2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Az akadémia földszintjén helyet kapott még egy közepes méretűnek mondható terület, ami bár azért nem több száz, de jónéhány pihenésre vágyó diák befogadására alkalmas. Bár a diákok sok időt töltenek bent, ez a hely arra szolgál, hogy kicsit mégis kint érezzék magukat... bent. Egy kis kert, afféle szépen berendezett udvar, ami végtére is csak egy terem, de a mágiának hála a plafon a külső időjárást mutatja, bár azért idebent nem szokott esni az eső, maximum öntözik időnkét a növényeket. Sok a fű, néhány pad is megtalálható, nagyobb kövek, ha valaki le akarna ülni. Akadnak kisebb kertek, ahol virágok pomfáznak és még néhány nem nagy termetű bokor és cserje is helyet kapott itt. Tényleg úgy érezheti az, aki ide belép, mintha kilépett volna a szabadba.
leírás Luna Lovegood
We are not alone.
Szerző
Üzenet
Justice Simmons
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2022-06-03, 11:34
Verseny & Justice
- Ez most komoly? Már megint ő? Tuti, hogy kipécézett magának és direkt csinálja! - morgok elsősorban már csak magamban, mivel a szobatársaim elfogytak és hát már csak Cecile van itt nekem, ő pedig nem tud válaszolni, de legalább értelmesen néz, már amikor épp nem alszik. Macskából van és ehhez tartja is magát. Nicolas sikeresen kirángatott a depresszióból, de azért ez a remek hír kissé megint hazavágja a kedvemet. Mi van, ha tényleg direkt akar szívatni és végülis az apja az Auror parancsnok, lehet hogy van annyi befolyása, hogy elintézze ne Nicolashoz kerüljek. Csak hogy lepontozzon, vagy tudom is én. Elhúzom a számat, de tényleg nincs mit tenni, mint hogy magamban puffogok, főleg hogy Nicolas úgyse értékelné, ha ilyeneket feltételezné Shannáról. Szerinte biztos, hogy nem tenne semmi hasonlót sem. Na persze tételezzük fel mindenkiről a legjobbat. Én már csak tudom, hogy az emberek bizony sokmindenre képesek, még ha ki se nézed belőlük. De majd megmutatom neki a fenébe is. Az első versenyt nála végigvittem és első lettem, csak fel kell szívnom magamat és ezúttal is megmutatom, hogy okkal vagyok itt és okkal az élen. A terembe érve azért meglep, hogy ilyen nagy a tömeg, hiszen már alig vagyunk, nem kellene ilyen sokaknak itt lennie. Egy pillanatra el is bizonytalanodom, hogy jó helyen járok-e, amikor aztán meghallom a nevemet, és nem csak a sajátomat, úgyhogy kezd sejthető lenni, hogy bizony tényleg jó helyen járunk. A tekintetek ránk szegeződnek és nincs mit tenni sejtem, hogy ez már a próba része, elindulok felfelé a színpadra. - Hát ez elég... fura... - mondom még oda Dorinának, de egy pillanat se telik bele, ahogyan oldalt pillantok már nincs is ott, csak a fura törés a képben, hogy aztán már egyedül találjam magamat odafent. Nem mondom, hogy nem szeretem a feltűnést, de a színpadhoz nem vagyok különösebben hozzászokva. Cecile természetesen láthatatlanul ott suhan felettem, hogy letelepedjen a színpadon lévő egyik doboz tetején, én pedig a srácra pillantva ragadok magamhoz egy mikrofont végül. Na jó, akkor valamit villantani kellene. Az énekhangom sosem volt a legcsodásabb, de nem véletlenül vagyok látványmágus szakon. Kis gondolkodás után egy pálcaintéssel változtatok a ruhámon, mert úgy érzem a színpadhoz mégsem illik a szimpa farmer-póló kombó, ide bizony elegánsabb kell. - Hát jó, akartok egy kicsit szórakozni? - kiáltom el magamat remélve, hogy ez elég ahhoz, hogy rám figyeljenek. Végülis ki tudja, hogy egy aurornak mikor kell interjút adnia, vagy mondjuk egy csomó mugli figyelmét felhívnia, hogy elvégezzen egy emléktörlést, ha még nem értek ki a hivatalos amneziátorok ugye? - Tudjátok nem épp erre készültem, de legyen akkor kívánságműsor! Mit látnátok legszívesebben? Néhány vicc? Hány auror kell egy villanykörte becsavarásához? Persze, hogy egyse, hiszen azt se tudják mi az a villanykörte! - közben hátrasétálok a dobohoz is, hogy megnézzem mi a tartalma és kiveszek néhány csillogó karikát, labdát. Egy kis rögtönzött látványmágus szám, csepp csillogással, fényekkel kiváló ötlet lehet. Intek Cecilenek is, hogy moccanjon meg. - Elég csak a fejed... - súgom oda neki, amikor megérkezik mellém, hogy aztán sorra dobjam fel a karikákat, ő pedig reppenjen át rajtuk, mármint csak a feje. Egy kis plusz fényjáték persze elkél. Végtére is ez a szakterületem. Közben azért megpróbálom megfigyelni a közönséget mennyire valódiak, van-e közöttük olyan, aki kilóg a sorból és jobban kell rá figyelnem esetleg.
//No akkor kezdjük el.
Megjelenés: 37 + Szerencse: 9 = 46
Justice Simmons carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Valamiért úgy érzem, hogy nem lesz örömhír senkinek, amikor engem meglát, de a jó hír az, hogy nem is fognak meglátni.
***
Justice és Dorina
Már akkor furcsa az egész, amikor megjelennek a helyszínre, amit Shanna megadott a következő fordulóra. Egyrészt, már maroknyian kéne lenniük, ennek ellenére a belső füves udvar szó szerint teljesen teli van, mintha hirtelen egy heringkonzervben kucorodnának, másrészt természetesen Shanna nincs sehol. Így legalább megúszta, hogy nyitóbeszédet kelljen tartania, ellenben a mágikusan megalkotott földalatti füves területben bizony akad egy pódium. Mintha az egész tömeg valamilyen előadásra várna izgatottan. Egy huszonéves forma fiatal ugrik fel a színpadra, talán egy "igazi" aurortanonc, aki kisegítőként van jelen, vagy egy korábban kiesett nagyon elhivatott egyén, ki tudja, de magához ragadja a szót. - Hatalmas tapsot Justice Simmons-nak és Dorina Postolache-nak, akik jelenlétükkel emelik a műsor színvonalát, sőt, mit is mondok, hiszen ők a fénypontjai! - integet nekik a fiú, mintha a páros már hónapok óta készülne valamilyen előadással a közönségnek, pedig konkrétan senki nem szólt nekik, hogy bármit is rögtönözniük kéne ma. Ha elindulnak a színpad felé, a tömeg helyet ad nekik, néhol ismerős arcok villannak fel, de főként ismeretlen hömpölygő tömeg. Ahogy elérnek a színpad széléhez, láthatják, hogy takarásban szó szerint végeláthatatlan eszköztárból választhatnak, csak a fantázia szab határt annak, hogy mit is akarnak rögtönözni.
Viszont amikor fellépnek az első lépcsőfokra a színfalak mögé, mintha a szemük megzavarodna, furcsa tükröződést látnának, a tér meghasad egyetlen pillanatra, minden szétcsúszik és egyszerre önmagába fordul és a következőkben már mind a ketten ott állnak a színpadon, mind a ketten ugyanazt a tömeget hallják, ugyanazt a lelkes srácot látják, aki tereli őket a kellékek felé, de... a másiknak se híre, se hamva. Mintha az egész helyzet "lemásolódott" volna tökéletesen, párhuzamosan, ugyanabban az időben várja a közönség mindkettőjüket, hogy kilépjenek a függönyök mögül, ki tudja, hogy mit csinálni. De hol az istenben van Shanna? Mert hogy őt egyetlen pillanatban se látják a közönség között, figyelve.
- Egy hálás közönség bizony sok mindenre választ adhat. - kacsint a srác, aki a színpadon felkonferálta őket Justice-ra, ahogy nekidönti a hátát a a kellékek között egy asztalnak, ami teli van különféle tárgyakkal, hangszerekkel, bármivel, amit csak el tud képzelni.
- Egy hálás közönség bizony sok mindenre választ adhat. - kacsint a srác, aki a színpadon felkonferálta őket Dorinára, ahogy összefont karral, kíváncsian nézi, hogy a szőke lány mit választ a kellékek , jelmezek, akár fegyverek közül.
A furcsa párhuzamos világ, ahol már egyedül vannak jelen szinkronban halad tovább és ugyan van néhány percük kiötölni, hogy mit akarnak csinálni, sőt, akár kérdezni is, de az biztos, hogy a közönség nem a türelméről híres.
// Sziasztok, újra. ^^ Ahogy eddig is, már az első körtől élesben kezdjük, ezúttal Megjelenés és Szerencse célszámmal. Engedjétek el a fantáziátokat, a karaktereitek fantáziáját, és az erő legyen veletek... mármint a szerencse!
A csapat: Justice Simmons (46) Dorina Postolache (35?)
