Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb


ϟ Patrónuslista
  Yesterday at 19:21
Melissa Greenwood

ϟ Farkasálmok
  Yesterday at 18:33
Joyce Brekinridge


ϟ Házpontok 2018-2019
  Yesterday at 10:26
Luna Lovegood

ϟ A rémület éjszakája
  Yesterday at 10:08
Gemma Carlyle


ϟ Welcome my old friend!
  Yesterday at 02:56
Ivarn-vo Inor

ϟ Kockadobások fóruma
  Yesterday at 01:48
Cody Armstrong
A hónap posztolói
Luna Lovegood
 
Jacob Troops
 
Kieran O'Byrne
 
Gina Accipiter
 
Nox Djarum
 
Cody Armstrong
 
Harry Potter
 
Adam Jericho
 
Madeleine Eastwick
 
Dane Seoras
 
Statisztika

Összesen 595 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Melissa Greenwood

Jelenleg összesen 39840 hozzászólás olvasható. in 3514 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Főbejárat

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Gemma Carlyle
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 167

TémanyitásTárgy: Re: Főbejárat 2017-09-17, 11:17

[You must be registered and logged in to see this image.]
Cody & Gemma

- Ezt azt hiszem megértem. Én se sok mindent tudok a nevelő szüleimről. Mármint azt hittem igen, de mint kiderült tévedtem, úgyhogy most már jó lenne többet tudni. - na igen, azért örülnék neki, ha valamivel több derülne ki róluk is. Talán részben azért, mert akkor Mark orra alá dörgölhetném, hogy tévedett, hogy igenis érezze magát pocsékul, hogy megölte őket, mert nem voltak rossz emberek. De mi van, ha neki lesz igaza? Mi van akkor, ha kiderül, hogy annyi éven át az egész nem csak hazugság volt, hanem annál sokkal rosszabb, hogy netán kiderül lett volna egy rendes, kedves családom, akiktől elszakítottak, akiket sosem ismerhettem és ők sem engem és már ha meg is találom őket, akkor sem lesz olyan, mintha mindig is ismertük volna egymást. Magam sem tudom melyik lenne igazán a jobb, hiszen utóbbi a bátyámat mentesítené, talán akkor könnyebben tudnék neki megbocsátani, viszont akkor is pocsékul érezném magamat. Valahogy attól félek ebből az egészből sehogyan sem jöhet ki jól.
- Ha gondolod majd érdeklődőm a Minisztériumban. Ebben az évben már több gyakorlati órám lesz, lehet, hogy könnyebben ugorhatnál neki az egyetemnek, ha már tudod hová mész gyakorlatra. - végül is ezt simán megtehetem és egyébként is nekem is jó, ha kicsit lekötöm magamat és nem csak a saját dolgaimra figyelek, hanem egy kicsit máséra is. Ezért is lenne jó valami munkát is találni, azzal is elvonnám valamennyire a napi gondoktól a figyelmemet. Nem lenne rossz, annyi szent. Közben persze megérkezünk és hát látszik is rajtam, hogy az eddigi feszültség csak még inkább nő bennem. Belépve a méretes és régi épületbe egyből a szemünk elé kerül a fiatal hölgy, aki valószínűleg valamiféle recepciós lehet, aki feljegyzi a látogatókat, belépőt ad stb. szóval őt célzom meg.
- Jó napot! Tegnap küldtem egy baglyot, hogy szeretnék kicsit körülnézni az irattárban és kicsit keresgélni a családomról ezt-azt. Gemma Carlyle. - aztán gyorsan oldalra pillantok Codyra, hogy ő vajon jelezte-e előre, hogy érkezik, vagy mondjam, hogy egyszerűen velem jött és az én kísérőm? A nő közben keresgélni kezd valami jegyzékben.

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Nobody wants to be lonely.

Nobody wants to cry.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets
Online

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 613

TémanyitásTárgy: Re: Főbejárat 2017-09-02, 13:17

-Nem valóban nem. De nem is bánom. Viszont túl kicsi voltam még mikor elkerültem. És bevallom a burok amiben a szüleim tartottak, -azt nem teszem hozzá, hogy nem feltétlenül az óvásomra - csak arra volt jó hogy ne ismerjem őket. Úgyhogy egy alapos családfa elemzést szeretnék.-
Bár még magam sem tudom mit fogok tenni a megszerzett információval. Talán csak beigazolódik a félelmem, talán fel tudom vértezni magamat, talán tudni fogom kit keressek. És talán tudni fogom kitől kérjek segítséget.
Sajnos nem lehet mindent az aurorokra lőcsölni, és nincs is pénzem hogy egy magánakcióhoz, nyomozáshoz felkérjem őket.
Ha meg a Minisztériumba küldök kérvényt az ügyben.... leshetem mikor szagolnak rá.
Arra hogy össze dolgozhatnánk felélénkülök ismét. - Tulajdonképpen minden esély meg van rá!- megtoldom egy bizakodó mosollyal, majd látszik a fejemen, hogy elképzelem magamat éles helyzetben cselekedni a társaim oldalán.
A munkát említve lelohad a dicsfény mögülem és szerényen megjegyzem - Jelenleg a reggeli próféta kihordója vagyok. Régebben egy mugli étteremben pultoztam nyaranta... Jó lenne valóban most is hasonlót találni. Nyilván az a legjobb mikor rögtön gyakornokoskodásból lesz munka. Ahhoz mostanság vagy nagyon kiemelkedőnek kell lenni, vagy jó barátainak, rokonainak kell lennie az adott helyen. Sajna. De nem kizárható a puszta szerencse sem. - Azért a szerencsére ritkán építek, de mint olyan nem kizárható.
Közben lassan de biztosan megérkezhetünk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gemma Carlyle
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 167

