2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] Nem a titkok okozzák a bajt, hanem a következtetések, amit az emberek levonnak belőlük.
Egy kicsit megkönnyebbülök, amikor a lőfegyver kikerül Gina kezéből. Gerard legalább tudja használni, ha szükség lenne rá, van hozzá felhatalmazása is meg gondolom minden ami szükséges lehet… Biccentek neki. És arra, hogy lelepleztek minket, kicsit bent reked a levegőm.. Meglehetősen kellemetlen lenne Miss Jennings-el úgy hazajönniük.. hogy voltaképp nincs már hova.. Bár ha a Testvériség ráakad a lakásra, még az is megeshet, hogy Gerardék egy másik helyre kényszerülnek.. De inkább nem gondolkozom ilyesmin! És még csak ki sem mondom.. Nem.. ilyesmi nem történhet. Ugye..? Miután megérkezünk és feleszmélünk, hogy valami hegységben vagyunk egy kicsit azért megszeppenek a hidegtől, de frissítően, élénkítően is hat a lakásban hagyott nem túl kellemes levegő után. Vanessa azért amikor elrúgja magát a földtől én a pálcámat ráemelem és megpróbálkozom egy kiábrándító bűbájt rá szórni. És bár én is azt mondanám, hogy Gina madár alakban sokkal kevésbé lenne feltűnő… Shanna miatt mégis valóban az a jó ha ő vezet minket és a levegőből valószínűleg hamarabb rálát bármire, de ezzel magát is kiteszi annak, hogy felfedezzék és az ő helyzetében ez… elég durva eredménnyel járhat. Lehet, hogy ezzel a mi szemünk elől is elrejtem őt, fogalmam sincs de.. remélhetőleg nem fog lelépni és ha szól, azt azért hallani fogjuk… Gondolom.. Remélem.. Mindenesetre a jelenlegi helyzetünkben úgy vélem neki is épp úgy jár a védelem mint nekünk. Ha meg a sűrűjébe csöppenünk úgy is mindegy lesz. Gerard kiadja az utasítást, biccentve veszem tudomásul és kezdésnek a körülöttünk lévő hangokra koncentrálok és megpróbálok kiszűrni valamit abból amit esetlegesen felénk hord a szél. Ha felénk hord bármi bármit persze..
///Kiábrándító-bűbáj – Lehetővé teszi, hogy a személy, akire a bűbájt szórják, egybeolvadjon a háttérrel, mint egy kaméleon, ezzel úgy ahogy láthatatlanná válva. SVK: 23 pont/Bűbájtan: 23 pont Hangmágus: 1. szint: Képes kiszűrni elméjéből a zavaró zajokat, így koncentrációt növelve. - ha ez opcionális akkor jelen helyzetben a környező hangokból, vissza verődésekből próbál valami hasznosat kiszűrni. Például a robbanások irányát. (ha nem nem )
Átveszem a fegyvert Ginától, bólintok, de végülis nem neki, hanem Alistair-nek, aki javasolta, hogy vissza kéne kerülnie a hivatalos közeghez. Jogos, hogy nincsen időnk megvizsgálni a Rhystől kapott kómalövőt, de hogy ezek után egy diáklány hurcolássza, az fel sem merülhet. Én is csak azért nem szóltam rá, mert nem akartam főnökösködni, lévén Gina elég sokat segített eddig is. Elteszem a mordályt a tértágított válltáskába, hogy aztán értetlenkedve pillantsak a szőke lányra. – Lelepleztek? – Akad bennem a szó, utólag már kár lenne leszúrni őt, nyilván nem auror, nem merül fel benne, hogy nem kéne kukucskálni. Vanessa sürgetése végre célba ér, mert már mindenki kész távozni. Nyújtom a kezemet, mindenki belémkapaszkodik, így a következő rándulás már a fenyvesek környékén én minket. Az örökzöldek illata gondolom nem csak engem emlékeztet a karácsonyra. Talán a következőt már az apró jövevény társaságában élvezhetjük. A pálcámat húzom most elő a pisztoly helyett. Félköríves mozdulatot végzek, miközben Vanessa szárnyat pattint. – Fentről látni fogsz minket. – A szintünkben lévők viszont nem igen. A varázslat, amit magunkra idézek, afféle terepben elbújás, kaméleonaura. Ettől még nem leszünk láthatatlanok, de lényegesen nehezebb minket meglátni, felfedezni. Gyorsan odasuttogom a többieknek, amit elképzeltem. – Diákok, a következő a feladat: pajzsvarázs, zagyváló átok. A cél, hogy megtaláljuk Shannát. Vanessa mutatja majd az utat, de addig megnézzük, hogy ki van a környéken. – A saját varázseszközömet kézben tartva én alkotom az utóvédet, Elizabeth-nek pedig intek, hogy ő álljon a csapat elejére. A legidősebb diák, ráadásul mintha lett volna róla szó, hogy egészen jól bírja a sebesüléseket. Én viszont hátulról mindent belátok, nem hagyok hátra senkit, ráadásul az sem mindegy, hogy így nem tudnak betámadni onnan. Megyünk hát a robbanások irányába. Olykor azért felnézek, és korrigálom az úrirányt, ha Vanessa jelezne.
//Kitalált auror varázslat (bűbájtan), kaméleon aura: csakis nyílt helyszínen használható rejtő varázs. A környezethez hasonlatossá teszi a külsőt, még a körvonalakat is elmossa, hogy neház legyen felfedezni a mozgást, jelenlétet. Gyakorlottabb varázslók egy kisebb sugarú körbe másokat is be tudnak vonni.//
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Őszintén szólva ezúttal nem is szándékosan kutakodtam, csak feltűnt valami, ami nem volt megfelelően elrejtve. Amit hát nem igazán értek. Mert ha nálam, mint aurornál legálisan is lenne egy ilyen fegyver, minimum elrejteném a kíváncsi szemek elől, de inkább egy rakás olyan szintű védőbűbáj alá temetném, mint amik közül Vanessát szedtük elő az imént, hogy ne találhassa csak úgy meg akárki, aki betéved a lakásba. Lássuk be nem mindenkinek olyan tiszták a szándékai, mint nekem, vagy nekünk. Megértem az angyal lány türelmetlenségét, de azzal senkin sem segítünk, legfőképpen Shannán nem, ha nem tisztázzuk a dolgokat, és esetleges ellenségeket szabadítunk rá pluszban a jelenlegi helyzetén túl, egy óvatlan lépéssel. Bár Gerard nem tűnik árulónak, a tény az, hogy az árulók, sosem tűnnek árulónak. Viszont a korábbi közös kalandjaink miatt megadom neki a lehetőséget, hogy tisztázza magát. Tehát inkább meghallgatom Gerard, és Ali szavait. Azt inkább ne feszegessük, hogy kire milyen hatással van a fegyver látványa. Egy biztos, nem célszerű csak úgy szanaszét hagyni, hogy bárki összeszedje, akár véletlenül is. Márpedig az utcán őrködő alak nem hiszem, hogy a véletlenekre pályázna. Igazából Gerard válasza is elég lenne, de Ali érvelése is elég meggyőzően hat, főként a mostanában mutatott szétszórtságához mérten. Így Gerard felé nyújtom a pisztolyt. - Rejtsd jobban el, vagy még jobb, ha átadod az egyetemi professzoroknak tanulmányozásra. - teszem azért még hozzá, miközben átadom a fegyvert. Nem lebecsülni akarom Daphne és Gerard tudását, de ők aurorok. Bár lehet érdeklődési körük a rúnamágia, mugli fegyverek, gyógyítás. De az aurori munka mellett sosem lesznek képesek olyan szinten elmélyedni ezekben, mint azok az egyetemi professzorok, akik napi 8-10 órában kizárólag ebben vannak elmélyedve heti hét nap. Arról nem is szólva, hogy az egyetemi professzoroknak ezzel kapcsolatban sokkal szélesebb lehetőségeik vannak, ami jelentősen felgyorsíthatja és lerövidítheti a tanulmányozásra szánt időt. Nem mindegy, hogy egy eredményre 6 hónapot, 6 évet, vagy esetleg 36 évet kell várnod. És be kell látni, hogy egyik eshetőség sincsen kizárva. Ezen a területen mindhárom variáció elég gyakran megesik. Bár az auror parancsnokság szerkezetével nem vagyok annyira tisztában, így nem tudom, hogy vannak-e bizonyíték elemzésre külön szakosodott szakértőik, akik nem aurorkodnak, hanem pont az ilyesmiket vizsgálják erre kialakított speciális laborokban. De ha vannak is ilyenek, akkor is nekik kell átadni a fegyvert, és nem az auroroknak nézegetni. Részemről innen viszont tényleg mehetünk. Talán tényleg jobb is lenne előbb, mint később, ha Lizzyt kiszúrták. Szerencsére viszont ezúttal legalább nem rosszabb a hoppanálás folyamata, mint általában. Úgy értem sosem kellemes, de azért kidobni sem szoktam a taccsot, mint a lakásban. Így azért legalább ezúttal sikerül talpon maradni. És valami különös megnyugtató érzéssel körbe nézni. - Végre egy normális hely. - engedek ki egy kis boldog sóhajt, miközben lágyan megsimogatok egy fenyőfa ágat. Szeretem a fenyőket. Mintha már maga a hely is valami lélekemelő pozitív hatással lenne rám. Egészen addig, amíg meg nem hallom a robbanásokat. Amiktől rögtön görcsbe is rándul a gyomrom. Valaki bántja a szép fenyő erdőmet! Ez tűrhetetlen! Vanessa már repül is felfelé, hogy körül nézzen, és bár mondanám, hogy egy madár kevésbé feltűnő, mint egy angyal, de kétlem, hogy hallgatna rám. Lizzy meg közben már embereket keres. Bár a robbanások már egyértelműen jelzik a jelenlétüket, és az irányukat. Legfeljebb a számukat nem. Így én, ha van valamiféle kitaposott ösvény, vagy turista út előttünk, akkor igyekszem nyomokat keresni, és a druida képességemmel feltárni, hogy pontosan mi is folyik itt? Shanna járhatott-e erre, ha igen mikor, és mi történhetett vele?
