2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A Roxfort All-star csapatának közös játékaira létrehozott helyszín, hogy soha ne akadjunk abba a problémába, hogy ahol játszanánk az éppen foglalt, ez csak a miénk és a helyszín játékonként változó.
Csapatkapitány: ?
Csapattagok: Hajtók: - Daniel Paisley, Sienna Parkin, Corvus Flint Terelők: - Roberto Maroni, Winifred Hill Őrző: - Elizabeth Ollivander Fogó: - Tori Seaver
Corvus orra koppintása elég hatásos, hiszen - Siennához hasonlóan - nekem is sikerül elpirulnom, de sokkal inkább szégyenemben, semmint a pozitív megerősítés szellemében. Valóban, amíg mindenki más dícsérő szavakkal illette a lányt, én tényleg végig azon kattogtam, hogy vajon képes leszek-e levezényelni egy ehhez hasonló feladatot úgy, hogy az mindenkinek megfelelő lehessen. Mentségemre szólva azonban a múltkori csapatkapitány választás eredménye kissé visszavett belőlem, ezért se merek kezdeményezni. Hiszen, a csapatban vélhetően senki sem bízik bennem annyira, hogy egy ilyen nagy feladatot helyezzen rám. - Bo... bocsánat - motyogom eleinte a mondatot, mintegy a földet fixírozva, majd erőt veszek magamon és immár griffendéles társam szemeibe nézve ismétlem meg a szavaimat, ezúttal sokkal határozottabban: - Elnézést, nem állt szándékomban megbántani téged - veszek erőt magamon. Semmi bajom Siennával, sőt, ha vége ennek a csapatépítésnek, talán még félre is vonom őt egy kis időre. Nem jó a harag egy csapatban. Lassan ható méreg, ami az igazat illeti. - A feladat jó volt, egyszerűen csak lámpalázas vagyok - ismerem el sután, de nem állok neki az egekig magasztalni, hiszen hozzá hasonlóan osztom ama nézetet, miszerint az nagyon erőltetettnek hatna. Pedig tényleg élveztem, hiszen akadt benne némi sikerélményem is, ami jelen helyzetben nagyon is jót tett számomra. Végül Winnie lép előre és szólal meg, én pedig igyekszem minden figyelmemet felé irányítani, de még eléggé az iménti letolás hatása alatt állva. Legszívesebben a föld alá süllyednék szégyenemben, de hát az élet nem fenékig tejfel, Corvus észrevétele pedig teljesen jogos volt, még abban az esetben is, ha itt és most némileg sikerült a lelkemre vennem. Nos, legalább akad már egy olyan tulajdonság, amiről tudom, hogy nagyon nem lesz a hasznomra a csapaton belül. - Te-tessék? - kerekedik el egy pillanatra a tekintetem, amikor kiderül, hogy Sienna és Daniel egy turbékoló galambpárt fognak alakítani, de azért igyekszem lehűteni magam. Spontán szituáció, semmi több, én pedig a bolhából csinálok néha elefántot. Amint kihúztuk tehát a cetliket, a tekintetemmel körbenézek, majd a földről felkapok egy még épségben lévő, üres sörösüveget, végül besorolok Corvus és Roby mellé, majd viszonylag enyhén imbolyogva indulok el a srácokkal a helyszín irányába. - Hé, haver, sajnálom, hogy pótvizsgáznod kell augusztusban, de ma ünnepeljünk! - kurjantom, jobbommal a magasba emelve a "kellékemet", bal kezemmel pedig sután hátba veregetve a mellettem haladót, mintha vigasztalni próbálnám. Winnie nem adta meg részletesebben a konkrét szituációt, szóval reményeim szerint belefér egy picinyke kis dráma is az örömünkbe. Ünnepeljük az év végét, miközben igyekszünk lelket önteni az egyik társunkba is... Talán nem is kell annyira, ez már csak azon múlik, aki az illető szerepébe bújik. Végül csak levetem magam az egyik rozoga kempingszékre, karakterem szerint figyelmen kívül hagyva egyelőre a Sienna-Daniel párost. - Piton köztudottan az egyik legszigorúbb tanár az iskolában - puffogok egy sort, miközben sörösüvegem talpa koppanva landol az asztallapon és Winnie füttyentése is felharsan, nekem pedig egyből eszembe jut a kis cetli. Egy gyors pillantást vetek rá, mielőtt megszólalnék.- És mi lenne ha hátba vágnám egy szenes lapáttal? Nem garantálom, hogy attól jobb lesz, de engem mindenképp felvidítana - mosolyodom el, mintha már legalábbis maga a cselekmény kigondolása nevetésre késztetne. És hát tényleg meg is jelenik a kép a fejemben, amint elképzelem magamban a jelenetet. Soha életemben nem játszottam még beugrósat, szóval meg van az esélye, hogy ez így nagyon erőltetett részemről, de talán én is belejövök a végére.
Azért reméltem, hogy sikerülni fog nekik. Végülis nem volt ez annyira nehéz és legalább látták, hogy képesek kicsit ténylegesen együtt dolgozni, vagy legalábbis gondolom, hiszen kamerával nem figyeltem meg, hogy mit csináltak eddig Az viszont biztos, hogy leesem hamarosan és ha akarnék se tudnék nem nevetni, amikor Roby kicsit megcsiklandozza az oldalamat. Azt hiszem tényleg lassan csak a vak nem látná, hogy valami van közöttünk. Feltápászkodom hát és segítek Robynak is. Nem mondom, hogy kitörő lelkesedést várok, de van akitől elég gyér a visszajelzés, vagy nem is érkezik. Azért megpróbálom nem nagyon zokon venni, hiszen tudják jól, én aztán teljesen kitárulkoztam, hogy nem kezelem a legjobban a társas kapcsolatokat. - Kösz! - veszem át végül Corvustól a kalapácsot és a zsebembe csúsztatom, főleg hogy ő azért kifejtősebben ejt néhány szót és még Elizabethet is számon kéri, amikor annyit se mond, hogy fapapucs. Egy kicsit még el is pirulok, mert egyáltalán nem szoktam meg, hogy valaki kiállna értem, főleg ilyen módon. Meg is ejtek még a CsK felé egy zavart mosolyt, bár kissé idegesen tördelem az ujjaimat a hátam mögött, hiszen a kierőszakolt gratuláció lássuk be, nem az igazi. Valószínűleg a szőke lány simán nem kedvel, mintha csak előre látta volna, hogy a következő feladatban miféle szituációt kapok a párjával. Mindenesetre Winnie felé fordulok, amikor ő vállalja a kövektező szerepét. Láthatóan zavarban van, ezért türelmesen várok és nem szólok bele, amikor beszél, nehogy elakadjon e miatt szegény. - Huh... - kerekedik el kicsit a szemem. Nem igazán van színészi vénám, úgyhogy biztosan nem lesz egyszerű a dolog, főleg mert randi ügyben is totál tapasztalatlan vagyok, bár ezt igazán csak Roby tudja. Végül bólintok és közelebb lépek, hogy húzzak egy cetlit és majdnem automatikusan ki is nyitom, hogy megnézzem a tartalmát. - Öhm... önmagunkat játszuk, vagy mást? - kérdezem meg, mert vagy nem koncentráltam eléggé és már ott kiégett az agyam, hogy színészkedni kell, vagy ez nem hangzott el. Az biztos, hogy ha tudnám mi van a papíron rendesen elképednék, hiszen nem kifejezetten randira illő a szöveg, ha csak nem egy kutyával randizik az ember. Aztán végül Danyre pillantok, hogy leüljünk szépen és kezdődjön a randi. - Szia! - itt már el is akadok, mert őszintén szólva gőzöm sincs, hogy mit kellene mondanom. A randink Robyval rendhagyó volt, hiszen már a levelek kapcsán megismertük egymást, csak a név és az arc nem volt adott információ. - Nem gondoltam volna, hogy a barátaink tényleg megszervezik ezt a vakrandit. Bevallom engem kicsit úgy kellett rábeszélniük a dologra. - kezdek végül bele, mintha csak egy mások által leszervezett vakrandira érkeztünk volna. Aztán vélhetően elhangzik a taps, néhány mondat után, amire már kikapom a cetlit a zsebemből, hogy megnézzem. Nem sokon múlik, hogy érkezzen az a nevetés, de végül összeszorítom a számat és próbálom visszatartani. - És mondd csak mitől ilyen fényes a... szőröd? - nem, nem megy, hogy pókerarccal mondjam ki, kell néhány perc szünet, hogy rendezzem az arcizmaimat. - Akarom mondani a hajad... valamilyen speciális sampont használsz? - próbálom a mondatot valami módon a helyzethez igazítani, de azért fél füllel fülelek a másik hármas ünneplésére is.