Határidő: 06.09, szigorúan éjfél Következő hozzászólás: 06.10. //
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Justice Simmons
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2021-09-21, 15:07
Akadémia & Justice
Távol állok a magabiztostól, de most csak magamra koncentrálok, hogy túléljem ezt az utolsó akadályt és lehetőleg ne szedjen darabokra ez a nyüves monstrum. Ha nincs szerencsém látom és még időnként hallom is, hogy akadnak, akik komolyan megsérülnek, de én azért igyekszem tartani magamat, bár amikor az a dög mellkason rúg hát csoda, hogy utána még tudok levegőt venni. Az biztos, hogy ha auror is leszek, tuti, hogy nem megyek bele efféle harcokba, ha nem muszáj. Muszáj fejlesztenem magamat, ami a pálcanélküli varázslást illeti, vagy felszerelkeznem bájitalokkal, és nem árt, ha Cecile is fejlődik még, mert nem jó, hogy a legutóbbi szinten kiütötték szegényt. - Hogy az a...! - nyomok el egy káromlatot feltápászkodás közben, és már kapom is le róla a napszemüveget és szépen megtépkedem a falakat is, hogy ne tudjon védekezni a napsütés ellen. Kellett neki velem packáznia! Aztán már eltudok szaladni mellette, mert bár hadonászik, de láthatóan az ég világon semmit se lát, úgyhogy nem sok esélye van eltalálni. Felérve azért egy pillantra megtorpanok, hogy látok-e mást, de nincs senki előttem és még hangokat hallok bőven lentről is, úgyhogy a csúszdába vetem magamat, hogy elsőként érkezzek meg. Petra bizonyára nem repes az örömtől, hiszen kétlem, hogy különösebben odalenne értem egy ilyen karótnyelt lány, de Nicolas azért kap egy lehengerlő mosolyt, de azért csak ki kell fújnom magamat, amíg megérkeznek sorban a többiek is. - Szép volt vörös! - nyújtom a kezemet Titának, aki jó eséllyel nem sokkal utánam érkezik meg a célhoz. Ő se tűnik annak a benga állatnak, úgyhogy ha jól sejtem meglepő, hogy pont két vékonyka lány ért elsők között a győzelembe. Aztán még azért amikor elsétálok Nicolas mellett nem tudom megállni, hogy ne szóljak oda neki. - Remélem már látod mik az... adottságaim. - halkan felnevetek, de jó eséllyel ezután egy hosszú alvás következik egy kiadós, de gyors zuhany után, mert jó lenne minél előbb lezuhanni az ágyba. Hulla vagyok!
//Köszönöm a pályát, nagyon tetszett az elementálos megoldás! //
Justice A fickó, aki egyébként földelementál, nem veszi magára, nem csinál belőle lelkiismereti kérdést, hogy majdnem szilánkosra rúgja Justice vádliját a gáncsolással. Azért, mert most emberi alakjában van, még nem lesz tőle ember. Feláll, és várja, hogy a lány esetleg támadjon. Justice kinéz az ablakon, látja, hogy a belső udvaron segítők gyűlekeznek már a kiképzőkkel, ide várják az érkező versenyzőket, de még senki nem érkezett meg, tehát jó eséllyel még mindig vezet. Minden ezen a küzdelmen múlik, de tekintve, hogy most a fizikai képességeit kell megmutatni, nem sok jót jósolhat magának. Vagy az is számít, hogy az előbb mellbedobással jutott előre? Mivel most ismét rajta van a sárga-fekete kezeslábas, az hátha felfog valamit a támadásokból, ha már a familiárisa nem használható. A lány krokodilbőrt húz fel, és milyen jól teszi, mert közben a földelementál támad, és egy jól irányzott rúgással mellbe is rúgja most Justice-t, aki métereket repül hátra, mázlija, hogy a védelem ettől most megóvta, de kiszaladt a tüdejéből a szusz. Viszont a kezeslábason most az említett helyen egy gyönyörű kormos lábnyom látható. Feltápászkodik, és a telekinézishez nyúl. A szemüveg lereppen az elementál orráról, nekivágódik a pagoda papír falának, átszakítva azt, így azon beáramlik a napfény. Az elementál felhördülve kapja maga elé a kezét, nem lát már így semmit, miközben Justice-nak így nem is kell ablakokat betörnie, csak elég a papírfalat. Az elementál ettől még nem omlik össze, vélhetően csak a szeme volt fényérzékeny, de próbál a nagy testével vakon is akadályt képezni, vakon csapkodni, de már nem sok esélye van, a lány el tud jutni mellette simán, felszaladni az utolsó szintre, ahonnan igazából csúszdán le kell csak csúszni. Már üdvrivalgással várják, Nicolas és Petra ki is húz neki egy célszalagot, hogy azt átszakíthatja elsőként. A fiú eddig is nagy szemeket meresztett rá, de tekintve, hogy milyen volt a vizuális élmény, most már nem csak a fantáziájára kell építenie.
Tita A lánynak továbbra sincsen szerencséje, de kell egyáltalán neki? Még nem esett ki, és több sebből vérzik, mint egy akciósztár, mégis talpon van, vagy talpra kecmeredik mindig. Ebből is látszik, hogy aurornak lenni nem feltétlenül jár azzal, hogy komoly átoktörők vagyunk, vagy akár fizikálisan nagy melákok. Néha a kérlelhetetlen vas akarat hozza meg a kívánt eredményt. Mindenesetre a tüzelementált most mégis sikerül komolyabb sebesülések nélkül megoldani, de vajon kitart Titanille energiája a végső ellenfél ellen is? Ha kinéz az ablakon, látja felfelé menet, hogy a segítők kint már pakolnak, vélhetően vége a fordulónak, megvannak a kiesők, és a továbbjutók is. De hogy lehet, hogy ha ő még mindig bent van? Ám azt is látja, hogy a nagy számolgatások közepette tanácstalanok is, lehet, hogy valakit nem vettek észre? Tita végül át tudja szakítani a pagoda papírfalát, de a beáramló fény ellen az óriás félrerántja a fejét, és mivel ott van rajta a napszemüveg, egészen védve van, és mivel egy többméretes lényről beszélünk, akinek egy botsáskához hasonlatos, hosszú, izmos lábai vannak, úgy vesén rúgja a lányt, hogy roppan ott valami, felette minimum bordák törtek. Tita mégis összekapja magát, és bár a súlya nagy, igyekszik ledönteni a lábáról a földelementál. Nem sikerül. Összeakadnak, most a napszemüveges kihasználva, hogy belharcra van lehetősége, tarkón csapja a hollóhátast, aki összerogy, de az elementál valahogy olyan szerencsétlenül mozdul, hogy átesik a lányon, le a lépcsőn, és ki is töri a nyakát. Kint már sípszó harsan, vége a fordulónak. Tita iszonyú fájdalmak közepette le tud csúszni a kijárati csúszdán, és odavonszolni magát a segítőkhöz. Több gyógyító is odarohan segíteni, miközben a segítők is összesúgnak. – Te jó ég, ez még él? – Nicolas gyorsan konzultál a vezérkarral, hogy Tita akaratát látva engedjék tovább a lányt, hiszen példaértékű volt a tennivágyása. Így ahelyett, hogy küldenék a gyógyítás után csomagolni, kap a többiekhez hasonlóan egy kék szalagot egy 300-as felirattal, ami csakis azt jelentheti, hogy a legjobb hatszázból immár a legjobb háromszázban van.
The member 'Titanille Blunt' has done the following action : Dobókocka
'10 oldalú dobókocka' : Result :
Titanille Blunt
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2021-09-09, 22:05
Egyelőre még bírom, s úgy tűnik úgy is nézek ki, mint aki bírja, mert nem jött a felmentő sereg. Örülök is meg nem is, hogy őszinte legyek. egyrészt örülök, mert legalább nem blamáltam be ezt a próbát is és még van esélyem bizonyítani, de mársézt meg azért lehet, hogy jobb szeretnék egy hordágyon pihengetni, mint itt szívni a pagodában annak a lehetőségével, hogy a következő fordulót lehet meg se érem élve. Sikerül a tüzes csajjal elbánni, ha nem is túl elegánsan, de legalább úgy-ahogy. Nekem mindegy, hogy mennyire katyvaszosan, de a lényeg, hogy eloltódik tűzokádó kedve még azelőtt, hogy rám sütötte volna a bőröm legnagyobb százalékát. Juhéj. Slisszanok is el mellette felfelé, mert nem szeretném megvárni, ahogy feltámad a hamvaiból, ha ugyan ez lehetséges volna nála. Elsőre hátrahőkölök az óriás láttán. Pörgetve az elemeket megvolt a víz, a szél, a tűz, tehát ez tuti a föld kell, hogy legyen. Elsőre az tűnik fel, hogy napszemüvegben van, amit nem tudok hová tenni. Aztán pedig a papírfalak ott vannak, mint második nyom. Mivel azt nem hiszem, hogy fel tudnám lökni ezt a "hegyet", így inkább a falhoz lépek, s megptóbálom átszakítani egy helyen a papírt, hadd jusson be minél több napfény/fény az emeletre. Hogyha azért van rajta a napszemüveg, mert netalán zavarja a fény, akkor ennek talán lehet értelme. És hogyha még mindig nem eresztette rám haragját, akkor nekifutásból próbálok ráugrani, hogy őt talán nem is, de a szemüvegét le tudjam valahogy sodorni róla. Talán sikerül.
// Fizikum + Szerencse = 15 + 10 = 25
Justice Simmons
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2021-09-04, 15:12
Akadémia & Justice
Önző dolog vagy sem, de pont azért van a familiárisomnak ilyen képessége, hogy ha komoly sérülés ér, akkor azt ne én kapjam be. Megrándol azért az arcom, de a macska egy pillanatást kap csak. Majd visszajövök érte és rendbe hozom, de most a feladat a fontos. Furcsa érzés, hogy ilyen eltököltség és tenniakarás van bennem, mert ez nem igazán jellemző rám. Mindig jó jegyezim voltak és nem volt gond a szorgalmammal, de egyre inkább úgy érzem, hogy tényleg megakarom ezt csinálni és megakarom mutatni az apámnak, hogy mire vagyok képes és most már azt hiszem mindenki másnak is, hogy nem csak a mázlin múlt, hogy az első fordulóban első helyen végeztem. A fizikai feladatokkal is megbirkózom a magam módján, még ha nem is festhetek a legjobban megégett hajjal és kormosan piszkosan. Nem foglalkozom most ezzel a résszel, majd ráérek szörnyülködni, amikor elvonoszolom magamat a zuhanyzóig és először belenézek a tükörbe. Én, aki mindig a legjobb formámat hozom... hát kb. még sose néztem ki így. Gyerekként se voltam az a földön, sárban fetrengős típus. A vizet vetem hát be és egész könnyen sikerül a kannákat megmozdítani. Az elementálnak annyi, de nem nagyon izgatom magamat, hogy füstölögve omlik össze. Elfutok mellette a következő szintre és persze a lendületnek hála akkorát zakózok, mint a fene a gáncsolás miatt. - Idióta... - mormogom, bár nem lehet tudni, hogy ezt vajon az illetőnek célzom, vagy magamat korholom épp, amiért nem voltam óvatosabb. Közel és cél és hát visz előre a lelkesedés, no meg, hogy mindjárt sikerül. Mégis csak elég menő lenne elsőként felérni. Ahogy felmérem a helyzetet, az első az, hogy megerősítem a bőrömet. A korkodil elég komoly pikkelyekkel rendelkezik, úgyhogy elsőként jó indítás lehet, de igyekszem a méretes böhöm óriást ügyességgel és gyorsasággal kicselezni. És bár nem hozhattunk magunkkal semmit, de a pasason szemüveg van. Másodikként azt kapom le az orráról telekinézissel és vágom a falhoz. Érzékeny lehet a fényre a szentem. Ha pedig akad olyan ablak, ami nem enged be elég fényt, akkor végső soron megpróbálok ablakokat kitörni. Eddig minden elementálnak volt gyengéje, szóval neki is csak azt kell megtalálni és akkor eltudok jutni mellette. Jó eséllyel a méretei miatt amúgy is lassabb, mint én. Csak az a fontos, hogy még véletlenül se hagyjam, hogy eltaláljon, mert akkor lehet hogy úgy szednek fel majd lapáttal a padlóról darabokban.
