All-star Kviddics

Roxfort All-star Kviddicscsapat

Válogató & Roby

Lock me in your heart and trow away the keys!

   

- Talán egyikünknek sem a kiskamasz kor a kedvence, de ez amúgy érdekes. Szinte azelőtt belekezdtetek a játékomba, hogy felvezettem volna. Mindjárt kiderül! – Azért magamban elraktározok több infót is. Többek között azt, hogy mindenképpen le kell ülnöm Danyvel beszélni a hugáról, bármennyire húsbavágó, érzékeny téma. Én is a családhoz tartozom, nem hiszem, hogy tapintatlanságnak kéne vennie, ha megérdeklődöm részletesebben, hogy mi is történt. Nem hiszem, hogy a téma kettőnk közé áll majd. Aztán a másik, hogy Winifred és Corvus testvérek. Megtehetném, hogy sötéten pislogva újraszámolom a szavazást, de tekintve, hogy mi Siennával esélyesen egymásra szavaztunk holmi romantikus indíttatásból, a testvéreken hogy kérjem ezt számon? Történt, ami megtörtént, vegyük úgy, hogy jó kapitány lettem volna, de ez legfeljebb jövőre derül ki! – Van benne egy kis Kor-Korrigáló főzet is! Direkt a játékra csináltattam Zonkóval! – Várom meg, hogy mindenki vesz belőle, közben pedig állom Sienna pillantását, én tartom magamat a szabályhoz, hogy direkt nem mondom el, ám Corvus jól sejti, valami már egyre nyilvánvalóbb. De talán nem ez az a pillanat, hogy színt valljunk, különben sem biztos, hogy érdekli a többieket amikor ilyen súlyos témák merülnek fel, és az én játékom még most jön! Amikor mindenki bekapta, és átváltoztunk, akkor azért jót kuncogok az esetleges megilletődött tekinteteken, Winifred mellé lépek, én sem vagyok túl magas, láthatóan a terelők később érnek. – Nem tudom, pont azért nem fizikai feladatot szerettem volna, mert abból majd a pályán is lesz elég. Minden csapatépítőnek van evős-ivós-szórakozós része, talán most az enyém lesz az, gyertek! – Visszaindulok velük a házak közé, hogy az Abszol-út fagyizójának roxmorts-i franchise-za elé vezessem őket. Be is nyitok, aztán tartom az ajtót, hogy beléphessenek. A fagyizó most üres, látni is a táblán, hogy magán rendezvény miatt zárva. Persze nekünk fenntartva! Egy nagy kerek asztal van középre húzva, körülötte pedig hat szék. A fagyis néni, és két házimanója már ugrik is a szolgálatunkra, hozzák az étlapokat. – Mielőtt továbbmennénk a bulira, a vendégeim vagytok egy nagy fagyikehelyre, válasszatok csak. – Le is ülök az egyik székre, bízva abban, hogy nem tartják túl egyszerűnek az ötleteimet. Amíg helyet foglalnak, és választanak, végleg magamhoz ragadom a szót, mielőtt még ismét jól megnézném magamnak a kicsin is nagyon édes hajtólányt. – Tehát Dany témájára ráfűzve, körkérdés: mondj egy olyan gyerekkori élményt tizenkét éves korodig bezárólag, amire szívesen, vagy nem szívesen emlékszel! Menjünk körbe, és persze lehet véleményezni a többiekét, belekérdezni is ér! Kérés: elsőre mindenki csak az egyiket mondja, aztán ha körbeértünk, a második körben jöhet az ellenkező emlék. Kezdhetjük? – Én meg is rendelem a saját fagyikelyhemet, ami pillanatokon belül felszolgálásra is kerül, egy erdei gyümölcsökkel megrakott csokis csoda!

