2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Az akadémia földszintjén helyet kapott még egy közepes méretűnek mondható terület, ami bár azért nem több száz, de jónéhány pihenésre vágyó diák befogadására alkalmas. Bár a diákok sok időt töltenek bent, ez a hely arra szolgál, hogy kicsit mégis kint érezzék magukat... bent. Egy kis kert, afféle szépen berendezett udvar, ami végtére is csak egy terem, de a mágiának hála a plafon a külső időjárást mutatja, bár azért idebent nem szokott esni az eső, maximum öntözik időnkét a növényeket. Sok a fű, néhány pad is megtalálható, nagyobb kövek, ha valaki le akarna ülni. Akadnak kisebb kertek, ahol virágok pomfáznak és még néhány nem nagy termetű bokor és cserje is helyet kapott itt. Tényleg úgy érezheti az, aki ide belép, mintha kilépett volna a szabadba.
Türelmesen megvárom, amíg Padma felpakol néhány kötetet, nyújtom a karomat is, na nem azért, hogy belesimuljon, bár ki tudja, lehet, hogy ránk férne némi kölcsönös gyengédség. A cipekedésben akarnék segíteni, ha van rá igénye, vagy netán valami vaskosabb lexikont talált volna, hogy azért ne szakadjon le a karja. Kár, hogy nem látom, hogy hol van Seraphine, de jó ötlet lehet, hogy valami üzenetet küld neki az indiai hollóhátas lány, legalább a kapcsolatfelvételre megvan az esély. A tanárnő útmutatása nyomán el is indulunk, búcsút intve, hogy innentől kezdve megpróbáljuk kitalálni, hogy miért vagyunk itt, hova tűnhettek a gyerekek. Engem a legjobban az érdekel tulajdonképpen, hogy mégis ki mozgatja a szálakat. Olyan összeesküvés elméleteket gyártok, hogy az akadémiát meghirdető vezető auror egykori házastársa valami borzasztó baleset áldozata lett, emiatt kitalált valami össznépi szeánszot, direkt olyanokat hívott meg, akinek közvetlenül vagy közvetve kapcsolata volt az üggyel, most pedig szivat minket rendesen. Ez persze tényleg csak az én fejemben létezik, de szeretek mindent így felturbózni, attól izgalmasabb az életem. Janette-et mégis kiszúrom, de azért nem intek neki, nehogy valaki elkezdjen kombinálni. A rendelőben most nem akarok túl sok időt tölteni, hiszen a pisztoly lett volna a lényeg, nem akarnék pálcával boszorkánykodni, mert a végén még máglyára küldenek. – Fú, én nem szeretek tétlenül várni. Esetleg visszajöhetünk, ha a hentesnél nem találunk válaszokra. – Nem akarom Padmát lehurrogni, mert amúgy ötletes lány, de a korábbi kalandjainkon mindig akkor tudtunk előre lépni, ha valamit tettünk az ügy érdekében. Remélem, hogy továbbra is csatlakozik, ezért bizva abban, hogy együtt megyünk a tanítónő által mutatott hentes felé vesszük az irányt. Vélhetően ez a boltja, nem pedig az otthona, de már korán fel kell hívnunk a figyelmét, hogy nem húsárúért jöttünk, hanem beszélgetni, segíteni. Ha van valami sor, amit kétlek az előző párbaj miatt, azért végigálljuk, aztán szólítom csak meg a hentest. – Üdvözlöm, Dr. Mitchell vagyok, az új orvos, bízva abban, hogy ritkán fogjuk látni egymást. Mindenesetre sajnálom, hogy milyen tragédiával kell szembenéznie, jómagam tudományos módszerekkel igen jó nyomkövető hírében állok. Ha úgy érzi, hogy segíthetek, a rendelőben talál.. – Dobom fel a magas labdát, de azért szépen lassan fordulok csak meg, hogy ha esetleg mégis válaszolni támadna kedve, hát éppen el tudjon még csípni..
Megjegyzés -- Ruha -- Zene --
***
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2022-11-04, 10:46
Wild wild west
[Könyvtár]
A tanítónő készségesen megmutatja a hentes boltját. Nem nagy városról van szó alapvetően, úgyhogy nem kell sokat menni az üzletek között. Vadnyugati kisváros, lakóház kevés van itt igazából, a legtöbb lakó a környéken tanyákon él, csak időnként jönnek be a városba, ha valamire kifejezetten szükségük van, no meg a boltok tulajai laknak általánosságban itt. Szóval a hentes üzlet néhány épülettel arrébb van. Seráékra viszont Blaine nem lát rá, maximum Janettet szúrhatja ki, ahogyan beszélgetésbe elegyedik az épület sarkánál a fiatal nővel. Sejtheti persze, hogy Sera is a közelben van. - Ez lenne az, akkor még egyszer üdzövlöm Önöket a városban! Jó, hogy jöttek! - mosolyodik el még a tanítónő, aztán sietve távozik is, bár nem tudni mi olyan sürgős neki, hiszen munkája jelenleg nincs, de persze lehet, hogy attól még van egyéb dolga is, vagy épp tovább pakol a könyvtárban. Padma tehát gond nélkül tud üzenetet küldeni repkedő toll formájában a többieknek, Blaine pedig körülnézhet a rendelőben, bár nem talál semmi furcsát egyelőre. A dokinak nincs itt pisztolytáskája sem. Ha hordott is fegyvert, akkor jó eséllyel nem hagyta csak úgy itt és ahogyan a tanítónő mondta egyszerűen öreg volt már. Nem utal itt sem arra semmi, hogy bárki eltette volna láb alól, de persze ki tudja! Viszont természetesen mindenhez hozzérhetnek itt, legyenek azok iratok, beteg kartonok stb.
[Mesterlövész vadászat]
A kisfiú egészen nyugodtnak tűnik, úgy fest, hogy Sera tényleg elég jó hatással van rá, bár néha azért körülnéz kicsit, de úgy fest nem tart attól, hogy esetleg lebuknak mégis. - Több gyerek is eltűnt a környéken és nem mernek minket kiengedni az utcára. Tudod látom ám, hogy anya nagyon fél, csak nem akarja elmondani. Eléggé hiányoznak a barátaim és unatkozom is így. Jó neked, hogy bárhová mehetsz! - hangosan sóhajt egyet. Jó eséllyel azért még nehezen fogja fel azt, hogy az ő érdeke, hogy nem mehet el az iskolába, vagy máshová. - Nem tudom pontosan, csak, hogy a serif bácsi egy hete elment a városból és más vette át a helyét. Egyszer hallottam, amikor apáék halkan beszéltek a konyhában, de elhallgattak, amikor odaértem, hogy az új serif rossz ember, legalábbis azt hiszem. - időnként kicsit morfondírozik és persze lehet, hogy tényleg rosszul hallott valamit, de persze ki tudja milyen egy ekkora kisfiú képzelőereje, vagy mennyire kell neki a társaság, hogy Sera itt maradjon. Nagyon nem is kell fenntartani az érdeklődését, hiszen egyedül unatkozik, most legalább van kivel beszélgetnie. - Arra a nénire gondolsz a tetőn? - kérdezi, az említett tető felé pillantva, ahol bizony Seráék a mesterlövészt látták. Ők messziről nem láthattak eleget, de ezek szerint lehet, hogy nem is egy férfit keresnek?
A fiatal nő tényleg őszintének tűnik, az aggodalma és a félelmei is és úgy tűnik, hogy nem is kell nagyon megdolgozni azért, hogy könnyen kiadja magából az infokat. - Néhány hete. Az első a hentes fia volt. Egyikük se ment haza az iskolából, de senki se tudja pontosan hol tűntek el. Aztán néhány napja meghalt az orvos, tudja öreg volt már, és a serifet is leváltották, elment a városból azt hiszem... talán egy héttel ezelőtt. Oh ha megtalálná az én kicsikémet végre valaki! Tudom, hogy magától nem szökne el. Annyira aggódom! - egészen megrázkódik, kész csoda, hogy nem kezd megint komolyabb sírásba szegény, bár azzal csak nagyobb eséllyel hívná fel magára a figyelmet, és persz eezzel együtt Janettere is. - Azt hiszem már csak négy gyerek maradt. - szipog tovább, megint kicsit csendesedve, de láthatóan ennél sokkal több részlettel nem tud szolgálni. Néha idegesen pillant hátra, hiszen jó eséllyel a Madame sokáig nem tűri majd szótlanul, hogy idekint van.
Közben Janette mellett elreppen a kis madártoll, amiről érezheti, hogy bizony átjárja a mágia és egyenesen Serát célozza meg, hogy végül leereszkedjen a vállára. Ha Sera ügyesen visszatudja változtatni Tonytól rejtve akkor egy levelet talál, amiben Padma írja le, hogy mire jutottak, hogy az orvosi rendelőben vannak éppen, és hogy ők is tudják már, hogy eltűntek a gyerekek, és már csak négyen maradtak az osztályból, 3 lány és 1 fiú, aki ezek szerint Tony.
mesélő: Luna Lovegood
//Határidő: november 10. Én írok: november 11.//
Padma Patil
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2022-11-04, 09:04
To the team
Vadnyugat
Ha a nő megengedi, azért egy-két könyvet kölcsön vennék, de csak a rendelőig, mert valóban szükség lehet rá, így azt vinném magammal. Út közben nem szólok semmit, arra koncentrálok, hogy az utcán nehogy valami váratlanul érintsen minket. Talán az egész lövöldözős helyzetnek vége, mert mintha csendesebb lenne, de lehet, hogy csak mi kerültünk messzebb. Szívesen kérdeznék még részleteket a gyerekekről, de az már biztosan nagyon feltűnő lenne, és nem nyomozónak jöttünk elvileg, hanem orvosnak és asszisztensnek. Amíg Blaine nézelődik a rendelőben, leülök az egyik asztalhoz, és egy papírra röviden leírom, hogy hol vagyunk, és hogy vannak ezek a gyerekeltűnések, a hentes gyereke volt az első, esetleg kérdezősködjenek körbe ők is. – Küldök üzenetet a többieknek – nézek fel Blaine-re, majd összehajtogatom a papírt, átváltoztatom madártollá, és megbűvölöm, hogy megtalálja Serát. Feltételezem, hogy együtt maradtak, így csak egy példányt készítettem. A madártoll nem lesz gyanús, hogy röpköd a levegőben, bár pont emiatt nem is lesz feltűnő, ha Sera meglátja, de bízom a megérzéseiben, hogy tudja, hogy ez nem csak sima toll és vissza kell változtatni. - És most? Tulajdonképpen akár várhatnánk is pácienseket, elég közlékenyek az emberek, ha orvoshoz mennek, az idegesség beszélteti őket – nézek Blaine-re, készen állva arra, hogy rövidebb időre berendezkedjek itt. Igazából mindegy nekem, hogy konkrétan nyomozunk, vagy inkább így szednénk ki infót az emberekből. Ha az üzenetem eléri Serát, akkor ők is megkezdhetik a tényleges kérdezősködést, nyomozást. Szerintem azonban nekünk mégis jobb lenne, ha itt maradnánk. Másik kor, nem biztos, hogy szívesen veszik a helyiek az amatőr nyomozókat.
