2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Az akadémia földszintjén helyet kapott még egy közepes méretűnek mondható terület, ami bár azért nem több száz, de jónéhány pihenésre vágyó diák befogadására alkalmas. Bár a diákok sok időt töltenek bent, ez a hely arra szolgál, hogy kicsit mégis kint érezzék magukat... bent. Egy kis kert, afféle szépen berendezett udvar, ami végtére is csak egy terem, de a mágiának hála a plafon a külső időjárást mutatja, bár azért idebent nem szokott esni az eső, maximum öntözik időnkét a növényeket. Sok a fű, néhány pad is megtalálható, nagyobb kövek, ha valaki le akarna ülni. Akadnak kisebb kertek, ahol virágok pomfáznak és még néhány nem nagy termetű bokor és cserje is helyet kapott itt. Tényleg úgy érezheti az, aki ide belép, mintha kilépett volna a szabadba.
Örülök neki, hogy Sera nem kéri ki magának, szerencsére annyira erős köztünk a baráti viszony, hogy ezer évben egyszer ez belefér. Ha a lovaglást elengedjük, akkor erőltetett menetben sietünk a bánya felé, örülnék neki, ha mihamarabb megkerülnének a banda által elrabolt gyerekek. Érdeklődve hallgatom a többiek elmélkedését Goldról, aki úgy tűnik, hogy varázsló, hozzánk hasonlóan vagy időutazással került ide, vagy már ebben a korban a vadnyugaton is volt néhány titokban ügyködő mágus. Seraphine intézi, hogy a testvérpár fedezzen minket, míg Janette és Padma előrelopakodik. Végülis ez már megint hasonló párosítás, mint az elején, kettő a kettővel, de most a fogadott hugommal vagyok összesorsolva, akivel mindketten vámpírok vagyunk, meg is értjük egymást, így a tuti. Az irodában keresgélünk rendesen, szerencsére nincsen zárva. A térképet megnézegetem, megmutatom a szőkeségnek, ezt a járatot kell majd követnünk. Kétlem, hogy az inkább valami robbantás helyszínét mutatja, mert akkor a vesztünkre rohanunk, de mindegy, ha már nyom, akkor azért végeztük el az akadémiát, hogy kivizsgáljuk. Némi dinamitot azért magammal viszek a tértágított táskában, még szükség lehet rá. Sikeresen utolérjük a lányokat, a kezemben tartott térképen mutatom is a számunkra jónak ítélt irányt. – Jelezve van ott valami, vélhetően a börtön, vagy a vezetőség járata lehet. Készüljetek a harcra. – Én jó példával járok elől, összehajtogatom a térképet, miután gyorsan memorizálom, egyik kezemben a pisztoly, a másikban pedig a pálca. A társaim takarásában, hogy azért Emilyék ne lássák feltétlenül, elmormolok egy pajzsvarázst, aztán megindulok előre, mégiscsak én vagyok a férfi. – Fényt kérek! – Szólok hátra, nekem ugye tele van a kezem, de ha esetleg nem világítana itt fáklyafény, akkor valakinek ezt meg kéne oldania. Vetek egy pillantást a sínekre bocsájtott csílére, de most még nem tulajdonítok neki nagy jelentőséget. Bár.. lehet, hogy azt kéne megpakolni majd dimanittal, beküldeni a mélyebb járatokba, hogy robbantson. De majd kifelé! Tehát arrafele vezetem a csapatot, ahol a jelzés van.
Megjegyzés -- Ruha -- Zene --
***
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2023-01-20, 10:31
Wild wild west
A csapat kutat és felderít. A familiárisok előre indulhatnak ugyan a barlangba, de hamar elágazáshoz jutnak, ahol már kérdés, hogy kettéválnak-e kockáztatva, hogy valaki felfigyel rájuk és a valaki netán olyan, aki veszélyes is, vagy inkább visszatérnek, hogy leadják az infokat, netán együtt mennek tovább az egyik járaton. Két irány van, az egyikben futnak a sínek, a másik üres. Hangot egyelőre nem hallani, sem fény nem szűrődik egyikből sem. Padma és Janette ügyesen közelebb tudnak lopakodni, hogy összezavarják a két őrt, akik mindketten le is dermednek egy pillanatra, hogy aztán összenézve gondolkodjanak el. Először az egyik csak letámasztja a puskát maga mellett, a másik meg a vállára veszi és szinte egyszerre kezdik el egyikük a feje búbját, másikuk az állát vakargatni, mint akik tényleg nem tudják mi a fenéért is vannak itt. Egy ideig gondolkodnak, majd végül a bal oldali motyog valamit arról, hogy szomjas, a másik pedig valami Monica nevű nőt emleget, remélhetőleg a feleséges, de ki tudja, hiszen akad itt bordély is. Szóval nem kell sok végül elindulnak a város felé, amerről a csapat érkezett. Eközben Blaine és Sera körültudnak nézni, miközben Emilyék bólintanak, hogy benne vannak, fedezik őket. Egy-egy szikla mögött helyezkednek el, Carl a barlan bejáratát veszi célba, hátha nem jönne össze Padma és Janette trükkje, Emily pedig Seráék körül pásztáz, hátha feltűnne valaki. Egyelőre viszont mázlijuk van. A letakart kupacok egyételműen főleg dinamitot rejtenek, meg néhány egyéb bányászati eszközt. A dinamit mennyisége viszont nagyon soknak tűnik így elsőre. Eljutnak a kis bódéig, Blaine gond nélkül be is tud jutni. Az ajtó még csak zárva sincs. Valószínűleg nem nagyon mer senki sem idejönni. Tényleg valamiféle irodáról van szó, ami jelenleg üres. Az asztalon papírok vannak, és bizony akad térkép is, ami a leágazásokat mutatja. Az egyik út vége be van karikázva, bár kérdés, hogy pontosan milyen okkal. - Rosszat sejtek, túl sok a robbanóanyag, sietnünk kell! - érkezik meg nem sokkal később Emily is a kis bódéhoz és sorol be Sera mellé sürgetően. Végülis az őrök már elsétálta, úgyhogy szabadabban mozoghatnak, nagyon osongálni sem kell. Azt persze nem tudják, hogy odabent hányan vannak, vagy mire kell számítani pontosan. Mindenesetre, ha elindulnak befelé, akkor ők is eljutnak elég hamar az elágazásig. Egyébként a síneken egy csille van csak, de ez nem az a kézzel hajtós verzió. Ellenben közelebbről megnézve láthatják, hogy ez is le van takarva és bizony tele van rakva dimanittal.
mesélő: Luna Lovegood
//Határidő: január 26. Én írok: január 27.//
Janette Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2023-01-19, 12:20
A küldetés & Janie
Háát ami a lovaglást illeti, nos igaz, hogy gyerekkoromban tanultam valamennyit lovagolni, hiszen ez amolyan gazdag sport lett, de ha engem kérdeztek, és szabad választási lehetőségem van a "járművek" között, akkor előbb választanám a seprűmet, mint egy lovat. Sosem voltam túl tehetséges lovas. Ezen túlmenően, ha belelátnék Sera fejébe, azzal tökéletesen egyet tudnék érteni, hogy lóháton sokkal feltűnőbbek lennénk. Nehezebben lehet az ellenség közelébe lopakodni. Szóval a magam részéről nem bánom a sétát, és a kihagyott lehetőséget. Ellenben Sera ismertetőjéről az érméről kicsit megcsóválom a fejem. Tehát mágia van a dologban. Így azért érthetőbb, hogy miért vagyunk itt. Ugyanakkor sokkal kiegyenlítettebbek lesznek az erőviszonyok. Ami nem a legjobb hír. Blaine macskájával együtt küldöm el én is felderíteni a kitrókámat. Hátha a két a familiáris pontosabb eredményekre is jut, mint az érme, ami idáig hozott minket. A bányához érve pedig a tákolmány kunyhó felderítését meghagyom Sera és Blaine számára, és Padmához csatlakozva mosolyodom el. - Én simán elkábítottam volna őket. De ez viccesebb. - súgom oda vidáman Padmának, minközben pálcát húzok. Talán hasznosabb is, ami azt illeti. Aki elkábított őröket talál, az gyanút fog, hogy valami nincs rendben. De ha elkószált idiótákat, akik nem tudják mit csinálnak tulajdonképpen? Foghatjuk rá, hogy meggárgyultak a napszúrástól. Követve Padmát, lopakodok én is közelebb, és a lánnyal immár néma az akadémián tanult jelzésváltással, én magam ellövöm a konfúziós bűbáj-t a második őrre. Aztán már kíváncsian várom, hogy hátha tényleg sikerül rábírni őket, hogy zavarukba eltakaródjanak innen. Meg talán, ha nagyon látványosra sikerülne a bűbájunk, próbálom nem elröhögni magam. Ellenben igen, bevárjuk a csapat másik felét, hogy együtt merészkedhessünk be a bányába. Ámbár valami azt súgja, hogy mindegy milyen módszerhez folyamadunk, a végén úgyis szembe kell majd néznünk az ellenfelünkkel. A "másik mágussal". Aki talán ezt az egész mindenséget mozgatta. Jó lenne, ha mindez értelmet nyerne végre.
