2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Az akadémia földszintjén helyet kapott még egy közepes méretűnek mondható terület, ami bár azért nem több száz, de jónéhány pihenésre vágyó diák befogadására alkalmas. Bár a diákok sok időt töltenek bent, ez a hely arra szolgál, hogy kicsit mégis kint érezzék magukat... bent. Egy kis kert, afféle szépen berendezett udvar, ami végtére is csak egy terem, de a mágiának hála a plafon a külső időjárást mutatja, bár azért idebent nem szokott esni az eső, maximum öntözik időnkét a növényeket. Sok a fű, néhány pad is megtalálható, nagyobb kövek, ha valaki le akarna ülni. Akadnak kisebb kertek, ahol virágok pomfáznak és még néhány nem nagy termetű bokor és cserje is helyet kapott itt. Tényleg úgy érezheti az, aki ide belép, mintha kilépett volna a szabadba.
Nem látom, hogy Padma mit csinál, de bízom benne, hogy megvan a magához való esze, így igyekszem inkább terelni. Felesleges lenne belemenni valami értelmetlen vérontásba, inkább derítsük ki, hogy miért vagyunk itt, s hogy ki áll az események mögött. Amennyire lehet, mentem a helyzetet, hogy a fiú alakban berontó Janette ne rontson el mindent, noha tudom, hogy az életünket féltette. Csapatmunka a javából, de muszáj kimásznunk ebből a slamasztikából is. Ráadásul egészen jól játssza a bolond testvért, így hát elismerésem! Egy aurornak nagyon sokszor kell magát másnak kiadni, a lány pedig veszi a lapot! – Semmi baj kisöcsi! – Ingatom a fejemet, miközben egymást rángatják Padmával, visszafordulok hát a seriff felé. – Mint mondtam, nem hívtak, de ha már erre jártam, szívesen segítek a gyógyítói tudásommal, így most, ha megbocsájt.. [/color][/i]– Indulok el kifelé, most már nem méltatva figyelemmel a halottat. – Az ivó? Hát jól van Josh, egy ital végülis ránk fér, mielőtt felveszem a praxist. – Az más kérdés, hogy egy dokinak nem feltétlenül illene ittasan gyógyítania, de itt vélhetően még lazán veszik az ilyesmit. Intek Padmának is, közben azért megüti a fejemet a Kydd név, így akaratlanul is a cellában lévő tagra pillantok, hátha Reese-nek valami felmenőjéről lehet szó. Akkor igaz lehet, amit gondoltunk, hogy a vörös hajszálak a kis barátnőmhöz vezetnek? Lehet, hogy valami időbeli probléma akadt, és most így közvetve kéri a segítségünket, hogy minden helyreálljon. Elindulok kifelé, s csak kint súgom oda Padmának. – Mi a jó ég volt ez? Találtál valamit? – Miközben az ivó felé megyünk, Janette-t is beavatom. – Reese családneve hangzott el, de még mindig nem tiszta, hogy ki itt a rossz fiú, és mi a dolgunk. Azért csak óvatosan. – Figyelem a háztetőket, hogy ha valakit megpillantanék célozni, akkor arébb tudjak ugrani, vagy lökni a többieket. -Akkor jőjjön az ivó, de az eltűnt gyerekekről még mindig semmi nyom. A hentes is fél valamitől. – Elsőként lépek be az ivóba, megcélozva egy asztalt, s odaintve a csapost. Elég nagy feltűnést keltünk, de hátha ezt jó értelemben is lehet kezelni, aki segítséget kér, hátha elkezd ránk számítani, netán infókkal ellátni. Ha a csapos odajön, akkor egy aranygalleont veszek elő, a nemesfém minden világban komoly értékkel bír. – Nekem és a társaimnak valami jó erőset. Ki az új seriff? – Kérdezem ártatlan tekintettel, ami lehet kétértelmű, mint aki csak be akar hódolni, de lehet úgy is értelmezni, hogy hogyan tudnánk eltakarítani.
Megjegyzés -- Ruha -- Zene --
***
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2022-12-09, 14:54
Wild wild west
[Seriff]
Látszik azért a serifen, hogy már készült arra, hogy megoldja a helyzetet néhány pisztoly lövéssel, de Blaine helyzet kezelése lelombozza a lelkesedését. - Szóval a bolond öccse. Többen is érkeztek ma a városa a tudtom nélkül? - szökken fel a szemöldöke, és bár nem azonnal, de lassan végül leengedi a pisztolyt és int a másiknak is, hogy tegye ugyanezt. Josh nyugodtan szambázhat végig a szobán, egyelőre úgy fest beveszik a mesét és annyiban hagyják a dolgot. Padmát is sikerülhet neki az ajtó felé irányítani, viszont amíg mindkét férfi Blainere figyel, elszakítva a tekintetüket a bolond öccsről Padma érezheti, hogy valami koppan a lába mellett és becsúszik a padlón a szoknyája alá. Fél szemmel bizony kivehette a mozgást is a cella irányából. Ha ügyesen megtudja oldani, hogy felvegye azt a valamit, akkor egy gyűrű az, amin körbe van tekerve egy kis cetli, bár kérdés, hogy megtudja e nézni tüzetesen itt mindenki előtt. Az lehet, hogy feltűnő lenne, ha hátat fordítana. - Jól van, akkor most már ideje lenne, ha eltűnnének innen. Van még egy kis dolgunk... - pillant az asztalon fekvő hullára. Azt azért sejthetik, hogy nem fognak komoly gyászszertartást rendezni, ez nem az a korszak, de itt sem maradhat nyomorult az asztalon ugye. Viszont amennyiben távozásra adnák a fejüket, akkor megtehetik. Ezen a ponton ül fel a fickó, aki eddig a zárkában gond nélkül úgy tűnt, hogy pihenget és passzolja le az előtte lévő pillanatban a gyűrűt Padma felé. - Felkelt, Kydd... Épp ideje volt. - morran oda serif, de a fickó egyelőre egy árva szót sem szól, csak Padma felé emeli meg kicsit a kalapját, mintha csak mint egyetlen nő így adná meg neki a tiszteletet.
[Kinti megfigyelők, azaz Sera]
A nő úgy tűnik, hogy minél előbb lelépne, de az is egyértelmű már számára, hogy nem teheti meg csak úgy. Fújtat egyet és int Serának, hogy menjen utána, ne itt ácsorogjanak. - Fogva tartják a bátyámat. A mi öcsénk is eltűnt, de azok a semmirekellők nem csinálnak semmit. - feleli végül, és bár láthatóan tényleg nem úgy néz ki, mint Reese, ettől függetlenül a név hallatán bizony felkapja a fejét. - Reese? Nem, de Kydd igen, Emily. - biccent egyet, kicsit megemelve a kalapját. Ha Sera emlékszik és jól figyelt az Akadémia elméleti óráin, akkor bizony emlékezhet rá, hogy Reese családja nem tőrzsgyökeres angol, úgyhogy ki tudja, akivel beszél lehet, hogy az auror segítő lány ük-ük nagymamája, vagy egyéb rokona. Elindulnak hát lefelé a tetőről, egyelőre úgy fest nem akar újra lelépni előle, de nagyon nem is távolodik el a serif hivataltól. - Igen... nem ezt, de az öcsém. Furcsa dolgokra képes, meglepő dolgokra. De az ilyesmit itt nem kedvelik. - feleli, folyamatosan figyelve mindenre maga körül. Nagyon ügyes mozgása van a lánynak, egyértelműen látszik, hogy foglalkozott ezzel, ahogyan a lövő technikája is kiváló. Továbbra is a serif hivatal felé igyekszik orientálódni, Sera fülét viszont megütheti egy női hanga közelből. Ha arra pillant láthatja, hogy a kisfiú háza előtt, ahol nem rég jártak Janettel egy nő ácsorog és kétségbeesetten kiabál. "Tony! Tony, merre vagy?!" Az újdonsült ismerős erre csak látványosan sóhajt egyet és elmotyog egy "Még egy..."-et, de egyelőre nem foglalkozik a dologgal, hiszen másért van itt.
mesélő: Luna Lovegood
//Határidő: december 15. Én írok: december 16.//
Seraphine McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2022-12-08, 22:03
Az utolsó nemvárt utazás
Csak bólintok már Janette-nek, egyre fontosabbá válik a mesterlövész a történetünkben, hiszen nem csak az embereket szedi le, de talán ő az, aki minden mögött áll. Vagy legalább is kapcsolatban áll az egésszel, valahogyan, valamiért. Ha tudnám, hogy Janette mit fog csinálni, amikor berohan, akkor lehet inkább karonfogtam volna, hogy együtt hoppanáljunk, bár együtt azért jóval nagyobb célpont lettünk volna a mesterlövésznek. Nem az önzőség vezet, hogy egyedül akarom bejárni ezt az utat, hiszen a többiek tudhatják, hogy mindig társaságban haladtam mindenhová a kezdetektől. Igaz, hogy azóta már szereztem egy kis magabiztosságot, de így is óvatos vagyok. Most is azért válunk el, mert tényleg aggódom, hogy bent valaki meg fog sérülni tőlünk, ráadásul tudom, hogy jóval mozgékonyabb vagyok vámpírként és az átlagnál gyorsabb hoppanálással is. Persze azt bevallom, hogy pontosan nem tudom Janette milyen szintű helyváltoztató, de mindegy is. Már elváltunk, így döntöttem, és irány a tető! Azért amikor újra és újra rámszegezi a fegyvert és csak egy-egy pillanattal korábban tudok előle elugrani a mellkasom jócskán megtellik adrenalinnal, csak úgy szánkázik az ereimben. - Tudom, hogy ez hihetetlenül fog hangzani, de lehet, hogy te vagy a kulcsunk a hazajutáshoz, ha tudsz róla, ha nem. Ráadásul, ha már itt vagyunk akkor segíteni akarunk. Mármint a gyerekeknek. A politika annyira nem érdekel, akárkinek is dolgozz és akármiért. Kit lőttél le? Ugye nem az én egyik társamat? - válaszolok először, aztán elönt azért egy kis aggodalom, muszáj rákérdeznem. Végül önkéntelenül csak kicsúszik még valami a számon. - Hála az égnek, hogy nem Reese Kydd vagy. - sóhajtom, a középső nevét ugyan kihagyva Reese-nek, de tényleg valamennyire megkönnyebbülés, hogy nem vele találkoztunk össze. Bár így is igen furcsa az egybeesés és ameddig nem szereztem hajszálat a mesterlövésztől addig lehet, hogy tényleg csak egybeesés és semmi köze semmihez. - Nem kell itt maradnunk a tetőn, követlek, de beszélni szeretnék. - teszem hozzá, tudom, hogy egy felnőtt nő bizalmába nem lehet olyan könnyedén beleférkőzni, hogy zsonglőrködök vagy csillogó galleont, de bár a kezem ügyében a pálcám, nem fogom rá fenyegetően és nem akarom erővel kényszeríteni a beszédre, talán ez is számít. Pláne, hogy emlegettem a gyerekeket is, ha a jó oldalon áll, akkor erre is reagálnia kell valahogy. Ha pedig a rossz oldalon, a reakció hiánya, az érdektelenség lehet sokatmondó. - Láttál már hozzám hasonlót? - kérdezek egyet még, hiszen lehet, hogy nem lepte meg a hoppanálás, de az is lehet, hogy csak nem kiabálhatott, mert akkor magára vonja a figyelmet. Bár ha valóban elsütött egy lövést, miközben be akart célozni, már azzal is magunkra vontuk a figyelmet, szóval tényleg nyitott vagyok arra, hogy akármerre is akarjon mászni, kövessem őt, legalább is egy darabig - nem akarok se csapdába sétálni, se vészesen eltávolodni a többiektől.
