2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Lioneah és Rain teljesen elzárkózik attól, hogy rákérdezzenek pontosan hol vannak a hiányzó tagjaink. Én se vagyok tisztában mindenkivel, szent meggyőződésem volt, hogy Fridával itt fogunk találkozni, de még sincs így. Egyedül Gilly-ben csillan meg a kíváncsiság, mivel ő a legkétkedőbb a küldetésünkben - gyakran nagyon is jogosan -, ez nem is meglepő. Ahogy folytatja a kérdést megingatom a fejemet, bár leolvashatja így is az arcomról, hogy nem sokkal jobb híreim vannak. - Elbuktak, de élnek. Nem itt, nem ezt az életet, távozniuk kellett egy másik korba. Vlad mentette meg őket és én... én küldtem őket oda. - mondom a lánynak, azért az, hogy kiragadta őket az angyalság előtti időből és közel száz évvel korábbra kerültek nem feltétlenül jó hír. Nem halál, nem gyilkosság, nem teljes bukás, de... nem jó hír... Amikor mindenki odanyújtja a csuklóját és újabb tetoválások jelentek meg rajtunk érdeklődve nézem végig az összeset. Logikát, ismerős elemeket keresek, nem csak az evilági ismereteimből, hanem az angyalszárnyak varázsából, a Kermon-ból, az előző tetoválásokból, amik a csuklóinkon voltak a szimulációból és minden információból, amire szert tehettem mialatt a kúriájában titokban "edzett" minket. Jó lenne ezúttal előre tudni a képességeinket, vagy legalább sejteni, és tudatosan használni őket. Lioneah-n kívül végül mindenki az új ruhában indul el, azt hittem, hogy az enyém kivágott lesz a furcsa köldökig érő dekoltázzsal és a majdnem csípőmig érő felsliccelt szoknyarésszel, de be kell vallanom, hogy ahogy Gillianen áll a sifon ruhája kicsit még nekem is elakad a lélegzetem. Furcsa, hogy már évek óta nem hordtam ilyen tiszta, fehér, csillogó ruhát, most is képtelen lettem volna ezt választani, mintha ennyire rám nyomta volna a bélyegét minden, hogy álszentségnek érzem a tisztaság jelképét. Nem mintha a szabása ártatlan lenne. - Egy Long Island jegesteát, köszönöm szépen. - fordulok a pultoshoz én is, ha elkapom Lioneah pillantását, hogy esetleg nem helyesli, hogy "akciózás" közben alkoholt igyak becsúsztatom a kezem a táskámba és csak neki a tenyeremből megmutatom a kis fiolát benne számtalan apró sötét golyószerű tárggyal, de ő simán felismeri felirat nélkül is. Bezoárkövek, vagy annak egy változata, ami mindenféle mérget semlegesít, ahogy az alkohol is lényegében méreg a szervezetünknek. Vlad megjelenése ugyan kissé meglep, még is valahogy az öltözékével furcsa módon bele illik ebbe a báros-kaszinós környezetben annak ellenére is, hogy elméletben angyal és nem ide képzelné el az ember az angyalokat. Csak fejet hajtok felé, afféle biccentés köszönésképpen és követem a boxba a többiekkel. - Kétlem, hogy túlságosan felszabadultan tudnánk kikapcsolódni úgy, hogy úgy hozott minket össze a sors - azaz Te - így együtt, mert nyakunkon a világ vége. - vallom be, nem gonoszul, nem kekeckedően, csak őszintén. Lehet, hogy vannak boldogabb, probléma-mentesebb napjaim, amikor egészen elönt a remény a jövőmmel kapcsolatban, de nem akkor, amikor átutaztuk a fél világot egy küldetés miatt és már megint probléma van a létszámmal. Nekem már volt lehetőségem jó pár kérdést feltenni, amikor a kúriához hívatott, így jogosabb hagynom szóhoz jutni azokat, akiknek nem volt, vagy régebben volt csak rá lehetősége, miközben a tekintetem leszalad az asztalra és egy szalvétával törölgetem le az esetleges vagy nemlétező porcicákat és a vizet, ami a hűtött italokról lecsapódik kényszercselekvésként. Attól még a fülem határozottan nyitva, a gondolataim is témánál maradnak, főleg persze akörül mozognak, amit a múltjáról osztott meg velem legutóbb. Ha a végső csatában sem lesz meg a létszám... akkor biztosan elbukunk és velünk együtt a világ is. Ha igaz, amit mondott, minden kimenetelben valami távol tartja majd a segítésünktől és rá se számíthatunk majd, pedig ő a legerősebb nyilvánvalóan.
