2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Felmordulok mérgemben, hogy az altatóbűbáj viszont nem segít, majd kissé szájtátva hallgatom, hogy Jake mit diskurál a szőke szárnyas tündérrel. Nem gondoltam volna, hogy ha aurornak állok, akkor síkvándorokról, meg előző életekről hallok, de hát ez is el kell kezdeni egyszer. Ám nem most, mert ahova Pitonnal bámulunk, onnan az a fehér hajú kardos alak szökik ki, és ki is engedi az általam ügyesen foglyul ejtett „bogarat”. Jó eséllyel abból a szekrényből még több ilyen fog előkúszni, és mivel egyet sem tudtunk legyőzni, több ellen már határozottan gyászosak lennének az esélyeink. Nem állok le vitatkozni a kardművésszel, Shanna szavai is azt sugallják, hogy nincs értelme maradni. - Ezúttal ők győztek. – Na nem mintha bármi megoldásom lenne, hogy valaha visszavágjunk, ha Avery nem moccant volna, most kézen ragadom, és pajzs felhúzása nélkül elindulok kifelé, méghozzá futólépésben. A pajzsnak semmi értelme, a bogár ellen nem használt, a kardos pasi pedig épp most bizonyította be, hogy a varázsfegyverével bármit átvág. Most, hogy tudjuk mi rejtőzik a kazamatákban, már simán jelenthetjük, rábízhatjuk a nálunk okosabbakra. Persze érdekel, hogy ez az egész Grindelwaldos szekta hogy áll kapcsolatban a síkukra átevickélő hegyes fülűekkel, de nem állok le kérdezősködni. Csak azért tartom a szemkontaktust, hogy ne hátba támadjon, bár a figyelmeztetése alapján van benne valami alap etika. Ám amint a küszöbön vagyunk, futás felfelé, amerre Shanna apjáék eltűntek. Nagyjából négyesével véve a lépcsőket. Pálca a kézben, de remélhetőleg nem állja semmi az utunkat. Vagy ez túl szép álom?
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Kezd kifejezetten epikussá és drámaivá válni a helyzet, de sajnos Jake érzi, hogy elég lassan jön vissza az ereje, és még mélyebben azt is érzi, hogy nem kellene felesleges dolgokra elpazarolnia. Így nem tud mást tenni, mint Vanessát győzködi, hogy visszahozza abból a megtört állapotból, amiben láthatóan van. A drámai hatás fokozása végett a lány szavaira finoman megfogja annak kezét. - Ahogy mi is. Ha nem többen. - súgja egy halvány, sunyi félmosollyal, olyan Jackesen, aztán elengedi a lány kezét, és ekkor érkezik meg Shanna, akinek a szavaiban egyébként van valami. Ha ebből a szobából nem mehet ki a lány, itt van a kapuőrző kis bestia, akkor lehetséges, hogy talán az ő mágiája is visszaidézhető, nem csak az emlékei. Talán, de nagyon csak talán.. elvégre, neki egészen konkrét fizikai teste van itt. Ám azt megérzi, hogy valaki itt van, és talán ki sem kell ebben az esetben mondania, kivel állnak szemben, tekintetében ott a felismerés, és a pálcája a kezében. Amit az alak megjelenésére lassú mozdulattal csúsztat a farzsebébe, fél szeme az alakon, fél szeme Vanessán, hogy mit fog lépni, és ahogy feláll, elmosolyodik, ismét. Megveti a lábait, mint akinek pontos elképzelése van arról, hogyan is fogja legyőzni ezt a bizonyos valamit. És voltaképpen van is egy ötlete. Ahogy felvonják a pajzsokat, és a férfi is azt mondja, hogy ideje lenne futniuk, Jake Shannára pillant, és finoman biccent, jelezve, hogy húzzanak el innen, amilyen gyorsan csak lehet. Ő maga pedig igyekszik felfedezni, milyen és mennyi képesség van benne az elmúlt életből, ki akarja tapogatni, tud-e pl síkkaput nyitni, vagy az anyagot átalakítani. Nem akar egyből támadni, de izmai pattanásig feszülnek, hogyha kell, akkor megmozduljon és félreugorjon, vagy segítse Vanessát. Mind e közben pedig a házi kapuőrre is vet pár pillantást, és azt nézi, mikor kerül a férfi a lény közelébe, esetleg pont alá, vagy mellé, egyszóval ezerrel logikázik és sakkozik a mindenféle pozíciókkal. Célja találni egy olyan helyzetet, amikor a kapuőr és a férfi elég közel vannak egymáshoz.
Kezdenek nagyon elfajulni az események. Perselus pedig megütközik egy eddig rejtőző személyben és leplezetlenül néz el felé. Mire azonban szólna, Jake is felhívja rá a figyelmet, az alak pedig lényegében felfedi magát. Az egész annyira zavaros és érzi, hogy még annál is kevesebb a tudása ehhez az egészhez, mint elsőre gondolta! Talán életében először esik meg vele, hogy nincs elég információja, se egyebe, hogy bármilyen formában is össze kapcsolja a személyeket a státuszukkal és egyáltalán felmérje az erőviszonyokat. Noha mikor Jake azt mondja, az az alak, akivel épp szemeznek, erősebb, mint Voldemort, most úgy elönti az adrenalin. Noha ezzel egyetemben alaposan le is sápad. Mégis mifélékkel van dolguk és mégis mi a céljuk?! Valóban jobb lesz minél hamarabb elhúzni a csíkot. Betársul hát Shanna mellé, pajzs terén, aztán gondolván egyet távolabb lép a társaságtól, mondhatni a fickóval szembe, mintha csak ki akarná hívni párbajra. És valóban úgy is emeli a pálcáját. Ha másra nem is lesz jó a megmozdulása, talán időt nyer a többieknek. Akár még annak a Vanessa nevű lánynak is akármit is akarjanak csinálni. Az alak minden bizonnyal nem dísznek vette elő azokat a fegyvereket és nem tudja miért, de felötlik benne, vajon azok is hasonlóan működhetnek mint a lény vére? Vagy valamilyen egyéb mágia van beléjük kovácsolva és ha igen micsoda? És ekkor valami a szekrényben is motoszkálni kezd... Vajon Narnia is csatlakozik a buliba, vagy csak egy eltévedt mumus... esetleg valami egészen más? Nem hagy időt magának átgondolni a pillanatot, hiszen azzal leleplezné a következő lépését meg megeshet, hogy mindennel elkésik, ami azt teszi ki, hogy mentális ostromot indít a házi gazdájuk ellen. Valahol mélyen, tudomást nem véve róla, tisztában van vele, hogy ez ostobaság, sőt egyenesen öngyilkosság is lehet, de össze szedve minden erejét, még a pajzsot is leengedi, hogy pálcával segítse a legilimenciáját. Lehet bele döglik, lehet lepattan a másik védelméről, de neki megy most minden erejével. Azzal is tisztában van, hogy ha úgy alakul, nem lesz elég véletlenül túlélnie, hiszen ha bármiféle információhoz jut, azt még lehet nem árthat megosztania sem az illetékesekkel.
//SVK 45pont, Varázserő 37pont, Szerencse 7pont, Mentális ellenállás 45% képesség: legilimentor Varázslat: Legilimens Gondolatolvasó bűbáj Az elvégző belelát a célszemély gondolataiba, érzéseibe. Perselus most ostromot indít voltaképp. Célja az össze zavarás, gyengítés, bénítás, vagy információszerzés és továbbítás... pl mielőtt meghalna.
