2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A Roxfort All-star csapatának közös játékaira létrehozott helyszín, hogy soha ne akadjunk abba a problémába, hogy ahol játszanánk az éppen foglalt, ez csak a miénk és a helyszín játékonként változó.
Csapatkapitány: ?
Csapattagok: Hajtók: - Daniel Paisley, Sienna Parkin, Corvus Flint Terelők: - Roberto Maroni, Winifred Hill Őrző: - Elizabeth Ollivander Fogó: - Tori Seaver
Biccentek Siennanak egyetértően. - Hát.. nem véletlenül lépett előre öt ember a hétből.. Majdnem hat.. - az én szavaim is halkak, nem susmusolunk, de nem bánom, ha nem hall most mindenki. A kobold felbukkanására nézek egy jó nagyot. - Oké Corvus eladta a fél veséjét? A Brooks-okkal szerződésben álló koboldok munkáit még gyárlátogatáskor sem láthatja senki! - hüledezem kicsit. Tudom, hogy most próbálkozunk össze ügyeskedni vagy épp kontárkodni ezt-azt, de kétségkívül, ha Dany nem úgy helyezkedve figyeli a munkálatokat a kicsi labdákkal, akkor én is megállok a kirakós kezemben tartott darabjának utolsó lépéseivel és oda sasolok. - Ez nagyon szuper! - ismerem el egyszerűen lelkesen. Tiszta szemcukorka! - Köszönjük a segítséget! - mosolygok a koboldunkra. Bár a Gringotts-ban lévők határozottan olyanok a mugli születésűekkel, mintha bármikor leköphetnék őket, de most nem tartok feltétlenül ilyesmitől. Szerencsére nincs a homlokomra írva semmi.. Aztán eszembe jut valami! Nem is vagyok mugli születésű! Hahh! Nem mintha az ehhez kapcsolódó örömömet osztogathatnám. Inkább gyorsan befejezem amit megkezdtem és késznek nyilvánítom. Lizzy körbe jár a szütyővel és ha sorra jutok kíváncsian bele nyúlok én is! Ki nem hagynám. Közben van egy olyan sanda gyanúm, hogy amúgy a figuráink nem lenyúlható szuvenírek, hanem a kirakós részei. Amit most hogy így jobban megnézegetek Asket-hez fordulva felteszem a kérdést. - Asket, ez nem.. nem véletlenül az egyik szimulációs modell? - csak tippelek persze, de mintha azokhoz hasonlítana, amivel le lehet modellezni a meccseken használt stratégiákat... Természetesen tévedhetek is, de akkor majd kijavít a mester.
Én azért nem tartom teljesen meglepő fordulatnak, hogy a lányok "legoznak", vagy éppen hagyom, hogy Lizzy a a szütyővel mókoljon, miközben én inkább Roby mellé sorolok be. Mindig érdekelt az ilyesmi, szóval jelenleg maga a szabadtéri kovácsműhely sokkal jobban leköt, mint a "lamúrozás". Persze van, amit az ember a kviddics pályán kívül vagy. Más dolgokat meg a szobája ajtaján kívül tart. Egyszerűen csak jobb a dolgokat helyén kezelni. Jelenleg pedig elég lelkes vagyok. Persze vélhetőleg ez senkinek sem újdonság. Még Wini szavaira is csak egyetértően bólogatok. Sőt nem is értem, hogy én mért nem ebből a nézőpontból közelítettem meg a fejtörőt. - Köszi. - vigyorgok Robyra, és veszem át tőle a próbálkozást. Bár én azért tovább fülelek, hogy hallom-e még a morgást a saját probálkozásom közben. Azért amikor Roby felkiállt, és végül az Asket nevű kobold is előkerül, pislogok pár meglepettet. - Jól vagy tesó? - kérdezem azért még meg Robyt a lábáról, de valahogy elég szórakozottnak tűnik közben a fejem. Nem szándékozom kinevetni, de azért mégis elég komikus a helyzet. Persze meglehet másként látnám, ha Asket engem harapott volna meg. Amikor pedig a kobold labdák darabjait, és nagyobb részeket kéri, akkor szó nélkül szedem össze neki, és adom át. Közben azért valamiféle szájtátós bámulással figyelve a kobold munkáját. - Még sose láttam ilyesmit. - de tagadhatatlanul élvezem azt is hogy nézhetem. Amikor pedig Lizzy is megtalál a kis fekete szütyővel, vidáman nézek rá, és persze, hogy lelkesen kezdek turkálni benne. Kíváncsi vagyok, hogy mit rejt számomra a fekete zsákocska. Főként, hogy Lizzy elsőre eldugja a saját maga által megtalált meglepetést. Igazából számomra ez az egész feladat, olyan instant kis meglepetés játék. Talán én vagyok az egyetlen aki nem várja, hogy vége legyen?
Teljesen meglepődöm, amint Wini Sienna mellé lép be, Dany pedig hozzám, így nem tudok titkos szívszerelmemhez közel lenni. Ő sokkal jobban álcázza a kapcsolatunkat, mindig az aktuális feladatra fókuszál, én azonban túlságosan a szívem után megyek. Mindegy, lesz még időnk egymással foglalkozni, féltékenykedni viszont nem akarok a másik párosra, majd nálunk is kialakul. – A kirakósozás nem is volt rossz ötlet, valaki biztosan gyakorlottabb ebben. Tessék, csináld csak. – Engedem meg, hogy az unokatestvérem is próbálkozzon. – Bólogatok, de azért csak szolidan, vállat vonva, engem nem túlzottan zavar a morgás. A kirakós engem nem érintett meg, ezúttal is a fizikai erőt igyekeztem szem előtt tartani, úgyhogy lövésem sincsen, honnan jött most a többieknek ez az Asket. Valamelyik permanenen találták? – Putta Madonna! – Szisszenek fel a kályhához hasonlóan. Könny ugyan nem szökik a szememben, de megállok a mozdulatban, a nevetés belém fagy, a lábamhoz kapok, és dörzsölgetem a sajgó végtagot. Vészjósló tekintettel nézek körbe, de csak azért vagyok ilyen zord, hogy ne kezdjek el nyavajogni, de eléggé orvtámadásnak érzem, hogy valaki a semmiből így bántott. A megjelenő kobold láttán én is csúnyán nézek, és elbicegve mellette csak a kezébe nyomom, amit eddig sikerült összekalapálni, Sienna kap egy olyan pillantást, hogy csak miatta nem kenem fel a koboldot a falra matricának. Tudom, hogy mindig félti az adott helyzetet a vérmérsékletemtől, de egyrészt igyekszem magamat türtőztetni, másrészt azért átgondolandó, hogy engem félt, vagy hogy ne legyen galiba. Mert ha nem tud megbékélni a természetemmel, hát azzal nem tudok mit kezdeni. Inkább Elizabeth mellé bicegek, és könyékig belenyúlok a szütyőjébe. Fogalmam sincs róla, hogy a lány talált valamit, úgyhogy csak találomra turkálok. Remélhetőleg ez a próba lassan a végére ér, mert megint iszonyat hülyének éreztem magamat, s már a lábam is fáj. Nem is tudom, hogy hogy fogom majd a következő játékot lejátszani.
||music:Going order|| words: 430 || just for you ▲▼
Ha legilimentor lennék és Roby fejébe látnék, esélyesen azért elnevetném magam a gondolatai hallatán. Lamúrozás? Hol lát itt turbékoló galambpárokat? Szándékosan igyekszem nem úgy viszonyulni Danielhez a csapatban, mint a páromhoz, szóval nehezen lenne képes kiszúrni a dolgot. Együtt vagyunk és egyeseknek köszönhetően ezt mindenki is tudja, de én a kviddics alatt ignorálom eme tényt, méghozzá elég szépen, hiszen még Danielt is simán leszúrom, ha elbénázik valamit az edzések folyamán. Hálószobatitkok? Oké, itt esélyesen félreérthetett valamit... Vagyis nem, mert egy szót se ejtettem el ilyesmit illetően. Szóval, akadnak képtelen gondolatai bőven, bár ezt simán betudnám annak, hogy szimplán nem jön ki velünk és ilyen esetben az ember hajlamos minden egyes szó vagy mondat mögé mást látni, mint amit valójában takar. Winnie szavai hallatán azért csak a homlokomat ráncolom. Utálom a fejtörőket. Mi több, gyűlölöm. Azt hiszem, még lány létem ellenére is leginkább az erőmre hagyatkozom. A logika az ellenségem, hiszen képtelen vagyok egy feladatra koncentrálni és egy pont köré tömöríteni mindent. Egyszerűen nem megy. Még ha nagyjából meg is lenne a megoldás, a következő pillanatban ugrok egy nagyot gondolatban és a saját sikeremen felbuzdulva csak még extrémebb dolgokkal állok elő, ami nem minden esetben szerencsés. Az összefüggések pedig... Nagyon nincs tehetségem meglátni őket, csakis abban az esetben, ha majd kiszúrják a szemem, szóval az Asket szó hallatán nekem tényleg semmi, de semmi nem ugrik be az égegyadta világon és még a Corvus által adott segítő instrukcióval se kötöm össze, holott a hollóhátas lány számára mindez annyira nyilvánvaló... Hát igen, a süveg nem téved, mint szokták volt mondani. - Ez... szép volt - pillantok elismerően Sienna irányába, amint megjelenik a nem valami lelkes kobold. Érthető a csúnya nézés részéről, hiszen mi esélyesen csupán kontárok vagyunk ebben a mesterségben, szóval Roby voltaképp éppen "megerőszakolja" a szakmát. Képletesen szólva, természetesen. A kobold szavai hallatán azért engedelmesen átnyújtom számára a cikesz darabjait, majd irányul ismét minden figyelmem a fekete kis szütyőre. Nem is értem, mit keresek benne, amikor a kobold máris megjelent vagyis vége a játéknak, esélyesen mindent összerak, amit csak szükséges. Mégis, a kíváncsiság hajt és elég hamar meg is akadnak a kutakodó ujjaim valamiben, majd húzom ki azt kíváncsian. Egy röpke pillanatig csupán kíváncsian forgatom az ujjaim között, majd egy széles mosoly terül szét az arcomon: - Klassz! Köszi! - emelem fel azért a hangom, egyértelműen Corvusnak címezve a szavaimat, majd lépek oda a többiekhez, miután előlük elrejtettem a figurát. Nem bunkóságból, csak sejtem, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki afféle szuvenírt kapott: - Nem szeretnétek kipróbálni? Szerintem van nektek benne egy kis meglepetés - lövöm el a célzást egy tejbetökvigyorral a képemen, majd nyújtom át a zsákot annak, aki a legközelebb áll hozzám/a legnagyobb hajlandóságot mutatja arra, hogy érdekelné a dolog.