Aki tudja, hogy mit kellene tennie,
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Padma Patil
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2022-12-08, 18:55
To the team
Vadnyugat
Abba bele se gondolok, hogy furcsa látvány lehet, ahogy felkapjuk a testet, de a rutinos egészségügyi dolgozók minden bizonnyal hozzá vannak szokva az emelgetéshez, és ugyan mi nem vagyunk azok, csak a kiképzésnek és Blaine képességének hála jó erőben vagyunk, attól még lehet, hogy ez is igazolja az álcánkat. Sajnos nem sokáig tudjuk tartani a frontot, a fickó meghal. Még idő sincs felfogni, hogy nem sikerült megmenteni, amikor beront Janette. Nem is ezzel van a probléma önmagában, hanem hogy elkezd nekünk beszélni, ténylegesen lebuktatni, mikor egész eddig azon voltunk, hogy beolvadjunk. Nem tudhatta, persze. Amikor látom, hogy pisztoly szegeződik rájuk, nagyon gondolkodóba esem. Rólam mintha megfeledkeztek volna, ezért akár ki is használhatnám az alkalmat, hogy megtámadjam őket, de úgy gondolom, hogy ha eddig a békés utat követtük, akkor azon kéne tovább haladni. Nem tudnak legyőzni minket úgysem, ha meg is támadnának, mert erősebbek vagyunk, tudunk gyógyítani, és van mágiánk. Úgyhogy leküzdöm a kísértést, hogy mögéjük osonjak és rájuk szórjak valami átkot, kivárom, hogy Blaine magyarázatához milyen hozzáfűzni valójuk lesz. Ettől függetlenül még mindig ott a pálcám a ruhaujjban, és készen állok használni, ha elfajulnának a dolgok. Jeanette ekkor újabb meggondolatlan dolgot csinál, azzal nincs baj, hogy hangoskodik, de a főnök engedélye nélküli távozás semmiképp nem fog jó fényt vetni ránk. Attól függően, hogy mit lépnek erre a fickók, két dolgot tudok tenni.
Ha agresszívan reagálnak és lőnek vagy fenyegetően közelítenek, akkor egy varázslattal megkötözöm őket, és ki tudjuk faggatni mindkettőt, majd emléket törölni.
Ha nem támadnak Blaine-re vagy ránk, akkor pedig csak megvetem a lábam, és megpróbálom kitépni a karomat az Janette-éből. - Megint elfelejtetted bevenni a gyógyszert, Josh, higgadj már le – mordulok rá. – Nem hagyod az embert dolgozni – teszem még hozzá, de valószínűleg Blaine-nek is lesz egy-két szava az „öccséhez”.
//Ha varázslatra kerül a sor: Incarcerandus – megkötözi a célpontot//
o
Janette Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2022-12-08, 09:58
A küldetés & Janie
Talán nem volt a legbölcsebb dolog csak úgy berontani a serif irodába, pláne, hogy fel sem tudtam mérni előre a helyzetet. Szerencsére attól még Blaine és Padma nem esnek ki a szerepükből. Így nekem sem szabad. De most már legalább azt látom, hogy hányadán állunk. Nem különösebben hoz zavarba a mugli fegyverek látványa. Legalábbis kívülről a serifnek és társainak úgy tűnhet, hogy cseppet sem érdekel. Vagy csak nem fogom fel, hogy azzal akár ölni is lehet. - A nevem Josh. Elnézést, hogy csak így betörtem, de meg kell érteniük, eléggé megijedtem, amikor azt láttam, hogy belőtték az ablakot, ahova a bátyám és a segédje lépett be, amig én egy helyi lánnyal beszélgettem. Mi lenne velem, ha a bátyámmal történik valami? - nézek egy pillanatig végig a serifen, meg a többi itt tartózkodón. Majd vállat vonok és fütyörészve kezdem a betört ablakot nézegetni. - Micsoda rendetlenség. Nem szeretem a rendetlenséget. Nem inkább a lövészt kéne keresniük? Nem igazán győz meg a város biztonságosságáról, hogy ilyesmik történnek a serif hivatalában. Lehet inkább másik városba kéne költöznünk. - vigyorgok idiótán lényegében mindenkire továbbra is, mintha inkább szórakoztatna a helyzet, és azt sem igazán vettem volna komolyan, hogy itt az imént halt meg egy ember. Pedig nagyon szívesen megvizsgálnám közelebbről azt a holttestet. Nyilván lenne a helynek mit mesélnie számomra. De amíg a serif és társai, beleértve a mugli börtön tölteléket itt vannak az útban ez kissé nehézkes. Na nem mintha nem lenne esélyünk ellenük egy párbajban. Valójában a muglik elég esélytelenek a mágiával szemben. Az Exmemoriam is hasznos bűbáj. Azonban kíváncsi vagyok, hogy mihez kezdenek ezek a muglik, ha már azt hiszik, hogy nem látjuk őket. - Szerintem bátyus hagyjuk a serif urakat dolgozni. Inkább nézzük meg szembe azt az ivót, beszélgettem egy kedves lánnyal, aki ott dolgozik. Ő barátságosabb volt, mint ezek az urak. - kezdek vigyorogva mutogatni valójában a bordély irányába, na nem mintha egy félbolond különbséget tudna tenni. A következő pillanatban megint fütyörészni kezdek, és belekarolok Padmába, és elkezdem a bejárati ajtó irányába vonni. Mintha csak tényleg jobban érdekelne a bordély, mint az itteni események. Valójában jó lenne innen eltávolítani a fickókat, és egy kicsit körülnézni a serif hivatalban serif nélkül. Meg persze lenne mit tudatnom a társaimmal is. A lövészről, Seráról, és az elméletünkről.
//Metamorfmágus - III. szint Képes teljes mértékben lemásolni akár egy másik embert, mintha százfűléfőzetet ivott volna, csak esetében ennek nincs lejárati ideje. Addig tartja meg az új alakot, ameddig kedve tartja. //
Padma ugyan segítőkészen adogat, de tekintve, hogy az illető egy komoly fejlövést kapott, pár pillanat múlva meg is hal. Janette viszont beront, és tökéletesen leleplez minket. Felsóhajtok, mivel a cellában lévő alakról is kiderül hogy valami fővezér lehet, csak nem akart mutatkozni. Már csak Sera lehet a titkos adu, ha ő még nem leplezte le magát. – Kösz, ennek annyi. – Tolom el magamat véres kézzel, felemelve a tenyereimet, lévén így nem fogok pálca után kutakodni. Inkább csúnyán nézek Janette-re, lévén ha volt is esélyünk, hogy beépüljünk akkor vagy a nyílt konfrontáció marad, vagy kitalálunk újabb békés megoldást. A helyzet ellenére sem érzem, hogy eljött az ideje annak, hogy nyíltan szembeszálljunk a helyiekkel, mivel pisztoly szegeződik ránk. – Nos nem, ő a félbolod öcsém, aki azt sem tudja, hogy hol van. – Lépek oda, s a fiúnak tűnő lánynak lekeverek egy sallert úgy hátulról, oktató jelleggel, mint akinek természetes, hogy olykor bizony játszania kell a családfőt. Külsőleg ugyan én másféle rasszba tartozom, de lehet hogy az egyik szülőnk nem azonos, ez még a vadnyugaton is életszerű. – Teljesen nyugodtak vagyunk. Amit mondtam, igaz. Gyógyító vagyok, és nem szokásom sincsen csak úgy sebesülten hagyni. Na és maguk? – Most már leeresztem a kezemet, és megtörlöm az egyik tisztább rongyban, kérdőn nézve fel. Cseppet sem úgy tűnik, mintha félős alkat lennék, de ha fel kell arra készülnöm, hogy mágiát, vagy a vámpír erőt kell használni, akkor máris ugrásra készen állok. Persze csak legbelül, mert külsőleg teljesen békésnek tűnők. Remélhetőleg amíg itt szóval tartjuk a bandavezért, Seraphine kitalál valami okosságot. Már csak azt kéne tudnunk, hogy ki lövöldöz a háztetőkről.
