat, és csak aztán szólalok meg. - Lehetséges, hogy igazad van. Ahogy az is lehet, hogy a familiáris átküldése ugyanilyen veszélyt jelenthet rá, vagy akár az is, ha túl soká marad itt csapdában. Nem ismerjük a hely pontos fiziológiai hatásait. Ezért szerintem nem lenne célszerű senkinek egyedül maradnia. - értek egyet lényegében Torival, és a maradási szándékával. De hát ez csak az én véleményem. Ráerőszakolni nyilván nem fogom tudni Daphnéra, ha másként dönt. - Híres utolsó szavak. - veregetem meg Lizzy hátát egy kis mosollyal, amikor meglepetten pislog rám, mert elrángattam az ajtó közeléből. Amikor pedig úgy tűnik, hogy a bűbájom hatásos lesz, legalábbis annyira, hogy különösebb veszélyt már nem jelent maga a maradék tűz, akkor elégedetten mosolyodom el. Szeretem, ha valami működik. Hátra pillantok a többiekre, akik a tárcsával bajlódnak. - Ti hogy haladtok? Ha túl sokáig tart annak a megfejtése, lehet fontolóra kéne venni a másik utat.- vetem fel a csapat tárcsával foglalatoskodó felének, mivel nem igazán tudom megítélni, hogy azzal milyen ütemben, és hogyan tudnak haladni. Vagyis életre kelteni a vissza járatot. Annak sem látom értelmét, hogy másodjára is átnézzem a szobát, mivel ezt egyszer már megtettem, és semmi hasznosat nem láttam. Kétlem, hogy ha másodjára nézem meg ugyanazt, akkor többre jutnék. Ami persze nem zárja ki, hogy a többiek ügyesebbek nálam, és találnak olyan rejtett jeleket, amiket én nem. Hacsak nem kell életre a kapu, és nem veszti értelmét a próbálkozás, valamit Gerard is felhívja a figyelmet az esetleges csapdákra, akkor azért én is megpróbálom felmérni a helyzetet. A nyitott ajtó biztonságos oldalán maradva guggolok le, és próbálom kitalálni, hogy a padló mintázatában van-e valami logika esetleg? Illetve a táskámba nyúlva előveszek pár közönséges ceruzát, golyóstollat, radírt, faragót... amiket elkezdek ötletszerűen átdobálni egyes színes járólapokra. Hátha történik valami... Mivel eleve tanulással szándékoztuk tölteni a délutánt egyáltalán nem meglepő, hogy ilyesmikkel szerelkeztem fel. Na nem mintha amúgy ne lenne a táskámban ilyesmi.
Nem kell rám vigyázni, nem fog bajom esni. Egyrészt tapasztalt aurorok vannak mellettünk és én se tartom magam annyira őrültnek, hogy fejjel rohanjak a falnak. Jó, éveken keresztül sebezhetetlen voltam, pontosabban születésem óta, de amióta a VMS-en kénytelen-kelletlen kerültem olyan versenyszámokba, ahol blokkolták az erőmet, megtanultam kissé odafigyelni magamra. Még igen élénken él bennem a fájdalomérzet, arról pedig ne is beszéljünk, hogy ráadásul egy mérgezésen is túl kellett esnem annak idején. Nem volt valami kellemes érzés, hiába töltöttem annak nagy részét is öntudatlan állapotban. A kés pedig, amit Gina adott számomra, ebben a helyzetben hasznos holmi, habár még nem tudom pontosan, miben is lesz majd a segítségemre. A teremből kicsapó tűz ellen mit sem ér, ha pedig még más csapdák is várnak minket odaát, akkor szintén használhatatlan. Az egyedüli dolog, amit el tudok képzelni opcióként, az az önvédelem valaki mással szemben. Mondjuk, az még igen kérdőjeles számomra, hogy képes lennék-e olyasvalakinek ártani, aki rám támad és egy élő, lélegző ember vagy valami más. Mindenesetre, ha muszáj lesz, bizonyára meg fogom tenni. - Hanem? - szökik fel a szemöldököm Ali reakciója láttán és igazán nem értem, mitől ilyen meghökkent. Nem folytatja ugyan a mondatot, de azért fúrja az oldalamat a kíváncsiság, hiszen a reakciója sokkal több mindent elárul számomra, mint azt talán a fiú szerette volna. - Van