2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A sas idővel regenerálódik magától is, Gina maximum valamivel gyorsítani tudja ezt, de többet nem lehet lévén mágikus lényről beszélünk, nem szimpla állatról. Shanna le tudja másolni az akták egy jó részét, egyelőre viszont olyan nevet, ami érdekes lehet nem talál, vagy legalábbis mivel nem ismer azért minden embert biztosan akadnak nevek elvétve, akikről esetleg nem hallott, de nem olyan kontextusban, ami arra utalna az illetőé lehet ez a szoba. Az információk nagy része egyébként eleve meg van a Minisztériumban is, inkább a civilek számára lehetnek ezek újdonságok, nem a hivatalos szervek számára. Ellenben néhány perc után a sas határozottan fészkelődni kezd, mintegy jelezve, hogy valami kellemetlenséggel kell számolniuk és hamarosan meg is érzik, észre is veszik, mintha a szoba kisebb lenne. Nem látványos a változás, legalábbis az első néhány pillanatban, de a falak lassan milliméterről-milliméterre közelednek egymáshoz.
- Én csak itt lehetek. - pillant a szárnyas szőke lány Gerardra, de épp csak egy pillanatra, mert láthatóan kissé hunyorogva figyeli Jacobot. A szárnya nem pattan le a hátáról és reppen Avery kezébe, de kellemetlen pillantást se kap a próbálkozás miatt a leányzó, sőt igazából a szöszi csak a kérdése hallatán pillant rá, aztán mosolyodik el lassan, mintegy tétován megvonva a vállát, mint aki tudja mire vonatkozik a kérdés, de nem akar válaszolni rá. Inkább újfent Jacobra villantja a szemeit. - Oh, ha jobban megnézlek ismerlek... Jack lennél? Furcsa a külsőd a felszínen. - pislant egyet, mintha csak mélyebben nézne a fiúba néhány másodpercig és ez az a pillanat, amikor Piton okos módon teszi, hogy felnéz a plafonra ugyanis kb. három másodperc múlva már érzékelné is, ahogyan vállára cseppen a kicsit sem guszta nyálcsepp. A fejük felett ugyanis egy nem különösebben barátságos valami kapaszkodik, ami úgy tűnik már kezdi megelégelni a beszélgetést és a várakozást. Vanessa pedig, mint aki jól végezte dolgát és nem akar tudni arról, ami most fog történni, no meg mint aki úgy véli őt aztán baj nem érheti szépen visszafordul az asztalhoz. A lény ében fekete, elég nagy termetű, masszív, mintha minimum saját páncélja lenne. A bőre csillog, négy végtagja van, bár inkább lábak, mint kezek, de mégis a hátsók hosszabbak, sejthető tehát, hogy képes két lábra is állni. Igen sok foga van és hosszú, masszív karmai, amiket a hozzá legközelebb lévő egy pillanat múlva érzékelhet is. Úgy tör át mindenféle mágikus páncélon, mintha az ott sem lenne és elsőként máris belekap valakinek a vállába, miközben... oh igen a még nem említett hosszú tüskés végű farkával csap egy másik delikvens felé.
//Dobások a kockadobások fórumában.
A karmolást kapja: 1. Avery 2. Gerard 3. Jacob 4. Piton 5-6. újra
A farkával, akifelé csap: 1-2. Avery 3-4. Jacob 5-6. Piton
És akkor kérnék a hozzászólás végén kockadobást Gerardtól és Jacobtól, hogy lássuk a sérülés mértékét, esetleges elugrás stb. megúszást. - Szerencse+Fizikum próba, tehát az összeg alá kell dobni.
A következő hozzászólás tőlem: 2019.05.07. Írási határidő: 2019.05.06. (nagyon esetleg 07-e délelőtt/reggel kb. 9-10ig bezárólag, megfelelő indokkal)//
Kifejezetten rejtett zugokat sajnos nem találok. Ellenben a szétszórt iratok is tartalmaznak érdekes dolgokat. Ugyan azt nem tudom, hogy kié lehetett a szoba, de az biztos, hogy nem két nap alatt gyűjtött ennyi információt. Amikor Shanna visszatér a sassal a kezében, vetek egy aggódó pillantást a madárra. Ha egy ilyen állatot kézben hoznak, az nem jelenthet túl sok jót. - Megsérült? Megnézzem? - ha Shanna megengedi, odalépek hozzájuk, és óvatosan megvizsgálom a sast, és ha szükséges, akkor a gyógyító képességemet is használom rajta a szárnytövénél, ahol a becsapódás érhette. Cody úgyis javasolta korábban, hogy próbáljam ki állatokon is a képességemet. Igaz, Shanna sasa familiáris, de attól még állat. És talán jobban idomított, és alkalmasabb egyed, mint egy rémült kölyök kígyó a képességem ilyen irányú kipróbálására. Na nem mintha egy másodpercig is rosszat kívánnék bárki állatának csak azért, hogy én kísérletezhessek. De ha már így alakult, egy próbát megér a dolog. Főleg, hogy semmi egyéb eszköz, mint megfelelő gyógykenőcsök, vagy ételbe csepegtethető fájdalom csillapító cseppek nincsenek nálam. - Leírásokat találtam különböző szerencsétlenségekről, és katasztrófákról. Dátumok, helyek, nevek. Elég hátborzongató volt a saját nevem olvasni annál a nyári vonatkatasztrófánál... - válaszolom meg végül Eileen kérdését, amikor talán már azt hiszi a lány, hogy megfeledkeztem róla, vagy nem fogok válaszolni. Shanna pedig pontosan tudhatja, hogy még az emlékére sem szeretek gondolni, annak az éjszakának, és azt is hogy miért. Ámbár valószínűleg minden túlélő így van ezzel. - Olyan, mintha a szoba lakója módszeresen gyűjtené a katasztrófákat... vagy talán, mintha maga tervezné meg őket, pontosan tudva, hogy kiket, és mért akar likvidálni a szerencsétlenségek által. - mondom valamiféle különös hideg hanghordozásban végül, amikor száműzöm a fejemből a nyári emlékeket. Ugyanakkor megerősítem, Shanna állítását, miszerint akié a szoba, azt túl sokat tud. S bár talán elhamarkodott, és nem is pontos következtetés, de annyi azért bizonyos, hogy a katasztrófáknak közük van egymáshoz, és valaki elég módszeresen tervez rájuk. Valami magasabb logika, értelem van a dolgok mögött, amit én nem látok, de attól még van. És tervez. Sötét terveket...
