2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A Roxfort All-star csapatának közös játékaira létrehozott helyszín, hogy soha ne akadjunk abba a problémába, hogy ahol játszanánk az éppen foglalt, ez csak a miénk és a helyszín játékonként változó.
Csapatkapitány: ?
Csapattagok: Hajtók: - Daniel Paisley, Sienna Parkin, Corvus Flint Terelők: - Roberto Maroni, Winifred Hill Őrző: - Elizabeth Ollivander Fogó: - Tori Seaver
Nevetgélve meghallgatom az utolsók cetlijeit, immár nem belefolyva abba, hogy Dany csuromlé, csupán keresztbe fonom a karomat, vidáman meghallgatva a végjátékot. Egészen szuper hangulat kerekedett ebből az egészből, kezdve Sienna kincskeresős, kijutós játékával kezdve, hogy aztán a másik terelő, Winifred tovább oldja a hangulatot. Ebben a játékban ismét tovább bontogattuk, hogy ki milyen jellem, többek között feltűnt, hogy a két amúgy nem szimpatikus egyén is jobb fej oldalát mutatta, a kapitány nem is olyan sótlan, mint hittem, egész támogató tud lenni. Másrészt Wini igenis tud vicces lenni. Jó, azért az a csók poénos lett volna, mindkettőjükben éreztem némi befeszülést, de ez csak provokáció volt a részemről, nem vártam el, hogy tényleg megtegyék. Remélhetőleg Siennát sem hoztuk zavarba a vaskos megjegyzéseinkkel, de ő vagány csaj, csak éppen nem egy cukiskodó, úgyhogy bízom benne, hogy rám sem haragszik. Én úgy vagyok vele, hogy tökéletes volt ez a zárás, hogy nem kellett végül döntéseket hoznia, mi meg majd ketten megoldjuk a magunk dolgát. – Nekem is nagyon tetszett, ötletes volt! – Dobom be a mondandómat főleg Winifred felé, de a többiek irányába is, hiszen nem elég a jó játékmester, partnerek is kellenek a hangulathoz. Kicsit össze is ütöm a kezemet, elismerésem jeléül, hogy aztán hátralépjek, átadva a szót Elizabeth-nek, de meglepetésemre nem ő, hanem Corvus lesz a következő. Így megint sasszézom egyet, ezúttal Sienna felé, akire rávillantok egy lehengerlő mosolyt. – Azért köszönöm, hogy pakliban maradtam a sikátort illetően. – Amúgy is ilyen vagyok, ráadásul mivel már korábban is nyíltan célozgattam neki, furcsa is lenne, ha most kihagyom, szó nélkül hagyom, hogy a játéknak ezen éle minket hogy érintett. Aztán visszatekintek a kapitányra, várva, hogy mi lesz az ő része.
||music:Going order|| words: 430 || just for you ▲▼
Lassan talán fontolóra kellene vennem, hogy jelentkezzek az iskolai színjátszó körbe és a kviddicspálya helyett inkább ott építsem a karrieremet. Jade nyilván örülne még plusz egy főnek, hiszen az iskolában terjengő szóbeszédek szerint elég változatosak a társulat arcai. Én ritkán ülök be az előadásokra, hiszen akadnak alkalmak, amikor az éppen egy időpontban van az edzéseinkkel és hát nyilvánvaló, hogy melyik számomra a fontosabb a kettő közül. Ráadásul, nem is vagyok nagy művészi vénával megáldva, képtelen lennék túlságosan is értékelni az ilyesmit. Nekem valahogy annyira komolytalan... Erre tessék, Winnie játéka után be kell látnom magamban, hogy egy szerepet eljátszani nem éppen egyszerű feladat. Corvust szó szerint leverte a víz tőle és az egészből egy "majdnem katasztrófa"-helyzet sült ki. Még kész szerencse, hogy mindezt nem kell majd a nyilvánosság előtt is bemutatnunk, mert esélyesen abból is adódnának problémák, főleg ezzel a Dany köré épített meleg ripacs vonallal. Hülyére átkoznának minket az előadás végére. - Köszönjük! - csatlakozom én is Siennához, habár nem állok neki szóban is méltatni Winnie feladatát, ami elég nagy tahóságnak tűnhet részemről, de úgy érzem, ha ez Sienna esetében is elmaradt, akkor tényleg bunkó lennék, ha Winnie-t meg az egekig magasztalnám. - Elég érdekes tapasztalat volt - teszek azért még ennyit hozzá, hogy azért teljesen ne maradjon szó nélkül az improvizációs feladat. Nyilván megint én leszek az, aki a legkevesebb elismerést adta, de igazság szerint mindkét eddigi szituációt élveztem. Egyszerűen csak az agyam teljesen másfelé kattog... Ezek után tényleg úgy érzem, hogy az én feladatom nem fogja megütni az elvárt szintet és mindenki a kispadra küldene majd legszívesebben. Már-már éppen moccannék, hogy átvegyem Winnietől a stafétát, de a pillanatnyi habozásom végett Corvus megelőz, én azonban nem állok neki nyíltan tiltakozni. Helyette egyszerre könnyebbülök meg és leszek még pár fokkal idegesebb. Ezek szerint még fél óra stressz vár rám... remek! Ráadásul, Corvus a csapatkapitány és őt ismerve apait-anyait beleadott a feladat kidolgozásába, hiszen nem veszi félvállról a feladatát sohasem. Na, ha nekem az ő szintjét kell megugranom, akkor tényleg bajban leszek, egyelőre azonban igyekszem nem ezen kattogni fejben. Helyette inkább igyekszem türelmesen kivárni, hogy vajon mit tartogat számunkra a következő forduló...
Őszintén örülök, hogy végre mindenkinek kifogy a zsebe, mert bár tényleg határozottan jól szórakoztunk és voltak nagyon is vicces részek, azért volt akit jócskán megizzasztott. Corvust látványosan, de az nekem is a a seggembe folyt néhol az izzadtság a hátamról. Pedig még mázlim volt, mert nem kaptam annyira veszélyes mondatokat és végülis csak ketten akartak felszedni, miközben egy harmadik személlyel randiztam... Azt hiszem ezen az egy napon több szociális kapcsolatot játszottam el, mint amennyim egész életemben volt eddig. - Szerintem izgi volt, még sosem vettem részt ijesmiben és őszintén szólva nem tudtam róla, hogy van bármiféle színészi vénám. Köszi, jó ötlet volt! - mosolyodom el, de azért tényleg most már jócskán fellélegezve, hogy valószínűleg valamilyen ennél könnyedebb és kevésbé agytornát kívánó feladat következik majd, bár lehet, hogy nem is lesz majd ennyire vicces. Valószínűsítem legalábbis, hogy Corvus inkább közelít majd stílusban hozzám, ami a komolyságot illeti, mint Winniehez. Azt hiszem ő örül a legjobban, hogy vége az izzasztó hadműveletnek. Az mondjuk tuti, hogy később lesz majd mit felemlegetni, afféle emlékszel, amikor stílusban. Megvárom, amíg a többiek is mondanak pár szót és aztán már Corvusra függesztem a tekintetemet, hogy ő vajon mit talált ki nekünk. Mégis csak ő lett a csapatkapitány, de kíváncsi vagyok, hogy sporttal kapcsolatos lesz-e, vagy valami egészen más, ami eszünkbe se jutna magunktól.
//Köszi szépen, szerintem remek ötlet volt és jók voltak a mondatok is! Bejött a stílus, passzolt Winniehez. //
[You must be registered and logged in to see this image.]Mindenkinek teljesen szabad felhasználásra volt bocsátva, hogy használja amit kap. Alapvetően nem hibáztatok senkit, aki esetlegesen túltolta, felbuzdulva a lehetőségen amit személy szerint bele látott. Dany ezt hozta ki belőle. Ha utólagosan eszébe jutott bármi is és esetleg szóvá akarja tenni a Három Seprűben lesz rá lehetősége, esélyesen senki nem fogja elhallgattatni. Bár állítom addigra kismilliószor elfeledjük. Sienna egyszerű lezárásának örülök. Nekem úgy tűnt ő is inkább önmagánál maradt a helyzetkomikumok között és ha ez így van, totálisan idegennek hat, hogy hogy tudott olyan helyzetbe kerülni, mint amit a francia cikkben megosztott velünk.. Amennyit láttam belőle, amióta itt van, meg merem kockáztatni, hogy nem csak a verseny miatti frusztráció ütközött ott ki nála.. Kiváncsi lennék arra, mi történhetett valójában… Lizzy megrökönyödésén és menekülésén meg Corvusén is azért egy kicsit elvigyorodom és önérzetesen viccnek szánva kibukik belőlem, mintha zavarna, hogy senki sem lát bennem lehetőséget. Holott sem a lányok nem foglalkoztatnak valójában.. sem a testvérem. - Na jól van már, ennyire nem vagyok veszett ügy! - ráadásul alapvetően nagyon is kerülöm az ilyen önmagamra irányuló figyelemfelhívást. Meg az ilyen kissé paraszt hangnemet.. De hát most csak játszunk. Arra pedig, hogy Lizzy szerencsében nem osztozik szintén elnevetem magamat. Igazán találó! És természetesen Robynak is igaza van, valóban volt benne egy olyan cél, hogy na ki hogy küzd meg ezekkel a lehetetlen mondatokkal. Némiképp újra értelmeztem mondjuk ezzel a beugró fogalmát, de sebaj! Realizálom azért azt is, hogy a pöcök mennyire veszélyes szónak bizonyul ebben a kontextusban, amit kikerekítettünk. - Jól van srácok! Szerintem… Még menthető a helyzet, csak kell egy jégcsákány! - tárom szét a karjaimat mintha ez olyan remek ötlet lenne. De végül vehetjük úgy, hogy valóban ez lett a végszó. Úgyhogy kicsit megrázom magamat és ki is fújom a levegőmet. - Hű… Nos véget ért a játék és le a kalappal mindenki előtt! - biccentek nekik elismerően és meg is tapsolom őket. Mindenkit. - Remélem többnyire inkább élveztétek. Örülök, hogy mindannyian bele álltatok kivétel nélkül és hogy végül engem is bevontatok. Amiatt választottam ezt, mert nagyon sok komoly helyzetbe keveredünk általában, szóval.. gondoltam ideje kicsit nevetnünk. - ismerem el egyszerűen kimondva is aztán megvárom, hogy ki mit mond, ha akarnak egyáltalán. Végül csak körül nézek. - Akkor azt hiszem ideje nekem is átadnom a stafétát. Ki folytatja? - dobom be a kérdést kíváncsian. Éppen elkapom, hogy Lizzy is moccanna, de végül Corvus jelentkezik megelőzve, így egy biccentéssel nyugtázom Corvus felé, hogy akkor ez el is dőlt. Vélhetőleg a csapat túllendült az első sokkon a kezdeményezésekkel kapcsolatban aminek személy szerint nagyon örülök.