[/color]
Shanna Griffin
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Royal Albert Hall 2019-05-21, 22:01
A káosz éve
A csapatmunka az, amikor sokan csinálják azt, amit mondok.
Ugyan sok mindent mesélt Jake arról a másik világról, olyan részletességekbe nem bocsátkozott, hogy felismerjem a szárnyas lényt - lányt. A szörnyeteget pedig még kevésbé. Mindig is emberekkel foglalkoztam, a bestiák és varázslények nagyon erősen kiesnek a perspektívámból, de Jake beszédébe se tudok beleszólni. Elnémulok, egészen addig, ameddig meg nem hallom, hogy “az én testvérem”... Vanessa. Róla már hallottam. Abban a világban, ahol rekedt évekkel ezelőtt, Halloweenkor, belőle táplálkozott éppen valami szörnyű sötétség. A lény már nagyjából lefogva, főleg, hogy Eileen ügyesen asszociál a mi világunkbeli szörnyekről erre a lényre és kezdi el piszkálni a hallását. Én is Jake-hez sietek, ha van rá lehetőségem akkor alányalábolok, ha nincsen rá szüksége, mert Gina rendbetette, akkor is közel lépek hozzá, olyan közel, hogy kifejezzem az összetartozásunk. Nem mintha most jönne az a rész, hogy “Szia Vanessa, Shanna vagyok, valamilyen szinten a sógornőd.”, de valahogy még is a fejembe kúszik ez a gondolat. Daronel Deneirának a nevét ismerem, és McCaine elmondásából nyomokban róla is hallottam már, de az, hogy ki jelenik meg a sarokban, az teljesen ködös. Jake-re nézek, hátha benne van valamiféle felismerés, de akármi is legyen, amit látok rajta, a pálcámmal a lehető legerősebb pajzsot húzom fel, és a familiárisom széttárva a karjait ugyanígy tesz. Akárki is ez a férfi, a levegőben csak úgy pulzál a másik világ mágiája és hatalma, valami, amihez mi nem férünk hozzá, legalább is biztos vagyok benne, hogy nem ismerjük eléggé. - Ha nekik van hatalmuk, talán neked is, Jake. - mondom halkan a fiúnak, de a pajzsokból talán érthető, hogy én elhittem annak a fehérhajú férfinek, hogy jobb lenne most futnunk. - Mindenki a pajzs mögé aztán kifelé! - szólok a többiek felé, mert annyi hatalommal és fegyverrel, amivel rendelkezünk - tehát semmivel -, nem állhatjuk ki ezt a próbát. Ha csak Vanessa nem segít nekünk. Vagy ad legalább egérutat, bár a kettőjük dinamikájából azt érzem, hogy az a következő halálához vezethetne. A parancs nyilván elsősorban a lányoknak szól, nekik jobban örülnék, ha azonnal az ajtót céloznák be, de tudom, hogy milyen az ember egy ilyen helyzetben, lehet, hogy hősködni akarnak, lehet, hogy lefagynak, lehet, hogy összeomolnak, ahogy velem is előfordulhatnak ugyanezek, akárkivel. Ebben a pillanatban annyit tehetek, hogy tartom a lehető legerősebb pajzsot, amire a familiárisommal képes vagyok, de érzem, hogy a teremben lévő lények olyan könnyedén kipukkaszthatják, mint egy buborékot. Jake-től függ minden, ő az, aki jobban megérti, ami körülöttünk történik, és nincs más hátra, mint bízni az itélőképességében. Ha azt mondja futás, akkor futás.
// Kombinált varázslat, míg a Familiáris fizikai védelmet ad, addig Shanna mágikus falat emel. A Familiáris képessége: Pajzs: Képes létrehozni egy mágikus pajzsot önmaga és gazdája köré, mely védi őket fizikai behatásoktól. A pajzs néhány percig aktív.//
Vanessa a 3 testőrt olvassa, de Gerard nem gondolja úgy, hogy ez fontos információ lehet. Altató bűbáj sem hat a lényre, valószínűleg a kemény páncél védelmet nyújt neki a varázslatok ellen, amik nem konkrét fizikai behatással hatnak rá, mint pl. a tűz volt, vagy a madarak, amik összezavarták. Épp ezért Eileen varázslata jóval hatásosabb, bár mintha idegesebb lenne tőle a háló alatt vergődő lény, ellenben a vergődése elvonja a figyelmét a kiszabadulási próbálkozásról, szóval a hang határozottan nem szimpatikus neki. Gina sikeresen javít Jacob állapotán, aki tovább próbálja győzködni Vanessát, aki úgy fest a szentbeszédnek hála kezd határozottan egyre inkább rá figyelni. - Meghaltam... szinte... és most már ketten vannak. - hatalmasat sóhajt, látszik ahogyan vívódik önmagával, hiszen legutóbb úgy győztek, hogy neki ott volt a vége, bár ennek ellenére valami módon mégis itt van és túlélte, de igen Jake jól érzékeli, hogy a lány megtört, annak ellenére is, hogy jó eséllyel mindegyiküknél erősebb itt a teremben, leszámítva...
Gerard követi Piton tekintetét és Jacob is érzékeli a képességével már abban a pillanatban az előbukkanó alakot, amikor jó eséllyel ledobja az álcát, ami eddig védte őt, vagy Avery varázslata gyengítette meg végképp a védelmét. Nem közvetlenül Daronel Deneira az, ám kísérteties lehet a hasonlóság a fiú számára, a többieknek inkább csak egy újabb furcsa alak, hiszen az árnyékból előlépő valaki elég különös külsejű. A fülei neki is cseppet hegyesek, a haja hosszú és hófehér, pedig a kora alapján nem kellene ősznek lennie. A szeme élénk barna, ahogyan pásztázni kezdi a terepet a kezében felvillanó két kardot szorongatva, melyek halvány kékesen derengenek. Amikor előlép mintha a lény is nyugalmat erőltetne magára, főleg akkor, amikor az egyik kard a láncketrec felé suhint és hozzá sem kell érnie az egyszerűen szétpattan. - Úgy sejtem most kellene futnotok... - nem, cseppet sem tűnik barátságosnak a mosolya. Avery e közben mocorgásszerű hangot hall az egyik közeli szekrényből és mintha Vanessa tekintete is arra fordulna aggodalmasan, majd újra visszapillant Jacobra és immár úgy dönt feláll a székéből. Azért erre a fehér hajú fickó szemöldöke is megemelkedik, de úgy fest várja a támadást és nem indul meg ő maga.
//A következő hozzászólás tőlem: 2019.05.28. Írási határidő: 2019.05.27. (nagyon esetleg 28-e délelőtt/reggel kb. 9-10ig bezárólag, megfelelő indokkal)
- Hogy mi a jó büdös istenverését? - morgom a nem létező bajszom alatt, miközben próbálok úgy felkecmeregni a földről, hogy ne adjak sem a lénynek újabb támadási felületet, sem pedig a ruhámat ne tépjem szét. Nem, mintha az anyagért lenne kár, de azért mégse kéne itt anyaszült meztélen lennem ebben a szorult helyzetben. Bár körülnézve azért örülök annak, hogy valaki másnak a helyzete válik szorulttá s nem az enyém. A lényért nem kár. Jake szavait nem tudom hová tenni, hiszen még az életben nem láttam sem időutazót sem síkvándort sem éjtündét pláne nem mindet így egyben és ebben a sorrendben. Bár az is igaz, hogy előbbi kettőt akkor se ismerném fel, hogyha láttam volna, hiszen hát nincs a homlokukra írva. Eszembe jut a homenum revelio, s ezzel egy időben kezdek elmémben kotorászni, mert valami volt ezzel a varázslattal.. hogy nem csak embert, hanem bármilyen élőlényt megmutat.. - Natura animatum revelio! - pöccintek találomra egy irányba a pálcámmal, s nagyon remélem, hogy nem az összes pókot fogja megmutatni a varázslat a sarokban, hanem ez a síkkiránduló muksó is láthatóvá válik. Ha egyáltalán élőlénynek számít egy éjtünde ebben a kontextusban.
