2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A Roxfort All-star csapatának közös játékaira létrehozott helyszín, hogy soha ne akadjunk abba a problémába, hogy ahol játszanánk az éppen foglalt, ez csak a miénk és a helyszín játékonként változó.
Csapatkapitány: ?
Csapattagok: Hajtók: - Daniel Paisley, Sienna Parkin, Corvus Flint Terelők: - Roberto Maroni, Winifred Hill Őrző: - Elizabeth Ollivander Fogó: - Tori Seaver
Látom azért, hogy akad, aki vonakodik, hogy átadja a seprűjét. Hát igen egyelőre még nincs meg érdemi bizalom a csapatban, úgyhogy ez nem is annyira meglepő helyzet. Én azért igyekszem bizalomgerjesztő mosollyal átvenni a legfontosabb sporteszközöket. Tényleg nem fogom elvinni őket és lesz az a feladat, hogy jussanak ki az erdőből gyalog, mint ha valami elronrott túlélő túrára keveredtek volna, habár... ez se feltétlenül lenne rossz próba, csak inkább több napos kihívás lenne, mint sem egy rövid megmozdulás. - Köszönöm! Ígérem nem lesz semmi bajuk. - mondom még ki szavakkal is, de aztán bizony egy villanással eltűnök én és a seprűik is. Nem marad más a helyemen, mint egy kis levél, amit még a hoppanálás előtt ejtek el a levegőben és bizony a pálcám. A legközelebb lévő, akinek elég jó a reflexe akár el is kaphatja, de nincs rossz idő, hogy ha lehullna a kopott fűbe, akkor bármi baja lenne. A pergamenen a már mindegyikük által ismert kézírásommal írt kis útmutatás olvasható:
Sziasztok! A legutóbbi alkalom után talán nem is baj, ha ilyesmire is felkészülünk. Vegyük úgy, hogy hamarosan meccsünk lesz, ám mindenkinek eltűnt a seprűje. A feladatotok az, hogy összedolgozzatok, és minél rövidebb idő alatt megtaláljátok az elrejtett seprűket és engem. Az idő tényező azért is fontos, mert ahová elpakoltam mindent, egy zárt tér és mint tudjátok az ilyen helyeken egy idő után bizony elfogy az oxigén... A pályán több nyomot elhelyeztem, amiket ha megtaláltok, akkor már kilogikázhatjátok, hogy hol vagyunk.
Hajrá! Sienna
A feladatuk tehát az, hogy nyomokat keressenek a pályán, és a hozzá tartozó már kissé romos építményekben. Bár már minden kopott és régi, de mint egy normál kviddics pályán itt is van egy nem túl bizalomgerjesztő lelátó és egy kissé romos öltöző részleg is.
[You must be registered and logged in to see this image.]A Mortimerekből kiindulva én legkisebb esélyét se látom annak, hogy az örökbefogadásomnak bármilyen hivatalos nyoma legyen és valójában tekintve, hogy nimfák vagyunk, kétlem, hogy Winifred szülei hivatalosan vették magukhoz, hiszen varázslényként gondolom olyan adott át minket, aki tudta, hogy mik vagyunk. Akkor meg milyen szadista bunkó adná egy elvakult kereszténynek oda az egyértelműen varázslattal született gyereket... Valószínűbbnek tartom, hogy kicsik voltunk és a "szüleink" kitaláltak valamilyen hazugságot, bár így is nagyon furcsa, hogy egyikünk aranyvérűként élte az életét míg a másikunk sárvérűnek hihette magát...
Mindenki tettrekésznek tűnik, de semmilyen beszélgetés nem indul meg, ami azért arra utal, hogy nem különösebben vagyunk még összemelegedve. Sebaj, erre van ez az egész, gondolom. Viszont így kicsit kínosabb némán nézni egymásra az alap köszönések között, hiszen csak Lizzy hangját hallani és Siennáét, amikor jelentkezik a feladatra. Mindkettőt egy biccentéssel fogadom, ami nálam felér egy mosolygós köszönettel, bár amikor a francia lány a seprűinket kéri el egy kicsit felvonom a szemöldökömet. Igen csak kicsi az esélye, hogy meglépjen velük és itt hagyjon minket az erdőben remélve, hogy a Tiltott Rengeteg rémei idáig kószáltak és felzabálnak minket, de így is olyan, mintha az egyik karomat kérné el. Valószínűleg mindenkinek hasonló az érzés, de ahogy sorban nyújtják át, én is lemondok az enyémről. - Felcsigáztál. Csak ne közös erőnléti edzésben izzadás legyen a téma. - jegyzem meg, mindannyian tudják, hogy a talajon végzett edzéseket rühellem. Keményen végigcsinálom, de egyértelműen ott a világfájdalom a szememben közben. Még akkor is, ha én rovom ki a számot, hogy hány kört kéne futnunk bemelegítésként, vagy mennyit emelnünk, hogy a levegőben biztosan tartsuk azt a kvaffot és erőteljesen lendítsenek a hajtóink a gurkó irányába. Akkor is gyűlölöm. Lerakom a seprűt a többi közé, hogy behelyezkedjek a sorba, ha már Winifred Roby és Dany közé helyezkedett, akkor én valahol Lizzy mellé teszem le a voksom. Eléggé nagy íve van az ismerettségünknek, kisgyermekkorunkban sokat jártunk össze vele és a nővérével, aztán amikor visszatértek Amerikából jött az a furcsa imádata, aztán az összebalhézás amiatt, hogy ignoráltam az érzéseit és Katherine-t csókoltam meg, aztán ahogy kirekesztettük a körből, most meg a választás... Hosszú a lista a rovásomon, de még mindig ott van az a kapocs a gyerekkorunkból amibe talán kapaszkodni lehet. - Minden rendben? - kérdezem meg csendesen, miközben várjuk, hogy Sienna felvázolja mit is talált ki. Akkor természetesen elhallgatok, nem célom tiszteletlennek lenni és a kérdés is igen nyitott, Lizzy olyan témával válaszol, amilyennel csak akarna, hiszen elképesztően régen beszéltünk igazán.
[You must be registered and logged in to see this image.]Az utóbbi időben amúgy is hozzám nőtt a seprűm és mondhatni állandó társam lett. Már persze az iskolai folyosókon kívül. Utolsónak érkezem, sereghajtónak, de nem lekésve bármit is. A seprűről lebillenve fogok talajt egészen könnyeden. Pedáns, rutin mozdulattal megigazítom a felsőmet és a többiekre intek egy körkörös gesztussal.- Hello mindenkinek! - Határozottan kíváncsi vagyok, hogy ki mivel készült. De egy kicsit sokminden történt az utóbbi időben, ami ha akarom ha nem, hatással van a lelkesedésemre is. Így lehet nem pont a kicsattanó várakozást és buzgómócsing lelkesedést tükrözi az arcom. Össze akad a tekintetem Corvuséval, de biztosra veheti, semmit nem akarok kiteregetni egyenlőre.. Én is emésztem még, ráadásul annyi kérdés maradt így is a Freya-val való beszélgetés után, hogy te jó ég! Mindenesetre.. bár nem akartam, írtam egy utolsó levelet Hill-éknek Amerikába. Ha hivatalosan fogadtak örökbe, tuti hogy maradt valami dokumentum. Persze csak remélhetem, hogy egyáltalán válaszolnak a nevelőszüleim és kivételesen nem ignorálják, mint az összes levelemet eddig! És ha hajlandóak elküldeni a kért iratokat… reménykedem benne, hogy nem valami blabla áll csak benne. Az meglehetősen pofán vágna. Ha Corvusról nem derült volna ki korábban, hogy Mortimer, akkor Freya után most mindketten néznénk egymásra mint borjú az új kapura és valószínűleg sokkal cikibb lett volna, ha a Flinteknél kopogtatunk azzal, hogy mégis hogy a fenébe lehetünk testvérek és mégis hogy a fenébe keveredhettünk ennyire rohadtul messze?! Miértek és hogyanok tömkelege száguld át az agyamon éjszakánként, így meg eshet hogy a kialvatlanság nyomai megjelentek már a szemeimen. Szóval egyenlőre eszemben sincs semmit mondani a felfedezésünkről. Tisztában vagyok vele, hogy míg nekem nincs semmi az ég világon amit veszíthetnék, addig Corvusnak nagyon is sokminden van. Az egész társadalmi státusza bukhat bele ha felvállalja a vérvonalát, míg én gyakorlatilag felvehetném a nevet egy vállvonással, senkit nem vágna földhöz. És mégis, ezen kívül is annyi minden történik a suliban, hogy mindez másodlagos csak és legfeljebb akkor rajzolódik ki élesen, ha magam vagyok épp. Sienna megelőz a kezdeményezéssel, de végtére is egyáltalán nem bánom. Így van időm eldönteni, hogy a két lehetséges próba közül végül melyiket válasszam. Egyik sem igényel különösebb előkészületet.. úgyhogy majd kiderül! Oda lépek a francia lányhoz és a kérésére átadom neki a seprűmet. Így szemtől szemben azért villantok neki egy szolid mosolyt, de aztán csak vissza sorolok Dany- Roby közé valahova. Nagyon is érdekel mit talált ki számunkra!
