2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Az akadémia földszintjén helyet kapott még egy közepes méretűnek mondható terület, ami bár azért nem több száz, de jónéhány pihenésre vágyó diák befogadására alkalmas. Bár a diákok sok időt töltenek bent, ez a hely arra szolgál, hogy kicsit mégis kint érezzék magukat... bent. Egy kis kert, afféle szépen berendezett udvar, ami végtére is csak egy terem, de a mágiának hála a plafon a külső időjárást mutatja, bár azért idebent nem szokott esni az eső, maximum öntözik időnkét a növényeket. Sok a fű, néhány pad is megtalálható, nagyobb kövek, ha valaki le akarna ülni. Akadnak kisebb kertek, ahol virágok pomfáznak és még néhány nem nagy termetű bokor és cserje is helyet kapott itt. Tényleg úgy érezheti az, aki ide belép, mintha kilépett volna a szabadba.
leírás Luna Lovegood
We are not alone.
Szerző
Üzenet
Seraphine McCaine
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2022-10-03, 12:03
Az utolsó nemvárt utazás
Mosolyogva köszöntöm Padmát és Janette-et is, amikor az előbbi engem keres a tekintetével, az utóbbi pedig mellém pozícionál az edzés kezdetéhez. Persze itt még nem tudom, hogy egyetlen pillanattal később minden darabokra hullik....
- Nem lesz semmi baj, ezt is megoldjuk, mint mindent. - suttogom halkan, gyorsan, amikor hallom a meglepett nyögéseket és Tita egyébként eléggé múlatságos megállapítását, viszont itt és most felnevetni úgy se fogok. Valószínűleg ez inkább nekem szól, mintsem nekik, egy kis mantra, hogy rábírjam az agyamat, hogy alkalmazkodjunk a helyzethez. Egy kicsit mindenki pánikbaesik, amikor Blaine egy bájitallal azonnal bele akar csapni a lecsóba, pedig mi még csak pislogunk ki a fejünkből és próbáljuk felfogni, hogy mi is történt. Én nem kötöm a forrófejűséget a nemhez egyáltalán, én is tudok nagyon hirtelen reagálni, ha az érzelmek közbeszólnak, például, ha nem felnőttek párbajoznának, hanem egy gyerek lenne bajban, én is azonnal léptem volna. Nem is hiszem el mondjuk, hogy végre jól pozícionáltam és szerencsés voltam, hogy Preston kiképző inkább extra súlynak ítélte a rám aggatott dolgaimat, és nem vetette le a kiképzésre, ugyanis végigtapogatva magam mindenem meg van. Viszont mivel egy mesterséges fénnyel ellátott földalatti udvarból érkeztünk, még az én felszerelésemben sincsen naptej és napszemüveg, szóval ha Janette tényleg talál, amikor keresi, és van arról információm, hogy jól jöhet egy vámpírnak, hát elfogadom. Padmának csak biccentek, teljesen igaza van, eddig nem edzésről lettünk elragadva, hanem amikor távol voltak a kiképzők, ez most megint egy kicsit más, mint a többi. - Nem lenne egyszerűbb, a hoppanálnánk a ruhákért kiábrándító bűbájjal és gyorsan átöltöznénk? Bár biztos vagyok benne, hogy egy időre megállítanád a párbajt. - válaszolom Titának, egy kicsit azért hitetlenül, hogy képes lenne ilyesmit tenni. Amikor eldörren a lövés összerezzenek, egyrészt azért, mert a fröccsenő vér szaga valószínűleg perceken belül el fog érni az érzékeny vámpír orrban és előre készítem magamat arra, hogy ne zavarjon össze, viszont másrészt... látva, hogy egy sheriff kitűzős vágódik el egy pillanatra megáll az ütő a mellkasomban. Ha hagyjuk, hogy Blaine bedobja a bájitalt, akkor talán... - Szabad? - fordulok gyorsan Blaine-hez, amikor kinézi a ruhákat és kiábrándító bűbájt szórok rá. - Elhozod az összeset? Amennyit csak tudsz? - kérdezek rá, reménykedve, hogy nem haragszik ránk, hogy ennyire visszafogtuk és talán még életet is mentett volna a mozdulattal. Ha fizikailag nem bírja el, akkor persze vele tartok, hiszen a hoppanálás mondhatni az egyik erősségem. A nyomás, hogy lehet rossz döntést hoztunk már is a mellkasomra telepszik, de próbálok arra koncentrálni, hogy ne kötődjek a jelenethez, ne jusson eszembe Hismira és a kapitány. - Most már tudjuk, hogy melyik a "jó oldal", már ha biztosra vesszük, hogy mindig a helyi rendfentartók vannak a jó oldalon. - teszem hozzá, remélve, hogy Blaine visszaér és hoz nekem is ruhát. Amikor két férfi van és három női, elkezdem szétválogatni és nyilván Blaine-hez kerül az egyik férfi, aztán a másik halommal kicsit sután Janette felé fordulok, afféle várakozásképpen, hogy elfogadja, ha neki nyújtom, vagy vállaljam be én. Ebben az évben, ezen a helyen Padma például éppen eléggé feltűnő önmagában is, férfi ruha semmiképp nem kell még mellé, viszont a Troops-lány valamivel könnyebben el tudná hitetni az emberekkel, hogy nincs itt semmi látnivaló. Ha nem fogadja el viszont akkor én húzom magamra, bár kimondottan nőies arcom és ajkam van, szóval mindenképpen tudni fogják, hogy férfinak öltözött nő vagyok, nem nőies férfi.
// Dobás: pont 30, minden van nála ^^U
Varázserő, 36 pont BBT: 21 pont
Kiábrándító bűbáj (guglis leírás, Varázslatlistában nem találtam) - Az, akire a bűbájt szórják, mintha észrevétlen lenne. Nem láthatatlan, de az emberek még ha rá is néznek, elfordítják a tekintetüket, nem veszik észre. A bűbáj feloldódik, ha az illető beleütközik valakibe, vagy leleplezik. //
Aki tudja, hogy mit kellene tennie,
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Eleve meglepődöm, amint Titanille ráragasztja a tenyeremre a bájitalt, nem szokta megkérdőjelezni a döntéseimet. Lehet, hogy bármennyire is összeszoktunk, a végére már mindenki önálló személyiség. Tudunk csapatban dolgozni, de jó eséllyel mindenki megy a maga útján, bennem is fogalmazódnak meg olyan gondolatokat, hogy ha végre sikerül beszélnem Reese-zel, akkor lehet, hogy el kéne mennem, nem pedig a Roxfort, vagy London környékén maradni. Páran ugyan beintegrálódtak ide a régi iskolámból, de sokan még mindig ott élnek a közeli erdőkben, számos barátom nem tudja, hogy mi legyen úgy a jövőjével, hogy megsemmisült az épület, az otthonuk. Most, hogy nem csak medimágus vagyok, hanem auror affinitásom is van, talán segíthetnék nekik kitalálni. Nem mondom, hogy élükre állni, de talán azt is. Bízom benne, hogy Reese komolyan gondolja velem, s jönne ő is. Bólintok végül Serának, s leengedem a tenyeremet, majd amikor Tita varázslata végre lecuppan, zsebre is vágom a bájitalt. – Jó, akkor ne avatkozzunk bele. – Már csak én vagyok az egyetlen fiú a csapatból, elfogadom, ha olykor máshogyan gondolják. – Nem igazán. Pálcám van, és néhány apróság.. – Szólok most oda a kérdező mardekáros lány kérésére, miután tapogatózva ellenőriztem. Körbenézek, hogy a vadmacska ott lehet-e a lábam közelében, hiszen vele együtt egyértelműen többnek érezhetem magamat. Naptej ugyan nem kell, a bőröm amúgy sem a legvilágosabb. – Cseppet sem biztos, hogy aki ezt teszi velünk mindig ugyanazt a játékszabályt követi. – Ekkor dörrennek el a pisztolyok, az egyikük lent is marad, itt már sürgetőleg nézek a többiekre, akik viszont felhívják a figyelmemet a felteregetett ruhákra. Bólintok, ha Tita el akarja terelni a figyelmet, hát tegye csak, ha neki ez nem okoz szégyenérzetet. Mindenenesetre ha megteszi, én a tömeg mögé, a ruhákhoz hoppanálok. Itt most nincsen idő válogatni, nagyjából átlagos a méretem, gyorsan leveszek találomra néhány helyi ruhát. Ha nedvesek lennének, a pálcámmal felmelegítem. Sajnos a kalapokat nem szokták szárítani, és pisztolyt is aligha találunk, de legalább nem fogunk annyira kitűnni. Nem ott kezdek átöltözni, hanem amint megvan néhány ruha, gyorsan visszahoppanálok a kis utcába, hogy nekivetkőzzek. Ha itt ott kivillan valami, hát istenem, egyetértek a vöröskével, ne most szégyelősködjünk. Miközben véghezvisszük a műveletet, azért megfigyelem a környéket, hogy hol lehetünk, és miért. Hátha beugrik valami a helyiekről, vagy akár a párbajozókról. Igaza lehet Janette-nek, vajon most mit kell megszereznünk, hogy haza jussunk? Talán itt lenne az ideje, hogy rájőjjünk, hogy ki áll a próbák mögött.. Eszembe jut valami, a tömeget figyelve keresek valakit, akinek vörös, hosszú haja lehet, hátha a könyves illető eleve itt van a tömegben. Van egy olyan érzésem, hogy mindig is figyelt minket, amióta az akadémián vagyunk. És már kétlem, hogy Reese lenne az, ő csupán segítő, és az apja révén megvan a maga baja..
//Pálca és alap cuccok vannak//
Megjegyzés -- Ruha -- Zene --
***
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2022-09-30, 14:01
Wild wild west
Ha Sera érve esetleg nem elég, akkor Tita sikeresen Blaine kezéhez ragasztja a robbanó bájitalt, hogy megakassza vele a lendületét és így már jó eséllyel nem dobja el a bűbáj elmúlása után sem, hiszen minden társa úgy véli, hogy nem kellene egyből felhívniuk magukra a figyelmet. Familiárisok egyébként vannak velük, ahogyan a mágiájuk is működik, Sera próbája tökéletesen hatásos, érzi, hogy az ördögszekeret megtudja lendíteni, hogy úgy tűnjön csak egy fuvallat kapott bele, ahogyan Padma bűbája is sikeres. A felszerelésük már kérdésesebb, hiszen gyakorlatilag egy edzésről jöttek, ahol az ember viszonylag ritkán táskával a vállán készül Solomon Preston utasításaira. Főleg necces, hogy teljesen felszerelt táska legyen náluk naptejjel és napszemüveggel, aztán persze ki tudja. Egyelőre nem kell nagyon rejtőzniük sem, mivel a nép a párbajozókra figyel elsősorban és el is dörrennek a pisztolyok, egyszerre négy is. A háromból a középen álló fickó esik össze, amire a tömeg látványosan felhördül. Akad, aki még fel is sikkant és a szája elé kapja a kezét. A fickó elterül a földön és kiadós vértócsa kezd kialakulni alatta. Azt még egyébként innen is kiszúrják, hogy egy sheriff csillag virít a mellkasán, most, hogy nem hátulról nézik. A maradék három újra kiboztosítja a pisztolyát... Egyébként, aki keresgél és körülnéz láthatnak néhány ruhát kiteregetve a szemközti oldalon. Akár oda is tudnak hoppanálni, mert működik a mágiájuk, ezt már megtapasztalták. A nagyobb gond, hogy ott a kis utca végében bizony ácsorog több ember is, bár ők is a jelenetet figyelik, tehát ha odahoppanálnak, akkor a hátuk mögé kerülnek majd. A szárító kötélen két ing-nadrág kombót találnak és három női ruhát alószoknyával, fűzővel és mindennel.
mesélő: Luna Lovegood
//Kiképzésről tűntetek el, szóval a nagy felszerelést nem tartom reálisnak, de adjunk rá esélyt. Hozzászólás előtt dobjatok a kockadobások fórumába 10 oldalú kockával 30 % - tértágított jól felszerelt táska van nálad, mert mindenre felkészültél és még nem volt ideje Solomonnak szólni, hogy vedd le. 60 % - van nálad felszerelés, de azért nem univerzálisan minden problémára kiterjedő bájital/felszerelés készlettel, csak néhány legszükségesebb cucc. Logikusan 60 % felett csak pálca.