//Konfúziós bűbáj: összezavarja a célpontot, akár olyan mértékben, hogy elfelejti, mit miért csinál, vagy fontos információkat, illetve könnyen befolyásolhatóvá válik//
Érzem, hogy lassan a végére járunk mindennek, a bányához érkezve határozott izgatottság lesz úrrá rajtam. Ha itt megtaláljuk a gyerekeket és kiszabadítjuk őket, akkor talán valahogy haza tudunk jutni. Amikor Sera megjegyzi, hogy valami mágikus dolog lehet itt, akkor annál inkább erősebb lesz a gyanúm, hogy ez itt a vége. Persze sokkal könnyebb dolgunk lenne, ha csak simán mugli ügyekkel kellene foglalkozni, de akkor mi sem lennénk itt. Nem kell, hogy mind bemenjünk a kis házba, legalábbis miután Sera és Blaine elindulnak, én nem megyek, kicsi a hely és túl sokan lennénk ott. Én azon tanakodom, hogy mit kellene kezdeni az őrökkel, és ha Jeanette is itt van még, akkor hozzá fordulok. - Esetleg összezavarhatnánk őket - bökök a fejemmel a két őr felé. - Szerintem ártalmatlanok, de mindenképp útban vannak. - Az ártalmatlan alatt azt értem, hogy nem tűnnek varázslóknak, csak egyszerű magliknak, akik azt a parancsot kapták, hogy álljanak oda és őrködjenek. Ha a lány benne van, akkor megpróbálok közelebb lopózni valamelyik tereptárgy takarásába, és megcélzom az egyiket konfúziós bűbájjal, ami hátha eléggé összezavarja ahhoz, hogy nem érti, minek ácsorog itt, mikor nyitva a kocsma pl. és akár ott is eltölthetné az idejét. Ha Serával és Blainnel tart, akkor egyedül próbálom meg mindkettőt összezavarni. Ha sikerül, azzal legalább egy akadályt elhárítunk, be tudunk jutni a bányába, és úgyis be kell menni. De addig nem megyek sehová, amíg Sera és Blaine nem jönnek vissza, mert térkép nélkül valóban nehezen fogjuk megtalálni a gyerekeket, bár vannak módszerek a mágikus feltérképezésre is, de minden bizonnyal több időt venne igénybe, ráadásul ha varázsolunk, azt észreveheti a másik mágus is, aki lehet, hogy itt tartózkodik.
//Konfúziós bűbáj: összezavarja a célpontot, akár olyan mértékben, hogy elfelejti, mit miért csinál, vagy fontos információkat, illetve könnyen befolyásolhatóvá válik//
o
Seraphine McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2023-01-17, 22:19
Az utolsó nemvárt utazás
Kicsit meg kell vallani, hogy a torkomban a szívem, az akciózás még mindig kiugraszt a saját bőrömből, pedig aztán a kiképzésen se bánnak velünk kesztyűs kézzel és nem is ez az első kalandunk térben és időben kóvályogva. Még mindig izgulok és még mindig érzelmileg kötődöm a helyzetekhez, hiszen nem tudhatjuk, hogy mi illúzió és mi az igazság. Bár annyi biztos, hogy Reese rokonaival találkozni egy igen csak elég párhuzam azzal, hogy lehet tényleg ő csinálja ezt az egészet, vagy legalább is ő is részese ennek. Akkor viszont talán a kiképzésünk része valóban, hiszen ennél váratlanabb szcenáriókat keresve se lehetne találni, mint dínók, meg űrhajók, meg vadnyugati banditák. Egy kicsit még fel vagyok pörögve, de azért visszamosolygok Janette-re, amikor rám hivatkozik és a felkészültségünkre. Mondjuk én biztos vagyok benne, hogy inkább a szerencsén múlott, valószínűleg a többieknél is volt cucc, csak ledobták az udvar szélénél egy padra, mi meg magunkra pakoltuk, mint valami málhás szamarak - de milyen jól tettük! A fazont bezárjuk, és amikor a szoknyám alá nyúlok a felszelésemért valóban kivillan egy boka, egy térd, de annál feljebb nem sok minden. Amikor elkapom Blaine futó pillantását inkább csak kibuggyan egy apró meglepett nevetés, mintsem magamra venném vagy kínosnak találnám, hogy oda téved a tekintete. Nem vagyok különösebben szégyenlős, bár az is igaz, hogy arra se jelentkeztem volna, hogy meztelenül rohanjak végig a téren elterelni a párbajozók figyelmét - de az egy kicsit extrém. Ha Blaine felvetette volna a lovakat egyébként valószínűleg jól jártunk volna, hiszen a testvér pár biztosan tud lovagolni, ahogy én, és a vezetéknevéből ítélve Janette is és ülhettünk volna párossával, hogy a gyengébb láncszemek megkapaszkodjanak. Viszont lehet gyorsabban lebuktunk volna és előkerül néhány rosszfiú még, a tizenöt perc séta pedig pont elég arra, hogy az érmét is megnézzem. - Meg van még, ahogy kiértünk a városból megpróbálom. Biztos vagyok benne, hogy Tony magánál tartotta, nem válna meg tőle, azt pedig kétlem, hogy számítanának olyasmire egy városi kisfiútól, amiért átkutatták volna. - válaszolom, és ahogy kiértünk az igéretemhez híven életrehívom a nyomjelet, ami a galleonon van. - Eddig volt szerencsénk a varázslással. - suttogom, hiszen már igen közel vagyunk. - Az érme bent van, de valami zavarja, valami mágikus. Vagy a helyszín maga, vagy egy kósza varázstárgy, vagy pedig egy varázslóval van dolgunk Mr. Gold személyében. - osztom meg velük a lehetőségeket. Megpróbálok rákoncentrálni arra az oldalára az érmének, amivel láthatnék és hallhatnék is valamit, a kém-szemre, de gyanítom, hogy nincs olyan szerencsém, hogy bármit elcsípjek a "mágikus zajban". Mivel Emily-nek és Carl-nak van puskája, ezért rájuk pillantok. - Fedeznétek minket sereghajtóként? Ahogy van valami, sikoltsatok, és melletetek termek. - ígérem, hiszen amíg nem tudtuk a nevét Emily volt a "mesterlövész" teljesen testhezálló, hogy mindig egy kicsit lemaradjon és takarásból takarásba fedezzen minket. Persze Carl-ról nem tudom, hogy hasonlóan jól lő-e, de ezt majd leharcolják. Én is elkezdek belopakodni, segítek felderíteni Blaine-nel a területet és azt, hogy a sínpárhoz tartozik-e csille és kellhet-e a haladáshoz. A Gringotts bányáiban legalább is azt használják, szóval lehetséges, hogy egy ilyen vadnyugati helyen is olyasmivel kell menni. Vagy azzal a fajtával, aminek egy nagy rúdja van és mint a libikókán kétoldalról le kell húzni, hogy hajtsa. Viszont, ha megkínoznak se tudom, hogy annak mi a fene a neve, még a csille is csoda volt, hogy eszembe jutott. Valószínűleg ebben a viskóban nem rejtették el a térképeket és afféle helyőrség lesz, szóval előbbi miatt nem feltétlenül van szükség az én kutatásomra, viszont utóbbi miatt ha Blaine az ajtón megy, én az egyik ablakon lesek be gyorsan és ha szükség van rá, akkor egy Stuporral bevarázsolok, agresszívabbat elméletben nem kéne használnunk a törvény embereiként... Elméletben. Persze, ahogy veszélybe az életünk minden morális kérdést sutbavágok és beleadom a teljes erőmet, ez nem kérdés.
// A korábban elhelyezett Kémszem: A tárgy/felület környezetét tudja meglesni, amire rá lett helyezve, mintha annak lenne egy szeme, tehát ha zsebbe van csúsztatva, akkor... bukta. //
Szimpla Stupor, ha van bent valaki. BBT 21 pont //
Aki tudja, hogy mit kellene tennie,
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Attól függetlenül, hogy Seraphine mennyire jó barát, már-már jó testvér, elkaphatja a pillantásomat, hiszen mégiscsak a szoknyája alá nyúl. Ez ösztönös, nem kikapcsolható, Sera pedig mégiscsak egy jóféle szőke. Igaz, ott van nekem Reese, ezért a hollóhátas vegye bóknak ezt a pillantást, főleg mivel most már ismét egyesülünk, mi az utolsó akadémiai tagok. Én ugye nem fogok aurorként dolgozni, inkább hasonló minősítésben, ha a régi iskolához visszamegyek, tehát ez kezelhető afféle jutalomjátékként. Hattyúdalnak semmiképpen sem, ugyanis nem szándékozunk elhalálozni. Bólintok én is Carl-nak, most már mindenki ismer mindenkit. Vágyakozó pillantást vetek az ablakon át a kocsma elé kikötött lovakra, mert már most látom, hogy a többiek gyalog akarnak menni. Pedig olyan jó lett volna kipróbálni, vagy esetleg azon szerencsétlenkedni, hogy ki marad a nyeregben. – Rendben, csak tudod az állandó atyáskodásom. – Engedem el Janette-et, aki a saját géljével helyre tudja magát rántani. Nosztalgikusan eszembe ötlik, hogy a dinóparkban még a hátamon cipeltem Janette-et. Justice az akadémiai bajnok erre nyilván azt mondta volna, hogy hogy lehet valaki ennyire.. szánalmas..? Na mindegy, én azért vagyok aki vagyok, és most is az a cél, hogy jót tegyünk másokkal. – Na, ha mindenki kész, akkor ideje, hogy lejátsszuk a végét! – Janett javaslatára hallgatva előreküldöm én is a vadmacskát, hogy esetleg tud figyelmeztetni minket valami veszélyre. Az irodával kéne kezdeni, amit odaértünk, de ha esetleg van valamennyi takarás, a ládákba, és a letakart halom alá is benézek. Próbálom mindezt nagyon halkan végezni, de nem ártana valakinek őrködnie, hogy mi van, ha a bejáratot őrzők felénk néznek. Mindenesetre szépen halkan a nézelődés után odaosonok az irodához, benyitok, ha kell alohomorával, ha pedig bent találok valakit, rögtön megy a kábító átok. A cél, hogy megtaláljuk a bánya térképét.