//Gyógyító 5. szint: Súlyos, majdnem halálos sérüléseket képes begyógyítani, ha elég gyorsan kezeli az eset után. Kisebb karcolások szinte azonnal eltűnnek, heg nélkül. Egyszerűbb betegségekre immúnis, mint megfázás stb. - bár azt nem tudom, hogy állatokra / varázslényekre / familiárisokra hat-e a képessége? //
Bár semmilyen jelet vagy titkos üzenetet nem találtam, még így is érdekesnek bizonyul a keresgélés eredménye. Minden jel arra utalt, hogy aki ezeket összegyűjtötte, nem végzett félmunkát, és nem volt rest kutakodni sem, ugyanakkor egészen ijesztő is, tekintve, hogy olyan, mintha a világnak nem lennének előtte titkai. - Rengeteg akta meg cikk - válaszoltam Gina kérdésére, miközben egy újabb kupac iratot lapoztam át. - Tele van nevekkel meg mindenféle adatokkal... mint valami nyilvántartás - mondtam, inkább csak megállapításként magamnak, semmint neki. Lenyűgöző. - Te mit találtál? - kérdeztem. Sikerül ráakadni nemcsak híresebb varázslók aktáira, hanem akár még az iskolából ismert diákokéra is. Mintha az utolsó kis tényező is számítana, sőt jó eséllyel számít is. És azok a cikkek... biztosan nem két nap alatt gyűjtötték ezeket össze, ráadásul egyik furcsább volt a másiknál. Kutakodásunk közben Shanna is visszaért, és egy pár másodpercig némán néztem, ahogy elkezdi másolni a rengeteg infót tartalmazó papírokat. - Egyáltalán honnan szerezték meg ezeket...? - gondolkodtam hangosan, hiszen ezek nagy része biztosan titkos információ, amit nem kéne mindenkinek tudnia. Másrészt ha vannak párhuzamos világok, ahonnan ezeket szerezték, akkor hogyan? Csak így képes valaki átlépni egyikből a másikba, aztán vissza? Hajaj... Annyira azt éreztem, hogy mindezeknek csak a felületét kapargatom gondolat szintjén, hogy azt el se lehet mondani.
Sokminden elmondható, hogy mire számított, miután Jake volt oly gyakorlatias, hogy további lopakodás és bűvészkedés és szöszmötölés helyett berobbantotta az ajtót, amire szintén nem számított, hogy ott lesz ahol! Óvatosság fél egészség, na de ami, illetve aki az ajtón túl vár rájuk... Az valami egészen meglepi Perselust. Majdnem jobban, mint az, mikor egy auror pár esküvőjén tanúként volt jelen. A többiek megteszik voltaképp a vallatás részét, ezúttal abba nem folyik bele, bár aligha hinné, hogy az előttük üldögélő személyre....varázslény, _mert mi mást lehetne rá mondani.. ?_ úgy cselekedne ahogy a vetítő teremben az aki közölte velük, hogy azért hívtak össze mindenkit, hogy felmérjék kikkel kell óvatosnak lenniük. Továbbá, a gondolatból rögtön következik, hogy ez a felmérési forma nem rossz taktika, bár ezer és egy buktatója van, vagy lehet. Főleg ha azok akikről kiderül, hogy, na velük kell vigyáznia Grindelwaldnak, azok vannak annyira agyafúrtak, vagy csak simán piszkosul szerencsések, hogy addig menjenek, ameddig ezeket a buktatókat meg nem találták és fel nem számolták végleg! Ezer kérdés merül fel benne a nővel kapcsolatban, mégsem szegezi neki ő is, van egy olyan sejtése, hogy a többieknek sem fog egyenként válaszolni, vagy ha mégis, akkor roppant udvarias és/vagy nincs mit titkolnia. Többek közt az is felmerül benne, hogy miért nem érezte az elméjét, legalább a jelenlétét? Amennyiben csak a hely, vagy a távolság volt gond, úgy ez most át tudna hidalódni, de nem ostoba annyira, hogy egy számára idegen létforma fejébe csak úgy bele akarjon mászni. Bár azért kapirgál benne a késztetés a kockáztatásra. Kicsit kiválva a többiek köréből, még a védőburkon belül maradva éppen csak, az után kutat, amit Avery érzékelt... ami a karmolásnyomot hagyhatta, illetve ami motozott. Illetve ha a hölgyemény maga valami alakváltó, vagy valamilyen bestiális féllény.... Nos ez akkor és ott helyben fog kiderülni, mikor helyzet adja. Mindenesetre elég aggasztó az amit Jake kimond, hogy Grindelwaldnak olyan játékszerei lehetnek, mint... a jelenleg előttük tartózkodó. Az ő figyelme a környezeten, a pálcája készenlétben a kezében. Mondhatni... az öreg elbóklászott a nyájtól, hogy új legelők után nézzen... És valami arra készteti, hogy a fejük fölé is nézzen, ne csak maguk köré.
Jacob Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Royal Albert Hall 2019-04-27, 10:58
Jake & elfeledett testvére
Ahogy az ajtó kinyílik, és feltárul előttük, hogy ki is van odabent, pontosabban miután berobbantotta az ajtót, eléggé ledöbben, tulajdonképpen nem sok híja van, hogy a pálca kiessen a kezéből. De annál azért gyakorlottabb. Érezhetően és láthatóan zavarban van, és elsuhannak a füle mellett a többiek szavai, miközben lassan közelebb sétál a lényhez. Nem tudja, hogy ő mennyire ismerte fel, hiszen most teljesen máshogy néz ki. - Vanessa.. nem gondoltam, hogy ebben az életben még látlak.. mit keresel te itt? - csúszik ki a száján, aztán finoman megrázza a fejét, hogy összeszedje a gondolatait, meg azt, vajon mit is mondhatna most el, mit kérdezhetne, és mit nem. Próbálja felidézni magában azt a furcsa, vámpírszerű alakot, meg mindent, amit a párhuzamos síkokról meg az időről tud, de tény, hogy nem ez a kifejezett szakterülete. Apró sóhajjal néz minden esetre ismét a lényre, aki talán nem tudja, hogy ki is ő, ez esetben még ráér bemutatkozni. - Nem akartam csak így betörni, és ne haragudj, ha tovább tolakodok, de miért dolgozol Grindelwaldnak? Vagy talán éppen ő dolgozik neked? - kérdezi, miközben pálcája lazán lóg a kezében, igaziból csak a megszokás miatt nem rakta el, meg mert kellett már keményen szembeszállnia a lánnyal. És ott van ez a kettős érzés, ami egyszerre vonzza és megnyugtatja, illetve taszítja és éberen tartja érzékeit. A családi dolgok sosem egyszerűek.
Szinte mindenre fel vagyok készülve, de arra nem, ami fogad minket, miután az ajtót berobbantja hevenyészett csapatunk egy tagja. A fertelmes, hatalmas beste helyett, amit elképzeltem a karmolásnyomok/motoszkálás alapján egy igen csekély méretekkel megáldott valakit (vagy valamit?) rejt az ajtó mögött elterülő szoba. A kissé cukiskodással vegyült kioktató megjegyzésére feljebb szalad jobb és bal szemöldököm is szoros egymásutánban. A védőbűbáj lepléből elmormolok egy "invito szárnyak"-at, mellyel bár nyilván kiröhögtethetem magam, hogyha ennek a lénynek a repkedő cuccosok a sajátjai, mármint olyanok, mint a karja vagy a lába vagy a feje, hogy egyebet ne mondjak, de ettől még megteszem. Mert sok mindent láttam életemben, de hegyesfülű szárnyas törpét még sosem. Ergo: a szárnyazata bizonyára egy jelmez része. S ha lejön róla, akkor igazam is lesz. Ha nem? Akkor majd édesdeden megvonom a vállamat egy upsz kíséretében. - Feltételezhetően nem magánlaksértést követünk el éppen. Vagy mégis? - ebben a kérdésben benne van az, hogy "netalán itt laksz?", de nem teszem fel hangosan. Próbálok kedves lenni, hiszen a hegyeske nem lépett fel támadó szándékkal ellenünk, de a motoszkálást tisztán hallottam, szóval kellő mértékben gyanakszom is. - Bútorokat tologattál az előbb vagy vendéged volt? - kérdezek újra, ezzel nem véletlenül fedve fel azt, hogy hallottam, amit hallottam. Tettetem a hajszínemhezh illő intelligenciát, de valójában nagyon is résen vagyok. Egyszerűen gyanús nekem ez az egész. Nem kicsit. Nagyon.