Igazság szerint úgy vélem, hogy ezt a feladatot nem lehet mindegyikünknek egyhelyre tömörülve megoldani, mert akkor mindig lenne valaki, aki osztja az észt és most kissé ezt is éreztem, ezért is örülök, amikor Winnie becsatlakozik mellém. Egy hálás mosollyal pillantok rá oldalt, és szívesen kirakózom tovább, amíg a többiek a kályhával próbálkoznak, csak akkor pillantok arra újra, amikor megjelenik a manó. - Nem biztos, hogy mindig mindent lehet együtt, főleg, ha valak irányító szerepet próbál felvenni. - mondom azért a szőke lánynak halkan, amikor besorol mellém és a csapatmunkáról beszél. Csak azért, mert most nincs itt a tényleges csapatkapitány, még mindig túl sok itt az erős személyiség ahhoz, hogy valaki osztogassa a feladatokat és megpróbálja átvenni Corvus helyét. Lehet, hogy én érzem rosszul, de mégis így vagyok vele, úgyhogy nem is megyek a kályha közelébe, teljesen jól el vagyok a kirakóssal, mint megoldással. A kobold is láthatóan segít, még akkor is ha eléggé undok fajta. Mondjuk amennyire tudom a koboldok általában mind azok, úgyhogy ezen nem nagyon kell meglepődni. Viszont láthatóan segít legalább és már ez is valami, de akkor is meghagyom ezt a részt a fiúknak és maradok az összeillesztéseknél, maximum figyelek, hogy mit szed elő még Lizzy abból a szütyőből. Gőzöm sincs, hogy mi kerülhet még elő, hiszen lassan végülis készen leszünk a makettel és a többi holmival is. Remélem azért Roby higgadt tud maradni, mert ha most kiakadna a koboldra, akkor a végén még tuti, hogy nem akarna nekünk segíteni.
Roby nevetgélős beszólására a következő pillanatban azt érezheti, mintha valaki fájdalmasan beletaposott volna a lábába, de nem lát az ég világon semmit, csak a lüktető fájdalmat érzi miközben nekikezdett kalapálni. Az eszközök, amiket megalkot egyre jobban összeállnak, talán csak ezért marad abba a sziszegés és a morgás, vagy azért, mert a taposás elégtétel volt már az illetőnek. Amikor Dany is odagyűlik, neki is van lehetősége kipróbálni az egészet, bőven van elég hely és eszköz akár mindenkinek is, ha a lányoknak lenne affinitásuk hozzá, bár ők nagyon is jól haladnak a darabok összepattintásával és a segítség megoldásával amúgy is. Winifred rámutat az ismétlődő üzenetre és amikor Sienna kimondja, hogy Asket, nincs is többé nagyon min gondolkozni. Egy kobold jelenik meg, vastag bőr és kovácsolt öltözékben, ami még is furcsán könnyedén van rá illesztve, mintha a legkevésbé sem akadályozná a [You must be registered and logged in to see this image.]munkában. Igen csak rondán néz végig a fiatalokon, főleg Roby-n, meg is állapodik rajta és ha sikerül összekötniük, hogy ő volt az, aki sértődötten beletaposott akkor rosszindulatú fejjel megszólal. - Bizonyítsd. - morog csak ennyit, miközben megpörgeti a kalapácsát. Egyértelműen nem azért jött, hogy rájuk támadjon, csak nem tetszett neki, hogy útmutatás nélkül az ő szemszögéből nézve tönkretettek néhány alapanyagot, amiben már rég segíthetett volna. Közelebb megy, hogy egy hmpff-el ránézzen Roby munkájára, a sűrű szemöldöke alól azért látszik, hogy meglepődik, hogy nem is annyira rossz, de ha megkínoznák se dicsérné meg a nagyszájú fiút. Ahogy Winifred kedvesebben megszólítja áttekint rá, fejet hajt előttük és újra megszólal. Most sem kimondottan kedvesen vagy nyájasan, de tényleg nem kell tartani tőle. - Gurkó, kvaff és cikesz, elengedhetetlen játékszerek, adjátok hát ide a darabjaikat, de tüstént és megtöltöm őket kobold mágiával. - mondja, a tűz mellette feléled és amennyiben tényleg odaadják a darabokat a nagyobb elemeket kalapáccsal, hevítéssel pofozza majd borítja be a bevonatokkal, a kis cikeszt, ami nagyon aprócska, de még valószínűleg így se méretarányos a pályával. Egy nagyítóval és pici fogókkal pöcögteti össze, hogy aztán mind a három elkezdjen a kezei körül pörögni amiből egyértelműen vibráló mágia árad. Lizzy megszerzi a kis szütyőt ami belenézve üresnek tűnik, ám amikor magához veszi és elkezd benne turkálni nem talál semmilyen titkos összetevőt. Már minden kelléket megtaláltak ahhoz, hogy felállítsák a kviddicspályát, a lányok szorgoson össze is raktak amit csak lehet, a labdákat Asket megoldja, Roby már védőfelszerelést is kalapált, így mi hiányozhat még? Valamit kitapint és amikor kihúzza, akkor egy seprűn csücsülő Allstar egyenruhás, 1-es számmal ellátott szőkehajú figurával szemez - egyértelműen önmagával.
//Határidő: március 10. Következő hozzászólásom: március 11. // //
Ahogy a leírásokat szemlélem persze feltűnik a Brooks vállalat pecsétje, ami azért mosolyra fakaszt. Corvus meg a kapcsolatai.. De miért is ne használná őket! És ahogy nézegetem a pergameneket és felfedezem, hogy a szükséges részeknél ott ez a mondat, már gyanússá válik és a szemem rááll a kezdőbetűkre és amikor a láda aljáig lematatok ott van a kulcsszó is. Amit természetesen felolvasok hangosan is. - A pergameneken szinte mindegyiknél ott van egy pont után, az a mondat, hogy: “És itt szükséged van A Segítőkész Kovács Elengedhetetlen Támogatására… - Sienna már rá is mondja amit kivett belőle maga is. Ahogy sorban a többiek is. Amikre bőszen bólogatok- A láda alján is az áll, hogy “Akroníma”. Úgyhogy biztos, hogy mozaikszóként kell értelmezni. - bólogatok ismét Siennanak. - Amúgy.. - szólalok meg mindenkinek címezve ahogy így elnézem megint magunkat egy kicsit - Szerintem Corvus igazából csak annyit szeretett volna, hogy kirakósozzunk egyet közösen. És ebből is látszik, hogy azért van még min csiszolni. Mármint adott egy nem teljesen egyértelmű fejtörő. És máris ahányan vagyunk mind önálló munkákba fogtunk. - persze azért nem csak a szám jár a kezem is és Sienna mellé mondjuk betársulok, hogy ketten matassunk össze újabb kirakós elemeket a pergamenek alapján, ameddig el nem érkezünk a kérdéses mondatig. Én igazából élvezem, még akkor is ha kicsit szét széledtünk, hiszen remekül mutatja, hogy ez például egy olyan gyengéje a csapatunknak, hogy ha spontán problémába ütközünk, egyszerre sokféleképpen próbáljuk megoldani az egység helyett. Aztán eszembe jut még valami. - Egyébként “értelmes” szóként nézve tényleg nincs megfejtése. De ha névként értelmezzük a jelentése is az, hogy.. “a saját sorsa kovácsa”.. vagy ilyesmi, noha ez lehet véletlen is. A lényeg, szerintem: ez a neve a kovácsnak. - talán nem mindenki kíváncsi a háttértudásomra, úgyhogy azt a csapot elég hamar el is zárom és inkább próbálok a lényegre hivatkozni. Gondolván egyet pedig egy vállvonással kimondom. - Kedves Asket, szükségünk van az elengedhetetlen segítőkész támogatásodra! - valahol a hangsúlyom kérdő, a kijelentő szórend ellenére is. Mert egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy ez így működik… csak tippelek. Simán valaki nevére hivatkozni olyan lenne mintha a kutyánkat hívnánk.. Természetesen egyenlőre nincs fogalmam arról, hogy Roby vérbosszút tervezne ellenem, de ez nem zárja ki, hogy ne érezzem meg ha nagyon neki áll ezen kattogni… Bár lehet meghagynám neki akkor is az örömöt.. Nem vagyok genya nem rontom el más játékát.. Csak ne Corvussal akarjon össze-akármicsodálni!!!
