VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs

Tárgy: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-02-28, 16:32

First topic message reminder :

***

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-03-31, 09:36

Régen éreztem ilyet, mint egy vadászkutya figyelem az eseményeket. Nem tudom figyelmen kívül hagyni a főniben beálló változást és a nézőtéren ki is szúrom a vélhetően kiváltó okot. Épp csak nem maradok le Gina célba éréséről az idegen kopasz hölgy miatt. Felpörögnek a kerekeim, hogy mit is kéne tennem. Itt van előttünk, biztos, hogy nem akarom elszalasztani az alkalmat, legalább szót váltani vele... Már ha beszéli az angolt egyáltalán... Szívás ha nem.
Gina elképesztően teljesít! És mikor beér ökölbe szorul a kezem és a levegőbe boxolok magam mellett. Nem olyan feltűnő, de valami hihetetlen büszke vagyok a vöröskére!
Megkezdem az orientációt a pálya körül, úgy, hogy végig tudjak figyelni a pályán zajló eseményekre, és közben egyre közelebb kerüljek a nő helyzetéhez. Biztos vagyok benne, észre vette, hogy észre vettem, ha netán még a tekintetünk is találkozott, főleg egyszerűen leplezetlenül közelítek. Mondhatni, nyílt kártyákkal. Legalábbis a nő szemszögéből. Imádkozom, hogy ezzel ne okozzak Stanssonnak nagyobb károkat. Ő kijelentette, hogy nem akar mit kezdeni a helyzettel, engem azért érdekel a nő véleménye is...
Daniiltől eltávolodom ezáltal mire össze csuklik és lényegében Gina mindenhogyan közelebb van hozzá. A kérdésére pillanatra megtorpanok.
- Valószínűleg csak a nyomás. Adjatok neki vizet, ha mást nem borítsátok rá. Ha felébred ezt etesd meg vele!~ azzal Ginanak passzolok egy müzliszelethez hasonló kis adag cucct. - És Gina! - a többit csak tátogom ~"kibaszott büszke vagyok rád!"~. Leginkább leesett vércukorra/ vérnyomás ingadozásra dobtam össze. Meg sem fordul bennem, hogy az ostyát Gina nem kapja el. - Megyek egy kört a pálya körül. - közlöm Stanssonnal. És valóban cirkáló pályára állok.
El kell érnem a nőt! És közben nem maradhatok le az eseményekről sem! Azért nem kis gyomorgörcsöm van amiatt, hogy Stanssont egy bármelyik pillanatban beállható szívgörccsel magam mögött hagyom.
Az átkosok részlegére még vetek egy pillantást, és végig nézve az őket csupa elszánt arcot látok, bár Christ ahogy nézem betámadták. Bízom benne, meg tud birkózni az eltereléssel. Számomra ez annak számít, abban sem vagyok biztos, hogy csak így oda mehetett volna hozzá bárki, főleg az ellenfél csapatából. Persze hallottam mi történt, és hogy a csajszi valószínűleg a háta közepére sem kívánja a csapata közegét, deee.... ki tudja?
Az Ollivander testvérek csak úgy izzanak. Én pedig ahogy egyre távolodom tőlük, egyre inkább marad a pályán zajló eseményekre való koncentrálás, meg az, hogy ki ki tekintek, csak szemem sarkából a nőre.

I believe in the power of laughter and crying
because both are the antidote to hatred and terror.

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-03-24, 22:08

Átkozás & Chris

Ha esetleg veszít az ember, hát veszít. Nem lehet mindig nyerni. De mindig jön egy másik verseny, amit meg lehet nyerni, és meg is kell!

Daniil ki, Fryderyka be, és most már hivatalos, hogy a csajok elég erősen többségbe kerültek. Ugyan nem vagyunk egy szakon, de legalább egy évfolyamon, szóval ismerem a csajt, még ha nem is olyan mélyen és éppen annyira lelkesen szurkolok neki, mint minden más csapattársamnak. Hiszen együtt vagyunk ebben benne, együtt kell helytállnunk, csapatszellem, meg minden. Megy a hajrázás, ahogy a csövön kifér, meg persze röpül a sok szép volt csajok, ha éppen jól szerepelnek, de...
Oké, hogy még nem én átkozom, de azért érdekel, hogy hogyan fut Gina, aztán a rákövetkező, Morticia,, így kicsit meglep, mikor a szöszi képe beúszik a szemem elé.
- Őőő, hé, szia. - köszönök neki, elfordítva a tekintetemet a Morticia-Fryda párosról, akik ennek örömére elkezdenek bukdácsolni. - Valójában én annyit tettem az egészhez, hogy lepattantála mellkasomról, de átadom a csajoknak. - utasítom el a kreditet, és nem azért, mert valahol a koponyám hátuljában tudom, hogy Sidney-nek lenne erre egy-két keresetlen szava, hanem azért is, mert jobban szeretem, ha tényleg megérdemlem a buksisimit, még ha szóbeli is.
- És most már a jó öreg szigetországnak drukkolsz, ugye? - kérdezek egy filmsztárokat megszégyenítő vigyorral, amikor hirtelen felsejlik bennem Annabelle intése a franciákkal kapcsolatban. De az, hogy szándékosan balhét csapnak, megjátsszák, hogy a csajok kimentik a förrő helyzetből közülük a csajt, aztán így férkőzik a bizalmamba? Ilyen csak a filmekben van! Ez nekem már teljesen abszurndak tűnik.
Szívesen beszélgetnék vele tovább, de látszik rajtam, hogy a figyelmem megosztom közötte, és az események között, hiszen hiába én leszek a nagydurranás záráskor, azért képben kell lennem. Olyat akarok lőni, amit még senki más nem csinált, nehogy könyebb legyen lereagálniuk. De ehhez figyelnem is kell, hogy ki mit csinál.

made by

Ha esetleg veszít az ember, hát veszít. Nem lehet mindig nyerni.
De mindig jön egy másik verseny, amit meg lehet nyerni, és meg is kell!

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-03-24, 17:10

Dany & A szurkolás

Ahogy elkezdődik a versenyszám minden idegszálammal szurkolni kezdek. Muszáj, hogy ez most jól sikerüljön. Hangosan kiabálom Gina nevét, és hajrázok neki, mert többet nem tehetek. Ami elég idegtépő. Nagyon szeretném, hogy ez jól sikerüljön a vörösnek. Talán akkor kicsit könnyebben szocializálódna közénk. Nem sok csapattaggal láttam eddig barátkozni. Bár tény, hogy az utóbbi napokban, mintha kezdene felengedni kicsit. Legalábbis most már nem mindig olyan tüskés, és durva velem, mint eleinte. Mondjuk fogalmam sincs hogyan, de nekem még egyszer sem sikerült lefutnom Ginát. Egyszerűen gyorsabb, mint én. Pedig párszor az edzőtábor alatt már megkergetett, de gyorsan utol is ért. Nem tudom hogyan csinálja. De mindegy is, hiszen, mivel ő a gyorsabb, logikus választás a futók közé. A mexikói srác is lemarad tőle, bár ennek azért Lizzy trükkjéhez is lehet köze, sőt biztosan így van. A lényeg az előny amit éppen megszereznek nekünk.
Amikor már éppen azt hinném, hogy az edzőtől sosem fogok választ kapni az ágrajzos kérdésre, aminek lássuk be nem is volt eleve sok értelme, hiszen ma itt kell tovább jutnunk, ahhoz hogy egyáltalán ágrajzokon gondolkodhassunk, mégis csak válaszol némi meglepetésemre.
- Értem. - bólintok a férfi felé, ugyanakkor boldog is vagyok, mert végre szóba állt velem. Bár be kell lássam az ő társaságát nem kerestem az edzéseken kívül, vele pont nem akartam haverkodni. Nem igazán tartozunk egy súlycsoportba azt hiszem. Semmilyen téren.
Amikor a tökéletes átadás lezajlik, akkor felváltja tőlem a "Hajrá Gina!"-t a "Hajrá Morticia!" és a továbbiakban neki szurkolok teli torokból.
Azért, amikor Gina visszatalál hozzánk, egy kis kajla mosollyal megengedek magamnak egy olasz nyelvű "Szép volt!"-ot, és nagy meglepetésemre egy mosoly, és egy olasz "Köszi" lesz a jutalmam. Ma talán tényleg megtörik az a bizonyos jég? De persze ez után Gina hamar Codyhoz, és Daniil-hoz fordul, így én vissza a Morticiának és Fridának való szurkoláshoz.