Megjegyzés -- Ruha -- Zene --
***
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2023-01-14, 14:46
Wild wild west
A csapat szépen összegyűlik végre újra és könnyen megtalálják az iratokat is, de azt Sera jól sejti, hogy a báty tényleg nem úgy fest, mintha itt akarna maradni, vagy bárhol máshol rejtőzni az iratokkal. Emily veszi hát át őket, hogy a táskájába rejtse, ami a vállán lóg jó szorosan, hogy ne zavarja a háztetőkön ugrálásban. - Carl. - biccent ő is megemelve kicsit a kalapját így egyben mindenkinek. Nem tűnik szószátyár típusnak, helyette inkább körülnéz kicsit, hogy végül az egyik sarokban lévő asztalról magához vegye a fegyvertáskáját a holmija többi részéve legyütt. Blaine is gond nélkül be tudja húzni magának a serif fegyverét mindennel együtt, aztán bevághatják bekötözött szájjal a zárkába Carl helyére. - Igen mutatom az utat és Carl is velünk jön. - szögezi le Emily is, hogy Sera felvetése tényleg nem ideális, de a lány közben el tudja helyezni a robbanó bájitalokat, hogy bebiztosítsák a helyet, ha netán tényleg jönne valami felmentő sereg. Közben Janette is betudja kenni a sebeit a mágikus Bepanthennel, hogy gyorsabban gyógyuljanak, és hamar enyhül a kezdeti kellemetlen csípő érzés is. - A bánya viszonylag friss, még csak néhány éves, de még egyikünk se járt ott. Talán találunk a kinti irodában egy térképet. - veti fel, hiszen ott is akad afféle iroda épület. Ha esetleg közben Sera megnézné az érmét Janette javaslatára, akkor bizony ő is arra jut, hogy a kölykölyök is már a bányában van, viszont így pontosabb helyet is betudnak célozni, az érme mutatni tudja az utat, bár amikor elérik a bányát mindtha kissé meginognak. Olyan érzése van Serának, mintha mágikus tevékenység folyna itt, ami megzavarja a rúna mágiáját, pedig eddig úgy tűnt nagyon is mugli városról van szó. Az úton egyébként nem zavarja meg őket senki, gyalogosan azért kell egy negyed óra, amíg odaérnek. Emily egész közel vezeti őket, néhány száraz bokor és bucka mögé, ugyanis onnan már jól látni, hogy a bánya bejárata előtt két őr áll, és a ejárattól nem messze tényleg áll egy láthatóan gyorsan nemrégiben összetákolt faház, ami vélhetően irodának készülhetett. Egyébként idekint leginkább tereptárgyak vannak, néhány láda egy kupacban, egy nagyobb letakart halom és persze egy sínpár, ami a bányába vezet befelé.
mesélő: Luna Lovegood
//Határidő: január 20. Én írok: január 21.//
Janette Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2023-01-11, 19:45
A küldetés & Janie
Mondhatjuk, hogy a feltűnéskeltés az életem. Valahol jó tudni, hogy még a bajkeverésben nem rozsdásodtam be teljesen a sok aranyvérű előkelőség prűd életvitele közben. Szeretek az események középpontjában lenni. Ámbár ezt általában nem egy verekedésben gondolom megtalálni. Ám azért mégsem volt teljességgel haszontalan a Josh-sal töltött idő, és kemény edzés. Végül sikeresen jutok ki a kocsmából, és csatlakozok a többiekhez. Ámbár a pofonokat, és bele könyököléseket jobb lett volna kihagyni. A lényeg azonban nem változott. A kis csapat együttműködésének hála mire odaérek, addigra a dolgok kezdenek is a helyükre kerülni. Örülök, hogy Sera velem ért egyet. Már ami a serif és a cimborája bezárását illeti. Blaine bemutatására pedig biccentek egyet az ajtóból a vöröske, és a srác irányába is. Bár utóbbi elég furán nézhet most rám, hiszen az előbb még, amikor itt cirkuszoltunk, akkor még "Josh a féleszű öcsi" voltam. Most viszont nem tűnők se Josh-nak, se féleszűnek, ahogy rámosolygok. A fiú ruhák alatt egyértelmű női vonásokkal. - Kösz Blaine, de jól vagyok. Nézd, van ilyenem. - mosolygok rá, amikor engem kezd vizsgálgatni. Közben viszont a táskámból előveszek egy kis tégelyt, amiben hűsítő zúzódásra, kisebb sérülések kezelésre alkalmas gél van. Amit szorgosan el is kezdek magamra kenni, amíg a többiek bezárják a rosszfiúkat. - Még jó, hogy tanulva az első két esetből, felkészült vagyok mindenre. De úgy látom nem csak én. - biccentek elismerően Serának, amikor az robbanó főzeteket vesz elő, és csapdát is állít. - Mi van az érmével amit a kisfiúnak adtál? - kérdezek rá, immár menet közben a bánya felé Serára. Talán még ott van a gyerek a szobájában, de ha nem, és bajba került, amig mi a seriffel játszadoztunk, akkor azt jobb előre tudni. Esetleg valahogy még a segítségünkre is lehetne. - Mi lenne, ha előre küldenénk a familiárisokat felderíteni a bányát. Nem szeretem a meglepetéseket. - vetek fel egy újabb ötletet. A rókám szerencsére természetes módon olvad bele ebbe a környezetbe. Puszta véletlenségből. Ámbár beküldeni egy bányába, ott a fekete ércfalak közt sokkal feltűnőbb lesz. De akkor is csak egy eltévedt állat. Plusz nem is tudom, hogy a többiek benne lennének-e az elő felderítésben. Addig van időnk eldönteni, amíg oda nem érünk a bányához.
//Zúzódás elleni hűsítő gél: Kisebb zúzódásokra, kék foltokra, izomrándulásokra való fájdalomcsillapító gél, ami néhány kezeléssel leapasztja a duzzanatokat és eltünteti az említett sérüléseket. Teljesen felszerelt táska van nála. //
Az események eléggé felgyorsulnak, nem csodálom, hogy a seriff megszólalni sem tud. Én is eléggé kapkodom a fejem, hogy mi is történik, hiszen egyszerre teperi le Blaine a seriffet, szinte azonnal elveszem a fegyvert, közben Sera már az asztalnál van és keresi a papírokat, a fogoly pedig kiszabadítja a nő, akit eddig még nem láttam, de feltételezem, hogy ő lesz az az Emily, akiről szó volt. Amikor megvannak a papírok, odalépek én is, elolvasni, hogy mi áll benne. Konkrét nyom lehet az eltűnt gyerekek felkutatására, ám bennem az is felmerül, hogy ha ez a Mr Gold ezt tette, akkor csak a gyerekek megmentése kevés lehet, valamit a férfival is tenni kell. Nem hozom fel egyelőre, mert ez nagyon nem a mi ügyünk, ha Emilyék segítséget kérnek benne, akkor én szívesen segítenék benne, de az is lehet, hogy úgy vannak vele, hogy most már boldogulnak maguk is. Ekkor befut Janette is, örülök neki, hogy semmi baja nem esett pár zúzódást leszámítva. A bemutatáskor a nevemnél biccentek a testvérek felé, majd felteszek egy kérdést. - Mekkora lehet a bánya? Ha nagy és régóta eltűntek a gyerekek, sietnünk kell - teszem hozzá ezt már mindenkihez szólva. Nagyon aggódom a gyerekek miatt, ebben a korban mindenféle felszerelés nélkül bezárva lenni a föld alatt… ki tudja, milyen állapotban vannak. Közben a többiek bezárják a seriffet, és elindulunk a bánya felé. - Elég drasztikus - vigyorgok rá Serára, a robbanó bájitalos trükkre értve, és bár elég sokáig nem volt semmi ebben a helyzetben, ami vicces lenne, az mindenképpen az, hogy elképzeltem, milyen kellemetlen meglepetés fogja érni a másik fickót, ha kedve támadna visszajönni erősítéssel.