Hát mondják, hogy túl sokszor, túl sokat beszélek. Azt hiszem meg kellene tanulnom befogni a számat, de ez többnyire nem nagyon szokott sikerülni. Akkor sem, ha néha zavaróan sokat sikerül egyértelmű dolgokat is kommentálnom. Azt hiszem Sienna és a többiek kénytelenek lesznek hozzászokni tőlem ennyi rossz tulajdonsághoz. Ámbár amit mondtam nem úgy értettem, hogy egy ember dolgozik a többi meg segít. Inkább, úgy hogy egyszerre haladjunk a leírások szerinti lépésekkel, ki-ki a saját feladatán. De úgy tűnik Sienna egyszerűen csak túl türelmetlen az ilyen fajta csapatmunkához. Így máris nekiáll a makett pálya összelegózásának. Ami talán tényleg a legegyszerűbb feladat. Viszont Corvus feladata felé a lelkesedés annyira magával ragad, hogy tulajdonképpen észre sem veszem, amikor már túl sok kezd lenni belőlem. Vagyis a szövegemből. Tudjuk be annak, hogy mindig imádtam az ilyen jellegű kihívásokat, már egészen apró gyereknek is. Néha okoztam is vele fejfájást a felnőtteknek, de hát melyik gyerek nem? Azért a láda aljában segítség után kutatva hangosan is felolvasom az Akroníma szót. Azért ahogy az a mondat a segítőkész kovácsról, és Sienna találgatása a szóval kapcsolatban elhangzik én is elgondolkodom. - A mozaik szavak nem csak kezdőbetűkből állhatnak. Több típusuk van. - jegyzem meg hangosan gondolkodva. Közben én is elkezdem gondolatban lefuttatni a lehetséges megoldásokat, abban az esetben, ha Sienna ASKET szavára nem történne esetleg semmi. ASKELT, SKELT, SEKOT, SEKOELT, ASEKOELT... Hátha mázlim lesz, és sikerül kilogikázni. Esetleg találok olyan verziót, ami lehet egy név, vagy utalás. De legalábbis valami értelmes jelentéssel bír. Azért kicsit meglep Roby vetkőzése, és hogy szinte rögtön lecsap a kovácsolás lehetőségére, elcsaklizva elölem az alkar és lábszárvédők következő lépcsőfokát. - Azért hagyj valamit nekem is. Kb. 5 éves korom óta ki akartam próbálni egy igazi kovács műhelyt, amióta az apám egyszer elvitt egy középkori várjátékos programra. - lépek oda azért Robyhoz végül, hogy megnézzem mit is csinál pontosan. Na nem ellenőrizni akarom, vagy ilyesmi. Inkább csak tényleg érdekel maga a kovácsolás, és az egész folyamat, amit én is szívesen kipróbálnék. - Hallod ezt a morgást?- figyelek fel azért a dologra, ha még hallható, ahogy Roby próbálkozik, és esetleg nem derült még ki a forrása... Persze közben remélem, hogy Lizzy is megy valamire a szütyővel, és Winit sem veszítjük el a nagy lelkes kalapálásban...
Érdekes, hogy Winifred szavait még egészen jól fogadom, de a szerelmes pár valahogy kicsit töményen ragadja magához a kezdeményezést. Ami már csak azért is kissé bénázás a szememben, mert vélhetően a csapatkapitányos szavazásnál sem voltak sikeresek, na de mindegy, ez legyen az ő bajuk. Siennára villantok egy mosolyt, tudható, hogy engem nem lehet csak úgy irányítani, hogy magamra vegyem az unokatestvérem kicsit ugráltató stílusát. Az pedig, hogy nem vesz figyelembe az egzotikus szépséget, ami a vetkőzést jelenti, majd később változhat, most a munkára koncentrál. Ahogy én is, elkezdem pakolgatni a dolgokat, hogy aztán megjelenjen a kovács szett, ezért elégedetten felmorranok. A hozzá tartó szerszámokkal próbálkozom a leírásokat összeütni, egymáshoz kalapálni, s közben nevetgélek a sziszegő hangon. – Csitt, csitt! Amíg szépen mondom! – Az extrásabb részekkel, mint a gurkó, vagy a cikesz, még nem foglalkozom, hiszen Winifred vélhetően abban a szűtyőben találja meg a hozzájuk tartozó varázst, vagy az a fura szó lesz a megoldás, amit Sienna próbál meg kiejteni. – Oké szépségem. -Mondhatnám olaszosan is, ahogyan Dany szokta, de mivel Sienna francia, a két szenvedélyes nemzet ne akarja egymásra erőltetni a saját kulturáját, marad az angol, mint közös nyelv. Különben is látom rajta, hogy rettentően zavarja a lamúrozás körülötte, én inkább próbálok semleges, baráti maradni, mi megtartjuk magunknak a hálószobatitkainkat. – Mutasd csak, én ütök, és kalapálok. Lehetsz te a főnök. – Javaslom tényleg semleges ábrázattal, de közben egyébként egész nagyot ámulok, mert a végén még elkezd valami formát önteni a kezem alatt a munka. Tudom, hogy inkább erőből cselekszem, mint ügyességből, de ez a Flint gyerek most egészen magas szintű feladatot hozott, amivel akár én is ki tudok teljesedni. Na nem közelíti meg Sienna kincskeresését, remélem azt még privátban is eljátszuk, lényegesen kevesebb ruhával! De azért egészen cseles. Lassan majd úgyis rám kerül a sor, úgyhogy kezdem magamban kiagyalni, hogy kin is kell bosszút állnom, törlesztenem, ezúttal játékos módon. Winifred persze készülhet a vérfürdőre, játékos keretek között!
//33 helyett 30, köszi a rugalmasságot^^//
||music:Going order|| words: 430 || just for you ▲▼
Hát, lássuk be, én minden vagyok csak nem lelkes ebben a feladatban. Nagyjából ez az a pont, amikor ráeszmélek arra, Corvus miként is érezhette magát Winnie beugrós játéka alatt. Mit ne mondjak, roppant kellemetlen. És a kviddics normális esetben felvillanyoz és energiával tölt el, de ez most eléggé patthelyzet számomra. Mindenesetre, jelentkezek a cikesz szárnyaiért és átveszem azokat a hollóhátas lánytól, de ez nagyon nem az én világom. És igen, ismerem Danielt annyira, hogy tudjam, mit is szeret tulajdonképpen, de ez a barkácsolgatás... Vajon tényleg egyedül Corvus találta ki a feladatot vagy akadt valamiféle segítsége is? Mert őszintén szólva nagyon nem ilyen alkatnak ismertem meg, bár tény, ami tény, hogy amióta kiváltam a tini-csapatból, nem igazán tartottuk egymással a kapcsolatot. Változhatott is az évek folyamán. És nagyjából ez az a pont, amikor belém villan ama felismerés, hogy amúgy Gilliannel is hasonló a helyzet... Csak amíg Corvus egy szimpla barát számomra, ez nem is érint annyira kellemetlenül, de Gillievel kapcsolatban már egészen más a helyzet. Vajon az ő figyelmét mi kötheti le mostanában? - Asket? - visszhangzom döbbenten Sienna szavait. - De ennek így továbbra sincs semmi értelme - csóválom meg a fejem, immár eléggé kétségbeesetten. Próbálom a szó betűit összekeverni és úgy kirakni egy helyes megoldást, de egyelőre semmi se villan be a fejemben. Ahogy igyekszem valami külföldi nyelven is ugyanezt tenni, csak hát - Daniellel ellentétben - jómagam nem vagyok különösebb nyelvérzékkel megáldva. A saját pergamenemet tanulmányozom tehát, kissé irigykedő pillantásokat vetve Sienna irányába, akinél a legózás bőven működik. Azért szeretné mindenki a könnyebb utat, nem igaz? Bezzeg az én homlokom máris gyöngyözni kezd a verejtéktől és kétségbeesetten illesztgetem a szárnyakat az eredeti helyükre, hátha itt is kattan valami és a helyére billen minden egyes alkotóelem. Sikertelenül. Azért a fekete kis szütyőt felkapom a helyéről és kinyitom, majd megpróbálok benne keresgélni, hátha abban lesz a megoldás. A puzzle-ös megoldás esetemben nem játszik, de a kovácsműhelyes sem - véleményem szerint. Vagyis egyelőre csakis ebben a fekete kis erszénykében leledzik az egyetlen reményem, hiszen még a mozaikszóval se megyek semmire sem. Még ha a "táska" szót adná ki, de nem... Fél füllel azért figyelek a társaimra is, hátha közben valaki mond valami okosságot, mert hát ez is lehet zsákutca. Mindenesetre, valamiféle titkos hozzávalóban tényleg nagyon reménykedem, amelynek segítségével legalább a cikeszt összepattinthatom.