//Metamorfmágus III: Képes részlegesen állati testrészeket is lemásolni, ezzel az állat különlegességeit megszerezni, teszem azt akár szárnyat növeszteni és repülni, vagy a macska látását megszerezni, de minden esetben csak egyetlen (pár) testrészről.
Telekinézis 1. szint: Kisebb tárgyak (kődarab, pálca, pohár) mozgatása, lebegtetése. Veszélyes tárgyak esetében lökés is lehetséges, ilyenkor támadni lehet üvegcserepek, vagy éles tárgyakkal.
Szerencse+fizikum: 7+12 = 19
Justice Simmons carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Justice Justice tehát visszahúzza a sárga kezes-lábast amit nagyon jól tesz, hiszen az egyenruha bőven fel tud fogni minden sérülésből. A tűzelementál lesz a következő ellenfél, és mint olyan, a legfájdalmasabb elemmel operál. Justice eddig jól halad, de nem láthatja a pontozóbírók tábláit, és arra sem építhet, hogy esetleg bejön Nicolas-nak, hiszen a fiú nem kiképző, csupán segítő, így mindenképpen jóvá kell hagyatnia a pontokat a vezérkarral. A tűzelementált kezdi hát a hollóhátas lány kenguru üzemmódban kicselezni. Közben arra rájön, hogy a vizes vázák szinte súlytalanok, csak azért tűntek nehéznek, hogy legyen olyan, aki meg sem próbálja őket mozgatni. Egy alap telekinézissel simán elkezdheti őket a másik lányhoz vágni, ám az ugrálásban még nem annyira gyakorlott, ezért az utolsó robbanást telibe kapja. A haja vége is meggyullad, és a szétfröccsenő vízben kell eloltania. Szerencsére a haj könnyen visszanő, egy ideig legfeljebb rövidebb haja lesz. Ám nem csak a haját, hanem a testét is érte a hő, a ruha ugyan felfogott valamennyit, de külön mázlija, hogy a familiárisnak van átvállalás képessége, különben Justice itt nagyon durván megsérült volna. A fami viszont nyüszögve elterül a földön. Bár nem pusztul el, de nem fog segíteni az utolsó próbán, ott már teljesen magára lenne utalva. A sárga ruha sok helyen kormos is a bekapott tűzlabdától, de kitart a végéig. Ha Justice tükörbe nézne, látná, hogy az arca is sötét, maszatos. A tűzelementál lány viszont vacogva ücsörög a lépcső alján, teljesen elázott a vázák tartalmától, így fel lehet mellette menni. Az utolsó szint, jól sejthetően a föld elem. Egy közel három méter magas, sötét bőrű férfi ücsörög egykedvűen, de pont olyan szögben, hogy amikor Justice felsiet a lépcsőkön, kiteszi a lábát, amit nem lehet látni, és kigáncsolja a lányt, aki nagyot nyekken. Aztán szépen komótosan feláll, tiltón rázva az ujját, hogy itt az út vége, Justice nem mehet fel a pagoda tetejére. Ha ez egy földemelemtál mi lehet a gyengéje? Mi a föld ellenpárja? Talán egyedüli furcsaság, hogy a férfi ornyergén napszemüveg van, ami a papírfalú pagodában különös véletlen. De már indul is, hogy lapátterenyével kilapítsa a lányt.
Tita Titanille a balszerencse sorozat ellenére kitart, s mivel nem jönnek be aurorok, hogy leléptessék a sok sérülés miatt, még versenyben van, és hátha mázlival be tud jutni a legjobb háromszázba. Végülis csak a mezőny felénél kell jobbnak lennie, és ha a pagoda vége felé brillirozik, még megmenekülhet a kieséstől. Felszívja magát, kivárva, hogy elhal a tűzkitörés, hogy aztán begyorsuljon. A tűzelementál lány meghökken, de már indítaná is útjára a következő tűzkitörést, de pont ez a késlekedés számít annyit, hogy Tita nekiront, és pont a váza alá lökve a csajt, aki nekiesik az álványnak, a nyakába borulva széttörik a víztartó, teljesen eláztatva a hármas szint őrét. Cifra káromkodások helyett a lány elsírja magát, próbálgatja az erejét, de csurom víz, így csak füstöl a keze, nem jön belőle tűz. Tita fel tud sietni az utolsó szintre, ahol a közel három méter magas, napszemüveges óriás várja. Az illető viszont még nem ült le a helyére, talán a lány kicsit gyorsabban teljesítette a szintet, mint az elvárt, így mindketten állnak. Mindenesetre Tita biztos lehet benne, hogy egy szinte sebezhetetlen lénnyel van dolga, akihez vagy brutális fizikai erő kell, hogy ledöntsön a lábáról, vagy valahogy rájönni, mi lehet a föld ellenpárja. Itt is megjegyzendő tény, a pagoda falai papírból vannak.
//Szerencse és fizikum próba az első első, ezeket adjátok össze, és alá dobjatok 2 db 10 oldalú kockával. A határidő jövő csütörtök (aug 26) éjfél, nem lehet belőle kicsúszni, mert az 00-ás dobásnak felel meg. Én jövő pénteken írok. (aug 27)
A szárazabbság valószínűleg megmenti az életemet, de még így sem tudok örülni a helyzetnek, mert rendesen megcsap az elektromosság. Első lendületből káromkodni kél kedvem, de végül abból nem lesz semmi, mert inkább azzal foglalkozom, hogy szorosan zárva tartsam a számat, nehogy sikítsak a fájdaloml, mert azt elég kínosnak élném meg. Iazából elgondolkodom egy pillanatra azon, hogy mi a fenét keresek én itt ezen az aurorkiképzésen, de mivel feladni nem szokásom semmit, ezért inkább morgok magamban, mint a bolhás kutya és inkább felszívom magam, aztán megyek tovább. Vagyis agyalok tovább azon, hogy mi a rossebet kezdjek a helyzettel, s hogy ne süljek még ennél is ropogósabbra, mert grillcsirkeként teljesíteni a pagodát nem lenne túl fennkölt dolog. Már épp fellélegeznék, hogy az elektromos kisülések után rosszabb nem jöhet, amikor Tüzeskét veszem észre a következő emeleten. Most egy kicsit sajnálom, hogy annyira megtöröltem magam, mert a vizesebbség itt jól jönne. Dehát ez van, nem kívánságműsor. Azonnal terepszemlét tartok, de egyelőre még tisztes távolban a tüzelőtől. Észreveszem a cucckákat, amiben víz van, de mivel nem vagyok egy muszklimanci, így elvetem annak lehetőségét, hogy rá tudnám önteni. Viszont mivel csak pofán csaptam a falikárpittal a légelementált, de nem dobtam el, éppen ezért az az ötletem támad, hogy pajzsként előretartva a kárpitot nekirontok a tűzelementálnak, s hogyha bele tudom így bugyolálni a kárpitba, majd meglökni annyira, hogy ő maga legyen az, aki a testével együtt feldönti a vizes bödönt, akkor remélem nyert ügyem van. Mert a kárpit egyrészt - terveim szerint - lefojt annyit a tűzből, hogy ne süssön teljesen ropogósra engem, s meg tudjam lökni, a ráömlő víz pedig - ha sikerül - teljesen elveheti a kedvét a tüzezéstől. Egy életem egy halálom, minden lendületemet és erőmet bevetem. Lesz, ami lesz.
// Fizikum + Szerencse = 15 + 10 = 25
Titanille Blunt carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Úgy tűnik ezúttal nincs szükség a metamorfmágiára, hiszen rendesen lefagy a fickó. Hát igen a pasikra olyan könnyű hatni ilyen piti módszerekkel. Kényelmes tepmóban felöltözöm, bár nem lelkesít, hogy újra ebben a rémes sárgában feszítsek, de ha ez van, hát nincs mi tenni. Közel a cél, úgyhogy utána már legalább levehetem majd. Eddig egész jól megúsztam a dolgot, pedig ez nagyon nem az én pályám. Persze nem jelenti azt, hogy nem jöhet olyan akadály, amivel nem tudok mit kezdeni, de egyelőre nagyon profin dolgozom össze a familiárisommal. Amikor felérek az emeletre azért elkerekedik a szemem. A tűz nem a kedvencem. Éget és az égés nagyon csúnya nyomokat hagy, a mágikus tűz okozta sebeket pedig még a gyógyítók se tudják teljesen eltűntetni. - Merlin szakállára... - morranok fel, ahogyan máris repül felém az első támadás. Elugrom előre, igyekszem első körben a reflexeimre építeni. Aztán próbálom felmérni a helyet, hogy mennyire lehetnek vajon nehezek azok a vízzel teli kancsók. Megpróbálom telekinézissel megmozdítani őket, mert az lenne a legjobb, ha párat hozzá tudnék vágni az elementálhoz. Közben pedig arra koncentrálok, hogy a lábaim hasonlatossá váljanak, mint a kenguru lábai. Ez valószínű nem tesz majd jót a sárga dressznek, de jelenleg ez nem különösebben érdekel. Igyekszem nagy ugrásokkal kicselezni az elementált, ha a víz nem jönne be, közben a familiárisom mágikus védelme remélhetőleg segít, ha esetleg mégis bekapnék valami tűzgolyót. Közbn azért azon filózom, hogy mi lesz majd a következő akadály, hiszen a víz, a levegő és a tűz már megvolt, tehát odafent jó eséllyel valami föld alapú ellenfél következik, bár öt szint van és akkor vajon mi lesz majd legfelül, amivel meg kell küzdeni és persze mire készüljön az ember egy föld elemű ellenféllel szemben? Mocsaras lesz, vagy remeg majd az egész szint és nehéz lesz talpon maradni?