//Druida - 6. szint: Természeti lábnyom: Képes maximum 2 napos lábnyomból megállapítani, hogy pontosan ki, mikor járt itt és mit csinált. Képek formájában bevillan neki. //
- Ó! Elnézést... - motyogom végül halkan az auror szavai hallatán. Nem tudtam, hogy nincs külön lakása, szóval ezúttal pöppet leforrázva érzem magam, valahogy úgy, mintha olyasmibe nyúltam volna bele, amibe nagyon nem kellett volna. Szégyellem magam, hogy egyáltalán beleütöttem az orrom a kettejük dolgaiba. - Hm? - pillantok vissza az ablakról enyhén megszeppenve Gina szavai hallatán, aki pont abban a pillanatban áll meg Gerard előtt, egy pisztollyal a kezében. Az agyamon azért átfut egy wtf-érzés, ahogy a fegyverre meredek és ama késztetés, miszerint figyelmeztessem a lányt, miszerint ne nagyon lógassa már, ha nem muszáj, de végül eszembe ötlik, hogy a vörös hajú szobatársam ért az ilyesmihez... Mármint, nem fogja csak úgy elsütni, igaz? Nyilván vannak feltételei a dolognak, de mindezek mellett még így is borzasztó látványt nyújt. Még úgy is, hogy közben sebezhetetlen vagyok, ergó bennem aligha tenne kárt. Abban azért teljes mértékben egyetértek Alistairrel, hogy ilyesmit nem nagyon kellene magunkkal vinnünk, főleg úgy, hogy Gerard már tudomásunkra hozta a fegyver ittlétének okát, ami voltaképp teljesen reálisnak is hat számomra. Amikor kiszúrnak odalentről, reflexszerűen igyekszem elbújni, de természetesen ez is eső után köpönyeg... Erről azért még sebtiben szólok a többieknek is, miközben odasietek a kis csapathoz, akik jelenleg már a távozásra készülnek, végül húzzuk is el a csíkot egy kis alpesi levegőt szívni. A hoppanálás szerencsére nem visel meg különösebben, noha azért egy kissé fordul velem egyet a világ, de így ennyi, nem több. Vanessa időközben már tárja is a szárnyait, én pedig némileg megbűvölten meredek utána. Mármint, embert seprű nélkül repülni látni... Nem egy hétköznapi dolog, valljuk be. Végül gyorsan megrázom a fejem, majd igyekszem szájtátás helyett hasznossá tenni magam. - Homenum Revelio! - szólalok meg végül és igyekszem a pálcámmal egy olyan irányba mutatni, amely bőven alkalmas lehet arra, hogy emberek lapuljanak meg ott. Teszem azt, ahol sűrűbbek a fák például...
Sötét varázslatok kivédése: 26 pont
Homenum Revelio: Emberkimutató varázslat. A könyvben többször is használják, például a halálfalók így tudják meg, hogy van-e valaki Lovegood-ék házának emeletén.
Őszintén szólva én már rég mennék a helyett, hogy az ablakon nézelődünk ki, vagy épp nézelődünk a lakásban. Egyébként is ez itt valakinek az otthona, úgyhogy igazán nem illik kutakodni, dolgokat magunkhoz venni meg főleg. Ezért aztán elég rendesen meglepődöm, amikor a kis vörös előkerül valami pisztollyal. Velem aztán vajmi kevés infot osztottak meg a Minisztériumban, annál inkább tudni akartak minél többet, ezért nem igazán vagyok a témában otthon, hogy tudjam miért is olyan nagy dolog ez most. - Lehet, hogy csak semmi közöd hozzá? - csúszik ki a számon, mert már így is nagyon türelmetlen vagyok, erre a lány még holmi számonkéréssel húzza az időt, pedig ha az eddigiek alapján jól értelmeztem mindent, akkor annak is örülhet, hogy egyáltalán itt van, mert egy szimpla diáknak néz ki, nem olyasvalakinek, aki beleszólhat a nagyok dolgába. Ezek után már végképp szúrósan nézek Gerardra, hogy még engem próbál csitítani. A szőke meg továbbra is az ablakban ácsorog, amikor ha figyelnek minket, akkor pont hogy nem jó ötlet, de már nem igazán van idő, hogy még neki is szóljak, így csak várom, hogy végre rendezzék egymás között a dolgaikat, mert hát nem tehetek mást. - Legalább valakiben még akad egy kis józanész. - ciccentek egyet Ali szavait hallva, amikor megpróbálja a lányt rábeszélni, hogy ne hurcoljon magával egy fegyvert, ami még csak nem is az övé! És még rájuk kellene bíznom magamat és Shannát... jesszus! Ezek után már, ha az is kiderül, hogy Lizzynek hála már azt is tudják, hogy itt vagyunk, az még kellemetlenebb lesz. Amennyiben a lány szól, hogy kiszúrták az ablakból és magától nem lenne ennyi sütnivalója bárkinek is, akkor ezúttal mégis csak javasolni fogom, hogy Gerard hozza el azt a fegyvert. Nem lenne hasznos, ha betörnének ide és elvinnék, ha annyira fontos.
Amikor végre megérkezünk, azonnal igyekszem behatárolni Shannát, hogy vajon a robbanások irányában lehet-e, vagy ha az túl sokfelé szól, akkor tudjuk merre érdemes indulni, mert az biztos, hogy bajban van a szapora szívverés alapján. Remélem, hogy ezúttal senki sem lesz rosszul. A hidegről egyelőre igyekszem nem tudomást venni, mert hát nincs nálam tundra kabát és még csak pálcám sem, hogy azzal melegítsem magamat. Majd, ha elkezdek komolyabban fázni, ráérek akkor figyelni rá. - Jó lesz, ha egy kicsit megpróbáltok jobban összedolgozni, megnézem pontosan merre is kellene indulnunk. - jegyzem meg, mert hát az eddigiek alapján nem volt olyan jó benyomás a csapat, és lássuk be egy auror és egy csapat kölyök nem épp a legjobb felmentősereg Shannának sem, de ha ez van, hát ez van. Első körben újfent kipattintom a szárnyaimat és ha nem túl sűrűn állnak a fák, akkor elrugaszkodom, hogy fentről megnézzem mit is lehet látni, merre és miféle robbanások vannak. Ha mondjuk valahol lángol a fél erdő, akkor necces lenne arra indulni, kivéve persze, ha Shanna ott van, mert akkor nem tehetünk mást.
Amikor Vanessa lehunyja a szemét és rákoncentrál a kapcsolatra szinte érzi a fülében Shanna szívdobogását, fojtott lélegzetvételét és valami mást is... a környezet körülötte megsemmisülni látszik, robbanásokat hall, bűbájok, átkok villogását, de nem tud kivenni semmilyen konkrét mintát vagy alakot, hogy mi történik. Lizzy újra kiles, az alak még mindig ott áll és vár, mint aki csak a része a látképnek, de ezúttal felvándorol a tekintete és egy pillanatra össze is akadnak. Alapvetően Lizzy a kviddics és a VMS miatt hírességnek mondható, de azért az, hogy egy Testvériségis felismerné eléggé vajmi eséllyel lehetséges, ha csak nem más miatt... És bizony az őrszem hirtelen megugrik, kihúzza magát és már futtában nyúl is a dzsekije alá a pálcájáért... vagy a fegyveréért? Egyelőre semmi se biztos. Amikor Gina elveszi a fegyvert Gerard is megválaszolja a kérdéseit, de nem teteti vissza a fegyvert Alistairben felkel az igazságosztó helyette is. Érvel és a karizma és a szerencse mellé áll, ugyanis Ginat tényleg fejbe kólintják a szavai, így vagy visszateszi, vagy minimum átadja Gerardnak, mint egyedüli auror, akinél amúgy is láttak már lőfegyvert. Valószínűleg a hír, hogy lelepleződtek majd kicsit meggyorsítják a folyamatot és a két fiatal lány is odaszökken a többiekhez hoppanálni. Minden esetre Vanessa mivel már rákoncentrált egyre több villanást lát, mintha akárhol is lenne Shanna, akkora csata folyna, hogy istenesen pusztul körülötte a külvilág.
Ha még is sikerül eljutniuk odáig, hogy elhoppanáljanak, akkor egyik pillanatról a másikra egy havas erdőben találják magukat, kellemetlen hidegben, egyértelműen ritkább levegővel. A távolból robbanások hallatszanak, bár egyelőre a fenyves sűrűjében nem látják, hogy pontosan hol és mi történik, de egyértelműen közel járnak és jó helyen, ezt Vanessa is megerősítheti. Senkit nem környékez semmilyen rosszullét, az előző érkezés egyedi eset volt, persze ha valaki alapvetően rosszul viseli a nagy távra hoppanálást az megérzi, csak semmi szokásostól eltérő.
//Késés: Alistair Wilson 2
Határidő: 10. 31, éjfél Következő mesélői: 11. 01. //
[You must be registered and logged in to see this image.] Nem a titkok okozzák a bajt, hanem a következtetések, amit az emberek levonnak belőlük.
