2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A Roxfort All-star csapatának közös játékaira létrehozott helyszín, hogy soha ne akadjunk abba a problémába, hogy ahol játszanánk az éppen foglalt, ez csak a miénk és a helyszín játékonként változó.
Csapatkapitány: ?
Csapattagok: Hajtók: - Daniel Paisley, Sienna Parkin, Corvus Flint Terelők: - Roberto Maroni, Winifred Hill Őrző: - Elizabeth Ollivander Fogó: - Tori Seaver
Ha legilimentor lennék és tudnám, hogy a többiek nem úgy tekintenek az én vereségemre, ahogy azt én gondolom magamban, akkor nagy eséllyel teljesen másként könyvelném el magamban a személyes kudarcomat. Egyelőre azonban csupán továbbra is lesütött szemmel álldogálok a helyemen, magamban azt várva, mikor nyílik már meg az az átkozott föld végre és nyel magába jótékonyan. Amikor Corvus hozzám lép, csupán próbálkozom a "gratulálok" szó kinyögésével, de hogy abból mennyi és milyen hangosan sikeredik, arról már fogalmam sincs. A karomat azonban nem emelem fel, hogy kezet foghassunk, hiszen hamar kiszúrná, hogy mennyire remeg. Na, nem mintha így olyan észrevétlen lehetne a csalódottságom... Nem hallom, amit Danielnek mond, de tény, ami tény, hogy igencsak meglepődnék rajta, viszont közben kifejezetten jól is esne, hogy ilyen szinten figyel rám és törődik azzal, hogy miként élem meg ezt az egész helyzetet. Hallottam ugyan, hogy az elmúlt évek folyamán rengeteget változott, de ez valóban olyasmi, amit az ember csupán akkor hisz el, ha a saját két szemével látja. Kívülről még továbbra sem lehet semmit sem leolvasni az arcáról, hacsak ő nem akarja mások tudtára adni azt, mit is érez vagy gondol pontosan. Végül az edző is előrelép, hogy reagáljon a szavazás eredményére, nekem pedig szinte rögtön eszembe ötlik, hogy Corvus számára ez megfelelő jellemformáló feladat lesz. Az Allstar nem olyan, mint a házaink csapata... Ide csakis a lehető legjobbak kerülhetnek be, akik kellő ambícióval rendelkeznek ahhoz, hogy egy csapat irányítását is bevállalhassák, Corvusnak pedig őket kell összefognia és egységgé kovácsolnia, vagyis meg kell találnia az arany középutat ahhoz, hogy ez működhessen. Ha túl keményen fogja a gyeplőt, elégedetlenség ütheti fel a fejét, aminek aligha lenne jó vége, de azért a mindenkihaverjavagyokgyereidehaddölelgesselekmeg-mentaliás sem játszik. Ezúttal ezt kapta a nyakába, én pedig most jövök rá, hogy voltaképp nem is irigylem annyira... Mindenki egy külön személyiség, akivel képesnek kell lennie megtalálnia a hangot és felismerni azt, hogy csapaton belül hol teljesítenek erősebben és hol gyengébben. A szerepek ugyan már ki vannak osztva, én őrző vagyok, hiszen Amerikában ebben remekeltem, de minden bármikor borulhat. Ha az edzések alkalmával más-más poszton próbál ki minket, hogy teljesen átlássuk az egyes feladatokat, akkor ki tudja, talán rejtett tehetségek is felszínre törhetnek. Eléggé meglep, amikor Sienna mellém lép, de ugyanakkor legbelül némi pozitivitás is felüti bennem a fejét. Talán nem is olyan vészes ez a szereposztás. Talán tényleg így lesz a legjobb. Ha pedig mindezt egy olyan erős jellem, mint Sienna is képes lenyelni, akkor minden bizonnyal ez nekem is sikerülni fog, főleg úgy, hogy a csapattársaim nem néznek ki maguk közül, hanem helyette mellém állnak. Szó szerint és átvitt értelemben is. Lassan már nem is értem, miért éltem meg olyan katasztrófálisan ezt az egészet... Lehet még esélyem a későbbiek folyamán is, addig pedig megtanulhatunk csapatban dolgozni, hiszen ez elég gyalázatosan ment a választás napjáig. Nyilván egy csúnya pofára esés kellett ahhoz, hogy kissé tisztában láthassuk a helyzetet. Nekem legalábbis mindenképp. - Azt hiszem, most nekem is jól esne egy kis repkedés - szólalok meg végül csendesen. Maradok, hiszen számomra a feszültség levezetése mindig is a sportban rejlett... Ráadásul, ha most távozóra fognám, akkor Daniel esélyesen utánam sietne és tényleg semmi kedvem egy újabb veszekedéshez. Az élmény még elég friss és ugyan kezd javulni a helyzet a társaim hozzáállása láttán, de ha most nekiáll lelkifröccsöt tartani, tuti átmegyek Siennába és egy seprű látja majd kárát, no meg Daniel háta. De természetesen, ha mások beszélni szeretnének, én abban is benne vagyok. Komolyan, mindenre vevő vagyok jelen pillanatban annak érdekében, hogy ne rugózzak a kelleténél többet az imént történteken.
Az edző szavai után azért kicsit kihúzom magamat és amikor körbejár, hogy mindenkinek gratuláljon, aki megpróbálta nekem is nagyot dobban a szívem. A nő híres arról, hogy kiáll a véleménye mellett, még ha az sokaknak nem is tetszik és önként mondott le a karrierjéről is, bár arról még mindig csak pletykák vannak, hogy pontosan miért és látom nagyon jól, hogy Corvus szemében is megcsillan a rajongás. Ez azért még inkább azt hiszem enyhít a csalódottságomon. Nem ismerem jól őt, ahogyan igazából a többieket sem, de megfogadtam, hogy megpróbálok változtatni és ehhez igenis az kell, hogy nyitottabb legyek. Az elején nem sült el jól, hiszen akik felé nyitottam azt hiszem lekoptattak, még ha ezt nem is a legjobb érzés így kimondani. Paririe és Felicity nem kviddicseznek és nem fogják sohasem érteni, hogy ez az egész miről is szól, milyen csapatban játszani és... - Én szívesen maradék még dobálni kicsit. - lépek elsőként előre és ezúttal még egy félmosoly is megjelenik az arcomon. Kicsit ugyan hezitálok, de végül először Lizzy mellé lépek oda, mert rajta nagyon jól látszik, hogy eléggé zokon vette azt, ami történt, főleg azt, hogy nem érkezett rá egy szavazat sem. Én azért sejtem, hogy az én kettőm kiktől származik és hálás is vagyok érte, de valójában talán a lelkem mélyén nem akartam azt a nyomást, ami odahaza a legroszabbat hozta ki belőlem. - Vagy esetleg beszélhetunk taktikai ötletekről is. Például, hogy a terelők és a hajtók hogyan tudnak a leghatékonyabban összedolgozni. - pillantok ezúttal már Lizzy után Robyra, mert rajta aztán főleg látszik, hogy totál ki van bukva, hogy én tudom a legjobban, hogy a hirtelen haragot milyen iszonyatosan nehéz kezelni, csak hát én e miatt már kerültem igazán mélypontra, neki viszont nem kellene ugyanezt átélnie. Végül persze Corvusra siklik a tekintetem, hiszen mégis csak ő lett a csapatkapitány, úgyhogy neki kell eldöntenie, hogy mi legyen, vagy mérlegelni a javaslatot. Aztán persze az is benne van a pakliban, hogy Lizzy és Roby, amint az edző távozóra fogta azonnal dobnak egy hátraarcot és elhúznak kidühöngeni magukat. Akkor pedig elég komoly döntés elé kerülök majd, hiszen mégis csak az lenne a fontosabb, hogy Roby után menjek, de közben mégis azt hiszem jó lenne valamiféle csapategységért küzdeni... tartozni valahová, úgy rendesen. Tehát, ha esetleg azt látom, hogy Roby távozni akarna és a szavaim se tartják vissza, akkor bizony jó eséllyel utána mennék, mert nem akarnám megalázni azzal, hogy itt a többiek előtt próbálom megértetni vele, hogy miért kellene legalább megpróbálnia, bármennyire is kellemetlenül érinti a döntés, ami született.
Az edző természetesen elfogadja Corvus kérését és megbeszélhetnek egy időpontot délutánra, amikor beszélnek majd az egész helyzetről, de látszik rajta, hogy reméli, hogy addigra már valamivel jobban lenyugodtnak majd a kedélyek.
