2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A Roxfort All-star csapatának közös játékaira létrehozott helyszín, hogy soha ne akadjunk abba a problémába, hogy ahol játszanánk az éppen foglalt, ez csak a miénk és a helyszín játékonként változó.
Csapatkapitány: ?
Csapattagok: Hajtók: - Daniel Paisley, Sienna Parkin, Corvus Flint Terelők: - Roberto Maroni, Winifred Hill Őrző: - Elizabeth Ollivander Fogó: - Tori Seaver
Azért nem csak Sienna, de voltaképp én se néztem volna ki Winnieből a randizást. Nem mintha nem lenne esélye a fiúknál, egyszerűen csak a személyisége tűnik olyannak, mint aki sokkal inkább értékeli az egyedüllétet egy jó kis könyv társaságában, mint az ismerkedést és a felszínes beszélgetéseket. De - azt hiszem - pont erre jó az általam kitalált ismerkedős játék. Néha egy mondat mögött egy komplett történet lapul és ezt ugyan nem ma fogjuk kivesézni, de legalább egy fél lépéssel közelebb kerülünk egymáshoz. Hiszen eddig nem sokat láttunk a másikból, hacsak nem vesszük azokat az embereket, akik évek óta ismerik már egymást, esetleg egy párt is alkotnak. Ennek révén tehát a boros címke gyűjtemény felolvasása hallatán egyből leesik számomra, hogy a helyes megfejtés csakis Daniel lehet... A bácsikája hobbi borász és esélyesen Danielt is megfertőzte ezzel valamilyen mértékben. Bár, mintha Dany pedzegette volna már számomra ezt... Mondjuk, őt annyi minden érdekli, hogy lassan már én nem fogom tudni megjegyezni. Hozzá képest olyan vagyok, mint a faék: kviddics. Kész. Vége. Más nem igazán képes a végletekig lázba hozni. - Na jó, azt hiszem, lesz némi beszédem azokkal, akik ezt készítették... - sóhajtok, színpadra illően bosszankodva, noha valójában egyáltalán nincs bennem harag. A serleg véletlenszerűen osztja a papírkákat, nekem nincs beleszólásom ebbe egyáltalán, habár igencsak gyanús számomra, hogy Winnie cetlijei előszeretettel landolnak Sienna ujjai között. Mindegy, még hátravan két kör, hátha megoldódik a probléma. Azért halványan megrándul a szám széle, amikor Corvus egy mondatban említ engem és Gilliant, no meg Danielt. Ez a téma még mindig baromi kényes számomra és egészen eddig nem is jutott eszembe, milyen beszélgetés is vár rám voltaképp a nővéremmel, erre Corvus két pillanat alatt rombolja le annak az illúzióját, miszerint minden rendben van. Egyelőre azonban igyekszem úgy tenni, mint akinek a szeme se rebben és éppen nem környékeznének meg a kellemetlen gondolatok. Legalább a többiek szórakozzanak jól, majd én is azon leszek, hogy ismét elfelejtsem a dolgot. - Engem nem érdekel a fényképészet - böfögöm be azért eme információt, hiába nem kérdezett senki sem. Ismerkedős játék, nem igaz? Hát, most már ennyit tudnak rólam legalább. Corvus tippje hallatán azért kíváncsian tanulmányozom Roby arcát. Igen, emlékszem, hogy randira tartott, amikor az a "kis" incidens történt... Vajon Sienna volt az illető? Elég esélyes, hiszen több olyan megnyilvánulása is volt a lány felé, amely erről árulkodik. Egyelőre azonban legalább az egyikük titkolni szeretné, bár ezek után elég nehéz lenne. Minek írna célzást a "múzsájára", ha az illető nem lenne a köreinkben? - Viszont gratulálok, ezúttal - Daniel kivételével - mindenki válasza helyes volt, szóval egyenlő az állás - vetek azért egy halvány mosolyt Dany irányába, amolyan "leszezmégjobbis"-arcot elővéve, végül ismét koppintok egyet a kupa peremére a pálcámmal, mire újabb öt kis papírdarab reppen ki belőle és áll meg random emberek előtt. Ha az eddigi felállást nézzük, akkor Sienna már most kurjanthatná, hogy Winnie és még be is jönne a végén a tippje. Csak remélni merem, hogy ezúttal valaki más lapja áll meg előtte, mert ez így nagyon "elromlottabűbáj"-gyanús.
1-2:
Mindenben az egyediséget keresem, nem azt, ami a többségnek tetszik.
3-4:
Hiszek a Gondviselés azon formájában, miszerint ha a megfelelő úton járunk, az utunk könnyű, míg ha nem ott vagyunk, ahol lennünk kellene, az utunk nehézségekkel teli.
5-6:
Utálom a brokkolit meg a kelbimbót, mert túl zöldek.
7-8:
Eddig még soha nem tört el semmim.
9-0:
Szoktam verseket írni.
Előző kör helyes megfejtései:
A Teszleg süveg és a házakba osztás toxikus: Corvus Szeretek énekelni, a suli kórusában is benne voltam: Winnie Egyedi boros cimkéket gyűjtök: Daniel Van egy jellegzetes tojás formájú anyajegy a fülem mögött: Sienna Kiváló fotós vagyok, de még keresem a múzsámat, talán megtaláltam?: Roberto
Pontok: Sienna: 2 pont Corvus: 2 pont Daniel: 2 pont Roberto: 2 pont Winifred: 2 pont
Egyre inkább várom, hogy beüljünk majd végül valahova és beszélgessünk. Talán Robynál is vissza térhetünk arra, miért érzi magát úgy ahogy időnként, már ha akar egyáltalán majd beszélni róla. Sienna reakciója a cetlim kapcsán egy kissé zavarba hoz. - Tudom, senki nem nézte volna ki.. - forgatok szemet szórakozottan. - A kimenetelét tekintve arra tökéletes volt, hogy elmenjen a kedvem a többitől. - összegzem röviden. Corvus fejtegetésére a Maroni családfáról valóban figyelmes. És a következő mondata kapcsán én is Roby-t mondtam volna. Kíváncsi leszek ő mivel áll majd elő. Noha abban nem értek egyet, hogy nem nekünk találták ki. - Majd az egész után vissza térhetünk az elhangzottakra még. Már várom! - mondom ki viszonozva a mosolyát. Sienna megint engem tippel és erre már nem bírom ki fapofával halkan prüszkölve elnevetem magamat. Bár az így kétértelmű, hogy amiatt, mert leleplezem épp magamat, vagy mert nagyon félre talált és csak szórakoztat, hogy megint engem tippel. Kezdem úgy érezni, hogy a serleg szeretné, ha jóban lennénk a francia lánnyal. Dany vissza kérdezésére Corvusra pillantok, majd vissza Danyelre - Előjáróban annyit, hogy bűntető munkára kerültünk, csapatosan az üvegházakhoz, még alsóbb évesen… Egy kissé elszabadult a káosz, de Corvussal kapcsolatban akkor jött a fordulópontja a legtöbbünknek. - megejtek egy szolid mosolyt. Noha ezzel talán ráerősítek Roby-nak arra, hogy egyébként a mondatát én is Corvushoz társítottam volna. Mindenesetre ezzel a mondattal mélységesen egyet értek! Végül felolvasom a sajátomat. - Egyedi boros cimkéket gyűjtök. - hümmenve nézek körbe a társaságon - Szerintem ez Daniel lesz.
Ami a családfámat illeti, nos még nekem is képes meglepetéseket okozni. Tényleg. Már csak az innen-onnan időről-időre felbukkanó eddig ismeretlen családtagok személyében is. Szóval talán már meg sem kellett volna lepődnöm Alba és Roby felbukkanásán az életemben. Ennek fényében egyáltalán nem meglepő, ha Corvus nincs tisztában a rokonsági viszonyainkkal. Már az is szép tőle, hogy ennyit kikövetkeztetett. - Valóban, a bácsikám, édesanyám bátyja, Roby apja. Illetve Alexé, és Albáé is. - válaszolom meg végül Roby helyett Corvus kérdését a családunkat illetően. Hiszen ezen nincs nagyon mint titkolni. Bár el tudom képzelni, hogy a pletykalapok ezen is miket csámcsoghatnának. Szerencsére azonban most nem kell zúgfirkászoktól tartanunk. Legalábbis remélem, hogy nem lapul egy a fűben, hogy mindezt Rita Vitrol stílusban adja közre. A kórusról, és fotózásról való fejtegetésre elég nehéz fa arccal nem véleményt mondanom. De igyekszem uralkodni magamon. Inkább csak az eddigi találataimnak próbálok örülni. Bár hogy azért tippelnék jól mert népszerű vagyok, hát nem biztos, hogy látom az összefüggést. Inkább, csak mázlim volt eddig. - Hát, mondhatjuk, hogy nem én voltam a legokosabb másodikos. Simán bevettem pár felsőbb évesnek, hogy ha megeszem a leveleit annak az átok növénynek, akkor olyan okos leszek, hogy nem kell tanulnom a dolgozatokra. Ehelyett fejjel lefele lógva kötöttem ki, amíg Bimba professzor ki nem szabadított. Miért, mi volt a te üvegházas sztorid? - kérdezek vissza Winire, miután elmesélem az enyémet. Ha már említette, akkor kíváncsi vagyok rá. Végül is pont az ennek a játéknak a célja, hogy sztorizgassunk, és jobban megismerjük egymást. Legalábbis én így értelmeztem a dolgot. Aztán persze jön az újabb kör. - Van egy jellegzetes tojás formájú anyajegy a fülem mögött. - olvasom fel a cetlit. Nem akarom hozzá tenni ismét, hogy ez megint csak bárki lehet. Még ha így is van. Nem nézegetem én senki fülét különösebben. Pláne nem a mögötte lévő esetleges anyajegyeket. Szóval ezúttal tényleg fogalmam sincs. - Hmm... talán a lányok nem osztanának meg ilyen információkat csak úgy... - próbálom finoman levezetni a dolgot, bár ezzel talán csak a lányok hiúságával kapcsolatos sztereotípiáknak engedek, pedig tudhatnám, hogy a mi kviddicses lányaink a legkevésbé sem sztereotíp alkatok. - Szóval maradnak a fiúk. Robyt lazább személyiségnek gondolom, mint a kapitányt, szóval legyen ő. - persze lehet az egész okfejtés egy nagy baklövés, mert tényleg fogalmam sincs. Egyszerűen szerintem Corvus a merev úri neveltetésével nem biztos, hogy az anyajegyeiről adna infókat. Ha pedig a fiúkban gondolkodom, akkor Robyt erre esélyesebbnek látom. Aztán persze még az is kiderülhet, hogy Wini vagy Sienna volt.