A szándék legalább megvolt, hogy ha már össze okádtuk valaki otthonát, akkor ne hagyjuk itt. Noha a megbűvölt takarító brigád bizonyosan mindent megoldott volna.. Már mindegy. Épp csak egy falatot eszem a gyömbérből. Nem akarok neki állni teát főzögetni vagy ilyesmi. De alapvetően, odalent a Roxfort alatt én pirítottam rá a társaságra, hogy haladjunk már, most pedig Vanessa teszi ezt, teljesen jogosan.. De mentségemre szóljon, én meg a koncentráció… Pedig valószínűleg lesz még egy kiadós menetünk, szóval igyekszem felszívni magamat. Lizzy szavaira Gina reagál, így én csak annyit fűzök hozzá - Valószínűleg, ha kívülről nem lát mozgást, nem lesz vele gond - megvonom a vállamat. Nyilván nem tapadok az ablakra és kezdek integetni neki, vagy a hátsó felemet az ablaknak csapkodni, hogy felhívjam magunkra a figyelmet.. és vélhetőleg más sem fog így tenni. Bár lehet elterelésnek nem lenne olyan rossz, de inkább nem kísérletezem ilyesmivel. Főleg hogy bátorságom sem lenne megtenni.. Aztán elő kerül a pisztoly Gina kezében és elhangzik a vád, majd Gerard egyértelműen cáfol, de mielőtt Gina tényleg magával vihetné, és mielőtt tényleg elhúznánk innen a csíkot azért megjegyzem a vöröskének - Gina kérlek szépen hagyd azt itt! - érzékelhetően frusztrál a közelsége a fegyvernek. De azért gyorsan hozzá toldok egy értelmesnek vélt magyarázatot. - Ha véletlenül elhagyjuk, nem hiszem hogy Miss Jenning repesni fog.. Onnantól nem lesz mit tanulmányozni sem ami segíthet bárkinek a Mungóból! A rosszabbik verziót pedig nincs kedvem ecsetelni.. - talán ez elég logikusnak hat számára, hogy inkább ne hozza magával.. Persze.. a végső döntés úgy is rajta áll. Ez után igazából becsatlakozom a menetkész Vanessához és Gerardhoz.
//Megjelenés(karizma):20 - Ali megpróbálja meggyőzni Ginat, hogy hagyja a lakásban azt a fegyvert.
Én nagyjából végre, Alistairnek adok gyömbért, mert fel vagyunk készülve a rosszullétre. Miközben Elizabeth nézelődik, neki csak bólintok, várható volt, hogy figyelik a lakás környezetét is. Miközben Gina engem is ellát valamennyire, megrázom a fejemet a kérdésre. – Gerardnak nincsen lakása. Ez a közös otthonunk. – Szégyen, nem szégyen, Daphne lakásában költöztünk össze, most már közös kasszán vagyunk. Nálunk leégett a birtok, a banya, akit az anyámnak hittem, eltűnt, és nem akarok holmi örökösödési hercehurcát, hogy akkor most mi az enyém, mi nem. Ha esetleg úgy hozza a helyzet, hogy megkeres valami jegyző, akkor végigcsinálom, de tekintve, hogy lassan a nevem is változik, lehet, hogy el sem jutnak hozzám. Mégsem érdekel különösebben, nem vonzanak az anyagi javak, a két auror fizetés pedig szűkösen ugyan, de elég. – Na nem kell ennyire izgulni. – Felelem, amikor Gina számonkér. Így is látom, hogy az angyal már mennyire türelmetlen, úgyhogy most több oldalról érzem magam támadva. Lássuk be; én vagyok most itt az egyetlen hivatalos személy, azért is felelek, hogy mindenki nagyjából épségben megússza, de hogy mellette még számon is kérnek, azt már nem veszi be a gyomrom. – Természetesen legálisan van itt. Egy a Testvériségből kiugrott Ex-tag ajánlotta, hogy tanulmányozzuk a fegyvert. És ezt is tesszük. – Zárom le a kérdést, noha azon fennakadhatnék, hogy a lány el is teszi, erre azért végképp nincs engedélye. Ám mivel most bármilyen segítség jól jöhet, végül nem feszegetem a témát. A lakás majd meggyógyítja magát, én nagyjából már rendben is vagyok. – Vanessa.. azért nem mindenki olyan erőkkel van megáldva, mint te. Ha azt akarod, hogy tartsuk a lépést, több türelmet, kérlek. – Nem akarom felemelni a hangomat, de igenis felülbírálom magamat, mert ha oly szépnek, tökéletesnek is gondoltam az angyalt, ismételten alá kell húznom, Daphne pont attól olyan bájos, hogy emberi. Most viszont elfogadom az angyal kezét, odaintem a többieket, hogy végre hoppanálhassunk, ahova az angyal érzi. Kár azon tűnődni, hogy mennyire is volt szervezett az a támadás a Roxfortnál, minél előbb a végére kell járnunk, hogy hol lehet a főnök lánya, és kiszabadítani a menyasszonyomat, na meg Torit!
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Beletelik egy kis időbe, mire összeszedem magam. Ez kivételesen pocsék volt. Még életemben nem hánytam hoppanálástól. Kifordult hulláktól, részegségtől, és hasonlóktól igen. Ne de egy kis mágikus utazástól? Ez új. - Ez volt életem második legrosszabb hoppanálása. Az elsőnél felnyársaltam magam. Szó szerint. Ne kérdezzétek. - jegyzem meg, amikor végre magamra találok annyira, hogy fel is fogjam a környezetem, és a helyzetünk. Inkább Lizzyt és többieket nézem meg, de szerencsére senkinek sincs komolyabb baja. Legalábbis olyan szintű, mint amikor egy sötét és gonosz erdőben kötöttünk ki, és egy faág fel is nyársalt. A kék foltokkal, és horzsolásokkal még el tudok bánni. Szerencsére. - Vagy csak a bokszere volt mágikus, amivel püfölt. Bár ez inkább a pasid szakterülete. - vonok vállat Lizzy fejtegetésére. Tapasztalataim szerint a Testvériség oda meg vissza van mindenféle mágikus dologért. Rúnapisztolyok, a Feltámadás Köve, ezek mellett egy mágikus kis bokszer már igazán semmiség. Gyerek játékszer. Csak miután mindenkit egyesével végig néztem - bár az angyalkánk esetében nincsenek külön anatómiai ismereteim - jut eszembe, hogy a szem sarkából láttam valami érdekeset. Amit talán meg is nézhetnék, amíg Lizzy az ablakon leselkedik, Ali takarít. Az angyalkánk meg Shannát próbálja megérezni számomra felfoghatatlan módon. Tehát visszamegyek a fürdőajtóhoz, hogy megnézzem magamnak azt a bizonyos könyves polcot. Ahogy el is húzom a könyveket igen érdekes dolog kerül a kezembe. Amit egy percig csak bámulok, hogy ez tényleg az-e, amire gondolok. Viszont minél tovább nézem annál biztosabb vagyok benne, hogy az. Noha meg kell hagyni, hogy nem sok pisztolyt láttam életemben eddig. Rúnázottat meg aztán pláne. - Vagy inkább csak őrt álltak. Ugye Mr. Warrington? - állok meg néhány lépésre Gerardtól, éppen szemben vele, az ujjaim közt azzal a bizonyos pisztollyal. Nem célzok rá, tulajdonképpen senkire sem célzok, pusztán a bal mutatóujjamon a sátorvason "lóg" a fegyver a levegőben. De tekintetem éppen elég számonkérő, és anélkül is süt belőle a következő kérdésem, hogy feltenném. De azért egyértelműsítsük a dolgot. - Ki kinek az oldalán is áll, és mit is keres ez itt? - a bizalmam érezhetően erősen kezd megingani a Gerard-Daphne párosban. Bár nem annyira, hogy szó nélkül tegyem el a fegyvert, amit azért megtehetnék úgy is, hogy senki ne vegye észre. Minden esetre most magyarázatot várok, és csak akkor vagyok hajlandó további csoportos hoppanálásnak kitenni magam, ha elég meggyőzőt kapok. Bár érdekes kérdésként felmerülhet az is, ha az auror páros két kapura játszik, akkor mért nem rejtett el a fegyvert sokkal jobban. Vagy úgy egyáltalán mért nem rejtették el jobban, ha már a birtokában vannak? Azért bár nem célzok senkire, de igyekszem magamnál tartani a lőfegyvert, és hacsak Gerard nem akarja fizikálisan elvenni, akkor magyarázat ide vagy oda, de a saját nadrágomba tűzöm. Csak amolyan biztos, ami biztos alapon, mielőtt csatlakoznék az utazó körhöz. Mindezek mellett is, és Gerard válaszától függetlenül meggyőződésem, hogy a rúnafegyvernek olyanoknál a helye, akik tudományosan képesek elemezni, és valami jót is kihozhatnak belőle. Például rájöhetnek, hogyan mentsék meg a kómában lévő embereket. Ezek pedig nem a Testvériséget üldöző aurorok.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem számítottam Gina kérdésére. Vérbeli gyógyító, szóval ezúttal sem hazudtolja meg magát. A kérdése hallatán csupán megcsóválom a fejem, végül válaszolok: - Igen. Bár, nem voltak fájdalmasak a csapásai - teszem azért még hozzá gyorsan, nehogy a végén azt higgyék, hogy a tag vitt a földre. - Volt még valamiféle plusz mágiája is, azt hiszem - bizonytalanodom el egy pillanatra, hiszen - mivel sebezhetetlen vagyok - nem szabadott volna, hogy ennyire könnyű dolga legyen velem. Még ha fizikálisan fölém is kerekedik erő szempontjából, az általam bevitt "gyengébb" ütések idővel akkor is hatottak volna. Mivel ő sérül, én nem. - Talán mindegyikük rendelkezik valamiféle plusszal a sima mágikus erejük mellé - osztom meg még velük a gondolataimat. - Vagy pont ugyanezzel. Ha a közelünkbe kerülnek, akkor gyengülünk. Nem tudom - csóválom meg végül a fejem, majd hagyom, hogy Gina egy kissé alaposabban megvizsgáljon, ha szeretne. Teljes mértékben biztos vagyok ugyan abban, hogy kutyabajom, de az elmúlt percek alapján már tényleg nem lepődnék meg semmin sem. A végén még kiderül, hogy pofozkodás közben rám helyezett valamit, ami akár a helyzetünket árulja el, akár csak valamilyen úton-módon, de hátráltat minket. Én már tényleg semmin sem lepődöm meg. Végül - ha Gina végzett mindennel - sétálok az ablakhoz és lesek ki rajta. Igyekszem tényleg semmit se megmozdítani, szóval nagyon óvatos vagyok, még abban az esetben is, ha egy függöny vagy hasonló dolog akadályozna a kilátásban. És lám, találok is valamit! Azért nem szólok rögtön a társaimnak, hiszen meg kell bizonyosodnom róla, hogy az alak valóban a házakat nézegeti-e vagy csak szimplán vár valakit, de amikor végre eltelik pár perc és semmi sem változik, fordulok el végül az ablaktól és szólalok meg: - Követtek minket - jelentem ki végül, majd javítok magamon. - Vagyis... szerintem már eleve itt volt, mivel csak egyedül van - tárom szét a karjaimat. Ha biztosra tudták volna, hogy ide érkezünk, akkor már rég hemzsegnének itt csapatostól, én legalábbis ezt feltételezem első körben. - Talán mindenhol van egy ilyen őrszem, minden olyan helyen, ahol esetleg felbukkanhatnánk. Szóval javaslom, hogy ne Gerard lakása legyen a következő állomás - pislogok bocsánatkérően az aurorra. Ha tudták, kiket küldenek Vanessáért, akkor van némi esélye ennek az eshetőségnek is. - De jó hír, hogy láthatólag nem tudja a pontos címet, mert csak figyel és vár - pillantok ki újfent az ablakon, mintegy önmagamat ellenőrizve és meggyőződve arról, miszerint valóban ez e a helyzet pillanatnyi állása is és nem csak egy random alakot néztem innen őrszemnek.