// Rúna elemzés, hátha rájön, hogy mi mit jelent, varázslatok kapcsolódnak-e az új elemek elosztásához, stb. - IQ: 25, Rúnaismeret: 45 + Nyelvészet, Rúnamágia, korábbi tapasztalatok a többi másvilági varázslattal. //
- Úgy fest a többség nem sokáig bírja és... valaki már most figyel minket. - teszem még hozzá a végére az előbbi megérzést tolmácsolva a többiek felé. Én egyelőre nem kezdek el kutakodni, hogy valami kémszerkentyű van itt, vagy valaki netán az egyik ágy alatt bújt el, amire persze igen csekély az esélyt. Azért jó tudni, hogy valakinek szemet szúrtunk és az jó eséllyel nem Vlad, mert kétlem, hogy azért tette volna ki a ruhákat, hogy aztán azt nézze ki hogyan öltözik át, már aki megteszi végül. Azért nyitva tartom a szememet és az érzékeimet innentől is a továbbiakban, ha netán újra úgy érezném, hogy valaki figyel. A familiárisom a szokásos láthatatlanságában oson mellettem, amikor elindulunk a rúnáink megnézegetése után. - Vajon most mire lesznek képesek ezek a kis apróságok. - teszem fel a magam költői kérdését, mert jó eséllyel ez csak később derül ki. Az azért meglep, hogy végül odalent Vlad, aki felbukkan, bár hogy a Griffendéles lány nem jött el, már kevésbé taglóz le. Nem voltam soha sem a tömeg híve. Annál több emberhez kell megpróbálni alkalmazkodni, vagy is elviselni őket, és annál több a hiszti. Így jóval békésebb a helyzetünk. Leülök az asztalhoz, bár Gilly rendelésén alaposan felszökken a szemöldököm. Úgy tűnik ez a lány nem tudja, hogy mennyire veszélyes túlságosan feltűnőnek lenni. Bizonyára nem élt át olyasmit, mint Zach, vagy... én. A dolgot viszont csak ennyivel konstatálom, és a magam részére csak egy kólát kérek jéggel. - Hoppá, új helyzet! - köszön be kissé a cinikizmusom, bár persze ha tudnám, hogy Vlad mikről beszélt Gillyvel, amikor később csatlakozott hozzánk legutóbb, netán azt, hogy Sera a kis külön találkáján mikről diskurált vele... talán még féltékeny is lennék, hiszen eddig mindenki engem tekintett afféle kis kedvencnek az előéletem miatt. Azért az egy félmosolyt csal az arcomra, hogy az én kedvemért nem húzná sokáig az itteni ücsörgést, ezt nem tudom megállni, de aztán elgondolkodom a kólámat szürcsökve a rettenet rózsaszín szívószállal, amit gőzöm sincs milyen indíttatásból tett bele a pultos. Úgy tűnik illik hozzám az ilyesmi? - Ez a sok személyi változás nem borítja az egész tervet? A legtöbb komoly mágia elég fix alapokra épül, itt pedig folyton megy a variálás. Talán ennyire nem választasz jól? - szegezem neki nyíltan és szemrebbenés nélkül a kérdést, hiszen az eddigiek alapján bármennyire is ősinek és nagy hatalmúnak vallotta magát Vlad, mégis csak csúnyán elszúrta, ha ilyen ütemben hullanak az angyalok. Végtére is csak hárman vagyunk az induló csapatból, hiszen Rain is már afféle helyettes. Vajon hány tartaléka van még végszükség esetére?
Bármit is érezzen Lioneah, ez nem Vladtól származik, ugyanis az én jelenlétem sosem volt ennyire kézzelfogható, most sem én kukkolok a közelből valami mágiával. Ha végig is kísértem a sorsukat a születésüktől, az inkább hasonlít a mesék kristálygömbjeihez, nem pedig valami függöny mögött, vagy tudomisén, egy kémmadár segítségével. Mindenesetre a lány most nem vesz róla tudomást, ki tudja, hogy ez jó döntés, vagy sem. Seraphine sem talál a ruhákon semmilyen átkot, ártó varázslatot, hiszen én valóban támogató mentor vagyok. Vagy arról van szó, hogy el akarom altatni a gyanakvásukat, hogy majd csak a megfelelő időben mutassam meg az igazi arcomat? Ezt talán csak az idő fogja megválaszolni. Viszont mind a négy angyal ismételten felfedez a csuklóján egy rajzolatot, amely az egyedi varázslat töltöttségét jelzi. Nem tudni, hogy kinek most mire lesz jó, de gondoskodtam róla, hogy ha éles, akcióhelyzetre kerülne sor, ne csupán az aspektusok segítsenek, vagy a kermon ereje, netán a közös varázslatalkotás, hanem itt vannak azok a bizonyos ultraritka varázslatok is, amiket csak egy angyal, vagy angyali tanítvány tud elharsogni. Mindenesetre az angyalok némelyike átöltözik, de a lényeg, hogy együtt elindulnak lefelé. Némi liftezés után le is érnek a földszintre, ott pedig nem is nagyon kell