VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs

Tárgy: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-02-28, 16:32

First topic message reminder :

***

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-04-14, 12:02

Gina & A Nagy futás

Azt hiszem szerencsénk van. Amikor a banya, és a hegyomlásai eltűnnek, némileg megkönnyebbülten sóhajtok fel, hogy mégsem kell testőr Codynak. Ma nem lesz bunyó. Ami végül is jó. Ugyanakkor nem értem a srácot. Nem jellemző rá, hogy csak úgy lelépjen hegyomlásokkal, és a gazdájukkal kötekedni, ahelyett, hogy a feladatát látná el, ami momentán a pályán lévő versenyzők figyelése lenne. Ha valaki itt efféle balhékba szokott keveredni a csapatból az én vagyok, nem ő. Ez pedig felettébb zavaró. Van itt valami a háttérben amiről én nem tudok. Sebaj, majd kiszedem Codyból, csak maradjunk kettesben!
-Te Cod... - és Cody elhopponál, mielőtt egyáltalán bármit mondhatnék.
- Most komolyan lerázott minket? Ki ez, és mit csinált a gyógyítónkkal? - teszem fel a meglepett kérdést, miközben elindulok vissza az edző mellé. Noha fél szemmel azért immár a pályát is sasolom, és Sidney futását. Magamban erősen szorítok neki.
Chris átka azért kicsit meglep, nem tudom szándékosan sikerült ennyire durvára, vagy véletlen, de nem is igazán számít. A célját elérte. Ez pedig egy durva játék. Egyetlen ellenfelünk sem fog velünk finomkodni a jövőben. Ez van. Ez a verseny nem puhányoknak való.
Amikor pedig Sidney átszakítja a célszalagot kiszakad belőlem egy hangos "Ez az!" kiáltás, és a levegőbe öklözök. Tovább jutottunk, és ez a lényeg!
Ahogy mindenki az edző köré gyűlik mindenkivel pacsizok, aki igényli.
- Szép volt! Tudtam, hogy megcsinálod! - mondom még egy elégedett vigyorral Sidneynek, amikor hozzá érek, mert érzékelem, hogy valamiért nincs jó kedve, pedig nyertünk, és ez a lényeg nem? Ugyanakkor ez tőlem már dicséret, ami ritka jószág a számból.
A kérdésre, hogy Gála vagy Privát party legyen csak egy egész rövid pillanatig gondolkodom el.
- Nem vagyok nagy party arc, de titeket már egészen megszoktalak magam körül. Szóval legyen a Privát party. - közlöm egyszerűen a véleményem, és ez így is van. Ami pedig a sajtót illeti, na azt a részt végképp szívesen kihagynám. Főleg a legutóbbi után.
Codyt meg ráérek később négyszemközt kifaggatni. Most a fő, hogy tovább jutottunk! Győztesek vagyunk, nem vesztesek! Nem megyünk még haza! De nem ám!

♫ Zene ♫

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-04-13, 11:40

Tom & a VMS

️️️️️️

Megvonom a vállam az edző válasza hallatán, majd további szavak helyett ismét a pálya felé fordulok, hogy minél jobb rálátásom legyen az eseményekre. Számítottam-e dicséretre? Az igazat megvallva, igen. Nem ünnepi mámort szerettem volna, csak legalább egy elismerő biccentést vagy hasonlót… Apait-anyait beleadtam odalenn annak érdekében, hogy ne miattam kerüljünk hátrányba, ezt pedig a férfi látszólag semennyire sem értékeli. Értem én, hogy ezt várja el, de legalább motivációnak jó lenne egy futó mosoly vagy hasonló. Eléggé lelombozó tud lenni a nulla reakció egy jó teljesítmény után. Bezzeg, ha miattam hasalunk el, akkor azt bizony Stansson edző se hagyta volna csak úgy elsiklani. Ismerem a férfi hírnevét, nem úgy jöttem ide, hogy nem tájékozódtam volna legalább alapszinten, de erre még én se számítottam.
Sidney egész ügyesen teljesít a pályán, amelynek nem is kellene meglepnie, hiszen ő a csapatkapitány, de valami olyan iramban fut, hogy az valami hihetetlen. Fogalmam sincs arról, hogy a lány milyen képességekkel is rendelkezik egyébként, úgyhogy egyelőre csak csodálkozó tekintettel figyelem az eseményeket, ennek köszönhetően pedig észre se veszem, hogy a csapat nagy része megpattan, úgyhogy hármasban maradunk az edzővel. Nem mintha zavarna, hiszen a robusztus alak figyelmét is az éppen zajló verseny köti le, úgyhogy nem kell attól tartanom, hogy valami szentbeszédet tartana a teljesítményről és annak elismerésének feltételeiről. Nyugodtan figyelhetem hát a mindent eldöntő pillanatot.
A mexikói srác felzárkózik Sidney mögé, egész ügyesen tartja is vele a tempót, csupán egy hajszálnyival lemaradva mögötte, azonban amikor már pont utolérné, na abban a pillanatban kapja telibe a szőke srác átka… Első pillantásra semmi érdekes, csak egy hétköznapi füstátok, pár perccel később azonban már valami egészen más lesz belőle. Valami a levegőbe emeli szerencsétlen fiút, aki sikítozva és rúgkapálva szabadulna, de nem sikerül neki. Pár pillanattal később pedig a gátnak csapódik, onnan pedig a földre zuhan és nem mozdul. A tömeg egy emberként hördül fel, de aztán leköti a figyelmüket, ahogyan Sidney megnyeri a meccset. Én viszont még mindig a mexikói futót figyelem, akit azóta körbevettek a saját csapata és a VMS hivatalos gyógyítói.
- Nem volt ez egy kicsit durva? - nyögöm ki végül, konkrétan Chris felé intézve a szavaim, de számomra már az is bőven elég, ha az edző válaszol. - Nem lesz ennek hivatalos következménye?
Ha a futó nagyon súlyosan megsérült, akkor Christ minden bizonnyal kizárják a versenyből és a VMS végeztével olyan szép hivatali eljárást fognak ellene indítani, hogy öröm lesz nézni. Abban az esetben pedig mindegy, hogy ki nyeri meg a versenyt, mert nem ez lesz a címlapokon, hanem az imént történtek. Senkit sem fog érdekelni, hogy mi lesz a végkimenetel, ha közben egy versenyző súlyosan megsérült.
Gépiesen pacsizok le az edzővel, hiszen még mindig az előbbi események járnak a fejemben, majd vetek Chris felé egy futó pillantást. Nyilván ő is elég kellemetlenül érezheti magát, habár egyáltalán nem ismerem. Vagy pont erre számított? Nem, ezt nem merné megtenni ennyi ember előtt. Nyilván nem azért jelentkezett, hogy kizárják, nem igaz? A futót már levitték a pályáról, így nem tudom ellenőrizni, miként halad a gyógyítása, de minden bizonnyal nem lesz könnyű menet.
- Ami azt illeti, szerintem nem ártana egy kis pihenő ennyi izgalom után… - jegyzem meg, közölve a személyes véleményemet, habár ha a csapat nagy része úgy dönt, hogy bulizni menne, akkor én se maradok ki belőle, de az iménti eseményeket szem előtt tartva biztos vagyok abban, hogy sokan vonulnának inkább félre.