Szerencsére hamar összeszedem magamat, ahogyan láthatóan mindenki más is. Azért segítek helyretenni akár a kanapét, bár varázslattal jóval könnyebb lesz, ha ők csinálják meg, ahogyan a takarítást is rájuk hagyom, hiszen nekem nincsen pálcám. - Nem hiszem, hogy most az a legfontosabb, hogy tippelgessünk. Gondolom vannak épp elegen, ha már jó ideje küzdötök ellenük. - felelek Alinak első körben, bár az nem tetszik, hogy Gerard csitít, hogy előbb szusszanjunk, főleg hogy én még mindig érzem a varázslat húzó-vonó erejét, ami mindenáron megpróbálna Shannához rántani, csak épp most hoppanálás híján nem működik, de attól még maga az érzés ott van. Azért néhány pillanatra megállok és lehunyom a szememet, megpróbálok Shannára koncentrálni, hátha a futólag kapott érzéseken túl is eljut valami hozzám. A folytott lélegzetvétel és az izgalom talán inkább arra utal, hogy jól van és épp kutat, vagy settenkedik valahol, de jó lenne még az előtt megtalálni, hogy rátalálnak. Az alapján, hogy ilyen gyorsan és ilyen sokan jöttek, miután elhagytam a Roxfortot, kétlem, hogy Shannának túl sok ideje lenne, ha még eddig nem kapták el. - Én már jól vagyok, ha mindenki más is, akkor nem értem mire várunk. Ki tudja, hogy Shanna percei nincsenek-e megszámlálva. Bármikor elkaphatják. Nem az a lényeg nektek, hogy segítsünk neki? Ha időt pazarolunk, siettetjük a veszélyt, ami úgy les rá, hogy egyedül van. - pillantok újra határozottan Gerardra, aki azt mondta, hogy előbb mindenki legyen jól, de ha már azért indultunk el, hogy megtaláljuuk Shannát, akkor még sem várakozhatunk itt ki tudja mennyit. Ezért én nem is kezdek el körülnézni a szobában. Sejtem, hogy bizonyára valakinek a lakóhelye és kizárásos alapon ez a valaki csak Gerard és/vagy Daphne lehet, hiszen a többiek még gyerekek, akik a Roxfortban töltik a mindennapjaikat. Türelmetlenül dobbantok a lábammal, ha mások még keresgélnek, meg nézelődnek, és besorolok Gerard mellé, sürgetve pillantva rá, hogy nyújtsa a kezét és a többiek is jöjjenek már, hogy indulhassunk végre. Kereshetnék fegyvert, vagy kérhetnék Gerardtól, de a magabiztosságom még az esés ellenére is él annyira, hogy ne akarjam ezzel húzni az időt, ha csak nem szúrja ki a szememet valami, amit hasznos lehet eltennem/elkérnem.
A kis csapat erősen megsínyli ezt a kitérőt, a szobában igen undorító szag terjeng és az egész lakás a feje tetején áll, amíg el nem jutnak addig, hogy takarításba kezdjenek. Alistair varázslata sikeres és onnantól vélhetően a többiek is beszállnak, nem mintha jelenleg Daphne-nak a lakás épsége lenne a legnagyobb baja a Roxfort mélyébe zárva. Szerencsére a rosszullét nem marad meg, tényleg csak a hoppanálás hozadéka volt, a mágia erőteljesen cibálta őket Shanna felé, így pillanatokkal később már a kósza fejfájás is eltűnik, csak Vanessában marad az a mágikus érzés, ami húzza, vonja felé. Eddig akárhányszor esetleg megpróbálta átlépni a határait, Shanna pillanatokon belül ott volt, szóval vélhetően akárhol is legyen, ő is érzi, hogy Vanessa "szabadlábon" van, a kapcsolatuk kölcsönös és igen, biztosan életben kell lennie. Sőt, szinte visszhangzik a mellkasában Shanna fojtott lélegzetvétele és izgalma, mintha a tudatuk is kissé összekapcsolódott volna, talán a legilimencia és a kötelék egy furcsa mellékhatása. Gina mindenkinek a koccanását, esését meg tudja gyógyítani és Gerard útmutatásával kötözni, bár csupán néhány lila folt és felületi sebről van szó, amit egy ilyen szintű gyógyító pillanatokon belül beforraszt, azért senkin se ment át egy úthenger. Amikor Lizzy kinéz az ablakon csak egy megszokott londoni utcát lát valahol a belvárostól kicsit kijebb, ahol már nem a hatalmas, milliós épületek vannak, hanem a "normális" sorházak. Nagyon óvatosan les ki, így senki nem veszi észre, de lát néhány embert lézengeni az utcákon, mindenki a dolgára megy, kivéve egyet. Egy alak néhány házzal odébb csak támasztja a szomszéd kerítését és csak álldogál, néha a szeme sarkából végigfuttatva a tekintetét az összes házon, mintha nem tudná, hogy mire és honnan vár pontosan. Talán megfigyelik a házat, de nem tudják pontosan, hogy melyiket is kell, hiszen minden auror féltve őrzi a lakásának pontos címét, érthető okokból. A keresgélés közben kötszerért Gerarddal Gina szarka szeme megpillant valami csillogást, de csak azután, hogy végzett mindenki gyógyításával jut eszébe újra. A fürdőszoba ajtó melletti utolsó polcon a könyvek mögül éppen hogy kificcen valami, és amikor közelebb lép megnézni, esetleg elhúzza a könyveket, egy rúnapisztoly hever ott, éppen olyan, amilyennel megannyi aurort küldtek kómába, és amilyennel az imént Gerardot akarták lepuffantani.
//Késés: Alistair Wilson 2
Határidő: 10. 24, éjfél Következő mesélői: 10. 25. //
[You must be registered and logged in to see this image.] Nem a titkok okozzák a bajt, hanem a következtetések, amit az emberek levonnak belőlük.