o
Seraphine McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2023-01-10, 23:16
Az utolsó nemvárt utazás
Hát én bizony készen állnék mindent felforgatni, de szerencsére ebben a korban még egy seriff irodájában nem volt annyi irat, nem feltétlenül vetettek mindent papírra, szóval egyszerűbb dolgom van és az itt maradtat se kell laposra verni az információért - még ha a Kydd testvérek vélhetően készen is állnának rá, miután a felmentő sereggel egyértelmű a fölényünk. Nagy a késztetésem arra, hogy kapásból megöleljek mindenkit, de visszatartom az érzést és a papírokkal foglalkozom, míg meg nem lesznek. - Sera. - szólok közbe a matatás közben, amikor Blaine bemutatkozik, hiszen Emily tudja a nevem, de a testvére nem. Ahogy felbukkannak a fiókból lecsapom őket az asztalra, habár csak gyorsan belepillantok kivenni a lényeget, túlságosan nem olvasgatom, csak biztos akarok lenni abban, hogy ez kell nekünk. - A szemétládák... - ingatom meg a fejem, kicsit még a hideg is kiráz az aljasságtól. Nem csoda, hogy Reese felmenői fegyvert fogtak, és az se, hogy a jelenünkben a családjuk még mindig az igazság harcosai. Mélyen gyökerezik a bátorságuk, talán még nálunk - McCaine-ek - is mélyebben és ez csodálatra méltó azért. Azért egy pillanatig elfog a pánik, amikor feltűnik, hogy csak Padma és Blaine futott be, de éppen ekkor jelenik meg, a saját arcával, kicsit megtépázva, de többnyire épen és ez most elég. - Újra együtt. Egyetértek, legalább egy minimális lépéselőnyünk legyen. - szavazok én is a bezárásra, miután szorosan bekötöm a pasi száját, ne tudjon csak úgy kiabálni előre a társainak, ha megjönnének. Átadom Emily-nek a mappát, ha kéri, és ösztönösen Blaine mellé orientálódom. - És talán néhány ilyen sem árt. - veszem elő a tértáhított felcsatolhatós zsebekből a szoknyám alól a robbanó bájitalokat. Mázlista vagyok, igen, hogy a kiképzésen így magamra kötözve csempésztem magamra a felszerelést, de ha már végre szerencsém van, használjam is. - Mindannyian menjünk, ha többen érkeznek amúgy se tudna... - itt Emily bátyjához fordulok, vagy elfelejtettem a nevét, vagy eddig nem lett említve -... mit csinálni ellenük. Ha pedig azt mondanám, hogy fogd a mappát és tűnj el vele biztonságos helyre bújkálni... kétlem, hogy megtennéd. - fordulok itt át a fiatal felnőtt férfihez, hiszen természetes, hogy inkább a testvérét és a többi gyereket mentené a semmittevés helyett. Én képtelen lennék hátramaradni. Persze, ha belemegy és tényleg tud valami hasznosat csinálni itt a városban, maradjon. Nekem is mehetnékem van, szóval irány a bánya, ám amikor mindenki elhagyja az épületet akkor felrakom a robbanó bájitalokat az ajtóra, hogy amikor kinyitják akkor leessen és felrobbanjon egy kellemetlen meglepetésként. Nem végtelen pusztító erejűek, de mivel a vadnyugaton vagyunk és minden fából van, a tűz azért garantált. Nem tudom milyen távol van, ahova tartunk, de minél közelebb kerülünk annál óvatosabbá válok, nem akarok fejjel a falnak menni semmiképpen. Ráadásul még az érmém is itt van, ami segíthet az eligazodásban majd, arra is kell majd egy-két perc.
// Akrobata, bombacsapda (teljes felszerelés van Seránál a játék kezdetétől): 5. szint: Csapdaállítás: Képes kisebb (6. szinten már bonyolultabb is) csapdákat elhelyezni, mivel már ismeri a működésüket. //
Aki tudja, hogy mit kellene tennie,
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Nem tudom, hogy Seraphine mennyire mutatta be a történetünket, de miközben kicsit magamhoz húzom Janette-et, hogy megvizsgáljam a fejét, végtagjait, hogy nincs-e baja, azért én is bemutatom magunkat. – Janette, Padma, és Blaine. Azért vagyunk itt, hogy a gyerekeket kiszabadítsuk. – Mutatom végig a trión, akit még maximum hallomásból ismer. Sürgetőleg bólintok Padma szavaira, ahogyan a seriffet fenyegeti, s amikor Janette javaslatot tesz, akkor be is zárom a bandavezért a cellába. Ha az egyik társát be kell pakolni, akkor valamelyik lány hátra segít. A papírok felkutatásában már én is segítek, de hátha találunk térképet is a közeli bányáról, de mindenképpen odaszólok én is a vörös lánynak. – Leszel a vezetőnk a bányáig? Nyilván az lenne a logikus, ha mostantól te lennél a törvény úrnője, már csak az apád jogán is. – Persze nem tudom, hogy ezzel mennyire sértem meg a bátyját, de őszintén szólva Emily elég agilisnek tűnik erre a posztra, tiszta Reese. Mindenesetre azért az sem ártana, ha a bátyja mondjuk itt maradna a városban, amíg mi elmegyünk a bányába, hogy valaki tartsa a lelket a lakókban, na és és persze óvja a cellát, hogy nehogy kiszabaduljanak a gonoszok. Ki tudja, hátha van valami felmentősereg, aki eddig nem a városban élt. De most már felcsatolom az álseriff övtáskáját, pisztollyal. Én eddig mindkét helyszínen szerettem autentikusan viselkedni, most igazán kipróbálnám magamat párbajhősként is. Ám végső soron most már tényleg az érdekel, hogy mi van Reese-zel, mert beérett, hogy mi ketten lelépjünk a régi iskolámba, ott úgy érzem szükség lesz ránk az újraépítkezéshez. Még akkor is, ha ezzel fájdalmas búcsút kell venni a társaimtól. Ha mindenki készen van, és tudjuk a bánya irányát, akkor indulhatunk. Hoppanálni nem fogunk, hiszen még nem jártunk ott, de az ivó elől elköthetjük a gonoszok lovait. [/color][/i]
Megjegyzés -- Ruha -- Zene --
***
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2023-01-06, 15:50
Wild wild west
Blaine vámpír alakban tud igazán felgyorsulni, másfél szeresére az emberi gyoraságnak, szimpla emberi alakban ez azért nem olyan látványos, hogy bárkit letaroljon, inkább csak jóval gyorsabbak a mozdulatai, mint egy átlag embernek, mondjk pisztoly párbajban tuti győzne, de nem cikázik azért össze-vissza. Mindenesetre a serif azért jócskán meglepődik a sok eseményen, ami körülötte történik, no meg hogy egyedül maradt, hiszen az utolsó segítője simán lelécelt. Ezek után rendesen megepi, hogy kattan a zár és máris fegyver villan Emily kezében is, no meg dob egyet a tesójának is, aki immár jóval tettrekészebb, mint előzőleg, amikor Padmának üzent csak titokban. A serifnek tehát igazából esélye sincsen. Blaine néhány pillanattal Padma előtt érkezik meg, nem is nagyon kell nekimennie a fickónak, mert látva a túlerőt simán leengedi a fegyvert. Azt még azért ő is összeköti, hogy nem sok esélye van, főleg hogy igen fura dolgokat csinálnak ezek az új arcok. - Ha nem mondja meg úgyis megtaláljuk. - vágja rá Emily és bizony Sera étnézve a fiókokat gond nélkül találhat egy dupla aljú fiókot, amiben ott vannak az iratok. Azt bizonyítják, hogy Mr. Gold gyakorlatilag zsarolással vásárolta fel a város nagyrészét. Szépen sorban, akinek eltűnt a gyereke szépen eladta neki az üzletét és már szinte mindenki bérlőként ügyködik, kivéve a Kydd családot Nem meglepő módon az ő apjuk volt a serif. Janette is befut természetesen végül. Azért kap néhány kéretlen pofont a verekedés közben, vagy belefut egy-egy könyökbe, de kiisebb horzsolásokkal, egy-egy kék folttal megússza. Amennyiben arra jutnak betudják zárni a serifet, a másik fickót nem, mert ugye már elmenekült, a harmadik meg már hulla, valahol a hátsó ajtónál fekszik a földön, addig jutott el vele a társa, aki elmenekült. Kérdés persze, hogy nem tér e vissza hamarosan erősítéssel...
