2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Az akadémia földszintjén helyet kapott még egy közepes méretűnek mondható terület, ami bár azért nem több száz, de jónéhány pihenésre vágyó diák befogadására alkalmas. Bár a diákok sok időt töltenek bent, ez a hely arra szolgál, hogy kicsit mégis kint érezzék magukat... bent. Egy kis kert, afféle szépen berendezett udvar, ami végtére is csak egy terem, de a mágiának hála a plafon a külső időjárást mutatja, bár azért idebent nem szokott esni az eső, maximum öntözik időnkét a növényeket. Sok a fű, néhány pad is megtalálható, nagyobb kövek, ha valaki le akarna ülni. Akadnak kisebb kertek, ahol virágok pomfáznak és még néhány nem nagy termetű bokor és cserje is helyet kapott itt. Tényleg úgy érezheti az, aki ide belép, mintha kilépett volna a szabadba.
leírás Luna Lovegood
We are not alone.
Szerző
Üzenet
Jensen McKinney
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2021-04-25, 15:52
A buli & Jensen
- Kirúgatni magad? - nevetek fel Blaine szavain. - És mégis miként akartad ezt elérni? Ugye tisztában vagy azzal, hogy a minisztérium nem véletlenül hirdette meg ezt az eseményt? Emberhiányban szenvednek. Nyilván akkor se fognak kihajítani, ha a fejeden pörögve énekelsz valami hülye gyerekdalt. Talán még plusz pontokat is kapnál érte - teszem még hozzá végezetül és komolyan is gondolom. Tényleg nem csodálkoznék azon, ha csak valami eszméletlenül botrányos viselkedés miatt intenének búcsút egy leendő szakmabelinek. - Hacsak nem okozol szándékosan fizikai sérülést valakinek a próbák során. De ezt nem hiszem, hogy megkockáztatnád - vigyorodom el szélesen. Nem, annyira nem ostoba. Mindenesetre, kedélyesen viszonozom a kézfogását. Nem árt másokat is kissé alaposabban megismernem, ha már itt esz a fene. - Talán a szervezők is észrevették, hogy nem vagyok azonos az apámmal - jegyzem meg némileg ridegen Justice kérdésére. - Nyilván bőven elég számukra az is, hogy nincsenek kétes ügyeim. Apám meghalt, én pedig igyekszem szakítani a sötét múltjával. Nyilván az említett auror a lánya közelébe se engedne, ha esetleg tartania kellene tőlem. A mai napig felbosszant, hogy folyamatosan apám tetteit tolják az orrom alá, mintha minimum én buzdítottam volna rá. Persze, nyilván nehéz így bennem is megbízniuk, hiszen éveken át ő nevelt engem és esélyesen azt hiszik, hogy átvettem az eszméit. A látszat miatt igyekeztem beilleszkedni és igen, én is sokáig lenéztem a mugli származásúakat, de mostanában minden erőmmel azon vagyok, hogy egy teljesen más életet élhessek. A régi kúriát eladtam, helyette vettem egy kisebb házat. Leticia apjának ügye még kétséges számomra, ez a jövő zenéje. Felvonom a szemöldököm Galen kérdése hallatán. Elköteleződni? Nem, nekem egyáltalán nem áll szándékomban a minisztérium sorait erősíteni, bár kétségkívül van némi haszna is ennek az egésznek. Ha valamikor úgy döntök, hogy Let apja megérdemli a halált, akkor nem árt számomra némileg képben lenni az aurorok világával. Ez a pár hónap ugyan nem ér fel egy évtizedek óta tartó aurori hivatással, de ki tudja... A szerencse forgandó ugyebár, az emberek pedig hibázhatnak. Persze, ha