Metamorfmágus III: Képes részlegesen állati testrészeket is lemásolni, ezzel az állat különlegességeit megszerezni, teszem azt akár szárnyat növeszteni és repülni, vagy a macska látását megszerezni, de minden esetben csak egyetlen (pár) testrészről.
Szerencse+fizikum: 7+12 = 19
Justice Simmons carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Justice Justice tehát csurom vizesen indul felfelé, hogy aztán a szembetalálja magát a rá nagyon is veszélyes légelemmel. Nem tudni, hogy őt fizikailag mivel lehet leverni, hiszen a lég ellentéte a föld, és Justice azért nem egy olyan erőember, hogy rádöntse az ellenfélre az egyik támfalat. Mivel a kiképzők is figyelik mágikusan a távolból, mindenki alaposan meghökken, amikor a lány szó szerint ledobja a sárga védőruhát. Ilyet még senki nem csinált korábban, de hát egy tökéletes női testen nincsen mit szégyelni. Aztán más kérdés, hogy mennyire lesz így hitele, de hát minden eszközt be kell vetni a továbbjutás érdekében. Mivel az elementál is rendelkezik fizikai testtel, rendesen lefagy, hogy a lány így megmutatja magát, tétovázik rendesen, mert hát pasiból van. Még Nicolas is nevetve csóválja a fejét, mintha Justice csak kereste volna az alkalmat, hogy ilyen módon is hallgasson rá. Mindenestre ahogyan a macska átsurran az elementál felett, fentről mintha segítők suttogását hallaná, akik most rendezik el a fenti termek. A macska bár nem beszél emberi nyelven, rajta keresztül a lány mégis hallja, hogy kezd már túl jó lenni, és ha ez így folytatódik, akkor zavaró lehet, hogy ennyire ügyes, ezért mi lenne ha.. Mondjuk egy idő után félreállítanák, tehát.. El is tennék láb alól? Aztán lehet, hogy a fentiek csak viccelnek, mert mire a lány majd felér, csak az ellenfél lesz ott. A macska viszont nem vizes szinte semennyire, ezért amikor nekirepül a lélegementál hátába, az pont legurul a lépcsőn a lenti szinre, ahol a vízben látványos elektromos kisülések, robbanások következnek, nem éppen a legszerencsésebb így esni. A lány immár futás nélkül kényelmesen fel tud öltözni (nem lesz szükség a kaméleonkodásra, bár ötletes!), és felérni a következő szintre. Ahol a tűz elem következik, az emeleti lépcső aljában egy lángoló leány ácsorog, olykor mintha fel is robbannak, a tűzkitörés végigsuhan a szobán, tehát vagy nagyon gyorsnak kell lenni, vagy valahogy leverni. Az emelet sarkaiban vízzel teli vázák állnak, de túl nehezek, túl távoliak… A leány amint érzékeli Justice jelenlétét, útnak is indítja az első kitörést.
Tita A lány szárazra tudja törölni magát, de azért tökéletesen megszáradni nem tud, ezért amint moccan, a légelementál felé indít egy villámot, ami elől a lány kitérni sem tud. A mágikus védelem csak részlegesen pattintja le az elektromosságot, de kínzó, égető fájdalom járja át Tita tagjait, csoda, hogy nem áll meg a szíve. Hevenyészetten összecsavarja a kárpitot, lengeti az istenadta, de nem találja el az elementált, aki egy újabb villámmal süti meg, ezt már a lány úgy érzi, alig bírja ki, csak a mágikus védelem miatt él még. Ám az elementálnak most töltődnie kell, ezt az időt ki tudja a lány használni, hogy felsiessen. Amint fel tud lépdelni az utolsó előtti szintre, a tűzelentál várja, és ciklikusnak végképp nem nevezhető tűzkitörésekkel próbálja lebeszélni arról, hogy a lányka fel tudjon jutni a negyedik, végső emeletre. Pedig már oly közel a cég, durván sérült, kérdés, hogy a tűzelementál ellen mire jut. Az emelet sarkaiban látszólag vízzel teli vázák, de túl nehezek mozgatni őket, és hát messze is vannak a lépcsőtől, ahol rá kéne önteni az ellenfélre, hogy lehűtsék. Nyilván az is megoldás lehet, hogy ha a mágikus pajzs védelmében odaszalad a lányhoz, és lepofozza a helyéről. Kérdés, hogy a kaméleon védelme mennyire hat? Mindenesetre már Tita is hallja, hogy nagyon sokan nem tudták megoldani a pagoda pályát, és már csomagolnak, mennek haza, az ablakokból is látni, hogy összeégett, szétvillámlott pályázók ballagnak le, valakit hordágyon gyógyítgatnak, tehát a vöröske még versenyben van, és ha nem is a legszerencsésebb alkat, a találékonysága továbbviheti. Végülis amíg bírja szusszal, mindig van remény.
//Szerencse és fizikum próba az első első, ezeket adjátok össze, és alá dobjatok 2 db 10 oldalú kockával. A határidő jövő csütörtök (aug 26) éjfél, nem lehet belőle kicsúszni, mert az 00-ás dobásnak felel meg. Én jövő pénteken írok. (aug 27)
Nincs sok időm szórakozni, szóval elég gyorsan igyekszem végezni a kutatással. Szerencsémre nem dob vissza a földszintre semmi, s a vízelementál is úgy tűnik, hogy kicselezhető a dárdával. Persze a célzóérzékemen van még mit fejleszteni, de üsse kő. A lényeg, hogy eltakarodik az utamból, s elindulhatok felfelé. Nem fogok gyorsasági versenyt nyerni, az már biztos, de legalább a kaméleon itt van nekem. Nem engedem el a közelemből, viszont a mágikus védelem, amit tud remélhetőleg hasznunkra lesz, hiszen az elementálok is mágikus lények, hátha az esetlegesen gerjesztett áram/villám/akármilyen energiájuk is mágikus, s megvédhet ellene a lényem, kinek nevet ugyan nem adtam még, de ami késik az nem múlik. Ha eztr sikerrel túlélem, akkor megtartom neki a "keresztelőt". Kicsit húzom a számat, hogy pálca nélkül vagyok, hiszen hát Elemista szakra járok, pálcával azért tudnék velük mit kezdeni. De így marad az, hogy úgy-ahogy megpróbálom szárazra törölni magam a falikárpittal, hogyha le tudom rángatni a falról, aztán még magam köré is tekerem, mint valami köntöst, hátha az is véd valamit, hogyha kívül száraz(abban) anyag van rajtam, mint a ruhám. Levetkőzni hétszentség, hogy nem fogok, őszintén szólva eszembe se jut, de ha tudnám, hogy Justicenak igen, a nemlétező kalapomat meglengetném előtte, mert hatalmas ötlet. Mivel a kárpitot fogom magam körül jó eséllyel, így fegyvernek látszó széklábat nem tudok magammal vinni, de tervem szerint ha a levegőelementál közelébe érek, akkor a kárpit lengetésével talán ki tudom cselezni (és hátha pofán is vághatom) annyira, hogy megzavarodjon, s elslisszanhassak mellette felfelé.
// Fizikum + Szerencse = 15 + 10 = 25
Titanille Blunt carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
A trükk beválik, de kezdem sejteni, hogy egyre nehezebb lesz trükkökkel megoldanom a feladatokat. Fizikailag pedig nem vagyok penge, arról nem is beszélve, hogy itt elemi ellenfelekkel kell szembenézni, úgyhogy még csak lekarazéjozni se lehet az illetőt, még ha tudnék is egyáltalán karatéjozni. Megrázom magamat, amikor felérek a következő szintre és kicsavarom a hajamból is a vizet. Nem vagyok oda az úszásért, de mondjuk még mindig jobban kedvelem, mint mondjuk a futást, úgyhogy egy szavam se lehet. A hajamat igazgatva szúrom ki viszont a fickót, aki elállja az utat felfelé. Nem tűnik valami baratságosnak és az egyértelmű, hogy csurom vizesen nem a legjobb egy elektromossággal bűvészkedő illetővel szórakozni. Mondjuk ez azt hiszem szárazon se lenne a leghasznosabb. Hirtelen sejtelmem sincs, hogy mégis mi a fenét kellene csinálnom. Kétlem, hogy a fortély és a rábeszélés hatásos lenne, ha már fizikai próbákról van szó. - Surranj át felette... - súgom oda a macskának, hiszen láthatatlanul repülve neki jó eséllyel nem okoz majd gondot, hogy eltűnjön az illető szeme elől és megnézze, hogy mi vár rám a következő emeleten, hátha rátudok valamelyest készülni, mert most túlságosan erős bennem a tanácstalanság. Néhány pillanatot hagyok csak magamnak a gondolkodásra. Valahogy el kell terelnem a figyelmét magamról, hogy ki tudjam cselezni. Megtámadni, védekezni úgy se tudnék úgyhogy nincs más út, mint a csel. Gőzöm sincs, hogy vannak-e itt kamerák, vagy más hasonló, de nem jut eszembe más, mint hogy álcázzam magamat és arra csak egyetlen megoldást jut eszembe hirtelen. Egyenruha ide vagy oda kibújok a kezeslábasból. Amúgy is rémes a színe lássuk be. Aztán szépen leveszek minden mást is. Ha vannak, akik figyelik a próbákat, hát most majd becsukják a szemüket. Nem vagyok különösebben szégyenlős, amúgy sincs mi szégyellnem. A ruháimat gyorsan egy csomagba kötöm, aztán... - Most! Támadd meg! - hátha már a vetkőzéssel sikerül lefagyasztani kissé az elementált, de ha nem, akkor a macska jól nekirepül erőből a hátának, hogy megtaszítsa, én pedig a kaméleonok bőrét veszem kölcsön, hogy megpróbáljak annyira beleolvadni a könyvezetembe, hogy ha nem lenne elég az elterelés és villamokat kapnék, akkor ne lehessen olyan könnyen eltalálni. Szóval megpróbálok egyszerűen elfutni mellette, a familiárisom pedig utánam tudja hozni a ruháimat.
