2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Az akadémia földszintjén helyet kapott még egy közepes méretűnek mondható terület, ami bár azért nem több száz, de jónéhány pihenésre vágyó diák befogadására alkalmas. Bár a diákok sok időt töltenek bent, ez a hely arra szolgál, hogy kicsit mégis kint érezzék magukat... bent. Egy kis kert, afféle szépen berendezett udvar, ami végtére is csak egy terem, de a mágiának hála a plafon a külső időjárást mutatja, bár azért idebent nem szokott esni az eső, maximum öntözik időnkét a növényeket. Sok a fű, néhány pad is megtalálható, nagyobb kövek, ha valaki le akarna ülni. Akadnak kisebb kertek, ahol virágok pomfáznak és még néhány nem nagy termetű bokor és cserje is helyet kapott itt. Tényleg úgy érezheti az, aki ide belép, mintha kilépett volna a szabadba.
Kezdem nagyon nem átlátni a helyzetet, csak kapkodom a fejemet. Hiába vágtam át a szektavezért a kapun, még mindig nem oldódott meg minden. A földöntúli üvöltés még a kapun túlról hallatszik, tehát a démon nem jött át, Padma viszont elindul kifelé a gyerekekkel. Kicsit sajnálkozva emelem fel a kezemet, hogy Janette-nél most gyorsabb voltam, de talán az is benne van, hogy én már vámpír vagyok, mondhatni elkárhozott a lelkem, ő viszont egy aranyvérű család makulátlan, kifogástalan sarja. Jó, azért ennyire nem veszem komolyan magamat, talán pokol sem létezik. Inkább megpróbáltam most mindenkit megmenteni azzal, hogy nem faggatjuk Mr. Goldot, égjen csak meg a saját pokoli síkján, mármint ahonnan a démont szándékozott megidézni. Nem bizonyosodott még be, hogy varázsló, lehet, hogy tényleg csak valami fanatikus felhasználó. Viszont Reese sehol, lövésem sincs, hogy hova tűnt, lehet, hogy vele kellett volna maradnom? Janette viszont most átveszi az irányítást, és jól is teszi, nem kell mindig megoldanom a helyzetet, mert az vakvágányra vihet. – Jó! – Hiszek a demokráciában, apám többek között ezért volt diplomata, nekem is annak kéne lennem majd a régi-új iskolámba. A gyámoltalanabb gyerekek karja után nyúlok, akár valakit ölbe is veszek, hogy elinduljak kifelé, s Padma után eredek, de azért hátranézek. – Azért siess, nélküled nem indul el a tűzijáték! – Még ha az ölemben is lenne valami gyerek, agyalok rajta rendesen, hogy hátha tanultunk róla mágiatörténetből, hogy mik is a démonok, hogyan működnek a síkkapuk, mert valahogy Janette nem boldogul. Leteszem a gyereket a kezemből, és Padma után kiáltok, hogy rá is figyeljen. Követhetném a járatatot Seraphine-ék felé, de nem tudom itt hagyni a háztársamat. - Vérmágia.. – Jut eszembe, hiszen ebben egészen jó vagyok. Visszalépek a falhoz, aminek nekivágtam Mr. Goldot amikor Janette-ről kaptam le. Akkor talán ha nem is reccsentek csontok, de hátha valami kifröccsent belőle. Vérmágus vagyok én magam is, meg hát vámpír, igyekszem találni egy-egy cseppet. Gyorsan valami steril gézzel felitatom, ha találok, és a azon tűnödöm, hogy a kapu szélére kenjen (már ha van széle) vagy az ötszög belsejébe, de Janette felé is vállvonok. – Hol a jobb? Az ő vére kellhet ahhoz, hogy megszűnjön a kapu. Megpróbálod most bezárni megint? – Kérdezek vissza, mert ezt együtt kell megoldanunk.
//Vámpír, vérmágus: sötét kisugárzás, 2. szint: Képes a kisebb mérgezéseket könnyedén kilökni magából, nem elegyednek a vérével. Vérszimpátia: Más vérét képes arra használni, hogy fájdalmat okozzon neki, tehát pl. vértócsába mártod az ujjad, az illetőt pedig durva kínok kezdik el gyötörni: valahogy össze kéne kombinálni a fájdalom okozását azzal hogy a másik oldalon lévő varázslót kínozni, hátha emiatt meggyengül az átjáró Sötét varázslatok kivédése: 30+10(kiemelkedő)-> 40 pont Rúnaismeret: 25 pont Mágitatörténet: 10 pont//
Megjegyzés -- Ruha -- Zene --
***
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2023-02-25, 17:25
Wild wild west
Bár Janette eltudná intézni Mr Goldot, de Blaine elszáguld mellette, magára hagyva Reeset és a férfit simán beletaszítja az átjáróba. El is tűnik szem elől, viszont konkrétan kijönni onnan most mást nem látnak. Vagy még nincs itt, vagy már igen, ez egyelőre jó kérdés. Padma a megtalált és még itt lévő gyerekeket magukhoz tudja téríteni. Eléggé kótyagosak, de elkezdheti kiterelgetni őket a barlang bejárata felé. Blaine ellenben már nem találja meg Reeset ott, ahol hagyta. Hogy magához tért és magától ment tovább, vagy sem, azt nem tudni. Nem biztos, hogy jó ötlet volt letenni az ájult lányt. Mr. Gold maradék emberei is felszívódtak, valószínűleg elmenekülhettek. Az átjáró viszont még mindig aktív. Janettenek nincs akkora hatalma, hogy egy áldozatokkal és valószínűleg komoly előkészületekkel létrehozott átjárót csak úgy képes legyen bezárni egyetlen varázslattal és mivel nem látja a démont, egyelőre harcolni se nagyon tud konkrétan ki ellen. Sera csapdái valamennyire lassítják az erek futását. Időnként fel-fel villannak, a kék folyamok pedig megtorpannak, de mintha újra és újra megpróbálnának nekikmenni, hogy gyengítsék a csapdát. A lassítás tehát sikerül, de egyértelműen nem állítja meg azt a valamit. A szavai hallatára Emily megfordul, ám jelenleg az ő szeme is épp olyan vörösben izzik, mint Mr Goldé és Sera egyértelműen sötét erőket érez az irányából. - Nem tehettek semmit, a folyamat elkezdődött. A város el fog pusztulni, hogy az Uram végre kiszabadulhasson. - a hangja egyértelműen nem teljesen Emilyé. Vontatott, lassú és olyan, mintha rossz rádióadás lenne. Megszállták, ez nem is kérdés. Nagyjából ezen a ponton tűnik fel kissé botladozva Sera háta mögött Reese. Látszik, hogy nem sok erő van benne, kapkodja a levegőt pedig csak futólépésben jött eddig bentről. Eléggé akadozva beszél, de egyértelműen valami olyasmit próbál magyarázni, hogy mágikus robbanásra van szükség, és valami különleges jutalomról magyaráz, aztán csóri megint összeesik. Emily pedig mit sem törődve Serával a kezeit a falra fekteti. A kék fénylő erek mintha új erőt kapnának, egyre több tör át az akadályokon és indulnak meg a vöröske felé. Odabent a barlang és egyben a kapu mélyéről cseppet sem barátságos üvöltés rengeti meg a falakat.
mesélő: Luna Lovegood
//Határidő: március 2. Én írok: március 3.//
Janette Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2023-02-23, 11:55
A küldetés & Janie
Nem mondanám, hogy rózsás a helyzetünk. Egyáltalán nincs sok időnk reagálni a folytonosan változó helyzetre. Még ha Padma nagyon is szeretne elmerülni abban a könyvben, és amit más körülmények közt meg is értenék, de ez nem a legjobb idő az olvasgatásra, a környezet kizárásával. Talán csak a vak szerencse, hogy időben sikerül felmérnem a helyzetet, és ellőnőm azt az átkot Goldra. A lánynak csak biccentek egyet, miközben érzem hogy Blaine elszáguld mellettem szó szerint. Őszintén, ha végleg pontot tesz Gold életre, se fogok könnyeket hullajtani. Az egyetlen ok, amiért nem én magam ölöm meg, hogy a halálos átkot bünteti a törvény. Na meg a hullák nem beszélnek. Talán egyszerűbb lenne kifaggatni, hogy mit is akart, és hogy zárhatjuk be a kaput, mint találgatni a levegőbe. Sajnos ezt a lehetőséget Blaine eléggé rövidre kívánja zárni. Kár. Vagy mégsem. Érzem a kapu felől az enyhe szívó erőt, és cseppet sem tetszenek a társaim szavai. Sem Padma és Blaine esetében. Nagyon nem. A lány szavaira még káromkodnék is, ha nem tartanám magam túlságosan felsőbbrendű úri hölgynek az efféle alantos dolgokhoz. - Vigyetek ki mindenkit! - szólok oda a két társamnak. Blaine sokkal gyorsabb és erősebb, mint én, főként vámpír alakban. Tehát hasznosabb, ha gyerekek kimenekítésével foglalkozik, ha elintézte Goldot. Padmának sem kellene itt maradnia. Bár robbantani egyenlőre nem merek. Maradjunk annyiban, hogy az a tartalék terv, ha minden más kötél szakad. Egy bánya omlást előidézni nagyon rossz ötlet, hacsak nem több évtizedes tapasztalattal, és helyi geofizikai ismeretekkel rendelkező bányamérnök valaki. Még egy ilyen embernek is több hónapos munka előkészíteni, és végrehajtani egy ilyen feladatot. Nekünk pedig nyilván nincs ennyi időnk. Ellenkező esetben pedig akár egy egész megyét is a földdel tehetünk egyenlővé, ha meggondolatlanul próbálunk robbantgatni, vagy omlasztgatni egy föld alatti bányában. Kellemetlenül nagy kockázat. Szóval a magam részéről, ha a Padma által emlegetett démon még nem jött át az átjárón, akkor megpróbálom azt lezárni. Jobb híján azzal a varázslattal, amivel a kandallókat és egyéb mágikus utazási formákat is lezárnék. Nem tudom, hogy a téridő kapukon is működik-e, vagy csak a térben használatos kandallókon, de meg kell próbálnom. Legfeljebb, ha nem járok sikerrel, akkor még mindig megpróbálhatjuk azt a robbantást, bár szerintem túl kockázatos. Ha a démon már átért a kapun, akkor a képességgemmel próbálok ellene harcolni, hogy legalább addig feltartsam, megsebesítsem, amíg a többiek kijutnak innen, hogy aztán ha kell jöhessen a B terv.
