VMS - Anglia vs. Mexikó, 3. csoportmeccs

Bólintok neki. - Sietek. - biztosítom egy bátorító mosollyal. Elsietek vízért. Vissza érve látom, hogy kiütötte a fáradtság kicsit leülök mellé. Nem gondoltam át. Ha valaki részeg, és dög fáradt, addig van csak ébren, ameddig a két lábán áll. Ha leült... Onnantól k.o. Bele gondolok mennyi minden történt ma.. És csak úgy zsong a fejem. Pilledten pislogok egyet, majd inkább bele iszom a vízbe amit hoztam, két kortyot csak, hogy kicsit magamhoz térjek... Nem sok sikerrel.
Két mondat cseng a fejemben elcseszett módon.
"Maradj velem"
"Csak siess vissza.."
Aztán a fickó szavai kísértenek meg, de inkább felállok és úgy döntök... Haza viszem magunkat.

Chris az ágy egyik felén ébredhet, talán a zuhanyzás zajaira talán másra. Mindenesetre a felőle eső éjjeli szekrényen egy nagy palack víz, meg másnaposságra jó lötty várja egy shakerben, mellé biggyesztve egy cetlin annyival, hogy "Idd meg!"

Azért menet közben csak eszembe jut, főleg mikor felhúzza a kezét és magának szorítja el. Kivezetem a tömegből, a szemek elől a társaság ugyanott van ahol volt, nem igazán jönnek oda vagy ajánlkoznak segíteni, holott egyértelműen premier plánba nézték végig, amire kicsit felkapom a vizet magamban, de hamar belátom, van annál fontosabb is, mint félvadidegeneket számon kérni miért csak ülnek és néznek behúzott farokkal.
Amint kijjebb értünk az emberek gyűrűjéből - Had nézzem!~ egy pillantást vetek rá, kezembe fogom Chris kezét és rákoncentrálva meggyógyítom. Mivel ittas állapotban vagyok, nem sikerül nyom nélkül eltüntetnem a vágást és a kezére folyt vére alatt egy vékony rózsaszínes heg marad, de legalább már nem áll fenn a veszélye sem a fertőzésnek sem az elvérzésnek.
Leültetem valahova az egyik kis asztalhoz és mikor meghallom a bocsánatkérését elé lépve az ép karjának vállára fogok, félguggolásba ereszkedem, hogy nagyjából egy vonalba ereszkedjem vele. - Hé hé hé! Eszedbe ne jusson hibáztatnod magadat! - eleresztem, de maradok úgy, szemben vele. - Én vagyok aki bocsánatkéréssel tartozom! Nagyon is tisztában vagyok mit tud kiváltani az emberekből ha.. szabadabban szeret valaki, mint a nagy többség... Ha egy kicsit is észnél vagyok, akkor nem teszlek ki ennek az egésznek, csak simán jól érezzük magunkat... - borzasztó, hogy a társadalmi félszt, ami bennem is bennem van, rám is hatással van, így öltöm szavakba. Minden bizonnyal csak rontok a helyzeten... - Hozok vizet! Aztán.. kitaláljuk hogyan tovább jó? - közlöm, hiszen nincs most nálam semmi. Egyben emlékeztetem is magamat, hogy ezentúl kötelező jelleggel, kell hogy legyen. És lényegében el is indulok vízért, ha csak Chris vissza nem tart. Ki tudja, hogy mire vissza érek a vízzel, egyáltalán itt lesz-e még, vagy végképp besokall és inkább lelép...

Szenny, természetellenes, beteg ect. ect. sok mindennel találkoztam már.
Hamar félre leszek tolva ami pillanatra meglep és majdnem sikerül az egyensúlyomat is elveszteni, ahogy Chrisnek a fejét. Simán behúz a fickónak, és a marék csont az marék csont. Valószínűleg nem számított rá, hogy ilyesmi érheti két kis f**p**tól, mert úgy bicsaklik hátra a feje, mintha nem is lenne rommá feszülve az idegtől. Na jó el kell ismernem... a második szőke herceg pillanatot is elnyerte. Egy harcias szőke herceg pillanat ugyan de... Cody.. mondd mennyit ittál?