[You must be registered and logged in to see this image.]Próbálom összeszedni magam és újra hűvösen, magabiztosan kezelni a történéseket, de amíg a többiek nevetnek, addig rajtam látszik, hogy a homlokomon egy kövér izzadtságcsepp pereg már egy ideje. Dany tovább húzza a pöcököt, lehet, hogy már ő is kifogyott az ötletekből, miközben hallom ahogy Sienna újra felnevet. A többiek vidámsága kicsit felolvasztja a merevségemet, tudom, hogy nem rajtam nevetnek, hanem az együtt kialakult helyzeten és a lehetetlen cetli szövegeken. Azért amikor Dany arra kér, hogy énekeljek, akkor egy kicsit kitágul a szemem, hogy aztán dünnyögve elkezdjem "énekelni", inkább szavalni az első dalt, ami eszembe jut. - Roxfort, Roxfort, oxi-foxi Roxfort... - de eddig jutok és el is hallgatok, mert megment a sellős vonal Winifreddel való "összehozástól" pedig mindkettőnk vehemens ellenkezése. Még nem állunk készen arra, hogy felfedjük a rokonságot és azért annyira még nem ismer mindenki-mindenkit, mint a sok éves baráti társaságunkban, ahol megbízunk bennük annyira, hogy nem szivárogtatják ki. Mondjuk az furcsán hangzik, hogy a festett szőke jellegű Winifrednek nem zsánere a szőke Lizzy, de mivel fikció, nem kell, hogy értelme legyen és nem kell komolyan vennem, hogy mindenki-mindenkivel össze lett már párosítva tíz perc alatt. Miután Dany-t "leöntöm" kicsit megvonom a vállamat, valami értelmet próbálok találni annak, hogy korábban a sellőket emlegettem, bár szerencsére Roby is támogatta a mondatomat és Dany is visszareagált rá, bár értetlenül. - Csak ki akartam próbálni, hogy sellő vagy-e és akkor cukkolhatunk, úgy védted őket. - mondok csak ennyit, de amikor Sienna megint velem párosítaná egy kicsit felnyögök, ám látom azért a bocsánatkérő pillantást, amit küld. Kicsit befeszülök, de többet nem reagálok rá, mert tisztában vagyok vele, hogy úgy se tudom eljátszani, hogy elkezdenék szimpatizálni a ripacs Dany-vel. Amikor jön a jelzés, hogy vegyem elő az utolsó cetlit irtózatos mázlival Lizzy éppen félremondással építi be a szövegét, amire pont reagálhat az enyém. Úgy nagyjából. - Ne legyél már olyan izgatott, összevissza beszélsz. Túl sokat ittál, a füleden próbálsz lélegezni! Ezek után még operába mennél? Akkor már inkább a Szent Mungó és a gyomorsöprő bájital. - utalok ezzel Roby szövegére, így nagyjából mindenkit "kipipálhatok", még ha nem is a legjobbak a megoldásaim és döcögök is rendesen. Legalább nem adtam fel, akármennyire ellentétes a jellememmel az ilyesféle kreatív játék, ezt is értékelhetik valamire - remélhetőleg fogják is, különben igen nagy csorba esik a csapatkapitányi önérzetemen. Az én zsebem kifogyott, ahogy mindenkié, így megvillantok egy reménykedő pillantást Winifred felé, de persze csak azután szólalok meg, ha lezárta az egészet és amikor a következőnek kell előlépnie azonnal jelentkezem "játékmesternek".
// Ha már én leszek a következő, adok én határidőt, de a játékot csak a kövi hsz-emben írom, hiszen Winifred még biztosan össze akarja foglalni és le akar köszönni.
Határidő: február 2. Következő hozzászólásom: február 3. //
Oké. Talán már tényleg túl tolom ezt az egész meleg, ripacs, piperkőc szerepet. De az igazat megvallva még egyeik s em voltam soha. Sőt, nagyon távol áll tőlem ez. És talán nem is kellene ennyire viccet csinálni belőle. Talán Tori és Cody miatt sem, akiket a barátaimnak tartok. Viszont nem igazán tudom, hogy mi mást lehetne kezdeni ilyen szörnyen ripacs, szexista utalásos cetlikkel. Így inkább csak próbálom Corvusszal ellentétben lazára venni, és a normális énem ellentétét hozni. Teljes ellentét. Közben pedig ahogy a helyzet egyre önjáróbb lesz, próbálok nem összeesni a röhögéstől. Mert vagy röhögök, és viccre veszem az egészet, vagy felhúzom magam, hogy ilyen szövegekkel nem kéne poénkodni. Viszont Wini és a csapategység miatt inkább viccre veszem. Ha én vagyok a meleg bohóc a mesében, hát legyen. Csak néhány percig eljátszhatom, ha pocsék ripacs módon, akkor is. Ami pedig az egész pöcök dolgot illeti, lehetnék annyira aljas és gonosz, hogy beszóljak valamit Corvus cerkájára, de inkább elengedem ezt a futó gondolatot. Az valószínűleg végleg betenné neki a kiskaput, pláne, hogy nem éppen az improvizálás, és színjátszás nagymestere. Képtelen kilépni az ízig vérig Flintből, aki kiváló tanuló, kiváló sportoló, és úgy mindenben az elit megfelelési kényszertől hajtva karót nyelt. Már azon is csodálkoztam, hogy a bukott diák szerepen sikerült túltennie magát. - Hát ha azt szeretnéd, hogy mindenkinek szétkürtöljem a kis titkodat. De neked cikibb lesz, mint nekem. - vonom meg a vállamat, mintha tök mindegy lenne számomra, hogy egy ezek szerint volt haverom titkait teregetem ki egy képzeletbeli szórakozóhely közepén. Amit a való életben szintén nem tennék soha. Viszont megint eljönnek a cetlik, és már meg sem lepő módon fordulok Corvushoz, folytatva a kis műcirkuszunkat. - Az egyetlen amiért tisztellek, az a hangod. Énekelj! És talán hallgatok. - gondolkodom el, mintha az énekléssel Corvus még meggyőzhetne, hogy ne fecsegjem ki mindenkinek a kis titkát a pöcök névről. - Sellőket? Már minek cukkolnátok sellőket, nem értem. Mármint igaz, hogy hal farkuk van meg minden, de ez nem ok rá, hogy piszkáljátok őket. - jegyzem meg, amikor a sellő cukkolás kerül napirendre, mint akinek az idegeinek ez már tényleg sok lenne. Vagyis hát minimum elfogadhatatlannak tartaná az ilyen viselkedést. Ami mondjuk igaz is, csak nem ilyen szánalmas, túljátszott ripacs módon. Azért ahogy Wini és Corvus kikerülik a csókot határozottan ügyes. Bár talán vicces lett volna, ha úgy csinálnak, mintha műsmároltak volna, ahogy a filmeken, vagy színházi darabokban. Igaz, nekem fogalmam sincs kettejük kapcsolatának természetéről. És nagyjából ezen a ponton játssza el Corvus az egész gáncsolásos, ital a képbe repülős játéka. Én pedig látványosan takarom el védekezően az arcom, majd kezdem lesöpörni magamról a láthatatlan italt, nem mintha az segítene. Sőt ha igazi lett volna a jelenet vélhetően csak rontanék vele a helyzeten. Pincér tapasztalat. - Merlinre! Te jó ég! Most mi lesz? Hogy nézek ki? Muszáj volt ez? Hogy lehetsz ilyen? Régen barátok voltunk nem? - fordulok ripacskodva Corvus felé. Majd hálásan veszem el Sienna képzelt kendőjét, hogy elkezdjem magam törölgetni. - Köszönöm. Hát már én se akarok vele iszogatni. - teszek úgy, mintha Corvus vérig sértett volna. Aztán bánatosan fordulok Lizzy felé. - Én imádom a Diótörőt, de így nem mehetek. - mutatok végig magamon nagy elkeseredettségben, mintha minimum egy világ omlott volna össze bennem, hogy ma nem látom a színdarabot valami VIP helyről. Most már csak arra vagyok nagyon kíváncsi, hogy ezt az egészet, Wini hogy fogja lezárni. Remélem lesz valami extra csattanó az egész szitu végén, amit még bevág.
Dany lányos sikoltozása azért már kicsit fura, mintha kicsit túltolná, de hát a játék, az játék, mindenesetre én nem megyek bele, mert félő, hogy nem tudnék rá mit reagálni, viszont Corvus egészen jól kivágja magát belőle, pedig az lett volna az igazi, ha nagy meglepetésre mégiscsak elcsattan egy csók. Nekem természetesen nincsen róla tudomásom róla, hogy mi a helyzet pont a két kiszemelt között, de azért magamban morgolódom, hogy míg egyes cetlik nagyon is ötletesek, mások borzasztó oda nem illők, értelmetlenek. – Sellőket? Provokálok én bárkit, te csak ne aggódj miattam. – Bólintok, elfogadva, hogy Lizzy a pajzs előtte. Azért akaratlanul is felnevetek, hogy Wini Siennában találja meg vágyai tárgyát, ezzel azért én is tudok azonosulni. Kezdem elfogadni, hogy a szőke terelőtárs nem is olyan szar arc, mint amilyennek az első találkozásunkkor gondoltam, noha ő direkt felvállja, ha még csak a játék kedvéért, hogy megmaradt annak. – Lehet, hogy ez lesz a végszó, hiszen én este úgyis ráérek, megyek a VIP programra! – Remélem ezzel vége is lesz a furcsa kis játéknak, ami bár vicces volt, de kezdünk nagyon belekavarodni. Lizzy felhajtja az italt, fene tudja, hogy abban aztán mi volt! Aztán csak összeütöm a kezemet, miután elolvastam a saját cetlimet, itt az ideje zárni a sorainkat. – A bulinak vége, folytatás a Mungóban. – Szerencse, hogy ezt nem olyan összefüggésben kellett mondanom, hogy valakit jó szokásom szerint kiütök a ringből. Dany esélyes lenne rá ezzel a nyávogással. Aztán teszek egy gáláns felajánlást, mint aki nyújtja a karját Siennának! Végül remélhetőleg mégiscsak enyém lesz a nő, nem csak titokban, hanem ebben a játékban is. Közben fejcsóválva mosolygok Wini felé, tényleg agyament cetliket sikerült összehoznia, bár ennél pont az volt talán a lényeg, hogyan tudunk a nyelvtörő feladatokból kimászni. Azt hiszem főleg én múltam felül önmagamat, lévén nem vagyok egy észember, inkább szorgalmas, magolós, de sokszor nem is feltétlenül értem, amit visszamondok a tanárnak, csak nem tudnám elviselni a rossz jegyeket. Ez nyilván a gyakorlati tárgyaknál nem működik, mint a bájitaltan, de ott kiszenvedem magamból, hogy ne legyen katasztrófa.