nem volt más választása, akkor nincs félnivalója. Na, nem mintha hinnék abban, hogy mindent megtett apám érdekében. Mese habbal, semmi más. - Tudtommal nem kötelező az akadémia után aurornak állnunk - szólalok meg. - Én ereklyevadásznak készülök, ez csak egy kis kóstoló számomra. Persze, ki tudja... Talán a végén mégis aláírok egy szerződést. Semmi kétség sem fér számomra ahhoz, hogy se most, se máskor nem áll szándékomban a Mágiaügyi Minisztériumhoz csatlakozni. Túl sok mindent követtek már el a családom ellen, ezt pedig nem mossák le egyhamar magukról. Apám valóban szeretett fekete mágusként tevékenykedni, de anyám... Ő mit ártott számukra? Nem kellett volna végezniük vele. A tánc engem se hoz kifejezetten lázba, amikor azonban Justice a fenti alakok felé int a fejével, némileg összevonom a szemöldököm. Gyanúsak, szóval felállok az eddigi helyemről, majd megszólalok: - Odamegyek, váltok velük pár szót - jegyzem meg. - Talán csak félreértünk valamit. Elindulok hát az idegenek irányába. Szerencsére, van nálam pálca, habár nem számolok azzal, hogy bármikor is használnom kellene. Továbbra is élek azzal a gyanúval, hogy valamit csak bőven félreértettünk odalentről. - Van valami gond esetleg? - lépek oda a legközelebbi alakhoz. - Nem szeretnétek csatlakozni? - vetem fel az ötletet, hátha csak az a bajuk, hogy nincs kihez csapódni. Ó, én kis naiv!
Blaine dicsérő szavai hallatán, azért akaratlanul is felnevetek. A végén még egész jó is lehet ez az este. Na nem mondom, hogy amúgy rossz lehetne, de azért nem voltam benne teljesen biztos. Ki tudja, hogy a kiképzők mikor oszlatják esetleg a tömeget, mert kiszúrják a bulit. Azért persze addig megpróbálhatjuk jólérezni magunkat. - Úgy tűnik, mintha ennyire elbíztam volna magamat? Én meg azt hittem mindenki azt pletykálja, hogy mázlim volt csak. Lehet, hogy ezért akarnak ennyire megnézni. - vonom meg végül a vállamat, tovább kortyolgatva a poharamból. Nem akarok azért túlzásba esni, de egy kicsit azért mégis csak elengedhetem magamat. Mondjuk tény, hogy tudom miket gondolnak rólam mások. Mázlim volt, jó volt a pálya, amit kaptunk, biztosan protekció, tehát ha a következő forduló esetleg nem sikerül jól, akkor eleve alapot adok ennek a pletykának, pedig ki tudja, hogy mi lesz. Ha fizikai akadályokat kapok nem feltétlenül lesz elég az a kis gyakorlás Nicolasszal és simán elbukhatok. Ezért sincs értelme pihenni, hiszen hosszú ez a két hónap, eszem ágában sincs minden nap időben lefeküdni, hiszen a való életben sem így megy ez. - Egyébként is, ha kikerülünk az utcára, akkor sem mehetünk pihenni, ha elfáradtunk, nem? Talán azért nem jött még senki feloszlatni ezt a kis bulit. - taglalom a gondolatmenetemet a többiek számára is. Vagy csak a kiképzők is úgy vannak vele, hogy nem kell mindenáron teljesen kordában tartani a diákságot, mert azért így is feszített a tempó. Egy kicsit nem árt, ha elengedjük magunkat. Az érkező Jensen láttán bólintással üdvözlöm. A nevét ismerem, főleg hogy szeretek mindenről mindent tudni és arról hallottam, hogy a családja körl elég sok a bonyodalom és az apja se arról híres, hogy túlságosan jó ember lenne. Kész