TémanyitásTárgy: Re: Főbejárat 2017-08-31, 19:11

[You must be registered and logged in to see this image.]
Cody & Gemma

Lássuk be az én történetem nem mondható egyszerűnek és persze nem is olyan, amit bárkinek ki lehet teregetni, vagy amiről bárkinek ésszerű lenne mesélni. Főleg, hogy még nekem sem volt elég időm, hogy feldolgozzam az igazságot arról, hogy valójában elraboltak gyerekkoromban, ami miatt nem is ismerhettem a saját családomat. Persze nem volt soha sem rossz dolgom, addig a pillanatig, amíg a bátyám be nem kattant. Ez persze megint csak egy olyan pont, amiről nem szívesen beszélnék bárkinek is. Na igen így nehézkes család témában beszélgetni.
- Öhm... nevelőszülőknél, amíg meg nem haltak, aztán nekem is csak az árvaház maradt, bár a házunk is ott van, meg a örökség, szóval... Ezek szerint a te életed sem alakult átlagos. - na igen ha az ember árvaházba kerül, meg baleset van otthon, az semmi jót nem jelent. De vajon miért akar a családjának utána járni, ha egyszer velük élt? Vagy magának a balesetnek akarja megtudni vajon a részleteit? Mondjuk azt meg jobb, ha az aurorokra bízza. Mondom én, aki magam akartam megtalálni a bátyámat, a helyett, hogy az aurorokra bízzam az ügyet.
- Végül is igen, és valahogy érdekel ez a szakma, segíteni másoknak. - fura, mert valahogy mindig is így gondoltam, már akkor is, amikor velem még semmi sem történt. Akkor is úgy véltem, hogy az az igazi, ha segítek másoknak és ezzel tudok igazán. Kinyomozni ügyeket, utána járni eltűnt személyeknek, gyilkosokat felderíteni, utána járni... elrablásoknak. Ehhez végülis igen jó alap az, amit most csinálok, csak épp egyelőre még nincs meg hozzá a megfelelő alapom, na meg segítséget se nagyon kérhetek, afféle háttér anyagot, így azért jóval nehezebb dolgom van, mint egy átlag aurornak.
- Ez jól hangzik, mármint a gyógyítás, még az is lehet, hogy egyszer majd összedolgozhatunk. - mosolyodom el, hiszen sose lehet tudni. Ha nagyjából egy időben kerülünk ki a suliból, n egy kicsit előbb, akkor végül is még akár kollégák is lehetünk. Egyelőre így elsőre jó fej srácnak tűnik és ha ő is segíteni akar másokon, akkor még jól is működhetnénk együtt. Aztán persze sose lehet tudni, hogy az ember hová kerül, egyáltalán milyen részlegre.
- Ezen már én is gondolkodtam, hogy kellene valami munka, de fogalmam sincs, hogy lenne-e időm rá. Neked igen? Egyelőre mondjuk sok mindent nem is csinálhatnánk, mint valami pincérkedés, vagy a Minisztériumban háttérmunka, de gondolom sokan szeretnének ilyesmivel foglalkozni, szóval... nem is tudom. - hát igen az egyszerűbb, de jól fizető munkákat hamar elkapkodják, vagy ahhoz kerülnek, akiknek vannak kapcsolataik, nekem pedig nem maradt a családomból senki igazán, csak a bátyám, akivel egyelőre még nem jutottam napirendre, szóval... gőzöm sincs, hogy merre tovább, pedig igaza van nekem is ki kell találnom lassan valamit, hiszen szülők nélkül maximum a házunkat adhatom el, hiszen más bevételi forrásom nem igen van, ha nem dolgozom.

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Nobody wants to be lonely.

Nobody wants to cry.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets
Online

