VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs

Tárgy: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-02-28, 16:32

First topic message reminder :

***

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-05-04, 18:12

Team above all

Zene ❥
Ruci ❥

>Minden ember egy könyv ezernyi oldallal, és minden oldalon rejlik egy kijavíthatatlan igazság.<

El vagyok foglalva a pletyikkel és a körülöttem zajló dolgokkal, főleg a pletykákkal. Nem feltétlen szokásom tovább adni információkat, csak ha valami úgy kívánja, de fogadni mindig lelkesen és csillogó szemmel fogadom. Aztán ha annyira böki valami a csőrömet, nem vagyok rest utána járni!
És bizony a kérdésünkre választ is kapunk Liztől én pedig össze vonom a szemöldökömet. Én el voltam foglalva a szurkolással meg a mexikói kiosztásával a túlparton... Úgy hogy pont lemaradtam, hogy mi terelte el a csapat másik felét.
Mikor Stansson bejelenti, hogy sárkánypóló lesz automatikusan Lizzyre és a bátyámra pillantok. Az számomra egyértelmű, hogy Christ innentől le se lehet majd lőni, amire szeretve szemet forgatok. - Ez a te sportod! - kacsintok neki. Ahogy látom Tommal partnerre talált a témában, legalábbis egy darabig biztosan. Felfedezem Stansson kételkedését, főleg Liz reakcióján keresztül és mellé lépve még kissé sértett arccal ölelem át a testvérem vállát és állok mellé megerősítésképp.
- Egy csapat vagyunk! Naná, hogy nem hagyjuk cserben sem magát, sem a többieket! - Igen. Mi vagyunk az Ollivander nővérek. És bár édesanyánk amcsi, mi Angliában születtünk és a gyerekkorunk nagyját is itt töltöttük. Voltaképp öt-hat évet voltunk csak az USA-ban. És tény, hogy életünk előzőleges lényeges eredményeit is ott értük el, amerikai színekbe csomagolva, de valahogy bennem jobban él az angol vér.
És noha a versenyben esélyesen nem én fogok játszani, támogatni tudom őket. Bennem tuti nem lesz megingás!
Azonban Stansson, Sidneyvel, Lizzel és az amerikaiak edzőjével, és a két csapatkapitánnyal le is lépnek én meg sóhajtok egyet.
Fryda jól félre érti a szavaimat és mikor elkezd hebegni, jól elkuncogom magamat, majd némi cukkolás kedvéért füttyentek és megemelgetem tökéletes ívű szemöldökömet. - Chris húzz bele, mert szét fognak kapni a rajongóid! - mondom végül még aztán elengedem a témát és Frydanak komolyabb hangon még megjegyzem. - Egyébként, elég jó volt a varázslatod. Király kis boszi vagy, ha ilyesmiket tudsz! - mindezt úgy, hogy fogalmam sincs arról, voltaképp két évvel jár felettem. Ránézésből megesküdnék, hogy évfolyam társak leszünk szeptembertől... Ciki. Na de sebaj. Szegény Frydaról azzal a lendülettel felejtkezem meg mikor meghallom Dany hangját és szinte vélákat megszégyenítő aurával fordulok a fiú felé. Igen, örülök neki és mikor meglátom, leplezetlenül pillantok végig rajta. Egy olyan csajsziknak mint nekem elég egyetlen pillantás, hogy felmérjem minden tökéletes-e és elégedetten nyugtázom, hogy igen az!
Pirulva fogadom a bókjait, bele karolok természetesen, némiképp hozzá is simulok, megtartva egy egészséges mértéket, már csak Chris miatt is.
- Igen. Egy táncra! - közlöm magától értetődően.

You should see me in a crown
I'm gonna run the city of nothing

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-05-04, 08:54

Átkozás & Chris

Ha esetleg veszít az ember, hát veszít. Nem lehet mindig nyerni. De mindig jön egy másik verseny, amit meg lehet nyerni, és meg is kell!

A kis sértődéseim és védelmező ösztöneim jönnek és mennek, lassan azon is túlteszem magam, hogy nem voltam benne a futó csapatban, de az is csak azért, mert így is nyertünk. Biccentek azért Thomasnak egy kis mosollyal, hogy később, nem távozok fapofával kiközösítősen, az nem az én világom. Szépen lecseng bennem a féltékenység, és jöhet vissza a jól megszokott laza-Chris.

Visszaérve szépen odapörkölne Frida a bókjaimat csokorba szedve, mintha én lennék a Don Juan, nem is Paisley, de ahelyett, hogy zavarba jönnék, büszkén kihúzom magam.
- Na, látod, ezek pontosan azt jelentik, hogy nem minden pasi vak, látom én, hogy az egyik szőke, és látom én, hogy valami fura a vörösön, mert kiöltözött. Már úgy nagyjából. - utalok ezzel arra vigyorogva, hogy azért még úgy csapatszinten még így se vagyunk a frakkok és kisestélyik zászlóvivője.
Az új srác érkezése nem hoz lázba, lassan hozzászokunk, ha meg valaki különc az nekem nem baj, Mortcica is egy külön világ, talán éppen egymásra találnak. Mikor meghallom a sárkánypólót mint valami mesefigura ugrok fel ökölbe szorított jobb kezemet az égbe csapva. - Jessz! Ezt nem hiszem el! Végre! - örömködök, miközben mindenki más mindjárt szélhűdést kap, annyira kivan az infótól, hogy sárkányok is lesznek bevonva a következő játékba. Én viszont olyan izgatott leszek, mint a játékban még soha. El is felejtem egy időre, hogy naná, hogy az amcsikkal kerültünk össze a következő körre. Gina oldalba bökésére csak vigyorgok, bár én is csak egy elsős Bestiamester vagyok, ugyan amcsi szörnyeket és brit szörnyeket is ismerek, de na, a sárkányrezervátumi gyakorlat még csak ezután jönne.
- Hát figyelj, az idomítás egy elég erős túlzás, meg hát számít a faj és a kor is, az ifjoncok még hajlamosabbak hallgatni az emberre, de ahogy túlnövik az ember-méretet onnantól rájönnek, hogy lehetnek olyan büszkék amilyenek akarnak, mert akárhogy is nézzük ők a nemesebbik és szebbik faj. - mondom, belefeledkezve, szinte nyálazva a sárkányokra, de hát na. Aki beszélt velem két szót is, az tudja, hogy nagy álmom az, hogy beidomítsak egy sárkányt, illetve ha ahhoz túl okosak is, akkor olyan kapcsolatot építsek, hogy a társam legyen és ne zabáljon meg, mondjuk. Ha tényleg sárkányok hátán fogunk játszani, akkor az fix, hogy nem kifejlett Magyar háton, hanem valami kistestű tini, akit még rá lehet venni, hogy azt csinálja, amit szeretnénk. Juj, de izgi!
Elsőre észre sem veszem azt. hogy a teremben ott van Dumbledore, hiszen soha nem találkoztam vele, béka-kártya gyűjtögető meg sose voltam, ráadásul nálunk nincs is Dumbledore kártya, de amikor meglátom Lizzy fejét meg hogy jó néhányan arra pislognak és követem a tekintetüket akkor megtalálom a serleggel koccintgató hófehér szakállas öreget.
- Vaó. Ez ő? - bukik ki belőlem, és az állam koppan a földön. Jól van. Aki mindig is itt lakott, mindig is Roxfortos volt, annak talán nem nagy cucc, de nekem igen, ez az első. Az első mindig emlékezetes.
Stansson és a CSK-k dobbantanak, én maradok most az asztalnál, és random lelkesedéssel újra és újra visszatérek a sárkány-témához. Láttam a szöszit civakodni, de ha a lányok veszekednek, akkor jobb távol maradni, és nem tűnik veszélyesnek a helyzet, durva is lenne, ha a kamerák előtt kezdenék a cicaboxot.
Gilly vonja fel a figyelmem a bárpult irányára és kicsit felvont szemöldökkel nézek át a vállam fölött, amikor összefut a tekintetem Cody-val, és kerül egy reflexmosoly az arcára, akkor én is visszamosolyodom és még intek is neki, teljesen lazán.
- Nem is értem, miért van ott egyedül? Sidney már nincs az asztalnál, nem fogja megenni. - vonom össze a szemöldököm Gilly felé fordulva. Menjek oda? Nem bírom a magányos kiskutyákat.

made by

Ha esetleg veszít az ember, hát veszít. Nem lehet mindig nyerni.
De mindig jön egy másik verseny, amit meg lehet nyerni, és meg is kell!

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-05-03, 21:20

|| gála felé ||
~ VMS ~ Frida ~

- Elvonta a szőke csajszi. És csini vörös. Hát persze, tiszta sor. - vigyorodok el Chris szavait kiragadva és kedvem szerint fűzve csokorba. Kezd kellemes kedvem kerekedni, bár én eddig se voltam gálaellenes, max kínosan érzem még mindig magam a balul elsült átkos dolgom miatt. Na de addig vagyok csakm így feldobva, amíg Lizzy kb le nem forráz a kurta válaszával, amiben benne van az is, hogy olyanba ütöttem az orromat, amibe nem kéne. Mivel a pletykafészek koronára nem vágyom, így bólogatok csak és megfogadom, hogy egy kumma szót nem szólok többet az este a témáról. Nem szeretnék ugyanis oda sem eljutni, hogy Lizzy kedves hangneme helyett valaki kioktasson durvábban. Ő legalább nem volt az, sőt.
Először majdnem sikerül úgy értelmeznem Gilly szavait, mintha a rástartolási megjegyzésnek az lenne az alapja, hogy odamosolyogtam Chrisnek, hát gondolkodás nélkül a fülem hegyéig vörösödve kezdek hebegni egy de én nem is úgy.. azt.. izé gondolatsort, majd sebtiben el is hallgatok, mikor leesik, hogy valami más van a háttérben. Mondjuk Codyt nem szúrom ki, de mivel nem rám néznek így azért hamar leesik, hogy nem rólam lehetett szó. Bár ettől még beégettem magam az imént, de mindegy is. Majd lemosom a szégyent egy pohár narancslével és pár szelet sütivel. Stikában. Ha közben kiderül, hogy szálka az edző szemében - meg hát sejthetőleg másokéban is - hogy nem voltam az edzőtáborban, akkor több szelet sütivel is. El fognak kélni, azt hiszem.
Nem vagyok komfortos ebben a tömegben. Valahogy nem sikerül elengednem magam. Még mindig idegenség érzettel küzdök és ez a feloldódásban aligha segít. Bár tény, hogy szemfülesebbé tesz. És mivel érdekelnek a csapattársaim, de nem akarok megint kérdezősködéssel infókat szerezni róluk, így őket figyelem. Nem mint valami perverz kukkoló, de azért terepszemlézek. Felmérem a viszonyokat. Ki-kivel bratyizik, merre kódorog, kit néz. Hátha valamit felfedezek és sikerül elvegyülnöm s nem csak ácsorogni, mint egy faszent. Közben pedig mélyen remélem, hogy rosszul hallottam, hogy az edző sárkányokat emlegetett. Legendás lények gondozásából mindig istentelenül rossz voltam. Sőt! Kimondottan tehetségtelen.

|| kiss me hard before you go ||
~ summertime sadness ~

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-05-02, 12:56

Lizzy & a gála

Értékeli Codx felelősségvállalását, az ilyesmit már szereti. Éppen ezért biccent neki, és ezzel az ő részéről az ügy el is van intézve. Tény, Cody volt a nagyobb balga jelen esetben, mert neki nem kellett volna akcióznia, és akkor elég sok minden nem történik meg, főleg ez a csúfos győzelem. Akkor egy csapatként szurkolhattak volna Sidneynek, ami így vérciki volt, de fátylat rá.