Metamorfmágus III: Képes részlegesen állati testrészeket is lemásolni, ezzel az állat különlegességeit megszerezni, teszem azt akár szárnyat növeszteni és repülni, vagy a macska látását megszerezni, de minden esetben csak egyetlen (pár) testrészről.
Szerencse+fizikum: 7+12 = 19
Justice Simmons carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Justice Nicolas nem csinál belőle ügyet, hogy Justice húzza a száját a ruha miatt. Egyrészt tudja, hogy nem neki szól a dolog, lévén attól, mert kedveli a lányt, még objektívnek kell maradnia a szabályokat illetően. Aki itt tovább akar jutni, annak be kell tartani a parancsokat, ez nem csak fizikai, vagy mágikus, hanem alkalmassági vizsgálat is egyben. Justice sikeresen bejut, apróbb sérülések ugyan vannak az ujján, de a faminak köszönhetően már tudta, hogy mire készüljön, ezért a cunami nem vágja falhoz, ő maga lapul meg, és így egy nagy levegővel át tudja vészelni, amikor átcsap a feje felett a víz, utána már a kinőtt kopoltyú áramoltatja a vizet a tüdejében. Ugyan a haja is vizes lesz, de jól sejti, a sárga-fekete overál valami módon mégis növeli az aurorok fizikumát, afféle egyenruha lehet, persze ezt most nem cicomázták túl, de mivel a jelentkezők többsége ki fog hullani, el akarják kerülni a durva sérüléseket. Justice tehát fel kell, hogy jusson a második emeletre. A vízelementál most visszahúzódik, nem tudja, hogy mire készül a lány, egy pillanatra emberi alakra is vált, aztán ismét a cumani, mert nem tudja eldönteni, hogy Justice fizikai formájában akarja-e támadni. A famija átmegy amolyan repülő mókusba, eleve a cumani fölé repül, és már a lépcsőkön kapkodja a mancsait. A vízelementál megint visszahúzódik, nem nagyon érti, hogy miért nem kap támadást, de harmadszorra is kiterjeszti a víztömeget, s Justice kivárja azt a pillanatot, amikor a víz visszavonul, pont ezt a lendületet választja, hogy ő maga is ráússzon, s el tudja érni a lépcsőt. Onnantól a vízelementál már csak csúnyán tud nézni, de nem támadhat. A lány felsiet a másodikra, ezt most ügyesen, tudatosan megúszta, lényegében szó szerint, de ha Nicolas jól mondta, egyre nehezebbek lesznek a szintek. A következőn most egy teljesen emberi alakban lévő légelementál van, csak onnan lehet tudni, hogy mi az eleme, mert villámok táncolnak a szemében. És mivel Justice vizes, egyetlen érintéssel meg tudja sütni az ellenfél, aki viszont nem támad, hanem beáll a lépcső elé, és magabiztosan meresztgeti felé a kezeit, hogy ha a lány közelít, akkor ráküldjön egy elektromos kisülést.
Tita
Nicolas valamilyen mágikus módon továbbra is mit szerencsétlenkedik Tita, és nagyon drukkol neki. A falhoz vágott vöröske nagyon ki van, az agyrázkódás szinte tuti, de csontja nem tört legalább. A magabiztosság, makacsság már fél siker. Amikor a vízelementál kissé visszahúzódik, és emberi alakban várakozik, várja a támadást, a lány körbe tud nézni. Mivel a pagoda úgy van berendezve mint egy előző század eleji étterem, ezért vannak székek, szőnyegek, de falikárpit is. A lány felborogat mindent, még a kárpit mögé is benéz, és mázli! Itt talál egy dárdát, aminek a vége mintha valamilyen lánggal égne. Látszólag a vízelementál is megretten ettől, hiszen ellentétes elem. A lány sakkban tudja tartani a lényt, és eldobhatja ugyan felé, amikor közel van a lépcsőhöz, de végül nem találja el. De a probléma megoldódott, fel tud sietni a lépcsőn, eléggé leharcolt állapotban, ahol már várja a második emelet őre, a lélegelementál, aki csak arra vár, hogy a csurom vizes ellenfél közelebb érjen. Itt most nem biztos, hogy elegendő lesz, hogy ha Tita trükkökre épít, de a levegő elemét puszta kézzel hogy a jó életben lehet legyőzni csuromvizesen?
//Szerencse és fizikum próba az első első, ezeket adjátok össze, és alá dobjatok 2 db 10 oldalú kockával. A határidő jövő csütörtök (aug 26) éjfél, nem lehet belőle kicsúszni, mert az 00-ás dobásnak felel meg. Én jövő pénteken írok. (aug 27)
Odamosolygok Nicolasra, amikor int felém, s én magam is visszaintegetek. Nincs bennem rossz érzés irányába, egyrészt nem ő ásott el, de másrészt ha így is lett volna akkor sem passzióból tette volna, hanem azért, mert ez a feladat és ő is teljesíti azt, amit mondanak neki, szóval egy szó mint száz: nincs okom arra, hogy ne üdvözöljem barátságosan. Remélem ezúttal a dolgok jobban sülnek el számomra, mint a legutóbbi alkalommal, bár hogy őszinte legyek így, hogy a pálcát ott kellett hagyni a szálláson kicsit kellemetlenül érzem magam. Nem azért, mert én volnék a varázspálcahasználat Ayrton Sennája, de azért nélküle mégis olyan meztelennek érzem magam. Még ebben a szexi, sárga dresszben is. Nem is én lennék, ha nem 5 másodperc alatt kapnék a pofámba egy fél óceánt. Ha a szerencsém mellettem állna - vagy úszna - akkor a víz kivágna az ajtón, de nem, ez se jön össze. Nyekkenek hát a falon félfuldoklásomban, s mivel nem akarok vizet inni, így legalább a hangos káromkodásom elmarad. Kecsesnek semmiképp se mondható módn szedem össze darabjaimat a fal tövéből, s miután ellenőriztem, hogy mindenem megvan, s nem tört le még egy kóbor körmöm se - utóbbi kevésbé zavarna, mint az ha a karom tört volna el, nyilvánvaló - s a korlátba kapaszkodva, azt húzósegítségnek használva felcibálom magam az elsőre. Tanulva az előbbiekből nem állok neki továbbra sem felfelé csörtetni - nem is tudnék, mert kivagyok, mint a liba - ellenben most kopogással sem szeretnék zajt ütni. Inkább körbenézek, hogy látok-e valamit, amit fegyverként tudnék magamnál tartani. Például egy szék, melynek letörhetem a lábát, vagy valami ilyesmi. No meg hogyha már így nézelődök, akkor a drapériákat is felmérem, hátha van valami függöny, terítő - vagy is-is - amiket összekötözve kötélszerűséget tudnék gyártani. Mert nem lenne poén, hogyha alávizeződnék a földszintre megint, szóval szándékomban áll(na) kötéllel rögzíteni magam valahogy, hogyha vissza is "úszok", akkor fel tudjam húzni magam és ne fulladjak meg legott.
// Fizikum + Szerencse = 15 + 10 = 25
Titanille Blunt carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Azért arra kicsit elhúzom a számat, hogy kénytelen vagyok kanári sárgában ügyködni ma és nem takarhatom el semmivel, de úgy fest, hogy nincs mit tenni, bármennyire is szeretném kihúzni magamat a dolog alól. Nem az én színem a sárga. Amin vége a próbának, azonnal megszabadulok majd tőle, ez holt biztos. Az ajtókérdést sikerül megoldani. Elcsenem a kulcsot Nicolastól, bár volt rajta némi védelem. Felszisszenek, amikor kiderül, hogy fájdalmat okoz, de remélem, hogy a sérülés hamar elmúlik és amikor érzem, hogy problémás igyekszem csak két ujjal megfogni, hogy azért ne okozzon komoly bajt. - Szép volt Cecile! - simítom meg a macska fejét, de aztán persze újfent láthatatlanná válik, hogy minél kevésbé szúrják ki mások. Így már feltudok készülni arra, hogy odabent víz vár majd rám, ami természetesen így nem okoz majd különösebben nagy gondot hála a képességemnek. Hasznos dolog, ha az ember állatokat tud lemásolni, még ha csak részben is. A repülést már próbáltam, a víz alatti levegővételt még nem, de ennek is ugyanúgy kell működnie, mint a szárnyaknak. Azért persze akaratlanul is nagy levegőt veszek, mielőtt kinyitom az ajtót, de közben koncentrálok arra, hogy kopoltyún nőjön. Ahogy belépek a fal mellé húzódom egyből, hogy ne csapjon sehová a vízmennyiség és inkább akkor úszom fel a következő emeletre, amikor már nincs olyan nagy sodrás, hogy küzdeni kelljen az árral is. Még ha sokáig is kell a víz alatt maradnom, nem okozhat gondot a dolog a kopoltyú miatt. Aztán persze lehetséges, hogy más problémába ütközöm. Nem ismerem ezt a sárga hacukát, hogy mennyire szívja meg magát. A familiárisom is macska révén nincs oda a vízért, de azért ügyesen tempózik és mivel mágikus lény, megfulladni talán nem tud, no meg a repüléssel a nagyobb víztömeg lezúdulása előtt akár még fel is érhet a következő emeletre anélkül, hogy nagyon vizes legyen.
Metamorfmágus III: Képes részlegesen állati testrészeket is lemásolni, ezzel az állat különlegességeit megszerezni, teszem azt akár szárnyat növeszteni és repülni, vagy a macska látását megszerezni, de minden esetben csak egyetlen (pár) testrészről.