csoda, hogy beengedték ide. Persze oké nem mondhatjuk, hogy minden Mardekáros rosszútra tér, akinek az apja problémás volt, de azért lássuk be, hogy mégis csak ez az általános tendencia a Mardekárosok között. - Kösz Jensen. Csodálom mondjuk, hogy téged is beengedtek. Tudo az apád dolgai... azt hiszem sokan hallottak róla. Vagy elég, hogy egy ismert auror lányával kavarsz? - döntöm kicsit oldalra a fejemet. Nem, sajnos még ilyenkor sem tudom meghazudtolni magamat, és hát ennek az egésznek az a lényege, hogy minél többet megtudjak a többiekről és ismerjem a gyengepontjaikat. Ez a Blaine mondjuk egyébként is ki akarja rúgatni magát, szóval legalább esetében ezzel nem kell foglalkoznom, de többiek azért mégis csak ellenfelek, főleg a kölyökképű Galen, de ő valahogy még számomra is nehezen kiismerhető, bár ha jól tudom nem veti meg az alkoholt. Lehet, hogy egy másnapos próbatétel elég, hogy kiessen a játékból. - Visszaút? Még többségünk az iskolapadot koptatja. Úgy gondolod, hogy ha befejezzük ezt és sikerül nem megyünk vissza tanulni? Ahogy beszélsz róla inkább rád él a kérdés.. mintha annyira nem tetszene a dolog, akkor miért vagy itt? - és mondjuk ehhez képest egészen jól teljesített. Mi lenne, ha még érdekelné is? Mondom én, hogy különös alak. A válaszára azért figyelek, de leteszem a poharamat, amíg Blaine kicsit megpörget, hogy aztán kiszúrva a fenti susmorgást kicsit közelebb hajolva a fülébe suttogjak mielőtt leülnénk. - Lehet, hogy nem lesz igazam és még is van, akinek nem tetszik a buli? - az állammal a fenti sustorgók felé intek, hogy Galen és Jensen is lássa. Van már bennünk annyi alkohol, hogy belemenjünk valami cicaharcba?
Sokan talán azt hiszik, hogy egy finnyás, elkényeztetett kölyök vagyok, aki nem tud szórakozni, holott ha igazán ki akarok rúgni a hámból, akkor maga vagyok a szórakozás. Ettől függetlenül hagyom Justicenak, hogy elvegye az üveget tőlem és megkóstolja a skót whiskey különlegességet. Elégedetten vigyorgok rá, hiszen senki se kérdőjelezheti meg a pia minőségét. Nálam csak azt lehet tapasztalni... Minőséget. Az újonnan érkezőre pillantok, aki nem mellesleg egy másik háztársunk. Bemutatkozik, s bár a zöldeket erősítjük mindketten, még nem állt módomban komolyabb bájcsevejt lefolytatni vele. Úgy hiszem, hogy a mai estén kívül más alkalom már nem is jöhet szóba. Tekintve a sűrű beosztásomat a nyárra . Hacsak belegondolok is kiráz a hideg, ezért az idegeim csillapítására szépen visszaveszem az üveget ezúttal Blainetől és meg is húzom azt, mielőtt érdemi választ adhatnék neki. - Teljes pompámban.- tárom szét karjaimat büszkén, majd a hármas között lefolytatott beszélgetés fültanújaként azért engem is érdekelne egy-két dolog végül. - Az egy dolog, hogy miként boldogul az ember a próbákon, de mi van a miértekkel? Nektek mégis mi okotok van ennyire elköteleződni a Minisztériumnak? Nem hinném, hogy van visszaút...- húzom el számat kelletlen grimaszba vágva arckifejezésemet, aztán csak a zene és tánc ötletére pillantok fel. Merlin mentsen, de én kihagyom. Apám által volt bőven alkalmam bálokhoz és nem, egyáltalán nem áll módomban újra a tánclépéseire hagyatkozni.