//Átváltoztató bűbáj + kitalált megbűvölés, amivel a tárgyat egy konkrét emberhez el lehet juttatni, ha a közelben van//
o
Janette Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2022-11-01, 15:54
A küldetés & Janie
Remélem, hogy Serának sikerül valami hasznosat megtudni a helyi viszonyokról, talán a feladatról is a kisfiúcskától. Ugyanakkor azt remélem, hogy miközben a sikátor bejáratánál szóval tartom a helyi örömlánykát egyszerre tudok meg én is néhány kulcs információt, és tudom fedezni Sera ügyködését. Ha igaz a feltevés, miszerint valami vagy valaki gyermekeket rabol a településről nem lenne túl szerencsés, ha pont az egyikünket kapnák rajta, hogy egy gyereket faggat. Ki tudja, talán az indulatoktól túl fűtött helyiek könnyedén félre is értelmezhetik a dolgot. Szép női ruha ide vagy oda. Márpedig, ahogy megfigyelem a lányka arcvonásait, és úgy látom, hogy igazán őszintén aggódik a saját lánya, és az én gyermekeim miatt is, egyre inkább erősödik bennem az érzés, hogy meg akarjam találni azokat az eltűnt gyermekeket, hogy végére járjunk ennek az egésznek. Abban ugyan egyenlőre nem lehetek teljesen biztos, hogy egy helyi mugli bűnbanda, vagy valami mágikus eredetű dolog van az eltűnések hátterében, de már kezdek határozottan kíváncsi lenni rá. Na és az orvos halála? Mért pont egy orvosnak kell meghalnia az eltűnésekkel egy időben? Talán rájött volna valamire? Akárhogy is, kezdem roppant gyanúsnak érezni ezt a dolgot. - Eltűnt gyermekek? Ez elég gyanúsan hangzik. Kedves Betsy, ha gondolja mesélje el nekem ezt az egész történetet. Tudja, ha orvos nem is vagyok, de talán segíthetnék megkeresni az eltűnt gyerekeket, és biztonságosabb hellyé tenni a várost. - próbálok kedves, és megnyugtatónak szánt hangon további információkat szerezni a lánykától. Időnként azért körbe pillantva az utcán. - Mikor kezdődtek pontosan az eltűnések? Hány gyermek tűnt el? Van esetleg valami kedvenc helyük a gyerekeknek, ahol szeretnek játszani? - teszek fel néhány általam fontosnak vélt kérdést. Remélem, hogy Betsy aggódik annyira a saját kislányáért, hogy kap az alkalmon, hogy valaki keresni kezdje. Jó lenne ha minél több mindent, minél pontosabban el tudna mesélni. A Madame nem tűnt valami kedves, és megértő nőnek. Hiszen ez a fiatal nő mégis csak egy anya. Bordély vagy sem, örömlány vagy sem, érthető, ha az embernek a gyermeke az első, és nem a helyi vendégkör kielégítése. Talán éppen ezért is gondolom, hogy Betsyvel többre mehetek, mint a főnöknőjével. Valami azt súgja, hogy a lánnyal ellentétben a Madame-ot csak a bevétel érdekli, minden más felehet jótékonyan szemet huny. A lányai viszont sok mindenről sokat tudhatnak. Talán ha úgy hiszik az ő érdekük beszélni is, akkor pedig hasznos segítséget is jelenthetnek. A férfiak elvégre minden korban egyformák, ha a sötét titkaik kiadásáról, vagy egyenesen a velük való hencegésről van szó.
//Metamorfmágus - III. szint Képes teljes mértékben lemásolni akár egy másik embert, mintha százfűléfőzetet ivott volna, csak esetében ennek nincs lejárati ideje. Addig tartja meg az új alakot, ameddig kedve tartja. //
Tökéletesen egyetértek Janette-tel, sokkal egyszerűbb lenne, ha tudnánk is, hogy mi a feladatunk, de... ez jelenleg luxusnak tűnik. Vérbeli Hollóhátasként nem nagyon kell megjátszanom a megrökönyödésemet, amikor a kisfiú azt mondja, hogy az iskola bezárt. Alapvetően van egy olyan sejtésem, hogy ebben a korban a minősége a tanításnak egy kis faluban amúgy is pocsék, de ha még be is zárják... - Bezárták? Ó, de hát miért? Hogy lesz így belőled orvos... ló doktor... tanár... jogász vagy bankár? - sorolom az egyszerűbb munkákat, ami ebben a korban is létezhetett és nagyon is kell hozzá az oktatás. Persze csak vakon lövöldözöm, fogalmam sincs, hogy valójában mi akar lenni, ha nagy lesz. - Nem szabadott volna? Nyugodj meg Tony, a mi kis titkunk marad! Néha kell az izgalom és annyi mindent lehet látni még az ablakból is. Tudod miről szólt a nézeteltérés? És hogy ki nyert? Olyan furcsa volt az utolsó lövés, mintha nem is a bárbajozóktól jött volna, te is így gondolod? - vezetem rá kérdésekkel, kedves, érdeklődő hangon, miközben előveszem a legbájosabb mosolyomat és félrebillentem a fejem. Lehet, hogy az auror akadémia nem erre volt kimondottan megalkotva, de tagadhatatlan, hogy néhány dolgot talán még Justice-tól is ellestem, ami a külsőnk kihasználását illeti. Egy gyerekkel a lövöldözésről beszélni... szolidan a tarkómon feláll a szőr, de muszáj beleképzelnem magam a kor helyzetébe, ahol ha nem is mindennapos volt a párbaj, de elfogadott menete (és vége) az életnek. Csak nagyon ritkán lesek már hátra Janette-re, amikor látom, hogy a kisfiú nem követné végig a tekintetem, de amennyiben elkapom a tekintetét, hogy valaki jön és látom, hogy elébe megy a szituációnak, hogy én ne bukjak le, egyetlen pislogással jelzek vissza, hogy értettem. Még csak nem is biccenthetek, hiszen Tony bár nagyon nyílt és nagyon tetszett neki a mutatványom, és még az iskola is bezárt, nem feltétlenül... hülye. Beszélgetés közben játékosan előveszek egy pénzérmét, nem baj, hogy nem a korhoz illó, a lényeg, hogy fényes legyen és elkezdem az ujjaim között pörgetni, csak hogy fentartsam az artistás vonalat és az érdeklődését, ha esetleg lanyhulna a csodálat.
Aki tudja, hogy mit kellene tennie,
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Elgondolkozva csóválom a fejemet, ha valóban nem véletlenszerű, hogy kik kerülnek mindig ide, ezekre a furcsa időutazásokra, azt feltételezi, hogy ez a valódi próba, nem pedig az akadémia. Ami már csak azért is ijesztő, mert Adora, Galen, és a többiek mind kiestek, és már ezekre az időutazásokra sem tartottak velünk. Ez egyre meredekebb, de bízom benne, hogy mi maroknyian most már meg tudjuk oldani a rejtélyt. A hármas szám mágikus ereje is talán azt feltételezi, hogy ez az utolsó utunk, főleg hogy az akadémia is a végéhez érkezett. Minden szempontból kiváncsian várom a végjátékot. A tanárnő igencsak közlékenynek bizonyul, sőt, mintha reménykedne is abban, hogy mi ketten majd valami változást hozunk. Bátorítóan mosolygok, nem esik nehezemre. Megnedvesítem az ajkamat, remélem nem indul be valami vér-éhség. Némi tartalék mindig van nálam, ami viszont nem pótolja az erekben áramló forró, éltető folyadékot. – Megtesszük, amit lehet, mutassa az utat kérem. – A nevét nem tudtuk meg, de talán a történet szempontjából nem is fontos, csak hogy rájöjjünk, hogy miért is vagyunk itt. Vélhetően az eltűnt gyerekek ügye komoly fókusz lesz, de hátha a Padma által átnézett könyvek majd támpontot adnak. – Akkor kérem, hogy mutassa meg majd azt is, hogy hol van a hentes boltja, vagy hol lakik, hátha kaphatunk valami támpontot. – Várjuk meg, hogy a nő mit közöl, és ha elindul az utcán, követjük, de azért közben nézem, hogy Seraphine merre lehet, mit ügyködnek, hátha be tudunk oda is ügyködni. Ha odaérünk az orvos rendelőjéhez, azt is megnézem, hátha ott maradt valami pisztoly, övvel, talán fel tudom csatolni. Szakértő szemmel próbálom átlátni, hogy mikor, min dolgozott az előző orvos, sőt, talán arra is rájöhetek, miért halt meg.
Megjegyzés -- Ruha -- Zene --
***
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2022-10-28, 13:03
Wild wild west
[Könyvtár]
- Oh értem, de nem is baj, a lényeg, hogy akad valaki Dr. Edison helyett, amíg nem kapunk új orvost. Tudja igen messze van a legközelebbi kisváros. - sóhajt egyet a nő, de hát ez errefelé már csak így megy. Nagyok a távolságok és még bonyodalmas is megtenni őket, főleg ha netán az idő sem a legalkalmasabb. Persze egy helyi orvos se tud megtenni mindent egy bonyolultabb esetnél, de legalább több esélye van a lakosságnak, ha itt van, mint ha senki sincs, aki segítsen. - Szívesen megmutatom, néhány épülettel lejjebb. - ajánlkozik a fiatal tanítónő, hiszen láthatóan itt úgy sincs komoly dolga már. Padma egyébként gond nélkül megnézheti az orvosi könyveket, le is veheti, ami kell, de konkrét infot nem talál bennük, ami rájuk vonatkozna. Ezek tényleg csak orvosi könyvek, nem rejtenek semmiféle érdemi nyomot, vagy titkos infot. - Nagyjából egy hete jött az utolsó néhány gyerek, de az ijedtség gyorsan terjed. Először a hentes fia tűnt el, de azóta már a környékbeli tanyákról is több gyerek. Már csak négyen maradtak az osztályból, egy fiú és három kislány. - újabb sóhajjal rázza meg a fejét szegény tanárnő. Bizonyára nagyon aggódik a gyerekekért, de hát ő nem nyomozó, vagy seriff, aki utánatudna járni, hogy mégis hová tűntek el a gyerekek. A körülményeket se nagyon ismeri jó eséllyel.