//Invito (Accio) Begyűjtő bűbáj A kívánt tárgy az elvégző felé repül. HP4 A sorozatban számtalanszor használták, többek között ennek segítségével teljesítette Harry Potter a Trimágus Tusa első próbáját és többször használták horcruxokhívására is.
Fürgén beugrok az ablakon és örülök, hogy a lányok nem akadékoskodnak, nem akarnak követni, hanem nekiesnek a szoba rendezésének és átkutatásának, mert nekem is felelőtlenség egyedül előre rohannom, de két civilt magammal rántani még nagyobb. A szoba egyértelműen tiszta, mármint nincsen benne senki, így ott nem eshet bajuk, de lehetnek extra szem, hogy mindent gyorsabban átkutassunk. Ajtót nyitok, a sasom előre röppen, hátha el tudja még érni a nőt, de az sajnos nagyon fürgén reagál, és mielőtt lefagyaszthatnánk már a falhoz is vágja. Érzem a szorítást a mellkasomban és a vállamban, a familiárisom a szárnya tövével vette le az ütközést. Irtó gyorsan reagált, arra se volt időm, hogy Lélekállattal megnézzem magamnak, és persze arra se, hogy megfagyasszuk, így kicsit elülteti bennem a gondolatot… Tudott arról, hogy kinek a sasát látja? Hogy mire készülünk? Végül is gyakran vagyok ott mindenhol, és ez a technikám elég gyakran előkerül… Futtába érem be a sérült sast, és a nagy súlyának ellenére nem kérem, hogy szálljon fel, a karomba veszem és úgy fordulok vissza, ügyelve, hogy az éles karmai ne marjanak az alkaromba reflexszerűen, mert nincsen rajtam a solymász(sasmász?) kesztyűm. Visszaérve nem mondok semmit, talán mert én is csalódott vagyok, de nyilván a helyzet elmondja, hogy a nő meglógott. Csak melléjük állok és próbálom kisilabizálni, hogy mit találtak. - Akárkié is ez a szoba, túl sokat tud. És nem értem, hogy miért. - jegyzem meg, és kezdek el nevet keresni. Olyan nevet, amit nem ismerek, olyat, ami azt jelzi, hogy kié a szoba, kit lehet felelősségre vonni. Az az igazság, hogy én is nagy információ-gyűjtő vagyok, a lapok között két vagy több világról mesélnek, meg nem történt eseményekről, időutazásról, és a nagy része nekem nem meglepő és nem idegen, mert… Nos, ha minden út Rómába vezet, akkor minden információ az én fülembe vezet. Azonnal elkezdem összegyűjteni a lényeges információk lapjait és mágikusan lemásolni, nehogy valami megsemmisítő bűbáj eleméssze, amikor a gazdája rájön, hogy itt vagyunk. Főleg a térképet és a térkapukat másolom le, azokat az információkat, amiket eddig nem tudtam, vagy amiket alá kell támasztanom, mielőtt a parancsnok elé állok. Bár ő az utolsó ember, aki hülyének nézne a több dimenzióval meg térkapuval, bízik bennem, biztos vagyok ebben, de akkor is. Látszik rajtam, hogy válogatok az információk közül, néha megrebben a szemöldököm as meglepettségtől, néha pedig csak odébb tolom, hogy aha, ezt tudtam, pedig mondjuk éppen egy átkozott földről és egy ráépült mágus iskoláról beszélnek és tündékről, angyalokról, mindenféle abszurd lényekről.
A megfelelő védővarázslatok burkában csücsülünk, amikor Jake berobbantja az ajtót. Nem szívbajos az biztos, de kár itt finomkodni, mert nem diplomáciázni jöttünk, hanem felfedni, mi kaparászik a közelben, meg úgy általánosságban, Grindelwald jele mit is jelenthet a fickón? A feltáruló szobácska olyan, mintha valami ódon könyvtár lenne. Vagy mint a Szent Grált őrző lovag cellája. Érdekes, az biztos, viszont tényleg van itt valaki, aki ráadásul igen csinos illető, de nem teljesen tűnik embernek. Valami manó, vagy tündér keveréke lehet. Azt pedig már megfogadtam magamban, hogy a csinos pofit fenntartásokkal kezelem, legalábbis Nox óta. Oké, utána a többi szép nővel nem voltam óvatos, mint Nancy, Daphne meg Eastwick, Avery felé sem voltam gyanakvó, de na, most aztán kéne, hiszen a fülecskés eléggé meglepettnek tűnik, de ettől még lehet veszélyes. És minek a szárnyak egy föld alatti helységbe? Na jó, ez hülye kérdés, nem itt született. - Neked igen? Egy sötét alak nyomait követtük ide, legalábbis a folyosókig. – Beljebb lépek, de éppen csak annyira, hogy a pajzsokon belül maradjak. A pálcát leengedem, de nem teszem el, jobb az óvatosság. Ha tehetem, megpróbálok egy pillantást vetni arra, amit olvasgatott. Legalábbis feltételezem, hogy olvasott, mi mást tehetett volna az asztalnál?
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Shanna megiramodik a nő után, aki természetesen bezárja előtte az ajtót, mielőtt még beugrana az ablakon, így már érdemben esélye sincs utolérni, bár a sas még csap párat a szárnyaival és időfagyasztani is megpróbál épp amikor egyszerűen falnak kenődik egy halk nyekkenéssel, amit Shanna is kellemetlen hatásként érzékel. A nő pedig el is tűnik lefelé a lépcsőfordulóban. A lányok eközben kimondottan rejtett dolgokat nem találnak, rejtett fiók, polc stb. nincs itt. Talán nem akartak elrejteni annyira erősen semmit, vagy már eleve a szoba úgy volt levédve, hogy nem volt rá szükség, csak a nő aki itt járt ezt már megoldotta. Az iratok egyébként akták főképp, leírások, akadnak jegyzetek is és felismerhetnek neveket is az iskolából, sőt Shanna amikor visszaér egyértelműen olyan történeteket is, amikről már hallott másoktól, vagy a Minisztériumban. Van itt a Milleniumról is szösszenek, sőt még az alagsor térképe is fellelhető, azon pontokkal ahová át lehet jutni innen térkapukkal, mert úgy fest egészen szép kis szerteágazó járatrendszer húzódik ezáltal London alatt. Gina megtalálja a vonatszerencsétlenség leírását is, amin ő is ott volt, nevekkel, részletekkel, de akadnak olyan információk is, amikről nem sokan tudhatnak, sőt amikről újságok sem cikkeztek, más világokból származó veszélyekről, robbanásokról Londonban két éve, amik aztán még sem történtek meg. Mintha az, aki itt ezt összegyűjtötte volna szinte mindenről tudna... de tényleg mindenről.