[You must be registered and logged in to see this image.]Igen vegyes a fogadtatás, több a negatív, mint a pozitív, de ez minden egyes végeredménynél kőbe volt vésve. Ha más lesz megválasztva, akkor a maradék akadt volna ki és mivel a többség dönt, gondolom így vagyunk még mindig a legjobb helyzetben. Bár egyelőre még ez nem látszik. Roberto előrelép kezetfogni, de nem kell legilimentornak lennem ahhoz, hogy a feszültség csak úgy áradjon belőle, és az arca is olyan merev, mint aki a határán van egy idegösszeomlásnak. Elfogadom, én sem mosolygok, amúgy sem szokásom és jelenleg úgy látom, hogy mivel vélhetően semmit az ég világon nem hallott meg abból, amit mondtam, nincs értelme semmit mondani. Csak kezetfogunk, biccentek, tovább lépek a következőhöz, de nem igazán tolonganak. Kissé kínos ez így, de nem akarom jelét mutatni a csalódottságnak, amúgy se számoltam azzal, hogy tényleg megnyerem, és elméleti síkon pedig amikor igen, akkor mindig számítottam arra, hogy hasonló közhangulat lesz. Nem áltattam magam kitörő örömmel, és még Winifred kis öröme is elkerüli a figyelmemet, túlságosan lefoglal az icipici rövid köszöntőm és Roberto passzív agresszív hallgatása. Tovább szalad a tekintetem Siennára, rajta is látszik, hogy nem repes, de azért biccentünk legalább egymásnak, és ez egyelőre tökéletesen elég. Ahogy elérek Lizzy-hez, aki a háttérbe olvadva próbál a föld alá süllyedni, kissé összeráncolom a szemöldököm. A matek azt üzenné, hogy Dany és Lizzy lepett meg azzal, hogy rám szavaztak, nem egymásra, illetve Winifred mérlegén értem el sikereket, de Lizzy teljesen elhatárolódik, szó szerint meg sem találom vele a szemkontaktust. Most nem tudok semmit csinálni, de ahogy Dany előre lép, az egyetlen, aki tényleg örömmel fogad, a kézrázás közben kissé előre hajolok. - Beszélj vele. Nyugtasd meg. Nem hibázott, éppen olyan tehetséges játékos, mint bármelyikünk. - suttogom halkan, nyilván tudja, hogy kiről beszélek, majd kiegyenesedem, bár kicsit kellemetlenül söpröm le a vállamról a kezét egy kis félmosollyal. - Köszönöm, Paisley hajtó. - válaszolok csak ennyit normális hangerőn, tudhatja, hogy annyira nem vagyok az érintések rajongója, a kézfogás tökéletesen elég, de a vállam lapogatása már egy kicsit sok. Mire végre Winifredre néznék már teljesen lekésem az örömöt, csak azt látom, hogy ő se lép előre, ő se gratulál. Ez az a pont, ahol már egy kicsit összezavarodok, ha csak Daniel gratulál, akkor ki szavazott rám? Nem sértődöm meg azon, ha valaki nem gratulál vagy ha feszült, mert nem ő nyert, de ha három szavazatot kaptam, akkor három gratulációra azért számítottam és ez így igen csak vérszegény. Minden esetre kihúzott háttal fordulok az edzőhöz, elfogadom a kézfogását, a mellkasomban jó nagyot dobban egy rajongó kisfiú szíve, aki imádta, a mai napig imádja Josephone McCreeny játékát. Persze szókásomhoz híven, éppen csak a szemem mutatja a rajongó csillogást, ahogy a még mindig fiatal nőre nézek, semmi más. Rövid beszédbe kezd, ami erőteljesen összecseng azzal, amit én elmondtam, szóval nyilvánvalóan bólintok. Már három éve vagyok a Mardekár kapitánya, pontosan tudom hogyan használjam a forrásaimat, ami jelen esetben a csapattársaimat és az erősségeit jelenti, és egyáltalán nincsen igényem arra, hogy én legyek az egyetlen sztár a csapatban, magamhoz pozícionálva minden gólpasszt. Persze mivel Mardekáros vagyok, mivel Flint (vagy nem) vagyok, mivel nem vagyok éppen a legnyíltabb vagy a legbarátságosabb, jelenleg ezt nem mindenki hiszi el, szajkózni pedig biztosan nem fogom. Majd meglátják, hogy abban a pillanatban ahogy valaki megvillantja a potenciált egy helyzetben, azonnal rá fogom irányítani a fókuszt és támogatni. A végén, amikor fellibbenti, hogy nem akar széthúzást akaratlanul is Roberto-ra szalad a pillantásom, korábban is voltak kemény megnyilvánulásai és most sem éppen repes az örömtől. Furcsa módon hiába tudom, hogy Sienna szó szerint széttört egy seprűt a csapattársa hátán elégedetlenségében, azzal, hogy bevallotta, azzal, hogy most is legalább biccentve elfogadta a döntést, nem ő az, akire elsődlegesen gondolnék az edző szavai után, csak is a szaktársam. - Értettem McGreeny edző, további szép napot és köszönjük. - biccentek azért, és végignézem, ahogy a nő elindul a serleget összepakolni. Néhány pillanatig ott is felejtem a tekintetemet, jó lenne beszélni vele kettesben, így hosszú léptekkel követem. - Esetleg késő délután, vacsora után felkereshetném, edző? - kérdezek rá, hiszen nem most kéne elvonulnom vele, most ki kéne használnom, hogy még egy helyen vagyunk mindannyian. Kicsit felsóhajtva fordulok vissza a cspaathoz. - Aki szeretne maradni beszélgetni, vagy dobálni egy kicsit, én itt vagyok. Nem hivatalos edzés, nem kötelező. - ajánlom fel, én seprűvel érkeztem, de valójában inkább azért ajánlom fel, hogy amennyiben valaki valamit tényleg ki akar mondani, akkor tegye. Nem hivatalos, a következő edzésre kell jó pofát vágni és lenyugodni, szóval addig még mondhatnak akármit, állok elébe, és ha tudom megválaszolom minden kérdésüket.
// Határidő: 10. 10., éjfél Következő mesélői: 10. 11.
Sárgalap: Tori Seaver Késés/igazolt kimaradás(3 ilyen=1 sárgalap): Tori Seaver //
Én magam is türelmesen várom, amíg a kupa a szavazatok alapján a tudtunkra adja, hogy végülis ki a győztes. Az, hogy én magam kire szavaztam, még koránt sem jelenti azt, hogy amennyiben más lesz a befutó, zokon vennék a dolgot. Jelen esetben egyébként is az a legfontosabb, hogy a diákok között kialakuljon valamiféle összhang, ehhez pedig az a legfontosabb, hogy az ő a döntésük legyen a csapatkapitányi poszt, még ha láthatóan nincs is meg az egység. Ez persze nem meglepő egyáltalán, miután eleve többen is jelezték szándékukat a posztra, várható volt, hogy miután csak egy valaki lehet a kapitány, aki hoppon marad kisebb-nagyobb mértékben, de zokon veszi. Azt kell remélnem, hogy ezek az első érzések majd lenyugszanak és rájönnek, hogy ők egy csapatként képesek csak működni, nem széthúzó egyénekként. - Nos... - lépek kicsit előre, amikor a kupa fényei elhalványodnak és immár egyértelmű a döntés. - Gratulálok Mr. Flint! Remélem, hogy beváltja az Önhöz fűzött reményeket és egyben szerényen kezeli majd a kapitányi posztot. Bizonyára tisztában van vele, hogy nem feltétlenül jelenti azt, hogy a kapitány mindenáron kiemlkedik a csapatból, sokkalta inkább a csapat közös sikerét helyezi előtérbe. - kezdek bele, és én magam oda is lépek, hogy megrázzam Corvus kezét, de nem állok itt meg. Szépen sorban minden jelentkezőhöz egyesével odalépek és a bátorságukért, amiért felvállalták a poszt iránti vágyukat, bizony az ő kezüket is megrázom, hogy végül Tori és Wini legyen csak, aki kimaradna a jóból, de ez nem így történik. Bár ők nem kapnak kézrázást, de egy-egy biccentést igen. - Valójában mindegyiküknek jár a gratuláció, vagy amiért felvállalták a jelentkezést, vagy amiért éppenséggel nem. Egyet szeretnék, a mai napjuk további része azzal teljen, hogy átgondolják pontosan mit is akarnak ettől a csapattól, hogy felmérik mit is jelent csapatban játszani. Szeretném, ha tisztában lennének vele, hogy a helyeikért sorban állnak a jelentkezők, és bizony ha úgy tapasztalom egymásra fújás miatt húznak szét, akkor nem riadok meg attól sem, hogy menet közben változtassal a csapat összetételén. Szeretném, ha ezt jól átgondolnák és a következő edzésre már ennek fényében érkeznének. - nem nézek senkire sem célzatosan, de én is, mint ahogyan ők is úgy sejtem, tisztában vagyunk vele mind, hogy sok itt a kemény egyéniség, akiknek nehéz lesz visszafogni magukat annyira, hogy ne akarjanak mindenáron kitűnni a többiek közül. Én viszont igazán tisztában vagyok vele, hogy egy csapat nem működhet úgy, ha nem igazi csapat. Mi nem egy valakire építünk, mint Krum esetén. Én azt szeretném, ha tényleg képesek lennének együtt működni, de ezt nem tudom tűzzel-vassal beléjük verni, hanem saját döntésre van szükség hozzá. Láthatóan ennél többet egyelőre nem is akarok mondani, a kupához fordulok, hogy elrendezzem, hiszen ez a mai nap most nem feltétlenül szól többről, mint hogy meghoztak egy döntést, még ha nem is biztos, hogy ez a döntés mindenkinek az ínyére van.
[You must be registered and logged in to see this image.]Feszülten de rezzenés mentes arccal várakozom miután az utolsó szavazat is bekerül. Pillanatokon belül pedig ki is köpködi a serleg az eredményeket én pedig csak nézem a kék csóvákat és az aurát. Pillanatra megakadok, mert eléggé szembe tűnik számomra, hogy Lizzy egyetlen egyet sem kapott és látom a visszavonulását is ami őszintén szólva elég szívfacsaró. Na pont emiatt sem léptem előre még én is. Biztos vagyok benne, hogy nagyjából pontosan ugyanígy jártam volna. Csak velem ellentétben Lizzy tett is le az asztalra, még ha szerintem valóban nem áll még készen egy ilyen csapat összefogására és kormányzására. Egyébiránt pedig mivel nem az esélytelenek nyugalmával mentem volna neki, ott volt bennem az is, hogy nem akarom esetlegesen még tovább darabolni a szavazatokat. De nincs sok időm Lizzy esetén lamentálni és nem is akarom igazából én sem felhívni rá a figyelmet.. Biztos, hogy meg fogom keresni és beszélek majd vele, de nem itt és nem most. Amikor viszont eltűnnek az aurák és csak Corvuson marad egy kicsivel tovább nem tudom tovább leplezni, határozottan felderül a képem és még csendben magam mellett kicsit meg is szorítom az öklömet, amolyan “ezaz” jelleggel. És a kis beszédére helyeslően biccentek, de amikor meglátom Roby mennyire feszülten reagál, lefonnyad a fejemről a mosoly, mintha csak rám szólt volna hogy csihadjak már! És… pont az ő feszültsége miatt, konkrétan nem is merek oda menni Corvus-hoz hogy személyesen gratuláljak neki… Roby gondolhat amit akar, egyáltalán nem népszerűségi verseny volt. Senki sem beszélt össze és még azt se mondanám, hogy összhang lenne Dany, Lizzy meg köztem. Az allstar selejtezőnek a napján érkeztem vissza Amerikából előtte évekig nem is voltam itthon. A szőkeséggel pedig pont országos szinten váltottuk egymást, én mentem, az Ollivandrek pedig jöttek. Így frissebb nem is lehetne vele az ismertségem. Dany pedig pár évvel felettünk jár és Hugrás.. ráadásul a szöszkével vannak együtt ha jól sejtem.. szóval hozzá se sok közöm volt a csapat edzésein kívül. Számomra épp annyira újak mint Roby vagy Sienna és lényegében én is számukra. Corvus az egyetlen akit régebb óta ismerek, de ez nem jelent semmit. Ha nem találtam volna tényleg alkalmasnak a pozícióra, vagy ha mást alkalmasabbnak látok, felőlem aztán a párom is lehetett volna! Ebből is látszik, hogy mennyire nem ismerjük még egymást és egymás indítékait. Mindenesetre, így hírtelen nagyon ódzkodom a helyzettől, pont amiatt ami most Roby felől süt, de tudom, hogy vele se árt majd beszélnem.. valamikor… egyszer… Nem akarom, hogy az legyen mint Amerikában.. nagyon nem! Ehhez pedig muszáj lesz valamelyikünknek lépnie, mielőtt tényleg elszabadulnak az indulatok.. Kérdés, lesz-e merszem idő előtt lépni?