ϟ Hajrá Csapat! ϟ

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-03-24, 16:21

Gina & A Nagy futás

Őszintén nem tudom mikor, és hogyan kerültem ki a mexikói átkát. Az is lehet simán elvétett. Ami igazán nagy mázli. A váltás is tökéletesen sikerül. Ahogy kiállok a pályáról, és hallom körülöttem az üdvrivalgást, nos el sem tudom mondani mit érzek. Ezek az emberek, idegenek, mind nekem szurkoltak, és éljeneznek? Nekem, a senkiházi utcakölyöknek? Ezt nem lehet szavakba foglalni. Eddig, csak azt éreztem, hogy egy senki vagyok, aki semmire sem jó, és semmire sem viszi. Ezeket sulykolták belém. Most pedig egy fél stadion, ünnepel. Ezt nem tudom szavakban megfogalmazni. Azt sem tudom mit érzek. Gondolkodni sem nagyon tudok.
Nem tudom mikor lett ennyire fontos ez a verseny. De az lett. Ahogy a csapattagok is azok lettek, észrevétlenül. Igaz kezdettől bizonyítani akartam, de most, hogy ez megtörtént, ez valami megfoghatatlan.
Amikor kilihegtem magam, és úgy érzem kezd közelíteni a légzésszámom a normálishoz, felnézek, és éppen elkapom Lizzy felfelé mutató hüvelykujját. Egy mosollyal az arcomon viszonozom neki a gesztust. Elvégre ő is ügyes volt. Ha nem talált volna - akármit is csinált, mert én lemaradtam róla - akkor alig ha sikerül így leszakítani a mexikói srácot. Már csak azon kell drukkolnom, hogy az előny, amit Lizzyvel megalapoztunk kitartson a végéig.
Az edző tapsára és csak egy magabiztos mosollyal, és bólintással válaszolok. Ezt tulajdonképpen dicséretként értékelem a férfitől. Ami lássuk be elmondhatatlan jó érzéssel tölt el. Meg ez az egész. Biztos kell még idő, amíg fel fogom tudni dolgozni magamban, és helyre rakni ezt is.
Ahogy ténylegesen visszaérek a kispadhoz az edző, Cody, Dany hármashoz, csak akkor tudatosodik bennem a személyi csere, ami időközben történt. Így Cody felé fordulok.
- Segítsek? - Daniil állapota első körre nem tűnik olyan súlyosnak. Szívesen átveszem Codytól, ha ő másra figyelne, vagy más dolga akadna, mint az orosz srácot felmosni.
Fél szemmel azért a pályára is nézek, és magamban iszonyúan szurkolok a következő párosnak Morticiának, és Fridának. Meg kell nyernünk. Tovább kell jutnunk. Másképp nem lehet.

♫ Zene ♫

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-03-24, 11:52

to: the team

Ma egészen jól érzem magam, és még mindig csak annyi a bajom, hogy hiába vagyok vámpír és nagyon gyors, ha nappal rendezik ezeket a versenyeket. Ilyenkor megtörténhet bármi, nem koncentrálok eléggé, vagy elfáradok hamarabb, tényleg bármi előfordulhat. Nagyon remélem, hogy nem most lesz az, amikor ez megtörténik. Feszült figyelemmel követem, ahogy az előttem lévő fut, látom, hogy Lizzy átkának köszönhetően jó nagy előnyre tesz szert, mert a mexikói nagyon lemarad. Felkészülök, hogy sikerüljön pontosan az átvétel, és amint Gina beér, azonnal elstartolok. Másodikként futni se nem jó, se nem rossz, egyelőre csak az jár a fejemben, hogy van egy előnyöm, amit nem kellene elszúrnom, de ilyenkor ez már nem csak rajtam múlik. Az adrenalintól nem is gondolkodom tovább, csak futok, ahogy bírok, a közönségből csak elmosódott zúgást érzékelek, a képeket sem látom, csak a pályára és az akadályokra koncentrálok, úgysem tudnám kiszúrni, ha egy mexikói épp átokra készülne, mert én mozgásban vagyok és nem látok belőle semmit. Nem foglalkozom a környezetemmel, csak futok, és azon vagyok, hogy beérjek a célba és átadjam a lehetőséget a következőnek, aki az új fiú lesz.

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-03-24, 08:34

Lizzy & a mexikóiak

Nincs ideje egyelőre Daniilra koncentrálnia, hiszen átkoznia kell, pontosabban valamiféle mágiát használnia, és ahogy nézi,sikerül úgy terelnie a varázslatot, hogy a srác ne tudja bevenni rendesen a dolgokat. Nem az az erőszakos típus, nem akart maradandó károkat okozni a másikban, és nem tudja, mennyire kellene véresen komolyan vennie ezeket a versenyszámokat, mármint a futást. Meg a varázslatokat. De a mexikói sem valami megsemmisítő dolgot küldött, sőt, Gina ügyesen ki is kerüli, aminek Lizzy kifejezetten örül.
Ekkor van ideje felnézni, és csak ekkor látja meg, hogy Daniil helyén egy lány van, a tartalékos, Fryderyka. Elhúzza a száját, mely inkább a fiú kiesésének szól, nem szeret embert elveszíteni. Tekintete a Herr felé fordul, és ahogy látja, hogy a lelátóra néz, megpillantja a francia lányt, mire kissé morcosan húzza fel az orrát. Lassan olyan lesz ez a család, mint valami szappanopera. Gilly Daniel-lel kavar, Chris mindjárt összeszed egy franciát, és csak Lizzynek jár úgy fest az agya azon, hogy a versenyre koncentráljon, és tudatosítsa magában, miért is jöttek ide. Nyerni. Nem azért, hogy mindenféle cicákat hajtsanak fel.. meg srácokat.. de nincs ideje ezen őrlődni, hiszen jó versenyző, meg sportoló, így visszafordul a pályára, és Gina felé mutat egy felfelé néző hüvelykujjat, jelezve, hogy szép volt, és még Sidney felé is elnéz, bár esélyesen nem fogja tudni lenyugtatni. Ide látja mennyire feszült a lány, és magában mosolyog. Mégis fontos lett neki a verseny, pedig abban a szobában Lizzy végig azt hitte, ő az, aki túlpörgi a dolgokat, meg akinek ez az élete. De mégsem..
- Üdv a világomban. - suttogja maga elé mosolyogva, aztán Fryderyka felé néz, hiszen valahol ott áll mellette, és kíváncsian várja, hogyan sülnek el a kígyók, és mennyire akasztják meg a szerencsétlent. Ha csak tartják az előnyüket, az már jó.

?

