2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Perselus megütközik valaminek a dühében, majd feltárulnak előttük a karmolások a falon, neki pedig idegesen szalad össze a szemöldöke. - Troops, ennek lehet köze ahhoz, amit a Towerben találtak? - talán véletlen, hogy az a nyomozás is megközelítőleg pont egy éve volt. De lehet, hogy nem. Piton nem tudta pontosan össze rakni a jelentés részeit, talán mert szándékosan lukakat hagytak benne, de egyértelmű lehet, hogy bele nézett. Az már egy másik kérdés, hogy Piton mégis hogyan jutott hozzá, a tavalyi nyomozáson mit találtak a fiatalok..? Főleg hogy ő épp tárgyalások gárdájában volt, meg az Azkabanban meg házi őrizetben... Pálca nélkül!? Persze utólag is elő lehet keríteni mindent ez tény.... De akkor is....! - A másik kérdés. Mi csak a nyomát látjuk, de vajon ő tudja-e már, hogy itt vagyunk? - teszi fel halkan, inkább csak magának a kérdést. Ami viszont követi gondolat azt hangosan kimondja. - A Towert 1078-ban, a Royal Albert Hallt pedig 1871-ben nyitották meg, illetve epítették. Van átjárás a kettő között? - és ebből következik az újabb gondolat, vajon a többi jelentős épülettel is lehet összeköttetés? Ekkor találkozik a tekintete Gerard kérlelő kifejezésével és egyik szemöldöke magasra szalad, de végül nem kommentálja, csak feltűnés mentesen Avery felé orientálódik. Nagyon feltűnés mentesen. Közben persze figyel a környezetére. Hogy mennyire nyitott a tér, mennyire szélesek a lépcsők, szegélyezik-e falak a lejáratot mindkét irányból, vagy csak azon az oldalon, ahol a karomnyomok vannak? Utóbbi esetben, az aki a tér nyitott felén van, simán rájuk lát és ez viszont roppant aggasztó! Valószínűleg le kéne oltaniuk abban az esetben a "lámpát".
Oké. Kicsit csípi a büszkeségemet a tény, hogy Shanna apja lekezel minket, mint holmi pisis kislányokat. Túl éltem én már nagyon sok mindent. Példának okáért azt a "vonat balesetet" is a nyáron. Túl is fogok élni. Mindent, ami csak jöhet. Szó sincs róla, hogy elbizakodott lennék, vagy sebezhetetlennek vélném magam. Egyszerűen nem engedek teret azon pesszimizmusnak, hogy legyőzhetnek. Ezen felül Shannának igaza van. Jake, és a prof. után kéne menni az alagútba. Veszélyben lehetnek. Már egy csapat vagyunk. Egy osztag ha tetszik, ha nem. Még ha nem is a legütőképesebb, legtapasztaltabb, de akkor is. Ahogy Shanna felteszi a kérdését, nem válaszolok rögtön. Láthatóan elgondolkodom valami járható kiskapu után. Végül lassan, kimérten, megfontoltan szólalok meg. - A Roxfort a hivatalosan kijelölt tartózkodási helyem. Piton professzor vissza vihetne. Persze ha előbb megtaláljuk. - arról persze gondosan hallgatok, hogy úgy egy éve McGalagony megengedi, hogy a szünetek jelentős részét, ha nem is egészét Mercutionál a volt házi görényemnél töltsem. Akár ő is értem jöhetne, hiszen már kérvényezte hogy hivatalosan is a gyámom lehessen. Csak hát a jogi procedúrák... Nagykorú leszek, mire elintéződik. De ő inkább ne jöjjön most értem. Őt semmi szín alatt sem sodornám szükségtelen veszélybe. Meg kell védenem ettől, akármivel is állunk most szemben. - Mintha Jake társaságában lett volna nem? És sose tudni, mikor kell nekik plusz egy képesség. - utalok egyértelműen arra, hogy le kéne mennünk megnézni azokat a járatokat. Talán Jake, és a prof. megsérülhettek, akkor pedig én vagyok az egyetlen gyógyító jelenleg itt. Remélem Shanna is veszi a célzásom, hogy parancs ide vagy oda, merre kéne indulnunk minden rossz előérzetem ellenére is. Lassan be kéne szereznem egy olyan tértágított bőrszütyőt, mint Codyé, tele gyógyító felszereléssel. Kár, hogy egy fél élet is kevés lenne, hogy összezsebtolvajkodjam a tartalmát. Csórónak lenni szívás...
- Te aztán tudod, hogyan vedd el az ember kedvét egy guszta kandúrtól. Megforgatom a szemeimet és elnevetem magamat. Oké, hogy nem ez a megfelelő hely és idő rá talán, de Gerarddal eddig is humorizáltunk, szóval, nem érzem szégyenben magamat amoiatt, mert most is eztg teszem, rájátszva arra, hogy mennyire tetszett nekem a bemondó. Hiába, van szemem és ami jól mutat az jól mutat. Egyedül jöttem erre a flancos estélyre, úgyhogy valamiben örömöt kellett leljek. S bár ismerek a „billogos bikánál” jobbképűbb druszát, attól még tartom, hogy ez is csinos példány volt. Volt. Mert ugye erőteljesen felszívódott, s mi pedig az alagsor felé tartunk. Valamiért úgy érzem, hogy az említett személy is ott tartózkodhat. És eléggé csípi a csőrömet az, hogy mit is látott újdonsült partnerem a nyomozásban ezen a bemondón. Szerencsére nem látom a váltott tekintetet a régi professzorom és Gerard között. A végén még meg kéne sértődjek rajta még akkor is, ha amúgy nagyon cuki is tőle az aggodalom. Szerencsés lehet az a hölgy, akit kitüntet figyelmével. A karomnyomok azok, amik az én figyelmemet sem kerülik el. Érzékfelerősítő varázslatot varázsolok magamra, koncentrálva a hallásomra, s hogyha ez sikerül, akkor élesebben hallok mindent, ami körülöttünk történik. 1-2 szobányi távolságra működik ez a varázslat, de hogyha olyan távban van a karomnyomok fertelmes gazdája, s szuszog-morog-hörög-akármitiscsinál, akkor elvileg hallanom kell így. Mint valami vérfarkas a kiélesült érzékeivel. Ha pedig nem hallok semmi kirívót, akkor azért megnyugszom. Ha hallok, úgy bizonyos, hogy Gerard lesz az első, akivel megosztom mindazt, ami megüti megbűvölt füleimet.
//Kitalált varázslat (valami hasonló volt a könyvekben, azt dolgoztam át): extrém hallásfelerősítés, 1-2 szobányi hatótávolságra. Varázsigét nem találtam ki hozzá. : D
- Ami nem öl meg, az megerősít.. ideje erősödni. - súgja maga elé, félig csak magának, félig Pitonnak, ahogy lesurrannak az alagsorba, maguk mögött hagyva a többieket, és az, ami nem ember, és nem szellem, az biztos valami bestia. Amire Jake egy kissé megnyugszik, mert ezek szerint nem vérfarkas és nem vámpír. És remélhetőleg nem démon, hanem csak valami, ami nagy, idelent él, és ők egyenesen felé tartanak. Van ebben valami furcsaság.. főleg, hogy közben odafent biztosítják a helyszínt, jönnek meg mennek az aurorok, és erről a lentiek semmit sem tudnak. Gerardék megjelenésére azért reflexből ránt pálcát, és megfeszül minden izma, aztán lassan lejjebb engedi a fegyvert, és finoman int a fejével. - Még csak nyomokat. - int a fal felé, aztán könnyed mozdulatot tesz a pálcájával, lehunyt szemmel, majd leguggol, és erősen koncentrál,remélve, hogy Gerard nem kóborol el annyira rögtön az elején, meg nem húzza be semmi sem. Ő is szeretne tovább menni, de előbb feltérképezi a helyzet, már amennyire ez lehetséges.