Mindenki feszülten várakozik. Én is. Persze valahol arra számítok, hogy egyszerűen a megfelelő név cetli formájában reppen ki a hatalmas bűvös serlegből, de ezúttal más a menet. Ami elég meglepő, bámulatos, és leírni se nagyon tudnám. Őszintén boldog vagyok, hogy én is kapok egy szavazatot. Bár talán csalódott is, nem kaptam többet. Elég vegyes dolog ez. Mindenki elszántan akart kapitány lenni, aki kilépett. Én is. Így sajnálom, hogy nem nyertem el több szavazatot. De jól esik, hogy van legalább egy valaki aki mégis hitt bennem ennyire. Szeretném azt gondolni, hogy ez Lizzy volt, de az az igazság, hogy ahogyan én is az ő esetében, vélhetően ő is elég jól ismerheti az én gyengéimet. Nem túl racionálisan mégis remélem, hogy hisz bennem. Ahogy azt is, hogy megbocsátja, hogy nem rá szavazatam. Ahogy a kis vitánkat is megbocsátja, ahogy én is megbocsátok neki. Jó lenne kibékülni, és támogatni egymást. Persze ebben a pillanatban azért jó, hogy nem látom a többiek gondolatait. Talán igyekeznék hangosan szóban helyre rakni, hogy nem volt itt semmi összebeszélés a "hazaiak" közt. Valójában senkivel sem beszéltam arról, hogy kire fog szavazni, így teljes meglepetés volt számomra Corvus sikere, annak ellenére is, hogy én magam is rá szavaztam. Engem egyszerű racionális érvek vezettek erre, nem pedig összeesküvések. Most viszont, hogy megvan a kapitány nekünk mindent meg kell tenni érte, és a lehető legjobb tudásunkkal segíteni őt mindenben, hogy a lehető legjobb, és legsikeresebb kapitány legyen. Mi volt a szavazatom hátterébe? Egyszerű. Bár végtelenül tisztelem Sienna bátorságát a levéllel kapcsolatban, de ez pont azt bizonyította, hogy még nem elég érett kapitánynak. Úgy értem, aki egyrészt ugródeszkának akar egy csapatot használni a saját karrierjéhez, másrészt önismereti gondjai vannak, az nem megfelelő vezetőnek. Ezzel nem azt mondom, hogy ne lehetne kiváló kapitány, de ez csak az után lehetséges, miután helyre rakta az önigazolási, és önismereti gondjait, megfelelő alázatot tanult a sport és a csapata iránt. Tehát bár a kviddics tudása, és tehetsége megvan, de lelkileg, és pszichológiailag még hosszú út áll előtte. Roby, bár a rokonom, még ha nem is régóta, de ez nem lehet szempont. Nem érzelmi kérdés. Ellenben figyeltem a csapaton belüli viselkedését, és számtalan olyan apróság miatt, mint a Winivel egy felvarrón való hajbakapása, nem éppen arról győzött meg, hogy képes lenne a megfelelő módon kezelni a csapat különböző személyiségeit, és megfelelő higgadt megfontoltággal reagálna le egy akár érzelmileg túlfűtött helyzetet is. Például, ha vesztésre áll a csapata, vagy ha egy interjún újságírók előtt kell képviselnie a csapatot, akik némi szaftos sztoriért a múltjában, vagy egy csapatag múltjában vájkálnak, ott ahol nagyon nem kéne. Az olaszoknak a család minden, és elég hevesen tudnak reagálni az ilyen helyzetekre. Ez esetben pedig ez inkább hátrány, mint előny. Persze ezt megtanulhatja kezelni, és ha alábhagy az egojából, akkor lehet még jó kapitány. De nem most. Magamra nem szavazhattam. Így már csak Corvus maradt. Nem kedveltem sosem. De ez nem az érzelmekről szól, hanem a csapatról. Ezért félre kell tenni az iránta érzett rivalizálásom. El kell ismernem, hogy a Mardekár csapatával remek munkát végez. Minden téren. Higgadt, és racionális személyiség. Olyan akit nyugodt szívvel állítanék ki egy rakás keselyű elé, mert el tud velük bánni félvállról, anélkül, hogy megemelné a hangját. Abban is bízom, hogy minket is képes lesz úgy összefogni, és irányítani, mint a háza csapatát. Így végül Corvus beszéde után elmosolyodom, és odalépek hozzá, hogy kezet nyújtsak neki, miközben a balommal megveregetem a vállát. - Gratulálok Flint Kapitány! - majd tovább lépek, hogy helyet adjak annak, aki még gratulálna, vagy Corvus simán csak levegőt kapjon. Visszasorolok Lizzy mellé, és ismét kézbe veszem a seprűm kíváncsian várva mi lesz a következő napirendi pont.
Feszülten várakozom a helyemen, miközben az edző bedobja a saját szavazatát is a serlegbe. Kár lenne tagadnom, miszerint rettentően izgulok, hiszen konkrétan fizikai tünetek is párosulnak mellé... A pulzusom az egekben, a szívem a torkomban dobog, miközben a tenyerem finoman szólva is izzad, mindezek ellenére azonban én magam fapofával állom végig az utolsó szavazatot követő perceket. Tisztában vagyok azzal, hogy úgy indultam neki, miszerint nem érdekel, ha nem én leszek a csapatkapitány, de lássuk be, ez csupán önmagam áltatása volt, semmi több. A részvétel a fontos, nem a győzelem... Vigasztaló, üres szavak csupán, amelyek mások megnyugtatásául szolgálnak, semmi többre. Ha valaki hozzám hasonlóan maximalista, nem fogja beérni holmi jelenléttel a csapatban. Tenni akar az első helyért. Sikert sikerre szeretne halmozni egy olyan dologban, amelyben kiemelkedően jó. Elvégre, mi értelme a második helynek? Szép eredmény ugyan, de nem elég jó. Nem. A tökéletességre kell törekednünk abban, amiben valóban tehetségesnek bizonyulunk. Azért finoman szólva is meglep, amikor a kék tűzcsóvák megjelennek, majd mindenkit megjelölnek rajtam kívül. Az izgatottságom pillanatok alatt csap át csalódottságba és kételybe, miközben hatalmas keserűség üti fel bennem a fejét. Egyetlen szavazat... Azt hiszem, az érint a legrosszabbul, hogy még ennyi bizalmat sem szavaztak meg számomra a csapattársaim. Képes vagyok lenyelni, miszerint nem én lettem a csapatkapitány, de azt, hogy ekkora szégyent hoztam saját magamra azzal, hogy azt hittem, lenne bármi esélyem bárki ellen is, már sokkal kevésbé. Legszívesebben a föld alá süllyednék vagy magamra kapnék egy láthatatlanná tévő köpenyt, hogy eltűnhessek mindenki szeme elől, de mivel ez nem működik, csupán megsemmisülten állok a helyemen továbbra is. Mindenkiben bíznak. Mindenkiben, kivéve bennem. Azt hiszem, sokadjára se lenne esélyem erre a pozícióra. Talán mégse vagyok olyan jó játékos, mint amilyennek hiszem magam. Nem volt elég a VMS arra, hogy bizonyíthassak. Sok-sok év kemény munkája veszett kárba egyetlen pipa miatt. Csak egy kellett volna ahhoz, hogy érezzem magam valakinek... Amíg a többiek esélyesen szívélyesen gratulálnak Corvus számára, addig én észrevétlenül lépek ismét vissza a helyemre, mintha ezzel képes lennék már azt az aprócska tényt is kitörölni az emlékezetükből, hogy egyáltalán jelöltettem magam. Nem fogok sírni, mások előtt nem mutatom ki, mennyire bánt a dolog, de az agyam folyamatosan ezen kattog... Ennyire nem ismerném fel a saját határaimat? Corvus megérdemli a kapitányi posztot, nem sajnálom tőle, nem ez a bajom. Nála alkalmasabb embert keresve se találhatnának, hiszen már ő is rendre bizonyított és nem fog velünk finomkodni, ha arról lesz szó, de... És újfent ez a buta kis szavacska... DE. Komolyan nincs egyetlen ember sem a csapatban, aki a kezembe helyezné az irányítást? Évek óta járok a Roxfortba, bizonyítottam a házam csapatában, részt vettem a VMS-en, mégis több bizalmat szavaznak Sienna és Roby számára is, akik idén kerültek át csupán? Eddig idegenben játszottak, még annyi idejük se volt beilleszkedni, mint nekem. Esetleg én tartanám magam túl jónak? Corvus szavai el sem jutnak a tudatomig, annyira kirekesztem magamból jelen pillanatban a külvilágot. A gondolataim továbbra is akörül forognak, hogy ez most mennyire ciki jelenet lehetett mások szemében... Mármint, kiállok emelt fővel, bízva abban, hogy lehetek valaki, erre semmi. Saját magamat aláztam meg ezzel a butasággal. Még kész szerencse, hogy senki sem ül a lelátókon... Legalább mások nem fognak tudni erről. Elizabeth Ollivander, aki csapatkapitányi babérokra tört, de csúnyán felsült... Mégis mit fog szólni Chris vagy Gillian, ha ezt megtudják? Olyan beleéléssel meséltem nekik a terveimről, ha esetleg kapitány lehetnék és most álljak eléjük azzal, hogy egyetlen szavazatot sem kaptam? Nem, azt hiszem, most nagy ívben kerülni fogok mindenkit, aki tudhatott a terveimről, az edzéseken pedig úgy teszek, mintha jelen se lennék. Mármint csendben, zokszó nélkül végrehajtom majd a kapott feladataimat, de olyan leszek, mint egy szellem. Akár egy árny... Jövök és megyek, hátha elfelejti ezt mindenki idővel.
