2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Mivel végül a segítségkérés mellett döntöttünk, gyorsan el is hagytuk a folyosót, hogy minél hamarabb egy olyan emberre akadjunk, akinek tudunk szólni, mert biztosan nem nyalta be ezt a hülyeséget. - Micsodát? - kérdeztem vissza. Hirtelen minden átfutott az agyamon, mit kellett volna éreznem. - Valaki figyelt minket? - Persze ez nem volt valami valószínű, mivel azon a tök egyenes lépcsőn elég nehéz lett volna elbújni, hacsak valaki az alján nem állt és hallgatózott, de mivel nem beszéltünk hangosan egyáltalán, és az álcánkkal sem volt gond, nem kelthettünk gyanút. Vagy mégis? Itt én már mindent kinézek, jobb paranoiásnak lenni... A teremben nem sikerült kiszúrnom senki ismerőst, akiben egy kicsit is megbízhatunk, sem diákot, sem tanárt. Akárhol lehetnek, sőt talán már történt is valami, amibe jobb belegondolni, ugyanis biztos vagyok benne, hogy nem csak nekünk jutott eszünkbe szaglászni egy kicsit a szervezők után. A pincérek mindenkit megkörnyékeznek, egyeseket egy kicsit jobban, és eléggé... mesterkéltnek tűnik ez az egész. - Az auror parancsnok, huh? - néztem Ginára. A családi szálakkal már nem voltam ennyire tisztában, de abban biztos voltam, hogy a parancsnokot szúrta ki. Még gyorsan körbenéztem a tömegen, de mivel továbbra sem akadt senki, aki kicsit is ismerősnek tűnt volna, ez egy egész járható opció vészhelyzet esetére. - Te sem látsz ismerőst, mi? - kérdeztem a biztonság kedvéért, hátha ő kiszúrt valakit, akit ismer. - Ha nincs más, akkor megpróbálhatunk szólni neki - jegyeztem meg. Kérdés, mennyire sikerül közeljutni hozzá, és hogy komolyan venne-e két kiscsajt. Ha nem akadunk rá valaki másra, vagy nem hátráltat senki, akkor feltűnésmentesen megpróbálok arrafelé araszolni.
Alapvetően békésen végzi a rábízott feladatot, és érzi, hogy itt vannak bizony titkos járatok, érzi azt is, hogy innen nem tudnak lemenni, és mintha szépen lassan ráhangolódna a hely szellemére, vagy inkább szellemeire. Fél szemmel figyeli csak Perselus mozdulatait, és a Veritaserumot, és Griff reakcióját, amit valahogy nem tud megérteni. Szereti és tiszteli a lányt, de sokszor nem érti, miért számít ez bármiféle bemocskolódásnak is. Mert arról tudja, hogy gyűlöli, nem szereti bemocskolni a kezét, vagy piszkos trükkökhöz nyúlni. De ez bevált módszer. Tudja, volt már vallatáson, volt ilyen gyakorlata, és a vallatótiszteknek ez még a kedvesebb fortélyuk.. ha meg itt van Piton, és van nála, akkor lehet félre kéne tenni az ellenszenvet, ami kettőjük között feszül. De nincs mit tenni. És talán felesleges is ezen lamentálni, mert a férfi valamit elmormol, és mint egy időzített ciánkapszula, máris hat a varázslat, és holtan esik össze. Jake odafordul, és halkan hümmög valamit. - Új világ, hát persze. - de inkább csak maga elé morogja, majd Griff kérdésére ránéz, és finoman nemet int a fejével. Van valami furcsa hidegség a nyugalmában. Viszonozza a puszit, meg a kézszorítást. - Még maradok, és elbeszélgetek valakivel.. - mondja kissé torz, kegyetlen félmosollyal, biccentve fejével. - De menj, jelents. De csak diszkréten. A kastély alatt hosszú csatornarendszer húzódik meg, számomra feltérképezetlen. Ki tudja, kik lapulnak ott? - toldja még hozzá, nem csak Griffnek címezve a szavakat aztán Gerard akciójára felszaladnak a szemöldökei, és félhangos, egészen megrovó hangon szólal meg. - Na de Gerard, kérlek.. - és még egy sóhajt is megereszt. Nem a kreativitást látja a dologban, sokkal inkább valamiféle zöldfülűséget. Mágus pálcájával, ha halott, nem lehet varázsolni, csak az utolsó varázslatot visszanézni saját pálcával. Helyszínelés, első lecke. Ő maga azonban közelebb lép, és egy pár pillanatig lehunyja a szemeit, miközben erősen koncentrál a férfire, és ha minden igaz, akkor nemsokára ismét beszélgethetnek vele, csak más formában. Ha sikerül, akkor saját erejénél, hatalmánál fogva kényszeríti a férfit, hogy az előbb feltett kérdésekre válaszoljon. Közben apró verejtékcseppek jelennek meg homlokán, ha esetleg erősebb szellem lenne, de friss halott lévén ez eléggé esélytelen. És bár a férfi nem rokona, de friss szellemként, aki most lépett át a függönyön, nagy esélye van visszahívni, főleg, hogy erre specializálódott az évek során, mióta aktívan használja képességét, és a holttest is jelen van, ami a legerősebb kontakt pont az elhunyt lelkekkel.
//Kísértetvadász. Képesek azokat a szellemeket is látni, akik már átléptek a függönyön és odaát tartózkodnak, kapcsolatba léphetnek elhunyt rokonokkal, hívhatják őket. Azokra a szellemekre, akiket mindenki lát a kísértetvadász rá tudja kényszeríteni az akaratát. Minél idősebb a szellem, annál erősebbnek és tapasztaltabbnak kell lennie a vadásznak is. Ilyenkor a szellem azt teszi, amit kérnek tőle, válaszol kérdésekre akkor is, ha egyébként nem akarna.//
Nos a döntésünk értelmében visszatérünk a terembe a többi vendég közé. Ám mégis van egy megmagyarázhatatlan rossz érzésem. Tudom, hogy nem követtek se be, se ki minket onnan. Figyeltem. De... mégis, amikor a kezem a kilincsen volt, mintha éreztem volna valamit. Valamit, ami nekicsapódott volna az ajtónak. Ezt furának és aggasztónak találom. És nem tudom, hogy rá merjek-e itt kérdezni Eileenre, hogy ő érezte-e? Nem akarom , hogy megijessze a dolog. Más felől ha érezte, akkor ezen már túl vagyunk. - Te is érezted azt, ott? Nem tetszik, nekem ez.- kérdezem meg mégis végül, miután mintegy mellékesen úgy teszek, mintha belekóstolnék a pezsgőmbe. Közben megeresztek egy sunyi körbepillantást a termen. Bár mondhatnám, hogy úgy ismerem ezeket a társasági majmokat itt, mint Corvus, de sajnos nem. Tulajdonképpen újságot nem olvasok, leszámítva egy-egy tudományos szaklapot, aminek semmi köze a varázsvilág társadalmi eseményeihez. Más módon se közeledtem soha az aranyvérű, illetve társasági eseményekhez. Mert miért is tettem volna? Még saját magamról se olvastam el, amit a VMS előtt, alatt, után cikkeztek. Valahogy felesleges felhajtásnak érzem ezt. Vagyis éreztem eddig. Azt hiszem felül kell vizsgálnom a nézeteimet a társadalmi státuszok ismeretéről. Igaz, még mindig köpök az egész díszes bagázsra, de... ők is egy társadalmi réteg, és meghatározhatják a jövőm egy részét. Most pedig kifejezetten hasznos lenne, ha tudnám kihez fordulhatok segítségért. De a Piton, Shanna, Jake, Eileen négyesen kívül senkit nem ismerek, és nem is bízom senkiben. Ez pedig most nagy hátrány. Nem tudom, ki kivel, meddig és hogyan. Bár itt lenne Corvus, hogy felvilágosítson. Az azért feltűnik, hogy ahogyan a vetítés vége felé közeledünk, az elégedetlenkedőket egyre inkább körülveszik az egyre erőszakosabb pincérek. Köztük egy férfit is, aki mintha mégis ismerős lenne. Nem erre a férfire mondta Shanna, hogy ő az apja, amikor megszólítottam? Nem vagyok teljesen biztos. De ha ő az, akkor talán benne bízhatnánk, és neki elmondhatnánk a felfedezésünk. - Mit gondolsz, ő nem Shanna apja? Nem vagyok jó társasági hírekben. Beszéljünk vele?- nézek bizonytalanul Eileenre, hátha ő jobb ebben, mint én. Még mindig bizonytalan vagyok itt. Tudtam, hogy a thesztrálljaimmal kellett volna maradnom. Vagyis a suli thesztrálljai, de az én barátaim. Na és persze valahol remélem, ha az apja itt van, akkor előbb-utóbb Shanna is felbukkan. Neki szívesebben jelentenék. Persze, ha Eileen elindul felé, vagy bármilyen irányba akkor vele tartok.