//Dobás: párossal 7-8-as mondat. Tehát Wininek kizárásos alapon maradt az 5-6, igaz véletlen Ginával dobtam, de sebaj... //
Én úgy vagyok vele, hogy kár is számon tartanom, hogy mennyit találok el, vélhetően nem ismerem őket annyira, hogy akár esélyem lenne erre az egészre. Versengő alkat vagyok, de ez legtöbbször a fizikai megerőltetésre vonatkozik. Rámosolygok Winifredre, vélhetően ezt a játékot nem nekünk találták ki, hát sebaj. Daniel kezdi a sort, ezúttal Siennára tippel, de természetesen nem adom semmi jelét annak, hogy esetleg rám vonatkozhat a cetli, csak állom Corvus kissé gyilkos tekintetét. Nyugodtan kérdőjelezze meg, hogy mennyire tudok magam alatt lenni, hiszen vele aztán nem beszéltünk még ilyesmiről, és a hátteremet sem tudja igazán felmérni. Az ének tekintetében is több tipp lehetne helyes. Én úgy gondolom, hogy aki az All-Star csapatba bekerül, az jó eséllyel több fronton is lehetséges. Jelenleg türelmesen várom a soromat, noha igencsak tetszik a játék, annak ellenére, hogy eddig nem tippeltem túl ügyesen. Dany viszont népszerű, nem csoda, ha mindenkiről tud mindent. Talán már azt is sejti, hogy mi van köztünk Siennával? Ha egy kicsit átgondolom, Lizzy tudja, hogy randira mentem. Wini is lehet, hogy a könyvtárban elkezdte betippelni, Corvus pedig már szinte a válogató óta furcsa pillantásokat vet ránk. Na igen, kettőnk közül lehet, hogy én titkolom rosszabbul a célozgatásokkal, Sienna viszont a kreol bőre ellenére igencsak bele tud pirulni, úgyhogy ha elszúrjuk, akkor azt ketten tesszük. De különben is, tetszik ez a titkolózás, amit nem csinálunk teljesne fű alatt, van benne némi játék is. Hiába kért meg Sienna, hogy szeretne első sorban a sportra koncentrálni, ha nagyon húzódozna, akkor össze sem jött volna velem. Felsóhajtok a fotós témánál, hiszen nagyon nehéz megőrizni a pókerarcot, de végre Corvus is tippel, helyesen vagy helytelenül, hiszen itt most én vagyok a célszemély. Karbafont kézzel megvonom a vállamat, és odalépek ismét én a kupához, hogy kihúzzak egy cetlit. Hangosan olvasom fel, hogy körbenézzek utána, a társaimat méricskélve. - A Teszleg süveg és a házakba osztás toxikus. – Nyelek egy nagyot, ehhez kevésbé értek, lévén egyetemistaként jöttem ide, nem tudhatom, hogy kicsiként ezt hogy élik meg. Viszont beugrik az, hogy Corvust hogy ünnepelték a válogató után a társai, akiket nem éppen mardekárosként azonosítottam be. Lehet, hogy ő maga gondolja úgy, hogy ez feleslegesen megosztja a diákokat. – Corvus?
//1-2 lett a dobásom//
||music:Going order|| words: 430 || just for you ▲▼
[You must be registered and logged in to see this image.]Figyelem a jelenetet, ami lejátszódik Roberto és Daniel között, nyilván semmi közünk sincs hozzá lényegében, még is érdekes jelenség. Az én családi életem akármennyire sötétséggel van átszőve, még mindig fényévekkel egyszerűbb volt, mint egyeseknek itt. Persze ezen erőteljesen változtat a mostani helyzet, de alapvetően Flintként van egy bátyám, egy apám, egy anyám, mindenki jó egészségben és itt vége is a történetnek. - Hm. - jön ki először csak ennyi belőlem a fiú válaszára, mintha még mérlegelném a hallottakat és azt, hogy bele kéne-e menni jobban. - Részvétem az édesanyádért. Tehát az édesapád túlélte, ő a közös vérrokonotok, vagy valaki más? A ti családfátokkal, nos, nem vagyok egészen tisztában, csak tudom, hogy Alex is hozzátok tartozik, meg az a kicsilány is, de hogy ki kinek a kije az nekem rejtély. - él a kérdés lényegében akármelyiküknek. Amikor kimondom azért Alex nevét amikor kimondom azért érezhetően van benne valami hidegség, valami rossz érzés. Nem mutatkozott be nekem valamilyen szépen, hiába van Alison új barátnőinek a listáján. Egy kicsit talán bosszankodom arra, hogy most nem találtam, de amikor meghallom Sienna hangját és meglátom a félmosolyát a feszültség igen gyorsan oldódik. Mondjuk az az igazság, hogy ezen a ponton inkább gondolom azt, hogy Roberto éppen annyira nem tudja, hogy mi az a depresszió, mint én, és csak random dolgokat írt a papírra, így meg nagyon is bonyolult lesz eltalálni, hogy melyik az övé. Mondhatni... teljes szívemből nem hiszek neki. Egy pillanat erejéig talán ez ki is ül a tekintetemre, de befogható a csalódottságra, hiszen mindannyiunkban van azért egy kis versenyszellem és most jó nagyot estünk vissza. Talán csak Dany talált el eddig mindenkit, bár az is igaz, hogy a futás tényleg mindannyiunkra igaz, talán nekem egy hajszállal kevésbé, mert a földi testedzés a legutáltabb időtöltésem a világom. Megteszem, mert meg kell tennem, mert szükség van a kviddicsben rá, de azért én képes vagyok kifogásokat találni. Amikor az üvegházas sztori jön fel, akkor az arcom őszintén felderül egy kicsit és összenézek Winifreddel, hiszen ez egy igencsak fontos alapköve volt a barátságunknak, nem csak vele, de Katherine-nel, Bennel, Sashával és Ginával is. Mondhatni, az lett az egyik főemlékem. Meghallgatom Sienna tippjét, ismét fapofa, ha illik rám, ha nem, miközben lepillantok a saját papíromra, de ahelyett, hogy a sorokat olvasnám el, a tekintetem elkalandozik a földre a lábam előtt. Valami faragott, fényezett féldrágaköves, lávaköves karkötő, amin egy-két Buddha-fej díszít. Mondjuk, én személy szerint del sem ismerem, hogy Buddha-fejről van szó, de amikor leguggolok és felszedem egyértelműen megérzem, hogy varázstárgyba tenyereltem, bár furcsállom, hogy eddig nem éreztük meg, se én, se Dany, de most gyorsan a zsebembe is süjjesztem. Kiegyenesedek és visszatérek a mondatomra, de már kezd kicsit furcsa lenni a dolog, mert... - Kiváló fotós vagyok, de még keresem a múzsámat, talán megtaláltam? - olvasom fel az enyémet. - Ténylegesen kamerát talán még csak Gilly kezében láttam, így első körben Lizzy-re vagy Danielre gondolnék. - utalok ezzel könyörtelenül a közös múltra, de egyébként inkább csak tárgyilagos vagyok. - Viszont a megfogalmazás inkább egy friss ismerettségre utal, inkább egy utalás, egy vallomás. Roberto? - fordulok felé, Sienna is az előző húzottját választotta és én is az előző húzottam felé fordulok, egészen egyszerűen kimondva azt, amit az első találkozásunkkor még csak feltételeztem és amivel szándékosan kihoztam őket a sodrukból. Ha igazam van, akkor az tényleg azt jelenti, hogy együtt vannak, vagy affelé haladnak, az emberek nem szoktak a múzsa szóval dobálozni, legalább is körülöttem biztosan nem, nem forgok túlságosan romantikus környezetben. Mondjuk az látszik az érvelésben, hogy a végén már nem azzal számolok, hogy ki lehetne jó fotós, mert kicsit a depresszió után úgy érzem, hogy ez is inkább túlzás és hasracsapás Roby-tól, ha egyáltalán tényleg az övé.
Azért lopva figyelem Roby reakcióját arra, amit Daniel mond, hogy aztán új kört húzzunk szépen és jöjjön a tippelés, bár ezúttal biztosabbnak érzem magamat, erre kiderül, hogy pont most tévedek. Kicsit azért tényleg meglepetten szökken fel a szömöldököm, de aztán észbe is kapok és csak hümmentek egyet, mert a végén még bántónak is tűnhet, hogy nem nézem ki Winnieből, hogy egyáltalán volt első randija. De hát ő tényleg eléggé magánakvaló típus és ezt nem csak én látom, mondta is. Ezek alapján nehéz még csak azt is elképzelni, hogy randizott, nem hogy akár többször is, bár lehet, hogy az első pocsék alkalom után annyiban is hagyta, netán mások beszélték rá, vagy szervezék le neki. - Ezt összecseréltük. - pillantok egy félmosollyal Corvusra és egy másodpercre Robyra is. Végülis tudom, hogy elég komoly hangulatingadozásai tudnak lenni, de hogy hajlamos lenne a depresszióra, na ezzel nem voltam tisztában. Eddig nekem is inkább úgy tűnt, hogy hasonlóan, mint én ha rosszul alakul valami, akkor agresszív lesz, aki meg depressziós inkább magába süllyed. De nincs mit tenni, jön a következő cetli. Végülis még szépíthetek és itt nem is feltétlenül az a fő, hogy ki győz, meg ki nem, hanem, hogy jobban megismerjük egymást. - Szeretek énekelni, a suli kórusában is benne voltam. - olvasom fel a cetlit, bár már azon agyalok, hogy mi lehet a többin. Így tényleg nehezebb. Valahogy egyből lányra asszociálok a mondat alapján, bár persze fiúk is szoktak kórustagok lenni. Corvusról mondjuk egyáltalán nem tudom ezt elképzelni, ahogyan Robyról sem. Danielről még csak-csak, hogy szerepelt volna az itteni kórusban, de akkor miért nincs még most is? Winnie viszont elment egy időre és talán akkor volt kórustag, amikor még ebbe a suliba járt, bár a szereplés meg aztán hozzá nagyon nem illik. Gondolkodom néhány pillanatot és bár az előbb nem jött be a logikai megközelítés, mégis ezúttal is ennél maradok. - Úgy látom folyton téged talállak meg, mert megint Winnie a tippem. - mosolyodom el, hiszen amúgy vicces, az első körben is az övét húztam, akkor jól is tippeltem, majd a második körben is, amikor viszont rosszul. Valahogy folyton Winnie cetlijei kerülnek a kezembe. Mennyi az esélye, hogy harmadszo is így lesz?