//Evapores transportus: (kitalált varázslat) Zsupszkulcsok eltüntetésére, kandallók lezárására, egyéb mágikus utazási formák meggátolására szolgáló bűbáj. Vagy: Inkvizítor - 4. szint: Szent fény: 5 méter sugarú körben képes az összes jelenlévő kisebb szintű sötét lényt elpusztítani, magasabb szintűeket sebezni. Varázserő: 25 pont Bűbájtan: 22 pont / SVK: 20 pont Kapcsolódó képzettségek: Auror akadémia elméleti, gyakorlati oktatás//
Mindenki jól megússza közülünk, így örülök, hogy Carl elfogadja a bájitalt és remélem, hogy használni tudja megfelelően és nincs valami kikötés, hogy csak a varázslók testére reagálna. Látszik, hogy én a bájitalokat veszem és nem csinálom, fogalmam sincsen valójában, hogy a mugli és a varázsló egészsége mennyire különbözik vagy hasonlít. Azt sem igazán tudom, hogy a varázskönyv, amit Padma elvett az ugyanúgy működik varázsló kézben, mint mugliéban, vagy hogy Mr. Gold akkor végül is mi, azon kívül, hogy biztosan fanatikus. Minél távolabb kerülök a járattól annál könnyebb ellenállnom a vonzásának, de azért érzelmileg nem olyan egyszerű hátrahagyni mindenkit és az erek mentén elindulni. Ha tényleg olyan lassúak, akkor megpróbálok futólépésre váltani és a falra lényegében akadályokat idézni, afféle villámcsapdákat, amikbe amikor belekúszik az ér, vagy csáp vagy akármicsoda, kellemetlenül megrázza. Robbantani nem merek, hiszen még mindenki lent van, de a sokkolástól talán hátrahőkölnek az erek és még tovább lassulnak. Amikor meglátom Emily-t azonnal felé fordulok és oda is kiáltok. - Emily, jól vagy? Megsérültél? - kérdezem gyorsan, hiszen a mozgása olyan esetlen, szakadozott, egyáltalán nincs benne az a könnyedség, ahogy végigsuhantunk a tetőkön korábban. Azonnal eszembe jut, hogy talán keresnem kéne még egy gyógyító bájitalt, de azért azzal se lehet mindent megoldani. - Mi történt, hova tűntél? A többiek próbálnak segíteni a gyerekeken és azokon, akiket elkezdett beszippantani az a kapu. - magyarázom tovább, közeledve hozzá, egyelőre (?) inkább aggodalommal, mintsem bármilyen gyanúval.
// Sokkoló kelepce , Varázserő: 36 pont, ereklyevadász - csapdaismeret + auror - csapdaismeret + elemista A négy elem tudománya (levegő a fő eleme) Egy területre/felületre elhelyezkető elemi (lég) varázslat, amibe ha belelép az ember, akkor fájdalmas áramütés éri, ami jellemzően meg is bénítja, lelassítja a meglepett áldozatot, extrém esetben el is ájulhatnak.
Kísértetvadász III. , részlet: "A túlvilág jelei alapján könnyebben értelmezik a jeleket, nyomokat, észreveszik a nem odaillő dolgokat. Egyértelműen érzékelik egy sötét teremtményről, legyen az szellem, vérfarkas, vámpír stb. hogy micsoda és kicsoda és hol van pontosan. " //
Aki tudja, hogy mit kellene tennie,
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Padma Patil
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2023-02-18, 11:47
To the team
Vadnyugat
Annyira leköt az, hogy kiderítsem a könyvből, mit lehet tenni, hogy észre se veszem Mr Goldot. Persze feltűnhetett volna, de így a vége felé kissé meggondolatlan lettem, mert szeretnek már túl lenni az egészen. A kapu nyitásakor a férfi eltűnt, és azt hittem, hogy ő is beesett oda, mert nem láttam utána, de most egyszercsak a látómezőmbe kerül. Már rántanám elő a pálcámat, amikor Janette leteríti. - Hú, köszi - szólok oda neki, bár feltételezem, hogy nem engem akart menteni elsősorban, sőt, lehet észre se vette, hogy ott vagyok, hanem a férfit kereste. - Egy démon síkjában nyitott átjárót, van is odaát egy démon, ha még nem jött át, meg kell akadályozni - kiáltom, hogy hallják a többiek is. Blaine már cselekszik is, én pedig most, hogy megtudtam, amit kellett, a gyerekekhez szaladok. Bár nem vagyok gyógyító, de egy alapvető varázslattal megpróbálom magukhoz téríteni az ájult gyerekeket - Stimula - mondom ki a varázsigét, ahogy körbe járom a gyerekeket. Arra most nincsen idő, hogy a sérüléseket itt bent ellássuk. - Tudtok járni? Ki kell mennünk innen - szólok hozzájuk, és megpróbálom elkezdeni kifelé terelgeti őket a barlangból, egyelőre csak a terem nyílásáig, ahol bejöttünk. Ott be tudjuk várni a többieket, illetve ha szükség van rám, tudok onnan segíteni.
//Stimula: ájult emberek magához térítésére alkalmas//
Seraphine megnézi az ereket, én pedig gyorsan körbepillantok, hogy ki hogy van. Nagyjából mindenki megúszta, de végre, hosszú idő után ott van Reese, igaz, hogy nem túl jó állapotban. Fogalmam sincs, hogy ki lehet az, akit ennyire próbál felhúzni, de magától értetődő, hogy segítek. Ez most nem az a pillanat, hogy kérdőre vonjak, lesz még rá idő, legalábbis remélem! Carl elindul kifelé a kisfiúval, én pedig elkapom Reese derekát, hogy ölbe vegyem, amikor összecsuklik. - Most már nem lesz semmi baj! – Suttogom, noha így ájultan már nem hallja. És egyébként sem vagyok benne biztos, hogy igaz, amit mondok. Mégis, magamat is meg kell ezzel erősíteni. Tényleg elég pocsékul néz ki szegény, de hát végülis vállalta, hogy auror segítőként szembeszáll akár a világgal is. Mindent meg fogok tenni, hogy le tudjunk lépni. Ha a megoldás a régi iskolám, akkor oda, de itt volna az ideje, hogy egy kicsit Reese is boldog legyen. Hátha valahogy az édesapját is fel tudjuk ébreszteni. – Bassza meg! – Csúszik ki a káromlat, és lazán letolom Reese-t a földre, mert először túl kell élnünk, és csak utána tudom őt megmenteni. Ha eddig visszafogtam magamat, mint vámpír, akkor végre tombolhatok. Gyorsan átlátom, hogy Mr. Goldot is ki kell iktatni, meg az átjárót is. – Elintézem! – Gyorsulok be, a szemem sötétre vált. Nem harapni akarok, hiszen nem szándékozom megenni a gonoszt, csak egy jó nagyot taszítani rajta, hogy esetleg essen is át az átjárón. Ha ez nem lehetséges, akkor csak simán nekivágni a falnak. Elég sok vért ittam az elmúlt időszakban, hogy tudom magamat kontrollálni, tehát utána nem Padma lenne a desszert. – Ha mindenki kimenekült, akkor omlasszuk be az egész bányát! – Kiáltom oda még Janette-nek, miközben szélvészként elszáguldok mellette, hogy pontot tegyek Mr. Gold életének a végére!
//Vámpír erő és gyorsaság//
Megjegyzés -- Ruha -- Zene --
***
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2023-02-17, 09:32
Wild wild west
A helyzet tényleg nem túl kellemes. A kapu nyitva és még mindig nem tudják, hogy pontosan hová nyílik és mi jöhet át rajta, vagy mit szívhat magába, bár egyelőre úgy tűnik, hogy a szívó ereje enyhe, így nem kell kapaszkodni. Viszont kellemetlen zajjal jár, mintha fújna idebent a szél, állandó süvítés, így Padmának is sokkal nehezebb a könyvre koncentrálni, de azért hátra tud húzódni egy csendesebb sarokba. Emilyt Sera egyáltalán nem látja. Egyelőre sejtelme sincs róla, hogy hol van, talán beszippantotta a járat. Carl ébredezik, de elég nagy ütést kapott. Elfogadja a bájitalt, de láthatóan rendesen megviselte az ütés. Blaine, amikor a kapu széléhez ér már egyértelműen látja, hogy tényleg Reese hasal ott és próbálja tartani a kisfiút. A nagyobb gond az, hogy ahogyan csúszik ki a kezei közül, Reese alakja mintha vibrálna, halványodna, ami nem segít, hogy tartani tudja. Blaine az utolsó pillanatba nyúl utána, hogy elkapja a karját és segítsen visszahúzni. Sejtheti ennyiből már, hogy nem Emily a közvetlen felmenő, hanem a kissrác lehet Reese sokadik ági ükapja. Amint kihúzták Carl már odavergődik, hogy megpróbálja kifelé vezetni a kiskölyköt és biztonságos távolba vonni a járattól. Reese elég pocsék állapotban van, kék-zöld foltok, sérülések tarkítják szinte mindenhol. Kb. úgy fest, mint aki épp csak megnyert egy húzós box meccset. - Ha én itt vagyok, akkor talán már ő is! - ennyit sikerül kiböknie, de aztán valószínűleg a teste enged a fáradtságnak és egyszerűen összecsuklik. Sera követi az ereket. A dinamit még a bejáratnál van, talán csak valami végszükség esetére volt odakészítve, ki tudja. Az erek viszont lüktetve futnak végig a falakon, határozottan kifelé terjedve. Egyértelműen mágia fut bennük és mivel elég sok van nem lehet csak úgy elvágni sem őket, viszont viszonylag lassúak. Ha nem is sok idejük, de maximum egy-két perc, amíg elérik a kijáratot. A kijárat közelében viszont Emilyt látja meg kissé tántorogva kóvályogni. Egyelőre háttal áll neki és a falba kapaszkodik. Padma egy "nyugisabb" sarokba húzódva próbál a könyvvel jutni valamire. Az a mázlija, hogy Janette Mr. Goldot keresi, mert ha nem így lenne, akkor csúnyán sülne el az olvasgatás, ugyanis arra eszmél, hogy a pocsék állapotban lévő férfi vörösen izzó szemekkel mellette bukkan fel és bizony simán rávetné magát lendületből, ha Janette nem lenne a közelben, hogy időben cselekedni tudjon és megpróbálja megállítani. Padma így mentheti a könyvet és megtalálja a varázslatot. Annyi egyértelmű lesz belőle, hogy egy másik síkra nyílt az átjáró, egy cseppet sem kellemes síkra, ami egy Azuzm nevű démoni lény lakhelye. A kép alapján nem tűnik túlságosan barátságosnak. Valamiféle időfaló, de többet nem tud meg. Ha már átjött a kapun, akkor igen nagy bajban vannak, de ha még nem, akkor a legjobb megoldás a járat elpusztítása, talán erre volt a dinamit?
