2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Kis mosollyal bólintok Gerard szavainak hallatán. Szimpatikus az, ahogyan beszél (vélasága miatt nyilván még annál is szimpatikusabb, mint amilyen egyébként lenne, de azért túlzásokba ne essünk), s nem is bánom, hogy ez a reakciója. Az egy dolog, hogy tudtam volna némi zűrzavart csinálni, de valami erősen bűzlik itt, s a kíváncsiságom nem hagy nyugodni, szóval nem lett volna annyira jó, hogyha kidobatom magam az elterelésen való megbukással. Követem hát Gerardot, miközben azért nem lankad a figyelmem. Nem lenne jó valami olyasmibe belefutni, ami sunyin és orvul támad ránk. Lehet, hogy ez már a paranoia, de a nagynéném esete után nem a jóindulat és a "semmi extra" az első, amit bárkiről feltételezek. - Csak óvatosan! Súgom Gerard után - nem, nem valami romantikus felhanggal, csak a partnerek a krimiben felhanggal - s részemről hagyom, hogy Shanna operáljon a bűbájjal. Némán várom, hogy megtudjuk ki lép be a vetítőbe. Részemről az is érdekelne, hogy miért, s gondolom ezzel nem vagyok egyedül. Mindenesetre úgy vélem, hogy jó ez az álcázás, de azért a tökéletestől messze van. Éppen ezért mielőtt a további léptek gazdái megneszelnék jelenlétünket (és ha Shanna nem jelzi számomra valamivel, hogy ismeri a megjelenőket) rájuk (vagy rá, ha épp csak egyedül van) eresztek egy konfúziós bűbájt, ha sikerül. Biztos, ami biztos alapon. Nem baj az, ha nem zavarják meg a vetítés helyszínénél való kommandózásunkat.
//Konfúziós bűbáj: Confundo - Összezavarja a célpontot. (Harry használta a Gringotts őrein. Hermione Granger használja a hatodik részben Cormac McLaggen-en a kviddicscsapat válogatásán.)//
Lélekben mindig egy kicsit bankár maradok, ez különböztet meg Shannától, mert míg ő egy szabálykövető nyomozó, addig én inkább amolyan beszivárgó kémként tevékenykednék, aki ért a diplomáciához, s ismeri azokat a kulturális jegyeket, amelyek olykor a felsőbb osztályok jellegzetességei. Igaz, hogy az ő apja meg parancsnok, de a kettő mégis más. Igyekszem fejlődni az auror tanokban, ám talán még mindig a bankárlogika vezet, miszerint elemzem a problémát, de nem rágódok rajta, hanem elengedem, ha megoldhatatlan, és azonnali megoldást találok rá, ha lehetséges. Averyvel karöltve várakozom az erekélyen, hogy a sas bevégezze dolgát, olykor visszatekintek a terembe, a vetítés témája maga nem érdekel. Miközben halkan nevetgélek rajta, hogy a szőke cica megint vicces, nemet intek, noha nem én határozom meg a döntéseit. - Semmiképpen sem. Nem vagy áldozati bárány, vagy kellék, akit használok. Kedves tőled az elterelés, de akkor a tömeg része leszel, és bajba kerülhetsz. Maradj velem. – Jó ég, úgy beszélek, mint valami romantikus hős, holott abból már kinőttem. Nem, a mondandómban ezúttal a józan ész diktál, maximum a megfogalmazás a gyászos. Megjön a sas infója, és nagyon nem tetszik ez nekem. Olyan, mintha mesterlövészek lennének, vagy valami bérgyilkos leszámoló osztag, akik nem hagynak majd kétkedő tanukat. Te jó ég… Gridelwald terroristái?? Mit tenne most Solomon? Mit tenne Eastwick? Gondolkozz Gerard!! Avery figyelemelterelése nem hangzik rosszul, de inkább külső segítséget kéne kérni, vagy legalábbis felhívni az aurorok figyelmét rá, hogy itt valami készül. De ha Shanna apja vagy a többi jelenlévő auror nem vevő erre? Tipikus. Az ember ha másra hagyja… Marad tehát az, hogy abból fűzünk, ami rendelkezésre áll. Intek Averynek, s vissza Shannához, aki elszakadva a teremtől már az oldalfolyosó felé siet, a nyomában valahol Jake. Itt érjük utól őket. - Rám ne. Én leszek a csali. A tetőn van a kivégzőosztag. – Adom ki a javaslatot, amikor meghallom a lány igéit, amit ismerek, sőt, még kedvelek is. Nem kérek most kiábrándítást, inkább előhúzom a mugli pisztolyomat, ami az öltönyöm belső zsebében lapult eddig. Grindelwald ismeri a mugli világot, talán ezzel könyebben meglepem, mintha egy aurororra számított volna. Mindenesetre a pisztolyt a markomba rejtem, hogy még ne legyen látható, aztán nagyot nyelek, s benyitok az ajtón. Ki tudja, még talán az a fura véla vér is segíthet majd.
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Szeretnék hidegfejű lenni, mint apám, vagy mint Jake, de valahogy a családban a férfiaknak jutott ez. Persze én se vagyok az egy lépésből a tűzgolyó dobálásig jutó fajta, de tény, hogy ha eljön az idő, én vagyok az, aki megindítja a történéseket, vagy kiadja a parancsot. Már persze nem úgy, ahogy egy igazi parancsnok, nem vagyok abban a pozícióban, mint apám, sose voltam még igazi auror csapatparancsnok, de egész életemben sok ismerősöm volt, és sok csoportnak voltam tagja, vezetője. Jake megállít, amikor látja rajtam, hogy közbe akarok szólni, és meghallgatom a szavait, picit meg is torpanok, de sajnos tudja, hogy én képtelen vagyok végig ülni egy ilyet, hagyni, hogy a képsorok a gyenge elméjűeket könnyedén bekebelezze. Ha kiderül, hogy kik csinálják ezt, nem akarok rájuk támadni, nem erről van szó, csak a csoportos agymosásnak akarok véget vetni. Megcsinálom a tájoló varázslatot, és végül biccentek Jake-nek és félhangosan közlöm mindenkivel, hogy elnézést, kimegyek egy pillanatra. Szeretném, ha a párom velem jönne, nem szakadnánk szét, de abban is van ráció, hogy ő megvárja, hogy mi lesz itt ennek a vége. Így hát a tekintetem ugyan jelez, hogy jöjjön velem, de rá hagyom a döntés jogát. Ha tényleg úgy ismerem, ahogy remélem, akkor velem fog tartani, még mindig rajtam a bélyege annak, ami a nyár végén történt… Kimegyek hát a szobát keresve, ahonnan a varázslatot idézték a falra, vagy ami ennek az egésznek a hátterében lehet, és amikor a varázslatom elvezet odáig, egy pillanatra megállok, nem csörtetek be dühösen, megpróbálom átgondolni, hogy mi várhat bent. Jobb esetben Jake velem jött, így hát halkan megszólalok. - Ha olyanokkal van dolgunk, mint az az őrült pap, akkor lehet, hogy ezek a képsorok nem csak ártalmatlan gondolatok. Mi van, ha megfertőzik az elmét? Meg kell állítanunk. - mondom halkan, és az utolsó szavaimra felhangzik a két pár lábdobogás. Először megmerevedek, és a falhoz lapulok a pálcámat a kezembe szorítva, arra várva, hogy kiábrándító bűbájjal váljak láthatatlanná, aztán kiderül, hogy Gerard és a szőke lány az, így nyilván nem teszem. - Innen jön a vetítés, de nem tudom egyelőre hányan vannak bent. Jake? - kérdezem, mert ugyan a képessége holt lelkekre van kiélezve, de a fiú elég jó szokott lenni azokban a mágiákban is, amik feltérképezik, hogy hány élő lélek van egy bizonyos helyen. Mikor meghallom a legújabb lépteket már tényleg elsütöm a varázslatot, a kezemmel mindenkinek csendet jelezve és elvonva az ajtótól, ha van rá elég erőm, akkor mindannyiunkra elszórva, hogy ha van egy sötét sarka a helynek, ahol nem baj, ha nem tökéletes a varázs, ott lényegében beleolvadjunk a környezetbe mindannyian és “láthatatlanná váljunk”.Nem vagyok egy Dumbledore, így a környezetnek is megfelelően árnyékosnak kell lennie, hogy ne tűnjünk fel, de tudni akarom, hogy ki közeledik és ha kinyitná az ajtót és belátnánk, hogy kik vannak bent, mielőtt lelepleznénk magunkat… Ez a tervem, minden esetre, és remélem mindenki követ, az idegen lány is, és megteremtjük a megfelelő környezetet hozzá, ha én nem lennék elég.