Hálásan vigyorogva köszönöm meg Jake-nek, hogy felhúz, és éppen azon vagyok meglepődve, hogy mennyire mázlim van. Nem lett bajom attól, hogy falhoz vágtak, a sólyom kiválóan lát mindent, így nekem nem kell, ráadásul a ritkán használt anyagátalakítás is tökéletesen működött. A végén még igaza lesz Eastwicknek, és valóban van esélyem ezen a pályán. A szívem mélyén egy bizonyos szintig maradok bankár, de na, tudok én kreatív is lenni. - Ugyan, semmi gond Avery. Túlteljesítetted az alkut. – Utalok arra, hogy bár őt nem ismerem mint iskolai diákot, mégis kockáztatta a saját testi épségét, csak mert mi gondoltunk valamit. Az apró nyom, amit páran észrevettünk, globális katasztrófához vezethet, amihez még nincs igazán szemem, de most sikerült talán véletlenségből rátalálni az útra, amely ide vezetett a vetítőterembe. Nézni sem bírom, ahogyan a fickó gyakorlatilag megöli magát a vallatás közepette, azért a halálal nem igazán találkoztam még. A vetítőgép sem egy mágikus darab, de mivel Shanna visszaindul, én sem akarok tétlenkedni. - Felmegyek a tetőre, és megpróbálok kezdeni velük valamit. – Szólok még Shanna után, bár már koránt sem biztos, hogy hallja. A halotthoz lépek, és egy olyan beteg ötletem támad, hogy a kezébe adom a pálcáját, de én irányítom a kezét, s mondom ki a varázsigét. – Expecto patronum. – Ezzel hátha sikerül egy olyan patrónust kreálni, ami az ő védőpajzsa alakját viseli, de én irányítom. Ha sikerül, akkor a patrónus felinal az emeletre, hogy közölje, egy fő segítséget kérnek a vetítőteremben. Aztán ha sikerült, ha nem, egy sokatmondó pillantást vetek Avery-re, nem is tudom, hogy akarom-e, hogy velem tartson. Egyrészt ötletes csaj, és ez még jól jöhet, meg társaságnak is vicces, másfelől miért sodornék veszélybe bárkit? Végülis döntsön ő. Elindulok én is kifelé, ám Shannával ellentétben nem vissza a terembe, hanem a pisztolyra ráhelyezem keresztbe a pálcámat, hogy mindkét fegyver célra tartson, majd keresek valami lépcsőházat, lépcsőfordulót, amit át elindulhatok felfelé. Nem cél, hogy túlerővel akadjak össze, de hátha valakit el tudok csalni fentről, és egyesével tudom likvidálni a fenti osztagot.
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Elkezdek faggatni, aztán pedig próbálok igen hiteles fapofát vágni, és nem elkerekedett szemmel rábámulni a bájitalkeverőre. Még el is fordulok a vallatott férfitől, hogy ne lássa az arckifejezésem, ahogy egy erőteljes néma legilimenssel szinte ráparancsolok a denevérre. Én, a volt professzoromra, a vőlegényem tanújára. Csak placebót, semmi Veritaserum, nem engedélyezem, csak megtévesztés lehet. Küldöm a gondolatokat, és ezzel talán kivívom a férfi ellenszenvét, de nem vagyok olyan pozícióban - csak diák vagyok! -, hogy ilyesmit engedélyezhessek, és én vagyok olyan Minisztériumhű, hogy ha azt mondja a Parancsnokság, hogy a Veritaserum tilos, akkor az tilos. Még ilyen körülmények között is, hiába került elő az a pisztoly, egyszerűen nem. De nem is kerül sor a veritaserumra, mert a férfi kimond egy igét, és hangosabban egy mondatot, a következő pillanatban meg. - Ne! A francba! - ugranék oda, nem mintha egy ilyen pálca nélküli varázslatot meg lehetne állítani. Ha nincsen pálca, akkor valami más van, talán egy tetoválás vagy rúna a testén. A test hátrahanyatlik, holtan, viszont én nem riadok meg ettől, elkezdem átkutatni a testét, félrehúzom a ruháját, megnézem a zsebeit és a bőrén is keresem a rúnákat, van-e valami elváltozás, mi váltotta ki ezt a hirtelen halált. Rémes vagyok a muglik történelméből, de azt tudom, hogy volt egy olyan csoport, akik igen szerettek az utolsó pillanatban, mikor már minden elveszett, inkább öngyilkosak lenni, mint hogy az ellenfél kezére jussanak. Persze olyan részletekre már nem emlékszem, hogy milyen csoport volt, és hogy cián kapszulával tették, de ezek már csak a részletek. - Vége a magánakciónak. Megkeresem az apámat és jelentek mindent. Jake? - fordulok a férjemhez, ebben a kérdésben pedig minden benne van. Egyetértesz? Velem tartasz? Maradsz lezárni a helyszínt, míg visszaérek? - De először is. - fordulok tovább az ájulthoz, és ha megtaláltam a rúnát az első testen, megtalálom az ájulton és eltűntetem, akárhogyis, ha nem, akkor Jake segítségét kérem, hogy varázslattal lényegében lezárja a száját, hogy egyetlen hangot se adhasson ki, véletlenül se ölhesse meg magát, ahogy magához tér. Mert ez nem történhet meg még egyszer. Akárhogy is, ugyan kicsit talán kiesek a profi szerepéből, ha Jake marad, akkor egy fürge kézszorítást és egy gyors puszit megengedek magamnak felé, aztán elindulok a folyosón fürgén, vissza a teremhez, ahol az apám lehet. A vetítés nem állt meg, tehát az se lepleződött le, hogy mozgásba lendültünk, nem kéne tartanom attól, hogy a folyosón bárkivel is összefutok.
// Tetoválás, rúna, vagy akármi elpusztítása, ha találok ilyet az ájult testén. SVK (?) - Született tehetség, 45 pont//
Gerard madarát sikeresen beengedik, hogy legalább az ő szemén át lásson a fiú, miután Jake segített neki felállni. Megtalálja a pisztolyt is és néhány perc után azért kezd a vakuhatás is elmúlni és egyre halványabban látja a foltokat is. Jeleket nem talál ugyan, és úgy tűnik, hogy a vetítőgép sem sugároz semmiféle bódító jelet, csak egy szimpla vetítőnek tűnik. Jake sikeresen feltérképezi a termet, nem talál rejtett ajtót, sem csapdát. Ki tudja talán eleve nem készültek rá, hogy valaki meglepi őket, vagy... nem ide akartak komolyabban berendezkedni. Azt viszont a kutatás folyamán akaratlanul is érzékeli, hogy bár a központi irattárak, így Shanna térképei sem jeleznek effélét, de elég szép alagútrendszer lehet a talpuk alatt, ahová innen viszont nem vezet lejárat. Avery sikeresen dupláz, a magánál lévő fickó pedig addig figyeli az eseményeket, amíg Shanna neki nem szegezi a kérdéseket, de láthatóan nem igen akar válaszolni, amikor a kis fiola előkerül akkor azért már riadtabbra vált az ábrázata, de épp csak egy pillanatra, hogy aztán mielőtt Perselus odaérne hozzá megkeményítse az ábrázatát elsuttogjon egy szót, vélhetően mágia aktiválására valót, majd még Shannára pillant. - Új világ jön, akármit próbáltok... - az utolsó szavak már a semmibe vesznek, amikor a fickónak egyszerűen fennakadnak a szemei, hogy aztán lazán elnyúljon a padlón.