Voltak már rizikós utazásaim, el kell ismernem.. De talán még az sem volt ennyire borzalmas amikor apával vissza jöttünk ide.. egy másik síkról.. De ez most kegyetlenül megrángat. Belém áll a gyomorideg, hogy csak le ne szakadjon senki! De szerencsére mindenki megérkezik, még ha a varázslat kegyetlenül szét is dob mindannyiunkat. Talán csak az akrobata adottságomnak köszönhető, hogy legalább sikerül megkapaszkodnom a konyhapultban és nem fejjel levenni bármit is. Az egész helyzet megterhelő volt, a gyomrom pedig amúgy is elég gyenge amióta hasba lőttek.. Legalábbis érzékenyebb.. Így nem csodálkozom, hogy valami nagyon kikívánkozik, főleg miután többen is kidobják a taccsot.. Azért ennek sosincs zárt térben kellemes bukéja úgyhogy némiképp megszédülve fordulok magam mellé.. és igazából bármi lehetne mellettem.. Akkor is telibe hánynám. Nos.. ha esetleg volt tiszta, vagy épp mosatlan a mosogatóban, arra most rá tettem még egy lapáttal…. Mivel egy beles kis féreg vagyok így mire a többiek magukhoz térnek én még mindig öklendezek de… aztán amikor érzem, hogy végre vége.. megnyitom a csapot és egy két pillanatig csak sokkosan nézem ahogy folyik a víz.. de aztán össze szedem magamat és kimosom a számat meg ha találok konyhai törlőpapírt bizony én most bele fogom fújkálni az orromat… - Bocs.. én.. mm.. csináltam némi mosatlant… - motyogom vagy épp nyöszörgöm egy kicsit még szédülve, sápadtabban mint valaha, a jegyeim pedig talán hangsúlyosabban elő bukkantak mint valaha.. de már kihajolva a mosogató fölül, vetek egy undorodó pillantást a teremtményemre és azt a varázslatot alkalmazom, amit bájitaltanon az üstök kitakarításánál is használunk, hogy egy kicsit legalább mentsem a helyzetet. Már ha sikerül. Mire a többiek éledeznek én még azzal vagyok elfoglalva, hogy össze szedjem a gondolataimat és végre feltegyem a kérdéseimet - Miért most? Mármint.. - nyelek egyet - Miért most történik minden, úgy, hogy Vanessa eddig is ott volt a suliban? Szerintetek eddig is tudtak Vanessa tartózkodásáról, vagy.. csak az után szálltak rá, hogy teljesen eltűnt? - aztán a fejemet fogva kibukik belőlem a kérdés - Gina.. nincs valamilyen bájital nálad, teljesen véletlenül hányingerre? Akármi… Vagy.. van itt nálatok gyömbér? - az utolsó kérdésemet már Gerardnak címzem és rá is pillantok a hasamat fogva, mintha kieshetne a helyéről még mindig. Persze mindezt csak az után, hogy mindneki újra nagyjából egy kupacban és a súlyosabb, vérzős eseteken már túl van mindenki. Nem különösebben értek a gyógyítói dolgokhoz, szóval lehet hogy nagyon naiv a kérdésem.. - A következő utunk akkor azt hiszem mindenképpen Shanna lesz. Mit gondoltok azok akik a birtok elé érkeztek.. honnan lettek átmozgósítva? Vagy.. lehetnek annyian, hogy ne kelljen embert elvonniuk máshonnan? Vagy.. ez ilyenkor már mindegy?- egy kicsit még zavarosak a gondolataim de közben igyekszem valami értelmet ki is csiholni magamból. Noha határozottan nem vagyok hajlandó elmozdulni a mosogató mellől… Esetleg ha sikerült letisztítanom a benne lévő dolgokat, inkább kipakolom azokat, hogy ha esetleg jönne, már megússzák a második kört.
//Suvickus (Scourgify) Tisztító bűbáj Megtisztítja a célzott területet. //Szerencse: 30 - Dobás: 18 Fizikum: 12 pont - Dobás: 100
A Roxfort előtt nagyon hamar elszabadul a teljes őskáosz. Az egyetlen amire igazán büszke vagyok az Carnivora teljesítménye, amikor visszatámad a saját önjelölt focistájára. Azt hiszem ez után az ipse kétszer meggondolja majd, hogy miféle macskákat rugdosson. Ellenben nekünk más gondunk is akad az újabb pukkanásokkal. Tehát igen gyorsan sorolok be Gerard mellé, aki addigra már fel is vette az ölébe a szőke barátnémat, és kapaszkodok bele, hogy mielőbb hoppanálhassunk. Habár a pajzs ötletéig már nem jutok el, hiszen momentán csak eltűnni akarok innen. Valahova, ahol ellenőrizhetem Lizzy állapotát, és kideríthetjük hogyan tovább. Ha ugyanis végig ilyen sebességgel találnak ránk a rosszak, akkor nagy bajban leszünk. A hoppanálás nem éppen a legkényelmesebb utazási forma. Ám legtöbbször különösebben megviselni sem szokott. Mindent meg lehet szokni. Szoktam mondogatni. Aha. Mondogattam eddig. Ugyanis most ez olyan élmény, mintha beraktak volna egy centrifugába, amit még ráadásul két felé is akarnának rántani. Elég kellemetlen. A legrosszabb az egészben, hogy nem sikerül a manőver, ami álltalában. Sikeresen zúgok át valami tereptárgyon, amiről azt sem tudom, hogy micsoda, már csak arra eszmélek, hogy bazi nagyot koppan a homlokom valami sarkában, majd a padlóban. Azt hiszem a normális emberek erre mondják, hogy "Au". Nos Au. Ez elég kellemetlen, és fájdalmas élmény volt. Bele is telik néhány másodpercbe, míg rájövök, hogy egy padlót bámulok, és a csöpögő piros izé az a saját vérem, ami a homlokomat keresztező vágásból indult útjára. Még kellemetlenebb. Bár pár perc múlva ennek már úgysem lesz semmi jelentősége sem. Viszont, ahogy erőt veszek magamon, hogy felálljak egyből sikerül a gyomortartalmam is viszont látni a padlón. Remek. Talán túl hirtelen álltam fel. Na és persze nem kellett volna ennyit ennem ebédnél. Ámbár akkor még csak egy békés délutáni tanulásra számítottam, nem aurorokkal és angyalokkal közös róka fogó partyra. - Ez kivételesen pocsék volt! - nyögöm magam elé, amikor percekkel később csak sikerül felállni és összeszedni magam. Nagyjából csak ekkor tudatosodik bennem, hogy amin átestem az egy kis dohányzóasztal volt. Aha. Nem mintha ettől a felismeréstől jobban érezném magam. Ámbár Vanessa kérdésére felkapom a fejem, és gyorsan körbe pillantok a lakáson. De úgy tűnik magunk vagyunk itt. Akárhol is legyen az itt. Végül Gerard útmutatásának megfelelően veszek magamhoz kötszert, és segítek ellátni, azt aki igényli. Többek közt Lizzyhez is oda lépek, hogy őt is megnézzem. - Minden rendben egyenlőre. Bár téged szépen kiütöttek. Hogy érzed magad? -teszem fel a kérdést a szőke háztársamnak. Ha már mindenki összeszedte magát ez után a fergeteges party után, akkor azért Gerardra nézek, hogy mi legyen a következő lépés? Elégvégre nem követtek, de Shannát ideje lenne megkeresni, vagy mi...
Kitartó a tag, azt meg kell hagyni, ugyanis annak ellenére is tovább püföli a testemet, hogy semmiféle látható sérülés sincs még rajta. Védekezem ugyan, amennyire képes vagyok rá, igyekszem viszonozni az ütéseit, de - lássuk be - nem vagyunk éppen egy súlycsoportban egymással, ráadásul valamiféle ismeretlen eredetű fáradtság is úrrá lesz rajtam. A mozdulataim egyre lomhábbak, a végtagjaimat egyre nehezebbnek érzem, míg nem el nem álmosodom annyira, hogy ott helyben átadjam magam a mindent körülölelő sötétségnek, amelyet mások álomnak neveznek. Fogalmam sincs, hol térek magamhoz, csupán arra eszmélek fel, hogy valami puhának ütközik a testem, miközben hangos, tompa zaj üti meg a fülemet, amely eredetileg Vanessához és az általa felborított kanapéhoz tartozik. Kinyitom a szemem és igyekszem az egyelőre még homályos képet fókuszálni annyira, hogy mindent felmérhessek magam körül. Mivel még nem voltam Daphne lakásán, így ötletem sincs, hol is lehetünk egészen pontosan, de mivel ismerős arcok vannak körülöttem, még annak ellenére sem kezdek el pánikolni, hogy végtére is totál kiesett minden az elmúlt x percből. - Mi történt? - tápászkodom fel az ülőalkalmatosságból és igyekszem továbbra is teljes mértékben képbe kerülni. - Hol vagyunk? Jól... jól vagytok? - teszem fel azért aggódva a kérdést, miközben Gerard kötszerért küldi Ginát, Vanessa pedig egy cserepes növényt tisztel meg a gyomra tartalmával. Vanessa, aki angyal... Fogalmam sincs, mi folyik vagy folyt is itt egészen pontosan, de nem valami szép a végeredmény. Nekem igazság szerint semmi bajom sincs, habár ez nyilvánvalóan annak köszönhető, hogy egészen idáig ki voltam ütve. A hoppanálás azért elég szépen meg szokott viselni, amikor magamnál vagyok. Vanessa kérdése hallatán nem válaszolok, de ha képes vagyok rá, akkor az egyik olyan ablakhoz sétálok, ahonnan vélhetően be tudom mérni a környezetünket. Szerencsére emeleti lakásban vagyunk, szóval talán némileg több rálátásom nyílik a ház környezetére... Igyekszem úgy kinézni rajta, hogy senki se vegye észre, hogy esetleg vannak a lakásban, de én azért mindent láthassak, ami arra utalhat, hogy követtek minket. Ha semmi gyanúsat sem észlelek, akkor - amíg Gina ellátja Gerardot - megragadom a felbukkanó seprűt, majd igyekszem mindent összeszedni vele, amit csak kell és legalább egy kicsit rendbe hozni a lakást, amíg itt vagyunk.