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 613

TémanyitásTárgy: Re: Főbejárat 2017-08-28, 15:50

A viccelődésemről feltételezni sem merem, hogy komoly lenne, De azért érdekes lenne... A családomba aki bekerült, az vette fel a Martimor nevet, független attól hogy az illető férfi volt-e avagy nő. Így lett apám is Gargot Harton- Martimor. A féltestvérem már nem vitte tovább a nevet. Ő Harton lett. Bár erről csak egyszer váltottam szót vele mikor még élt. A név jelen esetben anyám révén szállt tovább. Fura, kitekert, és meg merném kockáztatni, hogy fölösleges bizonyos szempontból. Ennyire meghatározó lenne a név?
És itt inkább leállítom magamat, mert ha most elkezdek felépíteni, szilárd alapok nélkül bármit is, akkor ha találok valami szilárdat a levéltárban, az szépen le fogja dönteni az agymenéseimet.
- Nevelő szülőknél voltál? Vagy árvaházban?- minden szívbaj nélkül kérdezem meg tőle. - Én a Roxfort előtt nem sokkal árvaházba kerültem. Volt némi... baleset odahaza, amiatt.
Figyelemmel hallgatom a válaszát. -Akkor szeretsz mindennek a végére járni? -kérdem kíváncsian az auror szakra. Aztán némi zavar fut át az arcomon, eltűnődök és végül eszembe jut valami. Amolyan, felgyullad a lámpa a fejem felett. - Igazság szerint kicsi korom óta érdekel az hogy másoknak segítsek. Nem úgy mint mondjuk egy auror, hanem... Inkább aki össze rak, meggyógyít... - az arcomon a gyermeki vonásokat komoly gondolatmenet váltja fel. Egészen a Prcelán Szellemig kanyarognak vissza. Amikor neki segítettem, hoztam vittem, beloptam hozzá az ellátásához szükséges kencéket, főzeteket, amikor estéket virrasztottam át könyveket bújva, hogy a megfelelő alapanyagokra leljek, és végül a véget nem érő sunnyogás az üvegházaknál a beszerzésükért... Szívből örültem, hogy a birtokon volt egy ilyen földi paradicsom. És bár akkoriban csak a gyógyfüvek és növények álltak rendelkezésemre ez által, azokkal legalább rendesen megtanultam bánni.
-Igen... Talán egy Gyógyítói szak nem is lenne rossz.- aztán eszembe jut még valami és ki is bukik belőlem. - És mivel Dorothyéknál már nem maradhatok, egy munka se fog ártani. -ki is száll pillanatra a levelek gondolata és befészkel a helyére az utóbbi kérdéshalmaz. -Te hogy boldogulsz, vagy mivel foglalkozol a suli mellett? - azt feltételezem hogy a szakja miatt, akadnak terepgyakorlatai, viszont valószínűsítem, hogy egyenlőre nem nyilvánul munkának, és például fizetést sem kap érte. Egyenlőre a fizetése az amit megtanul és elsajátít.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gemma Carlyle
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 167

TémanyitásTárgy: Re: Főbejárat 2017-08-04, 15:23

[You must be registered and logged in to see this image.]
Cody & Gemma

Igyekszem nem foglalkozni a tömeggel, ami az én esetemben határozottan nehéz feladat, miután nincs a legjobb viszonyom velük, de minden figyelmemet Cody-nak szentelem, ami azért valamicskét legalább segít a helyzeten.
- Igen, az hasznos lehet, meg aki figyel rád, ha baj történik... - na jó nem akarom riogatni azokkal a rémtörténetekkel, amiket hallottam, meg aztán azt sem mesélném el neki, ami elem történt. Konkrétan elhagytam egy kisebb darabot a karomból, bár megoldható volt a rendbe tétele, de nem volt épp a legkellemesebb éjszakám a Gyengélkedőn. Nem csoda, hogy a hoppanálás nem mindenkinek megy, meg aztán van olyan is, akik sosem próbálkozik vele inkább, mint hogy valami komoly baja legyen.
- Aha... - azért rendesen elkerekedik a szemem a felvetését hallva. Na igen már megfordult a fejemben, hogy mi van akkor, ha mondjuk az iskolában van olyan, aki a rokonom, valami testvér, unokatestvér, akárki, hiszen gőzöm sincs, hogy ki az igazi családom és a nevelő szüleimtől nem kérdezhetjük meg. - Igazság szerint bármi megtörténhet, mert nem tudok semmit az igazi családomról. - vonom meg kissé tétován a vállamat. Teljesen értelmetlen, hogy ezek után még mustrálni is kezem, van-e köztünk valami hasonlóság, de ha így nézem elég sokaknak barna a szeme, meg persze a barna haj is elég gyakori, bár az övé göndör és az enyém is göndörödik, de ez még mindig nem jelent sokat.
- Megmarad igen és aurornak készülök. Sablonos... gondolom, de mégis ez vonz a legjobban. Hát te? Maradsz tovább tanulni? - mondjuk ha ennyire nem sokat tud róla akkor ennek valahogy kis esélyét látom, de aztán persze ki tudja, hogy mire jut még az év végéig. Addig még könnyen lehet, hogy meggondolja magát, ha most a maradás mellett van, vagy épp fordítva. Én mondjuk nem hezitáltam semmit, mindig is auror akartam lenni, ami ha úgy nézzük biztosan tényleg elég sablonos lehet, miután a Griffendélesekhez eléggé közel áll ez a szakma, de nem érdekes, én tényleg auror szeretnék lenni.
- Az is lehet, hogy csak az utolsó pillanatban jössz majd rá, vagy akkor sem, sose lehet tudni. - biztatóan mosolyodom el, mert sejtem... nem is igaz, tudom milyen bizonytalannak lenni, bár én csak azóta tudom, hogy megkavarodtak a dolgok a bátyámnak hála. Na igen nem egyszerű úgy aurornak menni, ha egyszer rettegsz a sötétben, meg a vámpíroktól, meg a tömegben... De akkor sem változtatok és nem szeretnék valami unalmas irodakukac sem lenni.

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Nobody wants to be lonely.