Gina és Eileen sikeresen elindulnak visszafelé, ám a lumos hatására még az előtt, hogy behúznák maguk mögött az ajtót érzik, legalábbis akinek a keze a kilincsen pihen az ajtó becsukásakor, mintha valami elég jó erővel az ajtónak csapódna... A lányok visszatérnek hát a terembe, láthatóan nem jön utánuk senki sem onnan, és úgy tűnik a vetítés is a vége felé közelít, ám az általuk ismert társakat egyelőre nem látják sehol sem feltűnni. Azt viszont igen, hogy a teremben azért akadnak, akik zúgolódnak, morgolódnak és mintha azokat, akik így cselekszenek egyre több pincér venné körül koncentráltabban, köztük pl. Shanna apját, az aurorparancsnokot is, akinek az arcát minden bizonnyal ismerik újságokból teszem azt.
//A következő hozzászólás tőlem: 2019.03.19. Írási határidő: 2019.03.18. (nagyon esetleg 195-e délelőtt/reggel kb. 9-10ig bezárólag, megfelelő indokkal)//
mesélő: Luna Lovegood ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Perselus.Piton
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Royal Albert Hall 2019-03-12, 02:59
Gyanús alakok egy helyen!
A mellette elhaladó biztonsági fickón, mikor az elhalad mellette, mintha konfúziós bűbáj hatását vélné felfedezni és készségesen félre is lép az útjából. Ő aztán nem fogja megszakítani, vagy magához téríteni, egyenlőre azonban békén is hagyja. Az viszont egyértelművé válik számára, hogy jó irányba megy. Gerard ajtón belülre való toloncolásának utolsó pillanatában ér a folyosóra, és pálcáját a zubbonya ujjába csúsztatva készenlétben tartja. Azonban érzékeli Shannaékat, legalábbis a lányt mindenképp és úgy dönt, nem ránt pálcát. Bár ezzel talán többet kockáztat, de a fickó parancsszerű felszólítására csak teszi inkább az ostobát rezzenéstelenül és hagyja hogy a többiek elintézzék a pillanatnyi terelést kihasználva az összes többi problémát.. - Ó! Megeshet. Tudja lenyűgöztek a festmények és észre se vettem merre vitt a lábam... - és ekkor roppan el a fickó bokája Gerardnak hála, és mivel a pálcája Perselusra szegeződött, mindenképpen kilép az útjából, nehogy telibe kapja egy fájdalmában gellert kapott átok. Azonban erre szerencsére nem volt szükség, mert Troops könnyedén elintézte a fickót. Büszke is a kölyökre. Perselus bár kint ragad egy pillanatra, le is marad a fényjátékról. Majd ha minden jól megy, Gerard sólymának leszállót biztosít a vállára és vele együtt kopogtat be. Nem igazán zavartatja magát a magyarázkodás miatt. Shanna vallatására csak torkot köszörül és felvillant egy nagyjából három kortyra elegendő veritaserumotos fiolát, mutató és középső ujja között megtartva. Gyakorlatilag engedélyt váróan néz egy pillanatig a fiatal asszonyra, majd amint megkapta az eszméleténél lévő fickóhoz lép. Pálcájával rásegítve fixálja a fejét a páciensnek, meg a száját is, amibe két csepp kerül az igazság szérumból. Ezt követően hozzá teszi a maga kérdését. - Miért voltak névre szólóak a meghívások? Miért éppen mi? Hányan vagytok és épületen kívül, belül, hol vannak a védelmi vonalaitok? Mit rejtegettek? - Perselus nem fog finomkodni. Ha a fickó a felét megválaszolja a Shannaval feltett kérdéseiknek, már az is félsiker!
///Méregkeverő; Bájitaltan: 45 pont Veritaserum: Csakis hatósági engedéllyel lehet használni; igazságszérum. Az áldozat még a legbecsesebb titkát is elárulja a faggatójának!
Már majdnem megörültem a bejutásunknak valami kis színad mögötti szobácskába, amikor... az ajtót kitárva kiderült, hogy a kalandok itt még nem értek véget. Szinte Ginával egyidőben rántottam pálcát, hogy fénygömböt varázsoljak a végére, bár alapvetően azon nem segített, hogy kiderüljön, hova is vezet a lépcső, csupán megvilágította a folyosót, szóval a rejtélyre nem derült fény számomra. - Mintha csak a klubhelyiségbe mennék - jegyeztem meg első blikkre afféle humorforrásként, ami lehet, hogy elkélt kicsit. - Egyébként a józan eszem azt súgja, hogy nem jó ötlet egyedül menni - váltottam egy fokkal komolyabbra. Nem arról volt szó, hogy a bátorságom huss, eltűnt volna, de normálisan gondolkodva ketten talán még mindig többre mennénk, mint bármelyikünk egyedül - de talán még az is kevés lenne ide. Lettem volna annyira vakmerő, hogy azt mondjam, menjünk, de ez az egész monumentálisabb lehetett annál, mint amivel meg tudunk birkózni. Jobb félni, mint megijedni. - Nem vallana rám, ha most ezt itt feladnám... - gondolkodtam hangosan. - De azt hiszem, jobb, ha szólunk valakinek - mondtam végül, hiába indultam volna el szívem szerint már most a mélybe. Bár valószínű ami késik nem múlik, előbb vagy utóbb talán megtudjuk még a bál hátterében lévő dolgokat és azt is, mi van a lépcsősor alján. Sejtésem szerint a többiek pár idősebb diákot jelöl, akiket nem feltétlen ismerek, de jó eséllyel többre megyünk több és képzettebb egyénnel, így nem vonakodom afelől, hogy segítséget kérjünk, így amikor Gina visszaindult, természetesen követtem, és reméltem, hogy hamar ismerős arcra bukkanunk, akivel megoszthatjuk a felfedezésünk tárgyát.
Elérjük sikeresnek tekinthető módon az ajtót, és át is jutunk rajta. Azonban nem épp olyasmi tárul a szemünk elé, mint amire számítottam. Pazar. Sötét, szűk lépcső a jó eséllyel zárt semmibe. Ez kell a klausztrofóbiámnak. - Oké, nem erre számítottam. Lefelé? Vagy keressük meg a többieket, vagy egyikünk lefelé, a másik a többiekért?- vázolom a lehetséges verziókat, miközben gyorsan behúzom magam mögött az ajtót. Így persze teljes lesz a sötét, ennek kompenzálására azért egy Lumos-t elsuttogok a mondatom végén, miközben már bal kezembe a pálcám kerül, a jobban még mindig az alibi pezsgő. Minden bizonnyal nem lenne bölcs sokáig ácsorogni a nyitott ajtóban. És mivel Piton azt mondta maradjunk együtt, ezért meghagyom a döntésbe való beleszólás jogát Eileen-nek, tőlem szokatlan módon. Hogy bölcs dolog-e egy veszélyes fickó után menni egy ilyen helyre? Nem. A legkevésbé sem. Ámde azt hiszem nem az a fajta vagyok, aki könnyen megtanulja, hogy kerülje a bajt. Ebbe a bajba pedig már megint nem én akartam belekeveredni, de sikeresen megtalált. Így nem igazán futhatok el előle. Nyilván valóan nem is erre a látványra számítottam. Sokkal inkább valami vetítő terem félére, ahonnan a kinti vetítés érkezik. Esetlegesen valami privát szervező szobára, tele emberekkel, de nyilván ez nem az a szoba. Igaz, én nem is próbáltam meg varázslattal belőni a vetítés helyét, amit megtehettem volna. Egyenlőre a klausztrofóbiám se uralkodott el rajtam. Még egész jól türtőztetem magam. Legfeljebb néha, néha remeg meg a pálca, és a fény a kezemben. De nem tudom meddig marad így. Az hiányozna, hogy döntő helyzetben fagyjak le néhány rossz emlék miatt. Minden esetre Eileen döntésétől függően vagy elindulok lefelé, vagy vissza a bálterembe megkeresni a többieket.