Határidő: október 6. Én írok: október 7.//
Titanille Blunt
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2022-09-27, 20:39
Akadémia és Tita
Olyan egyszerűnek tűnt. Átlagosnak. Már-már normálisnak, úgy értem akadémiai szinten. Nem kellett volna elbízzam magam, hogy most talán a mi korunkban és időnkben maradunk. - Jó lenne egyszer arra eszmélni, hogy nem kell feleszméljünk semmire. - morgom az orrom alatt, miközben próbálom rendezni a vonásaimat, magamat és felmérni a terepet, hogy pontosan hol is vagyunk azon kívül, hogy egyelőre rejtekben, s nagyon nem az akadémia belső, füves udvarán. Persze Blaine már hajítaná is azt a robbanó cuccost, amit nagyon remélem, hogy sikerül megakadályozzanak a többiek, de amennyiben mégsem, úgy pálcapróba gyanánt egy ragasztóbűbájjal Blaine tenyerében próbálom tartani az üvegcsét, mielőtt megreptetné azt. - Jó volna, hogyha még azelőtt elvegyülnénk, hogy felhívnánk magunkra a figyelmet, ezt a nézetet osztom én is. Az ott nem egy adag kiteregetett ruha? - meresztgetem a szemeimet, s egy vélt pont felé mutatok, ahol mintha kötélen ruhaneműk, drapériák lógnának. Persze lehet, hogy nem is az, hanem csak délibábtól vagy simán a naptól káprázik a szemem, szóval csak tipp, de tényleg úgy gondolom jobb lenne ha nem a saját szerkónkban kommandóznánk itt, na meg amúgy is hülyeség volna beleszállni egy párbajba. - Esetleg eljátszhatnám a bajba jutott hölgyet, akinek minimum elmentek otthonról és nem emlékszik miért szalad sipákolva egy csapat kalapos lövöldöző idióta közé, de ebben a cuccban.. - pillantok végig magamon. Még figyelemelterelésre se jó az öltözetem. - Pucéron mondjuk elég feltűnést tudnánk kelteni. De csak akkor meztelenkedem, hogyha van ötletetek arra hogyan menekülünk meg, s miképp fordítjuk előnyünkre azt, hogy megzavartuk a kalapos kanokat.
//Ragasztóbűbáj - ebben a formában kitalált varázslat, arra jó, hogy fizikai ragacs nélkül valamit az emberi testre erősítsen, ott tartson a testen akkor is, hogyha amúgy fogás nélkül az leesne onnan. Hatása rövid ideig tart, maximum 1 percig.
Az utolsó kiképzésre sokkal magabiztosabban indulok el, mint eddig. Nagyon büszke vagyok magamra, hogy eddig eljutottam, pedig elsősorban nem is versenyezni jöttem, hanem hogy tanuljak. Persze eszem ágában sem volt nem beleadni a tőlem telhető maximumot, és nagyon örülök neki, hogy szinte egészen a végéig eljuttatott a kitartásom. Sima edzős felszerelés van rajtam, a szokásos pólóm egy leggingsszel, a hajam egy copfba fonva. Hátizsák van a vállamon, pálca, némi élelem és víz van benne, valamint egy-két tárgy, amire szükségem lehet. A pályán egyből keresem Serát, és nagyon örülök neki, hogy az ő közelében ott van a többi ismerős is, akikkel együtt küzdöttünk a versenyen kívül a sok furcsa kalandban. Elfoglalom a helyem, kicsit ugrálok egy helyben, hogy az edzés előtti pici feszültséget levezessem, és várom, mi lesz a feladat… A következő pillanatban pedig már a szememet törölgetem, mert az éles villanástól könnybe lábadt, és most, hogy újra látok, hirtelen megváltozott a környezet. – Ó, ne – szalad ki a számon, mikor látom, hogy nem az udvaron vagyunk, és a szokásos csapat tagjai vannak csak itt. Természetesen nem azzal van bajom, hogy ők itt vannak, hanem hogy megint történik valami. Próbálom a környezetet felmérni, nem ismerős nekem egyáltalán, az biztos, hogy nem Angliában vagyunk. Mire magamhoz térek, addigra Blaine már elő is készítette a robbanó bombát, ami szerintem sem a legjobb ötlet. Sera varázslat kipróbálós javaslatára óvatosan előveszem az enyémet, és a Disaudio varázslatot használom, ami ha működik, akkor az idegenek nem hallják, hogy itt vagyunk és beszélünk. – Azért ez most nagyon más… úgy értem, még sosem tűntünk el fényes nappal, mások szeme láttára – jegyzem meg a többieknek. – Eddig mindig meg kellett érinteni valamit, most meg semmi. – Elég furcsának tartom az új körülményeket, kíváncsi vagyok, hogy mit szólnak hozzá a társaim. Abban sem vagyok biztos, hogy jó ötlet-e beleavatkozni a helyiek konfliktusába, nem tudhatjuk, milyen szokásaik vannak és mit akarnak megtorolni a másikon.
//Disaudio: megakadályozza, hogy a kiválasztott alanyok hallják a körülöttük lévők beszélgetését//
o
[/color]
Janette Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2022-09-21, 14:38
A küldetés & Janie
Ahhoz képest, hogy csak a kötelező családi elvárások miatt fogtam bele ebbe az egészbe, azt hiszem elég jól helyt álltam. Legalábbis az biztosnak tűnik, hogy benne leszek a kiválasztott kevesekben, akik jelvényt is kapnak. Az már más kérdés, hogy hányadik leszek a sorban. Gyanítom, hogy ha nem én leszek egyenesen az első a lista élén, akkor a bácsikám úgyis elégedetlen lesz, és majd néhány keresetlen kritikával illet, ha haza megyek innen végre a kiképzés végén. Igyekezhettem volna jobban teljesíteni, hogy ne hozzak szégyent a család nevére, blabla... Vajon lesz valaha olyan, hogy Juli, Jo és én a saját életünket élhetjük szabadon, aurori elvárások nélkül? Minden esetre egyenlőre ezt félre teszem, hiszen még van pár nap, amíg szembe kell nézzek az otthoni légkörrel. Most egyszerű fekete sztreccses rövidnadrágban, és fehér topban jöttem le, tekintve, hogy a kiképzés az udvaron lesz, és sose tudni, hogy pontosan mit fog takarni. Meglehet szükség lesz majd rá, hogy tökéletesen könnyeden tudjak majd mozogni. Ez pedig kisestélyiben és tűsarkúban nem lenne éppen könnyen kivitelezhető. A társaimnak egy kis mosollyal köszönök, és várom, hogy elkezdődjön a mai feladatunk. Éppen picit arrébb lépnék Sera felé, hogy igazodjunk a körhöz, amikor viszont minta villám csapna le. Reflexből kapom magam elé a kezem, és fordulok kicsit el. Aztán már mintha megint teret, és időt ugrottunk volna. Vajon mért nem érzem magam meglepettnek? Vagyis maga az ugrás a korábbiak fényében már nem is annyira meglepő, de a pisztolylövésekre akaratlan is összerezzenek, és fülemre tapasztom a kezem. Legalábbis, amíg el nem hal a hang. Nem titok, hogy egyáltalán nem értek a mugli fegyverekhez, így a pisztolyokhoz sem. Mármint a bácsikám lévén hallottam róla, hogy van ilyen, de én magam még sosem lőttem semmivel, és hát nem is itt szándékoztam elkezdeni. - Úgy tűnik. - mordulok fel Sera szavaira, miközben egyáltalán a környezetemet, és helyzetemet próbálom realizálni. A vadnyugat számomra legfeljebb romantikus lányregényekből ismerős. Abból a fajtából, amikor a hős seriff elfogja a bankrablókat, és ellovagol a naplementébe a bárénekes pincérnővel a helyi kocsmából. Mondjuk azzal én is egyetértek, hogy bölcsebb lenne előbb felmérni a helyzetet, és megtudni, hogy ki kicsoda, és mi folyik itt, mielőtt belefolynánk egy helyi leszámolásba. Az a robbanó bájital később azért még hasznos lehet. Na nem mintha az én táskámban nem lapulnának ilyesmik, mindenféle gyógyfőzettel, mágikus kötszerrel és ilyesmivel egybekötve. De jobb ha nagyobb a készletünk, mintha kisebb. Már persze, ha megvan minden felszerelésünk, pálcánk, familiárisunk. Amit Sera szavai nyomán nyomban ellenőrzök is. A tekintetem automatikusan keresi Foxy-t, a kis kitrókámat, akit alig pár napja az utolsó űrbéli kalandunk után sikerült megidéznem. Még nem szoktunk össze teljesen. Vagyis valószínűleg annyira nem, mint pl. Sera és a mosómacija, vagy Blaine és a macskája. De máris érzem, hogy hozzám tartozik, és elválaszthatatlan részem. - Naptejet valaki? - teszem fel a kérdést közömbösen, miközben egy abszolút trendi napszemüveget sikerül elővennem a kis oldaltáskámból, és a szememre biggyeszteni, hogy azért lássak is valamit. Már persze, ha nálam van még a táskám. Közben viszont már a tekintetemmel azt kezdem keresni, hogy nincs-e itt valami ruhaszalon, vagy kiteregetett pár ruha valahol, amikkel jobban álcázhatnánk magunkat a helyi szokásoknak megfelelően. Úgy vélem kissé alul öltözött lehetek a helyi és főleg korabeli illemhez mérten. Sajnos nem épp az edző rucim passzol ehhez a jelenethez. Már persze, ha Serának sikerült visszafogni, vagy legalább annyi időt nyerni Blaine akciója előtt, hogy körbenézhessek egyáltalán.