//Határidő: május 20, én írok május 21-én//

[You must be registered and logged in to see this image.]Megosztó az ötletem az ezüsttel edzéssel, Sienna támogatja, Dany egyértelműen ellene van, így előbbi biccentést, utóbbi választ kap. - Nem azt mondtam, hogy mérgezzük meg. Hanem azt, hogy legyen rajta vagy nála például valami, ami ezüst. Nem tudom pontosan szükség van-e érintkezésre, vagy csak közelségre, nem különösebben kutattam még a sebezhetetlenség után. - válaszolom, aztán végighallgatom mindenkinek a mondanivalóját, Dany kiselőadását is a mugli könyvről és a korábbi életéről. Kicsit meglep, ahogy leül a fűbe, hiszen tudjuk, hogy még nincs vége, Roby-nak és neki még hoznia kell egy-egy csapatépítő játékot, de mivel látszik rajta, hogy nehezen osztja meg a történetet. Furcsa elképzelni azt a verzióját és összehasonlítani a mostanival, akiről lerí, hogy mindenki iránt érdeklődő, támogató és valószínűleg a sport mellett ő is rengeteget tanul, ha be tudta hozni a lemaradását a történelemből és legjobb tudomásom szerint a két alapvető nyelvén kívül még egy csomót megtanult, szóval határozottan megtalálta az útját. Örülök, hogy már ezzel a verziójával ismerkedtem meg, mert ahogy Sasha elvesztését se tudtuk normálisan feldolgozni, amikor úgy volt, hogy meghalt, úgy a kishúga elvesztésében se tudtam volna Dany-nek túl sok támaszt adni.
- Nemzetközi vöröskereszt? - kérdezem vissza, ős-varázsló vagyok, aki alig tette ki a lábát a varázsvilág területeiből. Winifred megjegyzésére a húsevő növényekkel összeráncolom hitetlenkedve, kicsit mosolyogva a homlokomat, még soha senkit nem láttam, aki külön kiemelné, hogy ők a kedvencei. Végül a feszültség valamennyire enyhül, amikor biccentek és összefűzi a többiek előtt a titkainkat, azt, hogy testvérek vagyunk. Ahogy végignézek a tekintetükön mindenkin támogatást látok ezzel a titokkal kapcsolatban, nagyobb az egyetértés mindenképpen, mint a Sebezhetetlenség körül, így egy kicsit megnyugodva veszem Roby teátrális megmozdulását. Ahogy mindenki beteszi a kezét Roberto-éra, úgy én is a tetejére rakom, a sportolóknál nem annyira furcsa, hogy egy meccset így kezdjenek meg.
- Egy csapat. - visszhangzom a fiú szavait egy vékony mosollyal, mielőtt mindenki újra visszahúzná a kezét. Egyértelműen vannak közöttünk ellentétek, sokszínűek vagyunk, de ez nem jelenti azt, hogy ne tisztelhetnénk egymást vagy ne bízhatnánk egymásban.
A következő játék ötletére elgondolkozom, hogy milyen is voltam abban a korban, éppen azelőtt, hogy megtörtént volna a pál-fordulás, még Jenkins volt a legjobb barátom, még én vezettem a kekeckedő Mardekárosok csoportját, eltűrtem és elhittem mindent, amit a szüleim és a tanítói a fejembe vertek... Kicsit talán engem is rossz érzéssel tölt el az az életkor, de ettől függetlenül is elveszem a cukorkát és a többiekhez hasonlóan beveszem, kíváncsian várva, hogy ki hogyan fog kinézni, hiszen összesen Lizzy-t ismertem abból a korból, mert a szüleink már nagyon korán összeeresztettek minket, tipikus aranyvérű "hátha" alapon.

[You must be registered and logged in to see this link.]

Válogató & Roby

Lock me in your heart and trow away the keys!