mesélő: Luna Lovegood
//Határidő: február 23. Én írok: február 24.//
Janette Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2023-02-16, 22:33
A küldetés & Janie
Nem mondanám, hogy a származás sokat jelent a hasznosság szempontjából. Egy aranyvérű családból származó ember is leblokkolhat, és egy mugli származású is előállhat világmegváltó fergeteges ötlettel. Láttunk már fura csodákat. Én lassan semmin sem lepődőm már meg. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy nagyon elszabadulnak a dolgok, onnantól, hogy rátalálunk a kántáló pasasra, gyerekekre, és a fél tucat őrre. Bár utóbbiaknak nincs túl sok esélye és nem is zavarnak túl sok vizet, hála Blaine varázslatának. Ellenben én hiába szaladok oda a pentagrammhoz, és próbálom feltörni. A bűbájom igazából nem hat semmit, és sajnos Carl sem segít túlságosan, amikor megpróbálja meggondolatlanul elérni az öccsét, amikor még nem sikerült megfejtenem a pentagramma feltörésének módját. Azonban nem is töprenghetek rajta tovább, mert minden elszabadul szó szerint. A lökéshullám pillanatában valahogy ösztönösen jelenik meg egy árnygömb körülöttem, ami megvéd amikor nekicsapódok a falnak. Ami lássuk be kívülről elég ijesztő lehetett, mert a szemem sarkából még látom, hogy Blaine felém mozdul, de végül inkább mégis a padlón megjelenő kapu felé indul. - Jól vagyok, ne aggódj! - szólok oda Padmának, ahogy feltápászkodom, és intek, hogy inkább nézze meg azt a flancos könyvet. Sera elmegy érnézőbe. Blaine pedig egy megnyílt átjáróból próbálja felhúzni valakit. Néhány gyerek a falak mellett, néhány eltűnt. A helyzet minden csak nem jó. Ami pedig engem illet, én körbe nézek, hogy Mr. Gold vajon hol lehet? Eltűnt ő is, vagy még itt van, valami más céllal? Ha esetleg megpillantom, akkor megpróbálom egy bénító átokkal megpróbálom eltalálni, és megállítani. Akármit is akar ezzel a tér-idő kapuval, azt nem viheti véghez. Pláne nem a gyerekek élete árán...
//Dobás: 5+1 (szerencseamulett) = 6 (Sötét nimfa I. - árnygömb)
Obstructo – Bénító átok: Emberek és nagyobb testű élőlények megbénítására szolgáló átok. Hatása csak átmeneti. (Sötét nimfa II. Saját elemükhöz kapcsolódó varázslataik/mágikus adottságuk jóval hatékonyabb.)//
Ismét nagyon felpörögnek az események, amikor elérjük azt a helyet, ahol a gyerekek és Mr Gold vannak. A csapatmunka remekül működik, mindenki talált magának feladatot, és egymás hasznára vagyunk, azonban sajnos úgy néz ki, hogy nem tudjuk már megállítani a varázslatot. Amikor Sera elvakítja a férfit, abban a pillanatban hívom magamhoz a könyvet, és mikor rákulcsolom a kezem, érzem, hogy itt valami nagy energialöket fog következni, ösztönösem magamhoz szorítom a zsákmányt, és pajzsbűbájt varázsolok. Remélhetőleg elég lesz ahhoz, hogy ne essek le a lábamról és ne sérüljek meg, mert arra van most a legkisebb szükség. Ahogy látom, én és Blaine úsztuk meg a legjobban, ő már el is indult segíteni valakinek a kapunál, akit ebből a távolságból nem látok. Gyorsan Janette-hez szaladok. – Jól vagy? – kérdezem, és ha igenlő a válasza, akkor hozzá és Emilyékhez fordulok. – A gyerekek... megnéznétek őket? Én átnézem a könyvet, hátha van benne valami. – Megfogadom Sera javaslatát, egyébként is szerettem volna belenézni. Imádkozom, hogy legyen benne valami, ami segít, ha nem is teljesen visszafordítani a varázslatot, de legalább több infót kapni arról, hogy mi történt, hátha ki tudunk találni valamit. Nem tudom, mennyi időnk van, nem is akarom húzni azt, de igyekszem nem túl felületesen olvasni, mert nem akarok elsiklani semmi felett. Már ha egyáltalán olyan nyelven van írva, amit értek, de remélem, hogy semmi olyan, amit ne tanultunk volna mágiatörténeten.
//dobás: 6 - sikerül védekezni//
o
Seraphine McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2023-02-15, 12:31
Az utolsó nemvárt utazás
Hallom Padma megjegyzését és majdnem kicsúszik a számon egy kínos "nekem is", arra utalva, hogy azért akármennyi tapasztalattal rendelkezem, nagyon ritka, ha valakinek soha nem csúszik hiba a siker rátájába. Csak örülhetünk, hogy legalább ebben zökkenőmentesen összejön minden, sajnos ezek után nincs olyan szerencsénk. - Kaput akar nyitni, de nem tudom honnan hová. - suttogom gyorsan a többieknek, amikor néhány dolgot sikerül kihallanom a ráolvasásból. A gyomrom csomóban, a gyerekek egyre jobban ernyednek, így nem csoda, hogy akcióba lépünk... csak túl későn, pedig Padméval éppen úgy összejátszunk és elcsaklizzuk a könyvet, ahogy az űrhajón tettük. Nekem nagyon is tetszik, hogy a lehető legkevesebben sérülnének meg, de a kántálás se áll meg és Janette-nek se sikerül feltörni a gyerekeket fogva tartó rúnát, a szemem sarkából látom, ahogy Carl is elrepül. A következő pillanatban a mágikus lökés elér mindannyiunkat, a szememet elvakítja a fény, ami vámpíroknak nem különösen jóleső érzés, még ha nem is porladunk el úgy, mint a mesékben. Alig látok valamit, de így is lényegében egy hátraszaltózva, kézen átfordulva kezelem a lökést ahelyett, hogy csak hátracsapna az erő, szinte meglovagolva. Nem sikerül tökéletesen, még így is bekapok néhány karcolást, de éppen úgy érkezek, hogy a hátam szeliden nekipuffan a barlang falának és megúszom a nagyobb ütődést. A törmelékek könnyedén átszakítják a régimódi alsónemű vékony anyagát és igen hamar kiütközik rajta a karcolások okozta vér, de mind olyan felületi, hogy eszembe se jut törődni vele. Ahogy kitisztul a tekintetem azonnal keresem a társaimat és a gyerekeket a tekintetemmel aggódva, hogy lehet mások nem úszták meg olyan jól. Blaine tökéletesen jól van, de mivel nálam van a teljes felszerelésem Carl-nak minimum szeretnék adni egy gyógyító fiolát, már ha elfogadja. - Szíverősítő, jót tesz. - mondom, de ha nem fogadja el, akkor tovább nyújtom egy társamnak - akinek legrosszabbul sikerül a dobás. - Biztos, hogy bírni fogod? Hol van Emily? - jut eszembe, hogy régóta nem láttam cselekedni, és egy pillanat erejéig valóban elhinném, hogy ő hasal a tölcsér mellett a földön, de hallom, hogy Blaine Reese nevé kiáltja. Nagyon kevesen maradtunk a küldetésre én pedig bízom abban, hogy amit Blaine megszerzett az fontos lehet. - Padma? Tartsd magadnál a könyvet, ha valamit létre lehet hozni vele, talán feloldani is! - mondom sietve, de ha Blaine azt mondta, hogy erezzek, akkor nem megyek át könyvmolyba, szerencsére nem én vagyok az egyetlen Hollóhátas. Első gondolatom az, hogy ez a gócpont és nem különösebben fontos, hogy honnan indulnak el az erek, de azért kicsit sajgó szívvel, hogy nem tudok szétszakadni és nem tudok a gyerekekhez is odarohanni elkezdem visszakövetni illetve megvizsgálni, hogy pontosan mi is lehet. Mágia, élőlény, a hely maga, a varázslat része, megpiszkálható-e átoktöréssel vagy boszorkánytőrrel, bár egyelőre nem teszem meg, nem akarok felelőtlenül nekimenni, inkább csak sietve követem és tanulmányozom van-e változás illetve pontosan hova halad, van-e másik gócpont. Ja, és... hogy akad-e jel arra, hogy a dinamitok megindultak akármilyen irányba, ugyanis azt se tudhatjuk, hogy pontosan mit tervezett Mr. Gold, mit akart és mikor felrobbantani.
