2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Aurora anyját eddig nem láttam sosem, még akkor sem, amikor együtt voltunk, mert nem jutott odáig a kapcsolatunk, hogy bemutasson neki. Mondjuk a hallottak alapján egyébként sem számíthattam volna semmi jóra. A fiatal férfit nézve azonban a különös érzés felborzolja a hajszálakat a tarkómon, szó szerint a hideg ráz ki tőle, még a halántékom is érzem, hogy jegessé válik a nedvesség. A legmegdöbbentőbb, hogy a hatására beugrik egy olyan emlék, amit a tudatom jó mélyre száműzött, talán le is blokolták valahogyan, de most az újbóli viszontlátás mégiscsak felszínre hozta. Megilletődve meredek vissza Aurorára, hiszen az arcáról azt olvasom le, hogy neki is bevillant valami. - Igen, már találkoztam vele. Azt hiszem.. belekeverhetett valamit az italomba, mert.. éreztem valami furcsát, de részeg lehettem, nem foglalkoztam a dologgal. – Próbálom összerakni a képet, nem lehet, hogy a véla lány hajszálát keverte az italomba, ha előtte összeütköztek..? Megszerezte, és amit ittam, az lehet, hogy valami tudatmódosító főzetett lehetett, Aurorára kihegyezve. És aztán megtörtént az, ami velem még soha előtte, hiszen egyébként nem vagyok egy erőszakos típus. Csak azt éreztem, hogy nem tudok várni, mindenképpen meg akarom kapni őt. Meg is történt, noha utána cseppet sem éreztem kielégültnek magamat. Vélhetően azért, mert szerelmes voltam, és tudtam, hogy ez így cseppet sem volt helyes. Sőt, inkább undorító. - Kár mentegetőzni, hiszen történt, ami történt, de nem lehet, hogy ők akarták, hogy ezt tegyem..? – Aurora ismeri jobban az anyját, de lehet, hogy a fiatal varázsló még őt is sakkban tartja valahogyan. Nem tudom, nekem ez az egész még nem áll össze, de egyenlőre félnék utánamenni az ajtó mögött eltűnt párosnak, hiszen ha valami olyan igazsággal kell, hogy szembenézzünk, az még rémisztőbb lehet, mint lebegni a végtelen elmúlás határán. Egyszerűen nem vagyok rá felkészülve. Lehajtom a fejemet, ezt most át kell gondolnom, mert ha eddig undorodtam magamtól, most pedig úgy érzem, mintha valami báb lennék, akit bárki a kedve szerint felhasználhat. De miért akarták ők ketten, hogy bántsam Aurorát? És miért így?
- Lehet, hogy ismeri. - vetem fel, de én is csak tippelek és igazából fogalmam sincs, hogy ki lehet a fiatal fiú és hogy mit akar az anyámtól, vagy az anyám tőle. Talán csak tényleg valami ártatlan dolog, amivel nem kell foglalkoznunk, de ha még sem... Bizonytalan vagyok és miután jó ideje először érzem ezt még inkább letaglóz. Eddig mindig tudtam mit kell tennem és mit akarok tenni, na de most... Az anyámról van szó, aki elhagyott ugyan és aki talán ártani is akar nekem, de attól még az anyám és fogalmam sincs róla, hogy képes leszek-e ellene cselekedni, ha esetleg úgy hozza a sors, vagy erre derül fény, hogy okom van rá. Arról nem beszélve, hogy így nem jutok közelebb ahhoz sem, amiért itt vagyok, az apám halálának magyarázatához, vagy a kettő eleve összefügg? Az ajtó felé indulunk, de amikor megtorpan én is pontosan ezt teszem és a bevillanó emlék után ahogyan rá pillantok... - Te is láttál valamit? - igen, a tekintete sok mindent elárul és most pont ezt mutatja. Bevillant neki is valamiféle emlék, valami a múltból, amire nem emlékezett, mint ahogyan én sem erre az alakra. Akkor még nem voltam elég körültekintő, nem jegyeztem meg mindent, ami fontos lehet. Ott az anyám azzal az alakkal az ajtó mögött és most kell megtudnunk mi ez az egész, de mégis megtorpanásra késztet valami a múltból. Ez az alak... ha már akkor is tudta az anyám, hogy ki vagyok miért most jött, hogy felkeressen? - Láttam őt, azaz már találkoztam vele, azzal a fickóval, aki bement az anyámmal. Összeütköztünk nem sokkal az előtt, hogy te... - megrázom a fejemet, mert akármennyire is erős vagyok az az esemény, ami elindított az úton még mindig olyasmi, amire nem szívesen emlékszem, főleg most hogy Ryannel együtt dolgozom és hogy változni akar, hogy változott. De ha arra gondolok, amit tett... - Összeütköztem vele és azt hiszem... a hajam hozzá került, talán direkt, talán az anyám már akkor is keresett, de még nem volt neki sürgős. Nem tudom... nem értem. - a hátamat a falnak vetem, mélyeket lélegzem, hogy megpróbáljam kitisztítani a gondolataimat. Mindig tudom mit kell tenni, de most fogalmam sincs. Mi köze ennek az alaknak az anyámhoz és mi köze hozzám? És mit látott vajon Ryan, ami miatt ő is megakadt most? Ő is ismeri ezt az alakot, netán az anyámat, vagy... valami egészen másról van szó?