mesélő: Luna Lovegood
//Határidő: január 12. Én írok: január 13.//
Janette Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2023-01-05, 21:18
A küldetés & Janie
Van úgy, hogy jobb gyorsan cselekedni, mint húzni az időt. Bár most a meggondoltság nem éppen az én oldalamon áll. Talán mert már eléggé dühít és frusztrál ez az egész időutazósdi, megmentősdi játék, ami fogalmam sincsen mire megy ki. Mármint nem a gyerekek megmentése, fogoly szöktetés, bányapapírok stb. Hanem úgy az egész a dinóktól idáig globálisan. Miért mi, és mire jó ez. Már nagyon elegem van, és nagyon rövidre zárnám ezt az egészet. Minden esetre jól számolok, amikor arra számítok, hogy elég belemennem valakibe, és kész a bunyó. Legalábbis ebben a korszakban, és helyszínen. Közben pedig Blaine és Padma szépen le is léphetnek. Az összhangot most hagyjuk. A verekedés közben benyelek ugyan pár pofont, de lássuk be Josh-sal az edzés rosszabb ennél. Különösen, ha magadra haragítod valamivel. Mi pedig eléggé össze tudunk kapni. Apropó Josh. Már egy ponton igyekszem lehajolni és elfordulni a többi bunkótól, és elengedem a metamorf mágiát. Kisebb és könnyebb lányként pedig igyekszek én is kereket oldani., még akkor is, ha kapok közben pár újabb pofont. Ha sikerül kijutni, akkor még hátranézek, és ha lehetőségem van rá, akkor egy egyszerű zárbűbájjal beragasztom magam mögött az ajtót. Pár óra múlva magától megszűnik majd a bűbáj, de addig legyenek csak el odabent egymással, és ne minket zavarjanak. Addig is hihetik a helyiek, hogy egyszerűen beragadt a rohadt ajtó. Vagy kilőhetik, ha nagyon utánam akarnának jönni. De remélemém, hogy az ominózus puskalövés már akkor dörren el, amikor én kijutottam, és arra jó lesz, hogy egy darabig még a bent lévők egymásra mutogassanak, mire rájönnek, hogy már nem vagyok ott. - Srácok, zárjuk be a serifet a haverjával, és lépjünk le. - szólok be az ajtón, ha sikerül némileg lemaradva beérni a többieket. Azért visszafordulok az ajtó külső felére, igyekszem őrködni, meg száműzni a csillagokat, amik néha a szemem elé táncolnak. A rókám is mellém sorol, és ha valakinek éppen most támadna kedve a serifirodát meglátogatni, azt már Janetteként igyekszem lerázni.
A dolgok számomra sem úgy alakultak, ahogy jó lett volna, kicsit meg is bántam, hogy nem léptem fel határozottabban és indultam el a seriff irodája felé. Janette kocsmai verekedése minden esetre hibátlanul sikerül, de eszem ágában sincs kivárni, mi lesz ennek a vége, és nem is szeretném, ha bele kellene folynom. Még mindig nem jött el az ideje annak, hogy lelepleződjünk, ennyi verekedő ember ellen pedig esélyem se lenne fizikai küzdelemben, így hát nem tiltakozom, mikor Blaine megragadja a kezemet, sőt, örülök neki, hogy ő is úgy gondolja, innen el kell tűnnünk. - Rendben - válaszolom az Emilyt érintő kijelentésre. Egy pár másodpercre megállok, hogy kifújjam magam a futás után, bár nem is igazán a testmozgás, hanem a stressz okozza a fáradságot. Nem tudom, ki lehet ez az Emily, de valószínűleg nem sok nő mászkál Sera társaságában, meg fogjuk ismerni, és ha nem kever bajt, akkor meghalni se fog ezen a ponton már. Habár sajnos úgy tűnik, hogy nekünk sem megy már annyira a csapatmunka. - Remélem még időben érkezünk meg… - jegyzem meg Blainnek, mikor indulunk tovább. A seriff irodájában szinte másodpercek leforgása alatt kapja el a seriffet a vámpírképességeknek köszönhetően, de azért igyekszem én is gyorsan reagálni, és odaugrani. Ha sikerül neki lefognia és leszorítani a kezét, akkor én megpróbálom elvenni a serifftől a fegyvert, majd ráfogom. - Hol vannak pontosan a papírok? - kérdezem, és remélem, hogy a szituáció elég fenyegető a számára ahhoz, hogy segítsen abban, hogy Serának ne kelljen az egész hivatalt felforgatnia, hanem hamar megtalálja, amit keresünk. Főleg, hogy biztosan nem csak egy fiók van az egész épületben. Bízom benne, hogy ha nem válaszol készségesen, akkor Blaine ösztönzi kicsit. Sőt, azt is remélem, hogy a seriff tudja, miről beszélünk és nem húzza itt az időt, feltételezem, csak egy féle papírköteg kapcsolódik ahhoz a fogolyhoz, akit közben a testvére ki is szabadít a cellájából.
o
Seraphine McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2023-01-03, 21:04
Az utolsó nemvárt utazás
Igyekszem bíztatóan mosolyogni Emily-re, amikor belemegy, hogy áthoppanáljunk, aztán nem engedem el a kezét, ameddig imbolyog. - Mindjárt jobban leszel. - suttogom gyorsan, egészen halkan, aztán már fordulok is a testvére felé, hogy felemeljem a mutatóujjamat a szám elé. Csak reménykedni tudok, hogy ez a jelzés kortalan és megértik, jobb lenne csendben mozogni és nem felvonni a figyelmet arra, hogy megérkeztünk. A levelem a többieknek nem volt túl konkrét, hátha kikerül a kezükből - még ha erre kis esély is volt - így nem tudom pontosan, hogy ott fognak-e zajt csapni, vagy itt. Amikor a távolból dördül el a lövés, kicsit megrezzenek, reménykedve, hogy a társaimnak nem esett baja és nem játszották túl jól a bajkeverést, de végül Blaine beront az épületbe és be is indulnak az események. Szerencsére már vetődik is leteríteni a fegyverest, de azért figyelek arra, hogy ha becéloznának, kitérjek vagy nehéz legyen lekövetni. Mivel már minden-mindegy alapon vagyunk, alapból hoppanálva érkeztünk, a pálca a kezembe csúszik és ki-be hoppanálások helyett a zárkából egy Alohomorával kinyitom, hogy mindenki szabadon tudjon mozogni. Úgy sejtem, hogy a testvérek egymás irányába fognak lépni, esetleg gyorsan cserélődik információ is, így ha Blaine-nek és Padmának sikerül mindenkit lefoglalni, akkor az íróasztalhoz futok, hogy átnézzem és megkeressem az említett iratokat. Lehet, hogy erre nem kéne büszkének lennem, de rutinosan tudom kipakolni mások asztalát és megkeresni a kis rejtett reteszeket, szóval mindennel próbálkozok, titkos zárak, felragasztva a fiók aljára, duplafenék, titkos fiók, és így tovább. Legyenek meg és tűnjünk el, amilyen gyorsan csak lehet. Ha sikeres az akció, akkor már csak a futás maradt, ugyanis én nem feltétlenül szeretnék mindenkit szétverni és arra se hagynék időt, hogy Emily mindenkit lelőjön puskával. - Tűnjünk el innen, amilyen gyorsan csak lehet. - mondom gyorsan, kibukkanva az íróasztal mögül. Megköszönném azt is, hogy jöttek, de ameddig nem vagyunk biztonságban lehet, hogy nem ez a legfontosabb. Inkább meneküljünk el, akár vissza a sikátorhoz, ahol a bordély volt, akár arra, amerre a többiek mondják. Persze, ha rosszul áll a szénánk és nem rajzolódik ki menekülő út, akkor az egyik kezemben az aktákkal, a másikban a pálcámmal készen állok arra, hogy én is beszálljak majd. De csak ha a szükség úgy hozza.
// Alohomora - Zárnyitás Varázserő: 36, BBT: 21 Kinyitja azokat az ajtókat, amelyeket nem mágikus úton zárt be használójuk.
Fiók átkutatás: Ereklyevadász - csapdaismeret + Auror - csapdaismeret + Akrobata, részletek: Zárnyitás: Bonyolultabb zárakat képes egyszerű eszközökkel pl. hajcsat kinyitni magas szintű kézügyessége, reflexei miatt. + Csapdaismeret: Képes bonyolult csapdákat létrehozni és felismerni akár mágikus rejtett csapdákat is, mivel már annyira ismeri ezeket a szerkezeteket, hogy kiszúrja az eltéréseket különböző helyeken. - tudom egy hanggal nem mondta senki, hogy csapda van az asztalban, de felkészültem. xd //
Aki tudja, hogy mit kellene tennie,
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Megjön hát Seraphine üzenete is, Janette pedig már el is indítja azt a láncreakciót, amit én máshogyan gondoltam volna, de már nincsen visszaút. Megragadom Padma kezét, hogy gyorsan lelépjünk, mielőtt még mindenki verekedne mindenkivel, így vélhetően már csak az utcán ér minket a puskadörrenés a hátunk mögötti kocsmából. A seriff hivatal felé már elengedem a hollóhátas kezét, de azért odaszólok neki. – Arra kell nagyon figyelnünk, hogy ez az Emily megússza ép bőrrel, különben Reese meg sem születik. – Bólogatok neki, így már esélyes, hogy itt már minden össze fog állni, csak jussunk el odáig, hogy ki tudjuk őt kérdezni. – Most nincs időnk Janette-nek segíteni, de ha tudomisén levedli magáról Josh bőrét, akkor hátha mint lányt nem bántják, vagy le tud lépni a felfordulásban. Most már legalább tiszta, hogy ki is a zárkában senyvedő alak. Odaérünk a seriffhez, és úgy gondolom hogy most már itt az ideje bevetni a vámpír képességeket, ráadásul át sem kell hozzá változnom, mert így is gyorsabb lehetek. Különben is, a vadnyugaton vagyunk, ahol nagy szerepe van a reflexeknek. Vegyük úgy, hogy én vagyok a leggyorsabb! Most még nem foglalkozom Emilyvel, vagy a bátyjával, a seriffet célzom meg. Vagyis csak valami önjelölt vezető, inkább gondolnám haramiának, hiszen nem a törvény nevezte őt ki. Begyorsulva tarolom le, méghozzá úgy vetődve, hogy mégis elő tudná venni a fegyvert, ne lőjjön ugyanaz a mozdulattal hasba. A cél, hogy jól rászorítsak a kezére, hogy engedje el, vagy elő se tudja venni. Le akarom fegyverezni, hogy végre tehessük, amiért jöttünk. Remélhetőleg Padma támogatja a manővert, de közben nem sérül meg.