Amikor a csapat berobbantja az ajtót nem támad rájuk semmi sem, de tény és való van odabent valaki. A szoba tele van könyvekkel, Jake számára ismerős lehet az alapján, amit a Towerben látott Cody, Gemma és Andrew. Eléggé hasonló berendezés, rengeteg könyv, polc, egy asztal székkel. Nincsenek természetesen ablakok, ám vannak régi tekercsek, szinte érezni, hogy az egész hely olyan ódon illatot áraszt, de közben mégis egy gramm por sincs itt. Az asztalnál pedig nekik háttal ül valaki, aki még úgy fest a robbanástól se ijedt meg különösebben és csak most fordul feléjük. Az arca fiatalos, talán a 20-as éveit taposhatja, szőke haj, szépen ívelt vonások, tehát nőről van szó. Ami igazán különös lehet benne számukra, legalábbis Jake kivételével a többieknek bizonyára az a két hegyes fül, a határozottan alacsony termet, szinte már törpének is mondhatnánk és a még meglepőbb két szárny, amik nem úgy festenek, mintha nem természetes tartozékai lennének a lánynak. És hogy honnan a karmolás nyomok? Elsőre úgy tűnik nem tőle származnak. - Oh, nektek nem szabadna itt lennetek, ha jól sejtem. - érdeklődve dönti oldalra a fejét, de egyelőre nem úgy tűnik, hogy veszélyes lenne, vagy támadólag akarna fellépni, sőt mintha a "vendégeit" mustrálná ők vajon mennyire lehetnek veszélyesek rá. Jake számára a hang és az arc is határozottan ismerős, csupán jóval fiatalabb kiadásban.
//A következő hozzászólás tőlem: 2019.04.30. Írási határidő: 2019.04.29. (nagyon esetleg 30-a délelőtt/reggel kb. 9-10ig bezárólag, megfelelő indokkal)//
mesélő: Luna Lovegood ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Perselus.Piton
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Royal Albert Hall 2019-04-23, 06:47
Mindenki bele egyezik, hogy ne a tulajdon bőre legyen vásárra víve, így a csapat megindul az illúzió csali után. Mikor azonban egy ajtóba ütköznek, Perselusban valahol felszökik a pumpa, de Jake módszeresen jár el. Az illúziót nem szüntette meg, így ha valami kiveti magát, az először, közvetlenül azzal találkozik. Igencsak kíváncsi már miféle szörny les rájuk. Grindelwald meddig képes vajon elmenni és amivel találkoznak mit szolgál? Valamit őriz? Vagy össze tettebb funkciója van? Elindít-e valami sokkal rosszabb folyamatot? Vagy épp olyan sakkfigura mint bármi és bárki jelen elcseszett helyzetben? Pajzs mögött állnak, így bizonyos szempontból helyzeti előnyben vannak. Valamiért eszébe jut, mi van, ha mumussal van dolguk? Egy mumussal, amit egész egyszerűen az össz feszültséget használja ki és kivételesen nem egy emberre fókuszál. Bár a gondolat annyira légből kapott, hogy maga sem tudja hova tenni. De kifejezetten élőlénynek sem érezte a tudatát, se személynek, így valamiért teret nyer a megérzés. Ami persze nem garancia, hogy telibe téved.
Jacob Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Royal Albert Hall 2019-04-22, 20:25
Jake & a katakomba
Nem akarta alapvetően ennyire visszarántani Gerardot, de tény, hogy nem a legjobb, ha az ember fejjel rohan az ismeretlenbe, és nagyon jó, hogy lelkes a fiú, csak ebből szoktak a nagy csattanások is lenni. Főleg, hogy be sem sikerült azonosítani, mi is ez a valami, el se tudnak hopponálni, egyszóval esélyesen valamiféle csapdába sétálnak bele, egyenesen, vagy a szörny karmai közé, így jobb, ha azért óvatosak maradnak. Figyeli, ahogy Piton másolata, az ál auror elindul, és megy szépen mögötte, élesített látásával, és amikor az ajtóhoz érnek, akkor finoman megáll. - Nem nagy a szoba, de bármi lehet odabent.. - súgja halkan, mert eléggé para ez a hirtelen csend, így, mivel mindenki felvonta a pajzsokat, és a lenyomat nem tud fogni, csak virtuális, hologramm lény igaziból, ezért ránéz a csapatra, majd az ajtóhoz lép, és megnézi, hogy az zárva van-e. Ha nem, akkor határozott mozdulattal löki be, ha igen, akkor pedig határozott mozdulattal robbantja be a zárat, és szinte azonnal hátrébb is ugrik, mozdul, hogy ha valami kijönne, a többiek tudjanak reagálni.
Shanna és Eileen után elég hamar bent találom magam a szoba belső felében a külső ablakpárkányról. Éppen időben, hogy felmérjem a szobát Eileen "rendrakása" előtt. Elég nyilvánvaló, hogy aki itt volt, az egy bizonyos valamit keresett, és nem éppen a nagy értékű betörésre hajtott, mint a mi bandánk korábban. Mindenesetre nekünk nem kell elkapkodni a dolgokat. Akárki is forgatta fel a szobát sietett. Talán nem találta meg amit keresett. Ez esetben nekünk kell. A két lány szavaira pusztán bólintok, és a szoba rám eső felén kezdek el keresni. Meglehetősen módszeresen, és gyakorlatiasan. Talán túlon-túl is. Ügyelve a kevéssé nyilvánvaló helyekre is, mint nyikorgó padlódszka, varázslattal elrejtett titkos fiók az íróasztal alatt, -amik ellen elmormogok magamban egy egyszerűbb láthatatlan titkos helyeket megmutató varázslatot, az ostende latebras-t, amiről egy könyvtári felsőbb éves SVK tippek, és taktikák könyvben olvastam nemrégiben - vagy a már félre lökött kép, és annak keretének megvizsgálása. Ha nem találok semmit akkor folytatom a kutatást a könyvespolcokkal, és ha kell egyesével szedek ki minden könyvet, hogy megvizsgáljam, vagy a fali lámpákat, dísztárgyakat piszkálom meg. Ha van itt egy rejtek zúg, amiben eldugtak valamit, amit keresett az illető, vagy esetlegesen egy rejtekajtó, ami a nagy bizonytalanságba vezet, azt bizony meg kell találni. Mindenesetre én nem kapkodok az eredeti betörővel szemben. Én lassan és módszeresen dolgozok. - Találtál valami érdekeset az iratokban? - kérdezem végül Eileent egy idő után. A hangom csendes, nyugodt, higgadtságot sugároz. A legkevésbé sem sürgető, vagy szemrehányó, az esetleges nem válasz esetére. Azt nem tudom Shanna hova ment, vagy mikor tér vissza. Talán a nő után ment, aki elhagyta a szobát. Csak remélem, hogy nem kerül bajba miatta. Vagy ha igen, akkor képes lesz jelezni valahogy felénk...