Nobody wants to cry.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets
Online

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 613

TémanyitásTárgy: Re: Főbejárat 2017-07-23, 02:49

Körülöttünk mérsékelten hömpölyög a tömeg, ki erre ki arra megy. Mindnekinek van valami dolga természetesen, mi is haladunk a célunk felé.
Azon hogy nehezebb ha az ember tele van félelemmel vágok egy fura szórakozott szarkasztikus grimaszt - Akkor jobb ha felkötöm a gatyámat és szerzek egy mentort. -nem mintha kút főből gondoltam volna amúgy is.
-Neked is családi ügy? - arcom oldódik, eltűnődötté válik - A végén még kiderül hogy rokonok vagyunk! - sütöm el mintegy poénképpen, ha ha bizonyára nagyot fog csattanni... -Bocs, nézd el, néha... hajlamos vagyok butaságokkal, vagy ízléstelen, esetleg groteszk dolgokkal viccelődni... de, majd odafigyelek -toldom meg gyorsan az egészet, és feldobok egy újabb gondolatot. Egyébként nem kevés izgalom és idegesség van bennem, hogy vajon mégis mi a francot fogok találni. Annyi levél van nálam, hogy azt sem tudom hol kezdjem!
-Milyen szakon tanulsz? Azt tudom, hogy Griffendéles vagy.../voltál? Az egyetemen is megmarad a házad?- szegezem neki végül egyszerű érdeklődéssel. Lebuktatom magamat, hogy bizony nem nagyon néztem utána az egyetemi lehetőségeknek. És szomorú, és nem is teljesen tudatosan, de önbizalmi kérdésen múlik az egész. Egyenlőre nem forgattam a gondolatot, hogy egyetemre menjek. Talán pont ideje, hogy megérjen bennem ezzel kapcsolatban az összes kérdés és végül döntés szülessen.
- Bevallom, nem nagyon fogalamazódott meg bennem, egyáltalán mi az aminek el tudnám képzelni magamat, hogy szeretettel, szívvel lélekkel csináljam amíg világ a világ.. -ismerem el és el is gondolkozom, hogy ne tűnjek annyira elveszettnek, vagy céltalannak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gemma Carlyle
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 167

TémanyitásTárgy: Re: Főbejárat 2017-06-21, 20:21

[You must be registered and logged in to see this image.]
Cody & Gemma

Hamar Londonban vagyunk, hála annak, hogy nekem már sikerült letennem a vizsgát, de nem mondom, hogy profi vagyok, bár gyakoroltam már sokat, de az elején én sem voltam benne tökéletes, meg aztán sokat segített Andrew is, hiszen eleve nehéz dolgom volt a koncentráció hiánya miatt is. Ha tele vagy félelemmel és rettegéssel igen nehéz elsajátítani egy ilyen bonyolult varázslatot, érthető módon tehát nekem épp ezért volt nehéz dolgom.
- Az elején nekem se ment jól, azt hittem, hogy esélyem sincs rá, hogy megtanuljam, de végül sikerült, csak kitartás kell hozzá. Jó sok kitartás. - biztatóan mosolyodom el, mert emlékszem voltak olyan fázisok, amikor már én is közel voltam hozzá, hogy annyiban hagyom a dolgot és egyszerűen feladom, de aztán mégis csak tovább próbálkoztam és sikerült. Elég sok kitartás kellett hozzá annyi szent, de végül sikerült elérnem az áhított célt és már nem fordul fel a gyomrom sem. Jóval több idő kellett hozzá, hogy elérjem ezt, mint másnak, de végül csak sikerült.
- Akkor ez most azt hiszem meglepő lesz, de úgy fest én is családi ügyben jöttem. Kiderült, hogy a szüleim nem az igazi szüleim és... megpróbálok rájönni ki is vagyok. Hátha vannak feljegyzések a születéseim idejéből... - bizonytalanul vonom meg a vállamat, miközben sétálunk az utcán. Zavaros az ügy és azért mindent csak nem mondhatok el, hogy talán elraboltak, tehát rablásokról kell keresgélnem, no meg kórházi adatokról, de valószínűleg ilyesmit csak a Szent Mungóban találhatnék meg és ott sem adnák csak úgy oda. Más ötletem viszont nincs egyelőre, mint a Levéltár, legalább meg kell próbálnom, aztán meglátjuk, hogy sikerül-e jutnom valamire. Ha nem, még mindig kérhetek segítséget, vagy mehetek az aurorokhoz, csak épp azt valahogy úgy kellene, hogy közben a bátyámat ne keverjem bele. Bármennyire is haragszom rá... talán tartok is tőle, még sem akarom, hogy végül elkapják, még ha jó eséllyel Andrew szerint meg is érdemelné.

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Nobody wants to be lonely.

Nobody wants to cry.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets
Online

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 613

TémanyitásTárgy: Re: Főbejárat 2017-06-12, 17:05

Rálegyintek a kérdésre egy mosollyal hogy nehéz ügy lenne Gemma- Ugyan! A környezetre irányuló figyelem óvatosságot tükröz. Az pedig dicséretes tulajdonság.- aztán már Londonban is vagyunk. Eleresztem a kezét, pár pillanatra megszédülök de szerencsére a gyomrom nem fordult fel. -Fogalmam sincs hogy fogom megszokni ezt. Pedig nagyon szeretném letenni a vizsgát hoppanálásra.- megcsoválom a fejemet- túl hasznos ahhoz, hogy kihagyjam az életemböl.- Gemma ahogy elindul, megyek utána, magam is utána néztem, hagyom mégis hogy vezessen. -igen nagyjából annyi. -erősítem meg a becsült időben. A kérdésre hallgatok egy rövidet- A régi... öö.. házvezetőnőnk talált jó pár levelet. És annyi név van bennük... Egy kis családfa elemzést szeretnék, hátha helyre tudom tenni, ki kicsoda.- közlöm teljesen nyugodt őszinteséggel. Már felkészitettem magamat arra, hogy esetlegesen lesz egy tanúja a műveletemnek és ezt nem fogom tudni elkerülni. Bár még van bennem egy jó adag tépelődés, úgy döntöttem, részemről nyílt lapokkal játszom. Bár látszik rajtam némi kétely, meg egy adag ismeretlentől való tartás, mégis hajt a kíváncsiság. Másfél évet vártam ezekre a levelekre. Áldom ezt a lehetőséget, hogy most elintézhetem Gemmának hála. -És te?-kérdezek rá én is. Kiváncsi vagyok ő mi ügyben ruccan ki. Noha faggatni nem fogom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gemma Carlyle
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 167