// Homenum Revelio Emberkimutató varázslat Megmutatja, hogy van-e ember az elvégző körül. HP7 A könyvben többször is használják, például a halálfalók így tudják meg, hogy van-e valaki a Lovegood-ék házának emeletén. Valószínűleg ezt használja Albus Dumbledore, amikor tudja, hogy Harry Potter a közelben van, a láthatatlanná tevő köpeny alatt, az első és a második könyvben. A latin „homo” (személy) és „revelo” (felfed) szavakból. <- ez alapján a varázslat alapján a natura animatum revelio mindenféle élőlényt megmutat. (vagy nem : D)
Lassan haladtunk a folyosókon, mindenre ügyelve, és a nyugtalanító karmolásnyomokon kívül nem figyeltem fel egyelőre semmi érdekesre. Csak egy idő után csapta meg a fülem, hogy valami történik innen nem túl messze. - Ti is halljátok...? - kérdeztem, bár biztos voltam benne, hogy nem a képzeletem játszik velem, és még ebben a pillanatban gyorsítottam a lépteimen. A többiek itt lehettek a közelben, és sajnos bejött, amiben reménykedtem, hogy nem fog, legalábbis a hangokból ítélve. Ahogy közelebb értünk a hangokhoz, immár a nyitott ajtón is egyértelműen elénk tárult, hogy mi hagyhatta a falon a nyomokat, és hogy csak nem sikerült elkerülni azt a lényt. Ahogy láttam, Gina a sérült srác segítségére sietett, így inkább a szörnnyel kapcsolatban terveztem hasznosítani magam, ha nem sikerült még kiütni. Mégpedig fogalmam sincs, mihez tudnám leginkább hasonlítani, de az első, ami beugrik, az az Arania Exhumai - így jobb híján talán segíthet. Már ha olyan lény egyáltalán, amit hasonlóan idegesít a hang, mint egy akromantulát mondjuk. Bár ez sokkal rosszabb. Ezután, vagy ha már felesleges a segítségem, akkor a figyelmemet a tündérnek szentelem. Vagy bármi is legyen a szőke csaj, aki egyértelmű, hogy nem hozzánk tartozik.
Arania Exhumai - Magas frekvenciájú hangot bocsát ki a pálca, amely idegesíti a pókokat. Harry Potter használja a 2. rész filmváltozatában, a Tiltott Rengetegben.
Jake agya mintha kicsit összekapcsoldna Jackével, és a fiú gondolatai és emlékei most az ő emlékei lennének. Hát persze.. valahogy sokkal ésszerűbb igy minden, meg több értelme van, és jobban passzol. Ő talán igazi síkvándor. Elég az a félbeharapott mondat ahhoz, hogy Jake hátrahőköljön, és szinte reflexből forduljon Pitonhoz és Gerardhoz, akik ott vannak. - Egy nagyon erős éjtünde sikvándort, időutazót keressetek. Olyasmi kaliber mint Voldemort volt, csak másban erős. Erősebb. - hadarja gyorsan a srácoknak, aztán visszafordul Vanessáhot, és vesz egy mély levegőt. - Nézd. Voltak síkok, amikor nem voltunk jóban, és volt amikor igen. De ott voltam, és Te is ott voltál, amikor legyőztük. Senki sem halhatatlan. Tudom. Ebben a síkban könnyedén járok a függönyön innen és túl. Ha ki akarsz szabadulni ebből a fogságból, akkor azzá kell válnod, ami vagy. Harcossá. Mert most csak egy szárnyszegett varázslény vagy a kandalló mellett aki régi árnya önmagának. Az én testvérem dicső harcos volt akit nem lehetett megállitani. - érzi, hogy nincs valami jól, igy közel esélytelen, hogy nekiálljon támadni. A lény egyelöre nyugton van, és érzi, hogy hátra van még a java, igy igyekszik meggyőző lenni, és hagyni, hogy belső énje cselekedjen és beszéljen helyette. Az emlékek feltolulnak, de tartja magát. Közben, ha tudja, hetedik érzékével pásztázza a terepet, felismer-e itt és most még valakit. Mert meg kell érkeznie. A másik csapat betoppanására pedig nem reagál, csak érzékeli, mert ez most sokkal fontosabb. De örül a felmentő seregnek, és reméli, hogy meg tudja győzni vele Vanessát is. - Nem vagy egyedül, ahogy akkor se voltunk.- utal még vissza, ki tudja mekkora sikerrel.
Gerard Jennings
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Royal Albert Hall 2019-05-16, 17:55
A káosz elmélete
Ha minden törvényt betartasz, elveszted az élvezetet!
Lejjebb eresztem a pálcámat, de csak annyira, hogy átgondoljam a következő lépést. Ha a szörnyeteg mégis szétszakítaná az acélhálót, akkor ott tudjak lenni, hogy ismét ártalatlanná tegyem valahogy. Azért közelebb lépek picit, és bár az átkok nem működnek, valamiféle altatóbűbájt szórok rá, hogy legalább pár percet nyerjünk. Úgy látom, hogy most Averynek is mázlija volt, vagy ez a szörny viselkedik kiszámíthatóan, mert a lány sem sérül meg. Elmormolok egy imát, nem mintha amúgy vallásos lennék, de ez most mégis az a pillanat, amely végződhetett volna rosszabbul is. Miközben Jake szóval tartja a szárnyas tündért, beérnek a többiek is, amire már tényleg megkönnyebbülök, legalább ők is itt vannak. Megtehetném, hogy kioldom a véla ékszert, de most, hogy Shannáék is itt vannak, nem akarom megtenni, pedig a tündért szóra bírhatnám vele. De nem akarom, hogy az újdonsült feleség is úgy nézzen rám, mert még Jake kész rá, hogy vérbosszút fogadjon ellenem. Inkább körbejáratom a tekintemet, odalépek a tündér mellé, hogy megnézzem, milyen könyvet olvasgat. Nem folyok bele a társalgásba, csak Shannáéknak intek, de egy pillanatra sem lakad a tekintem, és úgy látom, Piton is nagyon néz valamit. Sosem szégyen lekövetni az okosabbat, ezért odanézek, amit ő is fókuszál, hátha észreveszek valamit.