Természetesen örülök, hogy sikerrel járunk! Sienna is és a seprűink is elő kerülnek. Ahogy a többiek én is oda lépek elvenni a sajátomat. És miután Sienna talpon pacsira emlem a kezemet számára.- Szuper volt! - Megvárom, ameddig körbe ér a kérdés és kíváncsian és kicsit meglepetten veszem tudomásul, hogy Lizzy teljesen kihúzódik a képből szinte. És a többiek is egyenlőre passzolják a helyzetet. Ennek örömére úgy döntök ideje elő lépnem és fizikálisan is lépek egyet előre - Majd én átveszem a stafétát. - bár a szívem egy szemvillanás alatt a torkomba ugrik és bár uralkodok a vonásaimon érzem, hogy elpirulok, noha annyira nem jellemző rám a lámpaláz. Talán most inkább csak azon izgulok, hogy mennyire fogják értékelni a feladványomat. - Én.. beugróval készültem számotokra. - kezdek bele végül és elő is szedek egy szütyőt, amibe mindenkinek bele fér a keze. - Ez egy mugli játék és az improvizálás, egymásra reagálás és egy kis színészkedés a lényege. - megemelem a szütyőt - Mindenki húzzon négy cetlit! De ne nézzétek meg, csak tegyétek zsebre! - ezzel pedig körbe is megyek hogy mindenki húzhasson. - A kiinduló szituáció amiben el kell helyezkednetek, ketten randizni fogtok. Hárman pedig az iskolai év végét ünneplitek jó harsányan! De a helyzet kimenetele rajtatok múlik. - engedek meg egy kis mosolyt, aztán egy fokkal bocsántkérőbben nézek a Dany-re és Siennara. - Nos a véletlen kockák úgy hozták, hogy ti lesztek a randizós szituációban. És Roby, Lizzy és Corvus az ünneplős helyzetben. Ugyanabban a fogadóban vagytok, egymás mögötti boxokban, tehát majd át tudtok szólni is vagy bármit. - hagyok nekik egy kis időt, hogy megemésszék és közben kicsit odébb a társaságtól két rozoga asztalkát emelek ki a pálya homokjából/földjéből az egyik körül két a másik körül három régi kempingszékkel, a felvázolt helyzethez illesztve az elhelyezkedésüket - tehát egymáshoz közel. - Egy taps lesz a páros jelzése, amikor elő kell húznotok egy cetlit, és a rajta lévő szöveget, bele építeni a lehető leg természetesebben az adott pillanatba. Egy füttyentés pedig a triónak a jelzése ugyanerre. - A csuklómra akasztom a szütyőt aztán kettőt tapsolok. -Nos akkor, mindenki helyezkedjen a kapott szerepébe és induljon a játék!
//Nyah köszönöm a türelmet, hogy vártatok, remélem élvezhető lesz így fórum formátumban is ez a játék :DD Mindenki dobjon még a legelső hozzászólás előtt a kockadobások fórumába egy 6 oldalú kockával! Mindenki addig dobjon, ameddig mindenkinek különböző szám nem jön ki! Szigorúan azt nézzétek csak meg amelyik számot megdobtátok. Ezt a mondatot kell majd az adott hozzászólásotokba beépíteni.
[You must be registered and logged in to see this image.]A többség egyetért és Dany se veszi különösebben magára, hogy leszavazzuk, ami egy jó jel a jövőre nézve. Mindig lesz valamilyen kérdés, amiben máshogy vélekedünk, de fontos, hogy akkor se húzzuk be a kéziféket és gáncsoljuk el szándékosan a másikat, az az ellenfeleink dolga, nekünk egy csapatként kell dolgoznunk. Roberto sértett reakciója a választáson erőteljesen aggodalomra adott okot például, de most sokkal érettebben kezeli a helyzeteket, még ha az elején el is felejtette körbeadni a leveleket, látom rajta, hogy nyitottabb nem csak az én irányomba, mindenki felé. Hogy ehhez csak idő kellett, vagy mondjuk Sienna, az más kérdés. Reményeim szerint a növekvő bizalmukhoz majd az is hozzá fog járulni, hogy én bizonyítok csapatkapitányként, de ma nem feltétlenül ez a lényeg. Sikerül megrepeszteni a kockát és már meg is indul a folyamat a nagyon is, én pedig érdeklődve pillantok fel, habár bízom a csapatomban annyira, hogy ne ugorjak segíteni eldobva a kockát és a kalapácsot, hiszen ők már felkészülten várnak. Végignézem, ahogy lehuppannak, a kalapács vélhetően elveszíti a mágikus hatását, hiszen megtette, amire meg lett teremtve, de azért miután felkecmeregnek először Siennához lépek, kezet nyújtva. - Szép volt, ötletes nyomok és ügyes bűbájok is, ez pedig a tiéd. - a rövid kézfogás afféle elismerés, de a kalapácsot is átadom neki utána. Nem vagyok a legérzékenyebb fickó, de azért észreveszem, hogy míg mindenki legalább egy-két szóval megerősíti Siennát, hogy izgalmas volt a feladvány, addig Lizzy csak arra koncentrál, hogy minél jobban elhatárolódjon annak a lehetőségétől, hogy ő legyen a következő. - Nem akarnál még valami mást mondani, Elizabeth? Tudod, valamit, aminek köze van a csapatépítéshez és a játékhoz, amit most végigjátszottunk? - vonom fel a szemöldökömet, pedig igen kínos, hogy lényegében azért tizenhét évesen már mindannyiunknak meg van a saját eszünk, még is ilyen alapvető dologra rá kell mutatni. Én is magamhoz veszem a seprűmet persze, jólesően simul a kezembe, aztán el is kezdem lebegtetni, hogy könnyedén ráüljek, amíg figyelem a többieket és azt, hogy ki a kezdeményezőbb. Lizzy-n látszik, hogy nagyon nem áll készen, ami nem túl jó jel, így amennyiben Winifred nem jelentkezne - de számításaim szerint fog -, készen állok arra, hogy én ragadjam magamhoz a szót. Afféle jóker kártyaként - vagy Dumbledore kártyaként, ha Winifred és Benjamin csokibéka kártyajátékából indulunk ki - figyelek mindig, hogy akkor legyen rajtam a sor, amikor már elfogy azoknak a száma, akik örömmel vállalnák be a következő kört.
Nos, talán én vagyok a csapat óvatos tagja. Persze gondolom, hogy Sienna nem ártana magának, és a seprűknek. Tehát van valami logikai megoldása az egész kocka dilemmának, amikor középre csődülünk. Meg persze szeretem kipróbálni gyakorlatban azokat a dolgokat, amiket tanulok. Talán ezért is a rúnás próbálkozás, ami nem jár különösebb sikerrel. Amit talán nem is bánok annyira. Végül is csapatként csak megoldottuk a dolgot. - Igazad lehet, de azért szeretek biztosra menni, ha valaki testi épségéről van szó. - biccentek egyet Roby felé még, éppen mielőtt a többiek feltörnék a kockát. Kis megkönnyebbüléssel látom hogy tényleg nem esik se Sienna, se a seprűknek semmi baja. Azért a kockák utáni keresgélés tényleg tetszett. Bár fogalmam sincs róla, hogy Sienna esetleg mit tudhat, vagy hallhatott rólam kósza pletykákból, hogy ilyen irányba vitte a feladat egy részét. Talán merő véletlen az egész. Minden esetre azért villantok egy mosolyt a francia lány felé. - Jó kis feladat volt. - ismerem el neki. Talán ezzel az önbizalmát növelve is kicsit. Bár fogalmam sincs, hogy önbizalom terén hogyan áll a francia leányzó. Éppen elég nehéz nekem Lizzyt megfejteni, aki mellé újfent igyekszek végül besorolni. Nem csapok le rögtön a következő "játékvezetői" szerepkörre. Persze ha nagyon nagy csendbe fulladna a társaság, akkor azért jelentkeznék, de egyenlőre inkább csak kivárok. Kíváncsi vagyok, hogy a többiek még mi mindent tartogatnak számunkra.
- Ha valóban ez nyitja a másik kockát, akkor Sienna esélyesen úgy oldotta meg, hogy semmiféle veszéllyel se járjon a feltörése számára - vetem ellen higgadt hangon Daniel szavai hallatán. Mivel a miniatűr verzió egy az egyben a levegőben lebegő pontos mása és még a mozgását is követi a nagyobbik, így igencsak esélyes, hogy valóban fel kell törni a kisebbet. - Bár, ha gondolod, akkor keríthetsz valahonnét egy seprűt és megvizsgálhatod, hátha van amazon valamiféle nyitószerkezet és kereshetünk mellé egy kulcsot is - vonom meg végül a vállam, hiszen nem hajt minket a tatár és egyébként sem hiszem, hogy Sienna az életét kockáztatná holmi csapatépítés céljából. Egyértelmű, hogy az idő lejárta után egyszerűen csak felbukkan a semmiből, a seprűinkkel együtt. Mégis... talán nem ártana megmutatnunk, hogy képesek vagyunk az együttműködésre és az egyetértésre, mert elég ciki lesz ezen a kis feladaton is elhasalni. Mi lesz akkor az éles helyzetekben? - Köszönöm - biccentek egyet Corvus irányába, hiszen én is úgy vélem, hogy a griffendéles társam minden eszközt a rendelkezésünkre bocsátott, amivel megtalálhatjuk őt. Daniel azonban máris rúnát von a kockák közé, amelyet ugyan nem akadályozok meg, de nyilván felesleges kör csupán. Ráadásul, ahogy eddig megismertem Siennát, ő sem a felsőbb tanulmányok híve. Nem tököl a pálcával, ha nem muszáj. Úgy hallottam ugyan, hogy tanárnak készül, szóval esélyesen jártas minden egyes mágiaágban, de mivel rengeteg van belőlük, így nem hiszem, hogy a rúnamágiát egyetemi szinten ismerné. Persze, simán tévedhetek is, hiszen nem sokat beszélgettem még vele, de nyilván ő is tudja, hogy ha az egyéni képességekre építi a csapatfeladatot, akkor azzal máris kiemel egy embert a sok közül és pont, hogy nem ez a cél jelenleg. A kocka végül megreped, majd a nagyobbikból Sienna és a seprűink is kipottyannak, szóval egy megkönnyebbült kis sóhaj azért akaratlanul is kiszalad belőlem. Sejtettem, hogy nem lesz veszélyes még a lány számára sem az, ha esetleg a kockában marad, de azért na... Valahol mégis kellemes ama tudat, miszerint képesek vagyunk együttműködni egymással és veszekedés nélkül megoldani minden problémát. Vagy legalábbis ezt bizonyára. - Újfent passzolom - csóválom meg a fejem, miközben átveszem a seprűmet. Semmi, de semmi ötletem sincs egyelőre még a próbára vonatkozóan. Nagy vonalakban élnek bennem elképzelések, de korántsem biztos, hogy a jó úton mozgok. Valahogy tartok ettől, noha - ha már kapitánynak jelöltem magam - nem kellene megijesztenie ennek az egésznek. Szeretném a személyiségüket előtérbe helyezni, hiszen a csapatmunka egyik lényeges eleme, hogy sokkal jobban megismerjük a másikat, nem igaz? - De ha nincs más jelentkező, akkor vállalom - harapok azért a számba és kissé kifut az arcomból a vér, de kezd bennem körvonalazódni valami...