//Ostende latebras: Kitalált varázslat. A latin "mutasd rejteked" kifejezésből. Azon a tárgyon amire varázsló / boszorkány rámutat a pálcájával (pl. íróasztal, bútorok, egy kisebb fal szakasz) a bűbájjal láthatatlanná tett rejtekhelyeket, rejtekajtókat fedi fel. (pl. megjelenik plusz egy fiók az íróasztal alján) - SVK: 13 pont - Bűbájtan: 13 pont - Varázserő: 35 pont //
Sose vágytam aurori babérokra, s igazán most se jött meg hozzá a kedvem, de tény ami tény, hogy nagyon is kedvemre való az, amit jelen esetben művelünk. Nem, mintha veszélyhajhász lennék vagy netalán adrenalinfüggő, de azért szeretem, hogyha hasznom van és még vagánykodhatok is egy egészséges szintig és mértékben. Különben is rettenet unalmas estének hittem ezt a mait, így meg aztán örömmel és kedvtelve gondolhatok vissza rá majd öreg napjaimon, hacsak nem eszi meg a fene és történik olyasmi, ami kellemetlen következményekkel jár majd és meggátolja a pozitív sztorizgatással kísért visszaemlékezést. Gerard védelmező varázslatát kegészítendő két opció is eszembe jut, de végül azt választom, amit biztosabbnak ítélek, s a Salvio hexia elmormolása után indulok csak meg, hogy kövessem a hevenyészetten összeverődött csapattal az álaurort, melyet a professzor varázsolt csaléteknek. Halványan motoszkál a fejemben, hogy a cave malicium is hatásos lehetett volna, de mivel az csak ellenségek ellen véd, így szerintem jobban kijátszható, hiszen ki tudja mit tartunk ellenségnek, szóval.. maradt az a védővarázs, amit ellőttem. Remélem nem járunk úgy vele, mint a hoppanálással, nevezetesen, hogy ez is tiltólistásnak minősül majd idelent. A varázslatom már elhalt, így a szöszmögés nem csapkodja erősen fülemet, s talán úgy is vélem egy szintig, hogy azért „hallok” csendet, mert már nem hat a varázslat, de aztán meggyőzöm magam arról, hogy ez mégsem biztosan van így. Fejbiccentéssel jelzem, hogy igenis ez volt az a helyiség, ahonnan jött a hang, aztán készenlétbe helyezem a pálcámat, hogyha az ajtóő kinyitása után valami ki akarna onnan rontani, akkor felléphessek ellene. Mást nem az orrára csukom majd az ajtót egy colloportusszal. Bár azzal nem sokra mennénk, szóval nem bánom, hogy van még egy pár pillanatnyi időm arra, hogy átgondoljam ezt, mialatt az álca végzi a dolgát rendesen.
//Salvio hexia Védővarázs Védelmet nyújt a külső támadások ellen. HP7 Hermione Granger és Harry Potter használják a táborhelyük biztonságossá tételére. - A latin „salvus” (biztonságos) és az angol hex (rontás) szavakból.
Lassan már tényleg elkönyvelhetem magamban, hogy ezt az estét Averyvel fogom eltölteni. Tényleg csak az estét, hiszen kellően jó társaság, vidámmá teszi a nyomozást az örökös poénkodásával, esküszöm, ha minden aurornak ilyen társ jutna, akkor bizonyára jóval többen jelentkeznének erre a veszélyes pályára. Nekem majd Daphne lesz a mentorom, ő nem az a vicceskedő, hanem inkább a komoly, felelősségteljes fajta, aki irányában más előnyöket tudok felhozni, khm.. Na de vissza a bálhoz, amely úgy fest nem is annyira bál, hanem afféle Grindelwald toborzó. Nem is értem, hogy gondolhatták, hogy főleg aurorokat meghívva majd átcsábítanak egy csapatnyi hivatalos nyomozót az ő oldalukra. Nem akartam másokat veszélybe sodorni azzal, hogy felmentem a tetőre, de olyan menő lett volna, ha egymagam takarítom el a sötét varázslók egy kisebb csapatát. De talán jogos, az én szintemen még helytállóbb a sötétlő folyosón bandukolni, ahol azért az egyik legtapasztaltabb házvezető figyeli a lépteimet. Egyszerre hárman állítanak meg, Avery és Jake szavakkal, Piton pedig érintéssel is, a kezdeti lendületemet visszafogom, és beleegyezőleg bólogatok. – Rendben, akkor menjen a csali. Addig valami pajzs.. Protego Maxima..! – Intek magunk körül, mintha valami szivárványt idéznék, s remélve, hogy ezt legalább nem blokkolja semmi, védve is leszünk. Tényleg nem lenne jó csak úgy belesétálni bármibe, ami szétszabdalhat. – Igaz Avery, ki tudja, hogy milyen szörnyetegei vannak. Úgy hírlik, olyan erőknek képes parancsolni, amiknek nem sokan. – Húzom el a számat, remélve, hogy Avery is valami hasonlót varázsol kiegészítvén az én mágiámat. Eddig ügyes látványmágusnak bizonyult, de most tömör varázsvédelem kell, itt most a trükkök nem biztos, hogy számítanak. Az ajtóhoz érve ismét Pitonra mered, hogy akkor az álca nyisson csak be, aztán lesz, ami lesz.
//Protego Maxima: Globális pajzsvarázs, Hermione varázsolta a 7. részben, amikor sátraztak, és levédte az egész területet//
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Az, hogy alig értünk fel a falon és Shanna máris beugrott a szobába az ablakon keresztül, arról tett tanúbizonyságot, hogy mi is mehetünk, így hamarosan követtem is. A szobában egy kisebb káosz uralkodott, valaki nagyon sietősen kereshetett itt valamit... csak az a kérdés, hogy mit, és rajtunk ez segít-e. - Oké - válaszoltam, és nyomban neki is láttam. Első körben egy varázslattal rendeztem a földön lévő iratokat, amik így most kisebb-nagyobb stócokban sorakoztak, ahogy nagyjából eredetileg is lehettek - talán így egyszerűbb lesz keresgélni, mint ha minden szétdobálva heverne. Így sem volt teljes a rend, na meg még mindig nem volt világos, pontosan mit kereshetünk, de arra jutottam, hogy bármi jó, ami nyomra vezethet. - Enyém ez az oldal - jegyeztem meg Ginának, ahogy a szoba egyik felébe indultam, hogy ott kezdjek a kutakodásba. Felosztva egyszerűbb, mintha csak ide-oda kapkodnánk. A papírokat is gyorsan elkezdtem átlapozgatni, hátha megakad a szemem egy néven, dátumon, jelen, aminek köze lehet a mai nap eseményeihez, sőt azt sem zártam ki, hogy esetleg egy rejtett üzenet is lehet valahol, netán aki itt kutakodott előttünk, elhagyhatott valamit, így nemcsak a szekrényeket, polcokat néztem át, hanem bepillantottam a bútorok alá is. Minden négyzetcenti számíthat, ahogyan talán a percek is, szóval igyekeztem az időt sem túlságosan húzni. Reméltem, hogy valamelyikünknek a kezébe akad valami, ami közelebb visz a megoldáshoz.
Mindketten benne vannak, és ha ismerném a Charlie angyalait, akkor azonnal beugrana, hogy mennyire komikusan hasonlítunk rájuk. Persze most fekete, barna és vörös a felállás, nem fekete, szőke és vörös, de hát ez teljesen mindegy. Nagyon jól esik, hogy bár valószínűleg egészen egyszerűen a kíváncsiságuk nem engedi, hogy nemet mondjanak, de még is csak velem tartanak, és nem kell egyedül nekivágnom a... Parancs szegésnek? A lényeg, hogy mugliknak talán teljesen abszurd lenne, hogy ilyen módot választok arra, hogy feljussunk az ablakhoz, de mi nem nagyon akadunk fent, ahogy azon se, hogy milyen komikus látvány lehet három kisestélyis boszorkány külső falon mászása. Szerencsére a mágikus eseményeknél nem ritka, hogy a helyet lezárják a muglik elől mágiával, szóval idézést nem kapunk a minisztériumból a varázsvilág veszélyeztetése miatt. Az igen kínos lenne, tekintve, hogy ki is az apám… Ahogy elkapom az utolsó meglibbenő szőke hajzuhatagot eszembe sincsen megállni már, belököm az ablakot, vagy egy pálcaintéssel nyitom ki, ha esetleg csak belülről nyitható lenne, és nagyra tárva azonnal bevetődök rajta. Se én, se a sasom nem vagyunk olyan végtelenül előzékenyek, így mielőtt a két lány is becsusszanhatna, a sasom már besüvít és ahogy rohanok előre, hogy amennyiben az ajtót a nő bezárta maga után, kinyissam, már repül is tovább az állat, hogy megállítsa az időfagyasztással. Akárki is volt ez, felforgatta a szobát valamiért, és erősen gyanítom, hogy nem az Auroroktól került fel ide ilyen gyorsan. De ki lehet? Nem hiszem, hogy valaha láttam, de akármekkora arányban többen vannak a muglik, azért a boszorkányok se egy maroknyian vannak, így én se ismerhetek mindent és mindenkit, akármennyire akarok. A két lány nem auror, se nem tanonc, így futtában fordulok hátra. - Nézzetek körbe hátha találtok valamit, kié ez a szoba vagy iroda, mit akarhatott az a nő, jó? - kérem őket, miközben a sasom képességével élve megpróbálom beérni a nőt - már ha elég gyorsak voltunk, és még rálelünk a folyosón. Annak nincs értelme, hogy teljesen elveszítve a nyomát sokáig szaladjak, akkor inkább visszafordulok és nem szakadok el a lányoktól. Tudom, hogy egységben az erő, akármennyire céltudatos vagyok, nem fogok fejjel a falnak menni egyes egyedül, az nem az én stílusom.