A gálán pedig meg is jelenik, na nem annyira kiöltözve, csak kellemesen elegánsan, könnyedén, sárgában, mert az illik a szőke hajához, kiemeli az arcát is. Amikor a lányok viszont rákérdeznek a dolgokra, akkor finoman megemelkednek a szemöldökei.
- Cody elhagyta a posztot, és ebből adódott egy kis keveredés. Észrevett valamit, amit nem egyedül kellett volna feltétlenül megoldani, és ez lett a vége. Okuljunk belőle, és lépjünk tovább. - inti le a dolgokat. Nem akar sem pletykálkodnia, sem túlragozni. Amikor megjelenik az edző, akkor még vet Sidney felé egy pillantást, majd inkább a férfire figyel,remélve, hogy megtudja, hogyan is tovább. És amikor Thomassal együtt választ kap, akkor elkerekednek a szemei. Tudja, mit jelent Sárkánypólót játszani az USA ellen, volt szerencséje hozzájuk is, meg a játékhoz is. És valahogy automatikusan Stansson edző pillantását keresi.
- Herr, én.. számíthat rá, nem hagyom cserben. - mondja röviden, a többit majd kifejti később, de érzi, hogy a férfi szerint ez egy egészen necces pont, és valahol igaza is van. Nem könnyű a volt otthona ellen harcolni, esélyesen volt csapattársai ellen, de kérdés nélkül bemegy a pályára, ha ez a győzelem ára.
Az új fiú érkezésére finoman megveti a lábait, a stílus, amivel megjelenik meg a legszimpatikusabb, de tudja, hogy nem szabad megítélni előre senkit sem, és reméli, hogy ez a fajta hideg lekezelés elég erős alapra támaszkodik. Ha úgy veszi, jól jön az erősítés, de ez azt jelenti, hogy még több edzés kellene, ami egy ilyen kihajtott csapatnál.. nos, kockázatosabb új szuper játékost beállítani, mint a meglevőkkel boldogulni. A kellő összhang nélkül csúfos vereséget szenvedhetnek, mint a kviddicsben. Már épp mondana is valamit, de csak ránéz a férfira, mert sejti, hogy ő lesz megkérve, hogy igazgassa el a fiút, hiszen valahogy Sidney nem az a társasági alkat, de nem baj, ezért vannak ők ketten csapatkapitányok. Máshogy dolgoznak, és ez egész jól kiegészíti egymást, legalábbis a mellékelt ábra szerint. Amikor azonban a férfi tekintete valahova elréved, egy gyors mozdulattal fordul meg, szőke haja csak úgy libben utána, és amikor találkozik tekintete az öreg igazgatóval, enyhe pír jelenik meg az arcán, és csak bólint a pohár emelésére. Kamaszlány, és egy ilyen nagy ember jelenléte azért számít neki valahol..
Az asztalukhoz indulna a tömeggel, amikor egy hang üti meg a fülét, és valahol ez is ismerős neki. Megfagy menet közben, és úgy fordul vissza, tekintete találkozik a két fiataléval. Szeme sarkából látja,ahogy Sidney megindul, és ösztönösen megy ő is, de csak a látott mintát másolja, nem nagyon vette észre, hogy a Herr őt is odaintette. Viszont amikor közelebb érnek, akkor illedelmesen biccent a férfinek, majd ismét visszanéz a két fiatalra, és egy félkínos mosoly keretében integet nekik egy kissé.
- Sziasztok. Ismét. - súgja egy apró sóhajjal, és ennyit arról, hogy szabad foglalkozás, meg egy kicsit lazíthat, és lehet a csapatával. Visszarázódik a csapatkapitányi funkcióba, és mint valami titkár, követi az edzőjét a megfelelő helyre.

?

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-04-30, 22:18

Gina & A Gála

Nem igazán szoktam meg, hogy bárki "Csini"-nek nevezzen. Vagy ha igen, hát az az utcán elég rossz előjel volt. Így most eléggé zavarban nézek Chrisre, talán kicsit bele is pirulok. Egyszerűen nem tudom, hogyan reagáljak erre? Mondanom kéne valamit? Vagy nem? Vagy most mivan mi? Általában nem jövök könnyen zavarba. Láttam én sok mindent már. És a pasikat is könnyen elhajtom, ha arról van szó. De Chris valószínű most csak kedves akart lenni. És őt nem is akarom lekoptatni. Valahogy azon kevesek egyike, akiknek nem zavar a társasága. Lehet sárkányokról, és mindenféle bestiamester szakos dologról kérdezgetni. Ahogy észrevettem szívesen is beszél ilyesmikről. És hát én is. De ettől még mindig nem tudom, hogyan kéne reagálnom egy őőő bókra??
- Őő.. kösz...- nyögöm ki végül. Néha nagyon utálom a szociális hiányaimat. Hogy megy ez az egész ilyen könnyen például Gillynek? Elvégre elég csak rá meg Dany-re nézni. Sőt még sok is. Pfúj. Nem akarom tudni, hogy ebből mi lesz. De van egy olyan előérzetem, hogy úgysem maradhatok ki teljesen belőle, mert hallgathatom majd Gill-t és Dany-t is a másikról áradozva. Ismétlem: Pfúj. És kellemetlen.
Szerencsére az edző szavai elszakítanak ezektől a gondolatoktól.
- Sárkánypoló? Klassz. Chrisszel ebben nyerők leszünk! Igaz? - bököm oldalba játékosan az amcsi srácot. Kissé nagyobb lelkesedés van a hangomban a kelleténél. Mintha most, hogy ismét ismerős terepre tévedtünk, - veszélyes bestiákhoz - kezdenék én is magabiztosabban visszatalálni önmagamhoz.
Tom értelmetlen kérdésére csak megforgatom a szemem, de mivel nem engem kérdezett, ezért átadom a válaszadás jogát Chrisnek. Na meg nem is valószínű, hogy szeretné végig hallgatni az én hosszabb gyorstalpaló előadás sárkánytanból előadásom. Valami azt súgja ez nem az új srác sportja lesz. Sebaj. A kviddics meg nem az én sportom. Ennyi.
Az igazgató jelenléte számomra nem jelent semmit. Hacsak nem azt, hogy most a saját pápaszemével láthatta az öreg, hogy megérem azt az egyetemi ösztöndíjat. Ez hideg számítás lenne? Igen. Az. De ez van. Nekem nincs támogató családom. Mercutiot se verhetem élete végéig adósságba, csak azért, hogy én tanulhassak. Így muszáj rideg számítással élnem.
Egy házi manó elkísér az asztalunkhoz, és lassan mindenki saját magának keres elfoglaltságot. Most nekem is vegyülni, barátkozni kéne? Bocsi, de ez nekem nem nagyon megy. Így jobb híján leülök az asztalhoz, és a tömeget kezdem pásztázni. Egész addig, amíg meg nem akad a tekintetem a kis házi manón, aki megmutatta az asztalunkat. Láthatólag nincs a legjobban. A Roxforti házi manók sokkal vidámabbnak szoktak kinézni. Ennek pedig itt láthatóan valami baja van. Így felállok, és egyenesen hozzá lépkedek. Szinte ösztönösen guggolok le, miközben megszólítom, hogy egy magasságba kerüljünk.
- Te vezettél minket az asztalunkhoz, igaz? Valami baj van? Segíthetek valamiben? - próbálok olyan kedves, és barátságos lenni, amennyire csak tőlem telik. Főleg, hogy ne ijesszem meg túlságosan szegény párát. De tartok tőle a kérdésem így is fel fogja zaklatni. Még jobban. Már ha ez lehetséges. De olyan szomorúnak, idegesnek, és bűntudatosnak tűnik.
Egyenlőre nem fordul meg a fejemben olyasmi, hogy ellenünk, vagyis a csapatunk ellen célzottan mesterkedne valaki valamiben, esetlegesen felhasználva szegény manót. De a sznobok, gyakran hajlamosak megfeledkezni azokról, akik kiszolgálják őket. Pedig valószínűleg pont ők azok, akiktől a legtöbbet lehetne tanulni, vagy esetlegesen megtudni erről-arról...

♫ Zene ♫

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-04-29, 16:40

Tom & a VMS

️️️️️️

Reméltem, megtörik a jég, ha már bizonyítottam a versenyen, de nagyon úgy tűnik számomra, hogy minden egyes lépésemmel még vékonyabb rétegre tévedek, amely bármikor összeroppanhat a súlyom alatt. Sidney olyan mogorva, amilyennek kinézetre gondoltam, habár azért van egy olyan tippem, hogy képes ő másként is viselkedni, ha összeszedi magát. A versenyen nyújtott teljesítménye magáért beszél, nem hiába lett ő a csapatkapitány, de a mások irányába tanúsított viselkedése idegen számomra. Igen, a lányok körében mindig is népszerű voltak, állandóan rajtam lógtak a folyosókon, most pedig van itt néhány csajszi, akik figyelmet sem fordítanak rám. Na jó, nem csajozni jöttem, tényleg nem, de a gondolatot még szoknom kell. Azért mindig is bíztam a személyes karizmámban, az pedig, hogy immár nincs, vagy csak a hatása csökkent, nem éppen megnyugtató számomra.
- Ez gondolom, tőlük nem áll távol – sóhajtok egyet Elizabeth szavaira, majd tekintetemmel oda nézek, amerre az amerikaikat sejtem. Hatalmas ország, sok kiemelkedő tehetséggel. Tőlük is tartanunk kell, akár az oroszoktól? Fogalmam sincs, akad-e köztük olyan varázslény, mint az európai országnál, de talán nem ártana mindenre felkészülni. - De egy kis háttérinformáció jó lenne, ha gondolod – mosolyodok el ismét a szöszire pillantva, majd amikor meghallom Chris hangját, még mielőtt lelépne, szólok utána: - Te is mesélhetsz, ha szeretnél!
Csak reménykedni merek abban, hogy nem bántottam meg komolyabban azzal, hogy Lizzy-t kértem fel az ismeretterjesztéssel, de tudtommal a másik kontinensen is ő volt a sztár és ennek okán komolyabb infói lehetnek, nem? Nem tudok Chrisről semmit sem, csak annyit, hogy egy kicsit jobban érdeklik a bestiák a kelleténél, de ez jelenleg nem a mi asztalunk. Szívesen eldumálok vele a kreppinekről meg a csillámpónikról, de sokkal előrébb nem leszünk az ilyesmivel.