Az én hangulatomat leginkább azt hiszem az izgalommal vegyes érdeklődés jellemezné. Tényleg kíváncsian várom a mai kis bizalomépítős alkalmat. Talán ez jót fog tenni a csapatszellemnek is. Őszintén szólva ránk is férne. A csapatkapitány választás azt hiszem senkinek nem volt egyszerű, és kellett ez a hét, hogy mindenki rendezze magával a dolgokat. De mostanra már elég optimista vagyok, azt tekintve, hogy talán már mindenki túl tette magát az eredményen. Végső soron Lizzyvel is sikerült beszélni. Volt mit. Nem mondom, hogy nincsenek érzelmi hullámvölgyek még mindig. De úgy tűnik, hogy most éppen rendben vagyunk. Én pedig már ennek is örülök. Bár jobb lenne, ha végre hinne nekem, és elkezdené a földön is építeni az önbizalmát, nem csak a levegőben. Persze, mindenki megszállott a csapatból valamilyen szinten, ha kviddicsről van szó, másképpen be se kerültünk volna a csapatba. De ettől még nem értem feltétlen a hatalmas szakadékot, amit a pályán repkedő Lizzy, és a földön családi / baráti körben tébláboló Lizzy közt látok. Azt hiszem az egészséges pedig valahol félúton lenne. De most ideiglenesen inkább félre teszem ezt a problémát. Bár talán pont ez a kis bizalmi játékos délután segít majd neki az önbizalmi kérdéseiben. A lényeg viszont az, hogy a seprűmmel a kezemben, a szokásos kis vidám félmosollyal az arcomon állapodok meg Lizzy mellett. - Sziasztok! - köszönök, és már valóban érdeklődve pillantok körbe. Figyelmesen hallgatom végig Corvus szavait. Szívesen jöttem le ide, és tényleg nem kényszerből. Bár ha jobban belegondolunk edzésre se kényszerből jár az ember, mert muszáj, hanem mert szereti a játékot. Legalábbis én így vagyok vele. A Három Seprű ötletére is vidáman bólogatok, hogy részemről rendben van a dolog. Igaz, én szinte mindig, minden körülmények közt képes vagyok jól érezni magamat. Aztán persze Sienna felé fordul a kíváncsiságom, amikor Corvus kérdésére ő ragadja meg a kezdeményezést. Lizzy után, én is átadom a magam seprűjét. Bár igencsak kíváncsi vagyok, hogy mi lehet ennek oka. Pontosan milyen játékot talált ki a francia lány. Bár bennem inkább érdeklődés, mint félelem van a dologgal kapcsolatban. Persze, mint mindenki számára, számomra is igen értékes a saját seprűm, de leginkább csak érzelmi szempontból, hiszen azt hiszem a többiekéhez képest az enyém a legrégebbi modell, és már igencsak meglátszik rajta a használat, akkor is ha minden erőmmel igyekszem vigyázni rá, és karban tartani, mindenféle seprűápoló szerrel, ellenben nekem ez volt életemben az első olyan dolog, amire komolyan sporóltam, és dolgoztam érte, hogy megvehessem. Így mint más, én sem szívesen mondanék le róla, de bízom annyira Siennában, hogy semmi olyasmire nem készül, ami veszélyeztethetné a csapat legérékesebb kincseit. Azért némi türelmetlen kíváncsiság tisztán leolvasható az arcomról.
Még kész szerencse, hogy Corvus gondolt a házvezetői kilépőre, hiszen én bizonyára nem hagyhatnám el anélkül a kastély területét. Pár hónap és betöltöm a tizennyolcat, egyetemre megyek, de addig még korlátozva vagyok a személyes teremben. A varázsvilágban felnőttnek számítok ugyan, de a Roxfort házirendje szerint csakis az egyetemi szakos diákok járkálhatnak szabadon ide-oda és vállalhatnak diákmunkát az iskola mellett. Bár, sejtettem, hogy Corvus aligha fog egy olyan helyszínt választani a találkozó helyszínéül, ahol nem jelenhet meg mindenki a csapatból. A seprű az én lábam, vagyis a nagyobb távolságokat kényelmesebb azzal megtenni, főleg abban az esetben, ha valamiféle edzés/gyakorlat van kilátásban. A kastély birtokán található pályára még csak-csak elmegyek gyalogszerrel, ahogy tettem is azt minden mérkőzésem előtt, de ma kellemes az idő, a távolság is nagyobb, szóval ezúttal a seprű mellett teszem le a voksom. Még kifejezetten jól is esik repkedni egy kicsit és csak úgy céltalanul beiktatni itt-ott egy kis kitérőt, szóval esélyesen jóval korábban elindulok, mint a többi csapattársam, de még így se én vagyok az első befutó. Corvus megelőzött, ami nem csoda, hiszen ő a csapatkapitány, a tekintélye miatt aligha lenne szerencsés késnie, Sienna és Roby pedig szintén a helyszínen lebzselnek. Ha lennének a kviddicsben is stréberek, ők nyilván annak számítanának, de még én is. Még kész szerencse, hogy nem elméletben vezetjük le a meccseket, hiszen mindhárman úgy jelentkeznénk, hogy majd kiesnénk a padból... - Sziasztok! - köszönök a társaimnak, amint kecsesen földet érek a seprűmmel egyetemben. A mai napra kényelmes, sportos viseletet választottam, tekintettel arra, hogy fogalmam sincs, mit találtak ki a többiek csapatépítés gyanánt. Igazság szerint még én se tudom, mit fogunk csinálni, ha majd rám kerül a sor, de talán meríthetek némi ötletet azoktól, akik előttem lesznek. A fejemben csak úgy cikáznak a gondolatok, de a megvalósításuk már annál nehezebb és nyilván nem az a cél, hogy belekavarodjunk. Ráadásul, időre megy a játék, mivel azért nem nyújthatjuk, mint a rétestésztát, szóval... Nem egyszerű. Figyelmesen hallgatom Corvus szavait, habár arra nem kell számítania, hogy én leszek az, aki hátba szúrja majd és átveszi a helyét. Jóban vannak Gilliannel, ismerem őt évek óta, tudom, milyen nehéz természete van néha, szóval, ha nem lesz képes erőt venni magán, akkor új kapitányt választunk. Ha pedig mégis képes változni, akkor nála alkalmasabbat keresve se fogunk találni a feladatra. Ő az egyetlen, aki kíméletlenül kimondja a véleményét, ha arra van szükség. - Én benne vagyok a Három Seprűben - biccentek egyet Corvus szavai hallatán, miközben megkönnyebbülten felsóhajtok magamban, amikor Sienna jelentkezik elsőként eme "nemes" feladatra. Volt alkalmam csapatkapitánynak lenni a VMS folyamán, de az utolsó próbálkozásom vége csúnya felsülés lett és egyelőre elég bizonytalan vagyok magamban. Ráadásul, még ötletem sincs, épp csak arról nincs még csak sejtésem sem, hogy Sienna is hozzám hasonlóan tanácstalan.. - A seprűink? - hökkenek meg végül és pislogok bizonytalanul a lányra, miközben ujjaim akaratlanul is szorosabban fonódnak a járgányom nyele köré. Nem arról van szó, hogy félek, miszerint kárt tenne benne - bár azért eszembe, hogy mit is tett annak idején -, egyszerűen csak úgy hozzám nőtt már, mint a pálcám. Nem szívesen adom ki másnak a kezeim közül. Én ugyan bemehetnék és vehetnék másikat egy közeli üzletben, de sok emlék fűz hozzá. - Tessék - nyújtom át számára végül, noha a tekintetemben azért észreveheti az aggodalmat is. Végül visszaállok a helyemre és türelmetlenül várom, hogy Sienna megmagyarázza a miérteket is. Akkor legalább én is tisztán fogok látni, hogy miért volt ez szükséges lépés részéről...
Meglepően jó kedvűen érkezem a pályára. Akkor is jöttem volna, ha netán haragszom a történtek miatt. Játszani szeretek, így játszanom kell, sosem hagynék ki egy ilyen alkalmat, az pedig hab a tortán, hogy Siennát is láthatom. Nem csak őt magát, a játékát is. Tudom, hogy kissé bonyolult a lelki világom, mondhatni sérült is vagyok a családi háttér miatt, de azt tényleg komolyan gondoltam, hogy bárhogy is lesz kettőnk között, megvan a maga izgalma. Jó ez a döntés, hogy titkos szerelmi viszonyt folytatunk, noha azért rájöhet, aki akar, de külön nem hívom fel magamra a figyelmet. Vagy ha megbámulom is őt, azt tekintheti bárki sportolói csodálatnak. Az olasz lányok is elég temperamentumosak, de máshogyan vagányak mint ő, s általánosítani úgysem lehet. Letudtam magamban a sértettség érzését, hogy sem hajtó, sem pedig kapitány nem lehetek, mondhatni mindegy, csak itt legyek, és játsszak. Ám az igenis eltörtölt mindent, hogy Sienna legalább velem kapcsolatban nem bizonytalankodik. Ő csak valami levelezőtársat keresett eredetileg, neki elég lett volna, ha van valaki, akinek kiönti a szívét, de az én érzelmes lelkivilágom vitte el a szerelem felé a szálat. Magabiztosan, és derűsen érkezem, magamtól fura módon még kezet is nyújtok a kapitánynak, Siennának pedig intek. – Hali! – Sorolok be a csapatba, hogy zsebrevágott kézzel hallgassam az eligazítást. Kétlem, hogy az én ötletemre sort kell keríteni, ha ennyire negatívan fogadták, de vannak másodlagos kitalálmányaim, majd bedobok valamit. Végighallgatom Flintet, főleg a lefoglalt helyre bólintok, ha most tényleg bedobnak egy csapatépítőt, hát benne vagyok. Sienna kezdi a próbajátékok sorát, én azonnal át is nyújtom az én seprűmet. Ha véletlenül összeérne a kezünk, a villámcikázást igyekszem pókerarccal letudni, neki pedig azért kissé sötétebb a bőre, csak nem pirul bele. Tényleg, vajon Danielék között véget ért már a dráma? Aztán hátralépek, hogy helyet adjak a többieknek, és kiváncsian várom a folytatást.