//Auror - feltérképező varázslat, ami segít kideríteni, hogy egy adott területnek milyen a szerkezete, kvázi térképként jelenik meg a varázsló előtt. Egyfajta kommunikáció a földdel/hellyel. Átváltoztatástan 40, SVK 45, Bűbájtan 10//
Ha belelátnék Shanna fejébe, talán igazat is adnék neki, ám mivel még véletlenül sem vagyok legilimentor, megyek a sajátom után. Nem szoktam meg, hogy csak úgy parancsokat kell teljesítenem, a bankban szabadabb volt a munkaköröm, a koboldok az eredményeket értékelték, nem az oda vezető utat. Így meg sem fordul a fejemben, hogy Shanna apja netán tilthat valamit, lévén ő csak valami felsővezető, de nem alá tartozom közvetlenül. Még mindig a kiváncsi diák vagyok, aki teszi, amit jónak lát, így Averyvel karöltve elindulunk lefelé, jelentős fáziskéséssel Jake után, de amíg a pincéreket, és a vendégeket terelgetik össze, addig mi a saját szakállunkra tudunk jobbat. - Én se látom. Talán az alagsori budiba ment. Ha menni kell, hát menni kell. – Próbálom elviccelni a dolgot, hiszen Avery mellett nehéz komolynak maradni, de azért óvatosságra int az, hogy Grindelwald jelét láttuk, és hogy ennyire kézzelfogható fenyegetésként tekinthető ez az estély. Ahogy leérünk, a vizsgálódó Jake és a bájitaltanár tűnik fel, legalább az oldalukon biztonságban vagyunk. Kicsit olyan ez, mint az esküvő, amin legutóbb voltam, csak itt közel sem olyan vidám a hangulat. - Találtatok valamit? – Kérdezem főleg Jake-től, hiszen a mardekáros házvezetővel még véletlenül sem vagyok tegezőviszonyban. A karomnyomokat látván mégiscsak liftezik a gyomrom, hogy balga ötlet volt a fiatal nőt is magammal invitálnom. Mondhatnám azt, hogy menjen inkább vissza az aurorokhoz, de felnőtt, emancipált teremtésnek tűnik, aki saját döntéseket is tud hozni, ezért inkább Piton felé vetet egy burkoltan kérlelő pillantást, hogy olykor azért figyeljen Averyre. Amíg Jake a falakat fürkészi, addig a pálcával a kezemben beljebb indulok, de csak lassan, óvatosan, hogy látó és hallótávolságon belül maradjak. A karomnyomok láttán azért felmerül bennem, hogy mit is őriznek, vagy tartanak itt féken Gridelwald szolgái? Azért ha gyanus tojásokra bukkannék, nem leszek olyan ostoba, hogy föléjük hajoljak. Viszont keresem itt is Grindelwald jelét, vagy bármi ami arra utalhat, hogy mi él itt lent.
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Elmondok minden információt, amit Eileen és Gina átadott nekem, a pincéről, az emeletről, mindenről, és csak reménykedek abban, hogy apám a helyzetre tekintettel, hogy eléggé sok ponton kell elhárítani ezt az egészet, megengedi, hogy valamilyen fontosabb helyszínen haladjunk tovább. A szemem sarkából látom, ahogy a férjem és a denevér benéz as terembe, majd tovább indul, de ez szerencsére nem éppen abban a pillanatban van, mint amikor apám rákérdez, hogy Jake hol van. - A vetítőszobánál elváltunk, hogy én elmondjak neked mindent, amit láttunk, ő pedig kiderítsen mindent, amit csak lehet a képességével. Nincsen egyedül, elég sokan vettük észre, hogy valami baj van, Piton professzor és Gerard Warrington újonc is valószínűleg elindult lefelé. Veszélyben lehetnek, Jake veszélyben lehet. - mondom el, de direkt csak feltételezve, mert hát annyiból, hogy láttam őket az ajtóban, nem állíthatok semmi biztosat és nem is vetne jó fényt rám, ha simán megmondanám, hogy én is menni akarok és eszembe se volt megállítani őket. Halványan látszik a csalódottság a szememben, amikor azt a parancsot kapom, hogy hagyjam az idősebbekre, hiába álltam már helyt lassan egy tucatnyi fontosabb, vagy kevésbé fontosabb küldetésen, de a civilek meg vannak zavarodva, talán félnek is, nem mondhatok ellent a parancsnoknak és léphetek le hősködni. Bólintok, miközben még több auror érkezik, és ha be lehet hoppanálni, akkor ki is lehet menni, szóval elindulok kifelé Ginával és Eileennel. - Van valaki, akit hívhatnátok, hogy hazavigyen titeket? - kérdezem kicsit fásultan, hiszen a szívem természetesen oda hív, ahol Jake-ék lehetnek, de a parancs… Eszembe jut, hogy familiárist küldjek Jake után, de ha elmondom neki, hogy apám minden fiatalt vissza akar hívni, és ő még se fordul vissza, akkor csak bajba keverem. - Tudom, hogy segíteni akartatok, és segítettetek is, de a parancs az parancs, és a Minsztériumban van szükség rám jelenteni. - teszem hozzá, és most nagyon nem érzem magam büszkének arra, hogy ilyen korán bekerültem az aurorok körébe és köt a hivatásommal járó béklyó. Pedig biztos igaza van, hogy nem akar az első sorban, hanem tapasztaltabbakat akar, biztosan… A fejemben kiskapukat keresek, valami apróságot, valamit, amire apám utalhatott, valami kis kivételt, ami még is itt tarthatna, anélkül, hogy a tekintélyét ásnám alá a parancsszegéssel. Ha nyitva vannak már az ajtók, vagy egyszerűen ki lehet hoppanálni, akkor kimegyek a lányokkal, utóbbi esetben kézenfogva őket, de nem hoppanálok azonnal tovább, mert a sasom jelleméből és jellegéből adódóan ahogy kikerül a zárt helyből, azonnal felröppen, és körbenéz, hogy a tetőkön vannak-e még emberek, és úgy egyáltalán, kívülről van-e ellenségre utaló mozgásra jel, bármi, akár egy terem ablakán bent történő esemény, bármi, akármi, ami olyan váratlan fontossággal bír, hogy ne kelljen a helynek, Jake-nek és Gerardnak hátat fordítanom, és visszatérnem a Minisztériumba.
Jake és Piton a nagy forgatagban gond nélkül eljutnak a lejáratig, ahonnan Gina és Eileen feljöttek néhány perc után. Egyelőre nem találnak ott semmit, ami Gináék után a falnak csapódott, ellenben azt mindketten érzékelik, hogy valami van odalent. Nem szellem, nem is ember, de igen haragos. Embereket nem érzékelnek, vagy nincsenek, vagy távol vannak, hiszen a tetovált férfi már jóval korábban eltűnt a járatban, amikor Gina és Eileen követték őt. A járat egyébként sötét, nincs kivilágítva és ha elindulnak ketten az hamar egyértelművé válik, hogy eléggé szerteágazó.
A többiek a nagyteremben szedik össze a pincéreket, problémás alakokat, a vendégek pedig lassacskán kiterelésre kerülnek. Sokan vannak, ezért a kezdetekkor még kellően nagy a káosz, így valósulhat meg, hogy Gerard és Avery el tudnak surranni szintén a lejárat irányába. Amennyiben Piton és Jake megvárják a többieket, akkor beléjük botlanak, egyébként mivel néhány perc lemaradásban vannak a sötét folyosó tárul eléjük is csupán, ahol egyelőre semmi különösebben szembetűnőt nem lehet kiszúrni még a lumos fényében sem.