Fogalmam sincsen, hogy pontosan mit is érzek azzal kapcsolatban, hogy tényleg sikerült. Valahogy úgy mentem neki az egésznek, hogy csak az volt a célom, hogy egy intenzív kiképzésen erősödjek, és ugyan jó párszór kerültem padlóra, szó szerint is, mindig felálltam és nagyon úgy tűnik, hogy ennyi volt a lényeg. Nem adjuk fel, próbálkozunk, magunkba szívjuk a tudást és a sok pofont, Beast esetében. Lehet, hogy Preston kiképző is egy parancsoló figura, de vele legalább nem fizikai harcoltunk annyira, és az az, amit soha nem fogok megszeretni, szóval már-már örülök, hogy őt látom. Ráadásul... nagyon régóta Auror, még a szüleimet is ismerhette, így valahogy talán... talán kicsit úgy képzelhetem, mintha az apánk is ilyesmi lenne, ha élne. Akkor is, ha teljesen más jellemű lenne. Mivel kiképzésre érkezünk nálam is minden szokásos itt van, a familiárisom, pálca, rúnázott eszközök az ereklyevadász szak jóvoltából, egy tőr, amit még az egyik próbáról hoztam el emléknek, de semmilyen mágikus hatalma nem maradt, csak egy emlék, és persze a vésztartalék vér. Felsorakozom a többiek közé, a tekintetemmel azonnal az ismerős arcokat keresem és jócskán találok is. Rámosolygok Blaine-re, Janette-re, Padmára, Titára, hogy aztán megállapodjon a tekintetem Justice-on. Persze, igen csúnya lenne, ha őt meg ignorálnám, de tény, ami tény, hogy még mindig nem igazán tudom, hogy ő és a bátyám akkor most komolyan gondolják a dolgot, vagy csak szórakoznak egymással... Nyilván nem akarom beleártani magamat, semmi rosszindulat nincs benne, csak egészséges kiváncsiság. Szóval azért neki is jár egy mosoly, mielőtt visszanéznék a kiképzőnkre, és... Reflexszerűen a fülemre tapasztom a kezemet, bár a hirtelen szárazság és a porszemek és a fény miatt még a szemem is összeszűkül, ahogy próbálom felfogni, hogy mi is történt. Mondjuk a miértek eddig se derültek nagyon ki, pedig mindent megpróbáltam, hordozgattam a vörös hajszálat, megpróbáltunk kikérdezni mindenkit, ameddig úgy nem tűnt, hogy már nem is lesz több kaland. Most meg... - Egy vadnyugati párbaj? - suttogom félhangosan, pislogva, valószínűleg csak az hallja, aki mellettem áll, és persze Blaine a finomabb vámpír hallásával. Sokszor beszélek magamban, fura szokás, de leszokni nem fogok róla mostanában. A magam részéről eszemben sincsen beleavatkozni semmibe úgy, hogy még nem próbáltam ki a pálcámat, nem csekkoltam a mosómedvémmel minden oké-e és... és úgy, hogy elképesztően kilógunk a sorból, hiszen én szoros lófarokban és fekete testhezálló edzőruhában érkeztem a nadrágomra kötözött extra zsebekbe rejtve az eszközeimet. Konkrétan úgy nézek ki, mint valami kommandós, üvölt rólunk, hogy kivülállók vagyunk. Úgy mozgok, hogy a fekete cuccomban legalább árnyékba kerüljek, hiszen itt minden világos porszínű. Mondanám, hogy még az űrből is látszom, de legalább repülők még nincsenek, ha pedig egy hőlégballon úszik el felettünk hát tényleg szívenszúrom magam egy karóval. - Várj, azt se tudjuk, hogy ki-kicsoda és ha kiszúrnak minket... - kezdenék bele, de konkrétan nem fogom le Blaine-t, csak egy kis aggodalommal vonnám vissza takarásba, hogy ha robban a bomba, ha nem, legyen egy percünk beszélni. Legutóbb elkövettem azt a hibát, hogy elkezdtem kötődni Hismirához és még napokig kínzott, hogy fogalmam sincsen mi lett vele, hogy mennyire sírt, amikor átalakultam és megijesztettem, hogy nem tudtuk magunkkal hozni, szóval most igazából... nem is akarom tudni, hogy ki a jófiú és ki a rosszfiú, ameddig még mi nem vagyunk egyenesben. Szóval ha sikerül visszahúzódnunk és észrevétlenül elhátrálnunk én egy kicsit "időt kérnék", hogy a többiekhez fordulva sutyorgósra fogjam. - Mindenkinek megvan mindene? Pálcák, familiárisok, szerintetek működik a mágia? - kérdezem halkan, de csak akkor próbálom ki a pálcám, ha biztosan senki nem lát és akkor is olyasmire, aminek nincs nagy "effektje", például egy ördögszekér megpördítése, amit amúgy is simán felkaphatott volna a szél, ráadásul a hosszúujjú pólóm ujjába bújtatva a pálcát, hogy alig lógjon ki. Egyértelműen nem akarok beleszólni semmiféle jelenetbe, de persze akkor jön majd a csavar, ha nem lesz más választásom, hiszen... ha Blaine lebukik és magára vonja a figyelmüket, akkor hátra hagyni nem fogom semmiképpen.
// Csak próbaképpen brutál diszkréten, Vingardium levioszááá egy random ördögszekérre, remélem nem kell leírás * -* //
Aki tudja, hogy mit kellene tennie,
de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki.
Azt már szinte biztosnak érzem, hogy eljutottam a végső huszonötbe, hiszen az eredeti nyolcszázból alig cselleng valaki a folyosókon, s ha találkozom is valami kiképzővel, már a nevemen szólítva köszönnek. Auror leszek, ettől már senki nem ment meg, már csak az a kérdés, hogy mennyire elől végeztem. A vadmacskával együtt igencsak nagy mázlink volt sokszor, máskor pedig a vasakaratom, vagy a kiképzők elismerése juttatott tovább, de most itt vagyok, várva arra, hogy esetleg még valami rangosabb posztot is kapok. Bárhogy is legyen, büszke vagyok magamra, hogy sikerült, na meg a társaimra is, akikkel ilyen jól együtt tudtunk dolgozni. Ha vége, biztosan elmegyünk valami nagyot piálni, ünnepelni. Ám nem felejtettem el a különös időutazásokat, amiben biztosan nincs még vége. A dínók, a könyv, a vörös hajszálak, az űrbéli kaland, az ékszerek.. A szeretteink emlékének kitörlése.. Ezek nem lehetnek véletlen összefüggések, Mindenre fel vagyok készülve, mint tartalék vér, a tértágított táskában különféle varázsitalok. S be is következik, ismét egy másik helyen találjuk magunkat, most talán a végére járhatunk annak, hogy ki rángat minket dróton. Csak a megszokott társaimat látom a közelben, hogy aztán megrezzenjek a pisztolylövéstől. Ami élesebb hang lehet, mint a pálcából kicsapó halálos varázslat hangja. A lövedék éles, fülsértő, és a legtöbb esetben pusztító sérülést, halált okoz, noha a varázslók között igen ritka a mugli fegyver használata, ám az időutazásaink során mindig valami varázsmentes közegbe kerültünk. A kisutcából kikandikálva figyelem a jelenetet, még megszólalni sem merek, de jó lenne, ha tudnánk, hogy miről van szó. Az egyértelmű túlerő ellenére valahogyan kiegyenlítettnek érzem a párbajt. Vajon érdemes-e közbeavatkoznunk, vagy ez afféle felvezető jelenet, ami segíthet rájönnünk, hogy miért is vagyunk itt? Összenézek Seraphine-nal, és valahogy úgy vélem, hogy az efféle világok logikája alapján a hallgatag idegen szokott igazságot szolgáltatni, ezért őt kéne segíteni, főleg ha mellette még valami halott vagy sérült is fekszik. A táskámból egy robbanó bájitalt húzok elő. Felrázogatom, hogy jó habos, azonnal robbanó legyen, aztán egy erőteljes csuklómozdulattal a hármas felé dobok. Lehet, hogy nem okoz nagy sérülést, de elvonhatja a figyelmüket, hogy a távoli alak lőni tudjon. Már ha nem ijed meg ő is.
Megjegyzés -- Ruha -- Zene --
***
Kalandmester
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2022-09-16, 15:45
Wild wild west
Az utolsó kiképzés mielőtt megtudnák a végső eredményt. Bizonyára már mindenki kellően feszült, de nincs mi tenni még kénytelenek 1-2 napot kitartani, amíg kifüggesztik a végső eredményeket. Érződik is a mai napon, hogy már mindenki jóval lazábban kezeli az egészet, mint eddig. Maga Solomon R. Preston hangja sem olyan parancsoló, amikor megérkezik és kiadja a feladatot, miszerint első körben mindenki álljon körbe az udvar közepén. és...
Eddig jut a kis csapat, mert mintha csak villám csapna le közvetlenül a szemük előtt egyszeriben minden felfénylik, majd egy pillanattal később, ahogyan kezd a látásuk újra visszatérni bizony már nem látnak annyi zöldet, mint a belső udvaron kellene és Solomon hangja sem zendül fel, helyette süvítő meleg szél csapja meg a fülüket, és szinte érzik, ahogyan apró homokszemcsék csapódnak itt-ott a bőrüknek, hogy aztán eldördüljön egy pisztolylövés. Lassan kezd az erős fény után visszatérni a rendes látásuk, főleg a vámpírok viselik nehezen a dolgot. Az sem segít a helyzeten, hogy egyébként itt is a szikrázó napsütés. Egy kisváros közepén találják magukat egy kisebb oldalsó utcában, a jól megszokott csapat együtt ezúttal is. Ha kilesnek az utcára egyből egyértelmű lehet, hogy honnan jött a pisztoly dörrenés. A főutca közepén három férfi áll hosszú köpenyben, cowboy kalapban, velük szemben pedig egy negyedik. Mindegyikük keze a pisztolytáska felett pihen. A körülöttük állók feszültsége szinte kézzel tapintható, mintha néhányan még levegőt is alig mernének venni. A pisztoly dörrenés hangja pedig minden bizonnyal onnan származhatott, hogy az egyedül álló férfi mellett valaki mozdulatlanul fekszik a földön.
mesélő: Luna Lovegood
//Határidő: szeptember 22. Én írok: szeptember 23.//
Dorina Postolache
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2022-07-13, 13:16
Shanna próbája & Dorina
Azt hiszem aki auror akar lenni, annak a megfelelő pillanatban kellően határozottnak kell lennie. Valóban nem csak egy kedves szőke lány vagyok. Sokkal több. Éppen csak nem mindig, és nem mindenki számára engedem meg, hogy ezt meglássa. Többnyire pedig tényleg szeretek kedves és segítőkész lenni, de ha szükséges, akkor vannak más eszközeim is, hogy elérjem, amit akarok. Jelenleg a próba teljesítését. Sikerül a menekülő fickó elé elé toppannom, ami azért is vicces mert az "apám" soha nem menekül senki elől. Előle szoktak menekülni. Hiábavalóan. Többnyire. Már az is kisebb csodának tekinthető, hogy engem nem sikerült még hazavinnie, és rám kényszeríteni az akaratát. Amikor elkaszálom a menekülő lábát, és végre diadalmasan magam felé fordítom egy a testvéreimre, és a fiatalabb apámra igencsak hasonló alak néz velem farkasszemet. Ám mielőtt további kérdéseket tehetnék fel, hogy előrébb vigyem a dolgokat a szimuláció egyszerűen szertefoszlik, és ismét Justice mellett találom magam, szemben Shanna Griffinnel. Pedig csak most lett volna igazán érdekes a játék. Milyen dolog ez, a legjobb résznél csak úgy abbahagyni? Számos kérdésem lenne a csuklyás fickóhoz. Többek közt szeretném megtudni, hogy vajon mégis mi mindent tudhat Shanna Griffin és a minisztérium a családomról. Lássuk be, egy ilyen szimulációt összerakni alapos háttérkutatás nélkül aligha lehetett volna. Noha nem igazán van bűntudatom a román nyelv használat miatt, vagy mert összezavartam a kis szimulációt. Ha a Griffin lány tanulmányozta a családom, akkor tudnia kellett, és igazán számíthatott volna rá, hogy az apámmal, vagyis annak imitátorával nem angolul fogok társalogni. Az apám sosem volt olyan ember, aki kiteregette volna a család dolgait, ráadásképpen bár beszél angolul, nem a családjával. Igazán várható és kiszámítható fordulat volt tehát szerintem, hogy a feltehető családtagjaimmal az anyanyelvemen próbáljak szót érteni, ahogy az a legtöbb családban lenni szokott. Így Shanna pillantását is állom, amikor az "érdekes megoldások"-hoz ér a mini szónoklatban. - Egész érdekes volt. - fűzöm hozzá Justice szavaihoz. Bár különösebb érzelem nincs a hangszínemben, ahogy az arcom sem árulkodik jelenleg semmiről sem. Noha annak azért örülök, hogy legalább ezt az akadályt is sikerrel vettem. Az elején nem hittem, hogy eljutok idáig, hogy őszinte legyek. Eddig többnyire éppen csak átevickéltem a feladatokon. Ezúttal úgy érzem végre én irányítottam. Talán tényleg ez a trükk, és sokkal magabiztosabb kiállást kell mutatnom a sikerekhez. Minden esetre nem számítok látogatóra a nap további részében, de ha fel is keresne valaki, akkor sincs mit megbánnom. Elvégre mit vághatnak a fejemhez? Legilimentorszerű képességeim vannak? Tudtommal a legilimentorokat nem tartja számon a Minisztérium. Ellenben ha valaki túl kíváncsi, akkor ez még remek kifogás is lehet. Animágia? Évek óta be vagyok jegyezve. Nem titok. Már ha valaki valami sárkányszerűt szeretne látni. Ennél pedig úgysem jut senki közelebb az igazsághoz. Soha.