||music:Going order|| words: 430 || just for you ▲▼
Nem vagyok jó az ilyen kapcsolatosdiban, és nehéz is volt kitalálni, hogy mi legyen esetünkben Robyval, hiszen volt akinek már-már egyértelműnek tűnt, hogy valami van közöttünk, de eddig ezt titkoltuk. Aztán a legutóbbi után Roby teljesen összezavart, hogy neki nem gond így sem, meg úgy sem, ha mindenki tudja, na de akkor mégis hogy alkalmazkodjak ahhoz, amit szeretne, ha neki mindegy? Így aztán végül arra jutottam, hogy talán nem egy ilyen összecsiszolódós dolog lenne a legalkalmasabb rá, hogy lerántsuk a leplet, hiszen most a csapat egység kialakításáról van szó és nem pedig a nagy titkok kiteregetéséről. Amúgy se tudom még mindig mit szólna a csapat és nem akarnám, hogy valami béna másodhegedűsök legyünk, az állítólagos álompár mellett, vagy mi. Így hát végül arra jutottunk, hogy külön érkezünk az erdei kviddics pályára. Sokat gondolkodtam azon, hogy milyen feladattal rukkoljak elő, amivel egy kicsit együtt kell majd foglalkozniuk és hát nem volt egyszerű kitalálni, de már meg van a lényeg. Kicsivel mindenki érkezése előtt már kijöttem a pályára úgy egy órája, hogy az alapokat elő is készítsem, de aztán újra távoztam, hogy most rendes legyen a belépőm. Seprűn érkezem tehát én magam is, ahogyan ide tényleg jó eséllyel a többség fog. - Sziasztok! - köszönök én is, bólintva Corvus felvezető szavaira és örülök, hogy végül is a kis Három seprűs összeröffenés is benne lesz majd a végén a csapatösszekovácsolásban, amit említettem. Aztán persze ki tudja, ha az egész fordítva sül el, akkor senki nem akar majd sehová se menni, de reméljük, hogy nem így lesz. Amikor már ugye mindenki megjött és sorra köszöntem is egyesével, akkor hangzik el a kérdés, én pedig nem sokat hezitálok, hogy előre lépjek. Végülis előkészítettem már mindent, amit akartam, úgyhogy úgy az igazi, ha én leszek, aki indítja a dolgot. - Öhm... én szívesen kezdek. - köszörülöm meg kicsit a torkomat, mert bármennyire is kviddics sztár akarok lenni, nem igazán vagyok jó szereplés témakörében és ezúttal bizony rám szegeződnek majd a tekintetek. Tudom csapatkapitányként is ez lett volna, de az valahogy mégis más, hiszen lehet, hogy nem működik majd, amit kitaláltam, vagy nem tetszik majd nekik, akkor pedig tök kellemetlenné válik a végén az egész. Sejtelmem sincs, hogy a többiek találtak-e már ki valamit egyáltalán, vagy mindenki pont olyan bizonytalan most legbelül, mint én. - Szóóóval, én már kicsit előkészültem ehhez és tudom, hogy ragaszkodtok hozzá és ígérem semmi bajuk nem lesz, de kellenének a seprűitek először is. - kezdem el felvezetni a dolgot először csak ennyivel és ha nincs nagy fokú ellenkezés, mert hát miért is lenne, amikor ez most bizalom építésről kell, hogy szóljon, akkor bizony mindenkinek begyűjtöm a legfontosabb sport eszközés. Beleértve az enyémet is, szóval sejthetik, hogy nem csinálok semmit, ami veszélyes lehet rájuk nézve, hiszen az én seprűm komoly családi ereklyének számít. Nem lehet csak úgy másikat venni helyette a boltban.
[You must be registered and logged in to see this image.]Eltelt az egy hét és az ígéretemhez híven, mindenki, aki még nem mozog szabadon Roxfort és Roxmorts között kapott egy házvezetői kilépőt az edző és a kapcsolataim segítségével. Lehet, hogy a pályán jelenleg sokaknak vagyok közellenség a kapitányság helyett, de kész vagyok a csapatra fordítani minden létező energiámat - habár akadályoztat benne, hogy drámák tömkelege az életem, hiába az a hivtallásom, hogy kerüljem az egészet. Csak úgy... megtörténnek velem a dolgok, nem tehetek róla. A legújabb pedig az, hogy nem csak, hogy nem vagyok Flint, de Winifred se Hill és még az egész nyakába öntve testvérek vagyunk, Mortimerek. Lehet, hogy el kéne mondanunk mindenkinek, de mivel még a Flintek elé se álltam egy csöppet korai lenne és lehet, hogy alapjaiban rengetné meg a státuszomat az iskolában, a varázsvilágban, de talán még a csapatban is. Ugyanis meglepetéssel készültem, de az a meglepetés is a "családomhoz" kapcsolódik, amiről lehet le kéne mondanom, ha színt vallok. Konfliktust semmiképpen nem kerestem senkivel az elmúlt egy hétben, annak a Corvusnak, aki a válogatón kekeckedett a gerle párral nyoma sincsen. Nem lettem gyengekezű vagy túlságosan elnéző, éppen csak mérlegelem, hogy melyik megjegyzésem merre billenti a mérleget, és ha csak a méreg szabadulna el, akkor már ki se mondom. Lehet, hogy másnak ez egyértelmű, de nekem ezt még mindig tanulnom és tudatosan kontrollálnom kell, hiszen eddig kimondhattam akármit, sértegethettem akárhogy, ha az segített a célom elérésében. Viszont most a célom egy egységes, kemény csapat, ez az egyetlen, amiért küzdenünk kell. Seprűn érkezem, ahogy valószínűleg mindenki, hiszen az a leggyorsabb út az iskolából erre az elhagyatott kviddicspályára. Sokkal kisebb, mint az iskolai, a gyűrűk rozsdásak és rozogák, a félig benőtt pálya szélén a padok éppen hogy megállnak és nem omlanak össze az erretévedő túrázók súlya alatt. Erdőség veszi körbe a tisztását, szóval sok játékra adott a lehetőség. Ginny adta a tippet, hogy ide jöjjünk, ahol ő edzett hónapokig a válogató előtt, és még is ő az, aki nem tudott megjelenni, a sors fintora. Mindenki tudta előre, hogy mikor-hol leszünk, szóval ha valakinek szüksége volt a helyre, hogy előkészítse a játékát, volt rá lehetősége ma korábban. - Sziasztok, örülök, hogy ilyen szép számban megjelentünk, hiszen ez nem egy hivatalos edzés, nem kötelezhettem senkit semmire. Mégis, talán fontosabb, mintha ténylegesen a kvaff dobálást gyakorolnánk. - köszöntök mindenkit röviden, a tekintetem végigszalad mindenkin, és bár a szokásomhoz híven hűvös, valójában látszik, hogy azt latolgatom, hogy kiben merre mozdult az egy hét alatt az inger arra, hogy felképeljen és elfoglalja a helyem. - Akkor a terv az, hogy mindannyian résztveszünk egy-egy játékon, próbán, amit előre ki kellett tervelni, aztán ha akad idő vagy lelkesedés, van egy foglalásunk a Három seprűben. - folytatom, felvázolva, felfrissítve mindenkinek az emlékeit az egy héttel ezelőtti beszélgetésről. Ha összeakad a tekintetem Winifreddel és esetleg ő ki akarná teregetni a szennyesét egyértelműen jelzem, hogy én még nem állok készen és nem szeretném, ha tudnák, hogy örökbefogadott vagyok és ezzel együtt a testvérem. - Sorrendet nem beszéltünk meg, így van bátor jelentkező, aki kezdeni szeretné? - teszem fel a kérdést, ezzel is jelezve, hogy tényleg nem óhajtok zsarnok lenni, aki kérdés nélkül felállítja a sorrendet vagy aki kötelezően magával kezd, bár tény, ami tény, hogy vagy az első, vagy az utolsó szokott a legnagyobb benyomást kelteni a bemutatókon.
// Ahogy fb-n beszéltük, először egy kis felvezető körrel kezdünk amire majd Sienna fog határidőt adni, mert utána ő lesz az első "mesélő", aztán ahogy megy tovább a kör mindig vándorol a határidő joga a következőhöz. ^^ //
[You must be registered and logged in to see this image.]Lehet, hogy az ötleteket elnapoljuk, de elfeledve semmiképpen nem lesznek és mindenkinek a hozzászólása arra utal, hogy ott van bennük a szikra az ellentétek alatt, ami kell, hogy igazi csapatjátékosokká váljunk. Egyelőre ugyan nem tudom elképzelni, hogy miként működik Roberto ötlete, hiszen a kviddicsben két fronton lehet pontot szerezni, gólszerzés és a cikesz megszerzése, tehát ha nem oszlik minimum kétfelé a figyelem, a fogónak mindenképpen a másik fogóval kell törődnie, különben lényegében szerencsejáték az egész. Néha órákba tellik megtalálni a cikeszt, néha öt percbe. Bólintok arra, hogy Sienna és Roberto is meghívná az edzőt, bár én úgy érzem, hogy semmi szükség a jelenlétére, hiszen vele senkinek nem volt semmilyen problémája, mind hallgatunk rá és az edzéseken kell majd megmutatnunk, hogy mire jutottunk. - Este beszélek vele. - válaszolom nekik minden gondolatom ellenére, csupán udvariasságból és mert a csapattársaim ezt szeretnék, de közben reménykedek a nemben. Ugyan Roby elköszönése inkább tűnik fenyegetésnek, én csak egy szolid biccentéssel állom a tekintetét. Alapvetően határozottan provokáló tudok lenni, amennyiben érdekemben áll, ahogy a válogatón tettem, de most már egy csapatban vagyunk és a legkevésbé sem érdekem, hogy arra budítsam, hogy "véletlen" fejbevágjon egy gurkóval. Mindenki úgy távozik, hogy még ha meg is rázta az eredmény, elégedett azzal, hogy meghallgatták, hogy a jó irányba haladunk, így ezt is valahol sikernek könyvelem el, ahogy szépen lassan mindenki elköszön és én is tőlük. Mielőtt Daniel végleg elfordulni azért utána szólok. - Azért nem pont ugyanitt, legyen inkább Roxmorts, a kilépőket elintézem. - válaszolom neki, de nyilván addig még lesznek általános edzéseink is, szóval senki nem fog lemaradni az információról. Ha az iskolán kívül, a pályán kívül találkozunk talán ténylegesen sikerül fellélegeznie azoknak, akikbe a mai nap rendesen bele tette a feszültséget. Addig is... most, hogy beszéltem Alisonnal ideje letudnunk Winifreddel azt a látogatást a barátjához.
// Akkor a megbeszéltek alapján a következő játék nyitó hozzászólása november második felében megy és habár megtartjuk ezt a témát, Roxmorts erdei és az Elhagyatott Kviddics pálya és vélhetően levezetőként majd a Három Seprű lesz majd a helyszín.