Jake, Piton, Avery és Gerard is a lumosok hatására néhány kósza karomnyomot észrevehetnek a kemény kőben, ha figyelik a falakat, tehát egyértelműen van valami idelent.
Shanna jelentést ad le az apjának, aki természetesen ezek után még véletlenül sem küldi a veszélyesnek vélt alagutak felé, hiszen akadnak itt tapasztalt aurorok és vélhetően pillanatokon belül még többen lesznek, halk pukkanásokkal megérkezve az épületbe. - Kérlek kísérd ki a lányokat biztos helyre, azután te is térj vissza a Minisztériumba jelentést tenni. Jake... nem volt veled? - természetesen Ginára és Eileenre céloz, ezzel a tudtukra adva, hogy képzett auror biztosítják hamarosan a terepet és indulnak majd el lefelé. Shanna kiszúrhatta természetesen, hogy Jake és Piton is lefelé indult, ahogyan Gerard és Avery is. Az már csak rajta múlik, hogy ezt az információt megosztja-e az apjával, ahogyan az is mit cselekszik, ha odalent Gina szavai alapján van valami veszélyes, amiről az újdonsült férj egyelőre még nem biztos, hogy tud. Egyébként még elég nagy a forgatag, az aurorok első körben a vendégek kiterelésével és megnyugtatásával foglalkoznak, főleg hogy sokakat kell nyilvántartásba venni, neveket, adatokat, ez pedig eltart egy ideig, így ha ügyesek és még sem kifelé indulnak eljuthatnak a lejáratig, persze amennyiben rá tudják beszélni Shannát, hogy ne kövesse az egyértelmű parancsot.
//A következő hozzászólás tőlem: 2019.04.09. Írási határidő: 2019.04.08. (nagyon esetleg 9-e délelőtt/reggel kb. 9-10ig bezárólag, megfelelő indokkal)//
Bár a fagyasztás először megakadályoz minket, amint lehetőségünk akad, maradtunk az eredeti tervnél és leadtuk a drótot az ajtóról és a pasasról. Gina mondandójával az ajtónak ütődő objektumról világossá válik, miért kérdezhette, én is éreztem-e valamit, mikor eljöttünk. Na jó, most már szinte biztos, hogy valaki volt a nyomunkban... De akkor miért fedte volna fel magát? Vagy szándékos volt, hogy megijedjünk? Ennyi auror és aurortanonc közt megfordul a fejemben, van-e még szükség ránk ezentúl, vagy ott el is leszünk dobva, hogy leadtuk az infót. Viszont mi már voltunk odalent, legalábbis félig-meddig, így ha el akarnának hajtani minket, akkor kész vagyok indokként felhozni ezt, elővéve a beszédkészségemet, hogy ne tűnjek tőle csak egy gyereknek. Tény, gyakorlatilag az vagyok, de a meggyőzőképességemmel talán nincs gond, és nem mondanám, hogy veszélymágnes lennék, illetve vagyok annyira találékony, hogy megálljam a helyem. Legalábbis szerintem. Egy felnőtt már nem biztos, hogy ezt gondolná. Természetesen vitázni nem állok le, így ha az elutasítás teljesen egyértelmű, akkor igyekszem elfogadni, hogy nem mehetünk le... Ezesetben viszont biztosan akad még itt valami, amiben kivehetem a részem, és nem félek kideríteni ennek lehetőségét.
Ő is épp így vélekedik. Biccent a fiúnak. És tovább is állhatnak. Semmi haszna, ha most megtorpannak, úgy, hogy láthatóan Shanna ura a helyzetnek és nem folyik élve boncolás a hallban. Azért meglepi a familiáris képessége, de nem áll le száját tátani. És lehet nem szereznek túl sok előnyt, de lehet mégis sikerül annyival előbb leszivárogniuk, hogy hátha megmutatja magát az, ami vagy aki/k odalent van/nak. Mondjuk még az előtt, hogy a többiek is beérnék a mardekáros párost. Perselus kúszik elől pálcáját készenlétben tartva. Minden in úgy feszül benne, mint egy felhúzott íjban. Elég rossz előérzete van. Ugyanakkor nem teheti meg hogy kétségbe esik, vagy egy pillanatra is, nem a célra figyel. Ha pedig ami lent van felfedi magát már nekik, az talán a többieknek is segítség. Gerard érkezése sem zavarja meg. Kiterjeszti a legilimenciát, hátha érzékel a jelen lévőkön túl valamit. Jake képessége messzebbre ér el ezt meg sem kérdőjelezi. Mégis hozzá teszi amit tud maga is. Perselus olyasmivel is beéri, ha tudata bele ütközik egy másik tudat falába. Összességében sem egy túl bő beszédü alak, ilyen kifejezetten utálja járatni a száját. Csak eltereli a figyelmet a lényegről.
Nos, mint kiderült Shanna sasa minket is sikeresen lefagyasztott. Így némi zavart fáziskéséssel realizálom a helyzetet, a "kiolvadást" követően. Ami csak pár másodpercig ütközök ki az arcomra, majd rendezek egy már-már közömbös pókerarcot, miközben egy pár másodpercig elnézem a működésbe lépő auror hadat. Gyors, és határozott léptekkel indulok meg Shanna felé, és második körben végre elmondom neki, amit akarok. Az hogy az apja hallótávon belül van-e csak mellékes részletkérdés. Őt nem ismerem, így számomra csak egy jelentéktelen idegen, akire egyenlőre nem kell különösebb figyelmet szentelnem. A pálcám a bal kezemben, és némi paranoiával tekintek körbe a termen. - Egyébként a tetovált fickó is az alagsorba vezető lépcsőn tűnt el, megfigyelésünk szerint. - toldom még hozzá a Shannának tett jelentéshez. Talán fontos lehet. Valami azt súgja, az egy veszélyes fickó. - És még valami. Lehet hogy csak az utcai hajléktalan söpredékként eltöltött évek paranoiája mondatja velem, de amikor bent voltunk a lépcső tetején, és a kezem a kilincsen volt éreztem valamit. Mintha valami nekiütődött volna az ajtónak. Pedig senki nem volt ott rajtunk kívül. Akárhova is vezet az a lejárat, szerintem van ott valami veszélyes. Apropó senki nem sérült meg? - igazából egyetlen porcikám sem kívánkozik oda le. Csakhogy Shannáékkal már egy csapat vagyunk. Nem hagyhat ki. Egy csónakban evezünk. Ennyi. És tényleg szükség lehet egy gyógyítóra odalent, ha tényleg valami veszélyessel kell szembeszállni. Nem vagyok egy beszari alak. Az évek alatt megtanultam túlélni a túlélhetetlen helyzeteket is. Most már nem rázhatnak le. Jobb ha ez meg sem fordul senki fejében. A klausztrofóbiámmal is ideje lesz lassan szembe néznem, és legyőznöm. Nem uralkodhat rajtam örökké. Ez a csapatérdek. Jelenesetben talán az egész világ érdeke. Na nem mintha el óhajtanám túlozni a történetben a saját szerepem. Hősködjenek csak Shannáék. Én majd összefoltozom őket a végén, ha arra lesz szükség. Amennyiben Shanna végre megindul lefelé, vagy bármerre úgy vele tartok. Erre pedig nem kérek engedélyt, sem az auror parancsnoktól sem mástól. Nem óhajtok különösebben eltávolodni Shanna közeléből. Egyelőre legalábbis, amíg nincs más, sürgetőbb / fontosabb dolgom, amik lekötik a képességeim.