Őszintén szólva egy egész kicsit közel vagyok hozzá, hogy kibökjek egy "inkább a kezed járjon, mint a szád" kezdetű kellemetlenséget, de sikerül visszafogni magamat és csendben maradni, hiszen Lizzy olyasmiket mond, amik tök evidensek. Annak meg semmi értelme, hogy egyszerre tolonjunk a ládánál, szóval én már előzőleg kipakoltam azt, ami a leírás szerint kell a maketthez. Ezért is frusztrál kissé, hogy szerinte egy valakinek kellene dolgozni, a többi meg csak segít. - Több különféle dolog van. Kétlem, hogy olyan bonyolultak, hogy ne tudna mindenki megcsinálni párat. - köszörülöm meg végül a torkomat és továbbra is úgy döntök, hogy a saját részemmel foglalkozom, ha már annak került hozzám a leírása. Csapatmunka az oké, de azért nem kell együtt mennünk ma wc-re is, hogy mindent teljesen közösen csináljunk. Talán a pakolás miatt nem esik le elsőre az sem, hogy Roby nekivetkőzik, amin más esetben lehet, hogy megütköznék, most inkább csak próbálok nem tudomást veni róla, mert tuti, hogy akkor nem a legoval foglalkoznék, no meg kellően zavarban is lennék miatta. Ezt viszont megfejeli az, hogy Daniel is hosszas szövegelésbe kezd, ami már kezd sok lenni nekem, főleg így a koncentrálás közelette, főleg hogy olyan kvázi utasítást ad ki, mint Lizzy ötlete, amit én már gyakorlatilag megcsináltam. Összeszorítom hát egy pillanatra a számat és nyelek egyet, hiszen az előző feladat igen vicces volt, de most meg az egész úgy fest, mintha a párocska szépen lebszélné egymás között a dolgokat, nagyívben tojva a többiekre. Egyelőre inkább megtartom magamnal a gondolataimat és ügyködöm a saját részemmel. Egy pillanatra lep meg a kályha megjelenése, de amikor az első rész a maketten odacsusszan a helyére felderülök. - Áh! - szusszanok, csak úgy magamnak egyet és őszintén szólva már végképp nem arra figyelek, hogy mit magyaráznak mögöttem, inkább a leírásra koncentrálva illesztem sorban össze a darabokat. Anyu sokat kirakózott odahaza, de nekem sose volt ilyesmire eddig időm, úgyhogy nem igazán vettem részt benne, talán ragadt rám is valami ebből a tehetségéből. Azért miközben illesztgetek figyelek Winnie szavaira is és ha elkészülök akkor az újabb tekercsek megjelenésekor hátra is pillantok. - Azt hiszem ez mindjárt kész. Simán a helyükre pattannak a dolgok, de azért azzal óvatosan. - pillantok még Roby felé, mert a kálya nekem egyáltalán nem túl bizalomgerjesztő első ránézésre. Szóval, ha netán úgy alakul a helyzet, akkor más tekercsnek is nekiállok szívesen, ha a makett készen van. - Asket, ha mozaikszóként értelmezzük, nem? - vetem aztán fel, ahogy így félfüllel elkapom az infokat, na meg akkor, ha Winnie felolvassa és nem tartja meg magának, bár azért őt nem olyannak ismertem meg eddig.
Sienna ahogy kimondja a kovácskályhát a háttérben az említett hőforrás felizzik, mintha éppen most szították volna fel még erősebben. A francia lány képedt el a legjobban, hogy a legnagyobb feladatot kapta, de valóban talál a karikákon és pálcákon illesztést a karikáihoz. Ahogy elkezdi felpakolni az asztalra a dolgait, amin már megjelent a pálya négyzetes alaprajzolata cuppanással vonzza valamilyen mágikus mágnes a helyére az összes darabot míg fel nem áll a pálya. Egyébként a lapokon nem a Medzsikea pecsétje van, hanem a Brooks vállalaté, ami mindenkinek ismerős lehet, aki használt Tűzvillámot vagy más terméküket azért, Siennának pedig a francia leányvállalat volt a szponzora, amíg ott játszott. Lizzy jó úton jár, nincsen szükség semmiféle kézügyességre, de még erőre se lenne, ha rájönnének az egyszerűbb módjára az egésznek. Ahogy elkezdik összeválogatni a darabokat és módszeresen egymás mellé tenni akad, amihez elég illesztgetni, ahogy Sienna tette, de Roby-nak igaza van, ha valami bájoltra van szükség, az nem lesz ennyire egyszerű. Winifred felkiáltásaira újabb tekercsek kerülnek elő, egyértelmű, hogy azokat nem rejti a láda, akkor idéződnek meg, amikor ők mondják. Az alján van egy fekete szütyő, amit ha kinyitnak, akkor elsőre semmit az ég világon nem rejt, egyértelműen tértágított és afféle "titkos hozzávalók" otthona lehet, vagy egyenesen a cél, aminek a tartalmát meg kéne szerezniük. Amikor a lány jobban átnézi a leírásokat varázslat instrukciókat keresve azt nem feltétlenül talál, viszont minden olyan résznél, ami meghaladná a képességüket ugyanaz a néhány szó hangzik el, akármelyik pergamenen akárki futtatja végig a szemét - kivéve Sienna, az övé megoldható volt a legózással.
És itt szükséged van A Segítőkész Kovács Elengedhetetlen Támogatására.
És bizony ezt találja az összes mágikus labdánál: Kvaff, cikesz, gurkó. Minden mást a maketthez össze tudnak legózni, de ezt a hármast nem.
[You must be registered and logged in to see this image.]Amikor Roby újra nekifeszül a hallatszik egy szisszenő hang és újra varázslatosan felélénkül a kovácskályha és ha akarja, akkor megpróbálhatja felforrósítani és összekalapálni a legegyszerűbb elemeket, a kar és lábszár védőket, de közben minden kalapács ütés közben hallatszik egy halk morgás a semmiből.
A láda alján a tértágított szütyőn kívül egyetlen segítő szó van, ami annyit mond: Akroníma.
// Próbákat kérem a Kockadobás fórumába a hsz-ek előtt
Roby: Fizikum+Szerencse próba Ha sikertelen a rosszalló hang felhangosodik. Ha sikeres akkor tényleg sikerül kikalapálnia egyszerűbb kviddics védőfelszerelés. Ha sikeres legalább 20-szal, akkor olyan eszközt kovácsol, amit tényleg érdemes lehet felvenniük edzésekre. Ha sikeres legalább 30-cal, akkor pedig akár meccsekre is hordhatják olyan jól sikerülnek.
Mindenki mástól, aki felolvassa vagy hallja, ahogy valaki felolvassa az Akroníma szót kérek egy IQ*2 célszámmal dobást a hozzászólás előtt és ha sikeres, akkor rájönnek mit jelent (illetve nyugodtan guglizzátok ki mit jelent és itt mit jelenthet )
//Határidő: március 2. Következő hozzászólásom: március 3. // //
Totális megdöbbenést okoz Corvus feladata. És hirtelen azt se tudom hova kapjam a tekintetemet. A számat eltátom és csak lelkesen bent rekesztett lélegzettel nézem ahogy kibontakozik minden. Mintha csak amolyan sokkos-lelkes OMG-ot akarnék kiköhögni. Persze aztán becsukom a számat, mielőtt bele repül valami. És ahogy a kapcsolódó szavakra köpködni kezdi a láda a tekercseket, én is beszállok, kezemben a már megtalált apró cikesz szárnyával. - Kvaff? Terelő ütők? Seprűk? Lelátók? - próbálgatom, hátha kapunk még pár tekercset. Egyébiránt én ismerem azt a bizonyos svéd áruházat. Anno a konyhabútoraink nagy része onnan volt, így nem olyan idegen a koncepció. Bár azért konyha bútorokat össze szerelni meg egy kviddicspálya makettet össze rakni azért egészen más! - Kinél van a cikesz leírása? Találtam egy szárnyat. - jegyzem meg derűsen és ha Lizzy esetleg jelentkezne is érte, akkor odaadom neki. Dany szavaira pedig csak bólogatok. Egyetértek azzal, ahogy magához vette a feladat levezénylését. Vélhetőleg most jön az a rész, hogy kipakolunk a ládából és szétválogatjuk a pergamenekhez csoportosítva az anyagokat. Én legalábbis így teszek. Persze azért ha valami olyasmi akad a kezembe, azért felmutatom és körbe forgatva felteszem a kérdést, hogy az adott elem kinek hiányzik? Alaposan átnézem a pergament, csak ábrák és számok vannak rajta, nyilakkal vagy vannak varázslásra vonatkozó instrukciók is, esetleg az, hogy a kohót, hogyan is kéne használni, bár valószínűleg a védőfelszerelésekhez nem lesz szükség rá.. Fogalmam sincs, hogy mire mindent sikerül szétválogatnunk marad-e valami a ládában de ha igen, akkor nyilván kihagytunk valamit még. Kíváncsi vagyok hogyan tovább.