// Kiábrándító bűbáj, Alastor Mordon használta Harry eltűntetésére, Dumbledore olyan tökéletesen használja, hogy Láthatatlanná tévő köpenyre sincs szüksége, varázsigét nem találtam. Varázserő 25 pont, Bűbájtan 30 pont. //
Gerard sasocskája elindul körülnézni, bár a föld alá nem tud igazán benézni, a környéken nem lát furcsaságot, ám valami miatt a tetőn kiszúrhat vele embereket. Nem sokat, 5en vannak odafent, de talán csak szimpla biztonsági emberek, akik azért vannak, hogy minden rendben menjen. Egymástól távol vannak, beszédet nem hallhat, a környéket vizslatják csupán, semmi mást nem tesznek. A ruházatuk, megjelenésük is átlagos. Shanna érzékelni tudja, de leállítani nem, hogy honnan jön a vetítés. Gerard csak úgy nem találja meg, maximum ha kiszúrja Shannát és követi, miután visszatért kintről, de így azért biztosan lemaradva érkezik meg. A vetítés furcsa (mágiáról beszélünk, talán még sem) a fal túloldaláról jön, legalábbis úgy érzékeli Shanna pálcája. Ha arra indul(nak), egyelőre mindenkit a vetítés köt le, látványosan tehát senki se szúrja ki, hogy mit szeretne, akkor a pálcája egy ajtóig viszi el az egyik oldalsó folyosón. Léptek zaja ütheti meg a fülét, nem sokkal azután, hogy az ajtóhoz ért, ami persze első körben csak Gerard és Avery lesz, de aztán újabb léptek hangoznak fel... Vagy bevárják ki jön, vagy gyorsan nyitnak be, de odabent sem biztos, hogy üres a hely. A többiek sikeresen visszatérnek a terembe és figyelnek, bár egyelőre más érdekességet nem szúrnak ki. Akadnak, akik halkan pusmogva nézik a videót. Igen olyan is, aki láthatóan helyesli, de akad a tömegben kétkedő tekintetet, sőt mintha egy-egy elvétett felháborodott pillantással is találkozni lehetne. Kérdés, hogy lesz-e annyi józan ész azokban, akiknek nem tetszik a videó, hogy annyiban hagyják egyelőre, ahogyan pl. Jake teszi azt, vagy Shanna apja. A vetítés eltart mindenesetre egy ideig.
//A következő hozzászólás tőlem: 2019.02.25. Írási határidő: 2019.02.24. (nagyon esetleg 25-e délelőtt)
És egy kis plusz szabály, ha már úgy fest muszáj bevezetni. :/ Aki a meséből 3-szor kimarad mindenféle előre jelzett indok, nyaralás, szilánkos lábtörés stb. nélkül annak megköszönöm a részvételt és utána már nem szükséges, hogy írjon.//
mesélő: Luna Lovegood ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Perselus.Piton
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Royal Albert Hall 2019-02-18, 09:28
Gyanús alakok egy helyen!
A proff nagy vonalakban figyeli a bent forgó eseményeket, az erkélyajtó üvegén át. Gina kaphat egy kissé meglepett, de igen nyomatékos szemre hányást. - Nos látja Accipiter, ha valami miatt hasznos lenne mágiatörténelmet tanulnia, az pont az ilyen esetek miatt jöhetne jól! - megdörgöli az orrnyergét. egy feltűnés mentes mozzanattal megejt egy Disaudio-t. A paranoia örök társa a vén kígyónak. Eileenhez fordulva biccent. - A meghívó alapján tavaszköszöntő bál az elit számára. Azonban a vetített témát tekintve olybá tűnik; amennyiben a jelen lévők érintettek benne közvetlen, vagy közvetve, házigazdánk többet tud a társaságról, mint kellene, vagy mint magunk. - És ez felettébb aggasztó érzetet kelt. Ekkor megütközik az elméje falán Nox üzenete. Neki pedig nemes egyszerűséggel az az érzése támad, hogy talán ez is csak egy teszt volt, az ellenfél részéről egy felmérés, hogy ki mennyire ugrik, talán ez is csak egy csali volt. A vetítés túl nyilvánvaló. Eljött volna az idő, hogy a leleplezés nyíltan színre lépjen? Ez aggasztóbb mint kellene! A két lány elindulna befelé, ő pedig végül is útjára engedi őket. - Ne váljanak szét! - ez nem jó tanács volt a részéről. Némi késéssel indul el ő is, de nem a két lány után megy. Ráérősen halad, hang nélkül, nem átfurakodva a tömegen, nem zavarja meg a bámészkodókat. Ő ismeri a történetet, persze a paranoiája nem hagyja, hogy kizárja, vagy csak fél füllel figyeljen a vetítésre. Nox helyzete felé orientál. ~ Ideje újra találkoznunk! A vendég látóink minden bizonnyal jobban tájékozottak tőlünk.~
//Bűbájtan: 25 pont Disaudio: Hangtalanító védőbűbáj. A célszemély fülét állandó duruzsolással tölti meg, így az nem hallja a közelben folyó beszélgetést. Területre is lehet szórni.//
Jacob Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Royal Albert Hall 2019-02-18, 06:26
Jake & a film
Ő alapvetően az az ember, aki szereti kivárni a dolgok végét, és nem elébe menni mindennek. Éppen ezért biccent finoman apósának, majd amikor arrébb húzódnak és megállapodnak, kezeit finoman kedvese derekára csúsztatja, és úgy figyeli a filmet, majd amikor érzi annak idegességét, akkor finoman a vállára teszi a kezét, mintegy jelezve neki, hogy csak semmi nagyon feltűnő vagy hirtelen dolog. Tény, hogy eléggé nonszensz, amire Grindelwald készül, de sajnos az emberek birkák és könnyen lehet őket irányítani meg terelni. - A diplomácia és a szavak néha erősebbek. - súgja a lány fülébe, de persze nem állítja meg, ha varázsolni akar, sőt, egyszerűen csak nem akarja, hogy pánikot vagy bármit generáljon egy kitöréssel. Ő maga pedig szkeptikusan nézi végig a kisfilmet, fél szemmel figyelve, hogy mi is történik körülötte, kik dőlnek be ennek, illetve, hogy merre is jár a férfi, és mi van még a tarsolyában. Tudja, hogyha most bárki ellen erőszakosan lépnének fel,azzal csak a saját ügyüknek ártanának.