Vendéglátós szakzsargonnal élve lemaradok, mint a borravaló arról, amit Gerard csinál, s immáron csak az eredményére eszmélek. Nem mondom, hogy nem kerekednek el a szemeim. - Mégis hogy? - bukik ki a számon ösztönösen a kérdés, melyre persze nem baj, ha nem kapok választ egyáltalán, hiszen ez nyilván nem egy traccsolós helyzet, na meg az sem hátrány, ha nem mondja el a trükkjeit az ellen füle hallatára. A kérdés attól még kiszalad, hogy aztán tova is lendüljön róla figyelmem és immáron az események által tovább sodródjak legott. - Szerintem bőven van még ott lélek, ahonnan ez jött. - nevetem el magam futólag, de közben a figyelmem nem lankad a foglyokat tekintve sem. Az kéne még, hogy valamelyik esetleg kiokumlálja, hogy mégis miképpen bújhat ki Gerard kötözővarázslata alól. A nagyteremben a kialakult hőbörgés-háborgás-terelgetés közepette szöget üt a fejembe egy gondolat. Ha már Gerard emlegette a jelet, mely Grindelwaldé és mely a helyes "kis kommentátor" testén foglalt helyet, próbálom felfedezni merre is lehet. Kíváncsi vagyok, hogy valaki őt is elkapta-e esetleg. De hiába meregetem a szemem, nem látom őt. - A billogos bika nincs sehol. - osztom meg Gerarddal, hátha érti, hogy kire gondolok. Nem tudom, hogy miért - nevezzük női megérzésnek - de nincs jó előérzetem ezzel a ténnyel kapcsolatban, így aurori engedély kérése nélkül csapódom Gerard nyomába, mert ha mág elkezdtünk valamit, akkor úgy dívik, hogy fejezzük is be. Egyelőre semmi egyebet nem csinálok, csak mindenre éberen figyelek, nehogy kellemetlen meglepetések érjenek minket, mialatt az alsóbb szintekre jutunk.
Nem akar hősködni, és nem akar dönteni, hagyja, hogy valaki más mondja meg, mit is tegyenek, és merre is menjenek. Ennek megfelelően biccent Perselus felé, majd megindul lefelé, útba ejtve a hallt, ami nagyjából annyit jelent és takar, hogy beles az ajtón, nem akar berontani, hiszen nem célja a hősködés, és nem tudja, mi várhat esetleg bent rá. Besandítva látja, hogy Griff teljes mértékben uralja a helyzetet, ha minden igaz, kb akkor ér oda, amikor befagyasztja a helyet, és lassan mozdulnak meg újra az alakok, akik pedig rendes aurorok, azok segítenek megkötözni a többieket. - Itt nem veszik hasznunkat, menjünk tovább. - súgja mentorának, mivel eddig is hagyta, hogy a férfi vezessen és irányítson, tulajdonképpen most adja alá a lovat, és amíg Gerardék fentről leszivárognak a mindenféle emberekkel, folytatja töretlenül az útját az alagutak felé. Ha az idő a normális metódusban folyik, akkor talán még látják, ahogy elsurran a főkolompos férfi előttük, vagy talán pont a mardekáros páros mögött bukkan fel? Nem tudni, de az bizonyos, hogy a realitás talaján maradva akkor érnek le, amikor Gerard még csak a hallban van, hiszen eddigi céljuk is ez volt, nem nagyon álltak meg. Amikor pedig mögöttük alakok bukkannak fel, Jake odakapja a fejét és a pálcáját, konstatálva, hogy Gerard az, finoman biccent neki. S hogy mit keres idelent? Embereket, szellemeket, hasonló struktúrát, vagy gépezetet, mint ami fent volt, persze hacsak nem botlanak bele egyenesen egy adag rosszarcba.
Hiába hatalmas a terem, a sasom nem tud úgy helyezkedni, hogy csak a fél termet csípje el, mert… Túl erős? Kicsit meglepődök, amikor mindenki ledermed, és csak én és a familiárisom maradunk mozgásban, de nem fogok bocsánatokat rebegni senkinek, inkább nekilátok a kötöző és kábító varázslatoknak, hogy minden ellenséges pincért ártalmatlanítsak. Igazából nyitva a szemem, nem csak a pincéreket figyelem, mert egyáltalán nincsen garancia arra, hogy a vendégek között ne találjak olyan személyt, akinek a pálcája a házigazdánkat szolgálja. Elmondok mindent apámnak, nem hallgatva el a magánakciót és a halottat se abban a vetítőteremben, se az embereket a tetőn, az alagutat, semmit. Minden információnak a birtokában kell lennie ahhoz, hogy jó döntéseket hozzon, én ebben hiszek, és eszerint is élek, szorgos hangyaként a gépezetben. És ezért olyan fontosak nekem is az információk, amiket elejtenek az emberek itt-ott, vagy amiknek éppen szándékosan járok utána. Kiolvad mindenki, így Gina és Eileen is csatlakozni tud és elmondani mi történt. Bólintok nekik, elismerően, hogy visszatértek és lényegében nekem tettek jelentést. Hálás vagyok érte és jó érzés, bár lehet, hogy igazából az apámhoz jöttek, csak itt álltam mellette? Az auror parancsnokra pillantok és a nyüzsgő aurorokra, akik megpróbálnak rendet tenni. Nem adhatok ki parancsot, semmi jogom rá, de azért látszik rajtam, hogy meg akarom nézni azt a járatot. - A tetőn és az épületben még tucatnyi Grindelwald-követő lehet, vagy akárkik is ezek, de az alagutat is ellenőriznünk kell. - állapítom meg a nyilvánvalót, és kicsit kihúzom magam. Jó, talán nem egy ideális csapat, amiben közel idegen lányok vannak, de az aurorjaira szüksége lehet a fegyveresekkel szemben. Ha időközben Jake és Piton is befut, akkor már legalább két auror van a csapatban, mondjuk nem tudom, hogy apám mennyire szimpatizál a denevérrel, az esküvőn nem tett rá megjegyzést, de lehet, hogy csak azért, mert éppen a mi nagy napunk volt és nem akarta elrontani. Gerard nem igazán várja meg, hogy parancsot kapjon rá, már előre is küldi a kisebbtestű madarát felderíteni, ami bennem egy kicsit elkezd pedzegetni valamit. Zavar, hogy nem várja meg, hogy mi lesz a dolga, hanem saját szakállára cselekszik, mert én is nyilván le akarok menni az alagutakhoz és a kissé törtető jellememnek nagyon is sértő, hogy megelőz. Én pedig nem csinálhatok ellene semmit, ha követni akarom a protokollt, csak elnyomva a dühömet összeszorítom az állkapcsomat és várok. Szóval reménykedek abban, hogy apám bólint és mindannyian elindulhatunk az alagúthoz, már ha mindenki jönni akar. Nem tudjuk, hogy mi vár ránk ott, a pódiumon lévő férfi rejtekhelye, egy kijárat, vagy egy újabb tucat ellenség, de míg Gerard madara előőrsként szolgál, az én sasom most a hátunkat védi, ahogy haladunk - ha haladunk. Ha nemet mond apám és máshova delegál engem, más feladatra, akkor lesz a nagy kérdés, hogy kövessem-e a parancsot vagy ellenszegüljek, mert hősködni akarok.