Tényleg első sorban a kíváncsiságom vezet oda a ládához. De még a találgatáshoz is. Egyszerűen igyekszem élvezni ezt az egészet, és hát imádok barkácsolni, szóval az egyetlen panaszom csak az lehet, hogy ezt az egészet Corvus találta ki és nem én. Amit akár komoly elismerésnek is vehetne, ha most fejembe látna. Még akkor is ha kicsit elszakadok egy pillanatra a kviddicstől a fegyver-történész személyiségem felé. - Persze, és átalakítjuk a cukrászatot fegyverkovács szaküzletté. A főzőzsámolyokat meg kovácstűzhellyé. - vigyorgok Lizzy felé egy kis vállvonással. Na nem mintha ez valaha megtörténhetne. A bácsikám sosem engedné meg. De még azt sem, hogy ezzel poénkodjak. Pedig tényleg csak egy rossz viccnek szántam jelenleg. Ha viszont hallótávon belül lenne, esélyesen ki sem csúsztak volna ezek a szavak a számon. Tudom, hogy komolyabban kéne vennem a családi vállalkozást, de vannak dolgok, amikről egyszerűen még nem akarok tudomást venni. Játszani akarom a gondtalan egyetemistát, és ennyi. De aztán csak elkezdem az egészet komolyan venni, és visszatalálni a kviddicshez, az alkar és lábszárvédőkkel. Amelyek említésére már meg is jelenik és elém lebeg egy pergamen, amire nem tudok, nem elmosolyodni. A többieknek is sorra jelennek meg pergamenek, szám szerint 6 is lesz belőlük. Remek! Ez szórakoztató lesz. - Én imádok szerelni, és barkácsolni. Bár ennek a bácsikám nem mindig örült. - vetem közbe, hogy kinek van kézügyessége ehhez. Lizzy pedig már ismerhet annyira, hogy tudja, hogy képes vagyok órákra bezárkózni, és machinálni valamit, ami éppen leköt. Persze ettől még éppen nem lettem képzett kovács. Sőt, sosem jártam még igazi kovácsműhelyben, bár mindig is akartam. - Oké, ez egy lépésről-lépésre leírásnak tűnik, és még jelölések is vannak rajta, hogy mivel kell dolgozni abban a lépésben. - futom át a saját pergamenem, bár tényleg nem valószínű, hogy Corvus elvárná, hogy hirtelen kisiparos szakmunkások legyünk egy kviddics vállalatnál. Szóval szerintem kapunk majd valami segítséget, ha oda érünk. - Jó ötlet. Mármint első lépésként mindenki csoportosítsa magához a saját listáján lévő alapanyagokat, és szerszámokat, aztán haladjunk együtt lépésről-lépésre, ahogy a leírás is szól. Plusz az is kiderül, hogy a láda rejt-e még valami támpontot. - erősítem meg kicsit Lizzy szavait. Én is magamhoz veszem a saját pergamenemen jelölt dolgokat, töméseket, bőrdarabokat, fém merevítőket. Ahogy pedig kiűrül a láda, azért megnézem azt is, hogy nincs-e benne további rejtett segítség, mágikusan rejtett rekesz. Akármi. Majd megnézem a pergamenemen jelölt mini jelöléseket, és azoknak megfelelően az üllőt, szerszámokat, esetleges kovácskohót is szemügyre veszem, hátha azokhoz is van használati utasítás, amit elő lehet csalni.
-Valamiben spontán tudok lenni, de ebben.. – Tárom szét a karjaimat kissé kedvetlenül Winifred szavaira. Nyilván nem akarom, hogy Sienna félreértse, hogy csak akkor tudok ötletes lenni, ha valami flörtölésről van szó, de sajnos az a véres valóság, hogy egyedül azért vagyok jó tanuló, mert kőkeményen magolok. Sajnos az észt belőlem úgy érdemben kispórolták, és hiába mondja nekem Dany, hogy nézzünk tőröket, valahogy azt sem látom át. Nyilván logikus lehetne, hogy kviddics szereléseket gyártsunk, de bármennyire is jó fizikumban vagyok, mégsem születettem kovácsmesternek! Azért Lizzyvel kissé összenézek, ő se hülye, csak mert szőke, volt egy bizonyos oka annak, hogy így nekivetkőztem, és nem csupán az, hogy a fizikai munkához kényelem kell. Sienna viszont úgy fest kissé bátortalan a mustrálásomban, sebaj, majd ez még változhat. A gurkó leírása a kezembe reppen, kihajtogatom ugyan, de az biztos, hogy nem én fogom értelmezni, ezért segélykérő marconasággal nézek körbe, hátha valaki. – Esélyes. – Bólogatok most ismét a szöszi szavaira, letéve a tekercset az asztalra. Én az őrzőhöz hasonlóan az erőmről vagyok híres, nem fogok most összefüggéseket feltalálni. Mondják meg, hogy mit üssek, hogyan, milyen erővel, aztán kész. Ráadásul pont a gurkó a bonyolult, hiszen ahhoz valami követő, támadó mágia belefoglalása is szükségeltetik. Én egyébként is a fizikai harcban szoktam megvédeni magamat, nem fogok tudni még átkozódni is. Így hát kicsit megkörzöm a karjaimat, magam elé veszek egy kalapácsot és egy vésőt, aztán várom az utasításokat. És persze kőkeményen összpontosítok, hogy még véletlenül se Sienna ajkára fókuszáljak, az nem lenne túl ideális! Viszont a csapatépítőnek megvolt az a hozadéka, hogy korábbi ellenlábasaimmal - Elizabeth, Corvus, Winifred - egészen jól kezdek kijönni. Puszipajtások nyilván leszünk, és ha mos t lenne a kapitány választás, akkor sem rám szavaznának, de azért már jobb a hangulat. Abban viszont biztos vagyok, hogy sosem lesz unalmas a viszonyunk, olykor bizony egymásnak fogunk feszülni, és ez benne a szép!
||music:Going order|| words: 430 || just for you ▲▼
Aligha hiszem, hogy abban az esetben, ha egy kviddics csapatot szeretne valaki csapatmunkára fogni, akkor csillárokat kellene gyártanunk. Ebben teljes mértékben osztom Sienna véleményét. Ráadásul, Corvusról beszélünk! Igaz, hogy Roby nem ismeri annyira a srácot, hiszen csak nemrég került át ebbe az iskolába, de Corvus rettentően téma-orientált tud lenni. Különben is, ha elrugaszkodunk és teret adunk mindennek, ami eszünkbe jut a ládában található tárgyak láttán, akkor nagy eséllyel napestig itt lehetnénk és találgathatnánk. Sokkal jobb úgy, ha témán belül maradunk. Biztonságosabb és igencsak leszűkítené a kört. Azért Roby vetkőzése láttán eléggé felpattan a szemöldököm, de végül egy vigyorral le is tudom magamban a dolgot. Biztosra veszem ugyanis, hogy valakinek imponálni szeretne ezzel. Corvus és a kovácsműhely? Aha, hát az felejtős... - Nyilván gondolt erre és ha megpróbálsz mást csinálni belőlük, mint kellene, akkor vagy össze sem állnak eggyé vagy széthullik darabjaira az ágyú, amit összeraktál - jegyzem meg Roby szavai hallatán, de azért elég szépen bele vagyok hajolva a ládába, hátha találok valamit, ami kapóra jöhet számomra. Mondjuk, úgy keresni, hogy azt sem tudod, mit keresel, kissé tű a szénakazalban-jellegű, ezért is ragaszkodom magamban annyira a kviddics témaköréhez. - Most komolyan valamiféle fegyver-szaküzletet szeretnétek nyitni? - forgatom meg a szemeimet Daniel és Roby tippelgetése hallatán. Nincs bajom azzal, hogy próbálnak ötletelni, de ez annyira el van rugaszkodva a valóságtól, hogy csak na... Ágyúk és tőrök? Szerintem, ha Corvus hallja ezeket a felvetéseket, nyilván jókat derül rajta magában. - Az alkar-és lábszárvédők szerintem teljesen rendben vannak - biccentek végül egyet helyeslően Dany szavai hallatán. Jó, Winnie játéka sem kapcsolódott a kviddicshez, de ez megint más. És nem, nem szeretnék egyedül én lenni a szóvivő ebben, de komolyan nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy kviddics. Végül két tekercshez jutok, amelyeket széthajtva tanácstalanul forgatom őket, majd konkrétan fogalmamsincsmiez-pillantást kapnak a társaim. Vagyis persze, tudom, micsoda, de a barkácsolás nem éppen a mi asztalunk, ahogy Corvusé sem. Mikor láttam én őt kovácsolgatni vagy rajzolni egyáltalán? Soha! - Van valaki, akinek van ehhez kézügyessége? - teszem fel a kérdést bizonytalanul, miközben azokat a látszólag oda nem illő jelöléseket vizsgálgatom. - Ha a csapatmunka vonalán maradunk, akkor lennie kell valakinek, aki ért az ilyesmihez és mi meg segítünk neki a használati utasítás alapján - csücsörítek egyet a számmal, mert valahogy annyira nem áll össze az egész. - Pakoljuk ki mindent a ládából, hátha a legalján van valami, ami közelebb visz minket a megoldáshoz - vetem fel végül az ötletemet és Corvusból inkább nézek ki egy láda alján megkötözötten heverő házimanót, semmint azt, hogy hirtelen kovácsmesterséget kellene előkapnunk valahonnan... - Talán akadnak megbűvölt szerszámok, amelyek munkához látnak, amint kitaláljuk a módját. Még az is esélyes, hogy nekünk kell a megfelelő helyre tenni mindent és utána azok teszik a dolgukat, mi csak összerakjuk a kirakóst.