Kicsivel később már megérkezik a gárda nagyobbik része is, én pedig némileg feszengve veszem észre, hogy talán túlzásba vittem az öltönyt, elvégre a mi csapatunkból nem mindenki vett fel alkalmi ruhát. Elég hülyén nézhetünk majd ki, habár az ilyen fogadásokon az ehhez hasonló viselet dukál. Amikor azonban belépünk a terembe, szinte egyből kiderül, hogy én tökéletesen jó irányba vittem a ruhát, míg a vöröske némileg ellőtte a dolgot. Mindenesetre, talán megnyugtató számára, hogy nem ő az egyetlen, páran még álldogálnak itt-ott, akik hasonlóan nem tudtak mit kezdeni a helyzettel.
- Sárkánypóló? - lepődök meg némileg riadtan, amikor az edző a következő feladatot tárja elénk és mi tagadás, kissé kiver a víz. Nagyon merem remélni, hogy itt sem veszik figyelembe, mennyire jó kviddicsező voltam az iskolában, mert ha engem sárkányra ültetnek, végig sikítani fogok. Méghozzá igen nőiesen. Most azonban úgy érzem, talán mégis Chris segítségére szorulnék, úgyhogy jelenleg őt keresem a tekintetemmel, egy kis időre háttérbe szorítva az amerikai problémát. Amikor megtalálom, közelebb lépek hozzá, majd megszólalok: - Van valami hasznos tipped a sárkányokhoz? - teszem fel a kérdést, miközben elveszek egy pohár pezsgőt egy közelben ellebegő italkínáló-tálcáról, majd egy csapásra lehajtom a felét. - Léteznek egyáltalán idomított példányok? - pislogok néhányat riadtan, majd a pezsgő másik felét is eltüntetem pillanatok alatt. Kétlem, hogy lennének teljesen kezes sárkányok a világon, hiába állítják sokan azt, hogy olyanok, mint a lovak a mugli világban. Egy sárkány nem háziasítható és olyat sem ismerek, amely hallgatna a szép szóra.

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-04-29, 10:19

A verseny & Sidney

Lizzynek egy félmosollyal biccentek, de őszintén szólva szívesebben húzódnék most félre valahová. Itt lesznek a franciák is, akikkel éppenséggel nem a legjobb a viszonyom és egyébként is jobban érezném magamat valahol egy levezető edzésen, mint itt a tömegben. Ez nem az én világom és jó eséllyel nem is lesz soha, ezért is van, hogy elsőre inkább tendálnék Morticia felé, főleg mert érdekel, hogy mit akartak vajon tőle az oroszok, mert ahogy láttam fél szemmel velük beszélt valamit, vagy ők vele, ez már csak nézőpont kérdése. Viszont végül mégis csak megakadok hiába indulnék el, ugyanis Stansson int magához, amikor megjelenik vele szemben az Amerikai csapat edzője. Érdekes egy beszélgetésnek ígérkezik, vajon csak ki akarja jelenteni, hogy ne is próbálkozzunk, mert úgyis felesleges, vagy... valami másról van szó? A fickó elsőre nem tűnik ellenszenvesnek, de ez soha nem jelent semmit, ennyit már megtanultam itt.
- Majd később beszélhetnénk. - pillantok azért még Morticiára mielőtt besorolnék az edző mögé. Elég hülye a felállás, mintha minimum mi lennénk Lizzyvel a kidobó emberek az edző mögött, ami persze irreális, hiszen jóval erősebb és nagyobb nálunk, bár tény, hogy bennünk viszont igen nehéz kárt tenni. Azért legalább felmérem magamnak a másik két csapatkapitányt is, akik az edzőjük mögött állnak, hiszen jó eséllyel találkozunk fogunk legalább az egyikkel majd a pályán hamarosan és nem árt már most felmérni, hogy milyenek az erőviszonyok, legalábbis így első ránézésre.

️

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-04-28, 11:37

Dupla vagy semmi

Kissé meg van lepődve, hogy Morticia késik, legutóbb akkor látta, amikor odament az oroszokhoz, remélhetőleg nem vették be maguk közé, mert egyrészt az árulás lenne, másfelől akkor bivalyerős lenne az orosz válogatott, na nem mintha most nem lenne az. Nem nagyon érdekelte egyébként sem az, hogy ki mennyire kérte ki magának, hogy mit tett a csapatért, Stansson tisztában van mindezzel, ráadásul ő mostantól lefektette a szabályokat, akinek nem tetszik, már mehet is haza. Beérnek a fényűző bálteremben, az edző pedig majdnem elneveti magát, hogy enyhén alulöltöztek, mert a csapatok többségében igyekeztek kicsipni magukat, míg az angolok közül Gina a kantáros nadrágjában.. És még sorolhatnánk. De hát Stansson nem azért vette a védőszárnyai őket, mert annyira elegánsak lennének. Miközben bevonulnak, lustán pislogva hagyja, hogy végigpásztázzák őket a fotósok vakujai, de látszik, hogy őt nem ez élteti, s összekapcsolja pillantását Sidneyvel, jelezve, hogy az az edzés neki is inkább a kedvére való lenne. – Nos az Egyesült Államok már csak a belső ellentétek miatt sem lesz egyszerű. Sárkánypóló lesz a játék, amiben ők sem a legjobbak, ti legalább többe tanultatok róla, de itt már nincsen hibázási lehetőség. – Feleli Thomas és Elizabeth között járatva a tekintetét. Elérve az egyenes kieséses szakaszba, muszáj lesz a legprofibb csapatösszetétellel harcolni, és aki nem illik bele, azt pihentetni. Már előre tudja, hogy Sidney bizony nem sokat konyít a dologhoz, míg mondjuk az Olivanderek pont igen, de kérdés, hogy ráadásul a honosított, egykori amerikaiakat éppen a honfitársaik ellen küldeni.. Egyben véres, és kockázatos dolog is lehet, hiszen mi van, ha annyira patrióták, hogy az usának engedik át a győzelmet? Ezt még meg kell beszélnie majd Elizabeth-el, akinek int is, hogy majd beszéljenek külön is. Az Armstrong gyerek kellőképpen lefárasztotta a szálloda halljában, és most kerüli is a gyerek pillantását, nincs kedve folytatni, főleg nem itt a tömegben. Legnagyobb meglepetésére egy ferdeszemű érkezik hozzájuk, mire Stansson csak felmordulva szólal meg. – Kiváló, hogy a megkérdezésem nélkül változik a csapat. – Feleli színtelenül, hiszen az elején Fryderyka is későn érkezett, mert bár rajta volt a csapat listán, de az ezdőtáborba is csak benézett valami egyéb elfoglaltság miatt, aztán a kviddics vereség után érkezett, de mivel a három fiú táncolt a norvégok ellen, eddig alig volt lehetőség kipróbálni. Aztán jött Stewart, most távozik az orosz, és jön helyette valami japán. – Na jó, de ez az utolsó. Ne akkor küldözgessen az öreg utánpótlást, amikor kiderül, hogy győzni is tud a válogatott. – Utal arra, hogy az „elsők” bizony vért és verítéket kisajtolva magukból az elejétől itt vannak, és holmi tartalékokkal erősítik most őket otthonról. Pedig Smallwood, Olivander, Acceptier, Maganti, Paesley és még az a suhanc Graves is odatette magát. A szőke táncos csaj, meg a gyógyító kölyök igaz csak helyt töltenek, de azért jelen vannak. De most hogyan nézzen a maradékra, akik csak úgy hozzá lettek csapva a bandához? Már éppen szóra nyitná a száját, hogy teszem azt felkérje Elizabethet táncolni, amikor a tömegben iszogatva egy ismerős alakot fedezhetnek fel: Dumbledore! Éppen feléjük emel egy kupát, és iszik. Na tessék! Akkor bezzeg nem volt itt, amikor mindenki maga alatt volt! Stansson ingerülten legyint, pedig mintha az igazgató odaintené.. Közben egyre többen vannak a teremben, tizenhat csapat, meg még néhány meghívott díszvendég, plusz a sajtó. Egy helyi konferancié nyitja meg az estét, külön program nem lesz, csak majd egy pódiumra hívnak fel találomra játékosokat, ezdőket, vagy akár egykori sztárok is feltűnhetnek. Szóval jelenleg szabadfoglalkozás, bár egy házimanó megmutatja az asztalukat, ahova nem kötelező leülni, de szépen mint a pengragon kerekasztalban körbeülhetik, apró kártyákon a nevük. Chris felfedezheti Laurent is a tömegben, két francia lány tartja szóval, mintha győzködnék, ő viszont hevesen fejráz. Viszont egy magas, karizmatikus fickó lép oda az angolokhoz, mögöttük két fiatal, egy fiú, és egy lány. Lizzyék ismerhetik őket, kviddicsválogatottasok az usában. – Stansson. Edzősködsz? Nem is tudtam, hogy te is. Ha már így hozta a sorsolás, van egy ötletem. Beszélhetnénk? – Az edző elfogadja ugyan a kéznyújtást, de nem tudja mire vélni a dolgot, ezért amolyan SS-tiszt biccentéssel hívja maga után Sidney-t és Elizabeth-et. Gina viszont arra lehet figyelmes, hogy a házimanó roppant szomorú, aki megmutatta az asztalukat. Elsomfordál valahova, de nagyon tördeli a kezeit.