[Mesterlövész vadászat]
A kisfiú nem tűnik különösebben idegesnek, amiért egy idegennel beszélget. Lehet, hogy tényleg nagyon unatkozik már és azért is nyit ilyen könnyen, de az is lehet, hogy simán csak egy naiv kisgyerek. - A szüleim dolgoznak, az iskola viszont bezárt, úgyhogy azért vagyok egyedül. - kezdi el magyarázni és amikor Sera kérdez a tekintete automatikusan a szomszéd épület tetejére siklik, de ennek ellenére mégis megrázza a fejét. - Nekem nem szabadott volna néznem a lövöldözést. - feleli aztán, bár még egy kevésbé jó emberismerő is kiszúrná, hogy bizony füllent és bőven van rá esély, hogy látta a mesterlövészt. Persze nem biztos, hogy minden részletét, csak hát nem akar bajba kerülni sem. A szoba egyébként teljesen átlagos, így elsőre nem látni bent arra utaló nyomokat, hogy bárki bement volna elbújni oda. Korabeli szoba, kevés és egyszerű játékokkal, ággyal, kis asztallal. Elég gyér berendezése van ahhoz, hogy legyen itt búvóhely bárkinek is.
A fiatal nő még szipog kicsit és már épp indulna be, amikor Joshua kilép a sikátorból. Egy pillanatra azért meglepődik, de közben látszik rajta, hogy szívesen kiadná magából minden búját-baját valakinek, aki meghallgatja, így a mozdulat megakad és végül marad, ahol eddig volt. - Üdvözlöm Mr. Troops. Betsy. - még egy kis pukedlit is megenged magának és a kezét nyújtja, gyorsan valami bájos mosolyt varázsolva az arcára. Végtére is jó eséllyel az ilyen helyeken nem ritkák a nős férfiak sem, úgyhogy az a tény nem zavarja különösebben, hogy Janette feleséget és gyerekeket emlegetett. - Ami mostanában itt történik, én biztosan nem itt keresnék munkát a maga helyében, főleg gyerekekkel! Az én kis bogaram eltűnt. Tudja már egy napja is van annak és senki semmit nem tud. Tudtommal jelenleg nem is keresnek sehol dolgozót, csak az orvos hunyt el, úgyhogy ha ön nem orvos, akkor... De jobb lenne, ha inkább elvinné innen a gyerekeit! - erősködik tovább, hogy ez bizony nem egy kellemes hely, főleg nem gyerekekkel, hiszen az övé is eltűnt.
mesélő: Luna Lovegood
//Határidő: november 3. Én írok: november 4.//
Padma Patil
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2022-10-27, 20:32
To the team
Vadnyugat
- Tényleg elég bonyolult megszervezni egy ilyet, többen kellhettek hozzá… - értek egyet Blaine-nel. – Meg ahogy ki lettünk választva… nem véletlenszerű, mindig ugyanazok az emberek. Talán ismernek is minket – gondolkodom tovább a dolgon, és igen, nagyon foglalkoztat a kérdés, mert már a vége felé vagyunk, és ha ezt a kalandot is megússzuk, akkor valószínűleg minden ki fog derülni. Meglepődöm, milyen könnyedén elhiszi a könyvtáros az orvosos sztorit. Ezzel sikerül egy kis időt nyerni, és ha eljutunk a rendelőbe, ott legalább olyan környezetben lehetne tervezgetni, kutakodni, ahol viszonylag biztonságban leszünk. Így azonban, hogy a nő megörül az érkezésünknek, kissé bátrabb leszek, ha úgymond a város hasznára lehetünk, akkor talán nem foglalkozik azzal, hogy hogy nézek ki, így én is bekapcsolódom a beszélgetésbe. - Elnézést… mióta nem működik az iskola? – a fejemmel az ablak felé biccentek, amin át láttam, hogy túlságosan tiszta és rendezett a tanterem. Én is felkapom a fejem arra a megjegyzésre, hogy eltűnnek a gyerekek, és nagyon szívesen foglalkoznék ezzel a kérdéssel, akármi is legyen a magyarázata. Valószínűleg sokkal nagyobb baj is lehet itt, mint az utcai lövöldözés. A rendelőben szívesen szétnéznék majd én is, de még előtte meg kell tudnunk pár dolgot az eltűnésekről. Közben elkezdem nézegetni az anatómiai könyveket, azt a párat, ami itt van, és belelapozgatok, hátha találok benne valami érdekeset, egy jegyzetet, papírt, beleírást, bármit.
[/color]
o
Janette Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2022-10-25, 14:52
A küldetés & Janie
- Lehetséges. De akkor ezúttal vajon mit kell megszereznie mindannyiunknak? Jó lenne, ha valódi válaszokat is kapnánk, nem csak valamiket gyűjtögetnénk, hátha haza juthatunk. - pillantok Sera felé. Talán igaza van, és rólunk szól az egész. A pszichológiai felkészítésünkről. Viszont akkor is kell, hogy legyen valami értelmes minta, és értelmes célja az egésznek. Ahogy annak is, hogy mért pont minket "szórakoztatnak" ezzel az egésszel, és mért nem az összes jelentkező kadétot a kezdetektől fogva. Jelenleg nem igazán veszek bármit is magamban. Egyszerűen csak igyekszem játszani a szerepem a lányok "testőreként". Bár abban lehet némi igazsága Serának, hogy a Troopsok a legtöbb esetben nem éppen a könnyed humorukról híresek. Na nem mintha a bácsikámnak teljesen sikerült volna kiölnie belőlem a humorérzéket. Éppen csak vannak helyzetek, amikor jobb komolyan venni a dolgokat. Például egy nyomozás közepe, amikor megsérülhetünk, vagy ki tudja mi történhet. Minden esetre hagyom, hogy Sera a fiúcskával törődjön. Neki minden bizonnyal jobban megy a gyerek pesztrálás, mint nekem. Én viszont igyekszem nyitva tartani a szemem, és a füleim, nehogy valami kellemetlenségbe futhassunk. Ki tudja milyen szabályok élnek ebben a korban, és környezetben. Azt pedig kétlem, hogy Sera mutatványa, és a kisfiúval foglalkozása annyira hétköznapi, és közömbös esemény lenne. Mondjuk úgy a szerencse mellénk áll a bordélynál, amikor hangokat kezdek hallani. Ha sikerül elkapnom Sera tekintetét, akkor egy néma kézmozdulattal jelzek neki, hogy vannak valakik a sikátor másik végén, akik bármikor befordulhatnak. Majd még inkább fülelni kezdek a beszélgetésre, miközben egyre közelebb osonok a sikátor bordély felőli végéhez, és a társalgókhoz, de gondosan ügyelek, hogy egyenlőre takarásban maradjak. Hm... Érdekes. Rosalie, eltűnés, gyerekek, dilettáns, vagy korrupt seriff... próbálom kiragadni a lényeget csacsogó örömlány szavaiból. Noha az idősebb Madame szavai nem éppen arra utalnak, hogy örülne, hogy a lánykája bele üti az orrát a dolgokba. Pedig biztos, hogy tudhat valamit. És ha ezeket a bizonyos Rosaliet és az eltűnt gyerekeket kell megtalálnunk a dilettáns seriff helyett? - Elnézést hölgyem. Véletlenül hallottam a beszélgetésük egy részét... - lépek végül ki a takarásból az örömlányka elé, persze igyekszek nem túl hirtelen felbukkanni, nehogy halálra rémítsem szerencsétlent, miközben próbálom jobban szemügyre venni. Igaz, azt azért gondosan kivárom, hogy a Madame becsukja maga mögött az ajtót. Nem akarom bajba keverni a lánykát. A hangom kedves, és udvarias, amolyan bizalmat sugárzó. Vagyis reményeim szerint. - Tudja, csak most érkeztem, és éppen munkát keresek. Arra gondoltam, ez a kis város éppen ideális lehetne arra, hogy letelepedjünk a feleségemmel és a gyerekeimmel. A nevem Joshua Troops. - mutatkozom be végül egy biztatónak szánt kis mosollyal. Ráadásul talán van a lányban annyi empátia, hogy beszélni kezdjen egy gyanútlan emberrel, aki pont ide hozná a gyerekeit. Már csak az anyai ösztönök miatt is, ami elvileg minden nőben vannak. - Mesélne nekem egy kicsit a helyiekről? Milyen ember a seriff? - teszem fel végül a kérdést, mintha csak máris kétségbe vonnám az utóbbi alkalmasságát, az imént elcsípet fél mondat miatt. Vagy aki egyszerűen arra kíváncsi, hogy ez a hely elég biztonságos-e a gyermeki számára? Ráadásul így, amíg a feltehetően örömlánytól próbálok információt szerezni, addig talán Sera számára is nyerhetek némi időt, hogy a kisfiúval foglalkozzon.
//Metamorfmágus - III. szint Képes teljes mértékben lemásolni akár egy másik embert, mintha százfűléfőzetet ivott volna, csak esetében ennek nincs lejárati ideje. Addig tartja meg az új alakot, ameddig kedve tartja. //
Amikor Blaine megölel egy kicsit meglepetten akad bent a levegő, de jólesően ölelek vissza. Sosem volt közöttünk semmilyen szikra, erről szó sincs, viszont nagyon jólesik afféle bátorításkét ez az ölelés, mielőtt ténylegesen elválnak útjaink.