Megjegyzés -- Ruha -- Zene --
***
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2022-12-02, 13:44
Wild wild west
[Seriff]
A serif hümment egyet Blaine magyarázatára. Elég nyugodtnak tűnik, még akkor is, amikor kb. elé dobják le a sérült férfit. Azon azért kicsit felszökken a szemöldöke, hogy egy gyenge nő és egy orvos csak úgy felemelnek egy megtermet férfit. Jó eséllyel rendesen lebecsüli a női nemet, azt pedig nem tudhatja, hogy Blaine micsoda és jóval több az ereje, mint ami elsőre láőtszik rajta. A sérülttel egyébként nem sok mindent tudnak kezdeni, hiába a gyógyító próbálkozások, fertőtlenítés és a többi. A földön akkora adag vér marad, hogy ihaj és az asztalra is jócskán kerül. Gyakorlatilag néhány pillanat alatt kileheli a lelkét, maximum minmálisan lassítani lehet ezt a próbálkozásokkal. A golyó épp a tarkóján kapta el, így a csont se fogta fel annyira, hogy ne tegyen végleges kárt. - Ekkora rendetlenséget... - morran fel mostmár a serif, de csak akkor lepődik meg igazán, amikor Janette beront az irodába. Na ezen már azért rendesen fennakad a szemöldöke, sőt a harmadik pacák is pisztolyt ránt. Valójában komoly mázlija van a lánynak, hogy nem lőtt azonnal rá. Elég feszült a helyzet ahhoz, hogy csak úgy berontani nem a legésszerőbb tett volt a részéről. - Ne mondja, hogy ez az alak meg a másik segédje doki... - Janette egyelőre nem nagyon tud nézelődni, meg kutakodni, mivel a harmadik alak pisztolya egyenesen rászegeződik. Egyébént a repedések egyszerű golyó ütötte nyomot mutatnak, ha csak nem komoly fegyverszakértő, akkor azért ebből nem tudja meghatározni a pontos kalibert. Előkerül mostmár a serif pisztolya és, a rácsok mögött fekvő alak pedig most már határozottan félretolja a kalapját, hogy jobban megszemlélje az eseményeket. - Higgadjunk csak le szépen lassan, mégis ki a jó francok maguk? - az ő pisztolya egyenesen Blainet célozza be, míg a másik alaké Janettet. Egyértelműen a két férfitől tartanak jobban, meg hát amúgy is csak ketten maradtak, a harmadiknak gyakorlatilag már annyi.
[Kinti megfigyelők]
Serának sikerül kizárnia a zavaró vérszagot és hoppanálnia a tetőre. Az ott rejtőző nő persze elég gyors és már lefelé indul, amikor megtalálja és persze eléggé meglepődve torpan meg. A helyett, hogy menekülőre fogná a dolgot Serára emeli a puskát és lő... Egyébként bár kalap van rajta, félig az arcába lógva, az egyértelmű, hogy nem Reese az, viszont tényleg egy nadrágot viselő vörös hajú nőről van szó. Sera persze gond nélkül el tud hoppanálni a lövés irányából, amire a nő csak kapkodja a fejét és még 1-2 próbálkozást tesz hasonló módon. Akkor áll csak le, amikor rájön, hogy nagyjából esélye sincs eltalálni a célpontot. Dühösen fújtatva engedi le kicsit a fegyvert és egy futó aggódó pillantást vet a serif iroda irányába. - Nem tudom, hogy ki vagy, de csak feltartasz... Ha az ő embere lennél, már nem élnék igaz? Akkor meg engedj a dolgomra! - morran rá és megpróbál időnként hátrébb lépni egyet az épület széle irányába. Jó eséllyel szeretne lelépni minél előbb. Egyértelmű, hogy nem csak úgy véletlenül állt neki lövöldözni, hanem jó oka van rá.
mesélő: Luna Lovegood
//Határidő: december 8. Én írok: december 9.//
Padma Patil
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2022-12-02, 09:08
To the team
Vadnyugat
Érzékelem, hogy abszolút nem látnak minket szívesen, de egyelőre fontolgatják, hogy mit kezdjenek velünk. Abból a feltételezésből indulok ki, hogy mivel erőszakkal vették át a hatalmat, talán nem a legeszesebb emberekről beszélünk, így ha együttműködünk, simán kijuthatunk innen és folytathatjuk a kérdezősködést. Blaine válasza valószínűleg kielégítő lesz a számukra, igenis szokás volt, hogy ha új orvos érkezett, akkor bemutatkozott minden fontosabb személynek a településen, hogy ismerjék. Talán ez az új rendfenntartó erők részéről egy teszt. Amíg beszélgetnek, én óvatosan körülnézek, és ekkor szúrom ki a cellában lévő férfit, akit első látásra halottnak hittem, de mintha kicsit mozogna. Nem akarom nagyon feltűnően bámulni, de észrevettem, hogy mivel most nagyobb bent az élet, mintha érdekelné, mi történik. Róla se vesznek több tudomást, mint rólam, egyelőre. Vörös a haja… gyakori ebben a városban a vörös haj, aki idekísért minket, illetve most ez a fickó is, vajon mindenki mindenkinek a rokona? Ráadásul Sera is talált egyet korábban… nincs időm végiggondolni, hogy van-e összefüggés a dolgok között, mert váratlan hirtelenséggel lövést hallunk. Riadtan nézek körbe, hogy kit találtak el, látom, hogy a fickót, aki idehozott minket. Blaine már ugrik is segíteni, én meg megyek utána, és segítek felpakolni a sérültet az asztalra. Nekem sem volt szimpatikus, de én is azon a véleményen vagyok, hogy ettől még nem szabad hagyni meghalni, ki tudja, hátha utána még segítségünkre lehet. Én magam is értek egy kicsit a gyógyításhoz, de nem avatkozom bele, hagyom, hogy ez most Blaine dolga legyen, én csak adogatom neki, amire szüksége van, illetve közben azért ellenőrzöm a férfi pulzusát, van-e láza, lélegzik-e, ilyesmi egyszerűbb dolgokat, amikről úgy gondolom, hogy egy asszisztens feladata. A fogoly fickóról meg is feledkezem az események tükrében, akkor zökkenek csak ki a segítségnyújtásból, amikor Janette beront, és ugyan értékelem, hogy a segítségünkre akar lenni, de nem vagyok benne teljesen biztos, hogy ez jó ötlet volt-e, vagy pont ezzel rontott el mindent, mikor már egészen jó úton voltunk a bizalom megnyerésében. Fél szemmel nézem, ahogy elkezd vizsgálódni, de őszintén szólva eléggé kétlem, hogy ezt csak úgy szó nélkül hagyni fogják neki, ráadásul mivel megszólított minket is, tudják, hogy egy társaság vagyunk, két új ember még nem gyanús, de három…
o
Janette Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2022-12-01, 21:45
A küldetés & Janie
- Ha igen, akkor ő return jegyünk haza. - válaszolom Serának. Már csak el kéne csípni. Egy hajminta se ártana az összehasonlításhoz tőle. Csak úgy bizonyítás képen. Szeretem az egyértelmű, tiszta dolgokat. Ezért is vonz inkább helyszínelés. Még ha jelenleg szegény familiárisom hiába is szaglászik. Egyenlőre semmi érdemit nem jelez, vagyis nem is talált semmit. Még. - Néhány hete kezdődtek az eltűnések. Nem sok idő volt a kettő közt. Szerintem összefüggenek. - lehet, hogy nem napra pontosan egyezik a két dolog, de biztos vagyok az összefüggésben. Talán a régi serif rájött valamire amire nem kellett volna, ahogy a doki is, így mindkettőtől meg kellett szabadulni. Aztán szép lassan a többi kulcsfigurát is le lehet váltani majd a városban, mint a polgármestert, tanárt, postamestert stb... Közben pedig ki tudja mi történik az ártatlan gyerekekkel? Nem tetszik ez nekem. - Rendben. - bólintok egyet Sera felé, bár a dörrenésre egy pillanatra nekem is földbe gyökerezik a lábam. Végül pálcát rántok, ahogy megindulok befelé az ablak és ajtók elé még ellövök egy fizikai pajzsbűbájt, ha netán az elkövető vissza akarna jönni. Ámbár ez kicsit eső után köpönyeg megmozdulás ez. Miért is nem jutott hamarabb eszembe így védeni őket? Igaz, bentről vártam a támadást nem kintről. Nagy hiba. Már a ruhámban el is tüntetem a pálcám mire feltépem az ajtót és belépek. - Súlyos? Blaine segítsek valamit?- kérdezem elsőre Blaine-t, és ha mond valamit, akkor oda is sietek hozzá, hogy a segítségére legyek. Mit sem törődve a seriffel. Legalábbis egyenlőre. Inkább csak megkönnyebbülök, hogy nem Padma, vagy Blaine esett össze holtan. Ami lássuk be, könnyen megtörténhetett volna. Ha azonban a fickónak már mindegy, vagy Blaine külön nem kér semmire, akkor az irodát igyekszem alaposan felmérni. A betört ablakot, a törés minta sokat mondhat az elkövető módszereiről, és hogy mennyire profi. Vagy az esetleg földön lévő vérnyomokat veszem szemügyre, összevetve az ablakkal, és lövés szögét próbálva megállapítani. Esetleg más ide nem illő furcsaságot meglátni a szobában. Bár ez nehéz, mert feltáró, és visszajátszó bűbájokat a serif előtt azért mégsem lőnék egyenlőre el. Na nem mintha egy Troopsnak ne lenne tucatnyi eszköze hatástalanítani egyetlen muglit, ha arra kerül a sor. Vagyis kettőt. De kétlem, hogy a cellában heverésző alak túl sok vizet zavarna jelenleg.
//Metamorfmágus - III. szint Képes teljes mértékben lemásolni akár egy másik embert, mintha százfűléfőzetet ivott volna, csak esetében ennek nincs lejárati ideje. Addig tartja meg az új alakot, ameddig kedve tartja.