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-03-23, 11:20

Tom & a VMS

️️️️️️

Amint az a Gina nevű, griffemdéles lányka futni kezd, az izgalom mellett még egy érzés a hatalmába kerít. A szurkolás. Tévednek, akik azt hiszik, hogy a VMS-en csakis a közönség szurkol, elvégre mi, csapattársak is érintettek vagyunk a dologban. Ha a vöröske nem ér oda a másik csajszihoz időben, akkor igenis mi kerülünk hátrányba, nem a nézők. Ők még csapatot válthatnak, ha úgy látják, rosszul áll a szénánk, de a mi döntésünk végleges. Akkor is ez lesz a csapatunk, ha veszítünk, ezt pedig együtt kell elviselnünk. Nekem viszont eszem ágában sincs megadni magam a negatív érzelmeknek. Nem azért utaztam ennyit, hogy szinte másnap fordulhassak vissza. A többiek pedig kétségtelenül sok energiát fektettek a versenyszámokba, nem hagyhatom kárba veszni. Mindent bele kell adnom, nincs és nem is lehet kifogás. Nem foghatom arra, hogy rossz a kedvem vagy nem süt eléggé a nap.
Próbálom hát figyelmen kívül hagyni a zajos tömeget és egy pillanatra felmérni az előttem elterülő terepet, amelyen majd futnom kell. Egyelőre semmi különleges, igyekszem minden apróságot megjegyezni, merre kerülhetek ki például egy kósza átkot vagy hasonló. Persze, az sem kizárt, hogy vannak elrejtve olyan akadályok is, melyek csak később, futás alatt válnak láthatóvá, akkor pedig tényleg csakis a reflexeimra hagyatkozhatok majd. Száz százalékon kell működnie a testemnek és az eszemnek, nem habozhatok, nem torpanhatok meg, hiszen már azzal is értékes másodperceket veszíthetünk. Ha felbukkan valami, azonnal el kell döntenem, mit teszek vele. Kikerülöm, átugrom, átúszok rajta? Mintha annak idején felettébb kedvelt lett volna a vizes akadálypálya… Na, nem mintha sokat tudnék a VMS-ről.
A szurkolás a tetőfokára hág, én pedig visszapillantok és még pont elkapom azt a pillanatot, amikor az a Morticia nevezetű csaj futni kezd. A szívem a torkomban dobog, hiszen utána én következem és valahogy túl gyorsan is közeledik… A tenyerem izzad, az izmaim azonban ugrásra készen feszülnek meg, hogy bármelyik pillanatban elindulhassak. Egyszerre félek és állok készen arra, hogy száz akadályt is semmibe vegyek. Normális vajon ez? Vettem már részt kviddicsversenyeken, de az valahogy teljesen más. Ott nem hallom a közönség zaját, nem figyelem, ki közeledik felém, csak a saját feladatomra koncentrálok. De most… Most valahogy teljesen más a helyzet. Látom a pályát, látom futni Morticiát és tudom, hogy előbb vagy utóbb ide fog érni. Ha pedig időközben hátrányra tesz szert, azt nekem kell behoznom.

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-03-22, 21:11

|| átkozottul jók leszünk ||
~ VMS ~ Frida ~

Megfeszülnek az idegszálaim Gina utolsó futólépéseinél, s bár belül mélyen egy nagy kő esik le a szívemről látva a parádés átadást, nem érek rá ujjongani vagy effélék. Sokkal fontosabb, hogy a varázslatom kellően frappáns legyen és célra vezető, hiszen hogyha a mexikói megint lemarad, akkor Morticiának épp annyira sikere lehet, mint Ginának volt.
Villámsebességgel pörögnek agyamban a tanult varázsigék, miközben a pályát pásztázom. Az akadály átváltoztatását nem tartom jó ötletnek ellőni megint, mert arra talán számítanak, így végül arra az elhatározásra jutok, hogy előveszem a kedvenc tantárgyamat, s abból is a legjobban szeretett részt: tárgyból állatot fogok varázsolni, ha már átváltoztatástanból kiemelkedően jó vagyok.
A kiszemelt tereptárgy nem más, mint maga a talaj, amin a mexikói fut, s annál pontosabban pedig egy akadály mögött valamicskével, hogy azt át tudja ugrani, de vele együtt az átváltoztatott részt ne legyen olyan könnyű átevickélnie. Ha sikerül a tervem, akkor a talaj - porszemei, homokszemei, kis kaicsdarabjai.. attól függ min futnak - kígyókká változnak, s a fürge jószágok - sokan lévén - elegek tán ahhoz, hogy a futót kizökkentsék (hát még ha fél tőlük, bár ezt nem tudhatom) a ritmusból azzal, hogy a lábaira tekerednek, esetleg el is gáncsolja tőlük saját magát.. sok a variációs lehetőség. Ha nem jön be, nagyot fogok égni és a szégyen pírja talán egész addig nem múlik el arcomról, míg haza nem érünk. Erica, drága húgom ott fent az égben! Légy velem, s add, hogy ne szúrjam el a versenyszámot!

|| kiss me hard before you go ||
~ summertime sadness ~

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-03-22, 10:00

A verseny & Sidney

Megértem Christ, de hát vannak döntési helyzetek, amikor akármennyire is akar az ember, még sem lehet mindenkinek kedvezni. Majd a következő meccsen, mert hát tovább kell jutnunk, muszáj! Ha esetleg nem sikerül, azt hiszem nem csak én fogok utána hetekig magamba roskadva gondolkodni hogy mégis elszúrtam. Hiába mondta Stansson, hogy kenhetjük az új fiúra, hiszen úgy fest Daniil se bírja. Nagy a nyomás, így Frydreryka kap egy biztató mosolyt tőle, de több nem megy, mihelyst elindul a verseny. Túlságosan feszült vagyok és nem tudom kiabálással kiadni magamból, nem vagyok az a típus. Marad az ökölbe szorított kéz, a feszült várakozás és a rettegés, hogy a végén én leszek majd, aki elszúrja, mert túl nagy a nyomás. Nem vagyok sportoló, nincs ebben gyakorlatom, és úgy fest annak ellenére, hogy az elején nem vettem olyan véresen komolyan ezt az egészet, mostanra már másképp van. Fontosabb lett nekem, mint ahogyan gondoltam, hogy fontos lehet.
Azért az érkező francia szöszire egy pillanatra csak odasiklik a tekintetem. Ha most nem lennék ennyire feszült biztosan megjegyezném, ha más nem magamban, hogy Chris épp a végére futott be, a lány pedig neki hálálkodik, miközben nem igen tett semmit, de franciák... Én Chris helyében eleve nem kezdenék egyel sem közülük, sőt meg is fogom neki mondani, mert kitudja milyen taktikát képesek még bevetni, amire nem is gondolunk.