TémanyitásTárgy: Re: Főbejárat 2017-06-06, 17:28

[You must be registered and logged in to see this image.]
Cody & Gemma

Nem ismerem őt, még sem mondhatom el egyből az igazat, hogy miért is esik nehezemre ez az utazás. Ettől még persze fontos, hiszen valahogy utána kellene járnom pontosan ki is vagyok, kik lehetnek az igazi családom és valahogy nem füllik a fogam ahhoz, hogy az aurorkhoz menjek. Az lenne a legegyszerűbb ez biztos, viszont azzal bajba keverném a bátyámat, mert mit mondok honnan tudtam meg most, amikor a szüleim már lassan egy éve meghaltak? Nem akarok magyarázkodni, ezért próbálok meg egyedül utánajárni a dolognak, hátha úgy lesz esélyem kideríteni valamit. Az is lehet, hogy nincs családom, vagy nem elraboltak, hanem eleve árva voltam, de legalább egy esélyt adok a dolognak, hátha végül is kiderül valami.
- Vonaton én is azt szoktam, de máshol zavar. Tudod... ha nem tudok figyelni a külvilágra az is rossz. Nehéz ügy vagyok. - halványan elmosolyodom. Hát igen tényleg nem vagyok egyszerű eset, annyi szent igaz, de talán érthető azok miatt, ami történt velem. Szeretem tudni, hogy mi van körülöttem, ez régebben is így volt, a tömeget viszont nem kedvelem. Nem lenne kellemes, ha mondjuk sok ember között véletlenül érnék hozzá valakihez, aki vámpír, aztán amikor rájövök, hogy mi is történt lefagynék a tömeg közepén, ő meg felfigyelne rám... Na jó, azért megpróbáljuk majd úgyis a zsúfolt helyeket elkerülni, akkor nem lehet ilyen baj és Andrew a közelben lesz. Azért még bólintok a szavaira, aztán már mehetünk is. Talán nem is kell sokat menni, bár csak oda juthatunk, amit ismerek, ezért talán a legegyszerűbb az Abszol út, az elég központi, onnan pedig séta. Talán ilyenkor nincs akkor tömeg, mint amikor a diákok évkezdéskor szereznek be mindent. Hamarosan tehát már Londonban nyithatja ki Cody is a szemét.
- Megnéztem azért merre kell menni. Ha minden igaz, akkor erre lesz, talán csak tíz perc séta. Egyébként fontos ügyben jössz? Valami iskolai? - lehet kutatás is akár, de persze faggatni nem akarom őt, hiszen az én ügyem is eléggé magán ügy, nem kötném csak úgy akárkinek az orrára, viszont ha egymás mellett kutatunk akkor azért mégis csak óhatatlan, hogy az ember ezt-azt észrevesz a másik ügyködéséből és esetleg lesz, ami feltűnik neki belőle nem igaz?

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Nobody wants to be lonely.

Nobody wants to cry.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets
Online

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 613

TémanyitásTárgy: Re: Főbejárat 2017-05-27, 11:00

A baj gyakran velem jár, de hogy keressem is az kevésbé jellemző. Legfeljebb egyedül. Elvégre milyen jogon várhatnám el másoktól hogy az én hülyeségemért bármiféle felelősséget vállaljanak? Tény, ezzel együtt rengeteg segítségtől is elvágom magamat. Egyenlőre nem ültem le magammal újra vitatni hogy melyik lenne a jobb változat. Valószínűleg ha egyedül, és véletlenségből sem bukkanna belém a baj. Ez viszont annyit is jelentene, hogy minden olyan témát, ami a családomat érinti, hírből is elkerülnék! Most azonban fejest készülök ugrani pont ebbe.
Hogy más vigyázzon rám? Nem tudhatom, hogy mi zajlik le benne ezzel a résszel kapcsolatban de annyit lehet hozzátennék, minden sértettség nélkül, hogy én inkább úgy tekintek a dologra, hogy partnerekként megyünk oda. Nem tudok hoppanálni még, ez igaz, de nem érzem úgy hogy bárki felé is elvárás lenne részemről, hogy rám vigyázzon. Igazság szerint ha a tudtomra hoznák ezt a gondolatot, roppant furcsán érezném magamat. Nem feltétlen kellemetlenül, viszont mindenképpen szokatlanul.
Bár életem során sokszor megtapasztaltam milyen mikor vigyázó szemek kísérnek, hiszen ha nem így lenne, most nem lennék itt.
Azt hiszem az egészen más fajta vigyázás. Mikor az ember azt érezheti, hogy van mellette valaki, aki támogatja, óvja, vagy épp jól helyre teszi az eszét ha kell.. A vigyázás ezer arca. Bár ez inkább már gondoskodás.
Végignézek rajta, mintegy megbizonyosodásképp hogy tuti rendben van-e.
-Ohh, hát ezt megértem. Én ha tehetem, zenét hallgatok utazás közben. Segít kizárni a zajokat.- Bár az is igaz, hogy az ilyesmi, leginkább nyáron mikor Dorothyéknál vagyok és megyek valahová, ez a mentsváram, mégpedig egy régi walk man formályában. -Hamar túl leszünk a kritikus részen, a levéltárban meg gondolom nem lesz koncertméretű tömeg.- teszem még hozzá, mintegy biztatás gyanánt és megtoldom egy biztató mosollyal. A kérdésére és az óva intésre bólintok. -Mehetünk.- én aztán nem fogok elcsatangolni, ha csak nem leszek sürgős dolog miatt "magamra hagyva" és nem botlom egy jókora viharba. De merem hinni, hogy semmi ilyesféle gond nem lesz itt. Bár szívből reménykedem, hogy nem szakad ránk az ég! Ha meg mégis, remélem épp nem leszek egyedül.
Elfogadom a kezét és már mehetünk is. Fogalmam sincs mit fogok találni, de valahogy úgy érzem, a levelekkel együtt sok minden ki fog derülni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gemma Carlyle
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 167