- Adja az ég, hogy az ilyennek soha ne legyen gyereke! - közlöm vissza találva a hangomhoz így Chris ütése után. Meg is tántorodott, így valamivel távolabb került tőlünk, sajnálatos módon talpon maradt és az üveg miatt inkább távolodnak az emberek tőle, mintsemközbe avatkozzanak. A másik felének fel se tűnik mi történik. Hiszen... ez egy fesztivál. Az emberek ide szórakozni jönnek, nem tömegverekedésbe keveredni.
Chris karjáról az öklére folyva hamarosan vér kezd csöpögni, mire pillanatra össze zavarodom de újra az üvegre nézve, látom, hogy az is véres... Azt hiszem kimaradt egy pillanat valahol. És hogy őszinte legyek bennem is elpattan valami. És ezzel együtt az üveg is szétpattan a kezében a fickónak, kellően szét is vágva azt. Így mielőtt jobban egymásnak mehetnének, hamar a saját kezére terelődik a figyelme, én meg elkapom Chris karját. Nem durván, de kellően határozottan, ha kell szembe is állok vele, hogy vissza fogjam. A fickóra már nem is figyelek.
- Menjünk innen! Kérlek! - nincs bennem félelem, legfeljebb őt féltem. A csók... amit egész idő alatt kerülgettem, most ennek az egész szarságnak köszönhetően jelentéktelenné töpörödik és csak mint a szituáció katalizátorja raktározódik el... El kell látni a karját! Hirtelen arról is megfelejtkezem hogy gyógyító képesség birtokában vagyok... Hát igen; az alkohol.

Hozzám képest mindenképpen ártatlan mint a friss hó. Hála az égnek semmi nem jut eszembe a tél-tavasz dereka tájáról, Quinn előtti Varjas mélyzuhanásom időszakáról. Őszinte örömömre.
Hiába van bennem a világ felé egy visszafogott tartás... sajnos akkora ribanc vagyok amekkorát a világ már régen látott.. Vicces mennyire ellentétesek vagyunk bizonyos szempontokból.
- Egy kicsit - ismerem el, és akaratlanul is beharapom az alsóajkam a mosoly közepette, szerencsére nem túl látványos és épp csak egy pillanat.
Aztán eljön a pillanat amikor kezd kicsúszni az irányítás a kezeim közül, hála a marha alacsony alkoholtoleranciámnak és kissé pilledten csak annyit mondok neki - Maradj velem!~ miután kimondtam felcsattan valami újabb zene és biztosan nem lehetett volna hallani, ha nem holtidőben mondom ki. Aztán minden álomszerűvé válik.
A kezeim, a vallairól, kétoldalt felkúsznak a nyakán, inkább a tarkóján épp csak hozzá érve a bőréhez. Tenyerembe fogom a koponyáját, hüvelykujjaimmal a fülcimpáin simítok végig. Az egész mozdulat olyan könnyed, mintha valami áldást tartanék, közben egyre közelebb kerülök hozzá, míg végül meg nem csókolom.
Remélem, hogy mindez csak a fejemben zajlott le, és mire újra kinyitom a szemeimet, ugyanott állunk egymással szemben, semmit nem tettem... és vissza térhetünk a bulizáshoz...

Nem is gondolom át olyan nagyon, hogy kellemetlen lány szerepet táncolni, inkább csak sose csináltam és nem tudom, hogy hogyan is kell lépni, viselkedni, így én is inkább elviccelem, csak én lámaságból.
Felnevetek a válaszán, bár az az igazság, hogy elméletben két külön csapatban kéne játszanunk, hogy háborúban állhassunk, erre én vagyok a kapitánya? Na, de mindegy, nem kell ezt annyira átgondolni, mélyen belemenni, nem azért isszuk a piákat!
Az utolsó mozdulatnál magamhoz húzom, a zenének vége, így, hogy az ő kezei vannak rajtam, semmi problémám nincsen, a kezeimet leengedem a derekára és kicsit vigyorogva válaszolok.