️

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-03-21, 17:23

Dupla vagy semmi

Az edző továbbra is szótlan, bár Daniel kérdezi, de most mintha meg se hallaná, annyira Gina futására koncentrál, és hogy mennyire tudja majd kikerülni a mexikói átkot. Egy pillanatra összeszorul a mellkasa, de ezt talán csak a mindig fürkésző tekintetű Cody láthatja rajta, aki viszont kiszúrja a német szurkolók között azt, aki nem is Ginát, vagy a mexikói futót figyeli, hanem Stanssont. Egy kopasz nő, szinte kortalan, és folyamatosan mozog a szája, mintha mormolna valamit. Stansson tudja, hogy mekkora a nyomás most a tizesen, Sidney-n is, hiszen ő állította össze azt a csapatot, amely a győzelmet, vagy bukást jelentheti. A meccs előtt ugyanis a dél-afrikai szervezők megkérdezték az edzőt, hogy megrendeljék-e a repülőjegyeket vissza Londonba, hiszen jó eséllyel búcsúzik az angol csapat. Ám Stansson hallani sem akart minderről, majdnem a saját honfitársaira borította az asztalt. Oldalt nézve látja, hogy a mindig visszafogott, és ijedős Daniil elájul az izgalomtól, ő viszont bólint Friderykának, a griffendéles szöszinek, mert volt róla szó, hogy a vakmerő lány szállhat be az átkozódásba. Hamarosan jönnie kell, hiszen ő lesz majd a következő Elizabeth után. Ám a pályára tekintve Gina ki tudja kerülni a mexikói átkot, Lizzy bűbája viszont tökéletesen ül, a mexikói srác nem veszi észre a csapdát, és majdnem orra esik ugrás közben, és bár megtalálja az egyensúlyát, komoly hátrányba kerül, s mire Gina meglátja Morticiát a kanyarban, már két embernyi az előnye. Chris tekintete találkozik a szösziével az egykori franciák közül, s a lány feláll a helyéről, és lesétál a kordonok mögé, hogy onnan köszönjön a fiúnak. – Bonjour. Még meg sem köszöntem, hogy odajöttetek közbelépni. Lauren vagyok. Ki is léptem a csapatból. – Érződik a francia akcentus, de egész szépen beszél angolul. A monokli le van alapozva, de elég nagyot kaphatott a ficsúrtól, azért meglátszik a helye. Stanson nem emel szót, nem gondolja, hogy a lány elvonná Christopher figyelmét, ráadásul még nem a fiú fog átkozni, ő később jön. Viszont ezúttal mégis válaszol a hugrabugosnak. – Nem is tudom. Komoly ellenfelek vannak a mi águnkon, de Dél-Afrikát nagyon elkerültük, ami végülis jelenleg jó. Koncentráljunk a mai napra, aztán meglátjuk. – Na igen, az angol válogatott igen színes, az amerikaiakon túl vannak olaszok is, Herbs meg mintha valami kelet-európai lenne. És mindezt egy félig német kezei alatt.. Mintha valami világválogatott lenne. Amikor Gina tökéletes ütemben adja át a stafétát Morticának, Stansson hangos tapssal köszönti, s ebben a pillanatban felharsan az angol szurkolótábor fülsükítítő örömujjongása is. Komoly az előny, de kérdés, hogy tartható-e. A következő mexikó rém elszántnak tűnik.

//Morticia és Frida: kérek egy-egy kockadobást, 10 oldalúval. A célszám mindkettőtöknek 5. Összesen 10. Tehát ha valaki kevesebbet dob, még a másik megmentheti. Morticia fusson, Fridától pedig jöhet valami átok, vagy varázslat, de a hsz után dobjatok. Határidő: március 30//

️️️️️️

[/color]

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-03-18, 17:10

Team above all

Zene ❥
Ruci ❥

>Minden ember egy könyv ezernyi oldallal, és minden oldalon rejlik egy kijavíthatatlan igazság.<

Arra, hogy a következő akikkel meg kell mérkőznünk az Amerikaiak lesznek, össze ráncolom a szemöldökömet és kissé kettős érzés uralkodik el rajtam. Én mindig is büszke voltam az angol gyökereimre, ugyanakkor kellően elamcsisodtam az Ilvermorny-ban. Gondterhelten sóhajtok fel.
- Az is egy szép menet lesz! - biccentek a dologra némi fintorral, nekem mindenképpen le kell rendeznem magamban ezt a nemzeti kérdést....
Lizzy terelget minket, bár nehéz lenne nem tudni a helyünket, hiszen nem egyszer beszéltünk róla csapat szinten, ki ki után következzen. A helyemet elfoglalva pedig töröm a fejemet.
Rúnamágiát remekül lehetne használni, ha időzített csapdaállításról lenne szó. Csak hogy rúnamágiát alkalmazni aligha lenne sportszerű és én még nem is tartok olyan szinten, hogy távolsági varázslatokat suhogtassak vele. Így marad majd a jó öreg átváltoztatás!
Fejemben egy olyan varázslat után kutatok, ami egyfajta domino efektust, láncreakciót indít el.
Előttem még előttem van Daniil a sorban, még meg van engedve, hogy nézelődjek egy kicsit. Hallottam a francia esetről.. Bár ki ne hallott volna róla?
Tényleg jó lenne, ha Cody nem csak blöffölne azzal a főzettel, hanem valóban működne, és kivitelezhető lenne!
Megkérdezném Chrisnek mi jár a fejében, azonban ha neki állunk cseverészni, biztosan lemaradunk mindenről!

You should see me in a crown
I'm gonna run the city of nothing

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-03-18, 16:26

Csipet-csapat

Kezembe kapom az ágrajzot, értelmezem és... nos igen... Ezt a számot meg kell nyernie a csapatnak! Tovább adom, hogy aki akarja még megnézze.
A két Ollivander lány ugyan Angliában született, de jelenleg jobban amerikaiak mint angolok. Chrisre nézek. Nem lehet egyszerű neki sem.
Ahogy Stanssonnak sem, mikor bevonul a Dél -Afrikai csapat.
Hosszabban nézem őket, már ami a kezdésig vissza maradt pillanatok töredékét jelenti, aztán vissza tér a tekintetem az edzőnkre.
- Akárhogy is, felejthetetlen verseny lesz az utolsó pillanatáig. - nem csak a mostani számra értem, én úgy erősen tendálok afelé, hogy tovább jutunk! Mégis valahogy... talán semmi okom rá, de borsódzik a hátam. Stanssontól hálát érdemlő meglátás volt, hogy a két sebezhetetlent nem tette pályára. Továbbra sem esett ki az edzőnk a figyelmemből a remek átkával. Őrá épp úgy figyelnem kell mint a versenyzőinkre. Csak reménykedni tudok, hogy ha történik valami, az ne egyszerre üssön be. Továbbá nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy ne keressem azt a nőt a tekintetemmel a sorok között.. meg úgy mindenütt...
Mikor eldöndül az ágyúhang össze rezzenek és a szívem a torkomba ugrik. És eddig mindig harsányan szurkoltam, most megdöbbentően csöndben vagyok és csak mantrázom azt hogy "Gyerünk!". Tudom mit jelent Gina számára ez az egész. Egyrészt maga az ahogy teljesít. Másfelől.. folyton azt hangoztatja/tatta ezelőtt, hogy senkiben nem tud bízni, önmagában főleg és abszolút nem csapat játékos... Nos én jelenleg ennek a tökéletes cáfolatát látom!

♫ Zene ♫

️️️️️️️️️

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-03-17, 21:40

|| átkozottul jók leszünk ||
~ VMS ~ Frida ~

Nem születtem vezérnek, nem is irigylem a pozíciót egyik társamtól sem. Elfogadtam azt, amilyen pozícióra szántak és ebből igyekszem a lehető legtöbbet kihozni. Szeretek ugyan futni, de nem bánom, hogy inkább most az átkozós oldalra kerültem. Szégyen vagy sem, de azért szepegett volna a valagam rendesen attól, hogyha úgy kell nyargalásszam a pályán, hogy közben attól kell rettegjek mikor talál el egy olyan átok, aminek hatására nyakam töröm. Nagy túlzással, persze. Hiszen nem lehet ártó rontást küldeni egymásra, nem szabályos. Mondjuk láttam én már karón varjút, a szabályokat tágan lehet értelmezni a sportéletben. Egy a lényeg: örülök a helyemnek és kész.
Figyelem, ahogy Gina futni kezd és pálcát nem fogó kezem mutatóujját keresztbe teszem a középsőn, ezzel szurkolócsuriba helyezkedve. Elismeréssel adózom Lizzy találékonyságát illetően, de sokáig nincs időm elmélkednik és örömködni, mert lassan úgyis én jövök, tehát inkább gondolataimba mélyedve próbálom kitalálni mivel lehetnék a legfrappánsabb, s milyen varázslattal segíthetem. majd hozzá a legjobban a győzelemhezh a csapatom. Az emlékezetem jó, ha valamit megtanultam egyszer, azt egészen jól tudom. S igen, már azt az elszúrt félévemet is bepótoltam bőségesen. Úgyhogy nincs más hátra, mint előre. Szívem a torkomban dobog, de ez jó izgatottság, s nem kellemetlen egyáltalán.

|| kiss me hard before you go ||
~ summertime sadness ~

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-03-16, 20:13

Átkozás & Chris

Ha esetleg veszít az ember, hát veszít. Nem lehet mindig nyerni. De mindig jön egy másik verseny, amit meg lehet nyerni, és meg is kell!