[You must be registered and logged in to see this image.]Teljesen bele felejtkezem a gondolatok sokaságába és morfondírozva fogok a hegyes államra. Próbálom felmérni, hogy az általam ismert játékok mennyi időt vehetnek igénybe és bele fér-e a Corvus által megadott időbe. De persze attól sem riadok vissza, hogy új lehetőségek után kutassak. Ami hasznos és élvezhető. Így szinte teljesen meglepetésként ér, hogy Dany átkarolja a vállam. De csak össze préselem a számat és valami mosolyfélét villantok. De végül csak megpaskolom a lapockáját a srácnak aztán játszi könnyedséggel bújok ki a karja alól. - Izgi lesz az biztos! - azért itt már csillog a szemem és kicsit össze is dörgölöm a tenyereimet, mintha minimum gonosz tervet szövögetnék, vagy valami szívatást.. Persze ilyesmiről szó sincs. - Keresztelhetjük a csapat “gólyaavatásának” is a jövő pénteket. - de aztán ha már mindenki sátrat bont én sem vagyok kivétel. - Akkor hát, a folytatásnál találkozunk! - intek is mindenkinek körbe futtában. Corvus még egyetlen pillantást kap tőlem. Aztán a seprűmhöz sorolok és nemes egyszerűséggel el is illanok ahogy érkeztem. Most még van időnk felépíteni magunkat. Alapvetően jobb hogy ezek az éles ellenérzések most bukkantak ki és nem egy döntő meccs során… Mondjuk nem mintha ott nem bukkanhatnának ki hasonlók, de talán addigra mind megtanuljuk kezelni a helyzeteket annyira, hogy a kritikus pillanatban mégis jó döntést hozzunk.
Azt hiszem nem volt egyszerű ez a kis csapat találkozó senkinek sem. Egyeseknek mert nem lettek kapitányok, Corvusnak, mert az lett. Azt viszont határozottan pozitív előre lépésnek érzem a kezdeti hűvös fogadtatás, és a gratulációk hiány után, hogy végül a csapat csak kezd egy kicsit feloldódni. Talán egy picit azért is, mert bedobtam a bizalomjáték ötletét, ami elvezetett a további szabad ötletelésig, ami egy kicsit úgy tűnik - legalábbis látszólag - hogy lenyugtatta kicsit a kedélyeket. Talán egy kis lelkesedést is sikerült becsempészni a hangulatba. Így nincs okom megsértődni, hogy a bizalom építés nem most rögtön veszi kezdetét. Amúgy sem gondoltam, hogy rögtön bele kéne vágni, de éreztetni szerettem volna, hogy szerintem hol van a csapatunk legnagyobb gyengéje. Az pedig már határozottan lelkesedéssel és örömmel tölt el, hogy Wini és Lizzy személyében is társra találok a bizalomépítési játékok kigondolásának terén. Noha én azért ennyire mereven és gyorsan nem utasítottam volna el Roby stratégiáját, mint Wini, aki gyakorlatilag teljesen ki is oktatta, hogy miért nem jó ez nekünk. Bár meg kell hagyni sok igazság van a dologban. Én legalább egy edzésnyi próbajátékot megengednék a dologgal kapcsolatban. Még ha vannak is fenntartásaim. - Tetszenek ezek az ötletek. Sokat kell dolgoznunk a csapatépítésen. Minden javaslat hasznos. - lelkesülök fel, és egy pillanatra bátorítóan karolom át előbb Wini, majd Lizzy vállát. Bár utóbbin azért rajta felejtem a kezem, hacsak ő nem bújik ki belőle. Ezen a ponton nem látom értelmét titkolózni. A pletykák már amúgy is szárnyra keltek, de hát kit érdekel. Lassan kezdem megszokni, és azt gondolni, hogy mindenki gondoljon amit akar. Elég ha azok tudják az igazságot, akik fontosak. A fontos személyek pedig amúgy is szemtől szembe kérdeznek. - Remek! Alig várom a jövő hét pénteket. Igen, az edzőt is hívjuk meg. Legalább udvariasságból. - lelkesülök fel Corvus utolsó bejelentésére a jövő heti programról. Akkor addig lesz időm kitalálni valami mágikus változatát a kis bizalomjátékomnak. Szuper lesz. Az edzőt is minimum illendőnek tartom meghívni. Bár meglep, hogy pont Siennának és Robynak jutott eszébe ez az apró figyelmesség. De persze ez is fontos lépés a jellemfejlődésben, amit értékelni kell. Tőlem pedig megkapják, ha mással nem egy egyet értő bólintással, és egy apró mosollyal. Nem, nem vagyok cukormázzal bevont, és túl optimista. Vannak rossz napjaim. Vannak dolgok, amik rosszul érintenek. De ha hagyom, hogy ezek legyőzzenek, akkor mély depressziómban már rég felvágtam volna az ereimet. Inkább egyszerűen igyekszem "jól" élni. A húgom helyett is. Mert tudom, hogy milyen törékeny az emberi élet. - Akkor jövő péntek ugyanitt! Ciao! - köszönök el végül én is. Igaz, én leplezetlen formában fordulok Lizzy után, és reménykedem benne, hogy egy kis beszélgetésre még el tudom csípni a seprűtárolóknál. Van mit megemésztenünk, és van mit megbeszélnünk. Egy része pedig nem tartozik feltétlen a csapatra, de attól még szükséges, hogy Lizzyvel dűlőre jussunk bennük.
//Köszönöm szépen a hangulatos játékot! Alig várom a folytatást! ^^//
Elmélyülten hallgatom Winnie szavait Roby ötletére vonatkozóan és igazság szerint nekem nagyon is lenne egy tippem arra vonatkozóan, kit is szeretne a fiú ennyire előtérbe helyezni. Elvégre, nem nehéz kilogikázni... A csapatban ő és Sienna az a két személy, akik valamilyen szinten hasonló háttérrel rendelkeznek és valamennyire hasonlítanak is egymásra személyiségileg. Itt és most viszont már tényleg szöget üt a fejembe az a gondolat, hogy van valami. A kérdés csupán az, hogy minek titkolják, ha Roby közben ennyire egyértelműen adja az utalásokat erre? Esetleg csak Sienna lenne az, aki nem szeretné ezt felfedni mindenki előtt, Roby pedig világgá kürtölné legszívesebben? Akárhogy is, engem aztán semmilyen szinten sem érint, de ez a viselkedés hosszútávon nem lesz jó. - Ez tetszik - biccentek végül a hollóhátas lány javaslata hallatán. - Én benne vagyok. Végül is... Nem csupán a pályán lehet építeni a bizalmat - teszem azért még hozzá, hiszen én szinte rögtön arra gondoltam, hogy valamiféle stratégiát kidolgozva fejlesszük a csapatmunkát. Szinte állandóan a levegőben vagyok, lételemem a sport, szóval talán annyira nem is csoda, ha ezen a vonalon agyalok folyamatosan, de most, hogy Winifred felvetette az ötletét, az én fejemben is mocorogni kezd valami. Oké, ezek szerint a földön két lábon állva is alakíthatunk valami hasznosat. - Végül is... Ez így szerintem tökéletes lenne - biccentek végül egyet Corvus javaslata hallatán és örülök annak, hogy ennyire igyekszik mindenkinek megadni az esélyt erre az egészre. Ezek szerint nem döntöttünk rosszul. Lehet, akadt volna nála alkalmasabb, egyelőre viszont valóban ő tűnik a legjobb döntésnek. Sok sztereotípia él a mardekárosokról, amelyek negatív fényben tüntetik fel őket, de a hideg logika, amellyel képesek gondolkodni, mindenképp egy csapat előnyére válhat. - Na jó, most már tényleg megyek - fordulok végül sarkon és intek egyet a csapattársaim felé. - Akkor jövő hét pénteken! Sziasztok! - köszönök el, majd indulok a seprűtárolók irányába. Azért eme szándékomról még nem mondtam le teljes mértékben...
- Mindegy, majd kipróbáljuk. Nem gondoltam, hogy ilyen bonyolultnak gondoljátok. Nálunk működött, és mindig más volt elől. Pont, hogy nem sebezhető a csapat, hanem beton védelem van. – Rázom meg a fejemet, ha lesz rá mód, hogy élesben gyakoroljuk, akkor majd meglátják. Gólkirály sem feltétlenül lesz valaki, mert mi döntjük el, hogy kit választunk ki. Mindenesetre most úgy vagyok vele, hogy inkább azt kezd el izgatni, hogy Sienna valami csapatépítőt szervez, az edzővel, vagy nélküle. Most egy fokkal jobban vagyok, le tudtam higgadni, de elkapom a titkos kedves pillantását, valahogy sejthető, hogy beszélni akar. Remélhetőleg valami többet is. – Én szívesen meghívnám az edzőt, hogy ne érezze magát kirekesztve. – Felpillantok még a repkedő szőkére is, de mivel Sienna a távozás mezejére lép, én magam is követem, némileg lemaradva. Ha most sort tudunk keríteni a kettőnk dolgára, az nem lenne rossz. Ha pedig lassan már valaki elkezd gyanakodni ránk, hát nem zavar, lehet, hogy Sienna is pont azt akarja mondani, hogy már felesleges titkolóznunk, úgysem lett egyikünk sem csapatkapitány, nem fognak az alapján megítélni, hogy összejátszunk. Intek neki, amikor távozik, mert azért látványosan nem akarom figyelmen kívül hagyni, mintha nem is együtt mennénk. Feltápászkodom, a seprűt a hónom alá csapom, aztán csak bólintok Corvusnak és Winifrednek. – Azt hiszem van most mit emészteni. Folytatása következik. – Mivel Tori már korábban elment, Ginny pedig ki sem jött, ezért elég kettőjüktől elköszönnöm. Azért már nem annyira fagyos a hangulatom, mint korábban, de Siennának lesz velem bőven munkája, ha olvasztani akar. Mindenesetre elsőre nem arrafelé indulok el, amerre ő távozott, hanem majd később találom ki, hogy merre lehet, hátha van annyi esze, hogy bevár.