Valójában én magam is sejtettem, hogy valószínűsíthető, hogy valamelyik helyi diák lesz majd a végső befutó, bár az is benne volt a pakliban, hogy elaprózzák majd az erejüket. Az viszont határozottan meglep, hogy Elizabeth nem kap egy szavazatot sem, hiszen mégis csak úgy véltem, hogy a pasija majd rá szavaz. Vajon lesz köztük ebből valami haddelhadd. Nem vagyok egy pletykás típus, de most mégis elsősorban a szöszi lány reakcióját figyelem, hogy vajon megrándul-e az arca a hírre, vagy már eleve megbeszélték egymás között, hogy ki kire szavaz majd. Azt azért látom, hogy Roby nem veszi jónéven a dolgot. Én magam nem is tudom pontosan, hogy mit érzek. Kicsit csupasznak érzem talán magamat, hiszen kiteregettem a lapjaimat és jó eséllyel mit sem ért, hiszen a két szavazatban nagyjából biztos vagyok, hogy kiktől származik. Nem igen lehetett más, mint Tori és Roby, akik pedig eddig is ismertek, hogy a levél nélkül is rám szavaztak volna. De hát ezért is biztos, hogy nem ért volna semmit, hogy enegriát feccöljek abba, hogy bárkivel is ismerkedni próbáljak, hiszen az ember még sem győzhet le több évnyi ismeretséget néhány hét alatt. Még Robynak sem volt ezek szerint esélye úgy, hogy Daniellel rokonok, még ha új rokonság is ez. Sejtem, hogy mi játszódhat le benne. Eddig is igen zárkózott és távolságtartó volt, mint én magam is, de az unokatestvére még támogatásképpen sem szavazott neki bizalmat, pedig úgy vélem nagyon is becsülendő volt, hogy átengedte nekem a hajtói posztot. Közben ott motoszkál bennem a gondolat, hogy nem akarnék most Corvus helyében lenni. A tekintetek kereszttüzében, egy nem túl összeszokott csapat kapitányaként figyelni a reakciókat. Talán nincs is rá szükség, hogy ez a plusz nyomás rajtam legyen, még ha esélyes is, hogy ezzel kevesebb lehetőségem lesz kiköszörülni a csorgát a hírnevemen, hogy mégis felfigyeljen rám egy nagy csapat. Ha valaki kívülről néz most, akkor jó eséllyel csak azt láthatja, hogy rezzenéstelen arccal figyelek, és maximum csak biccentek egyet a Mardekáros fiúnak, de nem öntöm szavakba a véleményemet. Türelmesen és szótlanul várom, hogy mond-e még valamit az edző, vagy el is bocsát minket, hogy ki ki a maga módján feldolgozza az itt történteket. Abban biztos vagyok, hogy Robyval beszélnem kell. Ha találkozik a tekintetünk akár csak egy pillanatra is, akkor láthatja rajtam, hogy mindenképpen össze kell futnunk még a mai nap folyamán. Azt hiszem ezúttal neki van nagyobb szüksége erre és én nem akarom cserben hagyni.
Hááát.. sejtettem én, hogy népszerűségi verseny lesz belőle, és azok, akik már Roxfortosok lévén előnyben lesznek, akik pedig külsős iskolából jöttek, azok nem lesznek elég ütősök a kapitányi posztra. A három szavazat Flintre némi összebeszélést sejtet az amúgy is nagy összhangban lévő Dany, Elizabeth és Winifred tekintetében, de hát őszintén szólva, nem számítottam másra. Ha úgy gondolják, hogy Flint a befutó, hát felőlem.. Nem mondom, hogy nem vagyok csalódott, hiszen másodszor kell lejebb adnom az elképzeléseimből. Sienna kedvéért úgy voltam vele, hogy megérdemli, hogy hajtó legyen, neki jobban áll, mint nekem, de hogy Flint mint kapitány, erről már nem vagyok meggyőződve, ha szakmai szemmel nézem a dolgot. Van bennem annyi tartás, hogy odasétálva kezet nyújtok, de ha elfogadja, akkor érezheti, hogy van bennem feszültség bőven, az arcom is mosolytalan. Majd ha az edző úgy véli, hogy kibukik az alkalmatlansága, akkor leváltja, még puccsot sem kell szerveznem, főleg, ha megvan a kis udvartartása. Nem mondom, hogy Sienna itt is befutó lehetett volna, de neki igenis kell az önigazolás, s most hoppon maradt. Ráadásul mivel Flint is hajtó, Sienna még gólkirály sem feltétlenül lesz automatikusan. Nem a legjobb kilátások, hiszen eleve az íreknél tett látogatás sem végződött túl jól, de ott úgy gondoltam hogy arra jó volt, hogy a másik terelővel legalább kicsit összekovácsolódtunk. Most azon tűnődöm, hogy nem számít, hiszen ő is szélkakas, és csupán baráti alapon dönt. Tartom magamat ahhoz, hogy ha valaki nem szimpatikus, hát merő véletlenségből egy hazai gurkó fogja letörni a seprűjéről. Győzni akarok, de így, hogy hajtó sem leszek, meg kapitány sem, így eléggé védekező, szinte tehetetlen helyzetben találom magamat. Az edző jó eséllyel leültet majd a kispadra is, ha nem nyújtok valami kiemelkedőt, de így, két kapufa után valahogy nem látom fényesnek a jövőt. Mindenesetre nem méltatom szavakkal Flint szavait, mondjon amit akar, most jó politikusként máris helyezkedik, holott annak idején az íreknél lazán átnézett az edzőn. Meg vannak számlálva a napjai. Óh, és ez nem fenyegetés. Ígéret.
||music:Going order|| words: 430 || just for you ▲▼
[You must be registered and logged in to see this image.]Mindenki sorjában bedobja a szavazólapját, amin csak a kapitányok szerepelnek és természetesen a saját nevük hiányzik. Amikor az utolsó is bekerült kicsit meglepetten nézem végig, hogy az edző előveszi a zsebéből a megmaradt szavazólapot és ő is szavaz, de valójában egyáltalán nem neheztelek ezért, teljesen jogos, hogy valamicske szava neki is legyen. Az iskolai csapatoknál is a házvezetők jelőlik ki a csapatkapitányt, de azért nálunk tényleg azon van a hangsúly, hogy tudnunk kell kit hajlandó követni a többség - illetve remélhetőleg idővel mindenki. Azért még ha újra felénk néz, egy pillanatra tartom vele a szemkontaktust hogy bólintsak, nem mintha szüksége lenne a támogatásomra és az egyetértésemre, hiszen ő az edző. Mindenki komolyan veszi a szavazást, látom, az arcokon az izgalmat, a feszültséget, vagy éppen Winifreden azt, hogy mindent megtesz, hogy semmit se áruljon el a tekintete. Legtöbben így teszük, hiszen ez egy titkos szavazás, senki se úgy indult neki, hogy a homlokára írta, hogy kire fog szavazni, még ha személyes tippje mindenkinek van persze, hogy ki-kire szavaz. Azok alapján pedig én már elkönyveltem, hogy kicsi az esélyem a gyakran kekec stílusom miatt, hiába voltam már csapatkapitány az iskolában, mindenre rá lehet fogni, hogy biztos csak a "szüleim" befolyása tolt oda.
Furcsa módon nem teljesen úgy megy tovább a jelenet, ahogy számítok rá. Emlékszem, hogy eredetileg a Tűz serlege kiköpte a bedobott jelentkezések közül a bajnokok nevét, de ezúttal szavazó lapokkal machináltunk, szóval azért egy kicsit meg lett buherálva a rendszer. Még egy hosszú néma percet álldogálunk, miután az utolsó szavazat is beérkezett, érzem, ahogy hűvös verejték csapódik ki a tenyeremen és a homlokomon, de szerencsére nem szemmel látható. Amikor letelik az egy perc, kék, karcsú tűzcsóvák indulnak meg, egyetlen Dany felé, egyszerre kettő Sienna felé, kettő Roby felé, és... három felém. Mindegyik csóva becsapódáskor egy kis kék aurát helyez ránk, de míg a többieké egy-két másodperc alatt eltűnik, addig az enyém megmarad, az egész testemet átjárja, mintha egy kiemelő filccel satíroztak volna át vagy a muglik neonfényében fürdenék. Nem tart sokáig, éppen csak addig, hogy egyértelmű legyen, a csóvák száma a szavazat volt és én kaptam a legtöbbet. Az effekt el is tűnik, nem marad semmi giccs én meg igyekszem nem túlságosan megdöbbent fejet vágni. Azért nyelek egyet, próbálva kitotózni, hogy ki szavazhatott rám, de lényegében mindegy, hiszen az a lényeg, hogy a többség döntött. - Köszönöm a bizalmatokat. - mondok végül csak ennyit, egy kicsit előre lépve, nem készültem nagy beszéddel. - Tudom, hogy mindannyian erős játékosok és erős jellemek vagyunk. Az lesz a célom, hogy mindenki kihozhassa magából a legjobbat, megtalálja a helyét, a lehető legjobban összecsiszolódjunk és mindannyian kiemelkedőt nyújtsunk, egy csapatként. - teszem hozzá, hiszen eszemben sincsen ezzel a csapatkapitányi hatalommal úgy visszaélni, hogy innentől minden gólpasszt nekem kell leadni, vagy úgy mozgatom az embereket, hogy mindig én tűnjek bravúrosnak. Tény, hogy szeretek kegyetlenül lecsapni és talán még felvágni is, de tudom, hogy minden egyes csapatkapitány-jelöltben, sőt, Winiben is búg az ambíció és csak úgy fejlődhetünk együtt, ha egyénként is elégedettek a szerepükkel. Még mindig kicsit le vagyok taglózva, hogy tényleg engem választottak meg, de igyekszem nem mutatni, nem akarom, hogy álszenteskedőnek higyjenek, mert nyilvánvalóan bíztam abban, hogy van esélyem. Csak azt remélem, hogy amikor végigfuttatom a tekintetem a csapaton, az edzőn, akkor nem rengeteg csalódott vagy dühös tekintet néz vissza rám...
// Határidő: 10. 03., éjfél Következő mesélői: 10. 04.