Azért jönnek fura ötletek is, mint Robytól a csillár. Valahogy nehezen hinném, hogy ne olyasmit kellene csinálni, aminek köze van a kviddicshez, és amikor a kviddicspálya kijelentésre érkezik egy tekercs már egyértelmű, hogy jó nyomon járunk. Mázli, hogy kviddicsezőkként elég jók a reflexeink, ezért gond nélkül el tudom kapni, ami érkezik és nem csapódik a képembe. Az lenne ám a ciki! - Ahhoz szerintem kellene valami hőforrás, kovácskályha, vagy... mi. - nem értek annyira a kovácsoláshoz, de azt még én is tudom, hogy a fémet hevíteni kell, mert csak puszta kézzel kalapácsolva tuti, hogy nem fog elhajlani. Akkor nem lenne valami tartós egy fémtárgy sem. Aztán jönnek az újabb tekercsek. Úgy fest nekem egy egész minimakett jut, jó pár oldalas Medzsikea leírással. Forgatom és lapozgatom egy ideig, mert nem vagyok egy profi építő szakember. Azért párszor segítettem anyunak otthon. Végülis ennyi előnye van annak, ha az ember apa nélkül nő fel. Olyan anyai példát lát, ahol bizony mindenhez kell érteni egy kicsit. Anyu nem elveszett semmilyen területen, de sajnos tény, hogy én többször mentem ki nyaranta a kertbe repkedni a helyett, hogy neki segítettem volna. Ezt ebben a pillanatban lehet, hogy visszasírom. - Szóval barkácsolni kellene... - motygom magamban, miközben a papírt forgatom és először megpróbálok üres asztalra, vagy földre pakolni egy kupacba mindent, ami a leírás szerint kell a maketthez. Csak aztán nézegetem tovább a papírt. Remélhetőleg nem veszek el olyat, amire másnak is szüksége van és azért igyekszem nem nagyon tolakodni, bár van bennem egy versenyszellem és annyi lelkesedés, hogy azért próbáljam elsőként kiszedni a darabokat. Azért nem lökdösődöm na. Ha ez meg van, akkor először csak igyekszem szortírozni, mi mihez való, hiszen a pályához "csak" a karikák kellenek, ezekhez az oszlopaik. Megnézem hátha számozva vannak, vagy bármi jelölés rajtuk, hogy melyik-melyikhez passzol és vajon elég-e összelegózni, pattintani, vagy tényleg kelleni fog hozzá forrasztás hővel, hogy összeálljanak a karikák.
[You must be registered and logged in to see this image.]Egyértelműen értékelem, hogy a többség lenyugszik az előző játék után és egész hamar rám függesztik a figyelmüket. Mindannyian úgy mentünk neki az egésznek, hogy bármivel is készülünk mindenki részt vesz, én is részt vettem és ezt várom el tőlük is. Nyilván nem adok nekik olyasmit, amivel semmit az ég világon nem tudnak kezdeni, jócskán akadnak erőforrásaim, hogy minden segítséget megadjak nekik.
***
Sienna elkezd turkálni a ládában és valóban talál fémrudakat és karikákat is. Egyértelműen jó nyomon jár, ugyanis amikor kimondja a kviddicspályát egy pukkanással köp ki a láda egy tekercset, ami egy kviddicspálya miniatűr mását mutatja és mindazt, amihez szükség lehet rá oda van rajzolva. Ugyanabban a percben az egyik megjelent munkaasztalon egy téglalap alakú véset jelenik meg. Lizzy ahogy kimondja, hogy gurkó, cikesz, újabb két tekercs lő ki a ládából, szintén egy leírással az említett tárgyak mini verziójának megépítésével. Sajnos se ágyúra, se fegyverre, se csillárra nem történik semmi az ég világon, vannak fém tartozékok dögivel, de ezekhez kovácsmunkára lenne szükség és nem jelenik meg semmilyen tekercs segítséggel. Hiába ütögeti meg hidegen kalapáccsal, csak csilingelni fog, de változni, hajlani nem igen. Dany tőr és kard megjegyzésére se történik semmi, ám az alkar és a lábszár védőre, illetve Winifred kiegészítésével - miután elkezdett ő is kicsit turkálni és amit felemel gyanúsan hasonlít még a cikeszhez képest is mini verziójára az aranygolyó szárnyaira - a térdvédőre három újabb tekercs bukkan elő.
[You must be registered and logged in to see this image.]Tehát egyetlen perc alatt már van hat tekercsük, a kviddicspálya leírása Sienna kezébe röppen, a gurkó Roby-éba, a cikesz Lizzy-ébe, az alkarvédő-lábszárvédő Dany-ébe és a térdvédő Winifredébe. Afféle lépésről lépésre leírásnak tűnik, mintha egy bizonyos svéd cég használati utasításának varázsló verziója lenne. Viszont vannak rajta olyan kis jelek, amik bizony a kovácstűzhely, üllő, szerszámok használatát is jelölheti. Lizzy-ben közben felébred a gyanú, hogy ennél azért Corvus sokkal jobban ismeri a csapattársait, csak nem várná el tőlük, hogy további segítség nélkül tényleg ők kovácsoljanak valamit. Vagy igen?
//Határidő: február 16. Következő hozzászólásom: február 17. //
A Roxfort himnusz az agyamba égett így Corvustol, de annyira meg is döbbentett, hogy bőven nem sikerült rá reagálnom. Hát igen, mindenkin látszik, hogy azért megkönnyebbül, amint kikerül a szerepből. Jól esnek a szavaik. De már repesve várom a következő feladványt! Vagy akármit amit Corvus elénk rak. Aztán amint ez megtörténik, nem kicsit döbbenek meg. Mindenre gondoltam, csak ilyen.. kétkezi barkácsolós dologra nem! Nem mintha zavarna, sőt érzem ahogy egészen felvillanyozódok. A ládához megyek én magam is és miután elolvastam az üzenetet, hagyok még egy kis időt Dany-nek turkálni, addig végig nézem ahogy felbukkannak az asztalok meg a kovácstűzhely is. Aztán én is oda hajolok és végig nézem mégis mi van a “kincsesládában”. Én a nagyobb darab bőröket nézegetem, végül a cizellált kis veretek közül veszek kézbe és nézegetem meg őket. Van-e rajtuk valami konkrétabb vagy spontán minták? Ahogy Sienna a gondolataim nekem is a nyereg köré terelődnek, de aztán valami egészen más gondolatom is támad. Robyn azért mosolygok egy sort - Úgy érzem a beugróban maradt a spontaneitásod. - bár aztán lehet neki lesz igaza, mint a gombaszörny kapcsán! Amikor azt kérdezi, belelátok-e Corvus fejébe egy kicsit kihúzom magamat. - Bár tény, hogy utóbbi időben mintha érzékenyebb lennék a körülöttem lévők… dolgaira… De nem. Senki fejébe nem látok egyenlőre. - vonok végül vállat kissé széttárt kezekkel, persze az utolsó szót cinkos vigyorral megnyomva. - Dee.. én nem biztos, hogy elengedném a kviddicset. Mi van akkor ha mondjuk térdvédőt, vagy alkarvédőt kellene össze raknunk valahogyan? Azon gondolkozom, hogy vajon mindent fel kell-e használnunk, vagy ez csak az amit.. használhatunk?