//Köszönöm szépen a fordulót, nagyon izgalmas volt! Meglepett a családi vonal, nagyon élveztem! //
₪ Dallam ₪ ₪ "Kilátástalan helyzet nincs. Ezt jegyezd meg! Vannak helyzetek, melyek próbára teszik az embert." ₪
Justice Simmons
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2022-07-11, 10:29
Verseny & Justice
Néha tényleg a kevesebb több, így hát egyszerű megoldást választok a legvégére, ami sikerül is. Azért egy pillanatra én is visszatartom a levegőt, amikor eldörren a varázslat még az enyém előtt, de szerencsére a pajzs hatásos, így senki sem sérül meg és a pasas is eldől. Azért még elpöccintek egy kötözést, nehogy túl hamar magához térjen és csak utána lépek oda a sráchoz, hogy megnézzem egyébként rendben van-e és segítsek neki felállni. Az érzelgősség nem az én asztalom, attól pedig próbálok elvonatkoztatni, hogy akár még az öcsém is lehetne, de hát kisbaba volt, amikor elrabolták. A barna haj és szem nem olyan ritka, csak a mostanában felülre tolakodott bűntudat láttatja velem azt, hogy akár ő is lehetne. Tudom én, még ha nem is könnyű ettől elvonatkoztatni. - Jól van, nem sokára... - kezdek bele, de a kép egy villanás múlva már vált és Shanna előtt állunk és úgy látom, mintha tényleg elismerő pillantásokat vetne ránk, pedig tudom jól, hogy nem vagyok a szíve csücske, de legalább a teljesítményt elismeri. - Egész jó volt. - hümmentek egyet, bár azt hiszem sejtheti, hogy ez pont annyira dicséret, mint esetében ez a visszafogott érdekes megoldások duma. Mégis csak teljesítettük a pályát, bár az nem izgat, hogy a szöszinek is ment, hanem elsősorban, hogy nekem igen. Az persze már jobban érdekel, hogy vajon a többi pálya milyen volt és persze még inkább, hogy az a Blaine gyerek hogyan teljesített. Ha még mindig előttem áll a listán, akkor pipa leszek. Legutóbb annyira nem alakultak jól a dolgok, de most úgy érzem azért szépítettem és hát lássuk be a srácnak lehet, hogy múltkor mázlija volt, de ha hasonlóan gondolkodós pályát kaptak, mint mi, akkor egyáltalán nem biztos, hogy ezúttal is ment neki. Csak lennének meg minél előbb az eredmények!
//Köszönöm szépen a játékot/mesét, nekem nagyon tetszett! Izgi volt a túszdráma a látványmágusi felvezetéssel. //
Talán idővel megbánná, amit tesz, az őrjöngést, de akkor már túl késő lenne. Ha meg is élné a következményeket, hiszen amennyiben sebet ejt valakin Justice is minden szívnyugalommal használhatna végleges átkot, onnan már nincsen visszaút és nincsen lágyszívű bíró, aki elnézi, ha egy fiatal aurort lőnek fejbe vagy fojtanak meg. Justice tökéletesen fejbe tudja kólintani és a fulladozó fiú ahogy térdre esik, hatalmas, könnyes szemekkel bámulva a nőt, szinte térden csúszva kúszik ki a kereszttűzből. A varázslatával tökéletesen céloz és talál is, mielőtt még kirepülne az első átok, bár azt láthatja, hogy a férfi pálcájának a vége már éppen hogy szikrákat szórt egy nonverbális átokra készülve, de az teljesen leolvad a familiáris pajzsáról és a semmibe foszlik. A közönség azért így is felszisszen, bár néhány pillanaton belül megindul az ujjongás is. Az átok hatására megdermed, eldől, mint egy darab kő, és amikor Justice lehajol a néhány évvel fiatalabb fiúhoz, hogy felnyalábólja, hiszen egyértelműen rossz bőrben van fizikálisan és azért mentálisan is, hiszen a támadója lényegében gyilkossággal vádolta, fojtogatta, pálcát fogott a torkához, pedig valószínűleg ő meg a barátnőjét vesztette el. Szóval belekapaszkodik Justice karjába, felnéz a tekintetébe a könnyes, megrökönyödött szemével és ahogy döbbenten elnyítja a száját...
Dorina
Dorina gúnyos megjegyzésére a megmaradt közönség hatalmas szemekkel felhőköl, mintha ezen a ponton látnák meg, hogy nem csak egy kedves szőke lány, aki látványos dolgokat akart produkálni és lázadozik az apja ellen. A magabiztos kiállása sokkal több a hisztinél és a feszültség a teremben tapintható, ahogy megindul a hajsza, minden szem rájuk tapad. Eszükbe sincs már beleszólni a végjátékba és Dorinának sikerül betoppannia a pulóveres elé, aki még így is takarja az arcát, viszont nyilvánvalóan az apja amúgy se szaladgálna így az ő korában - ami sárkányként nem lehet kevés, ha külsőleg is már emberi léptékkel is idősnek tetszik. Ahogy a dárdával kisöpri a lábát a férfi nyögve ütődik a földnek, de természetesen hassal. A közönség felujjong, de ahogy Dorina lehajolva vagy lábbal átfordítaná az alakot, megnézni az arcát, egyetlen pillantást tud vetni rá. Hasonló vonásai vannak, mint az apjának, de jóval fiatalabb, mintha a harmincas éveiben járna, világos, kusza hajú férfi néz rá. De ki ez? Ismerős neki, mintha valamilyen rokona nézne vissza rá, de még sem tudja ki az, de honnan tudhatna a Minisztérium többet a családjáról, mint ő maga? Viszont mielőtt megszólalhatna, bármit mondhatna, bármivel magyarázhatná, hogy miért is adta ki magát az apjának - bár mivel egy próba volt, lehet nincs mindennek magyarázata, akkor...
Mindkét lánynál megtöri a történéseket ugyanaz az üveges effekt, mint amivel szétvált a tér mindennek a kezdetén. Ugyanott vannak, ahol addig, egymástól néhány lépésre, de minden egyes statiszta eltűnt és az eszközeik is, amiket használtak, csak ők vannak és a familiárisaik és persze ahogy a tekintetük a színpad felé szalad, Shanna Griffin áll ott, összefont karokkal, az írótáblája, ami a pontokat rejti mellette az asztalon, amin a kellékek hevertek eddig. - Remélem érdekesnek találtátok a szimulációkat, mert én igen csak érdekesnek a megoldásokat. Ahogy mindig, az összesítés egyszerre lesz közzétéve, amikor minden csapat végzett, de azt talán már most megelőlegezhetem... sikerrel teljesítettétek a feladatot. - biccent feléjük a lány, hiszen az auror szakma erősen férfiuralom alatt volt még néhány évvel ezelőttig, szóval valahol lehet van Shannában egy női büszkeség, hogy most a kadétok között, akik bent maradtak, elképesztő túlsúlyban vannak a lányok a fiúkkal szemben. Talán azért, mert a bátor férfiak már amúgy is auror szakra mentek, de a lányok a mostani helyzetre szedték össze a bátorságukat, ragadták meg a lehetőséget, ki tudja. Minden esetre Shanna nem árul el semmi többet, nem leshetik meg a pontozást, viszont Dorina felé azért az "érdekes megoldás"-nál egy kicsit talán csúnyán is néz, hiszen ő elég rondán összezavarta az egészet a román nyelvvel és a sárkány képességével, amiről senki sincsen nyilvántartva. Míg Justice valószínűleg elismerő dicsérteket kap majd a kiképzőktől - ha az apjától nem is -, addig Dorinát még aznap meglátogatja egy bizonyos Bestia egy kis fejmosásra.
// Nagyon szépen köszönöm a részvételt, nagyon ügyesek voltatok és a pontok, amiket dobtatok az utolsó körökben... hát hű, belejöttetek! Remélem élveztétek a kis személyreszabott elemeket és várom már, hogy változik-e majd a nagy sorrend. ^^
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Dorina Postolache
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2022-07-05, 09:20
Shanna próbája & Dorina
A szimuláció egyértelműen kezd már bomladozni. Számomra pedig ez egyre nagyobb magabiztosságot, és önbizalmat ad. Mondhatni vérszemet kaptam ott, amikor kiderült, hogy az apám nem az apám, ellenben ez egy igen ügyes szimuláció. Ami hát most úgy fest egyre inkább nekem kedvez. Főként, mert sok "karakter" el is tűnik. Aki marad, az sem óhajt akadályozni. Mondjuk az még némiképpen meglep, amikor a három színes csuklyás felnéz rám, és a tulajdon testvéreimmel találom szembe magam. Persze, hiszen számukra sem lehet könnyű ez a helyzet. Csakhogy éppen miattuk csinálom ezt az egészet. Az ő jövőjük érdekében. Ugyanakkor ez csak egy szimuláció. Ők nem valóságosak, tehát nincs is miért bocsánatot kérnem. Ámbár, ha ez a valóság volna, akkor sem lenne miért. Ezerszer is ugyanígy döntenék. A testvéreim miatt, és magam miatt is. Meglehet a világ szemében apánk tiszteletre méltő személy, de nem tarthat erőszakkal aranykalitkában örökké. Ennek így kellett lennie. - Futhatsz, de nem menekülhetsz. - vetem még oda egy gúnyos kis mosollyal, amikor a kék csuhás hátat fordít, és menekülőre fogja. Annál is inkább, mert úgy tűnik, még a tömeg is a segítségemre van. Már ami maradt belőle az előadás végére. Immár egyértelművé válik a szimuláció célja. Nem csak, hogy felfedni kellett az előadást megzavaró személyt, de el is kell fogni. Hát legyen. A tekintetemmel követem a kék pulcsis alak mozgását, miközben az egyik kezembe veszem a dárdát, a másikba a pálcámat. Ha fejben nagyjából kiszámoltam az eddigi mozgásból, hogy merre fog menekülni az ellenfelem, akkor egyszerűen a Transportus veno nevű bűbáj segítségével elé ugrok. Vagyis remélem, hogy sikerül elé teleportálni, és a tömeg már nyitott ennyi helyet, hogy nem valaki nyakába érkezem. Ha minden jól megy, alig egy méterrel a barátunk előtt találom magam szemtől-szembe. Ekkor pedig a dárdát használom arra, hogy kisöpörjem a lábát alóla, és a földre vigyem. Legalábbis a terveim szerint, gyorsan ártalmatlanítani tudom a dárdás közelharcban a menekülőt. Elvégre egy közép hússzú dárda nem csak táncikálásra jó. Legalábbis akkor, ha nem történik még valami váratlan a szimulációban. Shanna Griffinnél sose tudni. Fel kell készülni arra is, ha nem terv szerint haladnak a dolgok. Csak remélem, hogy a tömeg ezúttal nem lesz akadályozó tényező, elég távol húzódnak, nem akarván belekeveredni a konfliktusba. Most viszont csak ártalmatlanítani akarom az ellenfelem a tőlem telhető leggyorsabb, és legelegánsabb módon, mielőtt végleg szétesik a szimuláció. Így talán még azt is megláthatom majd, hogy kit rejtett a kék csuklya.
//Transportus veno: Sikeres elvégzésekor egy olyan helyen tűnhetünk fel párbaj közben, amire ellenfelünk nem számít, például az illető háta mögött. Sajnos ez nem mindenütt alkalmazható. Csak olyan helyre lehet vele teleportálni, ami a varázslást végző személy látóterében van. A pálcával arra a helyre kell mutatni, ahová menni akarunk.