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-04-12, 18:13

A tervem már ott meghiúsul, hogy úgy tegyek mintha lelépnék. A banya minden bizonnyal észre vette azt ami a hátam mögött zajlott, mégpedig, hogy a csapatból egy kisebb horda jött utánam. És mihelyt köddé válnak pillanatra megrökönyödve konstatálom ezt az egészet. Azonban Lizy jön, Frydaval az oldalán és rám szól, hogy térjek vissza.
Feléjük fordulva realizálom, hogy Gina is felém tart, nem kissé feldúltan, Danyvel a nyomában aki mintha nyugalmat igyekezne belemagyarázni én meg nem értem a helyzetet. Mármint Lizy része egyértelmű. Hiszen mi a francnak csámborgok el, mikor még zajlik minden, viszont az, hogy gyakorlatilag a fél csapat utánam jött, egyáltalán nem jó hír! És biztos vagyok benne, hogy Sidney sem fog örülni, főleg, hogy miattam indult mindenki zarándokútnak!
- Öhm... Történt..? - valami? kérdezném de nem fejezem be, mert meglátom, hogy Sidney elstartol és persze megérik bennem a felismerés hogy marhára rossz helyen vagyok és még jobb is, hogy a banyával nem esett semmiféle interakció. Mindenhonnan nézve jobb így, hiába akartam volna vele szóba állni, naív gondolat és felelőtlen is. Most már mindegy.
Lizynek épp csak biccentek - Az edző mellett találkozunk! - hadarom el és a pálya széléhez hoppanálok, ahol eredetileg is lett volna a helyem!
Éppen akkor érkezek a szélre mikor Chris varázslata betalál így az utolsó pillanatoknak pont tanúja vagyok.
És bár Sidneyre figyelek, nem tudom kizárni, hogy Chris füstcsapdája kissé túlteljesítette magát. A mexikóiak gyógyítója már úton is van, hogy megközelítse a sérültet. Sidney pedig tökéletesen kikerüli az őrá kilőtt csapdát, így szerencsére minden a legnagyobb rendben zajlik!
Kiengedem a levegőmet. Végül bemegyek a mexikóiaknak segíteni, ha kell, illetve ha elfogadják. Ha már így alakult, de ha nem kell plusz segítség hagyom is őket.
Így valamivel lemaradva egy x.- irányból érkezem az angol csapathoz. És... Nyertünk. Megnyertük ezt a kört!
Viszont annyi kérdés zakatol bennem, hogy azt elmondani nem tudom! Ha Stansson elkóborlásom ellenére velem is lepacsizik, láthatja rajtam, hogy majd felrobbanok a kérdésektől. De nem fogom itt és most rázúdítani ahogy azt sem mi volt a nő nyakában.
Azonban nem tud elkerülni az ünnepi hangulat és annak lehetősége sem, hogy itt lenne az alkalom arra, hogy mindeni vegyüljön. Persze, nyilván rengeteg rizikófaktort rejt egy ilyen vegyülés, de... Miért ne? Ugyanakkor nagyjából ott tartok, és időért imádkozom, hogy ha más nem lehetséges a klozeton vadászom le az edzőt és teszem fel a kérdéseimet!
Továbbra is van bennem egy hihetetlen adag felháborodás afelé, hogy a nő totál nyilvánosan űzi a woodo kivégzését és ez ellen nem lehet tenni semmit?! Ne már! komolyan! Az ünnepi hangulatomat ez az egyetlen tény befolyásolja csak. Ez azonban arra ösztönöz, hogy minden ellenére kicsússzon a számon.
- A privát party most.. jobb lenne. - aztán ki tudja mi fog végül válaszokat adni mindarra ami a háttérben zajlik...

I believe in the power of laughter and crying
because both are the antidote to hatred and terror.

A hozzászólást Cody L. Martimor összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2019-04-17, 00:35-kor.

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-04-12, 16:05

A verseny & Sidney

Épp csak egy pillantást vetek a csapatunk felé, mielőtt átvenném a stafétát és nem tölt el túlzottan nagy lelkesedéssel a látvány. Technikailag mindenki lelépett. Oké legutóbb én is elhúztam a táncról, de... az nem volt ennyire fontos, mint a mostani véghajrá és nekem jó okom volt rá. Senki nem ért volna el vele semmit sem, ha ott maradok és úgy sem tudok figyelni, mert totál ki voltam bukva a franciákra, de... nekik mégis mi okuk, hogy sorban lelépnek? Megrázom a fejemet, aztán végül csak a futásra koncentrálom. Nem miattuk, magam miatt, hogy magamnak megmutassam, hogy menni fog és innentől már csak a feladatomra koncentrálok a futásra akkor is, amikor a másik mellettem összeesik, hiszen felállhat még és nekem még be kell érnem a célba. Megtorpanok, bár a tűzgolyó nekem nem ártana, bár ha most kapnám telibe igen érdekes lenne, hogy ki a franc látna el miután mindkét gyógyítónk lelépett a lelátóra az is, akinek elmondtam, hogy mi a képességem. Mégis mi van, ha tényleg bekapok egy varázslatot, amivel meg kellene sérülnöm és egy szimpla pálya melletti gyógyító szalad be, hogy kezeljen, miközben nekem semmi bajom? Átszakítom a célt, de mégis a győzelem örömét számomra most beárnyékolja a tény, hogy ennek nem így kellett volna lennie.
- Szép volt Chris! Látod... tudtam én, hogy menni fog! - azért ő kap egy erősen visszafogott mosolyt, ami persze ezúttal nem neki szól, mármint a visszafogottság és az edzőnek is jár a pacsi, de a magam részéről eléggé morózus vagyok hiába nyertünk. Legszívesebben nem mennék semmiféle ünneplésre, egyébként sem vagyok az a tipikus party arc, de ezek után még főleg nem fűlik a fogam a dologhoz, se másokkal együtt, se privátban csak a csapattagokkal. Szóval én leginkább csak a vállamat vonogatom, maximum azért mondom a privát megoldást, mert onnan jóval könnyebben le tudok lépni minél hamarabb. Azt hiszem most megint jól jönne egy kis külön boksz edzés, mint amin legutóbb voltam Stansonnal.

️

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-04-11, 16:32

Dupla vagy semmi

A férfi nem túlzottan érzelgősködik tovább Fryderykával, letudta röviden, s Elizabeth gondjaira bízva a szőke lányt. Továbbra is feszülten figyeli, hogy mekkkora előnyük van, s az érkező Thomas felé vet egy értetlen pillantást, hiszen ő is mintha dícséretet várna, holott Stansson nem szokott ilyesmit, nála ez alap elvárás, hogy teljesítsék a vállaltakat. Stewart ráadásul még újonc is, csak mert szépen lefutotta a távot, ráadásul meglepetésemberként, fogjuk rá elegendő.
- Nem főnök, edző. – Veti oda a fiúnak, s az örüljön, hogy most nem töri el a másik lábát is. Részéről már ez is haladás, Sidney vagy Lizzy mesélhetne arról, milyen mélyről is kell a férfinél kezdeni az épitkezést. Morticia odasétál az őt hivogató oroszokhoz, edzőjük egy igen szép testalkatú, közel két méter magas jóképű fickó. Anélkül, hogy törné a nyelvet, olaszul szólal meg, hogy minél kevesebben értsék. – Impozáns teljesítmény vámpírlány. Köztünk a helyed. Villámgyorsan elintézhetünk neked egy állampolgárságot, és egy átigazolást. Legalább a bajnokokkal nyernéd meg a versenyt. Jössz, ugye? – Érti ezt arra, hogy Morticia eddig is komoly teljesítménnyel állt a csapat mellett, hiszen elkapta a cikeszt, és most az akadályozó tényezők ellenére sem esett el. Stansson még válaszol Elizabethnek, mielőtt az elindulna. – Talán a nagyanyám, de erre kicsi az esély. - Gina, Lizzy, és Frida is odaér Cody mögé, s nem sokkal később Daniel is, Stansson lassan kettesben marad Tommal, meg a célzásra készülő Chris-szel. Jó kis csapategység hogy ha mindenki lelép. Cody hiába próbál egyezkedni a testőrökkel, azoknak csupán az a feladata, hogy feltartsák, mert a kopasz nő még véletlenül sem mutatkozik be, gyorsan elrejti az amulettet, és szó szerint köddé válik a hegyekkel együtt. Sidney átveszi a botot Thomastól, és nekiiramodik, Chris pedig becélozza a mexikói futót, aki centinként dolgozza le a hátrányát. És éppen amikor Sidney mellé érne, akkor éri el a füst, amely nem csak csípi a szemét, hanem Christopher meglepetésére valami alakot is ölt, mintha valami füstdémon lenne. A lábánál fogva rántja a levegőbe a mexikóit, és úgy a gátnak csapja, hogy az egész stadion hallja, hogy itt valami szakadt, és tört, a srác pedig nem is áll fel. Sidney viszont meglepően jó reflexekkel nem lehajol, hanem megtorpan, és pont előtte csapódik be egy lángoló rúna, amit így kikerülve ismét tud futni, és minden erőlködés nélkül szakítja át a célt jelentő szalagot. Erre az egész stadion harsan fel, s egy angol zászló jelenik meg a képernyőn. Stansson a maga visszafogott módján tapsol, még talán mosolyog is kicsit. Nem volt más út, csak a győzelem. Odainti magához a csapattagokat, és egyesével lepacsizik mindenkivel, de tudja, hogy a sajtótájékoztató elkerülhetetlen, legalább pár kérdésre válaszolni kell. Az angliai szurkolók felől fülsüketítő az üvöltés, de látszólag több tábor is van most itt, akik cseppet sem örülnek ennek. A franciák tüntetőleg kivonulnak, a dél-afrikaiak tapsolnak az elismerésük jeléül, de nagyon kétélű fegyver ez most. Be is fut egy mágneskártyás biztonságis auror, hogy megkérdezze, hogy a csapat önállóan megy ünnepelni, vagy a legjobb tizenhat csapatot felvonultató ünnepségre mennek? Stansson ezúttal nem dönt helyettük, inkább várakozóan körbenéz, hogy ki mit mond.