Lassan összeáll a kép, s biztos vagyok benne én is, hogy Sienna tudja, inkább sportolók vagyunk, nem vérbeli varázslók, boszorkányok. Az még esetleg szóba jöhet, hogy a fogó nagyon tud kutatni, de a többiek inkább a reflexekre vannak kiélezve, nem arra, hogy mennyire precizen tudnak varázsolni. Sőt, a levegőben tilos is még pálcát is húzni. Összenézek Elizabeth-el, odamosolygok, jelezve, hogy minket aztán nem az eszünkért szeretnek, de az ütőerő és az egyszerű gondolatmenet igenis komoly fegyvertény a mi esetünkben. – Nem törünk össze semmit Dany, biztos vagyok benne, hogy Sienna mindent jól levédett. – Bólogatok aztán Corvus és Wini szavaira, jöhet a párnázás, és én már csak azt várom, hogy a cséká elkezdje a kis doboz szétverését. Megropogtatom a nyakamat, kicsit derékkörzök, hiszen Sienna abból a magasságból azért a nyúlánk testalkata ellenére is erőteljes ütést ad majd, de a többiek azért szépen tompítják az esését, ami meg is történik. Seggre ülök ugyan, de Sienna formás teste a karjaimban landol, ő pedig fel tud segíteni. Elfogadom a kezét, felhúz, én pedig közben átgondolom, hogy ha nem lett volna ekkora a lendület, és csak simán el tudom kapni, akkor magas labda lenne egy mindenki előtt adott csókra, de valahogy mindig megmarad ez a titkos szerelmi affér, ami lényegében még izgalmasabbá teszi. Az más kérdés, hogy a többiek sem hülyék, vakok, főleg mivel én aztán nem veszem komolyan annyira, hogy visszafogjam magamat. Így részemről egy amolyan deréktáji csiklandozás belefér Sienna felé. – Jó kis játék volt, ügyes vagy te is! – Átveszem a seprűmet, hogy aztán várakozóan pillantsak körbe, hogy most ki szeretné vállalni. Nekem már megvan, amit elképzeltem, de ott még tartanak az előkészületek, úgyhogy több idő kell.
||music:Going order|| words: 430 || just for you ▲▼
A csapat tényleg ügyesen dolgozik össze, és Corvus jól okoskodik, bizony Sienna a levelében leírta, hogy megkapják a szükséges segítséget és nem feltétlenül arra megy ki a dolog, hogy milyen felsőbb éves varázslatokat ismernek. Dany ötlete tehát nem válik be, főleg mert nincs semmiféle zárszerkezet egyik kockán sem, ami rúnával nyitható lenne. A legjobb esetben is mindkét kocka darabokra esne, de ez nem következik be, hiszen ott a kis kalapács, amit Corvus ki is próbál. Amikor beleüt a kis kockába, bizony láthatják, hogy végigszalad rajta egy pici repedés, ami azonnal megjelenik a nagyobb változatán is, arányosan persze nagyobb méretben, tehát jól sejtik a kalapács mágiája kapcsolódik a kockához és szép egyre erősödő ütésekkel, ahogyan Corvus széttöri a kicsit, a nagy is egyre több helyen repedezik, amíg aztán darabjaira nem hullik egyszerre mindkettő. Robynak talán mázlija van, de Sienna épp felette van, a párnázó bűbájnak hála pedig a seprűk is puhára esnek, a lányt pedig Roby eltudja kapni, az esésén pedig Lizzy is tud lassítani, hogy ne legyen olyan komoly a becsapódás. Roby épp csak leül a hátsójára, így Sienna nem koppan rajta annyira, főleg hogy puhára érkeznek.
- Reméltem, hogy minden megússza. - mosolyodom el szélesen, miközben feltápászkodom és láthatóan tényleg minden seprű ép és egészséges, bár azért sejthetik, hogy nem kockáztattam volna a sajátom épségét, ha nem lettem volna biztos benne, hogy nem lesz semmi gond. Mégis csak családi ereklyéről van szó. A kezemet nyújtom Robynak is, hiszen mégis csak ráestem, hogy segítsek neki is felállni és magamhoz veszem a seprűmet, ha kell persze mindenkiét kiosztom, bár erősen kétlem, hogy ezt megvárják majd, ha annyira fontos nekik a repeszközük, mint nekem. - Ügyesek voltatok. Azt hiszem egy kicsit most is kiderült, hogy azért megy az összedolgozás, és akkor át is adom a lehetőséget a következőnek. - lépek kicsit hátrébb, hiszen én a magam részéről készen is vagyok. Remélem tetszett nekik és nem volt túl egyszerű, vagy ilyesmi. A két kocka részei közben egyszerűen eltűnnek a levegőben. Sejthetik, hogy azért tényleg nem fulladtam volna meg a nagy kockában, ha esetleg túl lassúak. Egy idő után automatikusan köddé vált volna mindkét kocka, ha a feladvány helyett elmennek inkább inni a Három Seprűben és itt hagynak. Na jó, ennek persze nem volt reális esélye.
Mindenki összegyűlik és sorra vesszük a lehetőségeket. Amikor a kis kocka elkezd lebegni hümmentek egyet - Vagy talán a versnek csak annyi szerepe volt, hogy aktiválta, felfedte az összeköttetést… - biccentek Lizzynek, hogy egyet értek a feltételezésével - A lényeg, hogy sikerült.- De úgy ténylegesen, minden kiderül mihelyst a kalapáccsal megpróbálkoznak. Corvusnak is bólintok. - Nincs jobb ötletem nekem sem. És alapvető szabály, ha egy varázslat hatása egy térre érvényes, a tér megsemmisítésével a varázslat hatása is megszűnik. Általában… - vállat vonok. Egyáltalán nem fogok az útjába állni ezúttal senkinek. Ráadásul kíváncsi is vagyok rendesen. Eddig nagyon tetszik Sienna kihívása. Remélhetőleg tényleg épségben kapjuk vissza. - Tetszett volna! - húzom ki magamat a párnázó bűbájt emlegetve egy kis vigyorral, nem mintha egyébként olyan hatalmas szám lenne, de.. bevált.. és ha már így szóba került, miért ne? Roby-t is bele véve hozom létre. Kicsit úgy formálva ezúttal, mint mikor a búcsúkban a rodeós bika körül egy nagy lapos légpárna lenne, csak ezúttal Roby van a középpontban nem a rodeós bika. Így az ő mozgását nem korlátozza, legfeljebb ha hanyatt esik, nem üti/k meg magukat. Nekem mondjuk feltűnik, hogy Roberto mindenütt ott van ahol Sienna, mint például a könyvtárban is és amúgy is ővele valahogy feltűnően gálánsan viselkedik mindig. Úgy döntök majd ha eljön a Három Seprű ideje, valamiképp szóba hozom. Valahol kíváncsi vagyok, de nem a pletyka miatt. Azok sosem tudtak lekötni különösebben, főleg, hogy nagyrészük valótlanságokból, vagy fél információkból táplálkozik. De talán nekik is megkönnyebbülés lehetne, ha legalább a csapat előtt nem kellene titkolózniuk.
//Légnimfa II. - Saját elemükhöz kapcsolódó varázslataik/mágikus adottságuk jóval hatékonyabb. - Légpárna idézése “formázva” Bűbájtan: 15 pont
[You must be registered and logged in to see this image.]Nem adok több táptalajt Lizzy-nek, hogy arról fantáziálhasson milyen a romantikus énem, meg sem erősítem a létezését. Barátok vagyunk, de ilyen tekintetben igen csak zárkózott vagyok, a kapcsolatunk pontos menete Alisonnal csak ránk tartozik, ahogy a kis titkunk is, hogy egyikőnk sem erősíti az aranyvérűek táborát valójában. Az elmúlt egy évben számtalanszor szembesültünk azzal, hogy mennyi minden összeköt minket és ezek között egyáltalán nem az elrendezett házasság iránti kötelezettség a legerősebb - sőt. Ugyan annyira közhirré nem lett téve, de ha Daniel esetleg képben van a Halál ereklyéivel, akkor tudhatja - akár kapcsolatokon keresztül, Ginától, Toritól -, hogy a Feltámadás kövét viseltem magamon az elmúlt hét évben. Igaz, azt talán nem feltétlenül tudja, hogy ezzel én nem voltam tisztában, szóval olyan rémesen tapasztalt nem vagyok a Relikviamesterségben. Ettől függetlenül valamit beindított bennem a dolog, minden mindennel összefügghet, ahogy a párszaszájúság se tudom, hogy a Sötét Nagyúr gyűrűjéből szivárgott át belém, vagy a nimfa felmenőim között fordulhatott elő a Mortimereknél. A kockát átveszem, amikor átnyújtja, de nem különösebben ragaszkodom hozzá, lehet, hogy voltak, akik azért akadtak ki a csapatkapitány választáson, mert azt hitték, hogy a véremben az önzőség, hogy kisajátítsam a gólkirályságot és minden sikert, de ez messze nincs így. Ahogy visszatérünk a többiekhez meghallgatom a beszámolókat és kissé felvont szemöldökkel engedem fel - vagy figyelem, ahogy Winifred engedi fel - a kockát, hogy a nagyobb mellett lebegjen. - A kapcsolat egyértelmű. Szép munka. - mondok először csak ennyit, hiszen nagyon jó ütemben haladunk és mindenki hozzátette a magáét a kutatásban. A vers kántálására én is megrázom a fejem, de ha mindenki akarja, akkor végigmondom csak az egység jegyében, bár meggyőződés nélkül. Ahogy Roberto és Lizzy is arra tereli a gondolatokat, hogy a kalapáccsal kéne összetörni a kockát, de Dany ellenkezik a páros mellett teszem le a voksom, amikor Roberto külön rákérdez. - Nagyobb esélyét látom annak, hogy Sienna megadta nekünk a megoldáshoz az eszközöket és nem feltétlenül arra alapozott, hogy milyen egyetemi varázslatokat ismerünk. Egyetértek veletek - biccentek itt Lizzy-re és Roby-ra -, a kis kocka szerintem is a nagyot jelképezi és a kalapács a kulcs. Nem fogom izomból ripityára törni, de úgy hiszem tényleg az a megoldás, hogy áttörjük. - válaszolom, de hagyok még egy leheletnyi időt, Winifred felé fordulva, hogy ő mit javasol, habár már így is ez a terv nyert három a kettő arányban, akkor is, ha ellene van. Nyilván így sem szólok közbe semmilyen biztonsági mágiába, de ahogy átkerül hozzám a kalapács egy kis sunyi mosoly is a szám sarkába telepedik. - Lehet kéne még egy kis nosztalgia faktor a párnázó bűbájotokkal. - intézem a szavakat Winifrednek és Robertonak, hiszen bár csak elmondásokból tudom, hiszen lényegében végig ájult voltam, hallottam milyet csúszdáztak azon a lélekvesztő gombás helyen. Minden esetre a kalapáccsal először finoman megkopogtatom a kockát, próbálgatva az erejét, végigkopintom mind a hat oldalát középen, aztán egyre erősebbre váltok, hogy eljussunk az áttörésig, figyelve arra, hogy legyen idő felhúzni a megfelelő bűbájokat és a Mardekáros háztársamnak bepozícionálni, hogy elkapja Siennát - amennyiben igazunk van.