Gond nélkül kijutottunk az erkélyre, ahol az azonnal a dolgok közepébe vágott kérdésem kapcsán megkaptam a választ arról, hogy Gina is hasonló mértékben van képben, mint én. Valószínű senki nincs igazán tisztában, mi folyik itt, kezdve magával ezzel a rejtélyesnek nevezhető bállal, hogy egyáltalán megrendezésre került, a fél füllel elkapott és tapasztalt dolgok alapján pedig nem is ér véget egyszerűen a furcsaságok sora. - Őszintén, egy darabig azt hittem, félrecímezték a meghívót, főleg miután megláttam ezt a rengeteg fontos embert... - mondtam, hiszen aki tudta, hogy csak egyszerű diákok vagyunk, az szintén ilyesmire gondolhatott. Jó, azt nem tudtam kizárni továbbra sem, hogy talán a valódi családom, akiket abszolút nem ismerek, lehetett valami fontos ember és amiatt ért a megtiszteltetés, de ezt amiatt kétlem, hogy akkor már valószínűleg eljutott volna hozzám róluk valamiféle információ, na meg a bálon itt lenne a tesóm is, nem csak én. Ezeket egybevetve persze, hogy furcsának tartottam az eseményeket és kíváncsi lettem volna valami kielégítő válaszra. Ami nem is biztos, hogy van... Pár perce tartózkodtunk ugyan csak kint, de bentről a hangosításnak hála ugyan csak halkan, de hallani véltem, ahogy felkonferálnak valami bemutatót. Az elcsendesülő morajlás miatt hallani lehetett azt is, hogy miről szól, valamiféle múltbeli időkről, ami a narrátor szerint jobb jövőt ígért volna, de annyira azért nem volt erősen felhangosítva az egész, hogy itt kint is tisztán lehessen hallani, csak az ajtón keresztül szűrődött át valamicske hang, amiből sikerült következtetni a tartalomra. - Menjünk - jelentettem ki kvázi anélkül, hogy megvártam volna Piton válaszát Gina javaslatára, mert most már kíváncsiva tett, miféle képsor tartozhat a narrációhoz, így az erkélyajtó felé vettem az irányt, hogy újra csatlakozhassunk a tömeghez.
Amit lehet megjegyzek magamnak a környezetemből. Még hasznos lehet. Amikor a proff. leint, és hozzáteszi a maga szövegét, akkor én is gyorsan változtatok a mondandómon. - Ó feltétlen látni szeretném. Olyan sok itt az ember, hogy kezd kiújulni a klausztrofóbiám. – teszem hozzá a magam részét a színjátékhoz. Ami tulajdonképpen nem is olyan nagy hazugság. Nem kell nagyon rájátszanom. Se a tömeget, se a szűk zárt helyeket nem kedvelem. Enyhén fogalmazva. Nem is értem mért jöttem el egyáltalán. Amikor végre kiérünk az erkélyre megállok az erkély szélén és a korlátnak támaszkodom. Jelentőségteljesen nézek a proff-ra. Valamiféle választ, vagy felvilágosítást várva a helyzetre. Biztos vagyok benne, hogy bár leintett, de ha mást nem a legilimenciáját bevetve, de kiérezte a ki nem mondott szavaim jelentőségét. Az is gyorsan kiderül, hogy Eileen se tud sokkal többet, mint én. Vagy lehet még annyit sem. Nekem legalább gyenge részleteim vannak a kirakósból, még ha egyenlőre nem is tudom hogyan passzolnak össze. - - Azt én is szeretném tudni, hogy mért vagyunk itt. Minden esetre többet nem lépek ki a Roxfortból bezoárkő és a késem nélkül. – azt hiszem a paranoiám ezzel új szintre emelkedett. Azt azért nem teszem hozzá, hogy a mérgezés elleni bezoárkő egyetlen biztos lelőhelyét a bájitaltan szertárban vélem, és a megszerzésének problematikáját is későbbre napolom. Most jelenre kell koncentrálni. Ami pedig a késem illeti... nos a túlélés egy remek eszköze. Számos módon, számos helyzetben. Már szinte védtelennek érzem magam nélküle. Még jó, hogy a pálcám nálam van. Az is valami. - Bent valamiféle vetítés megy. Talán meg kéne néznünk, hogy képbe kerüljünk. – teszem még hozzá, ahogy észlelem a benti változásokat, mert a tekintetem azért egy ideje a teraszajtón, és a belátható részén tartottam.
- Ahogy említettem volt: egyebek közt az vagy. - javítom ki kissé szemtelenül, de a kedves módján, nem a bunkó és fennhordom az orromat verzióban, mertg utóbbi nem vallana rám. Ha közben elkezdődik a vetítés, akkor enyhén összeszaladt szemöldökkel hümmentem el magam, látszólag a semmire reflexióul. - Ajh, ha eat előre tudom, akkor a piros cipellőmet veszem fel. - csettintek a nyelvemmel egy halk nevetést kísérve. A vetítést figyelem egy ideig, majd tekintetemet próbálom arra fókuszálni, amerről a képek jönnek, mintegy lekövetve a forrásukat. Hogyha váaszonra vetítenek, s klasszikus, muglikéhoz hasonló módon, akkor a fénypászmákat vissza lehet követni és belőhető a forrás. Amennyiben ez sikerül és látóterembe kerül a vetítés kiindulópontja (legalább a "lyuk", amin vetítenek), úgy Gerardra sandítok. - Te is látod? Tippre arra! Csináljak egy kis zűrzavart, amíg te besurransz vagy maradjunk a feltűnésmentes páros osonásnál? További cselekedeteim jócskán attól fognak függni, hogy mit mond. Látványmágus szakon végeztem, van egy s más a tarsolyomban, hogyha szükséges. Parasztvakítás, mondjuk így. De persze nem elsődleges a zavarkeltés, így inkább kérdezek. Én csak sejtem, mint macska az esőt, hogy valami itt nem kóser, de a viselkedése alapján ő inkább képben van. - Valami ötlet, hogy mire megy ki ez az egész? - kérdezek súgva. Nekem már a meghívás is fura volt, de ez az agymosó vetítés meg a nyüzsgés.. nem igazán tetszik, hogy úgy mondjam.
Gerard még friss, nagyon friss, de ügyesen és gyorsan tanul, így simán el tudunk válni és lekommunikálni a dolgot. Ugyan a szememben még mindig egy bankár és képtelen lennék teljes értékű aurorként tekinteni rá, hiszen nem is az, de talán egy elsőéves auror diák szintjét már is megüti, úgy, hogy nem tanulja annyi ideje, messze nem. Először hirtelen nagyon sokan leszünk, ami valójában nem baj, legalább felkerülnek a sakkfigurák a táblára és összegyűjtöm az ismerős arcokat, kapcsolatokat, de rövidesen szétrebbenünk, mielőtt túlságosan feltűnővé válnánk. Gina megjegyzése mondjuk, hogy képtelen a felejtésre, majdnem egy mosolyt csal az arcomra. Bár nekem nem olyan szinten van a memóriám, mint az övé, még is, hasonlatosan jó, amit pedig feljavítok azzal, hogy a naplómba bejegyzek mindent, amire valaha szükségem lehet. Ahogy a nevét, a becenevét, az ambícióit, a nyomorát és a tehetségeit is. Jake-kel átsuhanunk apámhoz, elmondom neki címszavakban a dolgot, de neki csak a szemöldöke szalad fel. Kihúzom magamat, Jake-hez húzódok, és érdeklődve fordulok a színpad felé, mikor megjelennek a képsorok. Nem sok kell ahhoz, hogy halványan elsápadjak a propaganda videón. A jel, Grindelwald jele egyben a Halál Ereklyéinek is a szimbóluma, de ezzel egészen egyértelművé válik, hogy miért is viselte az a férfi magán. A New Yorki incidens, a Milleniumi katasztrófák, és most ez a videó, amivel lágyabban, harc nélkül, de arra akarják hangolni az embereket, hogy ez a helyes irány… Sokan megrögzött Minisztériuminak tartanak, és talán így is van, de ahogy eltellik egy-két perc és realizálódik bennem, hogy ez az egész csak erről szól, azonnal apámra pillantok, aztán Jake-re, és ha a férjemmel - de jó így gondolni rá! - egy rugóra jár az agyunk, akkor azonnal átnézem a termet, hogy mágiával vagy vetítővel, vagy mágikus vetítővel, akármivel futtatják-e a filmet és esetlegesen le lehet-e állítani. Az egyik részem végig akarná nézni, mert kíváncsi, és a tartalmából talán jobban megismerhetnénk ezeknek az embereknek a szándékait, a másik részem viszont elborzad azon, hogy az emberek között helyeslő mormogás is felbukkan. És nem akarom engedni, hogy táptalajra leljen ez a nonszensz, hogy a mugliknak és a varázslóknak nyíltan, együtt kéne élniük. Ha kell, akkor pálcát csúsztatva a kezembe, mágiával tájolom be, hogy honnan érkezik a mágikus jel és ha mágikus, akkor egy Finite Incantatemmel próbálom meg “megzavarni”, ha pedig mechanikus, akkor felkeresni a forrását.