//Határidő ápr 19//

️️️️️️

[/color]

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-04-10, 22:56

|| átkozottul gyere vissza ||
~ VMS ~ Frida ~

Kínosan és kellemetlenül érzem magam, amikor az edző odalép hozzám. Azt várom, hogy leteremt majd, szinte levegőt venni sem merek. Ám mindazzal, amit hallok erőteljesen meglep. Bármennyire is tagadni szeretném, képtelen vagyok rá. Elkerekedett szemekkel meredek rá, el nem sírt könnyeim szempilláimra forrnak a szégyen vöröslő pírja fölött. Csak némán - de nagyon sebesen, szinte kolibriszárny-rebbenésnyi gyorsasággal - bólintok szavainak hallatán, s bár talán nem kellene ragozzam vagy túlfeszítsem a húrt, mégis megszólalok.
- Köszönöm! - suttogom, hogy aztán ennyivel elengedjem az edzőt és a dolgot is, legalábbis utóbbi látszólag. Magamat persze továbbra is enni fogom rajta, de megfogadom, hogy mindezt nem teszem nyilvánosan.
Az elhangzó utasítás új irányt ad cselekedeteimnek, s így, hogy feladatom van talán egy fokkal kevésbé érzem nyomorultul magamat.
- Azonnal, Stanson edző! - vágom rá, s hogyha katona volnék akkor tán ezen a ponton még szalutálnék is neki. Ahhoz képest, hogy két fős küldöttség lettünk volna, hirtelen elég dúsnak érzem a lelkesedést magunk körül, de annyi baj legyen. Engem alapvetően sosem zavar a társaság, bár most meglennék inkább magam.
Liz szavai nagyon jólesnek a lelkemnek. KEdves mosolyt engedek meg magamnak felé.
- Köszönöm, ez igazán sokat segít. Igyekszem felnőni a feladathoz, csak tudod.. - majdnem kiszalad a számon, hogy a múltamat emlegessem, de még idejében fegyelmezem a nyelvemet. Elég volt abból, hogy mindig előjöjjek az Erica-kártyával, ha elrontok valamit. Ezúttal befejeztem. A saját hibáimért én felelek, nem az elhunyt húgom. - ..izgultam. - módosítok a befejezésen, majd csendben is maradok, mert ha minden igaz elérünk Codyhoz. Liz magához ragadja a szót, így hát nekem nincs más dolgom, csak bájos mosollyal felvenni a támogató szerepkört, de ha Cody netalán rám pillanatana, tekintetemből kiolvashatja a "mozdulj meg, de tüstént" zárszót is, annyi szent. Senki nem vetheti rám a "nem vagyok kötelességtudatos"-követ.

|| kiss me hard before you go ||
~ summertime sadness ~

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-04-10, 16:50

Átkozás & Chris

Ha esetleg veszít az ember, hát veszít. Nem lehet mindig nyerni. De mindig jön egy másik verseny, amit meg lehet nyerni, és meg is kell!

Tök jól esik, hogy a csajszi ilyen jófej és még maradna is, ha tovább jutunk, és úgy tűnik, hogy Annabelle néninek nem sikerült elültetnie bennem a bogarat, hogy a franciák milyen megbízhatatlanok és aljasok, mert nem gondolnám, hogy bármi rosszat akarna ez a kedves, szőke lány. És igazam is van, nem állít meg, nem tart vissza, elköszön egy kacsintással, amit egy barátságos vigyorral fogadok, aztán mehetek a menet. Nem veszem észre zsákfos dühös pillantásait, vagy ha igen, akkor se érdekelnek, kretén volt, most meg nálunk keres a csaja komfortot, ez van, megtanulja, hogy mindennek van következménye.
Mehet még egy barátságos mosoly a kacsintásra Laurennek, aztán elfoglalom a helyemet és azonnal elfog az idegesség, amikor meglátom, hogy egyetlen pillanat és Sidney-nél lesz a staféta. Az az igazság, hogy ha valaki megtudja csinálni a zárást gyönyörűen, akkor az Sidney, minden bizodalmam benne van, vakon képes lennék követni. Persze nem kevésbé az unokahúgaimat, meg szorosan mögöttük a csapat összes többi tagját.
Bestiamester pályát választottam, így a legendás lényekre fektettem minden figyelmemet, hiába van meg az istenadta - azaz vérem adta - tehetségem az átkokhoz. Persze, ha tudnám, hogy a csuklómban és az agyamban milyen mélyen be vannak rögzülve az átkok, milyen szinten is vagyok benne tehetséges, akkor kevésbé fogna el az idegesség. De nem tudom, hogy ki volt a dédapám, csak azt tudom, hogy valami kreatívval akarok odacsapni. Úgy random nem tudok bevágni oda egy varázslényt, hogy frászt kapjon az a hozzám hasonlóan gepárd alkatú futó, akit Sidney kikapott maga mellé, így maradnak az átkok. Aztán vagy kreatív leszek, vagy nem, minden esetre az illúziók nem fekszenek, hogy eltűntessek előle egy akadályt, így inkább… egy kicsit agresszívabban oldom meg, hogy remélhetőleg orra bukjon a francba, miközben Sidney beszáguld a célba. Egy sötétszürke varázslat röppen ki a pálcámból és materializálódik a futó szeme előtt, csípős füstöt robbantva közvetlen előtte, amitől elkezd könnyezni a szeme és még a következő néhány méter is teljesen fedésbe kerül, elhomályosul, nem sejteni, hogy hol van pontosan akadály és hol nincs. Na jó, halványan sejtheti, meg lehet elképesztő térlátása és memóriája is, hogy pöccre tudja mikor mit kell csinálni de... Odacsapok rendesen, legalább is megpróbálok, nem finomkodva, ha már ők tűzgolyóval próbálkoztak.

// Füstcsapda: Két funkciója is van a varázslatnak. Az egyik, hogy sűrű füstöt eresztünk ellenfeleinkre, ami nemcsak, hogy megakadályozza, hogy ellenfelünk lásson, hanem a füst csípi szemét. A másik funkciója, hogy a füst néhány perc után minden olyan személyre rátapad és burokként körbezárja, akire mi szeretnénk. - Nezás varázslat, ott SVH, itt Chrisnek SVK elsődleges. //

made by

Ha esetleg veszít az ember, hát veszít. Nem lehet mindig nyerni.
De mindig jön egy másik verseny, amit meg lehet nyerni, és meg is kell!

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-04-10, 11:41

Lizzy & az aréna

Gyorsan pásztázza végig a terepet, és magában megnyugszik, mikor Sidney visszatér a helyére és futni kezd. Nem tetszik neki annyira ez a folytonos fontoskodás, meg helyezkedés. Hirtelen mindenki mindenkivel beszélni akar, Chris is akkor kezd el csajozni, amikor dolga lenne. Nagyon nem szereti az ilyet.. ami pdig az új lányt illeti, nem gondolja, hogy neki kellene okvetlenül vigasztalnia, de azért tekintete az edzőn, és amikor közelebb ér, akkor meg is szólal - persze más témában. A válasz nem taglózza le,meg nem dönti a földre, de azért erőteljesen meglepi. Halkan hümmög.
- Meglep, hogy még itt van. Vannak mások is itt a családjából, vagy a volt csapatából? - arra persze nem kérdez rá, hogy a fehér alak, Stansson meg azért elég masszívan sötétebb bőrű. Meg elvben német is. Mégis egy fehér alak a nagyapja, és ez nem igen látszik meg rajta, de ilyen ez a genetika. A banyával kapcsolatosan nem kapnak választ, az azonban bizonyos, hogy valami komolyabb lehet a dologban, mert az edző hangja elég határozott.
- Máris, Herr. - és úgy dönt, majd később áll le csevegni arról, hogy ez most mégis mi volt. Int a háztársának, hogy jöjjön, és határozott léptekkel indul meg a kisebb csetepaté felé, ami kialakulóban van. Közben azért odaszól halkan Fridának.
- Ez csak az első meccsed, nem történt semmi behozhatatlan, legközelebb megmutatod, hogy több van benned, és ez csak a nagy számok törvénye volt. Maga a varázslat egyébként szép volt. - mosolyodik el, mert csak a célzással volt gond végül is. Meg nem akarja teljesen letörni a lányt, azzal nem lesznek előrébb. Ami történt, megtörtént, majd jön a következő passz.
Codyhoz érve pedig kissé erőteljesebben köszörüli meg a torkát.
- Elnézést a zavarásért. Cody, a Herr beszélni akar veled, most. - nyomatékosítja a szavait, a jelenlevők felé finoman biccentve, és reméli, hogy Cody nem fog pattogni, hanem velük jön. Ezt a banyát meg majd később elintézik, amikor nincs itt mindenki, ha annyira fontos.

?