   

 Nem arról vagyok híres, hogy túlságosan vissza tudnám fogni az érzéseimet, gondolataimat, ezért aztán alaposan eltátom a számat, amikor Dany valami Vittoriát említ. Még véletlenül sem merült fel mondjuk Alex szájából, hogy az unokatestvéremnek húga is volna. Dany a tágabb értelemben vett családomhoz tartozik, viszont szöget üt a fejembe, hogy ha az apám a fiaként nevelte fel, akkor ki lehet az a csaj, aki eddig rejtélyes módon nem merült fel? Már nyitnám a számat, amikor Elizabeth ledobja az atomot a sebezhetetlenséggel, és mindenki egyszerre kezd beszélni, úgyhogy csak a hüvelykujjamat emelem fel a szőke lány felé. – Menő. – Semmilyen negatív érzésem nincs azzal kapcsolatban, hogy mennyire lehet használni ezt legálisan. A titkát megtartanám, akárcsak Corvusnak. Középre is teszem a kezemet, hogy mindenki tegye rá a sajátját. – Ami itt elhangzik, itt is marad. Egy csapat. – Magamat is meglepem, hogy mennyire jól sikerült beilleszkednem, a magamának érezni ezt az egészet. Nagyon öntörvényű vagyok, olyan, aki berúgja az ajtót. Nálam nincsen szó taktikáról, nem vagyok elegáns. A nyers erő, a mindent felemésztő tűz érvényesül. És igen, ezzel együtt szenvedélyes, kérlelhetetlen volnék, akire lehet számítani is, ezt Dany már pontosan tudja. A féltestvéremnek meg simán felajánlottam, hogy leszek a szobatársa, mert éppen utálja az apánkat. Ez vagyok hát én, noha pontosan tudom, hogy Corvus nem sokba néz, nála az elme többet nyom a latba. Lizzyről is megtudunk némi plusz infót, hogy kiegyenlítettebbek legyenek az infót. – Nos én is köszönöm, tippekben ugyan nem vagyok jó, viszont jól táncolok. – Mosolyodom el az eredményhirdetésnél, nálam valahogy az ösztönös dolgok működnek egyedül. A latin vér pedig már csak rátesz egy lapáttal. Végül zárjuk sorainkat, és emelem is a kezemet jelentkezésre, hogy én jövök. – Mint tudjátok, nem vagyok éppen a tervezés embere, nem tudok valami nagyon bonyolult dolgot felépíteni, úgyhogy apróságokkal készültem. Szám szerint hárommal. Az első. – A zsebemből egy zacskót húzok elő, amiben hat Bogoly-Berti-Féle-Mindenízű-Drazsénak látszó cukorka látható. Kiterítem őket a tenyeremre, és feléjük nyújtom. – A látszattal ellentétben ezeknél pontosan tudjuk, hogy mi fog történni. A mai attrakció az igazgatónk és Zonkó engedélyével, bevizsgálásával történik. Úgy fél óra erejéig tizenkét éves önmagunk lehetünk külsőleg. Hogy ez miért jó? Mert vicces. Úgy gondoltam, hogy jó móka lehet egy kicsit a múltba visszanyúlni, mellékhatás így nulla. Aztán jön a következő helyszín. Kipróbáljátok? – Én magam, hogy jó példával járjak elöl, máris bekapom az egyiket. Az átváltozás látványos, a termetem is rendkívül összemegy, a vállam is összeugrik, átlagos, de cuki kisfiúnak tűnök. Megszólalni még nem akarok, mert biztosan olyan lenne a hangom, mint akit kiheréltek.

//Határidő: május 13, én írok május 14-én
Nyugodtan és bátran használjatok fiatalkori gifet, ha van!//