TémanyitásTárgy: Re: Főbejárat 2017-05-22, 19:55

[You must be registered and logged in to see this image.]
Cody & Gemma

Nagy tömeg, London... nem a leginkább nekem való hely, de időnként Andrewt is el kell kísérnem, tehát egyébként sincs apelláta, szoknom kell az éles helyzeteket is, vagy legalábbis próbálkoznom kell vele és most épp ezt teszem, főleg, hogy társaságom is lesz, nem egyedül kell belevetnem magamat a kutatásba, még ha nem is feltétlenül ugyanolyan témakörben keresgélünk. Sőt végül is felelősség van rajtam, mert nekem kell vigyáznom Codyra és hát nagyon remélem, hogy ez nem lesz olyan nehéz, bár nem sokat tudok róla, de nagyon remélem, hogy nem az a típus, aki könnyen és gyakran keveri bajba magát.
Hamarosan megérkezik, legalábbis nem gondolom, hogy más lenne, hiszen más nem jönne ide és keresne pont engem. Tény és való, hogy a kérdés nem a legjobb, mivel más nincs itt és más nincs, aki vár rá, tehát csak bólintok egyet.
- Szia! Igen persze, csak... nem vagyok oda a nagyvárosokért. - megejtek egy bíztatónak szánt félmosolyt. Azért lássuk be kissé sok dolog történt mostanában velem és körülöttem. Nézzük csak az utat, ami térben egészen máshová vitt minket, aztán persze a változásokat, amik e miatt mentek végbe bennem, a bátyám felbukkanását... és a szív megosztása már csak hab a tortán, ahhoz már szinte teljesen sikerült hozzászoknom és még jó is, hogy Andrew legalább általában a közelemben van. Határozottan megnyugtató. Arra nem gondolok, hogy mindez valami világok, vagy idők közötti kötelék, vagy sors miatt alakulhatott így, hiszen... sosem hittem a sorsban és ő sem. Nem csoda, hogy erről azért sem beszéltünk egy árva szót sem.
- Gondolom akkor mehetünk és a levéltár a cél nálad is igaz? Nem nagyon kellene elválnunk egymástól, tudod, nehogy gond legyen. - meg hát lássuk be, én felelek érte, tehát jó lenne, ha nem kellene keresnem, vagy ne adj isten szólnom egy tanárnak, hogy elveszítettem. Elég jó a tanulmányi átlagom ahhoz, hogy ne akarjak valaki más felelőtlensége miatt bajba kerülni, vagy rossz pontot szerezni, főleg ha már vállaltam, hogy épségben "leszállítom" Codyt. Mindenesetre, ha benne van és válaszolt, akkor nyújtom a kezemet neki és indulhatunk is. Irány London, természetesen az Abszol út, aztán onnan a Minisztérium.

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Nobody wants to be lonely.

Nobody wants to cry.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Cody Armstrong
Reveal your secrets
Online

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 19
ϟ Hozzászólások száma : 613