Reese sajnos mégse jött el, vélhetően nem akar rendszert csinálni abból, hogy minden éjjel szétcsapja magát, hiszen már rögtön az első héten elvittem táncolni, na meg.. Nem éppen úgy ébredt reggel, ahogyan egy segítőnek ildomos volna. Most mégis rengetegen vannak, én pedig nem fogok felállni, nézelődni, csak ha már megvan a hangulat. Nincs is rá szükség, mert miközben éppen elnyomnék egy büfit, többen is érkeznek, ráadásul azok közül, akik kifejezetten jól vették az akadályokat. – Herbs, igaz? – Veszem át a skót nyelvégetőt, és miután nincs rajta a teteje, meg is húzom, hogy szétáradjon a torkomban, majd a gyomromban a sokáig érlelt nedü. Reggel ismét beüt majd a macskajaj, de most nem is bánom. Az első hétnek vége, holnap csak vasárnap, lehet minimum délig aludni, csak nem olyan perverzek a kiképzők, hogy mégis órát adnak, netán az udvarra parancsolnak le. Felpattanok, ahogyan a csoportelső is érkezik, azért el tudom én ismerni a tehetséget, meg az akaratot. A külső meg olyan, hogy ha nem lenne Reese, hát simán lekapnám a csajt, lenne ott bumm-bumm.. – Te ilyenkor se pihensz Simmons? Kirázod kisujjból, igaz? Csak azért indultak el mások is, hogy látszatra meglegyen a verseny? – Nem, ezzel nem azt akarom sugallni, hogy úgyis ő nyer, mert a külsejéből adódóan úgyis minden kapu megnyílik előtte. Hallottam, hogy nem tudott hibázni, azért több száz ember nem téved, és irigységre se lehet fogni, hogy rosszmájúak legyünk vele. – Tudod mit hallottam? A jövő heti akadályversenyen azért akar a többség sietni a saját dolgával, hogy megnézzék hogyan boldogulsz. – Azt nem teszem hozzá, hogy vagy akár azt, hogy buksz el. Ez nem lenne szép dolog. De ha megismétli, akkor olyan előnyre tehetsz szert, hogy utána már csak hátra kell dőlnie, hogy a végső huszonötben végezzen. És igazság szerint drukkolok neki, mert velem ellentétben rohadtul elhivatottnak tűnik, és még ezt a mai bulit is bevállalja, mert ennyire részt akar venni az aurorok életében. Durva a csaj! – Elsőre azt mondanám, hogy meglepően jól, pedig ki akartam rúgatni magam, erre továbbjutok. Mindegy, ha már itt vagyok, akkor nem akarok szégyent hozni azokra, akik bíznak bennem. – Nyújtok kezet az érkező skótnak is, aki lelkesen köszönget, aztán le is húzom magam mellé, azaz a helyemre, mert Justice a programról érdeklődik. – A hangulatot szerintem már megalapoztuk, kicsit még melegítünk, aztán jöhet a tánc is. Nem vagy még fáradt? – Csóválom a fejemet vigyorogva, vagányul felemelkedek, és a kezemet nyújtom, hogy ha már az ütemes zene recsegteti az ablakokat, én aztán simán megforgatom párszor. Viszont ha már ablakok, néhányan mintha állnának fent, még az is lehet, hogy eleve kiképzők kukkolnak.. Sőt, mintha az egyik nagyon antipatikus srácnak sutyorognának a fülébe, aki a haverjával együtt áll a fenti folyosón, s bólogatnak rendesen. Lehet, hogy leküldik őket, hogy tegyék tönkre a bulit?