//Határdő: május 7. Ha előbb kész vagytok, akkor tudok korábban is írni//

️️️️️️

[/color]

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-04-26, 22:15

Dany & A Gála

Nem igazán értem a csapatban a kialakuló ellentéteket, feszültséget. Hiszen nyertünk. Tovább jutottunk, és most igazán van okunk az ünneplésre! Végül is Cody is előkerül, és közli, hogy nem lesz komoly baja a mexikóinak. Ami azért tényleg megnyugtató. Az kevéssé, hogy mi is bármikor benyelhetünk bármelyik számban egy ilyet. Ha anyám ezt látta volna! Soha többé nem engedne a csapat közelébe se, nem hogy bármelyik versenyszámon indulni... Szerencse, hogy mugli, és ez a része is egy olyan részét fogja képezni a versenynek, amit elrakunk a "nem meséljük el otthon" kalapba.
Most egyszerűen csak örülök a győzelemnek, és Gilly jelenlétének.

A gálára való készülődés nálam nem nyúlik túl hosszúra. Természetesen azért adok magamra, és arra, hogy megfelelő eleganciával jelenjek meg az eseményen. Fehér inget, és sötétkék öltönyzakót, és nadrágot veszek fel. A nyakkendőtől ezúttal eltekintek. Talán nem fogják ezt a kis hiányosságot felróni nekem ma. Ámbár biztos vagyok benne, hogy Gilly tökéletesen fog kinézni, és éppen ezért nekem sem ártana ügyelni a részletekre. De ennyire talán még nem komolyodtam meg.
Mindenesetre amikor megérkezem a helyszínre, és megpillantom a keresett hölgyet néhány pillanatig tényleg csak úgy bámulom, mintha először látnám. Végül olaszos, laza magabiztossággal lépek oda a kis társasághoz. Bár belülről is ugyanezt a magabiztosságot érezném. De nem! Valójában nagyon is izgulok, és izgatott vagyok. És mérhetetlenül boldog, és büszke is, hogy a csapat része lehetek, és talán ebben a csapatban lelem meg életem nagy szerelmét. Talán... De ha már idejöttem illene köszönni, nem csak bambán bámulni az illető lányra...
- Szép estét! Nahát, hogy milyen csinos ma este mindenki! - mondom egy kis mosollyal, egy amolyan általános bóknak szánva minden lánynak. Majd ténylegesen Gilly felé fordulva folytatom.
- De Ön kedves hölgyem a mai este leggyönyörűbb csillaga. Megtisztelne a becses társaságával ezen a mai gálán? Meghívhatom esetleg valamire? - mondom széles mosollyal, miközben előzékenyen felkínálom a karom, hogy belekarolhasson, ha akar. És remélem hogy akar! Máskülönben elég cikire fog sikerülni ez a mozdulat. Másik karommal pedig a bárpult felé intek, így is gesztikulálva kissé. S bár a szememben ott csillog valami játékos, huncut, vidám fény, azért nem arra gondoltam, hogy alkoholos rövid italokkal itatnám le Gillyt, vagy bárkit. Amúgy is bár utálom kimondani, de még vagy fél évig kis korú vagyok. Nem mintha itt ez olyan sokat számítana. De talán egy-két alkoholmentes koktél, és némi vidám jó hangulatú könnyed csevegés megteszi ma estére. Aztán meg meglátjuk mit hoz az est további része...

ϟ Hajrá Csapat! ϟ

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-04-26, 12:52

A tetoválásom már egy hete olyan mintha lemosták volna. Pedig ezt aztán vakarhatnánk mosókővel is, akkor is ott lenne hiába nem mutatkozik! Egy hete viszont se híre se hamva..
Napközben némán húztam magamra egy fekete trikót, rá egy elegánsabb éjkék ujjatlan yukatát, nyitva hagyva, aminek a legalját elszórtan hímzett szentjánosbogarak díszítik. Lényegében olyan mint egy hosszabb mellény. Magasabb derekú öltönynadrág, széles éjkék japán övvel, amit egy fekete kígyóbőrből készült szalagöv fog össze családunk visszafogott címerével. Csuklóimon széles bőr és acél karkötők mértékkel, letisztult férfias vonalakkal. Az övemen egyetlen bőrszütyő lóg csak. Abban van mindenem. A verseny utáni gálára fogok megérkezni és a legkevesebb kedvem van egyéb poggyásszal bemasírozni oda.
Az igazgató levelével, négy zsupszkulcs-pontot érintve sikerül megérkeznem a közelbe, ahol igazítok magamon annyit, hogy mi se látszódjon az utazási forma nyomaiból és... célirányosan egy megbízói, igazoló meghívót felmutatva meg pár aláírást, adatot megejtve be is engednek.
A legjobb 16 gálája. A gyomrom forgott a gondolattól, hogy egy ilyen eseményen debütáljak. De hát sok dolog volt már életemben amitől a gyomrom forgott, mégis megcsináltam. A verseny része maga érdekel és felcsigáz kétségkívül, sőt!
Így a legjobb arcomat elő véve vonulok be a tömegbe, nem nehéz átnéznem a fejek felett a majdnem két méteres magasságommal. Így viszonylag hamar ki is szúrom a Roxisokat. Azonban nem feléjük veszem az irányt. Egyenlőre nincs velük dolgom. Akit keresek egy velem közel egy magas figura, csak az ő alkata inkább mint egy bikáé. Nincs is nehéz dolgom. Így mikor kiszúrom, határozott léptekkel úszom voltaképp elé. Meghagyva a személyes terét, meg egy fő hajtásnyi távot. Tudom ki ő, így a magam bemutatkozásával kezdek.
- A nevem Hiro Nagiwara. - Át nyújtom a lepecsételt pergament neki amiben voltaképp az igazgató minden szükséges információt leírt Stanssonnak velem kapcsolatban. Leginkább.. az erősségeimet, nem titkolva azt sem, mi vagyok.
- Dolohov ment, én jöttem. - mondom egyszerűen, hidegen, mégis talán egy kissé nagyképűen. Hiszen a Dolohov gyerek még talán a hazafelé csomagolásnál ha tart, nem hogy felszállt volna a gépre. Engem azonban nem igazán érdekel, hogy finomkodjak, vagy ügyeljek szegény dadogós kis Daniil lelki világára a háta mögött... nem hogy szemtől szemben.
Nincs bennem megfelelési kényszer a csapat felé, nem nekik kell bizonyítanom. Velük csak együtt kell működnöm. Csak és kizárólag az a fontos, hogy ez minél hatékonyabban megtörténjen és a végén nyerjünk. Utálok veszíteni. Emiatt van egy elég erőteljes, határozott kisugárzásom.

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-04-26, 11:38

Team above all

Zene ❥
Ruci ❥

>Minden ember egy könyv ezernyi oldallal, és minden oldalon rejlik egy kijavíthatatlan igazság.<

Egyetértően bólintok Liz szavaira, miszerint meg kell mutatnunk egy ilyen rendezvényen is, hogy egy csapat vagyunk,és nem vagyunk elszállva magunktól annyira, hogy nem vagyunk hajlandóak társulni. A műsorozás is a bajnokság egyik része. Ezt bárki tudhatná aki egy kicsit is régebb óta lenne a celebvilágban. Persze a negatív visszhang is visszhang, de mindenki jobban örül majd a végén, ha egy nyitott korrekt csapatként emlékeznek ránk minden tekintetben! Ehhez pedig sajnos elengedhetetlen, hogy ott legyünk!
Tom kérdésére szintén Liz válaszol. Én kiosztottam a magam részét mikor Chris mellett felszólaltam és lám, Cody is megerősítette, hogy nem lesz semmi maradandó.

A gálára való készülődés nekem már rutinos és ahhoz képest meglehetősen hamar meg vagyok mindennel, mármint a pancsi után, mert azt most rituálisan hosszúra nyújtottam. A további készülődést nem vittem túlzásba. Egy Nap és Hold mintás egészen sejtelmes anyagú hosszú ujjú póló, rá pedig egy vékony bársony miniruha, derekamra Napos láncos övet fűzök. Lábaimra a minihez passzoló bársonyanyagú azonos árnyalatú magassarkút húzok. Hajamat loknikba rendezem, kiengedve, büszkén.
Miközben a hajamat igazgattam és azon mérlegeltem a tükör előtt, hogy engedjek-e pár loknit a mellemre, vagy az egész zuhatagot a hátam mögé dobjam, Gina talált meg azt fontolgatva, hogy a melegítőjéhez melyik színű pólója passzol jobban... Én bennem pedig megfagyott a vér is mikor tudatosult, hogy nem viccnek szánja a kérdését.
Haladéktalanul orvosoltam a problémát! És lám meg is lett az eredménye. A kis vörös innen is, onnan is kap elismerő tekinteteket.

A gálára Lizzel és Ginaval karöltve érkezünk és ha mást nem, én nagyon boldogan és természetesen oda vonszolom mindkettőt Chrishez és Frydahoz. Tudom, hogy Liznek sem volt akkora kedve jönni és inkább Sidneyvel tartott volna, vagy fog tartani, de talán valami átragad rá is a zsizsgésemből.
Frydanak amúgyis tartozom annyival, hogy újra nyitok felé, hiszen eddig semmi bajom nem volt vele és kicsit bánt az amit éreztem felé a pályán úgy mindennek hevében.
- Ezt én is szeretném tudni... - morfondírozok és Liz felé fordulok hátha ő többet tud. Majd ki is szúrom a szóban forgót a bárpultnál. Először azt hiszem, hogy minket bámul, aztán mikor végig követem a tekintetét a gyógyítónknak valami zavar kerül az erőbe számomra.
- Lehet nem csak a beauté blonde fog rád startolni ma este... - azért van némi élcelődő kissé gúnyos felhangja a mondandómnak, de csak ugratom a bátyám természetesen. Nem tudok én ezekről a dolgokról annyit, hogy komolyan tudjam venni.

You should see me in a crown
I'm gonna run the city of nothing

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-04-26, 10:55

Bemegyek és segítek a Mexikóiaknak, úgy gondolom, ha már ilyen bravúrosan alakult, teszek egy gesztust feléjük.
Vissza térve elkapom Lizzy kiosztását meg Gina heves válaszát és pillanatra felemelem a jobbomat.
- Liz, Ginanak csak futnia kellett volna. Az hogy Daniilt rá bíztam, nem jelenti, hogy átruháztam volna rá a felelősséget meg a posztomat is. Hülye lépés volt. Nem gondoltam, hogy mindenki megindul. Többet nem fordul elő. - közlöm Liz és Sid felé is egyaránt. A további részekre egyenlőre nem reagálok. Abban Liznek tökéletesen igaza van, hogy Gina túl sokmindent vállal be megint. Emlékeztetem magamat, hogy ezek szerint, mikor Daniilt rá bíztam, úgy vette a posztomat is átadtam neki. Szusszantok. Valóban jól elsikerült tolni. Mindenképpen lesz mit tisztáznom vele. Nos igen, én is tudok hibázni, nem is kicsit. Egyenlőre azonban ennyiben is hagyom a dolgot. Chris kap egy vállveregetést. - A mexikóit hamar össze szedik, nem lett olyan nagy baja. Ilyet bármikor kaphatunk mi is. - aztán jön a picsipacsi örömködés.