[/b][/i][/color]
||music:Going order|| words: 430 || just for you ▲▼
Nyilvánvaló, hogy ha Tori itt és most jelen lenne, abban az esetben nem vett volna részemről ilyen irányt a játék. És úgy nagy általánosságban nekem sincs bajom a melegekkel, de a Daniel által alakított karakter megtestesíti azt a vernyákolós-idenézzmelegvagyok vonalat, amely sokaknál kiveri a biztosítékot. Mindenesetre, én ezt továbbra is egy játéknak fogom fel, ahol véletlenszerű irányt vett a szituáció, hiszen nem lett előre lebeszélve a folyamat. Semmi vérre menő, komoly dolog nincs ebben, hiszen még a kirakatmelegeket se tisztelném meg ezzel a mondattal, hacsak konkrétan ki nem harcolnák maguknak. Legközelebb viszont óvatosabban bánok majd a szavaimmal, hiszen valahogy folyton darázsfészekbe nyúlok és valamiért nem éppen kellemes dolog a csapat fekete bárányának lenni folyton. Roby mondatára tehát inkább már nem is reagálok, igyekszem kissé helyrehozni a félresiklott szövegemet és nem még jobban belemélyülni ebbe az egészbe. Ha nagyon beleélem magam, akkor később olyasmit is mondhatok, ami valakinek sértő is lehet akár. Ha jól számolom, úgyis nemsokára vége a körnek, habár már előre félek attól, hogy Sienna és Winnie próbája után mit fognak szólni az enyémhez. Az ilyesmiben általában nem vagyok jó, szóval a végén még ez a csapatépítős tréning is miattam fog félresiklani, mindenesetre feltett szándékom, hogy a következő kört már én fogom elvállalni, lesz, ami lesz alapon. - Mi? - kerekedik el a tekintetem, amikor Corvus hirtelen megragadja a kezem, majd élő pajzsként von maga elé. - Hékás! - tiltakozom erőtlenül, hiszen semmi kedvem nőkkel smárolni, de nem mozdulok a fiú elől egy tapodtat sem, ezzel is magamra vállalva az egyszemélyes testőrség szerepét. Roberto felvetése tényleg olyasmi, amire én is hasonlóképp reagálnék és még fogalmam sincs Corvus és Winnie közös "kis" titkáról. A "látványos" gáncsolós szituáció láttán igencsak az ajkaimba kell harapnom annak érdekében, hogy ne nevessek fel hangosan, hiszen már jó előre elképzeltem magamban, miként fog erre majd reagálni a Daniel által alakított ripacs. - Ó, semmi gond, nekem sem eseteim a szőkék - vonom meg a vállam, mintegy nemtörődöm stílusban, de azért egy megkönnyebbült sóhaj csak-csak kiszakad belőlem. Mivel Winniet nem ismerem túlságosan, ezért nem tudhattam róla, hogy csak a vicc kedvéért lesmárol-e engem vagy sem. Reménykedtem ugyan a nemleges válaszban, aztán meg a fene se tudja... - Oké, akkor most jöjjön egy szótörő! - csapom össze mindkét tenyeremet lelkesen, ha esetleg Corvus pedig el is enged Winnie védése után, akkor teszek egy lépést előre. - Vagyis khm... diótörő - javítom ki magam egy mosollyal, majd a zsebeimbe nyúlok és úgy teszek, mintha valamit fognék a kezemben, amikor kihúzom azt onnan: - Van két jegyem a ma esti előadásra, a VIP-szektorba - vetem fel. - Ki tart velem? - pillantok körbe a résztvevőkön kaján vigyorral megspékelve, amikor pedig Winnie elém lép a láthatatlan fiolával, azt minden gond nélkül veszem át tőle. - Szerencsében nem osztozom - jegyzem még meg, majd hajtom le egyben az italt, az önző alakot alakítva, végül egy jóleső hümmentéssel hajítom el a láthatatlan üvegcsét a hátam mögé. Ha mégis méreg volt benne, maximum magamra öltöm a haldokló szerepét.
A játék kezd egészen különös irányt venni és őszintén szólva, amikor Lizzy közelebb hajol határozottan örülök neki, hogy Tori nincs itt, mert hát már-már kellemetlen lenne ránézve az ilyesmi. Nem is tudom, de én azért bántóba nem tudnék átmenni, mert hiába, hogy ez csak színészkedés és játék, azért vannak határok. Egyelőre még nem akadok fenn, de az eddigi harsányabb nevetésem kezd egy fél fokkal visszafogottabbá válni, de Roby fordítására azért újra felvillan az a mosoly, főleg hogy bevonja Winniet is. Szegény Corvus! Azért még úgy, hogy nem ismerem annyira jól is látom rajta, hogy mennyire nehezen viseli a szituációt, erre most még Winniet is rá akarják testálni. - Pöcök? - erre azért újfent felnevetek. Mégis milyen szövegek ezek? Azt hiszem én ilyet még kitalálni se tudnék, nem hogy beépíteni a mondandómba. Eddig egész visszafogott mondatokat kaptam azokhoz képest, amik a többieknél villannak időnként. - Talán tényleg jobb lenne, ha barátok maradnánk. - pillantok aztán Danyre, igyekezve úgy tenni, mintha engem cseppet sem zavarna ez a meleg vonal, főleg mert tényleg semmi bajom az ilyesmivel, habár Dany úgy istenesen túljátssza a dolgot, annyi szent. - Áldásom rátok! - siklik a tekintetem újfent Corvusra, bár azért egy elnézést kérő mosoly villan az arcmon, miután most uszította rá Roby még a "terhes" Winniet is. Az tuti, hogy nincs könnyű dolga szegénynek. Nekem meg szintén, miután Roby sikátorozni szeretne, kiderül a drog probléma és már hirtelen azt sem tudom mi történik egymás után, mert repül az elképzelt pohár a levegőben, Dany lányosan visong és védekezni próbál, miközben Winnie meg rám kacsintgat. És akkor elő kell kapnom az újabb mondatot. Még jó, mert őszintén szólva azt se tudom mit mondjak minderre. - Hát ennek már dorombolhatsz. - gyorsan keresem a delikvenst, akinek céloznom kellene a szavaimat, de végül Danyre pillantok, majd Corvus felé intek. - Úgy fest inkább cukkolja a sellőket, mint hogy veled iszogasson, de ne aggódj, nincs vele semmi baj, csak... másfelé keresgélj. - teszem még hozzá, közben át is nyújtok Danynek egy képzeletbeli rongyot, zsepit, hogy letudja magát törölgetni. Azért próbálom úgy variálni a dolgot, hogy legalább ennek az egész helyzetnek a bántó élét enyhítsem kicsit. A cetlik amúgy is fogynak és azt hiszem már kellően halálra nevette magát mindenki, nehogy a végén tényleg valami olyan irányt vegyünk, ami kellemetlen esetleg bárkinek is, csak nem tudunk róla.
Folytatom a jelzéseket, még úgy is, hogy az események során bevonódok a játékba. El kell ismernem, a cél az volt, hogy együtt nevessünk. És én csak megírtam a cetliket. Az, hogy ki merre terelte a történetet ezek miatt, milyen mélységben és mennyire bele állva egy egy karakterbe vagy helyzetbe.. Igazából mosom kezeimet! Tény, hogy bele pakoltam egy sor viccesnek szánt pikáns szóképet, de azért nem gondoltam hogy ilyen gyorsan ott fogunk kikötni ahol. Ráadásul több furcsa tényező is felüti a fejét. Talán kissé megkésve, de feltűnik hogy bár a közös nevetés beteljesül, mégis kiütközik, hogy embertípusok kiparodizálásán nevetünk. Ami nem vagyok benne biztos, hogy a legjobb csapatépítés. De ezt a tanulságot végülis ráérek velük az utolsó körben megosztani.. Addig azon gondolkozom, miként tudom valamiképp kicsit vissza húzni a helyzetet és másfelé terelni a fókuszt.. Amit valljuk be, Dany sztereotipikusan hiperfeminin-jajongó melegének alakítása és Lizzy szinte harsány kissé démonizáló utalása után a hátsókapuról.. azért ezekkel így elég jó feladat lesz!.. De ekkor Roby bevon a játékba és én döbbent vigyorral nézek rá. Mégis ki az aki olyasmit kamuzna be bármikor, bármi miatt, hogy terhes..?! Persze a folytatásra már erősen lefonnyad a fejemről a vigyor és próbálom leplezni a megütközésemet. A tekintetem találkozik Corvuséval és bár a mentése hasonló mint ami hirtelen bennem is felmerült, mégis kissé drasztikusnak hat, dehát ő meg a kötözködő köpködő karakterét öltötte magára. Végülis egy kajla vigyorka villan a szám sarkában Roby-ra nézve. - Oh kérlek! Nem kell neked semmit bizonyítanom! Senkit sem csókolok meg hecc miatt. - tárom szét a kezeimet mintha mara laza lennék. - És amúgy meg.. - kapok Corvus szaván - Valóban, mi ez a maradi gondolkodás?! Bár a szöszi pont nem jön be.. -itt kitekintek Lizzy-re és elsuttogok neki egy bocsit. Majd átpillantok Siennara és rá is intek egy kacsintással. Aztán vissza nézek Roby-ra keresztbe fonva a karjaimat a mellkasom előtt. Míg Corvus a szárnysegédet alakította számára én maradok a nemezis figurájánál. Noha aligha hiszem, hogy Sienna bele menne a játék ezen részébe és végül mégsem Roby lenne számára a befutó… Dehát miért ne szívózhatnék még itt is a terelőtársammal? Azért Corvus alakítására a kigáncsolós Dany arcába borulós résznél valahol elnevetem magamat. Végülis úgy teszek mintha felvennék egy kis üvegcsét a földről, meg is lötykölöm a fülem mellett, a láthatatlan kellékemet, aztán bele szagolok és aztán persze eszembe jut, hogy most már én is játékban vagyok, úgyhogy elő húzok egy cetlit én is abból a szütyőből amiből nekik osztottam. És gondolkodás nélkül felolvasom - Kóstold már meg légyszi, ez szerencselé vagy igazság szérum? - oké.. mázlista rohadéknak érzem magamat de ez valószínűleg a kezdők szerencséje csak. Körül nézek, aztán csak Lizzy-hez lépek és oda nyújtom neki a láthatatlan fityulát, mintha eleve neki mondtam volna. - Ha meghagyod a felét, megiszom a másikat, hátha szerencsénk lesz! - és itt vissza sandítok Siennara, mintha csak az én szerencsémet az jelentené, hogy nem lövök mellé vele… Valószínű… A következő lesz az utolsó kör, de ha a jelenet nyitva marad az sem nagy baj. Remélem vissza terelhető kicsit oldottabb mederbe az egész. Aztán persze ki tudja!