//Köszi a játékot én is^^//
||music:Going order|| words: 430 || just for you ▲▼
Jönnek az ötletek és örülök, hogy végül Roby is elmondja azt, amire gondolt és nem burkolózik hallgatásba, de sajnos én is azon a véleményen vagyok, mint a többiek, Winnie és Corvus ,bár nem mondom ki hangosan, mert félő, hogy végképp zokon venné a negatív kritikák halmozódását. Én sem hiszem, hogy jó taktika lenne, ha egy valakit emelnénk ki, hiszen pont az látszik, hogy szinte mindenki megakarja mutatni, hogy mire képes, kár lenne bárkit is elnyomni ezáltal. Ne legyünk olyan csapat, mint a bolgárok, akik közül még mindig a többség, csak Victor Krumot tudja megemlíteni, a többiek neve homályba burkolózik, ha nem komoly szurkoló valaki és tényleg minden csapattagot ismer. - Rendben van, én benne vagyok, hogy kicsit megpróbáljuk építeni a csapat egységet. Azt hiszem az edző is határozottan örülne neki, ha előállnánk egy ilyen ötlettel, vagy csak úgy mi magunk lennénk? - pillantok még Corvusra, de lehet, hogy még megbeszéli az edzővel és majd kitalálják. Végül is lehet, hogy könnyebben tudunk csapat egységet építeni akkor, ha nincs itt a főfőnök is, hogy figyelje a teljesítményünket. Mindenesetre már én is elcsendesedem, hiszen azt hiszem, amit lehetett megbeszéltük. Futólag még Robyra pillantok, megpróbálom sugallni neki, hogy szívesen beszélnék még vele kicsit így a szavazás után négyszemközt is, hátha tudok segíteni, hogy könnyebben lehiggadjon, főleg hogy a taktikai ötlete se nyert el egyöntetű tetszést a csapatnál. - Akkor azt hiszem... sziasztok! - köszönök el végül, és elindulok a kastély felé. Gondolom most már oszlik a tömeg. Maximum lehet, hogy lesz, aki még itt marad, hogy repüljön pár kört, de nem hiszem, hogy most szükség lenne ehhez mindenkire. Egy kis pihenés tényleg jól fog jönni, legalább is agyban mindenkinek, meg aztán tényleg jó lenne, ha beszélni tudnék Robyval. Látványosan pipa lett és nem akarom, hogy ezt fejben még eseleg tovább hevítse magában.
//Köszönöm szépen a játékot, szuper volt, még a leheletnyit fagyos hangulat ellenére is. //
[You must be registered and logged in to see this image.]Amikor Sienna magától dobja be, hogy szervezzünk edzésen kívüli programot nem sokon múlik, hogy elmosolyodjak. Csak az én mosolyom általában inkább van elkönyvelve rosszindulatú rókamosolynak, főleg, ha éppen annak örülök, hogy egy csapattag azt hiszi az ő ötletét fogom támogatni, pedig igazából csak hagytam, hogy más mondja ki. - Támogatom. - mondok csak ennyit a lánynak, hiszen a többiek még azért nagyban beindulnak ötletelni, azért még sem mondhatjuk azt, hogy most azonnal asztalbontás a meghallgatásuk nélkül. Az szembemenni azzal, hogy azért ajánlottam fel a maradást, hogy mindenki kiadhassa magából amit csak szeretne. Viszont Roby ötlete a jelen helyzetünkben határozottan butaság, amit igen nehéz diplomatikusan megfogalmazni. Egy kicsit azért végigkísérem a tekintetemmel Lizzy drámai megmozdulását, hogy elmegy repülni, aztán még is csak visszakanyarodik, teljesen megváltozott hangulatban, lelkesedve. Erre van szükségünk, hogy mindenki ötletekkel dobálózzon, akarja a helyét a csapatban, a győzelmet, így nem csoda, hogy válogatom a szavaimat, mielőtt bármit is mondanék. Nem szándékozok senkit sem összezúzni, főleg most nem, amikor még ilyen törékenyek vagyunk, mondhatni. Viszont az egy dolog, hogy én mennyire válogatom a szavaimat, ha Winifredből azonnal megindul a szóáradat kielemezni minden ötletet és hozzám hasonlóan megtalálni a gyengepontot Roby elképzelésében. - Rizikósan hangzik még egy összeszokott csapatban is csak a védelemre játszani és egyetlen egy emberre tenni a terhét a győzelemnek. - mondok először csak ennyit, de aztán csak ki kell mondanom a furcsaságot, különben soha nem fogunk tanulni belőle. - Az edző is megerősítette, és én is azt mondtam, hogy szándékomban áll mindenkinek esélyt adni a csillogásra és ez a taktika lényegében alárendel mindenkit egyetlen egy személy kivételével, ami ebben a csapatban a legkevésbé sem fair. Természetesen a manővert kipróbálhatjuk meccsen kívül és amennyiben már mindenkinek volt esélye a rivaldafényre a megfelelő pillanatban elő is vehetjük, de itt és most ugyanolyan széthúzáshoz vezetne, mint... a csapatkapitány választás. - tárom szét a kezemet, nem vagyok vak, tudom, hogy nem éppen ugrálnak az örömükben. Végül Winifred is előáll egy csapatépítő gondolattal, amire kissé elgondolkozva nézek végig rajtuk, a Roxfort válogatott csapatán, akik néhány hónapon belül a nagyok között fogják megmutatni mit tudnak. - Akkor legyen így. Jövőhéten pénteken órák után mindenki előállhat egy csapatépítő próbával, vagy kviddics gyakorlattal, amit végig szeretne játszani a csapattal. Mindegyiket egységesen végigvissszük, megtisztelve egymást, mindenki számoljon 10-15 perccel, hiszen hét-nyolc emberről beszélünk, aztán ha végeztünk beülhetünk a Három seprűbe beszélgetni. - adok ezzel esélyt lényegében Dany és Wini bizalomjáték ötletének, akár Roby és Lizzy kviddics gyakorlatát is kipróbálhatjuk, ha ezt szeretnék továbbra is abban a tizenöt perces intervallumban, ami mindenkinek jut és végül lezárjuk egy egyszerű beszélgetéssel, ami kimerítheti az ismerkedés és időtöltés nyugodtabb fogalmát is. Az edzéseken addig is ráfeküdhetünk a "szárazabb" gyakorlatokra, mint gyorsulás, manőverek, dobálás, védés, fogás, gurkó pofozgatás, ameddig nem találunk rá a közös hangra. Az idő sürget, de többet ér az, hogy összeszokjunk, minthogy fejjel a falnak belevessük magunkat a csapatjátékba amikor még nincs is meg a bizalom.
// A sok ötlet alapján szívesen kijátszanám ezt a kis csapatépítős napot, minden karakternek lenne 5 köre levezetni (vagy lemesélni) egy gyakorlatot, amit mindannyian végigjátszanánk. Ha tetszik az ötlet (közepesen auror kiképzés copy, de a karakterek találták ki, nem én ), akkor kérek egy offot a hozzászólásotok végén vagy chaten, hogy "Támogatva!".
Határidő: 10. 24., éjfél Következő mesélői: 10. 25.
Sárgalap: Tori Seaver 2 Késés/igazolt kimaradás: Tori Seaver //
[You must be registered and logged in to see this image.]Érdeklődve hallgatom az ötleteket valójában mindenkinek érdekes ötletei vannak látszik rajtam, hogy mindegyikre oda figyelek és elgondolkozom. Roby taktikai ötletére hümmentek. Csak egy kis meglepettség látszik rajtam, de nem mondom ki, hogy meglehetően nehéz elképzelnem ilyen szintű fegyelmet és csapatjátékot tőle.. De valami más kicsúszik a számon - Hogyan gyakoroltatok az edzéseken? Mármint, ez csak az én meglátásom, de ha egy csapat a levegőben ennyire együtt mozog, akkor az sokkal nagyobb célpont és kicsit olyan hangulatot ad nekem, mint egy bowling pályán a bábúk a golyónak. Egyetlen egyszer kell, hogy valaki a megfelelő ponton belénk szálljon és lehet hogy mind gellert kapunk. Főleg, ha többen próbálnak meg belénk szállni. Bár az, hogy a fejemben hogy néz ki… attól még gyakorlatban működhet. Hiszen.. elmondásod alapján nagyon is működött. Azonban! - tárom szét a karjaimat, megnyitva a testtartásomat, bevállalva akár azt is, hogy Roby esetleg tényleg földhöz vág - Ezzel egyetlen egy személyt tennénk voltaképp gólkirállyá, avagy királynővé… Kié lenne ez a szerep? - nem rosszból és tényleg nem támadó jelleggel mondom amit, még csak nem is leszólni akarom, hiszen egyből beindította a kerekeimet és gondolkozom rajta és ott van bennem, hogy szeretném látni a folyamatot élőben! Ez azért érezhető.. de lehet hogy az alap hangulat miatt mindez semmissé foszlik és Roby kritikának vagy vétónak veszi a szavaimat. Azt viszont valóban a helyzet gyenge pontjának érzem, hogy ha a csapatkapitány választás ilyen feszültséget szült, akkor mit okozna egy olyan stratégiai koncepció, ahol egyetlen emberen múlik minden? Meg a fogón.. De és amennyiben Roby nem tekeri le a fejemet a helyéről azért hozzá teszem a magamét is a bizalom játékos kérdéshez. - Ami pedig a bizalmi játékokat illeti… egy kicsit hasonló Daniel-éhez és Lizzy-éhez is ami eszembe jutott. - biccentek nekik azért egy félmosolyfélével. Aztán elő hozakodom vele - Mindneki egy helyről indul. Párokba rendeződve. A párok közül az egyiknek be van kötve a szeme. A másikuk pedig a “vakvezető”. Körbe vezeti a helyszín egy részén… ami lehet egy akadálypálya.. vagy a Szellem szállás, vagy a Roxmorts melletti erő.. vagy akármi! A lényeg, hogy elérnek egy kijelölt pontot és utána szerepet cserélnek és vissza kell érniük a kiindulási pontra… - szusszantok egyet. Emlékszem, hogy ez volt az egyik kedvencem még régen amikor táboroztattunk apáékkal.. vagyis.. a nevelőapámmal.. Nyilván ez egy olyan ötlet, amit semmiképpen nem most azonnal lehetne megvalósítani. Ha egyáltalán sor kerül rá.