- Csak Freud-i elszólás bizonyára. - nevetek fel, szórakozottan, pedig igazából semmi közöm nincsen semmiféle swinger klubhoz. Akármennyire lazázok és mutatom a mindenbele srácot, olyan ártatlan vagyok mint a hó. Na jó, annyira azért nem, de eszembe se jutna párt váltani, többen csinálni, orgiázni, semmi ilyen elmebetegség. Mármint másnak ha ez kell, legyen, de nekem nem, legalább is eddig semmi ilyenre nem tapasztaltam ingert.
Nem húzom el a fejemet, amikor beletúr a hajamba, bár eléggé furcsán érzem magam tőle, egy kis bizsergés szalad végig a tarkómon, ha eddig még nem lettem volna eléggé kába az ugrálástól és a piáktól.
- Azzal nem lesz baj, bár azt hiszem elég nagy az ellentáborod, gondolom kész káosz. - mosolygok rá, miközben bevillan, hogy anyám éppen az ellenkezőjét szokta szajkózni, hogy mindig fésüljem meg a hajam, ha már ilyen hosszúra hagytam. Szíve szerint álmomban letolná nullással. Jó, oké, túloztam, de nincsen elragadtatva a félhosszú haj és bőrdzsekis stílustól. Nem tart sokáig, ahogy így állunk, még is minden másodperccel egyre furcsább lesz, így újra megszólalok. - Maradjunk vagy menjünk vissza a többiekhez? - kérdezem, mert nem tudom, hogy az ő állóképessége hogy áll.

Az hogy ki a lány és ki a fiú, vagy van-e egyáltalán ennek jelentősége, ebben a szűk értelmezésben az jelenleg aligha lényeges a többit meg had fedje jótékony homály. Ha kell, úgy is előkerül a téma.. Vagy nem mert nem lesz idő beszélgetni... Vagy azért nem, mert közünk nem lesz soha olyasmihez, hogy ez elő kerüljön.
Örülök, hogy teljesen hülyék vagyunk. Megnyugvással tölt el.
Azért én se veszem olyan komolyan mikor átveszem kis időre a vezető szerepét. Egyrészt, pont azért, mert nem is tudnám jelenleg véresen komolyan venni, nem is vagyunk azon a szinten.. mint pl Gill, másfelől érzékelem Chris elbizonytalanodását és nem akarom bele tolni valamibe, ami számára kényelmetlen. Mikor ő vezet is magától jönnek a mozdulatok, láthatóan engem nem hoz zavarba egyik oldalra kerülés sem, mindkettőnél megtartom a könnyed magabiztosságomat, nem hagyom elveszni, ahogy ő sem engem. Számomra ez csak játék, semmi tényleges verseny vagy a másik ledominálása, fölé kerekedés. Az önkifejezés címkéjét sem aggatnám rá a magam számára, legfeljebb annyiban, hogy ha jó kedvem van, és van zene a háttérben, ja, hajlamos vagyok ellötyögni rá józanul is, élvezni az életet.
Úgy érzem mindketten inkább valahogy így tekinthetünk erre.
Arra, mikor azt mondja a csatát elvesztette, de a háború még hátra van csak vigyorgok egyet játékos szemtelenséggel.
- Várjuk az ostromparancsot kapitány! - kekeckedek vele, de érezhetően nem cukkolom vagy genyózok, csak ökörködöm. Mondjuk azt el kell ismernem, hogy volt némi flört a fejemen, mikor kimondtam amit... De túl vagyok azon, hogy ezen fennakadjak!
A tömeg miatt nem kell aggódni, minket is letaposnak valószínűleg nem csak mi őket. Sokan tolják hasonlóan hozzánk és mivel rendezetlenül állnak a legtöbben, elkerülhetetlen itt ott némi súrlódás, persze mindenki igyekszik elég helyet hagyni a másiknak amennyire lehet ettől függetlenül, így szerencsére azért egymásnak ütközések nincsenek belőle. Legalábbis nem annyi és nem mi.
A kísérlet sikerrel jár és sikerül oda húznia magához, gyakorlatilag, nem szakítottam meg a mozdulatot, ahogy véget ért a szám, hanem rövidre fogva, de befejeztem. Lazán kinyújtva támasztom a karjaimat a vállaira, így kézfejeim túlnyúlva széles vonalain hetykén lógnak a hátára.
Arcomon mosoly, a szemeim csillognak, mindketten lihegünk, pihegünk.