Mikor meglátom a szurkolók között a francia lányt, aki felkenődött rám, mikor Sidney és Morticia az érdekében elzavarta az erőszakoskodó franciákat, akkor egy magabiztos, kedves mosollyal visszaintegetek neki. Nem beszéltünk nagyon, de egyértelmű, hogy ha a franciák még a saját csapattársukkal is úgy bánnak, ahogy ezzel a lánnyal tették, akkor ott komoly bajok vannak. De hogy engedhet meg magának egy nemzet ilyesmit? Hiszen itt még is csak az egész országukat képviselik…
Na mindegy.
- Tudom-tudom, csak nehogy ezután pont olyanok legyenek, amihez annyira nem értek, mint a kviddics fiaskó, miközben itt lett volna az alkalom, tudod… hogy azt csináljam, amihez értek is. Na, de ne a lelkivilágommal törődj, futi-futi. - taszítom meg gyengéden a kezemmel a lányt a derekánál, közvetlenül. Már mindenki megszokhatta, hogy nekem egyáltalán nem para az érintkezés - ahogy Gillynek se, egy alom, na -, és attól még, hogy Sidney-vel például a fotózáson átkarolva pózolgattam, nincs abban semmi. Átkarolom én Cody-t is szívesen.
Fél füllel meghallom még, hogy az USA a következő, ha nyerünk, amire kiszalad egy kósza “Bakker”, aztán elindulok a kijelölt helyemre, és nagy szemeket meresztve kezdem el pásztázni a pályát, hogy a vége táján mi is az a pont, az a pillanat, amikor jó alá kéne vágnom a szerencsétlen ellenfélnek. Lizzy taktikája mondjuk király, de én nem vagyok ennyire megfontolt meg cseles fajta, inkább… az a durrbele odavágós. Na majd meglátjuk, hogy egyáltalán az ellenfél eljut-e a végéig, nagyon remélem, hogy már a felénél kapitulálnak. Nem álldogálok higgadtan várva a soromat, én is bekiabálok néha, de nem csak a futóknak, hanem az átkosoknak is.
- Gyerünk Graves-ek, lyuggassuk ki a seggüket! - kiáltom a lányoknak, aztán egy levegővételnyi szünet után krákogva szépítek. - És persze, khm… Daniil hajrá neked is! - kiáltok a srác felé, bár őszintén szólva nem vagyok benne biztos, hogy hallja, kicsit... Olyan, mintha valami elvonná a figyelmét és nem figyelne.

made by

Ha esetleg veszít az ember, hát veszít. Nem lehet mindig nyerni.
De mindig jön egy másik verseny, amit meg lehet nyerni, és meg is kell!

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-03-15, 10:39

Dany & A szurkolás

Végül mindenki elindul a maga helye felé. A futók a pályához, az átkosok is a maguk kijelölt helyére.
Én a magam részéről Codytól egy-két lépésre állapodok meg. Tudom, hogy neki különösen figyelnie kell a versenyre, és a versenyzőinkre. Hiszen ő a gyógyítónk. Ha valami ne adj Isten balul üt ki a pályán neki kell rögtön beavatkozni. Így zavarni se akarom nagyon. Éppen csak... hát nem tudom, hogy mit kezdjek magammal. Nem bánom, hogy ezúttal kispados vagyok. Csak rettentően izgulok.
Amikor az edző Cody kezébe adja az ágrajzot, kíváncsian lépek mellé, és miközben a vállára teszem a kezem, kíváncsian nézem a rajzot.
- Gondolja, hogy ez az ágrajz nekünk kedvez? - teszek fel egy értelmetlennek látszó kérdést az edző felé, inkább csak a beszéd kedvéért. Vagy hogy önmagam megnyugtassam. Nem tudom, elképzelni sem, hogy milyen lesz a csapat amerikai tagjainak, pont velük szembe nézni, ha tovább jutunk. Azt se tudom, hogy én mit éreznék, ha véletlen az olaszok sodródnának az utunkba. Lehet abban a számban nem nagyon akarnék részt venni. Nem tudom. Kíváncsi leszek, hogy mit mond erről majd Gilly.
Végül elindul a versenyszám, és én hangos szurkolásba kezdek, olyanokat kiabálva, hogy "Hajrá Gina!" "Hajrá Angolok!" "Hajrá Csapat!"

ϟ Hajrá Csapat! ϟ

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-03-14, 21:52

Gina & A Nagy futás

Természetesen benne vagyok a közös pacsiban. Ez valami sportoló szokás, és nem akarom felrúgni. Most a csapat része vagyok.
Amikor Chris áll fontoskodva megszólal, csak valami mosolyféle suhan át az arcomon.
- Meglesz főnök.- kacsintok rá, egy huncut mosollyal. Az elmúlt napokban eléggé megkedveltem. Különösen amikor sikerült varázslényekről, csapdakészítésről, és hasonló dolgokról beszéltetni. Elvégre ez az én terepem is.
Most viszont a versenyre kell koncentrálni, így amikor oszolj van, és elindulok a pálya felé, még Sidney érint meg, amire kissé összerezzenek, és elhúzódok. Tudom, furán tudok reagálni az érintésre. A váll veregetésre is. Nem nagyon szeretem. Kevés embernek, kevés módon tolerálom. Ellenben egy kissé zavart félmosollyal nézek az idősebb lányra. Meglepett a tette, és a szavai is. Nem mondom, jól esik, de meglepett. Valahogy senkitől nem számítottam semmi effélére.
- Köszi. Neked is menni fog. Együtt megnyerjük. - válaszolom, mert valami jót, és biztatót akarok válaszolni, de nem igazán tudom, mit kell ilyenkor mondani. Nem vagyok biztos benne, hogy ez a helyes válasz, ebben az esetben.
Végül elhelyezkedem a start vonalon. Mély levegőt veszek, és felkészülök lélekben. Pusztán egyetlen kósza pillantást vetek a mexikói srácra, majd magam elé a pályára fókuszálok. Aztán elhangzik a rajtjel, és én már nem nézek se jobbra, se balra, csak a pályára, és az akadályokra. Futok, ahogy soha azelőtt. Mindent beleadva. Koncentrálva. Bízva Lizzyben, és magamban. Úgy futok, mint egy nagymacska, és úgy ugrok, és szinte úszok a levegőbe az akadályok felett, mint egy ragadozómadár. Nem tudom, hol tart az ellenfél. Magamra fókuszálok, és bőszen remélem, hogy nem ér semmi olyan akadályozó ártás, ami megállíthat. Egy biztos, a végsőkig fogok küzdeni, az utolsó lépésig. És ahogy meglátom Morticia alakját, már csak arra koncentrálok, hogy egy tökéletes staféta átadást hajtsak végre vele, ahol még egy másodpercet sem veszítünk.

♫ Zene ♫

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-03-14, 20:25

Lizzy & a mexikói

Amikor elválnak, és lehetségessé válik, akkor int a csapatának, hogy sorakozzanak szépen fel. Ő bízik mindenkiben, Sidney felé is biccentett még egyet, és reméli, hogy Christopher tökéletes lesz majd a végeken, és ki fogja ütni az utolsó, talpon maradt alakot is. Amikor megjelennek az ellenfeleik, akkor már azon agyal, hogy mit is tudna tenni, hiszen alapvetően bűbájokban van ott, és agyal, hogy valami hatalmas nagy fényességet szeretne-e létrehozni, vagy valami egyéb hangjátékkal szórakoztassa az ellenfelet, aztán végignéz hirtelen a pályán, ami önmagában nem egy sima valami. Azaz tele van akadállyal, amiket át kell ugraniuk, nem egy teljesen egyenes futópályán futnak végig, és Lizzy kiszúr egy dupla akadályt, amíg melegítenek a futók. Elmosolyodik. Finoman lendíti meg a sípszóra a pálcáját, és az akadálynak a felét tünteti csak el, pont úgy, hogy a futó rosszul vegye a lendületet, és belegabalyodjon, meg elessen benne. Mozdulata kecses, és az ajka szinte csak remegi a varázsigét, nem takarja el a száját, mert az nem szabályos, de az ajka alig mozdul. Bűbájokból jó, és az első félkanyarban van az akadály, amire rámondta a dolgot. A megtévesztés miatt pedig utána tesz valami nagy lendületet a pálcájával, és még rikkant is valamit, persze késleltetve a két mozdulatot, és mindezt csak azért, hogyha a mexikói felnézne, azt higgye, hogy egyenesen rá céloz, és ki akarja lőni, vagy ilyesmi. De a valódi varázslat nem ez volt.