//Lumos: Egy világító kis fénygömb jelenik meg a pálcánk végén. A bevilágított terület viszonylag kicsi, csak a használó körül kb. 2 méter sugarú kör. Bűbájtan: 13 pont //
Amennyiben Shanna képben van a delete járó Hollóhátas diákokat illetően, úgy emlékezhet gond nélkül rám, hisz csak két évfolyammal jártam fölötte. Részemről - szégyen vagy sem - nem tartottam számon sem a felettem sem az alattam járókat, maximum akkor, ha volt dolgom valamelyikükkel, így én nem kezdek el elmémben kutakodni annak irányába, hogy ismerjük-e egymást. A varázslatom klasszikus látványmágia, így hogyha ezt ismerem, feltehetően jártam a szakra. Ha pedig valaki nem ismeri ezt a varázslatot, akkor feltehetően sose voltunk egy egyetemi szakon. - Köszönöm! - engedek meg egy mosolyt Gerard felé, majd még hozzáteszem: - És egyben bocs is. - célzok ezzel arra, hogy sikerült neki is a varázslat hatása alé kerülni. Még jó, hogy ez a madárdolog megy neki (ha sikerült), illetve, hogy nem telibe őt lőttem arcszerkezeten. Míg Shanna a kérdezgetéssel törődikaddig én Gerardhoz lépek a gépnél. - Csak egy pillanat! - jelzem neki, majd megpróbálkozom egy geminio-val. Akárhogy is, örökké nem maradhatunk itt vizsgálgatni a helyet és a vetítőt, szóval nem lenne baj, hogyha valami gyanúsat lelünk rajta akkor legyen mit itt hagyni és mit magunkkal vinni későbbi vizsgálgatás esetére. Igazából az se baj, ha nem így lesz, kárba nem vész maga a varázslat. Legalább bajosabb lesz újraindítani a vetítést (ha akarják) ha nem tudják melyik gép a valódi. Mást úgyse nagyon tudok tenni, Jake vizsgálgatja a helyszínt, Shanna faggat, úgyhogy a vetítőduplázást követőn azt ajtóvédő szerepkörét kívánom betölteni. Egy biztos, akárki is akarjon belépni utánunk, velem fogja szembetalálni magát. A kilététől függ, hogy küldök-e rá valamit vagy beengedem. Jut eszembe egy kérdés Shanna felé két általa feltett között.. - Aki veled volt lány.. vele mi lehet? Nem vagyok én paranoiás, de ha nekem lenne ismerősöm elmaradva valahol, a jelen helyzetállásban már csak érdekelne merre van. Ne tűnik épp normális lefolyásúna ez az est.
//Geminio Duplázó bűbáj Másolatot készít a célzott tárgyról. HP7 Hermione Granger használja Mardekár Malazár medálján, de a Lestrange-széfen is ez ül. A másolatok értéktelenek. A latin „gemino”, dupláz szóból.
Hát persze, hogy nem valamiféle akciónak vagy bevetésnek indult, de ki tud egy esetet is mondani, amikor ketten elmentek valahova, és nem keveredtek valamiféle bajba? Vagy nem kellett valakit megmenteni, esetleg a egész világot, vagy nem derült ki, hogy jó pár leélt élet van egyikőjük mögött, és meg kellett menteniük a világot? Mióta egy sima roxfort-expressz utazás is az életükbe került kis híján, Jake már semmin sincsen meglepődve. Éppen ezért könnyedén összhangba kerül a hirtelen összeverődött csapattal, és finoman mozdul ki a kiábrándító bűbáj alól, csak akkor, amikor már kész terve van, és a varázslatot is előtte. Odalép Gerardhoz, és segít neki felállni,mert látja,hogy a fiú azért kapott a vakuból mindenhogy. Aztán elismerően megveregeti finoman a vállát, és csak utána néz rá Griffre, aki máris int neki. Némán, szavak nélkül kommunikálnak, aminek a fiú kifejezetten örül, na nem azért, mert nem szeret a lánnyal beszélgetni, egyszerűen jobb szereti az ilyesmit. Csendesebb. Itt meg volt elég csinnadratta eddig is. Pálcájával finoman körbeint a termen, majd könnyed mozdulatokkal körbejár, ha van ablak, akkor azon kiles, ha nincs, akkor a falakat nézi át, közben feltérképezi a szobát. Közben fél füllel hallgatja, mit mondanak a megkötözöttek.
//Auror egyetemi varázslat, feltérképezés, csapdaészlelés - SVK, 45p//
Mikor Gerard roppant azért egy hegyomlás szalad le a szívemről, hogy a srác rendben van, hiszen nem igazán esett volna jól, ha magán akciózik velem szemben és azonnal meg is sérül. A familiárisom szemével felmérem a terepet bent, és mivel csak ketten vannak, mi pedig Pitonostul már négyen, kezdenek tetszeni az erőviszonyok. Persze, ha a tetőkön egész biztonsági csapatok vannak, ahogy Gerard mondta… Nyilván ahogy elkezdünk kimozogni a kiábrándításból, az meg is szűnik, de már nincs is rá szükség. Jake leszereli a törött bokájú fickót egy Stuporral, mielőtt túl nagyot üvöltene, Avery pedig ha még cseppnyi esélyük is lett volna, kisüti a szemét az ellenfeleknek, én pedig erősen összeszorítom a szemem és elfordulok, hogy kicsit se kapjam be a varázslatot. Besurranunk mindannyian, remélhetőleg a professzor is, de neki nyilván ha más tervei vannak, akkor el fog menni, nem fogom marasztalni. vagy parancsot osztani neki. Bár mi ketten Jake-kel aurorok vagyunk, de attól még ez az egész nem egy akciónak indult, és nem vagyok egyezményesen parancsnoknak kinevezve a “rangidőmmel”. Szóval belibbenünk, ajtót csukunk, úgy, hogy mind a két fickó belül legyen, és ha Gerard sólyma kopogtat, akkor beengedem, mert szegény srácot először a falhoz vágták, most meg a fényből kapott be egy adagot. Nem is tudom ismerek-e olyat, akinek madár familiárisa van, és nincsen Lélekállat képességgel felvértezve, így egyértelmű, hogy a sólyom miért is jött. Avery-t ugyan nem ismerem, de eléggé gyorsan reagált mindenre, így erősen próbálom felidézni, hogy tudhatok-e a lányról valamit, egyáltalán diák, vagy végzett, milyen ház és milyen szak? Találkozhattunk már valamikor? - Apró döccenők voltak a tervben, de egyébként szép munka. - mondok csak ennyit, egy kis feszült mosollyal, nem kell magunkat agyondicsérni, aztán a pálcámmal mind a két férfit megkötözöm és még egy hangtompító bűbájt is kapnak, hogy ne emelhessék fel a hangukat beszédnél hangosabbra - ergo ne üvölthessenek segítségért. - Ki rendezte ezt a partit, ki küldött titeket? És mik a szándékai ezzel az értelmetlen képsorral? - szegezem a kérdéseket, és a pálcámat annak, aki még magánál van. Lenne még kérdésem, körülbelül egy tucat, de sajnos ha valaki kérdez, akkor hagyni kell időt a másiknak, hogy válaszoljon is, ez ilyen. Gerard a vetítőhöz megy, Jake-nek pedig biccentek, hogy járja körbe a szobát és biztosítsa a terepet, van-e valamilyen titkos ki és bejárat, van-e valamilyen varázslat vagy rúna, ami mondjuk riaszthatja a társaikat, stb.