[You must be registered and logged in to see this image.]- Lizzy-nek sokkal mélyebb az őrző képzettsége, mint más posztokra, akik jelentkeztek volna arra a pozícióra a közelébe se értek, viszont Winifred és te is eredményes hajtónak ígérkezdtek, sebezhetőség ide, vagy oda. - szólok bele én is a beszélgetésbe, bár tény, hogy valahol logikus lenne, hogy egy sebezhetetlen menjen hajtónak, viszont akkor ott lennénk, hogy nincsen őrzőnk és legjobb tudomásom szerint senki közülünk nem jelentkezett egyáltalán arra a posztra. Nagyon talán-talán Ginny tudna oda beállni, de vélhetően nyomokban se lenne olyan eredményes, mint Lizzy. - Lehetséges, hogy érdemes lenne néhány edzésen ezüstben gyakorolnod, hogy felkészüljünk minden eshetőségre.
Danielről és Vittoriáról valami viszont dereng, mintha az Ollivander lányokon keresztül vagy valamilyen elszólásból korábban lett volna szó a húgáról, szintén múlt időben, de ezúttal nem kérdezek vissza úgy, mint Roby szüleivel kapcsolatban, főleg, mert a következő kör legalább annyira leizzaszt, mint a Beugrós játék.
Amikor Daniel és Roby is arra utal, hogy hús-hússal típusú étrendet tart, akkor igazából én is biccentek. - Csatlakozom, nem vagyok különösebben zöldséges én se. - vonom meg a vállam, legalább egy fél másodpercre ez eltereli a figyelmem a körről. Pont azután, hogy Roby felnevet és azt mondja kiismerhető én is levezetem az elméletemet, ami nem különösebben bájos vele szemben, de ha reálisan nézem a helyzetet, akkor valójában akárki akármit mond, teljesen objektíven és tárgyilagosan, őt tartom a legbutábbnak és épp ezért az én szememben kicsit kámikáze szekcióba kerül.
Se az író nevét, se a könyv címét soha az életben nem hallottam, valószínűleg még azt se venném észre, ha Roby rosszul mondaná ki, szóval nem irigylem a kérdést, viszont a csigáknál nekem is egyértelműen Sienna lenne a tippem, szóval visszamenőleg minden egyes mondat a helyére kerül a fejemben még hírdetés előtt.
Lizzy öt mondatát meghallgatva bólintok, nem vonom fel rá a szőke lány figyelmét, hogy egyébként már mondott egy-két információt, szóval ez így már mondhatni hét. Valahol van egy olyan érzésem, hogy a fényképészet és a tánc olyasféle "azértse" hozzáállás Gilly-vel szemben, de ami engem illet és a szerelmi bánatot kissé idegesen felsóhajtok csak. Nem egy szép emlék, nem szándékkal gázoltam a lelkébe, de visszamenőleg már úgy sincs mit tenni.
Ahogy Winifred is cetlit nyit csak akkor pillantok ténylegesen rá, amikor felolvassa a szövegét, amikor már minden-mindegy, hiszen tudom, amit tud, látom, amit mindenki lát. Ahogy mindketten befeszülten bámuljuk egymást és szinte láthatatlanul biccentek neki egyet a nevemet hallva.
- Szeretném valamire külön felhívni a figyelmeteket. Lizzy szó szerint a kezünkbe helyezte az életét azzal, hogy elmondta mi a sebezhetetlenségének a gyengéje, de valamilyen szinten én is ezt tettem. - a hangom komoly, szeretném, ha mindenki megértené és komolyan venné ezt. - Tudjátok, hogy nem vagyok különösebben, hm, kedves vagy barátságos, én csak az egyenességgel, őszinteséggel és hűséggel tudom megfizetni a bizalmatokat. Az, hogy nem vagyok vérszerinti Flint csak rátok tartozik és egy maroknyi barátomra, senki másra, még a szüleimet se szembesítettem a ténnyel, hogy tudom. Lehet, hogy elveszítem majd a kapcsolataimat, az erőforrásaimat, amivel például könnyedén ide tudtam vezényelni egy kovács manót, lehet, hogy nem, ez még a jövő zenéje, de nem állok készen arra, hogy megkockáztassam. Bízom benne, hogy a titkom biztonságba helyezhetem veletek. - hagyom abba, már így is hosszan beszéltem, miközben Winifredre pillantok. Ha már egyszer beírta a mondatát kétlem, hogy most visszavonulót fújna és ha újra megkeresné a tekintetem biccentek. Legilimentor, én pedig nem gyakorlok most semmiféle okklumenciát, de üzenni nem tudok neki, sosem próbálkoztam. Csak az ismerettségünk alapján feltételezem, hogy megérti mit akarok ezzel jelezni.
Az eredményre, hogy én nyertem azért nyilvánvalóan büszke vagyok, de még túlságosan rajtam az izgatottság amiatt, hogy beavattam őket, így legalább nem ül ki semmi önelégültség, csak bólintok. - Köszönöm a játékot. Tökéletes volt.