Nyilván senkinek sem esik jól, ha nem választják. Most viszont már ideje túllendülni ezen. Megsértődhetnék, hogy az ötletem minimum elhalasztódik. Mégsem veszem ezt fel. Talán tényleg túl korai még, noha az tény, hogy előbb utóbb valahonnan el kell majd kezdeni a csapatot felépíteni. Gyakorlatias szempontokból is. - Nem kell mindent azonnal, öt percen belül megvalósítani. Csak érdemes gondolkodni rajta. - biccentek Corvus felé végül. Nem látszik rajtam semmiféle különösebb sértettség. Most viszont inkább csak igyekszem Lizzy felé felé orientálódni. Tudom, hogy nem lehet neki egyszerű kezelni ezt a helyzetet. Hiszen igen, a VMS-en is ő volt az egyik kapitány. Most pedig nem kapott szavazatot. Igaz, ott nem is csapat jelölte ki a kapitányokat, mint jelen esetben, hanem az edző. Jelenleg viszont már az pozitív előre lépésnek tekinthető a csapattal kapcsolatban, hogy elkezdünk valamiféle párbeszédet és ötletelést. Még Roby stratégiáját is érdeklődéssel hallgatom. Habár egyenlőre nem fűzők hozzá különösebben megjegyzéseket. Feltörhetetlen stratégia a világon nincs. Bár jelentősen megnehezíthetjük az ellenfeleink dolgát, ha valami váratlant húzunk elő a kalapból. Így nem leszek az ötlet ellen. Viszont időbe fog telni, mire rendesen le is gyakoroljuk. Egyenlőre pedig fogalmam sincs, hogy mire készülhetnénk, mikor lesz az első hivatalos, bemutatkozó meccsünk a legutóbbi félre sikerült utazás után. - Engem mindig megtaláltok, és bármire nyitott vagyok. - teszem hozzá azért Sienna csapatépítő tréningjéhez. Mert hát többnyire tényleg itt vagyok, és tényleg nem nehéz bevonni akármiről is legyen szó. Akár segíthetünk egymásnak valami problémában, vagy csak úgy le mehetünk Roxmorstba tekeregni, és szórakozni egyet, hogy kiengedjük az eddig felgyűlt feszültséget. Én nem vagyok semminek sem az elrontója. Végül néhány lépéssel lemaradva követem Lizzyt, nem nehéz kitalálni miféle szándékoktól vezérelve. Viszont amikor megtorpan, és ő is ötletelni kezd, akkor akaratlanul is elmosolyodom kicsit. Végre kezd hasonlítani a lelkes önmagára, és ez jó jel. Ettől persze majd még négyszemközt mindenképpen beszélnünk kell, de talán nem feltétlen azonnal kell erőltetnem ezt. Hagy birkózzon meg Lizzy az érzelmeivel. Mi olaszok talán csak azért vagyunk kicsit könnyebb helyzetben, mert ránk amúgy nagyon is jellemző, hogy első indulatunkban kikiabáljuk magunkat, és utána már minden happy. Lizzy viszont képes mindent a lelkére venni, és sokáig magában hordozni. - Ezek remek ötletek. - bólintok előbb Robby, majd Lizzy felé is, jelezve, hogy támogatom mind kettejüket. Most pedig kicsit várakozó álláspontot veszek fel, hogy vajon szétszéledünk, maradunk ötletelni, vagy csak úgy dobálni?
Szó sincs arról, hogy mérges lennék, inkább csupán a végletekig csalódott. Soha életemben nem hittem volna, hogy a személyiségem ekkora mértékben nehezíti majd meg egyszer a saját dolgomat. Valamilyen irányba fejlődnöm kellene, de őszintén szólva én nem ismerem fel a saját hibáimat. Nem vagyok annyira nyitott, mint Gillian, de ez nem olyasvalami, amin képes lennék változtatni. Ő látszólag társasági ember, én azonban egy zárkózott kis létforma vagyok, aki jobban elvan a seprűvel és a labdáival. Nehezen nyitok mások felé, habár azért reménytelen esetnek se mondanám magam. Simán megálltam volna a helyem csapatkapitányként is, de nem vagyok mérges azért, amiért ezt az esélyt elvették tőlem. Nyilván nem itt és most jött el az én időm. Igyekszem optimista maradni és úgy hozzáállni mindehhez, hogy talán egy ennél sokkal, de sokkal nagyobb feladat vár rám pár éven belül és akkor már úgy fogok visszatekinteni erre a kis közjátékra, mint valamiféle óvodai veszekedésre. Utólag vicces és aranyos, de akkor élet-halál kérdéseként fogtam fel. Az előbb ugyan javított valamennyit Sienna hozzáállása a hangulatomon, de még így se mondanám azt, hogy a lehető legjobb passzban lennék. Csupán hallgatom Corvus és a többiek párbeszédét, noha az is feltűnik számomra, hogy az újonnan érkezett háztársam máris Roby irányába orientálódik. Ha elememben lennék, bizonyára hamar szöget ütne a fejemben ama gondolat, miszerint ezek ketten kavarnak, de itt és most leköt a saját lelkiállapotom nyomora. Ráadásul, Sienna ügyesen elérte nálam, hogy - nagy naivan - arra gondoljak, miszerint Robertót is megnyugtatni szeretné csupán. Láthatóan ő élte meg leginkább csalódásként ezt az egészet, de legalább akadt, aki nem sajnálta rá a tintát. Ennyit erről. - Ebben az esetben elmegyek a seprűmért - jegyzem meg végül halkan, miután Corvus megismételte önmagát. Hogy visszajövök-e még a pályára, arról egyelőre fogalmam sincs, de még kész szerencse, hogy nem hoztam magammal, mert jól fog esni egy kis séta a kastélyig. Esélyesen Daniellel a nyomomban... - Ha esetleg megvalósulna a Sienna által javasolt csapatépítő tréning, akkor értesítsetek nyugodtan - intek egyet végül a többiek irányába egy mímelt mosollyal az ajkaimon. Azért még így is felszínre tör bennem a gondolat, hogy mi van abban az esetben, ha mégse szeretnének a csapatban látni? Ha meg se hívnak arra a kis találkozóra? Butaság ilyesmiken rágódnom, ezzel nagyon is tisztában vagyok, de mégis... Sienna látszólag mellettem állt, ami abban a pillanatban nagyon jól esett, ezt kár is lenne tagadnom, de most, hogy újfent úrrá lesznek rajtam ezek a kétségek, máris egy fokkal pesszimistában látom a világot... - Esetleg... - fordulok még vissza pár lépés távolságból, amint meghallom, hogy Roberto is ötletelni kezdett, holott az imént még legszívesebben majdhogynem mindannyiunkat megtaposott volna. - Szerepeket is cserélhetnénk. Mármint, kipróbálhatnánk magunkat más-más poszton. Egyrészt könnyebben átlátnánk a másik feladatának a nehézségeit, másrészt pedig voltaképp ez is valamiféle csapatmunka lenne. Nyilván mindenkinek megvan a maga ismerete egy-egy posztról, de erről csupán az képes bővebb információt átadni, aki már játszott is benne. Muszáj lesz kommunikálnunk egymással és figyelnünk a másikra - lelkesedem fel egyetlen szempillantás alatt és lényegülök át teljes egészében. - Elég lenne csupán egy-két edzés alkalmával megtenni, nem hosszútávban gondolkodni, de szerintem hasznos csapatépítés lenne a pályán belül - darálom le egy szuszra, immár csillogó tekintettel. Fura, de semmi nyoma sincs az iménti Elizabethnek. Oké, lehet, hamar leszavaznak, de már nem érzem magam annyira semmirekellőnek, mint másfél perccel korábban, a kastély felé menet. Valamit hozzáadok, igyekszem segíteni, ez pedig rengeteget számít...
Látom, hogy Elizabeth még feszültebb, mint én, talán mert ő még annyi szavazatot sem kapott. Tudom, hogy ők ketten azon a furcsa versenyen is részt vettek, és talán még az is rémlik, hogy a szőkeség ott az egyik kapitány volt. Lehet, hogy most ismételten azt hitte, hogy aki főnök, az már az is marad? Hát szívás, de nem. Mindenesetre nem az én tisztem vigasztalgatni főleg ha az unokatestvérem olyan lelkesen próbál mindenkit békíteni. Csodálom a lelkierejét, én a bizalomjáték ötletre még mindig nagyon sötéten pislogok, mert nincs az az isten, hogy én most elkezdjek jópofizni, hülyéskedni. Főleg mivel Winifred ott seggnyal Flintnek azzal a vicceskedő bókokással. Már éppen mondanám, hogy Torinak igaza van, hagyjuk mára ezt az egészet, én meg mondjuk bemegyek a városba, egy boxzsákon élve ki a dühömet. Még mindig jobb, mintha mondjuk valakit a földhöz kennék. Akkor aztán még a játék sem maradna. Corvus leinti végül Daniel ötletét, mivel az eléggé gyakorlati, és előrehaladott játék lenne, de azért érzek benne az udvarias szavak ellenére egy alig titkolt hatalmaskodási élt. Talán csak irányítani akar, de még mindig él az előbbi kudarc, ezért aztán sokkal érzékenyebben veszem. Ám amikor ő és Winfred is nekem szegezi a kérdést, már kissé előrehajolok ültömben, a térdemre helyezve a tenyereimet. – Nos.. – Ül le a közelembe itt Sienna is, nekem pedig azért mégiscsak kell némi önuralom, hogy mondjuk ne üljön ki az arcomra, hogy azért most jól esne, ha netán nyíltan kavarhattunk volna. Viszont amikor folytatom, akkor már neki is szól a mondandóm. – Én nem csak Rómában, hanem Torino-ban is játszottam. Volt egy rendkívül hatékony stratégia, nem lehetett feltörni. Egyetlen hajtót kivéve teljesen védekező taktika. Még a saját hajtóink is az ellenfeleket akadályozták, semmilyen gólt nem kaptunk be. Az így felszabaduló emberek, beleértve a fogónkat, minden kísérletet megakadályoztak, hogy bármilyen gól szülessen. Magától értetődő módon még az ellenfél fogó elé is berepültünk tök véletlenül, hogy ne kapja el a cikeszt. Egy egyetlen hajtó pedig szórta a gólokat, a cikeszt pedig a fogónk nagy sokára el tudta halászni a másik, agyonvert csapat elől. – Foglalom össze a stratégiát, én ezt javasoltam volna magunknak, de ha Flintben a büszkeség felülkerekedik, úgysem fog erre hallgatni. Mindenesetre egy próbát talán megér, de így már csak egy ötlet a sok közül. Viszont bennem van annyi elegancia, hogy most már nem tartom meg magamnak.