//
Winifred Hill carried out 1 launched of one [You must be registered and logged in to see this image.] (6 oldalú dobókocka.) :
Tényleg jó volt a Beugrós játék. Noha nem direkt nevettem ki annyira Corvust. Egyszerűen nem tudtam megállni az éneklős helyzet abszurditását tekintve. Azért mesélni nem fogok az itteni kis játékokról. Vagy legalábbis Wini játékáról nem. Remélem Corvus is hamar túl teszi magát a szerepjátszás okozta sokkon, és nem veszi zokon, hogy kinevettem. Aztán persze a csapatkapitány jelentkezik a következő kör levezetésre. Nem igazán látok bele Lizzy fejébe, de remélem, hogy az előzés nem viseli meg nagyon, és inkább élvezni fogja Corvus játékát. Aztán persze már minden figyelmem a csapatkapitányak és a ládájának szentelem. Persze Corvus Siennához hasonlóan gyorsan köddé válik, de amikor a láda feltárul, ez már cseppet sem érdekel. Sokkal jobban leköt, hogy kb. olyan arccal, és lelkesedéssel kezdjek kotorászni a ládában, mint óvodás a cukorkaboltban. Vidáman nézegetem meg a különböző szerszámokat, sőt veszem a kezembe a különböző méretű és keménységű fémgolyókat, bőr lapokat, meg mindent is, ami a kezembe kerülhet. Közben azért vigyorogva kommentálom én is a többiek megjegyzéseit. Főként Robyét. - Ha már teljesen el akarunk vonatkoztatni a kviddicstől, akkor ágyú helyett, inkább készíthetnénk autentikus tőröket, vagy kardokat. Ezekből a fém golyókból egész szép kis Damaszkuszi acélt lehetne kovácsolni. A markolatot pedig régen bőrrel vonták be, a kényelmesebb fogás érdekében. - ragad meg a figyelmem a fegyver szónál. Azt hiszem túl sok történelmi műsort néztem gyerekkoromban a tv-ben. Némelyik még kovácsolási technikákat is mutatott be. Bár gondolom a bácsikám jobban örült volna, ha cukrász mester műsorokat nézek, de lássuk be az édességeket csak enni szeretem, elkészíteni nem. Az egyetlen aminek az elkészítésében is profi vagyok az a palacsinta. - De ha a mégis a kviddicsnél maradnánk, akkor ezekből még remek alkar és lábszár védőket is lehetne készíteni. Bár ilyesmiket már jóval a kviddics feltalálása előtt a nomád portyázó népek is használtak. - fűzőm tovább a saját gondolatmenetem az egésszel kapcsolatban. Bár Roby megjegyzése a csillárról elég vicces, azért nem túl hasznos. Legfeljebb annyiban, hogy akár ékszereket is készíthetnénk, ami kellően díszes lehet. Engem mégis jobban megragadnak a tőrök, és kardok gondolata. Főleg mert a terep eléggé kezd hajazni valami szabadtéri kovács műhelyre. Mindig is ki akartam ezt próbálni. Az egyetlen dolog, amit sajnálok, hogy ez a feladat nem nekem jutott eszembe.
//Dobás:
Daniel G. Paisley carried out 1 launched of one [You must be registered and logged in to see this image.] (6 oldalú dobókocka.) :
- Csodálkozol? – Kérdezek vissza incselkedve Sienna költői kérdésére. Bár Winifred és Elizabeth is csinos lány, azért nekem nagyon más az izlésem, mint a két szőkeség. A játék is mintha úgy dobálta volna be a helyzeteket, hogy az egzotikus szépség kerüljön a középpontba. Azt nyilván nem fogom nagy dobra verni, hogy nálam azért nem csak a külsőségekről szól a dolog, nagyon is megismertük egymást immár nem csak a levelekből, hanem rengeteget beszélgettünk személyesen is. Talán engem sem tart annyira bunkónak, mint amennyire azt mutatom magamról. Miután én megköszöntem, hogy a terelőtárs ilyen ötletes volt, még nem érzek magamban elég erőt, hogy belevágjak a saját ötletbe, Elizabeth amúgy is mozdulna, hogy aztán végül Corvus, maga a kapitány dobja be a saját ötletét. A fizikai munka, a nyers erő az én asztalom, de az ötlelés nagyon nem. A lányok máris elkezdik összekötni, hogy ennek nyilván valami köze lehet a kviddicshez. Ez akár még reális is lehet. Kissé nekivetkőzöm, ledobom a felsőmet, hogy csak egy atléta maradjon rajtam, felesleges beleizzadnom bármibe. Én nem is feltétlenül alapanyagokat nézek, hanem magukat a szerszámokat, és hogy min is kéne ezeket összeütni. Hiszen nincsen üllő, forró fém megmunkálására szükséges asztal, nincsenek csigák, vödrök. Csak úgy kalapáljunk össze valamit? – A jó öreg Flint bele sem gondol, hogy mi van, ha ebből valami ágyút csinálunk. Vagy fegyvert. Én azt mondom, engedjük el a kviddicset, az túl nyilvánvaló lenne. Legyen valami dísz, egy csillár.. ! – A kezembe is veszek néhány fémdarabot, és ha van hozzá kalapács, elkezdem kissé ütögetni egy általam választott ívre, hátha hajlik valami durva, de mégis szép ívben. Azért nem várható tőlünk sportolóktól, hogy átmenjünk művészbe. Felpillantok azért Winifredre, talán neki több ötlete van, mint nekünk. – Na.. a Hollóhát büszkesége belelát Flint fejébe? – Kérdezem már most a homlokomat törölgetve, noha még bele sem kezdtünk igazán..
Roberto Maroni carried out 1 launched of one [You must be registered and logged in to see this image.] (6 oldalú dobókocka.) :
||music:Going order|| words: 430 || just for you ▲▼
Nekem végtére is nem probléma, hogy végül Corvus lesz a következő, szóval szabad utat engedek számára. Ha szeretne ő lenni a következő, akkor legyen, engem nem zavar. Csakis ezzel az ostoba lámpalázzal van gondom... A gondolataim folyamatosan a saját kitalált feladatom körül forognak és azon stresszelek, hogy vajon menni fog-e. Elvégre, csapatkapitánynak jelöltettem magam, a VMS alkalmával is az voltam, vagyis ennek nem kellene gondot jelentenie, mégis... itt az Allstarról van szó, a Roxfort válogatott csapatáról! A VMS valahogy más volt ebből a szempontból... Ott nem én voltam az, aki kitalálta a feladatokat és összekovácsolta a csapatot. A fene se hitte volna, hogy az egységes csapatszellem nem jön létre egyről a kettőre egy ilyen szintű csoportnál. Utat engedek tehát Corvus számára és érdeklődve figyelem, hogy vajon ő mit talált ki számunkra. Amikor pedig a méretes doboz megjelenik, nagyokat pislogva figyelem, amint puhán földet ér. Szinte rögtön találgatni kezdem magamban, hogy mi is lehet benne tulajdonképpen. Hiába ismerem Corvust immár évek óta, még mindig képtelen vagyok a fejébe látni. Szerintem az ő esetében ez még egy legilimentor számára is kihívást jelentene. Amikor pedig még köddé is válik, nekem is Sienna játéka ötlik szinte egyből az eszembe. Esetleg a csapatkapitányunkat is meg kell(ene) keresni? A láda tartalma azért nekem se mond többet, mint Siennának. Mármint, nekem még életemben nem kellett semmit se összeraknom és hát apu se egy kétkezi munkásember. Az ő kis hobbiműhelye helyett mindig is nagyapa pálcaboltjában segédkeztem. Na, nem mintha most többre mennék azzal, ha pálcát kellene készítenünk... Nyilván ahhoz sincs tehetségem, hiába Ollivander a családnevem. Azt a vonalat meghagyom Gillian számára, hiszen nekem nem áll szándékomban abban kiteljesedni. A logika pedig... Oké, ebben nyilván nem én fogom vinni a prímet, annyi szent. - Talán labdákat kellene összehoznunk belőle? - pislogok ártatlanul, bele-belelesve a dobozba, mintegy találgatva. - Vagy valami kviddicshez kapcsolható holmit? - tippelgetek, hiszen - ha már a csapatot kovácsoljuk össze - akkor talán Corvus is szeretett volna hazai pályán maradni. - Gurkó, cikesz, miegymás? - túrok bele a szőke tincseimbe teljes mértékben tanácstalanul. Az pedig, hogy ezeket még nekünk is kellene összeraknunk... Na, nem, nem kérek belőle! Nem vagyok sem kovács, sem pedig kovácsinas, még életemben nem jártam ehhez hasonló helyeken. - Van valakinek valami értelmes ötlete? - nyúlik meg az arcom kétségbeesetten, hiszen láthatóan Sienna sem ász ebben, én sem, Danielt nem tudom, de ő inkább a leírással fog boldogulni, vagyis maradt számunkra Winnie és Roby, mint az utolsó mentsvárak.