TémanyitásTárgy: Re: Főbejárat 2017-05-18, 13:30

Megírtam Dorothynak hogy a következő rövidebb szünetben nem hozzájuk megyek haza, hanem kiveszek egy szállást Roxmortsban. Olivia legelső üzenete óta majdnem egy év telt el, azóta hiába futotta a baglyom a köröket, egyszer sem jött válasz. Aztán megtört a jég, és megérkezett a válasza, találkát kért, én pedig megadtam az időpontot és a helyet.
Határozottan furcsa volt a viszontlátás és rövid, túl rövid. Odalépett hozzám, megszólított a régi nevemen, mikor felé fordultam a kezembe nyomta a leveleket és eltűnt a szemem elől.
Görnyedtebb volt mint mikor utoljára láttam, és az arca nagy részét is kendő takarta. Ezer kérdésem lett volna, de nem hagyott rá időt. Álltam egy darabig a levelekkel a kezemben, aztán visszatértem a kivett szobába és belevetettem magamat az iratokba. Jókora stóc és mind walesi nyelven íródott. Jó ideje nem használtam az anyanyelvemet, de itt a remek lehetőség hogy bele rázódjak.
Gondoltam én ezt nagy naivan. Akadt ott a walesi nyelvjárásoknak jóval régebbi formája is, amihez a jelenlegi tudásom nem elég. Sok "hivatalos" irat is előkerült, személyek adásáról vételéről. Enyhén szólva lesokkoltam és inkább félre tettem pihentetni ezeket.
Azonban találtam egy pár másik érdekeset.
Apám írása. Egy nővel és egy párral folyik a társalgás oda vissza, egy gyermekről. A részletek ügyesen ki vannak hagyva de ahogy kivettem kimenekíteni szerették volna valahonnét.
Talán ez a gyerek is úgy járt mint Rasphit? Vagyis járt volna, ha nem tűntetik el... Sem név, sem nem nincs említve. Azon már nem is lepődnék meg, ha apám egyik félrelépéséről lenne szó. Ennek örömére épp itt az ideje visszakutatni a családfát! Hátha fel vannak tüntetve olyanok is, akikről fingom sincs egyetlen ágról sem, és akik után újabb kérdőjelek szakadhatnak fel... Biztos vagyok benne, hogy számtalan ilyenre fogok bukkanni. Na jó inkább csak erősen reménykedem benne.
Nem különösebben bosszant, vagy zavar hogy nem egyedül megyek. Gemma Carlyle lesz a kísérőm. Azt tudom hogy Griffendéles és egyetemista.
Az én nyakamban is ott függ a medálom, ami a Rengetegben való utolsó kalandom alkalmával, egész pontosan Graves egy véletlen rálépésének köszönhetően kinyílt. Egyenlőre nem jutottam vele sokkal többre. Mint egy ovális kagyló két fele, apró kelyhekként le vannak zárva egy egy kristálylappal, és ahogy érezni is lehetett, valóban valamiféle folyadék van elzárva benne, mindkét oldal mögé. A kristálylapokba karcolva is van valami, de még nem jöttem rá mi. Többek között jó lenne ezzel is eljutni a megfelelő emberhez és megfejteni mi a franc is ez pontosan és miért az én nevem van rajta, ha a tárgy valószínűleg sokkal sokkal régebbi tőlem..
Kirázom a fejemből a gondolatokat, dobok egyet a táskám pántján és haladok tovább hogy felleljem a lányt.
Késni nem szokásom, viszont előbb sem érkezem a megbeszéltnél. Pont időre érek oda, noha már pár méterről ráköszönök
-Szia! Te vagy Gemma ugye? -nem mintha lenne itt bárki más is épp, de sebaj.
sosem volt erősségem a csevej, épp ezért erőltetni sem fogom, ha úgy veszem le, nincs kedve, vagy nem az a fajta. Mielőtt azonban feldobnék valami értelmetlen kérdést, feltűnik, olyan mintha kissé feszült lenne, odaérve hozzá megejtek egy barátságos mosolyt. -Minden rendben?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Gemma Carlyle
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 20
ϟ Hozzászólások száma : 167

TémanyitásTárgy: Re: Főbejárat 2017-05-18, 12:17

[You must be registered and logged in to see this image.]
Cody & Gemma

Nem sokat tudok erről a Cody-ról, csak hogy Hugrabugos és hogy mi a neve és hogy ő is Londonba készül fontos ügyben, de csak úgy kíséret nélkül nem teheti meg. Vicces, hogy csak egy évvel vagyok idősebb, de mivel van gyakorlatom a hoppanálásban plusz egyetemista vagyok több lehetőségem van, mint neki és lehetek a kísérete, arról pedig már senkinek nem kell tudnia, hogy még van egy plusz főnk is, aki úgyis a nyomunkban marad, hiszen nem kerülhetünk túlságosan távol egymástól Andrewval. Azért is hangoltuk össze, hogy neki is épp dolga akad Londonban, én is ekkora időzítettem a kutatást. Egyelőre még fogalmam sincs hogyan kezdjek bele, de utána akarok nézni a levéltárban az eltűnt gyerekeknek első körben. Biztosan jelentették a szüleim, vagy hát remélem. Azt sem tudom pontosan hány éves koromban raboltak el. Ha Mark nem esik túlzásba, ha nem öli meg a nevelő szüleinket akkor válaszokat kaphatnánk, de így... még azt sem tudjuk, hogy miért raboltak el az igazi családomtól. Persze neki könnyebb dolga van, megtalálta a sajátját, na de mi lesz az enyémmel?
Elgondolkodva sétálok végig az udvaron, tudom, hogy Andrew a közelben van, fel sem kell néznem hozzá, egyszerűen csak érzem. Vigyázza a lépteimet, hogy még véletlenül se legyen baj, főleg mert tudja jól számomra a tömeg és a nagyváros még veszélyeket is rejthet, főleg ha szűk helyre keveredünk, de nem így lesz és nem lesz baj a poros alagsori levéltárban sem... nagyon remélem. Nagy levegőt veszek, beszívom a friss oxigént, hogy jól megtelítse a tüdőmet. Úgy majd egyből könnyebb dolgom lesz és erőm is több akad majd. Nincs más hátra be kell várnom Codyt. Egy pillanatra találkozik csak a tekintetem a fák között elsuhanó árnnyal. Észrevehetetlen, ha az ember nem tudja, hogy hol kell keresni, de én tudom, hogy ott van és megnyugtat a közelsége, még ha Londonban távolabb is lesz, amíg a saját ügyeit intézi. Úgy tűnik, hogy ez az összeköttetés is nyújtható, ha eleget erősítjük és azt hiszem azóta, hogy visszatértünk arról a másik síkról, amióta a hajam is megváltozott és talán én magam is a kötelék is erősebb lett köztünk.
- Minden rendben lesz. - csak magam elé suttogom a szavakat, miközben megszorítom a nyakamban függő medált. Jelzi a vámpírokat, de már csak dísznek és megszokásból hordom, hiszen ott van a kezemen a karkötő, amit attól a különös sötét bőrű alaktól kaptam, aki szintén vámpír volt, ám még sem féltem tőle. Jóval erősebb, mint a medál, amit én készítettem és jóval hatékonyabb is. Egyelőre viszont megállok, bevárom Cody-t, nem tudom, hogy mennyire hajlamos a késésre, én természetesen mint mindig most is előbb érkeztem.