Bólogatok Averynek, hogy Grindelwald újbóli feltűnése nem lenne éppen nyerő. Aztán szembekerülök a bandával a lánnyal az oldalamon, akiktől régebben talán megrettentem volna, de most ott a bizonyítási vágy Easwick, Daphne meg Solomon irányában, és olyan vakmerőt húzok, aminél magam is meglepődöm, hogy már a lefagyasztott alakokat fegyverezgetem le, hogy a végén egy kötözvarázst illesszek a kezükre, vagy ahova sikerül. Hogy aztán amikor megelevenednek, Avery mellé lépve szólaljak meg. - Ilyenkor én is ámulok magamon. Ám csak azért sikerült, mert lelket öntöttél belém. – Azért ennyi köszönet jár, és hogy velem terelgesse foglyainkat a nagyterem irányába, ahol aztán már a kutya nem tanusíthatja, hogy mindez az én művem, hiszen nem akarom learatni az összes babért. Lehet, hogy mindez jó pont, hogy az előmenetelemben majd felfigyelnek egy ilyen tettre, pedig ma szórakozni jöttem volna, nem megmentősdit játszani. - Uram, ők a fentiek. – Közlöm Shanna apja felé, remélve, hogy lesznek ott aurorok, akik átveszik ezt a hatost, aztán ha letudtam a saját felelősségemet, akkor keresek lépcsőt lefelé is, Averynek pedig a saját döntése, hogy velem tart-e, eddig egész ütőképes páros voltunk. A vetítőszobában ugyanis kiderült, hogy az alagsorban különös kazamaták találhatóak. Előreküldöm a sólymot, bár csak óvatosan, hiszen ha nem a szabadban repül, akkor korlátozottak a lehetőségei. Ha sötétet találok lefelé, akkor lumossal világítok. Ám ha Shanna még csatlakozni akar hozzánk, őt még bevárom. Mégiscsak jobb együtt, khm..
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Shanna és Gerard familiárisa is sikeresen alkalmazza az időfagyasztást, ami sajnálatos módon nem irányítható képesség, így nem maradnak ki azok a fontos személyek sem, akiket esetleg nem akartak volna lefagyasztani, így Avery, Eileen, Gina ,vagy épp Shanna apja is ugyanúgy mozdulatlanná dermednek a többi vendéggel együtt. Shanna familiárisának valószínűleg a gyakorlata miatt sikerül az egész termet mozdulatlanná dermesztenie. Az érkezik Piton és Jake segíthet a lánynak ez idő alatt lefegyverezni, akár megkötözni a pincérek nagyobb részét. Van végtére is maximum 5 percük. Gerard is elveheti a pálcákat, elrendezheti az alakokat, mire Avery feleszmél. Ő ebből csak egy villanást érzékelt, látta ahogyan Gerard mellette állt meglepetten, majd valószínűleg a következő pislogásánál már a földön heverő, valószínűleg megkötözött alakokat. A nagyteremben is hasonló a helyzet, Gináék le tudják adni az infot, amikor magukhoz tértek (legalábbis amennyiben akarják hangosan, amennyiben inkább csak Shannának, hogy ne tudjanak róla a teremben lévő aurorok és a parancsnok is, akkor csak a lánynak) Shanna apja pedig így már, hogy a tisztogatás jó részét elvégezték átveheti az irányítást, hogy szépen kitereljenek mindenkit a mostmár aurorok által kinyitott ajtókon a szabadba. Persze bőven akarnak hőbörgők, akik nem értik mi történt, vagy mi a probléma, főleg hogy úgy tűnik mindenki, aki jelen volt kifelé menet afféle idézést kap, így az összes vendég, a pincéreken kívül is átvizsgálásra és kihallgatásra kerül majd. Természetesen egyedül a beszédet tartó fickó nem került elő a tömegből, akit Gináék láttak távozni a járatok felé.
//A következő hozzászólás tőlem: 2019.04.02. Írási határidő: 2019.04.01. (nagyon esetleg 1-e délelőtt/reggel kb. 9-10ig bezárólag, megfelelő indokkal)//
mesélő: Luna Lovegood ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Perselus.Piton
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Royal Albert Hall 2019-03-25, 02:16
Gyanús alakok egy helyen!
Piton az ajtóban áll őrt és figyel kifelé, ahol egyenlőre, az ő szintjükön csönd van, cserébe most először lehet tanúja élesben Jake képességének. Kevésbé lepődik meg inkább a roppant kíváncsiság uralkodik el rajta. Meg persze, hogy minél több információnak jó lenne a birtokába jutni. A sikoly azért az ő dobhártyáját kissé megtépi, de a javát lényegében Jake felfogta minden egyébnek. Kirázza a hideg, de nincs idő finnyáskodni, vagy a gerincén végigkúszó iszonyattal foglalkozni, amiről maga sem tudja miért is környékezte meg. - Jól van? - kérdi a fiatal férfitől azért. Mikor pedig érkezik a kérdés, mi is az a JED bizonytalanul megcsóválja a fejét. Mikor elhangzott is már elméje mélyére ment, hátha be tudja azonosítani, és kötni konkrétumhoz. - Egyenlőre nem ismerős. - nyugtázza, de ha beugrik neki, nem fogja elhallgatni. az újabb kérdésre Piton egyértelműen olyan arcot vág, hogy ki van zárva, hogy hősködjön, aztán eszébe jut valami apró tényező... Történetesen Mrs.Troops. - Induljunk el lefelé, a lehető legkevesebb feltűnéssel, útba ejthetjük a hallt egy helyzetfelmérésig, aztán döntünk hogyan tovább. Indulás! - közli egyszerűen. Használja a legilimenciát egy pillanatra, csak hogy megbizonyosodjon, üres a folyosó, és amennyiben igen, ki is lép, ha nem, akkor jelez Jakenek és pálcát előre szegezve indul meg. Lehet tudnak mit tenni a hallban ragadtakért... Aztán kiderül, lehet egy egész nagy csapat fog megindulni az alagutak felé.
[/color]
Jacob Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Royal Albert Hall 2019-03-24, 08:49
Jake & a szellem
Hagyja, hogy a többiek kimenjenek innen, és addig ő maga elvan a szellemmel, hiszen ez a dolga. Azt azért érzékeli, hogy nincs könnyű dolga, és amikor megjelenik a fickó,akkor is érzi, hogy minden egyes szóért meg kell küzdenie. Annyira koncentrál és figyel, hogy nem érzékeli, Piton ott maradt-e mellette, vagy sem. De a válaszok kifejezetten izgalmasnak hatnak, amikor azonban akadozni kezd a dolog, és a szellem is mintha fuldokolna, akkor Jake már pontosan tudja, hogy itt valami nagy mágia áll, ami a halálon túlra is kinyújtja a kezét. Nem egyszerűen arról van szó, hogy a férfi titokgazda volt, hanem valami veszélyesebb üzelmek állnak a dolgok mögött. Amikor pedig a szellem elindul felé, akkor csak megveti a lábait, ismeri az érzést, és azt is tudja, hogy nem hat rá alapvetően, ha mégis, akkor sem olyan nagy erővel, mint egyébként másokra szokott, így amikor a szellem távozott, akkor lerázza magát, és körbenéz a szobában. Hallgatózik, mert tudja, hogy ez a sikoly fentebb másokat fog generálni, és Griff is odafent van. Egyedül azonban nem sok esélye van egy rakat felfegyverzett auror ellen. Gerardék felmentek a tetőre, ahol szintén sokan vannak. De ha Grindelwaldról igazak a pletykák, akkor azt akarja, hogy a mágusok okozzanak balhét, és ne ő maga, így ha nem kezdenek el átkozódni, esélyesen nem lesz semmi bajuk. Pitonra néz, akinek a jelenlétét most kezdi el érzékelni teljesen, a szellem kicsit megzavarta az agyát azért, és félrebillentett fejjel néz mentorára. - Maga tudja, mi az a JED? - aztán a férfi mögötti ajtóra néz. - Lejjebb menjünk,vagy eljátsszuk a hős felmentő sereget? - tulajdonképpen egyik megoldásban sem biztos, és Gerardék után sem akar felmenni a tetőre első körben, mert ott még többen vannak, bár lehet, elkélne nekik a segítség, de Jake kíváncsi arra, mi van még mélyebben. Valamiért azt érzi,hogy az a valami hívja lefelé őt. - Ha csak emberek állnak mögötte, akkor miért érzem, hogy valami van az alagútban..? - enged meg egy sóhajt, és próbál egy kissé ráhangolódni a helyre, hátha.