nézelődni, mert a kaszinó előszobája a bár, ahonnan már lehet hallani a játék örömét, vagy éppen a heves szitkozódást. Meg is kapják az italaikat, aki még nem kért, az pótolhatja. Itt érem utól őket, de nem ijesztek meg senkit, inkább csupán jól láthatóan, de méltóságteljesen libbenek be, a kezemben már egy koktélospohár, tehát korábban érkeztem. - Hölgyeim. Úgy hozta a helyzet, hogy én leszek az ötödik, Fryderika kényszerű távolléte hosszabbra nyúlik, mint gondoltam, ezért én magam ugrom be. Parancsoljatok! - Mutatom az utat az egyik box felé, ahova mind az öten be tudunk ülni. A ruházatom sötét öltönyből, törtfehér ingből, és lakkcipőből áll, nyakkendő nincsen hozzá. Amint helyet foglalnak, különösebb udvariaskodás nélkül fogok bele, anélkül, hogy a többi angyal hiányát magyaráznám. - Az étert el is felejthetjük, talán a sors akarta így. A négy elem, ezeket fogjuk leképezni, és megvalósítani. Úgy gondoltam, hogy elsőre egy kicsit szakadjatok ki az iskolapadból, rátok fér némi pihenést, hiszen Ti vagytok a végső négyes. Ám azok számára... - Itt főleg Lioneah felé biccentek. -.. akik az eredményekben hisznek, némi lazulás után útra kelünk a közeli barlangokba, s kezdetét veszi egy komolyabb elméleti, és gyakorlati lecke is. Az idő folyik, és egyre közelebb a pillanat, amikor készen kell állnotok, úgyhogy eljött az idő, hogy a tényleges harcra, az összecsapásra koncentráljunk. De addig is, túl sok volt a ködös téma, megértem, ha mindez.. bosszantó, nem motiváló, ezért ez alkalommal, ha lesznek kérdések, válaszokat is kaptok.
Igazat adok Lionak, valóban kissé meglepő lenne, ha az eddigiek után végül tiszteletét tenné Vlad. A gondolatra, hogy megint valami hasonlót kell majd csinálnunk, mint azzal az elmebeteg banyával, még a libabőr is kilel az egésztől és az orrom is fintorra húzódik, de aztán sóhajtok egy jókorát, azt hiszem leboxoltam magammal, hogy most jobban megpróbálok bele adni minden tőlem telhetőt. Rugalmasabb lenni mindenekelőtt. Bár ez a kritikusságomon nem segít és érzem a szkepticizmusomat éledni amikor Sera felemlíti hogy Frida vissza tért volna. De az utána jobban magával vonja a figyelmemet, hogy az aspektusaink átrendeződésre várnak, aztán bekúszik a gondolataim közé még valami. - Azt mondtad öten…? De.. és Autumn és Hella? - és még csak most nézek körül a lakosztályban, hogy tényleg csak öt ajtó nyílik öt szobába. - Ugye nem az lett velük is ami Asphasiaval…? - az emlékeimben sürgősen kutatom, hogy amúgy láttam-e őket a suliban mert valamiért nem rémlik, persze valószínűleg csak figyelmetlen voltam.. Senkire sem figyeltem igazából sulin belül az anygalokból.. Még ha ez kissé szégyen is.. Rain rögtön a kaszinót említi és amikor meglátom a többiek kezében a kártyát, esetleg a táskát, cipőt vagy Seran egyenesen az új ruhát egy kissé vérszemet kapok és én is belesek a maradék szobába és az ott kikészített cuccokra. Végülis jó lehet talán a váltás. Elég hosszú volt az út, úgyhogy úgy döntök én is átvedlek. A stasszos fűző és ez a fátyolos uszály nem is rossz együtt. De a kézitáskám marad nálam és igazodik a szetthez, a kapott táskát voltaképp bele rejtem, a kártyát a fűző dekoltázs részébe csúsztatom és útra késznek nyilvánítom magamat. Kilépve a szobából egészen más a kisugárzásom, nagyjából olyan mint aki arra született hogy ilyen puccos helyeken tetszelegjen és bulizzon. Engem kifejezetten éltet az ilyesmi és a Roxfort falai meg úgy sokminden után azért ez eléggé feldob. Mondhatni elemembe kerülök. Sera rúnás kérdése persze bennem is felmerült csak nekem a mellkasunkra kapott védőrúna kapcsán, a kérésre amikor hozzám ér én is megmutatom az alkaromat. Természetesen velük tartok amikor mindenki megindul, eszemben sincs itt maradni egyedül! Rain egészen üdítőnek hatóan vág bele a közepébe, úgyhogy az első zavart lélegzet visszafojtottan tátogó pillanat után értelem kerül a szemeimbe, a pultos felé forfulok és szemrebbenés nélkül mondom ki - Egy porn-star martinit kérek. - az arcomra ártatlan, de annál magabiztosabb, megközelíthetetlen díva mosoly csúszik. A tekintetem ez után izgatottan járja körül a helyet és szippantok magamba mindent amit csak lehetséges.