Shannával tehát elválunk, de még a Swatos jelek segítségével lekommunikáljuk, hogy mielőbb visszatérünk egymáshoz, ha további gyanus hozzávalókat észlelnénk az este során. Ismét Averyt kapom el, aki úgy fest nem volt sikeres a házigazdával, amit nem is csodálok, mindez, ahogyan kezelik a vendégeket, önmagában is fura, még nekem is, akinek egyébként nem kéne, hogy szimatom legyen a szokatlan dolgokhoz. - Hogyne, megköszönöm a tegeződést, igazán kedves tőled. – Bólintok, és a már említett módon nyújtom a karomat, kerülgetve a tukmáló pincéreket, arra fogjuk, hogy a lány már becsípett kissé. Elindulunk a tereszra, mielőtt behúznák a függönyöket, de ha minden jól megy, még innen is láthatjuk a vetítést. – Én vagyok furcsa? Nem mondod.. – Csóválom a fejemet révetegen, hátha ő is észreveszi azt, hogy mennyire dominálja valaki az egész estét. Nincsen gond a szervezett programokkal, ha éppen nem Grindelwald tetoválása, vagy dogmái köré épülne a dolog. Mert a vetítés nekem nem tetszik, noha van, amivel egyetértek, de többségével nem. Jó az, ha rejtve vagyunk! – Meg kéne keresni a vetítőtermet.. Mindig a labirintus legbelső pontja a megoldás. Húzzuk szét a függönyt, látni akarom a varázslót. – Súgom Averynek, az Ózból idézve, mintha csak én lennék Dorothy, ő meg Toto. Addig viszont a teraszon adja magát a helyzet, hogy megidézzem a sólymot, akit szabadjára engedek, hadd szárnyaljon, hátha alattunk, vagy felettünk történnek érdekes dolgok, amiről nem árt tudnom. Amíg madaram szárnyal, a függöny mögül leselkedve nézem a vendégek reakcióját, akik nem tűnnek mérgezettnek. Remélem Shanna, és a többiek készen állnak, ha történne valami. Ám ha nem lesz semmi komolyabb, tényleg érdekel az a bizonyos vetítőterem..
//Familiáris: lélekállat (látok a szemével, hallok a fülével) + nyelvértés (megérti mások beszédét, így értem is, amit a madár hall)
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Gerard sasocskája elindul körülnézni, bár a föld alá nem tud igazán benézni, a környéken nem lát furcsaságot, ám valami miatt a tetőn kiszúrhat vele embereket. Nem sokat, 5en vannak odafent, de talán csak szimpla biztonsági emberek, akik azért vannak, hogy minden rendben menjen. Egymástól távol vannak, beszédet nem hallhat, a környéket vizslatják csupán, semmi mást nem tesznek. A ruházatuk, megjelenésük is átlagos. Shanna érzékelni tudja, de leállítani nem, hogy honnan jön a vetítés. Gerard csak úgy nem találja meg, maximum ha kiszúrja Shannát és követi, miután visszatért kintről, de így azért biztosan lemaradva érkezik meg. A vetítés furcsa (mágiáról beszélünk, talán még sem) a fal túloldaláról jön, legalábbis úgy érzékeli Shanna pálcája. Ha arra indul(nak), egyelőre mindenkit a vetítés köt le, látványosan tehát senki se szúrja ki, hogy mit szeretne, akkor a pálcája egy ajtóig viszi el az egyik oldalsó folyosón. Léptek zaja ütheti meg a fülét, nem sokkal azután, hogy az ajtóhoz ért, ami persze első körben csak Gerard és Avery lesz, de aztán újabb léptek hangoznak fel... Vagy bevárják ki jön, vagy gyorsan nyitnak be, de odabent sem biztos, hogy üres a hely. A többiek sikeresen visszatérnek a terembe és figyelnek, bár egyelőre más érdekességet nem szúrnak ki. Akadnak, akik halkan pusmogva nézik a videót. Igen olyan is, aki láthatóan helyesli, de akad a tömegben kétkedő tekintetet, sőt mintha egy-egy elvétett felháborodott pillantással is találkozni lehetne. Kérdés, hogy lesz-e annyi józan ész azokban, akiknek nem tetszik a videó, hogy annyiban hagyják egyelőre, ahogyan pl. Jake teszi azt, vagy Shanna apja. A vetítés eltart mindenesetre egy ideig.
//A következő hozzászólás tőlem: 2019.02.25. Írási határidő: 2019.02.24. (nagyon esetleg 25-e délelőtt)
És egy kis plusz szabály, ha már úgy fest muszáj bevezetni. :/ Aki a meséből 3-szor kimarad mindenféle előre jelzett indok, nyaralás, szilánkos lábtörés stb. nélkül annak megköszönöm a részvételt és utána már nem szükséges, hogy írjon.//
mesélő: Luna Lovegood ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
A hozzászólást Kalandmester összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2019-02-18, 10:21-kor.
Nox Djarum
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Royal Albert Hall 2019-02-04, 19:36
Kirajzolódik előttem a megmozdulás, elmémben elcsípett párbeszédek cikáznak, miből két csapat látszik kirajzolódni: a mulatozó tömeg, kiknek az égvilágon semmi gondja baja, s a kisebbik, a gyanakvóbb réteg, akik egyértelműen érzik s tudják, hogy valami nincs rendben az eseménnyel. Ezzel én is így vagyok, s noha eddig egész egyszerűen csak információt remélve ugráltam pszichéről pszichére, most váratlanul falnak ütközöm, s a fal neve nem más mint... ~ Perselus... - megütközöm, egyértelműsödik bennem a jelenléte, s érezhetően az enyém is ő benne, ahogy az is, hogy nagy botorság volna rám terelni a figyelmet. ~ Nem várom el, hogy higgy nekem, de ha az történik, amit sejtek, egy oldalon állunk. - üzenem, s közben a körötte gyülekező diáksereget is egyre erőteljesebben érzem. ~ Mi folyik itt? Miért jöttünk ide? - elindulok a tömegben, az odaadó pincéreket befásultan leintem a diétámra hivatkozva, épp csak egy apró sütikét csentem el a tálcáról, amit bolond lennék megenni. A mosdót keresem, megkísérlek egy gyors kislisszanást, épp csak míg csendesedik a tömeg. Mindeközben tekintetem éber, nyomok után kutat, s legilimenciával igyekszem kiszűrni a zsibongó gondolatáradatból azt, ami nekem fontos lehet, a mosdóba érve pedig nemes egyszerűséggel szétmorzsolom a kezemben lévő sütit, s pálcát rántva keresem benne a gyanús összetevőt. Feltéve hogy van.