Megjegyzés -- Ruha -- Zene --
//Határidő: ápr 18 éjfél//
***
Jensen McKinney
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2021-04-10, 06:44
A buli & Jensen
Igazság szerint soha életemben nem érdekelt az aurori hivatás. Mindig is ereklyevadásznak készültem, ez az egész akadémiás dolog csupán pont kapóra jött egy-két apróság miatt. Legfőképp talán Let apja az, aki felettébb érdekelne, de eddig még nem sikerült összefutnom vele. Meghívnám egy pofa sörre, miközben elbeszélgethetnénk pár kérdésről, természetesen... Elsősorban talán az érdekelne, hogy mi is történt apámmal. Miért kellett megölnie? Valóban szükség volt rá vagy ismét csak valami fatális véletlen áldozata lett, mint annak idején anyám? És sokkal jobb az élőkből kiszedni a válaszokat, semmint a holtakból. Ráadásul, a képességeim se bontakoztak még ki teljes mértékben, hiszen a Leticia testében szunnyadó anyámat se voltam még képes előhívni, felébreszteni vagy fene se tudja, mit szoktak tenni ilyenkor. Tehát eljöttem ide, ahol voltaképp semmi keresnivalóm sincs és már most unom ezt az egész idióta helyzetet. Az első próbát is csupán azért vittem véghez, mert Letet kellett megkeresnem, de egyébként rohadt módon hidegen hagy ez az egész aurorosdi. Nem áll szándékomban csatlakozni a Mágiaügyi Minisztériumhoz, hiszen a McKinney-név már elég rendesen összekapcsolódott a sötét mágusokkal. Így is láttam pár olyan arcot, akinek aurorok a szülei, ennek révén pedig betekintést nyerhettek a szakmába és elég hülye képet vágva bámultak rám, amikor felbukkantam valahol. Esély szerint halvány lila gőzük sincs arról, hogy Gordon McKinney fia mi a fészkes franckarikát keres itt, miközben az apja nyíltan szembement mindennel? Kellett tehát számomra egy kis lazítás és némi kikapcsolódás. A fülembe jutott egy parti híre, amely végül is nem hivatalos, ergó nem a felügyelők szervezik, de ettől függetlenül nem is illegális. Véleményem szerint ugyanis nem bűn egy ehhez hasonló rendezvény. Összeszedtem hát pár vihogó lánykát, akik készségesen segítettek a cuccokat cipelni, majd vettem is az irányt az egésznek a helyszínére. Kaja, pia... A zenét már messziről hallom, szóval még eltévedni is nehezemre esne, ha esetleg nem lennék képben az egésznek a helyét illetően. - Sziasztok! - lépek közelebb az egyik kisebb társasághoz, miközben intek a csajoknak, hogy nyugodtan tegyék le a magukkal hozott cuccost az asztalok egyikére. A Lángnyelv Whiskey-t illetően azért később még visszanézek, amint lesz rá alkalmam. - Jensen McKinney - mutatkozom be a két idegen srácnak. A lányt már ismerem látásból, együtt vettünk részt a legelső próbán. - Justice Simmons vagy, igaz? - fordulok hát irányába, miközben már egy üveg pihen az ujjai között. Úgy érzem, ma éjszaka senki se lesz szomjas. - A szervezők szerint elég ígéretes tehetségnek tűnsz - teszem még hozzá. - Ahogy te is - fordulok a fiatalabb srác irányába. - Hallottam, amint rólatok áradoznak - rándul meg egy pillanatra az arcom. Már ki is emeltek két kadétot a sok száz közül. Nehéz dolguk lesz a későbbiek folyamán, hiszen elég egyszer rontaniuk és máris visszaesnek a népszerűségi listán. - És te? - intézem immár szavaimat a Blaine nevű sráchoz. - Miként boldogultál? Én elég szépen elbuktam, voltaképp már a beszélgetés se ment azzal, akitől a nyomot kellett volna megtudnom, hiszen szinte rögtön Let apjáról kezdtem el kifaggatni. Elég meglepett képet vágott, amikor egyenesen nekiszegeztem a férfi hollétét firtató kérdést. Legközelebb talán finomabb módszerekhez kellene nyúlnom, de igen türelmetlen típus vagyok, ami az igazat illeti.