//Mindenki dobjon hozzászólás előtt a kockadobások fórumába egy 6 oldalú kockával! Mindenki addig dobjon, ameddig mindenkinek különböző szám nem jön ki! Szigorúan azt nézzétek csak meg amelyik számot megdobtátok. Ezt a mondatot kell majd az adott hozzászólásotokba beépíteni.
1:
Még menthető a helyzet, csak kell egy jégcsákány!
2:
Túl sokat ittál, a füleden próbálsz lélegezni!
3:
Hát ennek már dorombolhatsz.
4:
Akkor most jöjjön egy szótörő!
5:
A bulinak vége, de folytatás a Mungóban.
6:
Az egyetlen amiért tisztellek, az a hangod. Énekelj! És talán hallgatok.
[You must be registered and logged in to see this image.]Valószínűleg mindenkinek egyértelmű, hogy nem erre teremtettem. Valahol bennem van az érzés, hogy ez rányomhatja a bélyegét arra, hogy azt hiszik stresszhelyzetben nem fogok helytállni, pedig ez abszolút nincs így - ameddig a stresszhelyzet a megfelelő környezetben van. Vizsgán, meccsen, sőt, ha harcolni kell akkor is hidegen át tudom gondolni a helyzetet és gyorsan reagálni, de egy szituációs játékban ahova kéne a kreativitás és az érzékenység, nos, csúnyán elvérzek. - Dementór-csók, doxi harapás, Circé és az állatai, mik ezek a szövegek? - puffogok egy kicsit magamban, mert én és a szexualitás körülbelül ég és föld vagyunk. Winifredből se néztem volna ki, hogy ilyen cetlik fognak ömleni a kalapból, az biztos, de gondolom arra számított, hogy minél kínosabb, annál viccesebb. Csak az én helyzetemben minél kínosabb, annál kínosabb, és még annál jobban is kínosabb. Valóban fogalmam sincsen egyébként Dany hátteréről, azt tudom, hogy Roberto-val unokatestvérek, de konkrétan ennyi, nulla tudomásom van a többi olasz sleppről. - Pöcöknek? - visszhangzom vissza, legalább már egy kicsit koncentrálva a jelenre és nem kizónázva. Sőt, még vissza is dobom a labdát, falfehérebb ugyan ha akarnék se lehetnék. - Gyerünk, regéld el a hazugságod, ha akarod, a haverjaim úgy is nekem fognak hinni és a saját randipartnered is inkább hozzánk csatlakozna. - vágom vissza, de leginkább azért, mert ha legalább felveszem a harcot akkor tudom, hogy mit mondjak. És azért, mert... fogalmam sincs miért hívnának pöcöknek! - Nehéz lenne eldönteni melyik a rosszabb, a wc vagy a sikátor, de ti tudjátok. - ítélem én meg azt, hogy Dany már tényleg kikerülhet a képből, az én szememben Roby simán lecsapta Siennát a kezéről. Amikor Sienna újra kimondja, hogy Szépfiú, felé kapom a pillantásaimat, mintha most már ez lenne a második nevem, de kínosan jobb híjján Lizzy mellé húzódom. Valahol logikus a felvetés, ha Roby lelép Siennával, akkor a ripacs-Dany hátramaradhatna velem, viszont fogalmam sincsen hogyan kell "meleget játszani", az övé sem éppen hiteles, ha azokból indulok ki, akiket ismerek. Az egészet csak azrt fújtam fel, hogy legalább valamibe beleköthessek, nem azért, mert annyi információ alapján, hogy büszke a sörényére már el is könyvelnék valakit melegnek. Amikor Roby arra tereli a történetet, hogy bevonja Winifreded annak örülök - bár miért lenne terhes? -, amerre viszont a történet halad... nem éppen. Vet egy bukfencet a gyomrom, egyáltalán nem szándékozom elmondani a csapatnak, hogy testvérek vagyunk, és gondolom ő se. - Ha a lányokat szereti akkor itt van neki egy lány, olyan... maradi vagy, miért kéne ráeröltetni egy pasit? - ragadom meg Lizzy kezét hirtelen és úgy ahogy van, betolom magam elé pajzsnak. Abszolút nem illik a karakterembe, hiszen eddig Dany-t ékeltem a piperkőcségével most meg hirtelen két lánynál játszanék Cupidót, de hát... említettem már, hogy ez nem az én asztalom. - Ha annyira cseszegetni akarsz valakit, szeretnék veled halakat cukkolni. Mármint sellőket. - teszem hozzá Roby-nak címezve, mintha a leszbikus lányok kiegyenesítése helyett sokkal jobb lenne a "rasszizmus" felé kacsintgatni. Mivel Lizzy-t magam előtt tartom egy kicsit elzárom az utat a többiekhez, de cserébe úgy csinálok, mintha abból az irányból, ahonnan Roby észrevette a pincért, most közelítene. Látványosan kirakom az egyik lábamat és úgy csinálok, mintha elgáncsolnám és nyúlok előre a "repülő ital felé", ami egyenesen Dany képébe repül, aki a legjobban sikoltozott a drogozott ital gondolatától. Közben nem túl meggyőzően hangokkal kisérem a történést. - Auch... hupsz... vigyázz... oh... ez a nyomorult csak megbotlott a Saját lábában és még elkapnom se sikerült mielőtt az arcodba ömlött volna. Milyen kár... Khm... - hazudom, vagy játszom, én már nem is tudom pontosan mit csinálok, de legalább csinálok valamit és nem ájultam el.
Tényleg szórakoztató ez a játék, ha csak játéknak, legfeljebb színi gyakorlatnak fogjuk fel. Senkinek nem kell semmi komolyat belelátni. Szerencsére én sosem voltam annyira karót nyelt figura, mint mondjuk Corvus, akinek ez lehet kínosan nehéz próba is. Legalábbis még mindig elég feszültnek tűnik. Mindez persze nyilván az eléggé eltérő múltunk és neveltetésünk következménye is lehet. Mondjuk az is tény, hogy én is csak a saját nevetséges cetlijeim miatt vettem fel a nevetséges ripacs meleg srác szerepét. De az igazság, hogy egyébként ez tényleg távol áll tőlem. Még ha amúgy nincs is bajom a dologgal. De ez egyszer talán megengedhető, hogy viccet csináljunk ebből is. Amiről igazából a cetlik önmagukban is gondoskodnak szépen. Mert hogy elég nevetségesen kezdi írni magát a sztori. Corvus mondatára ugyan egy pillanatnyi árnyék átsuhan az arcomon, de tudom, hogy a cetlije hozta ezt magával, semmint a múltam ismerete, amiről úgy őszintén fogalma se lehet. Így immár mosolyogva próbálok kiötölni valami frappáns kis választ. - Ugyan Szépfiú... - és idáig jutok, mert Wini jelzése közbeszól, úgyhogy a folytatásról már a cetlim gondoskodik, nem is akárhogy. - Én is tartottam a titkod, miért hívnak téged pöcöknek! Akkor most mért vagy velem ilyen undok? - nyafogom neki valami rémesen nyálas hangszínben. Amitől őszintén még én is kiszaladnék a világból, nem hogy szerencsétlen Corvus, akitől ez az egész szituáció olyan messze lehet, Makó Jeruzsálemtől. Mármint a részeg tengerész meséje, tudjátok... na mindegy. Vissza a szituációkba. - Na jó, az italt még megvárhatjuk. De sikátorok? Mért éppen sikátorok? Vannak békés kivilágított terek is... - vetem fel siránkozva, mintha ténylég tartanék a mocskos, sötét sikátoroktól, és nem is igazán érteném a Roby ide vonatkozó mondatának felhangját. Inkább csak kétségbeesett-sértődött módon kezdek tagadni. - Nem is játszok semmilyen hátsó kapura! - tiltakozok nagy duzzogva, mintha tényleg meg lennék bántva. Bár azon egy pillanatra tényleg meglepődőm, amikor Roby Winit is igyekszik bevonni a játékba ezzel a terhes dumával. De tényleg kíváncsi vagyok, hogy Wini ebből hogy fogja magát kivágni. - Dro...Drogozni???! Én aztán meg nem iszok itt semmit! - sikítok fel ijedten Roby utolsó két mondatára, még a kezem is magam elé kapom, mintha tényleg pánikszerűen kezdenék rettegni az eshetőségtől, sőt mintha azzal védekezni tudnék az italokba csöppentett mérgek ellen...