||music:Going order|| words: 430 || just for you ▲▼
Csak a vak nem látja és persze én is érzem, hogy a többiség azért meglepődik jócskán azon, hogy végül én lépek ki elsőként, hogy maradnék. Tényleg lehetnék mérgesebb, de azt hiszem jelenleg e téren Roby és Lizzy mögött kullogok, nagyon lemaradva. Talán tényleg nem számoltam ezzel, sőt lehet, hogy jobb is így, mert legalább nincs rajtam a nyomás és ha jó vagyok akkor a nélkül is megtudom mutatni, hogy csapatkapitány lennék. De talán valahol Torinak is igaza van, hogy nem biztos, hogy most kell ezt egyből erőltetni, hanem hagyhatnánk egy kis időt mindenkinek lehiggadni. Azt hiszem nekem is jobb lenne, ha kettesben tudnék Robyval beszélni. Dilemma! - Talán ez tényleg nem most lenne a legjobb. - értek egyet Corvussal Dany javaslatára reagálva. Őszintén kétlem, hogy Roby bárkit is elkapna, vagy ebben a feszült helyzetben egyáltalán bárki képes lenne koncentrálni, elengedni magát. Végül inkább leülök Roby mellé, bár azért néhány centivel arrébb, hogy ne legyen a dolog annyira feltűnő, pedig tudom, hogy sokkal könnyebben viselné, ha nem tartanám a távolságot, csak hogy titkolózzunk. Egyelőre még se megy, hogy másképp viselkedjem. Inkább rá függesztem én is a tekintetemet, amikor Winnie kéri, hogy mondja el mire is gondolt és csak remélhetem, hogy meg is teszi majd és nem makacsolja meg magát. - Esetleg, ha nem csak az edzéseken találkoznánk, könnyebb lenne csapatot és bizalmat építeni. - vetem fel. Persze, aki akar tényleg elindulhat repkedni és nem akarom Corvustól átvenni az esetleges kezdeményezést, inkább átadom neki a terepet, de valamikor beülhetnénk valahová, hátha könnyebb lenne a beszélgetés, netán valamilyen közös program, ahol számít a bizalom. Egy szellemkastély, szabaduló szoba, tudom is én. Nem vagyok jó ezekben, mert nem igazán mentem sohasem... sehová... senkivel. - Esetleg megbeszélhetnénk most valamit, aztán talán tényleg mindenre ráférne a pihenés. - biccentek végül Tori felé, aki látszik, hogy bár őt viselte meg ez az egész azt hiszem a legkevésbé, de gondolom ez a feszült helyzet nem fekszik neki és inkább távozna. Érthető egyébként és lehet, hogy tényleg nem kellene erőlkodni most és itt, hanem máshol és máskor inkább.
[You must be registered and logged in to see this image.]Amikor az edző belemegy eggyel kevesebb lesz a gondom, mert úgy tűnik, hogy valóban nyitott arra, hogy elfogadjon a csapat kapitányának és esélyt szavazzon. Persze ezen a ponton nem tudhatom biztosra, hogy Dany, Lizzy és Wini volt az, aki rám szavazott, hiszen háromból kettő nagyon furcsán viselkedik, ezen a ponton remélhetném azt is, hogy McGreeny is bennem látta a legstabilabb játékost, aki vállalja a kockázatot, de még sem megy fejjel a falnak. Végül Winifred magához térni látszik és amikor odalép hozzám egy vékony mosollyal fogadom lényegében a gratulációját. Lehet, hogy azt hiszi, hogy rá se bagóztam a könyvre, valójában amíg be nem fejeztem minden nap hurcoltam magammal és még a barátaim társaságában is gond nélkül lapozgattam és olvasgattam. Furcsa páros vagyunk mi, közöttünk volt a legnagyobb ellentét, amikor összezördültünk a tóparton, ment a legnagyobb adok-kapok és még is megmaradt a barátság a levelezések alkalmával. Ahogy Sienna szinte azonnal előrelép, hogy hátramarad biccentek felé, vele együtt pedig megindul a lavina, bár Lizzy még erőteljesen letargikusnak tűnik. - A bizalomjátékok nem az erősségeim, és lehet ezzel nem vagyok egyedül, de talán pont ezért lenne fontos napirendre tűzni. - mutatok Daniel felé valamiféle rugalmasságot, de még is jelenleg nem venném elő a gyakorlatot. Benne van a pakliban az is, hogy jelenleg jó páran nem fókuszálnak vagy éppen dühösek, csalódottak, sokan pofára esnénk egy ilyen játékban. - Minden pozícióban elengedhetetlen, hogy összejátsszunk, senki se legyen önző, senkivel se legyen kivételezés, ezt elismerem, tudomásul vettem és nem kell tőle tartania senkinek. - jegyzem meg, de egyelőre ahogy Dany bizalmijátékát nem kezdeném meg, úgy azt se vetem fel, hogy Siennával és Dany-vel talán töltsünk el több időt hármasban. Valószínűleg kéne, akármilyen furcsa hármas is lesz a griffendéles, a mardekáros és a hugrabugos, de ezt a felvetést se sietném el. Roby csalódott, szeszélyes stílusa az alsó padról nem hoz ki a sodromból, nagyon kevés dolog tud, és már éppen helyet adnék az ötleteinek, amikor Winifred már le is csap rá. - Nem fogok senkit sem elhallgattatni és minden ötletet szívesen látok. Lehet, hogy nem visszük élesbe egy meccsre, de edzéseken mindent kipróbálhatunk, hogy lássuk mivel tudunk a legjobban operálni. - fordulok a háztársam felé, hiszen nem fogom megígérni, hogy mindent felhasználok, nem szoktam az embereket hitegetni. Persze, a neveltetésem és a befolyásom miatt belerakhat bárki a rosszindulatú politikusok kategóriájába, de attól még nem lesz igaz. Amikor Tori inkább a távozást javasolja akkor kissé megvonom a vállam, én felajánlottam, hogy nem kötelező, de ha beszélgetni akarnak, Roby-nak ötlete van, akkor én itt vagyok és maradok is. - Akit egyelőre nem érdekel a taktikázás nyugodtan menjen akár repülni, akár kikapcsolódni. - ismétlem önmagam, bár nem igen szeretem, de így talán egyértelműbb, hogy amennyiben Lizzy-nek a röpködésre van szüksége, akkor nyugodtan felemelkedhetnek Dany-vel és beszélgethetnek. Ha hónapok alatt nem sikerült egy csapattá kovácsolódnunk, akkor kétlem, hogy ma, a szavazás és a rengeteg indulat és csalódás közepette azonnal megtalálnánk a hangot. Viszont legalább apránként elindulhatunk a helyes irányba. Lehet, hogy egykoron nem éppen a türelemre neveltek a szüleim, hanem inkább arra, hogy a nevemmel vagy éppen a prefektusi kitűzőmmel villogva kiosszak mindenkit, de az elmúlt öt évben rengeteget finomodott a jellemem. Hiszen az én baráti társaságomnál nehéz lenne színesebbet találni és annak ellenére, hogy nem üvölt rólam, hogy milyen nyílt lennék.
// Ahogy mondtam nyugodtan ki lehet lépni a játékból, akinek a karaktere menne, aztán majd megbeszéljük, hogy mennyi idő kell a privát átkötő játékokhoz.
Határidő: 10. 17., éjfél Következő mesélői: 10. 18.
Sárgalap: Tori Seaver Késés/igazolt kimaradás: Tori Seaver //
Tudatosan igyekszem nem átvenni a feszültséget, ami csak úgy süt mindenkiből. Alapvetően empatikus személynek tartom magam és kellően jól tudok együtt rezegni bárkivel, de itt és most ez nem lenne jó. Ha még én is felszállok a frusztrált-feszült vonatra akkor lehet, hogy kisütjük egymást, vagy természeti katasztrófa lesz. Mindenféle plusz erő nélkül. Nem gondolom, hogy a közös dobálás jó ötlet, de ha nekik ez kell feszültséglevezetésképp nem fogok ellenállni vagy ellenvéleményt fogalmazni. Viszont az tény, hogy én nem szállok be, inkább valami ötlettől vezérelten Roby mellé sorolok be, hogy aztán amikor a taktikai öltetéről elejti a mondandóját kíváncsian forduljak felé. Nem agitálom arra, hogy mondja el, Winnie amúgy is megteszi helyettem. Ellenben látszik rajtam, hogy tényleg érdekel s nem azért mert esetleg szánakoznék, hogy vesztett és a lelkét akarnám simizni az érdeklődéssel, holott pont nem izgat az egész. - Nem volna jobb inkább ülepedni hagyni a dolgokat? - teszem fel a kérdést óvatosan. Persze ha azt mondják, hogy ebből taktikai meg eszélés lesz vagy közös dobálás akkor nem húzom ki magam. De továbbra ks tartom, hogy tán jobb volna most asztalt bontani.
