2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Tárgy: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-02-28, 16:32
First topic message reminder :
***
Szerző
Üzenet
Gina Accipiter
Reveal your secrets
Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-03-04, 09:48
Gina & A Nagy futás
Eljött a nap. Ez lesz az első szám, amiben ténylegesen részt veszek. Egyet tudok egészen biztosan. Mindent bele fogok adni. Le kell győznünk a Mexikóiakat. Ez az egyetlen mód. Szokásomhoz híven hajnalban tartok egy laza edző futást, majd zuhany, reggeli, és a csapattal való felkészülés a meccsre. Csendben egyedül melegítek a pálya szélén. Nem igénylem a társaságot, és a Dany féle lelkes rajongást. Túl sok az a srác. Minden értelemben. Amikor az edző mindenkit odaint, akkor én is odamegyek. Én is a többiekére helyezem a kezem. Most egy csapat vagyunk, egy banda, ha tetszik. Együtt kell küzdeni. Sidney szavaira egy magbiztos bólintással nézek a csapatkapitányra. - Úgy fogok futni, mint még soha. Együtt megnyerjük.- bár én is olyan biztos lennék, mint a hangom, és az arckifejezésem. De egy biztos. Úgy fogok futni, mint még a jard elől sem fénykoromban. Pedig akkor nagyon jó voltam ebben a számban, és akkor szó szerint a szabad életért futottam. De most is az életem a tét nem igaz? Ha vesztünk, akkor nem lesz reményem az egyetemi ösztöndíjra. Nem lesz esélyem rendbe tenni a zűrös életem. Szóval igen, én az életemért futok, szó szerint. És a csapattársaim életéért. Szerencsére azért nem maradtam egyedül az edzéssel az elmúlt napokban. Sok időt töltöttem Chris-szel. Sokat segített javítani a futó technikámon a napokban, amitől csak még gyorsabb lettem. Pedig előtte sem voltam lassú. Segített az akadályokkal, hogyan tudom úgy venni őket, hogy ne veszítsek lendületet, vagy minél kevesebbet. És hogyan figyeljek a még röpködő átkokra is közben. Szimuláltuk a versenyhelyzetet, ahol Chris a leváratlanabb pillanatokban küldött meg felém egy-egy átkot. Na semmi komolyat, csak egy kis gáncsolásra, egyensúly vesztésre alkalmas átkot. Ha eltalált tudtam, hogy vesztettem. De cserébe a fiú igyekezett mindig adni egy jó tippet, hogy mit rontottam el, és hogy kerülhettem volna ki. A végén már egyáltalán nem talált el. Vagy csak nem akart, hogy erősítse az önbizalmam. Ki tudja. Most viszont Chrisre nézek, egy amolyan "Még egy utolsó jó tanács?" pillantással, hátha mondana még valamit. Tudom, hogy mennyire rosszul esett neki, hogy ő nem futhat. De ha már így van, legalább a kedvéért megnyerem neki a saját szakaszom.
♫ Zene ♫
"Nem akarom feledni a fájdalmat. Az tesz azzá, aki vagyok."