Késés/igazolt kimaradás(3 ilyen=1 sárgalap): Tori Seaver //
[You must be registered and logged in to see this image.]Bevallom egy kicsit talán meglep az edző tekintete, de valahol örülök is neki. Ezek szerint.. ezzel kapcsolatban jó döntést hoztam. Amikor felszólít bennünket arra, hogy álljunk körbe, lehuppanok a seprűről és a többiek közé állok, Tori és Dany közé történetesen. Én, minden további nélkül járatom körbe a tekintetemet a csapattársaimon. Figyelem egy kicsit a reakcióikat, de ha össze is akad bárkivel a tekintetem, nem adok jelzést, még csak félreérthető mimikát sem senkinek. Nem riadok vissza olyasmiktől, hogy ha nem az kap tőlem szavazatot aki számít rá, vagy akarja akkor esetleg bármi vissza sülhet. Nekem pedig úgy érzem szükségem van erre az utolsó végig csekkolásra. Siennával egészen biztos, hogy szemezünk egy röpke pillanatig és egészen furcsa hatást kelt számomra, de nem tudom hova tenni… Végül átveszem a papírkát és végig hallgatom az edző szavait. Arra, hogy a szavazás titkos lesz és hogy a jelöltek papírjain nincs rajta a saját nevük egyaránt kap tőlem egy helyeslő biccentést, bár inkább csak magamnak szól az apró gesztus. Ezt követően épp csak annyira nézek a papírra, hogy megtaláljam a nevet és már jelölöm is és lépek a serleghez, hogy bele vessem a szavazatomat. Nem lépek ki a körből, maradok a két társam között a többiek felé fordulva egyenes háttal. De újra körbe járatom a tekintetemet. Talán ez az egyetlen jele annak, hogy bizony nagyon is izgatottan várom és nagyon is érdekel ki kerül a csapat élére.
Amikor a Hugrabug csapatkapitánya lettem, és ezt Bimba professzor közölte, az kissé meglepett. Mármint előtte is szerettem a csapatot, és igyekeztem hasznos tagja lenni, de nem kifejezetten törtem ilyen babérokra. Egyszerűen elment az előző kapitány, és kellett egy új. Akkor még nem voltam teljesen biztos benne, hogy kapitányként hogyan leszek képes helyt állni. Mostanra viszont erre már tudom a választ. A csapatom folyamatosan javuló eredményei pedig bizonyítékot is jelentenek rá. A korábbi évek negatív tendenciáihoz képest mostanra eljutottunk oda, hogy a házkupáért folytatott bajnokságban ki-ki meccseket játszunk, ha nem is győzünk mindenki ellen. Most viszont nem a házvezetőmnek kell választania, hanem a csapatnak és az edzőnek. Ezúttal azonban nagyon is tudatosan léptem ki a sorból. Ugyan direktbe nem kampányoltam senkinél, de remélem a csapat így is képes felmérni, hogy ki az a stabil személyiség, akire számíthat, és aki képes megfelelni egy ekkora felelősségnek hosszú távon. Bár észre veszem Lizzy esetében a szemkontaktus hiányát, de azt hiszem ezt nem most kell megbeszélnem a lánnyal. Majd négyszemközt egy alkalmasabb időben. Ez nem tartozik a csapatra és a csapatkapitány választásra. Legfeljebb annyiban, hogy mindenkinek meg kell tanulnia elválasztania a sportot az érzelmi életétől. Többek tippjével ellentétben pedig az érzelmeim nem befolyásolták a jelöltem melletti döntést. Ismerem Lizzy erősségeit, és gyengeségeit is. Már ami a pályára és a csapatra tartozik. Ezt kell mérlegre tenni a többi jelölt erősségeivel, és gyengéivel szemben, és kiválasztani a legmegfelelőbbet. Én pedig racionális érvek mentén, ennek megfelelően hoztam döntést. S bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem leszek csalódott, ha valaki más lesz a kapitány, de kész vagyok elfogadni a döntést. Onnantól viszont már a kapitány felelőssége lesz, hogy mennyire lesz képes kezelni az új pozícióját a másik négy ambiciózus taggal szemben, és úgy általánosságban. Ami meg Torit illeti, talán már alkalmat kellett volna keresnem, vagy ha mást nem kierőszakolnom, hogy kifejezzem mennyire zavar az elkerülő stratégiája, és ami leginkább össze is zavar, mert nem tudom, hogy miket gondolhat, vagy feltételezhet rólam. Talán csak azért nem tettem eddig, mert még magamnak sem volt merszem bevallani, hogy ez a stratégia az apáméra emlékeztet, akivel amúgy sem egyszerű a kapcsolatom. Pedig talán nyerhettem volna plusz egy szavazatot. De ehhez már késő azt hiszem. Bár talán ez nem is annyira fontos, ahhoz képest, hogy tisztázzuk, hogy hányadán állunk egymással, és ezt úgy vélem mindenképpen meg kell majd tennünk, akármi is lesz ma a kapitány választás eredménye. Persze nyilván kiváltottam valamivel ez a kerülési dolgot, csak nem tudom, hogy mikor és mivel, és nyilván rajtam is múlt ez az egész. Oké, rendben az elején, amikor először láttam Toriként és nem Victorként, az kissé zavarba hozott, és nem igen tudtam, hogy mit kezdjek ezzel. Talán még most sem tudom teljesen. De ettől függetlenül remélem, hogy tudja, hogy részemről semmi sem változott, és ugyanúgy kedvelem, és ki fogok állni érte, ahogy korábban Victorért is, és ebben nem kételkedik. Amikor körbe állunk, azért még mindenkire rámosolyogok, nem mintha ez már változtatna valamin, aztán lepillantva a szavazó lapra, szinte gondolkodás nélkül húzom be a szavazatomat a szerintem megfelelő név mellé, majd lépek a serleghez, és dobom be a cédulám. Azt nem mondom, hogy nem lepett meg, hogy a saját nevem nem szerepel rajta, de felteszem akkor a többiek lapján sem szerepel a sajátjuk. Persze ez nem különösebben számított részemről, mert amúgy sem állt szándékomban magamra szavazni. Ennyi gerincem azért van. Most már csak az van hátra, hogy mindenki befejezze a szavazást, és a serleg kiköpje az eredményt. Amire azt hiszem mind feszült várakozással tekintünk.
Még csak meg se fordult a fejemben egy pillanatra sem, hogy esetleg ne lépjek elő, ha az edző felszólítana minket erre. Szeretek vezető szerepben tetszelegni és tényleg úgy érzem, hogy a VMS során bizonyítottam is az erre való alkalmasságomat. Ez azonban más, számomra sokkal fontosabb dolog. A kviddics az elsődleges, a behódolás pedig nem pont az én terepem. Természetesen alkalmazkodom majd, ha a helyzet úgy kívánja és valaki mást tesznek meg csapatkapitánnyá, de egy esélyt igenis szeretnék magamnak. Nem fogok a háttérben nyugton maradni a fenekemen, hogy szimpatikus legyen a döntésem mások szemében. Igenis mindenkinek a tudtára adom, hogy ez az egyik célom az életben, ha pedig elbukom, hát azt is bevállalom, ha kinevetnek a hátam mögött. Legyen. De az álmaimért akkor is harcba szállok. - Neked is - susogom Danielnek, de a szemkontaktust továbbra is kerülöm vele. Ettől még nem leszünk ismét jóban, bár ő az egyetlen, akiért tényleg szorítok. Nem fogok rá szavazni, hiszen sejtem, hogy ezt leginkább az érzelmeim döntenék el és nem a józan eszem, szóval másokra bízom a dolgot. Nekem is van egy személyes jelöltem és nem is jutott még csak egy pillanatra sem eszembe, hogy esetleg saját magamat jelöljem meg. Bízom annyira a teljesítményemben, hogy azok beszéljenek helyettem. Engedelmeskedem az edző utasításának és beállok én is a körbe, majd a torkomban dobogó szívvel veszem át tőle a cetlit, amelyen a nevek sorakoznak. A ceruza azért elég szépen megremeg a kezemben, mialatt a megfelelő négyzet fölé emelem, hogy behúzza a ✓-jelet. Még kész szerencse, hogy nem kell írnunk, hiszen máskülönben bizonyára elég szépen kifutnék a vonalból... A döntésem után azért még Sienna és Daniel is kapnak tőlem egy-egy mustráló pillantást. A háztársam esetében a levele és annak tartalma jár a fejemben, miközben Daniel esetében sok minden más is. Végül csupán fáradtan sóhajtok egyet, majd némileg nehéz szívvel lépek a serleg elé, hogy beledobhassam a saját szavazatomat. Hogy biztos vagyok-e benne? Igen. Mindenesetre, ha valamiért mégis bizonyítaná az adott illető az alkalmatlanságát, akkor kétségtelen, hogy nem fogjuk sokáig a csapat élén hagyni, ez pedig némileg megnyugtat. Ha most nem én, akkor majd máskor. A végén talán mindenkinek lesz alkalma bizonyítani, bár az nem lenne pont jó ómen a válogatott csapat számára... Elvégre, ide csakis a legjobbak kerülhetnek be. Ha valakit kapitánnyá teszünk, annak igenis meg kell állnia a helyét, különben nem lenne alkalmas már csapattagnak sem.
Kicsit talán a feszültségemet is oldja, hogy beszélek pár szót Torival és nem arra koncentrálok, hogy mi fog történni, hiszen továbbra sem tudni, hogy ki kire szavaz. Vannak elképzeléseim, de azért semmit se vennék biztosra inkább, főleg amikor kiderül, hogy magunkra nem szavazhatunk. Azért még biccentek Torinak a bátorító szóra, mielőtt előre lépek, de aztán már nincs más, mint a feszültséggel teli várakozás. Az persze a serlegből egyértelmű, hogy titkos szavazás lesz, de kicsit meglep, amikor kiderül, hogy magunkra nem szavazhatunk. Gerinc vagy sem, lehetséges, hogy igenis megtettem volna. Felpillantok azért, most hogy így körbeállunk, amit minden bizonnyal mások is megtesznek. Ki tudja, hogy kivel akad össze a tekintetem, de az biztos, hogy ha ez meg is történik, gyorsan elkapom inkább, mert nem akarok se befolyásolni senkit, sem pedig azt mutatni, hogy mennyi kétség van bennem. Ki tudja, talán még önmagam sem vagyok benne teljesen biztos, hogy jó ötlet ez a csapatkapitányi poszt. Talán pont azzal bizonyítom a rátermettségemet, ha e nélkül is megtudom mutatni azt, hogy mire vagyok képes. Úgy villantani, hogy nem is akarok villantani. Lehet, hogy ez a túlzott bizonyítási vágy és kényszeresség rontja el az egészet. Hümmentek egyet magamban, majd végül a papírral pillantok. Bizonyára már mindenki eldöntötte, hogy mit is akar tenni most, kétlem, hogy van aki az utolsó pillanatig hezitált volna. Így hát én magam is behúzom a saját jelecskémet a papírra, hogy aztán odalépjek a serleghez és beledobjam.