Winifred Hill
Reveal your secrets
Tárgy: Re: All-star Kviddics 2022-10-10, 11:03
CSK választás & Wini
[You must be registered and logged in to see this image.]Amikor nem léptünk előre Torival, is kaptunk egy-egy biccentést az edzőtől, amit jó néven vettem, mintegy megerősítésképp, hogy ez is lehet jó döntés. Nem mondom, hogy ezúttal nem várnám a többiekkel én is a kézrázást, hogy tényleg jól értettem-e amit akkor sugallt, de úgy tűnik nekünk nem jár. De kárpótol az újabb biccentése, amit viszonzok is és mindaz amit utána mond. Arra, hogy nem tűr meg széthúzást a csapatban akaratlanul is Roberto felé siklik a tekintetem egy pillanatra. Végül McGreeny elköszön és magunk maradunk. Corvus felvetésére, hogy aki akar maradhat egy kicsit kivárok, de végül is össze szedem magmat annyira, hogy oda menjek hozzá és immár magamra találva, felvállalva az örömömet egy kis mosollyal csak annyit mondjak. - Flint kapitány! Üdv a fedélzeten! - amikor még csak a Mardekár csapatát egyengette is szívtam ezzel a vérét és volt egy nyár, amikor bagolypostán el is küldtem neki a kalózkirály és a Kincses-sziget történetét, hogy értse. Persze lehet azóta is ott porosodik valahol, vagy a szülei lendületesen eltüzelték.. ki tudja. Mindenesetre ezzel én mindent elmondtam számára. Végül Sienna hirtelen nyitása teljesen meglep, de határozottan örülök neki és ahogy rábámulok, a meglepettség és az, hogy mennyire értékelem is kiül az arcomra egy rövid időre. Van ám mimikám. Csak hajlamos vagyok a kifejezéstelenség maszkját magamra húzni. Ráadásul pont a hajtók és terelők csapatmunkájának fontosságát veszi elő! Lizzy is ahogy látom egy kicsit oldódik, hátha most lesz alkalom hogy nála is helyre billenjen minden. Roby is hajlandó maradni. És bár Daniel példázatát tökéletesen ismerem, azért egy kissé össze préselem a számat rá. Egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy ez a bizalmi játszma nem lenne még korai.. És ez, számomra, pont a saját részem/hozzá állásom ehhez a kérdéshez remekül mutatja, hogy mennyire is bízom a társaimban. Ami el kell ismerjem elég szomorú… - A terelőknek kulcsfontosságú a jelenlétük épp úgy ahogy a többieknek. A mi felelősségünk a csapat védelmének fenntartása. - szólalok meg végül egyszerűen előrébb lépve, Corvustol eltávolodva. És bár nem megyek oda Robyhoz, rá nézek beszéd közben. - Megosztod velünk az ötletedet? - fogalmam sincs, hogy miért vált ki belőlem ilyen feszültséget amit akár félelemnek is lehetne értelmezni, de ezt határozottan oldani kéne.. Szóval bár a szívem a torkomban dobog, mégis próbálkozom magam is. Furcsa, hogy Sienna volt az, aki ketté törte a seprűt a néhai csapattársán, mégis Roby ebben a percben számomra kismilliószor ijesztőbb jelenség. - És.. Daniel is jól mondja, van mit dolgoznunk a bizalmon. - ismerem el végül Danyre pillantva egy apró mosolyfélével a szám sarkában.
Igyekszem pozitív lenni. A dolgok jó oldalát látni. Akkor is, ha látszólag nincs is olyan. Ha nem így lenne, akkor már összeroppantam volna, és csak egy önsajnáló, kesergő nyápic lennék. Hiszen nem egy súlyos dolog történt már az életemben. Kesereghetnék rajta, hogy meghalt a húgom, szétesett a családom, a saját bácsikám képtelen őszintének lenni velem, és ezzel még csak a felszínt kapargatjuk. Én pedig úgy döntöttem, hogy nem leszek ilyen. Élek, a húgom helyett is, igyekszem összetartani a családom széthulló darabkáit, vagy legalábbis elfogadni az elkerülhetetlent. A bácsikámnak pedig mindig is hálás leszek, amiért felnevelt. Így talán nem olyan nagyon meglepő, ha látszatra engem visel meg a legkevésbé a tény, hogy nem én lettem a választott kapitány. Persze csalódott vagyok, de örülök is, és egyáltalán nem irigylem Corvust. Nem lesz neki könnyű dolga. Igaz, mindegy ki a kapitány, sosincs egyszerű helyzetben. Főleg, ha ennyi ego kerül egy csapatba. Így, akaratlanul is bólintok egyet az edző szavaira, miszerint nem fogja megengedni a széthúzást, és egymásra fújást. Ezzel egyet is tudok érteni. Hiszen azt kell megmutatnunk, hogy képesek vagyunk jól együtt működni, és tisztelve egymást, jó csapatként együtt dolgozni. Egyedül még senki sem nyert meccset csatjátékban. Bármilyen tehetséges is amúgy. Nem marad hát más hátra, minthogy gratuláljak az új kapitánynak. Eléggé meglep, amikor közel hajolva a fülembe súg. Nem számítottam erre. Ugyanakkor nagyon is jól esik, hogy ennyire figyel a csapattársaira, és megerősít benne, hogy jól döntöttem, amikor az ő neve mellé tettem a voksom. - Fogok. - súgom vissza számára tömören. Pontosan tudom, hogy mire gondolt a szavaival. Anélkül is, hogy csak Lizzyre kelljen vetnem egy kósza pillantást is. Azt nem különösebben veszem fel, amikor lesöpri magáról a kezemet. Egyszerűen elkönyvelem annak, hogy hűvös angol arisztokrata családból származik, nem olyan közvetlen, mint mi olasz kölykök. Ellenben miután ellépek Corvus mellől, tényleg Lizzy közelébe igyekszem orientálódni. Szándékosan. A griffendéles szőkeségnek pedig tökéletesen igaza van abban, ha most lelépne, akkor én is követném, hogy beszélhessek vele. Sok minden van, amit meg kell beszélnünk. Többek közt a kapitány választás, és a múltkori kis vitánk is. - Akkor maradunk repkedni. - teszek hozzá csak ennyit Lizzy szavaihoz. Nem állok le itt mindenki előtt lelkizni vele, de az tisztán kiérezhető a hangomból, hogy beszélnünk kell. Ezt pedig nem fogja kikerülni egy ilyen átlátszó trükkel. Képes vagyok kivárni, amíg így vagy úgy, de kettesben nem maradunk. Akár egy kiadós edzés után az öltözőben. Nekem aztán mindegy. De most nem fog ennyivel lerázni, ebben biztos lehet. Ami meg Robyt és Siennát illeti, nos tartom magam a véleményhez, hogy még nem elég érettek a kapitánysághoz. Előbb azt kell bebizonyítaniuk, hogy elég érettek csak csapattagnak lenni. Ahogy ezt a helyzetet kezelik majd akár rövid, akár hosszú távon az fog sok mindent elmondani erről. Persze azért Sienna ötletére is vevő lennék, vagyis arra, hogy taktikáról beszélgessünk. Elvégre ez is fontos része a csapatmunkának. Amit most az alapoktól kell felépítenünk. De talán valami fontosabbal is kezdhetnénk. Mondjuk a bizalommal. - Gyerekkoromban, amikor Rómában vízilabdáztam az edzőnek volt egy szokása minden edzés előtt. Párokba állított minket, minden alkalommal más volt a párunk a csapatból. Az egyikünknek be kellett csuknia a szemét, és hanyatt kellett dőlnie. A másiknak mögé kellett állnia, és elkapnia, mielőtt a társa hanyatt esne. A dolog lényege egyszerű volt. Meg kellett tanulnunk egymásban bízni saját magunk helyett, még mielőtt taktikáról, vagy edzésről, vagy bármi másról szó lehetett volna. - osztom meg ezt a kis történetet. Nem teljesen véletlenül. Ahhoz jó csapat legyünk támogatnunk kell egymást, és nem rivalizálni egymással a kitüntetett helyekért. Szóval remélem a többiek nem értik félre, hogy mit is akartam ezzel megosztani.
Az jól esik, hogy az edző gratulál, és kezet fog velem, ott azért motyogok pár szót, tényleg korrekt nő, nem véletlenül mindig az íreknek szurkoltam. Amit mond, reális, le kell nyelni az egót, de hogy Flintnek menne-e a szerénykedés.. Akaratlanul is Olivanderre pillantok, valahol egy cipőben járunk. De még Sienna is jobban viseli a vereséget, mint mi, és azért meglep, hogy ő próbálja meg összetartani a szétesett jelölteket. Daniel szokás szerint pozitív, néha már túlságosan is, kissé telve van cukormázzal.. Most még nem mozdulok a helyemről, hallgatom a csapatkapitány szavait, mintegy mérlegelve, hogy mi legyen. Látom, hogy Sienna már túl van a dolgon, és igyekszik elfogadni, hogy most ez a helyzet. Sötéten pislogok, számomra nincsen semmi sem lejátszva, ismét elkezdem húzni azokat a bizonyos strigulákat. Nem lettem sem hajtó, sem csapatkapitány. És tulajdonképpen mindkétszer Flint miatt. Ha zsebre tudta vágni a fél csapatot, hát tegye, majd el fog jönni annak az ideje, hogy forduljon a kocka. Hiszen Roby Maroni sosem felejt el semmit. S mindig igyekszik törleszteni. Ám azzal igyekszem most vigasztalni magamat, hogy ha én vagyok a legjobb, úgyis irigykedés vesz körül, aztán még némiképpen lázadó jellem is vagyok, s az olyanok mint én, nem vezetők lesznek, hanem úttörők. Hát akkor csak figyeljenek. Összeakad a pillantásom Siennával, most azért lehet, hogy jobban jött volna ki, ha felvállaljuk a viszonyt, hiszen Corvusnak ott van a szőke bula, Danynek meg a másik szőke bula, én meg itt titkolózni kényszerülök. Viszont érdekes, hogy Sienna a kemény jelleme, agilitása mellett megint olyat lép, amivel igazolja, hogy a leveleihez mérten nagyon is érzékeny lélek, ami mindig is tetszett benne. Hiába mondta Lizzy, hogy egy lány nem anyáskodni akar egy fiú felett, nekem olykor erre van szükségem. Így hát amolyan fogaim között sziszegős sóhajjal bólintok, és leülök a legalsó lépcsőre. Nem távozom, de most repkedni, vagy dobálni sincs kedvem. Esetleg nézni őket. De ha valaki kiejti a száján, hogy netán hisztiznék, akkor a földhöz vágom nemtől függetlenül. Pusztán az esélyegyenlőség nevében! – Nekem lett volna taktikai ötletem.. – Mondom ki végül, mert Siennával még én sem fogok veszekedni, a feltételes mód annak szól, hogy be kell látnom, hogy nem az én szavam fog dönteni. Ettől még nyilván el lehet mondani, ha bárkit is érdekel, de ha nem, akkor majd játszom a saját játékomat.
||music:Going order|| words: 430 || just for you ▲▼
), akkor kérek egy offot a hozzászólásotok végén vagy chaten, hogy "Támogatva!". 