Fizikai Pajzsbűbáj: A pajzsbűbájok olyan verziója, ami a fizikai behatásoktól, pl golyóktól véd.//
- Hát, a hajszál itt van és az a nő is itt van. Remélhetőleg még mindig. Gondolod ő szabadon elugrálhat? - válaszolom, hiszen amennyiben tényleg ő kreálja ezeket akkor se tudjuk, hogy hogyan és miért. Minden esetre ahogy araszolgatunk előre már nem látom a mozgást a tetőn, csak feszülten üzengetünk és beszélgetünk halkan. - Az iskola úgy is üres most, nem maradt gyerek, aki maradt otthon van. Viszont tény, hogy jó lenne tudni, hogy pontosan mikor indult el az egész és mi más történt akkor, hátha van kapcsolat. Ha a seriff-váltással kezdődött, akkor azért eléggé gyanús, hogy ők állhatnak mögötte. - válaszolom, de aztán jön a dörrenés és a vér kicsit megfagy az ereimben. A szám elé kapom a kezemet, mintha sikolyt fojtanék vissza, de valójában a vérszagot akarom mérsékelni és az arcomat takarni, ha esetleg elveszteném a kontrollt. Gyakorlott vámpír vagyok ma már, de azért ez nem egy olyan tudomány, ami mindig beválik, erősen kell koncentrálnom. - Menj segíteni nekik, enyém a tető. - vágom rá gyorsan, kicsit talán attól tartva, hogy ha megkörnyékezem a vért nem tudom visszafogni, hiszen csak harapott vámpír vagyok és csak két éve. Lehet, hogy a vérszomj nem uralkodna el rajtam, de egy részleges átalakulás is azonnal kirobbantaná a frászt az itteniek között és biztosan kilyuggatnának vagy máglyára dobnának mindenféle per nélkül. Ha Janette belemegy a felosztásba azonnal elszaladok az épület mellett, ha van hézag vagy sikátor vagy akármi, és a következő pillanatban bevállalva, hogy a mesterlövész előtt felfedem magam, kicsit felelőtlenül, de hoppanálok. Meg van a pálcánk, meg van az erőnk, meg vannak az eszközeink - legalább is nekem a szoknyám alatt egy hadseregnyi holmi van felcsatolva -, ideje bátornak lenni és nem finomkodni. A kérdés csak az, hogy hoppanálva végre utolérem-e, mielőtt a mesterlövész lemászna a tetőről és eltűnne megint. Nem szándékozom azonnal rátámadni, hiszen nem tudom az indítékait, bérgyilkos, igazságharcos vagy terrorista, de a puska csövével se szembe kerülni. Ha azonnal lőne, akkor újra hoppanálok, de csak kicsi távokat a tetőn, ameddig fel nem adja, le nem ereszti a puskát és ad egy kis időt elmondani, hogy csak beszélni akarok.
// Hoppanálás(ok), Varázserő 36 pont, Sera egyik erőssége //
Aki tudja, hogy mit kellene tennie,
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Valahol sajnálom Padmát, és persze a többi lányt, hogy így lenézik őket. A mi világunkban már rájött az emberiség, hogy a gyengébbik nem milyen sokat ér, s hogy mennyit köszönhetünk nekik. Vannak közöttük művészek, vezetők, és még sorolhatnám. Bízom benne, hogy Padma tudja ezt, hogy mi megbecsüljük. Nem véletlen, hogy Seraphine amolyan testvér lett a játékok alatt, mert mindig becsültem az eszét, s a kitartását. Összeér a kezünk, ahogyan átveszem a levelet, gyorsan, feltűnésmentesen átolvasom, hogy aztán folytassuk az utunkat a hivatal felé. Nem kezdek el hőzöngeni, hogy miért nem kapunk nagyobb tiszteletet, ez még mindig csak a beépülés, vizsgálódás folyamata. - Nem vettem, nem vettünk, mert sorbanálltunk, és még volt előttünk valaki. De miért is ne mutatkozhatnék be mindenkinek? – Kérdezem ártatlan, barátságos mosollyal. A ferdítésnek van valóságalapja, hiszen ott volt az az idős nő előttünk, és amúgy is logikus, ha egy orvos barátságos hangot üt meg. A vámpír képességeimet itt és most nem akarom bevetni, a cellában fekvőt pedig még mindig nem nézem, nehogy gyanussá váljunk. Mondhatni úgy teszek, mint aki elfogadja a helyi erők fennhatóságát. Amikor azonban pisztolylövés történik, megrezzenek a hirtelen hangra, de nem ijedek meg, hiszen feszülten vártuk, hogy mikor kezdődik el az akció. A sérülthöz azonnal ugrok, Padmára szólva. – Emeljük fel az asztalra, gyorsan. – Ha bármi is lenne az asztalon, lesöpröm, beleértve az új seriff lábát is. A táskámhoz nyúlok, rögtön előpakolom a bájitalokat, amik így első ránézésre szimplán gyógyászati flakáknak tűnnek. A pálcát is előveszem, de csak úgy teszek, mint aki méricskél. Idegen szavakat suttogok, mint aki megállapít valamit, de egyértelműen a fertőtlenítés, vérzéscsillapítás a cél, és hogy felmérjem, átütötte-e a golyó a koponyacsontot. Ha igen, akkor elég nehéz dolgunk lesz, de mindenesetre fertőtlenített kötszert veszek elő, miután kesztyűbe bújtam, s fogóval igyekszem eltávolítani a golyót, hogy ne szakítsak fel újabb sebet. A külvilágot s a vért kizárom, itt most a fókuszálásnak van ideje. Bármit is tett ez az ember, azért vagyok, hogy életet mentsek.
Megjegyzés -- Ruha -- Zene --
***
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2022-11-25, 14:49
Wild wild west
[Seriff]
Gond nélkül bejutnak hát a serifhivatalba, ahol Blaine bár leülni nem tud, mert nincs konkrét erre alkalmas fogadóhely, de a bemutatkozását eltudja mondani, amikor az asztal mögött ülő fickó kérdezi. A lába csak úgy lazán fel van dobva az asztal tetejére. Első ránézésére nem is tűnik rossz arcnak egyébként, de azért sejthető a kintiek alapján, hogy nem ők itt a jófiúk. - Ja állítólag ő az új doki. - szól bele a fickó, aki idekísérte őket. Az asztal mögött ülő csak csendben méregeti őket, a másik meg valami pipával pöfékel, de láthatóan nem nagyon érdekli a beszélgetés. - Szóval az új doki, hát akkor üdv a városban dokikám. Sajnos nem osztogathatok csak úgy fegyvereket, de mondja már el nekem mi járatban volt a hentesnél, főleg hogy ha jól látom nem vett semmit? Egyesével akar mindenkinek bemutatkozni? - méregeti, mintha csak bele akarna látni a fejébe, ami persze lehetetlenség, hiszen az itteniek egyszerű mágia nélküli alakok. Nem valószínű, hogy bármi effélére képesek lennének. A zárkában fekvő alak egyébként egyelőre nem moccan, viszont Padma ahogyan lopva körülnéz, mivel rá nem igen figyel egyelőre senki így, hogy meg se szólalt, láthatja, hogy bizony az illető nem alszik, mert időnként megmoccan a kalapja, mintha kilesni igyekezne alóla. Sőt azt is kiszúrhatja, hogy bár nem hosszú, de az alaknak a zárkában vörös haja van. Ahhoz képest elég nyugodt, hogy ő a fogoly. A következő pillanatban aztán az egyik ablakon úgy süvít be egy golyoó, hogy jó eséllyel mindenki megrezzen, és keresi magán a lyukat majd. Sokáig nem kell keresgélni, ugyanis a fickó, aki a hentestől kísérte ide a párost és az ajtó közelében állt egyszerűen összerogy és kiadós mértékben ömleni kezd a vér a tarkójából. - Hát doki... máris dolga akadt. - dobja be a serif egész szenvtelenül. A pipázó fickó lazán berúgja az eddig nyitva maradt ajtót és fedezékbe vonul. A rácsok mögött lévő alaknak újfent megrezzen a kalapja, de ő maga nem moccan.
[Kinti megfigyelők]
Sera eltudja küldeni az üzenetet, ahogyan Padma is tette, és gond nélkül oda is ér. Az iskola körül nem lát a familiáris komolyabb mozgást, vagy olyan nyomot, amit ne szúrtak volna ki amikor ott voltak Blaineék is. A tanítónő sertepertél bent, mert hát érdemben nincs dolga gyerekek híján szegénynek. Sera viszont jól gondolkodik, hogy azért hasznos a serif épület közelében maradni. A tetőn nem szúrja ki ugyan újból a mozgást. A nő jó eséllyel nagyon ügyes abban, amit csinál, viszont a dörrenést ők is meghallják. Kintről nem látni sokat, hogy vajon eltaláltak-e valamit, de az egyértelmű, hogy kb. honnan jöhetett a lövés és hogy a serif hivatalban ért célt. Az eddig nyitva maradt ajtóban látszott egy pillanatra, hogy valaki összeesik, majd az ajtó becsukódik egy hangos csapódással. Sera egyértelműen érzi a tömény vér szagot.
mesélő: Luna Lovegood
//Határidő: december 1. Én írok: december 2.//
Padma Patil
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2022-11-24, 19:12
To the team
Vadnyugat
A titkárnős megjegyzést elengedem a fülem mellett. Persze, bosszant valamilyen szinten, hogy itt így bánnak a nőkkel, de tisztában vagyok vele, hogy ez egy másik kor, így volt a szokás. Ettől függetlenül nem tartom szerencsésnek, hogy feltétlenül ki kell mondania hangosan az ilyen jellegű gondolatait, mikor láthatja, hogy segíteni próbálunk neki, talán elsőként, talán nem, de mindenképp kitartanánk az ügye mellett. Hát ez nem valami sok – nézek Blaine-re, nem is mondom ki hangosan, de valószínűleg az ő fejében is ez fordulhat meg. A városban nyilvánvalóan nagy baj van, ha a rendfenntartás nem működik megfelelően, láttuk a lövöldözést az elején, és a seriff valószínűleg azóta már egy másik ember, aki lehet akár bandita is. Elkapom Blaine tekintetét, nem akar balhét, és én is úgy gondolom, hogy ameddig lehet, addig húzzuk ezt a dolgot, mert közben hátha ki tudunk valamit deríteni a gyerekekről. Így hát a fenyegető fickó szavaira csak bólintok, és már indulok is Blaine után. Feltűnik út közben, hogy nagyon nézeget valamit a vörös hajú férfi, de nem akarom felhívni magamra a figyelmet, így nem próbálom meg kideríteni, mit néz annyira. Talán Seráék itt vannak valahol a közelben, és majd ők megteszik a vizsgálódást. Ha megkapom a tollat valahogy, akkor egy pillanatra megállók, mintha csak a cipőfűzőmet kötném újra, és a szoknyám szélével takarom a tollat, amit ha sikerül visszaváltoztatni úgy, hogy a pálcám még mindig a ruhám ujjában van, a levelet gyorsan elolvasom. Megnyugtat a tudat, hogy a közelben vannak és készen állnak, így aztán sokkal nagyobb magabiztossággal lépek a seriff hivatalba, ahol, amikor belépünk, óvatosan Blaine kezébe csúsztatom a levelet, hogy még neki is legyen ideje megnézni, mielőtt tüzetesebben elkezdene foglalkozni velünk. A hentesboltban tapasztaltak után megint csak hagyom őt beszélni, én nem szólalok meg, míg nem kérdeznek, inkább próbálok csak óvatosan körbekémlelni, hogy látok-e valami hasznosat vagy különöset.