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-04-10, 01:12

A két fogdmegre épp annyi időt szánok csak, hogy közöljem velük a nyomorom.
A banya jobban foglalkoztat és meg is nézem magamnak. Kissé rácsodálkozom magamban, hogy valamit, ami látványra is sötét mágiás kelléknek tűnik, ennyire nyíltan, szinte hivalkodva vele, el sem rejti a ruhája alá... Pedig... fontos cuccnak tűnik. De épp csak egy pillanatig időzök rajta, nehogy kiszúrja, hogy szuggerálok valamit amit nem valószínű, hogy kéne.
Felmerül bennem, hogy Stanssonnal beszéljek az egészről újra. Mondjuk ha túlélte ezt a kört és... nem kell haza repülnünk. Ez így nem helyes! Minden annyira nyilvánvaló, annyira itt van az orrunk előtt. Ennyire... nem lenne félnivalója vagy ennyire erős? Hogy egy nyilvános lelátón átkozza szarrá egy ember egészségi állapotát... Nem is egy emberét! Több generációét!
És ekkor megérik az elhatározás és cselekvésbe fordítom mindazt amit fejben végig zongoráztam. Úgy teszek mintha visszavonulnék! Ha mondanak is valamit, akkor arra reagálva, ha nem akkor meg csak várom a válaszukat egy darabig aztán ha nagyon nem jön más a csúnyán nézésen kívül, fennhangon közlöm velük leverten
- Oké srácok a székfoglalót ezúttal ti nyertétek! - majd egy passzív-agresszív "megadom magam" kézlendítéssel távozom. Legalábbis a látóterükből kifelé igyekszem mindenképp. Ennek következtében a többiek látóteréből is kiesek egy rövid időre.
Időzítem a hoppanálást és már pördülök is a sarkam körül és hopp ott vagyok a banya mellett az eddigi ülőszomszédja helyén elegánsan ülve érkezem, (elképzelni nem lehet mennyit gyakoroltam, hogy rendesen menjen).
Ha a fogdmegek moccannának, valóban egy láthatatlan falba ütközhetnek.
- Beszédem van magával. Először is, nevén szólítanám, így egy bemutatkozás jól jöhet. -közlöm illedelmesen, azonban a fejemben lejátszódó könnyed hangnem helyett ezúttal egy komolyabbat sikerül megütnöm. Az elég egyértelmű, hogy őt akarom. Mármint jelenleg benne van a tekintetemben, hogy vagy most beszélünk, vagy addig járok a nyakára, ameddig nem hajlandó időt és szót váltani.... Vagy ameddig ki nem törik a nyakamat. Az egyértelmű lehet, hogy alapjáraton nem kinyírni akarom, nincs bennem támadó szándék sem. Leginkább marhára semleges.
Persze az is lehet, hogy a gardedámjával odébb állnak, mintha sosem léteztek volna itt és soha többet nem mutatják meg magukat ennyire nyíltan.
Igyekszem nem parázni azon, mi van akkor ha az a két medve valóban nekem ront gondolkodás nélkül, és valami hihetetlen de tényleg sikerül olyan magabiztos attitűdöt megütnöm, mint akinek szintén nincs félnivalója és kivételesen ennek nincs köze az "arénányi egómhoz".

I believe in the power of laughter and crying
because both are the antidote to hatred and terror.

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-04-09, 11:47

to: the team

Most, hogy lement a köröm, kicsit kifújtam magam és látom, hogy a fiú egész jól fut, megnyugodtam. Végülis, nézzük a jó oldalát. Az, hogy betalált az akadály, nem az én hibám, sikerült nagyjából kikerülnöm, csak egyszerűen túl jó volt az időzítés. A mexikói csapatban is lehet egy jó átkos, na. Pont kifogtam, ennyi. Felegyenesedek, és hátradobom a hajam, mert a nagy futásban teljesen rátapadt az arcomra. Még épp elkapom, ahogy a szőke francia csaj, akit megmentettünk, odainteget. Felvonom a szemöldököm, mikor Chris társaságában látom, biztos vagyok benne, hogy neki ment oda hálálkodni, miközben mi mentettük meg, ő csak befutott a végére. Biccentek neki egyet, mert látom, hogy távozni készül. Még Sidneynek gyorsan sok sikert kívánok, mielőtt ő jön, majd már épp indulnék le a pályáról pihenni egy kicsit, mikor nagy erősen olyan érzésem támad, mintha figyelnének. Addig keresgélek a tekintetemmel, míg észre nem veszem az oroszokat. Illetve hát gondolom, hogy ők azok, mert ott a zászló. Mikor látják, hogy észrevettem őket, az egyik int, hogy menjek oda. Ötletem sincs, mit akarnak, de kíváncsi vagyok. Előtte jelzek az edzőnek, szó nélkül nyilván nem megyek oda, meg amúgy is, nem tudom, mit akarnak, de vigyázok magamra. Odasétálok hát, és várakozóan nézek a fickóra, hogy mit akar. Én is hallottam, hogy rengeteg vámpír és vérfarkas van a csapatban, de csak nem itt és most akarnak harcba keveredni vagy valami. Ötletem sincs, hogy mit akarhat tőlem, de gondolom most kiderül.

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-04-07, 17:33

Dany & A szurkolás

A mai napon úgy fest a tehetetlen szurkolás az egyetlen, ami nekem jut. Így lassan hangom sem lesz, mégis az olaszos lendület marad, ami lelkességet és szurkolást illeti.
A tekintetem a pályára szegeződik, és amikor látom Frida hibáját, és hogy mennyire összezuhan miatta, akkor eldöntöm, ha nem is most, de majd később megkeresem, hogy egy kicsit megvigasztaljam. Elvégre ez bárkivel megtörténhetett volna. Akár velem is.
Viszont Tom újra előnyre tesz szert, és lassan már alig bírom ezeket az izgalmakat. Egyszerűen muszáj nyernünk.
Aztán sajnos én is meghallom Lizzy kérdését, és az edző válaszát. Ez pedig elvonja a figyelmem szurkolástól. Nem mintha annak olyan sok haszna lenne a csapat számára. Amikor pedig Gina is megjelenik követem a lány tekintetét egészen Cody-ig és a hegyomlásokig, akik körül veszik. Remek. Ráadásul Gina hanghordozása se sugallt sok jót. Én pedig tudom mennyire heves, és még képes és neki megy az izomagyaknak. Egy lelátó bunyó hiányozna még csak! Na azt már nem.
- Kellhet egy tolmács. Én is megyek. - mondom az edzőnek jóval diplomatikusabb hangnemben, és a lány csapat után indulok. Tekintsetek naivnak, de én hiszek a saját diplomáciai érzékemben. Hátha el lehet ezt rendezni úgy, hogy senkinek se essen baja. Bár őszintén fogalmam sincs, hogy Cody miért, és hogy került egyáltalán ilyen helyzetbe.
Ha meg mégsem segítene a diplomácia, akkor legalább együtt veretjük laposra egymást. Na bumm. Majd Cody és Gina helyre pofoznak mindenkit... Elvégre csapattársak vagyunk. Ha valami van, akkor abba együtt másszunk bele, és ki is belőle nem?
Így nem maradt más, minthogy magamban szurkoljak tovább Sidney és Chris párosának, de bízom bennük. Ők megnyerik nekünk a továbbjutást. Így kell lennie.
Csak a hangom ne mondjon csődöt majd éppen akkor, ha meg kell szólalnom az esetleges békítés érdekében...

ϟ Hajrá Csapat! ϟ

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-04-07, 16:56

Gina & A Nagy futás

Az izgalom lassan a tetőfokára hág, és Tom az új srác visszaszerez valamennyit az előnyünkből. Nem meggyőző előny, de előny. Így vetek egy utolsó ellenőrző pillantást Daniilra, majd felállok. Tökéletesen bízok Sidney és Chris párosában. Ha valakik, akkor ők megnyerik nekünk a továbbjutást, amennyiben nem történik valami nagy katasztrófa. Mondjuk a váltásnál. De az efféle gondolatokat el is űzöm. Ilyesmi nem történhet.
Így lassan közelebb merészkedem az edzőhöz, és a túl lendületesen szurkoló Danyhez. Sajnálatos módon éppen abban a pillanatban érek hallótávolságon belülre, hogy sikeresen elkapjam az edző parancsát Lizzy és Frida felé. Csak ekkor tudatosodik bennem, hogy itt bizony valami nagyon nem stimmel. Tekintetemmel az egyetlen hiányzó csapattagot, Codyt kezdem el kutatni. Amikor megpillantom a banya és a két hegyomlás társaságában összeszalad a szemöldököm, és ökölbe szorul a kezem. Nem tudom miért keresi Cody magának a bajt ilyenekkel szemben, de ez nem is számít.
-Én is megyek. - közlöm valami vészjóslóan hideg hanghordozásban az edzővel, és csatlakozom háztársaimhoz, hogy eljátsszam Cody testőrét. Igaz nem nekem lett mondva, de akkor is. Csapattagot nem hagyunk cserben. Hacsak nem ránt vissza maga az edző, meggátolandó hogy valami forrófejű ostobaságot tegyek.
Ha Cody bajban van, akkor véleményem szerint mind bajban vagyunk. És az edző nagyon jól tudja, hogy az utcai banda harcok között nőttem fel, nem ijedek meg holmi hegyomlásoktól. És nem kerülöm ki a lehetséges közelharcokat. A hírhedt olasz forrófejűségem sem fog segíteni a konfliktus békés megoldásában. De az üres fejű izomagyak most rosszal kezdtek. Ha csak a legkisebb mértékben hozzáérnek Codyhoz, akkor perceken belül töketlen hegyomlások lesznek...
Most csak abban reménykedhetem, hogy Sidney és Chris a szurkolásom nélkül is megoldják a továbbjutásunkat, mert más dolgunk akadt a lelátón...