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Avery meglepő ügyességgel ugrik félre a támadás elől, miközben a rá koncentráló lényre Gerard sikeresen hálót dob, még hozzá jó erőset és fémeset, amit nem könnyű átszakítani. Persze hangos visítás és vergődés követi a csapdába ejtést. A lény minden erejével próbál kiszabadulni, kérdés, hogy nem lesz-e nagyobb gond, ha megvágja magát és ne adj isten így okoz magának sérülést. Bár egyelőre lény csak egy van, ám Piton átkai sorra pattannak le róla. A páncél úgy tűnik, hogy elég jól véd az efféle mágiáktól, eddig is csak a közvetve hatóak találtak be, mint a madarak elterelésre, vagy a fizikai sebzést okozó tűz, meg ugye a háló. Ellenben Piton érzékeli, hogy igen tényleg van még valaki a szobában, akit eddig nem vettek, sőt nem is igen vehettek észre, mert igen jól rejtőzködött. Talán csak most a lény csapdába ejtése miatt ugrott meg a pulzus száma is annyira, hogy könnyebb kiszúrni. Az egyik sarokban van valaki, egyelőre láthatatlan és Piton is csak tudja, hogy ott van, de nem tudja kiféle, miféle, mire képes stb.
Vanessa azért mégis csak hajlandó Jacobra pillantani, amikor minden áron beszélni akar vele és igen láthatja az arcán, hogy nincs ínyére ez az egész, de... - Ha egyszer szövetségre léptek... mégis mit tehetnél te vagy akár én? - csak megrázza a fejét, láthatóan úgy, mint aki már beletörődött a sorsába, és úgy sem tehet itt semmit sem, ezért inkább nem is tesz, csak elfordítja a tekintetét, ahogyan az előbb is tette. Mármint most nem, de egyelőre ezen az állásponton van, ezért is nem avatkozik bele, hiába tehetné meg, hogy segít, sőt Jacob tudja, hogy milyen ereje van, tehát még akár ténylegesen a segítségükre is lehetne, de úgy tűnik már beletörődött a sorsába.
És nagyjából ezen a ponton érkeznek meg a lányok is. Kintről látják (nem lett becsukva az ajtó) és már a közelből bőven hallják is, hogy elég nagy a csetepaté. Érkezésükkor tehát láthatják a lényt a drótháló alatt, a nem rég vetődött, tehát még épp tápászkodó Averyt, a pálcát szorongató Gerardot és persze a varázslatokkal próbálkozó Pitont is, no meg a többiek mögött a láthatóan kissé megrogyott sérült Jacobot a szárnyas szőke lánnyal "beszélgetve". Gina egyértelműen le tudja szűrni, hogy még soha nem látott, hallott, vagy olvasott efféle lényről, amint ami épp a háló alól akar kitörni.
//A következő hozzászólás tőlem: 2019.05.21. Írási határidő: 2019.05.20. (nagyon esetleg 21-e délelőtt/reggel kb. 9-10ig bezárólag, megfelelő indokkal)//
mesélő: Luna Lovegood ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Perselus.Piton
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Royal Albert Hall 2019-05-14, 08:32
Gyanús alakok egy helyen!
A zsugorítást jó ötlet, ha az ember mellé csap valami palackozó bűbájt is, mert minél kisebb valami annál fürgébb is. Így bár remek gondolat lenne, nem ő fogja végre hajtani. Perselus másképp gondolkodik. Gerard hálót vet rájuk, ő pedig megpróbálkozik a jó öreg Immobilus átokkal. Ha az nem jönne össze akkor Petrificus totalus-sal igyekszik mozgásképtelenné tenni a nem túl szép díszpintyeket. Reméli ha neki állnak lepotyogni a boltozatról, van olyan páncéljuk ami miatt igazából az az esés meg sem kottyan majd nekik, cserébe maradnak megbénulva. Ha az átok csak rövid ideig tartható csak fenn az igen kellemetlen, mert az esetben, már magukkal egy szinten kell majd megvívni ezt a harcot... Ha viszont az átkai tovább kitartanak, hagy annyi időt magának, hogy ismét kiengedje a legilimenciáját és körbepásztázza a terepet, hátha érzékel legalább olyan szinten valakit magukon meg a fura szárnyastündéren kívül, már ha őt egyáltalán érzékeli, hogy megütközzön egy újabb elme falán. Persze lehet az aki irányítja ezeket a dögöket, pont hogy egy ilyen sík másik végén van... De ez csak felületes gondolatképp érinti. Ha azonban úgy kívánja a helyzet, simán ráküldi a dögökre az imperiot is ha kell. Próba szerencse. Ki tudja mi az ami hatásos ellenük!
//SVK 45pont Petrificus totalus Sóbálvány-átok A célszemélyt megmerevíti, így az illető képtelen mozdulni. Az áldozat így is tisztában van a körülötte történő eseményekkel.
Immobilus Mozdulatlanság bűbáj Megállítja a mozgó élőlényeket.
Imperio Imperius-átok A célszemély bármit megtesz, amit az átok elvégzője parancsol.
Különösebb fennakadás nélkül kijutottunk a szobából, viszont átfutott az agyamon egy pillanatra, hogy nem sokáig lélegezhetünk fel, lesz itt még más finomság is. A megérzésem pedig nem csalt, legalábbis a karmolásnyomok erről árulkodtak a folyosón. Vajon ezek akkor is itt voltak, amikor erre jártunk Ginával? Nem hinném, ez biztos nem kerülte volna el a figyelmünket. - Lenyűgöző - állapítottam meg halkan, minden esetre egy pillanatra a hideg is kirázott, ahogy belegondoltam, mégis minek a karmai hagyhattak ilyen nyomot - kifejezetten bírtam az LLG-órákat, de ez tipikusan olyan lény nyomának tűnt, aminek Hagridon kívül senki nem akarja megvakarni a pocakját. Távolról biztos érdekes, de bízom benne, hogy nem fogunk szembetalálkozni vele. Végül - vagy a térképet, vagy az idő közben felbukkant familiárist követve - belevetettük magunkat a mélybe. A sólyom legalább arról árulkodik, hogy a többiek is megúszták eddig a dolgokat, legalábbis a tulajdonosa biztosan, de nem véletlen küldhette erre. - Remélem, még senki nem találkozott ezzel a valamivel... - Biztosan elkél a segítség, főleg ha összefutottak azzal a lénnyel, ami ezeket a nyomokat itthagyta, de hátha voltak legalább annyira szerencsések, mint eddig mi. Az út további részében szinte végig csendben voltam, figyeltem mindenre, ami mellett csak elhaladtunk, hátha az is információt jelenthet a későbbiekre nézve.
Mikor kiugrik Ginából a klausztroifóbiás és az autista egyszerre akkor kicsit meglepődök, de nincsen idő lereagálni, minél előbb el kell hagynunk a szobát. Ahogy kiérünk és eltűnik az egész, elég erősen megnyugodok, hogy még időben kiemeltem a fontosabb papírokat. Bár akármilyen mágia rejtegeti el most a szobát, az aurorok között vannak a legjobb varázslók, szóval nem tarthat minket semmi vissza sokáig. Bólintok a többség szavára, keressük meg a többieket, bár még mindig foglalkoztat, hogy ki volt az a szőke nő. A sasom már fel tud szállni, gyorsabban regenerálódik, mint egy igazi állat, így nem hordozom, és elindulva a folyosón egy kicsit próbálgatja a szárnyát, előre repül, visszatér, mígnem bele nem ütközik Gerard sólymába - ami már egy ideje minket keres. Nincsen bennem már semmi hezitálás, Ginának is odaadom a térképet, hogy tájoljon, ha akar, de egészen biztos vagyok benne, hogy a sólyom familiárisként megtalálja az utat egyenesen a gazdájához. Eddig se sétáltam lassan, cammogva, de sietősre emelem a tempót és a karmolásokat ugyan megnézem, de éppen csak annyira, hogy eszembe jusson a jelentés a Towerről, ahol egy lezárt folyosóra, egy könyvekkel és Voldemort jelével megtöltött mágikus szobába vezettek a karom nyomok. Nem lehet véletlen. De itt Grindelwald szolgái vannak, és nem Voldemort halálfalói, mi lehet a kapcsolat? Ha nem tévedek, és a sólyom tényleg könnyedén mutatja az utat, pláne, ha egyezik Gina térképészetével, pálcámat a kezembe szorítva, a papírokat pedig a tértágított kistáskámba rejtve sietek, mert ugyan a Toweres terem már elhagyatott volt, de nincsen garancia, hogy a többiek most is csak nézelődnek egyet. Meglepően szótlan vagyok, csak biccentek és intek a többieknek, hogy mikor állj, mikor fordulunk, gyorsítsunk, lassítsunk, pálcákat fel, de nem beszélek. Lefoglal a környezetem és a sok-sok gondolat ahogy próbálok mindent összekötni, és minél előbb rátalálni Jake-re.