[You must be registered and logged in to see this link.]

Válogató & Roby

Lock me in your heart and trow away the keys!

   

Próbálok elvonatkoztatni attól, hogy apám Danyt kezeli igazi fiaként helyettem. Nekem nem jutott borászat, sem pedig cukrászat, csak egy kissé mániákus mostohaanya. Mondhatom, hogy elégedett vagyok az életemmel, hiszen ami történt, az formált erősre, noha arrogáns is vagyok egyben, mint aki mindig győzni akar abban, amit csinál. Talán mert nem volt apamodel, sem pedig testvér, aki esetleg máshogyan hatott volna rám. Mindenesetre én nem fűzök hozzá semmit, de a tekintetemből látszik, hogy az előző körök egyikében, amikor Corvus kétkedve méregetett, hogy tényleg lehetek-e depressziós, hát ez most csattanós válasz lehet mindenre. Vannak démonaim, mintha mindig is lett volna valami belső, fék, blokk, hogy ne tudjam kifejezni magamat. Talán egyszer én is teljes mértékben a Maroni család tagja leszek, de a múltat nem törli el semmi. Azért Winifred cetlijén, és a gyanusítgatáson akaratlanul is felnevetek, valahogy ő mindig tudja oldani a feszültséget. – Ennyire kiismerhető lennék? – Az alfahím, aki mindent erőből akar megoldani, az csakis a húst szeretheti? Talán! Viszont a zöldségek egészségesek, erősítenek, de miért mondanám meg a választ? Majd kiderül a szőke őrző összesítéséből. Észreveszem Elizabeth kissé sajnálkozó pillantását, ez már nem az első eset, hogy érzelmeket mutat, ezért kezdem átértékelni a jellemét magamban, mintha nem lenne olyan kemény, mint azt mutatja. Ezt persze jó értelemben látom így. – Azta.. sebezhetetlen? Akkor miért nem hajtó vagy? Akkor nincs az a gurkó, amivel le tudnának lökni.. – Nyilván kicsit irigykedek, de közben pedig büszke is, hogy eddig mindent túléltem, pedig nekem aztán voltak kemény ütközéseim, belépőim! Sienna folytatja a sort, és Corvus a célpontja a cetlijének. Karbafont kézzel méregetem a csapatkapitányt, mint aki nem tudja, hogy mit gondoljon, de utána közvetlenül a fiú jön, aki bár bevallja, hogy versekben nem a legmenőbb, mégis becsülendő, hogy így felvállalja. Veszek egy nagy levegőt, amikor húzom a következő celit, hogy aztán felolvassam. Anyám révén valamennyire beszélek franciául, de ebbe mégis beletörik kissé a nyelvem. - Nagy hatással volt rám Jean Henry Dunant: Solferinói emlék című műve.. Ha úgy okoskodom, hogy egy francia íróról vagy költőről van szó, akkor Sienna. – Pillantok kérdőn a lányra. Lövésem sincsen róla, hogy kicsoda az illető, lehet, hogy valami ereklyevadász, vagy mágiatörténész, de bízom benne, hogy ezzel most nem lövök mellé. Az utolsó körökben voltak duplikált tippek is, és ott már biztos, hogy az egyik ront, de hátha ez az utolsó most sikeres!