o
Janette Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2022-11-24, 15:08
A küldetés & Janie
Vörös haj? Hmm... az egyik kis kiruccanás után találtunk egy vörös hajszálat. Érdekes gondolat, hogy a vörös hajú nő, aki szórakozik velünk, és a mesterlövész ugyanaz a személy-e? Azonban eddig nem tűnt úgy, hogy a szimulációkat irányító személy aktív részese is lenne a játéknak. Legalábbis még két hasonló személlyel nem futottunk össze. Persze azért elgondolkodtató a lehetőség. Talán valami félre sikerült a nekünk felállított próba közben, ezért kellett a nőnek beavatkozni? Vagy eleve ez volt a terv része? Már ha tényleg helytálló Sera felvetése, amit nem zárhatunk ki semmiképpen sem. Elveszem Serától a hajszálat, és zsebre dugom. A nyílt utca sajnos nem a legjobb hely a varázsolgatásra. Mármint egy mugli utca. - Ha van két hajszál meg tudom mondani, hogy ugyanattól a személytől származik-e? Esetleg, ha mázlink van a hajszál elvezethet a gazdájához egy jelző bűbájjal. De csak ha bizonyos körzeten belül van az illető. A téridő ugrások nem biztos, hogy segítenek a dologban. - mondom olyan hétköznapi hanghordozásban, mintha csak annyit mondtam volna, hogy "szép az időnk ma". Ráadásul nem is túl hangosan. Nem igazán akarok feltűnést kelteni a helyiek körében. Ámbár már maga a tény is szokatlan lehet, hogy pont a gyerekek eltünedezései után hirtelen megjelenik 4 idegen alak. A helyükben én nem nagyon bíznék csak úgy a váratlan átutazóknak. Ami egyrészt érthető, másrész viszont nem fog segíteni nekünk. Nem mindenki annyira meggondolatlanul szószátyár mint az lány a bordélyból. Belegondolva elég nagy szerencse is volt, hogy minden további nélkül avatott be abba amit látott. - Ha szereznénk egy másik hajszálat a tetőn ugráló barátnőnktől, akkor ellenőrizhetnénk az elméletet. - fűzzöm még hozzá, és vetek egy kósza pillantást a bordély bejárata felé. Közben pedig az eddig árnyékban bujkáló kitrókám továbbra is ügyelve rá, hogy puhán, és óvatosan lépkedve osonjon a házak közt, és senki ne szúrja ki, veszi az irányt az iskola irányába. Vagy legalábbis az odavezető úthoz, hogy egy kicsit körülnézzen, és körül szimatoljon. Hátha talál valamit, amire felhívhatja a kis csapat figyelmét. Szerencsére a kis termete, és természetes bundája, éppen elég rejtőszínt kölcsönöznek neki, hogy itt ne legyen nagyon feltűnő. Legalább ez egyszer véletlen sikerült annyiban kedveznie a téridő ugrásnak, hogy olyan helyre és időbe hozott, ahol a kitrókám teljesen természetes jelenség. Leszámítva persze, hogy általában éjjelente aktív a helyiek vadon élő példányainak megfigyelései szerint. Szerencsére mindeközben bent nem szabadul el a káosz, és egyenlőre nem kell közbe lépnünk. Persze ez bármikor megváltozhat. Igyekszem úgy tenni, mintha teljesen természetes módon beszélgetnék csak az utcán egy ifjú hölggyel (Serával). Amikor elhaladnak mellettünk, és követjük őket a tekintetünkkel. - Én sem szívesen hagynám magukra őket, de ha csak állunk és várunk, az nem segít sokat. Látni akarom azt az iskolát, és a környékét. - sóhajtok fel kicsit Sera szavaira. Amig ennyire szem előtt vagyunk bárkinek is, addig nyilván nem kezdhetek mindenféle helyszínelő, vizsgálgató bűbájokat puffogtatni. Még ha lenne is pár ilyen a tarsolyomban. Azért remélem, hogy Sera madártolla minden gond nélkül jut el Padmához. Egyenlőre én magam viszont nem mozdulok Sera mellől. Hacsak a rókám nem tér vissza jelezve, hogy talált valamit.
//Metamorfmágus - III. szint Képes teljes mértékben lemásolni akár egy másik embert, mintha százfűléfőzetet ivott volna, csak esetében ennek nincs lejárati ideje. Addig tartja meg az új alakot, ameddig kedve tartja. //
- És a mesterlövész haja vörös volt. - teszem hozzá még menet közben, sokatmondó tekintetet váltva a lánnyal... férfival... Janette-tel... Josh-sal... mindegy. Ez azért határozottan fontos információ, hiszen minden szimulációban vol valami utaló jel arra, hogy ki is csinálja ezt, és az egyik alkalommal ez egy hosszú vörös hajszál volt. Lehet, hogy mindenre felkészültem, de eddig soha semmire se mentünk a vörös hajszállal, így most előveszem és Janette-nek adom. - Tudsz kezdeni vele bármit? Ha tényleg annak a hajszála, aki az ugrásokat csinálta és tényleg itt találunk rá, van bármilyen helyszínelő bűbáj, ami segíthet összekapcsolni a kettőt? - kérdezem még menet közben, átadva az üvegcsét most már véglegesen. Én folyamatosan elbuktam, próbáltam Reese-től szerezni egy másikat és összehasonlítani, de az istenért se sikerült. Talán Janette-nek több szerencséje lesz, bár azt nem tudom, hogy a mesterlövészség kizárja-e, hogy Reese áll minden mögött, vagy sem. Azt tudom, hogy az apja törtető auror, a Troopsokhoz, Griffinekhez és McCaine-ekhez hasonlóan a szülők utat törtek a gyerekeiknek, de azt nem tudom, hogy mennyire lőne puskával. Bár lehet célzóbűbájjal ellátott puskával mindegy, hogy mennyire tud valaki ténylegesen lőni? Végigkövetjük a jelenetet, nincs szükség arra, hogy varázsoljak, Blaine-nek és Padmának sikerül kidumálnia magát, így megpróbálok úgy elhátrálni Janette-tel, hogy elsétáljanak mellettünk és követni tudjuk őket. A mozgásra a tetőn azonnal felugrik a tekintetem, majd a társamra. - Nem akarom őket magukra hagyni, de őszintén remélem, hogy nem minket fognak legközelebb tarkón lőni. Megpróbálom visszaküldeni az üzenetet Padmának, mielőtt végleg eltűnnének a szemünk elől. - suttogom neki, és ha ismerem a varázslatot, amivel Padma üzent nekünk, akkor előveszem a levelét és ráírom, hogy itt vagyunk a közelben, figyelünk és azonnal reagálunk, ha kellünk, illetve hogy az utolsó kisfiút megjelöltem egy rúnázott érmével és a mesterlövész hosszú, vöröshajú nő volt. Elküldöm ugyanolyan módon, ahogy hozzánk röppent, mágikus tollként, remélhetőleg lesz idejük még megnézni észrevétlenül. Megpróbálom megtippelni, hogy a suhanás a tetőkön merre haladt és azért néha arra lesek, amerre sejtem, hogy kilyukadna, mielőtt minket kilyuggatna. Nem különösebben vagyok egy lopakodó ninja, főleg nem ebben a szerelésben, de próbálok figyelni a környezetünkre, hogy ne érjen minket nagyobb meglepetés és közel helyezkedni a seriff épületéhez, bár tény és való, hogy a tetők felé is elpillogok sokszor.
//Másolás Padmától
Átváltoztató bűbáj + kitalált megbűvölés, amivel a tárgyat egy konkrét emberhez el lehet juttatni, ha a közelben van. //
Aki tudja, hogy mit kellene tennie,
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Némi információt azért kapunk még a hentestől, de semmi érdemlegeset. Összenézünk Padmával, esélyesen a sheriff ha bele is folyt az ügybe, most már halott, és semmit sem tudunk majd meg tőle. Ám nem vetem el a gondolatot, hogy voltak feljegyzései, csak aztán kérdés, hogy ezeket megsemmisítette-e valaki mondjuk a támadók közül. A sötét alak igencsak fenyegetően lép fel velünk szemben, én azonban megőrzöm a hidegvéremet, hosszútávú megoldásra törekszem hogy ne sérüljön meg senki feleslegesen, legalábbis a civil lakosságból. Ha most valami westernben vagyunk, ez még csak az óvatos tapogatózás ideje, később lesz majd az akció, és a véres leszámolás. Padma ráerősít arra, hogy nem akarunk bajt, noha én látom, hogy felkészült minden eshetőségre a pálcájával. – Oh, sebaj, itt vagyunk, és szívesen segítünk! Két gyógyító kézre mindig szükség van. – Felelem összemosolyogva a lánnyal, cseppet sem zavartatva magamat attól, hogy eléggé bűnöző bandának tűnik ez a helyi szervezet, főleg hogy főnöknek hívják, illetve ez az illető is nyíltan árasztja magából a fenyegetést. Egy bíztató pillantással a kalapomhoz érintem az ujjaimat, így köszönve el a hentestől. Nem a cél, hogy behódolni lásson, de a magabiztos segítőkészségünket érdemes a városlakók felé is sugározni. Kifelé menet ha látjuk Seráékat, akkor nem bólintunk oda, de azért lopva rájuk pillantok, hogy minden rendben van-e, sérültek, ilyesmi, de most nem állunk le egyeztetni. Bent a hivatalban igyekszem nem gyanussá vállni, hogy a cellában heverő alakot vizsgálgassam, úgy teszek, mintha ott sem lenne. Leülök, széles mosoly, és ha valaki megszólít, örömmel nyújtok kezet. – Üdvözlünk mindenkit, Dr. Blaine vagyok, ő pedig itt segédem. Szívesen felvesszük a praxist. Most van valaki, aki el kell látni? Hogy mutassuk jószándékunkat, fegyvertelenül érkeztünk, de ha lehetséges, és engedélyhez kötött, én magam is felcsatolnék egy coltot.