♫ Zene ♫

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-04-07, 15:48

A verseny & Sidney

Ha az edző esetleg mégis válaszolna azért még meghallgatom, hiszen érdekel, hogy ki a nő, de hamar visszalépek a helyemre, hiszen nem mondhatom, hogy megnyugtató előnyünk lenne, amivel nekivághatok, így aztán ha elszúrom sejtelmem sincs, hogy meddig fogom okolni majd magamat, de az biztos, hogy jó sokáig. Feszülten, rajtra készen várom Tomot, hogy aztán átvéve tőle a stafétát rákapcsoljak. Mindent beleadok, tartalékokat, a bennem tomboló haragot a franciák felé, a feszültséget, ami valami új magaslatokra hágott ezen a versenyen, pedig eddig is hajszoltam a sikert, de úgy fest, hogy a sport csak még nagyobb nyomást helyez rám, mint eddig bármi. Sejtelmem sincs, hogy van-e esélyem és abban sem, hogy Chris vajon mennyire vette zokon, hogy nem ő fut. Nem, azt nem feltételezem róla, hogy direkt szabotálná a dolgot, de attól félek van elég naiv ahhoz, hogy a szőke lány csökkentse a koncentrációját, akivel ahogy láttam az előbb beszélt. Hiába segítettünk neki, nekem semmi bizodalmam felé, mégis csak francia és sose tudhatjuk, hogy nem szándékosan mutatja magát áldozatnak csak, hogy... Nincs idő most teóriákat szülni, csak rákapcsolok, igyekezve kikerülni a támadást és persze minden reményem abban van, hogy a képességeim, a gyakorlottságom és a reflexeim segítenek majd és persze remélhetőleg nem valami igen kellemetlen vizes varázslat lesz majd, amit a képembe kapok, hiszen az nem fogja elősegíteni a futásomat.

️

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-04-07, 11:04

Tom & a VMS

️️️️️️

Talán nem érzékelem annyira, mint a többiek a lelátóról, de még én is észreveszem valamennyire, hogy nem is megy olyan rosszul a futás. A mexikói srác éppen csak annyi időre kerül előnybe, hogy elbízhassa magát, én viszont szinte állandóan elé kerülök kisebb-nagyobb mértékben. Igyekszem egészen a legvégéig tartani az előnyöm, a legutolsó pár méteren pedig az eddig rejtett energiáim is felszínre hívom, hogy még jobban menjen a futás. A felém küldött tűzgolyót még sikerül időben észrevennem, ennek köszönhetően pedig reflexszerűen le is bukom előle, nagy meglepetésemre pedig még a tempómból se zökkent ki. Mi több, egyenesen arra ösztökél, hogy még gyorsabban haladjak előre, hiszen semmi kedvem újabb esélyt adni egy még veszélyesebb átoknak. Ha ez eltalált volna… Na, nem, már megint kezdem, el kell felejtenem, hogy miféle meglepetés érhet még a verseny során, csakis a mostani számra kell koncentrálnom. Elég nehéz tudomást se venni a torkomban dobogó szívemről, de valamennyire mégis sikerül felülírnom az érzelmeimet, pár másodperccel később pedig már a csapatkapitányon a sor arra, hogy bizonyítson. Én megtettem a magamét és ha még ezek után se képesek elfogadni, akkor lelkük rajta.
Egy darabig figyelem Sidney futását, leginkább azért, hogy lássam, mennyi előnyt sikerült szereznem a csapatunknak és ami azt illeti, meg vagyok elégedve a teljesítményemmel. Nem mondom, lehetett volna jobb is, de még így is sikerült akkora előnyre szert tennem, hogy ne legyen olyan biztos az ellenfél győzelme. Nem érzem hát úgy, hogy szégyellnem kellene magam a többiek előtt, így hát elégedett vigyorral a képemen indulok el a lelátó irányába. A többiek nyilván a meccs legvégéig lerágják a körmeiket, de valahogy olyan más minden, ha futó az ember. Számomra itt és most lett vége a számnak, innentől kezdve hatalmas megkönnyebbülés jár át. Hallom a lelátó zajait, amely annyira nem létezett, amíg a pályán izgultam. Akkor minden olyan csendes volt, nem igaz? Mindenesetre, már nem kell magam azon idegesítenem, hogy vesztünk vagy sem. Természetesen fontos a győzelem, de ez már nem rajtam múlik.
- Elégedett, főnök? - szólok oda Stansson edzőnek, miközben elhaladok mellette, hogy valahol helyet foglalhassak. Nincs sok kedvem a nagydarab, mogorva férfival diskurálni, hogy mit kellett volna és mit nem kellett volna tennem, egyszerűen csak az érdekel, mit szólt a teljesítményemhez. Elvégre, ő a csapat feje, fontos a véleménye. Most előtte is bizonyítottam, hiszen még élénken él bennem a közös edzésünk emléke és a fájdalom is, amint eltörte a lábamat. Most viszont megmutattam számára, hogy talán nem is voltam olyan rossz döntés Dumbledore részéről. Ebben persze a szerencsének is része volt, hiszen ha az a tűzgolyó eltalál, akkor talán még mindig a hajamat oltogatom, de mindent mégse húzhatunk rá erre, nem igaz?

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-04-06, 18:32

Dupla vagy semmi

Tom tudja tartani a tempót, és el is tud hajolni a mexikói átoktól, ami egész egyszerűen egy tűzgolyó volt, a közép-amerikai átkos nem túl kreatív, s a varázslat nem találja telibe a fiút, viszont Gillyé ha nem is tökéletes célzású, de megzavarja annyira a mexikói ellenfelet, hogy az hajszálnyival lemarad. Éppen az ilyen apróságok jelenthetik majd a győzelmet. Stansson viszont látván hogy Fryderyka mennyire összeomlott, megtehetné, hogy Elizabethre, a most tétlen második csapatkapitányra bízza a vigasztalást, de aztán mégis meggondolja magát, és odalép a lányhoz, hogy lehajoljon hozzá, bízva, hogy addig Thomas tudja tartani az előnyt. – A győzelemhez kudarcokon át vezet az út. Felemeled a fejedet, és büszkén állod a szurkolók pillantását. – Jelenti ki, hogy ennyiben is hagyva a dolgot visszasétáljon a helyére. Nincs most idő lelkizni, ez csapatmunka, és ha veszítenek, akkor az mindenki kudarca lesz, kár hibáztatni bárkit is. Gina magához tudja téríteni az eddig ájult Daniilt, láthatóan a fiúnak kutya baja, csak az eddigi önbizalomhiány összegzéseként jött az ájulásroham, az edzőnek ezek után alaposan meg kell fontolnia, hogy vajon betegye e a jövőben a csapatba. Morticia észreveheti, hogy az orosz zászló irányából többen figyelik. Az egyikük egy magas kigyúrt fickó oda is inti magukhoz, remélve, hogy a lány odamegy. – Sok az ellenség. Lényegében mindenki a vérünket kívánja, ki ezért, ki azért. Az ott a nagyapám, Johann Stansson. – Feleli Lizzynek a férfi, és ezzel bizonyos dolgokat el is mondd, hiszen ha német származású, akkor itt a felmenő, akitől afrikaiként a nevét kapta. Vajon miért egy fehér edzi a dél-afrikai vállogatottat? És ha így van, akkor a győzelemhez előbb-utóbb családtagoknak is össze kell csapnia. – Nem nagyobban, mint eddig. Herbs. Olivander. Visszahozzátok. – Adja ki bársonyos hangon az utasítást. Ám pillantásából az tűnik ki, hogy a két griffendélest afféle testőrnek küldi a gyógyító mögé. Cody elindul, ám Sidney még láthatja, hogy mielőtt még odaérne, a kopasz banya pont felé, azaz Sidney felé köpne valami varázsszót, ám nem érez magán semmi különöset, csupán Stansson húzza el a száját, de nem szól semmit. Cody odaér, hogy felszólítsa a két magas ürgét a félreállásra, de azok karbafont kézzel falként tornyosulnak előtte. A fiú viszont közöttük egy pillantást vethet a banyára, akinek a nyakában mintha valami amulett lenne. Mintha egy apró fiolában vér lötyögne, egy csontdarab van rákötve méghozzá hajszálakkal. Valami sötét mágiát űzhet. Ám ha Cody nem lép le, akkor a két alak akár ki is törheti itt a nyakát. A nő folyamatosan mantrázik, ám zavarja, hogy Cody ott van a közelben. Sidneynek viszont vissza kell zökkennie, mert hamarosan indul.
Lauren kedvesen bólint, és most csupán int Morticiának meg Sidneynek, hiszen tényleg nem akar zavarni. – Akkor sok sikert. Ha továbbjuttok, talán én is maradok, és még összefutunk. – Ezt afféle burkolt kezdeményezésnek is lehet érteni, főleg mivel vállonveregetést is kap, amire a franciáknál ücsörgő Jean-Pierre vérlázító pillantást vet Chrisre, mintha minimum párbajra akarná hívni. A szöszi visszasiet a lelátóra, még a válla felett visszakacsintva a fiúra. És ekkor csattan Sidney kezében a staféta, a hajszállni előnyt tényleg hajszálnyi, ám ellenfele egy közel két méter magas, vékony fiú, akinek olyan lábai vannak, mintha minimum kenyai olimpikon lenne.