//3-4 lett a dobásom//

[You must be registered and logged in to see this image.]Kicsit furcsállom, hogy elrabló mostohának nevezi a nevelő anyját Roberto, de így is milyen vehemenciával teszi hozzá, hogy "imádja". Pedig lehet, hogy valahol azonosulnom kéne vele, hiszen Winifreddel ellentétben, akit már az egész előtt lényegében kiutáltak, engem a tenyerükön hordoztak, ahogy úgy sejtem Roberto-t is az anyja. Persze nálam volt néhány sötét vonulat, amibe nem volt beleszólásom, nem is mondanám elfogultan, hogy "imádom" őket, de azzal az érzéssel nem tudok mit kezdeni, hogy tényleg szeretem őket, mintha az igazi szüleim lennének.
Tény és való, hogy a tekintetem amikor nem fapofát vágok akkor méregeti a többieket, analitikusan próbálom átgondolni a dolgokat, habár néha legalább szerencsésen rátapintok néhány érzelmi kötelékre is, amit beleszámíthatok változónak.
Danielnek igaza van, a borokkal én is tisztában vagyok, főleg Sybille óta, habár különösebben nem gyűjtök semmit sem a kviddics felszereléseken kívül, de azt se gyűjtői szenvedéllyel. És persze a furcsa, mágikus tárgyakat, legyen szó nyílhegyről, medálról vagy karkötőről, de ez másik kérdés. Habár a hubrabugos fiú okfejtése minden pontjában helyes, még sem én írtam a papírt és ezúttal egy kissé bocsánatkérő pillantást küldök Roby felé a kétkedő helyett.
- Azt nem írtam, hogy jók is. - teszem hozzá, de akkor is a tény, hogy szoktam verseket írni valószínűleg mindenkinek meglepő lehet, aki csak annyit lát belőlem, hogy alapjáraton milyen távolságtartó vagyok. Habár azt már észrevehették a folyosókon, hogy amikor nem a kviddiccsel foglalkozom, akkor könyv van a kezemben, bár ebből nem következik, hogy nem csak előre tanulok a következő félévre, mint általában.
Látom, hogy akik jobban ismernek kicsit megrökönyödnek, hogyan beszélek, ami teljesen jogos és érthető. Ilyen megnyilvánulások árulják csak el, hogy mennyi mindenben változtam és vetíti előre, hogy milyen lehetnék egyszer majd... teljesen önmagamként előttük, csak a saját értékítéletemre és elveimre támaszkodva.
Lizzy elfogadja az ötletem és megosztja velünk egy titkát, amire egy kicsit az én szemem is elkerekedik csatlakozva Siennához, ugyanis lehet, hogy egyeseknek nyílt titok volt, de engem tökéletesen elkerült a dolog. Sienna kérdez rá, így én nem teszem, inkább induljon meg az utolsó kör. Annak persze örülök, hogy eltaláltam a vallásos szöveget, de ezen a ponton nem mondanám, hogy ez bármennyire is garantálja, hogy a következőnél is szerencsém lesz. Főleg, hogy amikor meghallom Sienna szövegét hirtelen a mindig fakó arcomat elönti a pír és érzem, ahogy a pulzusom olyan magasra ugrik, hogy a fejemben lüktet a szívverésem. Nagyon erősen koncentrálok, hogy ne nézzek senkire, csak a serlegre és le a saját kezemre, de hülye lenne, aki ezt a reakciót nem venné észre. Még akkor se fordulok Siennához, amikor hallom a nevemet, mert félek, hogy a tekintetem nem tudnám kordában tartani.
- Khm. Nem sokan hallgatnak rám, mégis ha kikérik a tanácsomat, megfogadják. - olvasom fel a szavakat a cetliről és ezúttal még attól is elzárkózom, hogy ezen a ponton végignézzek a többieken, csak fejben teszem meg. - Arra következtetek erről, hogy valaki különcnek érzi magát, akinek a hangját gyakran mellőzik, de ennek ellenére okosabb, mint mások, vagy legalább is intelligensebbnek hiszi magát. - mondom ki hangosan, bár lehet, hogy magamban kellett volna, hiszen nem túl érzékeny megközelítés. Roby már sokszor ugratott be olyan ténnyel, amit nem néztünk volna ki belőle, és amit még mindig nem hiszek el és írok annak a számlájára, hogy csak azt hiszi magáról, hogy igaz... de ez is egy ilyen lenne? Halkan hümmentek egyet, legalább addig is kicsit csitul az idegességem, míg döntök. Mi lesz, ha rosszul találgatok? Semmi? Akkor miért is tart ilyen sokáig lépni? Maximalizmus, ego és versenyszellem.
- Legyen Roberto, bár Siennánál is el tudom képzelni, de maradok Roby-nál.