A helyzet kezd kicsit eldurvulni. Nekem ugyan semmi bajom nincsen azokkal a srácokkal, akik más fiúknak csapják a szelet, de így testközelből a saját unokatestvéremtől hallva nagyon furának tűnik, még ha a többiek nevetgélnek is, ezért amennyire lehet, nem folyok bele a dologba. Corvus falfehér, de legalább jó cetlit kap, ezen még én is nevetek, tekintve, hogy Luca Maroni mennyire széthagyta a magjait, Dany anyját pedig még én sem ismerem. Sienna viszont nagyon ügyesen improvizál, a fenébe, tényleg egy kicsit féltékeny vagyok, de nem sajátíthatom ki őt. Ráadásul a fiús jelleme csodaszép külsővel párosul, el kell hinni, hogy tőle mindenki fél, és senki nem próbálkozik be. Szomjas a drága? Hm.. A végén még tényleg úgy alakítom a dolgokat, hogy enyém legyen a lány, de csak szépen kultúrált keretek között, hogy az ne legyen bántó, sértő, ilyesmi! – Sikátor? Na.. Te aztán milyen könnyűvérű lettél? De tudod mit.. Bevállalom nagy szenvedve..! – Fonom karba a kezemet, hogy én aztán kiállok a magányos hölgyek erényéért. Vagy éppen azt leszakajtva.. – Hátsó kapura? Hát akkor nem tudja, hogy mi a jó.. – Csóválom a fejemet, visszalépve inkább Corvus felé, de azért mintegy incselkedő pillantással állva Sienna tekintetét, egyértelmű, hogy még ebben a játékos szituban is jobban jár velem. Szerencsétlen Dany jól besétált Wini csapdájába, mert ha valaki, ő láthatta csak előre, hogy ebből ilyesmi sülhet ki. Még jó, hogy nem én kaptam ezeket a szövegeket. A zsebembe nyúlok, és átfutom a szöveget, de eszembe jut valami. Nemezisemet is be kéne vonni a játékba, hiszen ha már tervezte, akkor ne csak külső szemlélő legyen. Odalépek hozzá, és mintegy szánakozó pillantással vállon veregetve. – Jaj kislány, mindenki tudja, hogy nem is vagy terhes! Te most tényleg csak szimulálsz?! Nem baj, majd én leleplezlek. Hetek óta nyafogsz, hogy téged kímélni kell, de hát Te meg a lányokat szereted! Csókot, csókot! – Mutatok rá Corvusra, márpedig Wininek be kell bizonyítania, hogy semmiféle ferde hajlama nincs! De azért én hátraszökkenek, nehogy véletlenül rajtam bizonyítson! Közben viszont észreveszem (legalábbis eljátszva, hogy ott egy pincér) , hogy a pincér machinál a piákkal, ezért Lizzynek szólok oda. – Be akarnak minket drogozni. Csapd le. – Intek neki vállvonva, amolyan atyai felszólítással. Csupán a jószándék jeleként.
||music:Going order|| words: 430 || just for you ▲▼
Maga a játék nekem nagyon tetszik, még abban az esetben is, ha ez az első olyan alkalom, hogy ilyesmiben veszek részt és már most totális káosz uralkodik mindenfelé. Végül is, a mi kis triónk az év végét jött el ünnepelni, az pedig végképp nem áll messze a valóságtól, hogy a fiúk még partnerre is szert tesznek bulizás közben. Személy szerint igyekszem olyasvalakinek a szerepét magamra ölteni, aki már egy jó ideje bele van zúgva az egyik haverjába és az alkohol meg is oldotta a nyelvét ezzel kapcsolatban. Ha azt vesszük, én is a valóságból merítek, hiszen annak idején teljesen bele voltam habarodva Corvusba. Valamiért vonzott az a sznob hozzáállás mindenhez benne és a megközelíthetetlensége. Normális ember menekülne ez elől, de én... Hát, sose voltam teljesen ép, ezt azért le kell szögeznem. Daniel azonban jött és győzelmet aratott, Corvus pedig visszaesett baráti státuszba, noha valamiért nem tartjuk már annyira a kapcsolatot egymással, mint Gillian idején. A banda, akikkel lógtam régebben, már a háta mögött hagyott engem, Corvus pedig leginkább velük lóg. Mintha minimum tiltólistás lettem volna számukra. - Szerintem mindannyiunkat hamarabb kárpótolna egy dementorcsók, semmint tovább bámuljuk a képedet - építem be a mondatot Winnie jelzése hallatán, miközben felfortyanokla Dany által alakított ripacs megjegyzése hallatán, majd fordulok ezúttal a randipartnere irányába: - Te most komolyan képes voltál leállni egy ilyen alakkal? - pillantok rá enyhén megütközve és azon igyekszem, hogy némi sajnálat is kiütközzön az arcomon, amelyet a lány iránt érzek. - Figyelj... - hajolok kissé bizalmasan közelebb hozzá és veszem halkabbra a hangom, mintha nem szeretném, hogy a partnere tényleg meghalljon minket. - Az addig rendben, hogy pisilt már ki a vonat ablakán, de még mindig jobban jársz vele, mint ezzel itt... - biccentek fejemmel a Dany-piperkőcre. - Le merném fogadni, hogy százszor extrémebb dolgokat is művelt már és hogy a hátsó kapura játszik. Ha érted, mire célzok... Az eddigi párbeszéd alapján az lenne a csoda, ha nem értené, hiszen akadt pár cifra mondat, annyi szent. Időközben a Roby-Corvus párosra siklik a tekintetem és kissé meg is esik a szívem a régi haveromon. Mármint, látszik rajta, hogy mennyire nem megy ez számára és amíg mi jól szórakozunk, ő egy konkrét szorulás tüneteit produkálja.
A beszélgetés egyre furcsább kanyarulatot vesz, ahogyan zajlik. Sejtelmem sincs, hogy mi lesz a vége, bár ahogyan látom akad, aki már erősen azt a bizonyos véget várja, pedig akad még néhány cetlink, amit ki kellene húznia. Lizzy mondatára még nekem is kikerekedik a szemem, hiszen az eddig már kiderült, hogy Corvus viseli a legnehezebben az egész helyzetet, és a szőkeség még rá is tesz egy jó nagy lapáttal. Nincs időm azért nagyokat pislogni, mert jön Roby is megint nem bírom nevetés nélkül. Abszurd, erre tényleg nincs már jobb szó! Egyre inkább úgy érzem, hogy egészen könnyed mondatokat kaptam eddig, miután Dany még mintha Corvussal is kikezdene stikában, aki elég jól kezeli a dolgot. Én persze arról nem tudok, hogy milyen volt régen és hogy a szavai akár még valósak is lehetnének, azaz valaha még őszintén is mondhatott volna ilyesmit. Én továbbra is a vicc részét érzékelem csak szerencsére. - Azért annyira ne siessünk, még az italunkat se kaptuk meg és én szomjas vagyok! - rázom meg a fejem arra, hogy Dany már indulna is, habár épp a másik csapat is próbált asztalt bontani mindenféle mosdós akciókkal, de ekkor újabb kiegészítő szituációt kapunk, ami minket nem érint komolyabban, így amikor elhangzik a jelzés megnézem a saját következő mondatomat. Mázlista vagyok, semmiféle harapás, vagy épp szexuális felhang nincs benne, sőt eddig viszonylag enyhe mondatokat kaptam. - Habár persze, ha itt effélék történnek az italunk után sétálhatunk egyet. Roxmorts sikátorai jó helynek tűnnek. Persze, csak ha nem félsz, vagy maradnál inkább itt a Szépfiúval. - szökken fel a szemöldököm, még kicsit dobolni is kezdek az ujjammal a láthatatlan asztalon, mintha minimum féltékeny lennék, hogy a randi partnerem egy másik pasira kacsintgat, és azért vetek egy pillantást Robyra is, mintha még mindig fenntartanám azt az eshetőséget is, hogy őt válasszam, bár mintha neki mindegy lenne, hogy merre macsóskodik, legalábbis a felvett szerepe szerint. Fura ez, mert ki tudja, talán volt már, hogy a valóságban is viselkedett hasonlóan, hiszen elmesétle hogy akadtak futó kalandjai azért még odahaza.
Azért amikor látom magam előtt kibontakozni az események menetét és azt, hogy lépten nyomon milyen irányba terelik a szitut a többiek. Határozottan tátva magad a szám, és nem tudom eldönteni, hogy nevessek, vagy sokkolódjak. A szám elé emelem a kezemet és kissé olyan “atyavilág.. mit tettem..?” fejet vágok.. persze közben küzdve a jókedvemmel is. Azt hiszem.. erre nem számítottam, de még én mondtam is nekik, hogy a helyzet szabadon alakítható.. Valójában nem is kéne meglepődnöm. Azért egy kis könny kicsordul itt ott. Igazából ők alakítják az egészet és le a kalappal mindenki előtt. Mondjuk, jah jó hogy most Tori szegény nincs itt, Dany alakítására. Mégsem állítom le, vagy teszek ellene semmit, ha már erre terelte a karakterét... Még Corvus is szépen állja a sarat, de azért kiszúrom, hogy a többiekhez képest ő kezeli a legnehezebben úgy az egészet. Sőt hirtelen kattan bennem valami és felismerem, hogy mivel kizárólag a valóságból merít, egy kicsit olyan mintha vissza kényszerítené a helyzet a régi önmagához avagy az elbeszélések alapján Noah szintjét öltené magára. És mielőtt az új kör elkezdődhetne felemelem a kezemet - Plusz szituáció! - ezzel én is húzok egy cetlit a saját zsebemből és fel is olvasom - “Az év végét ünneplők közül valaki észre veszi, hogy a pincér, aki kihozza a randi-páros italát, mindkettőbe bele cseppent valamit” - hm hát pont nem a legkönnyedebb helyzetet sikerül elő szednem, ami miatt kicsit be is harapom a számat és talán egy kissé meg is fogja akasztani az egyeseknél felhőtlen jókedvet… De már kihúztam. - Ti döntitek el, hogy ki vegye észre.- De aztán csak biccentek, hogy ha ezzel meg vannak, mehet tovább a kör. Ha pedig sikerült egy kicsit újra bele helyezkedniük a szituba, újra indulnak a jelzések.
//Mindenki dobjon hozzászólás előtt a kockadobások fórumába egy 6 oldalú kockával! Mindenki addig dobjon, ameddig mindenkinek különböző szám nem jön ki! Szigorúan azt nézzétek csak meg amelyik számot megdobtátok. Ezt a mondatot kell majd az adott hozzászólásotokba beépíteni.
1:
Én is tartottam a titkod, miért hívnak téged pöcöknek!
2:
Szeretnék veled halakat cukkolni.
3:
Kóstold már meg légyszi, ez szerencselé vagy igazságszérum?
4:
Roxmorts sikátorai jó helynek tűnnek.
5:
Kárpótolna egy dementorcsók!
6:
Te most tényleg csak szimulálsz?! Nem baj, majd én leleplezlek.