Csak utólag tudatosul hogy mennyire mázlim volt, hogy nem talált el a rúnapisztoly. Akkor aztán ha kómába kerülök, nem lett volna épképzláb apja a születendő gyermekünknek. A szőke lányt a karomba szorítva már hoppanálunk is, a többiek belém kapaszkodnak, de érzem én, hogy az angyalt valami ki akarja tépni a gyűrűnkből. Összeszorítom a fogamat, hogy a biztonságot jelentő lakásba érkezzünk, éppen ezért a gyomrom megússza, tudatosan kontrollálom. Aztán amikor érkezünk, Lizzyt még a közeli fotelbe dobom, de a szédüléstől egyszerűen rossz felé lépek, s átesek az üveg dohányzóasztalon. A karjaimat az arcom elé kapom, nehogy úgy essek át a szilánkokon, hogy a szemem világa bánja. Jóképűnek szánt a teremtő, nem kéne átmenni félszemű kalózba. Amennyire csak lehet összegömbölyödök, védve még a belső szerveimet is, remélhetőleg nem szúrnak teljesen szét a szilánkok. Ha eszméletemnél maradok, akkor feltápászkodom, méghozzá úgy, hogy ne okozzak magamban több kárt, mint eddig. – Semmi baj Vanessa.. örüljünk hogy élünk. Mindenki erőn felül teljesített! – Dícsérem meg a csapatot, s cseppet sem sajnálkozom, hogy az otthonunk esetleg romokban hever. Utat adok a háztartási bűbájoknak, s már mutatom is Ginának a vitrint ahol a kötszerek, gyógyítalok vannak. Felnőttként én sem vagyok béna ehhez, de egy rezidens medimágussal azért biztosan nem érek fel. – Hozzuk rendbe magunkat, nem szabad felelőtlenül rohannunk, ha valaki nincs jól. – Értem itt Vanessára is a gondolataimat, de nem akarom zavarba hozni, hiszen eddig ő volt az erős, felettünk álló szárnyas lény. Végignézem a sérüléseimet, a fürdőszoba csap felett kihúzgálom az esetleges maradék szilánkokat, s ha valami erősen vérezne, arra odahívom Ginát. Csak akkor megyünk tovább, ha Vanessa rábólint. A pálcát azért a kezem ügyében hagyom, ha valaki mégiscsak bemért volna minket.
//Fizikum sikeres, szerencse sikertelen//
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Szerencsére hamar összeszedem magamat, ahogyan láthatóan mindenki más is. Azért segítek helyretenni akár a kanapét, bár varázslattal jóval könnyebb lesz, ha ők csinálják meg, ahogyan a takarítást is rájuk hagyom, hiszen nekem nincsen pálcám. - Nem hiszem, hogy most az a legfontosabb, hogy tippelgessünk. Gondolom vannak épp elegen, ha már jó ideje küzdötök ellenük. - felelek Alinak első körben, bár az nem tetszik, hogy Gerard csitít, hogy előbb szusszanjunk, főleg hogy én még mindig érzem a varázslat húzó-vonó erejét, ami mindenáron megpróbálna Shannához rántani, csak épp most hoppanálás híján nem működik, de attól még maga az érzés ott van. Azért néhány pillanatra megállok és lehunyom a szememet, megpróbálok Shannára koncentrálni, hátha a futólag kapott érzéseken túl is eljut valami hozzám. A folytott lélegzetvétel és az izgalom talán inkább arra utal, hogy jól van és épp kutat, vagy settenkedik valahol, de jó lenne még az előtt megtalálni, hogy rátalálnak. Az alapján, hogy ilyen gyorsan és ilyen sokan jöttek, miután elhagytam a Roxfortot, kétlem, hogy Shannának túl sok ideje lenne, ha még eddig nem kapták el. - Én már jól vagyok, ha mindenki más is, akkor nem értem mire várunk. Ki tudja, hogy Shanna percei nincsenek-e megszámlálva. Bármikor elkaphatják. Nem az a lényeg nektek, hogy segítsünk neki? Ha időt pazarolunk, siettetjük a veszélyt, ami úgy les rá, hogy egyedül van. - pillantok újra határozottan Gerardra, aki azt mondta, hogy előbb mindenki legyen jól, de ha már azért indultunk el, hogy megtaláljuuk Shannát, akkor még sem várakozhatunk itt ki tudja mennyit. Ezért én nem is kezdek el körülnézni a szobában. Sejtem, hogy bizonyára valakinek a lakóhelye és kizárásos alapon ez a valaki csak Gerard és/vagy Daphne lehet, hiszen a többiek még gyerekek, akik a Roxfortban töltik a mindennapjaikat. Türelmetlenül dobbantok a lábammal, ha mások még keresgélnek, meg nézelődnek, és besorolok Gerard mellé, sürgetve pillantva rá, hogy nyújtsa a kezét és a többiek is jöjjenek már, hogy indulhassunk végre. Kereshetnék fegyvert, vagy kérhetnék Gerardtól, de a magabiztosságom még az esés ellenére is él annyira, hogy ne akarjam ezzel húzni az időt, ha csak nem szúrja ki a szememet valami, amit hasznos lehet eltennem/elkérnem.
Azért erősen látszik a Bunyóson, hogy keményen meg van döbbenve azon, hogy Lizzy még mindig sértetlen, még mindig ébren van, és egyre hevesebben gyepálja, csak úgy feszülnek az izmai. Gina egyik irányból vesszővel, másikból a familiáris tűzleheletével meghátrálásra bírja azt, aki a Pajzsért volt felelős és meggyuladva, vállon lőve, hörögve ugrál be a fák közé. Ezalatt Vanessa a megszerzett tőrrel vállon dobja a Bunyóst, tökéletesen céloz és tökéletesen talál is. Gerard lerúghatja a megsérült alakot, akinek a hátán látványosan megindul a vér és minden erejét összeszedve próbál nem a tőrrel tűzdelt oldalára esni. Gerard felkapja Lizzy-t és mindenki mást is magához von, hogy készen álljanak a társas hoppanálásra, mielőtt még a pukkanó hangok és az erdő susogása-ropogása közben előbukkannának az újabb támadók.
Vanessa mágikus kapcsolata Shannával megpróbálja őket hoppanálás közben lényegében elragadni - ezt az angyallány egyértelműen érzékeli -, ahelyett, hogy Daphne londoni lakásában kötnének ki, szóval nincsen túlságosan egyszerű útjuk. Alapból kellemetlen, rázkódó élmény lehet a hoppanálás, főleg ilyen távolságokkal, de most lényegében érkezés után mindenki küzd azzal, hogy talpon maradjon és hogy ne dobja ki a taccsot. Egyetlen kivétel Lizzy, aki lényegében már csak ott tér igazán magához az új környezetben, miközben mindenki más veszettül dölöngél. Amikor sikerül megkapaszkodniuk asztalba, kanapéba, falba, akármibe, akkor néhány pillanattal később minden elcsendesül, nem rontanak rájuk az ellenségek, nem csatlakozott be senki a hoppanálásba, tényleg Daphne lakásában vannak és tényleg csak maguk vannak. " London külvárosában egy kis sorházi 3. emeleti lakása."(Daphne Jennings lakásának részletekben gazdag leírása )
// Mindenkitől Lizzy-n kívül szeretnék kérni egy Fizikum próbát, Vanessa értéke 40. Illetve mindenkitől egy külön dobásban egy szerencse próbát, Vanessa értéke szintén 40.
A dobásokat a hozzászólás előtt kérem a Kockadobás fórumába.
Ha mindkettő sikertelen: érkezés után nem sikerül megkapaszkodnod, koppansz a legközelebbi tereptárgyon átesve, akár a falba fejelve és még ki is dobod a taccsot. Ha a fizikum sikertelen, de a szerencse sikeres: nem ütöd meg magad, meg tudsz kapaszkodni és támaszkodni, de a gyomrod túlságosan felkavarodott és kidobod a taccsot. Ha a szerencse sikertelen, de a fizikum sikeres: A gyomrod jól viseli, de nekiesel egy tereptárgynak és bukdácsolsz egy sort mielőtt talpra állhatnál. Ha minden sikeres: Gratulálok, terminátor vagy, kicsit kóvályogsz, de talpra érkezel és a gyomrod tartalma is a helyén marad.
Késés: Alistair Wilson 2
Határidő: 10. 17, éjfél Következő mesélői: 10. 18. //
[You must be registered and logged in to see this image.] Nem a titkok okozzák a bajt, hanem a következtetések, amit az emberek levonnak belőlük.
Azért amikor Gerardot majdnem eltalálja a rúnapisztoly, de éppen megússza, ellenben a szerencsétlenül járt fán látszik a hatás újfent kilel a hideg. Lizzy esete meglehetősen parán néz ki, gúvad is a szemem rendesen, hogy még jó hogy sebezhetetlen… de kis túlzással mindenki vetődik, hogy segítsen neki. A Pajzsost vélhetőleg leszereli Gina familiárisa. Akit én vakítottam el, így, hogy csak lóbálja a pisztolyt, de nem lő, sem szeretnék a közelébe menni.. szenvedjen csak! Bár egy pillanatra megfordul bennem, hogy azért úgy.. szívesen kiszedném a kezéből, de inkább elvetem az ötletet.. Lényegében mindenki leszerel mindekit. Szóval én táthatom a számat úgymond pusztány annyi időre, hogy felfedezzem Vanessa hezitálását. Totálisan megérteném, ha úgy döntött volna, hogy lelép, de ebben a pillanatban valószínűleg mi épp úgy tudunk neki segíteni, ahogy ő nekünk. Legalábbis szeretném ezt gondolni! Amikor Vanessa megsürgeti, hogy tovább kéne állnunk és Gerard össze hívja a csapatot, én is becsatlakozom a társas hoppanálásba. Közben pedig azon tűnődöm hogy vajon, ha egy nagyobb társaság érkezett ide a Roxfort bejáratához.. ők honnan lettek mozgósítva? De aztán csak megcsóválom a fejemet. Kicsit naiv gondolatnak hat ugyanis, hogy minden egyes pukkanás az erdő felől, egyel kevesebb “gond” Shanna körül.. És az is valóban egy nagyon jó kérdés, hogy vahjon mi fog következni miután megérkezünk oda, ahova Gerard vinni akar minket? De ha Vanessan olyan nyomkövető lett volna, ami azonnal helybe vonzotta a keselyűket, akkor miért csak most reagáltak rá a Testvériségesek? Mármint.. elég régóta a kastélyban van és csak az utóbbi időben tűntették el szerencsétlent a föld alá.. Szóval erősteljesen azon kattogok, hogy vajon.. mi a magyarázat minderre? Elképzelhető, hogy azt hitték a Minisztériumban van és a Roxfortot még számításba sem vették… eddig?