Ahogy kijutunk a folyosóra, és eltűnik mögöttünk az ajtó, Shannán és Eileenen végignézve hatalmas megkönnyebbült sóhaj hagyja el a számat. A vállaim is érezhetően megereszkednek, mintha valami szörnyűséges rémálomból szabadultam volna épp. Klausztrofóbia egyes színt kipipálva. Mindhárman túléltük. Győzelem. A hallra, vagy a lézengő aurorokra épen csak egy kósza felmérő pillantást vetek, de nem foglalkozom velük igazán. Egyenesen, és céltudatosan indulok meg a már korábban felfedezett lejáró felé. A korábbi folyosót elérve felfedezek valamit, amit korábban nem. Karmolásnyomok. Szinte ösztönösen lépek a falhoz, és kezdem vizsgálni a nyomokat. Mélység, hossz, a karmok egymáshoz viszonyított távolsága... - Akármi is hagyta ezt, az nagy és veszélyes. Talán egy közepes sárkány méretű, és veszélyességi szintű lény lehet. A többiek bajban lehetnek, ha összefutottak vele. - kockáztatok meg egy óvatos becslést. Talán tévedek. Talán túl becsülöm a lehetséges bestia támadó tulajdonságait. Arcomról mégis inkább az olvasható le, hogy ez optimista becslés volt, semmint pesszimista. Mégis nyugodtabbnak, és racionálisabbnak látszom, ahogy a karomnyom tulajdonosának méreteit, és veszélyességi szintjét latolgatom, mint amikor a szűkülő falakkal néztünk szembe. Mintha a puszta falaktól jobban félnék, mint a veszélyes bestiáktól. - Elkelne pár bestiamester segítsége, de hamarabb kell megtalálnunk a többieket, mint annak a lénynek. Shanna mutasd a térképet. Meg kell találnunk a legcélszerűbb útvonalat. Ha Shanna megmutatja a térképet, amit lemásolt, a pálcámmal egy egyszerű Tájolj! varázslatot hajtok végre, hogy megtudjam merre van észak, és ennek függvényében irányba állíthassam a térképet. Nem lenne jó idelenn eltévedni. Közben próbálom kilőni a térképen azt a pontot, ahova valószínűleg a többiek tarthattak, hogy tudjam mutatni az utat. Valószínűleg egyenesen a lényhez, a veszélybe. Fene. Mért nem valami az lenni, aminek indul. Például egy vonat út lehetne sima vonat út is, vagy egy flancos bál, az egy flancos bál, minden kalamajka, és veszélyes katyvasz nélkül. Végül némi gondolkodás után indulok el a szerintem helyesnek vélt irányba. Valami majd csak lesz. Előbb-utóbb vagy a többiekbe, vagy a lénybe, vagy mindkettőbe bele kell botlanunk. Ezt diktálja a logika. Addig pedig igyekszem mindent felidézni, amit a sárkányokról és velük egy veszélyességi szinten létező lényekről olvastam, hallottam, tanultam, vagy tapasztaltam, például a VMS-en...
//Tájolj: A pálca hegyét észak felé fordítja. Varázserő: 35 pont Bűbájtan: 13 pont //
Nem számítok ugyan arra, hogy a madaraimtól végérvényesen megzavarodik a mocsadék, de azért az mégis kellemetlen meglepetés erejével hat rám, hogy az újabb ficergésének áldozatául engem nézett ki. Vagy ha nem is nézett, de mindenesetre talált, szóval próbálok a tőlem telhető legnagyobb ügyességgel elhúzódni-vetődni a csapása elől. Kezeimet védeném leginkább, mert hát ugye valamivel a pálcát is fogni kell, szóval inkább a hátamat mutatom neki, mint az elejemet, hátha sikerül az odébbperdüléssel elérjem, hogy valamennyire minimalizáljam a saját testemet ért károkat. Felmerül bennem, hogy egy zsugorító bűbájt rá kéne ereszteni, de jelenleg nem vagyok abban a helyzetben, hogy meg is tegyem. Remélem azért, hogy eszébe jut Gerardnak vagy a professzornak megcseléekedni ezt vagy valami hasonszőrű hasznosságot, mert minden tiszteletem az okos kommunikációé, attól még egy lyukas garast sem adnék Jakenek arra, hogy megpuhítania sikerül a szárnyas kis perszónát. Na persze lehetnek még csodák.
//Szerencse 10 + Fizikum 15
Avery Woodcock carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Állati mázlim van, hogy sikerült kitérnem, de Jake már nem volt ennyire szerencsés, én magam szisszenek fel, ahogyan megcsapja az a dög. Amíg Piton megpróbálja összekaparni, addig én tűzpajzsot képezve magunk előtt próbálom visszatartani a további támadásoktól, de most Avery felé csap, remélhetőleg ő is elég kecses, hogy kitérjen. Értetlenkedve figyelem, hogy a szárnyas tündér tulajdonképpen le se szar minket, vagy hogy éppen belepusztulunk a harcba. Furcsa számomra ez az érdektelenség, mintha csak valami őr, vagy krónikás lenne, akinek nem tiszte bármibe is közbeavatkozni. Lesz hozzá majd néhány keresetlen szavam, most feleslegesnek érzem Jake-t túlkiabálni. - Elkapni.. világos. Addig keressétek meg, hogy ki irányítja. – Adom ki a javaslatot Averyék irányába, Pitont azért nem tegezném csak úgy le, mert itt a harc hevében mennyétté változtat puszta szívjóságból. Egy hálót idézek az átváltoztatásról tanultak alapján, de a saját anyagmanipulációmat használom fel, hogy miközben a lény felé dobom, acéllá változtassam. Jó erős az a dög, de azért az acélt nem olyan könnyű széttépni, legalább belassítom, vagy elszigetelem, amíg a többiek kutatnak. Ráadásul ezzel nem sebzem meg, mert ha a vére furcsán füstölög, az még gondot jelenthet. Foglyul kéne ejteni, és mondjuk felképelni a történtekért a szöszit.Vagy ilyesmi..