// Incarcerandus (Incarcerous) - Kötöző ártás - Megkötözi a célszemélyt. - SVK született tehetség, 45 pont + ha belefér egyszerre, Hangtompító varázslat, nem is tudom, Bűbájtan?, Silentium-ot találtam, az a kihangosító ellenbűbája, szóval valami olyasmi. 30 pont//
A roppantás sikere engem is meglep, sosem léptem fel ennyire támadó jelleggel, fájdalmat meg pláne nem szokásom okozni, ám a gondosan fejlesztett képességnek hála a fickó csontja úgy morzsolódik az ujjaim között mint a száraz falevél, s a többiek el is intézik, hogy hangtalan legyen az akció. Éppen tápászkodnék fel, amikor nem halván Avery suttogását, úgy belenézek az atomvillanásba, ahogy kell. Elnyomom a szitkot, hiszen a lány nem vigyázhatott mindegyikünkre. Megtámaszkodom a térdemen, s mielőtt még vakon botorkálva átesnék valakin, idehívom a sólymot, amely kint köröz. A madárka ügyesen közlekedik zárt terek között is, ráadásul egy mágikus állatnak nincs meg az a bezártság érzése, mint egy valódi természeti lénynek. Ha a vállamon érzem, akkor talán nem lesz olyan egyensúlyvesztő felállni, hiszen rákapcsolódok a szemére, s a hallására, hogy megkeressem az elejtett pisztolyt, majd tényleg felálljak. - Szép volt. Igazán szép. – Mosolygva bólogatok, immár tudom, hogy hová kell néznem. A pisztolyt most visszateszem a szmoking belső zsebébe, hogy tovább kutakodjunk. A döglődő fickót most nem bántom, majd Shannáék kikérdezik, inkább a vetítőhelységet akarom megnézni magamnak. Látom is a gépet, amit az előbb a fickó kezelt, aki most vakon tántorog. Odalépek az irányába, hogy megvizsgáljam, hogy netán mágikus-e, végülis egy jó ideig ereklyetan volt a választott szakirányom. Arra vagyok kiváncsi, hogy volt-e bármi manipuláló hatása másokra nézve. Ha nem, akkor gyorsan továbbállok, és Grindelwald jelenlétére utaló nyomokat keresek. Avery felé pedig felemelem a hüvelykujjamat, jól vagyok, és gratulálok neki is a sikeres varázsért. A madárka marad, amíg vissza nem nyerem ténylegesen a látásomat.
//Familiáris - Lélekállat: A gazda, ha akar és rákoncentrál lát a familiáris szemével, hall a fülével.//
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Igen szép az összmunka a csapat részéről. Gerard roppant módon szépen roppantja össze a fickó bokáját, aki Pitonra figyelvén most az ájultnak tűnő sráccal nem törődik. Jake kitámasztja az ajtót a lábával, majd sikeresen kábít, hogy ne legyen túlzott hangoskodás. Persze azért erre már Shanna jól láthatja, hogy a benti alak is felfigyel, akár mágiával, akár a familiárisa szemén át. Az illető kezeli a vetítő gépet, de egyelőre magára hagyja a szerkezetet, hiszen a társa épp most hullt a padlóra aléltan. Avery villódzó fényei viszont megteszik hatásukat, ugyanis pillanatok múlva már semmit sem lát, sőt szinte fájdalmas, ahogyan a vad fényhatások egymást váltják. Ebből azért Gerard is kap egy keveset, de mivel nem rég még az ájultat játszotta, van rá esélye, hogy még időben meghallva Avery figyelmeztetését, varázsigéjét újra lecsukja a szemét és csak néhány percig foltokat fog majd látni, mint aki sokszor nézett a vakuba, de nem kap akkora sokkot a szeme, mint a benti fickónak, aki bár pálcát ránt és ellő egy kábító átkot, ám nem talál vele célt a beállt szemprobléma miatt. A csapat tehát gond nélkül bejuthat a terembe és lefegyverezheti a fickót, aki egyelőre még szenved, mint a kutya és a szemeit dörzsölgetve vinnyog a padlón.
Eközben Gina és Elieen elérnek az ajtóig, ahol a fickó bement. Meglepő lehet a dolog, de nem egy szobába érnek, hanem egy lefelé vezető lépcsőbe botlanak. Sötét van ugyan itt, semmi fény, valószínűleg a férfi is mágiával világította magának az utat. A lépcső egyértelműen lefelé vezet, a kintről beszűrődő fény ezt egyelőre még nyilvánvalóvá teszi. Kérdés, hogy okos ötlet-e két fiatal diáklánynak, akik még csak nem is képzettek kellőképpen egyedül egy valószínűleg veszélyes alak után menni az ismeretlenbe.
//A következő hozzászólás tőlem: 2019.03.12. Írási határidő: 2019.03.11. (nagyon esetleg 5-e délelőtt/reggel kb. 9-10ig bezárólag, megfelelő indokkal)//
Elvettem Ginától a poharat, bár nem ittam bele. Az előzőből kiderült, hogy nem mérgezett sem semmi hasonló, de attól hogy az nem volt az, nem zárja ki, hogy a későbbiek nem azok, meg amúgy is csak az álca miatt kell. Az akció eddigi része szinte meglepően sikeres, főleg, hogy a tetkós hapekra is sikerül egész hamar rábukkanni, ahogy éppen bemegy az egyik ajtón. - Most már csináljuk - válaszoltam, elvégre ha már megtaláltuk, akkor miért ne? Úgy tűnik, tényleg senkit nem igazán érdekel, miért is akarunk a színpad környékén lébecolni, vagy ezen belül hova tartunk és miért, nem keltünk túl nagy feltűnést. Egy ekkora tömegben meglepő is lenne, ha érdekelne, két kiscsaj mit csinál. Így viszonylag könnyen az ajtóhoz jutunk, ha nem akadályoz meg minket közben semmi váratlan tényező. Az ajtó előtt vetek egy gyors pillantást Ginára, aztán megpróbálom kinyitni az ajtót először manuálisan. Ha kulcsra van zárva, akkor elmotyogok egy alohomora varázsigét, hátha az sikeresebb. Most már ne tartson minket vissza egy bezárt ajtó... Innen már csak jól sülhet el a kis akciónk, izgalom sose árt. Elvégre nem nyíltan akarunk a dolog ellen menni, csak nyomozgatni egy kicsit.
(Alohomora – Zárnyitás: Kinyitja azokat az ajtókat, amelyeket nem mágikus úton zárt be használójuk. Bűbájtan 14 pont.)