A lövések ugyan jók, és Vanessa is hozza a kötelezőt, de a diákokra nem róhatunk olyan terhet, hogy önmagukban felnőtt sötét varázslók ellen harcoljanak. Akit lehetett, levertünk, lefegyvereztünk, Vanessa még a maradékot is lekapja Lizzy felől, remélhetőleg sikeresen, hogy utána én magam nyaláboljam fel a szőkeséget, hogy a karját a nyakam köré illesszem, így hurcolva magammal. Remélhetőleg közben Gina és Alistair is kiradírozza azt, aki még próbálkozik, de nagyon kell sietnünk. Ekkora túlerővel még elbírtunk, nagyobbal már egyátalán nem esélyes. Emberéleteket pedig nem kockáztatunk, s az angyalét sem, lévén az ő elvesztése egyértelműen borítana mindent a sötétséggel való harc esélyein. Valóban elrepülhetett volna, hogy itt hagyjon minket, de nem tette, segített. A tőrét már nem szerezzük vissza, inkább a bágyadozó Lizzyt tartva nyújtom a másik kezemet, hogy kapaszkodjanak belém. – Gyertek, gyorsan! – Intem oda a többieket is, hogy a csoportos hoppanálás művészetét alkalmazva Daphne londoni lakásába hoppanáljunk. Ha Gina is visszavonul, remélem felhúz valami pajzsot, mert még csak az kéne, hogy a varázslat ugyan már beindul, de közben kapunk valami halálosat a nyakunba, ami akkor tudatosul csak, amikor már megérkeztünk. Mivel még Shanna pontos helyét nem tudjuk, ezért marad a biztonságos menedék, ami mondjuk nem a szellemszállás, vagy akár a falu, hiszen már ott is lehetnek sötét varázslók. Jobb most egy olyan menedék, amely egy minisztériumi auror varázslatokkal védett otthona, ami már az enyém is egyben. Ha mindenki belém kapaszkodott, akkor intézem a pukkanásunkat. Daphne logikusan nincsen otthon, hiszen ő még a cella foglya, de mindenképpen sietünk kell, hiszen ő is rosszul lehet, s nincs opció, hogy bárkinek is szóljon onnan.
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
A dolog meglehetősen hamar elszabadulnak. Nagyjából abban a másodpercben, hogy kilépünk az iskola kapuján. Talán tényleg sosem kéne elhagynom a Roxfort biztonságát? Akárhányszor kiteszem a lábam, valami ilyesmi történik. Vagy csak kezdek túl paranoiás lenni. Pedig már régen is eléggé az voltam. Most azonban nincs idő a sötét gondolatokra, mivel a kelleténél sokkal gyorsabban találjuk magunkat egy nagyon is éles, és valódi varázslópárbaj közepén. Tehát nincs más hátra, minthogy a helyzet felmérése után íjat ragadjak a többiek segítésére. Meghátrálni biztos nem fogok a harc elől. Ahogy Carnivora sem. Makacs egy jószág, mondtam már? Ahogy azonban kilövöm a nyilam gyorsan rá kell jönnöm, hogy az lepattan a pajzsról, és gellert kapva egy fába fúródik. Szegény fa. Ezek szerint a Pajzsos fickó mégis csak számolt a mugli fegyverek lehetséges behatásával. Pech. Azonban az egész dolog mégis csak hasznosnak bizonyul a többiek számára. A pajzs megszűnik, és a többiek varázslatai legalább célba találnak. Ez is valami. A következő másodpercben már illesztem is rá az idegre a következő vesszőt, hogy eltalálhassam drága Pajzsos barátunkat. Eközben Carnivora oda teleportálja magát barátunk mögé, aki lendületesen fel is rúgja, mielőtt hátba támadhatná. A macska nyüffen egyet, és kissé pár lépést hátrál, miközben egy pillanatra én is érzem, hogy kiszorul a levegő a tüdőmből. De a fájdalommal annyira nincs is időm foglalkozni, néhány másodpercnél tovább. A macskám dühösen réz fel Pajzsosra, ami semmi jót nem sugall számára. A következő pillanatban pedig már tűzlehelettel igyekszik felgyújtani az ipsét, aki vérig merte sérteni az által, hogy foci labdának nézte. Aztán már csak egy gonosz, sunyi nézéssel szemléli meg, hogy mekkora sikerrel járt. Amolyan "Ezt neked, hogy rohadnál meg!" tekintettel. Viszont ezzel egy időben egy lövés is eldörren, de szerencsére csak egy fát talál el. Bár ahogy a tekintetem odakapom rá kell jönnöm, hogy ez bizony nem jelent jót. Már ha szerencsétlen fa ilyen ütemben kezd pusztulni. Más különben megpróbálnám kezelni szegényt a durida képességemmel, és rájönni, hogy pontosan milyen hatásai is vannak annak a lövedéknek. Akkor ugyanis ellenszert is lehet találni ellene. Még ha ez akár hónapokig tartó kutatómunkát is jelent. Erre azonban most nincs idő, már csak a pukkanásos hangok miatt se. Az erősítés valószínűleg nem nekünk érkezik. Tehát igyekeznünk kell lelépni. Így gyorsan igyekszem számba venni, hogy is állunk a káoszban. Ha esetleg Vanessa tőre célt tévesztett volna, vagy nem volt elég hatásos a tőrdobálás arra nézve, hogy a Bunyós barátunk békán hagyja a barátnőmet akkor felé fordulva még egy-két nyílvesszőt is bezsebelhet, ha nagyon szeretne tűpárnává avanzsálni. Közben pedig határozott léptekkel indulok el Lizzy és a tag irányába. Ha kell közelharcba keveredve vele. Ezzel lényegében Carnivorára hagyom a Pajzsos kiiktatását, de a szeszélyes macska tökéletesen képes erre, ha úgy tartja kedve. Legalábbis szerintem. Nekem viszont eszem ágában sincsen itt hagyni Lizzyt, ha menekülnünk kell. Márpedig gyorsan kell majd innen lelépni, ez biztos.
//Driádok íja: Az íjat csak Gina használhatja és az, aki vérrokonságban áll vele vagy engedélyt kapott tőle. Az íj az erdei nimfák távolsági fegyvereként tud funkcionálni a jövőben, és célzást segítő rúnával van ellátva. Familiáris képesség - Tűzlehelet: A familiáris képes tüzet lehelni, mint egy sárkány, hasonló erősséggel, mint a sárkányláng, mely szinte mindent megolvaszt.//
Mindenkinek akad párja a "táncra", noha jelen pillanatban elég sok kétség akad bennem, de úgy döntök végül, hogy felveszem a kesztyűt az ellenfelem ellen. Mint már az elején is említettem, sebezhetetlen vagyok és valamiért úgy gondolom, hogy ez azért jelent némi előnyt számukra... Hacsak nem hoztak magukkal ezüstöt, noha ezt elég erősen kétlem. Elméletileg csak Vanessával számoltak, no meg nyilván az aurokkal, de a mi kis triónkkal aligha. És hát jaj annak, aki csupán a korunk révén becsül le minket! Nincs akkora tudásunk, mint az auror-párosnak, de én születésem óta birtoklok egy olyan képességet, amelyről mások csak álmodhatnak. A varázslatom ugyan sikerrel jár, de a tag pálcája nem az ujjaim közé röppen, ahogyan számítottam rá, hanem be, egyenesen a fák közé. Semmi gond, nem szándékoztam megtartani és hát a lényeg az, hogy maga a tervem, miszerint lefegyverzem, hogy ne tudjon ellenünk mágiát használni, bevált. Ezzel azért a varázslatok nagy részét kivédtük, gondolok itt főként a halálos átokra, amely ellen elég nehezen lettünk volna képes védekezni. Sokkal jobban érzem magam úgy, hogy immár csupán a saját képességeire van utalva. Persze, csak abban az esetben, ha van neki... Már ismét emelném a pálcámat, hogy legalább egy időre jegeljem a témát és helyretegyem a fickót, de a következő pillanatban már háttal a földön heverészek, fölöttem egy halálfalónaknemvettekfeljóleszatestvériségis-alakkal és levegő után kapkodva meredek rá, szinte fel sem fogva egy pillanatra sem a helyzetet, annyira hirtelen történt minden... Mármint... Az előbb még álltam, az isten szerelmére! Normális esetben a pálcám után tapogatnék az ujjaimmal, ellenőrizve, mintegy meg van-e még vagy egyáltalán a közelemben van-e és nem-e ejtettem ki a kezemből az esés következtében, ezúttal viszont nem teszem, sokkal inkább a puszta kezeimre fókuszálok és igyekszem azzal hárítani az ütéseket vagy éppen bevinni a tagnak néhányat. Érzem ugyan, hogy a mozdulataim nem az igaziak, mintha legalábbis már a sokadik embert próbálnám meg kiütni a nyeregből, de azért elég szépen igyekszem. Elsősorban az arcomat védem a csapásoktól, hiszen nem áll szándékomban kék-zöld monoklikkal visszatérni az iskolába. Bennem nincs meg az a túlélési ösztön, amely mindenki másban igen. Elvégre, nem érzem a fájdalmat, ahogy a sérüléseim is pillanatok alatt rendbe jönnek, amit azóta talán már ez a fickó is észrevehetett, de azért kitartóan püföl továbbra is. Dicséretes. A lövés hangját csupán távolról hallom, mintha víz alatt lennék, annyira a saját feladatomra koncentrálok és olyan mértékben kezd eltávolodni tőlem a külvilág. A hallásom tompul, ahogy a szemhéjam is fokozatosan nehezedik, mígnem - ha bárki is figyel rám a társaim közül - azt nem veszik észre, hogy a mozdulatom hirtelen félbeszakad, a karom magam mellé ejtem és noha távolról úgy tűnhet, hogy elájultam vagy valami sokkal komolyabb, szimplán csak bealudtam egy ilyen komoly helyzetben... Fogalmam sincs, mivel érte el ezt nálam a tag, de hogy hatásos volt, az biztos és ez ellen még a képességem sem ért semmit sem, noha nagyjából aduásznak gondoltam egy ilyen helyzetben, de ezek szerint semmit sem bíztak a szerencsére.