//Anyagmanipuláló: Képes összetettebb anyagokat átformálni, de még mindig csak hasonlóra.//
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Eléggé csúnyán elkapja az a valami, és ahogy Piton összeszedi, érzi, hogy egy fokkal jobb, de még mindig nem az igazi, mondjuk nem is tervezett nagyon ugrálni, vagy pattogni ide-oda. Mármint, egy ilyen ugrás ki szokta fárasztani annyira, hogy utána egy kicsit megpihenjen, de úgy fest, elbénázta a dolgot, túlságosan lekötötte a testvére. Vagy annak az emléke. Ahogy a többiek rátámadnak a valamire, kicsit magához tér, meg talán az ütés, sérülés miatt is. - Ne! Állj! - kiált fel, aztán ahogy Piton határozottan ránéz, és válaszokat akar, Jake nem nagyon akar visszatartani semmilyen információt. - Ha megöljük, halottak vagyunk. Azt kell kiiktatni, aki irányítja. De szerintem ez nem Vanessa.. - néz el a lány felé, aztán Gerard és Avery felé intézi a szavait félhangosan. - Próbáljátok elkapni, és megbénítani, mielőtt szétzilálja az egész síkot, ahol most vagyunk, és vele együtt minket is! - céloz itt arra, hogy a lecsöppent vére milyen fodrot vetett, ő maga pedig, amennyire ereje engedi, meg ahogy most a lény állása is engedi, az asztalhoz megy, beszélni akar Vanessával, nagyon harci tudományának hasznát most úgyse veszik, így, sérültebben. Amikor a lányhoz ér, akkor vagy elé áll, vagy igyekszik maga felé fordítani, szabad kezében ott a pálca, ha esetleg Vanessa támadólag lépne fel. - Hogy kerültél ide, és miért hozott ide Grindewald? Ő irányítja a lényt? Látom, hogy te sem akarod ezt teljesen.. nem akarod nézni.. de nem muszáj így lennie. - próbál valamiféle diplomatikus párbeszédet folytatni, remélhetőleg a régi kapcsolatnak van valami alapja, hogy ez működjön is.
A lányok a sassal együtt sikeresen kijutnak a folyosóra mielőtt még összecsukódna a szoba és ahogyan a falak összeérnek még az ajtónak is nyoma vész, mintha itt se lett volna. Sejthetik, hogy jó eséllyel az ablak is felszívódott. Nem tudni, hogy tényleg eltűnt, vagy valamiféle álca lépett életbe. Shanna sikeresen összeszedi a papírokat, amiket le tudott fénymásolni. Amennyiben lefelé indulnak a nagyterem, ahol eredetileg igen sokan voltak már szinte teljesen üres. Shanna apa sincs már itt, csak néhány auror lézeng, akik jó eséllyel még esetleges nyomokat gyűjtenek és biztosítják a helyet. El tudnak tehát jutni a lejáratig, ahol a Gina és Eileen által ismert folyosóra érkeznek, aminek Shanna sikeresen lemásolta a térképét is. Már csak az a kérdés, hogy a többiek merre indultak, élnek-e még vagy bajban vannak-e és hogy mik és miért vannak nem túl bizalomgerjesztő karmolások a falakon.
Vanessa mintha csak az esélytelenek nyugalmával hagyná magukra vendégeit szórakozni a háziállattal, vagy házőrzővel... vagy börtőnőrrel? Egyelőre nem tudni melyik, de azt igen, hogy nem túl barátságos, ellenben annál veszélyesebb. Gerard sikeresen kitér és varázsol tüzet a lény ellen, ami úgy fest tényleg hatásos is ellene, mert amikor eléri a forróság mint, akit épp élve nyúznak úgy visít fel. Enyhén szólva is fülsértő és jó eséllyel e miatt egyelőre még a plafonon marad. Avery madarai szerencsére összezavarják annyira, hogy így Piton tényleg rendbe tudja szedni kicsit a sérült Jacobot, akinek a sebe azért nem felületi, de nem is halálos mértékű, ám nagyokat ugrálni nem lehetne csak úgy kezelés nélkül vele. Pitonnak hála fel fog tudni állni, de a nagy ugrálások továbbra is csak néhány perc múlva vehetőek igénybe. Vanessa továbbra is, mintha csak alig-alig rezzenne meg, vagy nem érdekli a műsor, vagy csak nézni nem akarja, ez egyelőre rejtély. Ami viszont azonnal feltűnhet miután a madarak eloszlottak, hogy a lény megsérült és kékesen derengő vér hull alá a magasból, ahol a plafonon csimpaszkodik és újabb támadásra készül. Ami nagyobb probléma, hogy ahová a vére hull mintha csak fodrozódni kezdene a padló. Ki tudja milyen hatással lehet ez egy emberre? Jake ahogyan próbálja összeszedni a gondolatait és a kutatást, amit végzett arra jut, hogy igen ezek afféle síklények, akik képesek kapukat nyitni különböző világok között és persze valami módon irányíthatóak, és igen arra már mindenki rájött, hogy nagyon veszélyesek. A farkuk vége és a karmaik az igazán halálosak, a páncéljukat pedig fizikai támadással igen nehéz áttörni. A tűz árt nekik ugyan, de a vérük afféle esszencia, amivel képesek a teret irányítani, tehát ha most itt ez a lény kivérezne ki tudja, hogy hová és milyen kaput nyitna, vagy épp kiben, akire fröccsen a véréből. Ám valami módon mégis csak lehet irányítani, kérdés, hogy ki irányítja, Vanessa, vagy épp hogy Grindelwald? Természetesen amíg tanakodnak a lény is erőt gyűjt, de nem sokáig teketóriázik, hogy újra támadjon. És ezúttal a szerencsés, aki felé suhint a karmaival.
//1-2 Piton 3-4 Gerard 5-6 Avery
Kalandmester carried out 1 launched of one [You must be registered and logged in to see this image.] (6 oldalú dobókocka.) :
És akkor kérnék a hozzászólás végén kockadobást attól, akit támad, hogy lássuk a sérülés mértékét, esetleges elugrás stb. megúszást. - Szerencse+Fizikum próba, tehát az összeg alá kell dobni. (Ha van egyéb módosítód, ami befolyásolhat szólj bátran és hozzávesszük.)
A következő hozzászólás tőlem: 2019.05.14. Írási határidő: 2019.05.13. (nagyon esetleg 14-e délelőtt/reggel kb. 9-10ig bezárólag, megfelelő indokkal)//
mesélő: Luna Lovegood ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Perselus.Piton
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Royal Albert Hall 2019-05-07, 08:36
Gyanús alakok egy helyen!
A hideg rázza a kialakuló helyzettől, és attól, hogy voltaképp fogalmuk sincs, legalábbis Jaken kívül láthatóan, hogy kivel is van dolguk, vagy egyáltalán mivel. Ösztönösen pillant felfelé és nincs ideje másra, csak hogy felszólaljon. - Vigyázz! Odafent! - és ő már pucol is az útból, védelmet felvonva, de ahogy a lény áthatol a közös pajzson azért pillanatra elgondolkozik mégis egy ilyen fenevad ellen, mit tehetnének? De nem adja fel és sikeresen el is kerüli az első csapást. Nem úgy mint egyesek. Akit tud, magával von, például Avery-t. Ő volt hozzá a legközelebb. Azonban Jake a kulcs és rá is áll az ügyre, hogy elérje, lehetőleg minél gyorsabban és mondjuk a fiú, ne kapjon újabb csapást. Ha eléri felméri az állapotát és ha olyan és tud érte tenni, legalább vérzés csillapító- sebösszehúzó varázslatot elindít. És közben neki szegezi a kérdést. - Mit kell tennünk? - kérdi keményen. Az egésszel kockáztatja, hogy most őt fogja telibe vágni az a valami, de Jake az aki tudja mit kellhet tenni, ha ezzel tud a srácnak annyi időt adni, hogy a bájital/varázslata hasson, már előrébb vannak. De azt ő is látja, hogy nem fognak tudni csak úgy neki rontani. Mintha valamit kiérzett volna Jake felől nagyon halványan és feljött benne az a megérzés, hogy ezeknek a dögöknek még valami funkciójuk is lehet. És mi van ha többet ártanak azzal, ha megölik őket? Vagy innentől, hogy harcba bocsátkoztak velük, már mindegy..?