A kincskeresés, vagyis a mágikus, vagy nem mágikus tárgyak megkeresése az valahogy az én kedvtelésem. Nem gondoltam, hogy Corvusnak is lehetnek hasonló képességei, talán ambíciói? Minden esetre igyekszem őt is bevonni, kikérni a véleményét. Azt nem mondom, hogy találtunk egy közös hobbit, ami miatt sülve-főve együtt lehetünk, de a bizalomépítés egy kezdő lépése lehet. - Igen. Ez valószínű. - bólintok rá én is elgondolkozva. Ha Corvus szeretné, és érte nyúl, miután nem érzékeltem semmi csapdát, vagy nehezítést rajta szívesen átadom számára, így ha akarja közelebbről is megvizsgálhatja. A Finite ötletére azért kíváncsian nézek oda, bár ha tippelnék ennyire könnyű dolgunk nem lesz. Legalábbis én nem könnyíteném meg ennyire. Végül mi is odatalálunk a többiekhez, vagy ők hozzánk, nézőpont kérdése. A versikére és az előkerülő hatalmas kockára azért kicsit eltátom a szám. Határozottan kezd izgalmas lenni. Azért Lizzy ötletére kicsit megrázom a fejem. - Én azért még nem szeretném megkockáztatni, hogy Siennát és a seprűinket is összetörjük. - nem mondom, hogy végső esetben, ha már nagyon kétségbe vagyunk esve, és semmi sem segít, akkor nem jöhet szóba. De én inkább a többet ésszel, mint erővel híve vagyok. Magamban már el is kezdem sorolni a különböző feltáró bűbájok, mágia törő rúnákat. Hátha találok bennük valamit, ami hasznos lehet. Végül pálcát húzok, és a két lebegő kocka közé egy narancssárga rúnát húzok, remélve hogy lesz lesz valami hatása. Pontosabban elméletben ez egy olyan rúna, amivel a mágival lezárt tárgyakat lehet felnyitni. Nem rég tanultuk, nem is biztos, hogy működik, de egy próbát megér.
//Mágia feltörő rúna Mágiával lezárt tárgyak feltörésére kitalált rúna. Legalábbis az egyszerűbbekre. Pl. emlékőrzőknél, és erősebb ereklyéknél nem működik.
Rúnaismeret: 45 pont (született tehetség) Egyetemi tárgy: rúnamágia//
Corvus jegyben járásának híre egyáltalán nem lepett meg, hiszen aranyvérű családból származik, ahol ez szinte hagyománynak számít, vagyis már-már várható volt valamilyen szinten, hogy előbb vagy utóbb, de az elképzelhetetlen is be fog következni. Részéről leginkább a romantikus jelenetek azok, amelyek annyira idegennek hatnak a szememben. Elképzelni őt egy szerelmes vacsorára kiöltözve, kezében egy szál rózsával, miközben minden erejével azon van, hogy megfeleljen annak a lánynak, akit a szülei neki szántak, holott esélyesen teljesen más elképzelése lett volna a dolgokkal kapcsolatban... Sőt, mi több, a lánnyal kapcsolatban... És hát az érzelmek kimutatásával eddig is gondjai adódtak. Egy olyan maszkot öltött magára az évek folyamán, amelyet esélyesen még neki is nehezére esik figyelmen kívül hagynia. A hűvös arisztokraták iskolapéldája. Pár évvel ezelőtt még taníthatta is volna. - Talán - bazsalygok végül magamban, jótékonyan nem hangot adva a gondolataimnak. Nem vagyok mellettük, még az is elképzelhető, hogy tényleg szeretik egymást, bár az ilyesmi a kényszerházasságok esetében elég ritka jelenség manapság. Akadt már rá példa ugyan, de még mindig Corvusról beszélünk, szóval ennek az esélye zéró. - Valamilyen szinten várható volt - vonom meg végül a vállam, majd én is belevetem magam a rejtvények megfejtésébe. Winnie jobb társakat keresve sem találhatott volna. Robyhoz hasonlóan nekem sem erősségem a logika, képes vagyok nem pont úgy dönteni egy adott helyzetben, ahogy egyébként kellene, nem véletlenül a kviddics a szenvedélyem. Oda nem szükséges az ész megléte, szóval... Nem keresztrejtvény-fejtegetés a hobbim sem. Több összefüggést nem találok a betűk között, ahogy az általam kiagyalt teória se jön be. Annál inkább Robertóé... Ahogy lyukat robbantok a pálya közepén, máris megcsillan valami, időközben pedig Daniel és Corvus is megjelenik mellettünk. - Hát, ha semmi se történik, akkor végső esetben összetörhetjük a kockát is - vonom meg a vállam Winnie javaslata hallatán, miközben átveszem tőle a verset és ismételten átfutom azt. Egy röpke pillanatra azért eszembe villan, hogy az első két sor a levegőben lévő kockára és a miniatűr mására is vonatkozhatott, bár ebben tényleg nem vagyok egy aduász. Végül hangosan felolvasom, de egyelőre semmi hatása nincs, így némileg bizonytalanul pillantok a lebegő valamire. - Esetleg a nagy is összetörik, amint a kicsi - jegyzem meg Roberto találgatása hallatán, miközben sikeresen kiszúrom, hogy mennyire összhangban van a kicsi a naggyal. Kapcsolódnak egymással, tehát esélyes, hogy a minit összetörve Sienna szimplán csak kipottyan a nagyból. A pálcámat tehát készenlétbe helyezem, hogy egy megfelelő pillanatban ellőtt varázslattal tompítsam az esését és ne legyen számára vagy Roby számára kényelmetlen a karba érés.
(Arresto momentum: Megállító bűbáj - Megállítja a bűbáj elvégzőjét, Pl. zuhanás esetén. A wikin megállítás szerepel, de Dumledore a könyvben ezzel lassította Harry zuhanását, így én is erre gondoltam.)
Szerencsére Flint nem kezd el provokálni. Már csak azért is, mert ezúttal nem szándékosan voltam önző, ez most csak úgy jött, de képes vagyok beismerni, hogy már csapatban kell dolgoznunk. A két szőkeséggel sikeresen felkutatjuk a betűket, még az én tompa agyamnak is összerakható, hogy mi lesz belőle a szó. Áldom most Sienna figyelmességét, szerintem pontosan tudja, hogy én nem vagyok egy logikus gondolkozó, inkább a határozottság, a nyers erő jellemző rám, de ezt elfogadta, sőt, beleszámolta, hogy ne szenvedjek a többieket követve, hogy semmit sem tudok hozzátenni. Bólogatok az őrzőnek, én is erre jutottam. – Esélyesen a pálya közepén. Végülis az a fő helyszín. – Vélekedek, bevárva Winifredet is, akire kacsintással válaszolok, kezdjük végre elismerni egymást. Kiérünk a többiekhez, akik még szintén túrnak, hogy aztán amikor Lizzy a kalapácsot is megtalálja, én pedig leveszem a láthatatlanságot a nagy kockáról, már alatta együttesen gyülekezünk, hogy a kis kockát odahozza a két fiú. – Meg lehet próbálni, de.. a kalapácsnak lesz jelentősége. A vers talán inkább segítség. – Hümmentek Wininek, és a biztonság kedvéért azért lendítem a kezemet a többieknek, hogy kánonban harsogjuk el a verset, de nem sok lelkesedéssel, ez most talán felesleges kör. – Bent a lány öltözőben egy kirakós volt, azt hozta ki, hogy Középen. Talán ha.. – Mutatok a kalapácsra, és a kockára, hogy Corvus felé biccentsek. – Igen, lehet, hogy a csapategységet is mutatni kell. A kis kockában lehet a nagy kulcs, vagy ilyesmi. Kapitány? – Dobom be az ötletet, hogy maga Flint ütögesse meg a kalapáccsal a kis kockát. Én pedig odaállok a nagy kocka alá, hogy elkapjam Siennát, ha netán csak úgy kiesne belőle, bár ha nála vannak a seprűk, akkor ez inkább csak udvariassági kör, és a saját magam leleplezése. De sebaj, a végtelenségig úgysem titkolózhatunk, ha Sienna valami észlényt akart volna választani, akkor csúnyán mellélőtt.