[You must be registered and logged in to see this image.]Velem soha életemben nem fordult elő, hogy bármilyen esemény vagy meccs előtt olyan ideges lennék, hogy ne egyek, hülyeségeket csináljak vagy mondjak. Azok közé tartozom, akik maximalistaként mindent megtesznek a győzelem érdekében és az én esetemben amikor eljön a pillanat akkor már csak koncentrálok, nem aggódom. Hiszen mindent megtettem, minden energiámat ráfordítottam, az idegesség nem fog rámenni se a felkészülésre, se a konkrét vizsgára vagy meccsre. Az egész szituáció szörnyen kényelmetlen, bár tény, hogy akad olyan pillanat, amikor megtalálom a hangomat a valóságba kapaszkodva és arra alapozva. Azért néha kicsúszik egy döbbent kibuggyanó nevetés a helyzet abszurdumában, de sose akkor, amikor bukott diákként tekintenek rám, akkor mindig jön egy megnyúlt, pánikoló arc. Sienna és Roby között kialakul egy futó flört, de senki se kommentálja különösebben, de azért a helyzet kedvéért tovább adom a lovat alá és a szárnysegédséget a srác meg is köszöni. Kellemesen csalódok Robertoban, lehet, hogy egy kicsit nyers, egy kicsit hirtelen temperamentumú, de cserébe lazán reagál minden feldobott labdára ebben a játékban, ahogy rajtam kívül lényegében mindenki. Elfogadom a kezet és hálásan biccentek Lizzy-nek, hogy bedobja a pótvizsga gondolatát, de a sztori meg tovább, Daniel pedig hirtelen ripacs feminin meleget kezd el játszani és a szemem olyan nagyra tágul, mintha hirtelen valamilyen mesefigura lennék. Ha megnyúznának SE lennék képes ilyesmire, még jó, hogy nem kezdem el tátani a számat, miközben Sienna Flitwick sámliját ajánlgatja, Roby már pisilésről beszél és elvonná a hármasunkat a fürdőbe, Lizzy a karomat fogdossa, hogy kihozom belőle az állatot, Dany pedig ugyan könnyesre röhögve magát, de Szépfiúnak hívogat és flörtöl velem? Vagy mi az a doxi szöveg? - Inkább úgy érzem, mintha engem harapott volna meg. - motyogom, ahogy belefagyok a mozdulatba, mintha hirtelen valaki eltalált volna egy Sóbálvány-átokkal és csak lecövekelve bámulok ki a fejemen. Izzadás megvan, diszorientáltság megvan, félúton vagyok a mérgezés jelei felé. Ha értenék a számítógépekhez biztosan azt a hasonlatott használnám, hogy "lefagytam, mint az Explorer", de így csak arra eszmélek fel, hogy alig reagáltam le valakit, vélhetően megakasztottam az egész játékot a kizónázásommal és Winifred már az én cetlimet kéri. - Holnap majd benézek anyádhoz. - olvasom fel rezignált hangon, aztán kicsit megrázom magam és végignézek mindenkin, hogy egyáltalán kinek mondhatnám ezt. Végül addig pördülök, míg visszajutok Dany-hez és köhintve kihúzom magam felemelve a kezeimet, mintha verekedést kezdeményeznék - pedig kevés dolog áll távolabb tőlem, mint a fizikai harc. - Benézek és elmesélem mekkora piperkőc selyemfiút nevelt fel, bár lehet semmi újat nem mondok majd neki és a hálószobád is rózsaszínban virít. - térek vissza ahhoz, amit gyerekkoromban tettem, a savazáshoz. Az biztos, ha most Tori, vagy akárcsak Gilly itt lenne körünkben, akkor biztosan a föld alá süllyednék, de így is miután kimondom visszatér az a tehetetlenség, hogy nekem nem megy a színjátszás. Az első szöveggel mázlim volt, de én is érzem, hogy míg a többiek szórakoznak, addig én egyre inkább látványosan elbukok.
Őszintén szólva én nem veszem ezt az egész helyzetgyakorlatot túl komolyan. Csak egy játék, amiben szórakozunk, és jól érezzük magunkat. Persze, tudom én, hogy nem veszi ezt mindenki annyira könnyedén, mint én. Lizzy szinte állandóan lámpalázas, főleg ha itt a földön kell boldogulnia, nem a seprűn a pályán. Mégis meg kell szoknia, hogy itt is magabiztosságot gyűjtsön, és hogy hogyan kezelje azokat a helyzeteket, amikor rajta kívül mással is szóba kell állnom. Mondjuk más lányokkal, akik persze nem jelentenek semmit sem egyszerű baráti, szaktársi, háztársi stb. kapcsolaton túl. Sienna meg fogalmam sincs, hogy hogyan viszonyul ehhez az egészhez. Milyen érzéseket kelt benne a játék, és hogy nem Robyval párosították össze, hanem velem. De mivel csak egy játék, nem is kell, hogy ennek az egésznek jelentősége legyen. Ami meg a játékot magát illeti, bizonyon van néhány pont ahol igen nehéz visszatartani, hogy el ne röhögjem. Sőt nem is mindenütt sikerül. De azért csak sikerül Corvus felé fordulnom, és affektálva válaszolni. - De igen baj, mert senki sem kíváncsi rád Szépfiú! - még egy kényeskedő mozdulattal sikerül is Corvus felé mutatnom, majd ismét Sienna felé fordulni. - Dehogy is, egyetlen szép hercegnőm! - tagadom, ami amúgy a hangszínem, és a kézmozdulataim miatt kb. tagadhatatlannak tűnik. Persze szigorúan játékból, ezt szögezzük le. De mivel eljön az idő, hogy felolvassam a mondatomat, a szavaimat ismét Corvus felé kezdem affektálni, valami magamhoz képes bántóan magas hangon. - Különben is Szépfiú... Olyan hatással vagy az érzéseimre, mint egy doxi harapás. - igaz, mire a mondat végére érek még a könnyem is kicsordul az elfojtott röhögéstől. Ez egyre abszurdabb kezd lenni. Amire igazából csak rátesz Roby vonatablakos mondata, így nem állom meg, hogy most felé ne forduljak a magam lányos affektálásával, és műundorával. - Fúúúj!! Ez de undiii! Hogy lehetsz ennyire kulturálatlan?! - hát még jó, hogy csak mi vagyunk itt, és nincsenek kíváncsi szemek, ezek után nem szívesen olvasnék magamról, és az identitásomról a pletykarovatban... Persze maga a helyzet azért elég szórakoztató. - Gyere szépségem, hagyjuk itt ezeket. Olyanok, mint az állatok. Kész fertő... - pillantok a mondat első felénél Siennára, a másodiknál megjátszott undorral Lizzyre. Ámbár a szám sarkában megjelenő vigyor elárulja, hogy ez még mindig csak szerepjáték.
Természetesen nem akarok én áterőszakoskodni a másik jelenetbe, de félő, hogy ha nem Sienna esetén kacérkodok, hanem akár Lizzy felé, akkor az egzotikus francia lány még inkább zokon veszi. Azért megmosolygom a válaszokat, noha Daniel esetén kissé meglepődöm, hogy le sem reagálja, pedig roppantul vicces, netán durva is vagyok, ha már Sienna így belepirul. Corvus viszont határozottan okosan keveri a kártyákat, de szerencsénk is van, hiszen a cetlik úgy jönnek, mintha csak magától íródna a történet. Persze pár percen belül lesz valami kifutása a dolognak. – Oh, kösz haver! És tényleg, ajánlom magamat! – Nyújtom pacsira a kezemet Corvusnak, lehet, hogy ezzel az improvizációval kivívja a tisztelemet, mert még vicces is! Azért Sienna nagyon cuki, hogy ilyen zavarban van, aztán jön Lizzy, aki a saját cetlijét felhasználva megpróbálja elvonni a közelünkből Corvust, de erre én is felpattanok, mert nem akarok Winifred játékát elszúrni hogy borítom a jeleneteket, ezért én is megyek velük. Ám távozás közben egy cetlire leírom a Roxfortos szobám számát, emeletét. – És csak hogy emeljem a tétet, hogy ki mennyire férfias.. Egyszer kipisiltem a vonatablakon. Na ezt übereld ficsúr! – Vetek azért egy pillantást Winifredre, hogy mennyire elégedett a játékkal, de úgy látom, hogy nagyon vidám, tetszik neki, ahogyan alakulnak az események. Mindenesetre itt már én is elnevetem magamat, ahogyan Lizzy továbbfűzi a számmisztikára épülő hasonlatomat, de azért csak ráerősítek, amolyan csak félig bántó, inkább provokáló stílusban. – Akkor tehát a külső nem minden? Gyakorolnod kéne! – Biccentek Corvus felé, ha kell, menjünk hármasban a mosdóba, majd én adok ötletet, hogy mit hova. Vagy.. tartom a gyertyát! Kicsit lehet, hogy elmegyünk a pikánsabb témák felé ebben a játékban, de remélhetőleg mindenki úgy van vele, hogy ez tényleg csak a csapatépítésről szól, s nincsen alapja a mondandónknak.