valami, amit tudnom kellene? - ráncolom a homlokom, miközben Ali arcát tanulmányozom. A nénikém igen lelkes tagja a Testvériségnek, de csak egy szimpla tag, ebben teljes mértékben biztos vagyok. Mégis mi más állhat(na) még a háttérben? Mégis, a fiú egy pillanatra igencsak meglepett képet vágott, noha fogalmam sincs, mire kellene még gondolnom pontosan. - Hé! - lepődöm meg, amikor Gina végül közbelép és elrángat a tűz - pontosabban hő - közeléből. - Eszem ágában sem volt megégetni magam, nyugi már! - világosítom fel. Távolabbról nyilván úgy tűnhetett, hogy a hülye szöszi a képessége nélkül képtelen felmérni a valós helyzetet, de csak kísérletezgettem. - Azt hittem, illúzió, gondoltam, megpróbálom valahogy megállapítani - teszem hozzá végül lemondóan, amikor rájövök, hogy mindez nem az. Oké, ostoba ötlet volt, főként Vanessa szavai után, de meg kellett próbálnom. A többiek nem érthetik, mennyire rossz érzés itt álldogálni és várni, amíg ők megoldják a helyzetet, miközben nekünk semmi, de semmi mágikus képességünk sincs. Még ha lennének nálam bájitalok, akkor bevethetném azokat is, de így... Gina bűbájának segítségével sikerül megszüntetni a tüzet és én is sikeresen észreveszem az átjárót, amelyet eddig a lángok védtek. Mondjuk, ha lenne szemem a csapdákhoz, még azt is kiszúrnám, de hát általában ezeknek az a lényege, hogy csupán azok vegyék észre, akik szakavatottak a témában. Mindenesetre, a biztonság kedvéért azért nekiállok keresgélni valamit, amivel esélyesen a kisebb csapdákat ártalmatlanná tehetem majd útközben. Ha lépőkövek alá vannak rejtve, mint a mugli világban az aknák, akkor egy nehezebb - kézben azért kényelmesen elférő tárggyal (pl. székláb) - talán le lehetne nyomni és akkor legalább már előre kiderül, hova is léphetek pontosan. Még ha nem is veszem észre konkrétan a csapdákat, nem számolok könnyű útra az ajtóig...
Azért erre az illúzó megjegyzésre erőteljesen szkeptikus pillantással szökken fel a szemöldököm, főleg miután a szőke lány azt is bedobja, hogy a nagynénje kicsoda. Na nem ítélem el egyből, hogy ki a rokona, hiszen én aztán végképp nem tehetem, miután az anyám nem épp a jótetteiről híres, de azért nem a legjobb ómen. - Akkor már érthető. - bólintok is végül Ali szavaira, hiszen bár mindent nem tudok a testvériségről, nem pont nekem számoltak be dolgokról, de az újságok hírei és Shanna révén van azért egy-két infom, no meg ott helyben, amikor még ők tartottak bezárva láttam, hogy milyen alakok. Nem igazán van köztük olyan, akire akár csak a semleges jelző is ráhúzható. - Hát persze, mert egy illúzió távol tartana engem a továbbjutástól. - rázom meg a fejemet végül ciccentve, hogy a lány így lenézi az akadályt, ezzel persze engem is. Azt gondolja meg sem próbáltam átjutni a tüzes szobán? Ha nem tudtam, akkor az bizony valódi, ami valószínűleg mágiával tényleg csitítható, de hát nekem ez most nem adatik meg, amíg ki nem jutok innen. Úgyhogy egyelőre türelmesen várok, amíg nem találják ki, hogy mi legyen, vagy nem meccselik le egymás között, bár az auror nő elég határozottnak tűnik a döntését tekintve. Ez azért tisztelendő. - Úgy sejtem, hogy ha kijutok innen, akkor bizonyos emlékek is visszatérnek, amikről most nem tudok mik. Talán a kapcsolatom is helyreáll Shannával és többet fogok tudni a hol- és hogylétéről. - vetem fel, szóval szerintem is jobb lenne minél előbb kijutni innen, bár a szobát már átnéztem, de nem jelszó után kutatva. Így, ha arról van szó, akkor segítek Daphnenak, egyelőre úgyse tehetek mást. Több szem többet lát alapon.