♫ Be lettél oltva ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Fogalmam sincsen. Túl könnyen ment vele az a fiú.. – Mormolom még egyszer végigfuttatva a pillantásomat a tömegen, de senki más még csak nem is rémlik. Most itt táncolgatunk Aurorával, nyomot nem igazán találtunk, én pedig nem akarom ráerőltetni a saját véleményemet, miszerint az anyjának köze lehet hozzá, hogy mi is történt velünk. Aurora megöletésének kérdése igenis különös utat kínál előttünk, hiszen én ugyan meghaltam, mégis engem küldtek vissza, hogy segítsek eltakarítani az útból a lányt. De vajon miért? - Menjünk utánuk, hátha.. – Bólintok, legalább meg lehet őt is győzni. Határozottan fejlődőképes az előző órákat illetően, hiszen az elején nagyon is ellenséges volt. Egymás szemébe pillantunk, ahogyan én is átgondolom, hogy ki lehet az, aki talán a közelből figyel minket, megnézi, hogy mire megyek a célpontommal, de sajnos a kapcsolat egyoldalú, mert mi nem látunk senkit. Ahogyan a táncból leejtve a tartást, elindulnánk a páros után, véletlenül Aurora hajához ér az ujjam, s megrázkódom a furcsa emléktől. Bevillan, hogy a halálom előtt nem sokkal kártyáztam egy csuklyás idegennel, és jó erőseket ittunk. Rémlik, hogy egyszer kisiettem a mellékhelységbe, hogy könnyítsek magamon, utána amikor visszatétem, amolyan fura íze volt a sörömnek, mintha valami aranylón megcsillant volna benne, de addigra már kellően részeg voltam, annak tudtam be, hogy nemsoká kidobom a rókabőrt is. Aurora pedig a következő tapasztalja; lelki szemei előtt megjelenik az, hogy a megerőszakolása előestéjén valamilyen rendezvényen volt, ahol nagy volt a tömeg, és a tülekedésben véletlenül összeütközött egy fiatal férfival, néhány hajszála bánta, meg beleakadt a hajéke a férfi mandzsettagombjába a ruhatár környékén. Ez volt az a fiatal férfi! Rosszat sejtve pillantok a lányra, fogalmam sincs, hogy neki beugrott-e valami, de ha belekevertek valamit az italomba, amitől vaddá, erőszakossá váltam... De ugyan ki tenne ilyet, és miért? Egyenlőre nem közelítem meg az ajtót, megtorpanásra kényszerített, amit az előbb láttam, de nem merem vele megosztani, mert úgyse hinné el..