// Bájitaltan - 45 pont, Bűbájtan - 25 pont Ha Jake sérülése megköveteli, vérzéscsillapító főzetet itat vele, és leindít egy sebösszehúzó varázslatot.
Valahogy sejtettem, hogy az itteni cikkek nagy része minisztériumi infó. De cseppet sem hangzott jól, hogy ez jó eséllyel tényleg így van - ez azt jelentette, hogy kis ügyeskedéssel bármit meg lehet szerezni onnan. Ahogy ezeket is, és ki tudja, mit őriznek még elvileg félve, ami kikerülhet rossz kezekbe... - Ja, hát ez így... nem túl megnyugtató - állapítottam meg, és Gina mondatával is csak egyet tudtam érteni. Ha valaki ennyire könnyen besétált mondjuk egy dolgozónak álcázva magát, vagy neadj' maga egy beépített dolgozó van a rosszfiúk oldalán, az elég veszélyes. Biztos nincs egyszerű dolguk, de egy erősített védelem sokat jelentene. A falak pedig lassan, de módszeresen mintha közelednének felénk. Na jó... Reméltem, hogy a fantáziám játszik velem, de minden jel arra utalt, hogy nem - de remélhetőleg nem úgy megy, mint a filmekben, és működik valamelyik kiút. Vagy az ajtó, vagy az ablak... és nem fogunk beragadni. - Nekem aztán mindegy, csak menjünk - feleltem Shanna kérdésére, így végül Gina döntött afelől, hogy a folyosó felé lenne egyszerűbb. De talán az egész épület tele van csapdákkal és nem fogunk ilyen könnyen rátalálni a többiekre... Így első körben a folyosóval próbálkoztunk meg, csak ha ez nem jött be, akkor jöhetett az ablak. Ha egyik sem jött be, igyekeztem megőrizni a hideg véremet és gondolkozni, mi lehet még megoldás, milyen varázslattal tudnánk legalább lassítani vagy megállítani a folyamatot. Ha sikeresen kijutottunk, megkönnyebbültem és jöhetett a többiek felkutatása.
Igazán örülök neki, hogy a sas rendbe jön. Talán némileg gyorsabban, mint egyébként a mágiámnak hála. Ez is valami, hiszen ha bajban lennénk a plusz csőr, karom kombó elkelhet. Igencsak. Vesztegetni való időnk pedig aligha akad. Pedig szívesen megkérdezném Shannát, valamiféle kislányos lelkesedéssel, hogy vajon mit érzett, amikor a sasán próbáltam segíteni a képességemmel? Érzett valamit, a sas és közte lévő köteléken keresztül? Ha igen mit, és mennyire? Ez igazán érdekelne. Csakhogy ez azt hiszem nem a megfelelő hely és idő az efféle bájcsevejekhez. Ha élve megússzúk ezt a kalandot (is), akkor majd kerítek egy alkalmasabb helyet, és időt arra, hogy kifaggassam erről Shannát. - Ha valóban a Minisztériumból valók, akkor sokkal erősebb biztonsági intézkedésekre lenne szükség. - jegyzem meg komoran. Na nem mintha ezzel az auror lány nem lenne magától is tisztában. Vagyis nagyon remélem, hogy tisztában van vele, a saját szavainak súlyának ismeretében meg főképp. Az együtt érző tekintetet, és azt, hogy ennek ellenére nem kezd el ölelgetni, vagy ilyesmi azt határozottan értékelem Shannától. Nem sok embertől tolerálom az effajta érzelemnyilvánításokat jól. Amikor azonban a sas fészkelődni kezd, úgy is mondhatnám veszélyt jelez, reflexből mérem fel újra a szobát. Neee.... csak ezt neeee. Hogy lehet, hogy valaki aki száz infernussal nézne szembe vakmerőn, vagy képes lemerülni egy mély tóba, hogy lekapcsoljon egy mágikus kapcsolót, tudva talán nem lesz elég levegője visszatérni, vagy aki ha kell egy versenyen még egy kamasz sárkányt is képes megülni, aki thesztrálokat, és hippogriffeket idomít, és a Tiltott Rengeteget tartja otthonának, akiről a Roxfort folyosóin azt suttogják nincs amit ne merne megtenni, az remeg mint egy nyárfalevél az őszi szellőben, és félelemtől dermedten nézi a csupasz falakat? Ez aztán az égés, mi? - Mondjátok, hogy csak a klausztrofóbiám tréfál velem. A szoba nem lett hozzávetőlegesen 0,23 m2-rel kisebb, és a falak nem közelednek 0,43 cm2/s sebességgel... Kérlek... - nyögöm panaszosan, a pálca érezhetően remeg a kezemben. Sajnos Shanna sűrgető szavai nem éppen arról győznek meg, hogy tévedek. Mondtam már, hogy utálom ha igazam van? Legyen a folyosó. Meg kell találnunk a Piton-Jake csapatot. Ahhoz viszont le kell jutni oda... Ahogy ezt tudatosítom, és úrrá leszek annyira testemen, hogy mozdulni tudjak, az ajtó felé iramodok. - Legyen a folyosó! Meg kell találnunk a többieket. Ők is bajban lehetnek. - adok hangot a gondolatmenetemnek. Ha azonban az ajtó már nem lenne járható út, valamilyen okból, (ránk záródott, károsodott a mozgás következtében) akkor ugrok Shanna után az ablakon át. Földet érés után a zselé szerű valamibe, egy gyors "Mindeki egyben?" kérdés után a főbejárat felé indulok a nem titkolt szándékkal, hogy Pitonék után menjek, és felkutassam őket. A további esetleges klausztrofóbiás helyzetekbe nem belegondolva.
A csevegéssel nem megyek sokra, ami mondjuk nem is akkora baj. Igazából úgyse trécselési idő van most, de azért megpróbáltam szóval tartani, hátha valamit elkottyint. Az, hogy mindkét próbálkozásom (a traccsparti és a begyűjtő bűbáj) is ugyanannyira konvergál a nulla százalékhoz sikeresség tekintetében.. hát puff neki. Sokat lamentálni nincs időm ezen, mert nem sokkal később valami a nyakunkba ereszkedik nem éppen békés szándékkal. Reflexből próbálok kitérni, mertg nem tudhatom, hogy mégis kit fog megtisztelni a frászkarika azzal, hogy kitöri valamijét, s közben mintegy az sem kerüli el a figyelmemet, hogy a mágikus pajzsainkat szanaszét umbuldálta. Nos ebből következőleg feltételezem, hogy nem mennék semmire azzal, ha valamiféle ártást vagy rontást küldenék rá. Viszont itt jön a képbe a látványmágia szakom és mindaz, amit a mások megzavarására alkalmas bűbájokról tudok. Hogyha a közönségnél működik, akkor itt is kell működjön az elképzelésem szerint. Amennyiben van rá időm és lehetőségem, úgy próbálok a négylábú pofázmánya felé lendíteni kétszer egymás után a pálcámmal, s egy-egy Avis!-t mormolok el. A pálcám végéből előreppenő madárhad egyenesen a dög orcája előtt repdes riadtan, remélhetőleg zavarva őt annyira, hogy netalán rájuk is rájuk óhajtson fordítani némi támadó-hessegető figyelmet. Addig pedig a professzornak lehet esélye arra, hogy valami hatékonyabbal is előálljon. Elvégre övé az évek és a rutin édeskettese.
