2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A Roxfort All-star csapatának közös játékaira létrehozott helyszín, hogy soha ne akadjunk abba a problémába, hogy ahol játszanánk az éppen foglalt, ez csak a miénk és a helyszín játékonként változó.
Csapatkapitány: ?
Csapattagok: Hajtók: - Daniel Paisley, Sienna Parkin, Corvus Flint Terelők: - Roberto Maroni, Winifred Hill Őrző: - Elizabeth Ollivander Fogó: - Tori Seaver
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vagyok feszült a mai nappal kapcsolatban. Hasonlóan az unokatestvéremhez én is igyekszem kívülről nyugalmat árasztani. Talán egy cseppnyi derűt is. De belülről igen sok mindenen jár az agyam, és igen sok minden miatt lehetek joggal ideges. Egyrészt cseppet sem egyszerű a magánéletem az apámmal, a bácsikámmal, Alexszel, és még most tetejébe jött ez a veszekedés Lizzyvel is. Azóta nem beszéltünk, és most is külön indultunk el az edzésre. Felteszem ő a Griffendél toronyból, én pedig az egyetemi szobámból. Még mindig úgy érzem, hogy Lizzynek semmi oka sem volt a cirkuszra, és rosszul esik, hogy nem képes bízni bennem. A bizalom alapvető dolog, mind a párkapcsolatban, mind egy csapatjátékban, mint a kviddics. Mégis jó lenne kibékülni. Bár nem tudom, hogy mit tehetnék még? Remetének csak nem vonulhatok el. Aztán itt ez a csapatkapitány választás. Jelenleg a csapatot sem igazán látom magunkban, nem hogy olyan személyt, akit kapitánnyá lehet választani. Persze szeretném azt gondolni, hogy én vagyok az, akire a csapatnak szüksége van, és akiben bízik annyira, hogy megválassza. Több okból is. Egy kapitánynak rengeteg kritériumnak kell megfelelnie. Bár tisztelem Siennát, amiért megírta azt az őszinte nyílt levelet, - és nem, sosem jutna eszembe tovább adni a tartalmát illetékteleneknek - de én nem ez alapján fogok dönteni. Csak akkor nyerhetünk meccseket, ha bízunk egymásban, és lojálisak vagyunk a csapathoz. Ehhez a csapathoz. Főként kapitányként. Én így érzek. Továbbá olyan kapitány kell, aki minden helyzetet higgadtan, és megfelelően határozottan tud kezelni. Azt is, ha éppen nagyon vesztésre állunk egy meccs közepén, vagy ne adja Merlin tényleg meccset veszítünk. Mert ne legyünk naivak. Veretlen csapat nincsen. A kapitánynak ilyenkor vissza kell adnia a csapat önbizalmát, és hitét, hogy átlendüljünk ezeken a nehézségeken. - Üdv! Sziasztok! - köszönök végül, ahogy leérek a pályára. Megállok Lizzy mellett. A tekintetem pedig elidőzik a kupán, ami most is éppen olyan lenyűgöző, mint a Trimágus tusa előtt volt. Felismerem, és hát hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem lennék csalódott, ha ezúttal nem kerülne bele az én nevem is. Bár becsületből magamra nyilván nem szavazok. Megvan már ez erre kiválasztott emberem. Mégis jó lenne, ha tudnám, hogy a csapattagok bíznak bennem annyira, hogy tudják én mindig ki fogok állni mellettük, mind a pályán, mind a magánéletben. Olyan kapitány szeretnék lenni, aki családot is lát a csapattársaiban, és aki mindenben segíti őket, legyen szó új taktikai elemek kidolgozásáról, jellemfejlődésről, magánéleti problémákról. Csak ha már megvan az egymás iránti bizalom, fejlődhetünk csapattá. Hiszen egyedül senki nem nyer csapatjátékot, legyen bármekkora sztár is a saját posztján. Én innen építeném fel a csapatunkat. Igaz, bárhogy is végződik majd a választás, én el fogom fogadni, és tiszteletben fogom tartani a végeredményt.