Ki tudja, hogy ha együtt lettünk volna, akkor lett-e volna erőm megküzdeni a nehézségekkel, mint az apám halála, vagy tudtam volna-e mit kezdeni az anyám felbukkanásával. Ki tudja, ha az anyám tényleg annyira veszélyes, ahogyan azt Ryan gondolja, akkor valószínűleg hogy elérje a célját tett volna róla, hogy ne legyen nyugodt és boldog életem és ha ehhez épp Ryan lett volna, aki az útjában áll... Nem számít amúgy sem, hogy mi lett volna ha. A mostani a helyzetet kell megoldanunk, most csakis ez a feladat, semmi más. - Én se hiszem, hogy ő képes lenne ilyesmire, de az a kérdés, hogy ki a társa. Tényleg nincs egy ismerős arc sem? - körbenézek, de csak futólag, hiszen én nem fogok kiszúrni senkit sem, azt neki kellene, de nagyon úgy fest, hogy sajnos egyelőre ő se lát senkit, aki ismerős lenne neki. Csak az anyám van itt, aki bármiféle támpont lehet és ő se biztos, hogy vezet valahova. Az a nagy kérdés, hogy vajon, ha követjük elérünk-e vele valamit, vagy csak keresett magának valami fiatal fiút, akivel elszórakozhat ma este. Na ez az, amibe azért jobban nem akarok belegondolni. Az anyám dolgai, főleg az ilyen ügyei nem különösebben érdekelnek. - Jól van, egyelőre úgy se tehetünk mást, hiszen nincs más nyomunk. - nem mondom, hogy nem hiszek Ryannek, hiszen lehetséges, hogy igaza lesz és hogy mégis csak az anyámmal kapcsolatban lesz itt valami. Nem zárhatjuk ki ezt a lehetőséget sem, viszont ettől még jó lenne, ha más úton is el tudnánk indulni, bár egyelőre jó eséllyel ez nem fog menni. Meglátjuk, hogy mit akar az anyám attól a fickótól. - Ez igaz, az illető is álcázhatja magát. Hát... akkor lássuk. - vele megyek, ez nem kérdés, nem is kell különösebben húznia. Figyeljük merre tűnnek el az anyámék. Úgy fest valami szobát keresnek, mert nem kifelé veszik az irányt. Ügyesen kell követni őket, hogy ne legyen feltűnő senkinek sem, ha netán van itt olyan, aki az anyámat figyelmeztetheti. Csak akkor állok meg, amikor a távolban csukódik egy ajtó, tehát valahová bevették magukat innen nem messze. Megtorpanva és suttogva pillantok Ryanre. - Ha mégis igazad van... nem tudom, hogy mi lesz a következő lépés. - talán az a nő rossz ember, talán sosem szeretett, talán meg akar ölni és elvenni a fiatalságomat... de mégis csak az anyám. Fogalmam sincs, hogy ugyanúgy, mint bárki másnak, aki megérdemli képes lennék-e ártani neki.
♫ Be lettél oltva ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Én mindössze azt sajnálom, hogy Aurorát én indítottam el ezen az úton. Ha szerető, türelmes párja lettem volna, akkor talán együtt könnyebben megoldottuk volna a családi nehézségeket, ám most már ez késő bánat, nem igazán van visszaút, és az egyetlen, amit tehetek, hogy mellette állok, hogy legalább egy kicsit enyhüljön. Na meg persze rá kell jönnünk, hogy ki akarja megölni, és miért. Egyelőre elfogadta, hogy a szövetségese vagyok afféle vezeklésként, ő pedig megpróbál segíteni, hogy visszatérjek az életbe. Mondjuk ha sikerül, nem tudom, hogy mihez kezdek majd magammal, hiszen éppenhogy befejeztem az iskolát, de semmi gyakorlati tapasztalatom nincs, menjek vissza hamiskártyásnak? Az megint ugyanide vezetne… - Nem is tudom, az anyádhoz, egy vélához annyira nem illene egy sötét varázslat, amely holtakat hoz vissza. Kell, hogy legyen egy társa, már ha ő az, akit keresünk. – Emlékkép ugyan nem ugrik be a nőről, aki figyelünk, de erőteljes negatív érzelmek kelnek bennem életre, valahogy akaratlanul is ellenszenvesnek vélem, de talán csak azért van, mert Aurorát nagyjából egész életében kínozta, ha jól értem. Vagy mégiscsak van köze az én dolgaimhoz, ezért ez a borzongató érzés? Olykor visszatekintek a lány arcára, aki engem figyel, megvonom a vállamat, mert bizonytalan vagyok, addig pedig kár lenne vádaskodni. - Még senki, csak.. ő, az anyád, akivel kapcsolatban furcsa érzésem van, de nem egyértelműen beazonosítható. Kinézem belőle, viszont a tippelgetés rossz tanácsadó. Bizonyíték nélkül vádaskodni.. Inkább valahogy eredjünk a nyomába. – Felelem, mert igenis hiányolom Aurora arcáról azt az édes mosolyt, amit én töröltem le sajnálatos módon, és jó eséllyel már sosem fogok tudni szembenézni vele. Mindegy, legalább ha olykor elismerően pillant rám, az is pótolhatja valamennyire, de természetesen nem teljesen. - Mondom, attól még lehet, hogy valaki olyan hozott vissza, aki el tudja rejteni az auráját. Bárki lehet az.. – Még ha az anyját is figyeljük, közel sem biztos, hogy ő volt az igazi ötletgazda, lehet, hogy valakinek csak a kegyeit keresi azzal, hogy beáldozná a saját lányát is akár. Én viszont már mindent megtennék egykori szerelmemért, akár a végleges pusztulást is felvállalva. – Kövessük őket. - Javasolom, és ráfogva Aurora kezére (remélem, hogy nem rémül meg tőlem), gyengéd határozottsággal húzom el az anyja meg a fiatal fiú irányába, bízva abban, hogy nem lát át az álcánkon. Úgy kéne tenni, mintha holmi röpke vágy vezetne minket, hogy elinduljunk a meghittebb magány irányába. Persze szép lassan, előtte ki kell figyelni, hogy ők mere mennek.