Elizabeth Ollivander carried out 1 launched of one [You must be registered and logged in to see this image.] (6 oldalú dobókocka.) :
Azért meglep kicsit, hogy Roby besorol mellém, de egyértelmű, hogy határozottan nehezen találjuk meg azt a lavírozást, hogy ne direkt maradjunk egymástól távol, de ne is legyen utalás arra, hogy van köztünk valami. Végülis két barát is hülyülhet egymással, még ha esetünkben erről szó sincs, és nekem is nehéz úgy elmosolyodni, hogy ezt kezelni tudjam. - Kész tömeg lenne abban a sikátorban, ha a játék alapjan mindenki ment volna, akit velem akartak összeboronálni. - mosolyodom el és még kicsit kuncogok is, de épp csak addig, amíg mindenki meg nem köszöni Winnienek a játékot, hiszen utána már maga a csk jön és illendő odafigyelni. Lehet, hogy nem vagyok a legjobb tanuló, sose voltam, de a tiszteletet mindig megadtam az idősebbeknek, vagy mondjuk egy csapatkapitánynak, szóval amikor Corvus megszólal akkor egyből rá fókuszálok és nekiszentelem minden figyelmemet. Egyébként is kíváncsi vagyok, hogy ki mit talált ki. A végén még csirkéket fogunk hajkurászni a pályán, engem már az se lepne meg! Aztán Corvus eltűnik, amikor megérkezik a láda és a csak helyett annak pattan fel a teteje. Közelebb lépek hát, de nem állok neki hangos felolvasásnak. Nem vagyunk olyan sokan, hogy mindenki elolvashassa, maximum ha valaki akarja, akkor majd felolvassa mindenkinek. A darabokat nézem kissé felszökkenő szemöldökkel. Én és a kétkezi munka, meg a logika... ajjaj! - Ha nem egy kviddics pályát kell felépíteni, akkor gőzöm sincs, hogy mire gondolhatott a költő. - nézegetem a darabokat és eléggé óvatosan nyúlok a ládába. Sok ötletem tényleg nincs, mint hogy ácsoljunk kviddics kapukat, vagy páncélt? Egybáltalán mik készülnek ilyesmiből? Netán nyerget kell készíteni egy seprűre, vagy kicsi kviddics pálya makettet? Eléggé bizonytalanul ácsorgok hát a láda előtt, és ha találok akkor keresek valami rudat és karikát, meg valamit, amivel ezeket össze lehet erősíteni, na nem mintha értenék a dologhoz, hogy tudjam mivel. Apa híján nálunk anyu csinált mindent, de valahogy én mindig inkább gyakoroltam a kertben, minthogy neki segítsek. Na ez most eléggé nagy pech. Nem értek a hegesztő mágiákhoz, meg a csavarokhoz, úgyhogy tényleg látványosan bizonytalanul turkálok, lesve hátha a többieknek több ötlete van, bár gondolom össze kell ezúttal is dolgozni, úgyhogy ha valaki rájön a megoldásra, akkor már segíthet, hogy mi merre hány méter. Szívesen valakinek a keze alá dolgozom természetesen.
//
Sienna Parkin carried out 1 launched of one [You must be registered and logged in to see this image.] (6 oldalú dobókocka.) :
[You must be registered and logged in to see this image.]Az egyetlen, aki igazán elkezd nevetni azon, hogy kínomban már az iskola eszetlen himnuszát énekelem - már amennyire ezt éneklésnek lehet nevezni -, az Dany. Nem is tudom, hogy örülök-e neki egyáltalán, hogy ő felfigyelt rá, már abban a pillanatban megbántam, hogy ilyen kellemetlen helyzetbe hoztam magam, hogy kijött az első hang a számon. Sosem derült ki mi az a Pöcök, de a Pacsirtával se lennék jobban kibékülve, ha rajtam ragadna. Azért igen csak feltűnő, ahogy a játék végén Dany Lizzy-t karolja át, Roby pedig Siennához sorol, én meg szó szerint előveszek egy kendőt és letörlöm a homlokomat jó nagy levegőt véve Winifredre pillantva. Azért amikor mindenki elkezdi dicsérni a Beugrót, vagy legalább is minimum megköszönik a játékot, igencsak ellentmondásos lenne, ha én nem mondanék semmit, bár még mindig erőteljesen látszik rajtam, hogy most kezd csak visszatérni belém az élet. - Igen, nagyon egyedi volt, még soha nem játszottam ilyesmit. Köszönjük. - mondom, bár szerintem nem feltétlenül kellett volna hozzáraknom, hogy még sosem Beugróztam. Ha valaki nem vette észre, akkor komoly bajok vannak a megfigyelési képességeivel. - Ha nem probléma, szeretnék én jönni.- mondom gyorsan, bár valójában hallatszik a hangomon, hogy nem tetszene, ha valaki azért is beelőzne és pillanatokon belül kiderül, hogy miért. A pálcámat felemelem, hogy magamhoz hívjak vele egy jó nagy fémcsattal lezárt méretes, vélhetően fadobozt, ami nem tűnik éppen mai darabnak. Tompán lepuffan előttünk és Sienna jól sejti, az én játékom jobban hasonlít az övére, de leginkább csak abban, hogy a feladványok között kivonom magam a játékból, ugyanis amikor megérintem a lakatot és kinyitom, akkor egy szempillantás alatt egy pukkanással el is tűnök. Utálom a hoppanálást, még mindig, így többeknek vélhetően egyértelmű, hogy túl távolra nem mentem azért, csak magukra akartam hagyni őket. A láda felpattan magától és szinte csordultig van rengeteg mindennel - fém eszközökkel, fémcsattokkal, cizellált apró darabokkal, különböző fémből alkotott golyókkal, nagy bőr lapokkal, tömésnek valóval, de kemény fémlapokkal is, egyszóval mondva mintha valami kovácstól szakajtotta volna. A kinyílt bőrönd tetejében pedig egy üzenet áll.
Itt az ideje, hogy kétkezi munkára fogjalak titeket. Nyugodtan lehet fogdosni, vegyetek el amit akartok és gondolkozzatok. Ha kimondjátok a helyes tárgyak nevét, amit el kell készítenetek - első körben az a kérdés, hogy mit is kéne csinálnotok? -, akkor megjelenik majd a leírásuk is, ígérem. Kegyetlen azért nem vagyok.
Egyértelműen még a játékok előtt íródott, mert olyan magabiztos, mint mindig, nyoma sincs a Beugrós pániknak. Különböző pukkanásokkal még asztalok is megjelennek és egy kovácstűzhely is, egyértelműen házimanó mágia lett dologra fogva, hogy hirtelen egy afféle szabadtéri kovácsműhelyben érezzék magukat.
//A hozzászólás végén mindenki dobjon egy hat oldalú kockával, következő körben kiderül, hogy miért.
Határidő: február 9. Következő hozzászólásom: február 10. //
Hát tényleg nehéz lenne megállni, hogy ne nevessem el az egész helyzetkomikumot. Főleg a végét, és az utolsó cetliket. Igazából, már nem is nagyon igyekszem megállni, onnan hogy felolvasásra kerül az én utolsó cetlim. Bár szerintem kb. soha nem fogom elfelejteni a képet, ahogy a játék közben Corvus neki áll a suli himnuszt énekelni. Ez a pont az egész játékban mindent vitt. Csak ezért megérte azt hiszem. Bár el kell ismerni, hogy Wini végszava a jégcsákánnyal is valahogy pont ide illett. Bele telik egy kis időbe, míg kinevetgélem magam, de azért jól esik megint a 100%-os önmagamnak lenni. Hetero önmagamnak. Így már, amikor úrrá leszek a saját nevető görcseimen visszalépek Lizzy mellé, hogy átkaroljam a derekát, és magamhoz húzzam. Lehet, hogy csak színészkedés volt, és semmi több, de valahogy képtelen vagyok most megállni ezt. - Köszönjük, régen nevettem ennyit. Jó ötlet volt az adaptáció. - fordulok azért egy kis mosollyal Wini felé. Bár kétlem, hogy ezek után színésznek állnék. Egy színésznek mindent is el kell tudnia játszani. Én azt hiszem maradok a jó öreg sportnál, és a poros történelmi ereklyéimnél. Ha bele látnék Lizzy fejébe, akkor vélhetően én is megerősíteném, hogy jó, hogy ezzel soha, de soha nem kell nyilvánosság elé állnunk. Egy dolog, hogy itt egymás közt elszórakoztunk ezen, de a színpadon nem venném elő a ripacs meleg Danyt. Azt már nem. Itt a határ ezzel kapcsolatban. Lassan viszont így a második kör végére úgy tűnik, hogy tényleg kezdünk oldódni. Hiszen valahol érzem, hogy Lizzy teste megfeszül, és jelentkezne, de végül Corvus csap le a lehetőségre. Ami talán nem is baj. Bár nem tudnom, hogy Lizzy ezt mennyire és milyennek éli meg. Én úgy vagyok vele, hogy előbb-utóbb mindenki sorra kerül, mindegy, hogy mikor jövök én. Viszont a kedvesem eléggé küzd a saját önbizalmával, és nem kezeli ezt ennyire lazán, mint én. Talán csak túl izgulja feleslegesen. Ez nem szinteekről, és mércékről szól, csak arról, hogy időt töltsünk egymással. Persze én is izgulok miatta, hogy vajon az én ötletem mennyire fog tetszeni a többieknek, de nem a sorrenden dől össze a világom, így Corvus aztán nyugodtan jöhet előttem. Kíváncsi is vagyok rá tényleg, hogy a csapatkapitány ezúttal mivel fog meglepni minket. Biztos vagyok benne, hogy ő is olyan típusú ember, aki még egy ilyen csapatépítő programra is rengeteget készül.
)