Én rekord sebességgel vetődök a fürdőbe majd vágom puccba magamat és a szünetet arra használom, hogy Stanssonnal beszéljek és nem tudom eldönteni mit is kéne éreznem a végeredményt illetőleg, így annyira nem túl feldobottan de betévedek a gálára magam is.
Őszintén szólva régen éreztem így... Na jó annyira azért mégsem. Valamiért Ariadne óta nagyon nehezen viselem ha egy helyzettel, amiben emberélet/ekről van szó tehetetlen vagyok. Így a welcome drink nekem bizony egy jól behűtött Úzó. Mindezt úgy, hogy meglehetősen rosszul bírom az alkoholt. Annyira viszont ismerem magamat, hogy ha már ennem alig sikerült, nem iszom meg belőle rögtön hármat mert szeretném elkerülni a "száraz kalapács" hatását.
Kivételesen nem vegyülök rögtön. Még ki kell mosnom a fejemből ezt az egészet. A banyát, a függőt, Stansson állását, mindent.
Amikor is pedig ez megtörténik, hozzá teszem még teljesen jó állapotban vagyok, teljesen egyenesen megyek, és mondhatni meg sem látszik semmi. Még. Valamilyen formában mégis megmutatkozik. Mégpedig, hogy fel sem tűnik, hogy a tömeg felé fordultam a bárpulttól és bizony meg is akad a szemem egy magas, szőke srácon és nem tudom nem végig mérni. Percekig sikerül legeltetnem rajta a szememet. Mikor találkozik a tekintetünk és csókol homlokon a felismerés, hogy az ott Chris! Semmi gond Cody! Pillanatnyi zavaromban még rá is sikerül mosolyognom, bár minden korábbi gondolatot törölve a fejemből, így a mosoly marad szigorúan baráti és csak megemelem rájuk a felespoharamat, amibe újabb adag Úzó került ameddig nem figyeltem. Mintha mi sem történt volna!

I believe in the power of laughter and crying
because both are the antidote to hatred and terror.

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-04-26, 09:28

Átkozás & Chris

Ha esetleg veszít az ember, hát veszít. Nem lehet mindig nyerni. De mindig jön egy másik verseny, amit meg lehet nyerni, és meg is kell!

Igazából a csapat nagyrésze mellettem áll, mármint nem kell sokáig kidumálnom magamat. Persze ez nem jelenti azt, hogy megrázom magamat és a lelkiismeretem tiszta. Nem vagyok egy szemét srác, és most még bánkódom is a letarolt futósrác miatt, de ha egy szemernyit tudatosabban figyelném Sid hisztijét és csalódottságát, akkor tuti felhoznám neki, hogy a táncunk alatt ő meg Morticiával dobbantott és balhézott a franciáknál. A szívem-lelkem benne volt abban a riszában, ők meg hátatfordítottak, merthogy szörnyű lehet csak álldogálni és nézni és várni. Na, éppen így érezték magukat ma a többiek. És én soha nem dörgöltem így az orra alá, hogy nem tisztelt meg azzal, hogy marad.
De most nem mondom ezt el neki, mert csak még nagyobb hiszti lenne belőle, és menni akarok partizni, hogy szembenézzek a pocskondiázással. Ahogy meghallom, hogy melyik csapat lesz ellenünk, azért nyelek egyet.
- Annyi, de annyi ország van a világon… - sóhajtok fel egy szemforgatással, ami igazából vigyorba hajlik. Az USA hatalmas és minden versenyen, legyen az mugli vagy mágusos, mindig ott van a topban, egyszer találkoznunk kellett velük, de… Edzettem volna még a UK lelkületemet egy darabig előtte.
Kicsit felvonom a szemöldököm, mikor Thomas nem tőlem kérdez, hanem az unokahúgomtól. Hát ezt nem hiszem el. Dany Gilly-nek csapja a szelet, ez a pedomaci meg Lizzy-re, fog rástartolni?
- Egyébként a csajok alig pár évet éltek amcsiban, én meg ott születtem, csak mondom. - említem meg a hátuk mögött elsétálva, aztán én is dobbantok.

Zuhanyzás, öltöny, miegymás, találkozópont.

- Ha én azt tudnám! Elvonta a figyelmem a szőke csajszi, akit a lányok a franciáktól mentettek ki, aztán meg… Hát tudjátok, füstdémon, falhoz vágás, ilyesmi. - vigyorral próbálom elvenni az egész élét, több-kevesebb sikerrel.
- Csini vagy vörös. - szólok oda félvállról Ginának, mikor megjelenik puccbavágva. Egyértelmű, hogy Gilly munkája, szóval az unokahúgom kapja az elismerő hüvelykujjat felfelé, aztán visszafordulok Fridához és Lizzy-hez, főleg utóbbihoz, hátha ő tud mesélni, hogy mi volt, míg nem figyeltem.

made by

Ha esetleg veszít az ember, hát veszít. Nem lehet mindig nyerni.
De mindig jön egy másik verseny, amit meg lehet nyerni, és meg is kell!

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-04-23, 15:24

|| gála felé ||
~ VMS ~ Frida ~

Kívülállónak érzem magam mind ebben a kialakult vitás helyzetben (ahol a vak is látja, hogy vannak "oldalak", de számomra nem annyira jó és rossz, sokkal inkább egyik és másik cimkével járók) mind pedig a csapatban éppen ezért nagyon is jólesik hallani Christől azt, hogy "Fridának igaza van". Nem ismerem a srácot jól, sőt mi több szinte egyáltalán, de ettől még mosolyt csal ajkaimra. csak halványat, de ettől més mosolyt.
Ahogy egy bólintással az edzőnek ígértem felveszem az "összeszedtem magam" maszkot a gálára szánt ruhámmal együtt, s amikor leérek a találkozóhelyre, akkor már a tőlem megszokott kedves, érdeklődő tekintettel pillantok végig mindenkin.
Nem tudtam eldönteni, hogy mennyire kellene kiöltözni, éppen ezért esett a választásom arra a piros ruhára, amit viselek. A hátmegoldása egyelőre nem látható, hiszen egy - szerintem, bár mások szerint aligha - nagyon egyszerű, epres zsebmegoldású fekete kardigán takarja, szóval elölről egy kulcscsontokig érő, dekoltázs- és mintamentes egyberuhának tűnik. Semmi cicoma vagy pucc. Úgyis leggyakrabban szoknyában járok, így ez tőlem szinte mindennapos éppen úgy, ahogy a hozzá viselt bakancs is a fekete zoknival. Ha magassarkút húztam volna meg blézert, akkor lehetne egy konttyal elegánsnak is eladni ezt az öltözetet, de így inkább a sportos-bohókás-fridás felé hajlik. A hajamat csak megmostam és hagytam megszáradni, jó az úgy alapon.
Hogyha nem akaszt meg benne semmi, akkor Chris és/vagy Lizzy környékére orientálom magam attól függően melyikők a kevésbé elfoglalt. Senkinek a beszélgetésébe nem kívánok belevágni, de egyedül ácsingózni sincs kedvem. Az se zavarna, hogyha mindkettejükkel egyszerre elegyedhetnék szóba, sőt. A cseverészést kedvelem, s ha zavarban vagyok - mint most is - akkor képes vagyok akárki hasába lyukat beszélni.
- Lehet, hogy eddig álomvilág buborékjában éltem az itteni napjaim, de.. mi volt ez a dolog Codyval? - teszem fel a kérdést Lizzynek. Közben pedig Chris felé is intézek egy mosolyt, hátha van kedve csatlakozni a beszélgetéshez ettől. Csak nem fogja félreérteni és azt hinni, hogy udvarolok neki. Az igen cinkes lenne azért.

|| kiss me hard before you go ||
~ summertime sadness ~

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-04-22, 20:47

Lizzy & a "csapat"

Úgy fest, volt valami haszna annak, hogy egy szobába kerültek ketten, éppen ezért Sidney szavaira, meg félig befejezett mondatára csak biccent egyet, egy zavart félmosollyal. Igen, érti, hogy a másik most kezdi el megérteni, milyen lehet neki, egész sokszor, de ez most nem is annyira fontos. Örül az áttörésnek, de az árnak nem.
- Megmutatjuk magunkat, hogy lássák, mégis egy csapat vagyunk, és egységesen jelenünk meg. Nem kell sokáig maradni, ez inkább protokoll és látszat. - ereszt meg a végén egy apró sóhajt, mert páran mondták is, hogy ezért kéne lemenni, és igazuk van. Az edző szavaira csak biccent, és nem tudja elfojtani a pimasz mosolyát, hogy igen, ezt ő tudja, de nagyon furcsa így kimondva hallani a férfitól. Főleg, hogy néha olyan, mint akire nagy betűkkel rá van írva, hogy azért van itt, hogy direkt szivassa őket, mert a szívással fejlődnek - szerinte.
Amikor meghallja, hogy amerika, akkor nyel egyet, és a családtagjaira néz, majd Thomasra.
- Majd a buliban mesélek neked, ha gondolod. Közepesen erős csapat, de tuti lent lesznek, úgyhogy látni fogod őket. A csapat is olyan, mint az ország, és ha velünk játszanak, akkor esélyesen le fognak minket nézni. Ami még előnyünkre is szolgálhat. - töpreng el egy kissé, és nyilván nagyon nehéz lesz neki, mert alapvetően amerikai válogatottban játszott, ott volt sztár, bár kviddicsben, de esélyesen lesz néhány volt csapattársa is. Remélte, hogy nem fognak összekerülni.
Gina szavaira, meg kiakadására finoman felvonja a szemöldökét, majd lazán válaszol neki, enyhe éllel a hangjában.
- Pont ez volt a gond. Nem a saját dolgoddal foglalkoztál, hanem hat mással. Kevesebbet kéne tenned, nem többet. - a beszélgetést ezzel a maga részéről le is zárta. A szavait egyébként sem csak Ginának intézte, hanem az egész csapatnak.
Sidney felé még megejt egy mosolyt, meg egy biccentést, hogy akkor majd levezetnek egy jót, kárt úgyse tehetnek egymásban, majd egy laza ruhát kap magára, megigazítja a haját, és már készen is áll az esti partyra. Ő sem akar kisestélyit felvenni.