Sikerre viszem a varázslatot, s bár tény, hogy így nem sikerül belássunk az ajtón, azért talán csak nem olyan nagy probléma, hogy mínusz egy személlyel kell elbánjunk, ha ugyan elbánásra kerül a sor. Akkor még nem lehetek biztos abban, hogy itt attrocitások lesznek, bár Gerard és a fegyvere ad némi sejtelemre okot. Nem is kell csalódjak, az események bokaroppantó-kábító fordulatot vesznek, s egyre biztosabb vagyok abban, hogy nem jó helyen vagyunk mij itt. Jobb lenne akkor már ennyi erővel az ajtó másik oldalán lenni, hiszen akkor legalább magunkra tudjuk csukni azt, aztán ennyien már csak elintézzük a maradék egy személyt, akinek a hangját hallottuk odabentről. Annyira pechünk nem lehet, hogy ülnek bent vagy tízen, de abból mindössze kettő beszélt. Shanna által generált rejtekben bujdokolva eszembe idézem az összes csillivilli bűbájt, melyet látványmágus szakon a fejembe vertek, s miközben tallózok közöttük egyszer csak fejen csűr az isteni szikra. - Szemeket becsukni! - suttogom Shannának - ha Jake is hallja esetleg, akkor neki is, de értelemszerűen nem fogok kiabálni, mert az arraf nem alkalmas elemeknek nem kellene meghallania - majd a pálcámat elővéve az óramutató járásának megfelelő irányban csavarintok egy kört vele függőleges helyzetben, s egy pöccintéssel zárom a mozdulatsorr, miközben a varázsigét (flammamie) is elmormolom. Ha sikerül a varázslatom (egy pukkanást követően éles fénnyel világító, tűzijátékszerű pelyhek hullanak alá úgy három méter magasból az ajtó előtt, s bár a varázslat maga ártalmatlan, de nagyon idegesítő tud lenni a hozzá nem szokott szemnek ez a sok éles fénypaca, arról nem is beszélve, hogy a pukkanás már csak felhívja a benti személy figyelmét is arra, hogy valami történik és üdvös lenne megnéznie (a lehulló fények figyelemfelkeltő varázslat részei, olyannyira azok, hogy egyébként vonzzák a szemet, mint légypapír a legyet, hiszen épp arra lettek kkitalálva, hogy a szemfényvesztő oda tudja erőszakolni velük magára a közönség figyelmét, ezzel esetleg elvonva őket attól, hogy észrevegyék a turpisságot, melyet nem kellene észrevenniük egy trükk mögött), akkor nekiiramodom, mint akit puskából lőttek ki. Jake elvileg úgyis támasztja az ajtót, tehát azh nincs zárva és átjuthatunk rajta. Remélem Shanna is veszi a lapot - hacsak nincsenek más tervei - és az se baj, ha a professzor se hagyja magát lerázni, hanem összedobja velünk, amije van. Cél: belül lenni az ajtón, s lehetőleg azt be is csukni magunk után. Nem tudom mi vár ránk odabent, de a megfontolt rejtőzködés nem igazán lett volna az én asztalom. Inkább vagyok fejjel a falnak típus. A fejem tartalmára úgysem kaptam még panaszt.
//Flammamie: figyelemvonzó varázslat látványelemmel. Arra nagyon jó, hogy egy éppen aktuális cselekvésről eltereljük vele mindazok figyelmét, akik előre nem készültek fel a varázsige elhangzására. A varázslat megszületésével egyidőben becsukott szem megszünteti a hatást. A varázslat megjelenési formája: Egy pukkanást követően éles fénnyel világító, tűzijátékszerű pelyhek hullanak alá úgy három méter magasból az ajtó előtt, s bár a varázslat maga ártalmatlan, de nagyon idegesítő tud lenni a hozzá nem szokott szemnek ez a sok éles fénypaca. A lehulló fények figyelemfelkeltő varázslat részei, olyannyira azok, hogy egyébként vonzzák a szemet, mint légypapír a legyet (nehéz tőlük bármi másra koncentrálni a látványukon kívül), hiszen épp arra lettek kitalálva, hogy a szemfényvesztő oda tudja erőszakolni velük magára a közönség figyelmét, ezzel esetleg elvonva őket attól, hogy észrevegyék a turpisságot, melyet nem kellene észrevenniük egy trükk mögött
Ő maga egész ügyes csapatjátékos, így amint megtudja, hogy ketten vannak bent, azonnal jelez, de csak a kezével mutatja a számot, hogy ne csapjon zajt. Amikor lépteket hall, majd azok elhalkulását, végül másik lépteket, akkor finoman a falhoz húzódik, egészen közel, és amikor Pitont meglátja, akkor felszalad a szemöldöke, de nem tesz semmit, Shanna kézszorítására sem. Gerard erősen elvágódik, de láthatóan semmi baja nincsen. Ezért nem is nagyon mozdul, egészen addig nem, amíg nem muszáj. Egyébként sem az a nagy csatamágus, mindig inkább hátvéd volt, és most úgy fest, hogy ismét hátvédet kell játszania. Nem akar ugyanis nagyon megmozdulni, ez tény és való, meg Shanna is erre biztatta azzal a bizonyos mozdulattal, de Gerard mozdulata és manővere nem nagyon engedi, hogy sokáig bámészkodjon. Azonban tény és való, hogy megpróbál nem kilépni a fal mellől, csak finoman teszi oda lábát az ajtó elé, hogy megállítsa a végső becsukódástól, ha olyan távolságban van. Amikor pedig a férfi felsikoltana, mert Gerard megroppantja a bokáját, akkor finoman mozdul a pálca a kezében, és egy kábító átkot lő a férfire. Egyszerű, gyakorlott mozdulattal, egy magabiztos varázslatot, remélve, hogy elég ideig ki fog tartani. Nem akarja megvárni, Piton hogy kívánja lereagálni a helyzetet, vagy Avery, ha kell, rájuk még vár a másik férfit, aki a vetítő teremben van.
Csak bólintok egyet Eileen szavaira. Igaza van, tényleg akadnak, akik beveszik ezt a jól megszervezett agymosást. Na persze tudjuk jól hogy működik ez. Mindig válassz egyetlen nemesnek tűnő célt, aminek fennkölt papja lehetsz, aztán szórd a habukát a jó népnek. Sose egy embert próbálj meggyőzni. Azt még a reális kis hazugsággal is nehéz megetetni. Ellenben hazudj nagyot, hogy komplett elhiggyék, a többit pedig bízd a tömegpszichózisra. A tömeg majd meggyőzi önmagát. Ezt nevezem én zsenialitásnak. Csakhogy már Hitlernél sem vezetett semmi jóra. A megalománia ezen foka a világ legveszélyesebb fegyvere. Még ha van is benne valami, hogy jó lenne, ha nem kellene titkolni a muglik elől a képességeink, még ha a szövege egy része emészthető is lenne, sokkal óvatosabban bánnék efféle eszmékkel. Abból semmi jó sem sülhetne ki, ha kitörne egy mugli-varázsló háború, vagy valami annál is rosszabb. Bár nem szívesen keverednék ebbe bele, de ehhez már kissé késő van nemde? Elvégre ők szúrtak ki maguknak valamilyen számomra ismeretlen okból. És ha már így van, akkor segítenem kell megállítani ezt a dolgot. Ehhez viszont többet kell tudnom. Eileen elindul a tömegben a színpad felé, én pedig egy lépéssel lemaradva követem. Út közben egy arra tévedő pincértől elemelek két pohár pezsgőt egy kecses mozdulattal, és újdonsült társnőm kezébe adom az egyiket. Na nem mintha tényleg bele akarnék inni, de kelléknek a becsiccsentett butuska libuskák játékhoz jó lesz. - Ott, az ajtónál. Szerinted megkockáztassuk? - villantok egy jelentőségteljes pillantást az ajtó mögött eltűnő férfi, és Eileen között. A hangerőm továbbra is olyan szinten tartom, hogy csak a mardekáros lány érthesse a célzást. De ha már idáig eljöttünk, kár volna visszafordulni, nem igaz? Így a pezsgővel a kezemben a tömegen keresztül, igyekszem feltűnésmentesen az ajtó irányába orientálódni. Mintegy csak véletlen lenne. Elvégre Piton csak azt mondta, hogy maradjunk együtt. Azt nem, hogy nem nyomozhatunk, és ne kerüljünk bajba, vagy bonyodalomba...