A lány, mint kiderült, Gina, elég hamar megpróbált lepattintani. Végtére is benne volt a pakliban, hogy ez lesz. Azonnal faképnél is tervezett hagyni, de pont nem került elég nagy távolságra ahhoz, hogy mégiscsak elkapjak egy-két fél szót a beszélgetésből akaratom ellenére is - mivel szándékosan halkan beszéltek (és feltételezem, nem csak miattam), ködös maradt számomra, miről is van pontosan szó. Azonban egyre több, leginkább számomra fél-ismeretlen alak csapódik hozzánk futólag, még ha néhány pillanatra is ugyan, de mindenesetre akit tudok, üdvözlök, és lassan kezdtem összerakni magamban valamiféle képet a beszélgetésekből, hogy nem csak nekem tűnt fel a pasas nyakán a jel, és hogy annak jelentése is van. Sikerül elcsípnem Grindelwald nevét, akiről hallottam már ezt-azt, és nem feltétlen jót... Ezek szerint bejött volna az első sejtésem, hogy nem csak egy egyszerű tetszetős tetkó? Alkalmam sincs bárkitől is megkérdezni, mi is folyik itt, ugyanis összecsapódott társaságunk igen hamar szétválik, és van egy olyan érzésem, mintha kívülálló lennék az eseményekben, valahol belül pedig úgy érzem, hogy mégsem, mert... ha már mind itt vagyunk, valami közünk biztosan van egymáshoz. Nem tud nem feltűnni az sem, ahogy Piton professzor egyértelműen elhallgattatja Ginát és mintha szándékosan irányítana minket kifelé, ettől pedig baljós előérzetem támad az egész bállal kapcsolatban, de természetesen leesik, mit akar ezzel és belemegyek a játékába. - Jól van, öhm... egyszerűen fogalmam sincs, mi ez az egész bál, miért volt a pasi tarkóján az a jel és hogy tulajdonképpen miért is vagyok itt, de érzem, hogy valami nem stimmel - jelentettem ki, amennyiben kiértünk az erkélyre és senki nincs a közelben, aki zavaró tényező lehetne. Nem kérdésként fogalmaztam meg, de egyértelmű volt, hogy valamiféle választ várok, vagy a professzortól, vagy Ginától, ha egy leheletnyivel is több fogalma van minden itt történt dologról, mint nekem.
- Örvendtem, Gerard! – mosolygok rá még búcsúzóul, mielőtt vadászni indulnék, hogyha már táncpartnerem mást talált helyettem. A vezetéknevén nem ütközöm meg, általában nem név alapján szoktam ítélkezni emberek fölött. Sőt. Az igazság az, hogy egyáltalán nem vagyok ítélkezős fajta. Sokkal inkább az vagyok, aki tapasztalati úton szereti megszerezni az információit. Épp erre készülök most is. Meglepett volna, hogyha több figyelmet kapok az est házigazsájától annál, mint amennyit sikerült kicsikarjak belőle. Mindegy, a szemeimnek jólesett ennyi kis koketálás is, nem akarom tovább nyúzni, túlnyomulós nőszemély hírében ma este nem óhajtok állni. Egyébként sem tervezem, hogy egy fertályórán belül hazainduljak, szóval terveim szerint találok majd még lehetőséget az este folyamán, hogy felvegyem vele ezt az elejtett fonalat. - Hogyne, természetesen. Köszönöm, úgy teszek!] – hagyom rá a távozást, s ha sikerül elkapjak egy-egy sürgő-forgó pincérmozdulatot – a vendéglátásban dolgozom, a túlbuzgóság messzire bűzlik talán az én szakavatott szememnek - úgy csodálkozón megemelt szemöldökkel ácsingózva találhat rám újra Gerard. Igyekszem nagyon szemfülesnek lenni, nem tehetek róla, valahogy jelez a női megérzés radarom. - Amennyiben eltekinthetünk a magázódástól, úgy minden további nélkül nagyon szívesen töltöm az időt.. khm.. – annak fényében, hogy mit reagált a tegezési felkérésemre vagy egy „veled” vagy egy „önnel” a vége a mondatomnak. A mosoly pedig természetes kísérője is. - Óh. – szalad ki a számon elsőre a reakció, majd hogyha látom a függönyözési kezdetet, akkor egy fokkal tudatosabban, ha nem elég az észlelésem hozzá, akkor csak alapszintű színészkedéssel reagálok Gerard megkezdett játékára. - Hát igen. Minek iszik, aki nem bírja? – kacározok rájátszva kicsit, s penderedek is szépen a kijárat felé. Talán csak nem valami erkélyre jutunk? - Furcsának tűnsz, s nem te vagy az egyetlen. – jegyzem meg, de csakis akkor, ha sikerül eljussunk a kijáratig, s a friss levegőn Gerarddal kettesben vagyunk. Bár nem láttam semmit a jelből a férfi tarkóján, azért ez a vendéglátási, tukmálóssághoz képest is negédes terelgetés nekem kicsit gyanús. S nem vagyok rest egy felvezetéssel Gerard tudomására se hozni. Vagyis hát nekiveselkedem a biggyesztett félmondattal.
[You must be registered and logged in to see this link.] [/color][/color][/color][/color][/color] [/i]
Hamar fagy meg a levegő és a társaság elkezd szétválni. Perselus nem szívbajos, és tisztában azzal is, hogy ő nem auror. A pezsgőből mindenesetre az a Jake egészségére ivott egy korty bőven elég volt. Hanyag mozdulattal teszi egy arra járó pincér tálcájára, anélkül hogy az illetőre nézne. Mintha simán csak borzasztóan nem ízlett volna neki. A két ott maradt lány közül Accipicer szája megindul, de mielőtt önálló életre kelhetne, és kimondhatná a nevet Piton kiérzi a mondandó lényegét, leinti és belé is folytja a szót. Eileent is és Ginat is elindítja minden különösebben rátarti siettség nélkül, de azért céltudatosan a legközelebbi erkély irányába ami a szabadba nyílik. Közben mindkettőnek címezve jegyzi meg. - Ám legyen, ha mindenképpen látni akarják az erkélyről a kilátást, akkor igyekezzünk! Utána irány vissza, nehogy lemaradjunk arról miért is vagyunk itt! - közli ezt olyan hangon, amiből Gina talán leszűrheti, hogy itt bizony most kötelezően ajánlottra lett véve az irány, hogy merre menjenek. Eileen pedig okos és rafinált Mardekáros, a professzor bízik benne, hogy ő is veszi a lapot amennyire lehet. Nox jelenléte egyértelművé válik számára egy újabb mentális ütközés képében és küld felé közben egy sugallatot, aminek az az érzeti lényege, hogy csak azért nem hívja fel a nőre a figyelmet, mert az tökéletes ingyen elterelés lenne, valamiről, amiről egyenlőre mindenkinek csak rossz sejtelme van! Ha kínálják elutasítja annyival hogy - Nem eszem húst. Forog tőle a gyomrom! - és megtoldja egy olyan jellemző flegmatikus kioktató mosolyfélével. Mintha ezt a vendéglátóiknak tudniuk kellett volna. Majd megy is tovább a két lánnyal együtt, ha csak fel nem tartóztatják őket. De hátha a lányok is hozzá tesznek a feldobott "színjátékhoz" a szabadba jutás érdekében. Figyel rájuk, hogy ne maradjanak le vagy keveredjenek el.