Megjegyzés -- Ruha -- Zene --
***
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2022-11-18, 15:26
Wild wild west
[Hentes]
- Azt hittem a titkárnők az irodában ülnek. De hát persze elnézést. A seriff állítólag, de hát semmiféle előrelépés nem történt azóta se. - sóhajt egy hatalmasat, de láthatóan belé is fagy a szó, amikor a cseppet sem barátságosnak tűnő alak megjelenik az ajtóban. Nem úgy fest, mintha jófejkedni akarna, bár még nem nyíltan kötekszik, de a hanglejtéséből is látszik, hogy nem áll távol tőle a dolog. - Nem tudtuk, hogy máris küldtek új orvost. - hümment egyet és szórakozottan dobolni kezd az ujjaival a pisztolytáskáján. - Ez esetben igazán elkísérhetnének, hogy bemutatkozzanak a főnöknek. Épp ideje lenne! - egyelőre tehát Padma nem érzi úgy, hogy védekezni kellene, kérdés persze, hogy szándékoznak-e a fickóval tartani, mert ha nem, akkor bizony már sejthető, hogy lépni fog az ügyben és akkor tényleg szükség lesz majd rá, hogy a kintiek is segítsenek nekik.
[Kinti megfigyelők]
- Vörös volt a haja. - gondolkodik el kicsit, de valószínűleg jól emlékszik és igaza lehet. El is köszön, így Seráék távozhatnak, megfigyelni a hentest és környékét. Nem látnak egyelőre mást közeledni és még egyelőre bent sem tűnik úgy, hogy elmérgesedne a helyzet. Janette nem érzékel sötét teremtményeket.
[Mindenki 1. verzió - Ha a fickóval mennek]
Spoiler:
Amennyiben Blaine és Padma a fickóval tart és nem áll ellent, akkor Seráék láthatják kintről, ahogyan a serif hivatal felé igyekeznek. A velük tartó rossz arc időnként körbepillant, és ha követik a tekintetét kiszúrhatnak egy kis mozgást az egyik közeli tetőn, de ezúttal nem a bordély tetején. Lehet, hogy újfent a mesterlövész? Vagy csak egy macska? Még Sera vámpír szeme se látja pontosan, csak magát a villanásnyi mozgást. Mindenesetre Blaine és Padma eltűnnek a szemük elől a serif hivatalban ebben az esetben, akik számára érezhető bent a feszültség. Történetesen még két rosszarc van odabent, plusz egy alak a cellában fekszik az arcán pihenő karimás kalapban, mintha csak aludna. Egyelőre a feszültség ellenére szívélyes a fogadtatás, köszönnek és hellyel kínálják őket.
[Mindenki 2. verzió - Ha ellenállnak]
Spoiler:
Amennyiben Blaine és Padma úgy döntenek, hogy inkább a nyomozást választják, mint a beépülést és nemleges választ adnak Padma már bizony ellőheti a varázslatát. Ez szinte jel lehet a kintieknek, hogy összecsomózzák a fickó nyelvét. Jól is teszik, mert előkerül a pisztoly a nem hallatán és jó eséllyel Padma robbantására eldörren egy lövés is. A lövés, ami történetesen vállon kapja a hentest. Ki tudja, hogy ha a fickó nem ijed meg, akkor nem mást talált volna el. Ezek a mesterlövészek igen gyors kezűek. A hentes jajgatva kap a sérüléshez, a pisztoly dörrenés pedig Sera és Janette láthatja, hogy bizony felkelti a közeli serif hivatal figyelmét is. Egy másik pasas dugja ki a fejét az ajtón, de egyelőre még nem indul meg a hentes üzlet felé. A benti alak még erősen el van foglalva a beszédképtelenségével, ijedten kap a torkához, miután a minden bizonnyal fenyegető szavakat nem sikerül kinyögnie.
mesélő: Luna Lovegood
//Határidő: november 24. Én írok: november 25.//
Padma Patil
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2022-11-17, 22:01
To the team
Vadnyugat
Ha nem lenne ennyire kevés az idő, szívesen szétnéznék úgy igazán a hentesboltban, az érkezésünk óta először most csapott meg igazán az, hogy a múltban vagyunk, egy másik országban, másik civilizációban, ami nagyon érdekes nekem. Sokakkal ellentétben szerettem a mágiatörténetet, de a mugli történelem sem állt tőlem messze soha, még ha nem is tanultam igazán sehol. Érdekesnek találom, hogy ebben a korban főleg vegyesboltszerű helyek voltak, meg hát az áru is egészen más jellegű, mint nálunk, le merem fogadni, hogy sok fűszert ma már nem is ismerünk, ami ekkor még népszerű volt. Igyekszem nem túlzottan elkalandozni, és azzal foglalkozni, amiért itt vagyunk. Nyomokat ugyan nem találok, úgyhogy próbálok a kérdezősködésben segíteni. - Hallottunk az eltűnésekről… Foglalkozott már esetleg valaki az üggyel? – kérdezem én is a hentest, mert ha esetleg igen, akkor ha az illető itt van a városban vagy az anyagait megtalálnánk, máris sokkal többre mennénk. Ekkor azonban nyílik az ajtó és bejön rajta egy elég magabiztos, és cseppet sem bizalomgerjesztő alak. Látom az emberek reakcióján, hogy nem egy pozitív valakiről van szó, és én sem tartom jó ötletnek, hogy támadjunk, már csak azért sem, mert akkor egyből elveszítjük az emberek bizalmát. – Nem volt még alkalmunk felkeresni, alig egy órája vagyunk itt – teszem hozzá, de készen állok arra, hogy ha elmérgesedik a helyzet, eltereljem a figyelmét, a ruhaujjamba csúsztatott varázspálcámmal diszkréten megcélzok egy közel lévő üvegfelületet (tároló, vitrin, pohár, bármi), és egy nagyon egyszerű nonverbális varázslattal felrobbantom, de tényleg csak ha kezdene elfajulni a dolog.
//A varázslat annak a szándékos változata, amikor Harry eltörte Marge néni kezében a poharat//
o
Janette Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2022-11-17, 20:50
A küldetés & Janie
Előbb érdeklődve hallgatom Sera beszámolóját, és enyhén bólintok is rá. Tehát egy nőt kell keresni, és a seriffnek köze lehet az eltűnésekhez. Vagyis az új serifnek aki "rossz ember" a fiú és a szülei szerint. Ez pedig kapcsolódhat ahhoz, amít én megtudtam, így miközben elindulunk, kellően hallkan, hogy Sera hallja beszámolok arról, amire én jutottam. - Elsőnek a hentes fia tűnt el, már csak négy gyerek van a városban a te kis védenceddel együtt. Az iskolából hazafele vezető úton tűnhettek el. Talán érdemes lenne arra körülnézni. A serifet úgy egy hete váltották le. Az öreg orvos néhány napja hunyt el. Szerintem ez mind összefügg. - csóválom meg kissé a fejem. Lehet, hogy a helyi orvos öreg volt már, de ebből adódóan elég tapasztalt ember is lehetett. Mi van ha rájött valamire, amire nem kellett volna? Nem hiszem, hogy véletlen, hogy egyszerre váltják le a serifel, és hal meg valaki. Tehát az új serifnek köze lenne az eltűnésekhez, az öreg orvos meg megsejtett valamit, amiért meg kellett halnia? Igen, ez már elméletszerű. A gond az, hogy hogyan bizonyítsuk ezeket a feltevéseket? - Ez remek ötlet volt. - Sera tényleg jól tette, hogy nyomon követhetővé tette a gyereket az érmével. Így ha véletlen ő lenne a következő az eltűntek sorában, akkor is ráakadhatunk, hogy megmentsük. Bár őszintén szólva jobban örülnék, ha már nem keveredne bajba több gyerek. Nagyjából ekkor ragadja meg Sera a kezemet, és irányítja a figyelmemet a hentesnél lezajló jelenetre, mire azért összeszalad a szemöldököm. Úgy fest itt tényleg nem szívesen látott vendégek az idegenek. Minden esetre bólintok Serának. Akkor maradjunk háttérben. Nem avatkozom közbe ténylegesen az eseményeknek egyenlőre, de Serát igyekszem úgy takarni, hogy ő megtehesse ezt. Közben pedig azét igyekszek arra is figyelni, hogy nehogy minket lásson meg valaki, akinek nem kéne. Na, és persze, ha már én lettem az őszem, akkor a képességemmel igyekszem felméri azt is, hogy van-e valami nyoma itt sötét teremtményeknek, akár a Blane-éket fenyegető fickó egyenesen, nem-e valami ilyesmi... Már csak, hogy az ediggi gyanújimat is igazolhassam. Valminek, valahogy, valamiért, valahova el kellett vinnie azokat a gyerekeket. És közel sem biztos, hogy csak egy kattant muglit keresünk, bár ez is megeshet. Jobb mindenre figyelni, és szemmel tartani a dolgokat. Ha esetleg érezném, hogy a két képességem egyszerre nem igazán úgy működik, ahogy kéne, akkor a metamorf mágiat igyekszem visszább venni, és csak annyit megtartani, hogy ne feltétlen nézzek ki nagyon hülyén, avagy nagy férfi ruhába öltözött kislánynak. Ha már nem is konkrétan Josh méreteivel rendelkező személynek tűnök.
//Metamorfmágus - III. szint Képes teljes mértékben lemásolni akár egy másik embert, mintha százfűléfőzetet ivott volna, csak esetében ennek nincs lejárati ideje. Addig tartja meg az új alakot, ameddig kedve tartja.