Mivel egyelőre nem akadtunk senkire, akit ismerhetünk, marad az, hogy értesítjük a parancsnokot az ajtóról és a lépcsősorról, ahová vezet, és ahová egyértelműen nem bizonyult jó ötletnek lemennünk egyedül. Azonban alig, hogy ezt eldöntöttük, egy vérfagyasztó sikoly töri meg az eddigi viszonylag nyugodt alapzajt, így erre már nem igazán kerülhetett sor... Először fel se fogtam, ami körülöttem történik, csak azt, hogy az eddig is nyomulós pincérek kicsit sem titkolózva pálcát rántanak, mire reflexből én is megteszem, hiszen biztos ami biztos. Talán nem jut eszükbe támadni, talán igen, ki tudja, hogy itt most mindenkit ki akarnak-e végezni előbb-utóbb, vagy csak a nyíltan ellenkezőket, és hogy ha csak az utóbbi, akkor lebukott-e az előbbi akciónk, ezáltal mi is annak számítunk-e. Az eredeti terv ugyan elmaradt, de észrevettem, ahogy Gina kiszúrja a lányt a tömegben, akit ma már láttam az este folyamán beszélni vele, és hamar összeraktam a képet fejben, hogy ezek szerint ő a parancsnok lánya. Mondjuk letagadni se tudná, ahogy elnézem. Minden esetre ha nem esünk a fagyasztás hatása alá és a védekező varázslataink is működnek, akkor sikerül közelebb jutnunk a lányhoz, mint kiderült, Shannához. - Legalábbis jobb esetben kijárat - tettem hozzá gyorsan, mivel egyáltalán nem biztos, hogy amit találtunk, kijárat, akár egy újabb csapda is lehet, ami nem vezet sehová, és amibe nem kéne dalolva belesétálni. - Arra, egy ajtó mögött - néztem egy pillanatra abba az irányba, amerről jöttünk.
Tehát Eileen nem érezte. Különös. Lehet képzelődtem volna? Azt hiszem kezd krónikussá válni a klausztrofóbiám. - Nem érdekes. - válaszolom tömören, de van ebben valami nyugtalanító. Legalábbis rajtam érződik a nyugtalanság. Komolyan kezd feszélyezni ez a hely. Valami belül nagyon azt súgja, hogy most kéne innen villám gyorsan elpucolni. Vagy már késő ehhez? - Auror parancsnok? - kérdezek vissza bizonytalanul Eileen-re. Azt tudom, hogy Shanna auror szakon van Jake-kel együtt, de fogalmam sem volt a családi kapcsolatairól. Vagy azok foglalkozásáról. Azt is csak onnan tudtam, hogy az a férfi az apja, hogy a "rendezvény" elején Shanna maga mutatott rá, hogy "Ő ott az apám". De végül is logikusnak hangzik. Hisz ha a lány aurornak tanul, logikus lehet, hogy a felmenői is lehetnek aurorok. De kezd kicsit vak vezet világtalant érzésem támadni a társadalmi érintkezés témakörében. Egy amolyan "Bocsi, de én sem" mimikával vonok vállat a kérdésre, hogy látok-e ismerőst. Már éppen mondanám Eileen-nek, hogy tegyünk egy próbát a parancsnoknál, amikor hirtelen fordulatot vesznek az események. Az a hátborzongató sikoly, és az események. Végül is kiszúrom Shannát a madarával. Ha én és Eileen nem fagyunk meg, és szabadon mozoghatnak, akkor a tömegen keresztül Shanna felé veszem az irányt, miközben már a balomban van nekem is a pálcám. Ha az utam állná, vagy Shanna, esetleg Eileen látószögén kívül még akciózni akarna egy-egy mozgó pincér, akkor az kaphat tőlem egy Petrificus totalus-t, vagy Stupor-t. Esetlegesen mindkettőt, ha az első próbálkozást elvéteném. Ha sikerül az összes rosszat pár percre ártalmatlanítani, és képes vagyok rá, akkor igyekszem Shannához minél közelebb kerülni, és a szavai után, jól érthető, viszonylag higgadt módon válaszolni neki. - Mi ketten Eileen-nel megtaláltuk azt hiszem a lejáratot hozzá. - nézek ezúttal jelentőségteljesen a mardekáros társnőmre.
//Petrificus totalus Sóbálvány-átok Az átok hatására az áldozat sóbálvánnyá válik.
Stupor – Kábító átok: Az átokkal megállíthatjuk illetve elkábíthatjuk ellenfelünket.
- Grindewald? Hát az csúcs! - forgatom meg szemeimet. - Más se hiányzik még a varázslótársadalomnak, csak egy kiadós agymosás. Nem sokat tudok a fickóról, de amit igen ahhoz hozzávéve ezt a vetítősdit meg az egész mai estét a véleményem mérlege cseppet sem dől a jó oldalára. Annak örülök, hogy a varázslatom sikerül, szorgosan lebegtetem a gólyajáró Gerardot felfelé mindaddig, míg a sikoly felhangzik, s a helyzetünk igen elcseszerintetté válik. - Erre mondják: vigyázz mit kívánsz. - morgok az orrom alatt az ajtónyílásra célozva, aztán ennyivel le is van tudva, hisz másra kell koncentráljak. Gerard körülbelül mindent elmond röviden és tömören a káromkodásában abból, ami bennem is megfordul. Igaz talán én nem lennék ennyire szűkszavú, de jelen esetben ismétlés nem a tudás anyja, így én nem káromkodásra, hanem átokra nyitom a számat felemelt pálcával. Gerardnak szeretnék besegíteni azzal, hogy az emberi bowlingozását megturbózom, így reményeim szerint még azelőtt szalad ki a számon a reducto, hogy le tudnának fegyverezni. Ha sikerül a taroló átkom, akkor nem lesz gond a pálcákkal sem, szétviszi őket a talajon az átok, hacsak nem kapaszkodtak estükben bele. És talán kezd ezen a ponton túl sok lenni a HA, mindenesetre én magam is az illetőkre szegezve tartom a pálcám - ha ugye a legelején nálam maradt és tarolni tudtam - és a legveszélyesebb izgágára még egy petrificus totalus-t is ráeresztek, megfoganatosítva Gerard szavait. Így biztos nem fog mozdulni. Hagyom Gerardot beszélni, egyelőre én a hátvéd vagyok - nőként erre az igazán tökös szerepre egész büszke leszek majd, ha ráérek a büszkeségemmel foglalkozni - és nem a csevegőpartner. Bár általában szeretem fosni a szót, jelen helyzetben jobbnak látom, hogyha csak varázsigehasználattal foglalom le a szám. Egy férfi mégis karizmatikusabb, ha fenyegetőzésre és faggatózásra kerül a sor, mint egy nő. Figyelemelterelésben egyébként is jobb vagyok.
//Reducto Taroló átok Megtisztítja a használó előtt az utat. HP4 Harry Potter a Trimágus Tusára készülve tanulja meg ezt az átkot. Később megtanítja a Dumbledore Serege nevű csoportnak. - A latin „reduc(t)o”, „visszavezet,-visz” szóból.
//Petrificus totalus Sóbálvány-átok A célszemélyt megmerevíti, így az illető képtelen mozdulni. Az áldozat így is tisztában van a körülötte történő eseményekkel. HP1 Hermione Granger használja először Neville Longbottomon, mert meg akarja őket állítani. Később rendszeresen használják a sorozatban. Hermione Granger használja még a 7. részben az étteremben Az angol „petrify” (kővé válik) (latin "petra" kő és "fio" válik) és a „total” (teljesen) (latin "totus" teljes, egész) szavakból.