Az események gyorsan pörögnek, amitől csak még jobban érzem, hogy adrenalinnal telik meg a vérem. Az eddigi bezártság után már maga a kiszabadulás ténye is új erővel tölt el, a birtok határán kívül vagyok végre, és a harc ezt csak még jobban megdobja. Nem látszik most rajtam sem félsz, sem más, igazából simán végigmennék az összes támadón, de arról lenne szó, de a többiek is egészen derekasan helyt állnak. Ahogyan a kezdeti első csapások elcsendesednek gyorsan felmérem a helyzetet és azt az illetőt célzom be a tőrrel, aki Lizzyt püföli. Láthatóan ő van a legnagyobb bajban, mert a pisztolyos fickó nem lő csak úgy vakon, a harmadikat pedig lefoglalja a kis állat és a vörös hajú fiatal lány. A vállát célzom, nem feltétlenül akarok végezni vele. Az viszont jó eséllyel mindegyikünk figyelmét felkelti, rossz esetben az ellenfeleinkét is, hogy hamarosan már többen lesznek ellenünk. A leginkább nagy kérdés, ami a fejemben motoszkál az az, hogy vajon a helyzetemet pontosan megtudják határozni, vagy csak azzal voltak tisztában, hogy hamarosan elhagyom a birtokot és ezért vártak idekint. Egy pillanatnyi hezitálás azért látszik rajtam, ha valaki figyel talán még észre is veheti, ahogyan az ég felé pillantok. Megtehetném... Elrúghatnám magamat a földtől és itt hagyhatnám őket. Talán még jól is járnának vele, hiszen engem akarnak, de akkor nem tudnánk segíteni Shannának, plusz nem tudni milyen alakok érkeztek még ide, talán mint szemtanúk eltakarítanák innen a kölyköket. Egy pillanatig tart csak a gondolatmenet, végül összeszorítom a számat és meghozom a döntést. - El kell tűnnünk innen, most! - lépek oda Gerard mellé, immár újra fegyvertelenül, hiszen a tőrt elhajítottam, más varázspálcájához pedig egyszerűen nem fűlik a fogam. Nem tehetünk mást, mint hogy egymásba kapaszkodjunk és eltűnjünk. Mindegy hová. Azt ráérünk kitalálni, ha már nem vagyunk itt, hogy mi a következő lépés, vagy magát a nyomkövető bűbájt elindítani, amivel megkeressük Shanna pontos helyét. A hoppanálást tehát rábízom bárkire a helyiek közül, hiszen én nem sok helyet ismerek a könyéken. Ha megtesszük akkor az is kiderül majd, hogy vajon nyomkövető van rajtam, vagy csak a távozásommal voltak tisztában. - Ha ott is azonnal megtalálnak, akkor nagyobb a baj... Nem szakadhatunk el egymástól. - teszem még hozzá, elsősorban Gerardra pillantva, hiszen mégis csak ő a rangidős, meg az auror és jó eséllyel magát a hoppanálást is ő fogja elvégezni, hiszen a diákok idekint nem varázsolhatnak hivatalosan, és még az sem biztos, hogy a hoppanálás egy ilyen feszült helyzetben megy nekik annyira, hogy ne járjunk mind pórul.
//Akrobata 4 szint: Fegyver, pl. tőrdobás esetén mindenképpen célba talál, elég a célszemélyre koncentrálnia.//
Gina érzi, hogy tökéletesen tartja az irányt, tökéletesen céloz, tökéletesen repül a vessző, de amikor elér az ellenséges csapathoz, akkor a pajzs, amit idéztek teljesen eltéríti és egy távoli fába csapódik. Viszont a sérülés szétpattintja a a pajzsot és így esélyt ad arra, hogy mindenki más áttörjön rajta. Carnivora ezután már oda tud teleportálni és meg is támadhatja a Pajzsost, bár első körben a fazon hátrapenderülve felrúgja, hiszen fogalma sincsen, hogy nem csak egy fura macska és hogy elég rondán vissza tud majd támadni. Lizzy varázsolni készül és az első sikerül is, hála a pajzs megsemmisülésének, akit kiszemelt magának, a Bunyós pálcája ki is röppen, de nem egyenesen Lizzy kezébe, hanem el a fenébe a fák közé. Mielőtt újabb varázslatot lőhetne el viszont a fazon úgy, ahogy van megrohamozza és a földre teperi egy erőteljes nekivetődéssel, hogy aztán egy mágikus boxerrel ellátott ököllel akarja fejbekólintani és ájulásra bírni, de... de Lizzy sebezhetetlen és nem érzi a fájdalmat, bár valamilyen kábító hatás halvány érzetét igen, ahogy egy felnőtt férfi súlya alatt hever. Vanessára ketten figyelnek, ami még így is vajmi kevés vele szemben, hát még úgy, hogy a gyerekek és Gerard is beszállnak a harcba és próbálják fedezni. A Vontató megveti a lábát, arra számítva, hogy a szőke angyallány ellenkezni fog, így amikor inkább belevetődik a varázslatba és bravúrosan felkap egy masszív tenyérnyi követ a kezéből, hogy arcon csapja, az ég világon semmit nem tud tenni. Felhördül, a földön végzi, Vanessa pedig pillanatok alatt ki tudja húzni az övéből a tőrét, vagy a kezéből a pálcáját, hogy a következő szerencsétlenhez forduljon, de addigra Gerard azt, akinek az Elkapás lett volna a feladata, miután kiráncigálták Vanessát a védelemből, durvan lábon lövi. Az ugyan nem igaz, hogy semmilyen mágikus pajzs nincsen az egyszerű mugli fegyverekkel szemben, hiszen fizikai behatás és léteznek fizikai pajzsok, de ezen a ponton mindennemű pajzs megsemmisült Ginának hála.
A Pajzsos ugyan még talpon van, a Bunyós pedig szó szerint Lizzy-t püföli a földön, de Gerard kiáltására és arra, hogy Vanessa mit produkált félvállról összerezzennek mindketten. Viszont a meglepő fordulat nem tőlük érkezik... Az a Fazon, akit a tarolással Gerard a földre lökött sunyin a Testvériséges pisztolyáért nyúl, a pisztolyért, ami a muglik és a varázslók technológiájának alvilági keveréke, és ami ellen valóban nincsenek pajzsok és a golyó átka számtalan aurort küldött már a Szent Mungóba - vagy a egyenesen a halálba. Egyenesen becélozza a fiatal auror férfit, mint a legnagyobb fenyegetést, amiben "szabad" kárt tennie, de mielőtt meghúzná a ravaszt Alistair éppen kiszúrja. A fényrobbanást nem sikerül távolról éppen a pisztolyba összpontosítania, de a fickót elvakítja és amikor eldörren a fegyver célt téveszt és képtelen újra célozni. Gerard füle mellett egy centiméterrel suhan el, hogy a mögötte lévő fába csapódjon és a fa a lövésnél pillanatokon belül elkezd elfekedni és "elfonnyadni". Egy körülbelül tíz méteres, életerős fa.
A Vontatónak és az Elkapónak abszolút annyi, hála Vanessának és Gerardnak, ők meg se moccannak miután a lábon lőtt is elájult a fájdalomtól. A Fazon továbbra is a földről, vakon lóbálja a fegyvert, de úgy tűnik, hogy annyi bajtársiasság van benne, hogy ne lövöldözzön, nehogy egy társát találja el. Carnivora és Gina a Pajzsos-t támadta eddig, de még nem szerelték le, illetve Lizzy-t még mindig a földhöz szegezve püföli az amúgy igen nagy, kipattintott, mágikus boxerrel ellátott Bunyóst, de nem ez a legrosszabb. További pukkanásokat hallani az erdő mélyéről, vélhetően túl közel nem hoppanálnak az iskolához soha, besétálnak, de talán egy percük sincs, mielőtt még több társaságuk nem akad.
// Lizzy: Mágiaellenállás próbát kérke a hozzászólás előtt, attól függően ezek a boxer hatásai:
Sikeres: a kábító boxer semmilyen hatással nincs rá Nincs meg max. 40-cal: Hiába a szorult helyzet, kicsit elbágyad. Nincs meg több, mint 40-nel: Szó szerint addig ütik, míg el nem alszik, nem a fájdalomtól, hanem a varázslattól.
Késés: Alistair Wilson 2
Határidő: 10. 10, éjfél Következő mesélői: 10. 11. //
)
)