Elizabeth Ollivander
Reveal your secrets
Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-03-03, 20:40
VMS Sidney (VMS)
Lizzy & az átkozók
Mindent pontosan átbeszéltek, és örül, hogy Thomas végül bekerült a csapatba. Ő nem tart tőle egy cseppet sem, egyáltalán nem nézi ki, vagy nem méregeti furán, egyszerűen csak nem ismeri, és nem volt ideje arra, hogy vele cseverésszen. Meg amikor megtudta, hogy nem vele lesz egy csapatban, hogy úgy mondjuk, akkor nem is érdekelte már annyira a srác. Nem törte magát,hogy megismerje, ha egyszer nem neki kell, hanem Sidney-nak, és az idő rövidsége miatt meghagyta a másiknak. Igen, a víz jelenthet gondot, de majd megoldják ügyesen. Amíg ezt a többiek nem tudják, addig nem lesz itt semmi gond, Sidney meg max majd nagyot ugrik.. reméljük sikerülni fog neki. Ahogy végignéz a srácokon, tekintete megállapodik Stansson edzőn, és amint odaint, a tekintetével, azonnal mozdul, majd elmosolyodik. - Természetesen Herr, ne aggódjon. Minden rendben lesz, bízza ide. - forgatja meg a pálcát a kezében, majd kislányosan kacsint egyet, és végül a többiekre néz. - Ahogy megbeszéltük, mindenki azt használja, amihez a legjobban ért, amiben otthon érzi magát. Legyetek kreatívak, és legyetek spontánok. Nem sebesíteni akarunk, nem rendezünk vérengzést, hanem eljátszunk velük és összezavarjuk őket. Nem akarom, hogy bárkit is kizárjanak durvaságért, már ha ez itt lehetséges egyáltalán.. - toldja hozzá az utolsó félmondatot, kissé eltöprengve, elmerengve ahogy elnéz a lelátón, a bírókig, majd a mexikói csapatra téved a tekintete. Próbálja felmérni, kik is vannak ott. - Kezdem én az első felét a pályának, Daniil, tied a második, Gilly a harmadik negyed, és Chris, te felelsz a végéért. Rajtad már nem juthatnak át. - közli röviden a taktikát, és a beosztást, majd miután ezt odasúgta a "csapatának", közelebb lép a futókhoz, és Stansson meg a többiek után ő is berakja a kezét.
Hát itt van, eljött a nagy nap is, én pedig szó szerint rosszul érzem magam. Ennek pedig nem csak a lámpaláz az oka… A csapatban tapinthatóan nagy a gyanakvás velem kapcsolatban, ez pedig csak még több súlyt helyez a vállamra. Számítottam ugyan arra, hogy nem lesz egyszerű az új fiú szerepe, de minden várakozásomat felülmúlja az, ami végül itt várt rám. Az edzőn kívül eddig senkivel sem sikerült szót váltanom, habár nem is igen próbálkoztam eddig, de azt azért be kell vallanom, hogy ők se pedáloztak az irányomba. Jó, elsőként nekem kellene lépnem, nem varrhatom csak az ő nyakukba az egészet, de akkor is… Bonyolult, na. Az pedig, hogy nekem is futnom kell ma, egyenesen meglep. Elég riadt tekintetet vághattam, amikor kijelentették a versenyzők szereposztását, más esetben szóvá is tettem volna a dolgot, de most inkább lenyeltem magamban. Ha nekiállok panaszkodni, akkor kár volt eljönnöm. Abban kell bizonyítanom, ami jut, nem válogathatok. Mindenesetre, akkor is meglep a döntés, elvégre nem vagyok olyan gyors, tekintettel a felépítésemre. Vannak izmaim, így minden bizonnyal súlyom is, szóval a csajok már csak alkatilag is gyorsabbak nálam. Soha életemben nem vettem részt futóversenyen, az átokszórás sokkal inkább illik hozzám. Kissé irigykedve is gondolok a csapatom másik felére, akik minket fognak fedezni, habár szinte azon nyomban eszembe is jut, hogy én még nem vagyok elismert csapattag. Talán valamelyiküknek nem vagyok szimpatikus és hagyni fogja, hogy egy-egy kisebb átok betaláljon. Na, nem olyan nagyok, amelyekkel vissza lehetne venni a csapat teljesítményét, hanem pont akkorák, amelyekkel számomra lehet átmeneti kellemetlenségeket okozni. Mindenesetre, bíznom kell abban, hogy ez nem fog megtörténni, hiszen ha én nem építek ismeretlenül is a csapatmunkára, akkor miért várom el, hogy ők ezt tegyék? Az én feladatom, hogy a pályán teljesítsek, ha pedig ők is látják, hogy mindent beleadok, akkor bízni fognak bennem. Az edzőhöz lépek, amint odaint minket, miközben azon tanakodom, hogy szóljak-e neki az utolsó pillanatban a szerepváltásról. Magamban abban maradok, hogy nem teszem. Alig észlelhető sóhajjal teszem a kezem középre, mintegy hivatalosan is a csapat tagjává válva. Szeretnék én is olyan magabiztos lenni, mint ő.