?

//Bűbájtan - kiemelkedő.
Exnihil objectum: kiábrándító bűbáj.//

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-03-12, 20:53

to: the team

Második leszek, úgyhogy van még egy kis időm, hogy higgadtan átgondoljam, mit fogok csinálni. Amikor az első futni kezd, már úgysem azzal fogom tölteni az időmet, hogy megfigyeljem, hogyan csinálja, hogyan taktikázzak, ezt így előre tök jól el lehet gondolni, hogy majd így csinálom, de a valóságban az adrenalintól úgysem fog működni, akkor érzékeim már magára a feladatra lesznek kihegyezve. A közérzetem most sokkal jobb az átlagnál, hála Cody újfajta gyógyszereinek. Kezdetben nem reagáltam rájuk olyan jól, meg el kellett telnie egy kis időnek, mire a megfelelő formulát sikerült kiválasztani, de nem bánom, mert így pont a futós szám előtt már volt időm megszokni a dolgokat. Mikor elérkezik az idő, én is odasétálok a rajtvonalhoz a többiekhez. A közös pacsiba beállok én is, mégis csak így szokás vagy mi, de utána én is meglátom az érkező Dél-Afrikai csapatot. Örülök, hogy egyelőre nem kell velük játszani, ugyanakkor ha már odáig eljutnánk, akkor az azt jelentené, hogy nagyon jók vagyunk. A bíró közben elindítja a versenyt. Felzúg a nézőtér, mindenki kiabál és szurkol, én megpróbálom ezeket a hangokat kizárni és egyelőre Ginát figyelni, aki már el is indult. Szurkolok, hogy jól menjen neki, és közben felkészülök, mert én leszek a következő futó.

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-03-12, 11:52

Tom & a VMS

️️️️️️

Ahogy körbenézek az arcokon, szinte egyből észreveszem, hogy nem én vagyok az egyedüli, aki lámpalázas, ez pedig megnyugtat némileg. Mindenki izgul az előtte álló megmérettetés miatt, így könnyebb számomra. Persze a teher, ami a vállamat nyomja, továbbra is jelen van, hiszen érzem, hogy bizonyítanom kell, de az eddig eszembe se jutott, hogy a többieknek is pont ugyanezt kell tenniük. Minden egyes versenyszámban ki kell tenniük magukért, pont úgy, mint nekem. Senki sem szeretne kiesni, ez tény és való. Nekem se áll szándékomban a csapat alá tenni, főleg nem hátráltatni őket. Ha törik, ha szakad, de apait-anyait beleadok a versenyszámokba. Aurorként van némi előnyöm a gyakorlati feladatoknak hála, de ha azt vesszük, hogy nem sportolónak készülök… Fenébe, miért nincs egyetlen kviddicshez kötődő próba sem? Abban még lenne esélyem.
A csapat tagjai szétszélednek, én pedig kissé távolabb vonulok annak érdekében, hogy még legyen esélyem bemelegíteni. Az a Cody nevű srác még nemrég teljes állapotfelmérést végzett rajtam, fizikailag, ráadásul mindenféléről kérdezgetett. Igen alapos volt, meg kell hagyni. Szerencsére alkalmas vagyok orvosilag, habár emiatt eddig se aggódtam. Életem során elég ritkán voltam beteg és ettől ugyan lehet még valamiféle rejtett nyavalyám, de esélytelennek tartom. A hugrás fiú révén pedig meg is győződhettem róla. Fogalmam sincs, milyen szinten állnak a gyógyítói képességei, de alapos munkát végzett, minden várható eseményre felkészült a kis aktája segítségével. Ha valakinek valami váratlan baja esne, tuti nem fog olyan gyógyszert kapni, ami még ronthat is az állapotán. Kivétel talán az, ha valamelyikünk olyasmire is érzékeny, amiről eddig nem is tudott.
Nyújtás közben azért eszembe jut, hogy a pálcámat talán nem ártott volna valamilyen úton-módon lecsempészni a pályára. Sajnos, ez azonban tiltólistás, mivel a versenyen a futóknak csak a futással kell foglalkozniuk, nem védhetik ki a feléjük küldött átkokat, ez a csapat másik felének a feladata. A főbenjáró átkok természetesen tiltólistásak, ha valaki azt elszórja, igen komoly következményekkel kell számolnia. Ráadásul úgy hallottam, hogy olyan átkokat se lőhetnek el, amelyek még a cél beérése előtt kiejtenék a futót. Például nem kábíthatnak, változtathatnak kőszoborrá, ilyesmi… Mindenkinek célba kell érnie. Persze, ha valamilyen más átok miatt nem tudja folytatni, az már más tészta. Mondjuk, ezt a többiek bizonyára jobban tudják és csak én tájékozódtam rosszul.
Egy pillanatra azért eszembe ötlik, hogy a Joyce-tól kapott medált azért magammal hozhattam volna, most igazán hasznos lehetne. Valami olyasmit mondott róla, hogy kisebb, ártalmatlan átkokat képes elnyelni, így szinte lepattannak rólam, de nem is sejtettem, hogy ehhez hasonló feladat is előfordulhat. Ennek köszönhetően a medál pedig ott pihen az egyik csomagom mélyén, jól körbebugyolálva, nehogy bármilyen baja is essen. Pedig elég nagy hasznát venném ebben a helyzetben.

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-03-11, 10:21

A verseny & Sidney

Bízom a döntésemben és muszáj is. Ha most elbukunk akkor az igenis az én hibám lesz, ha viszont nem, akkor felmérjük, hogy az új fiú mire képes és mennyire lesz hatékony tagja a csapatnak. Stanssonnak igaza van, időnként muszáj kockáztatni. Ha egyenes kiesésnél vetjük be a srácot az se lenne jobb. Ha most kell hazamennünk... legalább nem éljük bele magunkat értelmetlenül. Ha viszont nem, akkor legalább tudjuk, hogy még akár esélyünk is lehet és hátha a franciákat a németek már eleve hazaküldik és nem is kell az aljas véla népséggel a jövőben összecsapnunk, bár az igazán érdekes lesz, ha pont Amerika lesz majd a következő ellenfél, mindezt úgy, hogy a csapatunkban lényegében hárman is vannak, akik onnan származnak. Vajon mennyire jelent majd ez hátrányt.
Azért még az előtt néhány pillanattal, hogy mindenki elfoglalná a helyét, főleg mivel én egyébként is utolsóként futok biccentek Lizzynek és Chris mellé sorolva indulok a rajtvonal felé.
- Nem lehet minden tökéletes, de ha ez most sikerül akkor később még bizonyíthatsz. - egy tőlem jól ismert visszafogott mosolyt azért megeresztek felé. Tudom, hogy csalódott és nem akartam kiszúrni vele, de maximum magam helyett tettem volna be, de most győzött a logika, a képességeim és talán egy leheletnyi önzés, mert ha ezúttal is kimaradok, nem tudom mennyire tudtam volna a későbbiekben kezelni az esetleges kieséssel járó feszültséget, ha tudom, hogy még csak hozzátenni se tudtam ahhoz, hogy nyerjünk. Csak aztán sietek tovább kicsit megveregetve Gina vállát mielőtt nekiindulna.
- Menni fog, csak adj bele mindent, amit csak beleadhatsz! - biztató mosolyt is kap, mielőtt hátrébb lépnék, hiszen én utoljára futok van még bőven időm bemelegíteni, összeszedni a gondolataimat, sőt inkább kiüríteni azokat és felkészülni akár arra is, hogy olyan varázslatot is a képembe kaphatok, ami ellen a medál nem véd majd eléggé és a kelleténél durvább hatással lesz majd rám.