// 7-8//

[You must be registered and logged in to see this link.]

Válogató & Roby

Lock me in your heart and trow away the keys!

   

Észbe kapok, hogy jól elbambultam, és lényegében Corvus engem néz, hozzám beszél. Szerencsére Daniel ismét diplomatikus, menti a helyzetet, de most nem tehetem meg, hogy csak valami köszönő morranást hallatok. Kezdem ugyanis észrevenni, hogy a többség nem csak a saját titkait osztja meg, hanem kezdenek más, mélyebb dolgokat is kicsomagolni, mint ez az üvegházas történet, amelynek nem voltam a része, de ott talán Corvus valamit változhatott. Nem mondom, hogy hasonló vagyok, mint ő, de sejthetően neki is akadtak beilleszkedési problémái, ezért hát megköszörülöm a torkomat, és megtoldom az unokatesóm szavait néhány saját mondattal is. – Mindezek ellenére az elrabló mostohaanyámat imádom, és a vér szerinti apámmal nem jöttem ki túlzottan az elején. Ez már kezd oldódni, hála Danyéknek. – Valahogy az, hogy ennyire befogadtak a családba, kezdi lebontani azt a gátat, ami egész életemben falként vett körbe, hogy valahogy sosem lehetek elég jó, anyámon kívül úgy mindenkinek bizonyítanom kell. Talán ez a csapat is lehánt majd egy újabb réteget. Megy közben körbe a kör, karbafont kézzel emelem Corvus a tekintemet, akinek szinte minden hunyorgásában van valami kétely felém, talán éppen Siennát illetően. Való igaz, hogy bár a titok titok marad, de annyira azért nem vagyok jó ebben, a talán nem is akarok az lenni, hiszen ez életemben először valami olyan őszinte érzés, amelyben el tudnám engem magamat, mégis valahol tiszteletben tartom a lány kérését, hogy ne zavarjuk össze a fejünket még a nyilvános érzelmekkel is, bőven elég stressz van a sportban. Attól még nyilván nem fogok úgy tenni, mint aki teljesen hideg, udvarolni azért mégiscsak szabad.
Amikor többen is Danyt tippelik, akkor már tudom, hogy ez sem lesz tökéletes kör, hiszen valaki ismét hibázott. Én azért annyi logikát próbálok bele vinni, hogy akit már mondtak, azt kisebb eséllyel mondom, kivéve ha szinte biztos vagyok benne. A saját cetlimet kihúzom a kupából, aztán idegesen felnevetek. – A francba! Ez bárkire igaz lehet innen.. Sienna? – Próbálkozom most vele, igencsak sportos, józan lélek, de tudom, hogy milyen mélységei vannak, és értékes gondolatai. Belőle valahogy kinézem, hogy én írnám a zenét egy dalhoz, ő pedig a szöveget. Aki verset tud írni, az dalszöveget is. Aztán ha ez a megoldás valóban Dany, akkor baszhatom..