[Mesterlövész vadászat]
- Talán nem a hely és az idő a fontos, hanem az, amivel hazakerültünk. Először egy szeretett tárgyat kellett megtalálnunk, aztán egy szerettünk emlékét, mind a kettőnél erősen érzelmi hullámvasút volt az egész. Mi vagyunk az utolsók a kiképzésen, talán ez a... lelki felkészítés és végig a része volt az egésznek. - válaszolom a lánynak, miután elválunk, azaz éppen férfinak, de ez lényegében mindegy. Persze furcsa érzés úgy belekarolni és beszélni hozzá fojtott, suttogós hangon, hogy egy magas, jóképű férfi néz vissza rám, de tudom, hogy legbelül csak Janette van és nem csinálok nagy ügyet belőle. Ahogy elérünk a bordélyházba egy kicsit az inamba száll a bátorság és alternatív küldetést keresek... amit találok is. Remélem Janette nem vette magára, néha nem tudom, hogy mennyire veszi komolyan a dolgokat, mintha a Troops-ok kinevelték volna a könnyed humort. Nem mintha én magamat túlságosan viccesnek tartanám, de Tita igen feltűnő teremtés, ha nem a szeplős, vörös külseje miatt, akkor a harsány jelleme miatt, már a mesztelenkedést is felvetette, szóval egyértelműen rá gondoltam a bordéllyal. Végül Janette lényegében zöld utat ad és még fedez és figyel is, amíg zsonglőrt játszom a fiúnak. Ahogy egyre jobban közelít az ablakhoz és még ki is nyitja kissé, tapsolni kezd, akkor a mosolyom még szélesebbé válik. A tekintetem ráakad a dobozokra, hordókra, és nem kérem végül Janette segítségét, hiszen látom rajta, hogy nagyon fülel valahova ás nem akarom megzavarni. Így hát odatolok egy valamit, kipróbálom, hogy megtart-e, aztán ráállok, hogy kibukkanjak a gyerek magasságában, amennyire lehet. - Szia Tony! Sera, örülök, hogy megismertelek. Hogy-hogy egyedül lettél hagyva? Bár talán még is csak így a biztonságosabb. Az utcán csak úgy pörögnek az események, sőt, láttad azt az embert a szomszéd tetőn? - kérdezem könnyed, beszélgetős hangon, egy kicsit talán kihasználva és szándékosan megdobva a szőke tincseimet, félrebillentett fejjel. Azt nem mondom, hogy egyenesen flörtölni fogok egy kisgyerekkel, de egyértelműen barátságosan viselkedek, mintha ezeréve ismerne és nem lenne mitől tartania. Mert hát utóbbi így is van, sosem tudnék ártani egy gyereknek. Amikor elmentünk Sasháért és kiderült, hogy mit akartak csinálni... nem véletlenül lett porig égetve az a hely. Azért érdekel, hogy ténylegesen hogyan éltek ebben a korban, szóval benézek a szobájába, látni-e valami érdekeset vagy éppen valami furcsát, hiszen ki a megmondója, hogy az alak a szomszéd tetőről nem éppen ide lendült volna át elrejtőzni. Miközben beszélgetek a fiúval azért éppen annyira tartom nyitva a szememet és figyelem a környezetemet, amennyire vélhetően a társaim is néha felém tekingetnek. Nem szabad túlságosan elmerülnünk semmiben, hogy ne érjenek nagy meglepetések. Éppen elég meglepetés western korban egy párbajt végignézni aztán egy mesterlövészt kergetni, ahelyett, hogy az utolsó edzéseink egyikét töltenénk az Auror Akadémián. Persze, ha Janette szól, hogy valaki jön, akkor gyorsan kell reagálnunk és megpróbálom felmérni mennyi az esélye annak, hogy ahelyett, hogy a mesterlövész bújna meg a kisfiú lakásába, én csusszanjak be az ablakon, elbújni, hiszen tény és való, hogy hülyén nézhet ki a helyzetünk.
Aki tudja, hogy mit kellene tennie,
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
- Hát az bizony lehet. – Akadok fent a mondaton, amit még az elbúcsúzás előtt Seraphine hozzátesz. Lehetséges, hogy amikor Titanille a tenyeremhez ragasztotta a bájitalt, már kevésbé figyeltem, hogy ki honnan lőtt, ezért vált zavarossá, de információnak fontos lehet, hogy még van valaki a városban, aki a jó ügyet támogatja. Már ha a seriff volt a jó, de tételezzük fel a legjobbat. Amikor a szőkeség pacsi helyett végigsimít a kezemen, felülbírálva magamat mégiscsak magamhoz rántom, és megölelem, már kezd valami testvérszámba menni. Van egy igazi hugom, de ő nem jött el az akadémiára, Seraphine tekintetében viszont már egyértelmű, mindig családtagként fogok rá gondolni, bárhol is legyünk. Aztán szó nélkül elindulok Padmával, akivel beszélgetni kezdünk, mintegy vélekedni a kalap vadászat közben. – Bennem ez percenként változik. Az elején azt hittem, hogy ez Reese ötlete, de nem, szerintem egy segítőhöz egy ilyen szimuláció túl erős mágiát kívánna. Ez vagy véletlen, vagy pedig valami nagyon erős varázstudó mesterkedése.. - Beérünk a tanítóhoz, ahol némi féligazsággal kezdünk ismerkedni, és őszinte a sajnálat az arcomon a történteket hallva. – Oh, engem sem küldtek a kishölggyel, csupán átutazóban vagyok, s úgy gondoltam teszek egy próbát, felajánlom a szolgálataimat. Ameddig nem érkezik meg a doktor utódja. Hol van a rendelője? Felvesszük a praxist. Köszönjük a segítséget. – Nem akarok túl faggatózónak tűnni, de talán egy orvostól megszokott, hogy empatikus, ezért amíg Padma nézelődik, addig szóval tartom a nőt, én pedig az információinkat bővítem. Felfigyeltem rá ugyanis, hogy nem válaszolt rá, hogy mi lehetett a pisztolydörrenés. – Sajnálattal hallom. Hol vannak a gyerekek? Hogy érti, hogy eltűntek? – Kérdezem tűnődően oldalra biccentve a fejemet. Lehet, hogy valami rabszolgabánya működik a közelben? Akkor lehet, hogy adott a feladatunk, és ott lehet a megoldás a hazajutásra. Hátha az orvosnak a rendelőjében valami pisztolyt is lelek majd, ami Edisoné volt.
Megjegyzés -- Ruha -- Zene --
***
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2022-10-22, 14:43
Wild wild west
[Könyvtár]
Blainenek mázlija van, mert bizony tényleg nincs jelenleg orvos a kisvárosban, úgyhogy a tanítónő hümmentve bólogat a szavai hallatán. - Oh igen. Sajnos Mr. Edison a napokban jobblétre szenderült. Mind nagyon szerettük. Azt hittem hónapokba telik majd, amíg küldenek valakit helyette. - azért itt a végére elmosolyodik. Látszik rajta, hogy örömmel veszi, hogy még sem marad a kisváros orvos nélkül hosszabb időre. Lássuk be épp azért volt a régi időkben olyan gyakori a fiatalon elhalálozások oka, mert egy-egy komolyabb baj esetén mire elértek lóháton, vagy szekéren egy másik városba... Sejthető, hogy a többség nem élte túl az utat. - Orvosi könyvek akadnak Mr. Edison rendelőjében is, de nálunk is akad néhány anatomiai lexikon és hasonlók, nyugodtan nézzenek körül! Ma már nem lesz óra az iskolában, az a néhány gyerek, aki még nem tűnt el, már lassan ki se teszi a lábát az utcára. - látványosan sóhajt egyet, és tovább pakolgatja a könyveket. Na igen egy tanítónőnek nem a legjobb hír, ha nincs gyerek, akit tanítson. Padma egyébként, ahogyan csendben nézelődik bizony talál egy kis ablakot, amin át beleshet a szomszédos tanterembe. Ez afféle könyvkiadó kisablak lehet. Valószínűleg a gyerekek nem jöhetnek be a könyvtárba normál esetben. Szóval látja, hogy a terem feltűnően tiszta és rendezett. Nincs egyetlen szertehagyott holmi sem, mintha már jó ideje tényleg nem látogatnák. Egyébként ezen kívül mást a könyvtárban nem fedez fel, maximum ha ahogyan a tanítónő mondta találhat egy kisebb orvosi, anatómiai részleget, persze nem sok, három-négy könyvvel.
[Mesterlövész vadászat] Sera bizony gond nélkül magára tudja vonni a fiatal kiskölyök figyelmét. A kis mutatványra még rátesz egy lapáttal az is, hogy azért még így kis is öltözve igen dekoratív a külseje. A kissrác nem kezd el kiabálni, sőt kicsit közelebb is ül az ablakhoz és feljebb tolja azt, amikor pedig Sera befejezi a mutatvány tapsolni kezd. Sera valahogy sejti, hogy egyébként szegény baromira unatkozhat. Nincs nagyon magasan sem, úgyhogy ha akar fel tud kapaszkodni hozzá, bár úgy bajos lesz majd megtartania magát, de egyébként akad itt néhány láda, amik üresnek tűnnek a súlyuk alapján, úgyhogy akár kisebb felléptők is összedobhat magának, vagy akár Janette segítségével. - Nagyon ügyes vagy! És... szép a hajad! - bukik ki a kölyökből, amikor Serának sikerül kicsit közelebb kerülnie hozzá. Persze a végén kicsit még el is pirul, mintha magát is meglepné vele, hogy ezt hangosan sikerült kimondania, pedig bizony sikerült. Szégyenlősen pislog a lányra. - Tony vagyok. És te? - teszi hozzá aztán. A gyermeki kíváncsiság győz és úgy fest Serának szerencséje van, mert nem kerül elő a háttérből egyetlen dühös anyuka, vagy apuka sem a szobában egyelőre. Janette figyeli a környéket, fél szemmel Serát, fél szemmel valószínűleg akkor valahol az épület oldala szélénél a bordély bejáratot. Hamarosan egy kisebb veszekedés fültanúja lehet valahol az ajtó közelében, tőle talán csak egy lépésre. Bizony fenn áll a léptek alapján a veszélye annak, hogy a veszekedő felek egyik akár még be is húzódhat a kis sikátorba, ahol épp Sera ügyködik. - Nem lehetsz ilyen érzékeny Betsy! A vendégek az elsők. Ha nincs pénz, jobb ha hazamész! - hallhatja egy idősebb nő hangját, talán ő lehet a Madame, mert a hangja elég érdes és megviselt ahhoz, hogy ő maga is áruba bocsássa a testét, vagy is hát, hogy legyen rá vevő egyáltalán. - De hát mégis hogyan tudnám kiverni a fejemből, hogy az én kis Rosaliem már egy napja eltűnt! Ezt... ezt nem várhatod tőlem! A seriff semmit sem tesz a gyerekek ügyében. Ha megpróbálnánk... - próbálkozik a másik jóval fiatalabb és kétségbeesettebb hang, aki már valószínűleg tényleg örömlány lehet, de Janette csak azt hallja, hogy az idősebb nő lekorholja, morran egyet és nyekeregve csapódik mögötte az ajtó. A lány jó eséllyel egyedül marad a bordély előtt, és ki tudja, hogy nem indul-e el pont arrafelé, ahol ők ügyködnek, hogy egy csendesebb zugot találjon magának. Elég gyanús jelenet lehet, hogy Sera épp egy kisfiút próbál becserkészni.
mesélő: Luna Lovegood
//Határidő: október 27. Én írok: október 28.