Valószínűleg igaza van. Ha valakiben meg van eleve az, hogy nem összeomlik a nehézségek hatására, hanem megkeményedik tőlük akkor csak idő kérdése, amíg történik valami olyasmi, ami végül is erre az útra löki. Ha nem miatta, hát jó eséllyel más miatt, teszem azt az apám börtönbe kerülése és halála miatt történt volna meg, csak akkor jóval később, mint így és nem tudtam volna annyira felkészülni a nehézségekre, mint amennyire eddig sikerült. Majd kiderül persze, hogy végül is hogyan alakul majd az életem a későbbiekben, de én már nem hiszek abban, hogy valaha is olyan leszek, amilyen voltam. Valahogy kizártnak tartom, hogy az életem egyszer még normális kerékvágásba kerül és talán már nem is lennék képes úgy élni. - Talán erős abban, amihez ért, de nem biztos, hogy mindenben az. Ez egy erős varázslat, muszáj arra építenünk, hogy nem lát át az álcán, de te attól még felismerheted, akár csak mint valami kósza emlékkép. - na igen, persze jogos a felvetése, van rá esély, hogy lebukunk, de én akkor is úgy vélem, hogy nem fogunk. Ha mégis, akkor ráérünk majd akkor rögtönözni, addig pedig megpróbálunk minél több mindenre rájönni és minél többet kihozni ebből a helyzetből, hogy ők nem ismernek fel minket. Persze talán Ryan sem azt, aki visszahozta, hiszen azt mondta nem sok mindenre emlékszik, de lehetséges, hogy ha esetleg meglát egy ismerős arcot, akár csak mint valami kósza deja vu érzés mégis csak érezni fogja, hogy az az illető, akit keresünk. - Ez igaz és így a legkönnyebb feltűnés mentesen mindenkit megnéznünk magunknak, főleg neked. - bólintok egy aprót, hiszen így a logikus érv már jobban tetszik. Persze szórakozhatnék, érezhetném jól magamat, de egy olyan igazi mosoly, amire régen képes voltam valaha még az arcomra szökhet... ebben egyáltalán nem vagyok biztos, hogy lehetséges. Talán egyszer, ha mindennek vége és valahogy visszatalálok önmagamhoz, vagy valahol félúton megállapodom a múltbéli énem és a mostani között... de nem lehet tudni, hogy ez megtörténik-e. Ő változott, ezt tudom, de én is, csak épp én nem olyan irányba, amiből még túl sok jót ki lehet hozni. - Ezt eddig is tudtuk, hiszen az apám nem volt véla és a felmenői között se volt egy se, de ez csak... puszta faji adottság, semmi több. - vonok finoman a vállamon egyet. Na igen az anyám felém fojtotta a szót, de igyekszem gyorsan magamra találni és újra felvenni a fonalat. Azt a valakit keressük elsősorban, aki Ryant visszahozta, de ha itt van az anyám annak is jelentősége lehet. - Ha itt van és te nem látsz egy ismerős arcot sem, aki visszahozhatott... - talán tényleg ez a kézenfekvő megoldás, még ha nem is az anyám miatt jöttünk ide. Vajon véletlen egybeesés, hogy pont itt van, vagy nem erről van szó, hanem összefüggésben lehet az én helyzetemmel és Ryanével? Végül bólintok és feltűnés mentesen figyelem, ahogyan az anyám megközelíti a fiatal srácot, akit úgy fest se perc alatt a hatalmába kerít. Valahogy mégis úgy érzem, hogy nem csak egy kósza légyott miatt van itt most... sőt szinte biztosra veszem. A tekintete nem ezt sugározza, az inkább szinte már ragadozó vonásokat tükröz, mintha minimum vadászna. Abszurdul hangzik.