️

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-03-10, 15:35

Dupla vagy semmi

Stansson arcán egyértelműen látszik, hogy mennyire feszült, noha eljátssza itt a rendíthetetlen kősziklát. A két csapatkapitány pont a végén lesz bevetve, Ollivander kezd az átkosoknál, és Smallwood lesz az utolsó futó. Nem ő akarta így, mondhatni alig szólt bele, de valamiért mégis megvan a varázsa, hiszen ha a szőkeség jól kezdi az ellenfél futójának leszedését, Anglia komoly előnnyel indul, a végén pedig a vérfarkas még behozhatja az esetleges mégiscsak felmerülő hátrányt. Sidney ugyanis a vízpróba másnap reggelén kapott egy főnix medált, ami valamilyen szinten taszítja a gyengéjének varázslatait, remélhetőleg ez elég lesz arra, hogy ne essen össze egy komolyabb vízátok nyomán. Acceptier végre nem csak, hogy szerepel, de mindjárt ő az első futó, az egész világ szeme szó szerint rá tapad majd. Stewart is kapott lehetőséget, hiszen most vagy soha. Stansson pillantása Christopheren állapodik meg, akiről süt a csalódottság, hogy miért nem futhat, de az ezdő tekintetében az olvasható ki, megvan ennek az oka. Christopher egyébként az angol tábor szurkolói között felfedezheti a francia szőke lányt, aki egyértelműen neki integet, vélhetően teljesen elpártolt a saját csapatától, és ki is lépett. Amíg Christopher Ginát készíti fel a futás előtt, addig Stansson Cody mellé lép, és egy hivatalos ágrajzot nyom a kezébe.
- Amennyiben győzünk, a haverjaitok lesz a következő akadály. Úgy hozta a helyzet, hogy az USA az, akivel majd meg kell mérkőznünk. – Amennyiben persze Mexikót legyőzik. Az egy érdekes helyzet lesz, hiszen többen is az Egyesült Államokból jöttek, és angol színekben versenyeznek. A két futócsapatnak immár le kell sétálnia a futókörbe, ahol megkapják a gátfutáshoz szükséges stafétát, elsőként ugye Gina, meg egy mexikói fiú. Az átkosok pedig kiválaszthatnak egy-egy pontot a futókör melletti sáncban, ahonnan majd afféle mesterlövészként kell célbavenniük az ellenfelet, tehát a négy angol átkosnak már most el kell indulniuk, de minden körben csak a soron következő egy lőhet. Amint mindenki elfoglalta a helyét, a főbírók egyike a szája elé emeli a pálcáját. Az angol csapat észreveszi, hogy az utolsó pillanatban bevonul a dél-afrikai csapat, a mezükből látszik, hogy kicsodák. Egyértelmű, hogy már csak a tartásukról is lerí, ezúttal nem lehet más a céljuk, csakis a világbajnoki győzelem. – Legalább a franciák szívós ellenfelet kaptak. – Veti még oda Stansson Codynak, arra értve, hogy a németek a jelenlegi világbajnokok, akik legutóbb legyőzték a döntőben Dél-Afrikát. A következő pillanatban eldördül az a bizonyos ágyúhang, amit a főbíró mond ki fülsüketítő módon.

//Gina és Elizabeth: kérek egy-egy kockadobást, 10 oldalúval. A célszám mindkettőtöknek 3. Összesen 6. Tehát ha valaki kevesebbet dob, még a másik megmentheti. Gina fusson, Lizzytől pedig jöhet valami átok, vagy varázslat, de a hsz után dobjatok. Határidő: március 20//

️️️️️️

[/color]

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-03-10, 01:50

Csipet-csapat

Szerintem, én jelenleg jobban izgulok mint a többiek összesen. De remekül leplezem! A hajnali róka tökéletesen megtette a levezető hatását és senki nem volt tanúja sem...
Tomcat adatait, akár a többiekét az elején felvettem az egészségügyi kórlapjára és a rutinkört az orvosiban nála is lefuttattam: vérnyomás, tüdőkapacitás, állóképesség és hasonló általános adatok, érzékenységekre vonatkozó kérdések, betegségek, allergiák, függőségek, egyebek...
Aztán jött egy jó kör Sif úrhölgyel és Lizzel. Mint az kiderült a csapatban ketten is vannak akik sebezhetetlenek! Én meg csak pilláztam és miután maguk elmondták a tapasztalatokat meg észrevételeket, meg eddigi tudásukat a képességgel kapcsolatban, utána seftében az összes szakirodalomra rámentem ami a témával foglalkozik, Stanssonon keresztül amilyen gyorsan csak lehetett!
Továbbá Morticiának össze állítottam egy valamivel jobb alapanyagokból álló gyógyszer kombót. Kivéve belőlük a kemikáliákat és a fölösleges hatóanyagokat. Amikor volt rá ideje, tüzetesen át is beszéltem vele, mi mire és miért lett cserélve. Hatását tekintve mind maradt a régi, csak ezeket könnyebb elő állítani és beszerezni is a hozzá valókat. Kisebb a kockázati esély és a mellékhatásokat is célom volt minimalizálni. Elvégre a mellékhatás mellékhatásának kezelése, csak tüneti kezelés marad. Amennyire engedte, kicsit mélyebbre mentem a témában és aszerint jártam el.
Még tovább menve pedig tartottam magamat ahhoz, hogy biztosítom számára az emberi vért, főleg így közvetlen bevetés előtt. Továbbra sem okoz gondot vérbankoskodni. Legalább én is odafigyelek jóval jóval jobban magamra. Elvégre nem járja, ha már felajánlottam, hogy valami szemetet csapoljak neki.
Sidney-vel, mivel teljesen bele vetette magát az edzésbe, mikor épp beszélni akartam vele, vagy valami eszembe jutott gyakorlatok közben kerestem meg és vicces volt ugyan vele tartani a tempót, meg lényegesen hamarabb ki is fáradtam, de a válaszokért cserébe hajlandó voltam mellette kihozni a maximumot magamból, így legalább én sem löttyedtem vagy puhultam el, sőt szükség is volt rá, hogy felvegyem a versenyzők tempóját és a Chrisféle edzéseken is részt vettem. Hiszen ha élesben be kell mennem valakiért, teljesen mindegy hogy többed magammal, akkor ott kő kövön nem marad.
Most gyakorlatilag fel alá járkálok és akár egy izgatott kutya séta előtt, toporgok hol a pályát szemlélve, hol a gyógyítók sátrát fixírozva. Nem is értem, hogy képesek a legtöbben úgy ücsörögni a sátorban, hogy a csapatuk közben kint készülődik...
Végül eljön a pillanat mikor minden megindul. Én maradok a pálya szélén. Figyelnem kell Sidney-re és ha valami történik vele, hozzá kifejezetten elsőként kell odaérnem!
Danyvel végül is szívesen diskurálok ameddig konkrétan el nem kezdődik bármi, de érezhetően, az agyam most a többiek közül forog, persze azért vevő vagyok egy két poénra és mikor az újabb pacsizás jön, magam is kiveszem a részemet belőle.
- Győzni fogunk! - mondok csak ennyit, majd az edzőhöz fordulok és komolyan nézek rá egy hosszabb pillanatra. Nem titkoltan, őt is csekkolom. Ahogy ha olyan volt, edzések alatt is tettem. Másfelől ha van bármi instrukciója felém akkor azt még most megadhatja, hiszen én a versenyzőkkel együtt fogok haladni, csak épp a pálya szélén, az én feladatomnak ez a része nem lesz nehéz. Főleg, hogy ott még lehet hoppanálni. Pályán belül már elvileg nem.