Az ötletére felnevetek, és sokatmondóan nézek rá, egy téveszthetetlen vigyorral a fejemen egy kicsit közelebb hajolva kibukik belőlem a vissza kérdezés. - Swinger klubbot mi...? - aztán...ha csak le nem ráz magáról a kezeim ott maradnak ahol vannak, bár kicsit kihajoltam a képéből így az összkép is elém tárul. Nézek rá egy kicsit hosszabban. - Ha kérhetek valamit; soha ne fésülködj meg!~ közlöm vele, aztán ha hagyja a hajába borzolok/inkább túrok a füle környékén, akarva akaratlanul érintve valamennyire a fülét. Ráfoghatjuk, hogy csak igazítottam rajta egy fél mozdulattal. Ha le nem ráz vagy el nem hátrál továbbra sem, maradok ahogy voltam. Cseppet sem érzem magamat lehiggadva.. Sőt.. Érzem, hogy valami hülyeségre készülök.. Remélem hamar újra indul valami zene!

Van rajtam is izomzat, bár mivel én legfeljebb betegeket mozgatok, gyakran inkább varázslattal, ami lényegesen stabilabb és biztonságosabb, avagy csak nonstop ugrálok és rohangálok fel alá a Varjúban meg italos kartonokat, rekeszeket mozgatok, meg most nagyrészt mindenben részt veszek, ami a többieknek is kijut, így lényegesen csekélyebb és másabb jellegű izomzatot sikerült "növesztenem" mint Chrisnek, aki jóbára puszta kézzel birkózik meg egy egy bestiával. Egy magasnak viszont történetesen teljesen egy magasak vagyunk. Két nyurga srác, akik mondhatni jelenleg a világon a legjobban érzik magukat egymás társaságában. Passzolgatjuk a reflektorfényt aztán ki tudja mennyi idő múlva kisebb meglepetés ér amikor megfogja a kezeimet és innentől páros táncban toljuk tovább. Minden meglepetésem ellenére, megakadás nélkül veszem fel a ritmusát és mikor kipörget, teljesen veszem a lapot a szándékára, bár az alkoholszint az adrenalinnal együtt pezseg bennem így nem teljesen egy olyan kipörgést kap mint amire számítana. Kicsit jobban elengedem magamat és látványosan megcsillogtatom, nálam hogy fest mikor fullba tolom a kretént egy primabalerina és egy striptáncos fúziójában vegyítve. Ezt követően azonban nem pörgök vissza, hanem őt invitálom erre egy gavallér mozdulattal. Remélem ő is veszi a lapot. Ha netán a koordinációja már neki se lenne teljesen olyan mint kéne, simán össze csattan a kis kutyatestünk amire felőlem egy őszinte röhögés jön csak és talán kicsit közvetlenebbül össze karolva igyekszem tartani, többek között magamat is. Már rég beljebb keveredtünk a tömegbe, nekem pedig erről teljesen sikerül megfelejtkeznem.
A zene tovább visz minket és talán sikerül vissza találnunk ahhoz az összhanghoz, legalább egy újabb kipörgetős, ökörködős össze kapaszkodásig...

June kellően energiabomba, hogy tartsa a lépést, bár azért a nagyon poénra vett elemeknél már inkább csak nevet és ujjongva tapsol és adja a lovat a srác alá.
Chriss fullba tolja a kretént amit nehéz lenne kizárnom a perifériámból és bizony beszélgetés közben amikor vadul magamba nyelek egy egy harsány kevésbé elegáns ám annál jobb ízű felnevetést, és csupán konszolidált vigyorban csapódik ki, az nem épp beszélgető partnerem sziporkázó témáinak számlájára írható fel, hanem Chrisnek a háttérben. Mondhatni lenyűgöz a háttértánca.
Inkább kihagyom akármi is legyen a srác szándéka, napi rutin feladatot képez a Varjúban az emberek lekoptatása, így itt is csúnya lenne, ha kudarcot vallanék.
A tömegen átkúszva elérve őket lekérem Christ. Én pont úgy állok, hogy látom a szemem sarkából Junet, aki Chris a reakciója miatt kicsit elkavarodik és nem érti a helyzetet, vagy legalábbis még hangos feldolgozás alatt áll nála. Annyira igazából nem is foglalkoztat...