♫ Be lettél oltva ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Fogalmam sincsen róla, hogy Aurora milyen arcot varázsolt nekünk, de lényegében mindegy, átlagos, a tömegből nem kirívó fiatal páros lehetünk. Nem várható el, hogy úgy mutatkozzunk, mint akik egy párként randira jöttek ide, bár a lányból még ezt is ki tudom nézni. Úgy vélem, hogy a céljai érdekében már nem válogat az eszközökben. És azt hiszem ezt nem is a tettem indította el, sokkal inkább valami más, valamilyen titok, amit még nem igazán fedett fel előttem. Ha nem tőlem vált volna keménnyé, akkor egy másik lépés tette volna azzá. - Ezek szerint ez valami egyedi, és elég veszélyes varázs. Gondolod, hogy aki űzi, az nem lát át az illúziódon? – Kérdezem mogorván, noha nem Auronak szól a borongós rosszkedvem, sokkal inkább annak, hogy bárkivel is álljunk szemben, esélyes, hogy nálunk sokkal erősebb, és lazán falhoz ken minket, mint engem az az idióta, aki a könyvtárban vágott a földhöz. Ha még egyszer találkozom azzal a melákkal, akkor minimum, hogy eltöröm a gerincét, bármit is mondjon Aurora. A lány ereje, keménysége sokkal jobban vonz, mint a régi énje, és ez bizony olykor kiül az arcomra, de mivel már nem ezért vagyok itt, ezért mindezt simán félre kell tennem, egyenlőre még megy is valamennyire. - Nyilván táncolnunk kell. Akkor tudunk leginkább elvegyülni, ha szem előtt vagyunk. – Nem vártam el, hogy felfigyeljen a mondandómba, netán észrevegye a bókot. Ő most már nem igazán nőként gondolkozik, sokkal inkább nyomozó, de tőlem nem veheti el, hogy még utoljára az igazi szerelmemként kezeljem. Mivel egymás arcát az álcán felül látjuk, mintkettőnk sötét tekintete olykor egymásba villan, de a gondolatokban nem olvashatunk. Tudom, hogy elismeri, hogy változtam, hogy képes voltam túllépni egykori hitvány önmagamon, de akkor is, egy olyan édes mosoly nagyon hiányozna tőle. Kár érte. - Jó.. mi a..? - Nem akarok odanézni, ahova ő nézett, de vélhetően látott valakit, akit nem kellett volna. A tánc megkezdődik, érzem is Aurora szoros simulását, ami nem feltétlenül nekem, hanem a ténynek hogy valami történt. Én is arrafelé sandítok, és valóban, a sugárzó véla rám is hatással van, nem csoda, hogy rajta felejtem a tekintemet, nehéz elvonatkoztatni, de Aurora szoros ölelése valamellyest észnél tart. – Most már értem, hogy kitől örökölted. – Szakítom el a pillantásomat, és a lányra figyelek. Ha úgy van, ahogy sejtettem, hogy Aurora anyja akarta őt feláldozni, akkor hátha ma követhetjük. A karizmatikus nőből én simán kinézem, hogy valami vérmágus. És ezúttal mintha egy fiatal férfit szugerálna. Na nem engem, de valakit, aki nagy szoknyapecérnek tűnve az egyik pultnál ácsorogva mustrálja a felhozatalt. – Kövessük őket, vagy mi legyen? – Hajolok kissé közelebb Aurorához feladva az amúgy tisztességesnek tűnő távolságot, amivel eddig szövetségesnek kezeltük egymást.