//Harapott vámpír I.: 1,5-szer olyan gyorsan gyógyul és a gyorsasága, ereje is 1,5-szerese, mint egy átlag embernek. Emberi alakban ezek az értékek feleződnek, de mégis jobbak, mint egy átlag embernél.//
Megjegyzés -- Ruha -- Zene --
***
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2022-12-30, 10:23
Wild wild west
Az eddigi jól bevált összedolgozás most kicsit megborulni látszik, talán a helyzet okán, ki tudja. Egyelőre nem tudni, hogy ki pontosan mit is akar csinálni, Blaine menne, közben megjön a levél Serától, de egyáltalán nem biztos, hogy ha itt felfordulást csinálnak az megbolygatja a serif hivatalt és csökken az ottaniak létszáma. Azt egyelőre Sera még nem tudja, hogy az iratokat is meg kell szerezni, viszont azt láthatja, amikor a kocsmában végül megindul a kalamajka, amit Janette kezdeményez. Az ilyen helyeken tényleg elég valakinek behúzni egyet és már is megindul valami beláthatatlan láncreakció. Törnek az üvegek, pofonokat osztanak egymásnak szinte taláromra, a személyzet hátrahúzódik, hogy kevésbé érje őket baj, meg legalább a piás üvegek egy részét megpróbálják biztonságba helyezni. A dolog egészen addig tart, amíg egy puska el nem dördül, vélhetően a tulajé, amitől már a többség befagy, de épp csak egy pillanatra. Azért ebből már sejthető, hogy vagy hamarosan vége a felfordulásnak, vagy komoly sérülés is lehet a vége, ha fegyverek kerülnek elő... Amennyiben szándékozik Blaine, vagy Padma még időben letudnak lépni, Janette dolga már nehezebb, mivel ő indította a balhét. Eközben Sera Emilyvel tárgyal odakint, aki végül beleegyezik, hogy együtt jussanak be a serif irodába. Egyértelmű, hogy nem volt komoly terve. A támadás volt az, hogy minél többeket leszed mesterlövészként, aztán egyszerűen betör. Így viszont Serával egyből a zárkába érkezhetnek, rendesen meglepve a még bent tarózkodó két főt, a serifet magát és az egy maradék emberét, aki éppen a lelőtt nyomorultat próbálja kifelé vonszolni. Nagyjából ekkor figyelnek fel a puska lövésre a kocsma irányából. - A papírok, ott vannak a fiókjában! - szólal meg Emily, bár szegény kissé imbolyog, a testvére pedig láthatóan elég istenesen meg van lepve, viszont legalább már tetrekészen pattan fel., még ha nem is teljesen érti, hogy mi történik. Amennyiben Blaine és Padma a lelépés mellett döntenek, akkor nagyjából ezen a ponton érkezhetnek meg futtában a serif irodába, aki még csak a pisztolyát próbálja elővenni, de még mindig le van blokkolva a semmiből megjelenő Sera és Emily miatt, miközben már arra eszmél, hogy az eddig a hullát vonszoló társa már köddé vált.
mesélő: Luna Lovegood
//Janette: Szerencsepróba a hozzászólás előtt kockadobások fórumában: Siker esetén gond nélkül, ha akar le tud lépni. Sikertelenség +20szal, benyel pár pofont, miközben igyekszik szabadulni. +30cal, csúnyábban megsérül, éppen hogy le tud lépni, +40nel, esélytelen, hogy kijusson egyelőre, a metamorfmágiája a sérülések miatt tarthatatlanná válik.
Határidő: január 5. Én írok: január 6.//
Janette Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2022-12-29, 21:29
A küldetés & Janie
Azt azért nem mondanám, hogy a kocsma egy nyugodt hely. De legalább nem lóbálnak fegyvert, mint a serif irodában. Bár biztos vagyok benne, hogy mindenkinél is van. Szóval nem lehetünk elég óvatosak. Talán még egy Disaudiot is el kellett volna mormolnunk, amikor a csapos távozott, mielőtt még lényegi dolgokról beszélgetnénk. De lássuk be, hogy a helyzet igencsak kezd komplikáltá válni. Ami nem igazán tetszik. De persze engem sosem kérdeznek meg, mielőtt elrabol egy időutazó örvény, vagy mi szentséges jó thsztrál lepény. Azon már meg sem kellene lepődnöm, hogy a varázslattal nem igazán jutok előrébb, ellenben érzem, ahogy egy pillanatra "megremeg" az álcám. Gyorsan körül is pillantok, hogy az asztaltársaságon kívül valakinek szemet szúrhatott-e a dolog, de úgy tűnik egyenlőre ezt megúsztuk. Úgyhogy halkan felsóhajtok. - Nem sokáig lehetek már Josh, jobb lenne igyekezni. - akármit is tervezünk, jobb lenne előbb belevágni mint később. Ha elhagyjuk a kocsmát, akkor biztosan el fogom engedni ezt az álcát, már nem lesz rá többé szükségem. Így inkább a beszélgetés fonalát igyekszem ismét felvenni. - Talán Sera megteszi nekünk a szívességet, hogy megkeresi. Utána indult. A kérdés, hogy őt hogy találjuk meg? - Pillantok Blaine és Padma irányába, amikor azt emlegetik, hogy meg kéne keresni ezt az Emilyt. Igen, meg kéne. A serifről és az embereiről semmi jó megérzésem sincsen. Én nem feltétlen vonnék le a bányával kapcsolatban ilyen gyorsan, ilyen messze menő következtetéseket, mint Blaine. Persze a serif és az apja az a Gold biztos nem ma született bárányok, és egy bánya jó fedő sztori, bármit is műveljenek ott. Előbb azonban meg kellene győződnünk. Az elhamarkodott lépések nem segítenek, és biztos vagyok benne, hogy a serif máris gyanakszik ránk. Talán ránk is állított már valakit. Aztán persze megjön Sera üzenete is, ami megerősíti a korábbi szavaimat. Legalábbis azt, hogy a Hóllóhátas lány a vöröskét keresi. Ezek szerint meg is találta. - Igen, talán a bolond öcskös csinálhatna némi kocsmai felfordulást. Aztán ha mindenki megvan, akkor irány a bánya. - pillantok itt a többiekre. Elvégre ha bunyó van a kocsmában, a serifnek illő oda tolnia a képét a segédjével. Ráadásul tényleg nincs is messze a két hely egymástól. Megvárom a többiek reakcióit, ha benne vannak, akkor úgy állok fel, mintha már most részeg volnék, és kötök bele ez első jött-ment fickóba, akit meglátok, még neki is tántorogva. Ha viszont más terveik lennének, akkor elengedem a sajátom, és követem Blaine vagy Padma esetleges javaslatát.
//Metamorfmágus - III. szint Képes teljes mértékben lemásolni akár egy másik embert, mintha százfűléfőzetet ivott volna, csak esetében ennek nincs lejárati ideje. Addig tartja meg az új alakot, ameddig kedve tartja. //
Örülök a pillanatnyi nyugalomnak, szinte már-már csoda, hogy a kocsmába simán eljutottunk, ott nem néznek ránk csúnyán és nem akarnak a sheriff elé vinni. Ráadásul a jótékony félhomályban nem annyira kell rejtegetnem magamat, egy kicsit végre lehet lazítani. A háttérből azért megmosolygom a kocsmáros rácsodálkozását a pénzre, de hát az arany az arany. Valószínűleg így tisztán sosem fogott ilyet a kezében, nem tudok róla, hogy ebben a korban készítettek volna pénzt tiszta aranyból. Amikor elfoglaljuk a helyünket, Blainnel szemben helyezkedek el, ezért csak egy pillanatra érzékelem a szemem sarkából Janette átalakulását. Ha Blaine nem szólná meg, azt hinném, hogy csak képzelődtem. Szerencse, hogy a ruhák nem az átváltozás része, így nem túl erőszakosan, de jobban az arcába húzom a kalapját, hogy takarja, ha megint ilyesmi történik. Iszogatás közben olvassuk a cetlit. Annak örülök, hogy nem a seriff irodájában nyitottam ki, mert valamelyikünk lehet, hogy kísértésbe esett volna, hogy azonnal megkeressük a papírokat, így legalább végiggondolhatjuk a dolgot. - Szerintem ezt az Emilyt keressük meg először - bökök a névre a papíron. - Lehet, hogy ő a teljes történetet tudja, hogy mi folyik itt, ami eléggé megkönnyítené a dolgunkat. Utána a papírok, és végül a bánya. - Akár elfogadják a javaslatomat, akár nem, jó ötlet, ha tovább állunk innen. Én is nézelődök út közben, és így vagy úgy, de ekkor kapjuk meg Sera üzenetét. Ez elég jó hír, mert így Emily megvan, és az is kiderül, hogy a támadás az irodában nem ellenünk irányult, hanem a testvérét akarja kiszabadítani. Sera értékítéletében megbízom, ha szerinte a lány “velünk van”, akkor szerintem érdemes lehet segíteni nekik, ráadásul ott vannak a papírok is. - Segítsünk nekik? - fordulok a többiek felé. A seriff irodája nagyon közel van, visszamehetnénk, de nem akarok előre rohanni, legyen közös a döntés.