// 5: Maximum 1-2 karcolás, vagy kék folt. Még a robbanásra: Akrobata: 5. szint: Helyzetfelismerés: Képes veszélyes helyzetekből is kimenekülni akrobataként éppen úgy felismerve hova kell lépni, hogy ne találják el, ne essen le, tudja hol kell kapaszkodni stb.
Teljes felszerelés: Alapvető Gyógyító bájitalok auror felszerelésből, ha Lioneah nem fúj rá nagyon éppen - elméletben még a Paisley-McCaine előtt vagyunk -, akkor általa főzve. //
Aki tudja, hogy mit kellene tennie,
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Nem vagyok a durva támadóvarázslatok híve, ezért csak az álom, hogy egy kicsit ki tudjuk venni az egyenletből a csatlósokat. Seraphine és Janette viszont híres aranyvérű családok leszármazottai, nem csoda, hogy ha simán átadom nekik a terepet. Padma hozzám hasonlóan inkább eszközként használja a mágiát, de sajnos nagyon úgy fest, hogy már a varázslat létrejött, amit el tudtunk kerülni. Hiába vakítják el, érdemi lassítást már nem tudunk eszközölni. Bízom benne, hogy még így sem vesztettünk, a gyerekeknek élnie kell, nekünk pedig vissza kell jutnunk a saját időnkbe, hogy végre lezárjuk ezt a furcsa fogócskát a különböző korokon át. Bár értek a vérmágiához, még így is nehezen látom át, hogy mi akar majd kisülni belőle. Oldalt pillantok, ahogyan a varázslat létrejön, aztán odamutatom Serának is, hogy milyen kék fények indulnak el az ereken keresztül a folyosóra. Valamit ezzel felébresztett? Nem éppen spontánnak, sokkal inkább megtervezettnek tűnik ez az egész! Janette közben megpróbálja megtörni a pentragrammát, de attól félek, hogy bármit is akart idézni a varázsló, az már itt van! Érzem, hogy megindul a lükés, ezért még gyorsan protegot harsogok, hogy pajzzsal védjem magamat! A lökés szinte lever a lábamról, de próbálom a többieket is talpon tartani, hiszen nekem azért jó az egyensúlyom, de ha Janette vagy Padma megtántorodna.. Főleg előbbi, ezért amikor nekirepülne a falnak, megpróbálom elkapni, hogy mondjuk ne törje be a fejét. Amikor meglátom középen a vöröskét, akkor azonnal mozdulok, de azért még odaszólok Seraphine-nek. – Nézzétek meg, hogy hova vezetnek a kék erek! – Adom ki a javaslatot, hátha most minden értelmet nyer, aztán odasietek a peremhez, megpróbálok segiteni neki, bárkit is akar még tartani. Remélem nem valami pasi, mert akkor feleslegesen aggódtam úgy általánosságban a kapcsolatunkért. – Reese, itt vagyok! – Lenyúlok én is a mélybe, hogy együtt felhúzzuk, aki esetleg el akarna tűnni az idő homályában.
//A dobás 5+1, azaz 6, semmi bajom! Protego: pajzsvarázs//
Megjegyzés -- Ruha -- Zene --
***
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2023-02-10, 14:05
Wild wild west
Sikerül kimenekíteniük Padmát, így ennyivel már beljebb vannak, és tovább tudnak haladni. Közel is jutnak, bár Emily és a testvére nem olyan gyakorlottak, úgyhogy ők még így is automatikusan fedezékben maradnak először. Kész csoda, hogy nem ugranak egyből, hogy megpróbálják kiszabadítani a gyerekeket. Talán a többiek higgadtsága miatt maradnak ők is azok. Blaine egyelőre nem talál a jelek között rendszert. Kicsit olyan, mintha valamiféle erezet lenne, ami a benti részről indul. Az álomátok sikerül, a fél tucat alak egyszerre alszik el, kivétel Mr. Goldot, aki jó eséllyel komolyabb védelemmel rendelkezik. Sera sejteni kezdi, hogy valamiféle kaput nyit a rúna, de sok energiára van hozzá szükség és erre használja fel a gyerekek tiszta pozitivitását a bánya tulaj, aki tovább olvassa a könyvet akkor is, amikor az emberek lazán eldőlnek mellette. Mintha minimum már valamiféle extázisba került volna. A fénygömb viszont elvakítja egy pillanatra, és Padmának sikerül kikapnia a kezéből varázslattal a könyvet is, de ha belepillant bizony egyértelművé válhat neki, hogy a varázslat épp a végéhez ért. Elkéstek volna? Elhangzik még néhány szó a férfi szájából hiába lép hátra, de túl erős az extázis, amibe esett, hogy teljesen megzavarja a fény. Janette próbálja megvizsgálni a rúnát és ezen a ponton már Carl sem bírja türelemmel. Megpróbál az öccséért nyúlni, de konkrétan nekirepül a falnak, amikor átnyúlni próbál a rúnakör szélén. Egy pillanat múlva pedig már mind érzik a lökést, ugyanis a varázslat vakítóan felizzik, amikor elhangzik az utolsó szó a könyvből. Akik állnak bizony mind hátravetődnek, Janette a legerősebben, mivel ő volt a legközelebb a központhoz. Erre már persze az elaltatott alakok is magukhoz térnek, mert jó eséllyel komoly hangzavarral járnak a falnak csapódások és az ezzel járó reakciók. A lökést viszont még ők is érzik és a hatból három ahogy összeszedi magát el is indul kifelé rohanva. Valószínűleg ez már sok volt nekik. Blaine egyébként láthatja, hogy az előzőleg észrevett erezet most halvány kéken fénylőn fut végig kifelé a folyosó irányába a teremből. A terem közepén pedig a következőt látják mind. Egy kapu nyílt meg. A jó ég tudja hová vezet, de a gyerekeket egyelőre nem látják mind. Akad közülük is olyan, aki a falnál fekszik ájultan, mert a lökés ereje taszított rajta, de olyan is, aki egyszerűen eltűnt. A kapu a földön van, mint egy tölcsér nyílik lefelé és enyhe szívó erőt is érzékelni felőle. Kérdés, hogy ez vajon nem fog-e fokozódni. Ami viszont a járatban felszálló por leültével egyértelmű, hogy a földön fekszik valaki a kapu mellett. A haja vörös, akár Emily is lehetne, de a ruhája sokkal modernebb és mintha tartana valakit, mert az egyik karja belóg az örvénybe, a másikkal pedig a peremben próbál kapaszkodni.
mesélő: Luna Lovegood
//Dobjatok kockával a sérülés mértékére. Vámpírok +1 a dobáshoz. 30-as fizikum felett szintén +1.
1: Ájulás. A következő körben nem tudsz cselekedni. 2: Komoly sérülés, enyhe agyrázkódás, szédelgés stb. 3-4: Enyhébb sérülés a becsapódástól, néhány erősebb zúzódással. 5: Maximum 1-2 karcolás, vagy kék folt. 6: Védekezni tudtál varázslattal, képességgel még az utolsó pillanatban, semmi bajod se lett.
Határidő: február 16. Én írok: február 17.//
Janette Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2023-02-09, 10:17
A küldetés & Janie
Nekem véletlenül tényleg elsikkad a figyelmem, afelett hogy nekem kellett volna mágiával port takarítani. Egyszerűen jobban lekötött, hogy helyzetjelentést adjak a rókám szemén keresztül. Ami lássuk be igen fontos dolog, mert nem árt, ha tervvel, felkészülten megyünk neki az ellenségnek, nem csak úgy, ahogy esik úgy paffan, majd lesz valami módon. Na, nem mintha eddig az előre tervezés lett volna a kifejezett erőssége a kis csapatunknak. Minden esetre hála Foxy-nak, már legalább azt tudjuk, hogy mivel állunk szemben. Serának pedig sikerül leszednie Padmát a csapdáról, amire én is elismerően biccentek, miközben felhelyezem mindenkire a kiábrándító bűbájt. Jobb, ha innentől igen óvatosan mozgunk. Amikor pedig mi is meglátjuk, amit már a rókámon át közvetítettem. Nos, másodjára látom a helyszínt, de így még rosszabbnak tűnik a dolog. Főleg, hogy a gyerekek még kókadtabbnak tűnnek, mint elsőre, van aki már a földön ájulás közelben. Egy ilyen helyen pedig egy pentagramma semmi jót nem jelenthet. Most is olyan, mintha az szívná el egyenesen a gyerekek életerejét. Ami igen nagy baj. Azonnal meg kell valahogy szüntetni ezt a hatást. Nem mondanám, hogy bennem Serához hasonló anyai védelmező ösztönök munkálnának, de azok ártatlan gyerekek, akiket meg kell védenünk. Ráadásul megígéretem annak a lányak a bordélynál, hogy visszaadom a lányát. Tehát ezt fogom tenni. Noha, azért nekem is erősen vissza kell fognom magam, hogy ne rontsak a társaságnak meggondolatlanul, leleplezve magunkat. Amikor a többiek támadásba lendülnek, és a csatlósokat, meg a főkolompos Mr. Goldot próbálják a maguk módszereivel hatástalanítani, akkor mozdulok én is. Azonban én nem velük foglalkozom, bízom benne hogy a három társam meglepetés szerű támadása elég lesz, hogy hatástalanítsák a rosszfiúkat. Én a pentagramma széléhez szaladok, és igyekszem felmérni, hogy mivel is állok szembe. Egy egyszerűbb rúna/csapda feltörő varázslattal próbálkozom meg, hogy semlegesítsem a földre rajzolt pecsét hatását, és kimenekíthessem a gyerekeket alóla. Ez egy általánosabb varázslat, nem biztos, hogy sikerrel járok, de a gyerekeket minél előbb ki kell hozni onnan. Annyira pedig vagyok óvatos, hogy tudjam, nem rohanhatok be csak úgy a pentagramma közepébe értük, bármennyire is szeretnék. Előbb azt kell feltörni, és megszüntetni a gyerekekre gyakorolt hatását. Viszont bízok benne, hogy ha sikerül megzavarni a kántálást, és megszerezni a könyvet a többieknek, akkor az elegendő segítség lehet nekem a pentagrammával szemben.