- Az egy jó kör volt! Kihívás elfogadva! - válaszolok neki egy jókedvű cinkos vigyorral és csak úgy csillognak a szemeim!
És van egy olyan érzésem, hogy az eddigi kreténkedés és önfeledt ökörködés után June-t is fogják meglepetések érni, meg engem is.
Egész estéket toltam végig ugrálva, táncolva, nem egyszer ellopva magam is a showt a pulton belül, a szimpadi előadóktól. Lássuk mire megyünk egymással!
Nem tudom miért, vagy hogyan, de Chrissel egyszerre sikerül a ritmusba és a zenébe lépnem. Éljen az utcai tánc, break-dance és ribanckodás nélkül, electro- swing és szabad módban! Így, hogy nem kötnek koreográfiák és valami egészen más a cél is, mint egy világkupa, lényegesen lazább, rugalmasabb a mozgásom és van bennem valami plusz. Az hogy sikerül tükörben mozognunk túlzás, és valószínűleg esélytelen, de ahogy érzékelem, kellően össze hangoltuk tök véletlen amit lehetett.
Chris bármikor lecsaphatja a labdát, én pedig bármikor vissza csaphatom és ebben ez a szép! Meg.. a tánc jöjjön szívből. Érzem, hogy elönti valami kellemes a mellkasomat és meg sem próbálom vissza fogni. Had terjedjen szét! Had vigye a mozdulataimat.
Meghalnék, ha most keringőzni kellene.

Még ha masszívan ömlene is belőlem a szivárvány aura, csillámot pislognék és Scissor Sisters csendülne fel ahol csak felbukkanok az sem érdekelne jelenleg. Az tényleg egy szőke herceg pillanat volt úgyhogy csak rábólintok párszor megerősítésképp. Az ilyeneket pedig érdemes az ember emlékezetébe vésni.
Még hatás alatt állok, So- June pedig megelőz minden teketóriázát és már viszi is kézen fogva a hercegemet! Egy vigyorral emelem rájuk a poharamat, holott fellángol bennem valami.
A srác nagyon előzékenyen kifizeti a saját részét, majd igyekszik kicsalni belőlem egy újabb össze mosolygást és a versenyt hozza szóba újra. Igyekszem figyelni esküszöm, de egy szó nem jut el hozzám... Csak amikor látom a tekintetén, hogy valami reakció vagy válasz végett rám néz hümmenek egyet és bár a mondandója nem jutott el a hanglejtése bizonyos mértékig igen, úgyhogy ahhoz igazítva válaszolok valami nagyon rövid.. nagyon diplomatikusat, amivel igazából, semmi nem derül ki a valódi véleményemről. De láthatóan nem igazán zavarja a srácot.
Ahogy haladnak előre a pillanatok és az események homlokon csókol a felismerés, hogy Chris felé ez az egész nem új keletű de még csak nem is az alkohol hozta ki! Amikor a táncolós versenyszám volt, akkor lett felkenve ez a kereszt! Azóta lappangva nagyon békésen semmi nem történt ami reakciót válthatott volna ki... de ennek azt hiszem itt lett vége!
Beszélgető partnerem elkapja a pillantásomat, és lehelet finoman a mosdók irányába biccent. Fogalmam sincs mikor vagy hol terelődött arra a téma...  De ekkor elkapom So-June csalódott tekintetét felénk... realizálódik, hogy itt is van ám csapatmunka! De nem eszik olyan forrón a kását! - Mmm szerintem nem én vagyok a ma esti embered!~Megjutalmazom hát a srácot egy mosollyal és egy páros kézzel imitált heartshottal. Aztán a pároshoz lépek és lekérem Christ. Azt mondtam neki, érdemes érte küzdeni és ezt így is gondolom.
- Mit szólsz ha áttáncoljuk magunkat a holnapba? ..Vagy az az utánba? - lényegesen könnyedebb vagyok mint eddig, nem is nyomulok, de nem is lehet már pusztán haverinak venni a keringőre hívásomat. Legalábbis az előzmények fényében már aligha.... És talán kedvünkre, vagy épp nem, felcsendül egy kis electo-swing.