//Bűbájtan 42 / SVK 27 (átkokat hirtelen elbizonytalanodtam melyik tantárgynál tanulták, ezért a két pontszám : D)
Nagyon meglep, hogy nem találok semmit, ami aktiválná a varázslatot, ezek szerint a fickó tényleg képes volt pálca vagy rúna nélkül varázsolni, ami eléggé ellentmond a világunknak. Hogy miért fogalmaznék így? Azért, mert tisztában vagyok vele, hogy nem ez az egyetlen világ, és azzal is, hogy vannak olyanok, amikben még erőteljesebben van jelen a mágia, lényegében akármit el lehet velük érni. Akár ezt is. De ez azt jelenti, hogy ebben a csoportban valaki vagy onnan származik, vagy talán valamiféle leletekre lelt a másik világból, amiket tanulmányozhatott… Mielőtt elválnánk bólintok arra, hogy marad, és hogy beszédre invitálja a halottat, és persze a csatornarendszer ténye is megragad a fejemben, főleg, mert nem emlékszem, hogy a tervrajzok szerint is volt ilyen összeköttetés. Elindulok a terem felé, eléggé háborítatlanul, de amikor beérek tapintani lehet a vihar előtti csendet. Nem vagyok az a gyáva alak, aki meglátva a veszélyt rögtön hátraarcot vág, de apámmal ahogy összevillan a tekintetünk az megálljt parancsok nekem és nem sétálok be a sűrűjébe azonnal, akármennyire szeretnék az oldalán lenni. Még soha nem kerültünk együtt bajba, nem volt közös küldetésünk, hiszen ő parancsnok én pedig csak egy tanonc, de rengeteget beszélgettünk róla, rengeteg mindenről kérte ki a véleményem. Amit persze aztán vagy megfogadott, vagy nem, de nyilván ezekkel csak oktatni akart és tesztelni a tudásomat, ítélőképességemet. A sikolyra összerezzenek és a pálcám azonnal a kezembe csúszik, ahogy jól láthatóan a pincérekébe. Viszont nem varázsláshoz nyúlok, hanem a legjobban bejáratott trükkömhöz. A sas szinte némán, sebesen száll el a fejem felett, és ahogy a pincérek csoportjához ér, azonnal a szárnyait kitárva lefagyasztja az ellenséges embereket. Mármint az a cél, hogy a civilek és az apám kimaradjon ebből a fagyasztásból, hiszen elég nagy területű a Royal Albert Hall, de persze ha valaki belecsúszik, akkor ez van, a lényeg, hogy minél több pálcás legyen ártalmatlanítva és vissza szerezzük a lépéselőnyünket. - Őrizzék meg a nyugalmukat és álljanak ellen a fegyveres személyzetnek. Az ajtók zárva, de a csatorna-rendszeren keresztül lehet kijárat! - kiáltom, hátha sikerül a hangos, magabiztos hangommal néhány pánikolót észhez térítenem. Azzal nem segítenek se egymáson, se magukon, ha őrült módjára letapossák egymást és a zárt ajtókra nyomódnak. Ha van rá lehetőségem, akkor a pálcámat a még mozgó pincérek ellen fordítom, hogy elkábítsam őket, ha nincs, akkor csak kimenekítem apámat, hiszen biztos vagyok benne, hogy ha valaki tudja hogyan kell kezelni egy ilyen katasztrofális helyzetet, az ő.
// Familiáris képesség, Időfagyasztás: A familiáris képes rá, hogy befagyassza az időt egy adott helyiségben, vagy nyílt téren 5 méter sugarú körben. Ezen a területn mindenki mozdulatlanná dermer kivéve a familiárist és gazdáját. Az idő befagyasztása addig tart, amíg a familiáris gazdája szeretné, de maximum 5 percig.//
Kecses vállvonással intézem el Jake és Piton szavait, mosolyom azt mutatja, hogy Avery felé küldök egy hálás pillantást, miszerint legalább megpróbáltam. Elindulunk fel a lépcsők irányába, hogy a tetőtérre jussunk. A pálcámat fogom most kézbe, a pisztolyra támasztva, ez amolyan kettő az egyben megoldás, míg a sólyom a vállamon koncentrál erőteljesen, hogy ha szükség lenne rá, akkor máris tudjon segíteni. Avery varázslata meglep, úgy festek, mint egy gólya, aki a mocsárban keresgéli a varangyokat, mert egyensúlyoznom kell, hogy ne essek mondjuk pofára. - Na látod ez is ötletes. Nem kell nekünk vérbeli nyomozónak lenni, hogy ilyesmiket tudjunk. Csak irigyek. Különben meg Grindelwald jelét láttam a házigazdán, és az a varázsló állítólag mostanság egyre többször merül fel sötét ügyek kapcsán.. – Avery megpróbálja kinyitni a tetőajtót, ami nem enged, ám a lenti sikoly bejárja az egész terepet, még én is agyérgörcsöt kapok, remélem nem valaki Jake mogyorójára markolt. Az ajtó kipattan, belőlem pedig ösztönösen csuklik ki a káromlat. - Nebassz.. – És ekkor reppen fel a vállamról a sólyom, érzékelve a helyzet veszélyeségét körkörös szárnymozdulattal fagyasztja be az időt. Már összeszoktunk, és elég ostoba vagyok ahhoz, hogy nem menekülök, hanem gördeszkás mozdulattal csúszok előre, és rúgom fel sípcsontközeli pontokon a hatost. Solomon most biztosan azt mondaná: egy a baj veled fiam, hogy agyhalottként születtél. Ha sikerült a bowling manőver, és még van némi időm a pálcáikat vagy egyéb fegyvereiket jó messze rugdosva, akkor a két fegyveremet két különböző kézben fogva harsanok fel, amint a madárka a végére ér a manővernek, miközben a földön fekvő alakokra szegezem őket. – Ne mozdulj!
//A familiáris képes rá, hogy befagyassza az időt egy adott helyiségben, vagy nyílt téren 5 méter sugarú körben. Ezen a területn mindenki mozdulatlanná dermer kivéve a familiárist és gazdáját. Az idő befagyasztása addig tart, amíg a familiáris gazdája szeretné, de maximum 5 percig.//
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Shanna nem talál a hullán rúnát, egyértelmű jelet, amit az ájulton megtörhetne. Valószínűleg az ő tudományánál komolyabb varázslatról lehetett szó. Grindelwald jelét ellenben megtalálja a fickó tarkóján, de az nem mágikus eredetű, csak egy tetoválás. Tárca és más jel, vagy nyom nincs nála. Gerard nem tud más pálcájával patrónust idézni, ellenben elindulhat a tető felé Avery társaságában. A lépcsőházba gond nélkül bejutnak, sőt a tetőig is elérnek, ahol viszont már nem elég egy alohomora, hogy kinyissák az ajtót. Egyértelműen nem akarja valaki, hogy oda bárki is felmenjen, viszont kérdés érdemes-e komolyabb, látványosabb varázslattal magukra vonni a figyelmet, ha eddig még nem szúrták ki a csapatot. Sokan vannak lent a teremben, akiket veszélybe sodorhatnak és Jake jelezte nekik odalent is van egy alagúthálózat. Jake sikeresen megidézi a fickó szellemét, aki a test felett lebegve kissé üveges, majd riadt tekintettel mered a fiúra, amikor tudatosul benne, hogy a saját életének kioltása feleslegesnek tűnik. Persze próbál ellenállni, Jakenek meg kell dolgoznia rendesen, de végül csak szóra nyílik a szája. - JED, a paryt ő rendezte, hogy végre minél többet szemét felnyissuk és lássák ez az élet így elnyomásra és rejtőzködésre ítél csak minket. Tudni akarja, tudni akarják... - úgy tűnik mintha elakadna, mintha fulladozna, pedig mint tudjuk egy szellem erre nem igazán képes. -... kikkel kell óvatosnak... kiket kell... - a kényszer meg van, így hát próbál beszélni az utolsó pillanatig hiába mintha fulladozna, mintha vibrálni kezdene a kép is, hogy aztán egy éles kiáltással egyenesen Jakenek repülve döntse le a fiút a lábáról, majd kámforrá váljon. Kell pár pillanat, amíg Jake összekapja majd magát a szó szerint fájdalmasan mellbevágó élménytől.