// Familiáris képesség, Időfagyasztás: A familiáris képes rá, hogy befagyassza az időt egy adott helyiségben, vagy nyílt téren 5 méter sugarú körben. Ezen a területn mindenki mozdulatlanná dermer kivéve a familiárist és gazdáját. Az idő befagyasztása addig tart, amíg a familiáris gazdája szeretné, de maximum 5 percig.// //
Gerard maximum az elején abban az esetben, ha a mesélő jófej visszaengedhette a sólymot, mert hát jelen időben ez már nem menne, mivel az ajtó csukva és valószínűleg a sólyom nem tudja kinyitni magának, aztán visszacsukni. Piton emlékeiből maximum annyit szűrhet le, ami végülis alapvetően logikus, hogy anno Gildelwald igen ügyesen épült be sokak közé és sok helyre, így egyáltalán nem meglepő, ha akár ténylegesen egy egész szerteágazó kis járatrendszere van itt és a város több pontján, amiről még a Minisztérium sem tud jószerével semmit sem. Jake iskolai tanulmányai alapján egyértelműen leszűri, hogy a rúna azt hivatott korlátozni, hogy innen csak úgy hoppanálással el lehessen tűnni, tehát ők sem tudnak csak úgy lelépni, ha szükségessé válna. Piton álaurorjával az élen indulnak hát el, amíg el nem érnek egy csukott ajtóhoz. Avery egyértelműen innen hallotta a szöszmötölést, ám most mintha csend lenne odabent. Jake térképezése alapján a szoba olyan közepes méretűnek mondható, mint egy átlag szoba egy lakásban, 5-6 méteres falakkal.
A lányok sikeresen felugrálnak a falakon az ablakig, ahol Shanna talán egy másodpercre még éppen lát egy szőke nőt. Az arcát épp csak egy pillanatra, aztán már csak a göndör széke haj villan az ajtóban, ahogyan távozik egyértelműen lefelé a lépcsőn. Úgy tűnik, hogy ezt a szobát elég szépen felforgatták, tehát minden bizonnyal keresett valamit, bár hogy megtalálta és elvitte-e az már más kérdés. Valami féle iroda, vagy dolgozó szoba lehet, esetleg nyilvántartó, ugyanis jó sok papír van a földön, akták, kihúzott fiókok és olyan nagy irattartó szekrények, amikben a nő kutakodhatott a jelek szerint.
//A következő hozzászólás tőlem: 2019.04.23. Írási határidő: 2019.04.22. (nagyon esetleg 23-a délelőtt/reggel kb. 9-10ig bezárólag, megfelelő indokkal)//
mesélő: Luna Lovegood ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Jacob Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Royal Albert Hall 2019-04-16, 09:41
Jake & a katakomba
Alapvetően biccent a többiek felé, miközben láthatóan a fejében összeáll egy térkép arról, mi és merre található. - Erre, itt esz egy nagyobb terem, de várj még.. - inti le Gerardot, és szerencsére Piton is elkapja. Igen, valami ilyesmit akart mondani, hogy jobb, ha nem ők lendülnek bele. Még Griffel közös akciózásaikba sem szeret csak úgy belerohanni az ismeretlenbe, főleg, hogy eléggé izgalmas a terep. Avery felé is biccent, hogy persze, nézzen rá, amire csak akar, és ő is meglesi azt a rúnát magának, miközben elhaladnak mellette. Mert elindul a menet, csak valahogy lassabban. És a folyosó valóban sötét, fáklyák se nagyon égnek rajta, ezért a fiú úgy dönt, hogy talán bölcsebb, ha nem is világítják ki magukat annyira. - Minimális fénnyel haladjunk. - és pálcáját finoman végighúzza a szeme körül, miközben halkan mormol valamit, pislog rá kettőt, és a szemei, ha minden jól megy, megvillannak a sötétben, ahogy Gerard pálcájából vagy valakitől egy kis fényt kapnak. Fejben folyamatosan követi a megrajzolt térképet,élesíti érzékeit, egyszóval kommandózásba kezd, miközben mind a hat vagy hét érzékét nekifeszíti a helynek, és macskaszemeivel fürkészi a folyosót,pálcája a kezében, támadásra vagy védekezésre készen.
// Macskaszem: a varázsló szeme olyan lesz, mint a macskáé, képes látni a sötétben, és javul is, élesedik a látása. - kitalált vari. Átváltoztatástan 40 pont.//
Perselus.Piton
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Royal Albert Hall 2019-04-16, 03:28
Gyanús alakok egy helyen!
Nem vár köszönetet senkitől a megmozdulására. Pitonnak szokása sokakat lenézni, részben ez teszi egy felől rossz csapatjátékossá. Grindelwald... Voldemort... a Rend, a Testvériség... a Minisztérium és Dumbledore. Igyekszik vissza emlékezni minden olyan információra amit valaha hallhatott és jelen helyzetben hasznos lehetne. Valamiért az a megérzése, hogy a járatok messzebbre érnek el a mágiának hála mint hinnék. Bár Jaketől egyenlőre nem kap választ, nem zárja ki a lehetőségét, hogy még a Towerrel is összeköttetésben vannak a járatok. Avery szavai nem töltik el túl sok jó érzéssel. Valaki vagy valami motoszkál.. És bár hajlamos mindenkit lenézni, cseppet sem egy hősködő, egyenesen bele rohanó alkat, így mielőtt nagyon előre rohanna mindenki, Gerardot is bele értve, nem tudni hogy sikerült hirtelen a srác mögé érnie, de a sebességével nincs baja. A fiatal férfi vállára teszi a kezét és alig hallhatóan csak annyit mond. - Feltétlen bele kíván rohanni? Vagy megengedi hogy előre küldjünk inkább valakit? - természetesen nem fog előre bemenni ő sem. Azonban ha Gerard megfordul, láthatja, hogy a proff épp létre hoz és megjelenik mellette egy utánzás az egyik aurorról akit a hallban látott. Arra tökéletes lesz hogy valamivel ő előttük haladva beküldjék a sűrűbe. Piton úgy is csak annyira maradhat csak le, hogy még épp rálásson a megidézett utánzásra, hiszen az az ő mozdulatait fogja többnyire másolni. Cserébe neki rejtve kellene mozognia... Bár ha nincs tök sötét és a többiek közvetlen követik, akkor igazából ez a része már mindegy. Nem mintha aggódna Gerard testi épségéért, de úgy dönt inkább figyel azokra akikkel ide keveredett. Avery ugyan, így ki is esett a közvetlen "felügyelete" alól, de legalább mindenki tesz hozzá és nem csak koloncként lézeng. Ha Gerard jóvá hagyja, hogy a másolat menjen előre helyette, akkor Perselus előre is küldi azt. Ha Gerard ragaszkodik a tank pozíciójához, a proff egy szó nélkül szünteti meg az idézést és vissza hátra sorol. Többször nem fog ajánlást tenni.