A mondatokat, amelyeket a csapattársaim leírtak, én sem ismerem, így a Sienna által felolvasott szavakat gondolatban Danielhez kötöm. Izgalmas számomra kimondatlanul is elméleteket gyártani és hát van némi esélye annak, hogy az általam végül szoknyapecérként megismert srác első randija voltaképp nem is sült el olyan jól annak idején... Hogy ez most szerény személye vagy a lány miatt, esetleg mindkettőjük okán történt, nem tudni, de talán egyszer majd elmeséli a történteket. Lehetséges, hogy még ma. Kissé bánom ugyan, hogy egyfajta játékvezetőként kell részt vennem ebben, hiszen így csupán én maradok ki a mostani ismerkedős körből, de szorgalmasan elraktározok magamban mindent, amit a társaimról ebben a pár percben alkalmam nyílt megtudni. A későbbiek folyamán még igenis hasznosak lehetnek, ebben teljes mértékben biztos vagyok. Őszintén szólva kissé meglep, hogy pont Corvus az, aki ilyen jellegű kérdést intéz Roby irányába, de végtére is félig-meddig hozza a formáját és én rájuk bíztam, mit is írnak le a lapokra, nem befolyásoltam őket semmiben sem, szóval ha Roby ezt firkantotta oda, akkor valószínűleg nem bánja, ha valaki esetleg mélyebben a múltjába ás ebből a szempontból. Nyilván sejtette, hogy ezt senki sem fogja figyelmen kívül hagyni és szimplán elsiklani felette. És amíg a többiek esélyesen tapintatból nem teszik fel a kérdést, noha nyilván - velem együtt - őket is furdalja a kíváncsiság, addig Corvus rá olyannyira jellemző módon nem sokat kertel. Tudni szeretne valamit és megkérdezi. Kész. Ennyi. Nincs A vagy B-verzió, esetleg valamiféle középút részéről. Roby leírta a szavakat, Daniel felolvasta őket, Corvus pedig magyarázatot vár. Helyettem is bátor, ezt el kell ismernem magamban. Roby története elég meglepő, én pedig már-már nyitnám a számat, miszerint kifejtsem ama véleményemet, hogy egy ilyen nőt nem lennék képes az anyámnak tekinteni, de végül sikerül befognom a lepénylesőmet. Elvégre, Roby járta be ezt az utat, nem én, ezt valóban neki kell éreznie. De - és ismét itt üt be az, hogy mennyire nem ismerem még őket - én Daniel unokatestvérét ennél sokkal bosszúállóbb természetnek gondoltam. Ki tudja, talán az állandó kőkemény felszín miatt, erre meg... Valaki elszakítja az igazi családjától, ő pedig - miután kiderül a múltjának eme sötét szelete - nem bünteti a nevelőanyját, hanem voltaképp marad az eredeti felállás, ami elég nehéz lehet/lehetett eleinte. Dany - önmagához hűen - ismét bőlére ereszti a mondanivalóját, de engem ez egy cseppet sem zavar. Még annak is nagyon örültem, hogy Corvus kijavította Roby gondolatmenetét. Tetszik, hogy megbeszélik egymással a másikról alkotott véleményüket, hogy kommunikálnak, méghozzá saját magukról. Ezt szerettem volna elérni ezzel az egésszel és sikerült is. Ahogy azt is külön díjazom, hogy senki se lát a másik szavai mögé szándékos provokációt vagy nemes egyszerűséggel szimpla tahóságot. - Ismét eltelt a három perc! - tapsolok egyet, amint minden csapattársam elhallgat, mire a cetlik újfent arannyá alakulnak a helyesen tippelők ujjai között. Sienna ezúttal sajnos nem nyert, hiszen az ő feladványának helyes megfejtése Winnie volt, ahogy Corvusé Roberto, de a többiek mind-mind helyesen tippeltek. - Harmadik kör jön! - jelentem ki fennhangon, mintha valamiféle szerencsejátékot konferálnék, majd koppintok újra, immár sokadjára a kupára, amelyből ismét kiröppennek a cetlik, rajtuk a maguk kis információmorzsáival...
1-2:
A Teszleg süveg és a házakba osztás toxikus.
3-4:
Szeretek énekelni, a suli kórusában is benne voltam.
5-6:
Egyedi boros cimkéket gyűjtök.
7-8:
Van egy jellegzetes tojás formájú anyajegy a fülem mögött.
9-0:
Kiváló fotós vagyok, de még keresem a múzsámat, talán megtaláltam?
Megfejtés:
Hajlamos vagyok a depresszióra: Roberto Egyszer másodikos koromban megtámadott egy üvegházi növény: Daniel Minden reggel eljárok futni, időjárástól függetlenül: Sienna Hiszek a Tündérsárkányokban: Corvus Életem első randija több volt mint pocsék: Winifred
Pontok: Sienna: 1 pont Corvus: 1 pont Daniel: 2 pont Roberto: 1 pont Winifred: 1 pont
Hallgatom a történeteket és amiket a cetlikhez fűznek a többiek, vagy a tippjeikhez, én is egészen magabiztosan állítom amit, tökéletesen elhamarkodottan. - Oh! Az enyém Corvustól származott. - mondom ki totálisan meglepetten amikor a papírkámon feltűnik a neve. És nem maga a tény, lep meg, hogy a mondat tőle származik, hanem az, hogy nem találtam el, és ahogy körül nézek látom, hogy Roby szintén nem találta el a sajátját. Magamban jót derülök a helyzeten. Engem kifejezetten szórakoztat, hogy lám lám, mégsem ismerem annyira Corvust, mint azt ahogyan gondolnák a csapattársak, hiába vagyunk “össze nőve” időnként. Persze gondolhattam volna őrá is, hiszen több beszélgetésünk is volt a témában.. Mindenesetre elteszem és várom a következő cetlit! És amikor meghallom a saját mondatomat, igyekszem baromira fa arccal létezni bár egy halvány pírt a nagy faarcoskodás közben sem tudok elfojtani. Corvus kimondatlan kérdésére csak nézek rá kicsit úgy, mint aki viszont nagyon is érti ennek az érzelem együttesnek az összetettségét, bár szóvá nem teszem. Ilyesmivel együtt élni nem egy sétagalopp. Senkinek sem kívánnám és szerintem ilyesmit felvállalni bátorság. Aztán körbe ér a kör ismét és felolvasom én is a magamét. - “Egyszer másodikos koromban megtámadott egy üvegházi növény.” - hümmentek egyet. - Vicces, hogy mindenkinek volt valami üvegházas sztorija.. - mondom félhangosan, és közben körül nézek a többieken. - Legyen Daniel. - adom meg végül a tippemet és kíváncsian várom a folytatást.
Én olasz vagyok, és alapvetően elég mély érzésű ember. Legtöbbször pedig igyekszem is kimutatni ezt. Vagy legalábbis nem elrejteni. Vélhetően ezért szokták azt mondani, hogy ne pókerezzek. Tényleg pocsék vagyok benne. S bár Robynak abban talán igaza lehet, hogy akárki lehet koraszülött, de azért az nem egy könnyű bagatell dolog. Főleg, ha egy ilyen történet társul hozzá mint az övé. Azért amikor végül mellém lép, és hátba vereget, elmosolyodom. Egyszerűen jól esik a gesztus. És igazából természetes, és magától értetődő dolog, hogy a családunk része. Noha azért Corvus belekérdez a történetbe. Én inkább Robyra pillantok, és meghagyom neki a válaszadás lehetőségét. Mondjon el ő annyit erről, amennyit akar. Azt pedig inkább tapintatosságból megtartom magamban, hogy a nőt én inkább csak gyermekrablónak tekintem. Mármint persze, egy részt hálásak lehetünk, mert megmentette Roby életét, de más részről rögtön értesítenie kellett volna a bácsikámat. Ehelyett csak elvett tőlünk 18 évet, amit nem lehet visszacsinálni. - Természetes, a családunk része vagy. - válaszolok végül csak ennyit Robby számára. Viszont legalább, amikor a cetli arany színű lesz, elmosolyodhatom kicsit. Bár itt könnyű dolgom volt. Azért azt hiszem a következőben már nem lesz ekkora szerencsém. - Tényleg sok időt töltök muglik közt, és elég jó volt az okfejtés. Gyerekkoromban gyakran mentünk moziba a barátaimmal. Néha akkor is, ha nem lett volna szabad, mert már amúgy is szobafogságban voltunk. A bácsikám nem volt éppen elragadtatva, amikor véletlen szembe sétált velünk a plázában. Persze ha úgy alakul most is szívesen megyek moziba, csak már nem a szobám ablakán mászok ki érte. - dicsérem meg azért Corvus velem kapcsolatos tippjét, és mesélek el egy rögtönzött kis szösszenet a gyerekkoromból. Ha már ismerkedésről van szó. Mért is ne társíthatnánk hozzá valami kis sztorit a mondatokhoz. Aztán persze jön a következő kör, és a következő mondat. - Minden reggel eljárok futni, időjárástól függetlenül. - olvasom fel a cetlit, és nézek végig mindenkin egyesével. Ez tényleg jóval nehezebb lesz, mint az előző. - Nos, mivel sportolók vagyunk, ez alapvetően megint bármelyikünkre vagy épp mindegyikünkre igaz lehetne. Na jó, bevallom én ennél lustább, és következetlenebb vagyok. Ha felkelek valamiért hajnalban az az, hogy dolgoznom kell a bácsikám cukrászdájában. Másért aligha kelek korán. Viszont a lányok általában következetesebbek, és kitartóbbak, ráadásul te elég céltudatos, erős személyiségnek is látszol. Szóval szerintem Sienna. - fordulok végül a lány felé. Tényleg elég eltökélt személyiség benyomását kelti, és hát saját maga vallotta be a kapitány választásos nyílt levelében, hogy elég indulatos is, de talán pont a futással kompenzálja ezt. Kiszellőzteti a fejét, vagy ilyesmi. Én vízilabdázni járok olyankor, ő pedig futhat. A második tippem igazából Corvus lenne, bár ő nem lány a fenti érveléssel ellentétben, viszont elég precíznek, és élére állított személyiségnek gondolom. Olyannak, akinek a szigorú napirendjébe beleférhet egy efféle rutin. Winit túl csapongó személyiségnek gondolom ehhez, és Robyt talán nem szép, de saját magamhoz hasonlítom, és ha én lusta vagyok felkelni korán, akkor talán ő is. Minden esetre már nem változtatok a tippen. Meglátjuk, hogy bejön-e?