Shanna a terem felé indul, ahogyan Gina és Eileen is sikeresen elérhet Shanna apjáig, akin látszik a feszültség és hogy tudja jól nincs itt minden rendben és kezdenek túlzottan sokan lenni körülötte. Ezt már a közelítő Shanna is látja és ha találkozik a tekintete egy pillanatra az apjáéval, akkor kiolvashatja belőle, hogy most maradjon távolabb, nem lesz gond, majd megoldja.
Mindenki És nagyjából ezen a ponton hallani a földöntúli sikolyt, ahogyan véget ér a vetítés, amikor Gerard és Avery a tetőtéri ajtóhoz érkeznek és amikor a pincérek csoportosulni kezdenek. Hangos, mindenki hallja az épületben a szellem távozását és igen a békés iszogatás ezen a ponton véget is szakad. A pincérek kezébe pálca kerül és Shanna apjával egyetemben azokat az aurorokat, egyébként személyeket, akik láthatóan nem szimpatizáltak a filmmel most már egyértelműen körülveszik. A semlegesebb emberek elkerülendő a balhét távozóra igyekeznek fogni, aminek persze akadályozó tényezője a zárt ajtók. Hamarosan kitör a pánik... Mindeközben Gerard és Avery előtt kinyílik a sikoly hallatára az ajtó, ahol a tetőn lévő fél tucat alakkal találják hirtelen szembe magukat. Nem, sajnálatos módon, nem tűnnek barátságos csevejre rávehetőnek.
//A következő hozzászólás tőlem: 2019.03.26. Írási határidő: 2019.03.25. (nagyon esetleg 26-e délelőtt/reggel kb. 9-10ig bezárólag, megfelelő indokkal)//
mesélő: Luna Lovegood ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Perselus.Piton
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Royal Albert Hall 2019-03-18, 19:39
Gyanús alakok egy helyen!
A denevér meg sem rezzen arra, hogy Shanna azt üzente amit. Nem engedheti meg magának azt amit a lány. Viasszoborszerű arcán nem igazán tükröződik semmi, azon kívül, hogy válaszokat akar és így vagy úgy, de meg is fogja kapni őket! Tisztában van vele, hogy Shanna mélységesen kocka, de nem fog leállni vele vitázni. És a lány kissé dühösen kap vissza választ, vagyis egy hangulati pillanatot, amiben benne van a lényeg. Az igazságot nem lehet a placebóra bízni!. Nem az ellenszenvét vívja ki Shanna Perselusnak, hanem a pillanatnyi értetlenségét. Aztán placebó ide vagy oda, kicserélt fiola vagy sem, már mindegy lesz, mert a delikvenshez mikor Perselus oda lép már holtan is csuklik össze. Átfut egy elég erőteljes undor az arcán az egészre, de nem igazán esik kétségbe, csak felegyenesedik és vet egy nem túl feltűnő pillantást Jakere. Ha bármire is választ akarnak kapni, és nem csak a nyilvánvalót hallani, akkor bizony most a tanítványára kell hagyatkoznia. És nem is riad vissza, hogy ezt megtegye. Gerard szavai, miszerint a tetőn is vannak emberek kissé elgondolkoztatja. De nem tartóztatja fel a párost. Mikor azonban a halott kezébe adja a pálcát és patrónust próbál idézni, ráadásul olyat ami a Főnix Rendjének sajátja... Bár azóta minden bizonnyal az aurori képzés is listára vette kissé megnyúlik az arca és.. mondhatni meglepetten nézi a jelenetet. És ebben sajnos minden benne van, de inkább csak alig érzékelhetően megcsóválja a fejét és nem kommentál semmit. Végül csak hozzá teszi a magáét nem bírja ki. De ezt nem hangosan, csak Gerardnak címezve, mikor az elmegy mellette. Legközelebb, az utolsó emlékeit próbálja menteni inkább! Az is épp elég sötét út az információhoz, de hatékonyabb lehet... Csak egy tanácsféle, nem lekorholás, noha Perselustól sosem lehet megállapítani hol a határ. Ahhoz is elég sok éves tapasztalat kell a lélekmágiák területén... és ha nem jól van elvégezve, talán még több kárt lehet okozni vele, mint hasznot. Mondjuk amíg Jake még tud mit kezdeni egy ilyen helyzetben eredményesen, egy rosszul elvégzett emlékmentés azt is megsemmisítheti, amit Jake még tudna kezelni... Shanna mikor kiindul, hozzá azonban szóban intéz egyetlen mondatot. - Legyen óvatos Mrs. Troops! - nem épp egy érzelem gazdag megnyilvánulás, de ezzel lényegében megvolt részéről, hogy nincs harag, és kéz és lábtörést! Ő marad Jakkel és ameddig a fiú a halott szellemére hangolódik, addig ő biztosítja az ajtót és ha kell mindent meg fog tenni, hogy Jakenek sikerüljön minél tovább zavartalanul vallatnia!
Nem tartom bajnak, hogy nem hallom Shanna gondolatait. Megnyiladozna a bicska a zsebemben az elvhűségtől. Nem azt mondom, hogy sose törődtem azzal, hogy mi tilos és mi nem az, de azért jelen helyzetben nem esnék hasra egy kis veritaserum használatától. Sőt, ha lett volna nálam ilyesmi valaha még tán én is használtam volna. Mondanám Gerardnak, hogy ne csinálja, ha tudnám előre mi a szándéka. Nekem is a varázslatok visszaidézése jut eszembe inkább, mint Jakenek, de az tény, hogy én nem gorombítanám le egy "nade"-vel sem azt, aki próbálkozik. - Ötletnek kreatív volt akkor is, ha nem hasznos. - szalad ki a számon. Nem vagyok én a védelmezője, mégcsakm nem is ismerem, de ettől még olyan érzésem támad, mint a nagynéném és anyám beszélgetései közben, s akaratlanul is rálépek a bevédős útra. - Négy szem több, mint kettő, s két pálca több, mint egy. - mosolyodom el, majd minekután nem sok dolgunk marad a megduplázott (feleslegesen természetesen, de nem szólt be rá senki semmi lekicsinylőt, úgyhogy jók vagyunk) géppel, így követem Gerardot, s elindulok vele a tető felé. Pálcámat persze nem teszem el közben, sose lehet tudni, hogy milyen meglepetések érnek majd. - Valami nem stimmel, ezt én is észleltem, de mintha ti többet tudnátok a dolgokról. esetleg valami gyorstalpaló előképzettségből, míg felérünk? - kérdem menet közben. Ha esetleg a lépcsőházat ajtó zárná el előlünk, ami zárva van, akkor egy alohomorát ráeresztek. Egyébként pedig mobilicorpusszal megemelem Gerardot. Ha tud így is haladni - épp csak a levegőben, ergo nem hallatszanak a léptei - akkor végig fenntartom a varázslatot, amíg fel nem érünk, s én próbélok hangsúlyosan kopogni a magas sarkú topánjaimon. - Nem baj, ha azt hiszik, hogy "csak egy nő" közelít. - magyarázom a miérteket. Persze ha nem tud úgy lépni, hogy a levegőben van, akkor leteszem, alap. De ha így sikerül a lépteinek hangját elnyeletni, akkor kitartóan próbálkozom. Sose lehet tudni mit találunk odafent.
//Mobilicorpus Testlebegtető bűbáj A célszemély a kívánt helyre lebeg. HP3 Sirius Black ezzel mozdítja meg Perselus Pitont. - A latin „mobilito” (mozdítani) és „corpus” (test) szavakból.