||music:Going order|| words: 430 || just for you ▲▼
Jól esik, hogy Roby a védelmébe vesz, szóval részemről kijár egy halovány kis mosolyféleség köszönetként számára. Azonban attól függetlenül, hogy részt vettem a VMS-en, még nekem is lehet lámpalázam. Mi több, nem is számít jó jelnek, ha valaki már csak rutinból teszi azt, amit. A lámpaláz annak a jele, hogy az illetőt érdekli, mit tesz le az elkövetkezendő pár percben az asztalra. Hogy komolyan veszi. Hogy sikeres szeretne lenni. Ha félvállról venném az egészet, akkor esélyesen holt nyugodtan álldogálnék a helyemen, amolyan "nagy ívben teszek rá"-alapon. - Pontosan - biccentek végül rá Corvus felsorolására. - Tudod, hány alkalommal hagytam ki a reggelit annak érdekében, hogy egy iskolai meccs előtt ne kössön ki a gyomrom tartalma a padlón? - vetek egy jelentőségteljes pillantást rá a költői kérdés közben. A pályán lévő magabiztosságomnak megvan a sajátos kis ára. Amíg ugyanis a levegőbe nem emelkedem, nyoma sincs a bátor kis szőkének. - Jól vagyok - tátogom vissza Roby felé, miközben Winnie is igyekszik megnyugtatni engem. Szó, mi szó, Sienna igen szép lány, mármint az a tipikus egzotikus csajszi, akibe azért nem mindennap botlik bele az ember a folyosókon, mégse hiszem, hogy Daniel esete lenne. Az eddigiekből kiindulva szereti a szőke, fehér bőrű lányokat, vagyis a griffendéles háztársam aligha lenne hosszabb távú partner számára. Legalábbis, igyekszem ezt bemesélni magamnak az ipari mennyiségű Xanax beszedése helyett. Nem állítom, hogy a színpadon megállnám a helyem részeg emberként, de erre nyilván tökéletesen alkalmas. Mármint, ez egy beugrós játék, az ittas emberek pedig gyakran beszélnek hülyeségeket, nem igaz? Könnyebb lesz a saját dolgom. Roby nem vállalja a bukott diákot, így Corvusra hárul a szerep, aki szemmel láthatóan is elég szépen be van feszülve. Na igen, ő nem éppen az érzelmek mestere, az ilyen játékokban bizonyos mértékben azonban szükség van arra, ha az ember szeretné a lehető legjobban kifejezni magát. Empátia és beleérzés. Spontanitás. Ezek azok a jellemzők, amelyek éveken keresztül kerülték a mardekáros srácot. Aki a szemem láttára csókolta meg Kathet azon az estén, amikor bevallottam neki, hogy részemről van valami. Aki szeret mindent jó alaposan eltervezni és szereti, ha a dolgok úgy mennek, ahogy ő azt elképzelte magában. - Hát, még van egy év végi felmérő, szóval semmi se biztos. Azzal még kivághatod magad - vágok töprengő képet a Corvus által hozott bukott diák szavai hallatán. Azért látom rajta, mennyire kényelmetlenül érinti az a szerep, amelyet Roby sem vállalt magára, de egyelőre nincs mit tenni, le kell nyelni a békát. Egyébként se komoly az egész. Kis idővel később Daniel Siennához intézett kérdése hallatán azért kibuggyan belőlem a röhögés, amelyet igyekszem ugyan kordában tartani, hogy ne rontsam el a játékot semmilyen szinten sem, de végül mégis hangos hahotában török ki, ahogy elképzelem magam előtt a jelenetet, ezzel a szerepemből is kiesve egy pillanatra. A Filtwick sámlija szöveg pedig végleg beteszi a kiskaput... A könnyeimet törölgetve csuklok még párat lezárásként, majd végül ismét jelez Winnie, amint pedig rám kerül a sor, már ragadom is meg a következő papírost és olvasom fel hangosan, egyelőre senkinek se címezve a szavaimat: - Az érintésed akár Circe-é. Kihozza belőlem az állatot - fejezem be végül a szöveget végül nyelek egy hatalmasat és a torkom szárazon kattan. Ezzel meg mégis mi a fenéhez kezdjek? Hirtelen ötlettől vezérelve érintem meg Corvus karját végül, hogy az imént említett fizikai kontaktus meglegyen, majd olyan részeg-szerelmesen nézek rá, amennyire csak képes vagyok jelen pillanatban és helyzetben. Még pont elkapom a pillantását, amellyel az iménti megjegyzéseit sugallja elfelejtetni a lámpalázamra vonatkozóan. Na igen, nehéz megérteni a másikat, amíg mi nem kerülünk ugyanabba a helyzetbe. A lényeg az, hogy elismeri, miszerint talán elhamarkodottan ítélkezett. - Hagyjuk itt őket - bökök fejemmel a Roby-Sienna-Dany trió irányába. - Azt szeretném, ha kiszabadítanád belőlem azt a legbelül lappangó fenevadat... - igyekszem minél szexibb hangnemet megütni, noha itt és most csak egy nevetéssel vegyes hörgésre futja részemről. Azért már előre félek attól a fejtől, amit Corvus vágni fog. - Bár, számmisztikából én is harmatgyenge vagyok - adom elő Roby irányába a könnyen kapható szőkét, aki bárkivel beéri, ha eleget legurított már a garaton.
Fél füllel figyelek a másik csapatra, de tényleg csak éppenhogy fél füllel, hiszen jelenleg igyekszem a sajátomra is koncentrálni, mert cseppet sem tűnik egyszerűnek, hogy belevonjuk a mondatokat a beszédbe, főleg hogy sorra derül ki, hogy az enyémhez képes is igen cifra beszúrni valók vannak még soron. Főleg, hogy Roby egyenesen nekem célozza a szavait, amin azért egy pillanatra elkerekedik a szemem. Én azért ennyire nem vagyok jó ebben és hát senki sem tudja még, hogy mi van közöttünk, de ez mintha csak célzó értékkel bírna, bár lehet, hogy annak nem, akinek fogalma sincs az egészről, csak én látom bele. Így aztán hirtelen köpni-nyelni se sikerül Roby szavaira, csak egy zavart elpirulás következik, egészen addig, amíg Daniel fel nem használja a mondatát, amire nincs az az isten, hogy el ne nevesse magát mindenki. Belőlem is kiszakad egy rövid nevetés, bár lassacskán reagálnom is kellene, de így elég nehéz. Corvus könnyedén reagálni tud tehát, belegonódva a közös beszélgetésbe. - Talán a bukott diáknak igaza lehet... nem csak kamuból kell neked egy barátnő? - próbálok visszatérni a szerephez, ami a randizó párost illeti, hiszen hamarosan jön a jelzés, hogy újabb cetlit kell elővennem és hirtelen megint sejtelmem sincs, hogy ezt vajon hogyan fogom beleéptíteni a beszélgetésbe. Eléggé lehetetlen feladatnak tűnik, ezért jár rendesen az agyam, hogy mi is lenne a jó megoldás. - Ha bűbájtanból állsz rosszul esetleg tudok segíteni. Én loptam el Flitwick professzor sámliját. Ha visszaadod neki, az elég jó pont lehet nála, és talán feljebb húzná a jegyedet. - címzem ezúttal Corvusnak a szavaimat, ha már a haverját ajánlgatja, akkor akár segíthetek is neki ebben a bukás dologban. Azért látszik rajta mennyire nehezen kezeli a helyzetet, gondolom életében nem volt rossz jegye semmiből. Irigylem, hiszen nekem a tanulás mindig erősen hátrányban volt a kviddicshez képest és ez meg is látszott a jegyeimen.
Látom néhány arcon a megrökönyödést, vagy éppenséggel a totális káoszt, de mindenki méltósággal viseli a felvezetést. - Ahogy nektek kényelmesebb. Nem kötelező önmagatokat játszani. - adok még választ Siennanak. Lizzy visszakérdezésére azért még hozzá tűzöm. - Ez csak egy szituációs játék. - adok nyomatékot a szónak egy kis biztató mosollyal. És bizony kezdetét is veszi minden. Van aki rögtön feltalálja magát és könnyen veszi az akadályt, van akin azért látszik, hogy elsőre inkább kellemetlenül érinti az egész. Azért mielőtt az első jelzést megadnám, és miközben Sienna megnyitja a sort, egy kicsit én bennem is felmegy az izgalom.. Valamiért hiába tudom, hogy általában ez a játék jól szokott elsülni és a muglik számára egy kiváló társas szórakozást tud nyújtani.. Azért bennem van.. vagyis volt a félsz, hogy a varázsvilág fiataljai mit szólnak majd? De visszafojtott kuncogással nyugtázom én is, amikor látom az arcukat és a reakcióikat a jelzéseim után kezükbe vett mondataikra és egyből elillan a feszélyezettség arra, hogy nem jól választottam. A nevetésnek, talán lehet hasonlóan csapatépítő ereje, mint egy jól megkomponált feladványnak. Van tervem arra az esetre, ha a csapat tagjai nagyon külön mozognának, az alapján ahogy felosztottam őket, de még számomra is meglepő és örömteli pillanat, amikor ők maguk kezdik el alakítani a helyzetet. Még ha ez azt is jelenti, hogy az ünneplős csapatból Roby így mindenki előtt játszik el a lehetőséggel, hogy Siennat lecsapja Dany kezéről. Ami pedig ennél is inkább meglep, hogy Corvus lényegében amolyan szárnysegéd szerepbe helyezkedik. És Lizzy is aki a lámpalázra hivatkozott, most szinte sziporkázik.. Talán attól lenne lámpaláza, hogy majd neki is le kéne “vezényelnie” egy feladatot? Talán később jut rá idő, hogy erre is rá kérdezzek. Elég frappánsan sikerülnek a mondatok beépítései én pedig lelkesen felfelé mutogatom a hüvelykujjam, amolyan elismerve őket, hogy szép volt! És örülök, hogy mindenki bevállalja a helyzetet és senki sem vonul zavarában passzivitásba. Mindenesetre, lemegy az első kör, de egyenlőre úgy ítélem meg, hogy nem kell közbe avatkoznom, vagy plusz szituációt adnom számukra. Úgyhogy folytatódik a játék és újabb jelzések jönnek tőlem, taps a párosnak, fütty a hármasnak, újra fütty, taps, és újra fütty.
//Mindenki dobjon hozzászólás előtt a kockadobások fórumába egy 6 oldalú kockával! Mindenki addig dobjon, ameddig mindenkinek különböző szám nem jön ki! Szigorúan azt nézzétek csak meg amelyik számot megdobtátok. Ezt a mondatot kell majd az adott hozzászólásotokba beépíteni.
1:
-
2:
Az érintésed akár Circe-é. Kihozza belőlem az állatot.
3:
Én loptam el Flitwick professzor sámliját.
4:
Egyszer kipisiltem a vonatablakon.
5:
Holnap majd benézek anyádhoz
6:
Olyan hatással vagy az érzéseimre, mint egy doxi harapás.
Mivel mindenki írt, gondoltam én is csipkedtem magam. De a határidőt ugyanúgy hétfő-keddre hagytam. Határidő: január 09. Én írok: január 10.