//Periculum - Bűbájtan: 25pont Próteusz-bűbáj Valamilyen utánzást hoz létre, akár tulajdonságét is.
Avery Woodcock
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Royal Albert Hall 2019-04-15, 16:30
Nem kommentálom a továbbiakban Gerardnak azt, hogy tetszett-e a bemondóember (akinék szebb portékát láttam már életemben, éppen a saját éttermünkben) vagy sem. Kinek a címeres ökrök, kinek a billogos bikák.. ez csak hús, nem különösebben fontos dolog. De azért jót mosolygok magamban, a helyzethez ha illik, ha nem. Haladunk lefelé, s amikor Piton professzor közelebb orientálódik hozzám, egy biccentéssel jelzem neki udvariasságomat. Köszünetemet nem tudom tolmácsolni, hiszen eszembe sem jut, hogy ezzel a közeledéssel engem kívánna szemmel tartani vagy védeni. A varázslat elmormolása után hirtelen szinte dobhártyán hajít az, amit hallani vélek. Nem először használom már ezt az igét, de mindig meglep az ereje. Vagyis az, amekkora elánnal elönt a tiszta hallás. Akármennyire is nem tudom, hogy mi az pontosan, ami hallójárataimba kúszik, muszáj vagyok megosztani a többiekkel is. - Olyan, mintha valaki - itt elgondolkozom egy röpke szívdobbanásnyi időre - vagy valami.. mert ez utóbbinak a lehetőségét sem zárhatjuk ki.. szóval motoszkálna arrafelé. Nem tudom, hogy üdvös-e közelebbről is utánanézni a dolgoknak, de úgy véltem, hogy ez olyan információ, amit muszáj vagyok közölni. Fejbiccentéssel jelzem az irányt, de amennyire nem vagyok hangos, úgy teátrális mozdulatokat sem teszek. Baljóslatú ez a hely, s nem tudhatjuk, hogy mi lesz majd az, amivel ártunk magunknak. - Esetleg lehet, hogy egy újabb sose látott kreatúrával lehet dolgunk? Úgy értem, hogy.. eggyel az Övéi közül? Gerardra vetek egy jelentőségteljes pillantást, az "övé"-vel egyértelmű lehet számára, hogy kire utalok, de mivel, nem tudhatom, hogy rajta kívül más is látta-e a jelet a konferanszién, így nem öntöm szavakba ezen felül, hogy ki az az ő. - Ha szabad ilyet javasolnom.. én rápillantanék. Már amennyiben elég felkészültek vagyunk ahhoz, hogy adott esetben megvédjük magunk. Esetleg a meglepetés ereje.. - megadón széttárom karjaim, megvonom a vállamat. Távol álljon tőlem, hogy parancsokat vagy tanácsot osztogassak, de a véleményemet - úgy vélem - azért elmondhatom. Gerard, a professzor és Jake kezd vele azt, amit csak akar.
Bejött a megérzésem, és nem mehettünk vissza a felfedezett lépcsőhöz, de máshova sem. Sajnos túl gyereknek tartottak minket. Annak ellenére, hogy nem örültem ennek, készségesen hagytam el az épületet Shanna és Gina társaságában. - Így valószínűleg én is oda - feleltem Shannának. - Bár nem szívesen - tettem hozzá. Viszont ezek után aligha kötünk ki végül a Roxfort biztonságos falai közt... Nem, annyira nem egyszerű a helyzet, amihez nemcsak annak van köze, hogy egyikünk sem hajlandó csak úgy feladni és lelépni innen, hanem úgy alapjában véve talán minden segítő kézre szükség lehet és az események is csak sűrűsödnek. - Hát hogyne tartanánk - válaszoltam. Akárhogy is, nem az a személy leszek, aki megfutamodik... Ahogy a lány kimondja a varázsigét, máris érzem magamon, mintha az egész testem súlytalanná válna. Valami ilyesmit érezhetnek az űrhajósok is? Ahogy szemügyre vettem, hogyan is működik ezzel a közlekedés, máris belevetem magam én is a dolgokba (ha nem tudnám, hogy komoly a helyzet és miért van szükség rá, kifejezetten szórakoztatónak is találnám ezt a pehelykönnyű állapotot), és követem a falon, illetve a párkány pont elég széles hármunknak a kapaszkodáshoz.
Nem igazán tudom mit vár még tőlem Shanna. Sajnos ennél jobb kibúvót momentán nem tudok felhozni, hogy miért kerüljük meg az apja parancsát. Bár ha jobban belegondolok, nekem miért is kéne követnem? Én nem vagyok auror, se a lánya, se a senkije semmilyen formában. Más szóval nekem nem parancsol. Bár ez elég kényes lehet Shanna számára. Látom én a tekintetén, hogy ő is inkább Jake, és Piton után menne, mintsem hogy velünk játsszon babysittert. Na nem mintha, ha rám nagyon vigyázni kéne. - Antiszociális vagyok. Nem utazom idegenekkel. - közlöm semleges hangon. A magam részéről így kívánom tudatni Shannával, hogy vagy Pitonnal távozom, vagy egyedül, de semmiképen egy számomra jelentéktelen idegennel, még akkor sem, ha történetesen ugyanoda tart. Ez nem hiszti, ez tényközlés. Azért megvárom Eileen válaszát is. Majd amikor Shanna újra megszólal, mégis feléled a remény, hogy nem akar lerázni. Na nem mintha le tudna. Naná, hogy benne vagyok! Mindig, minden balhéban. - Mire várunk még itt?- teszem fel a költői kérdést, jelezve, hogy én vele tartok. Amikor Shanna elvégzi a varázslatot, és felmászik vagy inkább ugrál az épület oldalán csak elmosolyodom. Nekem aztán nem meredek ez a megoldás sőt! Játszi könnyedséggel követem az auror lányt, - legfeljebb a nem megfelelő ruhaválasztás okozhat némi problémát, de ezt is megoldom, ha kell - és megkapaszkodom mellette az ablakban, és én is kagylózni kezdek. Milyen jól jött volna ez a varázslat korábban gyerekkoromban, amikor tolvajként kényszerültem élni. Bár ha Shanna nem végzi el a varázslatot, akkor is követhettem volna, több módon is. Amíg van a falban minimális rés, amiben meg lehet kapaszkodni, addig én felmászok rajta. Varázslat ide-vagy oda. De repülhetnék is, bár kérdéses mennyire lenne jó ötlet egy rakás auror előtt. Nem is magam miatt. Azt kész lennék nyíltan elismerni, hogy mi vagyok, csak Mercutiot nem sodornám ezzel bajba, aki tanított.