1. dobás: A győztesek medálja 1%
Dorina Postolache carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
2. dobás: Megjelenés 25 + Szerencse 10 = 35%//
Dorina Postolache carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
₪ Dallam ₪ ₪ "Kilátástalan helyzet nincs. Ezt jegyezd meg! Vannak helyzetek, melyek próbára teszik az embert." ₪
Justice Simmons
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2022-07-02, 15:12
Verseny & Justice
Tudom, hogy egyelőre nem tehetek mást, mint hogy szavakkal próbálom meggyőzni a férfit, hogy ne csináljon végzetes butaságot, bár persze sejtelmem sincs, hogy az ember, ha elveszíti a gyermekét, az milyen fájdalommal jár. De azért még sem hiszem, hogy az élete hátralevő részét az Azkabanban szeretné tölteni, vagy jó eséllyel jelenleg képtelen tisztán gondolkodni, mi persze valahol érthető, de nekem most meg kell oldani ezt a helyzetet, akárhogy is. - De ezen már nem változtathatunk. - sóhajtok egyet, hiszen akaratlanul is felötlik bennem, bár ezt bizonyára senki nem gondolná rólam, hogy bizony volt, amikor eszembe jutott mi lett volna, ha az az alak engem rabol el és nem pedig az öcsémet. Vajon a szüleim, az anyám jobban viselte volna az én hiányomat? Nem omlik össze véglegesen? Persze ezek csak elméleti síkon maradnak, mint felvetés, sosem tudjuk meg mi lett volna, ha. A helyzetet itt és most kell kezelnem és bármennyire is igyekszem a férfit szavakkal meggyőzni egyelőre erre esélyem sincsen. Túlságosan eltökélt, vagy inkább kétségbeesett. Így hát megpróbálom úgy fejbekólintani, hogy legalább a srácot elengedje végre és akkor már esélyem legyen cselekedni, hiszen amíg a teste takarásában volt, nem lett volna okos döntés támadni. - Petrificus totalus! - egyszerű megoldáshoz folyamodom, hiszen nem kell feltétlenül mindig túlbonyolítani a dolgokat. Tudom, hogy nincs sok időm és ha magához tér akkor jó eséllyel csak még dühösebb lesz, mint eddig volt és a familiárisom védelme nem terjed ki az egész teremre, maximum néhány a férfi körül állóra, akik legalább hátrálni kezdenek. Én magam pedig, ha tudok és talál a varázslat, akkor megpróbálom a srácot felnyalábolni a földről, megnézni, hogy milyen állapotban van és arrébb húzni, ha esetleg mégsem jönne össze a kábítás, legalább ne legyen túl könnyű célponz.
//Petrificus Totalus: Átok, ledermeszti az ellenfelet. Varázserő: 32, SVK: 47
Dzsinn I.: Szerencsefaktor: 15 % esély van rá, hogy a következő cselekvésük tökéletesen sikerül. Minden cselekvés előtt (a hozzászólás végén) dobhatnak rá, de ha egyszer sikerült megdobni, aznap már nem próbálkozhat újra.
Justice Simmons carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
Megjelenés: 37 + Szerencse: 9 = 46
Justice Simmons carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
A lány megpróbálja a túszdrámát szavakkal elcsitítani, de a gyász, ami a férfi szeméből csak úgy süt teljesen elborítja a józan itélőképességét. Még arra is van esély, hogy nem áll meg a fiatal aurornál, akit vas marokkal tart, hanem utána további ámokfutásba kezd, de jól gondolja, hogy a familiárisa szerencsére ezt meg tudja akadályozni majd egy időre a pajzsával, ha tényleg megtörténik. Viszont addigra a sötéthajú és tekintetű fiúnak már túl késő lenne... - Hallottam már eleget! Nem is ismerted őt, ezerszer többet ér ennél a nyomorult fattyúnál, neki kellett volna meghalnia. - mondja, de a hangja még is csak megremeg egy kissé és a tekintetébe is beleférkőzik a kétely és a fátyolos könnyek, hogy a lánya talán tényleg nem ezt akarná. Még egyet ránt az áldozata torkán, hogy jobb fogást találjon az eleresztés helyett, de helyezkedik kissé, és ezzel Justice-nak egyértelműen rálátása lesz jó "fegyverre" és jó szögre is, hogy használhassa a képességét. Itt és most fel kellett mérnie, hogy ki az, aki még visszafordítható mielőtt szörnyűséget tenne, és ki az, akinek már túl késő... és ha nem lép közbe, akkor a fiú rázkódó ellenkezésének végeszakadtával a gyászoló apa minden esélye szertefoszlik, hogy ne kerüljön az Azkabanba. Poharat ugyan nem talál, ami ne lenne csak egy apró műanyag vásári trükkökhöz, viszont az egyik zsonglőr buzogány üreges belülről így könnyedén fel tudja kapni kivülről pedig masszív fémből van, tehát jó nagyot koppan a férfi fején, amikor eltalálja. Megtántorodik és a fogoly ezzel a lendülettel esik négykézlábra kiszabadulva, elkúszva a közeléből, már kivörösödött, könnyes szemekkel bámulva a férfire, aki vélhetően az apósa lehetett volna egy napon. Az apa nem ájul el, de Justice-nak van egy bő pillanata, hogy reagáljon a helyzetre, hiszen már teljesen tiszta a célpont, mindenki nagyot hőkölve hátrál, attól tártva, hogy most fognak elindulni az átkok mindenfelé.
Dorina
Dorina visszavált angolra, de már egyértelműen elkezdte lerombolni a szimulációt, ez szabad szemmel látható, ahogy a "Nem Játékos Karakterek" eltünedeznek, hogy egyértelművé váljon a négy opció. Dorina ahelyett, hogy a közönség segítségét kérné továbbra is szemtől szemben akar beszélni az "apjával", aki nyilván nem az apja, csak egy homályos információ arról, hogy a családja nem rajonghat azért, hogy elhagyta a Romániai rezervátumot. Nyilvánvalóan nem az lehetett a feladat, hogy egyszerűen felfedje, hogy honnan jön a nevetés a tömegből, mert ugyan a kiállásának hatására sokan összerezzennek és nagy szemekkel bámulnak a lányra, még sem jön senki a színpadra. A négy csuklyás alak közül teljesen véletlenszerűen a kék kezd el kiemelkedni, aki másként viselkedik, mint a többiek. Amíg a másik három felnéz a lányra és lehúzza a csuklyáját, alatta pedig megmutatkoznak a testvérei arcai, addig a kéktől eltávolodik mindenki és szinte ujjal mutogatnak, hogy végül egy fürge hátra arccal elforduljon és elkezdjen menekülni. Immár tudja, hogy ki a célpontja, akinek azt a rosszindulatú kacajt és az apja hangját a szájába adták, már csak egyetlen apróság hiányzik... hogy el is kapja őt. Persze az is lehet, hogy eddig a hang azért volt olyan szerteágazó, mert mind a négytől érkezett, de most teljesen biztosra veheti, hogy ahhoz, hogy jó pontokat szerezzen ebben a fordulóban, foglyul kell ejtenie az előadást megzavaró kék pulóverest a lehető leggyorsabban, mielőtt eltűnhetne, bár a tömeg elszántan távolodik tőle akármerre megy, hogy kirajzolják az útját, mintha ez még mindig a működési hiba része lenne, amit a sárkány képességével és a román beszédével életrehívott néhány perce.
// Utolsó kockadobás következik, ismét Megjelenés és Szerencse a célszám, szurkolok!
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Dorina Postolache
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2022-06-27, 09:36
Shanna próbája & Dorina
Úgy tűnik végre kezdünk valamerre haladni. Mármint az elég nyilvánvaló, hogy ez már a Shanna Griffin által komponált szimuláció. Nyilván ő is itt van valahol és figyel. Tehát elkönyvelhetjük, hogy a játékos kis pódiumi előadásnak itt vége is. Ebből adódóan mint egy mellékesen zsugorítom vissza az eredeti méretére a familiárisomat. Már nincsen szükség rá, hogy vele ijesztgessem, és szórakoztassam egyben a közönséget. Így aztán Sly egyszerűen csak letelepszik a színpad egy naposabb részére és onnan figyel tovább. Én pedig levonhatom a magam következtetéseit abból, hogy mennyire is jól sikerül a kis román trükköm. Persze, hiszen ez Anglia. Az emberek többsége azt se tudja, hogy merre van a térképen az otthonom. Ami elég sajnálatos, mert gyönyörű hely. Ugyanakkor szerencsés is jelen esetben. Hiszen apám sosem teregetné ki nyíltan a családi szennyest. Kínosan ügyel a kifogástalan sajtóra. Ez az én kettős szerencsém. Az anyanyelvemmel ugyanis a szimuláció nem tud mit kezdeni. Ez nem egy olyan fordulat, amit másodpercek alatt le lehet reagálni. Apámnak, viszont nem okozott volna gondot. Ahogy a mentális üzenet sem ér célt. Így már egy fokkal nyugodtabban lélegezhetek fel. Ugyanakkor valahol mélyen elismeréssel adózok Shanna Griffin alaposságának, és kreativitásának. Bár jelenleg az arcomon ebből nem sok minden látszik. Bár lassan végül egy magabiztos mosolyra húzódik a szám. Kezd tetszeni ez a játék. Akkor hát játszunk. - Itt nem én vagyok, akinek menekülnie, és félnie kell. Azt már tudjuk, hogy ki nem vagy. - pillantok le a színes csuklyás fazonokra, amikor tisztulni kezd a kép. Ugyanakkor mintha köztük ugrálna a szimuláció. Talán jobban sikerült a trükköm, mint vártam? Hiszen csak annyit akartam megtudni, hogy az apám-e a beszélő, vagy csak egy trükk. Vajon hogy értékelődne, ha idő előtt vágnám tönkre a szimulációt? Talán nem is kell ezzel foglalkoznom. Elég lesz a gyanús színes csuklyásokkal játszani még egy kicsit. - Vedd le a színes kis csuklyád, és gyere fel a színpadra. Mutatkozz be, és akkor kiderül kinek kell félnie, kitől. - parancsolom a hangnak, immár angolul, tökéletesen érthetően számára. Ugyanazzal a tiszteletet parancsoló fellépéssel, aminek nem sokan tudnak ellenállni. Ha mégsem engedelmeskedne, akkor pedig azt tudom meg, hogy hasonlóan erős mentális képességei vannak az illetőnek, mint nekem. Shanna Griffin már valószínűleg elkönyvelt legilimentornak. Tehát még egy kis elmetrükk már nem árthat. A legilimencia remek kifogást fog jelenteni a valódi képességeim elfedésére. Talán még jobb is így.
//Sárkány: II. szint: Maguk köré idézhetnek egy tiszteletet parancsoló aurát, aminek hatására az, akivel beszélnek sokkal könnyebben nyílik meg nekik, ad ki információkat, mintha csak a felettesének gondolná a sárkányt.
1. dobás: A győztesek medálja 8%
Dorina Postolache carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
2. dobás: Megjelenés 25 + Szerencse 10 = 35%//
Dorina Postolache carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
₪ Dallam ₪ ₪ "Kilátástalan helyzet nincs. Ezt jegyezd meg! Vannak helyzetek, melyek próbára teszik az embert." ₪
Justice Simmons
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2022-06-26, 14:41
Verseny & Justice
Azt már nagyon jól látom, hogy nehéz dolgom van, de legalább a körülöttünk talán biztonságban vannak. Kérdés, hogy érdemes-e egy valakit feláldozni azért, hogy a többiek biztosan megússzák ezt a csetepatét, főleg hogy a srác akár még az öcsém is lehetne. A gondolat akaratlanul is bekúszik a fejembe, hogy bár semmit sem tudok arról, hogy mi történt vele, hogyan élte az életét, ha élte egyáltalán, de talán találkozhattam vele már, talán tényleg az itt álló is lehetne, bár szegény már sokáig nem áll majd a lábán, mert a fickó annyira ideges, hogy itt helyben megfolytja lassan. - A gyermeke biztosan nem akarná, hogy miatta más is megsérüljünk. Talán bíznia kellene annyira a józan ítélőképességében, hogy senki se húzta be a csőbe. Talán meghallgatná azt, akit vádol... - próbálkozom tovább, hiszen már az is jó lenne, ha elengedné, mert itt helyben meg fog fulladni lassan, ha ennyire szorosan tartja a támadó a nyakánál. Dühös, de mégis valahogy a józan eszére kell apellálnom. Kockázatos lenne megtámadni, még ha nem is tudja a pajzs miatt elvileg bántani a többieket, de a végén még őrült varázslásba kezd és ki tudja, hogy akkor nem sérülének meg mások is. Valahogy le kellene szerelnem, de a nélkül, hogy más ne sérüljön meg. - Tudja, ha nekem ilyen féltő apám lenne... biztosan nem akarnám, hogy miattam dobja el az életét, vagy vegye el másét. - folytatom tovább, de közben is lázasan gondolkodom, hogy mi legyen a jó megoldás. Mindenesetre azért mégis csak arra jutok, hogy megpróbálok valamit. Ha sikerül kiszúrnom a fickó háta mögött valamilyen tárgyat, ami lehetőleg nem olyan nehéz, de komolyabb bajt okozhat, akkor úgy, hogy ne vegye észre megpróbálom becélozni a fejét. A legjobb egy pohár lenne, vagy üveg, esetleg szilárdabb tárgy, amit még a képességem elbír. Az is elég lehet, ha már kicsit meginog. Persze elsősorban akkor cselekszem, ha muszáj, mert nem enged a szorításból és már látom, hogy szegény srác lassan tényleg összecsuklik, mert nem kap levegőt.