o
Seraphine McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2022-12-28, 13:59
Az utolsó nemvárt utazás
- A kérdés jogos. - gondolom magamba, és csak utólag esik le, hogy ki is mondtam így kicsit megilletődve folytatom, de látszik rajtam, hogy elhivatott vagyok, csak nem olyan "agresszívan tettrekész", mint ő. Viszont valószínűleg idővel, ha az ő életét éltem volna és az én kisöcsém tűnik el... még a gondolatra is beleborzongok, ahogy Sasha elvesztése felélénkül bennem. - Legegyszerűbben elmondva mi is afféle seriffnek tanulunk, csak a jó fajtából. Természetes, hogy segíteni akarunk, ez a dolgunk. - válaszolom, bár tudom, hogy most éppen a seriff csapat van a fekete listáján, ezért hozzá kell tenni, hogy nem velük azonosítom magamat, még a végén újra elkezdene célozgatni a puskájával. És nem átvitt értelemben. Csendbesen beszélek, nem akarom magunkra felhívni a figyelmet, hangtalanul közeledünk a seriff épületéhez, ahonnan éppen átmennek a barátaim a kocsmába. Azt ígértem, hogy csatlakozom hozzájuk, de ismételten fontosabbnak tűnik, hogy Emily-vel maradjak. Viszont ezen a ponton már muszáj jelet adnom nekik, hiszen elég régen elváltunk. Amennyiben ismerem Padma varázslatát, megállok és csendesen, takarásba hasalva akár leutánzom, ha nem, akkor az aurorok bevettebb kommunikációjával élek, hogy üzenetet küldjek nekik: A mesterlövész Emily Kydd. A bátyja van a zárkában és az öccsük is eltűnt. Egy kis zajt vagy segítséget megköszönnénk. Elküldöm, hogy aztán újra csatlakozzak a lányhoz és a küldetéséhez. - Mi a legjobb helyzet, ahova át akarnál osonni? Akár bent az épületben, ha az ablakon belátni. - kérdezem csendesen, követve a tekintetét, természetesen azonnal előállva egy tervvel. - Tudom, hogy még nem szolgáltam rá, de ha bízol bennem, akkor odatudlak vinni magammal éppen úgy, ahogy a fegyvered csöve elől "ugráltam" el. Jó vagyok benne, nagyon. - ajánlom fel neki, hiszen hoppanálással azonnal átugrunk egy nehézséget. Csak annyi kell, hogy rámutasson, hogy hova akar kerülni és összekapaszkodva áthoppanálok vele. - Viszont mivel először csinálod lehet egy kicsit felfogja kavarni a gyomrod, mintha... mintha lovaskocsin rázkódnál, csak rosszabb. Csak ne sikíts. - teszem hozzá, nehogy az legyen, hogy nem szóltam előre és kótyagosan kapom majd a magamét, hogy miért van ilyen rosszul.
// a, Levelezés vagy Padma módra, vagy valószínűleg nem olyan dekoratív auror módra.
b, társas hoppanálás Emily-vel //
Aki tudja, hogy mit kellene tennie,
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Elindulunk tehát az ivóba, eddig sikerült elkerülnünk a nyílt erőszakot, és még információkkal is gazdagabbak lettünk. Ha ez valóban Reese eredet története, akkor úgy vélem, a legjobb úton vagyunk ahhoz, hogy felgyöngyölítsük az eseményeket. Csak bizakodni tudok benne, hogy Seraphine is rendben van, mert most még csak segíteni sem tudunk neki. Értem én, hogy Janette minket akart védeni, de a szétválással azt akartam biztosítani, hogy mindenkinek legyen társa. – Ahha.. Én már korábban is sejtettem, hogy a Kydd családhoz van az egésznek köze. – Mielőtt még odajönne a csapos, vetek egy pillantást a cetlire, aztán amikor a csapost is kifizettük, rendelünk valami italt, hogy ne legyen gyanus, hogy miért ücsörgünk. Ha jól emlékszem ebben az időben leginkább a whiskey volt divat, noha közel sem volt annyira tiszta, mint a mi időnkben. – Azért figyelj oda Josh.. – Szólok Janette-nek halkan, de kissé rosszallóan, még csak az kéne, hogy ismételten lebukjunk miatta. Értem én, hogy segíteni akar, de túl sok mindent vállal egyszerre. Ha megjöttek az italok, ismét arannyal fizetek, nekem van belőle bőven, de legalább nem kell azzal szenvednünk, hogy bizonygassuk, milyen jogon vagyunk itt. Amikor már iszogatunk, a társaimhoz fordulok. – Foglaljuk össze. Meg kéne találni ezt a csajt, akinek csak a nevét tudjuk. A kérdés utána már csak az, hogy mi legyen a sorrend. Elmegyünk a bányába, hiszen vélhetően ott vannak az eltűnt gyerekek, majd megszerezzük a terhelő papírokat, vagy.. a papírokkal kezdünk, és már azokkal vonjuk felelősségre a rabszolgatartókat a bányában. - Mindenesetre ha felhajtottuk az italt, részemről az az ötlet, hogy elindulunk kifelé, vélhetően vissza az orvosi rendelő felé, de közben hevesen éberkedek, hátha meglátom valahol Seraphine-t, vagy a vörös hajú idegent, akiről már többször szó volt, s köze lehet Reese-hez. Ha bármelyiket meglátom, akkor egyértelműen arrafelé veszem az irányt, kivéve ha a többieknek más, jobb ötletük van.
Megjegyzés -- Ruha -- Zene --
***
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2022-12-16, 10:39
Wild wild west
[Seriff -> Ivó]
Blaine nem lát fenyegetést, eddig is csak a női mesterlövész volt a probléma, aki pedig jelenleg Serával van. A galleont látva azért ráncolja a homlokát a kocsmáros, de a fényét látva egy kiadós ráharapás után végül elfogadja, még ha kissé furcsán is néz az efféle fizetőeszközre. Az pedig tény, hogy eléggé megfigyelik őket és ki tudja, hogy csak a helyiek-e, vagy nem akar-e olyan, aki a seriff embere az itteniek közül. Janette a rókájára is koncentrál, varázsol is, plusz a már jó ideje fenntartott metamorfmágia. Érzi, hogy lassan kezd sok lenni így egyben ennyi minden és azért a metamorfmágiát se tudja a végtelenségig fenntartani, ha mellette még varázsolni is akar. Ahogy a rokoni szál vizsgálatára koncentrál, a többiek láthatják, hogy megremeg a külseje, mintha csak egy rossz adást néznének a tv-ben. Épp csak egy pillanatra, és ha mázlijuk van, akkor más nem szúrta ki. De vajon mázlijuk van? Padma megnézi az üzenetet. A kis cetli kicsi, nincs rajta sok minden: "A seriff az asztal zárt fiókjában tartja a papírokat. Emily tudni fogja." Ennyi áll az üzenetben, bár ők egyelőre nem tudják, hogy ki az az Emily, maximum Blaine asszociálhat még inkább a barátnőjére, hiszen az ő második neve bizony Emily. Egyébként, ahogyan szóba próbál elegyedni a kocsmárossal láthatja, hogy lopca körbepillant, amikor elhangzik a kérdés. Valószínűleg nem szívesen beszélnek a seriffről az itteniek. - Ezt mindenki tudja Uram, az új seriff természetesen Mr. Gold fia. Az övé a közeli bányavállalat. - azzal gyorsan el is inal, mielőtt még kérdéseket szegeznének neki.
[Sera és Emily Kydd]
- Mégis kik vagytok és miért akarnátok segíteni? Itt mindenki meghunyászkodik, gyáva csürhe! - morran fel, de azért érezhető, hogy a támadó hozzáállása elsősorban a csüggedtség miatt van, hiszen jelenleg egyedül próbál tenni valamit. A bizalom pedig drága játék errefelé. A kérdésre megrázza a fejét, az öccse még nem töltötte be a tizenegyet, de szavakkal nem válaszol, próbál a seriff irodára fókuszálni és a közelébe kerülni. - Nekem édes mindegy mit csinálsz, kiszabadítom a bátyáma, az az első. - újra megemeli a puskát és jelenleg épp azt igyekszik felmérni, hogyan suhanjon át az utcán feltűnés mentesen, hogy a seriff iroda közelébe kerüljön. Egyelőre úgy fest, hogy nem olyan könnyű meggyőzni őt. Végtére is nem ismeri Serát, vagy a többieket, hogy csak úgy veszni hagyja a bátyját, hogy társuljon pár fura idegenhez, akik ellen láthatóan esélyes sincs. Sera azért még elkapja fél szemmel, hogy a többiek átcuccolnak az ivóba, ha társulni akarna hozzájuk, bár ott persze elég nagy a tömeg ahhoz, hogy feltűnés nélkül kövesse le hová tűnt Tony.