//Sidney és Chris: kérek egy-egy kockadobást, 10 oldalúval. A célszám mindkettőtöknek 7. Összesen 15. Tehát ha valaki kevesebbet dob, még a másik megmentheti, Sidney fusson, Christől pedig jöhet valami átok, vagy varázslat, de a hsz után dobjatok. Határidő: április 13, de ha mindenki írt, akkor írom a következőt hamarabb//

️️️️️️

[/color]

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-04-05, 19:55

Átkozás & Chris

Ha esetleg veszít az ember, hát veszít. Nem lehet mindig nyerni. De mindig jön egy másik verseny, amit meg lehet nyerni, és meg is kell!

Bakker ez azért valahol ciki. Azon veszem észre magamat, hogy hiába próbáltam az előbb annyira koncentrálni, hogy na végül ki milyen átkot lő el, és hogy melyik pillanatban is jön az én szerepem, most a lányra figyelek, és igazából tetszik is a társasága. Olyan kis aranyos, hogy megköszöni, amit a lányok csináltak és még maradna is szurkolni. Vagy hát gondolom azért, máskülönben miért maradna.
- Naná, hogy átadom nekik. Egyébként a barna Sidney, a fekete Morticia, ők voltak a hőseid. Az a zsánpír… pól… az az exed, akinek gerincet kéne növesztenie? - kérdeze vissza, aztán mindjárt folytatom is. - Jós nem vagyok, de azt tudom, hogy mindent beleadnak a futók. És illik nekem is mindent beleadnom, ugyebár, szóval pár perc türelmet kérek. - vigyorodok el, és egy parátságos érintés után, ami lényegében egy szelíd vállveregetés elfordulok tőle, és kicsit közelebb lépek a pályához, tényleg elfoglalni a helyemet és a játékra függeszteni a figyelmemet. Még szerencse, hogy nem láttam, hogy Tom botladozik, különben kiújulna a féltékenységem, amit jobb hiján az új srácra tudok rávetíteni, mert ha valaki elfoglalta a futó helyemet, na az tuti ő. Ha nem, akkor is.
Nem nagyon nézek hátra, hogy mit csinálnak azok, akik most nem vesznek részt az ütközetben, így lemaradok a Cody-banyáról és Gináról is, ahogy Daniilba életet lehet. Igyekszem elvonatkoztatni attól, hogy a szöszi megzavart és újra ráhangolódni a versenyre. Lehet, hogy az ellenfelünk előbb ragadja meg a stafétát, mint Sidney, és ahogy jelt kapok arra, hogy mehet az átok, már küldeni is akarom a fenébe. Olyan beállást veszek fel, mintha én is futni készülnék, ugrásra készen, de nekem maximum csak a pálcám lendülhet, hiába élem bele magam olyan nagyon.
Fél szemmel mondjuk elkapom, hogy Frida nagyon kikészült, most ha nem is mehetek oda hozzá, hogy nyugtatgassam, de minden esetre eszemben sincs, hogy felé csúnyanézést küldjek, azt csak Tom kapja meg alkalomadtán. De rossz, kis féltékeny sértett kisfiú vagyok akinek sérült az önbecsülése.

made by

Ha esetleg veszít az ember, hát veszít. Nem lehet mindig nyerni.
De mindig jön egy másik verseny, amit meg lehet nyerni, és meg is kell!

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-04-04, 22:13

|| átkozottul elszúrtam ||
~ VMS ~ Frida ~

Annyira akartam! Az átok terve jó volt, működnie kellett volna és nem tudom, hogy mi siklott félre. Szinte rettegek az edző felé nézni, mert sejtem, hogy mit gondolhat rólam. Nagyjából ugyanazt, amit én magamról. Már bánom, hogy egyáltalán bevállaltam ezt.
Sose tűrtem jól a kudarcot, s ez látszik is rajtam akkor, amikor Morticia átadja a stafétát. Szinte magam alá zuhanok, ha nem lenne talaj a talpam alatt, akkor talán ténylegesen elsüllyednék. Annak örülök, hogy Morticia nem ijedt meg a kígyóktól, de nagyjából ez az egyetlen pozitívum az egész futam ránk eső részében.
Érzem, hogy könnyek marják szemeimet, s nagyon küzdök az ellen, hogy le ne gördüljenek arcomon. Nem akarok még amiatt is kínos helyzetbe kerülni, hogy sírok, mint egy kislány. Elég nekem az, hogy majdnem veszteségbe átkoztam a csapattársamat, holott a mexikói ellenfelünket kellett volna akadályoznom, nem kell még az is skarlátbetűnek a homlokom közepére, hogy nem tudom türtőztetni magam.
Hiába az elhatározásom, hogy nem nézek Stanson felé, végül mégis megteszem. Tekintetem telve van bűntudattal, s bár látom rajta, hogy a kezdeti mérgét követőn kicsit enyhülnek felém lövellt „ejnyebejnyéi”, én nem érzem tőle jobban magam. Sietve megdörzsölöm a szememet, majd a cipőm orrát kezdem bámulni, terv szerint egészen a futam végéig. Remélem, hogy senki sem szól hozzám, de egy másik részem pedig arra vágyik, hogy valakinek a szavaiban vigaszt találhassak. Vigaszt, de ugyan mire? A szerencsétlenkedésemre, vagy arra, hogy elvesztettem a húgomat, megbuktam miatta a vizsgáimon és egy évig egy piszkos kis boltban sikáltam a padlót csak azért, mert nem mertem belépni a Roxfort kapuján? Azt hittem, hogy ezen már rég túl vagyok, azért is jelentkeztem. De a bizonyítási vágyam szégyenérzetet hozott, s most igazán nyomorultul érzem magam. Reménykedem abban, hogy kapok lehetőséget kiköszörülni ezt a csorbát azért.

|| kiss me hard before you go ||
~ summertime sadness ~

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-04-04, 08:49

Lizzy & a stadion

Egyre furcsább lesz neki ez az egész hely lassan. Látja, hogy vannak ott olyan férfiak, akik akkorák, mint Stansson, és nem tudja elképzelni,mi lehet az oka annak, hogy egy hozzájuk képest apró, fehér figura ugráltatja őket. Nem érti az egész mezőnyt.. És a tekintete tovább siklik a lelátón, hogy picit megfuttassa a szemét, és kívülről nézve vagy nagyon tudatos minden csapat felépítése, vagy mindegyik egy szedett-vedett társaság, akiket az utolsó pillanatban foltoztak össze. És ahogy tovább néz, látja, hogy Sidney valamerre elindul, ellépeget, holott lassan neki kell majd futnia, átvennie a stafétát.
- Sidney! Koncentrálj! - kiabálja oda röviden a lánynak, reméli elég jó a hallása, hogy innen le tudja venni, mit mond, meg azt is, hogy ne ezzel a dologgal foglalkozzon, bármi is ez, hanem a versennyel. Vannak még idekint elegen, és Daniil elesése esélyesen valami pánikroham volt, vagy stressz, de amikor meglátja, hogy Cody hova indul, akkor már ő maga is az edző felé kezd el mászni.
- Kik ezek a fura alakok a lelátón, Herr? - int fejével mind a banya felé, ahova Cody indult, mind a fehér alak felé, aki meg az afrikai kontingens élén van. Reméli, elég közel tud menni az edzőhöz, és nem kell kimásznia a boxból, mert lehet azért pontlevonást kapnának a versenyben. És reméli, hogy nem lesz itt semmi nagyobb gond, mint az, hogy ki mennyi pontot kap, vagy ki bukik fel a pályán.. a kígyós incidensre már nem is mond semmit. Megesik, pech.

?

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-04-03, 20:19

to: the team

Magabiztosan kezdem meg a körömet, végre az én terepem, sem a levegőben nem kell lenni, se varázsolni, a futás mindenképp az egyik kedvenc számom. Ám ekkor egyszer csak azt veszem észre, hogy előttem a kövek kígyókká változnak. A szerencsének és a reflexeimnek köszönhetően sikerül őket kikerülnöm, arra gondolok, hogy a mexikói átkos ezt most jól eltalálta, fel sem merül bennem, hogy a saját csapattársam varázslata sült el rosszul. Futok tovább, de látom, hogy a mexikói felzárkózik, és még vigyorog is. Ettől iszonyat dühös leszek, és bár kissé le vagyok maradva, de egyszerűen nem hagyhatom hogy ez a vigyori kis fruska beelőzzön, ha már utolérnie sikerült. A célba érve ügyelek rá hogy minél gyorsabban a fiú kezében nyomjam a stafétát, majd gyilkos pillantásokat vetve a mexikói csajra a két térdemre helyezem a kezeimet, és előredőlve kicsit kifújom magam, mielőtt visszamegyek a csapatomhoz. Távolabb ülök le tőlük, és figyelem tovább a versenyt, de egy kicsit azért bánt belül, hogy pont abban a számban került hátrányba a csapat, amiben a legjobbnak kellett volna lennem.