//Rúna/csapda feltörő varázslat: Egy általánosabb, egyszerűbb rúnák, rajzolt pecsétek, mágikus csapdák feltörésére használható varázslat. A speciálisabb, komolyabb cuccok ellen nem biztos, hogy hatásos. Rúnaismeret: 5 pont Egyetemi tárgy + Akadémiai ismeretek: Csapdaismeret alapok//
Hálás vagyok, hogy a többiek segíteni próbálnak. Azt persze nem feltételeztem, hogy ennyi idő után itthagynának a sorsomra, de mindenki nagyon figyelmes, még Emily és Carl is, akik jóval kevesebbet tehetnek értem, mint a többiek. Figyelem, ahogy ügyködnek és keresik a csapdát, illetve hatástalanítani próbálják a csapdát, amire ráléptem. Elfogadom Blaine felém nyújtott kezét, de szerencsére nem kell vetődni, valószínűleg tényleg nem volt túl bonyolult a csapda, minden esetre a jelenlévők mindegyikének megköszönöm, hogy segített. - Köszi, egy pillanatra azért lepergett előttem az életem - fújom ki a levegőt, mégis csak meleg helyzet volt. Rámosolygok Serára, mert ő hatástalanította a csapdát, tényleg profi munka volt. Az érmés megjegyzésre bólintok, és a zsebembe süllyesztem, bár remélem, most már nem lesz szükség arra, hogy szétváljunk, és haladhatunk együtt. A kiábrándító bűbáj hasznos, és amíg haladunk előre, gondolkodom, hogy mit lehetne tenni, Janette elmondása szerint többen vannak, mint mi vagyunk, ott vannak a gyerekek, direkt támadni kockázatos lehet. Persze az egyik dolog ez, a másik meg az, hogy amikor elénk tárul a látvány, tényleg nagyon nehéz higgadtnak maradni. Nem akarok bántani senkit, de a gyerekeket meg kell menteni, azaz meg kell akadályozni a varázslatot, úgyhogy én Serához csatlakozva az öltönyös emberrel foglalkozom, megpróbálok én is közelebb lopózni a kiábrándító bűbáj alatt, és amikor a lány elvakítja a férfit, én megpróbálom magunkhoz hívni a könyvet, mert úgy tűnik, anélkül nem tudja a varázslatot végrehajtani.
//Invito: begyűjtőbűbáj//
o
Seraphine McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2023-02-08, 12:24
Az utolsó nemvárt utazás
Akkor is, ha a csapda nem a lebonyolultabb és igen csak magasan képeznek minket az iskolában - különben mi értelme lenne? -, még mindig leizzadok kissé, hiszen Padma akadt bele a csapdába, ez nem csak egy gyakorlat. Blaine elhátrál, én pedig hálásan pillantok rá, eszemben sincs bántani, de alaposnak kell lennünk és ez inkább az én asztalom. Hallgatom fél füllel Janette jelentését, de egyelőre az első akadállyal foglalkozom, a csapdával. Amikor a két lány nem reagál a kérésemre, hogy portalanítsanak és Carl és Emily kezd el kínosan söprögetni lábbal egy kicsit lefagyok. - Én... úgy értettem, hogy egy széllökéssel és varázslattal... - kezdem, kicsit döbbenten, hogy ki kell mondanom, aztán gyorsan a testvérpár felé kapom a tekintetem. - Ti ne másszatok nagyon bele, mi van, ha pont beleléptek valamibe! Végül sikeresen hatástalanítom és kiegyenesedek leporolva magamról minden megtapadt port és a nyelvem hegyén van, hogy időt fecséreljek a foltokra és gyűrődésekre, de most nincs erre időnk, csak kínosan simogatom a régimódi alsóruházatot. - Tudod mit, tartsd meg az érmét, hátha el kell válnunk és látnom kell merre jársz. - mondom a háztársamnak, miután már lesegíthetem a taposóaknáról és egy mosollyal köszönöm meg Blaine elismerését. Jól esik, még ha nem is azért "húztam be" a probléma megoldását, hogy én legyek a hős. Janette kiábrándító bűbáját én is jó ötletnek találom, szóval megköszönöm, mikor elvégzi és elkezdek felkészülni lélekben, hogy mi is várhat ránk. A fényvarázslatomat takarásba helyezem valami szikla mögé, amikor már akörülöttük lévő fénnyel láthatunk, hogy nehogy jelezzen minket még láthatatlanul is. Ahogy meglátom a gyerekeket kókadozni elemi erővel önt el a védelmező ösztön, szinte kiráz a hideg, ahogy megrohanja az ereimet az adrenalin. Nem akarok vérengzeni, nem vagyok afféle vámpír, de ahogy Emily visszafogja Carl-t, úgy nekem is kell egy pillanat, hogy rávegyem magam ne rohanjak be azonnal harcolni és legyünk okosabbak. Hallom, ahogy Blaine varázsol, bár nem pontosan tudom, hogy mit, csak gyanítom a latinból, hogy Stuporhoz hasonló. Néhány pillanatot várok, de tényleg csak pillanatokat, mert van egy olyan balsejtelmem, hogy ez hathat Mr. Gold csatlósaira, de egy folyamatban lévő látszólag hosszú kántálásnál más szabályok élnek, talán a varázslat folyama őt meg fogja védeni egy ilyen pozitív varázslattól. Megpróbálom értelmezni, hogy mi a varázslat lényege, egyszerűen csak a gyerekek életerejét akarja megszerezni, vagy valami más is van a háttérben. Ha kell közelebb kerülök, a vámpír hallásommal is próbálkozom, amennyiben a hátam mögött vannak a muglik és még kiábrándító bűbáj alatt is vagyok, nem baj, ha megindul egy részleges átalakulás. Viszont csak is akkor, ha biztosan nem látják, Hismira után senkire nem akarom ráhozni a frászt, soha. Lehet, hogy a szándéktól függetlenül minél előbb meg kell állítanunk, de azért nem mindegy, hogy mit érhetett már el az eddigiekben és mivel állunk pontosan szemben. Reménykedve, hogy lemaradottabb hozzánk képest megpróbálom a pálcám egyenesen az öltönyösre irányítani és a fénypászmámat odairányítani. Nem azért, mert képes lenne égetésre, mert nem tűzgolyó, hanem azért, hogy egyenesen belebegjen a könyv elé és vakító erejűvé duzasszam egy olyasféle erőteljesebb fényvarázslattal, mint a lumos és a lumos maxima, csak jelen esetben "fénypászma maxima". Ki akarom zökkenteni, hogy egyenesen megvakuljon egy pillanatra, képtelen legyen tovább olvasni, de olyan hatással, ami nem konkrétan őt támadja, mert az ellen lehet, hogy van pajzsa. Viszont ha valami kitakarja a könyvet, egy pulzáló ragyogás, az ellen ritkán akad pajzs. Ráadásul remélhetőleg nem tudja majd, hogy honnan érkezett az áldás és nem tud reagálni azonnal... remélhetőleg.
// "Pászma Maxima", kitalált: Az idézett fénygömb fényerejét lehet tovább turbózni, a Lumos Maximához hasonlóan. Így sincs olyan hatalmas ereje, viszont egyenesen az arcába irányítva valakinek azért már határozottan vakító a fénye. Varázserő: 36 pont, BBT: 21 pont //
Aki tudja, hogy mit kellene tennie,
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Látom Seraphine pillantását, ezért bárhol is tartsak a vizsgálódásban, elnézést kérően felemelem a kezemet, hátralépek, hogy teret adjak neki. Nem akartam én okoskodni, ez tényleg az ő területe, nem akarok útban lenni. Azért megnézem a véseteket a falon, hátha beugrik valami, de első körben semmi, ezért inkább Janette magyarázatát hallgatom, miközben megfogom Padma kezét. – Ha mégis úgy alakulna, hogy ugrani kell, nem vagy egyedül, itt vagyunk, kimenekítünk! – Jegyzem meg arra az esetre, hogy emlékszik, hogy vámpír vagyok, így is tudok életet menteni. Remélhetőleg nem veszi mindezt tolakodástnak, csak segítségnek. Seraphine végül hozza a kötelezőt, mi esetleg a csapda körül tudunk söprögetni, elengedem a másik hollóhátas kezét, s a szöszit dícsérem meg. – Ez szép volt, haladunk. – Intek Janette-nek, hogy köszönöm az infókat, jöhet a kiábrándítás. Nyilván belegondolhatnánk, hogy az öltönyös talán nem is a rossz oldalon áll, de nem látok erre semmi esélyt, le kell őt gyűrnünk. A vadnyugaton bármilyen pentragramma csakis rosszat jelenthet. Mindenesetre lassan, láthatatlanul osonunk, ezért én magam próbálok valami sémát találni a rajzolatokban. Amikor közelebb érünk, és a fél tucat őr is ott van, meg a mormoló szektavezér, a pisztolyt elteszem, s álomátkot suttogok feléjük. Talán mind a hetükre hatással lehet. Ez amúgy egy jótékony varázslat, a sebesülés alatt vergődő betegekre szoktam szórni, hogy át tudják aludni a gyógyító folyamatot, de támadó varázslatnak is kiváló. Sosem volt célunk, hogy öljünk, most az lenne a lényeg, hogy mindenkit ártalmatlanná tegyünk. Bízom benne, hogy a többiek is valami ügyes megoldással veszik ki az egyenletből a szektát.