Inkvizítor - 1-4. szint: 10 méter sugarú körben megérzi a sötét teremtmények jelenlétét, pl. élőholtak, átváltozott alakváltók, de nem emberek. Tökéletesen tudja követni a sötét teremtmények nyomait, jeleit és akkor is látja valakiről, ha éppen emberi formában van (pl. vámpír, vérfarkas stb.) //
Kicsit elmosolyodom a fejtegetésen, de túlságosan kétségbeejtett, hogy tűnnek el a gyerekek ahhoz, hogy tényleg őszintén boldog legyen a mosoly. Inkább csak gyengéd, ami egyedül a fiúnak szól, nem a körülményeinknek. - A hajának a színére emlékszel? Köszönöm Tony, nagyon sokat segítettél és cserébe igyekszem majd én is segíteni. Vigyázz magadra nagyon. - köszönök el, és leugrok a dobozról, hogy egy utolsót integessek neki. Az lenne a legjobb, ha biztonságban tudnám és soha többet nem találkoznánk, mert boldogan él, amíg meg nem, de igyekszem nem ringatni magam naív gondolatok között, nem véletlen kapta meg a rúnázott érmét. Határozottan nehéz szívvel hagyom ott Tony-t, de csatlakozva Janette-hez először bólintok, majd válaszolok. - Én is. A mesterlövészünk nő volt és a kisfiú azt hallotta a szüleitől, hogy a seriff új, és tényleg rossz ember. - válaszolom fojtott hangon, miközben kicsit nehéz szívvel jut eszembe, hogy egy seriff csillagos is meghalt, szóval az a nap "jóhíre". - Hagytam egy rúnázott érmét Tony-nál, nagyon kevesen maradtak, nagy az esélye, hogy amíg nyomozunk ő is bajbakerül, de annak a segítségével remélhetőleg gyorsan megtaláljuk, ha kell. - teszem hozzá az információ egyeztetések közepette. Igyekszem feltűnés mentesen haladni, beleolvadni a környezetünkbe, de így is a torkomban a szívem folyamatosan arra várva, hogy valaki megszólít és számonkér minket. Amikor az egyik új seriff éppen a szemünk előtt megy be a henteshez, ahol most Padma és Blaine nyomozhat megragadom Janette kezét. - Talán hasznosabbak vagyunk, ha nem tudják, hogy hányan is érkeztünk. - suttogom halkan, és mivel fogalmam sincsen, hogy pontosan hány seriff vagy csatlós lehet ebben a kisvárosban, azonnal körbenézek, hogy vajon érkezik-e más is mögöttünk, de nem igen szeretnék beszaladni a henteshez és megmutatni az arcomat, csak akkor, ha muszáj. Inkább lennék hátvéd, arra készen, hogy amennyiben rámarkol a fegyverre a férfi, az ablakon belesve segítsem a csapatot. Hirtelen egy igen furcsa ötlet kúszik a fejembe, abból kiindulva, hogy Blaine orvos és azt a szerepet is játssza, de egyelőre csak készenlétben tartom magam. Csak akkor használom a Mimble Wimble-t, ha elmérgesedik a helyzet és Janette tud takarni, mert a boszorkány per nem igen hiányzik, igazából azzal számolva, hogy Blaine-nek majd leesik, hogy mi történik. Aztán lehet... hogy egyáltalán nem.
// Ha a seriff tovább kötöszködik vagy agresszorkodik akkor...
Bűbájtan: 21 pont Varázserő: 36 pont
Mimble Wimble:
Az oldal leírása: Megakadályozza, hogy az ellenfél kimondja az igét, amit rá akart varázsolni az illetőre.
de más leírások szerint: Tongue-Tying Spell, was a curse that tied the target's tongue in a knot, preventing them from making coherent speech. -> minden beszédet megakadályoz nyelvtörő varázslatként és a számítás az, hogy a tiszta beszéd hiányában olyan, mintha agyvérzést kapna... x"D //
Aki tudja, hogy mit kellene tennie,
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Átveszem a könyvek nagy részét, főleg a nehezebbeket, hogy Padma belém tudjon karolni. Kezdünk meglepően jó párosítást alkotni, mint ahogyan a többieket is nagyon megkedveltem. Lehet, hogy tényleg fájdalmas lesz a végső elválás, hiszen már megérett bennem a gondolat, hogy nem fogok visszatérni. Csak bízni tudok benne, hogy Reese jól van, és kész velem együtt távozni, ha az akadémiának napokon belül vége. A rendelőnél lepakolunk, átnézzük kicsit a könyveket, de a gyerekek eltűnése most valami kulcsa lehet a hazajutásnak. Aztán az is elképzelhető, hogy ezeknél a szimulációknál nem feltétlenül van fix tennivalónk, csak túl kell élni, és helyesen cselekedni, hogy aztán amikor eljön az idő, haza tudjunk jutni. Örülök neki, hogy Padma elfogadja a véleményemet, hogy legyünk csak aktívak. Én elég tettrekész vagyok, valahogy nem akarok lemaradni semmiről, vagy netán azért valakinek a halálát okozni, mert nem cselekszem. Első lépés hát a hentes, ahol azért kivárjuk az előttünk várakozó nőt, akire barátságosan rámosolygok. – Igen, bízom benne, hogy az aszisztensemmel tudunk segítek. – Azért nem akarom, hogy figyelmen kívül hagyja Padmát csak mert lány. Ha csapatban dolgozunk, akkor alapvetés, hogy ő sem láthatatlan. Már éppen mennénk bele a részletekbe, amikor megjön a vörös hajú, bajszos rossz arc, akivel úgy fest, dolgunk lesz. – Oh, hogyne. Igazán elnézést kérek. Az új orvos vagyok, bízunk benne, hogy tudunk segíteni, amiben csak lehet. Ezek szerint Ön a hatóság képviselője? – Első körben nem akarnék nyílt konfrontációt, főleg hogy még fegyverünk sincsen a pálcán kívül, és korai lenne leleplezni a varázserőnket. Tűnjünk csak békésnek, akik készek behódolni, aztán majd valahogy kialakul. Legfeljebb ha kötözködik, vagy fizikai erőszakhoz folyamodik, megvédjük magunkat. Padma helyett nem akarok most dönteni, vagy beszélni. A hentesre igyekszem messzemenőkig nyugalmat átsugározni, hátha a későbbiekben pont ezért segít majd.
Megjegyzés -- Ruha -- Zene --
***
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2022-11-11, 16:30
Wild wild west
[Hentes]
Blaine és Padma végül a hentes felé veszik az irányt, miután átvették a rendelőt. Tényleg nincs érdemi sor, épp csak egy hölgy nézelődik a boltban, ő is épp a kosarát pakolgatja, mivel a húsokon kívül akadnak itt fűszerek is például, sőt még edények és hasonlók is. Kisváros ez, nincs mindenre külön bolt, sok helyen univerzálisabb a termékpaletta. Padma itt bizony tényleg nem talál érdemi nyomot, főleg mert az első volt a kisfiú, aki eltűnt, tehát sejthető, hogy nem ma tűnt el és kis eséllyel innen. A hentes meglepetten pislog Blainere, amikor bemutatkozik, mint új orvos, hogy aztán egy köhintéssel lépjen utána, kilépve a pult mögül. - Üdvözlöm Mr. Mitchelle! Mire gondol pontosan? Úgy gondolja megtalálhatná az eltűnt gyerekeket? - viszont el is akad, amikor egy alak lép be a henteshez. Ez az alak bizony ott volt az utcán a párbajozók között. Vörös haj és bajusz, világos bőr, és történetesen a serif mellett állt. Az viszont cseppet sem utal arra, hogy a városban túlzottan kedvelnék, hogy a hentes azonnal elhallgat és szó nélkül visszalép a pult mögé. A fickó pedig szúrós tekintettel néz körbe a jelenlévőkön. A nő, aki még rajtuk kívül itt volt, igyekszik feltűnés mentesen meghúzódni az egyik sarokban, majdhogynem szobanövénynek álcázva magát abbahagyva a válogatást is. - Nicsak-nicsak. Új arcok a városban és még csak be sem jelentkeztek a helyi hatóságoknál... - hümment egyet és látványosan a pisztolytáskáján pihenteti a kezét végigmérve Padmát, hogy végül Blaine-en akadjon meg a tekintete.
[Mesterlövész vadászat]
Sera kérdésére a kisfiú bólint és továbbra is kíváncsian lesi az érmét, hogy aztán ijedten rázza meg a fejét. - Oh az nem lenne jó, ha kilyuggatnának! - azért látszik rajta, hogy kicsit azért megijed az ötlettől, hogy Serának baja lehet, de elég könnyű elterelni a figyelmét az érmével, meg a kérdésekkel. - Azt én nem tudom. Innen az ablakból nem láttam rendesen, csak a serifet és az embereit. - vonja meg a vállát, továbbra is főleg az érme köti le, úgyhogy letudja foglalni vele a figyelmét Sera, amíg megnézi például az üzenetet és gond nélkül be is csukja a kiskölyök a szemét, amikor erre kéri, felteheti a rúnákat is rá. - Hosszú volt a haja és... csak néni volt és kész, nénis volt az arca. Rajtad is látszik, hogy az vagy. - feleli naiv fejtegetéssel, amiből Sera sejtheti, hogy tényleg nénit láthatott, és nem csak mondjuk egy hosszú haj zavarta meg. Amikor aztán megkapja az érmét csillogó szemmel szorítja az öklébe, heves bólogatásba kezdve, hogy nagyon fog rá vigyázni majd és megígéri, hogy nem fog elmenni otthonról.
- Rendben, de kérem, ha tudja találja meg valahogy az én kicsikémet! - kérlelő pillantás még, aztán a nő eltűnik a bordély ajtaja mögött és visszatér a munkába jó eséllyel.