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-04-03, 16:26

A verseny & Sidney

Feszülten figyelem a pályát, csak néha-néha kalandozik el a tekintetem, persze az alávaló franciákat keresve a pillantásommal, hogy vajon ki mernek-e jönni ide azok után, hogy Morticiával meglátogattuk a kis kedvencünket. Amikor persze Fryda hibázik majdhogynem felszisszenek, pedig nem én kaptam magam elé a kígyókat, de ha teszem azt az én esetemben az átkosunk pofán lő egy adag vízzel... az még elég nagy gondot okozhat. Nagyon remélem, hogy nem lesz ilyen gond majd. Feszült vagyok, jól látja Lizzy, hogy szinte izzad a tenyerem és ugrásra készen veszem fel a helyemet Tom indulása után és csak ekkor szúrom ki a kopasz nőt és a felé induló Cody-t. Nem szabad, hogy most valami, vagy valaki elvonja a figyelmemet, de mégis lépek párat oldalra, hogy megközelítsem az edzőt.
- Ott az a nő... Cody bajban van? Vagy... maga? - mert mintha kántálna és egyértelműen úgy fest, hogy az edző a célpont, ami pedig nem hiszem, hogy jót jelent. Nekem most még sem szabad erre figyelnem, legalábbis sokáig nem, hiszen hamarosan én jövök. Muszáj koncentrálnom és felszívnom magamat, mert ha Tom nem lesz elég ügyes, ha a másik futó jobb nála, ha az átkosunk megint elszúrja akkor nekem kell valahogy visszahozni azt, amit mások elrontottak és nem tudom, hogy sikerül-e, hogy nem túlságosan nagy-e a nyomás.

️

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-03-31, 16:36

Azért amikor Morticia majdnem elnyal az öngól miatt ugrásra készen feszülök meg, hogy ha kell egy pillanat alatt ott legyek. Morticia azonban veszi a nehezítést és nem esik baja. A szívem azonban nagyot dobban, hiszen látom, hogy amit Gina előnyt szerzett, az most elúszott.
Mégis tovább megyek. A nőt nézve azon gondolkozom, hogy vajon ha a győzelem, vagy egy emberi élet között kell-e választanom -remélem nem- akkor mit tennék? Főleg, hogy nem a saját életemről van szó és a szóban forgó élete a győzelemmel egyenlő. Végül arra a rém egyszerű elhatározásra jutok, hogy ha ilyenbe futok, akkor sincs semmi jogom istenkét játszani. És mindenképpen másik opciót kell kieszközölni...
A tömeggel, ha annyira nem bírok és túl lassan haladnék, mert heringek módjára állnak a népek és még az sem segít, hogy kellően keskeny vagyok és normál esetben át-át csusszanok az emberek között, nincs mit tenni, felöltöm animágusi alakom és a lábak között slisszolok át. A border collie-k nem épp nagytestűek, úgy már csak át jutok. Mielőtt azonban elérném a nőt két megtermett hegy emelkedik fel ültéből én meg megtorpanok és vissza vedlek.
Most nem fogok olyan poénokkal dobálózni, mint hogy "Hé srácok, ilyen termettel illene kiírni már az omlásveszélyt!" elvégre nem megveretni akarom magamat.
Fogalmam sincs, hogy a nő sötét boszorkány-e vagy sem. Mennyire érdekli bárminemű egyszerű őszinte szándék, de hát, őrülteké a szerencse! Így főt hajtok a két megtermett alaknak és minden különösebb szégyen vagy riadalom nélkül közlöm velük az igényemet.
- Üdv! A hölggyel akarok beszélni! - közben persze sasoltam mégis vajon mit mantrázhat, mert az sem mindegy ám.
Ha nagyon el akarnak onnan hessegetni. Úgy teszek mint aki engedelmesen visszavonulót fúj és megadom magam kéztartással csitítva a nagyfiúkat el is vonulok. Aztán ha nem látnak már rám marhaegyszerűen a nő mellé hoppanálok az éppen mellette felálló helyére, elvégre a nézőtéren lehet ilyesmit. Mindezt úgy, hogy közvetlen mellé ülve érkezem, ha pedig a nagyfiúk jönnének lekapcsolni bizony megütközhetnek egy láthatatlan falban.
- Drága asszonyom! Beszéli az angolt? - kérdem egy egyszerű mosollyal, amit nem lehet beazonosítani, hogy szemtelen, vagy tiszteletteljes-e, mindenesetre bizakodó és van egy olyan kisugárzása, hogy érdemes lehet rám figyelnie.

I believe in the power of laughter and crying
because both are the antidote to hatred and terror.

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-03-31, 14:03

Team above all

Zene ❥
Ruci ❥

>Minden ember egy könyv ezernyi oldallal, és minden oldalon rejlik egy kijavíthatatlan igazság.<

Daniil kiesik a képből amire csak felhúzom az orromat.
- Ennyit az orosz szívósságról. - majd rögtön ennyit Fryda-ról. Türelem Gill! A végén még úgy jársz mint ő, ha be akarsz olvasni neki, először bizonyíts! Másképp csak leégeted magad.
Meglepetten konstatálom, és emlékeztetnem kell magamat, hogy egy csapatban játszunk és nem kéne bele rúgni másokba. Nem is emlékszem mikor fordult át bennem ez az egész. Villámgyorsan igyekszem kiűzni minden kísértetet a fejemből. Ekkor még nem is sejtem, hogy Fryda bűne csupán annyi, hogy egy halott barátot juttatott eszembe a tudatalattimban és ez ellen még mindig tiltakozom. Mármint a tény ellen, hogy az a barát nincs többé és csak ilyen emlékfoszlányokban köszön már vissza, vagy valaki más arcából vissza nézve. De felszívom magamat és cselekvésbe fordítom a gondolataimat.
Tekintetemet a mexikói srácra szegezem, de épp csak addig, hogy az időzítés meg legyen, a középső akadály utáni szakaszra lövöm el a varázslatomat, cél hogy bele érkezzen.
A talaj küllemre ugyan épp olyan marad mint volt, de mikor az akadály átugrása után bele érkezik, az úgy löki fel mintha vízágyra lépett volna. Mivel nem tudom belőni, hova fog érkezni pontosan, így a varázslatot nem egy pontba sűrítem. Még ha a mexikói ki is szúrta a varázslatom becsapódását és inkább óvatos, mint beképzelt, és csapdát sejtve kikerülné, nem csak úgy véli simán elbénáztam, akkor is van esély rá, hogy bele lép a szélébe és épp úgy jár, ahogy várom!

You should see me in a crown
I'm gonna run the city of nothing

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-03-31, 11:24

Gina & A Nagy futás

Mit mondjak annyira magával ragadnak az események, hogy feldolgozni sem tudom. Az állapotomat mindennek lehetne nevezni, csak nyugodtnak nem. Izgatott vagyok, és leírhatatlan érzések kerítenek hatalmukban. Sosem éltem át ehhez hasonlót.
Amikor Daniil összecsuklik, és a kérdésemre Cody egy szeletet dob felém, akkor tudatosodik, hogy futóból másod gyógyítóvá léptem elő. Vagy legalábbis ápolónővé.
Ellenben a hugrabugos fiú szavai, amiket csak tátog elmondhatatlan módon esnek jól. Nem hittem, hogy ennyit jelenthet az elismerés. És mégis. Cody csak egy kosza kis mosolyt kap jutalmul, és látom, hogy már teljesen más köti le a figyelmét, így nem akarom zavarni.
Így Danill felé fordulok, és ellenőrzöm a pulzusát, légzését, és egy kis pálcámból varázsolt vízpermettel igyekszem magához téríteni. Amikor sikerül, akkor gyengéd, de határozott mozdulattal ültetem fel.
- Jól vagy? Nyugi. Lassan egyenletesen lélegezz. Ezt edd meg. Jót fog tenni. - adnom meg az orosz srácnak az instrukciókat, és a Codytól kapott szeletet. A hangom határozott, ellentmondást nem tűrő, de megnyugtató színt ölt.
Daniil mellé ülök, és a jobb mutató, és középső ujjammal kitapintom a srác bal csuklóján a pulzusát, és el sem engedem, így figyelemmel tudom kísérni az állapotát, de a versenyt is tudom nézni a továbbiakban.
Éppen azt kapom el, ahogy Morticia, és a mexikói fej-fej mellett váltanak, tehát az előnyünk már el is olvadt. Érzem ahogy gombóc kezd kúszni a torkomban, és a bal kezem ökölbe szorul. Úrrá lesz rajtam a tehetetlen szurkolás. Csakhogy sosem volt, még ennyire fontos, hogy nyerjünk. Magamban mantrázva súgom, hogy "Gyerünk, gyerünk" és minden reményem az új fiúban összpontosul, ahogyan szurkolni kezdek neki. Illetve Gillyben, hogy valami roppant kreatívval áll elő az ellen számára.
Eközben Dany már hangosan ordítja az edző mellett Tom és Gilly nevét, és hangosan - véleményem szerint túl hangosan - szurkol. Komolyan nem értem, hogy az edző még hogy nem süketült meg a túl lelkes sráctól, vagy mért nem csapta még le, mint a taxi órát.
Ugyanakkor egy pillanatra elgondolkodom, hogy vajon nekem is így szurkolt? Minden bizonnyal, és ez egy kis kósza mosolyt csal az arcomra. Talán mégsem olyan kibírhatatlan a kölyök, mint amilyennek időnként tűnik.