Sose tudhatjuk, hogy kibe futhatunk itt bele, de ha netán pont abba, aki visszahozta Ryant, akkor miért lenen kizárva, hogy az illető netán rá is emlékezzen? Ezért jobb az óvatosság, mert jelen esetben nem csak én lehetek probléma, azaz az én arcom, hanem akár az övé is, még ha nem is gondolt erre. Az a biztos, ha óvatosak vagyunk és jól átgondoljuk minden egyes lépésünket, főleg akkor ha tényleg sikert akarunk elérni és jelen esetben az nem elég siker, ha ő közben ugyanúgy visszakerül oda ahonnan elhozták. Gőzöm sincs miért akarok neki segíteni, de attól hogy afféle megtorló lettem, még igenis nem lettem gonosz, tehát fontos számomra, hogy ha segít akkor én is segítsek neki. Nem hagyhatom csak úgy annyiban ezt az életben marad-e dolgot. - Okkal téged hoztak vissza Ryan. Ha itt van az, aki ezt elérte... biztos, hogy nem csinálja gyakran és akkor nem kérdés, hogy emlékezni fog rád. - na igen, bármennyire is lehetséges ezek szerint, hogy visszahozzanak valakit az élők sorában, attól még nem hiszem, hogy ez egy könnyű feladat. Sok energiát és persze sok mágiát követel meg, ami azt jelenti, hogy nem lehet könnyen és gyorsan végrehajtani. Akkor pedig biztos, hogy aki megtette tudja majd kicsoda Ryan. Nekünk kell előtte lenni egy lépéssel, ha azt akarjuk, hogy beszéljen is és mondjuk ne abban a pillanatban tüntesse el őt, ahogy meglátja. Nem tudjuk, hogy milyen hatalma van és azt sem, hogy nem képes-e akár ilyesmire is. - Tánc? De hát... - elharapom a mondatot, hiszen máris jönne a kifogás, hogy nem azért vagyunk itt, hogy szórakozzunk. A bókot egyszerűen eleresztem a fülem mellett, hiszen bármennyire is jól esik, régen is voltak szép szavai, aztán... De talán egy tánc belefér, hogy beleolvadjunk a tömegbe, aztán meglátjuk, hogy mi lesz, de így jobban fel tudjuk mérni a terepet. - Jól van, de közben figyelj minden részletre és mindenkire, aki ismerős lehet, vagy érzésre... Az, aki visszahozott téged valahogy kapcsolódhat is hozzád és akkor meg... - érezheted, lenne a vége, de elakadok épp amikor a kezemet nyújtom felé, hogy vállaljam azt a táncot, ugyanis ebben a pillanatban szúrom ki az anyámat, aki szintén most érkezik meg a bálra. Az álla a magasban, olyan tartása van, mint aki pontosan tudja, hogy az érkezése igen sok tekintetet szegez rá. Hát igen, az anyám akár a nővérem is lehetne, igen fiatalosan fest és igen látványos a külseje is. Őszintén szólva én nem ismerem túlságosan jól, hiszen elhagyott és azután se sokat beszélgettünk, hogy felbukkant az életemben, na de hogy ő is pont itt van... Egy pillanatra még a tekintetem is találkozik az övével, nem csoda, ha azonnal elkapom a sajátomat és inkább a táncparkett felé lépdelek Ryannel, aki persze könnyedén kiszúrhatja a hasonlóságot és sejtheti, hogy az ott kicsoda, aki úgy belém fagyasztotta a szót. Meg aztán elég jól érzékelhető, hogy kissé talán szorosabban fogom meg a kezét, amikor felvesszük a kezdő pozíciót, mint kellene.
♫ Be lettél oltva ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Ez még nekem is komoly dilemmát jelent, hogy vissza akarok-e kerülni az élők közé, hiszen nem tudom, hogy mit kezdhetnék magammal. Nem ismerek itt senkit Aurorán kívül, és nem lenne jó csak rá hagyatkozni. Nincs pénzem, ismereteim, csak a múltam foszlányai, de valamiért a lány még mindig képes hinni bennem, és megadni az esélyt. A bizalmán túl nem lehetek elég hálás, hogy ő töri magát értem azok után, amit tettem. Szövetségsek vagyunk, ezért nem lenne jó alárendelni magamat annak, hogy mint valami apród, rohanok a nyomában. Szeretném, hogy ha már itt vagyok, és segítek neki, akkor tudok is varázsolni, vagy akár csak kiütni valakit. Ez vélhetően csak akkor működik, ha ténylegesen emberré válok. Hogy utána mi lesz, az egy dolog, de legalább újrakezdhetem az életemet, felvállalva, hogy ismét meghalok. Mégis, vállalni akarom, hogy a végére járjunk a kettőnk ügyének. - Engem? Gondolod, hogy