Jacob Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Royal Albert Hall 2019-02-02, 09:55
Jake & az aurorok
Persze nem úgy gondolja ezt a majd elválik dolgot, mintha elgondolkozna azon, hogy valamit rosszul döntött, inkább csak a veszélyes kalandok sejlenek fel benne, meg az, amikor nem sok híja volt, hogy meghaljon, sőt, meg is halt, csak valahogy visszatáncolt a függöny ezen oldalára. Éppen ezért is néz el a lány felé kissé révetegen. Velük minden rendben, csak alkimistaként nem kerülne ilyen helyzetekbe, de élni tudni kell. Sejtelmes mosoly csúszik fel az arcára, egy pillanatig, aztán ő maga is komolyra vált. - Szurkolok, hogy ne sok levonása legyen. Ha szüksége van egy tanúra, tudja hol talál. - hangja komoly, hideg egy kissé, de nem gondolja komolyan amit a férfi mond, csak belemegy a stílusba. Aztán a mozgolódásra megindul, és ő örül annak, hogy Perselus árnyékként követi, neki ez kifejezetten megnyugtató, bár tudja, hogy kedvese nem így vélekedik róla. Köszön a jelenlevőknek, és amikor Gerard lelép, Griffnek ötlete van, és azt akarja, hogy váljanak szét, akkor Pitonra néz, egy olyan jelentőségteljes pillantással. Nem kér bocsánatot, amiért itt hagyja ezekkel a lányokkal, inkább jelzi, hogy még találkoznak, és most ez a legjobb ötlet. Amint megtud némi infot, úgyis tudni fogja, mennyit kell vagy akar megosztani a lányokkal, együtt össze tudják rakni az este kirakóját. Aztán kedvese derekán nyugtatva a kezét megcélozza Mr Griffint, szabad kezével a zsebébe nyúlva, és mintha csak valami cukorkát kapna be, vagy rágót, egy darab bezoárkövet vesz a szájába. Amikor a pincérek kínálják, akkor finom biccentéssel vesz a tálcáról, mert ha mindenki visszautasítja, azzal talán csak erőszakot vált ki, de nem eszi meg, hanem finoman fordul el, és mintha meg akarná szagolni a kezével, egyrészt figyeli, mit érez ki, és ha nagyon erősködnek, akkor egye-fene, beleharap. Ha méreg, akkor a bezorákő hatástalanítja és nem lesz semmi baja, de amíg megteheti, elkerüli az ilyen affért, és útközben elhagyja a falatot, vagy ahogy nekiütközik valakinek, elejti véletlenül. A függönyök behúzása és a szoba szisztematikus, hermetikus lezárása kezdi frusztrálni, de amíg nem történik semmi agresszív dolog, addig ő se akar cselekedni, inkább azt nézi, hogy a pincéreken, vagy az egyéb főembereken kiszúr-e valami jelet, amíg Shanna az apjával beszélget.
Ahogy körültekintek a termen fejben lassan feljegyzek mindent, amit látok. Ajtók, ablakok elhelyezkedése. A függönyök, helyzete, amit a pincérek lassanként kezdenek elhúzogatni. Valahogy az a baljós sejtelmem, hogy ez az információ még hasznos lehet. Már éppen sikerülne megtalálnom a megfelelő helyzetet, és társaságot a táncparkett szélén, amikor valaki (Eileen) megszólít. Remek. Igazán remek. Nem várhatott volna ezzel egy másik alkalomig? Persze valószínűleg ő semmit nem vett észre a baljós jelekből. - Szia. Gina... ő figyelj, most sürgősen beszélnem kell pár ismerősömmel... Nem folytathatnánk ezt később? – nem lerázni akarom szerencsétlent, vagyis de. Mégis. Nem arról van szó, hogy bajom lenne vele, vagy azzal hogy mardekáros. Vannak mardekáros barátaim, akármilyen meglepő is ez a tény. Egyszerűen ez nem a megfelelő idő. -Így egyszerűen tovább lépek Shannához. - Emlékszem. Sajnos képtelen vagyok felejteni. – válaszolom a lánynak a kérdésre. Na igen. Az abszolút fotografikus memóriának is megvannak a maga hátrányai. Aztán Jake, és Piton is csatlakozik kis társaságunkhoz. Arra már nem figyelek különösebben, hogy Eileen is itt ragadt. - Jake. Professzor úr. Én nem ezt a kifejezést használnám, de ha maga mondja. – biccentek előbb a srác, majd a bájitaltan tanár felé. A hangomban, és az utolsó mondatban érezhetően volt valami feszült, sötét szarkazmus. Talán már a pimaszság határait súroló mértékben. De végül is Shanna megválaszolja Jake kérdését. Nekem pedig a szétválás ellen sincs kifogásom. Amikor magunkra maradunk főként Pitonnak címezve a szavaimat szólalok meg. - A vonatos őrültnek, a pódiumos fickónak köze van valami Grindelwaldhoz. Csak azt nem tudom, mit jelent ez a szó. Ki, vagy mi ez? Az az érzetem, hogy ezek a dolgok összefüggenek, és veszélyt jelentenek... - megjelenik mellettünk egy pincér, akit a kezemmel elhessegetek, de lassan lépkedve azért megindulok az étkező asztalok felé. Ha enni nem is fogok, gyanús lenne itt maradni egy helyben, amikor mindenki, úgy fest irányítottan egy hely felé tömörül... Minden esetre remélem, hogy a prof. megválaszolja a kérdésem, annak a szónak a jelentésével kapcsolatban. Talán felfed valamit a sejthető összefüggésekből, amiket egynlőre nem látok át teljesen...
Bálra érkeztünk, így nincs meg a mentális kapcsolatom Jake-kel, apámmal meg főleg nincs, mert egy ilyen legilimenciával erősen megsegített varázslat nem lehet egy irányú, és apám gondolatai között temérdek olyan dolog lehet, amihez egész egyszerűen hiába vagyok a lánya, nincsen “hozzáférésem”. Így hát marad a tánc és a halk beszélgetés, ahogy észrevétlenül megvitatnánk a dolgot, de Gina egyértelműen kijelenti, hogy nem óhajtja, hogy a kora miatt kizárjuk az egészből. Gerard száját elhagyja a név, amire egy kicsit grimaszba ugrik az arcom. - Ugyanaz, mint azon a papon, emlékszel? - teszem még hozzá a lánynak, halkan, végül feladva a táncot, főleg, mert Jacob is észrevesz minket és felénk tart. Amikor elér hozzánk szeliden csúszok át az ő kezeibe, csak leheletnyit beledőlve a derekamat ölelő kezekbe. A kérdéseiből arra következtetek, hogy ő nem látta, és bár Piton jelensége még mindig nem a legkényelmesebb dolog nekem, tudom, hogy be kell avatnom a fiút. És miután az eskünkön is részt vett a férfi, kénytelen vagyok úgy bizalmamba fogadni, ahogy Jake tette. - A férfi a pódiumon ugyanazt a szimbólumot viselte, amit a fanatikus nyár végén aznap éjjel. - nem kell jobban megmagyaráznom, még aki nem volt ott, az is pontosan tudja, hogy mi történt, vagy a lapokból, vagy mert gyászolja elveszett barátját, szerelmét, gyermekét, diákját… Sokan nem tértek vissza. Nem hívhatom segítségül a sasomat, hogy egy feltűnő manőverrel odaküldjem apámhoz, nem kiálthatok utána, de azt megtehetem, hogy miután Gerard újra csatlakozik Avery-hez, én pedig csak egy “légy résen” tekintetet küldök neki, elindulok a terített asztalok felé. Piton professzor jelenlétében cseppet sem tartok a mérgezéstől, mert van egy olyan érzésem, hogy egy széklábból is ellenfőzetet tud készíteni szempillantások alatt. Ennek ellenére én se fogadom el az ételt, csak arra az esetre is felkészülök, ha apám vagy bárki más magához vesz innen az asztalról valamit, lesz kihez fordulnunk. - Azt hiszem ideje lenne odakerülnünk apámhoz különösebb feltűnés nélkül. - szólok úgy mindenkihez, aki ideverődött és az, hogy a lánya, és a veje csatlakozik hozzá. Az már, hogy Gina, Eileen és Perselus Piton is, már inkább feltűnő, így ha beleegyeznek, hogy szétváljunk egy rövid időszakra. akkor talán úgy lesz a legjobb, ha csak ketten megyünk oda, és később újracsoportosulunk. Ha sikerül odaérnünk, akkor csak egy pillanatra vonnám félre apámat, hogy a fülébe súgjam, hogy "A férfi a pódiumon viseli Grindelwald jelét". Gina tud az eseményekről, így be tudja avatni pontosan Eileent és Pitont, amennyiben akarja.