Izgatottan vártam már a mai napot, hiszen egy hatalmas lehetőség áll előttem... A VMS-en volt már alkalmam bizonyítani mások előtt és noha büszke vagyok az ottani teljesítményemre, valahogy mégis annyira foghíjas a dolog. A kviddics az, amiben a lehető legjobban sikerült eddigi életem folyamán kibontakoznom és az, hogy esetleg csapatkapitány lehetnék... Persze, maga a lehetőség nem minden. Még ha el is bukom, abban az esetben is beleadok majd apait-anyait, hiszen továbbra is ez lesz a mindenem és biztos vagyok abban, hogy a karrierem más módon is kiteljesedhet. Szóval, az Allstar fontos, de nem játszik vízválasztó szerepet az életemben. Nem dől össze a világ, ha nem én leszek a csapatkapitány, hiszen lesz még bőven alkalmam nagyot villantani. Daniellel a legutolsó vitánk óta nem beszéltünk, vagyis ezúttal - Sienna gondolatmenetével ellentétben - egyedül érkezem a pályára, seprű nélkül. Mindenesetre, a pálcám az ujjaim között foglal helyet és igencsak meglepett képet vághatok, amint a távolból kiszúrom, hogy a jelenlévő két csapattársamnál ott van az a bizonyos légieszköz. Egy röpke pillanat erejéig el is bizonytalanodom, de időm már nincs visszarohanni a kastélyba, ha más nem, majd egy Invito segítségével rendezem az ügyet. Igazság szerint nem számítok ma edzésre... Az utóbbi napokban és hetekben rengeteg időt töltöttünk a pályán, vagyis bőven ránk fér az a kis pihenés. Mindenki ember felett igyekezett teljesíteni, még abban az esetben is, ha mindez csupán gyakorlat és semmi más. Ráadásul, ez az egész csapatkapitány választósdi is bőven próbára teszi majd az idegeinket a pillanat tört része alatt. - Sziasztok! Üdv! - lépek be én is a megbeszélt helyre és ezúttal megkönnyebbülten veszem észre, hogy a lelátókon egy deka kíváncsiskodó sincs. Ezek szerint nem volt felesleges a kérés, senki sem szivárogtatta ki az időpontot, vagyis nyugodtan megfontolhatjuk a döntésünket, mindezt pedig anélkül, hogy nem kell kéretlen tanácsokat hallgatnunk. A serlegre csupán egy pillantást vetek és - Robyval ellentétben - nagyjából sejtem, hogy milyen célt is fog szolgálni. Az Ilvermornyban is hasonló módon választotta meg a csapat a kapitányát, noha nekem nem volt alkalmam kipróbálni a dolgot. Amíg a csapatban játszottam, nem kellett kapitányt választanunk, előtte pedig nem vehettem részt benne, hiszen csakis a tagok adhatták le a szavazataikat.
Valójában sejtelmem sincs róla, hogy mindenki megkapta-e a levelet. Mármint persze, hogy megkapták, hiszen a baglyok nem igazán szoktak eltévedni, na de hogy számít-e, hogy megírtam, netán lesz, aki felhasználja ellenem a megkapott infot, az jó kérdés. Eddig nem tudok róla, hogy a Reggeli Prófétában cikkeztek volna a francia eseményekről, de ez nem jelenti azt, hogy bármelyik csapattársam nem fordítja-e ellenem, amit megtudott. Na nem Robyra gondolok és persze Tori sem tenne ilyet, de a többiek... Nem ismerem őket eléggé, hogy ezt tudjam. Talán ők nem is sejtik, hogy milyen kockázatot vállaltam azzal, hogy megírtam a leveleket, hiszen komoly megaláztatást kapnék a nyakamba, ha bekerülne az újságokba az info még az előtt, hogy tényleg egy nyílt meccsen megmutathatnám, hogy képes vagyok a változásra és a fejlődésre. Mert... remélem, hogy tényleg képes vagyok rá. Talán csak néhány pillanattal Roby után érkezem meg a kviddics pályára. A családi seprű természetesen a kezemben van. Nem tudni, hogy pontosan mire számítsunk, lehet hogy lesz még egy edzés a szavazás előtt, de az is lehet, hogy ezúttal csak felírjuk a neveket a papírral és kész. A kupa bizonyára arra szolgál, mint a Trimágus tusánál is. Mindenki bedobja a nevet, akire voksol és a kupa végül kidobja majd azért, aki a legtöbb szavazatot kapta. Vajon az edző is véleményt formál egy saját szavazattal, vagy teljesen a csapatra bízza a döntést? - Hello! Üdv McGreeny edző! - biccentek Robynak, majd az edzőnek is természetesen, sőt ahogyan minden bizonnyal sorban érkeznek majd a többiek, nekik is köszönni fogok majd, bár persze sejtem, hogy Lizzy és Danny párosa együtt jön majd. Meglepő lenne az ellenkezője. Én még mindig csak lazán besorlok Roby mellé. Szokjuk még ezt az egészet, bár az első randi remek volt és azóta is néhányszor találkoztunk itt a sulin belül is, mintha csak baráti összeröffenés lett volna, de ennyi. Talán, ha lemegy a szavazás nyíltan felvállalhatjuk, de addig csak hátránynak gondolnám. Nem akarom, hogy bárki úgy vélje csak azért, mert együtt vagyunk egyértelműen egymásra szavazunk majd, főleg hogy végülis bárki szavazhat gondolom akár önmagára is. Idege vagyok persze, de egyelőre igyekszem ezt nem teljesen kimutatni. Talán nem is lennék alkalmas csapatkapitánynak. Talán, ha kisebb rajtam a nyomás, akkor jobban teljesítek. Már magamban sem vagyok teljesen biztos.