Shanna igazi csapatjátékos, nem erőlteti rám az akaratát. Már csak azért is jó így, mert én még nem vagyok teljesen auror, ráadásul szeretek a saját fejem után menni, a bevált sablonos megoldások nem az én asztalom. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy rossz az, amit ő csinál, hiszen ezzel Daphnét is minősíteném. Inkább plusz megoldást kínálok azzal, hogy én leszek a csali, és nem biztos, hogy gondolnák bent, hogy rajtam kívül más is van ott. Ekkor még fogalmam sincs róla, hogy a mardekáros házvezető is utánunk indult, nekem aztán nincs szükségem a jelenlétére. Benyitok az ajtón, felkészülve a legrosszabbra, noha azt hittem volna, hogy megpróbálnak inkább tagadni, vagy becsalogatni. Ehhez képest a szőke fickó nem finomkodik velem, falhoz is vág. Állati mázlim van, hogy sikerül úgy moccannom, hogy összehúzzam magam, amennyire lehet, így csökkentve az esélyét a horzsolásoknak, töréseknek, nem is rándul meg semmim, csak a lendülettől esek hanyatt. Ám mivel én vagyok a csali, el kéne játszani, hogy be is ájultam. Behunyom a szememet, ám amikor Piton is befut, és az illető nem felém néz, hanem a házvezetőt terelgeti ki, akkor hunyorítva megnézem magamnak. Ha elég közel van hozzám, mert maga mögé húzott be, akkor fémesítem a kezemet, hogy acélkeménységű legyen. Ráfogok a szőke bokájára, és nemes egyszerűséggel összeroppantom. A vetítés innen egy folyosónyira van, ha felordítana, Shanáék még le tudják szerelni, vagy teszem azt, teljesen ártalmatlanná tenni. Mindezt akkor is megteszem, ha valaki más is lenne a szobában. Ha már lelepleződtem, akkor úgyis mindegy, lépjünk akcióba. Úristen, kezdek úgy beszélni, mint Solomon. Nem, ő nálam sokkal jobb beszivárgó. Bár igaz, amikor muszáj volt cselekedni, akkor simán rávetette magát arra az állatra.
//Anyagmanipuláló 4. szint: Testszerkezetét nagyobb mértékben tudja alakítani pl. a keze fémes erősségű lesz//
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Lehet, hogy én vagyok a szociálisabb alapvetőleg, de a muglikhoz mit sem értek, a filmkészítéshez se nagyon, így Jake megjegyzésére csak értetlenül összeráncolom a szemöldökömet, de látom a mosolyán, hogy valamiféle viccről maradtam le. Megérkezik Gerard, és a kivégzőosztagos információra az arcom még az eddigieknél is jobban elkomolyodik. Jacob varázslatának hála azt tudjuk, hogy ketten vannak bent, azt pedig halljuk, hogy egy ember közeledik, de ha még a tetőn is vannak őrszemek, akkor azért egyértelmű, hogy mi, így hármasban nem leszünk elegek, ha mondjuk az erőszak mezejére lépnének, márpedig Grindelwald tetoválása és a papból tanulva én a legrosszabbra számítok. Nem tetszik, hogy a fiú csalit akar játszani, de nincs időnk megbeszélni vagy ellenkezni, így hát kiszórom a bűbájt immáron hármunkra - Avery-re, Jake-re és magamra, és elismerősen nézem, ahogy a lány a közeledő férfira kiszórja a konfúziós bűbájt. Igaz abban reménykedtem, hogy akárki is jön, majd benyit a terembe és belátunk mi van ott, de ha Gerard csalit akar játszani, akkor erre nincsen szükség. Kivágódik az ajtó és a következő pillanatban a fiú már a falnak is kenődik, a mugli fegyvere pedig fájdalmasan koppan a földön. Az ajkamba harapok, és egyik kezemmel Jake kezét szorítom meg, másik kezemmel, amiben a pálca van Avery elé nyúlok, hogy ne moccanjon látványosan, ne szóljon közbe. Lassan kezdek el mozogni, próbálom fenntartani mindannyiunkon a bűbájt, hogy belássunk. Arcokat akarok, a helyzetüket, a fegyverzetüket, mindent, amit fel tudunk deríteni a kiábrándító bűbáj oltalmában. Közben Piton is megjelenik, akiről minden felsőéves, aki képben van tudja, hogy Legilimentor, így egészen biztos vagyok benne, hogy ha mentálisan elkezdek felé tapogatni, akkor tisztában lesz azzal, hogy Gerard nem volt egyedül, hogy ő sincsen egyedül. Ha ezzel megvagyok, akkor a familiárisommal veszem fel a kapcsolatot, akit az épületen kívül hagytam. Van egy olyan előnye a madár familiárisoknak, hogy minden gond nélkül ahogy felrepülnek a magasba, úgy az épületen kívül is tudnak maradni. Ha képes vagyok magamhoz hívni és a belső szoba mondjuk ablak mellett van, akkor odahívom, hogy ő pedig a másik oldalról álljon lesben a bevetésre. Persze ha van ablak és oda tud repülni. Ha nincs, akkor tárgytalan. Ugyan vannak nonverbális varázslatok, de azon kívül, hogy Pitonnak jelzem a jelenlétünket, még se nyúlok semmihez, pedig kicsit aggódok, hogy Gerard vajon mekkorát nyekkenhetett, csak a gyógyítás... Az mindig Cody vagy más gyógyító feladata.
//Tanult legilimentor (míg meg nem dobom ) - csak jelezni Pitonnak, hogy nincs egyedül. Familiáris - Parlagi sas, egyelőre nem lőné el egyik képességét se, csak idegyűlne a közelbe. //
Az összhang hozzávetőleg meg van a rögtönzött csapatban, Shanna varázslatának halála egészen jól eltűnnek szem elől, majd az összezavaró bűbáj hatására a közeledő léptek gazdája, amikor belépne a folyosóra hirtelen néz egyet jobbra, majd balra, aztán visszafordul, mint akinek most jutott eszébe, hogy nem kapcsolta ki otthon a vasalót. Az illető egyébként egy pillanatra tűnik csak fel, férfinek hatott ilyen távolságból, de egy pillanat múlva már se híre se hamva, sőt olyan elgondolkodva lépdel el a közeledő Perselus mellett, mint ha őt aztán cseppet sem érdekelné itt semmiféle biztonság, pedig egyértelműen azért lehet a felelős. Mindenesetre Piton kb. akkor érkezik meg a folyosóra, amikor Shannáék már nem igen látszanak a varázslat hatására, ám Gerard épp akkor nyit be az ajtón pisztollyal a kezében. Jake mindeközben túlvilági jelenlétet ugyan nem érzékel, de az egyértelművé válik számára, hogy odabent ketten is vannak a vetítőteremben. Gerard tehát benyit, hogy aztán ezzel a lendülettel falnak is kenődjön az ajtó túl felén. A pisztoly a földre hull, Shannáék még rejtve, amennyiben nem moccannak azonnal. Egyelőre csak egy magas szőkés férfi lép ki az ajtón, vélhetően azon célból, hogy összeszedje Gerardot, ha netán valaki erre tévedne, ahogyan épp azt Perselus meg is teszi, így a szőke férfi félszemmel szemmel tartva Gerardot behúzza maga mögött az ajtót, a pálcáját pedig Perselusra szegezi. - Úgy sejtem eltévedt, kérem térjen vissza a nagyterembe! - a hanglejtés természetesen igen távol áll a kéréstől, inkább értékelhető parancsnak.
Mindeközben Gina és Eileen párosa a színpad felé indul a tömegen keresztől, bár függöny nincs ott, csak egy fal, ellenben kiszúrhatják a tetovált pasast, aki épp akciójuk közepette lép be egy ajtón a színpad mögött és húzza be azt maga után. Kérdés, hogy mennyire okos ötlet csak úgy benyitni, vagy eljátszanák a butuska eltévedt lánykákat, akik már túl sok pezsgőt ittak?
//A következő hozzászólás tőlem: 2019.03.05. Írási határidő: 2019.03.04. (nagyon esetleg 5-e délelőtt)
Gerard a hozzászólás írása előtt egy kockadobást ejtsen azért meg 6 oldalú kockával: 1-2: semmi baja nem lesz 3-4 enyhe agyrázkódás, szédülés 5-6 néhány percnyi ájulás//
mesélő: Luna Lovegood ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Perselus.Piton
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Royal Albert Hall 2019-02-25, 08:06
Gyanús alakok egy helyen!