Igazán sajnálom, hogy Averyt ilyen módon ürügyként kell használnom. A mozgása alapján ügyes táncos, akár folytathatnánk is a dolgot, Shanna ellenben észleli a pisszegésemet, s félúton találkozunk, ám amíg odaér, visszaillesztem a szemkontaktust a borostyán pillantású szépségre. - Azért csak óvatosan. Gerard Warrington. – Mutatkozom be én is, remélve, hogy a családnevemtől nem áll tótágast a gyomra, lévén annak idején apám is meg volt gyanusítva a halálfalókhoz húzással. Shanna odaér, s nem sokkal a nyomában Gina is. – Igazán köszönöm a táncot, még jöhet egy visszavágó a későbbiekben, ha gondolja. – Apró fejhajtással búcsúzom el a lánytól, aki tova is libben, és immár a hollóhátasé a figyelmem, aki nem csak az apja révén ismert aurornövendék. – Vettem észre, pedig én aztán.. – Utalok arra, hogy eddig a gringotts-i bankpult mögött csak arra kellett gyanakodnom, hogy valami gyomorbajos telefosta a mosdót. – Grindelwald. – Suttogom a szót, hogy immár a háztársam is halja. Nem érzem magamat felkészültnek, hogy terepen dolgozzak, de mint tudjuk, a mélyvíz a legjobb tanár, ráadásul most társaim is akadhatnak, csak a megismert barnának nem akarok baj, aki éppen a vendéglátónk irárányába indult el. Érkezik Jake, és a nyomában Piton is. Elengedem Shanna kezét, hogy a férje vehesse át. Valahol azért elégedettséggel tölt el, hogy a frigy egyik fontos momentuma hozzám köthető. Akár mi is eljuthattunk volna ide Lavenderrel. Ez a hajó már elment.. – Szevasz. Uram. – Köszöntöm őket, valahogy a mardekáros házvezető mindig a főszereplőjévé válik mindennek, ahol csak megjelenik, de már felnőtt vagyok, nem kéne feszengenem. Inkább Avery után eredek, akit hasonlóan lekoptat a jóképű fickó, mint ahogyan én tettem vele korábban, ám én tényleg fontos indokkal, amit most esetleg megmagyarázhatom. A vállára illesztem az ujjamat, s ha megfordult, akkor halovány mosollyal szólítom meg ismét. – Elnézést, csak a kötelező táncot kellett letudnom egy újdonsült feleséggel, de már az öné vagyok, ha még igényt tart a társaságomra. – Alig láthatóan intek csípőmagasságban a kezemmel, mintha zsebkendőt keresnék, ám a svédasztal felé hajtom amúgy ügyes képességemet, hátha csak túl gyanakvó vagyok, de az ördög nem alszik. Ha méreg, akkor oldódjon csak fel. A karomat nyújtom, és a még befüggönyzés folyamatában az egyik kijárat felé terelgetem a lányt, a pincéreket pedig szabadkozva elhárítom. – Nem-nem, a kisasszonynak megártott az ital, de a friss levegő..
//Anyagmanipuláló 4. szint: Erősebb, akár halálos mérgeket is képes semlegesíteni, de hatásukat nem képes visszafordítani, tehát ha nem cselekszik időben, ugyanúgy károsít.//
Gerard egyelőre máshol nem szúr ki hasonló jelet a teremben, ami persze nem jelenti, hogy ne lehetne bármelyik pincéren teszem azt. Shanna látja az apját, ahogyan épp elindul a szomszédos terembe az említett állófogadás irányába, minden bizonnyal, hogy gyanútlanul valamit magához vegyen. Gina felméri a terepet, nem lát rejtett utakat, igazából ahogyan Shanan is be tudja lőni merre vannak ajtók, ablakok stb. tehát egy alap megfigyelést végezhet. Nox számára Ritka Vitrol egyelőre nem szolgál sok információval. Úgy fest lenyomott már egy adag pezsgőt és kissé elengedte magát, sőt mintha látványosan éhes is lenne, mert lerázza magáról a kérdést és a svédasztalok felé indul. Jake jól gondolkodik, mert tényleg láthatóan mindenki szinte a svédasztalok felé indul el, látványos lenne, ha ők nem tennék meg. Avery sikeresen megállítja a fickót, aki negédes mosollyal fordul felé, szinte már látványosan mérve végig a lányt. - Semmi probléma kedvesem, fáradjon át ön is az asztalokhoz és fogyasszon kedvére, nekem még igen sok a dolgom a mai este folyamán. A pincérek sürögnek forognak, ezt jól láthatja bárki, ám a jobb megfigyelők és akiknek már eleve ráállt erre sas szeme, láthatják, hogy eléggé látványosan teszik, ugyanis a függönyöket húzzák épp be, sőt mintha még terelgetnék is az embereket az ételek felé. Kis idő telik csak bele, hogy néhány kis falatkákkal megpakolt tálcával mindenkit megtaláljanak és kedvesen kínálják őket, mintha nem igazán fogadnák el a nemet válaszul.
//A következő hozzászólás tőlem: 2019.02.06 Írási határidő: 2019.02.05. (nagyon esetleg 06-a délelőtt)//
mesélő: Luna Lovegood ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Perselus.Piton
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Royal Albert Hall 2019-01-28, 23:54
Gyanús alakok egy helyen!
Ki hitte volna, hogy valaha lesz olyan jóban egyetlen diákjával is, hogy tiszteletét tegye annak esküvőjén?! Határozottan kijelenthető, hogy Jake az első és talán utolsó ilyen eset. - Csak formaságból, meg sem jelentem volna. - közli egyszerűen, szemét a tömegen tartva. Arra hogy majd elválik inkább nem mond semmit. Épp most ismerte el, hogy Jake jól döntött, és a fiatal férfi már majdnem újra elő szedte a szálkát Perselus szemében, ezzel a sejtelmeskedéssel... Hiszen Piton akkor ott egy kivételesen tehetséges diákot vesztett és azóta is igyekszik mérsékelten ellenségesen kezelni Jake döntését. Szóval... Csak ne dobálózzon előtte olyasmikkel, hogy "de azért még elválik". A felügyelő tisztre vonatkozó szemtelenkedésre csak grimaszol egyet. - Mindenképpen Troops! Ha elég pontot elérek, a végén még a kezét is megkérem a tisztemnek. Amennyiben azonban hibát vétek... Tudja; a szokásos tíz pont levonás! - mindezt olyan szarkasztikus állaggal adja elő, hogy aki nem ismeri, abban igen messze menekül a gondolat, hogy a férfi jelenleg épp "humorizál" a nem létező humorérzékével. Elhalgat a zene és megjelenik valaki a színpadon, a távozásával pedig valami megindul. A tömegben látványos mozgás veszi kezdetét. Legalábbis Perselus számára látványos. És ahogy a piros ruhás nőnek, neki is kiéleződnek a legilimentor ösztönei. Pillanatra talán még ütköznek is. Amennyiben ez megtörténik, megállja, hogy ne nézzen felé, de Nox a későbbiekben, ha csak el nem keveredik nagyon, számíthat a társaságára. Most Jacobbal tart, mint valami hórihorgas keskeny árnyék. Geardot kapásból végig méri jellegzetesen kifacsart citrom arckifejezésével, de modorálja magát, csak oda biccent neki, ahogy Mrs. Troopsnak is, futólag végignéz rajta. Nem nehéz kiszúrnia, hogy Shanna biztony otthon hagyta a kapott estélyit, és egy a családjához hű darabot választott inkább. - Remek aurorok vagytok,.. lesztek, de a mozgásokra figyeljetek! - igen az a "lesztek" Gerardnak szólt, de legalább tudomást vett róla. Aztán a társaság két legfiatalabbja szúr szemet neki, fel is vonja a szemöldökét. - Ms. Silsbury! Ms. Accipiter! - lopva körül pillant, rajtuk kívül kik vannak még korukbeliek. - Ez egy különleges estének ígérkezik... - nyugtázza végül ennyivel egyenlőre a fiatalok jelenlétét és Shannára és arra a Warrington gyerekre figyel inkább.