Morticia Maganti
Reveal your secrets
Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-03-01, 11:46
to: the team
Hiányzott már, hogy versenyezzek. Az előző körben nem vettem részt, és bár izgalomból akkor is kijutott bőven, azért mégis csak más. A legelső fordulóban nem voltam valami nagy szám, de a kviddics nem az erősségem. Viszont a futás, az más. Ha még este is lenne, akkor pláne jó lennék, de szerintem így sem lesz baj. Legfeljebb az átkozós rész az, ami nehezítés, de így is örülök, mert szerintem több esélyem van, mind a kviddicsben. Négyen fogunk futni, Sidney, én, Gina, és az új fiú, akivel eddig még nem is beszéltem, de szerintem nem is fogok, mert annyira nem érdekel. Amúgy is elég fura, hogy utólag bekerült, de mindegy, ez nem az én dolgom. Sidney-ről tudom, hogy jó futó és gyors, mint én, a többiekről fogalmam sincs. A mexikói csapatot sem ismerem, de legalább nincsenek vélák benne. Remélem, hogy nem teljesen reménytelen az esetünk, mert hiányzik már egy rendes győzelem. Kint a helyszínen a rövid eligazítás után bemelegítek. Ilyenkor nem szoktam senkivel sem beszélni, még azokkal sem, akiket bírok, mert arra van szükségem, hogy magamban rendezzek le dolgokat, a verseny előtti izgalmat, stb. Ha lesz még valami taktikai megbeszélés, arra visszamegyek, de addig kicsit távolabb vagyok a többiektől, és várom, hogy szólítsanak a kezdésre. Izgulok, és nagyon szeretném, ha nyernénk.
Sidney Smallwood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-03-01, 10:51
A verseny & Sidney
Hogy biztos vagyok-e a döntésemben? Nem, de ez nem látszik rajtam. Tudom, hogy én, hogy Chris futó, de vannak dolgok, amikben nem feltétlenül csak az előképzettség számít és jelen helyzetben jól mondta az edző, ki kell próbálni az új fiút, mert ha nem teszteljük most, akkor mikor, egyenes kiesésnél? Ha rajta csúszik el ez az egész, akkor legalább van kire fogni, ha pedig jól teljesít, akkor a jövőben is tudjuk majd hogy számíthatunk rá. Lizzyt is betettem volna, de igaza van Stansonnak, két sebezhetetlenre figyelni Codynak már jóval nehezebb és így a másik csapatkapitány tud figyelni a varázslatokra is. Beszéltem vele még a meccse előtt jóval a szobánkban és elmagyaráztam neki az okokat, hogy lényegében ő vezeti a partvonalt, hogy figyeljen arra mit csinálnak a többiek és a kinti taktikát figyelje. Végül természetesen Cody-val is beszéltem Stansson javaslatára, hogy tisztában legyen vele, bármiféle sérülés van azt neki kell kezelnie, ha rólam van szó, hogy tudja, hogy úgy kell tennie, mintha ellátna akkor is, ha erre koránt sincs szükség. A sárga karszalag nem mondom, hogy nem tölt el büszkeséggel, és akárhogy is de csak még inkább megerősíti, hogy jól döntöttem. Gina nem viselte volna el, ha nem fut és újra mellőzve van, Morticia gyors, ezt én tudom a legjobban ,hiszen én ismerem igazán, bár persze akár mondhatják azt is a többiek, hogy a jó viszonyunk miatt helyezem őt előtérbe, de erről nincs szó. Én képtelen lettem volna kimaradni egy sorsdöntő futásból és hát a képességeim is segítenek, hogy ne valljak kudarcot. Nem láttam más csapat összeállítást, pont ezért a kritikák sem érdekelnek. - Nekem megfelel a sorrend, akkor legyen így, te kezdesz Gina, mindent adj bele, ezúttal nem veszíthetünk és a döntetlen sem lesz elég! - én is középre teszem a kezemet, váltok még egy pillantást Lizzy-vel, hiszen vele már megbeszéltem a taktikát, tisztában van vele, hogy én is olyan vagyok, mint ő és hogy a gyengém a víz, tehát ha azzal támadnak abból komoly baj lehet. Most aztán tényleg igazán nagy szükségünk lesz a csapatjátékra, ha nem akarunk hazamenni.
Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-02-28, 16:37
Dupla vagy semmi
Eljött tehát a selejtezők utolsó köre. Szó szerint utolsó, mert minden csapat megvívta már a saját mérkőzését, tudni, hogy kik mennek haza, és hogy melyik ágra kerültek. Stansson azért nézegette az ágrajzot, Dél-Afrika simán továbbjutott, ahogyan a világbajnok németek is, de mindkettőt elkerüli az, aki ebből a csoportból továbbmegy, és még jó sokáig nem lesznek ellenfélként szembenállóak. Ám felesleges a holnapra gondolni, ezt a csatát most kell megvívni. Az edző már a meccs előtt az öltözőkben kifejtette, mivel körbeverés volt a saját csoportjukban, ha győznek, bármilyen pici különbséggel, akkor harmadikként állnak majd itt, viszont az első két meccsükön a vereség és a döntetlen akár győzelem is lehetett volna, a részpontszámok alapján benne lesznek abban a négy csoportharmadikban, akik az első két helyezettekkel továbbjutnak a legjobb tizenhat közé. Egyszerű hát a recept, úgy kell kezelni Mexikót, mintha ez már az egyenes kieséses szakasz lenne. Ez nyilván azok számára pocsék érzés, akik most nem kerültek a csapatba. Ha nem Sidney lenne a kapitány, vagy kimaradt volna a futásból, vajon mennyire tudná elviselni, ha veszítenek? A hátrány viszont még az is, hogy mivel ez az utolsó meccs, nagyjából megtelt a csarnok, ahol a futóarénát berendezték, mert a többi válogatott is betévedt, és számos rajongó, nem csak az angol-mexikói csápolók. Mindenki látni akarja, hogy az újonc Anglia és a híres egykori játékos, most már edző, hogy jut tovább. Vagy éppen hogy esnek akár szó szerint pofára. Az edző tud róla, hogy Graves egyébként futó, de nem vétózta meg Sidney akaratát. Talán még lesz rá mód, hogy az amerikai fiú részt vállaljon valamilyen futós számban. Viszont itt vannak az amerikaiak, úgyhogy nem tudni, hogy Elizabeth és Christopher csapatának mennyire szurkolnak. Ők már továbbjutottak, de a két egykori amcsi még nem, és vajon támogatják a másik angolszász csapatot, vagy lehurrognák? Stansson egyébként most nem öltönyben, hanem a csapathoz illető melegítőben van, a nyakában a minden ajtót megnyitó névre szóló, fényképes mágneskulcs. Odaadja Sidney-nek a csapatkapitányi sárga karszalagot, aztán odainti magához Elizabeth-et is. – Ahogy megbeszéltük. A sorrendet ti döntitek el, de javaslom, hogy Acceptier, Meganti, Stewart, Smallwood sorrend legyen a váltásoknál. Olivander, ne csak az átkokra menjetek rá, jöhet látványmágia, átváltoztatás vagy bármi egyéb bűbáj is. A bírók kiemelten figyelik a meccset, mert kérvényt adtam be. Ráadásul erkölcsileg makulátlanok, akik itt vannak, úgyhogy csalás kizárva. Győzelemre fel. – Inti oda a futókat, és az átkosokat is. Középre teszi a kezét, hogy mindenki tegye rá a sajátját. Sötéten villogó tekintete erőt sugároz. Igen, Mexikó akár verhető is.
️️️️️️
Hát itt van, eljött a nagy nap is, én pedig szó szerint rosszul érzem magam. Ennek pedig nem csak a lámpaláz az oka… A csapatban tapinthatóan nagy a gyanakvás velem kapcsolatban, ez pedig csak még több súlyt helyez a vállamra. Számítottam ugyan arra, hogy nem lesz egyszerű az új fiú szerepe, de minden várakozásomat felülmúlja az, ami végül itt várt rám. Az edzőn kívül eddig senkivel sem sikerült szót váltanom, habár nem is igen próbálkoztam eddig, de azt azért be kell vallanom, hogy ők se pedáloztak az irányomba. Jó, elsőként nekem kellene lépnem, nem varrhatom csak az ő nyakukba az egészet, de akkor is… Bonyolult, na.