//Telekinézis: 1. szint: Kisebb tárgyak (kődarab, pálca, pohár) mozgatása, lebegtetése. Veszélyes tárgyak esetében lökés is lehetséges, ilyenkor támadni lehet üvegcserepek, vagy éles tárgyakkal. A mozgatott tárgy súlya maximum 3 kg.
Dzsinn I.: Szerencsefaktor: 15 % esély van rá, hogy a következő cselekvésük tökéletesen sikerül. Minden cselekvés előtt (a hozzászólás végén) dobhatnak rá, de ha egyszer sikerült megdobni, aznap már nem próbálkozhat újra.
Justice Simmons carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
Megjelenés: 37 + Szerencse: 9 = 46
Justice Simmons carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Nyilvánvaló valóban, hogy a meggyőzőképességére apellál ez a "túszdráma szimuláció", amin csak egy bevezető feladat volt a színpadra ugrania. Túl egyszerű is lett volna, ha előad egy rögtönzött előadást és az alapján pontozzák. Sikerül közelebb kerülnie a pároshoz, a ismerős-ismeretlen tömeg szétválik előtte, és nem feszült olyan pattanásig a férfi, hogy fejbelője a fiatalabbat. Ahogy közelít és meglátja, hogy kinek a nyakához is tartják a pálcát. Egy körülbelül nála három-négy évvel fiatalabb, sötét hajú, sötét tekintetű fiú, aki akár... akár az elveszett kisöccse is lehetne... A familiáris sikeresen felvon pajzsot Justice vagy az emberek köré, de a támadó és az áldozata már testi kontaktusban van, szóval közéjük semmiképpen nem tud befészkelődni egy pajzs. - A rossz ellen? A ROSSZ ELLEN? Ki mondja meg, hogy ki is a rossz és ki nyom el kicsodát? - örjöngi a férfi, Justice valószínűleg szerencsétlen pontra tapintott, viszont nagyon jó úton halad, hogy összerakja a történetet. Azt ismerheti például az újságokból, ha érdeklődött utána évekkel ezelőtt, hogy a Testvériség irányelvei valaha nyíltan politikai pártként is működhetett volna, ha a Minisztérium vasvillával nem űzi el őket ezzel Grindelwald és a követői kezére játszva és agresszív forradalommá kovácsolva az egészet. - Ez a kis mocsok... ez a szemétláda telebeszélte a fejét, hogy majd együtt váltják meg a világot, hiába volt olyan szelíd az én kicsikém... - rázza meg durván fiatalt és habár varázsige még mindig nem érkezik, ahogy a fogásával átkarolja a nyakát és a foglyán látszik, hogy köpni nyelni nem tud és alig kap levegőt. Lehet nem is szándékosan, de mindenki szeme láttára kezdi el fojtogatni a nyögdécselő, krákogó szerencsétlent. Justice lényegében akármit fel tud kapni a színpadról, amit csak el tud képzelni, hogy hasznos lett volna egy előadáshoz, viszont nagyon össze vannak fonódva, szóval a kérdés, ha megpróbálja csak annyi, hogy mellé áll-e a szerencse? Az biztos, hogy az idő fogy, mert a fiúnak, aki annyira hasonlít Jasonre/Kyle-ra, már szó szerint lilul a feje.
Dorina
Amikor Dorina átvált angolról románra, az anyanyelvére, egy kicsit mintha kizökkentené a kekeckedős nevetést és a közönséget is. Mindenki néz rá, mint a hülye, és egyértelmű, hogy a közönségéből nem igazán akad senki, aki egyetlen szót is értene tisztán, maximum próbálnak olaszból vagy spanyolból tippelgetni, de az egésznek se füle se farka. Aztán még tovább cifrázza azzal, hogy nem is szóban keresi az apját, hanem mentális üzenetben, ami viszont egy kicsit tovább feszíti a húrt. Dorina, ahogy semmilyen sárkány, nincsen lejelentve sehová, így ez a manőver lényegében teljesen süket fülekre talál az inzultáló férfit tekintve, viszont az biztos, hogy a megfigyelő Shanna feljegyzi magának, mint legilimentor a potenciális legilimentort. Az egész szimuláció kicsit meginog, ahogy egyértelművé válik, hogy nem az apja van a tömegben - bár eddig is irreálisan gyorsan mozgott a nevetés, szóval igazából sose volt esélye annak, hogy tényleg ő lenne - és a román beszédre és a mentális üzenet "nem értelmezhető". Egyik pillanatról a másikra az arctalan tömeg, ami ismerős és ismeretlenekből lett összerakva, megcsappan, eltűnnek, ugyanolyan tükröződő effekttel, mintha ott se lettek volna, megritkítva a közönséget. Még mindig nem rajzolódik ki egyértelműen, hogy ki lehet az, akit el kéne kapnia, viszont ha arányokban nézzük, ezzel a kis "trükkel" lefelezte a lehetőségeket és sokkal jobban átlátja a terepet. Van is néhány gyanúsabb fazon, egy kék, egy zöld, egy piros és egy sárga csukylás, mélyen az arcukba húzott ruhával. Újra felhangzik a hang, az "apja hangja". - Hogyan tudnál bárkit is megmenteni, ha csak a meneküléshez értesz? Fogalmad sincsen, hogy hol a helyed és még egy ilyen egyszerű feladattal sse boldogulsz, hogy találj meg. - hallatszik fel újra a hang, de ezúttal szó szerint minden mondatrész után ugrik a hang a négy kiszúrt alak között. Melyik az igazi? Vagy mind az? És vajon milyene elbírálást kap az, aki véletlenül tönkrevágja a szimulációt és nem végigjátssza...?
// Továbbra is Megjelenés és Szerencse a célszám, szurkolok!
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Dorina Postolache
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2022-06-19, 10:09
Shanna próbája & Dorina
Sosem szerettem túlságosan a figyelem középpontjában lenni. Még akkor sem, ha gyakran kellett apám mellett úgy megjelennem az újságírok mindenható színe előtt, mintha mi lennénk a világ legtökéletesebb családja. De egyvalamire ezek az alkalmak felkészítettek. Nem szabad leragadni a hibáknál. A médiának cirkusz kell. Ha adsz valamit, amin csámcsoghatnak, akkor perceken belül elfelejtenek minden ballépést. A modorosság pedig, nos azt hiszem az szintén olyasmi, amit a neveltetésemből hozok. Ámbár azt hiszem ezzel nem árultam el nagy titkokat magamról. Ellenben a nevetés valahol nagyon is ismerős, még ha nem is tudom elsőre hova rakni, hiszen konkrétan mindenhonnan szól. Ellenben úgy vélem, hogy Sly segítségével elterelhetem magamról a figyelmet, és talán kiszúrhatom a hang forrását, vagy legalábbis az illúziót megpróbálom elválasztani a valóságtól. A terv azonban csak félig működik. Úgy tűnik a közönség figyelmét lekötné a megnövelt tömegű varánusz, de hőlátásom végleg csődöt mond. Vagyis igazából semmire se megyek vele, mert mindenütt emberek állnak heringpariban. Így egy fikarcnyit sem vagyok előrébb. Tehát ezt jobb lesz elengedni, és valami mással próbálkozni. Mondjuk a nyílt provokációval. Ami végre célt ér. Már a maga vérfagyasztó módján. Ahogy felismerem a hangot, és a szavakat, egy pillanat alatt rándul görcsbe a gyomrom. Jeges rémület fut végig a gerincem mentén, mintha máris képtelen lennék mozdulni a félelemtől. Apám kihasználta volna a kapcsolatait, hogy idejöjjön, és végleg hazacibáljon a testvéreimmel együtt, akiket végre kivontam a befolyása alól? Meglehet. Miután a gorillái, akarom mondani vérfarkasai nem értek célt, most maga jött volna értem? Talán. Vagy talán ez is csak egy Shanna Griffin féle elme trükk, hogy lássa, képes vagyok-e szembe nézni a saját belső démonjaimmal. Vélhetően utána nézhettek a jelentkezőknek. Azt nem lehetett nehéz kitalálni, hogy ki az apám. Ahogy arról is könnyen tudomása lehet, hogy politikai menedékjogért folyamodtam a Minisztériumhoz, hogy engem és a testvéreimet ne adjanak ki az apámnak többé. De még csak a bátyámnak se, aki jó bábként foglalta el a Román Mágiaügyi Miniszter székét. Én viszont többé nem akarok báb lenni. Belemenni egy kényszerházasságba apám politikai játszadozásait kiszolgálva pláne nem. - Mért nem beszéljük ezt meg a szokott módon apám? Kihagyva a közönséget. Nekik semmi közük ehhez. Nem értesz egyet? - váltok folyékony román nyelvre. Igaz, hogy apám jól beszél angolul, de kétlem, hogy ki akarná teregetni a családi szennyest. Már ha tényleg ő az, és nem Shanna Griffin egy trükkje. A nyelvváltás direkt trükk. Ha ő az apám nem okoz neki majd gondot, még egy másodpercnyi habozásnyi időre se a váltás. S bár nem vagyok tisztában a segítőnk idegennyelvi képességeivel, de kétlem, hogy anyanyelvi szinten beszélné a románt. Egy nap alatt azt lehetetlen megtanulni. A fordító bűbájoknak is megvannak a maguk korlátai. Az előadásnak már egyértelműen vége, szóval mért ne koncentrálhatnánk a feladatra végre. Ki kell hámoznom a tömegből, hogy az apám az apám, vagy csak egy Shanna féle elmetrükk. Ideje lesz összeszedni magam, és szembenézni a saját félelmeimmel. - Nem te tanítottál apám? Nem te mondtad, hogy én vagyok a sárkányok hercegnője, és egy hercegnő nem hajol meg senki akarata előtt, mert előtte hajolnak meg? Ne légy hát meglepve, hogy a saját akaratom követem, és nem hajolok meg senki előtt. Előtted sem apám. - küldöm a mentális üzenetet továbbra is román nyelven, és próbálom felmérni, hogy vajon apám jól ismert kőkemény mentális védőfalával találom szembe magam, vagy valami másféle mentális védelemmel? Elvégre mindenkinek egyedi mentális védelme van. Nincs két egyforma. Apámét pedig mindennél jobban ismerem. Még ha talán nem is túl bölcs provokálni őt.
//Sárkány: I. szint: Képesek bárkivel gondolati úton kommunikálni (oda-vissza). Mentális ellenállás van ellene, de ha már valakit ismernek küldhetnek számára egy egyéni jelet, mintha afféle kopogtatás lenne, amit a másik felismer.