?

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-04-22, 18:41

Gina & A Nagy futás

Őszintén kissé rosszul esnek Lizzy szavai. Nem is értem, miért nekem szánja őket. Ha veszekedni akar valakivel, veszekedjen Codyval, aki miatt fenn áll ez az egész helyzet. Én úgy érzem mindent megtettem, ami tőlem telt, és ezért nem jogos a lecseszés. És ennek hangot is adok, ahogy visszaérünk a többiek társaságába, és nem igazán érdekel, hogy az edző, Sidney, vagy akárki más mit hall meg a Lizzynek szánt szavaimból.
- Nem értem mért engem csesztetsz, amikor én minden tőlem telhetőt megtettem a csapatért. Csak futnom kellett volna, és kész. Ehhez képest futottam, felmostam az ájult Daniilt, és próbáltam úgy helyezkedni, hogy figyelni tudjak egyszerre a pályára, és Sidney-re is, és arra is hogy Cody nyakát nehogy kitörjék azok a gorillák a lelátón, ami lássuk be nem egyszerű feladat. Szóval sajnálom, de ennél többet nem tudok tenni. Ha kötekedni akarsz, akkor tedd a külön utakra indulókkal, és ne azzal, aki mindent megtesz, hogy az egész csapat lehetőség szerint élje túl a fordulót!- bár a hangomban van némi ingerültség, azért érezhető hogy erősen visszafogtam magam. Ami tőlem nem csekélység.
Az edző szavaira bár még mindig szikrázik kissé a szemem, de egyszerűen csak bólintok. Még mindig úgy érzem ebben a körben én tettem a legtöbbet a csapatért, és én vettem ki leginkább a részem ebből a fordulóból. Éppen ezért nem jogos, hogy engem tesznek felelőssé a lelátón történtekért.
Ugyanakkor nyertünk. És erre kellene fókuszálnunk. Oké nem vagyok party arc. A magam részéről szívesebben lennék csak a csapattal, és esetlegesen tisztáznám, hogy mi is történt a lelátón valójában. Vagy némi levezetés sem ártana. Talán elmegyek futni ez után a gála izé után, ha sikerül lelépni. Vagy talán találok valakit a csapatból, aki szívesebben vezetne le némi edzéssel, mint báj vigyorogjon az ellenséges csapatokra. Morticia szavaiból kiindulva talán társra lelek ebben a szándékomban a lányban. Vagy nem. Eddig nem igazán kommunikáltunk a szükségesen túl.
Nem igazán értem mért jó, hogy az ellenfél csapataival édelgünk, saját kis szűk társaságunk helyett. Igaz én sose voltam annyira szociális alkat mint Chris, vagy a gyakran idegesítő Dany. De ha így ünneplünk, hát így ünneplünk. Ezt szavazta meg végül a csapat. Ez van.

Végül a szálloda előtti találkozóra Gilly társaságában érkezek meg. A Gillytól kapott fekete felsőben, - ami igazából egész lenge és bő, kellemesen csonaknyakú, így fél vállra lehet ejteni, ugyanakkor az ujja alsó részének és a testhez álló derekának fűzős díszítése van. Voltaképp mintha alkarvédői és egy fűzős öve lenne - egy bordó kantáros rövidnaciban (szintén Gilly ruhatárából), és a sportcipőmben jelenek meg. Na meg a szobatárs szöszi által befont hajjal. Voltaképp egész bizonytalan pillantásokat vetek Gilly felé. Amolyan "És most? Most mi lesz a teendőnk?" jelleggel. Nem igazán jelentenek újdonságot a szocializációs hiányaim, és még mindig nem vagyok biztos benne, hogy a csapatnak nem lenne-e jobb, ha én szépen maradnék a seggemen a hotelben...

♫ Zene ♫

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-04-21, 09:34

A verseny & Sidney

Fogadom én a gratulációkat, de koránt sem olyan kitörő örömmel, mint ami elvárható lenne azok után, hogy igen végtére is győztünk, vagy mi a szösz, de hát lássuk be akkor is morcos lennék, ha nem én vagyok az utolsó futó és a csapat többi része meg felszívódik valami magánakció miatt, úgyhogy ez most nem csak rólam szól, hanem arról, hogy így hogyan működjünk csapatként, ha egyszer a többiek csak úgy fogják magukat és a döntő pillanatban másfelé mászkálnak el? Nem csoda, ha egyelőre még idő kell nekem, amíg ebből ki tudok lendülni. Amúgy is minden igen komolyan veszek, ez sem megy csak úgy, hogy vállat rántok, ahogyan Chris teszi az esetek nagy részében. Neki ez megy, én más vagyok.
- Azt hiszem neked egyelőre még mindig fogalmad sincs arról, hogy miről is szól ez az egész. - rázom meg a fejemet. Még hogy mostantól akar bekeményíteni? Nem mondta még el neki elég részletesen az edző, vagy nem volt elég, hogy eltörte a lábát? Abból nem volt egyértelmű, hogy ez igenis egy veszélyes sport és hogy itt nem lehet csak úgy lazán venni a dolgokat? Remélem most már tényleg felfogta, mert bajban leszünk, ha még most is csak sejteni véli. Azt pedig nem gondoltam volna, hogy a végén még Lizzy kér elnézést, a többiek pedig talán fel sem fogják, hogy mit is jelent ez a csapatos lelécelés.
- Kösz, rendben leszek, csak tudod... Te érted azt hiszem ezt igazán. Gőzöm se volt róla, hogy ez ilyen... - olyan "már értem milyen lehet neked" fejjel nézek rá, sőt még egy halvány mosoly is megjelenik az arcomon. - Végül is a _buli_ után lehet, hogy jót tenne a levezetés. - a bulinál a két kezem a levegőbe lendül, hogy a jól ismert macskakörmöket a levegőbe rajzoljam. Nem fogok én szórakozni, legyünk szépen túl rajta, aztán nekem jobb lesz egy futás teszem azt, vagy... izgalmas lenne megnézni hol vannak a korlátaink. Az edző felé még biccentek egyet hálásan, hiszen ő már kiismert annyira, hogy látja rajtam pipa vagyok és érti is, hogy miért. Kérdés, ha a csapatban magától ez nem volt meg, akkor a felszólítás majd elegendő lesz-e. Mindenesetre irány a "buli" egy gyors átöltözés után. Nem vagyok egy cicomázós típus, úgyhogy nem csípem ki magamat, gyors haj igazítás és persze egy laza felső egy farmerrel. Nem kell kisestélyi ügye?

️

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-04-20, 17:30

Tom & a VMS

️️️️️️

Számomra is feltűnt ugyan a csapat hirtelen feloszlása, de mivel még egyiküket sem ismerem annyira, mint illene, nem tartok velük. Különben is, nem ismerem az előzményeket, ennek fényében pedig ostobaság lenne olyasvalamibe beszállni, amiről semmit sem tudok. Talán Stansson küldte oda őket valamiféle fontos ügy miatt, de hogy a gyógyítóink miért lépnek meg, az számomra is rejtély. Az addig rendben van, hogy eddig senki sem sérült meg, de a verseny továbbra is tart, ha pedig pont a csapatkapitány kap be egy súlyosabb átkot… Legalább egynek maradnia kellett volna, nem igaz?
- Rendben, akkor én sem finomkodom, ha esetleg arra kerülne a sor – biccentek egyet, de azért látom Chris arcán, hogy nem egészen így tervezte ő sem a dolgot, rajtam kívül pedig akad még egy-két értetlenkedő pillantás. Mindenesetre, ha nem szükséges, nem fogom vissza magam a későbbiek folyamán sem, és ha időközben akadna még egy ehhez hasonló versenyszám, akkor minden meglévő tudásomat előásom az átkokról. Az oroszokkal szemben talán nem is ártana a dolog, hiszen minden varázslénynek megvan a maga gyengéje. Bár, hogy az amerikaiak között akad-e olyasmi, arról így hirtelen fogalmam sincs. Talán mégse ártana megjelenni azon a partin és ha más nem, hát egy kicsit tájékozódni az ellenfélről.
- Egyesült Államok? - ismétlem meg az edző szavait, majd pillantásom a két kis szöszin állapodik meg, akikről köztudott, honnan is jöttek. Az ő arcuk legalábbis jobban megmaradt bennem, mint az unokatesójuké, aki annyira nem keltette fel az érdeklődésem. Valahogy jobban fekszenek számomra a csinos pofik, habár ők kétségkívül fiatalok hozzám. - Nem tudtok esetleg valami extrát mondani róluk? Nincsenek köztük ismerős arcok?
Amerika hatalmas ország, ezzel én is tisztában vagyok, de nem sok mágusiskola akad arra sem, hátha akad egy-két olyan arc a versenyzők között, akiket ők is ismernek. Ennek természetesen kicsi az esélye, hiszen talán számítottak arra, hogy velük is összekerülnek, így inkább kihagyták a baráti kör tagjait. Mindegy, ha más nem, akkor a partin lesz alkalmunk körbenyomozgatni egy keveset.
Nem sokkal később én is elindulok a szálloda felé, hogy egy ünnepélyes, de annál kényelmesebb ruhát ölthessek magamra. Kell is az az egy óra számomra, hiszen nem igazán hoztam olyan ruhát magammal, ami ehhez hasonló elegáns partira készült, így kénytelen vagyok helyben vásárolni egyet. Mindenesetre, időben visszatérek a megbeszélt helyre, méghozzá a legelegánsabb formámat öltve. Semmi ing, semmi rendetlen haj. Fura.