//9-0 lett a dobásom//

[You must be registered and logged in to see this image.]Roby nem válaszol a feltett kérdésemre a rokoni szálakkal, de Dany, mint mindig, ott van, hogy kitöltse az űrt. Mondjuk most érthető okokból nem annyira lelkes vagy mosolygós, hiszen a családja is kaotikus és Roby élete is tragédiával indult, amivel valahogy együtt tudok érezni, tekintve, hogy ez a mi esetünkben is opció Winifreddel. Külön lettünk választva és a spektrum két végén lévő családokhoz leadva, fogalmunk sincsen miért, de valahogy úgy sejtem a mi szüleink sem élnek boldogan és gondtalanul valahol nélkülünk.
Lizzy közbevetésére azért csak biccentek egy kicsit, valószínűleg most valamilyen szinten kihagyva érzi magát az egészből, hiszen neki nem lett bedobva semmilyen mondata és csak minket hallgathat. - Akkor neked ez az egyik igazságod. Ha vége a játéknak te is mondj el még néhányat. - vetem fel, valljuk be mélyen egy kis büszkeséggel, hogy milyen jó irányba halad ez az egész, hiszen érezhető egy apró versengés, de nyoma sincs a pályán lévő agressziónak senki részéről.
Az üvegházas történetre, már Dany részéről egy kicsit összeráncolom a szemöldököm, de a mi oldalunkról Winifred előadja az elméletét, de azért bevárja az előtte lévő tippeket, amíg ő az utolsó. Hiszen jól sejtik többen is, az az esemény és a barátság nagyon sokat változtatott rajtam, felnyitotta a szememet, még ha ismeretleneknek még mindig kekeckedő hidegvérű kígyónak tűnhetek.
- Korábban a szüleim által gondosan megválogatott Mardekáros és főként aranyvérű környezetben voltam csak, irreális téveszmékkel, elszigetelt álomvilágban. Az üvegházi vegyszerek lényegében hallucinogénként hatottak ránk, de ezzel ellentétben inkább az ébredésemet segítette elő, hogy szembesüljek néhány elhallgatott igazsággal. - teszem hozzá, még soha nem nyíltam meg előttük ennyire, soha nem ismertem el, hogy a szüleim bármiben is hibáztak volna valaha, túlságosan nagy volt bennem a büszkeség a nevem miatt és a hála amiatt, hogy lényegében végtelen mennyiségű anyagi támogatást kaphatok, ahogy az én "játékomból" ez látható is, hiszen nem apróztam el.
Ahelyett, hogy Roby-t nézném inkább Siennára függesztem a tekintetem, miután kimondom az előző tippemet, hiszen Roby lényegében minden tizedik percben biztosít mindannyiunkat arról, hogy vannak érzései a lány iránt, de Sienna jóval visszafogottabban reagál. Vajon viszonzott az egész egyáltalán? Zavarja a nyilvános udvarlás? Az állásra kicsit elmosolyodom, mindannyian ugyanannyira ismerjük-nemismerjük egymást, pedig az újonnan érkezettek azt hitték, hogy mennyire nagy az egység és az összefogás ellenük még a szavazáson.
- Hiszek a Gondviselés azon formájában, miszerint ha a megfelelő úton járunk, az utunk könnyű, míg ha nem ott vagyunk, ahol lennünk kellene, az utunk nehézségekkel teli. - olvasom fel, de jó néhányszor megállok, nem azért, mert nem tudok olvasni, hanem azért, mert annyira furcsa és hosszú szöveget kaptam, hogy rendesen ráncolom a homlokomat meg borzolom a szemöldököm. - Ez nagyon... vallásosan hangzik. Keresztényesen. - hallgatok el, majd egy sóhajjal folytatom, minden gondolatom hangosan kimondva. - Bár azzal tisztában vagyok, hogy olaszországban van valamilyen keresztény központ, ezért Daniel és Roberto is felkerülhetne a térképre, még is inkább Winifredre lehet jellemző, hogy a szöges ellentétét gondolja, mint én és hogy ilyen dogmatikus a megfogalmazás. - nézek végig a társaimon, megállapodva a frissen szerzett húgomon egy szám sarkában ülő kis félmosollyal.

// 3-4 //

[You must be registered and logged in to see this link.]