Bár jelenleg az első helyen állok, de azért mégis csak érdemes felmérni jobban a terepet és erre mi sem jobb lehetőség, mint egy ilyen buli. Mindenki ellazul, kicsit elengedi magát, sőt esetleg nagyon is és ilyenkor sokkal könnyebben kicsúszik a szájukon olyasmi, ami érdekes lehet. Ha pedig érdekes infok kerülhetnek elő, akkor Justice Simmonsnak itt a helye! Ahogy megérkezem fel is mérem a terepet. Azt igazából kétlem, hogy a segítők is eljönnének, hiszen megüthetik a bokájukat, ezért nem keresem a szememmel Nicolas és Reese is kis eséllyel néz be, főleg mert nem nagyon van oda a tűzért. Én ellenben határozottan szeretem. Sejtelmes, csodaszép és sokkal pusztítóbb ereje van, mint amit a nagy átlag kinézne belőle. Épp olyan, mint én. Na persze hibába a jelenlegi első hely, azért van bennem félsz, hogy ha fizikai próbák következnek akkor nehezebb helyzetben leszek. Az eszemmel és a taktikai érzékemmel sok mindent megoldok, de nem az erőmről vagyok híres. Ansleyt nem látom egyelőre igy végül a tűzhöz dobom le magamat, hogy jobban megnézzem a piát, amit Galen hozott. - Nem is rossz. A szimpla sörnél mindenképp jobb. - mosolyodom el a máris a kezemet nyújtom a srác felé, hogy passzolja az üveget és meghúzhassam. Én inkább minőségi italokhoz vagyok szokva, sem mint sörhöz. Az valahogy rémesen egyszerű italnak számít az én szememben. Be nem mutatkozom. Biztosan tisztában vannak vele ki vagyok. Végülis elég szépen vertem a mezőnyt az első fordulóban és csak akit teljesen hidegen hagy a verseny, az nem néz utána az ellenfeleinek. Én is tudok ezt-azt róluk. A nagyszájú srác közismerten vámpír. Egy olyan iskolából jött, ahol csak olyanok voltak, mint ő. Az iskolának annyi. Vajon nem félnek tőle, hogy levadásszák a túlélőket is? Herbs pedig. Csak az nincs tisztában vele, hogy az egyik nővére gyanús körülmények között halt meg, aki egyáltalán nem foglalkozik az iskolai pletykákkal, vagy legalábbis süket. Gyenge pontja tehát biztos, hogy mindkettőjüknek van. Már csak ki kell deríteni milyen jellegű is ez a gyenge pont. - És mi a terv? Iszogatunk, amin nem bukunk le vagy lesz valami más is? Zene? - bevallom egy tánc jól esne és hátha lesz aki hoz valami rágcsát is. Esetleg leküldhetünk valakit a konyhára, hogy hozzon valami hasznosat. Valakit, akinek úgyis mindegy vagy húzhatunk sorsot is. Végülis szeretem a kihívásokat.
Be kell vallanom, hogy ha valaki bulit akar csapni egy Akadémia kellős közepén, annak nem igazán tudok nemet mondani. Az alapelvem pedig: amiről apám nem tud, az nem fáj neki. Nem terveztem inni a kiképzési szakaszok között, viszont az elmúlt egy hét annyira kicseszettül fárasztó és hosszú volt, hogy most minden porcikám a tábortűz mellé akarja vonszolni magát. Nem is kell több, talán most az elsők között érkezek meg, nem később, mint az esetek többségében. A saját fontossági sorrendem azért mégis másabb, mint egyeseknek. Nem érkezek üres kézzel, kezemben egy papírzacskóba csomagolt Glenfiddich Whiskey lóg, amint belépek a tábortűz fényébe. A buli lángelméjét rögtön kiszúrom a tömegben. Nehéz elfelejteni olyan arcokat, akik nem csak a háztársatok, de még a pontszámokkal is majdnem fej-fej mellett haladtok. - Mitchell. - emelem meg a whiskey zacskómat felé intés gyanánt, s ha észrevesz, csak akkor óhajtok vele pár szót váltani.- Nem gondoltam volna, hogy ennyien meg fognak jelenni, de azt hiszem sokan akarnak lazítani a második hét kezdete előtt. Hogy bírod az ipart? - kérdezem meg arról, hogy az akadémiát miként viseli, mert azért sokan elbukták már a próbákat, ha netán elment a kedvük vagy csak nem voltak elég strapabíróak. - Mielőtt elfelejtem... - húzom elő a zacskó takarásából a piát és lóbálom meg magam előtt. - Remélem bírod az erőset. - vigyorgom. Maga a pia nem volt drága. Márkás cucc, de nem feltétlenül a csillagászati ár csúcsán áll. Ugyan vannak drágább kiadások, ám azokat jobb szeretem lassan elfogyasztani, nem pedig beverni egy 72,000 fontos üveget egy éjszaka alatt.