Josie szépen türelmesen kivárja a sorát, amíg mindenki megteszi a maga voksát és bedobja a serlegbe a nevet, ami mellett döntött. Csak a legvégén lép ő maga is oda a serleghez a saját papírjával, hogy aztán ő maga is megtegye ugyanezt. Megtehette volna, hogy a teljesítmény alapján hoz egy döntést, de úgy vélte, hogy nagyobb esély van a csapat egységre, ha megadja a tagjainak a lehetőséget, hogy ők tegyék meg ezt. Ettől persze még a saját véleményét egy szavazat formájában ő is bedobja a közösbe, aztán majd kiderül, hogy mi is lesz a végeredmény.
Én aztán nem kampányoltam senkinél, feleslegesnek látom érvelni, vagy megvesztegetni bárkit is. Ha a stílusom, a játékom alapján el tudnak fogadni, akkor kapitány leszek. Ledobhatnám a felsőmet, hogy a kockáimmal megnyerjem a lányokat, aztán az edző örökre ki is tiltana a pályáról is. Ezen jót mosolygok magamban, kívülről csupán azt érzékelheti bárki is, hogy cseppet sem félek, magabiztos vagyok, mint mindig. Mondhatni még az egómat sem érzem vesztenivalónak. Ha belegondolunk, a legjobbak között is a legjobb lehetek mindenféle poziciótól függetlenül. Aztán ha még irányítani is sikerül őket, hát miért ne? Hálásan biccentek Tori felé, hogy így támogatja Siennát. Nincsen bennem féltékenység, hogy én nem tudtam senkivel így egymásra hangolódni, mint Corvus és Winifred például. Nekem ott az egy szem szerelmi kapcsolat Siennával, na meg Daniel, aki nyilvánvalóan a szőke őrzőt támogatja. Ám kár is számolgatni, mivel minden borulhat bármilyen irányba, főleg, amikor kiderül, hogy magunkra nem is szavazhatunk. Hümmentek egyet, meglátva a papírt, de technikailag nem jelent semmit, hiszen van bennem annyi büszkeség, hogy egyébként sem így tettem volna. Nem nézek ezután senkire, hogy ne befolyásoljak, szimplán elsőként előre lépek, amint megvan a név, aztán bedobom a serlegbe, amit az edző hordoz körbe előttünk. Visszalépek a helyemre, arcomat mintha görög antalógia írók öntötték volna, annyira mentes minden rezdüléstől. Fókuszálok magam elé, a gondolataim nem itt járnak. Nincsen bennem negatív érzés, ha valaki nem rám szavazna, itt most nem lesz vendetta. Karbafonom a kezemet, úgy várom, hogy mi lesz a csapat sorsa. Az első év nyilván eléggé lutri, hiszen alig volt időnk megismerni egymást. Jövő ilyenkor már rengeteg tapasztalat áll mögöttünk, hogy azokra építve megfontoltabb döntést hozhassunk.
||music:Going order|| words: 430 || just for you ▲▼
A hét plusz egy tagú csapatból öten előre is lépnek, és az edzőn nem látszik különösebb elégedettség, sőt. Inkább Winifreden és Torin állapodik meg a tekintete és az ő döntésük kap egy elismerő pillantást, hiszen a sok karakán jellem között az emelkedik ki, aki képes "behódolni" és elfogadni, hogy nem kapitány, de ettől még elengedhetetlen tagja a csapatnak. Az öt jelölttel igen nagy gondban lesznek, hiszen ki tudja, hogy akit végül megválasztanak annak mekkora esélye lesz tényleg összefogni a fafejű bandát. Az iskolai csapatokkal ellentétben, amikben a kapitányt a házvezető nevezi ki, itt az edző még is ragaszkodik, hogy menjen szépen tovább a választás, próbálják ki miért is olyan népszerű ez a demokrácia.
Corvuson egyébként semmilyen szívfájdalom nem látszik, ahogy mint a gombák lépnek ki a társai mellé, lényegében még arra is volt esély, hogy Winifred is előre lép, szóval számolt mindenkivel, semmilyen dramatikus érzés nem szalad végig rajta, az arcán meg főleg nem.
- Kapitányok, forduljatok a csapattársaitok felé és közösen mindenki alkosson egy nagy kört. - mondja az edző egyszerűen, majd odalép a Tűz serlegéhez, és a köteg papírt, ami a kezében van belemártja a hömpölygő kék tűzbe, hogy aztán kiemelve körbesétáljon és kiossza. Mindegyik papírhoz tartozik egy kis ceruza, amit igazából elég a megfelelő négyzethez érinteni és ki is tölti, nincs szükség a beszélgetésre, hogy X vagy ✓. Ahogy mindenki lepillant a papírjára, azon kirajzolódnak a nevek, ám aki jelentkezett kapitánynak, az észreveheti, hogy a saját neve nincsen a papíron, senkinek sem. - A kampány ideje lejárt, mindenki önállóan döntsön, hogy kit tart a legalkalmasabbnak, kit követne az egész csapat a legnehezebb helyzetekben is. A szavazás titkos, dobjátok be a Tűz serlegébe és az választ ad majd nekünk. - fejezi be, nem is kommentálva, hogy lehet egyesek reménykedtek abban, hogy szavazhatnak magukra. A megmaradt papírt és ceruzát zsebre teszi, hogy összefont karokkal kivárja a szavazatokat.
Corvus lepillant a papírra, némán fogadja el, hogy a sajátja nincs ott, de valószínűleg olyan erős gerince van, hiába Mardekáros, hogy amúgy se jelölte volna meg magát, akkor se, ha a csapatkapitánysága ezen múlik. Utoljára végigfuttatja a tekintetét mindenkin, próbálja látni az erősségeket, gyengeségeket, majd hozzáérinti a ceruzát a megfelelő névhez, előre lép, bedobja, nem húzza az időt tovább, hiszen hetek óta ezen morfondírozik és már döntést hozott.
// Egy kis kiegészítés: A szavazás csak akkor él, ha először a hozzászólást küldtétek el, amiben SZIGORÚAN nincs benne, hogy ki-kire szavaz, semmilyen utalás, majd üzenetben Corvus Flint karakternek megírjátok, hogy milyen név van a szavazótáblán. Csak akkor érvényes, ha a hozzászólás és a szavazás is határidőre érkezik, és mivel nem egy ördöngősen nehéz kör ez, ezúttal egy hetes lesz a határidő.
Határidő: 08. 23., éjfél Következő mesélői: 08. 24. //
~Megan Smith
Winifred Hill
Reveal your secrets
Tárgy: Re: All-star Kviddics 2022-09-16, 22:57
CSK választás & Wini
[You must be registered and logged in to see this image.]Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy egyáltalán be kell-e jelenteni amire Corvussal legutóbb rájöttünk? Számítana egyáltalán bárkinek? Mármint úgy rajtam kívül.. Hiszen semmi konkrétat nem tudnék felhozni. Még csak azt se tudnám mondani, hogy innentől akkor ne Hill-ként legyek számon tartva a csapatban hanem.. hogyan is? Amióta megkaptam a levelet a Roxfortból, megindult a lavina a szüleim és köztem. Amikor Amerikába költöztünk apa munkája miatt.. akkor pedig minden csak tovább mélyült. Amikor pedig a kistestvérem megszültetett idő közben kint.. Nos azóta én megszűntem számukra. Nem véletlenül jöttem vissza tökegyedül Angliába. Lényegében elárvultam mielőtt ténylegesen elárvultam volna. Az egész annyira abszurdnak tűnik, úgyhogy emiatt próbálok nem is nagyon gondolni rá! Közben, a többiekkel nem osztottam meg mert egyenlőre nem sok érdemleges infót találtam, de a Belfastban minket ért majdnem tragédia után is kutakodom. Egyszerűen nem hagy nyugodni. Tudom, tudom, hogy az aurorok úgy is jobban tudják meg azok a hivatalos személyek akik az üggyel foglalkoznak… De attól még engem is érdekelhet nem? Mindenesetre az legalább valóban kétséget kizáró részemről, hogy kire fogok szavazni. Ettől függetlenül amikor az edző felveti, hogy mindenki lépjen előre aki csk akar lenni hatalmasat dobban a szívem és érzem ahogy egy kissé átjár az adrenalin, és a fülembe üvölt, hogy mozdulj! De végül megzabolázom magamat és egy kissé össze préselt szájjal maradok a seprűmön. Megrázom a szőke tincseimet, mintha csak az izgalmat akarnám elhessegetni ami a fejembe fészkelte magát. Minél többen jelentkezünk, annál többfelé darabolódhatnak a szavazatok. Nem amiatt nem szállok le a seprűmről és lépek előre végül, mert ne buzogna bennem az ambíció, vagy a tettvágy, vagy ne érezném magamat elégnek a pozícióra. Egyszerűen így döntöttem. És most már nem másítom meg a döntésemet. A tekintetem Torira téved egy hosszabb pillanatig. Ő az egyetlen, a jelenleg kispados Ginny-n kívül, aki szintén marad maradon.
Sienna besorolását mellém nagy örömmel veszem, s hogyha nincs ellenére, akkor amint közel ér odahajolok hozzá, s futón megölelem. Ha nem húzódik el, akkor egy gyors üdvözlő puszit is nyomok az arcára, de nem akarok tolakodó lenni, így nyilván olvasok a jeleiben, s hogyha úgy ítélem meg, hogy ez sok lenne neki, akkor nem csinálom. ez nyilvánvaló. Mint ahogy az is, hogy nagyon kedvelem őt, őt a legjobban a csapatból. Roby még jó arcnak tűnik, s régebben Danielt is bírtam, de úgy tűnik ő erőteljesen viszolyog tőlem és a helyzettől, szóval inkább kerülöm. És ha már őt kerülöm, akkor Lizzyvel sem ápolok szoros kapcsolatot. De nem vagyok rosszban senkivel. - Nagyon király, igen! Mondjuk erősen betojnék, ha az én nevemet akarná kiokádni magából. - viccelek suttogva. Nem gondolom, hogy random bárkit kikiáltana vezetőnek a serleg, így ez tényleg csak humor, amit megengedek magamnak. Ellenben azonnal csendben maradok, amikor az edző elkezd beszélni. Megnyugtatnak a szavai olyan szinten, hogy tényleg esélytelenné válik, hogy valaki bedobja a nevem, ha nem akarok jelentkezni. Jó hír. - Hajrá! - súgom oda Siennának, amielőtt előre lépne. Egyértelműen neki drukkolok és rá is fogok szavazni, nem kérdés. Bár így, hogy majdnem mind kapitányok akarnak lenni erőteljesen irreális kezd lenni az egész. Hiszen aki kapitány akar lenni nyilván nem szavaz másra, mert rontaná a maga esélyeit. Vagyis szerintem ez lenne az értelme az egésznek. Hogy a kapitányjelöltek nem szavaznak. De akkor meg így, hogy alig maradtunk nem-jelöltek a szavazás elég vérszegény lenne. Sehogy se jó és mindenhogy. Ez már csak ilyen.