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-04-18, 15:48

Dupla vagy semmi

Megrázza a fejét Thomas kérdésére, hiszen fel sem merülhet, hogy panasz érkezzen rájuk. Bármilyen varázslatot a főbenjáró átkokon kívül lehetett használni. Az orosz feketemágusok egyébként is hasonlóakat lődöznek, és bár ugyanez nem nézhető ki Christopherből, most jól jött az a füstdémon vagy mi. Azon csak néz egyet, hogy Daniel hogy ölelgeti Giliant, lehet, hogy erről lemaradt, hiszen edzeni, és versenyezni jöttek a bajnokságra, valahogy fel sem merült benne, hogy akár ilyen romantikus kapcsolatok is kialakulhatnak, annyira szedett-vetett a társaság. Amikor mindenki lepacsizik vele, Gillytől még rázást is kap, amitől megrezzen, de azért kinyúl, és megveregeti a lány vállát.
- Pontosan így gondolom én is. Főleg minket nem fog kímélni senki. Ami történt, megtörtént. A cél az, hogy továbbjussunk. Ha nem is minden áron, de az eszközökben nekünk sem kell válogatni. – Lizzyre is elismerően pillant, hiszen ő az egyik kiemelkedő tagja a csapatnak, amely kezd már tényleg csapatként viselkedni, noha pont ezzel a butasággal, hogy Cody így elindult önálló akciót tervezni, alaposan felkavarta az állóvizet, Stansson most még sem teszi szóvá, csupán megállítja a fiatalokat, miközben számolja a szavazatokat, de Sidneyn állapodik meg a tekintete, így főleg hozzá beszél, de olykor körbe is néz. – Azért tegyünk tisztába valamit. Nem az volt a cél, hogy a csoportmérkőzések során a legtöbbetek direkt olyan poszton játsszon, ami nem áll kézre, és a valamiben profikat ne érvényesítsük. Ám az, ha ilyen nem ideális körülmények között győzni tudtok, az azt jelenti, hogy a saját posztotokhoz nem kell mindig ragaszkodni. Ráadásul így kevésbé ismerik még az erősségeinket. Viszont a csapatszellem mindenekelőtt. Mostantól nincsen széthúzás, és magánakciók. Mintha össze lennétek kötve, minden lényegi döntést együtt hoztok meg. – Ezzel végülis azt is elismeri, hogy Sidney jogosan kelt ki magából. Számolgatja a szavazatokat, és a gálát többen választják, úgyhogy elindulnak az öltözőbe, ami előtt még Stansson válaszol Elizabethnek. – A nyolc közé jutásnál az ellenfelünk az Egyesült Államok lesz. Nem a legerősebb ellenfél, de a két ország közti rivalizálás miatt.. kellemetlen csapat lehet. Meglátjuk. A franciák viszont megkapták a világbajnokokat. Azt a meccset megnézném.. – Biccent, aztán beküldi a lányt is a többiek után, hogy kapjanak magukra valamit, és a megbeszélés szerint mindenki vissza a szállodába, majd előtte találkoznak egy óra múlva, ahol már mindenkin elegáns, vagy akár báli ruha is lehet.

Morticia időközben odamegy az oroszokhoz, akik megteszik a bizonyos ajánlatot, amire eléggé kitérőt kapnak, gyorsabb igenre számítottak, de végülis morogva elengedik a lányt, marad jelenleg függőben a dolog, de mi van, ha a vámpír végül nemet mond?

//Határidő ápr 27//

️️️️️️

[/color]

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-04-17, 22:51

to: the team

A verseny izgalmában fel sem tűnik, hogy egy tök másik nyelvre váltott át a fickó. Beszélek olaszul én is, ezért szinte tudtomon kívül válaszolok, miközben azért oldalra is pillantok, hogy végeztek-e már a többiek. Meghallgatom, amit mond, szemöldököm magasra szalad. – Köszönöm a gratulációt. Ami az ajánlatot illeti… átgondolom. Majd üzenek, de most mennem kell – hadarom gyorsan, mert látom, hogy a többiek már mind az edző köré gyűltek, és nem akarom, hogy elkezdjenek keresni, mert aztán jönnének a kérdések. Igazából nem tudom, mit szóljak ehhez. Arra lennék kíváncsi, miért tették ezt az ajánlatot, hiszen vannak nálam sokkal jobb versenyzőik valószínűleg, akik sokat készültek erre a versenyre és nem küzdenek annyit a vámpírság mellékhatásaival, mint én. Ez a probléma abban a pillanatban el is tűnik ideiglenesen a fejemből, mikor meghallom, hogy valamiféle buli készül. – Ünnepség? A legjobb 16-nak? Hagyjuk már, csak nagy felhajtás lesz meg botrány, ha egyesek nem bírnak magukkal, francnak sincs kedve ehhez. Elfogadás, persze… haverkodni jöttünk vagy nyerni? – Morgok egy sort, látom, hogy nem mindenki lelkesedik, hátha akkor a többiek se akarják. De persze ki gondolta volna, hogy egyesek kaphatóak a bulira, pedig azt hinné az ember, hogy egy versenynap után mindenki pihenni vagy regenerálódni akar. De nem, elfogadás meg mutassuk meg hogy… az ilyen jellegű színészedéseket sose bírtam, minek menjek oda, nem fogom megjátszani magam úgyse. Mikor úgy látszik, hogy eldőlt a gálán való részvételünk, csak sóhajtok egyet és megforgatom a szemem, illetve felveszem a mindenkit utálok arckifejezésemet. Lehet, hogy túlreagálom, de semmi kedvem ehhez a hülyeséghez, remélem lesz ott egy hely ahol félre lehet vonulni.

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-04-17, 12:53

Átkozás & Chris

Ha esetleg veszít az ember, hát veszít. Nem lehet mindig nyerni. De mindig jön egy másik verseny, amit meg lehet nyerni, és meg is kell!

Hát nem kicsit lepődök meg, amikor a Füstcsapdám még alakot is ölt, mint valami fekete patrónus, bár fel nem ismerem, hogy mi az az alak. Nem tudom, hogy mit érezzek, örömet, hogy Sidney, mint a villám hárítja a másik csapat támadását és besuhan, míg az ellenfél embere köpni nyelni nem tud, mert nem csak füstöt nyel be, hanem az a valami még a falhoz-gáthoz-valamihez is vágja. Vagy egy kis lelkiismeretfurdalást, mert a medimágusok fogják azt a szegény ördögöt összeszedni onnét, az biztos.
Mindenhova felkerül az angol zászló, én pedig hatalmas döbbent szemekkel bámulok egészen addig, míg be nem fut mellém Sidney - szó szerint - és meg nem hallom a szavait.
- Te se voltál kutya, sebezhetetlen voltál az átkosuknak. Szép kis technikás futás. - válaszolom neki, megtalálva a hangomat, felöltve egy kedves vigyort. Látszik rajta, hogy baja van, csalódott, hogy nem figyeltek a többiek, vagy tudja a franc. Pedig győztünk és örülnie kéne, annyira elszántan bizonyítani akart, és bizonyított is! Ahogy én is, végül is, bár nem vagyok arra büszke, hogy a varázslatom lényegében önálló életre kelt.
Egy cseppet se neheztelek, hogy Cody ahelyett, hogy velünk maradna szépen bemegy a Mexikóiaknak segíteni, sőt, valamennyire még örülök is neki, mert ez olyan, mintha az én hibámat szépen kijavítaná azzal, hogy angol gyógyítóként összekaparja azt, akit én földre küldtem.
Mikor meghallom az újsrác kérdését már éppen válaszolnék, de Gilly már hozza a formáját és kiosztja az egész világot is, ha kell, hogy megvédjen. Megölelem a rátarti unokahúgomat, benne olyan bodlogság tombol és elismerés, amit mindenkinek éreznie kéne ahhoz, hogy tényleg öröm legyen ez a győzelem. Egy kicsit bágyadt mosollyal szólalok meg, bűntudatosan válaszolva egyszerre mindenkinek a kimondott vagy kimondatlan kérdésére.
- Én se így terveztem. A füstcsapdának csak a látását kellett volna elfednie és csípnie a szemét, nem… hát ezt csinálnia. Ja, és a tűzgolyó se egy barátságos simogatás. - teszem hozzá, persze ez nem szépít sokat.
- Ja, ja! Fridának tök igaza van. Ha nem megyünk el a Gálára, akkor ki fognak filézni. Mármint, az olyan, mintha nem érdekelne minket, hogy mit gondolnak arról, hogy kikészítettem a gyereket. Jó, oké, annyira nem kell, hogy érdekeljen, hogy mit gondolnak, de jó lenne azért valami jó kis imázst felépíteni meg támogatókat szerezni, meg az se utolsó, ha megismerjük a többi döntős csapatot. - ömlik belőlem a szó, csak hogy felbuzdítsak mindenkit a közös bulira. Minden szempontból ez lenne az érdekünk, az, hogy kedv nincsen néhányaknak, elég karcsú érv. Egy országot képviselünk, vagy mi a franc. De ha abból indulok ki, hogy Sid milyen arcot vág, azt hiszem egy perc és felszeletel, hogy a közös partiért kardoskodok.

made by

Ha esetleg veszít az ember, hát veszít. Nem lehet mindig nyerni.
De mindig jön egy másik verseny, amit meg lehet nyerni, és meg is kell!

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-04-17, 00:31

Team above all

Zene ❥
Ruci ❥

>Minden ember egy könyv ezernyi oldallal, és minden oldalon rejlik egy kijavíthatatlan igazság.<

A kialakuló események engem nem sodornak magukkal nem is értem hogy miért kezd el mindenki átcsoportosulni! Azt láttam hogy Lyz és Fryda az edző szavára indul meg, de a többiek? Ej ej... Ginaval mi van?! Dani meg megy a horda után én meg csak széttárom a kezeimet és homlokon csapom magamat. Jó inkább maradok annál, hogy az unokabátyusomra figyeljek! Minden más totál káosz.
Mikor Chris ellövi az átkot, az pedig telibe találja a srácot majd látom becsapódni azt a távolsági rúnaátkot kissé csikorgatom a fogaimat. És itt el is pattan a húr, úgy az egész idő alatt gyűlő izgalom és feszkó szakad ki belőlem. Így hát kikelve magamból üvöltök át, igen a mexikói átkosoknak igen erős amcsi gettó angollal hogy mégis mi francot képzel?! Persze úgysem hall belőle semmit. És bármilyen hihetetlen, nem azon mentem meg, hogy miféle kegyetlenségre képes az a rúnaátok, hanem azon hisztériázok, hogy én is ezt akartam, vagy hasonlót, de végül egy lightosabb trükknél döntöttem csak. Lényegében Chris mellett puffogok torkom szakadtából. Igen azon, hogy az ötletem lopásának titulálom az esetet. Aztán persze mikor realizálom hogy Sidney beért és a tömeg hangja eljut hozzám befogom egy két pillanatnyi csönd érkezik felőlem, majd torkom szakadtából felvisongok örömömben és körbeugrálom a bátyámat! Sőt a nyakába is ugrok és a fülét is tele visongom és majd megfojtom szerencsétlent. Aztán eleresztem szuszogok egy sort izgatottan és gyorsan megigazgatom a hajamat meg mindenemet.
- Gyönyörű volt Sidney! - mondom egyszerűen csillogó szemekkel. Aztán mikor egy emberként vonják kérdőre és veszik elő Christ én csak feltartom mindkét kezemet.
- Hé! Ácsi! Megállj! Chris határon belül volt. Csak úgy szólok, hogy az a rúnacsapda amit Sidney elé dobtak, ha bele lép, le is szakíthatta volna a lábát. Legalábbis nagyon csúnya égési sérüléseket képes okozni! Senki sem fog kímélni minket. A többi csapat sem. Nem mondom, hogy rendezzünk nyilvános kivégzést, de a sérülést, törést, egyebet, bele kell kalkulálni. Az hogy egyik futót se sikerült eltalálniuk az nem azt jelenti, hogy ők finomkodtak volna. - mondom kissé hevesen, de nem kiabálva senkivel. Inkább tényközlően.
De aztán elengedem és inkább örömködök tovább. Megölelgetem a testvéremet is, talán hosszabban mint kellene, talán szemérmetlenebbül mint illene. De mindentől függetlenül Lyz már ismerhet eléggé, hogy ezt kb fel sem veszi.
Arra mikor Stansson mindenkivel lepacsizik ott valami mintha megmoccanna bennem és úgy érzem valami kezd bennem túlcsordulni. Olyannyira, hogy hiába rendeztem a hajamat, az épp úgy száll szerte szét mintha lufival dörgölték volna össze és meg is sikerül ráznom az edzőt. Statikus kisülés csak. Túltöltődtem. Ez van.
Mikor Dani magához von bizony őt is megcsípheti a zsizsgésem. A szavaira kihívóan kacér vigyort ejtek meg.
- Szomorú, ha erre emlékeztetnem kell! - a kezét úgy hessegetem el, hogy Dany is kap egy valamivel közvetlenebb ölelést, holott azért ennyire még nem vagyunk össze melegedve és ezt követően hamar el is eresztem. Észre sem veszem, de az arcomat két nedves csík szeli át.
Befut az auror és végül feltevődik a nagy kérdés! Én pedig úgy vagyok vele, hogy mindenképpen vegyüljünk a közös gálán!