//Dobás: párossal 5-6-os mondat. Tehát Wininek kizárásos alapon maradt a 3-4 megint //
Azért az érzelmi kitörésekben én sem hiszek, akárcsak Corvus, azért értékelem, hogy Dany miket mond. Természetesenm nem fogom lelőni a poént, úgyis mindjárt kiköpi a kupa az eredményeket. Nem olvasható le az arcomról több információ a kelleténél, de azért szavakba öntök némi hálát. – A válasz nélkül: köszönöm. – Biccentek, majd ölelkezünk később, mert ha véletlenül így is lenne, nem akarom, hogy bárki sajnáljon, de más is lehet amúgy koraszülött, nem hiszem, hogy nagy kaland lenne. Jön hát a következő kör, innentől végképp játéknak fogom fel, az esélytelenek nyugalmával, hiszen ha csak pár körös, akkor nehéz behozni, ha ilyeneket hibázok. Dehogy vagyok én mérges, kétesélyes volt, hogy eltalálom Corvus és Sienna közül, hogy melyikük a nagy édességes. Hallgathattam volna a megérzésemre, hogy az egzotikus kedves esetén ha már be tudtam állítani a pultba, akkor kipróbál mindent. Hát ott egye meg a fene, tippelésben sem vagyok jó, úgyhogy esélyesen ez sem az én játékom lesz. Mire vagyok akkor jó? Bármire, amihez a nyers erő kell, de abban nagyon, úgyhogy engem aztán senki nem fog leütni a seprűmről, és akár még a farkasokkal is szembeszállok! Itt már azért elmondok némi többlet tartalmat. – Elég horror sztori, de igaz. Én is köszönöm Dany, hogy befogadtatok! – Lépek most oda az unokatesómhoz, és megveregetem a vállát. Corvus viszont nem hagyja annyiban, kicsit vissza is kérdez. Bár vehetném tapintatlanságnak, de mivel ez egy csapatépítő, úgy döntök, hogy ennek most lehet itt helye és ideje. Felsóhajtok kicsit, és karbafonom a kezemet. – A szüleimet megtámadta egy sötét varázsló, amikor anyám engem várt a vége felé.. A medimágus, aki végül helyszínelt, valami módon észlelte, hogy a halott anyámban.. nos még mozgolódik valaki, és.. Mágiával levezette a szülést, viszont az apámnak nem szólt.. – Vonom meg a vállamat, én a nőt a saját anyámként ismertem, és szerettem, ez a mai percig sem változott, mondhatni tisztában vagyok a tette súlyával, megértem a miérteket. Természetesen belekérdezhetnek, ha akarnak. A következő kör tekintetében ugyanaz a sorrend, várom először Sienna szavait, aki engem tippel be. Elmosolyodom, és kacsintok egyet, de hogy ez minek szól, az rejtély, majd úgyis ki fog derülni. Azért nagyon bírom őt, hogy ilyen kis zavarban van. Amennyire kemény csaj a karriert, és az ambiciókat illetően, olyan szinten kis visszafogott, ami kettőnket illeti. Szerencsére akkor nem, amikor el tudunk vonulni a külvilágtól, ki fog ez alakulni! Kihúzom a következő cetlit, és a homlokomra csapok. – Végig Corvust fogok mondani? Hiszek a Tündérsárkányokban. Corvus! – Rázom a fejemet, nem tudom, hogy hol álmodtam, talán valaki mesélte, hogy a kapitány nagy legendás lények fétissel rendelkezik, ebbe pont beleillik az említett mondat. Lehet, hogy pont ő mesélte. Ráncolom a homlokomat, ennek most már jónak kell lennie!
||music:Going order|| words: 430 || just for you ▲▼
[You must be registered and logged in to see this image.]Winifred Flint kapitánya még mindig magamhoz képest megmosolyogtat, ami azért nálam általában csak egy kis jóleső rándulás a szám sarkában. Talán már soha nem szűnök meg Flint lenni, talán ott a lehetőség, hogy ne változzon a külvilág számára semmi, ez még kiderül a jövőben Végighallgatom a többiek mondatát és az elmélkedését, miközben egészen ellazítom az arcomat, végül is amúgy is ritkán mutatok érzelmességet, szóval ez legalább könnyen megy. Amikor a saját nevemet hallom a bűvös bizserénél azért kell egy kis önuralom, hogy csak Roby felé forduljak és kissé kihívóan felvonjam az egyik szemöldököm, de ez jelenthet akármit, azt is, hogy jól tippelt, azt is, hogy rosszul. Mondjuk a mennyire aranyvérű egy kicsit másként csattan úgy, hogy már nem igazán vagyok az, de tény, hogy a viselkedésem ettől függetlenül nem változott meg és hogy ízig vérig a varázsvilág része vagyok, csak nem aranyvérű, hanem egy Mortimer-nimfa. Daniel mondata erőteljesen törést okoz az ismerkedős játékban és a feszültséget még én is észreveszem, pedig nem igazán rendelkezek különösebb empatikus képességekkel. Egyelőre nem mondok semmit, végighallgatom Winifred tippjét is, hogy lezáruljon a kör és kiderüljön kinek lett igaza. Elégedetten mutatom fel az aranyat, aztán Roby felé fordítom a pillantásaimat. - Inkább a csokibékát pártolom, én eszem, a barátaim pedig megkapják a kártyákat, de nem volt rossz tipp. Viszont... Milyen háttértörténet tartozik a koraszületettséghez? - kérdezek rá, hiszen Daniel komoly kijelentése körülbelül úgy hangzott, mintha nem költői túlzás lenne, hanem tényleg csoda, hogy él. Persze normális esetben itt kéne bejönnie annak, hogy az érzékenyebbek nem kérdeznek rá, hanem hagyják, hogy az érintettek maguktól meséljenek, de az nem feltétlen én vagyok. Ha egyszer valami felkelti a figyelmemet, akkor érdekelnek a történések és a tények. A versenyszellem minimálisan beüt, amikor csak három helyes válasz van az ötből és a fogaskerekek tovább gördülnek, ahogy felolvasom én is a következő mondatot. - Hajlamos vagyok a depresszióra. - mondom ki, kissé furcsán elfintorodva, még mindig a papírt nézve, így nem feltétlenül egyértelmű, hogy miért vágok ilyen savanyú képet. Valójában nem csak azért, mert nincsen egyértelmű tippem, hanem azért is, mert nem igazán “hiszek” a depresszióban. A vasakaratban hiszek, a problémamegoldásokban és mivel soha az életben senki a családomban nem törődött ilyesmivel, csak megbélyegezte kitalált gyengeségnek, így én sem igazán tudom értelmezni. Éppen ezért az, ahogy Dany elkomorult, az, ahogy Lizzy elvonult a csapatkapitány választásról vagy az, hogy Winifredet megnyugtatja az eső, azt olyan klisésen el tudom képzelni a depresszióval párosítva. Roby és Sienna inkább dühkitöréssel él a fejemben, mintsem depresszióval, és tekintve, hogy csak általánosítani tudok, ezek nem ugyanazok - gondolom. - Azt hiszem egyszerűen a környezetedből és abból következtetek, hogy az eső megnyugtat és az esőt hozzá tudom párosítani a depresszióhoz, de téged mondanálak, Winifred. - fordulok végül felé, de egy kissé fura, értetlenkedő fejet vágok hozzá, afféle “de miért?” üzenettel. Aztán lehet el se kapom a megfelelő személyt, de a kérdés megmarad, miért választaná bárki azt, hogy depressziózzon ahelyett, hogy megoldja a gondjait? Az én fejemben ennyire egyszerű a képlet.
Igyekszem fapofával végignyomni a többiek cetlihúzását, hogy ne áruljon el semmi, amikor az enyém kerül elő, vagy épp amikor olyané, akiről jobban sejtem, hogy kié lehet. Azért Roby esetén én is tudok ezt-azt a hátteréről, de azt én sem, hogy koraszülött volt, ezért kíváncsian figyelek, hogy vajon Daniel eltalálja-e. Meg persze a többieké is érdekel, de leginkább az, hogy vajon jól tippeltem-e, mert még mindig nem vagyok biztos abban, hogy jó a sejtésem. Azért Winnie tippelése ér egy mosolyt, bár nem én írtam, de abban igaza van, hogy akár én is lehettem volna. Elég sokat güriztem eddig életem során, hogy úgy gondoljam nem valami előre megírt történetet játszunk végig, hanem igenis a döntéseink alakítják az életünket elsősorban. Végtére is én se lennék most itt, ha nem történik meg az a bizonyos incidens és az bizony csak az én döntésem volt, hogy engtem az agyam elborulásának. - Oh! - nyikkanok meg, amikor kiderül, hogy bizony bejött a tipp, pedig nem sokon múlt, hogy mondjuk egy Corvust mondjak Winnie helyett, de hát arra apelláltam, hogy egy olyan mindig tökéletesnek mutatkozó srác nem nagyon értékelheti, ha esik az eső, hiszen olyankor nehéz a tökéletes formát hozni. Mindenesetre egy örömteli mosollyal konstatálom a dolgot, de azért futólag vetek egy elnézést kérő pillantást Robyra, hogy nem jött rá, bizony az enyém a cetli, aztán nincs más hátra jön a következő kör. Nehéz, hogy első vagyok, hiszen aki utolsóként marad már minden felvetést ismer, így talán könnyebb átgondolnia és a kilogikáznia a válaszokat, vagy legalább kizárni egy-egy lehetőséget. - Életem első randija több volt, mint pocsék. - na erre azért már jobban ráncolom a homlokomat. Egy picit talán könnyebben zárok ki néhány embert. Egyrészt, ha jól sejtem egy olyan aranyvérű valaki, mint Corvus nem valószínű, hogy túl sokat randizott és az amúny magánakvaló Winnieről is nehéz elképzelnem. Daniel, ha jól tudom már jó ideje együtt van Lizzyevel, bár nem ismerem a pontos hátterét, hogy előtte kikkel randizott és akkor még nem is voltam itt. Viszont azt tudom, hogy Roby életében akadtak lányok és futó kalandok, tehát... - Valahogy úgy sejtem, hogy ezúttal ez bizony Roby lesz. - mondom ki végül, a sejtést, mert azért most kevésbé tippelek, mint előzőleg.