♫ Zene ♫

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-03-31, 10:32

Tom & a VMS

️️️️️️

Az, hogy mi zajlik a pályán kívül, jelenleg nem igazán köti le a figyelmem, hiszen minden egyes idegszálammal Morticiára koncentrálok. Elég gyorsan közelít felém, így hát nincs időm nézelődni, hiszen ha nem veszem észre időben, hogy ideért, akkor elég nagy az esélyem arra, hogy néhány másodperces késéssel lendülök csak neki a futásnak, ezt pedig jól tudjuk, mit jelent… Hatalmas hátrányt. A velem párban futó mexikói srác alkatilag tökéletesen alkalmas a futásra, az pedig, hogy teljesen lazán várja csapattársa érkezését, szintén sok mindent elárul róla. Vagy ennyire könnyelmű, vagy pedig évek óta űzi ezt a sportágat és már eddig is komoly eredményeket tudhat a háta mögött. Nem hiszem, hogy az észak-amerikai ország kockáztatna egy kiesést, ha már eddig eljutottak, úgyhogy a második opció tűnik lehetségesnek. Thomas Stewart, a Roxfort seprűlovaga és egy ismeretlen mexikói srác, aki talán észak-amerika varázslótársadalmának legjobb futója. Nem is tudom, kire fogadjak…
Igyekszem nem elrontani a teljesítményemet azzal, hogy még futás előtt bebeszélem magamnak, mennyire is leszek béna, így inkább gyorsan ismét a saját csapattársamra koncentrálok, aki előtt pont akkor válnak kígyóvá a szanaszét heverő kavicsok. Fájdalmas képet vágva szisszenek fel, elvégre a csajok többsége irtózik a kígyóktól, ha a fekete csajszi itt és most fog sikítófrászt kapni, akkor igen komolyan rontja az esélyeinket. Szerencsére azonban sikeresen veszi az akadályt, habár a következőbe már kissé beletörik a bicskája, így az általa szerzett előny elszáll, de legalább nem olyan komoly a hátrány, mint elsőre gondolná az ember. Ha a jelenleg futó mexikói vezet is, az előnye alig látható szabad szemmel.
Amíg Morticiát a saját akadálya lassítja, addig tekintetem ismét elkalandozik és ekkor pillantom meg az orosz zászlót. Szinte egyből beugrik, mit is olvastam még otthon róluk… Vérfarkasok, vámpírok, állítólag még az edzőjük sem sima ember. Minden versenyzőjüket külön engedélyeztették a különleges tulajdonságaik miatt, rengeteg papírmunkával és engedélykéréssel járt, de végül mégis bekerültek. Állítólag még egy ütőkártyájuk is van, akit a döntőre tartogatnak. Senki sem tudja, ki lehet ő és hogy milyen képességekkel rendelkezik, de az újságok szerint nem is fogják őt bevetni egyetlen meccsen sem a döntőig.
Ám még mielőtt még inkább elmerülnék az oroszok vélt titkainak boncolgatásában, Morticia már be is ér, én pedig szinte azonnal elrugaszkodom a talajtól, hogy még töredék másodperceket se veszítsek. Testem minden egyes porcikája csak arra koncentrál, hogy a lehető legjobb teljesítményt nyújtsam, bármilyen akadály is kerülne az utamba. Nem is figyelem a mellettem lévő mexikóit, csak az előttem lévő pályára koncentrálok, hiszen ez az érdekem, és ez a csapat érdeke is. Jól kell teljesítenem. A lehető legjobban.

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-03-31, 09:46

Dupla vagy semmi

Sidney a nagy nézelődés közepette szintén észreveszi a nézők soraiban a kopasz boszorkányt, aki egyértelműen Stanssont szugerálja, és mintha mantrázna valamit. Még közel sincsen vége a versenyszámnak, Gina magabiztos vezetése, és Elizabeth gyönyörű bűbája átka nyomán Morticia két emberhossznyi előnnyel tud indulni. Frida varázslata sajnos nagyon rosszul sül el, célzása nyomán pont Morticia előtt élednek kígyókká a kavicsok, a lány pedig bár nem esik bele, mert a vámpírreflexeknek köszönhetően ki tudja kerülni őket, de a saját akadályát ezért már nagyon nehezen tudja átugrani, és az előny, amit az első körben szereztek, máris tovatűnik, hiszen a mexikói lány nem kapott átkot, így fel tud zárkózni, közvetlenül a vámpír mellett fut, és ugrik, még egy mosolyt is megereszt, mintha mindez rajta múlt volna. Az edző vet egy olyan pillantást Fridára, mintha azt sugallná, nem ezt beszéltük meg. Aztán a csapategységre való tekintettel enyhül a csúnya nézés, és végül bólint a griffendélesnek, hogy semmi baj, megesik. Morticia további hátrányba viszont nem kerül, és a kör végén már fej fej mellett haladva tűnnek fel Tom előtt, aki át tudja venni a stafétát, de most komoly nyomás kerülhet rá, hiszen az ellenpárja, a mexikói fiú tapasztalt futónak tűnik. Tom mielőtt indulna, észreveszi a tömegben az orosz zászlót, ott vannak a világbajnokság komoly esélyei, hiszen náluk mindenki vérfarkas, vagy vámpír, állítólag veretlenül nyerték a csoportjukat a selejtezők során. Az oroszok fegyelmezetten, mintha lélegzetvisszafojtva figyelnék az utolsó meccset, mintha riválist látnának az angolokban. Tom indulhat, megkapja Morticiától a stafétát, úgyhogy most azért fut, hogy Sidneynek egyáltalán legyen esélye az utolsó körben. Lizzy a három ezüstérmes dél-afrikaiakat figyeli, több közöttük akkora benszülött, hogy az egy egy elleni párharcoknál nem tudni, kinek lehet esélye ellenük, de hát Stansson is jól megtermett alak. Ami feltűnhet neki, hogy őket sem egy helyi, hanem egy viszonylag idős, de fehér fickó dirigálja. Gina fel tudja mosni Daniilt, de aggódhat, hogy ha ő jól teljesített, akkor a többieken elmehet a továbbjutás sorsa. Lauren elmosolyodik Chris szavaira, és vállat von.
- Akkor add át, hogy köszönöm nekik is. Nos.. nem akartam senkinek drukkolni, de mielőtt hazamennék, gondoltam megnézem még ezt a meccset. Tudod, az enyémek.. nincs köztük helyem. Eddig is csak azért voltam csapattag, mert Jean-Paul magával rángatott. – Na nyilván a vélaság miatt is, hiszen a lány ereje fontos fegyvertény lehet. Azért a magabiztos szavakra elmosolyodik, és végül mégiscsak bólint. – Szeretnéd, ha maradnék? Továbbjuthattok? – Tekint az éppen futó Tomra, aki a botladozó Morticiától veszi át a statéfát. Cody el tud indulni a banya irányába, de azért lássuk be, nem egy erős alkat, hogy csak a tömegen át tudjon vágni. Két jól megtermett alak emelkedik elé, mintha csak az öregasszony őrei lennének. Egyértelműen az a céljuk, hogy falat képezzenek a banya előtt, amíg azt folytatja a varázslatát. Gillian viszont készülhet, mert a mexikói futó már Tom mellett nyargal.

//Tom és Gillian: kérek egy-egy kockadobást, 10 oldalúval. A célszám mindkettőtöknek 6. Összesen 12. Tehát ha valaki kevesebbet dob, még a másik megmentheti, Tom fusson, Gillytől pedig jöhet valami átok, vagy varázslat, de a hsz után dobjatok. Határidő: április 10, de ha mindenki írt, akkor írom a következőt hamarabb//

️️️️️️

[/color]

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs

» VMS - Írország vs. Anglia, 1. csoportmeccs
» VMS - Norvégia vs. Anglia, 2. csoportmeccs
» VMS nyolcaddöntők - Anglia vs. USA
» Bristol, Anglia
» VMS Döntő -Anglia vs. Dél-Afrika (lefújva?)