Érezhetően csalódottan kezdem el Ginát és Eileent kiterelni az ajtón, és nyugalommal nyugtázom, hogy a hopprendszert lezárták, hogy nehogy túl gyorsan meglógjanak a rosszfiúk vagy a szemtanúk. Logikus, általános eljárás, és a lábunk sem törik le, ha talpon kell kisétálnunk. Nem vagyok az a könnyen manipulálható fajta, így nyilván leesik, hogy Gina arra keresi az okokat, hogy megszeghessük apám parancsát és a másik csapat után menjünk. És ez csak azért nem zavar, mert én is ez után teperek, de egy olyan indok, hogy a Roxfortba tart és a professzor elvihetné, eléggé karcsú. - Szerintem többen is az iskolába tartanak. Eileen? - fordulok a lány felé, hiszen ő felnőtt, legalább is hetedikes, ha az iskolába tart, akkor már beillik kísérőnek. Viszont mikor a sasom valami gyanúsat lát, akkor azonnal felvijjog, hogy jelezzen nekem, és vegyem fel vele a Lélekállat kapcsolatot, én pedig megtorpanok, először körbenézek, hogy a testem biztonságban van-e, ameddig a madár szemével látok, aztán megteszem. Már csak azt látom, hogy melyik ablakot is nézte ki magának, hiszen csak egy villanásnyira tűnt fel az alak, de érzem, hogy a sas valamit furcsáll, valamit veszélyesnek érez. - Az aurorok a Bálteremre és az alagútra koncentrálnak, de valaki van odafent is. Biztos, hogy nem civil, akkor már hallotta volna, hogy kiürítik a helyet és távozott volna. Ha Piton professzorhoz nem is kísérlek… Velem tartotok? - kérdezem, miközben azon kattog az agyam, hogy nem osonhatok titokban vissza apám mellett. Mindent megbeszélünk, nem lenne értelme egy titkos küldetésnek, de ha most jelentést teszek és megint elküld, abba belepusztulok, és Gina is olyan tettrekészen bámul rám. Nem megyek be az épületbe újra, nem sunnyogok, ha valaki a civilek vagy aurorok közül észrevesz, hát észrevesz, de egy bűbájt vetek magamra, és arra, aki velem akar tartani. - Wingardium factus! - szórom el a bűbájt, és éppen olyan egyszerűen, ahogy a szörnyű helyen a vonatbaleset után ugráltam fel a hegyoldalon a tükrök közé, olyan egyszerűen, pihekönnyűként ugrálok fel az épület oldalon, hogy éppen ahhoz a szobához érjek, aminél a sasom jelzett, aki addig is ott köröz védő szemeivel. Nem török rá csak úgy, főleg, ha a lányoknak meredek ez a megközelítés és nem is jönnek velem, megkapaszkodok az ablakban és elkezdek hallgatózni, felmérni, hogy hányan lehetnek bent először. Minek az ajtó, minek a folyosó, minek a lépcső, ha az ember lánya boszorkány?
// Kitalált varázslat, az emberi testeket teszi olyan könnyűvé, mint a toll, mintha valami irtó alacsony gravitációval bíró terepen mozognának, könnyű mászni, ugrani, ezt használta Shanna a Völgyben is. Bűbájtan 30 pont. //
- Miért, minek nézel engem, kerítőnek? – Mosolygok vissza a lányra, és bár az én szívem most másért dobok, kifejezetten jó társaság, amilyen vicces, nem tudok nem felhőtlenül élvezni mellette minden percet, amolyan energiabomba, aki még azt is gyakorta feledteti, hogy lehetségesen valami sötét ügybe keveredtünk. De ha neki holmi Grindelwald helytartóhoz támad kedve, hát csak tessék, én nem állok a gerjedelme útjába. Piton úgy fest a maga epés, szigorú módján amellett, hogy a történelmi tényeket sorolja, visszajelez, hogy majd figyel a lányra. Megköszönni úgysem fogom, hiszen még az életben nem voltunk kettesben, a láthatatlan swatos jelek pedig ide most bőven elegendőek. Az sem zavart meg túlzottan, hogy érkezésünkkor Jake pálcát rántott, nem csodálom, hiszen itt lent a sötét alagutakban az ember nem lehet eléggé óvatos, főleg ha még a felesége sincs itt. De talán fent mégis biztonságosabb. Erről jut eszembe, visszaeresztem, felküldöm a sólymot, hogy keresse meg Shanna sasát, és ha van rá mód, le tudjon utánunk jönni az útmutatásommal. A szöszmötölést közel sem annyira jól hallom, mint Avery vagy Jake, de azért valami feltűnik. Na igen, nem vagyok még profi auror, de a griffendéles bátorság dúl bennem, úgyhogy a lelkesedés komoly szintjén török előre, de csak óvatosan, ahogyan Eastwick, Solomon tata, vagy éppen Daphne tenné. De muszáj megnéznem, mi is lehet ott. A pisztoly most nem kerül elő, csakis a pálca, amelynek fényét halványítom, hogy ne hívjam fel magunkra a figyelmet. A szerteágazó folyosók tekintetében visszatekintek Jake-re, hogy van-e ötlete, hogy merre. Ha tesz javaslatot, akkor vakon követem az irányát, ha nem, akkor elindulok találomra az egyiken, mondjuk a szöszmötölés irányába. A hoppanást tiltó rúna nem túl jó előjel, mintha börtönbe sétálnánk bele.
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Gerard maximum az elején abban az esetben, ha a mesélő jófej visszaengedhette a sólymot, mert hát jelen időben ez már nem menne, mivel az ajtó csukva és valószínűleg a sólyom nem tudja kinyitni magának, aztán visszacsukni. Piton emlékeiből maximum annyit szűrhet le, ami végülis alapvetően logikus, hogy anno Gildelwald igen ügyesen épült be sokak közé és sok helyre, így egyáltalán nem meglepő, ha akár ténylegesen egy egész szerteágazó kis járatrendszere van itt és a város több pontján, amiről még a Minisztérium sem tud jószerével semmit sem. Jake iskolai tanulmányai alapján egyértelműen leszűri, hogy a rúna azt hivatott korlátozni, hogy innen csak úgy hoppanálással el lehessen tűnni, tehát ők sem tudnak csak úgy lelépni, ha szükségessé válna. Piton álaurorjával az élen indulnak hát el, amíg el nem érnek egy csukott ajtóhoz. Avery egyértelműen innen hallotta a szöszmötölést, ám most mintha csend lenne odabent. Jake térképezése alapján a szoba olyan közepes méretűnek mondható, mint egy átlag szoba egy lakásban, 5-6 méteres falakkal.
A lányok sikeresen felugrálnak a falakon az ablakig, ahol Shanna talán egy másodpercre még éppen lát egy szőke nőt. Az arcát épp csak egy pillanatra, aztán már csak a göndör széke haj villan az ajtóban, ahogyan távozik egyértelműen lefelé a lépcsőn. Úgy tűnik, hogy ezt a szobát elég szépen felforgatták, tehát minden bizonnyal keresett valamit, bár hogy megtalálta és elvitte-e az már más kérdés. Valami féle iroda, vagy dolgozó szoba lehet, esetleg nyilvántartó, ugyanis jó sok papír van a földön, akták, kihúzott fiókok és olyan nagy irattartó szekrények, amikben a nő kutakodhatott a jelek szerint.
//A következő hozzászólás tőlem: 2019.04.23. Írási határidő: 2019.04.22. (nagyon esetleg 23-a délelőtt/reggel kb. 9-10ig bezárólag, megfelelő indokkal)//