Kívülről sztoikus nyugalmat árasztok, belül azonban nagyon is feszült vagyok, igyekszem fókuszálni. Már nincs min változtatni, a többség velem együttesen meghozta a döntését, semmin sem változtathatok. Átgondoltam, hogy a többiekkel kapcsolatban mit érzek, mi számít logikusnak. Hiába jó játékos valaki, ha nem tudjuk elfogadni a parancsait. Ez lényegében mindenkire érvényes lehet, ezért is nehéz most még kapitányt választani, mert talán senkit nem ismerünk úgy, hogy egy évig behódoljunk neki, mondjuk a stratégiát illetően. Ezúttal nem megyek oda az edzőhöz, csak intek neki a seprűmet markolászva. Mert azt is hoztam, ez mégiscsak a kviddicspálya, lehet, hogy kitalálják, hogy a szavazás előtt még valami légiparádét is kell tartnunk. Olykor hátra pillantok, hogy mikor érkezik Sienna. Az ő levele nagyon őszinte, lényegretörő volt, remélem, hogy mások is megfontolják, bár ahány igazán nagy egó van a csapatban, lehet, hogy mit sem számít. Mondhatni mindenki magának akarja a dicsőséget, és simán elvérzünk majd egy éles meccsen. Nem tudom, hogy hogyan fog működni a kapcsolatunk, mert a levelekben nagyon megértettük egymást, élőben is összeillünk, de mi van, ha a sport közénk fog állni? Eh, minek gondolkozom most ezen? Behunyom egy pillanatra a szememet, hogy újraindítsam a rendszert, s amikor kinyitom, ismét a magabiztos Roby vagyok, aki izgatott várakozással néz a mai szavazás elé. A tűz serlege nem igazán hat meg, nem ismerem a hátterét, egy szimpla kupának tűnik, de attól még elég menőnek. Ezt kapja meg a választott kapitány? Hm.. kissé talán korai az ilyen díjazás, hiszen az a csapatnak járna majd valami bajnokság megnyerése után, nem?
||music:Going order|| words: 430 || just for you ▲▼
A helyszínünk a kviddicspálya, mindenkinek mondhatni a második otthont jelenti mióta csak a csapat tagjaivá váltak az eseménydús válogatón szeptemberben. Az edzések gyakoriak, hosszúak és kimerítőek, de még mindig nem körvonalazódott egyértelműen, hogy ki is lesz az irányító, a kapitány. A mai edzésre mindenki úgy érkezik, hogy pontosan tudják, hogy nem olyan lesz, mint a többi. Külön mindenkit megkértek, hogy ne reklámozzák a mait, hiszen nem kell a lelátókról a sok érdeklődő szem se a bekiabálgatás, amikor mindenki feszülten tudni szeretné már, hogy ki is lesz a csapatkapitány a szezonban. Ugyan még nem a nagy bajnokságra készülnek, hanem a Királyságok Kviddics Tornájára, még is csak ez az első lépés, főleg, hogy az észak-írek csúnyán hoppon hagyták őket és nem volt meg a nyilvános debütálásuk eddig. Ahogy a csapattagok sorban megérkeznek a pályára, középen egy állványon egy kupa áll, kéken izzó fényét már távolról látni, és akik a legendás Trimágus tusán már az iskolában voltak bizony felismerhetik, hogy a Tűz serlege az. Az edző mellette áll, rájuk várva, kezében papírokkal és pennákkal, nyilván azért, hogy minden csalásmentesen menjen, de még nem osztja ki őket, előbb érkezzen meg mindenki és persze hagy pár percet a beszélgetésre.
// A csoportosokban bevezetett késés/kimaradásos rendszert itt is szeretném használni, hogy túl sok csúszásunk ne legyen, de remélhetőleg a kicsit hosszabb határidő ezt kapásból megoldja.
Határidő: 08. 06., éjfél Következő mesélői: 08. 07. //
~Megan Smith
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: All-star Kviddics 2022-08-29, 14:07
Roxfort All-star Kviddicscsapat
A Roxfort All-star csapatának közös játékaira létrehozott helyszín, hogy soha ne akadjunk abba a problémába, hogy ahol játszanánk az éppen foglalt, ez csak a miénk és a helyszín játékonként változó.
Csapatkapitány: ?
Csapattagok: Hajtók: - Daniel Paisley, Sienna Parkin, Corvus Flint Terelők: - Roberto Maroni, Winifred Hill Őrző: - Elizabeth Ollivander Fogó: - Tori Seaver