Azért örülök annak, hogy nem vizsgázik rosszul az én feladatom sem. Corvus ugyan csapatépítést tűzött ki célul és ő és Sienna mindezt gyakorlati feladattal valósította meg, amíg Winnie félig-meddig játékos formában, egészen idáig én voltam csupán az egyetlen, aki rájuk építette az egész feladatsort, noha - be kell vallanom - kismillió változata élt a fejemben, mire ez lett a vége. A gyakorlati része azért jó mindennek, mivel a pályán valóban egy csapatként kell együtt dolgoznunk, de közben az sem árt, ha ismerjük a másikat, én pedig valóban szeretném őket közelebbről is megismerni. Ez az öt mondat pedig közelebb hozhat minket egymáshoz... Elvégre, pont azért kértem meg a csapattársaimat, hogy nyugodtan fejtsék ki hangosan a gondolatmenetüket, hogy mindenki megtudja, mások milyennek látják őket. Hogy ki mit gondol róluk. Mit néz ki belőlük és ezt később akár kettesben, akár az egész csapattal megbeszélhessék. Roby gondolatmenete találó, habár a kézírás nem marad a cetliken, mire a kupa kiköpte azokat. Egységessé alakul minden cetlin, mintha egy kéz írta volna mindet, méghozzá csupa gyöngybetűkkel. Nem árulja el az írója kilétét, szóval ezúttal tényleg mindenre gondoltam. Volt időm bőven kigondolni ezt a játékot és komolyan felkészültem rá. Elvégre, a kviddics a szenvedélyem, az edzéseket véresen komolyan veszem, akkor pont most venném félvállról a feladatomat? Daniel reakciója igazán érzelemdúsra sikeredik, én pedig úgy gondolom, nála jobb kezekbe nem is kerülhetett volna Roby mondata. Fogalmam sincs, mennyi mindent beszéltek meg egymással mindarról, ami történt, ahogy Roberto végül a Maroni-családba került, de Dany jelenlegi érzelmei nagyon is őszinték, ezt pedig - bármennyire is utálom még csak leírni is - igazán megható végignézni és hallgatni, de közben minden erőmmel azon vagyok, hogy fapofát vágjak, mégis Roby reakcióit lesem. Ő vajon mit szól mindehhez? Nem arról van szó, hogy tahó lennék vagy éppenséggel nem értékelném a pillanatot, de itt és most igyekszem semleges maradni. Dany tudja, hogy a sportot és a magánéletet nem keverem, vagyis a pályán nincsenek és nem is lesznek olyan mozzanatok, amelyek arról árulkodhatnának, hogy együtt vagyunk. Nem állítom, hogy nem lesznek majd kivételes esetek, de nem hiszem, hogy bárki is értékelné, ha hirtelen szerelmes üzemmódba kapcsolnék... - Rendben, lejárt a három perc! - tapsolok egyet, mire Sienna, Daniel és Corvus cetlije aranyszínűre vált, majd a mondatok alatt feltűnik az írójuk neve és ez alapján mindhármójuk számára hamar kiderül, hogy helyesen tippeltek, Winnie és Roby papirosa viszont marad, amilyen volt, de azért az általuk találgatott sor alatt is megjelenik az író neve. Winnie Corvus mondatát, míg Roby Siennáét kapta. - Gratulálok a megfejtésekhez és most jöjjön a második kör - koppintok egyet lágyan újfent a kupa peremére, mire abból ismét pár papírdarab reppen ki, majd állapodik meg a többiek előtt.
1-2:
Hajlamos vagyok a depresszióra.
3-4:
Egyszer másodikos koromban megtámadott egy üvegházi növény.
5-6:
Minden reggel eljárok futni, időjárástól függetlenül.
7-8:
Hiszek a Tündérsárkányokban.
9-0:
Életem első randija több volt mint pocsék.
Megfejtés:
Kedvenc édességem a Bűvös Bizsere: Sienna Nem hiszek a Sorsban: Corvus Koraszülött voltam, kész csoda, hogy itt vagyok: Roberto Szeretem a mugli mozit és filmeket: Daniel Az eső megnyugtat: Winifred
Pontok: Sienna: 1 pont Corvus: 1 pont Daniel: 1 pont
Szerintem jó ha nem a jutalomért játszunk ezúttal, de nincs baj azzal sem, ha valaki másképp gondolja és megmozgatja a fantáziáját a lehetőség. Corvusnak még mielőtt lekezdődött volna Lizzy játéka úgy igazán, megejtek egy elismerő mosolyt és egy ‘Szép volt Flint kapitány!’ mondatot. Nagyon nagy hasznát fogjuk venni a makettnak. Egészen kiváltságos helyzetben érzem magunkat, hiszen az ilyesmi jó esetben is egy kisebb vagyon tud lenni. Lizzy feladata egészen meglep, de nagyon jó értelemben. Örülök, hogy bedobta ezt a játékot, ilyesmit is játszottunk régen a közösségben és nagyon szerettem. Nyilván kicsit másképp, de ahogy eddig megvalósítja az kellemes plusz fűszert ad az egészhez. Az már más kérdés, hogy néhányakhoz hasonlóan én is elmolyolok afölött miket is osszak meg magamról… Rendszerező életforma lévén rögtön szelektálni kezdek, hogy mi alapján vagy milyen témákban írjak bármit is, de végül utolsóként megszületnek a modnatok részemről is. Aztán kezdetét is veszi az első kör, a cetlit amit a serleg nekem ‘köp’ ki elkapom és ha még kicsit égne, lerázom a lángocskákat róla. Elolvasva rögtön végig pásztázom a többieket, de aztán Sienna meg is indítja a sort. Könnyeden nézek rá, és egy apró mosoly csak a tippjének a jutalma, de azt nem igazán lehet eldönteni hozzá, hogy helyeslően, vagy épp a megtévesztés miatt kerül-e az arcomra. Aztán mindenki után felolvasom azt a mondatot amit én kaptam. - Nem hiszek a sorsban. - hümmenve körül nézek újra a többieken. Így utolsónak kicsit úgy érzem talán ‘könnyű’ dolgom van. De persze aztán lehet tévedek. - Szerintem Sienna írta ezt. - felé is fordulok. - A pályán való játékod alapján gondolnám ezt. Nem igazán szoktál a véletlenre hagyni semmit. -
Nekem tényleg tetszettek az eddigi fordulok. Egyszerűen csak megpróbálom élvezni ezt az egészet. Bár tény, hogy Corvus körét nehéz lesz überelni. Magasra tette a mércét a csapatkapitány. De talán ez nem is baj. Végső soron ez nem verseny. Inkább arról szól, hogy megismerjük egymást, és megtanuljunk bízni egymásban. Így jutalmat sem feltétlen várok a részvételért. Bár azért valahogy túlságosan is fülig ér szám Lizzy megjegyzésére, ami arra utal, hogy nekem lennének ötleteim, hogy mit is kérjek tőle. De ezúttal eltekintek tőle, hogy mindenki előtt menjek bele ebbe a játékba a kedves párocskámmal. Van ami jobb, ha megmarad a ködös sejtések, és a négy fal birodalmában. Inkább csak a szabályokra próbálok koncentrálni, kiverve a fejemből az egyéb nem oda illő, vagy egyáltalán nem illendő gondolatokat. Meg kell, hogy állapítsam ez a feladat talán tényleg jó lesz arra, hogy mindenki kicsit jobban megismerje a többieket. Bár Lizzy most úgy tűnik afféle játékvezetőként funkcionál, de azért kíváncsi lennék, ha ő is dobna be mondatokat, akkor azok mik lennének? Végül inkább csak azt azt a cetlit kezdem tanulmányozni, ami nekem jut a véletlenszerű sorsolásban. Ha a kézírásokat ki is egyenesíti a kupa, azért vannak dolgok, amiket nem tud elrejteni. Például egy család múltját. Nem tudom, hogy véletlen, vagy a serleg valamiféle logika mentén osztotta ki, netán egyszerűen csak a sors űz tréfát velünk, de végül csendes, lassú, és nyugodt hangon olvasom fel a mondatot. - Koraszülött voltam, kész csoda, hogy itt vagyok. - itt egy hosszabbat hallgatok. Jelenleg, ahogy magam elé nézek nehéz volna talán még egy legilimentornak is megtippelnie, hogy mi minden járhat a fejemben. Pedig nagyon is sok dolog cikázik át rajtam hirtelen. Olasz vagyok. Számomra a család szent. Mégis néha fáj arra gondolni, hogy mennyi titkot őriz a családunk. Ez csak egy volt a sok közül. Visszagondolok a beszélgetésekre a bácsikámmal. Arra a napra ahogy bemutatta nekünk Robyt. Némelyik jó emlék, és némelyik érzékeny pont. Némelyik emlék meg egyszerűen mindkettő. - Bár ez a mondat szólhatna akármelyikünkről, vagy éppen mindegyikünkről is, de... ennek véletlenül ismerem a háttértörténetét. Vagy legalábbis egy részét a történetnek. - a hangom meglepően csendes, visszafogott, és komoly, az általánosan megszokott vidám, és harsány Danielhez képest. A tekintetem eddig nagyjából a semmit bámulta maga előtt, bár igazából meg se tudnám mondani, hogy mit néztem éppen eddig. Most viszont lassan megemelem a tekintetemet, és egyértelműen Roby felé fordulok, hogy rá nézzek. - Ha ez számít valamit, én örülök, hogy itt vagy, és a családom része vagy Roby. - mondom ki komolyan. Bár közben igyekszem ügyelni rá, hogy ne osszak meg több információt a dologgal kapcsolatban, mint amit esetleg az unokafivérem magától megosztana mindenkivel. Azért kicsit el is szégyellem magam, mert amit ő írt a papírra az egy igen komoly tény saját magáról. Amiket én felírtam azok pedig inkább olyasmik, amik akár a Roxfortos diákok felére is igazak lehetnének, még ha némelyikhez valami vicces történet is társul, amit akár kész is lennék megosztani.
//Dobás: páratlannal 5-6-os mondat. Tehát Wininek kizárásos alapon maradt a 3-4//
Én semmilyen ajándékot nem várok el a szőke őrzőtől csak mert végrehajtjuk a játékát. Csak mert Corvustól megtarthatjuk a felszerelést, azt inkább a munkánk gyümölcsének gondolom. Sokkal inkább helye és ideje lenne annak, hogy közösen csináltassunk valamit, egy karkötőt, nyakláncot, logót, bármi, ami a csapatépítésre jellemző (tetoválás?). Azon nem izgulok, hogy valaki felismerné a kézirásomat, őszintén szólva eszembe sem jut, hogy bármi a szerzőre vonatkozó segítség benne maradhatott, hiszen az komoly segítség lenne. Valahogy a mágia majd mindent összekever. Siennával itt azért összvillan a tekintetem, vele már elég jól ismerjük egymást, még ha talán ő úgy érzi, hogy nem így van, de a másik programokra való elküldözgetése, és az ebből származó beszámolók jelentenek egyfajta kapaszkodót, de ha úgy veszem, hogy ezt meg célzottan fura lenne felhasználni a titkunk értelmében.. Lehet, hogy nem is az ő cetlijét húzom. Első körben semleges képet vágok, amikor ő olvas, aztán végighallgatom a kapitány tippjét is, állom a tekintetét, ha esetleg rám nézne. Amikor kihúzom a saját cetlimet az álkupából, valami mégis beugrik. Sőt, két dolog is. Corvuson állapodik meg a tekintetem, és szélesen elmosolyodom. – Szeretem a Bűvös Bizserét. Tekintve, hogy kapitányunk már jelezte, hogy mennyire aranyvérű, és főleg a mágikus világ érdekli, belőle tudom kinézni, bocs lányok. És a lebegés, mint mellékhatás, egyértelműen hozzád köt Corvus Flint. – Aztán persze lehet, hogy csúnyán benéztem, hiszen Sienna is beállt már a parancsomra Zonkohoz, akkor esélyesen tele is ette magát, de hát mindegy, valamiért most Flint ugrik be. Hátralépek, hogy átadjam a lehetőséget akik még nem voltak, mondjuk Winifred, Dany példának okáért. Közben lázasan pörgetem a fogaskerekeket, hamarosan az én játékom jön, ott aztán megizzasztok mindenkit, főleg a lányokat! Már alig várom!