||music:Going order|| words: 430 || just for you ▲▼
Lizzy a betűk között nem talál más összefüggést és bizony Dany sem talál a kockán csapdát, vagy más egyebet. Ez tényleg úgy fest, mint egy sima kocka, hiszen végtére is Sienna megmondta, hogy nyomokat hagyott a pályán, amik a helyére utalnak. A próbálkozások természetesen ettől még jók, de hát minden nem lehet hatásos, ha egyszer egyetlen megoldás van, és csak egy embert kell megkeresni. Lizzy lyukad vág a pálya közepén, amitől tényleg lesz egy mélyedése, amiben meg is lát megcsillanni valamit. A valami nem mágikus tárgy, és talán varázslat védte a mágikus kereséstől. Egy aprócska kis kalapácsnak tűnik, elfér egy tenyérben. Ha csak nem a Mikulás egyik manója hagyta itt, akkor könnyen lehet, hogy ennek is van jelentősége. Roby előtt finitéi viszont már látványosabb megoldással szolgálnak és ezt mindenki láthatja. A láthatatlanság varázslat tényleg létrejött, ugyanis megjelenik a fejük felett a levegőben a kis kockának a pontos mása, csak épp sokkal nagyobb méretben. Nagyjából 3-4 méter magasan lebeg a fejük felett a levegőben és van akkora, hogy bizony elférhet benne egy ember és néhány seprű. Már csak az a kérdés, hogyan szedik le onnan és hogyan nyitják ki, hiszen a kis kockán se találtak semmiféle zárszerkezetet, tehát jó eséllyel a nagyon se lesz. Winnie és Corvus a kockával próbálkoznak, de nem sikerül varázslattal elérniük nála érdemi hatást első körben. Azt viszont észrevehetik, hogy miután közel értek a nagykockához, azaz alá a náluk lévő kiskocka, ha elengedik, vagy egymásnak átadják már nem ugyanúgy hat rá a gravitáció. Ha valakinek a tenyerébe kerül, akkor hasonlóan a nagyobb testvéréhez a levegőbe emelkedik, talán a varázslatok kapcsolták be ezt nála, vagy a közelség, vagy a vers, ezt nem tudni egyelőre.
Megmutatkozik a versike és fel is olvasom, hogy mindenki hallhassa, de így magában egyenlőre nem látom még át, hogy mit is kellene kezdeni vele. Ahogy viszont Roberto-val és Lizzyvel a düledező Lány öltözőt vizslatjuk, megtalálják a feliratot a falon és csak egy biccentéssel jelzem nekik, hogy valóban a szó amit keresnek, biztos, hogy a ‘középen’. - Szép volt! - osztok meg egy kis vállveregetést, nem mintha egyébként rászorulna bárki is, de ami jár az jár. Többnyire ugyanazok a kérdések fogalmazódnak meg bennem akárcsak a többiekben. És nagyon is hajlok rá, hogy mind a pálya közepére tömörüljünk. És amikor Dany és Corvus is megosztják egymást kiegészítve, hogy mit találtak, akkor hümmentek egyet. - Ez csak egy gondolat, de.. talán maga a kocka a kulcs, vagy a vers nyitja a kockát és benne van valami, vagy.. még azt is elképzelhetőnek tartom, hogy Sienna van a kockában.. - elvégre egy üreges kockának a belseje is zárt tér.. - Kipróbáljuk, hogy mi történik, ha mind középen vagyunk a kockával és ráolvassuk a verset? - vetem fel úgy, hogy mindenki hallhassa, akár van értelme akár nincs. És ha a többiek hajlanak rá, akkor át adom a levelet Lizzynek, hogy ő olvassa rá a verset. Próbálom nem túlgondolni a helyzetet és közben össze kötni amit összeköthetőnek vélek. Persze aztán lehet, hogy totálisan mellé nyúlok.. A hibázási faktor azért aggaszt, hiszen Sienna az életét tette fel és nem szeretnék addig próbálkozgatni, ameddig oda jutunk, hogy újra kell majd éleszteni mert kifutottunk az időből.. Bár.. Bízom benne, hogy van némi blöff értéke és “tett vészkijáratot” a zárt terére. De ettől még semmiképpen nem akarom könnyelműen kezelni a helyzetet.
[You must be registered and logged in to see this image.]Kicsit felszalad a szemöldököm, amikor Lizzy takarja az arcát a kijelentésre és vigyorog. - Mi olyan vicces ezen? Talán hihetetlen, hogy jegyben járok valakivel? - kérdezem kekec hangon, kihúzva magam. Soha nem voltam különösebben gyermeteg lelkű így azt nem lehet mondani, hogy ránézésre nem nőttem fel a feladathoz, bár azt nem tudhatja, hogy először kötelességként indult aztán mindketten Alisonnal megnyíltunk egymásnak és az eljegyzésünk, habár nem sietjük el, teljesen valóságos. - Furcsállták, ahogy mindenki az aranyvérű családokon kívül furcsállni szokta a korai eljegyzéseket. Nálunk viszont amúgy is így szokás. - válaszolom, viszont ahogy beindul a kutatás nincsen alkalom erről tovább beszélni. Nem méltatom leszúrással Roby-t, nem kell a feszkó, csak biccentek, amikor átadja a levelet és így eljut az információ így mindenkihez. Amikor elkéri Winifred a levelet átadom, érdeklődve figyelem, hogy mit kezd vele a bűbájaival, hiszen én csak szabadszemmel forgattam meg. - Okkal tette, amit tett, az biztos. - válaszolok még ennyit Winifrednek, mielőtt biccentek a többieknek és egy kicsit szétválunk. Mivel a képességem elvon mellőle és Dany-hez sorol, követem az érzést ahhoz a rozoga padhoz, amit már ki tudja milyen hajszál tart egyben. Ahogy lehajolnak ásni én előveszem a pálcámat és egy bűbájjal segítek rá a dologra, egyértelmű, hogy nem nagyon szoktam kézzel kapirgálni. Így még gyorsabban előkerül az a kocka és én is érdeklődve odahajolok. - Ha nincsen nyitószerkezet lehet, hogy varázslat kell hozzá. Vagy egy jelszó. Vagy csak nem látjuk a nyitószerkezetet. - sorolom az ötleteket nyugodtan, szinte listázva az egészet. Ártani nem árthat alapon, teljesen véletlenül lemásolva Roby cselekvését néhány méterrel odébb, éppen vele egyszerre mutatom én a pálcát a kockára és először a Finite Incantatem-et próbálom ki, majd Winifred Vizualicusát. Senki se vádolhat azzal, hogy rugalmatlan vagyok vagy hogy nem tanulok a csapattársaimtól, az agyam mint a szivacs. - Mindjárt kiderül. - válaszolom egyszerűen és én is elindulok a többiekhez a pálya közepéhez és amennyiben Dany átadta a kockát, én mutatom fel, amennyiben nem, a kezére mutatva fenhangon szólalok meg. - Találtunk egy kockát, egyértelműen üreges és nekünk lett hátrahagyva. Ti mire jutottatok? - kérdezem, hogy megosszuk egymással az információkat, végül is ez a lényege a csapatjátékoknak és biztos vagyok benne, hogy Sienna is pontosan tudja, hogy ez a gyengeségünk és erre alapozta a kis fejtörőket.
// Bigyózás a kockánkkal: Finite Incantatem: varázstörés, varázslat feloldása Vizualicus (Aparecium) - Megjelenítő varázs - Megjeleníti pl. a láthatatlan tintával írt szöveget. //
Én nem vagyok teljesen meggyőződve róla, hogy a kiabálás a legmegfelelőbb kommunikációs eszköz jelen helyzetben. Na nem mintha olaszként ne tudnám tisztességesen kiereszteni a hangom alkalom adtán, még ha többnyire igyekszem is visszafogni magam. Lehet, hogy a pálya maga nem olyan nagy, de ha a csapat egyik része az öltözőket veszi célba, a másik, a pályát, a harmadik a seprűtárolókat, a negyedik a pálya körüli erdősávot, akkor hamar elveszíthetjük szem elől egymást. Minden esetre nem rúgózom ezen tovább. Most feladat van, amit meg kell oldani. Így az adottságom az egyik törött padhoz vezet be, de úgy tűnik nem csak engem, de Corvust is. - Úgy tűnik találtunk valamit. - jegyzem meg egy kis mosollyal Corvusnak, miközben a menyétemmel már ásni is kezdünk a pad alatt, hogy megszerezhessük azt, amit Sienna itt elrejthetett. Amikor pedig a kezembe kerül a kis kocka igyekszem leporolni róla a ráragadt földet. A tenyeremet úgy fordítom, hogy Corvus is jól láthassa a kockát, illetve úgy forgatni, hogy ő is megnézhesse. - Egyértelműen üreges, de nem látok nyitó szerkezetet elsőre. Mit gondolsz? - kérdezem a mardekáros csapatkapitányt, igyekezvén bevonni őt is a saját kis ereklyevadász játékomba. Persze nem gondoltam, hogy rögtön Sienna seprűjét fogom megtalálni és vele a lányt is, de reméltem, hogy olyasmit ami elvezethet előbbiekhez. Úgy tűnik igazam volt, már csak meg kell fejteni a kirakós ezt a darabkáját. Közben tehát a relikviamester képességemmel igyekszem megérezni a kocka, vagy dobozka nyitjának titkát. Esetleg, hogy van-e rajta valamiféle csapda. Nem gondolom, hogy Sienna nagyon komoly csapdákat helyezne el a nyomokon, amiket hátra hagyott. De azért még egy egyszerű tüsszentő ártást se lenne jó benyelni. Ha nem érzékelek különösebb csapdát a dobozkán, és Corvus szeretné, akkor át is adom neki. Azért a csapatkapitány utolsó kérdésére kíváncsian pillantok fel a pálya irányába, és ha a többieket meglátom, mondjuk nagyjából közép tájra orientálódni, akkor én is elindulok abba az irányba. - Kíváncsi vagyok mit találtak a többiek. - jegyzem meg még, bár inkább csak magamnak, noha Flint is jól hallhatja. Persze ettől még tény, hogy nagyon is türelmetlenül várom, hogy miként állnak majd össze az elszórt kirakós darabkák, amiket Sienna hátra hagyott.