A többség jól fogadja a döntésemet, na nem mintha egyébként lenne beleszólásuk. Gerard az egyetlen, aki ha makacskodna, nem tudna mit tenni, de lássuk e, hogy jelenleg az idő is igen fontos tényező. Nem tudjuk, hogy Shanna hol van pontosan, nem került-e már most komoly kelepcébe, és ha az is kiderül, hogy Vanessa egy-egy emléke is a felszíndre kerülhet, ha átjut a kapun, akkor még inkább nem húzhatjuk sokáig a dolgot. Ennek ellenére az már egyértelművé vált, hogy hiába mondok annyit, hogy igen, vagy nem, kénytelen vagyok indokokkal is előállni, legalábbis egyesek esetén, ezért ezúttal Ginára pillantok, még mielőtt a tárcsához lépnék Tori mellé. - Bizonyos helyzetekben olyan döntést is meg kell hoznunk, ami nem mindenkinek tetszik és jelenleg ez a hely nem veszélyes. Nem tudjuk, hogy mennyire sürgető, hogy megtaláljuk Shannát, de nem akarom, hogy a késlekedésünk miatt bántódása essék. Ezt már eldöntöttem, és rád is szükség lehet. Eddig is nehezen boldogultunk velük. - fordítom a tekintetemet a végén már Torira, hiszen nem akarom, hogy itt maradjon velem. Kiállok a döntésem mellett, mert muszáj és kész. Nem látok más lehetőséget és ha elmondják, hogy bizony jónéhány és nem épp könnyű csapda vár a tűz után, akkor meg főleg nem kérdés, hogy ezt kell tennünk. Shanna bajban lehet, talán életveszélybe sodorja magát egy önálló akcióval. Nincs időnk arra, hogy kitudja hány akadályon verekedjük át magunkat és akkor még csak ott tartunk, hogy kint vagyunk, és nem kezdtük el keresni. - Ez jó ötlet, ha megnyugtat benneteket, akkor benne vagyok. - ki is kúszik kicsit a zsebemből a kis bólintér, mondhatni kicsit bemutatkozik, hogy aztán felsiessen a vállamra, én pedig levegyem onnan és odaadjam Alinak, mert úgyis biztos vagyok benne, hogy eszük ágában sem lesz az iskolában maradni, hiába diákként nem kellene elmenniük innen sehová. Viszont sajnos nem biztos, hogy jó ötlet lenne Gerardnak és Torinak ketten menni, még ha Vanessa velük is tart. - Talán valahogy rájöhetünk a jelszóra. Átkutattad a szobát tüzetesen? - pillantok ezúttal Vanessára, mert amíg nem tudjuk mit kell lenyomni, addig nem tudjuk kinyitni a járatot sem. Természetesen Gina kérdéseire szándékosan nem válaszolok, ebből sejtheti, hogy egyszerűen nem tartozik rá, vagy akár másokra, hogy most itt helyben világgá kürtöljem és azt is, hogy úgysem tehet semmit, hogy a helyzet változzon. Mindenesetre én magam is elindulok a szobában, hogy átvizsgáljam. Megpróbálom más szemmel nézni a bútorokoat, berendezési tárgyakat, a falakat akár bútorok mögött, hátha valahol egy-egy mintában elrejtve találhatunk valamit, ami fontos.
Daphne felajánlja, hogy itt marad, ami tökéletes megoldása lehet annak, hogy Vanessa kijusson és a titkos babának se legyen semmi baja. Tori és Daphne a tárcsával kezdenek el foglalkozni, miközben próbálják megbeszélni a végleges lépést. Biztosan nem összevissza kell nyomkodni, ám szabad szemmel éppen annyira nem találnak egyértelmű rúnajeleket sehova felrajzolva, mint ahogy Gina tette egy-két perccel ezelőtt. Pedig ahogy az "emeleten" is ott voltak eldugott nyomok - csak ott nem volt szükségük arra, hogy felderítsék, hála a mumusnak és a kiskapunak, amit őrzött -, úgy itt is biztosan akad. Csak nem egyértelmű, különben Vanessa is összerakhatta volna a képet és már itt se lenne. Az angyal-lánynak furcsán zümmögő fejfájása van mióta itt van lent és nem csak a képességei elvesztése miatt, valami azt sugallja neki, hogy ahogy innen kijut, talán több mindenre fog emlékezni arról, amit legutóbb kiszedtek belőle. Ha Daphne meg is osztja Ginával az igazságot, a lány akkor sem tud mit csinálni, természetes gyógyító, de életében először látott térkaput és éppenséggel terhes nőkkel sem foglalkozott még nagyon. Nem arról van szó, hogy bármilyen sérülés megjelent volna a babán vagy a mamán, ennek semmilyen nyoma sincs, olyat pedig azért még nem tud, hogy egy testben megállítsa a szülést beindító folyamatokat, főleg, ha a mágiától indulnak meg. Gerard, Lizzy és Gina elkezdenek a járattal foglalkozni, ami előbb-utóbb kivezethetne innen. A tűzvihar nem ömlik ki, nem égeti meg őket és nem indul meg a szobába, egyértelműen arra van, hogy gát legyen és nem arra, hogy ezt a termet égesse porrá. Amikor Gina megpróbálja a tüzet lefagyasztani akkor működni látszik, ez az akadály vélhetően tényleg Vanessának szólt, aki minden mágiától mentesen nem tudott volna mit kezdeni vele, szénné égve meg a mögötte sorakozó csapdákkal. Viszont ahogy elapad a tűz - bár ki nem alszik - mögötte látják, hogy a távolban még további ajtó van zárva előttük. Viszont mivel Gerard egy-két évet dolgozott a Gringotts-i bankban a szeme rááll a csapdákra, ugyan biztos lehet benne, hogy nem mindegyikre. Amikor átlátni már a tüzen egyértelműen ki tudja szúrni, hogy a földön gyanúsan mintásak a lépőkövek és hogy a falon és plafonon megszámlálhatatlan mennyiségű kisebb-nagyobb rések. És ez még csak az első szoba és a csapatuk felének varázsereje sincsen jelenleg.
// Lizzy és Alistair elveszti minden mágikus képességét és a familiárisok is "visszaszippantódnak" beléjük.
Sárgalap: Tori Seaver 2 Késés: Alistair Wilson 2
Határidő: 09. 11, éjfél Következő mesélői: 09. 12. //