Szerintem belül mind izgulunk, és idegesek vagyunk, még ha igyekszünk is kívülről nyugalmat árasztani. A csapatkapitány választás nem egy kis bagatell dolog, aminek semmi jelentősége. Ez meg fogja határozni alapjaiban a csapat létezését, és irányvonalait akárhogy is alakul. Tehát, ha most ránk kapcsolnának egy stresszmérőt, akkor az tuti mindenkinél az eget verdesné. Hiába a nyugodtnak látszó arckifejezések. Legalábbis azoknál, akik kapitánynak fognak jelentkezni. Jó lenne Lizzyvel kibékülni. Legalább egy nyugtató érintéssel jelezni, hogy minden rendben van, és én kész is lennék elfelejteni ezt az egészet. De valami azt súgja Lizzy nem kezeli ezt ilyen félvállról, és beszélni akar róla, hogy tovább tudjon lépni. Őszintén remélem, hogy valahogy képes lesz megtanulni kezelni ezt a dolgot, mert ez nem használ se nekünk, se a kviddics csapatnak. Nem akadhat ki, ahányszor megjelenik pár tini lány a lelátókon a csapat fiú tagjait megbámulni, és ábrándozni róluk. Akkor hamar elveszítjük az őrzőnket, és őrző híján a meccseket is. Ez nem egészséges. Az edző beszédére feszülten figyelek. A szavai tükrében még mindig úgy érzem, hogy én lennék a legmegfelelőbb a kapitányi posztra. Hiszen én vagyok az, aki képes kellő határozottsággal kezelni a legkülönfélébb természetű, és temperamentumú embereket, ha kell egyszerre is, megalapozva azt a bizonyos összhangot, ami nélkül nem csapat egy csapat. Ami pedig a csapat delegálását illeti, arra szintén én vagyok a legalkalmasabb, bármilyen helyzetbe is kerüljünk. Persze általában örülök, ha kedves, barátságos, jó szívű embernek gondolnak. Ezt többnyire nyíltan vállalom is. Nem véletlen kerültem abba a házba, amelyikbe. De ez miatt még jobb ha nem gondolja senki, hogy ne lennék képes kellő határozottsággal, és keménységgel a sarkamra állni, ha a csapatdinamikáról, vagy a csapatérdekekről van szó. Ha mást nem is, ezzel kapcsolatban, de a Hugrabug csapatának felfejlődését meg lehet tekinteni a házkupán a vezetésem alatt. Igen is büszke vagyok rá, amit elértem velük. - Akkor sok sikert! - érintem meg Lizzy karját még, miközben közelebb hajolva kívánok neki szerencsét. Tudom, hogy mennyire ambiciózus. Nincs kétségem afelől, hogy ő is ki fog lépni az edző utasítására. Ahogy Corvus, Sienna és Roby is. Ahogy velük együtt lépek ki én is, még végig fut a gondolat rajtam, hogy ez nem egy ambícióktól mentes csapat. 7 emberből 5-en törünk kapitányi babérokra. Nyilván 4-en csalódni fognak. Hogy ezt ki hogyan fogja kezelni, és jó lesz-e ez a csapatnak, vagy sem az majd rövidesen kiderül.
Biccentek az újonnan érkezőknek, miközben belül még látatlanban is szétvet az ideg, noha ezt igyekszem nem kimutatni a csapattársaim irányába. Olyan arcot vágva állok a helyemen, mintha csak az edzés előtt sorakoznánk fel és nem pont csapatkapitányt készülnénk választani. Az azért egy cseppet sem lep meg, hogy Daniel mellém állt és már reflexszerűen nyúlnék az ujjai után, hogy legalább az érintése által némi lelket öntsek magamba, de még az első, icipici mozdulat után kapcsolok, hogy hoppá, hiszen jelenleg fasírtban vagyunk... Ha itt és most megfognám a kezét, azzal szavak nélkül is békejobbot nyújtanék számára, amit nagyon nem akarok. Ha ki is békülünk, azt más úton szeretném rendezni, nem néma mozdulatok által. Igaz, néha sokkal többet érnek a szavaknál, de ezt feltétlenül meg kell beszélnünk. Szükségem van arra a beszélgetésre annak érdekében, hogy képes legyek elfogadni az újonnan kialakult helyzetet és a helyén kezelni azt. Annak azért kifejezetten örülök, hogy az edző nem húzza az időt holmi beszédekkel és igyekszik ő is lényegre törő lenni. Ebben a helyzetben nincs is szükség másra. Mindenki annyira magabiztosnak tűnik körülöttem, hogy azért az a gondolat egy röpke pillanatra szöget üt a fejembe, miszerint én lennék az egyetlen, aki ennyire izgul? De nem, az lehetetlen... Azért egy ilyen csapatban vezetőként helytállni komoly lehetőséggel kecsegtet a jövőbeni ugródeszka szempontjából, de akár még dobbantót is jelenthet más csapatokhoz. És pont az utóbbi az, amit mindenáron szeretnék elkerülni. Annak, aki az allstar csapatkapitánya lesz, kötődnie kell az iskolához, szóval nem kockáztathatjuk azt, hogy időközben gondol egyet és átigazol egy másik, számára jobb feltételeket támasztó csapathoz. Olyan személyt szeretnék a csapat élén látni, aki jól teljesít a pályán, aki megbízható és aki képes kellő módon odacsapni a tagoknak, ha esetleg némi tunyulást mutatnak a játékkal kapcsolatban. A finomkodás jelenleg nem hiányzik ide, hiszen a győzelemhez néha elengedhetetlen a szigor. Habozás nélkül lépek tehát előre, noha ezzel esélyesen senkit sem lepek meg. Köztudottan maximalista vagyok, életem a sport, szóval erre mindenki számolhat, még az is, aki nem játszik a csapatunkban. Konkrétan az egész iskola. A VMS-en már volt alkalmam bizonyítani egyszer, szóval ezúttal sem adom alább az igényeimet. Nyilván nem vág földhöz, ha nem rám esik a választás, hiszen ezzel is számolok, de tartom magam annyira jó játékosnak, hogy tudjam: a pályán még így is csillogni fogok és bárkit kenterbe verek, akár kapitányról van szó, akár nem...
Sorban érkeznek a többiek is. Talán megtehettem volna, hogy elkezdek kapcsolatokat kialakítani, de őszintén szólva ez nem az én stílusom, főleg nem úgy, hogy egyértelmű a hátsószándék egy ilyen helyzetben. Tudom, hogy ki ismer már, mint Tori régről, vagy Roby, a többieknél pedig őszintén szólva nagyjából sejtem, hogy ki kire voksol majd. Aztán persze meglátjuk, hiszen az, amit én kívülről látok, mint kapcsolatok közöttük, még nem egyértelműsítenek mindent. Az edző szavaira azért a pulzusom megemelkedik kicsit, mert sejtem, hogy nem kevesen vannak, akik kapitányi posztra törnének. Sőt, amennyire vannak ismereteim Elizabeth már a VMS-en is csapatkapitány volt, azzal a másik lánnyal felesben. Kétlem, hogy ezúttal ne akarna hasonló helyen állni. Mindenesetre az érkezőnek sorban köszönök, vagy biccentek és, amikor látom, hogy Tori kellő távolságban helyezkedik el, végül kis habozás után besorolok mellé. Úgy látom ő lóg ki innen a legjobban, és bár sosem voltam az a babusgató típus, de őt már jó ideje ismerem és a legutóbbi kis "kaland" is bizonyára megviselte, még ha nem is feltétlenül mutatja ki. Gyakorlatilag megbélyegezték a miatt, aki és ez nem fair senkitől sem. Én már csak tudom, hiszen a nevem egész életemben teher lesz, hiszen elvárást jelent, és talán nem tudom megugrani, ahogyan a válogatón is túlságosan ideges voltam ahhoz, hogy jól teljesítsek. - Jól néz ki, nem? - súgom oda Torinak, amikor megállapodok mellette, ezzel a kupára célozva. Azért nem kis dolog lehet, ha valaki a kezében tarthatja. Egy életre bevési a nevét vele a mágustörténelembe. Aztán befut végül Corvus is, és megszólal az edző, akinek természetesen már nem vágok a szavába, csak cseppnyi habozás nélkül lépek előre, amikor végetér a kis felvezető beszéd. Azért persze a szemem sarkából figyelem, hogy kik azok, akik még hasonlóan cselekednek. Nem volt kérdés bennem, hogy Corvus ezt teszi majd, ahogyan Elizabeth és Daniel is. Robyban nem voltam teljesen biztos, de nem veszem zokon, hogy ő is előre lép végül, hiszen bár a válogatón gyakorlagilat átengedte nekem a hajtó posztot, attól még nagyon is ambíciózus jellem. Nem csoda, hogy az elején nem indult jól a viszonyuk. Ha nincs a levelezés, akkor jó eséllyel nem ismerjük meg egymás rejtett énjét, és még most is fújnánk a másikra.