Szerencse+fizikum: 7+12 = 19
Justice Simmons carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Tehát mindhárman közelebb lépnek a saját oldalukhoz, hogy meginduljanak. Egy írás jelenik meg a rúnák felett, amely szerint a pagoda afféle lélektani feladat is, hiszen minden szint egyre nehezedik. Kapnak egy történetet, amely bár kissé sablonos, tapasztalt aurorként meg kell küzdeni a bent, rájuk váró fenyegetéssel, ám a mágia, amit használhatnának a pálcájukkal, túlságosan felhívja a pagoda őreinek figyelmét, így egyszerre jönne le mindenki, egyedül esélytelenek lennének. Ezért aztán pálca nélkül, fizikai erővel, képességekkel, familiárissal, mágikus adottságokkal kell próbálkozni. Vélhetően a fizikai erő nem a boszorkányok, és varázslók sajátja, ám mindhárom lány érzi, hogy a kanárisárga kezeslábasban ruganyosabban tudnak mozogni, mintha a fizikai kiképzésüket teljesítené ki valahogy. Talán ebben kevésbé sebezhetőek, hogy bele merjenek menni a pusztakezes próbákba is.
Justice A lány viszonzásként kapja a kacsintást, és a mosolyt is, Nicolas aztán nem szívbajos, őt aztán lehet vádolni részrehajlással, kivételezéssel, úgysem érdekelné. Egyébként messzemenőkig következetes, de lássuk be, nem kell képmutatónak lenni, hogy tudjuk, mindenki szimpatizál valakivel. Justice tehát méregeti a pagoda ajtaját, a lila felsőt természetesen azonnal levetik vele, a kezeslábason nem lehet semmi. A macska körberepüli a pagodát, de csak az első emeleti ablakon lát be, a többi mágikusan le van sötétítve. Az első emeleten azonban egy víz-szerű alakot pillant meg, akiről így tudja tájékoztatni gazdáját, egy vízelementál, tehát nagy levegőt kell venni, mert ha a lány belép az ajtón, akkor a földszint tuti el lesz majd árasztva. A telekinézis sikeres, bár a kulcson lehetett valami átok, mert kicsit felhólyagzik tőle a lány tenyere, de ez inkább kellemetlen, mint fájdalmas. A zár kattan, át tud sietni a földszinten, és az emeletre vezető lépcsőn már zúdul is le a víz. Van annyi előnye, hogy a familiáris miatt fel tud készülni. Fel kell jutnia valahogyan az első szintre, ahol leállhat küzdeni a víztömeggel, vagy átevickélni valahogyan, hogy a másodikra vezető lépcsőre lépjen.
Tita
Nicolas kiemelt figyelemmel kíséri a vöröske pályafutását, aki legutóbb is nála volt. A fiú valahogy lát a lányban potenciált, annak ellenére, hogy majdnem eltemették, de az tekinthető balszerencsés véletlenek sorozatának. Mindenesetre a lány kap egy bíztató intést, láthatóan Nicolas értékeli a makacs küzdeni vágyást. Tehát Tita a pagoda felé indul. Sajnos a balszerencse áradása ezúttal tényleg szó szerint értendő, azonos ellenfelek lehetnek most mindhármuknál, Nicolas ezúttal nem variálta túl a pályát. A vízelementál hallja a kopogtatást, és hogy Tita előtte nyomkodta óvatoskodva az ajtót, kereste a titkos ajtót, és ehhez hasonlók. Az ajtó ugyan feltárul, de amint Tita átlépi a küszöböt, az emeletről lezúduló víztömeg mintegy cumaniként lepi el, még nagy levegőt sem tud venni, úgy nekivágja a víz elem a falnak, csoda, hogy nem törik csontja. Az ablakokon sem megy ki a víz, hiszen egy misztikus lényről van szó, csak kissé visszavonul, de Tita úgy érezheti, mintha átment volna rajta egy vonat. Fel tud botorkálni az első szintre derékig a vízben, de hogyan fog eljutni a második emeletre vezető lépcsőig, ha már most fogytán van az ereje?
Ájlin
A lányt azonban nem indítja el Nicolas, mert szervezők jönnek, vagy hárman, hogy adminisztratív hiba történhetett, mert Ms. Silsbury kiesett az első körben, csak elfelejtettek neki szólni. Azonban a fiú végignéz a lányon, és határozottan rázza a fejét. Ha Eileen már beöltözött, akkor szól majd Morgenstrern-nek, hogy bárki is vétett ekkora technikai hibát, az nem Eileen felelőssége, vélhetően rákészült és szeretne is indulni a próbán, egy esélyt kaphat. Végül a szervezők sajnálkozva bólintanak, és így Eillen ugyan kihagyja a földszinti próbát, késve elindulhet. Kinyitják neki a pagoda oldalát, tehát kulccsal nem kell vesződnie, ám így jelentős hátrányban van a másik két lányhoz képest. A földszintről gond nélkül fel tud jutni az elsőre, ahol még szinte emberi alakban várja a vízelementál, ám amint megpillantja, hirtelen az egész szintet szétfolyva alakul át vízzé. Eileennek gyorsan kell cselekedne, ha el akarja érni a második emeleti lépcsőt.
//Szerencse és fizikum próba az első első, ezeket adjátok össze, és alá dobjatok 2 db 10 oldalú kockával. A határidő jövő csütörtök (aug 1*) éjfél, nem lehet belőle kicsúszni, mert az 00-ás dobásnak felel meg. Én jövő pénteken írok. (aug 20)
Amikor eljön a második próba ideje, arra számítok, hogy az előzőhöz hasonló lesz, noha nem vagyok benne biztos, hogy az elmúlt napok fáradalmait kellőképpen kipihentem. De legalább már a saját időmben vagyok és nem a dzsungelben, bár ahogy meglátom a göncöt, amit fel kéne vennünk, máris inkább az őskorba vágyom vissza. Még egy kardfogú tigris bőrét is szívesebben venném fel, mint ezt a sárga izét. De ezen csak addig kattogok, amíg meg nem tudom, hogs a pálca ezúttal tabu. Hm. Ronda edzőruha és nuku pálca, akkor ez esélyesen valamiféle fizikai próba lesz? Bár van egy gyanúm, hogy nem a mugli tesiórák szintjét fogja ütni, bármi is legyen terítéken. Mivel csak a pálcáról volt szó és másról nem, arra jutok, hogy minden más egyéb csak nem tilos... Így miután felöltözöm, magamhoz veszek pár fiolát különböző alap bájitalokkal, hátha jól jönnek, de nem viszek túlzásba, hiszen a fene se tudja, nem kobozzák-e el mind. Ennek tetejébe a familiárisom is megidézem, ezután pedig készen is állok az indulásra, amint a pálcámtól is elbúcsúztam. Az épületet meglátva kissé leesik az állam. Meg mernék esküdni, hogy ez eddig nem volt itt! A sejtésem pedig nem csal, elvileg minden mást használhatunk, ahogy a segítő srác szavait hallgatom. A pálca hiányát leszámítva maga a feladat így elmondva nem tűnik bonyolultnak, de nem bízom el magam, mivel tudom, hogy sokszor még a hétköznapi feladatokat is azzal oldom meg és már csak akkor fog feltűnni a hiánya, amikor tényleg szükségem van rá. A rúnákat meglátva az jut eszembe, hogy legalább valami íróeszközt hozhattam volna magammal. De csakazértis bejutok... A földön kezdek el keresgélni egy bot vagy más éles tárgy után, amivel bele tudok karcolni a felületbe. Nem akarom tönkretenni a rúnazárat, inkább igyekszem szemügyre venni, van-e olyan, amelyiket át tudom írni, így pár vonással megpróbálok változtatni a jelentésükön, hogy kinyíljon az ajtó.
Don't stop until you're proud
Titanille Blunt
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2021-08-08, 07:58
Vörös kanári akcióban
Enyhén szólva kikerekedett a szemem a kezeslábas láttán. Ez olyasmi, amiben átlagos hajszínnel és bőrtónussal is olyan lenne valaki, mint egy virító gömbvillám, de a vörös hajammal és a rakat szeplőmmel biztos, hogyha gömb nem is - mert csak annyira vagyok hájas, mint amennyire a kecske térde az - de színvilágában villám simán lehetek ebben a holmiban. Felhúzom én becsülettel, abban hiba nincsen, maximum elkerülöm a tükröt. Mondjuk egyébként sem olyan lány vagyok, aki feszt a tükörképét lesi, szóval igazából nem fog nehezemre esni. A hajamat szoros lófarokba hátrafogtam, a pálcát nehéz szívvel, de a szobában hagytam a párnám alá rejtve, beledugva a párnahuzatba, mint valamik jó paranoiás. Hiába, olyan rég a társam már, hogy nagyon nehezen engedem el, még muglihelyekre is viszem magammal, mert sose lehet tudni, hogy mikor lesz rá szükség. Már csak a tudat is elég, hogy ott van és megvédhetném vele magam, ha kéne. Mint valami gázspray vagy paprikaspray. Érzésre legalábbis. A pagodát látva megengedek magamnak a kis füttyentést. Igazán impozáns lett, őszintén szólva nagyon tetszik, szóval énsárgaságomról máris elvonódott a figyelmem ezzel a díszlettel. Féltem tőle, hogy valami ketrec lesz terítéken, mert ez a sárga eléggé olyan, mint valami pelyhes tollú csibécske utánzata, de megnyugtató azért, hogy ez "csak" egy bazimagas pagoda. Tekintetemmel a többi nevezőt keresem - ebben a szerkóban nem nehéz kiszúrni őket azért - hogy felmérjem ma éppen kikkel osztottak össze. Mivel van bennem egy jó adag becsvágy, így azért utánakérdezősködtem, hogy ki hol áll a versenyben (már amennyire publikus információkat tudtam szerezni róla) így azért egy kis zabszem beleáll a faromba Justice jelenlététől, de mondjuk mindegy, próbálok nem gondolni rá, inkább csak az odaintegetéssel szimbolizáltan elengedem a feszkót és a kijelölt helyemre sétálok. A kaméleon a vállamon ül jelenleg, bár nem tudom, hogy minek hoztam magammal, sok haszna nincsen, leszámítva azt, hogy mágikus védelemmel tudna ellátni, ha szükség volna rá. Könyékkel ütögetem meg a kilincset, csekkolva, hogy nyitva van-e az ajtó vagy zárva. Óvatosságból nem nyúlok rá tenyérrel, a legutóbnbi után simán el tudom képzelni, hogy fel van forrósítva vagy méreggel bekenve a kilincs, úgyhogy nem akarok blamát rögvest az első körben ilyetén. Nem vagyok egy izomkolosszus, így bár az ajtó berúgása nagyon menő lenne, de súlyosan kiröhögtetném magam vele, szóval inkább bekopogok rajta. Nem, mintha azt hinném, hogy ettől majd beengednek, de minden lehetőséget meg kell ragadni. Közben pedig az ajtó körül, a rúnákon túltekintve azt figyelem, hogy van-e valamiféle gyanús rés, benyomható felület, titkos bejárat és nyitógomb, vagy bármi ilyesmi. Nyomozásban mindig jobb voltam, mint durr-bele-bummkodásban.