||music:Going order|| words: 430 || just for you ▲▼
[You must be registered and logged in to see this image.]Biccentek a köszönömökre, anyagilag nekem egyáltalán nem volt megterhelő ez az egész, hiszen használhattam a családi kapcsolatokat és a vagyont. Ki tudja, hogy meddig... - Semmiség. - mondok csak ennyit, de látszik a tartásomon, hogy nagyon is jól esik, hogy a többségnek tetszett legalább egy-egy eleme a kviddics makettünk felépítésének. Mondjuk az őszintén meglepett, hogy Roby elkezdett kalapálni magától és még csak nem is fuccsolt be az alkotása, ezt meg kell vallanom. Amikor a fiú visszaválaszolja az angolt, akkor ismét biccentek. - Igen. És jelenleg én vagyok az egyetlen, aki a szigetországot ténylegesen képviselteti, akármilyen furcsa. - pillantok itt Lizzy felé, mert a VMS-en is hasonló volt a helyzet. Úgy képviselték ők is az országot, hogy alig volt közöttük angol - vagy nem kettős állampolgár - nemzetiségű versenyző. Most esetünkben ismét hasonló a helyzet, ha nem "mégrosszabb". Csak éppen a VMS-sel ellentétben ahol minden alkalommal új versenyszámok bukkannak fel, mi mindannyian kviddicset játszottunk egész életünkben és határozottan gazdagodhatunk azzal, ha bemutatjuk a trükkjeinket. Felfigyelek arra, hogy Roby sokkal nyitottabb és érdeklődőbb mindannyiunk irányába ahhoz képest, hogy legutóbb úgy nézett ki, mint aki inkább felénk suhogtatna kalapácsot és nem térdvédőt készítene, és ez a felismerés határozottan jóleső, még ha mosolyt nem is csal arra a fakó ábrázatomra. Sokáig időzök el az egészen és látszik, hogy milyen görcsösen próbálkozom, hogy ráleljek a megfelelőkre, így szinte magamon érzem Roby és talán mások pillantásait is. Végül csak pörögnek a sorok és ahogy meg van öt, kezdhetjük is. Végighallgatom Elizabeth szabályait a játékra és akármennyire ideges volt, lényegében ez tűnik a leginkább ismerkedős játéknak, így tekintve, hogy ez volt a cél, nálam már is ötöst kap. Az egy dolog, hogy nagyrészünknek nem megy olyan könnyen az ismerkedés és hogy többet mutasson meg magából, mint ami a felszínből látszik... Viszont ez ismét az én nyomorom, akárcsak a beugrónál, hogy nehezen kezeltem a rögtönzést. Nem valami bonyolult fapofát vágnom, amikor Sienna felolvassa az első mondatot és a terveim szerint ugyanezzel a fapofával fogom végighallgatni mindenkinek a sorát. Gyanítom, hogy a bűbájolt serleg az írásunkat is kisimította és nem is kerülhet vissza a kezünkbe a saját szövegünk, különben eléggé elszabadulna a káosz. - Szeretem a mugli mozit és filmeket.- olvasom fel, aztán végigfuttatom a tekintetem az egybegyűlteken. Lényegében szó szerint bárkiből kinézném ezt a mondatot, hiszen rajtam kívül senki se "karót nyelt aranyvérű". Félvérek, mugli születésűek, aktívan kijárnak nyaralni, ismerkedni. Ha nem én húzom ezt a szöveget, akkor valljuk be legalább a másik személy engem kizárhatott volna könnyedén, hiszen a filmes műveltségem a többiekhez képest vélhetően nulla. - Amennyire tudom, lényegében akármelyikőtök tölthette a szabadidejét a televízióval vagy a filmszínházban. - kezdek bele a gondolkodásba, hangosan, ahogy Lizzy kérte. Az én számból még a tévé és a mozi is egészen máshogy cseng, de azért nem adom fel. - Talán Danielről tudnám leginkább elképzelni, hogy barátokkal esetleg barátnőkkel szívesen tekint meg ilyesmit, mert tudom, hogy muglikhoz közeli életet élt és él. - mondom, de megállom, hogy egyenesen a fiú szemébe mondjam és az arcáról próbáljak olvasni vagy akármelyikük arcáról, hátha megtörnek, elmosolyodnak, zavarba jönnek, amikor az ő szövegük kerül elő. Inkább csak a levegőbe mondom, vagy a serlegnek.
Hümmentve bólintok Lizzy válaszára. Persze nem a jutalomért vagyunk amúgy sem itt, hiszen eddig csak a csk játékában volt konkrét jutalom, ezzel a makettel, amit később is tudunk használni. Őszintén szólva nem is tudom, hogy mit kérnék, ha esetleg nyernék, bár sejtelmem sincs, hogy erre mennyi esélyem van. Nem ismerem a többieket annyira, még talán Robyt sem eléggé, hiába leveleztünk annyit. Valószínűleg az esetek nagy részében csak tippelni fogok, netán a többiek stílusa alapján logikázni ki valamit, de simán lehet, hogy akadnak beugratós mondatok a cetliken és valami önmagával teljesen ellentéteset ír majd a többség. Amikor felém röppen a cetli elkapom és próbálok a kézírásra is hagyatkozni, hiszen Robyét például jól ismerem már. Bár igaz, hogy a többiek meg az enyémet. Én e miatt írtam nyomtatott betűkkel, hogy ne legyen már akár az írás alapján egyértelmű, szóval nem lenne meglepő, ha Roby ugyanezt a taktikát követte volna. - Az eső megnyugtat. - olvasom fel félhangosan először, de ha netán meghallják a többiek akkor immár hangosan is. Bár az agyamban forognak a fogaskerekek, de ez bárkihez illhet. Corvus elég sötét személyiség sok téren, szóval lehet, hogy bírja a borongós időt, de pont e miatt lehet beugratós is a dolog és mondjuk a pozitívabb Dany is írhatta, mert az eső jó a természetnek... Gyakorlatilag azt hiszem ezt bárki írhatta. - Sejtelmem sincs, azt hiszem ez egy szimpla tipp lesz. Legyen Winnie. - pillantok végül a Hollóhátas lányra. Őt se ismerem még túl jól, de azt már tudom, hogy hasonlóan nehezen nyit mások felé, mint én. A borongós idő passzolhat hozzá, főleg ha szereti a könyveket, akkor ez ideális időjárás ahhoz, hogy az ember bekuckózzon és olvasson.
- Igen - biccentek egy aprót Sienna kérdése hallatán. - Ajándékot nem találtam ki, de ha gondoljátok, a győztes kérhet tőlem valamit. Olyasmit, ami reális keretek között megoldható - vetem fel végül, hiszen én csakis arra koncentráltam, hogy összehozzam ezt a kis feladatot, még csak eszembe se jutott valamiféle célt kitűzni számukra. Siennának azonban valamilyen szinten igaza van, hiszen mindannyian sportolók vagyunk, valamiért tesszük, amit teszünk. A jutalom nem mindig tárgyi, hiszen akad, aki mindezt azért csinálja, mert örömét leli benne, de persze nem árt, ha valamiféle cél lebeg a szemünk előtt. Mindenesetre, ezernyi apróság akad, amit kérhetnek tőlem, én pedig majd igyekszem teljesíteni is a győztes kérését. Abban igaza van Corvusnak, hogy kezdek napirendre térni a választás napján bezsebelt totális kudarcom felett. Nem állítom, hogy szeretek visszagondolni rá, de már korántsem kesergek annyit, mint az első pár napban vagy hétben tettem azt. Egyszerűen csak nem érdekel. Úgy érzem ugyanis, hogy - ha kapitányként nem is - sportolóként igenis sokat tettem le az asztalra még az Amerikában töltött éveim alatt és a VMS-re is engem vittek annak ellenére, hogy nyilván akadt volna nálam pár évvel idősebb és tapasztaltabb egyén is. Egész egyszerűen csak a személyiségem nem alkalmas arra, hogy ennyi különböző embert egy csapatként tartsak össze. A VMS-en ugyan sikerült, de azóta sokat változtam és nem mindenben pont előnyömre. Corvus képes logikusan megtervezni mindent, érzelmektől mentesen. Nekem pedig pont ezt kellene elsajátítanom tőle... - Remek - biccentek elégedetten, amikor utolsóként - némi molyolás után - Winnie is bedobja a maga kis cetlijeit a serleg-utánzatba, majd pillantok a csapattársaimra. Most, hogy kezdetét vette az én feladatom, már nem is érzem annyira lámpalázasnak magam. Lesz, ami lesz és kész. - Most pedig a kupa véletlenszerűen oszt ki mondatokat mindenki között - jegyzem meg, majd koppantok egyet pálcámmal lágyan a serleg szájára, amelyből hirtelen kilő a halványkék láng és mindenki előtt egy papiros állapodik meg a levegőben lebegve, éppen csak el kell venniük onnan. Mondjuk, ha valaki valami oknál fogva menekülőre fogná a dolgot - teszem azt, mert fél a levegőben lebegő lapoktól - az összehajtogatott papír követné őt. - Próbáljátok meg kitalálni, kit rejthet a szöveg és nyugodtan osszátok meg velünk, hogy kit és miért zártok ki, vagy tartotok esélyesnek. Minden cetli esetén 3 perc áll rendelkezésetekre és a végén kérek egy nevet, akár biztosak vagytok a dolgotokban, akár nem. És nem gond, ha korábban mástól már elhangzott ugyanaz a név. Remélem, mindenki megértette a szabályaimat és nem lett túlbonyolítva a magyarázatom. Mindenesetre, a felmerülő kérdésekre ezer örömmel válaszolok.