Seprűt nem hoztam, lévén itt csak a szavazás lesz ma, már aligha kell bukfenceket bemutatni a levegőben. Mégsem veszem el attól a lehetőséget, aki amolyan szíverősítőként bele kapaszkodik, mint példának okéáért Sienna, ez most nem a gúnyolódás helye. Ha már Sienna, jelenleg fű alatt kavarunk, ez teljesen érthető, mint ahogyan a rivalizálásunk is, mert bár a hajtó posztra tehetségesebbnek gondolom, attól még nekem is vannak csapatkapitányi ambicióim. Ott a levél, amely tőle már nem az első, lévén így ismerkedtünk meg, de hogy kire hogy fog hatni az őszinte kitárulkozása, azt nem tudom, nyilván nem is engem kell meggyőznie. Intek az érkezőknek, többek között Danynek, s róla is tudom, hogy szétveti az egó, hogy ő legyen a vezetőnk. Békés, barátságos alkat, de vajon az kell most ide? Felmerülhetne bennem, hogy a szöszi őrzőre teszem, amolyan hálából, mert segített a vámpír támadás után, de azzal nem a sportteljesítményét dícsérném.. Legyek én Svájc, és Torira tegyem, aki egyértelműen nem akar kapitány lenni? Így tudnék tartózkodni is. Ám amint Corvus érkezése után az edző kiosztja a játékszabályt, ezzel már dugába is dőlt a tervem, mert Tori bizony nem fog előrelépni, csak arra lehet szavazni, aki jelöli magát. A francba! Hát igen, mardekárosként szeretek cselezni, talán ezért is vagyok jó terelőnek, de most egyértelműen állást kell foglalnom. Magamra nem fogok, mert ha senki nem szavaz rám, akkor egyből kiderülne, és ennyi büszkeségem még nekem is van. Ha nem én leszek a kapitány, akkor nem. Mindenesetre látom, hogy Corvus nagyon körülnéz, hogy kik követik, hát habozás nélkül én is mellé lépek, rám biztos nem számít. Ezt hívják úgy, hogy hátulról mellbe. Büszkén kihúzom magamat, felszegem az államat, jőjjön, aminek jönnie kell, még ha Winnifred is bepofátlankodik mellénk.
||music:Going order|| words: 430 || just for you ▲▼
[You must be registered and logged in to see this image.]Az edző mindenkinek visszaköszön röviden, rajta nem különösebben üvölt az izgalom, bár kíváncsian várja, hogy merre fog billenni a mérleg nyelve. Illetve jelen esetben kit is fog kiköpni a kupa.
Amikor megérkezem a megadott idő előtt néhány perccel már lényegében mindenki itt van, de lepillantva a karórámra látom, hogy ettől még nem arról van szó, hogy késtem volna. Ahogy a többiek, úgy én is a Brooks-márkás edzőcuccaimban vagyok és Winifredhez hasonlóan seprűn érkezem, bár nyugis tempóban, nem hoztam rá út közben senkire a frászt az alacsony repülésemmel. Befutva leugrom róla és a seprűt a levegőben lebegtetem magam mellett. - Sziasztok. Látom sereghajtó lettem, mindenki korai madár ma. - nézek végig rajtuk, majd a tekintetem megállapodik a kupán. Nem sokan értékelik, hiszen 94-95 nem éppen ma volt, de engem elkápráztat azért, még ha szokásomhoz híven egy felcsillanó tekinteten kívül nem mutatom. Éppen az iskolába kerülésem előtti évben volt a Trimágus tusa, de a szüleim kiharcolták, hogy ott lehessek a bajnok választásánál, ahogy minden egyes próbát is végignézhettem velük és persze mindenkivel, aki anyagilag vagy kapcsolatok révén megtehette, hogy ne csak a sajtón keresztül értesüljön a fordulók eseményeiről. Beállok a sorba, nem különösebben pozícionálva magam taktikailag, szóval nem húzok azonnal Winifred felé, hogy klikket alkossunk, bár ismét lenne mit bejelentenünk... de nem most. Biztosan nem most. Kihúzott háttal fordulok az edző felé, várakozóan, nem úgy tűnik, mintha nagyon cseverészni akarna bárki is és halogatni miért is kezdtük ma korábban az edzést.
- Üdvözlök mindenkit! Úgy tűnik, hogy kezdhetjük. Nem készültem nagy beszéddel, mindannyian tudjátok, hogy milyen fontos egy csapat életében a kapitány. Az iskola falai között a csapatkapitány egyben az edző posztját is betöltötte hosszú évtizedek óta, de erre itt vagyok én. Az edzéseken ki fogom belőletek hozni a legjobbat, de élesben, a meccseken nem áll meg a játék amikor javaslatot tennék, minden azon múlik, hogy milyen közöttetek az összhang és hogy a kapitány megfelelően tud-e delegálni titeket kihasználva vagy éppen megoldva a támadt helyzeteket. Ennyi elég is volt beszédnek. - fejezi be, hiszen a csapat nagy részének tényleg a profi játék van kitűzve, van több Roxforti csapatkapitány és több külföldön elért sikerekkel rendelkező is, ez az All-star, itt mindenki már egy teljesen másik ligában játszik az iskolai csapatokhoz képest. - Először is kérek mindenkit, aki szeretne csapatkapitánynak jelentkezni, lépjen előre. Nem szeretnék olyan kósza szavazatokat, ami olyanra megy, aki nincs is felkészülve a feladatra. - int végig a csapaton, hogy lépjenek előre.
Bólintok az edző szavaira, és egész egyszerűen habozás és szó nélkül előre lépek, csak a szemem sarkából figyelve, hogy kik tartják velem a lépést. Daniel, Lizzy és Sienna, első körben rájuk számítok. Nagyon meglepne, ha Sienna azután, hogy kiküldte a levelét, akármilyen ellentmondásos volt a tartalma, még se próbálkozna meg a kapitányi posztért. Aztán lehet, hogy Winifred és Roby is bepróbálkozik és ezzel lényegében a két fogó Ginny - bár ő éppen kispados - és Tori az egyetlen, akiket tényleg nem érdekel az irányítói poszt. Nem kezdek semmilyen beszédbe, pedig tudhatják, hogy a nyilvános beszédekben igen jó vagyok, még is hagyom, hogy inkább az döntsön, amit eddig letettünk az asztalra, nem utolsó perces impulzus döntéssel dőljön el a csapat sorsa.
// Határidő: 08. 16., éjfél Következő mesélői: 08. 17. //
Nem vagyok ambiciozus, mar ami a csapatkapitanysagot erinti. Szeretem a kviddicset es szeretem a csapatot is ezert tisztelem oket annyira hogy ne akarjam elrontank az eselyeinket azzal ha vezeto leszek. Nem szeretnem tenni. Talan tudnam, talan nem, sose fog kiderulni. Arrol nem is beszelve, hogy olvastam a levelet es ami benne allt, innentol pedig egyertelmuve valt szamomra, hogy merre kerul a szavazatom. Idejeben elindulok mert utalom kesni. Epp ezert nem kell rohannom, odaerek kenyelmesen a megadott helyszinre. A kupara csak eleg egy pillantast vetnem es egyreszt a “mindent lattam”-ok mosolyaval megtelek masreszt pedig mivel nem mozgat a nyeres egy olyan versenyben amiben elindulni se szandekoztam igy nincs bennem izgalom a serleg lattan. Az en nevemet ugyse fogja kikopni magabol. Az lenne a vilag szazadik csodaja ha megis megtenne. Tuti megsertodne a “pleh” holmi, mert ijedtemben visszadobnam magam.
- Sziasztok! - integetek es koszonok a tobbieknek mosolyogva majd elhelyezkedem se nem tul kozel valakihez se nem messze a tarsasagtol. Ha valaki beszelni szeretne velem allok elebe, de nem kezdemenyezek tarsalgast magamtol.
Winifred Hill
Reveal your secrets
Tárgy: Re: All-star Kviddics 2022-09-05, 19:44
CSK választás & Wini
[You must be registered and logged in to see this image.] Én nemes egyszerűséggel seprűn érkezem a pályára. A bánat fog gyalogolni, ha így is lehet valójában. Egyetlen iskolai szabályzat sem tiltja, hogy a Birtok területén ne lehetne ilyesmivel közlekedni. Nyilván a belterek már más téma de azokat békén is hagyom. Mivel az utóbbi időben rászoktam, így annyira senkinek nem jelenthetek különös látványt meg aztán.. a Roxfortban vagyunk. Itt már lassan semmi nem lesz furcsa vagy különös! Már távolról látom a serleget, aminek a kihelyezése igencsak nyomatékossá teszi, hogy itt most meglehetősen komoly döntés születik. Nem mintha ez eddig ne lett volna egyértelmű. Ismerem a történetét így tisztelettel tekintek az ősi varázstárgyra. Megérkezve egyszerűen csak leparkolom magamat a többiekhez, meg a serleghez is közel. - Hello mindenkinek! - mondok csak ennyit voltaképp pókerarccal de azért rá biccentve, vagy intve annak aki felém fordul. Noha én a többiekkel ellentétben tökéletesen biztos vagyok abban, hogy engem nem ér majd szavazat, szóval emiatt egy cseppet sem idegeskedem. És azt is tudom, hogy én kire fogok szavazni. A végeredménnyel kapcsolatban azért már más a helyzet. Amiatt igenis izgulok, de inkább kíváncsiság van bennem leginkább. Ahogy a kisasszonyok a nyeregben, most én is úgy fordulok oldalt a lebegő seprűmön, össze kulcsolva a lábaimat és lazán megtámaszkodva magam mellett kétoldalt. Eszemben sincs leszállni ameddig nem kötelező. Az utóbbi időben az edzések miatt amúgy is szinte ránőttem. Végig nézve mindenkin, bele gondolva a csapat egészen különös háttérrel rendelkezik és voltaképp dúskál a stratégiai tapasztalatokban. Már akik a Roxfort előtt is játszottak a saját hazájukban, a saját csapatukkal, vagy csapataikkal. Ez szerintem előnyünkre is válhat, ha a kiválasztott csapatkapitány és az edző ezt a fajta sokszínűséget is tudja esetleg hasznosítani. Sienna aggodalma, hogy fel legyen használva ellene amit velünk megosztott valóban megfordult bennem. Csak éppen arról az oldalról, hogy az őszintesége mellett valahol a bizalmat is megadta számunkra és ez igen nagy bátorságra vall és amolyan… első lépésnek elfogadtam. Danielnek tudom, hogy helyén van a szíve, de ha mindenki életét meg akarja oldani, nem mintha bárki képes lenne a másikét, főleg a csk feladatok mellett, főleg egy párkapcsolat és az egyetem mellett, akkor csak szétdarabolja magát. Robyval a gombaverem óta sem szűnt meg a versengés de legalább az ellenséges agresszió kiveszett belőle.. legalábbis már nem akarja eltörni a térdem, én meg nem akarom megátkozni amikor felcsesszük egymást a pályán. És edzések alatt szerencsére a mérleg nyelve a jó pillanatok felé kezdett billenni.