You should see me in a crown I'm gonna run the city of nothing
Cheon Seung-ah
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Baku - Azerbajdzsán 2024-04-17, 19:39
Nincs ellenemre a luxus, sőt, nagyon is élvezem hogy a változatosság kedvéért olyan bánásmódban lehet részem, ami nem mondható el a kastélybeli sivár életről. Odalent nem nézelődök túl sokáig, a szoba érdekel illetve a szórakozási lehetőségek, ki akarok rúgni a hámból. A szobában nagyon megörülök a koktélruhának, igaz, hogy hoztam magammal pár cuccot, de ez jobban néz ki. Úgyhogy azt felöltve léptem ki a lányokhoz. - Azért lesz mit elkölteni, úgy látom - villogtatom meg nekik a hitelkártyát. Nem azt mondom, hogy be vannak savanyodva, de értetlenül állok azelőtt, hogy csak ott ülnek és beszélgetnek, mikor egy ilyen helyen vagyunk, ezért is dobtam fel a bár ötletét. A hiányzó emberekre tett utalásokat elengedem a fülem mellett, tényleg nem érdekel, nem is akarok részt venni a beszélgetésnek abban a részében. Nem érint így, hogy nincsenek itt, nem is lesz valószínűleg semmi szerepük, szóval minek foglalkozzak vele. Az érdekel, hogy akikkel itt vagyunk most, milyen feladatot fogunk kapni. Sera mikor körbejár, hogy ellenőrizze a múltkor kapott ruhákat, kinyújtom a karomat felé, nem látom okát, hogy ne tegyem. De aztan én mar tényleg készen állok indulni. Úgy látom, hogy Lioneah es Sera is jönne, szóval elindulok velük, ha Gilly is csatlakozik, akkor őt is megvárjuk, gondolom. A bárban egyből a pulthoz megyek és egy gin tonicot kérek. - Te mit iszol? - fordulok Gillyhez, ha itt van, mert emlékszem, hogy múltkor ő volt az első, aki az alkoholhoz nyúlt, na meg jol meg is bámult, mikor megérkeztem közéjük legutobb. Amúgy ezt a helyet tökéletesnek tartom arra, hogy az iszogatás közben a környezetemet, hogy feltűnik-e valami, bár különösebben nem akarok nyomozgatni egyelőre, de nem árt ébernek lenni, oka van annak, hogy itt vagyunk.
"Az igazi hiba az, ha hibázol, és nem javítod ki."
A lehető legnagyobb tartással kerülöm az összes füttyögő ciccegő pasi tekintetét, kihúzott háttal, csak annyira vagyok rájuk figyelemmel, hogy az ártó szándékot érzékeljem, de a zárt ruhám és a zárkózott, szó szerint semmire se bátorító viselkedésem megálljt parancsol nekik. Vagy mondjuk a sötét, vámpír kisugárzásom, ha éppen a szemem sarkából csúnyán nézek valakire, ki tudja. Nem különösebben érdekelnek a szép autók, talán csak olyan szempontból, hogy vajon milyen gyorsak, de a luxus, a csillogás engem sose érdekelt. Ilyen szempontból talán "régi lélek" vagyok, ereklyevadászként a mítikus, mitológiai dolgok jobban érdekelnek és kötnek le, mint a hirtelen felhúzott modern dolgok, amik egy kissé elmossák a tradíciókat. Nem mintha minden nép minden tradícióját támogatnám vagy megőrzésre érdemesnek tartanám, ahogy a nők elnyomása is olyan púp a hátamon, amire nagyon nehéz semlegesként viselkednem. De sikerül, gond nélkül felérek a húgomhoz. Köszönök az érkezőknek sorban, de amikor négyen leszünk, nem öten, egy kicsit látszik rajtam a nyugtalanság. Fel is állok a helyemről, elkezdek körbesétálni a szobákban, mintha arra számítanék, hogy az egyikből előbukkan egy bújkáló plusz angyal, de semmi. Ha esetleg találkozik a kérdő tekintetem a többiekkel, főleg Lioneah-tól várható az ilyesmi, megszólalok.