Jacob Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Royal Albert Hall 2019-01-28, 07:27
Jake & az aurorok
Ami az igazat illeti, elég sok volt neki az esküvői mulatság és a hivatalos gratulációk sorozata, így a mai estét szeretné egy kicsit visszafogottabban tölteni, éppen ezért is dönt úgy, hogy hagyja Shannát, had keveredjen a tömegben, és táncoljon, ő a maga részéről most nem szívesen kér fel senkit, és talán a lány sem bánja, hogyha a mai estén nem táncolnak, legalább is nem az elején, hanem majd később. Ezért is köt ki az első ismerős alaknál, és kezd el vele beszélgetni. - Reméltem, hogy ezt gondolja, és nem csak formaságból állt mellém. De sajnáltam, hogy nem maradt sokáig. - kortyol bele a pezsgőjébe, miután finoman megemelte a professzor felé. De azért ott egy halván mosoly a szája szélén. - De azért még elválik. - jegyzi meg kissé sejtelmesen, hogy valóban duplán jó döntés volt-e - és persze nem Griff személye a kétséges. A felügyelő tisztre érdeklődve pillant a férfire. - Mennyi időre rendelték ki maga mellé? Vagy van egy ponttábla, amin ha elég pontot elért, akkor ismét szabad lesz, teljesen? - és érezhetően van valami enyhe pimaszság a hangjában, de nem bántó, inkább csak annyi, amennyiről tudja, hogy megengedhet a másikkal szemben, mert vannak olyan viszonyban. A csevegés és néhány feléjük jövő protokoll vendégen kívül számára nyugalmas az este, amikor a férfi felszólal a színpadon, akkor tekintetével Shannát keresi meg, és bár a tetoválást nem szúrja ki, nem is figyelte, azt látja, hogy a lány mintha gondterhelten pusmogna valakivel, és még Gina is visszafogja, így int a professzornak, hogy bocsásson meg (vagy kövesse ha gondolja) és odalép a társasághoz, ami kialakult. - Gerard, jó látni. Gina. Történt valami baj esetleg? Vacsora közben megbeszélhetjük.. - üdvözli a társaságot, kezét finoman Shanna derekára csúsztatva, és jelezve, hogyha tényleg nagy gubanc lenne, akkor is elindulhatnak a svédasztalok felé, hogy ne keltsenek feltűnést, bár eléggé nagy a krém és lassan mozdul.
Gyanakodva, belenyugodva - ámbár kissé csalódottan - konstatálom: bizony senki nem beszél rólam, halovány sugallatként sem sejlett fel senkiben jelenségem... Ekkora tabu volnék? Ám legyen. Inkább mint... Jelentéktelen. Belegondoli is szörnyű. Időközben Vitrol drágám is belibegett, s még tartozom neki egy köszönettel. Felé veszem az irányt, szigorú diszkrécióval támasztom fenekemet annak az asztalnak, melynél ő is illegeti magát. Háttal állunk egymásnak, egyikünk sem néz a másikra. - Később megbeszéljük a jutalmad... - elmosolyodik, tudja ki vagyok. Mindketten odaadó figyelemmel hallgatjuk végig a fogadásról fecsegő filigrán ficsúrt. Ismerős alakok megmozdulását látok a tömegben, legilimentor ösztöneim kiélesednek. Valami készül. Vitrol mögött maradok, felé intézem a szavaim. Ő az egyetlen, akitől információt remélhetek ezen a helyen. Szinte suttogva beszélek, számára tisztán érthetően, továbbra sem nézünk egymásra. - Tudsz bármit a fickóról?
A báli tömegben bolyongva véltem felfedezni néhány ismerősebb arcot is - bár azt sem mondanám, hogy bármelyikükhöz is sokkal több fűzött volna, mint az, hogy néha elmentünk már egymás mellett a Roxfort folyosóin. Azért mindenképp megnyugtatott, hogy ezek szerint más diákok is akadnak itt, nem csak a rengeteg számomra ismeretlen, de gesztusaikból ítélve bizonyára fontos ember. Nem volt sok időm gondolkodni ezen az egészen, ugyanis hirtelen elcsendesül a teremben szóló zene és a színpadot egy férfi veszi át. Rövid köszöntője alatt elkortyoltam az italomat, természetesen odafigyelve rá. Talán egy kicsit túl jól is, mivel amikor elfordult, szinte kiszúrta a szemem egy tetoválásféleség a tarkóján. Ezelőtt még nem láttam ilyet, így meg sem fordult a fejemben, hogy bármi rosszat sejtetne, hiszen annyit tudtam, hogy a halálfalók tetoválásához nem lehet köze, így nem kötötte le a figyelmem túlságosan. Lehet, hogy még csak valódi jelentése sincs, csak egy egyszerű motívum, ami megtetszett az illetőnek. Azonban az továbbra is bökte a csőröm, hogy a korosztályt elnézve, mégiscsak mintha célt tévesztett volna a meghívó, ugyanis magamon kívül nem igazán láttam tizenévesforma lányokat vagy fiúkat magamon kívül. A szemet szúrt egy-két Roxfortosban is biztos voltam, hogy már az egyetemi részleg padjait koptatják. Mégis sikerült kiszúrnom egy lányt a tömegben (Gina), aki nagyjából egykorú lehetett velem, sőt kifejezetten fiatalabb. Nem ismertem, legfeljebb látásból, és ha jól tudom, Griffendéles... de részemről sosem volt hatalmas probléma az, ha valaki nem volt a háztársam, így lassan elindultam felé, hátha neki van fogalma róla, hogy kerülünk ide. Persze az is lehet, hogy a családja valami fejes a varázslótársadalomban, amiről én nem tudok, azért lehet itt. Ezesetben meg nem kerülök előrébb azzal kapcsolatban, hogy kiderítsem, miért kerültem a vendéglistára, de egy próbát megér. Talán van rám egy perce. - Szia! - köszöntöttem óvatosan, ugyanis nem tudhattam, ő is úgy vélekedik-e a házamról, mint azt sokan teszik, vagy egyáltalán felismer-e. Minden esetre bebiztosítottam erről, ha esetleg nem lenne világos. - Néhányszor láttalak a Roxfortban, és gondoltam, társulok, ha nem gond, nem sok nagyjából korombelit látok itt... Eileen vagyok - mondtam egy bemutatkozás kíséretében. Egyelőre nem kérdeztem rá az engem érdeklő dologra, elvégre az is benne van a pakliban, hogy máris nem sikerül vele kijönnöm és akkor hanyagolnunk kell egymást, hiszen akármennyire is volt az, hogy engem nem mindig érdekelt a házak közti ellentét... attól ez még nem volt mindig így, ráadásul mint személyt sem feltétlen bírt mindenki, amit el is fogadok. De ha nem zavarja a jelenlétem, akkor mindenképp örültem volna annak, ha nem egyedül kell töltenem az estét, ha már így itt vagyok.