You should see me in a crown
I'm gonna run the city of nothing

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-04-16, 09:55

ELég furcsa számomra ez az egész. Azt sem értem, hogy miért kellettünk ketten is ahhoz, hogy Codyt visszacitáljuk, de az meg pláne nem fér a fejembe, hogy hogyan lett ebből egy akkora díszkíséret, mint amekkora. Igazából ha szóhoz jutnék Lizzy mellett, akkor sem valószínű, hogy bárkit kiosztanék vagy különösebben lehordanék, hiszen úgy vélem, hogy jelen események után nekem erre a világon semmi jogalapom nincs. Még akkor sem, ha nincs ínyemre az, hogy az ellenséggel parolázzunk ahelyett, hogy szurkolnánk a csapattársainknak.
Engem küldtek, szóval nem magamtól hagytam cserben Sidneyt vagy Christ, ekképpen nem is kérek elnézést, de a tekintetemben mégis bűnbánat honol, amikor rájuk pillantok. Pont azért, mert sajnálom, hogyha kellemetlen pillanatokat okoztunk nekik. Bárkinek a kellemetlenségeit sajnálni szoktam, hacsak az a bárki nem az öcsém haverja, vagy - kövezzenek meg érte - az apám.
Amikor arról kell dönteni, hogy magunk maradjunk vagy csatlakozzunk a gálához először nem kívánok szólni, de aztán végül mégis csak szóra nyitom ajkaim.
- Úgy gondolom, hogy jót tenne az ázsiónknak, hogyha megmutatnánk magunkat társaságban. Nem a buli kedvéért, hanem mert így bárki láthatja, hogy befogadó, elfogadó és nem pökhendi népség vagyunk, illetőleg cseverészés közben sok mindent megtudhatnánk a többi csapatról és azok tagjairól. Már úgy értem több mindent annál, amit most tudunk.
Nem fennhangon közlöm mindezt, csak normál, talán annál picit még csendesebb hangon is. Távol álljon tőlem, hogy bárkinek a véleményét megváltoztassam. Sosem voltam nagy bulihuligán, ezt akárki tudhatja rólam, aki ismert ismokás éveim alatt, szóval talán az a kő nem lesz rám vethető, hogy a saját szórakozásom miatt agitálom őket mindenfélére. Én azt se bánnám, hogyha egyedül maradhatnék. De a társas magány is éppúgy megfelel. Hagyom magam sodorni az árral és úgy fogom jónak látni a döntést, ahogy a többség vélekedik minderről.

|| kiss me hard before you go ||
~ summertime sadness ~

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-04-16, 09:27

Lizzy & a "csapat"

Arra, hogy a nagyanyja, de nem biztos, egy kissé felszalad a szemöldöke, és arra jut, hogy lehet, nem is akar belemenni, milyen Stansson családja. Mennyire ágas bogas, ki honnan származik. Amikor elküldi a férfi Codyhoz, akkor megbiztatja Fridát, de fél szeme még a pályán van. Amikor odaérnek Codyhoz, és a nő kezében megpillant valami amulettet, arra nem is annyira figyel, az sokkal jobban leköti a figyelmét, milyen sokan lettek hirtelen. Visszafog valami morgást, aztán ahogy a nő köddé válik, csak pislog kettőt, megrázza a fejét, és Cody felé biccent, de azért csak kicsúszik belőle egy eléggé ingerült hanglejtés.
- Mégis mi a francot képzeltek, hogy így leléptek a pálya mellől? Egy gyógyító sem figyeli, hogy nem kapott-e el egy átok, vagy varázslat bárkit a csapatunkból? Szedjétek össze magatokat! - morrant rá főleg Ginára, aki be is volt osztva ebben a körben, de Codynak is szól, hisz mindketten leléptek. Ahogy hátrafordul, látja, hogy valamennyit talán hatott Sidneyre a buzdítása, meg, hogy elintézi a dolgokat, és már megy is vissza. Ahogy a köd valami megrángatja a srácot, majd Sidney megtorpan, majd átszakítja a célszalagot, azért benne is van egy rossz érzés.
- Bátyus, mondd, hogy ezt nem így tervezted.. - súg oda a srácnak, miközben lepacsizik vele, majd amikor Stansson hozzá ér, akkor csak biccent egyet, jelezve, hogy természetes, hogy megnyerték, aztán Sidneyhez lép.
- A "csapat" nevében elnézést a viselkedésért. Ha gondolod, elmehetünk levezetni. - dobja be, hiszen Sidney tudja, hogy sebezhetetlen, így tulajdonképpen bármekkorát verekedhetnek, vagy futhatnak, mert nem nehéz kitalálni, hogy a lány mennyire ideges lehet most, és teljességgel jogosan. Persze simán benne van, hogy inkább lenne az edzővel, szíve joga, meg az edzőé is.
A party gondolatára, meg felvetésére csak végignéz a csapaton, és kissé idegesen túr bele a hajába. Nagyon az van benne, hogy ez sosem lesz egy csapat, de nem lenne szabad feladni a döntő előtt.
- Mi a következő meccs, és ki ellen játsszuk, Herr? - kérdezi, mintha számára ettől lenne függő, hogyan is döntsön. És valóban, most egy kissé ettől függ nála. Erős a széthúzás, és nagyon nem tetszik neki ez az önállóskodás.

?

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-04-14, 14:10

Dany & A szurkolás

Mire beérem a lány csapatot úgy tűnik rendeződik a helyzet. A banya, és a kőomlások is eltűnnek, és csak Cody marad. Így megkönnyebbülten sóhajtok fel, hogy egy esetleges verekedést, vagy rosszabbat sikerült megúszni. Aztán mire feleszmélnék addigra Cody is eltűnik, és Gina kezd méltatlankodni, de csak a vállam vonogatom rá. Őszintén fogalmam sincs mi üthetett a háztársamba. De gondolom majd úgyis elmondja magától is. Ha meg nem, akkor így jártunk. A lényeg, hogy most nem lett nagyobb baj.
A magam részéről inkább vissza is térek az edző mellé, és folytatom a Sidney-Chris párosnak való szurkolást, mert hogy időközben már ők jönnek.
Na jó azért arra az átokra, ami földhöz vágja szerencsétlen mexikóit pislogok párat. Nem néztem volna ki Chrisből, hogy ennyire durván játszana, és képes lenne ilyesmire. A kérdés jogos, hogy lesz-e ennek valamiféle következménye, ha szerencsétlen srác tényleg komolyan megsérült? Így én is vetek egy kérdő pillantást az edző felé. Nem lenne jó elveszíteni Christ, mert kizárják vagy ilyesmi... sőt talán az egész csapatot is kizárhatják ilyesmiért? Nem akarok ünneprontó vagy ilyesmi lenni... és kedvelem is Christ, de ez... túlzás volt tőle.
Végül Sidney átszakítja a célszalagot, és nyerünk. A szurkolótábor legalábbis hangos ünneplésbe kezd. Sőt! Mindenki más is. Így hamarosan végül is túllépek ezen az átok dolgon. Talán mégsem lesz komolyabb következménye.
Amikor mindenki befut természetesen én sem maradok ki a pacsikból, és a lelkes gratulációkból. Sőt a lányok egy-egy lelkes ölelést is kaphatnak tőlem, a lelkes-vidám gratulációimhoz, amikkel illettem őket. Nem tehetek róla de egyszerűen túl lelkesültem. És úgy tűnik szerencsém van, mert Gina bár eltol magától, amikor őt próbálom átölelni, de legalább nem vágott orron, mint legutóbb. Azt hiszem tőle már ez is haladás.
Aztán egyszerűen Gillyhez lépek, és elkapom, hogy megforgassam magam körül, egy vidám mosollyal az arcomon. Aztán ahogy leteszem, közelebb húzom magamhoz, és a derekán felejtem a kezeim, lassan már szokás szerint.
- Emlékeztess, hogy sose haragítsam magamra a világ leggyönyörűbb átkos lányát. - mosolygok rá.
Aztán a kérdésre hogy privát partyzzunk, vagy a többi csapattal gálán, egyértelműen a nagy Gálára szavazok. Elvégre minél többen vannak, és minél nagyobb a nyüzsgés, annál jobb egy buli nem? És ma van mit ünnepelni. Tovább jutottunk. Ámbár másként belegondolva szívesen ünnepelnék kettesben is, egy bizonyos szőke lánnyal...

ϟ Hajrá Csapat! ϟ

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs

» VMS - Írország vs. Anglia, 1. csoportmeccs
» VMS - Norvégia vs. Anglia, 2. csoportmeccs
» VMS nyolcaddöntők - Anglia vs. USA
» Bristol, Anglia
» VMS Döntő -Anglia vs. Dél-Afrika (lefújva?)