Hiányzás: Tita - 2. sárga lap//
Padma Patil
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2022-10-20, 18:48
To the team
Vadnyugat
Halkan hümmögök arra, amit Blaine mond, nekem sem tűnt olyannak Preston, mint aki benne lenne egy ilyenben, de azért jó volt hallani, hogy megerősíti a véleményemet. – Igazán kíváncsi vagyok most már, mi ez az egész. Utólag persze nem változtat semmit, de jó lenne tudni, hogy amúgy valós veszélyben voltunk-e, vagy csak valami hülye játék – jegyzem meg elgondolkodva. Az utcán ahogy haladunk el az emberek mellett, igyekszem jól a szemembe húzni a kalapot, itt most eléggé fennáll a veszélye annak, hogy miattam kötnek belénk, és nem szeretnék ilyen helyzetbe keveredni. Végül fegyvervásárlás nem történt, és könyvtárat sem találtunk, már kezdem azt hinni, hogy rossz ötlet volt a szétválás, amikor észrevesszük a nőt a könyvekkel, valamint az iskolát. Igen, elég logikus, hogy egy iskolának van könyvtára, bosszant is, hogy nem jutott eszembe magamtól. Követjük a nőt, és amíg Blaine elkezdi kérdezgetni, én nem túl feltűnően, de elkezdek körbenézni, hogy látok-e, érzek-e valami különöset vagy érdekeset. A gyógyítóasszisztens részre visszafordulok és biccentek a nőnek, feltételezem, hogy amúgy is reflexből az irányomba nézne a bemutatás hatására. Tényleg hagyom Blaine-t érvényesülni most, nem is szeretném, hogy a figyelem rám irányuljon, de abban a fiú hasznára lehetek, hogy ha esetleg ő lát meg valamit a vámpírképességek hatására, akkor el tudom terelni a nő figyelmét valami szándékos ügyetlenkedéssel.
o
Janette Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2022-10-19, 13:49
A küldetés & Janie
Én is aggódom a saját testi épségünk miatt, de ha gyorsan akarunk eredményeket, akkor meg kell kockáztatnunk a szétválást. Ezen felül egy két és egy három fős csapat kevésbé feltűnő talán mint egy öt fős együtt mozgó csoportosulás. Ámbár ebben a környezetben a fene se tudja. Még mindig nem vagyok vadnyugat szakértő. Serának csak bólintok. - Meg lehet próbálni. Tudnunk kell, hogy miért pont itt kötöttünk ki. Először őskor, majd a távoli jövő, most megint a múlt. Lehet valami összefüggés, csak még nem jöttem rá, hogy mi, és mért pont minket ugráltatnak az időben? - valami tervezett értelemnek kell lennie ebben az egészben. Nem lehet minden véletlen. Ahhoz viszont, hogy információkat szerezzünk. Végül is nem zavartatom magam, amikor Tita belém karol. Azért az oknyomozó újságírói felvetésre akaratlan elmosolyodom. - Nem gondoltam rá, de ez is egy módja a képességeim kihasználásának. - ismerem el. Persze gyerekként eléggé megszokott volt, hogy a vacsora asztalnál a képességemmel szórakoztassam az unokatestvéreimet, még ha időnként apám, vagy a bácsikám meg is feddett érte. Aztán már inkább csak a saját érdekeim szerint használtam ki a dolgot, bár hogy mások után kémkedjek vele újságírói célzattal, az nem jutott még eszembe. Noha kémkedéshez tényleg ideális tulajdonság. Jelen esetben is lehet hasznos, ha a helyiek inkább beszélgetnének egy férfival, mint a lányokkal. Arról persze nem kell tudniuk, hogy a férfi is egy lány. - Szerintem egyikünk világa sem. Én a gyerekekhez sem értek, de megpróbálhatod. Láthatott valami hasznosat. - elismerő pillantást vetek Sera késdobáló attrakciójára. Ügyes. Az én képességeim nem egy mugli fiúcskának valók. Már ha tényleg mugli a gyerek. Viszont őrködni azért nem árt. Ki tudja ki figyel még minket a kölykön kívül. Így egyenlőre csak feszülten pillantok körbe az utcán. Figyelem a bordély és a kocsma bejáratát, már ha innen rálátás nyílik. Serának igaza lehet abban, hogy a mesterlövész kijöhet, ha bement. De Titának is lehet igaza, és a többi lövöldöző a kocsmába betérhet egy kis részegedésre, és öndicséretre. Úgy sejtem előbb-utóbb valamelyik helyszínen történni fog valami. Akkor pedig jó lesz az események közelében lenni. Szétválni még kisebb csoportokra nem szeretnék, így egyelőre maradnék annál, hogy fedezem Serát amíg a kölyköt puhítja. A gyerek információi is segíthetnek tovább lépni, és adott esetben helyszínt választani.
//Metamorfmágus - III. szint Képes teljes mértékben lemásolni akár egy másik embert, mintha százfűléfőzetet ivott volna, csak esetében ennek nincs lejárati ideje. Addig tartja meg az új alakot, ameddig kedve tartja. //
- A mesterlövész nem seriffet szedett le, hanem a másik oldalt. - válaszolom azért Blaine-nek, eszébe juttatva, vagy csak rámutatva, lehet, hogy még se látta olyan pontosan. Kicsit tartok a szétválástól, bennem mindig az buzogott, hogy egységben az erő, talán ezért is akartam mindig összefogni a testvéreimet, együtt túlélhetünk akármit. Lehet, hogy szétválva több területet fedünk le, de nagyobbnak is érzem a lehetőségét annak, hogy tarkón lőjenek. Amikor Blaine kinyújtja a kezét pacsi helyett inkább csak nyílt tenyérrel belehelyezem az enyémet, hogy végigsimítsak rajta. Talán külső szemlélőnek túlságosan bennsőséges, de a pacsi nem igazán az én világom, még egy finom kézfogás is közelebb áll. Janette képessége miatt kicsit eltátom a számat, de a válaszára be is csukódik és kicsit elgondolkozva nézem a vonásokat. Van egy olyan érzésem, hogy azért kapaszkodik az ismert kinézetbe, mert a tehetsége ugyan megvan, de a kreativitása ahhoz, hogy teljes mértékben kihasználja nemigen. Persze ettől függetlenül arról szó sincs, hogy elirigyleném tőle vagy hogy azt mondanám, nekem jobban menne, az igen nagy bunkóság lenne, ráadásul képmutatás is, hiszen rengeteg ideig nyomtam el magamban a kísértetvadász képességemet és csak néhány éve kezdtem el gyakorolni és elérni a teljes potenciált. Ilyen alapon semmi jogom megkérdőjelezni, hogy mit is akar kezdeni az adottságával és arra is csak fél füllel figyelek, hogy Tita át akarja csábítani a riporterkedés mezejére. Mondjuk Justice tökéletesen megmutatta, hogy egy metamorfmágus milyen értékes tagja lehet a csapatnak és előbb jut eszembe, hogy milyen kém válhatna belőle, mint nyomozó.
[Mesterlövész vadászat]
Végül így hármasban indulunk el és Janette aggályaira határozottan bólintok. - Pontosan, és ha esetleg valamilyen felfogadott mesterlövész talán le is fizethetjük... nem feltétlen igazi pénzzel. - utalok itt a varázserőnkre és a bűbájokra, bár tudom, hogy Janette nem ebben a körben mozog, de én se vagyok rossz bűbájokból és elemistaként úgy sejtem Tita sem. Amikor a vörös lány belekarol a "Joshitott" Janette-b és elkezd fenhangon beszélni egy kicsit azért összerezzenek. Azzal nincs baj, hogy én belekaroljak a másik oldalról, de hogy műsort nem fogok előhúzni a farzsebemből, az biztos. - Nem a kocsmába tartunk... - suttogom a lánynak, pedig a szövege arra utalna, de szerencsére hamar elérünk ahhoz a házhoz, amin kinéztük a férfit - vélhetően férfit ebben a korban. Amikor megközelítjük és kiderül, hogy bent egy bordélyház van a korábban mesztelenkedni vágyó lány felé fordulok. A szám elnyílik, majd be is csukódik, nem kérdezek rá végül, hogy vissza akar-e térni az első tervéhez és a mesztelenül szaladgáláshoz ebben a környezetben, főleg, mert a szomszéd ablakban megvillan valami, látom megmozdulni a kisfiút. Ha és amennyiben észrevesz minket azonnal elmosolyodom és intek neki, lehet, hogy saját gyereket egyáltalán nem tervezek vállalni, még mindig az első reakcióm, ha látom, hogy mosolyogjak és kedvesen bánjak velük. Nem akarom, hogy azt higgye, hogy bajba kerül, mert kifelé nézelődött, miattunk biztosan nem fog. Még egyszer szétválni egy kicsit kétségbeejt, de azért a többiek felé fordulok, hiszen szó szerint méterekre lennénk egymástól, ha bemennek és én kint maradok. Talán nekik se feltétlen kéne bemenni, de valamiért úgy érzem, hogy a kivárás nem feltétlen az erőssége a csapatban senkinek, én se tudnék lemondani a kergetéséről a mesterlövésznek,ha nem hinném, hogy a fiú elvezethet hozzá. - Ha még bent van, akkor előbb-utóbb ki fog jönni és az a fiú a szomszéd ablakban is láthatott valamit. Az ott bent... a nem igazán az én világom és képtelen lennék megjátszani, hogy ott a helyem. Talán vele próbálkoznék. - vallom be, hogy nem vagyok talán elég rugalmas egy bordélyházhoz. Viszont megtalálni a hangot egy kisfiúval, arra van is esélyem. Lehajolok és a szoknyát megemelve a nadrágomra és a lábamra felcsatolt zsebekből előszedek három kicsi dobótőrt, hogy aztán kiegyenesedve olyan szögbe álljak, hogy tökéletesen rám lásson a fiú és integessek neki még egyszer, mielőtt elkezdek a késekkel játékosan dobálózni, hiszen az akrobatikus és zsonglőr képességeim egy mugli szemében, főleg, ha egy kisfiúról beszélünk, igen látványosak. Persze azért ha azonnal szájat tátva az anyját hívná ráérintem az ujjamat az ajkaimra, hogy ne szóljon senkinek, de ha játszani akar, akkor megnézem fel tudok-e mászni a ablakához észrevétlenül. Remélhetőleg Janette és Tita nem néz hülyének, hogy a bordélyház helyett, ahol vélhetően ugyanolyan gyorsan terjednek a hírek, mint a kocsmában - grátisznak itt a nemibetegségek is -, egy kisfiúval próbálkozom.