- Öten kéne lennünk... nem négyen... Úgy volt, hogy Frida visszatér és az aspektusaink ennek megfelelően módosulnak, a négy elem és az éterre. - mondom nekik, még mindig jobb erről beszélni, mint arról, hogy mi történt Autumn-mel és Hellával. Azért egy kicsit meglepődök, hogy senki nem is kérdez utánuk, lehet, hogy nem is érdekli őket, hogy mi történt, hogy nem is fontos, hogy megosztom-e velük? Lioneah és Rain már lecuccolt egy szobába én pedig végül bedobom a táskámat abba, ahol egy hosszú, de magasan felvágott és könnyű kék ruha pihen a szelet, mozgalmasságot, változást jelképező fecskékkkel. Valamiért úgy érzem, hogy ez tökéletes lenne nekem, bár mivel Gilly is szőke, így rajta is jól állhatna, de lecsapok rá. Közelebb lépek, annyi szörnyűségen mentünk végig, hogy első körben mágikusan "szkennelem", hogy van-e rajta bármilyen átok, csapda, belevarrt rúna, ártó szándék. Igen, már ennyire óvatos vagyok... Viszont, ha nem találok semmit, a húgommal ellentétben én átöltözöm és felveszem a ruhát és magamhoz veszem az aranykártyát. Mivel a ruha fent és lent is erősen kivágott és fel akarok készülni arra, hogy valami félresikerül és nem feltétlen leszünk végig a kaszinóban gyors megoldásna egy hosszú éjszínkék sálat rakok el, ha pedig már tényleg akciózunk, akkor váltó ruhát is, amit mágiával gyorsabban magamra ölthetek. Kilépve már csak a legfontosabbak vannak a vállamra dobott nőies kistáskámban, néhány eszköz, bájital, ilyesmik. Ki tudja, hogy egyébként lehet-e fegyvert viselni, bár az az igazság, hogy már a varázspálcánk egy végtelenül univerzális fegyver. Vagy, ha azt nézzük, hogy például Lioneah és én milyen képességekkel bírunk még pálca nélkül is, sőt, a többiek is minimum az angyali képességekkel, mi magunk is fegyverek vagyunk. - Rendben, várni tényleg nincs értelme. Irány a bár és a kaszinó, talán a jelek adják majd magukat, hogy mi vagy ki is a célpontunk, miért vagyunk itt. Soha nem hívott vagy vitt minket sehova ok nélkül. - adok egy kis bizalmat az angyal férfinek, a sok negatív, bizalmatlan jellem között még az én apró jeleim a reményre is talán elütő naivitásnak tűnik. Azért én se megyek fejjel a falnak vagy bekötött szemmel bízva a sorsba, a ruhát és a kártyát is csekkoltam előbb, mielőtt magamhoz vettem volna. Azért még mindig remélem, hogy Frida felbukkan, nem tudom pontosan, hogy mit jelent az esélyeinkkel kapcsolatban, hogy már megint "hiányosak" vagyunk. - Mielőtt elindulunk... Emlékeztek arra a kalandra, amiben megjelentek rúnatetoválások, amikor különleges angyalvarázslat jött létre? Maradt bárkinek bármi jele a csuklóján, szerintetek elő tudjuk hívni őket vagy nem kéne gyakorolnunk, megnézni, hogy képesek vagyunk-e egymásra hangolódni, az új aspektusainkra? - állítom meg őket, ha lehet, de csak néhány percről van szó. Kinyújtom a kezemet odasétálva hozzájuk, remélve, hogy nyitottak lesznek arra, hogy ők is ugyanígy tegyenek. A nyugtalanság bennem, hogy az aspektusaink teljesen felborultak és hogy nekem korábban se sikerült senkivel közös varázslatot létrehoznom arra késztet, hogy indulás előtt a szobánk magányában legalább megpróbáljunk valamilyen közös mágiát létrehozni.
// Ruha-kártya csekkolás, Relikviamester első szint + Ereklyevadász, átok, rúna, bűbáj, belevarrt bármilyen ártó szándék, stb. //
Valahogy nem lep meg, hogy a többség nem siet, az meg főleg, hogy a nővérem érkezik meg utánam. Azt is látom rajta, mintha kissé feszült lenne, de egyszerűen most még a nyugalmat választom, mint hogy megkérdezzem, hogy mi a fene van már megint. Azért hosszú volt az út és fárasztó és ez bőven lehet, hogy az egyébként sem túl kedves hangulatomra rányomná a bélyegét. - Nem vészes. - felelem, ami afféle válasz is meg nem is, mert senkinek sem egyértelmű, hogy ez most keveset jelent, vagy épp sokat, ami nekem még belefér. Ezek után érkezik Gilly, aki láthatóan kellően feszéjezett. Mondjuk velem aztán nehéz bárkinek is jóban lenni, nem az ő hibája. Ha meg azt nézem, hogy eddig mennyi probléma volt a csajjal, hát végképp nem csoda, ha épp csak odabiccentek, amikor belép. - Jobban meglepne, ha eljönne, mint az, ha nem, bár nem kizárt, hogy pontosan tudja, hogy mikor mit csinálunk. - vonom meg a vállamat. Valahogy több esélyt látok rá, hogy kapunk valami kétes üzenetet, vagy még azt sem. Ezek a próbatételek elég ködösek. Egyelőre még nem tudom eldönteni, hogy jobban tetszett Uther kissé drasztikus, de legalább egyértelmű tanítási stílusa, vagy ez a fura módszer, amikor többnyire nem tudjuk, hogy mi miért van. Engem a világmegváltás része még mindig nem hat meg annyira, viszont tanulni szeretek és egyelőre nem érzem úgy, hogy ezt túlságosan sokat tettük volna. Mindenféle feladatokból, ahol a csapat épp, hogy megússza, mert cseppet sem vagyunk összekovácsolódva kétlem, hogy nagyot lehetne előre lépni. Főleg, mert úgy érzem az angyal fószer igazából csak vár a háttérben és nem tesz hozzá az egészhez semmit, mint egy normális tanítónak kellene. Rain ötlete viszont már jobban tetszik, még akkor is, ha úgy érzem, hogy figyelnek minket, amire eddig inkább csak utalást tettem, ha a többiek esetleg nem érzékelnék a dolgot maguktól. - A bár nem rossz, legalább körülnézünk. Lehet, hogy teljesen felesleges lenne itt várni. - a magam részéről felállok és a már előzőleg kiválasztott szobából magamhoz veszem a hitelkártyát. Át eszem ágában sincs öltözni koktélruhába, nagyon nem az én stílusom, bár a szoba, amit választottam természetesen fekete ruhát rejt, mégsem illene hozzám valami rózsaszín, vagy hasonló. Azért megvárom, hogy már jönne-e, de én megyek körülnézni, az soha sem árt.