1. dobás: A győztesek medálja 7%
Dorina Postolache carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
2. dobás: Megjelenés 25 + Szerencse 10 = 35%//
Dorina Postolache carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
₪ Dallam ₪ ₪ "Kilátástalan helyzet nincs. Ezt jegyezd meg! Vannak helyzetek, melyek próbára teszik az embert." ₪
Justice Simmons
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2022-06-18, 14:16
Verseny & Justice
Futólag elhúzom a számat, amikor kiderül, hogy nem sikerül a pasast kiterelnem innen, hogy legalább mást ne fenyegessen veszély, csak azt az egy valakit, akit sakkban tart. Könnyebb lett volna, de úgy tűnik, hogy sajnos nem ilyen egyszerű, még ha többen hátrébb is lépnek, de mind tudjuk, hogy ha a fickó mondjuk útjárat indítana egy futótüzet, akkor igen komoly pusztítást tudna végezni ilyen komoly tömegben. Egyáltalán hogy a fenébe jutott be ide egy ilyen zakkant ipse? Nem lehet elég erős az ellenőrzés. Jó tudom, ez egy próba, meg kell oldani a helyzetet, mintha csak egy fogadás lenne és talán egy kicsit azt is tesztelik, hogy mennyire hiszünk ebben az egészben, ami miatt itt vagyunk. Az már egyértelmű, hogy másképp kell közelítenem az egészhez, így hát leteszem a mikrofont és lassan elindulok lefelé a színpadról, nagyon óvatosan közelítve a fickóhoz. - Ha mi nem teszünk semmit, akkor ártatlanok sérülnek meg. Valakinek csak ki kell álni a rossz ellen... - a hangom lágy és nagyon óvatosan igyekszem közben közelíteni. Nagyon próbálok együttézrő hangot megütni és persze a tekintetemmel is ezt mutatni felé. Az agyam persze közben is lázasan kattog. Figyelem, hogy Cecile merre van, bár nem látom én sem, de azért elég komoly a kapocs közöttünk, hogy egy-egy villanásból érzékeljem, hogy hol van. Továbbra is odafent lebeg és suhan ide-oda, hogy ha kell akkor azonnal cselekedni tudjon. Ha arról van szó mágikus védelmet húz fel, ha meg kell védeni valakit, és persze a fickó háta mögött marad, hogy tuti ne szúrja ki. - Talán elveszített valakit, a Minisztérium... vagy az ő hibájából? A vesztesét szörnyű tudom, én is elveszítettem az édesanyámat és az öcsémet is. - próbálkozom tovább, persze kicsit túlozva, de nem gondolom, hogy ismerné a családi hátteremet, hiszen az anyám él, csak összeroppant, az öcsém pedig az én hibámból tűnt el, de ez most nem számít.Közben alaposan megpróbálom megfigyelni a fickót, hátha eszembe jut mondjuk a közelmúltban egy cikk, vagy bármi abból, hogy meghalt netán a fia, vagy a Szent Mungóban fekszik, vagy hogy a túsznak valamilyen komoly ügyhöz volt-e köze esetleg. Biztos, hogy valami van a háttérben, hiszen elég komoly gyűlölet sugárzik a pasas szeméből és úgy érzem, hogy ez nem csak a Minisztériumnak szól, hanem személy szerint annak is, aki most a kezei között van. Addig viszont nem látom értelmét komolyabban cselekedni, amíg nem tudok rá hatni. Azt is megpróbálom felmérni akad-e a közelben olyan tárgy, amit mondjuk istenesen hozzávágva a képességemmel a fickó fejének, ki tudom ütni a nélkül, hogy ártson a srácnak.
//Familiáris láthatatlanság és ha kell mágikus védelem.
Megjelenés: 37 + Szerencse: 9 = 46
Justice Simmons carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Justice megpróbálja kiterelni az őrülettel megtelt szemű idősebb férfit a túszával együtt, ami annyiból előnyt jelenthetne, hogy legalább kevesebb lehetséges áldozat van a közelében, viszont van egy kis probléma. A férfi egy pillanatra elbizonytalanodik, tényleg megfontolja, hogy elegendő neki egyetlen áldozat és eltűnik, ám megrázza magát és erélyesen dobbant, szó szerint fröcsögve üvöltve a lány felé, mindenki felé. - Eszemben sincsen elmenni! Nem végeztem még! Ez az egész kóceráj egy vicc, a Minisztérium egy halálverem, gyerkeket küldenek a csatába felkészületlenül, hát meg vagytok őrülve mind?! Meg akartok halni mind?! Nem hősök lesztek, csak egy újabb név a végtelen listán, egy felirat a parcellán, annyi lesztek! - szinte már sír, ahogy üvölt és a pálcát egyre mélyebbre fújja a szerencsétlen fiatal auror torkába, mintha valami kés lenne. A tömeg nyilvánvalóan így is eltávolodik tőle, hiába mondta, hogy ne mozduljanak, bár azért ajtót nem nyitnak, csak teret adnak tanácstalanul bámulva a túszdrámát és Justice-t, aki az egyetlen volt, aki felmert szólalni. Milyen próba lehet az, ahol megkérdőjelezi a feladat az egész Minisztérium létét? Az biztos, hogy nem a legegyszerűbb. A férfi különös gyűlölettel bámul mindig vissza arra, akit a markában kap, de a szerencsétlen képtelen a fojtogatástól megszólalni, szabadkozni, kidumálni magát.
Dorina
Dorina modorossággal próbálja elcsapni az élét a ballépésének, mintha mi se történt volna, és amikor megnöveli a méretét a rusnya dögnek... mármint a bájos familiárisának, akkor úgy tűnik, hogy a figyelem újra rájuk összepontosul. Mondjuk az első néhány sor látványosan az orra elé kapja a ruháját, vélhetően nem nagyon rajonganak a varánusz szájszagtól, ami azért kiszivárog a tátogások közben, amikor sárkánytüzet produkál. A probléma csak az, hogy a nevetés valóban nem hagy alább, így az előadás egyértelműen félbe van szakítva. A borzongás járja végig, ahogy a nevetés kicsit torzul és a következő pillanatban már egyértelműen az apja hangját hallja egyik sarokból a másikba aztán megint egészen máshol felhangzani. - Azt hiszed ilyesmivel kiugraszthatod a bokorból a nyulat? Ez az én fegyverem és te vagy a kis nyúl, kicsi lány. Azt hitted szabadon játszhatod a hőst és gúnyt űzhetsz az akaratomból? - jön végre értelmes szó is a rosszindulatú röhögésen kívül. A hőlátás semmit sem segít, hiszen egy színpadon áll a nézőközönség előtt, mindenhol heringpartiban egymásnak tódult hőfoltokat talál. Viszont már néhány jobb érzésű ember felhorkan és elkezdi a nyakát nyújtogatni, de így sem lehet egyértelműen behatárolni, hogy hol van, aki beszél... és hogy tényleg az apja-e, aki a kapcsolatait kihasználva megérkezett, hogy hazacibálja, örökre.
// Továbbra is Megjelenés és Szerencse a célszám, szurkolok!
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Dorina Postolache
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2022-06-12, 10:56
Shanna próbája & Dorina
Azt hiszem a tűztánc talán nem hozta azt az igazi hűha faktort, amit reméltem. Persze nem is vagyok egy tipikus látványmágus. Sosem készültem annak. Az egyetlen alkalom, amikor komolyabb tapasztalatot szerezhettem a színpaddal az Jade Karácsonyi előadása volt. Akkor is csak a háttérben zongoráztam. Nem én voltam a főszereplő. A kizárólagos szereplő meg pláne. Talán megpróbálhatnám csillapítani a fokozott hangulatot, egy békésebb zongorabetéttel. A baj csak az volna vele, hogy amíg az ujjaimat, a kottát figyelem, nem tudok a közönségre fókuszálni. Bármi történhet lentebb. Én pedig semmivel sem vagyok előrébb, mint amikor felléptem a színpadra. A közönség úgy tűnik nem igazán tudta hova tenni Romániát, a sárkányokat, és a tűztáncot. Viszont számomra ez az egyetlen dolog, ami ismerős, amiből építkezhetek. Persze így is buta gondolat volt azt feltételezni, hogy nem zavarja majd meg a hőlátásom a saját lángoló, a kezemben pörgő dárdám. Noha azért egy pillanatra felvetődik bennem, hogy mégis hogy kerülhetett ide egy pontosan olyan fegyver, amit otthon használunk? Mintha minden direkt így lett volna ide készítve. Persze ez az Auror Akadémia. Nyilván alaposan utána néztek már minden kadét múltjának. Én pedig nem igazán tudom elrejteni a sajátom. Apám keze szinte bárhova elér. Főként most, hogy a bátyám lett az új Román Mágiaügyi Miniszter. Ezért is kell jól szerepelnem itt. Kell egy biztos szakma, és állás, hogy ne férhessenek hozzánk, ha már sikerült elmenekülnünk. Tehát gyorsan összeszedem magam a botlás után. Felállok, és még egyszer megpörgetem a fejem felett a dárdát, majd egy hirtelen mozdulattal feldobom a levegőbe, jó magasra, és egy gyors pálcamozdulattal eloltom a két lángoló végét, hogy immár a sima dárdát kapjam el, és helyezhessem vissza a tárolóba. Jelezve, hogy nem történt komolyabb sérülés, még ura vagyok a helyzetnek. Csak egy egész rövid kihagyás volt. Noha azért kell egy két pislogásnyi idő, és a térdemnek se esett valami jól a dolog. - Semmi pánik, ez mindennapos apróság a sárkányőrök életében. Na, de hallott már valaki a hős sárkányőr Dumitru Cosmin legendájáról? Netán a VMS rettenthetetlen sárkánylovasairól? - teszem fel a közönségnek a megnyugtatónak szánt kérdést végül. Vagy inkább az előadás folytatásának felvezetését. Közben pedig egy lágy pálcaintéssel megnövelem Sly méreteit. Éppen csak annyira, hogy egy nagyobbacska lóéval vetekedjen, és még kényelmesen elférjen a színpadon. Már ha minden jól megy, és semmi nem történik közben. - Netán követné valaki hőseink példáját, és felülne velem egy igazi sárkányra? Esetleg a nevetőkben van némi bártorság is? - teszem fel a nyíltan provokatív kérdést. Hátha így előcsalhatom a hahotázás forrását jelentő személyt. Miközben felkapaszkodom egy könnyed mozdulattal Sly hátára, ha semmi rendkívüli nem történik. Immár újra neki futva a hőlátás kísérletének. Hátha másodjára extra hőforrások nélkül bejön a dolog, és a nevetgélő, különös hangforrást is előcsalhatom. Mert elég jó a hallássom, de ebben volt valami igen szokatlan. Mintha ugyanaz a hang lett volna elszórva több helyen. Ez pedig nem igazán tetszik. Ki kell derítenem, hogy mit jelent ez pontosan.
//Baziteo: Mordon professzor használja egy pókon, ami hatalmas méretűre nő. Tűzmágus 1. szint Érzékeli a hőforrásokat a környezetében, egyfajta infralátásként is képes sötétben behatárolni a meleg testeket, de a hőfokot nem tudja megállapítani.