// Sima tőrdobálgatáshoz nem igen tudom melyiket másolja be, de legyen: 4. szint, részlet: Emberfeletti reflexek: Akár nyilak elkapására is képes erős koncentrációval, vagy felé repülő egyéb tárgyak elérésére... Fegyver, pl. tőrdobás esetén mindenképpen célba talál, elég a célszemélyre koncentrálnia. Illetve, ha van lehetőség felmászni az itteni gúnyában az ablakhoz, bár csak rávette a soknyát, szóval alatta még mindig az edzős nadrág van a felszereléssel, csak felhajva: 3. szint: Falon négy méter magasságig képes felfutni és négy méter távolságban tud haladni előrefelé. //
Aki tudja, hogy mit kellene tennie,
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
- Láttam igen. Ki kell deríteni, hogy mit akar ez a banda a városban. – Felelem Seraphine-nek, jó eséllyel átvenni az uralmat, befoglalni a földeket, és a szokásos elképzelések. Most nem ölelgetem meg a szőkeséget, csak barátilag pacsira nyújtom a kezemet, jelezve, hogy bár szét kell vállnunk, magától értetődő, hogy majd egyesülünk. Padmával már először akciózunk együtt, kezdünk vele is összeszokni. Vetek egy elismerő biccentést az álcába varázsolt Janette-re is, aztán elindulunk a hollóhátassal. - Szinte biztos, hogy nem. Valahogy józanabb típusnak tűnik. Ráadásul mindjárt vége az akadémiának, kizárhatjuk, hogy ez valami próba.. – A kalapboltban én is szerzek magamnak egy szélesebb fejfedőt, hogy könnyebb legyen az elvegyülés. A fegyverboltot viszont kénytelen vagyok elengedni, azért az sokkal jobban őrzött hely, hogy csak úgy raboljak. Pálcával meg tudom védeni magamat, de az jelen körülmények között nem kéne varázsolni. Bár elsődlegesen gyógyító vagyok, de már az auror létnek is látom az előnyeit. Így most valahogy meztelennek érzem magamat, hogy bárki megtámadhat. Vámpírként ugyan simán átharapom bárki torkát, de nem szoktam gyilkolni, és egy ilyen erőszakos világban jó lenne elkerülni még most a sötét alakokat.. Belépünk hát az iskolába a templom mellett, könyvtár hijján, hátha itt vannak könyvek. A tanító láttán kissé meghökkenek, de rendezem a vonásaimat. – Oh, elnézést, hogy így hivatlanul. Úgy hallottam, hogy a városkának nincsen orvosa, így átutazóban szívesen segítek, ha szükséges. Ő segítőm.. Esetleg van pár könyv, amit hasznosíthatunk? – Nem tágítok, ha már itt vagyunk, és ezzel is jelezni akarom, hogy minket nem az ivászat, vagy a szerencsejáték érdekel. Az iskola ablakából azért kisandítok az utcai tetőkre, hátha ott is látok valami alakot, fel kéne mérni, hogy mekkora ez a banda. És azt sem ártana tudni, hogy ki a vezető. – Nem ismerjük még a helyi viszonyokat, de mi lehetett az a pisztoly dörrenés az utcán?
Megjegyzés -- Ruha -- Zene --
***
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2022-10-14, 12:14
Wild wild west
[Shopping és Könyvtár]
Mivel Padma nem boltban vásárolt magának kalapot (jó eséllyel nincs a kornak megfelelő pénze, bár varázslattal hozhatna létre), így Blaine is csenhet magának egyet esetleg. A fegyver boltban körül tud nézni, de azért pisztolyt lopni annyira nem könnyű menet még egy ilyen korban sem. Ha efféle ambíciói vannak, azért érdemes jól átgondolnia a dolgot. Lehet, hogy többet ér vele, ha a kocsmában csen el egy fegyvert, mint egy boltban, ahol eleve nincsenek sokan, maximum mágiával tudná megtámogatni ezt az ötletet. Tehát eljuthatnak a könyvtárba, bár nem egy nagyvárosról van szó, így nincs konkrét nagy könyvtár sem, csupán egy kisebb iskola a templom mellett és az iskola oldalában van egy könyvtárra hajazó kis plusz terem. Ezt úgy tudják kiszúrni, hogy a helyi tanítónő épp belép az ajtón egy halom könyvvel. Ő éppenséggel nem nézte végig a kinti hacacárét, viszont azon eléggé meglepődik, hogy két ismeretlen pont a "könyvtárat" célozza be. - Üdvözlöm Uram, Hölgyem! Miben segíthetek? A kocsma kicsit lejjebb van a főutcán, ha netán azt keresik. - torpan meg egy pillanatra, ezzel majdhogy nem le is zárja a dolgot, úgy gondolván, hogy minden bizonnyal eltévedtek. Valószínűleg egy a kis könyvtár jellegű terem nem egy gyakran látogatott hely a helyiek által, inkább csak a diákok miatt van fenntartva és az innen is látszik, hogy nem rendelkezik komoly könyvkapacitással. A nő tehát a könyvkupacát le is teszi egy kis asztalra, hogy elkezdje a helyére pakolni mindazt, ami nála volt.
[Mesterlövész vadászat] Janette és Sera amennyiben maradnak az eredeti tervüknél Tita javaslata ellenében, gond nélkül eljuthatnak az épület hátuljába, ahol a mesterlövész volt a tetőn. Az már innen hamar egyértelművé válik, hogy a fickó elég gyorsan lejött fentről, tehát már a tetőn nincs és nem látják itt sem megérkezni, tehát jó eséllyel az épületben lehet. Az épület pedig történetesen a helyi bordély, épp a kocsma mellett. Kiválóan hallatszik ez a hangos nevetésből, sikongatásokból, ugyanis most már a Főtérről tényleg mindenki szépen visszaszállingózik az eddigi tevékenységéhez. Sera vámpír szeme azonban kiszúrhatja, hogy a mellettük lévő épület első emeleti ablakában egy tíz éves forma kissrác ücsörög és kíváncsian figyel. Bizonyára a szülei nem engedték, hogy végignézze a lövöldözést, de megpróbált innen látni valamennyit belőle. Könnyen lehet, hogy a merénylőt is látta, ha netán már lelépett volna, bár az sem kizárt, hogy még az épületben tartózkodik. Annyi megmaradt bennük, hogy vörös karimás kalapot viselt, így talán könnyebben fellelhető az illető.
mesélő: Luna Lovegood
//Határidő: október 20. Én írok: október 21.
Hiányzás: Tita - 1. sárga lap//
Titanille Blunt
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2022-10-13, 20:55
//Ha még ér, akkor az előző körös dobást ledobtam és 40% jött ki a cuccra. Viszont IC nem írtam le, hogy lenne valami Titánál így ha a dobást nem kötelező “felvenni” akkor én maradnék a csak pálcánál
Tudom, hogy mi a metamorf mágia elméletben, de gyakorlatban nem láttam még ilyet szóval rendesen leesik az állam Janette átalakulásán. - Baró tulajdonság. Kiválóan tudnál mindenütt elvegyülni. Nem érdekel az oknyomozó riporterkedés? - vigyorgok rá kissé eltérve a tárgytól és emígy kiszakadva a jelenből. Persze én se vagyok fából és szíven üt, hogy újabb lövés dördült az imént (nem is a lövés, hanem az eredménye… nyilván), ám ha ezen rugózok akkor tartok tőle, hogy becsavarodok. Nem tartom hibás döntésnek, hogy megakadályoztuk Blainet. Szerintem nem kell felhívjuk magunkra senki figyelmét amíg nem tudjuk miért vagyunk itt. Úgyhogy hiszem, hogy így kellett lennie. Viszont mivel nem hobbim beleszólni abba ki és mit csinál így nyilván én se aggályoskodom, amikor a könyvtárba mennének Padma meg ő. Jó ötlet, menjenek. Igazából szívesen mennék én is velük, de mivel Padmához intézte Blaine a szavait így ebből nekem az jön le, hogy nem kellek oda plusz egy keréknek, ezért Janettehez és Serához csatlakozom. Noha ők se vettek rólam az előbbi esetmegbeszéléskor több tudomást. De el vagyunk foglalva, nem veszek magamra ilyesmiket, az orromat meg pláne nincs min felhúzzam. Remélhetőleg én is át tudtam öltözni, s így karolhatok bele Janette-Josh lovagunkba, mintha ő lenne a mi csődörünk. Kicsit odakrákogok Serának, hogy hátha veszi a lapot és közrefoghatjuk a “pasinkat”, felvéve a jelen jelenünk erkölcsi morálrendszerét. - Ejnye, hát mik történnek manapság! A nagy ijedtséget nem akarjuk leöblíteni valamivel? Úgy megszomjaztam ebben a golyózáporban. - veszek fel szerepemhez illő szöveget is. Ki tudja ki hallhat minket. Ezzel legalább tudtam célozni arra, hogy én a tömegbe orientálódnék informálódni, s szerintem tömeget a kocsmában lelhetünk. Inkább, mint a “lesipuskást” követendő. Pláne, mert szerintem előbb-utóbb ezek a párbajozó elemek is a kocsmában kötnek ki. Dicsekedni vagy fortyogni. Mindegy az indokuk.
Padma Patil
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2022-10-10, 19:40
To the team
Vadnyugat
Nagyon megörülök neki, amikor sikerül egy egész jó kis kalapot összehoznom, fel is veszem. Amolyan áll alatt megkötős fajta, de elég nagy a karimája ahhoz, hogy az arcomba tudjam húzni, és hacsak valaki nem jön túlságosan közel, messziről talán már nem szúrják ki a bőröm színét. Nagyon el voltam foglalva az öltözködéssel, ezért szinte meg is feledkeztem a balhéról, ami a főutcán zajlik. Csak az újabb lövésre kapom fel a fejem, és a szám elé kapom a kezem, mikor a halott sheriffet meglátom. Blainen látom, hogy nem ért egyet azzal, hogy nem engedték beavatkozni, de én még mindig tartom, hogy ezt kellett tennünk, nem a mi ügyünk, nem a mi konfliktusunk, nálam csak egy pálca van mindösszesen, ha bármelyikünket meglövik, hogyan gyógyítjuk meg lelepleződés nélkül? Én nem vettem észre a tetőn lévő alakot se, próbálok arrafelé nézni, amerre Sera mutatta, de azóta már lehet, hogy nincsen ott. Örülök neki, hogy a szétválást támogatják, szerintem mindenképp ez a leghatékonyabb módszer. - Nem kell kétszer mondani – vigyorgok rá Blaine-re, már amennyire a kalapomtól látszik. Imádom a könyvtárakat, így kapok az alkalmon, hogy ott kezdhessük a nyomozást. Az űrbéli dolog óta semmiféle incidens nem történt, és az sem szándékos volt, így aztán, bármennyire is nehezére esik elhinni, nem neheztelek rá. - Ti is vigyázzatok – nézek a többiekre. – Akkor majd a kocsmában találkozunk. Elindulok Blaine-nel a könyvtárat megkeresni, elég kicsinek tűnik a város, és úgy néz ki, hogy a központban vagyunk, már ami a sok üzletet illeti. A fegyverboltba nem szívesen mennék be, de egedül kint maradni még annyira szívesen se tenném, így hát igyekszem magam meghúzni a háttérben, amíg a fiú pisztolyt vesz. - Elég merész húzás ez, hogy most nem éjszaka, titokban tűntünk el, hanem fényes nappal, az edzésről. Szerinted ő is benne van? – kérdezem, mikor már újra az utcán vagyunk. Akár benne van Preston, akár nem, az biztos, hogy ez a vége, az eltűnést minden bizonnyal észrevette, és talán mire visszaérünk, ki is derül, mi történt. Az meg se fordul a fejemben, hogy nem térünk vissza, azonban egyre erősebb a megérzésem azzal kapcsolatban, hogy ez nem a kiképzés része. Ha sikerül megtalálni a könyvtárat, a könyvtárost kérdezném meg először, hogy mi is itt a helyzet, már amennyiben barátságos a külseje. Ezt el is mondom Blainnek, talán jobb, ha egyelőre ő beszél, mert ki tudja, hogyan reagálnának rám.