Észre veszem, hogy valami bántja, bár nem tuodm hirtelen eldönteni miből vonom le a következtetést, talán csak élesítve van az empátia mérőm. Viszont nem most a hangzavar közepén hozom fel, meg kezdem kérdezgetni, ahogy ő is holnapra halasztja a házak sztoriját. Nem is baj!
- Ugyan! Maximum röhögünk egy jót! Úgyse volt még eltörve az orrom. ~ közlöm vidáman, hogy ha valóban pofára estem volna se lenne baj. Bár nem is vágyam eltörni az azért látszik rajtam. Kicsit közelebb hajolok, hogy ne kelljen kiabálni. Az én hangom is kezdi feladni.
- Dee.. Értékes pillanatot adtál vele. Azon kívül is, hogy nem nyaltam fel a földet. - valami miatt tudatni akartam vele... remélem nem veszi rossz néven és nem érti félre. Van mögöttes töltete, de semmi rejtett rész nincs benne.
Az említett úriemberekre pillantok és magam is jobbnak látom odébb állni. Vissza a társasághoz. Menet közben még vissza fordulok mikor meghallom a válaszát, de inkább mellé lépek ezáltal és nem előtte toppanok meg.
- Ugye most viccelsz velem?! Hogy a viharba ne érné meg küzdeni érted! - aztán a fel vázolt jelenetre csak vigyorgok egyet - Benne vagyok. De ha nem gond, bikinit nem húzok. - azt meghagynám So-June-nak. Az pedig, hogy a kérdést vissza fordítottam, csupán annak szólt, érdekel a véleménye és az, hogy ő mit akar. Másfelől... Chris felé valamiért nem tudok olyan egyértelmű magabiztossággal közeledni. Puhatolozok és be vagyok tojva... Olyan "nem akarom elrontani" érzéssel.
Nem csak egy srác egy bárból akivel soha többé nem fogok találkozni..

- Na várj odaát melyikhez mit tulajdonítanak? - lám tessék valami amit még én sem tudok. - Mondjuk az ittenieket is csak azért jegyzi meg az ember, mert egy kicsit túltolják a saktulyázást és minden évben a beosztási ceremóniánál a Teszlek Süveg elregéli az összes házhoz társított tulajdonságát... - a hangomból is érezhető, hogy már a könyökömön folyik az összes versike, de megkímélem attól, hogy neki álljak elszavalgatni ha csak nem kéri. De nem fogja.
Hallgatom és megmosolygom, őszinte széles mosoly. - Ez tök király! Valakinek normálisnak is kell lennie. - nem érzem egy hangyányit sem, hogy bárkinek is pont azt kéne szégyellnie, hogy a szülei, vagy a rokonai egyszerűek és nagyszerűek. Hiszen.. ez lenne a normális? - Ebből kéne többnek lennie! ~ ismerem el egyszerűen, derűsen. Nem lohasztott le a téma. Kifejezetten örülök, hogy Chrisnek nem kellett ilyenekkel találkoznia.
- Ú! Te erről biztosan hallottál! Nem nagy cucc, de valahol komikus. Bár lehet csak nekem szar a humorom... - darálom aztán lassabb tempót váltva lényegre térek - A varázslényekről jutott eszembe akiket távol tartanak a mugliktól; Pár éve lejött egy cikk, hogy Arizona környékén kertitörpék teszik tönkre a gazdák tejét, mert az eladni kívánt hordókba hugyoznak. Nagyon sok panasz érkezett mire kiderült mi a probléma... - vágok egy fintort és a fejemet is megcsóválom, de látszik, hogy poénra veszem. Aztán inkább kérdezek. - Amúgy olyan varázslényekre gondolsz, amiket azért tartanak távol, mert veszélyesek, vagy... csak bosszantóak? Vagy pont a muglik jelentik rájuk nézve ugyanezeket? - érdeklődöm kíváncsian ártatlan kérdések, előítélettől mentesek.
Arra, hogy a nazghulokat "kinézte" magának csak vigyorgok egyet. - Igazából egész jópofák. A szemük mondjuk elég ijesztő, de cserébe olyan puhák mindenütt mint a rendes lovaknak az orra... - tűnődöm el és szinte látszik a csillogás a tekintetemben, hogy ezt például kifejezetten aranyosnak, kedvesnek találom azokon az egyébként elég rémisztő lényeken. Hát... nem telne sokba, hogy állatbuzi is legyek.. Ez Chrisnek elég egyértelmű lehet.