(Eszti nem tudott írni, szóval ettől még eltekintek, de remélem, a következő körökben be fog tudni csatlakozni Ott már nem tudom a mesélővel beleszőni a részét. Mindenki dobjon egy tízoldalú kockával a kockadobások fórumában. Itt felmerült bennem, hogy nyugodtan tehetitek ezt modi/admini karakterrel is, hiszen - ha magatokat dobjátok ki - csak akkor tudjátok szerkeszteni a dobást És nem szeretném, ha ezek alapján le lenne lőve a poén, szóval - ha lehet - arra kérnék mindenkit, hogy olyan karakterrel dobjon, akinek joga van szerkeszteni utólag a dobást. A mondatokat spoilerbe teszem és megszámozom, azok alapján tudni fogjátok, ki melyiket kapta a kupától)
Azért örülök, hogy a kobold nem tesz marandandó kárt az unokatesómban. Bár már az is meglepő, hogy rátaposott, még ha nem is nyerte el Roby viselkedése a tetszését. Azt tudjuk, hogy többnyire nem a kedvesség és türelem mintapéldányai, de azért lehetett volna elnézőbb is. Minden esetre az elragadtatottságom így is megmarad, hiszen mindig is lelkesedtem az ilyesmiért. Szóval nekem Corvus tényleg igazi meglepetés, élmény ajándékot adott ezzel a próbával. Csak azt sajnálom, hogy nem nekem jutott mindez eszembe. Bár ha eszembe is jut, valószínűleg kapcsolatok, és megfelelő háttér nélkül én aligha lettem volna képes ezt ide szervezni. Főleg ilyen rövid időn belül. Én a magam részéről tényleg kiváltságosnak érzem magam. Nem sokan mondhatják el, hogy bele láttak a kviddics eszközök keletkezésének hátterébe is. Pláne hogy még a kovácsolást is kipróbálhatták. A miniatűr énre nem tudok nem lelkesen elvigyorodni. Alaposan szemügyre veszem a tenyerem felett egy-két centivel lebegő miniatűr 5-ös számú figurát. Amikor persze a kobold eltűnik, Corvus előkerül, akkor én is a pályára helyezen a mini ént, és fordulok oda a kapitány felé. - Ez tényleg nagyon király volt. Nem tudom, hogy csináltad, de nagyon köszönöm. - abban is biztos vagyok, hogy a taktikai megbeszéléseken nagyon is hasznos lesz a mini pálya. Az edzéseken pedig a védőfelszerelések. Amik tényleg nem lettek olyan rosszak így elsőre. Az viszont biztos hogy Corvus jó magasra rakta a mércét, nem lesz könnyű megütni. Azért Lizzy felé fordulok érdeklődve, amikor ő ragadja meg a kezdeményezést a következő feladat levezényelésére. A serleg másolatát azért én megcsodálom egy kicsit. Nyilván valamiféle szakmai ártalom részemről, hogy betegesen vonzódom mindenféle mágikus tárgyhoz. Bennem azért nem idéz túl kellemetlen élményeket. Inkább érdeklődéssel várom, hogy mi lesz ebből. Az öt mondat felírásánál azért el kell gondolkodnom, és hát be kell vallanom, nem olyan könnyű olyasmit írni, ami ne utalna egyértelműen rám. Nyitott könyv vagyok többnyire mindenki előtt. Talán túlságosan is. Amikről meg nem nagyon beszélek, mint a húgom halála, nos azokról okkal nem beszélek. Azért végül csak felírok 5 random mondatot, majd Roby után én is bedobom őket a serlegbe, utasítás szerint. Tényleg kíváncsi leszek, hogy ezt a játékot a kedvesem hogyan fogja levezényelni, és mi lesz a menete. Minden esetre legalább olyan érdekesnek, és szórakoztatónak ígérkezik, mint Wini Beugró játéka volt.
Leteszem a szerszámokat, s pacsira nyújtom a kezemet, én aztán vagyok annyira egoista, hogy a paraszt kobold fikázása ellenére is önelégülten mosolygok, bár kurvára fáj a lábam, mégis bólogatok Danynek, jól vagyok, ide nekem az oroszlánokat is! Különben is, nyilván én vagyok az alfa a csapatban, hiába nyert Flint olyan trükkös módon, a politika más, mint a nyers erő. Kihúzom magamat, nem fogok municiót adni a gonosz tárgymágus kezébe azzal, hogy fájdalmat sugárzok. Inkább biccentek a kapitánynak, és a hüvelykujjamat mutatom, hogy okés volt a játék, nekem összességében tetszett, noha síkhülye vagyok a logikához, ami nem a szexhez kapcsolódik. Talán ezért is jobb, ha terelő vagyok, és nem hajtó, mert bár ösztönös figurákat ügyesen vetek be, de mégiscsak az a jobb, ha akkorát ütök a másikba gurkóval, hogy törik a csont. Na igen, nem vagyok olyan elegáns, mint Hill, én inkább a nyers erőt képviselem. Mindenesetre most már visszaveszem, begombolom az ingemet, mielőtt még Siennában tudatosulna, hogy az alsót is le akarja tépni rólam. Mindenesetre Corvus szavaihoz nem fűzök semmit, nekem mondhatni semleges volt, hogy alul vagy túl gondolja, mindenre nyitott vagyok, szeretek játszani, aztán más kérdés, hogy győzni is. Éppen nyitnám a számat, hogy lassan kezdhetjük az enyémet, de úgy fest, az agilis őrző sztorija még előttem érkezik. Maradok hát a helyemen, Dany mellett, akinek a nőjére tapad most mindünk tekintete. A másolat kupát megcsodálom, én azért vagyok annyire versengő, hogy már az ilyennek is tudok örülni. Mindenesetre zsebrevágom a Corvustól ajándékba kapott figurát egy köszi elrebegése mellett, aztán karbafont kézzel várom a szöszi instrukcióit. – Mi az, ami nem nyilvánvaló? – Állapodik meg a tekintetem most a másik terelőn, szerintem ő sem hülye, hiszen amikor a könyvtárban találkoztunk hármasban Siennával, szerintem már ő is észrevett valamit. Túl kiismerhető lennék? Végül aztán megvonom a vállamat, és elkezdem gyártani a cetliket, hogy megírjam a saját rejtvényemet, azaz az öt kétértelmű állítást, aztán bedobom őket a tűzbe. Na erre kiváncsi leszek. Amikor ez megtörtént, hátralépek, és várom hogy a moderátorunk beindítsa a játékot. – És angol. Megjegyzem, szeretem, ha valami nem egyértelmű, ugyanakkor megmozgat. Szép volt ez is. – Öntöm mégiscsak szavakba a mondandómat, amikor végeztem a cetlizéssel, de ezt még amolyan hozzáfűzésként toldom meg Corvus szavaira. Nem szokásom dicsérni senkit, de olyan visszafogott.. A beugrónál viszont nagyon támogató volt, viszont a tekintetét fürkészve valahol kezdem már sejteni, hogy hozzám hasonlóan neki is van valami mumus az ágy alatt. Vagy itt mindenki ilyen lelki roncs, és a sportban leljük az egyetlen örömünket?
||music:Going order|| words: 430 || just for you ▲▼
[You must be registered and logged in to see this image.]Valahol azért bennem van, hogy lehet nem kellett volna a koboldnak bunkóznia Roby-val, ha egyszer megfizettem a fáradtságait, de a háztársam tűri a lábtiprást mint egy hős és Asket amúgy is azonnal lelép ahogy a "munkájának vége". A koboldok és a mágusok között évszázados ellentétek húzódnak és az is csoda, hogy a Brooks vállalatnak sikerült szereznie egy-két nyitottabb egyént, akik hajlandóak nekik dolgozni. Azért az már egy szint, hogy Asket a nyitottabb kobold. Persze a Gringotts-ban is jó adag kobold dolgozik, de ők is távolságtartóak és nagyon is vas marokkal ragaszkodnak a bank mélyének titkaihoz. Érdeklődve figyelem a reakciókat, Lizzy lelkesedése nem tudom pontosan magának a stratégiailag nagyon is hasznos építménynek szól, amit összeraktak, vagy annak, hogy talán most először látjuk magunkat az igazi Allstar Roxfortos díszmezünkbe, hiszen az edző-meccsünk elmaradt. Ugyan én bepöcköltem a kicsi-ént a pályára keringeni, de egyébként bármikor kivehetőek és betehetőek, ha valaki magánál akarja tartani, akkor nyugodtan lehet. Nincsen tényleges saját tudatuk, inkább tényleg csak megbájolt figurák, amik kviddics mozdulatokat hajtanak végre, másra nem igazán jók, viszont "menők", mert a tenyér felett is tudnak lebegni vagy körözni. - Igen, mindenképpen valami olyanban gondolkoztam, amit nem csak, hogy közösen alkottok meg, de a későbbiekben még folyamatosan használni is tudjuk. Ahányan vagyunk, annyi sport-háttérrel rendelkezünk, olasz, francia, amerikai. Mindent le lehet vezényelni a maketten és kipróbálni a valóságban is. - válaszolom Siennának, egy félmosollyal viszonozva az övét, aztán természetesen bólintok Lizzy-nek, hogy menjen nyugodtan, tudom, hogy már előttem is a nyelve hegyén volt, hogy jelentkezzen, csak kíméletlenül beelőztem. Azért amikor megjelenik egy Tűz Serlege másolat a szemem sarkából azonnal körbenézek, hogy akad-e valaki, akinek ez a párhuzam még túl korai. Hiszen a választáson is ezt használtuk, mármint az igazit, és eléggé heves ellentétek alakultak ki, bár akit a legjobban megbánthatott a szavazás, az éppen Lizzy, aki nyilván nem használná, ha még mindig rosszul érezné magát az emlékétől. Vagy éppen rajtam kívül senki mást nem érdekel a varázstárgy annyira, hogy felfigyeljen az ilyen kapcsolatokra, ki tudja. Titkok. Már éppen kezdtem volna megnyugodni, hogy a Beugrón is túl vagyunk és a saját játékszámomon is, de már megint egy olyan téma, ami kissé kínos, hiszen titkok tömkelegét őrzöm, lényegében a nap töredékében mutatom azt akárkinek is, aki tényleg vagyok. A farkasom csak azért morog, mert így könnyebb fentartani a távolságtartó, hideg Mardekáros imázst, de a légynek se ártana, egyáltalán nem követem már a szüleim aranyvér mániáját, azon kevesek közé tartozom, akiknek tényleg semmi baja Hagriddal és azzal, hogy tanárnak nevezték ki és így tovább. Valószínűleg egy egész könyvet meg tudnék írni a listával és még is mereven áll a kezemben a toll - aminek a működését ismerem, köszönöm szépen a segítő pillantásokat! Halkan felhümmentek, aztán megint úgy néz ki, mintha elkezdenék írni, de mielőtt hozzáérne a papírhoz a penna újra felemelem... Hmmm... Végül szinte látszik a fejemen, amikor elhatározom magam és leírom az első öt mondatot, ami eszembe jut, mint a szél, és be is dobom a Serlegbe. Elköteleződtem. Itt vagyok. Megválasztottak kapitányuknak. Én voltam az, aki azt mondta, hogy mindenkinek mindenben részt kell vennie, szóval legyen. Nem teszek fel kérdést, de kíváncsian várom a választ Siennáéra és magamhoz híven azonnal elkezdem méregetni a többieket, főleg az újonnan érkezett párost, hiszen náluk kevesebb mindenre tudok majd hagyatkozni, valószínűleg a szerencse és a logika kéz a kézben jár majd, de már is forognak a fogaskerekek és szinte szemmel vetkőztetek mindenkit... na nem úgy, csak a személyiségük rétegeit.