o
Janette Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2022-10-10, 15:08
A küldetés & Janie
Őszintén szólva nem nagyon hat meg a helyi férfiak "én vagyok a nagyobb macsó" párbaja. Tényleg nem. Ha le akarják lőni egymást, tőlem aztán. Csak én ne kerüljek kereszttűzbe. Egyébként sem lehetünk benne biztosak, hogy mi is történik pontosan. Attól, hogy valakin van egy csillag még nem biztos, hogy jó fiú is. Sosem lehet tudni. Ráadásul alapból alul művelt vagyok vadnyugati muglik múltbeli macsó párbajai témakörben. Tehát mielőtt a helyiekkel konfrontálódnánk nem ártana megtudni, hogy merre hány méter. Azon már meg sem lepődöm, hogy nekem is férfi ruha jut. De miért is vártam volna mást, nem igaz? Az ember ahhoz alkalmazkodik, ami jut. - Lényegében ameddig akarom. Bár túl hosszú távon eléggé fárasztó. Mondjuk kevésbé működnek más mágikus tulajdonságaim. Szeretem Josh-t, de hogy egész nap őt játsszam... Legyen inkább csak annyi a terv, hogy szerzünk a helyiektől valami normális információt, hogy ismét én lehessek én. - válaszolom meg Sera kérdését. És persze tudok részleges átalakulást is, de valahogy elég hülyén néznék ki női mellekkel, és szakállal. Az ilyesmit általában az olyan instant helyzetek megoldására tartogatom, amikor tudom is én, hozzákötnek egy székhez, de a csukló és kézformám átalakításával ki tudom húzni magam, szinte észrevétlenül. Most viszont be kell olvadni és információt szerezni. Ehhez nem árt egy teljes, felépített szerep. Ha pedig már tudjuk, hogy mi is a feladatunk itt, akkor ismét lehetek önmagam a probléma megoldására. - Engem csak az zavar, hogy ki tudja mikor jut eszébe újra lövöldözni, és kire. Elég jó helyzetben van. - nem tudom kinek az oldalán áll a sunyi mesterlövészünk. Őszintén szólva nem is szívesen avatkoznék be sem egyik, sem másik oldalon. Rendezzék csak egymásközt a helyiek a "becsületbeli" párbajosdit. De nem tetszik az ötlet, hogy valami kóbor idióta agyon lőjön a tetőről, mert csak. Bár igazából azt is kétlem, hogy itt a könyvtárban vannak a megfelelő információk. Sokkal inkább a kocsmában. Bár nem füllik a fogam a kulturálatlan kocsmai söpredékhez, de ők valahogy mindig többet tudnak a kelleténél, úgy mindenről. De persze Blaine-t és aki vele akar tartani, azt sem tartóztatom semmi módon. Végül is ki tudja. Több szem többet lát. - Menjünk. Nézzük meg azt a lesipuskást, aztán a kocsmát. - egyezek bele Sera tervébe, amikor beavat. Egyenlőre valami olyan lehetséges útvonalat keresve a tekintetemmel, amivel viszonylag észrevétlen a puskás épülete mögé kerülhetünk, és szükség esetén hátulról meglephetjük a tetőn. Hátha kiszedhetünk belőle valamit. Azt ugyan nem nagyon tudom, hogy mennyire dominálnak itt a férfiak a nők felett. Sosem volt erősségem a mugli történelem, pláne nem egy másik országé. De még ha igaza is van Serának, hogy jobb, ha minden csapatban van "férfi", azért hiszek benne, hogy mind vagyunk annyira rátermettek, hogy megvédjük magunkat adott esetbe. Gyengébb nem ide, vagy oda.
//Metamorfmágus - III. szint Képes teljes mértékben lemásolni akár egy másik embert, mintha százfűléfőzetet ivott volna, csak esetében ennek nincs lejárati ideje. Addig tartja meg az új alakot, ameddig kedve tartja. //
A mantrám nem feltétlen derűlátás, sőt, éppen arra van, hogy ne kezdjek el pánikolni semmin, hanem készen álljak cselekedni, ha kell. Lehet, hogy inkább nem kellett volna jelét adnom a megrökönyödésnek vagy a bűnbánatnak, amikor egy seriff csillagos hanyatlik össze, mert így Blaine-nek még nyilvánvalóbban lehetősége van arra, hogy minket okoljon. Nem a legjobb kezdet, nagyon nem, de a férfi élete árán sikerül ruhát szereznünk az elvegyüléshez. Reményeim szerint egyetlen egy kalandunk sem volt tényleg a valóság és most sem halt meg senki, legalább is igen kényelmes ebbe kapaszkodni. Halkan felsóhajtok az ajkamba harapva, remélve, hogy hosszútávon még így is jól döntöttünk. - Hűha... - pislogok egyet, amikor átkerül hozzám egy üvegcse a férfi ruha pedig Janette-hez és egyik pillanatról a másikra Joshue Troops áll előttünk. - Ezt csak úgy? És meddig bírod tartani? Talán érdemesebb lenne, ha ugyanúgy te lennél, csak nem is tudom... rövid hajjal és bajusszal? - mondom ki az egyértelműt, ami jellemzi általában a férfi álruhákat. Pasi ruha és álbajusz. Persze nem pontosan tudom, hogy mire képes, lehet, hogy részlegesen átalakulni nem is tud, csak ismerős arcot felvenni? Sosem néztem utána ennek a képességnek, a mi családunkban nem ütötte fel a fejét. Tudom, hogy Justice is képes rá, de vele se hozott annyira össze a gyakorlat, hogy kikérdezzem a hogyanokról, az pedig talán egyelőre erős lenne, ha beleszámítana a családunkba, még csak flörtölgetést láttam közöttük. - Ha egy ember esett össze a háromból és nála volt jelvény, aztán összeesett még egy a másik oldalon, elméletben még mindig van két élő ember aki alapból a seriff mellett állt, szóval még is csak elhalálozott a rosszfiú csak... csak nem a párbajozók által. Láttátok az alakot a tetőn? - vonom fel a figyelmüket, amikor a második lövés utáni megrezzenést követően beindulnak a kis hollóhátas agytekervényeim. Persze lehet, hogy a remény beszél belőlem, remélem, hogy van még két seriff, remélem, hogy a rosszfiú végezte a földön. - Ha el szeretnétek válni, legyen, de akkor találkozzunk végül a... kocsmában. Ott nem lesz feltűnő a csoportosulás talán. - fordulok Blaine-hez és vélhetően Padmához is. - Vigyázzatok magatokra, jó? - teszem hozzá, egy kis aggodalommal, miközben a szemem sarkából folyamatosan azt a házat lesem, ahol a puskást láttuk, ugyanis nem igazán hallottam még vadnyugati mesterlövészről, aki belenyúlna a húdetisztességes és férfias és becsületes párbajba, hogy egyenlítsen. Bevallom, nagyon kíváncsi vagyok, hogy ki lehetett az és ha tényleg szétválunk, akkor esetleg Janette-tel osztanám meg a tervemet és indulnék el. Menet közben ő is találhat forrást, illetve van egy olyan érzésem, hogy jobb, ha minden csapatban van egy "férfi" és Blaine már elhatározta magát a könyvtár irányába és én biztosan nem fogok neki nemet mondani azok után, hogy a párbajba beleszólásról is lebeszéltük, mert a végén megint olyan szerencsétlenek lennénk, hogy valami éppen emiatt siklik félre. Nem, Sera, még mindig tessék abba kapaszkodni, hogy hosszútávon a seriff halála jobb, mint a mi lelepleződésünk, még ha szörnyen is hangzik ez a kijelentés.
// Sera elveszi a főzetet, de nem issza meg, főleg, mert nála teljes felszerelés van, tehát néhány korty vér is, ha rájönne a vérszomj vagy az éhség. A naptejet viszont használja, szőke a szentem és még vámpír is, le az UV sugárzással. xD //
Aki tudja, hogy mit kellene tennie,
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Ha van rá lehetőségem, akkor Seraphine szavaira bólintva elhozom az összes ruhát, amit csak vámpírként elbírok. Közben azért egyre jobban érik bennem, hogy bár jó csapat vagyunk a többiekkel, de inkább medimágusnak, s vezetőnek vagyok való, semmint aurornak. Titanille biztosan jót akart, s Sera is csak a megfontolt döntést vette volna alapul, de ennek mi lett a vége? Meghalt a seriff. Én életeket mentek, gyors döntéseket hozok, s vállalom a felelősséget, ha netán mégis rosszat tettem. A lányok most túl megfontoltak voltak, nem akartak beleavatkozni. Ez már egyértelműen nem az én utam. Még végigvisszük ezt a küldetést, de aztán elvállok a többiektől, hogy visszamenjek a régi iskolámba. Nem vagyok szomorú, de Seraphine azért láthatja rajtam, hogy némiképpen megtört a lendületem. Gyorsan álötözünk, azért azon elismerően biccentek, hogy Janette a bátyja alakját veszi fel, igaza is van, ahogyan Padma szavai is ütnek, itt férfiként több esély van érvényesülni. – Én megmondtam.. – Talán nem kéne bántónak lennem, de gyorsan átláttam a helyzetet, csupán le lettem szavazva. Nem akartam magamat önjelölt vezetőnek kikiáltani, de lássuk be, annak idején én mentettem meg Adora életét, még Galen is hallgatott rám, amíg ki nem esett. Az elején is én szerveztem a tábortüzes bulit, soha nem akartam rosszat, csak összefogni a társaságot, de most már látom, hogy nélkülem kell majd folytatniuk. Ez természetesen nem úgy hangzik, hogy főszereplő nélkül marad majd a csapat, hiszen ez nem egy film. Csak annyit jelent, hogy úgy összenőttünk Seraphine-nel, aki amolyan életreszóló barát lett, hogy neki kell majd nélkülem folytatnia, s vinnie a fontos döntéseket. Felsóhajtok, mert végleges lesz majd a búcsú, és esélyesen örökre szól, de majd a szépre emlékezünk. – Vélhetően az a banda átvette itt az uralmat, s mostantól az ő törvényeik uralkodnak. A szétválás jó ötlet, ne hívjuk fel magunkra a figyelmet, ráadásul mindig okozhatunk meglepetést. Ha valakit elkapnak, a többiek segítenek kívülről. – Addig azért elkísérem Padmát, amíg a kalapboltba tart, hogy onnan szerezzek én is egy magamra illő karimásat, de én azért benézek a fegyverboltba is a környéken, hogy lenyúljak egy pisztolyt. Értek a mugli dolgokhoz, hiszen apám diplomataként arra is törekedett, hogy minket vérlényeket ne fedezzenek csak úgy fel a varázstalanok, ezért az elvegyülés a lételemem. – Keresünk egy könyvtárat? – Kérdezem most az indiai származású hollóhátastól. Megértem, ha nemet mond, nyilván tarthat még tőlem az űrben történtek kapcsán, de talán nem. Aztán akár vele, akár egyedül keresek egy korabeli könyvtárat, hátha ott találhatunk valami könyvet, amivel hazajuthatunk.