Maga az egész város ontja magából az arab kulturát, de a kaszinó szállodaépülete egyértelműen az egyik legfényűzőbb látványossága az egész környéke. Már a parkolók is luxus járgányokkal vannak tele, a földszinti előtér pedig méltó felvezetése az üvegpalotának. A szálloda úgy nagyjából kétszáz emeletes lehet, az angyalok a 154.-en kaptak lakosztályt. A bejelentkezés zökkenőmentes, hiszen több pult is van, nem kell sokáig sorban állni, és innen már látszik a földszinti kaszinó bejárata. Az egész szállodában légkondi is van, bár a boszorkányok meg tudják oldani, ha nagyon melegük lenne. Lioneah érkezik hát elsőre. Az öt szoba a fő lakosztályból nyitva van, bármelyiket lehet választani, de most még nem kötelező. Viszont már innen is látni, hogy mindegyik szobában az ágyon egy-egy koktélruha van kiterítve, mellette pedig kézitáska, cipellő. Nem kötelező felvenni őket, semmi nem utal rá, hogy a mentoruk küldte, bár logikus, hogy ő. Mivel azonban levél nem található a szobában, és egyéb üzenet sem jön, úgy fest, első körben valóban szabad kezet kapnak. Lioneah viszont azt a furcsa érzést tapasztalja, mintha valaki vagy valami figyelné. Furcsa ez az érzet, mert nem tudja most még behatárolni az irányt sem. Seraphine már a városban is tapasztalja, hogy az arabok nagyon megnézik, cuppognak, csókokat dobnak felé, hiszen a szőke haj+kék szem kombó nagyon egyediszámba megy. Talán a zárt ruházat segít a távoltartásukban, hiszen ez legalább némi tiszteletet ébreszt bennük, hogy egy külhoni is képben van vlaamennyire a kulturájukkal. Gilly sofórje nem nagyon erősködik, látja, hogy az utasa nincsen beszédes kedvében, így ő maga is elengedi a dolgot. Sikerül is bejelentkezni, tehát immár hárman ücsörögnek fent a lakosztály központi részén. Befut Rain is, a cuccok pakolása mellett észrevesz a ruháknál egy-egy névre nem szóló arany hitelkártyát, vélhetően igen nagy összeggel van feltöltve, ha a városban csatangolnának, vagy éppen a kaszinóban játszanának. Azért nincs név egyik kártyán sem, mert nincsen leosztva, hogy melyik ruha kié. A ruhákon egyébként semmi sem utal arra, hogy az egyik vagy a másik kinek lenne szánva, illetve a méretek nyilván varázslattal igazíthatóak. Ez még valóban az ismerkedős szakasz, különösebben nem háborgatja őket senki.
Meglepve húztam fel a szemöldököm, mikor megjött a levél, és Azerbajdzsánt jelölte meg helyszínnek az új találkozóra. Hát nem a közelben van, az biztos. Minden esetre nagyon örülök a lehetőségnek, mert utazgatni mindig jó, ezúttal hátha nem a múltba kell visszamennünk, hanem maradhatunk a jelenben rendes ruhában, meg ilyesmi. Elég sok cuccot pakoltam össze, de én is egy tértágító bűbájjal ellátott táskába. Az ember mindig legyen felkészült, ki tudja, milyen helyzetek lesznek, jobb, ha több szett is van nálunk. A hagyományos repülést választottam, mert a seprűt nem kedvelem, hoppanálni meg ismeretlen helyre nem vagyok hajlandó. Azért nem volt rövid az út így se, maga a város pedig egyelőre nem nyűgöz le, de nem gond, végülis nem várost nézni jöttünk. Na a szálloda az már mindjárt más, elég luxusnak néz ki, azt meg szeretem, úgyhogy elégedetten lépek be. Fent a lakosztályban a közös helyiségben találom a többieket. – Helló – intek oda nekik, majd kiválasztom az egyik szobát, ami szimpatikus és még nem foglalt. Lepakolom a cuccaimat, és visszamegyek a lányokhoz. – Lemennék a bárba, jön valaki? – kérdezem, mert igazából most minek üljünk fent, ha minden ellátás fizetve van egy luxi hotelben. Úgyhogy egyelőre se levél se semmi nem érdekel, remélem, hogy Vladban van annyi, hogy egy kicsit hagy minket berendezkedni. Az meg, hogy Hella és Autumn hol van olyan szinten nem érdekel, hogy meg se kérdezem, úgyse bírtam őket.