mesélő: Luna Lovegood
//Határidő: december 29. Én írok: december 30.//
Padma Patil
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2022-12-15, 19:13
To the team
Vadnyugat
Megy tovább a faggatózás, ami érthető, hiszen két idegen felbukkan a városban, ráadásul kérdezősködés közben vettek észre minket. Nem szóltunk külön, hogy többen is lennénk, mert nekem se jutott eszembe, hogy bári probléma lehet ebből, de Janette megjelenése igen veszélyessé tette a helyzetet. Most már nem csodálom, hogy nem hagyják annyiban a dolgot, és érdeklődnek, hogy vannak-e még mások is. Eszembe jut, hogy Sera nincs itt, és az üzenetében nem említette, hov megy, akkor még együtt voltak Janette-el. Legnagyobb meglepetésemre úgy tűnik, hogy a férfiak beveszik Blaine és Janette dumáját és nem kételkednek. Úgy látszik, mégis csak van jobb dolguk is, mint velünk foglalkozni, különösen a bolondnak vélt öccsel. Ahogy Janette rángat az ajtó felé, észreveszem a szemem sarkából, hogy valami gurul felém, egyenesen a szoknyám alá. - És még a dolgaidra se tudsz vigyázni – korholom „Josh”-t, hogy legyen valami ürügyem, amivel lehajolhatok a tárgyért. Egy gyűrűt és egy üzenetet látok, de felmérem az esélyeimet, és nem valószínű, hogy itt meg tudom nézni anélkül, hogy lebuknék. A kezemben tartogatom, készen állva arra, hogy Sera levelét visszaváltoztassam tollá, ha netán meg akarnák nézni, mit találtam. Kiterelnek minket, nagyon örülök, hogy végre menekülőre foghatjuk innen és beszélhetünk egymással. Látom, hogy a cellában lévő férfi biccent, de nem tudom hova tenni, és nem kockáztathatom, hogy azt higgyék, összeesküdtünk vele, ezért elfordítom a tekintetemet, és sietek a többiek után. - Ez meredek volt – fújom ki magam odakint, Blaine kérdésére pedig megmutatom a gyűrűt a levéllel. – Ezt gurította nekem a fickó, de talán inkább a kocsmában nézzük meg – javaslom, ott nem annyira feltűnő, mint kint az utcán. Bent akkor mutatom meg, ha a csapos már meghozta az italokat és magunkra hagyott minket. Óvatosan letekerem a levelet és megnézem, a gyűrűt odaadom Janette-nek, hogy vizsgálja. Ha megtudtam a levél tartalmát, megmutatom a többieknek is.
o
Janette Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2022-12-15, 18:16
A küldetés & Janie
Úgy tűnik, hogy mindenki beveszi a bolond öcsi szöveget, és a kedélyek talán csillapodni kezdenek. Szerencsére Blaine és Padma sem esnek ki a szerepükből. - Utálom a gyógyszereket. - közlöm Padmával elégedetlenül, talán kicsit hisztisen is. Egy biztos erről a kalandról tuti nem mesélek Joshnak. De azért igyekszem úgy fordulni, hogy Padma nyugodtan felvehessen bármit a földről, és addig is eltereljem róla a figyelmet. - Igen! Hát nem jó ötlet! - lelkesülök az ivó gondolatára, legalábbis látszatra, amíg ki nem jutunk a serif irodájából. Szerencsére a nem túl együttérző fickók nem akarnak visszatartani minket. Azért kifele menet a név még az én fülemet is megüti. Ami egészen biztosan nem lehet véletlen! Amikor beérünk az ivóba és leülünk, amíg oda nem ér a csapos, vagy az után hogy elment, de elkezdek beszélni. - A lövészünk egy vörös hajú nő. Sera őt keresi. Ha megtaláljuk azt gyanítom válaszokat is kaphatunk. Szerintem Reese neve sem véletlen. A serif és barátai pedig nem tűnnek túl ártatlannak. Gyanús az időzítés. - fogok bele a saját gondolatmenetembe. De ha közben felbukkanna a csapos, vagy bárki, akkor azért elhallgatok. Remélem Sera, ha meg is találja a nőt, akkor boldogul vele, és talán emlékszik az eredeti tervre, miszerint itt találkozunk. Akkor a sok részinformációval talán kezdhetünk valamit. A kitrókám közben az árnyékból azért figyeli a serif irodájának ajtaját, feladva az iskola környéki eredménytelen szimatolást. Ha a serif vagy valamelyik cinkosa elhagyná a helyet, akkor a róka a nyomába ered, hogy megtudja hova tart, és mit csinál ott? Ha pedig Padma előadja a gyűrűt, elkérem, és kísérletet teszek az asztal alatt takarásban, egy hirtelen ötlettől vezérelve, hogy megállapítsam, a Serától kapott vörös hajszálat, és a gyűrűn esetlegesen maradt bőrmaradványok tulajdonosai között van-e rokoni kapcsolat?
//Metamorfmágus - III. szint Képes teljes mértékben lemásolni akár egy másik embert, mintha százfűléfőzetet ivott volna, csak esetében ennek nincs lejárati ideje. Addig tartja meg az új alakot, ameddig kedve tartja.
Rokonsági varázslat: Kitalált helyszínelő varázslat. Megmutatja két mintáról, hogy van-e köztük rokonsági kapcsolat.//
Nem ellenkezem, nem akadékoskodok, van annyi empátiám, hogy a helyébe képzelve magam tudjam, hogy mozgásban kell lennie. Teljesen logikus, hogy el kell tűnnünk a tetőről, így fürgén követem, nincs is szükség itt a vámpír adottságaimra, hiszen ő is egyszerű ember, az akrobatikus képességeim bőven elegek. - Mit tett a bátyád? - kérdezek vissza, de arra, hogy a kisöccsük eltűnt egy kicsit megáll bennem az ütő. - Sajnálom. Akadtál akármilyen nyomra, hogy ki, miért tehette és hova tűntek? Tényleg segíteni szeretnék, ahogy a társaim is. - válaszolom, hiszen ahhoz, hogy társulhassunk tudnunk kell mindent, amit ők tudnak. Illetve amit ő tud, ha a testvére a zárkában van a seriff épületében. Mondjuk szöget üt a fejemben, hogy valószínűleg mivel működik a mágiánk lenne lehetőségünk őt kihozni, de Padmánál a labda - illetve a levélke - szóval egyelőre nem üzenek nekik semmit. - Örvendek... Emily Kydd. - válaszolok vissza, egy kicsit meglepetten, hiszen ahogy kimondja eszembe jut Reese teljes neve. Reese Emily Kydd. Mind a ketten auror családból származunk, ennek ellenére sosem álltunk közel egymáshoz, de azért annyit tudok róla, hogy nem tősgyökeres angolok, szóval sikerül összekötni a rokoni kapcsolatokat. És úgy tűnik, hogy Emily öccse a családban az első varázsló? Ha nem ő lenne az első, akkor tudnák, hogy mi történik. - Ha tippelnem kell, akkor még nem töltötte be a tizenegyet, ugye? - kérdezek vissza, hiszen abban a korban szokták a varázslóiskolák begyűjteni a tehetségeket. Nem tudom, hogy pontosan hol vagyunk, de gyanítom, hogy az Ilvermorny hatáskörében. - Azt sejtettem, hogy nem kéne mutogatnom vagy a máglyán végzem, de éreztem, hogy muszáj találkoznunk és nem volt szimpatikus a golyó általi halál, te pedig piszok jól lősz. - válaszolom, de nem azért, hogy puncsoljak. Ahogy puhán mozgunk a tetőn és mászunk beledermedek a mozdulatba amikor meghallom a kiabálást. Emily apatikus reakciójára odakapom a tekintetemet, talán egy kicsit vádlón. - Akárhova is tűnt az a fiú, lehet, hogy az öcséd is ugyanott van. Egyáltalán nem is érdekel? - kérdezem, miközben a szívem azonnal odahúz a helyszínre, hátha észreveszek valamit, hogyan és ki vihette el. Látszik a tekintetemen, ahogy oda-vissza jár a mesterlövész és a kisfiú lakása között, hogy vívódok, de őt sem akarom elengedni, különben a lehetőség a társulásra biztosan semmivé foszlik. - Lehet, hogy nincs is szükség arra, hogy oda menjek, meg tudom állapítani, hogy hova vitték. Ha érdekel. - teszem hozzá. - De szükségem van egy zártabb térre és a társaimra, nem akarok fejjel a falnak menni.
Aki tudja, hogy mit kellene tennie,
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Kicsit meg kell vallani, hogy a torkomban a szívem, az akciózás még mindig kiugraszt a saját bőrömből, pedig aztán a kiképzésen se bánnak velünk kesztyűs kézzel és nem is ez az első kalandunk térben és időben kóvályogva. Még mindig izgulok és még mindig érzelmileg kötődöm a helyzetekhez, hiszen nem tudhatjuk, hogy mi illúzió és mi az igazság. Bár annyi biztos, hogy Reese rokonaival találkozni egy igen csak elég párhuzam azzal, hogy lehet tényleg ő csinálja ezt az egészet, vagy legalább is ő is részese ennek. Akkor viszont talán a kiképzésünk része valóban, hiszen ennél váratlanabb szcenáriókat keresve se lehetne találni, mint dínók, meg űrhajók, meg vadnyugati banditák. 