♫ Zene ♫

️️️️️️️️️

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-03-10, 00:50

Team above all

Zene ❥
Ruci ❥

>Minden ember egy könyv ezernyi oldallal, és minden oldalon rejlik egy kijavíthatatlan igazság.<

Igyekeztem tartani a lelket Chrisben és ha épp nem ő akkor én hajtottam a futókat. Az előző táncos számot tekintve nagyon belelendültem a dirigálásba amúgy is! Noha itt kifejezetten tartottam magamat Chris ütemtervéhez és nem magyaráztam át, vagy külön bele bármibe is.
Amit felépített, azt szépen megtámogattam, ha pedig jutott idő lógtam vele kicsit. Tudom, hogy Dany miatt kissé kiakadt és ezt szerettem volna oldani. Egyrészt. Másfelől meg kedvenc unokatesómnak nincs az az idő, hogy ne járnék szívesen a kedvében, valami kis aprósággal.
Jó elismerem! Most talán kicsit túlzásba estem és többet legyeskedtem körülötte mint amire igénye lett volna és még azt is elismerem, talán kicsit túl toltam a varázslények iránti érdeklődésemet is csak a kedvéért és lehet, feltűnően olyasmikről faggattam, amikről előtte nem tettem. És lehet az sem volt a legbölcsebb a részemről, hogy megígértem; verseny után vele tartok a legközelebbi vadlesre, sőt bedobtam, hogy akár még a csapdát is segítek össze rakni, úgy is panaszkodott, hogy a legtöbb semmit nem ér, és teljesen alkalmatlan ha átszállításra kerülne a sor.
És nehogy azt gondolja bárki, hogy ilyesmikre akárki kedvéért hajlandó vagyok! Nem ez jelenleg csak és kizárólag Chrisnek szól!
Sejtettem, hogy a következő számban nem fogok részt venni, ez valami női hatodik érzék volt, legalábbis, hogy másképp leszek fontos szereplője az eseményeknek, így este pont volt még időm és energiám kifesteni a körmeimet! Ha hiszitek, ha nem ez egy fontos pont!
Ma itt vagyunk, mindenkiben érezhetően egyre mélyül a versenydrukk, és még egy új csapattagot is kaptunk akire igazából pont nem jutott időm Dany, Chris és a húgom mellett! Mert hogy igen, Lizzyre is kicsit rácuppantam így az utóbbi pár napban. Mindenképpen éreztetni akartam vele, hogy bízom benne, a többiekben és magamban is és támogatom, ötleteltem is vele, és átbeszéltem vele egy két dolgot azt figyelembe véve, mi is fér még bele a keretbe a versenyszám ránk eső részét tekintve. Magam is az egyncuccban feszítek, bár én nem bírtam ki és az idő alatt egy kicsit átszabtam, hogy valamivel nőiesebb vonala legyen.
A többiek kezére magam is bedobom a csülkömet és sok szerencsét kívánok mindnekinek! Magamhoz képest a mai napon igencsak szótlan voltam.
Lizzy hozzánk intézett szavaira pedig csak bólintok komolyan elszántan csillogó szemekkel!

You should see me in a crown
I'm gonna run the city of nothing

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-03-07, 21:30

Átkozás & Chris

Ha esetleg veszít az ember, hát veszít. Nem lehet mindig nyerni. De mindig jön egy másik verseny, amit meg lehet nyerni, és meg is kell!

Egy icpicit elvesztettem a motivációm, amikor kidobta a gép - azaz Sidney végül is -, hogy egy futós számban nem futhatok. Kicsit olyan, mintha letörték volna a szárnyaimat, mert a kviddicses bukásom után nagyon meg akartam mutatni, hogy mit tudok. Persze a táncolást úgy lenyomtam, hogy csak pislogtak, de az megint más. Legalább a srácok felkészítésében segítettem, egy alapszinten mindenkinek, aztán aki amennyit rá akart szánni az életéből. A kis vörös például extrém lelkesnek tűnt és hozzá képest meglepően alázatosnak, esküszöm néha még azon se lepődtem volna meg, ha sensei-nek hív, vagy ilyesmi. Mikor felém pillant ál-fontoskodva megköszörülöm a torkom aztán megszólalok.
- Oké, akkor ahogy megbeszéltük. Bemelegítés, légzés, egyensúly, fürgeség és fejben mindig fókuszáljatok a célra. Ja, és a lábatok elé! - dobom be a magamét is, ha már futtattam néhányszor a bandát az elmúlt napokban.
Lizzynek biccentek az utolsó helyre, igazából egészen szimpatikus a dolog, bár őszintén remélem, hogy a csapat még előtte lyukasra átkozza a seggüket a nyavalyásoknak. Jó, oké, valójában semmi bajom a drága Mehikóval, a burrito életmentő tud lenni, ahogy a taco kedd is a suliban.
Rajtam van az egyenhacuka, hiába nem futok, de azért legyen meg a feeling. Egészen bírom is a cuccot, kiemeli a szemem színét, meg ilyesmi. Ha vége van a csapatmegbeszélésnek, akkor a futók úgy is lemennek, mi meg az átkosokkal a mi helyünkre gyűlünk. Kíváncsi vagyok az egészre, hogy még is milyen akadályok lesznek, vagy tényleg csak gátfutás azzal, hogy záporoznak az átkok? Mondjuk így is izgalmas, meg minden, de jobban tetszene, ha valami extrém terepen szenvednének végig. Mármint, én jobban élvezném futóként, a tényleges futók persze lehet, hogy kinyírnának, ha hangosan kimondanám ezt az ötletet.
Néha kipislogok azért, hogy ezúttal a franciák hol foglalnak helyet, hiszen még élénken él bennem Annabelle figyelmeztetése, és annak a kiscsajnak a képe is, aki lepattant rólam, mikor Sidney és Morticia után mentem az eredményhirdetés után.

made by

Ha esetleg veszít az ember, hát veszít. Nem lehet mindig nyerni.
De mindig jön egy másik verseny, amit meg lehet nyerni, és meg is kell!

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs 2019-03-06, 16:18

Dany & A szurkolás

Eljött a harmadik meccsünk. A Mexikó ellen. Ezúttal én kimaradtam a szórásból. Nem futok, és nem is átkozok. Igazából egyáltalán nem bánom, hogy így van. Jó lesz most egy kicsit a másik oldalon lenni. Csak szurkolni.
Igazából egész nap próbáltam a magam módján lelkesíteni a csapatot. Most muszáj lesz nyerni, ha tovább akarunk jutni, és nagyon szeretném, ha jól sikerülne a mai nap. Aki igényli, azzal lepacsizok, és vagy mondok valami lelkesítőt, aki meg nem igényli ezt, azt inkább hagyom, had készüljön a mag a módján a versenyre.
Lényegében most a meccs előtt Codyt boldogítom, és faggatom, hogy szerinte milyen esélyeink vannak?
Na meg amikor az edző mindenkit odahív akkor én is odamegyek természetesen, és a többiekére teszem a kezem. Bár ma nem játszom, de szörnyen lelkes vagyok, és ez az ábrázatomon is látszik.

ϟ Hajrá Csapat! ϟ

Tárgy: Re: VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs

» VMS - Írország vs. Anglia, 1. csoportmeccs
» VMS - Norvégia vs. Anglia, 2. csoportmeccs
» VMS nyolcaddöntők - Anglia vs. USA
» Bristol, Anglia
» VMS Döntő -Anglia vs. Dél-Afrika (lefújva?)