// Fizikum + Szerencse = 15 + 10 = 25
Titanille Blunt carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Fizikum. Tudom jól, hogy e téren nem állok épp a helyzet magaslatán. Végüis valamit valamiért. Bár nem lenne rossz, de én se lehetek mindenből tökéletes. Persze ez még nem jelenti azt, hogy nem teszek úgy, mintha ezúttal se rettennék vissza semmitől, de Nicolas biztosan tudja, hogy van bennem azért egy jó nagy adag feszültség a felmerülő esetleges hiányosságok miatt. Már csak azért, mert az első forduló akadályait egyesek szerint túlságosan könnyedén vettem, úgyhogy ezúttal biztosan bőven akadnak, akik azt várják, hogy elvérezzek. Szinte érzem a vizsglató tekinteteket a hátamban azoktól, akik remélik, hogy majd kiderül előzőleg csak mázlim volt és nem azért végeztem az első helyen, mert igenis több van bennem, mint egy csinos kis bajkeverő. Természetesen azért ezúttal sem nézek ki topisan. A hajam tökéletesen áll még így lófarokban összefogva is. A sárga valójában nem az én színem, ezért vettem rá egy lila felsőt is, hogy kicsit emberibben nézzek ki. Nem igazán vagyok oda a kanári sárgáért, sőt igazából semmiféle sárgával nem kötöttem az évek során komolyabb barátságot. Most viszont nem ez a lényeg. Nicolas, ha esetleg jelzi, hogy kénytelen vagyok a sárga cuccban feszíteni, akkor elfogadom a sorsomat és nem akadékoskodom úgy sem. Azért persze a fiú kap egy kacsintást és egy széles mosolyt, amikor felsorakozom a többiek mellé, hogy felvegyem végül a kezdő pozíciót. Nem tetszik, hogy nem lehet használni pálcát, de hát nincs mit tenni. Vannak azért még lehetőségeim ezen kívül is, úgyhogy nem vagyok megijedve, még ha kifejezetten magas is az a pagoda. Ansleynek már megmutattam, hogy a metamorfmágia mikre képes. Akár madár szárnyakon fel is repülhetnék a tetejére, de nem vagyok mohó már egyből, főleg hogy bizonyára minden szinten más kihívás vár majd ránk. Ezúttal nem állok le csevegni, mint legutóbb tettem, talán ez is mutatja, hogy feszültebb vagyok. - Jól van kishaver, lessünk körbe... - súgom, majd a familiárisomnak intek, hogy repüljön körbe és mérje fel kicsit a terepet elsőkörben, amíg én a zárral bajlódom, persze láthatatlanul. Csak hogy mindig tudjam hogy állnak a többiek, vagy akad-e egérút. Én magam pedig úgy döntök, hogy a könnyű utat választom. Nicolasra pillantok és a telekinézist alkalmazom, hátha ott lapul a zsebében a kulcs, ami az ajtót nyitja, hiszen akkor könnyedén magamhoz hívhatom azt.
Az első kör már hazament, pedig voltak köztük ígéretes tehetségek, de hát ez ilyen. Nem feltétlenül a legkíválóbb varázslók lesznek aurorok, már az előselejtezőknél kellett egy nagy adag szerencse, na meg kitartás is. Ha végignézem a listát, én magam is szimpatizálok bizonyos kadétokkal, khm, de ahogyan az első, Justice is kérdezte, lehet nekünk ilyen? Mivel nem mágikus gólemek vagyunk, egyértelműen vannak érzéseink, gondolataink a leendő munkatársaink kapcsán, szerintem a mi kérlelhetetlen vezetőnk sem nézik objektíven a tesztalanyokat. Én sem azokban látom a jövőt, akik minden varázslatot be tudtak magolni, mindig tudják, hogy mire mi a válasz, ha egy párbajról van szó. Ezek az aurorok már végeztek, sőt, terepmunkán vannak. Most az olyan makacs, levakarhatatlan újoncokat keressük, akiket be lehet dobni a mélyvízbe, az ösztönlényeket, akikre nagy sóhajtozás nélkül is lehet számítani. És amikor kiderült, hogy most Justice is az én csapatomba kerül, várakozással vegyes kiváncsisággal szemlélem majd az útját. Tudom, hogy a fizikai pálya nem az erőssége, nem lehet mindent csábításból, vagy mázliból megoldani, de a cél nem is az, hogy mindenkit legyőzzön, csak maradjon versenyben. Itt most komoly rosta jön, a legjobb hatszáz meg is feleződik. Tehát ha csak a mezőny felénél jobb, akkor már túljut, noha pontosan tudom, hogy továbbra is győzni akar. És persze akkor él a kérdés: ha itt is megteszi, vajon ki állítja meg? És akkor visszatérve a maira. Egyeztettem a kiképzőkkel, és a saját elképzelésemet valósítom meg. A belső füves udvar eleve nagy, mágiával, na meg trollok, óriások segítségével egyetlen éjszaka alatt lett felhúzva a kínai pagoda, minden stílusjegyével megáldva. A pagoda öt emeletes, a tetejére kell eljutni a triónak, de mivel mindhárman más oldalán indulnak, aligha tudnak összedolgozni. Mielőtt lejöttek volna, felküldtem a szobájukba a kanárisárga kezes-lábast, amolyan tréningruha a méretükben, az oldalán pedig fekete adidasos csík. Egyértelműen süt róla, hogy valamilyen antimágikus felszerelés lehet, az üzenetemben pedig az állt, pálcát nem lehet hozni. A ruha egészen testhezálló, bár nem túl divatos, inkább kényelmes. Ha megérkeznek, pár szóban összefoglalom a feladatot, szintről szintre kell eljutni, pálcát nem használhatnak, de a sárga ruha afféle fókuszként működik, tehát nem árnyékolja le a különböző fajokat, képességeket, de szeretnénk felmérni, mit érnek önmagukban, ha lefegyverzik őket, netán eltörik a pálcájuk. A pagoda fenyegetően magasodik előttük, vélhetően fizikai ellenfeleik lesznek. A bejárat eleve zártnak tűnik, az ajtó körül pedig rúnák. Meg lehet őket törni puszta kézzel, vállalva, hogy visszarobban, és persze lehet próbálkozni bárhogyan, hogy bejussanak, az viszont egyértelmű, hogy az ajtó most még zárva van.
//Szerencse és fizikum próba az első első, ezeket adjátok össze, és alá dobjatok 2 db 10 oldalú kockával. A határidő jövő csütörtök (aug 12) éjfél, nem lehet belőle kicsúszni, mert az 00-ás dobásnak felel meg. Én jövő pénteken írok. (aug 13)
- Talán nem - vonom meg a vállam Justice szavai hallatán. - De az is tény és való, hogy eddig nem ilyen módon szereztek újoncokat. Képben vagyok az aurori szakmával - hála apámnak és Leticiának - így jól tudom, hogy a Roxfort eddig csak úgy ontotta magából az ezzel foglalkozó diákokat. Az érdeklődés azonban nyilván megcsappant az elmúlt évek folyamán és más irányba terelődött a figyelem, hiszen rengeteg más szakág is létezik az iskolán belül. Ez pedig több diák igényeit is bőven kielégíti. A külföldről érkező tanulók többsége pedig nem Anglián belül képzeli el a jövőjét. - Miért, mibe rángattad magad? - szökik fel a szemöldököm Blaine magyarázata hallatán. Nem érdekel, ha esetleg túl tolakodó lennék, maximum lekoptat vagy kikerüli a kérdést. De azért igenis kíváncsi lennék, hogy mégis mit egyenlíthet ki egy auror képzéssel? - És az apád ezt csak valami jó kis leckének szánja esetleg ott is képzeli el a fia jövőjét? Sokan be szeretnék tolni a porontyaik hátsóját valamelyik jó kis kényelmes ülőalkalmatosságba a minisztérium irodáinak egyikében. Azt hiszik, az auror parancsnoki hivatás egyenlő azzal, hogy aktákat tologat és néha terepre hoppanál az ember, hogy baszogathassa a beosztottjait, de ez korántsem így van. A vezetőknek mindig ott kell lenniük a legnehezebb helyzetekben. Elvégre, mi másért lettek volna azok? - Leticia Samuels - felelem Blaine kérdése hallatán. Nem szeretek ezzel hencegni, noha egyáltalán nem áll szándékomban eltitkolni a kapcsolatunkat, egyszerűen csak úgy érzem, hogy az nem tartozik másokra. Főleg itt nem, ahol bármikor megvádolhatnak azzal, hogy a barátnőm apjának a kapcsolatait felhasználva jutottam be ide. Ami elég reális feltételezés is lenne, ismerve apám hátterét, de itt tényleg nem erről van szó. - Ismered? - teszem fel azért még a kérdést, hiszen könnyen előfordulhat, hogy valamiféle kapcsolatban állnak egymással. - Amit meg is tennék abban az esetben, ha elég jó fizetést adnának érte - szólalok meg Galen iménti megjegyzését figyelmen kívül hagyva, inkább csak Justice szavaira reagálva. Ereklyevadásznak készülök ugyan, de ha szembe szeretnék szállni Let apjával, akkor igenis szükségem van aurori tapasztalatokra is, csak hogy tudhassam, mire számíthatok. Persze, reménykedem abban, hogy a feltételezésem nem helyes és nem szándékosan végzett apámmal, hanem valóban nem volt más választási lehetősége. Csúnya lenne elbánni a saját apósommal... A beszélgetés azonban hamar véget ér, hiszen Blaine kiszúr pár gyanús alakot, én pedig elindulok feléjük. Elég gyanúsan méregetnek minket és igazán jó lenne, ha minél hamarabb elhúznák innen a csíkot. Nincs kedvem balhézni és nem is tervezem, de esélyes, hogy valamiféle megbízott emberek lehetnek. - Miért érdekel az annyira titeket? - válaszolok a kérdésre kérdéssel, miközben Galen is felbukkan, majd barátian át is karol, végül - engem megelőzve - kapja ki az egyik tag kezéből a füzetecskét. - De az erdőben készültünk összeverődni - bökök fejemmel az imént említett helyszín irányába, ezzel is eleget téve Blaine mutogatásának. - Előremehettek, ha gondoljátok. Nemsokára mi is csatlakozunk - pislogok szavaim közben kíváncsian az írott szöveg irányába, hátha áll már benne valamiféle lényeges információ.