//Álomvarázs: kitalált, egyetemista varázslat. Hasonlóan az átkokhoz, ez is gyors, hatékony, akár több személyre is alkalmazható. Akit eltalál, és nincsen megfelelő mentális védelme, az azonnal álomba szenderül. Az álom természetes, tehát hangos zajra azonnal fel lehet ébredni!//
Megjegyzés -- Ruha -- Zene --
***
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2023-02-03, 14:43
Wild wild west
Sera kérése elsőre mintha süket fülekre találna. A muglik nem hoztak seprűt, hogy takarítsák az utat, de azért Carl nekiáll óvatosan lábbal valamelyest elrúgdosni a port, hogy keressen valami tiszta nyomvonalat, amin haladni tudnak majd, ha Padma kiszabadult. Emily készségesen előkészíti a terepet Serának, aztán hátrébb húzódik. A csapda nem annyira bonyolult, taposó akna jellegű, szóval egyértelmű, hogy ha Padma lelép róla, akkor annak elég kellemetlen eredménye lett volna, így viszont Sera kicsit ügyködve hamar rájön a működésére és hatástalanítani is tudja. Blaine tényleg nem egy csapdaszakértő, hiszen elemi mágiákhoz ért elsősorban és a gyógyításhoz, de nem mindenhez is. Ettől még persze átvizsgálhatja a falakat, de csapda hatástalanítás Sera terepe. Szerencsére komolyabb problémát, veszélyt nem talál, ahogyan egyelőre Carl sem akad bele újabb csapdába. Talán annyira nem vértezték fel a járatot, vagy Carl írtó mázlista, hogy pont olyan utat taposott ki, ahol nem volt újabb. Viszont Blaine azt észreveheti a falakon, hogy mindenféle vonalak húzódnak, mintha csak találomra lennének ott. Karcolatok, vonalak futnak végig, egyenesebb, vagy hullámosabb verzióban. Nem formálnak szavakat, de egyértelműen mesterségesek. Tehát elindulhatnak kiábrándító bűbáj hatása alatt akár a terem irányába, ahová érkezvén természetesen azt látják, amit a róka is felvázolt. Carl az, aki elsőként legszívesebben máris mozdulna, de Emily elkapja a karját, hogy visszatartsa őt. A fél tucat fegyveres türelmesen vár, a gyerekek körül egyre élénkebb a pulzálás, az öltönyös alak pedig egy könyvet tart a kezében és abból mormolgat vélhetően különféle varázsigéket. A gyerekek eléggé kókadtnak tűnnek, mintha a mágia az ő testükből nyerne erőt. Akad köztük olyan is, aki már a hideg kövön fekszik és le- lecsukódik a szeme, mintha csak nagyon álmos lenne és hiába próbál, de nem tud ébren maradni. Természetesen ott van Tony is, ő még egy fokkal jobban fest, mint a többség. Talán velük kezdék és a kissrác került be utolsók között a körbe.
mesélő: Luna Lovegood
//Határidő: február 9. Én írok: február 10.//
Janette Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2023-02-01, 16:33
A küldetés & Janie
Sajnos nem segítenek sokat a rossz látási viszonyok. Tiszta mázli, hogy nem vagyok klausztrofóbiás. Sőt, valamiért kifejezetten jól érzem magam ebben a sötét környezetben. Ami azért elég fura. Mintha mostanában a verőfényes szabadtér lenne az ellenségem. Pedig, nem emlékszem rá, hogy vámpír lennék, vagy mi. Azonban ezzel nem is foglalkozhatom túl soká, mert Padma sajnos csapdára lép. Mondhatnám, hogy meglepő fordulat, de valójában nem. Ha egy gonosz fekete mágus lennék, aki elrabolt gyerekkel akar sötét mágiákat űzni egy bánya mélyén, akkor én is helyeznék el néhány aknát. Szóval csak idő kérdése volt, hogy melyikünk lép rá egyre. Nem megyek oda még én is tolakodni. Sera sokkal jobban ért a csapdákhoz, meg minden ilyesmihez, mint én. Engem sosem vonzott az ereklyevadász szak, és ezután sem fog. Ellenben a pillanatnyi megtorpanást kihasználva rácsatlakozok a kitrókámra, hogy megnézzem, ő mire jutott. - Helyzetjelentés: Foxy megtalálta őket. Adott egy jól öltözött idősebb fickó, lefogadom, hogy ő Mr. Gold, a főkolompos. Úgy fél tucat fegyveres, akiket ártalmatlanítani kéne, mondjuk pár fedezékből leadott Stuporral, még nem tűnik úgy, mintha gyanakodnának rá, hogy itt vagyunk. Miénk lehet a meglepetés előnye. Ja igen, és a gyerekek egy vibrálóan fénylő pentagramma közepén ülnek, ami szintén nem sejtet túl sok jót. - közvetítem, amit a kitrókám lát, ha már a csapda hatástalanításban, és feltárásban annyira nem tudok segédkezni. Viszont ez alapján már az előtt végig tudunk gondolni egy tervet, mielőtt tényleg odaérnénk mi is a a familiárisokhoz. Nehéz lesz úgy mozogni, hogy ne vegyenek észre idő előtt. - Esetleg ellőhetnénk pár kiábrándító bűbájt magunkra, hogy ne is szúrjanak ki túl hamar minket. - toldok még egy ötletet hozzá a helyzetjelentéshez. Hátha közben a többieknek sikerül kiszedni Padmát a szorult helyzetből. Ha a többiek benne vannak, akkor annyi időre, amíg elvégszem mindenkin a kiábrándító bűbájt, elengedem a rókám, hogy a varázslásra koncentrálhassak. A kitrókám pedig továbbra is a fedezékben maradva, amit talált igyekszik alaposan szemmel tartani az ottani helyzetet, ha esetleg változna valami. Ha a bűbájokkal végeztem, akkor azért a biztonság kedvéért ismét igyekszem szemmel tartani a rókámon keresztül a helyzetet az ellenség táborában. Ki tudja mikor indítunk be egy láthatatlan riasztót, talán pont azzal, hogy Padmát leszedjük a csapdáról, vagy ha a pentegramma viselkedése megváltozna, ami arra utalna, hogy sietnünk kell. Persze az idő már így sem nekünk dolgozik. Sajnos.
//Kiábrándító-bűbáj: Lehetővé teszi, hogy a személy, akire a bűbájt szórják, egybeolvadjon a háttérrel, mint egy kaméleon, ezzel úgy ahogy láthatatlanná válva.
Familiáris - Lélekállat: A gazda, ha akar és rákoncentrál lát a familiáris szemével, hall a fülével.//
A Sera éltal varázsolt fény ellenére nem lehet túl jól látni, nagyon figyelni kell a lábunk elé. Persze sokkal jobb ez így, mintha túl erős világítással próbálkoznánk, azzal csak a figyelmet vonnánk magunkra, nem hiszem, hogy csak az a két őr van itt, akik a bejárat előtt álltak. Minden bizonnyal vannak bent többen is. Az elágazásnál a sínek felé indulunk el, és kicsivel később találok is a földön valami csillogót. – Nézzétek – mutatom meg a tenyeremben. Sera elmondása szerint ő adta az egyik kisfiúnak, talán kiesett a zsebéből, vagy nyomként hagyta hátra, de ezzel is legalább tudjuk, hogy a jó irányba megyünk. A sötétben való mászkálás során könnyen elveszik az ember időérzéke, én magam nem tudnám megmondani, hogy mióta vagyunk lent, és ez kezd kicsit feszültté tenni. Részben a rendes fény hiánya, részben ez okozhatja azt, hogy minden figyelmem ellenére nem veszem észre, hogy rálépek valamire. A kattanást persze hallom, és abban a pillanatban meg is dermedek. A csapdákhoz nem sokat értek, bár kétlem, hogy nagyon bonyolult mechanizmus lenne, amiatt, hogy melyik évszázadban vagyunk. Persze attól is függ, hogy muglik vagy varázslók számára hozták létre. A többiek már keresik is, hogy mi lehet, én egyelőre nem tudok mást tenni, mint azt, hogy nem mozdulok a helyemről, amíg ki nem derül, hogy mi ez.
o
Seraphine McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2023-01-30, 22:07
Az utolsó nemvárt utazás
Értékelem, hogy Blaine nem mond semmit arra, hogy leveszem a zavaró felső rétegeket, tényleg nulla szexuális tartalom van ebben, egészen egyszerűen könnyebben akarok mozogni. Nagyon fontos a mozgásom, nem csak azért, mert vámpír vagyok, de azért is mert ügyes akrobatikus képességeim vannak, Mielőtt válaszolnék Padma kérdésére a gyerekekről, addigra már Janette megteszi és végül is tényleg mindegy. Tony nem tűnt varázslónak és a gyerekeket nem válogatták, mindenkit elvittek, hogy utána kivásárolhassák az elkeseredett szülőket, szóval kötve hiszem hogy túl sok varázserejű palánta lenne ott. Viszont az biztos, hogy minden gyermek élete éppen ugyanannyira értékes és mindet meg akarjuk menteni, nem csak Reese felmenőjét és nem csak Tony-t, akivel találkoztam. Amikor és amennyiben Padma megtalálja a rúnázott galleont elmondom neki, hogy amíg szétváltunk beszéltem egy kisfiúval és ezt adtam neki, erről beszélt pár perce Janette. Egyértelműen akkor a sínes úton indulunk el, a jelölés is erre vezetett és az érme is. Óvatosan haladunk, de nem eléggé, Padma lába alatt valami kattan, és ahogy vélhetően mindannyian, én is belefagyok a mozdulatba, hogy az izmaim megfeszüljenek és készen álljak a kitérésre... akármi elől. Nem történik semmi láthatóan, de ez nem jelenti azt, hogy valóban nem vagyunk veszélyben. - Ne mozdulj, amíg rá nem jövünk, hogy mi volt ez. - mondom gyorsan, és akármennyire bunkóságnak hat, hogy Blaine találta a térképet, még is meg akartam nézni, most pedig elkezdi keresni a csapda működését, de abba is beleszólok, még is megteszem. Én jöttem ereklyevadász háttérrel, a két hónapos gyorstalpalón igen kevés idő volt a csapdákra, miközben erőnlétet, átkokat, elméletet is a fejünkbe akartak verni. Persze, mi vagyunk az utolsó bent maradtak, mindannyian ügyesek vagyunk, de akkor is számít a háttér és láthatok valamit, amit más, aki csak most kezdett ilyesmit tanulni nem. Példának okáért, hiába volt elsősegély oktatás, ha Blaine itt van mellettem mikor megsérül valaki akkor egyértelmű, hogy azonnal helyet adok neki, vagy ha bájitalokról van szó Janette-nek vagy ha... milyen tanárnak is tanul Padma? - Esetleg addig söpörjétek el az egész folyosóról a földet, vagy próbáljatok néhány felfedővarázslatot vagy Finitét, nehogy még többe lépjünk bele. - teszem hozzá, csak ötleteket adva, de messze nem parancsolgatva, ők tudják csak igazán, hogy mihez értenek és mivel érdemes próbálkozniuk. A lényeg, hogy amikor Emily elsöpri a port lehajolok, hogy megnézzem van-e ott valami, a fénypászmámat is közelebb hívom, hogy jobban lássak, és amennyiben van, vagy végigvezethető valami a falakra, megpróbálok rájönni biztonságos-e Padmának a tovább haladás illetve hatástalanitom / segítek hatástalanítani Blaine-nek, több szem és több pár pálca még is csak többet ér.