//Relikviamester - 3. szint: Bármilyen varázstárgynak (ami nem relikvia és ereklye) meg tudja mondani hogy mikor és mire készült, a pontos használatát. Nem hatnak rá az átkozott tárgyak (kivétel relikviák és ereklyék, tehát erős mágus által készített varázstárgyak).//
- Öhm... és gratulálok a menyasszonyodhoz is - köhintek egyet zavartan, a kezemet mintegy a szám elé emelve, próbálkozván elrejteni a széles vigyoromat. Azért már maga a gondolat, miszerint Corvusnak menyasszonya van, mókás. Mármint, ebben a szerepben még soha életemben nem voltam képes elképzelni. Az addig rendben van, hogy érdekelnek minket az ellenkező nem tagjai, hiszen kamaszok vagyunk, bőven benne a korban, nekem is ott van Daniel, de Corvus... Corvus! A rideg és arrogáns srác a mardekárból, aki mindenkit úgy kezelt, mint a cipőjén a koszt, de ahogy hallom, azzal a szőkeséggel egészen jól elvannak. Jó, ez lehet csak a látszat és egyébként ki nem állhatják egymást. Rákérdezhetnék ugyan, egyelőre viszont egy teljesen más kérdés foglalkoztat leginkább: - És a többiek hogy kezelték ezt a hírt? - célzok ezzel Benre, Kathre és Ginára, a kis társaságra. Hiányzik a csapat, de már egy jó ideje nem kapok tőlük meghívót, akármerre is vezet az utuk és ez némileg szívet üt továbbra is. Fogalmam sincs, mi annak az oka, hogy ennyire hátrahagytak engem, hiszen még egyetlen alkalommal se kérdeztem rá náluk. Nyilván ezt kellene tennem, de megbántódni senki sem szeret. Tisztában vagyok azzal, hogy vannak rossz tulajdonságaim és hát a Corvusszal való viszonyom sem segített ápolni a csapatszellemet. Roby nem nagyon van benne a közös munkában, szóval a Sienna által hagyott levelet csupán átfutja, de nem olvassa fel hangosan, mint Corvus teszi azt pillanatokon belül. Na, nem mintha mást vártam volna tőle, habár részéről a kommunikáción még dolgozni kellene. Talán ő az, akin a leginkább kiütközik, hogy még életében egyszer sem kellett ténylegesen együtt működnie valakivel. Megy a feje után, én pedig a szememet forgatva sóhajtok egyet. Hogy lesz így ebből csapatépítés? A varázslatom sikeres, habár sok hasznom nincs belőle, hiszen rengeteg a lábnyom, ráadásul - még ha tudnám is Sienna cipőméretét - akkor sem kizárt, hogy több egyezés is lenne egynél, hiszen a lábbelije talplenyomatát már aligha lennék képes azonosítani. Ez már az aurorok szakterülete, de kétlem, hogy ilyesmi miatt ezer örömmel eljönnének erre. Mindenki szétszéled tehát a dolgára, én pedig Winnievel és Robyval egyetemben az öltözőnél kötök ki, ahol találunk is néhány betűt a falakon. - Z, P, Ö, É, K, N, E - mondom ki hangosan őket. - Középen? - teszem fel bizonytalanul a kérdést Roby felismerése hallatán. - A pálya közepén vagy a betűk adnak ki egy olyan mintát, amelynek a közepén ott lehet a nyom? - ráncolom a homlokom, hiszen az ilyesmiben én sohasem voltam otthon, de azért - ha szabad rálátásom nyílik minden egyes betűre - igyekszem egyben nézni őket és valamiféle alakzatot felfedezni az elhelyezkedésükben, amelynek lehet egy központja. Nem állítom, hogy jó irányban haladok, de egyelőre mást nem igazán vagyok képes tenni. A Winnie által felfedezett versikével nem is foglalkozom, hiszen abban már végképp nem vagyok otthon. Mindig is utáltam az ilyen fejtörőket. Ha pedig semmire sem jutok, akkor követem a duót kéretlenül is, hogy a pályán is körülnézhessünk. Kétlem ugyan, hogy Sienna kincsásósdira adta volna a fejét, de mindent számításba kell vennünk. Azért egy Defodiót ellövök a pálya közepén, habár az már tényleg nonszensz számomra, hogy a francia lány bevállalta volna ezt. Nem, itt valami másról lehet szó...
Defodio: A varázslat lyukat ás a mutatott pontban. (Csak egy helyen használja Lizzy, nem áll szándékában mindenhova lyukat csinálniXD) Nem tudom, hogy kell-e, de ha igen, akkor bűbájtan: 30 pont.
- Bocs. – Mordulok fel Corvus kérdő pillantására, és a zsebemből kiemelem a cetlik, átnyújtva, hogy a kapitány is fel tudja olvasni. Nem azért nyúltam én a holmikért, mert ott az érzelmi kötődés. A magam ura voltam eddig, még ha a kviddics csapatsport, de ennek ellenére igencsak öntörvényű vagyok, így magától értetődő volt, hogy csinálom, ami eszembe jut, mintha mások nem lennének körülöttem, de tekintve, hogy itt most ténylegesen csapatban vagyunk, nyilván segítsünk egymásnak. Még megvárom, míg Corvus felolvassa, aztán nem kérem vissza az irományt, így Winifred is meg tudja vizsgálni. Mert bár hallottam, de igyekszem korrektnek lenni. És mivel pont a szőkére várok, ha talál infót, akkor még hallom is, ha ezt is jelzi, vagy mutatja. – Majd kiabálunk. – Felelem Danynek, hogy aztán a másik terelővel elinduljunk. A szőkével talán végre rendeződik a kapcsolatunk, azt is kezdem elfogadni, hogy szinte istenként néz Flintre. Nekik is valami titkos szerelmi viszonyuk van? Magunkból kiindulva nem lennék meglepődve. Visszapillantok még a többiekre, igencsak érdeklődve nézem, hogy az unokatestvérem úgy csinál, mintha valami indián nyomolvasó lenne. Vetek egy megértő pillantást Elizabeth-re, amióta megmentett, vele is egészen értelmezhető a kapcsolat. – Talán hogy ne repülhessünk fel.. – Emelem fel a pillantásomat a lelátók tetejére, vagy éppen a karikákhoz. Ha esetleg fent lenne valami titkos kód, megoldás, azzal most még nem tudunk mit kezdeni. Winifreddel bemegyünk a lány öltözőbe, alaposan körülnézek, hiszen itt nem nagyon szoktam mászkálni. A betűket látva alaposan ráncolom a homlokomat. – Betűk hiányoznak közülük? Vagy csak össze van cserélve.. Zenegép..Nem! Szövőszék..Nem! Kézakézben.. Ez sem.. Várj csak.. Középen!!! – Úristen, itt a levegőbe is csapok, nem vagyok éppen zseni, inkább a mindent és mindenkit letaglózó nyers, pörölyszerű erő az, ami jellemez, de talán mégse véletlenül kerültem a mardekárba. Nem akarom azt éreztetni a lánnyal, hogy csak ráncigálom, úgyhogy most átadom neki a lehetőséget, hogy ő meg a versikét fejtse meg. – Kint és bent, középen, az nem azt jelenti, hogy a kviddicspályán a földbe ásva? – De akkor mi lehet láthatatlanná téve? Ha Wini hajlik az elgondolásomra, akkor a kviddicspálya mértani közepét alapul véve azért elnyomok ott Sienna pálcájával néhány Finitét, hogy lássuk, mi lett láthatatlanná téve.
//Itt most tényleg visongok, az ilyen rejtvényekben nem vagyok jó, és ki tudtam rakni, juhúúú!!! Finite Incantatem: varázstörés, varázslat feloldása//
||music:Going order|| words: 430 || just for you ▲▼
Végülis igazuk van, majdnem olyan ez, mint egy mágikus bújócska, de az ebből sejthető is, hogy nem csak úgy egy fa mögött lesz majd a lány a kupacnyi seprűvel elrejtőzve, hanem bizony lesz benne egy kiadós adag mágia is. Roby megvizsgálja először a pálcát és az utolsó varázslat, amit Sienna a hoppanálás előtt végzett az bizony egy kiábrándító bűbáj volt. Lizzy sikeresen megidézi a lábnyomokat, bár jó eséllyel konkrétan nem ismeri fel, hogy melyik cipő kihez tartozik, hiszen nincs nála egy lenyomat Siennától és igen ahogyan sejti itt bizony jócskán akadnak nyomok az elmúlt 24 órából. Akad több olyan is, ami csak egy ideig tart, aztán egyszerűen véget ér, mintha elvágták volna, de mint tudjuk sokan járnak ide akár csak gyakorolni is. Dany a föld alatt elásott tárgyakat kutatva érzékel valamit, amit Corvus szintén megérez. Jó eséllyel ez nem Sienna seprűje lesz, erre lehet, hogy gondolt a lány, hogy nagyon könnyű lenne így megtalálni, vagy a távolság nagyobb, mint gondolná elsőre. Mindenesetre a két srác egy irányba indul el, amikor a képességüket próbálják ki. Eközben pedig Winnie megnézi a levelet, amin tényleg talál egy rejtett üzenetet, jól gondolkodik. Talán a Griffendéles lány sejtette, hogy lesz olyan okos Hollóhátas, akiben ez bizony felmerül. A levél hátulján egy kis versike található:
Fent is lent és lent is fent, Nézz alant, és odabent. Épp köztük a fent és lent, Ott rejtőzik kint, de bent.