Azért nem értek egyet Jensennel, hiszen ha nem lehetne kirúgatni magát valakinek és ennyire akárki itt lehetne, ahogyan ő mondja, akkor mégis mi ok lenne a versenyre és miért nem vennének fel akárkit aurornak, ha csak a létszám a fontos? - Csak huszonöten kerülhetnek be ténylegesen a parancsnokságra, úgyhogy azért nem olyan egyértelmű, hogy aki itt van már kell is nekik. - reflektálok Jensen szavaira, bár úgy látom, hogy Blaine egyébként már nem is annyira akar lelépni innen. Talán igaza van benne, hogy elég kellemes csapat kezd kialakulni és valójában határozottan jól éreztem magamat, hogy kiemelkedtem közülük. Remélem, hogy idővel az apám is elismeri majd, hogy nem is vagyok akkora kolonc és hogy nem olyan rettenetes, hogy én maradtam meg az öcsém helyett, vagy ez csak buta remény és úgy sincs rá esélyem? - Jajj, nehogy már ennyire a lelkedre vedd! - nevetem el magamat újabbat kortyolva az italomból, és Galennek is intek, hogy toljon valami üveget Jensen orra alá, mert nincs a legjobb kedvében, ha egy kis csipkelődést ennyire komolyan vesz. A választ én persze tudom Blaine kérdésére, de nem kotyogom el azonnal, megadom a lehetőséget Jensennek, hogy válaszoljon, pedig aki egy kicsit is tájékozott az tisztában lehet vele, hogy a kis szőkével jár a Griffendélből. Biztosan akadnak olyan háztársai, akik ezt nem értékelik, főleg hogy olyasmit is rebesgettek, hogy a lány halasztott egy évet valami egészségügyi probléma miatt és össze is költöztek. Biztosan komoly lehet, ha már itt tart a dolog. Kis se nézném McKinneyről, hiszen szoknyapecér hírében állt és hát Mardekáros is. - Akik végigcsinálja attól biztosan elvárják, hogy aztán, ha más nem az iskola után beálljon a parancsnokságra, különben mi értelme lenne? Nagyon fogynak mindenhol azt cikkezik. - vagy legalábbis burkoltan, mert nyíltan nem keltenek pánikot, de lássuk be a Minisztériumban jó ideje nincs nyugalom és sok minden történik a világban, ami nagyon is aggodalomra adhat okot. Én persze mindig úgy helyezkedem, hogy megússzam, amit kell, de vajon ezt a végtelenségig megtehetem? Azért is vagyok itt, hogy ha arra van szükség, azért mégis csak megtudjam védeni magamat. - Jesszus, hát ezek se az eszükért vannak itt! - nevetek fel újra, oldalba bökve kicsit Blainet, de nem állok fel, hogy én is odamenjek balhézni, bőven elégnek tűnik erre a célra Jensen és Galen. Végtére is mégis csak ők a Mardekárosok, habár Blaine is az. Hm... nem is jutott eszembe eddig, hogy Hollóhátasként csupa zöldség közé keveredtem. - Jól sejtem, hogy nálad is befigyel valaki, aki egy auror lánya? - pillantok oldalt a táncpartneremre, miközben már újra lehuppanunk a hátsónkra, amíg a másik kettő leszereli az idiótákat szépen. Azért láttam én Blaine pillantásából, hogy nem sokon múlt, hogy válaszoljon a kérdésemre Jensen helyett, tehát esetében is befigyel valami a háttérben, csak lehet, hogy valami titkos dolog? Oh hát ki szeretné nálam jobban a szaftos pletykákat?!
Amúgy sem terveztem sokáig maradni, csupán a hangulat oldódása miatt akartam egy pár órácskára elszabadulni. Az akadémia felénél sem járunk még, de már most úgy érzem, hogy legszívesebben magam mögött hagynám az egész pereputtyot, had éljem úgy az életem, ahogyan én akarom. Apám ezzel a húzásommal ki is tagadna a családból. A táncoló "pár" egyáltalán nem zavar, ellenben ha magamat kellene beleképzelnem az imázsba, azzal már lenne problémám. - Nem is tetszik és nem is érdekel. Végig csinálom az idióta próbáikat, de ennyi. Nem önszántamból vagyok itt.- válaszolom Justicenak vállvonva, majd kortyolok még egy utolsót a whiskeyből, mielőtt másnap bánnám meg a hatását.- Kötelező vagy sem, mégis itt vagytok és tudtommal még nem Ereklyevadász akadémiának nevezik a helyet.- sután billentem oldalra a fejemet és ezúttal vetek egy pillantást Jensenre is, aki egész hamar elindul a leskelődők kifaggatására. - Az öreged miatt vagy itt? És még én azt hittem az én apám lehet egy hatalmas seggarc. Tisztelet a kivételnek.- ingatom meg fejemet Blaine mondandójára fülelve, miközben én is felállok és azért figyelem Jensen magánakcióját. Meg tudja oldani egymaga is, de azért nem hagyom, hogy elmérgesedjenek a dolgok. Abból én is bőszen innám a levet. Támogatás gyanánt, ha már ilyen barátian megosztottuk egymással a whiskey-t, illendő, ha legalább Jensen után megyek és kisegítem azzal a kettő félnótással. Amint beérem őket, arcomon megjelenik egy széles vigyor, melyet akár vehetnek barátságosnak is elsőre, de sokkal inkább fenyegetőbb, mint kedves. - Ugyan, kérlek. Hol van a partiszellem? - vetem át egyik karomat Jensen vállán, majd rögtön a kis jegyzetfüzetre pillantok, melyet ha tudok, ki is kapok a mindenlébenkanál figura kezeiből, majd megnézem magamnak az írottakat.
- Én is azt hittem, hogy csak elbaromkodok két napig, vagy talán még annyit sem, de kezdem elhinni, hogy sokkal komolyabb ügyért harcolnak, mint elsőre láttam. – Vonom a vállamat Justice-t pörgetve. Engem nem zavar, hogy a mi klikkünkből többen inkább ücsörögnek, italoznak, és csak mi táncolunk. A szomszéd bandában viszont már valaki elkezd a srácok közül félmeztelenre vetkőzni, egy lány is követi őt a sorban. Hű, ezek nagyon átmennek hippibe. – Viszont az a része, hogy tartozunk valahova, jó társaság alakul ki, igazán nincsen kedvemre. Úgyis a nagykorúság volt a feltétel, lehet, hogy valaki már vissza sem megy az iskolába, ha ez beválna neki. – Intek szinpadiasan Justice irányába, amikor végül a lötyögés után mi is vissza tudunk ülni a fenekünkre. Az élő zenekar lassan felhozza a hangulatot, olykor gyors, olykor álmosítóbb számokkal, de legalább nem egysíkú a nyál, vagy éppen a hörgés. A háztársat illetően felkapom a fejemet, miután meghúztam ismét a flaskát, amit a másik társam hozott. – Miért, kivel kavarsz? – Elsőre azt hittem, hogy Justice rólam beszél, hiszen én is egy ismert auror lányának teszem a szépet, de úgy fest, korántsem lógok ki annyira, mint hittem. – Azt hittem, hogy lényegesen egyszerűbb lesz. Az emberhiány tényleg mindent felülír. De nem azért nem dobnak ki. Inkább mert az apám azzal a feltétellel húzott ki a szarból, hogy ezt végigcsinálom. Leadhatta a drótot a kiképzőknek is, hogy ha ki is esnék a versenyből, nekem ne mondják meg, csak a nyolcadik hét utolsó napján. – Húzom el kissé a számat, mert ebben bőven benne van, hogy nem is lettek olyan jók a pontszámaim, mint a Bestia mondta, csak Petra nem tehette meg, hogy kivág, mint a taknyot. Esélytelen, hogy az én hozzáállásommal bejussak a legjobb huszonötbe, de mintha valami közmunkán lennék, itt kell gályáznom. Noha ezzel nem térítem meg a luxusautókban okozott kárt. – Áh, annyira azért.. - És innentől figyelemmel kísérem, hogy Jenssen odalép a sutyorgókhoz, akik ugyan az egyik fenti ablakból leskelődtek, de tegyük fel, hogy közben lejöttek közelebbről méregetni.
A két rosszarcú biztosan valamelyik segítő, vagy kiképző embere, mert bár kadétnak tűnnek, olyan buta ábrázatuk van, hogy azért juthattak tovább, mert valaki megtámogatta a pontjaikat, hogy a kadétok között legyenek belső szemek. Ahogyan Jenssen közelebb lép, provokatív ábrázatot vesznek fel, amolyan Stan és Pan párosként elválaszthatatlanok. – Azt hallottuk, hogy valami buli készül. Hol lesz? – Kérdezik nyilvánvaóan nulla szellemi szinttel, jelezve, hogy nem az eszükért alkalmazzák őket, hanem mert besúgók. Az alacsonyabb még egy jegyzetfüzetet is előhúz, hogy leírja. Swatos jelekkel mutogatva intek Jensennek, hogy küldje ki őket az erdőbe.
, 
️️️️
//
, 
, 
, 
, 