Szeretek repülni így most is ezt az utat választom. Jó vagyok a varázstárgy készítésben és kisebb távokra már saját magamnak is el tudok készíteni zsupszkulcsot, de azért ehhez még fejlődnöm kellene. Nem mondom, hogy nincs bennem gyomorideg és az eddigi szkepticizmusom sem segített a helyzeten meg az, hogy semmilyen szinten nem voltam hajlandó a többi angyalhoz közeledni. Egy csomó levelet írtam Anna-nak, Lizzy-nek, Charlie-nak meg Chrisnek is, de persze mindet végül elégettem. Sírtam egy sort indulás előtt meg ijenek.. De végül csak össze cuccoltam és eljöttem egy árva hang nélkül. Ha Gillian Ollivander-t elnyeli a világ, akkor mindenki magyarázat nélkül marad. A reptér szerencsére nincs messze Baku-tól, főleg taxival simán megjárható fél óra alatt, bár a forgalom kicsit betesz, de addig legalább van ideje kidugulni a fülemnek. A taxissal nem vagyok valami kedves, nincs sok kedvem bájologni vele, hogy ki vagyok, honnan jöttem és minek és ott milyen az időjárás… Az egyetlen amit ki tud szedni belőlem csak annyi, hogy lánybúcsúra jöttem. Ami persze kamu, de minek mondanék mást? Legalább ott van hogy várnak rám és ha eltűnnék biztosan keresnének.. Remélem.. Na persze nem mintha nem tudnám megvédeni magamat, legrosszabb esetben is a magassarkúm a védjegyem ha közelharci fegyvert kell improvizálni! Meg aztán bárkit kecskévé vagy csirkévé változtatok, ha sokat szívózik. Csak egy tértágított retikül van csak nálam, ami mintha hozzám lenne ragasztva. Egyébként eléggé kiöltöztem. A ruhám viszont alkalomhoz változtatható egy trükkös kis brossnak köszönhetően. Ami szintén alkalmazkodik az éppen viselt szetthez. A szálloda előtt még toporgok egy sort és szabály szerűen körül járom vagy háromszor mire kimegy a kezeimből a zsibbadás és megjön a bátorságom, hogy bemenjek, bejelentkezzek és a lift felvigyen a lakosztályunkhoz. Belépve a testvéreket már ott találom - Sziasztok. - mondok csak ennyit aztán sikerül a küszöböt is átlépnem és én is egyszerűen a közös térben maradok, bár én kissé feszengve de azért le ülök. Nem igazán lettem jóban velük, úgyhogy fogalmam sincs mit mondhatnék mást. - Ti tudjátok, hogy mire számítsunk ezúttal? Vlad eljön? - buknak ki belőlem a kérdések végül miközben nyelek egy jókorát. Az látszik rajtam, hogy minden izmom meg van feszülve és nem sokat aludhattam amióta megjött az újabb “behívó”.
Az az igazság, hogy hajlottam rá, hogy repülővel érkezzek, mint Lioneah, viszont nem pontosan tudjuk, hogy mennyi ideig leszünk távol és amilyen szűkös az időbeosztásom minden perc számít, nem hogy 6-8 óra, amennyit a repülés ölelt volna fel. Igyekeztem úgy haladni a mágikus úton, hogy a lehető legkevésbé legyen megeröltető mind fizikailag, mind mágikusan, tartalékolva minden erőmet. Azok után, amiken átmentünk mindenre fel kell készülnöm, szóval ahogy megérkezett a behívó igyekeztem utánanézni, hogy mit is lehet tudni Azerbajdzsánról, mert hát magamtól még a térképen se biztos, hogy pontosan tudtam volna jelölni, hiába az Ereklyevadász térképészet oktatása. Az inkább arról szól, hogy értsem a jelöléseket és nem arról, hogy a világ összes országát a fejemben tartsam. Felületes volt a kutatás, de legalább valami, bár amikor megérkezem a helyszínre egyértelművé válik, hogy igazából... hiába tettem. Én annak néztem utána milyenek a helyiek, de a helyiek például nagyon erkölcsösek, ez a kaszinó pedig simán szolgál fel alkoholt, mindenféle ételt, egyértelműen nem helyieknek van, hanem a tehetős túristák csapdája. Ettől függetlenül is egészen konszolidált ruhát viselek, semmi túl feszes, semmi túl kivágott, bár akad nálam néhány váltóruha. Meg persze teljeskörű felszerelés, biztosan nem nyaralni jöttünk. Tehát jóval később érkezem, mint a húgom, amikor én a becsekkolásnál tartok vélhetően ő már biztosan a közös térben vár fent. Belépve köszönök neki és azoknak, akik idő közben megelőztek esetleg, az arcom közepesen sápadt, még mindig kicsit emésztem a privát találkozónkat Vladdal. Néhány kérdésre választ kaptam, néhány újabb kérdéssel gazdagodtam, de az biztos, hogy Hella és Autumn már nem tartozik közénk. Nem gondolom át jobban, hogy melyik szobát akarom elhelyezkedésnek, így nem is gondolok arra, hogy azonnal bemenjek, csak lerakom a táskám a földre egy fotel mellé és leülök a húgom közelébe. - Régóta vársz? Még volt néhány elintézendő dolgom, de ha jól látom nem én vagyok az egyetlen, aki kicentizi a találkozót. - billentem félre a fejem, még igen csendes a hely, csak mi ketten lennénk? Látszik rajtam, hogy valami tép belülről, de nem akarok bele kezdeni addig, amíg nincs itt mindenki, nem akarom többször elmondani ahogy a véremet felhasználva "száműztem" és egyben megmentettem Vladdal a két bukott társunkat. Meg persze a szerepek újraosztása is egy érdekes téma lenne, meg hogy a számunk lecsökkent ötre... hát van miről beszélgetnünk mielőtt nekiveselkednénk bármilyen feladatnak, az biztos.