Bólintok Winnie szavaira, hiszen végülis jogos. Erős egyéniségek nehezen dolgoznak együtt, de ha még ez a feladat, akkor nem tetszik, ha valaki elkezd ugráltatni, főleg ha már eleve az adott dolgot teszem. Azért odakapom a fejem Roby káromkodására is, de megpróbálok a saját részemre koncentrálni, attól függetlenül, hogy megjelenik a kobold és besegít a fiúknak. - Jól csinálod, dicsérni kell. - súgom oda Winnienek, mert tudjuk jól, hogy a koboldok nem a legkedvesebbek a világon és ha még fel is húzzuk őket, annak ki tudja hogy mi lenne a vége. Egy jó adag ajnározás viszont mindig bejön. Figyelem hát az eseményeket, kiveszem a saját kis figurámat is a zsákból a végén. Kicsit megforgatom és megnézegetem, magamban meg mintha azt mormolnám, hogy nem is ilyen nagy az orrom, de aztán beteszem a mini-Sienna babát a pályára repkedni. Elég menőn néz ki az egész, én is elnézegetem jópár pillanatig, amíg meg nem jelenik Corvus. - Menő lett, de tényleg. Az edző is tuti, hogy értékelni fogja, ha meg kiderül, hogy mi raktuk össze jócskán meg fog lepődni. - mosolyodom el, mert gondolom McGreeny még mindig bizonytalan, hogy mennyire tudunk majd együtt működni, erről a kis eseményről pedig nem tud. Reméljhetőleg majd már a jobb és összeszokottabb csapattal találkozik következőre. Mindenesetre elismerően biccentek Corvusnak, hogy aztán Lizzyre pillantsak, mert láthatóan ő szeretne következni. Átveszem a lapokat és kicsit elgondolkodva nézegetem őket. Olyasmi, ami nem egyértelmű rólam, de azért van esély rá, hogy valaki netán kitalálja... remek kérdés! - A végén az győz, aki a legtöbbet eltalálta? - kérdezem kíváncsian, vagy csak ücsörgünk és tippelgetünk vajon, vagy mi lesz a játék pontos menete? Persze nem kell feltétlenül győzni mindig, de valami végcél nem árt, főleg ha az ember sportolókkal dolgozik ugye.
//Köszönöm szépen a Corvusos kört, nagyon tetszett az építgetős vonal. Nekem tuti nem jutott volna eszembe ilyesmi! //
Látom Robyn, hogy történt vele valami, legalábbis a "Putta Madonna" kifakadás és a bicegő járás egyértelműen erre utal és nem sokkal később már fel is bukkan minden baj okozója: a kobold. Hogy mit tett a sráccal, arról fogalmam sincs, de abban az egyben teljes mértékben bizonyos vagyok, hogy ő tette. Az a mogorva ábrázat mindent elárul és hát nyilván sértette, ahogy Roby bánt a drágalátos szerszámaival. Jó, hát egy rúgást tőlem is kiérdemelne, ha a seprűmet csapkodná a földhöz, szóval ezt inkább itt és most elengedem. Ráadásul, Robynak sem esett komolyabb baja, maximum a büszkesége sérült meg és hát nyilván a lába is sajog valamennyire. - Óh! - szalad ki az ajkaimon Winnie kérdése hallatán egy csalódott kis szavacska, hiszen én komolyan arra számítottam, hogy eltehetjük őket ajándékba, bár a szimulációs modell is szuperül hangzik. Sőt... Talán még jobb is, mint az én eredeti lelkesedésem tárgya. Azért annyira egoista nem vagyok, hogy az ágyam mellett álldogáló éjjeliszekrényen nézegessem saját magam miniatűr változatát. Egy stratégiai "játék" pedig igenis sokkal hasznosabb. Kissé elkapkodott volt részemről azt feltételezni, hogy Corvus ezeket ajándékba szánta volna. - Ez szuper, köszönjük! - lelkendezem, amint újfent megjelenik Corvus, de a tekintetemet továbbra sem veszem le a makettről. Eskü, néha olyan vagyok, mint egy kislány, komolyan... A mágikus világban nőttem ugyan fel, de még mindig lenyűgöznek az újdonságok, amelyek néha nap, mint nap a szemem elé kerülnek. Ez a modell pedig eléggé magára vonja a figyelmemet, hiszen mégiscsak segíti a csapatunk munkáját, szóval ezúttal tárgyi gyümölcse is lett a csapatmunkának. - És most akkor... jöhetek én? - kapok végül észbe és szakítom el nagy nehezen a pillantásom a repkedő figurákról, majd nézek körbe a többieken. Mivel senki se akadályoz, megköszörülöm a torkom, végül belekezdek a mondandómba: - Kíváncsi vagyok, vajon mennyire ismerjük egymást - szólalok meg, miközben az ujjaim között halk pukkanással megjelenik néhány kis lapocska és egy-egy mugli golyóstoll is, amit készségesen kiosztok a csapattársaim között - a lapokból szám szerint mindenkinek ötöt - ha pedig valakinek fogalma sincs arról, miként működik az íróeszköz, megmutatom számára. Danieléknél volt már alkalmam használni néhány alkalommal. - Írjatok fel egy-egy sort, ami elárul valamit rólatok, összesen öt apró kis információt, amelyen keresztül kissé jobban megismerhetjük egymást. A ti döntésetek, hogy mennyire teszitek nehézzé a társaitok dolgát, de azért örülnék annak, ha nem lenne teljesen nyilvánvaló, kiről is van szó tulajdonképpen. Utána pedig... - újabb halk pukkanás keretében máris megjelenik a Tűz Serlegének egy olcsóbb, kisebb, koppintott verziója, amely nem olyan díszes, de az üvegezett kialakítás itt is jelen van és kék lánggal ég, nagyjából olyannal, mint amit annak idején a versenyzők kiválasztásakor láthattak a diákok. Néhány egyetemista dobta össze, a láng pedig illúzió, dekoráció csupán. - ...dobjátok bele ebbe - lépek a "kupa" mellém, amely egy kis asztalkán helyezkedik el. - Ne aggódjatok, nem éget és a lapokban sem tesz kárt - teszem azért még hozzá, végül hallgatok el és várom, amíg mindenki végez a kiadott feladattal, de a szívem máris szaporábban ver. Vajon mit fognak szólni ehhez a feladathoz?
(Mint azt a messengeren is írtam, a határidőig mindenki írjon az Allstarban résztvevő karakteréről 5 információt. Mint pl.: Madárpókom van otthon. Rettegek a sárkányoktól, stb... Ezt PM-ben vagy messengeren küldjétek el nekem, de másnak ne áruljátok el A nehézségi szintet rátok bízom, én örülnék annak, ha tippelgetni kellene és nem rögtön készen esne le a megoldás, de mindenki maga dönt arról, mit oszt meg a karakterről Kis extra: az egyes dolgokról alkotott vélemény is számít )
Azért a kobold kovács nem harapott, ahogy Dany feltételezi, az eléggé kultúrálatlan lenne tőle, nem valami kutya. Csak beletaposott Roby lábába, amikor úgy ítélte, hogy a hozzáképest délceg, olasz srác kicsit bunkón reagál az okító jellegű ciccegésekre, amikkel rosszalta, ha rosszul nyúltak az alapanyagokhoz. Dany is nyugodtan kalapálhat, de jobbat már nem készít Roby-nál az említett lábszár és karvédőket tekintve, amik tökéletesek lehetnek az edzésekre, hogy jól szétnyúzzák őket, csak kicsit pofozgathatja őket, ha akarja. A kobold begyűjti a darabokat és végigszalad rajta valami elégedettség, amikor hallja Dany elragadtatottságát és végre valaki Winifred személyében kimondja, hogy milyen kiváltságos helyzetben vannak. Persze nem feltétlenül szereti mindenki a sport hátterében húzódó dolgokat, akad, aki csak a sport szerelmese és nem a kiegészítőké, de látszik a kovácsmesteren, hogy hízik a mája. A pálya halvány fénnyel kezd el vibrálni, amikor a lányok befejezik a legózást és minden a helyére kerül és végül a kovács is útjára engedi a pici labdákat egy gyűrűs doboz méretű kis ládát nyújtva át afféle olajágként Roby-nak. - Nem kell őket beolvasztani, na, nem is olyan szörnyűek elsőre. - morog csak ennyit, afféle dicséret akar ez lenni, de többet úgy se kap. Lizzy jó mélyen belenyúl és megtalálja önmagát és ahogy Roby követi az utasítást ő is szembesül egy mini figurával, ami a tökéletes mása és a hátán egy kettes díszeleg, míg Winifredén egy hármas, Dany-én pedig egy ötös. Mindegyik éppen annyira élethű, hogy azért hidegrázást ne kapjanak tőle, szépen ki vannak dolgozva. Ha Sienna is belenyúl a többiek példáját követve, akkor a négyes számú mezben feszítő önmagával gazdagodik. - Három koppintás a tetején és mind a három labda visszatér a dobozba. - adja még az instrukciót a kis ládikóhoz, aztán csak futtában néz végig a diákokon Winifred kérdésére makacsul hallgatva és már el is tűnik újra a szemük elől, de ezúttal vele együtt majdnem minden füstté válik. Csak az az asztal marad meg, amin a makett van és persze a tárgyak, figurák, amikkel gazdagodtak, de minden más Brooks vállalattól kölcsönzött berendezés oda. [You must be registered and logged in to see this image.]A következő pillanatban Corvus lép ki a fák közül, vélhetően már egy hoppanálás bőven elég volt neki mára, és egy félmosollyal helyezi a mini önmagát a hatos számú mezben a társai által felépített pályára és az azonnal elkezd mágikusan repkedni a három kobold-varázzsal felruházott labdát kergetve-cselezve. - Remélem nem gondoltam túl. Vagy alul. - mond csak ennyit első körben, de ahogy a saját figuráját beállította a pályára az már meg is válaszolja Winifred kérdését, amit Asketnek szánt. Igen, egy szimulációs modellel gazdagodtak, amin gyakorolhatják majd mindenkinek a korábbi csapatából megismert manőverét.
// Köszi a részvételt és ezúttal Lizzy-hez kerül a staféta! Direkt nem beszéltem sokat, hogy legyen mivel bevágnom előre a sorrendbe. Ha jól értelmeztem akkor úgy a jó, ha most azonnal Lizzy jön (aki már adhatja is a következő határidőt), aztán Sienna, Corvus, Roby, Dany és Winifred az új sorrend. //
// 
És nem szeretném, ha ezek alapján le lenne lőve a poén, szóval - ha lehet - arra kérnék mindenkit, hogy olyan karakterrel dobjon, akinek joga van szerkeszteni utólag a dobást. 
//