// Ereklyevadász szak + Akrobata 2. szint: Csapdahatástalanítás: Képes kisebb csapdákat hatástalanítani gyors reflexei miatt. 6. szint: Csapdaismeret: Képes bonyolult csapdákat létrehozni és felismerni akár mágikus rejtett csapdákat is, mivel már annyira ismeri ezeket a szerkezeteket, hogy kiszúrja az eltéréseket különböző helyeken. //
Aki tudja, hogy mit kellene tennie,
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Odamutatom Serának a térképet, ha még vetne rá egy pillantást, a hiányos öltözékét nem mustrálom tovább, hiszen nem akarom zavarba hozni, másrészt munka ügyben dobta le magáról a ruhákat. A tértágított táskában akkor az űr, hogy a dinamit nem fog mással összeütközni, hiszen olyan, mintha valami légmentes térben lebegne. A szavait magamban ízlelgetem, hiszen még nem avattuk be Emilyt, hogy az ő leszármazottja lesz a párom. Furcsa is lenne felfedni, hogy a jövőből jöttünk, és talán pont Reese volt, aki bevont minket ebbe az időutazós akcióba. Jobb lett volna, ha tudjuk is, hogy mit csinálunk, de félő, hogy a vöröske nem volt abban a helyzetben, hogy döntéseket hozzon. – Az lehet, de nem számítanak ránk, nálunk a meglepetés ereje. – Azt nem teszem hozzá, hogy az előzetes nyomozásunk alapján lehet itt valami szélhámos varázsló, aki szédíti, zsarolja a muglikat. – Bárhogy is legyen, megmentjük őket. – Felelem bizakodva, ezzel úgy érzem, hogy a végjátékhoz érkeztünk, éppen ezért úgy kezelem magunkat, mint akik vért ittak, hogy sikerre vigyék a végső küldetést. – És a hentes kicsijét, az övé tűnt el legelőször, biztosan hiányoznak már egymásnak. – Hm.. valami furcsa érzés kattan bennem, hogy Reese mennyire aggódott az apja miatt, eléggé családcentrikus lány. Lehet, hogy ha végre vissza tudunk vonulni, elválva az akadémikusoktól, akkor vele együtt otthonra lelhetek, és talán ezzel együtt családra is. Fiatalok vagyunk, de én nagyon is hiszek az összetartozás erejében. Őszintén szólva nem lennék ellenére, ha a néhány ungabunga alatt becsúszott volna egy trónörökös. A kattanásra megtorpanok, de felesleges sokunknak Padma talpát vizsgálgatni, inkább csak odaszólok a társaimnak. – Megnézem, hátha van valami mechanizmus.. – Ettől még megtehetik Janette-ék, hogy valahogy hatástalanítják azt, amire Padma rálépett, én viszont végigvezetem a pálcámat a falon, mágikus rajzolatokat keresve, de lehet az tényleg valami gép, fogaskerék. Egyszerű csapdakereső bűbájt mormolok. Ha találok valamit, aminek értem az összefüggését, óvatosan igyekszem megakasztani.
//Egyemista kitalált varázslat: csapdafeldedezés, általános, egyszerű mechanikával, varázsjellel ellátott csapdát mutat meg, akár még a hatástalanításuk módját is. //
Megjegyzés -- Ruha -- Zene --
***
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2023-01-27, 10:08
Wild wild west
A csapat tehát elindul befelé a bányarendszerbe. Blaine memorizálja a térképet, és ha kétkezes, akkor nyomhatja egyik kézben a pisztolyt, másikban a pálcát, különben azért elég komoly gyakorlat kell hozzá, hogy balkézzel is profin menjen bármelyik is. Sera, bizonyára megnézheti még a térképet, mielőbb Blaine elteszi. A jelölés tényleg csak egy bekarikázott rész, nem talál rajta nagyobb különbséget, viszont az egyértelmű, hogy a bánya elég mélyra hatol a földben. A szintkülönbségek értő szem számára jelölve vannak a térképen és amikor indulnak befelé is érezhető, hogy lefelé tartanak. A rúna érmét nem tudja jobban meghatározni, viszont ahogyan Padma figyeli az utat és környezetet megláthat egy csillanó apró kis tárgyat és bizony ha felveszi, akkor egyértelmű, hogy ez az lesz, amit Sera a kisfiúnak adott. Hogy szándékosan ejtette-e el, vagy sem, azt nem tudni, de épp az elágazásnál találják meg azon az úton, amerre a sínek vezetnek, amerre Janette familiárisa is elindul. A familiáris egyébként szegény elég keveset lát a sötétben, hiszen nem tud magának fényt varázsolni, így nehezen halad előre, de amikor Janette rákapcsolódik már derengő fényt kezd el látni. Eléggé furcsa vibráló a fény és nehezen tud közel menni, hogy ne vegyék észre. Amit védelembe húzódva láthat az állat szemével az egy idősebb jól öltözött fickó, körben vagy fél tucat fegyveres alak, középen pedig a gyerekek ülnek egy pentagramma közepén, ami történetesen a halvány derengő fényt adja. Haladnak hát előre, amikor egyszer csak halk kattanást hallanak meg. A fénypászma ad ugyan világosságot, és Padma figyeli a terepet, de nem lehet mindent kiszúrni. Az indiai lány először csak érzi, mintha egy kőre lépne rá, aztán hallja is a kattanást ezúttal már a többiekkel együtt. Az egyértelmű mindenkinek, hogy a lány aktivált valamit, csak egyelőre még nem tudni, hogy mit és azt sem, hogy akkor élesedik, ha felemeli a lábát, netán épp most léptek rá valami érzékelőre, ami jelzi az érkezésüket a bentieknek. Halk morranással torpan meg Emily és Carl is. A fickó a pisztolyát szorongatja és a falakat kezdi el vizsgálni, Emily pedig Padma lába körül kezdi elsöprögetni a földet és a port. Persze kérdés, hogy mágia nélkül mennyire hatásos a próbálkozásuk.
mesélő: Luna Lovegood
//Határidő: február 2. Én írok: február 3.//
Janette Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2023-01-26, 16:11
A küldetés & Janie
Akaratanué is el kell vigyorodnom azon, hogy Padmával összedolgozva mennyire könnyen ment ez a kis összezavarósdi. Nagyon könnyen. Bár talán némileg látványosabb eredményben reménykedtem, de így sem rossz. Határozottan nem. Ugyanakkor lassan rá kell döbbennem, hogy ezt már közel sem élvezem annyira, mint régen. Ki tudja, talán csak kezdek felnőni, vagy inkább kinőni az efféle gyerekes csínyekből. Furcsa, hogy amikor néhány éve, éretlen kölyökként az egyik nevelőnőre szórtam ugyanezt a bűbájt, akkor sokkal viccesebbnek gondoltam. Legalábbis, amíg nyakon nem csíptek miatta. Nem is olyan régen, még szinte hobbi szinten űzve, imádtam lesből ellőtt nonverbális varázslatokkal szívatni másokat. Csak mert én vagyok Janette Troops, aki ezt is megteheti, minden következmény nélkül, azokkal akiket nem tart méltónak rá, hogy a kis sleppjét gazdagítsák. Csakhogy egy ideje ez már nem szórakoztat. Már nem egy sulis na ki a nagyobb menő, és kik a lúzerek játékban élünk, ahol minden maradandó következmények nélkül marad. Az egyik bátyám kómában, a húgommal itt ragadtunk az akadémián, ahol különös és veszélyes dolgok történnek, és odakint a Testvériség tombol. Vajon mikor, és hogyan történt mindez? - Igen. Nagyon jók. - válaszolom meg Padma megjegyzését, minden különösebb lelkesedés nélkül, miközben követem a bánya bejáratához, hogy bevárjuk a többieket. Amikor a familiárisok viszont elágazáshoz érnek előttünk, akkor a rókám egy pillanatig kérdőn néz a macskára, majd minden mindegy alapon elindul a sínek mentén, mert arra nagyobb a valószínűsége, hogy valami életet találhat. Igyekszik a fal mentén óvatosan lopakodni, ha pedig esetleg talál valami érdekeset, akkor fedezékből megnézni azt. Bár ha esetleg egy-két helyi meg is látná, vélhetőleg akkor sem tartanák túl különösnek. Erre felé, különösen ebben az időben igen gyakori, és bosszantó állatnak tartották a kitrókákat. Talán most sem kell tartania attól, hogy azon túl, hogy kissé megkergetik, különösebben fennakadnának a jelenlétén. - Akár azok, akár nem, meg kell mentenünk és visszaadni a szüleiknek őket. Az a lány a bordélyból, nagyon aggódott a lányáért. Őszintén. - válaszolom meg Padma kérdését az okfejtések után. Valahogy nem tudok nem annak a szerencsétlen nőnek a tekintetére gondolni, aki csak a lányát akarta megtalálni. Akármivel is keresi a kenyerét, abban biztos vagyok, hogy őszintén szereti a lányát. Viszont, ha a gyerekek varázslók is, akkor sem számíthatunk képzetlen gyerekek fejletlen, és irányítatlan mágiájára. Nekünk kell majd megoldanunk a helyzetet. Ahhoz viszont nem árt felkészülni. A fényjátékos jelenetbe nem igazán szólok bele, bár talán Serának igaza van, jobb lenne kerülni a feltűnést. Amíg Blaine a csillét és a síneket nézegeti, én is megtorpanok egy pillanatra. Rákoncentrálok a rókámra, hogy ő hol tart éppen, mit lát, és mit hall? Ha sikerült közelebb lopakodnia a "tűzhöz", akkor talán mondhatok majd valami hasznosat a többieknek, mielőtt mi odaérnénk. Bár azért én messze nem robbantgatnék egy ismeretlen bányában. Mármint ismertek. Én vagyok Janette Troops, akinek a fő hobbija a robbanó főzetekkel, és minden hasonlóval való kísérletezés, és játszadozás. De nem ott, ahol ez kiszámíthatatlan következményekkel járhat. Nem csak bányaomlást idézhetünk elő, de akár a környékbeli városokat is elpusztíthatjuk egy meggondolatlan cselekedettel, ha rossz helyen, rossz mennyiségű dinamitot használunk. Márpedig annyira nem ismerjük a helyi geológiai viszonyokat, hogy megkockáztathassunk ilyesmit. Így talán nem is olyan nagy baj, hogy jelenleg nem látok be Blaine fejébe.