Sera és Janette megkereshetik a többieket, viszont ha az orvosi rendelő felé indulnak, akkor ott nem találják már meg őket. A város persze nem túl nagy és azt még kiszúrhatják, hogy a vörös hajú fickó, a serif egyik embere bemegy a henteshez, Padma levele alapján bár nem egyértelmű, de akár ki is logikázhatják, hogy ha a hentes gyereke volt az első, aki eltűnt, akkor odamehettek a többiek. Amennyiben úgy döntenek, hogy odaindulnak, akkor igen feszült jelenetnek lehetnek a szemtanúi, ld. fent a hentes résznél.
mesélő: Luna Lovegood
//Határidő: november 17. Én írok: november 18.//
Padma Patil
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2022-11-11, 09:05
To the team
Vadnyugat
Odaadom Blaine-nek a könyvek egy részét, csak hogy ne legyen értelmetlen a mozdulata, nem tudnék amúgy sem úgy belekarolni, hogy vannak nálam könyvek, mert két kéz kell hozzá, hogy fogjam őket, és így most már neki is. Tényleg elég termetesek, de gondolom ezek ilyen igazi régi fajta kötetek, amiket több évtized alatt írtak össze. Az úton a rendelő felé én is azon gondolkozom, hogy mi lehet itt, bár egyelőre azt most félreteszem, hogy velünk mi van. Nagyon aggódom a gyerekekért, még akkor is, ha netán valami olyasmi lesz, mint a múltkor az űrben, ahol nem tudtuk végül megmenteni Hishimirát. Már ha egyáltalán valóságos volt az az egész. Azóta sem vagyok benne biztos. A rendelőben tehát megírom az üzenetet Serának, és elküldöm. Blaine nem díjazza a várakozós felvetésemet, ő inkább aktívan akar cselekedni. Én a magam részéről ennyire hirtelen nem mennék neki a dolgoknak, meg amúgy is inkább gondolkodni szeretek, de megértem, hogy neki erre van szüksége. Egyedül semmi értelme ittmaradnom, így hát úgy döntök, hogy vele tartok a henteshez. - Rendben, legyen így – válaszolom, és újra jól a helyére igazítom a kalapomat. A hentes gyereke tűnt el először, ebből kiindulva ugyanakkora esély van rá, hogy segítőkész lesz, mert végre valaki tenne valamit, vagy pont, hogy ellenséges, mert gyanús lesz neki a nyomozgatás. Amíg Blaine beszél, megpróbálok nyomokat keresni, kétlem, hogy az üzletből vitték el a gyereket, de sosem lehet tudni, lehet az illetők idejöttek felmérni a terepet, és hagytak valami gyanúsat. Nem túl nagy a mozgásterem, és a figyelmet se nagyon akarom magamra felhívni, ezért úgy teszek, mintha a húsokat venném szemügyre.
o
Janette Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2022-11-10, 17:41
A küldetés & Janie
Figyelmesen hallgatom a lányt, és úgy érzem tényleg őszinte. Kétségbe van esve a lánya, és a gyermekek eltűnése miatt, a sötét dolgok miatt, amik itt a városban kavarognak, és talán még fél is. De legalábbis igen zaklatott, ami a helyzetében nem is csodálni való. - Értem. - gondolkozom el egy pillanatra a lány szavain. Iskola, és már csak négy gyerek maradt? Halott orvos, és egy serif, aki inkább eliszkol, semmint kutakodjon a válaszok után. Hm... És ekkor szállingózik le mellettem az a bizonyos toll. Érzem a mágiáját, és egy röpke pillanatra felnézek. De nem bámulom meg, elkapni még úgy sem próbálom a madarat. Ehelyett inkább a lányra mosolygok. Amolyan biztató jelleggel. - Ne aggódjon, kérem. Most menjen szépen vissza... dolgozni. A többit bizza csak rám. Csak még valami, megtenné, hogy nem említi másnak ezt a beszélgetést? - teszem fel neki még az utolsó kérdést, de lényegében ezzel már inkább el is bocsátom a hölgyet, nehogy feltűnjön a Madame számára a túl hosszú távolléte. Ami engem illet, én ha elkapom Sera kézjeleit, akkor csak bólintok egyet felé. Majd visszább helyezkedve a sikátor falának döntöm a hátam, hogy az árnyékban várakozó álláspontra helyezzem magam. Ugyan nagyon kíváncsi vagyok a madár teljes üzenetére, és arra, hogy mire jutott Blaine és Padma, de nem szívesen zavarnám meg Serát semmiben. Talán így még képes lesz valami hasznos kis információ morzsához jutni. Így én inkább a helyet tartom szemmel, és töprengek a lány elmondásán, amíg a társnőm nem végez a gyerek kifaggatásával. Esetleg talán valami módon érdemes lenne nyomon követni azt a gyermeket? És talán a másik hármat is? Igen, ezt fel fogom vetni, amint együtt leszünk megint... - Hallottam néhány érdekes dolgot. Keressük meg a többieket.- jegyzem meg fojtott hangon Serának, ha végre csatlakozik hozzám, és minden további gond nélkül tudunk elindulni a sikátorból, a többiekhez való csatlakozás reményében.
//Metamorfmágus - III. szint Képes teljes mértékben lemásolni akár egy másik embert, mintha százfűléfőzetet ivott volna, csak esetében ennek nincs lejárati ideje. Addig tartja meg az új alakot, ameddig kedve tartja. //
Próbálom nem hagyni, hogy az arcomra kiüljön a hirtelen aggodalom. Talán a gyerekek a gyengepontjaim, nem tudom, de ahogy elmondja, hogy sokan eltűntek erőteljesen koncentrálnom kell, hogy a bizalmas hang és a kis érmetrükk ne törjön meg. Azért az is furcsa lenne, ha félvállról venném, szóval egy kis szomorúságot csak átengedhetek, de azt nem akarom, hogy lássa, hogy nem csak bűvészkedni vagyok itt, hanem ezekre az információkra kicsit vérszemet is kaptam. - A te biztonságod érdekében vagy itthon és ez maradjon is így. Ha szeretnéd hozok neked, vagy adok neked játékokat. Tetszik az érme? - kérdezem, egy kicsit tovább játszadozva, felvéve a ritmust. - Bár vigyázhatnék rád, de akkor valószínűleg azt hinné az egész város, hogy én vagyok az emberrabló és kérdés nélkül kilyukasztanának. - gondolkozom hangosan, pedig lehet, hogy ezt a részt nem kéne kimondanom, viszont gyakori, hogy magamban beszélek és ez most is magamnak szólt volna. Jó lenne, ha megértené, hogy veszélyben van, ám az igaz, hogy amiket elmond az nagyon egyértelműen kirajzolja, hogy mi a feladatunk. Meg kell állítanunk az eltűnéseket és megtalálni a gyerekeket, ameddig még van esély arra, hogy életben lelünk rájuk. - Akkor a két párbajozó fél az új seriff csapata volt, akik közül le is lőttek egyet és a másik oldalon pedig...? - kérdezek még bele, hátha tud többet, vagy éppen ellentmond magának, visszagondolva milyen is volt Sasha gyerekkorunkban. - Néni? Ilyen ügyes mesterlövész? Honnan tudod, hogy néni volt? - kérdezek vissza, eltátva a számat egy kissé. Eszembe se jutott volna nőt keresni, főleg nem azután, hogy a bordély ház tetejéről van szó, gondoltam egy férfi simán végigsétálhat és eltűnhet benne, de végül is… talán egy nő is, nem tudom. Nem igen van tapasztalatom a vadnyugati bordélyházakkal. Amikor megérkezik Padma üzenete kell valami, amivel lefoglalom Tony-t, így ahogy korábban is az érmével próbálkoztam, most oda is adom neki. - Meg szeretnéd nézni? - mosolyodom el, és ha átveszi, akkor én elfordulok kissé, míg megnézem mi áll az üzenetben. Nagyjából ugyanarra jutottak, csak én annyival vagyok előrébb, hogy egy mesterlövész nő nyúlt bele az eseményekbe, még ha nem is tudjuk, hogy miért. Viszont ahogy visszafordulok Tony-ra… összesen négy célpont maradt és abból már ő az egyetlen kisfiú… Nem akarom itt hagyni. Nem akarok elsétálni aztán mondjuk egy órával később szembesülni vele, hogy a szülei sehol sem találják. Leszalad a tekintetem az érmére újra és kinyújtom a kezem, hogy visszavegyem. - Ha szorosan lehunyod a szemed néhány pillanatra, akkor megkaphatod, de csak is te, senki más nem tudhat róla. Örökbe. Csak ígérd meg, hogy mindig magadnál tartod. - mosolyodom el újra, de várok, ameddig megígéri vagy latolgatja és remélhetőleg felém billen a mérleg nyelve és afelé, hogy meg akarja kaparintani az ismeretlen érmét. Amennyiben tényleg behunyja a szemét ismét elfordulok, de ezúttal azért, hogy elővegyek egy rúnapennát, amivel bármilyen felületre mágikusan írhatok és elhelyezek az érme egyik oldalán egy nyomkövető rúnát, a másik oldalon pedig egy kémszem jelet, ha van rá időm, vagy lehetőségem. Ha nincs, akkor persze csak az előbbit játszom be. - Lassan várnak a barátaim, de kérlek ígérd meg, hogy tényleg nem mész sehova, ki tudja, hogy a többi gyerek előkerül-e egyáltalán… valaha… - komorulok el egy kicsit, egyáltalán nem az a szándékom, hogy csalinak használjam, nem azért adom neki oda az érmét, hanem a legeslegrosszabbra számítva, biztonsági okokból. Ha Janette egy kicsit visszább helyezkedik a mágikus levél hírére, akkor az auror kiképzésen megismert néhány bevetési kézjellel mutatom, hogy egyetlen percet adjon még, aztán elválok Tony-tól, csatlakozom hozzá, és akár megindulhatunk a többiek felé is, bár egyrészt a mesterlövész nőre se leltem rá és a kisfiút se akarom itt hagyni… nagyon nem…
// Varázserő: 36 pont Rúnaismeret: 35 pont, kitalált ereklyevadász/szimbolisztikus (felvett tantárgya) rúnavésetek: 1. Nyomkövetés, egész egyszerűen aki elvégezte a varázslatot az be tudja tájolni a tárgyat akárhova kerüljön. ha van rá idő, lehetőség: 2. Kémszem, a tárgy/felület környezetét tudja meglesni, amire rá lett helyezve, mintha annak lenne egy szeme, tehát ha zsebbe van csúsztatva, akkor... bukta. //
Aki tudja, hogy mit kellene tennie,
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Csak bólintok már Janette-nek, egyre fontosabbá válik a mesterlövész a történetünkben, hiszen nem csak az embereket szedi le, de talán ő az, aki minden mögött áll. Vagy legalább is kapcsolatban áll az egésszel, valahogyan, valamiért. 