Az első hét végén vagyunk, magamat is meglepő módon továbbjutottam, pedig zsirkrétáztam rendesen, fejbe akartam lőni Petrát, aki még a varangydudvát is megúszta. Elkéstem az edzésről, a Bestia se csapatott ki, úgyhogy a hét hátralévő részében már nem rendetlenkedtem, hogy megkíméljem legalább Reese-t attól, hogy szégyenbe hozom. S mivel a hétvégét így kénytelen-kelletlen itt kell töltenem, szóltam pár havernak, és az akadálypályás arcoknak, hogy ha van kedvük, dobjunk már fel egy kis tábortüzet, mert láttam tűzrakó helyet. Gondoltam nem kell erre engedély, végülis most bentlakó vendégek vagyunk, amíg ki nem esünk. Hozattam rengeteg sört, valaki meg állítólag rövidet hoz, sőt, az egyik lány ismer egy bandát, akik amolyan szívességi alapon eljönnek szombat este pengetni egy pár dalt. Ahogyan terjesztettem a dolgot, egyre többen ajánlották fel, hogy jönnek, hoznak piát, kaját, hangfalat, hogy teljesebb legyen a buli, a végén túl is nőtt rajtam. Remélhetőleg a kiképzők nem fogják lefújni a dolgot, bizom benne, hogy be se néznek. A segítőkkel meg nincs gond, ők alig lehetnek pár évvel idősebbek nálunk. Szombaton tehát olyan este fél tíz körül már a tábortűz közelében ücsörgök, a kezemben egy sörösdobozzal, Reese-t is sikerült lecsábítanom, a múltkori után végre jobb a kedve. Körbenézek, hogy látok-e ismerős arcokat, mert azért durván tömeg van. Van egy olyan érzésem, hogy nem csak az akadémia kadétjai jöttek le, hanem merő véletlenségből külsősök is bele lettek rángatva. Annál jobb. Ha bárki kérdezné, és felelősségre vonások kezdődnének, úgyis magamra vállalok mindent, úgyszólván én semmit sem kockáztatok, nincs vesztenivalóm. Ha azt mondják, hogy eldurvult a dolog, és kell egy bűnbak, akkor már pakolok is.
Megjegyzés -- Ruha -- Zene --
//Határidő: ápr 11 éjfél//
***
Cedric Diggory
Reveal your secrets
Tárgy: Belsõ füves udvar 2021-04-05, 18:07
Belsõ füves udvar
Az akadémia földszintjén helyet kapott még egy közepes méretűnek mondható terület, ami bár azért nem több száz, de jónéhány pihenésre vágyó diák befogadására alkalmas. Bár a diákok sok időt töltenek bent, ez a hely arra szolgál, hogy kicsit mégis kint érezzék magukat... bent. Egy kis kert, afféle szépen berendezett udvar, ami végtére is csak egy terem, de a mágiának hála a plafon a külső időjárást mutatja, bár azért idebent nem szokott esni az eső, maximum öntözik időnkét a növényeket. Sok a fű, néhány pad is megtalálható, nagyobb kövek, ha valaki le akarna ülni. Akadnak kisebb kertek, ahol virágok pomfáznak és még néhány nem nagy termetű bokor és cserje is helyet kapott itt. Tényleg úgy érezheti az, aki ide belép, mintha kilépett volna a szabadba.
️️️️