A két fiú tehát tárgyakat keres és a képességeik ereje ugyanoda vonzza őket. Az egyik kissé törött pad alatt érzékelnek a földben valamit. Ha ásni kezdenek egy kis fa kockát találnak, kb. tenyérnyi és inkább dobozra hajaz, mint kockára, mert egyértelműen üreges, de nyitó szerkezetet, vagy zárat nem találnak rajta. Minden oldala teljesen egyforma. A lányok Robyval az öltözők felé indulnak, ahol nyomokat keresnek. Kis kutakodás után néhány betűt fedeznek fel a falakon itt-ott. A betűk a következők: Z, P, Ö, É, K, N, E
Esetemben aligha hiszem, hogy a Hillek magukhoz vettek volna, ha tudják, hogy mi és ki vagyok valójában. Szóval legalább hivatalosnak tűnő iratoknak kell lenniük esetemben. Amivel kreatív boszorkányok és varázslók révén, talán tudunk mit kezdeni… Abba a részbe pedig, hogy miért ennyire a két végletbe kerültünk, inkább nem akarok tudatos megfontoltságot képzelni. Még…
A csapatépítés alap pillére lenne a kommunikáció és valójában semmi nem zárja ki, hogy közben poénkodjunk is vagy ilyesmi. Talán még mindenki feszült egy kissé. Végülis együtt edzeni, kőkeményen nyúzni magunkat és minél tökéletesebb eredménnyel zárni és folyamatosan fejleszteni magunkat nem ugyanaz mint.. szabadfoglalkozás keretein belül “játszani”. Roby semlegesebb hozzá állásáért valójában hálás vagyok. Valahol mélyen. Ami az ő és Sienna egymáshoz állását illeti.. hogy konkrétan együtt lennének vagy ilyesmi azt nem gondolom. Nem pont úgy viselkednek mint egy tipikus pár és bár Dany és Lizzy is titkolták eleinte, azóta szépen kibontakoztak és cserébe most mindig hallani valamiféle drámát az irányukból. Corvusnak menyasszonya van. Lassan mindenki megtalálja a hozzá illőt. Ezen a ponton pedig két dolog fogalmazódik meg bennem. Egyfelől hogy remélem Alison nem érti nagyon durván félre a helyzetünket Corvussal, hogy mostanában kicsit többet “lógunk” együtt mint egyébként valaha.. Ráadásul a nagyérdemű szemében én még mindig csak Hill vagyok. Egy sárvérű kis betolakodó.. Alison állítólag ért a harcművészethez. Remélem nem arra fogok egyszer befordulni bármelyik folyosón is, hogy vissza kézből lever mint vak a poharat. Másfelől az elmém hátuljában megrebbenti a szárnyait egy légy, a mozdulata pedig hullámokat vet a gondolataimon. Vajon, ha valaha lesz valakim, milyen lesz…? A légy újra rezzent egyet a szárnyain, a gondolat pedig jótékonyan tovább is áll. Nagyon messze! Azért meglep amikor Sienna eltűnik a seprűkkel és még inkább meglep a levél tartalma, ami után végül nem tapizok, hiszen Corvus felolvassa. - Persze menjünk. - biccentek és ameddig Sienna pálcáját Roby vizsgálja, én elkérem a levelet Corvustól - Megnézhetem egy kicsit? - Amennyiben a levél a kezembe kerül én nem csak manuálisan nézem meg, hanem elvégzek rajta egy megjelenítő varázslatot - Szerintetek van bármi köze a kettőnek egymáshoz, hogy Sienna elvette a seprűinket, de cserébe hátra hagyta a pálcáját? - szóval technikailag majdnem bújócskázunk, csak varázsló módra. Nekem van néhány gondolatom ezzel kapcsolatban, de kíváncsi vagyok a többiek miként vélekednek.
//Varázserő: 20 pont, (Átváltoztatástan: 15 pont/Bűbájtan: 15 pont) Vizualicus (Aparecium) - Megjelenítő varázs - Megjeleníti pl. a láthatatlan tintával írt szöveget.
[You must be registered and logged in to see this image.]Már nem áll érdekemben senkit se kinézni, éket verni a gerlék közé, így nem teszek se megjegyzést a Dany és Lizzy között húzódó kapcsolatra, se a Roby és Sienna között sejtettre. Nem különösebben látszik rajtam, de örülök, hogy nem annyira elutasító a hangulat, mint a legutóbb, még ha ez nem is egyenlő azzal, hogy azonnal összetartó csapattá kovácsolódtunk volna. Kilógtam a sorból korábban is, hiszen én nem éltem meg azt a közös kalandot, amit ők, csak ájultan hevertem, most pedig a kapitányságom emel ki közülük. Nem azt mondom, hogy ezzel jobb vagyok náluk, de ha nem lenne ez a pozíció más, mint a többi, akkor nem ment volna érte a harc, sem a dráma a választás után. Átengedem a kezdés lehetőségét, ami egy tudatos gesztus, Lizzy mellé lépek, hogy beszéljünk, ami egy következő. – Köszönöm, bár ameddig nem nyertünk meccseket, addig semmiféle sikerről nincsen szó. – válaszolom, talán ezzel is azt üzenve, hogy nem vagyok annyira elszállva magamtól, mint amennyire a híremből ítélné meg mindenki. Teljesítményt akarok, lerakni valamit az asztalra, egy poszt, egy kitűző nem elég, ameddig csak dísz. Talán tovább haladna a beszélgetés, de Sienna nem csak, hogy begyűjti a seprűinket, de az egyik pillanatról a másikra el is tűnik. Én nem kapok olyan erőteljesen szívrohamot, mint például Lizzy, talán azért, mert alapvetően is egy egész sporteszköz gyártó cég áll mögöttem, ha eltűnne a seprűm, akkor adnának egy másikat, talán még jobbat is. Nincsen olyan kötődésem, mint Siennának a seprűjéhez, de azért annyi van, hogy mivel az elmúlt hónapokban azzal edzettem, nem akarnék átszokni egy másikra. Roby azonnal utánakap a levélnek és a pálcának is, pedig vagyunk még rajta kívül azért négyen, akiket igen csak érdekelne, hogy mit is hagyott hátra. Nem olvassa fel hangosan, de amikor továbbadja, akkor elveszem tőle, hogy én megtegyem. A pálcát nem kérem el tőle, hagyom, hogy azon nyomban belekezdjen a kutakodásba, ha szeretne, de azért én a többiek felé fordulva felolvasom a levél tartalmát hangosan. - Sziasztok. A legutóbbi alkalommal… - olvasom végig, nem olyan sok érzéssel, mintha valami előadó lennék, de tökéletesen érthetően taglalva. Amikor befejezem, elkezdem átforgatni a levelet, hátha van rajta egy az említett jelekből, beletartom a fénybe is akár, hátha vízjeles. Ha semmi és más is meg akarja vizsgálni, tovább adom, ha nem, akkor visszaadom Roberto-nak, még ha nem is feltétlenül értem meg az érzelmi kötődését, amiért ezt is és a pálcát is magának akarja tudni. Vélhetően, ha belegondolnék, hogy mi lenne ha Alison holmijai lennének és én is értük kapnék, akkor jobban érteném, de egyelőre nem vonok egyenlő párhuzamot, hiszen Alisonnal mi jegyben járunk Sienna és Roberto pedig még fel se vállaltak semmilyen kapcsolatot. - Jó ötlet. - biccentek végig lényegében mindenkit, hiszen nem tanácstalanul álldogálnak, mindenki megpróbál azonnal nekifogni a kutatásnak. Én is körbenézek, elsősorban szó szerint jeleket keresve a környezetünkön, a padokon, fákon, lelátón, gyűrűn. Esetleg valami faragványt, cikesz lenyomatot, vagy mondjuk egyszerűen az X jelöli a helyet. - Annyira azért nem nagy ez a pálya, hogy attól kelljen tartani, hogy elveszítjük egymást. - jegyzem meg Dany-hez fordulva, hiszen még ha be is járjuk az egészet, akkor is rálátunk a másikra. Maximum ha valaki megpróbál bemászni egy rozoga lelátóra akkor lehet komolyabb nyaktörés, de senki sincsen olyan botor, hogy ilyesminek egyedül menjen neki. Reményeim szerint. Azért én sem csak szimplán nézelődök, tudván, hogy Sienna seprűje generációkon ment keresztül és hogy lényegében minden seprű varázstárgy - de az a legerősebb mind közül -, az ereklyevadász képességeimhez is folyamodom, lassú léptekkel pásztázva a terepet, ha valamerre megérzek valamit, arra közelítve. Persze arról fogalmam sincsen, hogy mindeközben Daniel éppen ugyanezen gondolkozott, de vele ellentétben nekem nem feltétlenül van más kutatós képességem és az ilyesfajta mágiaágakra se specializálódtam. Ha vértócsák lennének itt-ott... az már más lenne, de Merlin őrizzen, hogy inkább azt kívánjam a játékos csapatépítő helyett. Már amennyire játékos azzal ösztökélni minket a gyorsaságra, hogy Sienna közben megfojtja magát. - Valaki talált valami érdemlegeset? - kérdezek vissza, hiszen ki tudja, hogy kinek a horgára akad fel a nagy hal. Vagy ilyesmi. Soha életemben nem pecáztam még.