Nem igazán tűnök úgy, mint akit megviselne, hogy látja őket. Továbbá, ha a világ legrusnyább állatába; vagyis az emberbe szüntelen képes vagyok valami belső-külső szépséget, jóságot meglátni, állatokkal ugyan miért ne menne? Az meg hogy valójában a praxisom során elhalálozást még nem tapasztaltam, nem tudom vele megosztani, de nem is biztos, hogy olyasmit be akarnék közölni helyette, hogy amúgy valójában "Anyám lepuffantotta a kutyámat egy Adava-val mikor hat voltam.." és amiatt látom őket... Na mindegy.
- Csak szeretem magamat aktívan lefoglalni. - mondom örülve a fejemnek. Hát még annak, hogy valóban velem tartana! Arra pedig hogy mi jön még csak egy vigyorral közlöm - Amit akarunk!~ ez aztán a gáláns szöveg.. Bár komolyan gondoltam, kicsit mondjuk többet is gondolva mögé mint eddig. - A kérdés már csak az, hogy mit akarunk?~ ejtem el ártatlanul egy cinkos mosollyal. Hiszen... van egy olyan érzésem, hogy az alkohol és a tánc, meg a szórakozás, kikapcsolás valahol az első helyeken tolongna.
Aztán jön a dominó és én felkenődök mint egy bélyeg, csak kevésbé tapadok. Amikor elkap a derekamnál fogva, pillanatra jobban hozzá simulok a kelleténél, de igyekszem a tömeg hatásának álcázni vagy valami botlás eredményének. Aztán igyekszem kicsusszanni a tömeg és a szilárdan álló Chris közül, bár így is szűkösen leszünk és úgy is és fog kelleni az a váll védés. Az a pillanat mikor össze néztünk én valamivel lentebbről, épp annyi időre fogva is tartott. Az ajkaim épp csak elnyílásra mozdultak egy bent rekedt levegő végett. De most nem érzem hogy bármi kínos lenne, vagy az egész mellé társulna bármi. Nincsenek kínos pillanatok, és rá kell döbbennem, hogy rohadtul nem a "kínos" lenne a jellemzése az eddigi szerencsétlen feszengésemnek se. Hogy ez miért csak most csókol homlokon?!
Én estem ő elkapott... Pofon egyszerű. Jött és ment. Én estem ő elkapott.. Eszembe jut az a régi régi versem amikor a hídon mentem át. Talán mégis létezel...
Mikor sikerül kicsusszannom a tömeg és Chris közül csak megpaskolom kétoldalt a kulcsontjánál barátilag egy laza vigyorral a fejemen. Aztán valamiért ott is maradnak a kezeim még pár pillanatig. - Köszi!~ Már nem tudom hányadjára szedsz ki valami szorult helyzetből.- Arra amit mond csak tovább víve az ökörködést hozzá csapom, egy vállvonós kézfeltartással.
- Nem akartam mondani, de súlyos alkohol problémával küzdök! Most lebuktam. - lehorgasztom a fejemet mint aki elszégyellte magát. Majd a legkihívóbb játékos cinkos fejemmel nézek vissza, elkapva Chris szintén csibészes vigyorban úszó arcát élvezem egy kicsit a pillanatot. - Na hörpintsük fel azokat a feleseket és menjünk vissza! - közben odébb állhattunk, hogy ne kelljen kifejezetten a tömeget támasztania. Nem mintha nem menne neki a Nagyfal szerepe első osztályúan... Mikor a kezünkben vannak az rövidek csak vissza nézek rá egy röpke csin-csin erejéig - Ma még vár rád So- June. Bár nem állítom, hogy nem akad vetélytársra. - felöntöm a magamét majd kézbe veszem az egyik tálcát és el is indulok vele visszafelé, így hogy figyelek a tömegre, meglehetősen ügyesen lavírozok az emberek között. Közben pedig el sem hiszem, hogy azt mondtam amit. Pedig... teljes magabiztossággal esett ki a számon. És azt hiszem nem tudom megbánni sem.