//Avis! Madáridéző bűbáj Madarak röppennek ki a pálcából. HP4 Ollivander használta Viktor Krum pálcájának tesztelésére. A 6. részben Hermione Granger használta az Oppugno ártással. - A latin „avis”, madár szóból.
- Nagy részét a Minisztériumtól, azt hiszem. De minden ilyen dokumentumot jól őrizve kéne elzárni, hiszen még senki se tudja, hogy mit kezdjünk vele. Eléggé súlyos dolgok vannak benne, nem lehet csak úgy kitálalni a világ felé anélkül, hogy minden a helyére kerülne, és tudnánk, hogy miről is beszélünk. - váltok át az aurori többesre a végére, hiszen… Másik univerzumok, nem csak a mágikus, hanem az a pokolszerű hely, ahol voltunk, ahol Luna halott édesanyjával is találkoztunk, ezt azért nehéz megemészteni. Több lehetőség van, az emberek megijednek és bepánikolnak. Vagy az emberek megörülnek, és siettetni akarják a kutatásokat, hogy hogyan is lehet mondjuk állandó átjárót nyitni, és ezzel valami nagyon rosszat invitálunk a világunkba. Vagy éppen nem is a minisztérium parancsára nyitnak ajtót és nulla esélyünk van megakadályozni. Vagy valaki hősködni vágyik és egyedül akarja megváltani a világot… Ez utóbbi mondjuk illene rám. Vagy ránk. Jaj, Jake, merre vagy? A sasom magától is rendbe jönne, de azért megköszönöm Ginának a segítséget és mikor felidézi a vonatkatasztrófát akkor együttérzően pillantok rá, de meg nem ölelem. Azt hiszem az ilyen közeledést nem kedveli, bár ha valaki zaklatott nekem az az első, hogy átölelem és megnyugtatom. Mikor elkezdenek a falak közeledni összevonom a szemöldököm és gyorsan elkezdem összekapdosni a papírokat, amiket sikerült lemásolnom, aztán a lányokhoz fordulok. - Azt hiszem most indult meg a megsemmisítés... A falak! Ahogy jöttünk úgy menjünk? Folyosó vagy ablak? - adom nekik a lehetőséget a választásra, és látszik a testbeszédemen, hogy én már vetődnék ki az ablakon, aztán majd út közben tompítok egy bűbájjal, hogy ne csapódjunk be csúnyán. De ha a folyosót választják, akkor menjünk arra, csak döntsenek gyorsan. Ha haboznak, én döntök helyettük, és akkor ugrás.
// Ha ugrunk: Zselékocka - Bűbáj - Egy zselészerű puha anyagot idéz a zuhanó alá, ami felfogja az esést, belehuppanunk, és minden sérüléstől megóv, aztán ahogy megérkeztél el is tűnik - Bűbájtan 30 pont //
Mert minden küzdelem áldozatokkal jár, s áldozatot csakis olyan célért tudunk hozni, amelynek értelmét előre látjuk.
Jacob Troops
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Royal Albert Hall 2019-05-04, 01:13
Jake & a kapuőr
Ahogy Vanessa arckifejezése lassan a helyére kerül, a srác csak egy félmosoly-félfintort vág. Egyszer már megölte, és most ismét itt van, még fiatalabban, mint akkor. És ez az egész valami nagyon furcsa, kettős érzést kelt benne, mert akkor a testvére volt. Most meg.. most nem tudja, mi is. - Szerencse, hogy belém látsz, a felszín alá. - mondja halk, de érthető hangon, aztán összeráncolja a homlokát. - Mert hol is vagyunk tulajdonképpen? - kérdezi, mert ezek után abban sem biztos, hogy jelenleg még ott van, ahol gondolja magát. És ahogy meghallja Gerard felmorranását, meg a csattogó karmokat, még éppen lendülne oldalra, de úgy fest, hogy a jelenlegi sokk és váratlan fordulat az elméjére is rászállt, így a lény, bár nem a karmával, hanem csak fordulatból, a farkával, de eltalálja, és egy laza mozdulattal keni a falhoz, mire nyekken egyet, és ösztönösen a hasához nyúl, hogy megnézze, mennyire súlyos a seb. Fejében közben olyan varázslat, rúna, bármi után kutat, ami hatásos lehet egy ilyen szörny ellen, már ha igaz az elmélet, mely szerint ez valami síklény, vagy kapuőr. A vonatos baleset óta, ahol találkozott eggyel, utánanézett néhány ilyen síklénynek, amiknek nincs más feladata, mint a síkok közti terek, kapuk őrzése. És próbálja összerakni, ez is afféle-e.
Értetlenkedve meredek Avery-re hogy mit is akar jelenteni a szőke tündér válasza, meg Jake-et méregeti olyan furcsán. Az egész jelenésben van valami nagyon baljóslatú, mintha nem félne tőlünk, vagy a helyzettől egy cseppet sem, ez pedig csak egy jelenthet; valami szörnyű erő birtokosa. Olyané, amivel nem biztos, hogy érdemes ujjat húzni. A pálcám készenlétben, a pisztolyt nem veszem elő, de ami még jobban megdöbbent az Jake válasza, aki mintha úgy kezelné az illetőt, mint régi ismerőst. Ráadásul a Jack névre is hallgat. Mondjuk a kettő elég hasonló, lehet névváltozat is, ám az, hogy ha Jake kapcsolatban állt valaha ezzel a lánnyal, az azt jelentheti, hogy Grindelwalddal is kapcsoalatban lehet. Amíg a helyzet összefüggéseit kutatom, észre sem veszem, hogy a hátunk mögött álló Piton már felfele is néz, csak annyit észlelek, hogy valami elrugaszkodik az irányunkba. Ösztönösen felkiáltok, talán ezzel vonom magamra a valami figyelmét. Most nincsen időm hősködni, hogy Averyt védjem, főleg mivel erre Pitont kértem meg. Azok a páncélos karmos végtagok felém csapnak, hát ki mást akarna megenni, mint engem.. Próbálok arébb hengeredni, és talán értelmezni, hogy valaha láttam-e ilyet, de aligha hiszem. Mintha egy ragadozó, és egy rovar keveréke lenne. Nem eresztem a pálcámat, inkább próbálok távol maradni a veszedelmesen csattogó fogaktól is, és tekintve hogy a rovarokról az jut eszembe, hogy tűzzel szokták leégetni őket, valami ilyesmit kéne. Na nem tűzgolyót, mert akkor mindenki meghal.. Simán egy láng alapú idézést próbálok odavágni a képébe, ha nagyon próbálkozna. És közben értetlenül figyelem, ahogyan a szőke tündér már le se szar minket. Lesz hozzá pár keresetlen szavam, már ha ezt.. túléljük valahogy. Remélem nincsen ebből a dögből több is.
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