// Relikviamester: Parkin seprű 2. szint (részlet): Relikviákon és ereklyéken kívül (az oldalon nincsenek szintezve a varázstárgyak és nincs is a képességleírásban más szinten olyan képesség, ami relikviát és ereklyét is megtalálná, csak ez) képes érzékelni, hogy 10 méter sugarú körben van-e varázstárgy, és hogy milyen irányban. Megérzi az átkokat, csapdákat egy-egy tárgyon. //
Lizzy és köztem most tényleg nem érzékelhető semmiféle feszültség. Legalábbis pillanatnyilag. Abban már közel sem vagyok biztos, hogy néhány nap múlva nem történik valami, ami ismét generálhatja ezt. Kicsit talán meg is lepődhetnék rajta, hogy Corvus Lizzy mellé sorol be, talán még féltékeny is lehetnék. Ám mégsem vagyok. Tudom, hogy annak a dolognak vége lett, mielőtt egyáltalán elkezdődött volna. Most viszont ki kell alakítaniuk egy normális csapattársi kapcsolatot, amihez nyilván meg kell beszélniük a dolgokat. Ehhez pedig én nem kellek feltétlen. De nem is kell, hogy rossz érzésem legyen miatta. Nem igaz? Hiszen amennyire tudom, és hinni lehet a folyosói pletykáknak a csapatkapitányunk eljegyzett egy mardekáros lánykát. Így most ahelyett, hogy beleszólnék kettejük beszélgetésébe, inkább Sienna irányába vetek egy érdeklődő pillantást. A francia lány pedig nem is várat bennünk sokáig. Eltűnik a pálcákkal együtt, de itt hagyja az instrukciókat, amiket igyekszek figyelmesen elolvasni. Tetszik Sienna játéka. Legalábbis eddig. Bár az hagy némi kérdőjelet a fejemben, hogy mért korlátozza a saját oxigén mennyiségét. Persze így már tudjuk, hogy egy zárt helyet, építményt kell keresnünk. Nem kapok Sienna pálcája után. Hagyom, hogy Roby induljon el azon a nyomon. - Lehetőleg azért próbáljunk halló és látó távon belül maradni. Ha valaki talál valamit, akkor pedig rögtön tudassa mindenkivel, hogy együtt gondolkodhassunk rajta. - vetem fel. Már a gombás barlangi incidensnél is igen rossz ötletnek gondoltam, hogy legalább három felé szakadtunk, mielőtt bárki meghallgatott volna engem, és a véleményem, hogy ezt nem kéne. Most sem gondolom, hogy ha elaprózzuk magunkat, akkor gyorsabban előrébb jutnánk. Én magam egyszerűen féltérdre ereszkedek, megérintem a talajt, és becsukom a szemem, hogy koncentrálhassak. A földmágus képességemmel igyekszem megérezni, hogy vannak-e a közelben itt hagyott tárgyak, amik segíthetnek nekünk. Használhatnám éppen a relikviamesteri képességem is, de nem hiszem, hogy Sienna pont ide 10 méteres körön belül rejtette volna el saját magát és a seprűket, mondjuk a föld alá ásva. Talán, ha találunk valami nyomokat, amik közelebb visznek, akkor azok alapján majd megpróbálom megérezni a seprűk mágiáját. De egyenlőre csak keressünk nyomokat, amik irányba állítanak.
//Földmágus - 1. szint: Ha koncentrál képes lehet megtalálni 50 m-en belül nem túl nagy értékű elásott (max. 3 m) tárgyakat.//
A bizalom gyenge tulajdonság, legalábbis véleményem szerint, habár nem árt, ha a csapat tagjaiban jelen van. Ezt azonban építeni kell, szóval annyira nem is meglepő, hogy itt és most is ezen dolgozunk. Ha a pályán vesszük észre, hogy nincs meg, akkor már késő. Egy vesztes mérkőzés pedig nem fér bele a Roxfort válogatott csapatának teljesítményébe. Sienna esete azonban más... Miközben átnyújtom számára a seprűmet, folyamatosan azon a cikken kattog az agyam, amelyet megosztott velünk a levelében. Nem hiszem ugyan, hogy ezúttal is ilyesmit tervezne, de akkor is ott motoszkál bennem a félsz valamilyen szinten. Kötődöm a tárgyaimhoz, sok emlék fűz hozzájuk, a seprűm pedig kincset ér a szememben. Ezzel vettem részt életem első kviddics mérkőzésén, szóval régi ugyan, de mivel kiváló anyagból készült, még mindig bírja a strapát. Itt-ott ugyan éktelenkedik rajta egy-két kisebb karc, de mivel folyamatosan ápolom és polírozom, szinte újszerű állapotban leledzik még most is. Daniellel valóban megbeszéltük a dolgot, szóval ezúttal nem észlelhető semmiféle feszültség sem irányunkból, ha esetleg eddig is jelen lett volna. Én féltékeny vagyok, mivel elég népszerű srác és mindenkivel kedves, amit azonban gyakran értenek félre a lányok, akik jóformán már egy apró mosolytól is elalélnak. Bonyolult dolog egy kapcsolat, tele mindenféle érzelmekkel, amelyeket az ember néha a háta közepére se kíván, de közben mindig bebizonyítja a másik fél, hogy megéri vele maradni. Dany pedig már rég nem éli azt a kicsapongó életet, amelyet Gillian után folytatott, szóval valóban illene bíznom benne. Miután visszaálltam a helyemre, Daniel mellé, mindenféle komment nélkül figyelem, amint mások is átnyújtják a seprűjüket Siennának. Látom egyesek tekintetén, hogy nagyjából ugyanolyan nehezükre esik kiadni az ujjaik közül, mint számomra esett, szóval azért némileg meg is könnyebbülök. Ezek szerint nem csak én ragaszkodom ennyire hozzá... Csupán akkor terelődik el a figyelmem, amikor Corvus mellém sorol be, majd meg is szólít. Nem állítom, hogy rosszban lennénk, hiszen konkrétan nem vagyunk összeveszve, de már elég rég beszéltünk ahhoz képest, hogy régebben mennyit együtt voltunk, köszönhetően a közös baráti körnek. A kis banda azonban engem már hátrahagyott, a Kathrine-Corvus páros emléke pedig még igen élénken él a fejemben, hiszen azért mégis csak eléggé megbántva éreztem magam. És igen, nyilván rá is nehezteltem, ez tagadhatatlan... - Öhm... igen - ütközik ki egy enyhe meglepettség az arcomon, miközben a kérdésére válaszolok. - Gratulálok a kapitányválasztáson elért sikeredhez - teszem azért még hozzá egy félmosollyal az arcomon. Kissé vicces maga a tudat, miszerint még én is rá szavaztam, de ez volt az egyetlen reális lehetőség. - Ismerlek annyira, hogy tudjam, te képes leszel helyrerázni minket - teszem azért még hozzá, ezzel kimondatlanul is elismerve, hogy nyilván szerény személyem is mellette tette le a voksom. Még hozzátennék valamit, de Sienna időközben eltűnik, belőlem pedig egy felháborodott hörgés tör fel, hiszen vele együtt a seprűmnek is nyoma vész. Edzés vagy sem, azért még így is megijeszt a hiánya. A levelet, amelyet hátrahagy, Roby kapja el, én pedig figyelmesen hallgatom végig a tartalmát, de azért elég idegesen harapdálom az ajkaimat. Végül azonban lesz annyi lélekjelenlétem, hogy egy nyomkövető varázslatot lőjek el, amely megmutatja az utolsó 24 órában itt járt személyek cipőnyomát. Tisztában vagyok azzal, miszerint a fiatalok közül rengetegen járnak ide iszogatni esténként, ráadásul akkor is bajban vagyok, ha Sienna előzetesen számolt ezzel és seprűn repkedve ejtette le a nyomokat. Szóval, ha nem járok sikerrel, akkor máris útba veszem a romos öltözőt, hátha...
(Nyomkövető varázslat: az elmúlt 24 órában ott jártak cipőnyomát mutatja, még a szabad szemmel nem láthatóakat is. Kitalált varázslat, habár úgy rémlik, van ilyenXD)
Gyorsan rendezem a vonásaimat, mielőtt még Corvus vagy Winifred észrevenné, hogy most más vagyok, mint szoktam. Előbbi igen gyanakvó szokott velem szemben lenni, mintha sejtené, hogy van köztünk valami Siennával, Winivel pedig lássuk be, sosem volt tökéletes a viszonyunk, de ő sem kezd el hirtelen lelkesedni, hogy nem vagyok provokatív. Lehet, hogy már eleve tudják, hogy van itt egy titkos viszony, ezért nincsen min meglepődni? Úgy látom, hogy a többiek is igyekeznek fókuszálni, semmi felesleges beszélgetés nincsen most. Én azért villantok Siennára és mosolyt, egyrészt azért, hogy kapjon némi önbizalmat, amire mindig is szüksége volt, másfelől talán nem tőlem várják, de jó lenne most oldani a feszültséget, amit lehet, hogy korábban sokszor pont én generáltam. Egészen jó a reflexem, mert remélhetőleg sikerül elkapnom a pálcáját, ha elsőként tudok hozzáérni. Miután Sienna elhoppanál, elolvasom a kis levélkét, aztán zsebre is vágom. Tekintve, hogy nem én lettem csapatkapitánynak választva, nem akarok parancsokat osztogatni, inkább csak teszem, ami eszembe jut, aztán legfeljebb Flint felülbírál, ha akar. – Priori Incantatem. – Mondom ki jól hallhatóan, hogy megtudjam belőle, hogy mi volt az utolsó varázslat, amit ez előtt kimondtak a pálcával. Sienna szerintem nem véletlenül hagyta nekünk itt, hátha valami okosság, nyom kitalálható belőle. Ha igen, akkor arrafelé indulok, ha nem, akkor a lányok öltözőjét célzom be. Más esetben úgy sincs ott keresnivalóm, de most lényegében szabad préda. Mindkét esetben Winifredre pillantok egy kérdő pillantást. – Velem jössz? – Akármerre is indulunk el, először mágia nélkül igyekszem tüzetesen átvizsgálni az adott területet, ha csak Flint meg nem állít, hogy valami központi terve van.
//priori incantatem: megmutatja, hogy mi volt az előző varázslat, amit az adott pálcával kimondtak. Mindezt amolyan látomásként, emlékfoszlányként látjuk//
||music:Going order|| words: 430 || just for you ▲▼