[You must be registered and logged in to see this image.]Csak visszabiccentek Siennának, nincs szükség ennél többre, hiszen azért vagyunk itt, hogy megismerjük egymást és összecsiszolódjon a stílusunk, én pedig afféle mediátorként mindenhol rá fogok mutatni arra, ha valami hiba van a gépezetben. A szőkeséget se akarom, hogy túlságosan kizökkenjen, de valahogy gyakran nem érzem úgy, mintha lélekben is jelen lenne. - Lámpaláz? Amerikai ifi válogatott tagja, a VMS csapat társ-kapitánya és egyben a játékok egyik győztese, a Griffendél csapat tagja? - sorolom a sikereit, de inkább hangzik úgy, mintha a fejébe akarnám verni, hogy ez a teszetosztaság egy hatalmas visszalépés hosszú évek fejlődésében. Utoljára talán nyolc-kilenc éves korában láttam ilyennek, amikor még Gilly-t követve bámulta a világot lényegében a nővére árnyékában. Nem véletlenül volt az a nagy sértődés, amikor megcsókoltam Kath-et, most sem értem mi járhat a fejében, ahogy akkor se értettem. Talán Roby kijelentése segíthetne megoldani, de ez se hiszem, hogy minden. Persze, szerintem a csapat nagy része inkább a tettek embere, de Lizzy-t nem úgy ismertem meg, mint aki ne tudná kimondani, amit akar. Minden esetre nem veszem úgy, mintha alám ásna, csak elgondolkozom a kijelentés valóságtartalmán. Winifred lecsap a lehetőségre, így ezt rendeztük is, bár amikor elmondja, hogy mivel készült egy kissé látszik rajtam, hogy teljesen idegen territóriumba vándoroltunk. Természetesen figyelmesen hallgatom, ahogy elmagyarázza mit is kéne csinálni, és kihúzom a négy cetlit, amit azonnal a sport-talárom zsebébe süllyesztek, ameddig nincsen rá szükség. Erősen megkísért, hogy belenézzek, hogy ezzel kicsit csalva jobban felkészüljek, hogy mit is kell majd mondanom, de erőt veszek magamon és követem a szabályokat. Sienna rákérdez, hogy önmagunkat kell-e játszani, de én igen kis esélyét látom annak, hogy bármi másra képes lennék. Az egyetlen, amihez értek, az a hivatalos eseményeken mutatni a legtekintélyesebb arcomat, de az egy ilyen jelenetnél igen csak haszontalan. Roby és Lizzy azonnal belehelyezkedik a jelenetbe én meg ugyan sétálok mellettük, de a merev tartásom és rugalmatlanságom most kicsit sutának tűnik mellettük, főleg, amikor Roby úgy csinál, mintha én lennék a bukó diák. Én? Akinek ha nem seprű van a kezében, akkor könyv? Aki megcélozta, hogy Iskolaelsőként végezze és már fogalmazza a beszédét? Úgy nézek ki, mint akit nyakon öntöttek jegesvízzel és éppen sokkot készülne kapni, de ennek ellenére inkább kövér izzadtságcsepp csorog le a homlokomon. Nos, talán inkább ez a lámpaláz, hiszen mindenki más egészen jól hozza a szerepet én meg még mindig inkább tátogok, mint hal a szatyorban. - Dehogy bukok meg... mármint... hát, ha azt mondod, akkor úgy tűnik még is... - nyögöm, nem találva egyáltalán a hangot a szerephez. Igazából csak Lizzy tudja, hogy milyen vagyok részegen és hogy milyen gyorsan eljutok arra a szintre, még én magam se tudom, hogy pontosan hogyan kéne viselkednem. Ameddig a "szerelmespár" beszél, addig hallgatok és csak a képzeletbeli sörömet iszogatom, de ahogy eljut hozzánk a szerep, a szenes lapáttal és a megbukásommal, kibuggyan egy kisebb, tőlem szokatlan nevetés. Részegen nevetni szoktam. Azt hiszem? Végül a két beszélgetés Roby cetlijével összefonódik és én is ráfordulok Dany-re és Siennára is, főleg, hogy ideje felolvasnom az én soromat. Benyúlok a zsebembe, érzem, ahogy a tenyerem és az ujjaim ennyi idő alatt is elkezdik átnedvesíteni a papírt, aztán mereven, mintha tankönyvet olvasnék felolvasom. - Ugye nem baj ha kommentálom? - viszem fel a kérdést az utolsó hangra, amikor leesik, hogy kérdés. Egy pillanatra se kép, se hang, mintha ennyivel letudtam volna, aztán csak beindulnak a fogaskerekek. Várjunk csak. Kritizálni tudok. - Fényes sörény speciális samponnal és az elszólás a tangáról, mire is utalhat ez a két kijelentés, ha megnézzük ennek a párnak az esélyeit? - változik meg a hangom, mintha hirtelen valami tárgyalóteremben vesézném ki a katedrán csücsülő Danielt. Még mindig nem teljesen kommentálás, de olyasmi. - Ezzel szemben a... haverom garantáltan nem a másik csapatban játszik, ha érted, hogy értem. - biccentek Roby felé, aztán kínosan összefűzöm a karjaimat és visszasorolok Lizzy mellé, miközben a tekintetem kissé azt üzeni, hogy akármit is mondtam korábban, ha a lámpaláz miatt volt, el van felejtve. Ez nem éppen az én játékom...
Lizzynek megvannak a maga önbizalom problémái. Bevallom én sem mindig értem, és én sem mindig tudok ezzel mit kezdeni. Jelenleg talán nem is lenne olyan jó belemenni egy mélyebb lelkitézésbe itt mindenki előtt. Inkább megpróbálom rábízni a helyzet kezelését Lizzyre. Neki magának kell megoldania a csapat többi tagjával a különböző interakciókat. Aztán már Winni jelentkezik is a következő "játékvezetőnek". Talán a kis játéka erre is jó lenne. Mármint az egymás közti interakciók fejlesztésére. Bár talán furának tűnik, de amikor a lány ismerteti a játékszabályokat, az arcomra csak egy szórakozott vigyor kúszik. Ismerem a játékot. Bár a tv-ben nézni egy dolog, játszani egy másik. Ettől eltekintve ez csak egy játék. Én nem látnék bele semmit sem, ezen túlmenően. De Lizzy és Roby kissé más kérdés. Viszont Lizzynek meg kell tanulnia kezelni a saját féltékenységét. Úgy értem Sienna, vagy bárki más lehet bármilyen csinos, szép, okos stb. lány, én pedig beszélgethetek velük bármiről, de sosem fogok "úgy" nézni rájuk. Még játékból sem. Sienna végül hozzám fordul, és elkezdődik a mi kis játékunk. Enyhe mosollyal a számon, vidáman nézek vissza a francia lányra. - Szia! - azért megvárom, míg Sienna feltalálja magát, valójában nagyon is ügyesen. Bár nem igazán tudom, hogy ez mennyire színlelt zavar, vagy tényleg ennyire nem tudná mit kezdjen egy randi helyzettel. - Én sem hittem, de örülök, hogy itt vagy, és jobban megismerhetjük egymást. - aztán jön az a pont, amikor előbb Sienna olvassa fel a maga mondatát. Hát nem igazán sikerül megállnom, hogy komoly képpel hallgassam végig, egy kissé felkuncogok rajta, mielőtt igyekeznék válaszolni a lehető legtermészetesebb módon. - Igen, egy speciális csalán kivonatos sampont használok. Ugye milyen szép tőle a hajam? - válaszolom vidoran, és tényleg szórakoztat a helyzet, nem csak úgy tűnik. Bár időnként áthallgatózva a többiek mondataiba, is igen nehéz a nevetést megállni, és a saját "randimra" koncentrálni. Aztán persze nekem is elő kell venni a magam random kis mondatát. Amin előszőr igen csak meg akad a szemem, és bevallom, hogy csak másodjára sikerül felolvasni a röhögéstől, annyira abszurdul hangzik ebben a helyzetben. - Szerinted a tanga hogy állna nekem? - miután egy percig feltartott kézzel kiröhögtem magam, azért próbálom összeszedni magam, és komolyan folytatni a lehetőségekhez mérten. - Mármint neked. Megfelelő karácsonyi ajándék lenne? - na jó, azért ezt egy első randin sosem kérdezném meg, azt azért szögezzük le. De hirtelen jobbat nem is tudok kitalálni, amivel ezt helyre lehetne tenni. Nem vagyok az a fajta, aki tangában rohangálna. Hála az Istennek. De a játék tényleg elég vicces fordulatokat vesz.
Az nekem is feltűnik, hogy a szőke őrző nem mond semmi köszönő dícséretet, és az persze röhejes, hogy lámpalázas, hiszen mindenki tudja, hogy a testvérével mekkora sztárok voltak Amerikában, mindenesetre nem felejtem el, amit értem tett, ezért most én emelem fel kissé a hangot, de nem szó szerint, inkább csak amolyan védelmezően, hogy ez ne ássa alá sem Flint kapitányi tekintélyét, s ne tegye semmissé Sienna játékát, mert az tényleg klassz volt. – Elizabeth a tettek embere, de majd fejlődik ebben is. Mint mi mindannyian. – Villantok most Winifredre egy pillantást, nekem is le kellett nyelni a kezdeti összezörrenést, de fátylat borítottam rá. Mivel a többiek még nem, csak pont ő áll rá arra, hogy valamilyen új játékkal folytassa, a seprűmet markolászva várakozó álláspontra helyezkedem. Ez a helyzetszitus dolog felemás érzéseket gerjeszt bennem. Egyrészt a csapat feszültségét még mindig érzem, főleg magamon, hiszen ott a teljesítménykényszer, hogy a kontinensen mi vagyunk a legjobbak, de még nem volt érdemi játékunk, másfelől nem én lettem a kapitány s lemondtam a hajtó posztról, végső soron pedig itt ez a titkos affér, ami izgalmas is, meg tudni kell kezelni, hogy nem nyilvánítjuk ki a többiek előtt. Karbafont kzézel hallgatom, ki milyen szerepet kap, aztán én is húzom a cetliket. Igyekszem pókerarcot felvenni, hogy Sienna most játékból mással randizik, felesleges féltékenykednem, ő nem az a lány, aki elkezd csak úgy flörtölgetni, még velem sem szokott igazán. – Nagy levegő. – Tátogom oda a szőkének, de ugyanennyi erővel magamnak is mondhatnám. Addig jó, amíg nem dagadnak ki az erek a halántékomon. Dany azért elég jóképű, bár nem annyira, mint én, de Lizzy szemében most egy újabb csaj jött a képe Gillanen kívül. De nem teheti meg sem ő, sem pedig én, hogy mindig azon agresszívkodunk, hogy a párunk kivel beszélget. Ráadásul Corvus és Winifred sem szenvedheti el az örökös szappanoperát valamelyik pár részéről. Kicsit most hiányolom Ginnyt vagy Victoriát, a két fogó most pihenőpályán van, s ők amúgy is eléggé illenek a csapatba, nem kell őket csiszolni. Mivel Lizzy nem határozta meg, hogy melyik fiút vigasztalja, én úgy veszem, mintha Corvus lett volna a bukott diák, hiszen én amúgy is maximalista vagyok, belőle pedig kinézem, hogy pont bájitaltanból lenne gyenge. – Ha meg nem sikerül, akkor duplázod a hetediket, na bumm! – Azért hallom, hogy a hátunk mögötti boxban Sienna elkezdi a zavart ismerkedést a zsebszöveges cetlivel kiegészítve, ezért mivel adott a lehetőség, hogy a két társaság vegyüljön is, hátrapillantok a vállam felett, egyértelműen neki célozva a mondandómat. Most legalább egy kicsit tényleg _úgy_ nézhetek rá. Igaz, ennyire durván rá nem nyomultam, de most a játék kedvéért hozom az olasz macsót. – Ha nem lennél elégedett a ficsúrral.. Akarsz velem számmisztikázni? – Kacsintok egy félreérthetetlent, és a mosdó belé biccentek, hogy részemről akár most rögtön kezdhetjük. Részemről ez csak játék, de tudom, hogy Sienna mennyire be tud feszülni, hátha nem vág képen, vagy ha igen, akkor csak poén szinten, mert kár lenne felrúgni a csapatépítőt, mert megalázottan elrohan.
||music:Going order|| words: 430 || just for you ▲▼
//
//