Megjegyzés -- Ruha -- Zene --
***
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2022-10-07, 09:13
Wild wild west
Blaine és Sera gond nélkül megszerzik a ruhákat és visszatudnak térni a többiekhez, hogy kiiábrándító bűbájjal, vagy a nélkül, de átöltözzenek. Janette is akár simán megteheti, hogy férfi alakot vesz fel a képessége segíségével, de azzal azért tisztában kell lennie, hogy ha hosszú távon folyamatosan arra kell koncentrálnia, hogy valaki más bőrébe bújjon az kiveszi majd az erejét, ami más mágikus képességeket illet. Blaine egyébként bár láthat elvétve egy-egy vörös hajú alakot a tömegben, de csak hátulról és talán ha kettő van és eléggé helyieknek néznek ki első ránézésre. Padma tud magának kalapot szerezni és kicsit átalakítani, hogy jobban elrejtse az arcát, ami bizony tényleg feltűnő jelenség egy vadnyugati tájon tele fehér emberekkel. Még Blaine is kissé szemet fog szúrni, de mivel férfi ember, kevésbé jelent majd problémát a külseje. Egzotikus idegennek tekintik majd maximum. Akad egyébként a közelben kocsma. Tipikus vadnyugati kisvárosról beszélünk, sorban házak egymás mellett a főutcán, ahol a párbaj folyik. A kocsma természetesen eléggé központi hely, szóval nem nagyon van most ott senki. Mindenki az ingyen cirkuszra kíváncsi. A többi üzlet változó, de a többségében nincs senki, vagy maximum a tulaj az üzlet előtt ácsorog, mint a ruha bolt esetén, ahonnan Padma a kalapot szerzi be. Egy dolog szúrhat szemet nekik, mégpedig az, hogy a szemközti épület tetején, ami a kocsma mellett van, egy puskás alak készülődik. Egyelőre még nehéz meghatározni, hogy pontosan kire is céloz, de sokáig nem kell várniuk, mert az öltözködés elviszi annyira az időt, hogy hamar eldörren az újabb lövés és az egyedül álló illető elterül a földön. Az emberek sóhajtanak, mások hőzöngenek kicsit, hogy kénytelenek a dolgukra menni, de lassan elkezdenek szétszéledni. A két fickó pedig először a seriffet nézi meg, de innen is jól látszik, hogy egyikük végül leveszi róla a kitűzőt, ami egyértelműsíti, hogy neki annyi. Intenek néhány kemény legénynek, kettő a seriff hulláját nyalábolja fel, másik kettő pedig a most lelőtt fickót, aki még mintha mocorogna.
mesélő: Luna Lovegood
//Janette: Akkor, ahogy beszéltük vérpótló főzet nincs, ami a vámpíroknak kiskaput ad a vérszomj ellen, ha pedig az egész mese alatt metamorfmágiát alkalmazol akkor mindenféle más mágikus erő korlátozásával kell majd számolnod.
Határidő: október 13. Én írok: október 14.
Hiányzás: Tita - 1. sárga lap//
Padma Patil
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2022-10-06, 19:39
To the team
Vadnyugat
Igyekszem hamar túllépni azon a tényen, hogy megint eltűntünk a saját időnkből, tulajdonképpen szinte már hozzá is szoktam ahhoz, hogy bizonyos időközönként ez megtörténik. Ugyan csak a varázspálcám van nálam, a többiekkel ellentétben, de a semminél ez is jobb, és szerencsére a mágia is működik. A varázslatnak köszönhetően az emberek most nem hallanak meg minket, de persze a látásukra nem hat, szóval attól még nem kellene feltűnést kelteni. A hoppanálás hanggal jár, ezért szerintem is az a legjobb, ha csak egy ember megy el a ruhákért. Serának igaza van, ebben a korban azért én eléggé kilógok a társadalomból, minimum indiánnak fognak nézni valószínűleg, nem hiszem, hogy más színesbőrű emberekkel találkoztak volna, és nem hiszem, hogy ez jót jelent, szóval igyekszem a háttérben maradni, mert nem akarom, hogy miattam megtámadjanak minket. Első körben azon vagyok, hogy óvatosan szerezzek egy kalapot valahonnan, körbenézek, hátha van egy kalapos üzlet a közelben. Ha igen, megpróbálok Invitóval szerezni egyet, amíg nem figyelnek az emberek, és kissé átalakítani, hogy ne ismerje fel a boltos, ha netán meglátja később. Egy kalappal jobban tudnám takarni az arcomat, és úgy az emberek talán nem azzal lennének elfoglalva, kevésbé lenne feltűnő. - Igen, jó lenne előtte megtudni, mi folyik itt – értek egyet Jeanette-el, bár azt a nézetét osztom Serának, hogy valószínűleg a sheriff a „jó”, de sosem lehet az ember teljesen biztos. Tita figyelemelterelős akcióit egyáltalán nem tartom jó ötletnek, de a többieknek talán már sikerült is lebeszélniük róla. Ha meg akarunk tudni bármit is, akkor jobb lenne nem így felhívni a figyelmet. – Mi lenne, ha szétválnánk? Szerintem ha azt akarjuk megtudni, mi ez a párbajos dolog, akkor nekünk hármunknak nem sok esélyünk van – nézek magamra, Serára és Titára. – Nők vagyunk, senkit nem érdekelne itt a véleményünk, de nektek lenne szavatok – Fordulok Blaine és Jeanette felé. – Mi meg esetleg próbálkozhatnánk máshol… szalonban, üzletben – vetem fel a lehetőséget, aztán kivárom, hogy mit szólnak hozzá.
//Csak pálca//
o
Janette Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2022-10-06, 13:31
A küldetés & Janie
Bár osztozhatnék Sera derűlátásában. Mármint persze, valahogy megoldjuk a dolgokat, de lassan már nem elég ennyi. Nem csak megoldni akarom a helyzetet, hanem végre rájönni, hogy ki és miért csinálja velünk mindezt. Először egy rakás dinótól kellett visszaszereznünk a számunkra értékes holmijainkat, aztán az emlékeinket egy mugli űrhajón, most pedig a vadnyugaton ragadtunk, ki tudja miért? Nyilván megint egy rakás varázstalan ember között, különben nem mugli fegyverekkel lövöldöznének, hanem pálcákkal párbajoznának. Én pedig kevés dolgot ismerek fel a mugli világban. Sosem érdekelt a varázstalanok élete. Nincs bajom velük, de ők éljenek a saját világukban, én is élem a sajátomat. Viszont, hogy folyton olyan helyzetbe kerülünk, amihez nem igazán tudok hozzá szólni, az enyhén szólva kezd irritáló lenni. Mintha direkt az én gyengéimre lenne kipécézve az összes kis küldetésünk. Mért nem tudunk egyszer véletlen arra feleszmélni, hogy egy bájital laborban találtuk magunkat egy csomó varázsfőzettel? De legalábbis valami civilizált varázsló világban. És itt a varázsló világon van a hangsúly. Már ha mindenképpen eszmélnünk kell valamire, és egy nap se telhet el lassan valami extra fura kellemetlenség nélkül.Kellemetlen. Minden esetre most már nincs mit tenni. Ki kell derítenünk végre, hogy mi az ördög folyik itt. Ami a naptejet és napszemüveget illeti az totál véletlen mázli volt. Nyár van évszakilag, és az embernek mindig kell számolnia a napsugárzással, ha ki akar lépni az utcára. Ezért véletlen a táskámban maradtak ezek a dolgok, úgy június eleje óta, és vélhetően csak szeptember elején kerülnek ki onnan. A többi felszerelés viszont már nagyon is szándékos. Ezen a helyen a váratlanra is fel kell készülni. Sose tudhatja az ember. Köszönöm, de elég volt egyszer a dinók közt felkészületlenül rohangászni. Ezt még Solomonnak is alá kell írnia, bármilyen kemény kiképző is. Eredetileg a naptejre való kérdést ironizálásnak szántam, de amint rájövök, hogy két vámpírral is együtt ragadtam, akiknek azért jól jöhet, elkönyvelem, hogy nem is volt akkora hülyeség. Így a táskámból némi keresés után előhúzom, és Serának adom, aki tovább is adhatja Blaine felé. Illetve, amíg ők a ruhaszerzéssel vannak elfoglalva, azért keresek a táskámban némi vérpótló főzetet, mert hát a vámpír és a vér kombinációja nem feltétlen jó. Bár biztos vagyok benne, hogy Blaine is tart alapból ilyesmit magánál, jobb esetben Sera is, de azért jobb ha több van náluk, mintha kevesebb. Sose tudni. Én pedig nem szeretnék begőzölt vámpírokkal is hadakozni, akik ráadásul a társaim is. Így amikor Sera kissé tanácstalanul néz rám, akkor a kezébe nyomom a fiolát, és elveszem a második férfi ruhát, hogy átöltözhessek. - Jó lesz ez is. Ez meg... tudod, ha kellene. - vonok vállat még Sera felé. Majd gyorsan igyekszem is keresni valami helyet, ahol relatíve takarásban átöltözhetek. Majd a matamorfmágiám segítségével veszem fel Josh alakját. Fogalmam sincs miért pont ő jut eszembe, de valahogy ebben a képtelen helyzetben, amikor férfi ruha jutott nekem, valahogy így adja magát a választás. A többiek pedig, ha nem is ismerik az unokafivérem személyesen, de hallhattak már róla, vagy legalábbis láthatták, hogy időnként bemászkált az akadémiára hozzám, és Juliához. - Legalábbis azt tudjuk, hogy melyik tűnik a "jó" oldalnak. De a dolgok ritkán ennyire egyértelműek. Előbb tisztába kellene kerülnünk a helyzettel, mielőtt feltűnést keltünk. - szólalok meg immár Josh hangján. Bár határozottan szórakoztató lenne Titát nézni, amint tök pucéran végig lejt a párbajozók közt, de ezt most nem tartom járható, komoly ötletnek. Inkább körbe tekintek, hogy van-e valami kocsma, vagy legalább néhány kósza ember a közelben, akik nem a párbajjal vannak elfoglalva, de információkat lehet szerezni tőlük. De hát azzal boldogul az ember, ami jut.
//Dobás:21 - Minden is van nála
Vérpótló főzet: Segít a vámpíroknak leküzdeni a vérszomjat. Lényegében helyettesíti az emberi vért.
Metamorfmágus - III. szint Képes teljes mértékben lemásolni akár egy másik embert, mintha százfűléfőzetet ivott volna, csak esetében ennek nincs lejárati ideje. Addig tartja meg az új alakot, ameddig kedve tartja. //
Tökéletesen egyetértek Janette-tel, sokkal egyszerűbb lenne, ha tudnánk is, hogy mi a feladatunk, de... ez jelenleg luxusnak tűnik. 
A naptejet viszont használja, szőke a szentem és még vámpír is, le az UV sugárzással. xD 