Vissza térve a nagyterembe Perselus Nox irányába orientálódna, azonban a sötét boszorkány eltűnt a mosdóban, oda meg nem fog utána menni, akár szükségleteit intézi, akár épp a szökési tervét tervezi odabent, vagy már meg is tette. Ki tudja. Az, hogy mindenkit hagynak szabadon mozogni, és az egész valóban csak egy ártatlan estnek tűnik, mindenkinek a szabad akaratára bízzák, hogy marad, vagy megy, vagy mit is csinál épp, benne csak azt erősíti, hogy várnak. Várnak, ki lép először. Várnak hogy kinek lesz a leghangosabb a szava a videó nyomán, és vajon mellette, vagy ellene. Mindenesetre jó lenne tudni, mégis mi a fenét keres ott, úgy hogy személyre szólt a meghívása. Shanna apjával lehet érdemes lenne beszélnie, de jelenleg kissé túlontúl szemet szúró lenne, ha csak úgy oda lavírozna hozzá bármiféle ürüggyel. És valljuk be, valószínűleg Mr. Griffinnek borzódzik a háta Perselus lényétől is. Vagy lehet ez épp fordítva igaz? Ki tudja. Másfelől az auror parancsnokság vezetőjének a figyelmét aligha lenne bölcs elvonni bármiről is. Így Perselus úgy dönt, tesz egy kört az emeleteken. Hátha talál valamit, vagy valakit. Talán pont a legilimenciája vonzza az események felé akaratlanul is, talán még abba az alakba, alakokba is bele botlik, ezzel megakasztva azokat, puszta eltévedt véletlenségből, aki Geraldék után érkezne az ő helyszínükre. Mindenesetre egy pezsgőspoharat a kezébe vett, mintha csak halálra untatná a vetítés és inkább szentel az alkoholizmusnak és a magán utaknak. Valóban úgy tűnhet, Perselus csak unva a vetítés témáját csak lézengő körútra ment, minden felderítő szándék nélkül...
A bált illetően nem jutottam előrébb, körülbelül ugyanazt a választ kaptam, amit én is összeraktam már magamtól. Tehát mindenki számára ugyanannyira váratlanul jött a meghívás és ez az egész, ami éppen folyik. Ugyan a professzor levált tőlünk, a szavaiból egyértelműen leszűrtem, hogy nem viccből mondja, hogy lehetőleg Ginával maradjunk együtt. Ugyan azt nem hinném, hogy ezentúl puszipajtások leszünk, de mivel más korombelihez nem tudtam odacsapódni, annyira nem bánom. Illetve ettől függetlenül még simán szétválhatunk, ha nem alkotunk jó csapatot, amiről Piton nem tud, az nem fáj. A vetítés elég furcsa, hiszen amennyit Grindelwaldról tudok, az nem éppen a legjobb dolog, és ezt mind megpróbálja úgy kicsavarni a kommentár, hogy a jó és tökéletes iránynak tűnjön, pedig... nem az. Így, hogy rájöttem, a jel valószínűleg Grindelwaldé, egészen más megvilágításba helyezett mindent. - Ahogy elnézem, azért akad, akinek bejön - válaszoltam Gina suttogására hasonló hangerővel, és a fejemmel abba az irányba böktem, ahol éppen bólogató arcokat láttam, és tőlük távolabb is előfordult pár egyetértő. Azért valakinek csak sikerült lenyomni a torkán ezt az egészet. - Benne vagyok - feleltem. - Kell lenni egy szobának a színpad mögött... - állapítottam meg. Lehet, hogy fel is vannak készülve arra, hogy valaki odamerészkedik, elvégre a céljuk egyértelműen az lehet, hogy híveket toborozzanak. Amit eddig láttam, az alapján biztos vagyok benne, hogy számítanak rá, hogy akad valaki, aki egyetértéssel kereső meg őket. A tömegben észrevétlenül indulok el a színpad irányába, a pálcám bár épp nincs a kezemben, de elérhető közelségben tartom. Remélhetőleg be tudunk surranni vagy a függöny mögött, vagy pedig van egy másik ajtó, ami odavezet, ha ez nem menne. Egyelőre nem szándékozom semmiféle varázslatot használni, talán szükség se lesz rá, ha sikerül a fickó nyomára bukkanni.
Talán ezért alkotnak olyan jó csapatot, mert kiegészítik egymást. Ha itt tennének bármit is, az kifejezetten feltűnő lenne, azonban az az ötlet, hogy elinduljanak valamerre, már tetszik a fiúnak, és természetesen nem hagyja egyedül a lányt. Végigméri a terepet, a többiek reakcióit, és úgy dönt, hogy itt nem sok hasznát veszik, ő maga verekedést nem fog kirobbantani semmi miatt, így jobb, ha utánajárnak, ki ez a lelkes tag. - Ki akarod vágni a 26.képkockákat? - kérdezi egy sanda félmosollyal. Aztán amikor az ajtóhoz érnek, akkor finoman ráhangolódik a környezetre, és halkan suttog el egy letapogató igét, miközben kísértetvadász képességei is élesek, de eddig még nem érzékelt túlvilági jelenlétet. Amit megtud, azt pedig közli. Amikor megérkeznek Gerardék, akkor finoman biccent nekik és a neszekre csak odakapja a fejét. Az ötlet alapvetően tetszik neki, és díjazza a srác önfeláldozását, ő maga egyébként is hátvéd szokott lenni, így a pálcája már a kezében lapul, és kiélesíti érzékeit, hogy a kellő időben a kellő irányba tudjon fordulni, és vagy a többieket arrébb lökni, vagy adott esetben valakire lefegyverző átkot szórni. Nem tudni ugyanis, mi lesz bent. A többiek aktívsága miatt megmarad hátvédnek, és ami nem sikerült, azt igyekszik korrigálni.
Azt hiszem talán tényleg nem ártana újra gondolnom, hogy a továbbiakban is Danyvel írassam-e a mágiatöri házim. De ha egyszer olyan cukin kihasználható balek a srác. És meglehetősen jól is csinálja. Sajnos azonban most éppen nincs itt, hogy faggatni kezdjem. -Touché. – ismerem el, hogy ezúttal a Vén Denevér legyőzött szópárbajban. Azt azonban kár volna tagadnom, hogy élvezem a kis szócsatáinkat. A legtöbbször. Amikor kéznél vannak ellenérvek. - Sok minden voltam már, de elit aligha. – vonom fel a szemöldököm erre az érdekes szóra. Na igen, a világ legjelentéktelenebb utcai tolvaja, és svindlere találóbb kifejezés volna. Legalábbis a Roxfort előtt. Azóta történt egy s más, de valahogy mégsem hiszem, hogy ide tartoznék. Mármint az elithez. Ez sokkal inkább a Shanna félék terepe. Oké talán a VMS elég jó alkalom volt, hogy felfigyeljenek rám, de akkor hol többi csapat tag? Senkit se látok magamon kívül. Pedig mind híresebb, és jobb módú családból származnak. Tehát ez is logikai zsákutca. Minden esetre igen nyugtalanító a gondolat, hogy valaki esetleg többet tud a múltam sötét foltjairól mint én, netán az anyám családjáról, akikről én semmit sem tudok, és ezért lehetek itt. Furcsa, és aggasztó ez így. Minden esetre megindulunk befelé, hogy megtekintsük a vetítést. Még útban befelé a Proff. felé megejtek egy amolyan "Persze. Persze." legyintést az ukázra, hogy ne váljunk szét. Remek most még vigyázhatok a mardis lányra is, hogy ne essen baja. A Proff. ügyesen a nyakamba varrta a lányt. De ha már így van, akkor meglátjuk mire megyek vele. Talán még használható is lesz valamire. - Ez egész érdekes lehetne. Már ha oda van az ember a megalomán elmebetegekért. – súgom oda Eileen-nek, úgy hogy csak ő hallja, egy kis idő után. Úgy fest eltart még egy darabig ez a vetítősdi. - Mi lenne, ha megkeresnénk a tetovált ürgét, és eladnánk neki a két ostoba libát, akik az utolsó szóig benyalták ezt a maszlagot. Csak, hogy valami érdemi infót is kipuhatoljunk. - vetem fel a lánynak. Egy kis nyomozás sosem árthat, és egyúttal azt is tesztelhetem, hogy mennyire talpraesett újdonsült társnőm.
) - csak jelezni Pitonnak, hogy nincs egyedül.
//