rám is emlékezne valaki? – Vetem fel a dolgot, sötét szemeimmel végigfuttatva a tekintemet a csinos ruhába öltözött lányon. Hiába, hogy vissza kéne fognom magamat, sosem tagadtam, hogy mennyire tetszik. És most már a gyönyörű külsővel erőteljes akarat is párosul, nem csoda, hogy ennyire a rabja vagyok. Kifejezetten jó ötletnek tartom, hogy így leálcáz minket, ez évekkel ezelőtt még nem biztos, hogy ment volna, hiszen akkor még Aurora közel sem volt ilyen tapasztalt boszorkány. Párt alkotunk, ami a nyomozást illeti, s most ezen az alkalmon mintha ez lenne az álcánk is, hogy senki ne nyomuljon az egyikükre. Így mögé lépek, bevárva, hogy átnézzen a válla felett, afféle villámengedélyért folyamadva a derekára illesztem a kezemet. A bizalom bár meg van előlegezve, nem akarok úgy hozzáérni, hogy ellenérzése támadjon. Történt, ami történt, ez most egy új élet, ám olykor bizony visszaköszön a múlt. - Ha megittad, megtáncoltatnálak. Ne vedd sértésnek, de szívdöglesztő rajtad ez a ruha. – Azért nem fogom meghazudtolni magamat, így is lehet bókolni, és hát nem teszek úgy, mintha még mindig nem éreznék semmit. Ő pedig logikus, hogy figyelembe veszi ezt, így egyikünk sem lesz álszent. Ettől még nem fog semmi egyéb történni, de bókolni csak szabad. Közben nézelődöm, most így elsőre nem szúrok ki senkit, aki ismerős lehetne, de ez még változhat.
Kevesebb után járást igényelt, mint elsőre gondoltam volna. Talán maga a felkészülés még több időt is vett igénybe, mint amire számítottam. A bevásárlás nem épp az, amit imádok csinálni, ezért nem is szöszöltem sokat a ruha választással. Ryan többet foglalkozott vele, mint én, vagy csak ezt akarom belelátni a dologba? Az viszont egyértelmű a kapcsolataim és a mágikus energiák alapján, hogy az az alak valahol itt lesz ezen a partin, aki képes rá, hogy holtakat visszahozzon az élők közé. Bár van rá lehetőség, hogy véglegesítsük a varázslatot, de egy régi könyv még nem garancia mindenre és hát amennyiben Ryan ténylegesen vissza akar térni ez az illető ebben is a segítségünkre lehet és persze elvezethet minket azokhoz, akik visszahozták őt az életbe. Természetesen nem lett volna a legjobb ötlet egyikünk részéről sem, ha nyíltan mutatkozunk egy gazdag partin. Az anyám miatt sem és persze őt is felismerhetik, ha van itt olyan, akinek köze van az ügyünkhöz. Épp e miatt az ujján most egy mágikus gyűrű, a nyakamban pedig az medál pihen, ami mindenki más számára másnak mutat minket. Egymást normálisan látjuk, a két ékszer szándékosan van így összehangolva. Ismerek fekete kereskedőket, akiktől nem volt nehéz beszerezni egy ilyen kis mágikus eszközt, azaz kettőt. Persze nem nehéz kiszúrni, ha valaki semlegesíteni akarja a mágiát, de első körben miért is gyanakodna ránk bárki? - Elvegyülünk, aztán szétválunk és megpróbálunk minél többet megtudni az itteniekről. Rá kell jönnünk, hogy ki az emberünk, de óvatosan... hátha van itt bárki, aki kiszúrhat téged, vagy engem. - na igen vannak azért olyan varázslatok, amik felfedik az alakunkat, ezért óvatosnak kell lennünk. Mágikus szemüvegek, lencsék és persze igazságmérők. Nem egy profi cucc a két ékszer, de nem is lett volna most időnk ennél többre. Egyelőre tehát Ryanbe karolva lépek be a terembe, ahol lágy zene szól, valami klasszikus. Néhányan táncolnak, de a többség inkább csak beszélget, iszogat, ismerkedik. Látszik, hogy London krémje tartózkodik itt. A legtöbb ruha és ékszer drágább lehet, mint amit egy átlag ember egy évben megkeres. Mindig is utáltam az ilyen partikat, de ezúttal, mint már jó néhányszor jó képet kell vágnom hozzá, nincs mese. Én magam is elkapok egy pezsgőt az egyik sétálgató pincér tálcájáról. Egy korty nem fog megártani, de túlságosan feltűnő lenne, ha csak sétálgatva mérnénk fel a terepet és nem viselkednénk úgy, mint a többi felületes sznob.
♫ Be lettél oltva ♫ ϟ Kinézet ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