Ezúttal nem a nővéremmel érkezem, nem vagyunk mi összenőve, testvéri kötelék ide vagy oda. Egy ideig agyaltam, de végül a bonyolultabb mugli módszerre esett a választásom. Legyen repülő, végtére is már próbáltam, amikor Zacharyval mentünk Japánba és nem vot vészes, egészen megszokható, sőt békésen alhat, vagy olvashat az ember a hosszú út alatt. Arról persze sejtelmem sincs, hogy mégis mi a fenét kell majd csinálni egy ilyen helyen, de bizonyára időben kiderül majd. Tőlem a buli és szórakozás lehetősége azért eléggé távol áll ahhoz, hogy ne vonzzon egy luxus szálloda, vagy nagyváros rejtette lehetőséget tárháza. - Elég puccos... - mormogom magamnak csak, amikor megérkezem elsőként jó eséllyel az üres szobába. Elfoglalom az egyik külön szobát, hogy aztán miután ledobtam a cuccomat szépen a központi terepet célozzam meg magamnak, ami olyan, imnt valami nappali. Érdekes lesz, főleg hogy öt szoba van. Legutóbb még hatan voltunk. Gyakoriak a személyi változások annyi fix... Kíváncsi leszek majd mi lett a két lánnyal, na meg hol volt a Griffendélesek gyöngye ennyi ideig. Nem valami jó ómen Cheonra nézve, hogy a farkasok elég gyorsan hullanak a csapatból, bár lehet, hogy ő lesz a kivétel, no meg Fryda is visszatér, na persze kérdés, hogy mennyi időre. Egyelőre ledobom magamat a legkényelmesebbnek tűnő fotelba a nappliféleségben egy könyvvel a kezemben és türelmes várakozásba kezdek, amíg megérkeznek a többiek. A repülőn ettem és ittam is, úgyhogy egyelőre ebbéli szükségleteimet nem kell kielégítenem. Gondolom részletes infot pedig arról, hogy mit kell kezdeni itt magunkkal csak akkor kapunk majd, amikor mindenki itt lesz.
Mind az öt angyal megkapta a szokásos behívót, ami ezúttal nem a birtokra, hanem a messzi távoli Bakuba szól. A meghívó mellé pontos leírás, hogy mikorra, melyik szállodába kell érkezniük. Semmilyen részlet nem volt róla, hogy egyedül jöjjenek, vagy együtt, s hogy mi legyen az utazás módja. Autumn és Hella esetében; őket nem tudják elérni, de ha mind az öten megérkeznek, Seraphine elmesélheti a többieknek, hogy mi történt. Azerbajdzsán fővárosa igazi világváros, ahova a cím szól az egy hatalmas kaszinó szálloda, a levél mellé Vlad némi költőpénzt is adott, ha mugli módszerekkel utaznának, a szállásuk, étkezésük fizetve van, de természetesen akár szórakozni is lehet, aki erre vágyna, noha a mentoruk semmit sem írt a jelenlegi megbizatásról. Akár már a szálloda halljában is összefutnak, vagy fent a lakosztályban, ami egy központi helységből, és öt hálószobából áll, amelyekhez mind tartozik külön fürdő is, vélhetően nem lehetett olcsó, ráadásul még nem tudni, hogy mennyi időt fognak itt tölteni. Ami érdekes lehet, hogy akár az előtérben, akár már a lakosztályban összefuthatnak Fryderikával, holott az elmúlt időszakban ő nem volt jelen, Vlad szerint el volt utazva, de talán most itt az ideje a magyarázatnak is. Ugyanakkor titokzatos megbízójuk, tanáruk nem ad életjelet magáról, még csak további nyom, üzenet sem várja őket, hogy mi a helyzet, mi lenne a dolguk ilyen távol a megszokott angol környezettől. Jártak már ugyan Prágában de az szimuláció volt. Jártak a múltban is, de az egy felügyelt időutazás volt. Most azonban sehol nincsen, aki ezt az egészet koordinálni szokta.