//Familiáris - Lélekállat: A gazda, ha akar és rákoncentrál lát a familiáris szemével, hall a fülével.//
- Szerintem is - vigyorgok rá Janette-re. Igen, a kábítás tényleg egyszerűbb, biztosabb, és gyorsabb megoldás lett volna, de mivel nem érzem őket fenyegetésnek ,nem szerettem volna bántani a két férfit. És hát valóban nagyon szórakoztató, ahogy összezavarodva néznek egymásra és vakarják a fejüket, de szerencsére szép lassan csak megindulnak a város felé. - Jók vagyunk - jegyzem meg elégedetten, majd azért óvatosan körülnézek, de esélyesen nincs már itt senki, úgyhogy kimászok a búvóhely mögül, és elindulok a barlang felé Janette-tel. A bejáratnál megállok, majd ott megvárom a többieket. Mikor meglátom Serát közeledni hiányos öltözetben kissé összehúzom a szemem. - Mi történ… - csúszik ki a számon a kérdés, de még a mondat közben rájövök, hogy semmi közöm hozzá, úgyhogy inkább nem fejezem be. Igen, határozottan van bennem is egy kevés az ikertestvérem pletykás természetéből, én is szeretek mindenről tudni, de azért nála sokkal diszkrétebb vagyok, egyszerűen ez most váratlanul ért. A térképre csak egy pillantást vetek, van, aki nálam jobban ért hozzá, meg aztán Blaine már úgyis elindult előre, szóval nem hiszem, hogy eltévednénk. - Vajon varázslók lehetnek a gyerekek? - teszem fel a kérdést, mert csak ott motoszkál a fejemben, hogy azon túl, hogy zsarolás miatt vitték el őket, azért ha Mr Gold mágus, más módszerekkel is rábírhatta volna a helyieket, hogy működjenek együtt vele. Lehet, hogy más cél is volt a gyerekrablással. Sera fényének köszönhetően én is látok végre valamit a barlangban, nem mertem Lumost varázsolni, mert az nagyon erős, de ez a fény sokkal jobb úgyis. Most, hogy már látunk, menet közben a falakat és a padlót vizsgálom, hátha elhagytak valami nyomot, ami segíthet.
o
Seraphine McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2023-01-25, 14:52
Az utolsó nemvárt utazás
Amikor elérünk a letakart dinamitokhoz egy aprócskát elpislogok. Jártam már ásatáson, de még akkorán soha, hogy ennyi robbanóanyagot használjunk, ha ez a bánya mélyére van szánva, ahol a gyerekek is vannak... Muszáj kihoznunk őket. - Hatalmas mennyiség, lehet, hogy valamilyen értékes nyersanyagot találtak, aminek az irányába tovább haladnának, de miért tartanák a gyerekeket ilyen veszélyes helyen? Értem, ha kapzsik, de ez egyenesen kegyetlenség. - suttogom, mielőtt bemegyünk kutatni. Most, hogy kiértünk a városból és valahol Blaine pillantása fel is vonta a figyelmet a kor nem túl egyszerű női viseletére, ahogy szedtem ki alóla a felszerelésemet, miután megvan a térkép elkezdem levenni magamról a felső ruha rétegeket. Egy alsóinget és egy alsó rövidnadrágot/szoknyát hagyok csak, meg persze visszacsatolom a holmijaimat. Lehet, hogy Emily és Carl ki fog térni a hitéből, amikor újra kisétálunk és rajtam már jóval kevesebb réteg van, de bevállalom. Ameddig nem ázok el, nem lesz teljesen áttetsző, és ha meg is történne, legalul amúgy is a modern, saját alsóneműm van, ami fürdőruhaszerűen még takarna. Ha Blaine ad egy pillanatot mielőtt elrakná a térképet, akkor vetek rá egy pillantást, hiszen a szakom első három évét lényegében csak hátterezéssel, térképészettel töltöttem, hátha találok rajta valamilyen utalást még akár arra, hogy egyértelműen mit jelent a jelölés, akár másra. Kilépve Emily megjegyzésére bólintok, de amikor elindulunk befelé és Blaine elrakja a dinamitot kis aggodalommal nézem, bár nekem meg ott vannak a robbanó bájitalaim, amik összekoccanhatnak és balul sülhet el a dolog, szóval nem mondok semmit. Viszont amikor beljebb érünk előveszem újra az érmét, én nem takarom senki elől és amikor Blaine takarásban varázsol, még meg is szólalok. - Az öccsük is varázsló, bár még nagyon fiatal, de nem kell előttük titkolóznunk, a családtagok beavatottak. A kisfiú és Reese között érdekes kapcsolat lehet. - mondok csak ennyit, madárnyelven kissé, persze az eleje egyértelmű mindenkinek, de a végére Emily és Carl talán nem kérdez rá. Nem feltétlenül akarom őket túlterhelni azzal az információval, hogy ismerjük a rokonukat kétszáz évvel későbbről, de talán még az is érthető, hogy csak a varázslóságot mutatnám meg, a vámpírságunkat kevésbé, Hismirából és a pánikból tanulva. Végül visszapillantok az érmére, megpróbálok újra rákoncentrálni, hátha érzékelem az irányt, hátha látok valamit a kisfiúból, hogy hol lehetnek, jól vannak-e, de tartok attól, hogy a mágikus zavar az erőben nem fog már lankadni. Ha tényleg nincsen fáklyafény a falakon, akkor vámpírként mivel olyan éles a látásom, mint a macskáké én úgy is elvagyok, viszont tudom, hogy ebben csak Blaine-nel osztozunk és mindenki más vakon toporogna fény nélkül. Pedig sokkal jobban örülnék neki, ha kivilágítás nélkül lopakodnánk. - Legyen, de kicsit tartok tőle, hogy előbb fognak azzal meglátni minket, mint mi őket. - vallom be, de azért egy óvatos fénypászmát felengedek a levegőbe, már jóval túl vagyok a Lumos szinten, hogy folyamatosan fognom kelljen a pálcámat. A kis fénypászma halad velünk és pálcaintéssel távolabb is tudom küldeni, ha kell, vagy fürgén eloszlatni, ha újra kommandósba kéne váltani, de mivel nem kell állandóan a pálcámat felé tartanom, ad egy kis mozgásszabadságot.
// A korábban elhelyezett Kémszem: A tárgy/felület környezetét tudja meglesni, amire rá lett helyezve, mintha annak lenne egy szeme, tehát ha zsebbe van csúsztatva, akkor... bukta.
Fénypászma, kitalált, Ereklyevadász fényforrás (de ettől függetlenül BBT, hiszen fény), amivel szabadon maradnak a kezek és a fényforrás egy mini-napként a létrehozója fölött lebeg néhány méterrel, ahogy a helyszín engedi, de pálcaintésekkel máshova is átirányítható könnyedén. Varázserő: 36 pont, BBT: 21 pont //
Aki tudja, hogy mit kellene tennie,
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Mindenki jól megússza közülünk, így örülök, hogy Carl elfogadja a bájitalt és remélem, hogy használni tudja megfelelően és nincs valami kikötés, hogy csak a varázslók testére reagálna. Látszik, hogy én a bájitalokat veszem és nem csinálom, fogalmam sincsen valójában, hogy a mugli és a varázsló egészsége mennyire különbözik vagy hasonlít. Azt sem igazán tudom, hogy a varázskönyv, amit Padma elvett az ugyanúgy működik varázsló kézben, mint mugliéban, vagy hogy Mr. Gold akkor végül is mi, azon kívül, hogy biztosan fanatikus.
Hallom Padma megjegyzését és majdnem kicsúszik a számon egy kínos "nekem is", arra utalva, hogy azért akármennyi tapasztalattal rendelkezem, nagyon ritka, ha valakinek soha nem csúszik hiba a siker rátájába. Csak örülhetünk, hogy legalább ebben zökkenőmentesen összejön minden, sajnos ezek után nincs olyan szerencsénk.