1. dobás: A győztesek medálja 6%
Dorina Postolache carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
2. dobás: Megjelenés 25 + Szerencse 10 = 35%//
Dorina Postolache carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
₪ Dallam ₪ ₪ "Kilátástalan helyzet nincs. Ezt jegyezd meg! Vannak helyzetek, melyek próbára teszik az embert." ₪
Justice Simmons
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2022-06-11, 15:16
Verseny & Justice
Elég jól megy a dolog, bár nem mondom, hogy világ életemben arra vágytam, hogy színpadra álljak, de mégis csak látványmágus a szakom és sosem féltem attól, hogy rám szegeződjenek a tekintetek. Justice Simmons kedveli az áhitatot, de beérem azúttal nevetéssel is, amit a szórakoztatás okoz. A műsor mégis hamar félbe szakad, amikor a fickó elkiáltja magát és azért ezen a ponton már én is megállok, de a mikrofont nem engedem le. Abban biztos vagyok, hogy az a legjobb, ha a fickónak egyelőre utat engedünk és bizonyára ez a próba része, így hát zakatolni kezd az agyam, de a mikrofont továbbra is tartva szólalok meg. - Micsoda műsor igaz? Nagyon hatásos, úgyhogy engedjünk utat az úriembernek, akár az ajtót is kinyithatja valaki neki, hogy könnyebb dolga legyen. - úgy teszek mintha ez még mindig tényleg a műsor része lenne és a látványos elrablási jelenet végén majd várhat valami nagy attrakciót a közönség, de természetesen Cecile újra teljesen eltűnik és intek neki, hogy menjen a pasas után, hogy semmiképp se veszítsük sem elől. Én egyelőre a színpadon maradok és figyelek. Megpróbálom a pasast beazonosítani, hátha láttam már valahol. Az agyam közben lázasan kattog, a kellékektől természetesen megválok, de kivárok, amíg a fickó hátrál. Ha már kellő távolságba ért, netán ki is jutott az ajtón, akkor jövök csak le a színpadról, hogy utána eredjek, hiszen bár Cecile követi, de azért nem kellene túlságosan leszakadnom a familiárisomtól. Közben persze már a következő lépésen kattog az agyam. Ha sikerül kijutni akkor bizony nem leszek láthatatlan, csak áttetsző, úgyhogy jó eséllyel a fickó észre fog venni, ha csak nem jutnak elég távol, de nem veszíthetem őket szem elől. Odakint már ráérek megtalálni, hogy mi legyen a következő lépés. Biztosan kellően összezavarnám, ha felvenném az elrabolt auror alakját, hirtelen nem tudná, hogy most akkor jó célpont van-e nála vagy sem. Ha pedig ki akarja deríteni, akkor varázsolnia kell és elvennie a pálcát az illető halántékától. Ez elég idő lehet támadni, Cecile pedig láthatatlan, hogy hátulról menjen neki.
//Dzsinn I. I. Képesek áttetsző szellemalakot felvenni néhány percre/körre. Ilyenkor átmehetnek falakon, nem éri őket fizikai támadás.
Familiáris láthatatlanság még mindig.
Megjelenés: 37 + Szerencse: 9 = 46
Justice Simmons carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Határozottan érdekes, hogy a feladatban első ránézésre nincsen semmilyen nyomozás, hanem hirtelen színpadra kell ugraniuk, mintha látványmágus vizsga lenne és nem is auror. Pedig az, hogy minden helyzetben képesek legyünk helytállni éppen annyira fontos, mint a kellő pálcaintések gyakorlása.
***
Justice
A ruhaváltoztatás simán megy és amikor Justice felkiált a nyüzsgő tömeg valamivel halkabbá válik. Annyira nem nagy a hely, hogy szüksége legyen Sonorusra, a kiabálás is megfelel, hogy betöltse a teret. A viccét a közönség meglepően jól fogadja, már számítanak arra, hogy valami komédiával folytatódik, így amikor előkerülnek a zsonglőr eszközök karikák, labdák, meglepetten kerekedik el a szemük. Ugyan varázslókból és boszorkányokból áll a nézősereg, de azért a lebegő macskafej éppen eléggé meglepő és szórakoztató, hogy erről-arról felhangzon az ujjongás és a nevetés az első sokk után, hogy csak egy fejet látnak, testet nem. A szám végefelé a hangzavar kicsit megváltozik, ugyanis ahogy Justice végigpásztázza az embereket a szeme sarkából gyanús mozgást vesz észre amit egy éles sikoltás követ, majd szörnyű pánik. Egy középkor végén járó férfi szorít egy jóval fiatalabb auror koponyájához pálcát, a másik kezével satuban tartva a torkát és hátrál ki a szétrebbenő, döbbent tömegből. - Senki se mozduljon, ha meglátok egyetlen pálcát habozás nélkül átkozok! - üvölti a férfi, látszik a tekintetén a zavartság, az az űzött vad tekintet, ami képes az embereket átlökni a józan ész határán. Nem ereszti az aurort, akit Justice már láthatott korzózni itt, vagy a Mágiaügyi Minisztériumban, és egyértelmű, hogy Justice előadásának annyi és hogy a támadónak éppen miatta sikerült ilyen feltűnésmentesen odaúsznia az áldozatához.
Dorina
Dorina talál dárdát, akár éppen olyat is, mint amit a sárkányokhoz használnak, ahogy dobot is. Mintha minden személyesen neki lett volna idehelyezve és valaki tudta volna, hogy merre viszik majd a gondolatai. Amikor kilép a színpadra a dobogás közepette a tömeg susmogása elhalkul, de látszik rajtuk, hogy inkább értetlenek, mintsem lelkesednek. Tűztánc valamilyen dárdával? Sárkányok? Valószínűleg a közönség fele még romániát se tudná megjelölni a térképen, bár amikor megjelenik a varánusz és még tüzet is okád elfogódott sikkantás hallatszik. Néhány pillanatra megvan az odaadó figyelem, főleg, amikor olyan, mintha a gazdáját elkezdené perzselni az állat, de történik egy aprócska baleset. A tánc közben amikor a lány kitekintene a nézőközönségre a tüzes dárda, amit pörget megzavarja a hőlátását és kissé elvakítja, így felborul az egész ütem és egyetlen rossz lépés miatt megbotlik és térdre esik, elejtve a lándzsát a földre. A közönség egy része felhőköl aggodalmasan, az első sor még hátra is ugrik nehogy rájuk essen a dárda vagy "elszabaduljon a sárkány". A következő pillanatban viszont hangos hahotázás hallatszódik, de furcsa módon elszóródva, de mindenhonnan ugyanaz a hang csapja meg és akárhova kapja a fejét, egyszerűen nem tudja megállapítani ki volt az, aki nevetett, senkit nem tud a hanghoz kötni, pedig valaki igen hangosan űz gúnyt belőle és ki tudja, hogy mennyit kell várni, míg mindenki rajta fog nevetni?
// Továbbra is Megjelenés és Szerencse a célszám, szurkolok!
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Dorina Postolache
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Belsõ füves udvar 2022-06-08, 10:27
Shanna próbája & Dorina
Engem nem igazán az zavar, hogy már megint Shanna csapatába kerültem. Sokkal inkább, hogy megint próba-nap van. Ezek a legkeményebb, legkimerítőbb napok, arról nem is szólva, hogy ezeken a napokon mindig sokan ki is esnek. Ez a lehetőség pedig minden egyes ilyen napon Damoklész kardjaként lebeg minden kadét feje felett. Minél kevesebben vagyunk annál inkább. Tehát már előre tartok a ránk váró fizikai, és mentális megpróbáltatásoktól. Hiszen nem egyszer éppen csak sikerült elkerülnöm a vesztemet. Persze a terembe lépve azért engem is eléggé meglep a tömeg. Általában véve mostanra már alig lézengünk imitt amott. Vannak teljesen üres szobák is már a kollégiumi részeken, és sokban csak 1-1 ember maradt mostanra. A következő pillanatban pedig meghallom a nevem, és Justice-ét, és minden szem kettőnkre szegeződik, ahogy út nyílik a színpad felé. - Valóban. Akkor sok szerencsét! - súgom még oda a lánynak, mintegy válaszként. Bár abban nem vagyok teljesen biztos, hogy az utolsó mondatot is hallotta. De talán nem számít. A szerencse sosem volt a barátunk. Nem bízhatunk benne, azt csak a balgák, és ügyefogyottak teszik. Akik pedig idáig eljutottak, nos véleményem szerint egyik kategóriába se tartoznak. Az egész tükörszerű jelenés meglehetősen különösnek hat, ahogy átlépünk rajta, és magunkra maradunk a saját közönségünkkel. Lepillantok Sly-ra, aki komótosan ballagott eddig utánam. Majd a konferátor srác szavait hallva, változtatok a ruházatomon. Egészen pontosan a Romániai Sárkányrezervátum sárkányőr női díszruhájára. Elvégre ha az a cél, hogy elbűvöljük a kis közönségünket, hogy kijuthassunk ebből a tükör illúzióból, akkor nem árt mutatni nekik valamit. Csakhogy én nem vagyok egy viccmesélő humorista típus, noha azért játszom zongorán, és tanultam valamennyi zenét, de félek ez ide kevés lenne. Ellenben egy aurornak bármikor képesnek kell lennie a rögtönzésre. Ezért ahhoz nyúlok vissza, amit jól ismerek. Végignézem a kellékeket, és egy a sárkányőrökéhez hasonló dárdát választok ki, amit lazán próbakép megforgatok magam körül. Ha vannak dobok, vagy bármi hangszerféle, ami ütemes doboló hang kiadására képes, akkor most feléjük intek, és lassú halk dobolásba kezdenek. Csak ez után fordulok a közönség felé. - Úgy tűnik, a sors akarata, hogy ma veletek töltsem az időm, Drága Barátaim! Mondjátok csak, hallottatok már a Román-tűztáncról? Nem? Sebaj! Szeretitek a tűzet, sárkányokat, és veszélyt? Nos, lássuk mennyire! Köszöntsétek Sly-t, a mai segédem, aki egy igazi kis mini sárkány!- mutatok a familiárisra, aki valójában smaragd varánusz, de ez apró részletkérdés, amit szerintem a közönség úgysem akar tudni. Vagy ha tetszik költői túlzás tőlem, hogy érdekesebbnek hasson a bemutató. Ha minden jól megy a dobok hirtelen sokkal hangosabban, és gyorsabb ütemre kezdenek verni, immár nem kell teret adniuk a beszédemnek. Én pedig ismét, látványosabban forgatom meg magam körül a lándzsát, aminek mindkét végét Sly igyekszik meggyújtani a mozdulat közben. Ha minden a tervek szerint halad, már két végén lángoló lándzsával járom az ütemes táncot, középen pörgetve azt. S csak hogy a közönség ne unhassa el magát, Sly időnként a lábaim, vagy éppen a kezeim alá néhány centivel fúj lángokat, hogy odalentről, igencsak valósnak tűnjön az égésveszély! A mutatvány közben pedig, néha igyekszem kitekinteni egy-egy pillanatra a közönségre az infralátásom segítségével, hogy talán megállapítsam, ki lehet "igazi" és ki pusztán kellék illúzió a közönségből. Elvégre a valós személyek hőt sugároznak ki. Ez persze igen kockázatos, egy ilyen veszélyes mutatványsor közben, de nincs más választásom, mint bízni a familiárisom célzó képességeiben, az alig pár éves kislányként szinte ösztönszintig begyakorolt mozdulatsorok erejében, és a vak szerencsében. Mit is mondtam a szerencséről feljebb? Nos, meglátjuk, ma mennyire fog pártolni, vagy elhagyni...
//Familiáris - Tűzlehelet A familiáris képes tüzet lehelni, mint egy sárkány, hasonló erősséggel, mint a sárkányláng, mely szinte mindent megolvaszt. Tűzmágus 1. szint Érzékeli a hőforrásokat a környezetében, egyfajta infralátásként is képes sötétben behatárolni a meleg testeket, de a hőfokot nem tudja megállapítani.
1. dobás: A győztesek medálja 5%
Dorina Postolache carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
2. dobás: Megjelenés 25 + Szerencse 10 = 35%//
Dorina Postolache carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
,
₪ Dallam ₪ ₪ "Kilátástalan helyzet nincs. Ezt jegyezd meg! Vannak helyzetek, melyek próbára teszik az embert." ₪
Mosolyogva köszöntöm Padmát és Janette-et is, amikor az előbbi engem keres a tekintetével, az utóbbi pedig mellém pozícionál az edzés kezdetéhez. Persze itt még nem tudom, hogy egyetlen pillanattal később minden darabokra hullik....
Hozzászólás előtt dobjatok a kockadobások fórumába 10 oldalú kockával
// 
//
, 
, 
, 
, 
, 