[You must be registered and logged in to see this image.]

[You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]



[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]
Nobody wants to be lonely.

Nobody wants to cry.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Penelope Aimes
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTárgy: Re: Főbejárat 2016-05-16, 20:19





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Tristan & Penny

Talán az előítéleteimet is képes leszek majd idővel levetkőzni, legalábbis dolgozom rajta. Nem tehetek róla, hogy időnként még mindig eszembe jutnak kellemetlen dolgok vele kapcsolatban és nem feltételezem épp a legjobbat. Próbálkozom, hogy ezen változtassak és már az is nagy dolog, hogy eljöttem ide vele nem igaz?
- Az a baj, hogy már csak elvből is ellen kellene állnom, hogy... nehezebb dolgod legyen és kevésbé legyél magabiztos. - mert hát lássuk be egyelőre könnyű dolga van velem. Eléri, amit akar gond nélkül, még velem is, pedig nagyon nem akartam. A fenébe is tényleg felettébb vonzó már csak külsőre is és a stílus. Mintha csak nem is lehetne neki ellenállni, ha ő nem akarja engedni, ami azért fura dolog... mintha nem lenne beleszólásom a dologba. Vagy talán nem is volt, mert már az első pillanatokban ott volt valamiféle szikra közöttünk, ami lassacskán mássá alakult. Csak az a kérdés, vajon az elején is ezt akarta, vagy az elején csak játék volt és idő közben változott a dolog?
- És már megint kezded. - mosolyogva csóválom a fejemet, hiszen cseppet sem fogja vissza magát most sem és soha sem. Ezen már különösebben meg sem szabad lepődnöm igazából. Az a baj, hogy még igaza is van, a magabiztossága is olyasmi, ami valahogy levesz a lábamról és nem tudok neki e miatt sem nemet mondani, még ha akarnék sem. De talán nem is akarok annyira, mert ez az ital is erre mutat rá nekem. Lehetséges, hogy nem akarok annyira nemet mondani neki, és nem csak pár korty miatt, hanem amúgy is jól esik ez a figyelem, amit nekem szentel.
- Nem... nem tudom, de remélem, hogy nem próbálkoztál ilyesmivel. Kedvellek és... remélem, hogy nem e miatt. - bár most kiveszi a kezemből, de tudom én, hogy sok minden van a varázsvilágban. Létezik szerelmi bájital is, aminek elég nagy hatásfoka van. Én pedig nem igazán szeretnék ilyesminek a hatása alá kerülni, mégis megint elmosolyodom, amikor kifejti a véleményét és persze a kis szösszenetet arról, hogyan fogja felrúgni azt, aki netán bepróbálkozna nálam. - Jól van, bár azt azért megnézném, de hidd el én is meg tudom védeni magamat, ha arra van szükség és nem tetszik, ha valaki próbálkozik. - bár ő gondolom épp arra gondol, hogy mi van ha nekem tetszik, de neki még sem és akkor akarja megakadályozni, hogy bármi is legyen, de nem mintha annyira csapongó típus lennék. A tánc egyébként is kellemes annyira, hogy ne nagyon akarjak mással lenni mostanában, meg aztán nem is akarok mást bajba kerülni, ha már ő önként vállalta, bár még most is úgy érzem, mintha nem tudná, hogy mit vállal pontosan.
- Igen, bár ez kicsit más is... van más is mögötte, amit nem tudok most elmagyarázni. - nem is lenne erőm rá. Hiszen mégis csak egy sötét folt az életemben. Az a nyár... talán valahol még élveztem is azt, ami történt, amiket tettem, legalábbis az anyám próbálta úgy beállítani a dolgot, de tényleg így volt. Annyiszor mondta már, hogy okkal lettem Mardekáros, hogy néha már úgy érzem, hogy igaza van. Jól bánok a tűzzel, néha vannak rosszabb időszakaim, pedig én igyekszem nem olyannak lenni, amit ő vár el tőlem, de mi van, ha nem megy? - Szóval most csak megpedzegetsz valami érdekeset és... Ez nem fair. - még sem haragszom rá, hiszen én se mondtam el mindent egyszerre és nem is akarok... tudom, hogy annak akár rossz vége is lehetne, talán akkor ő hagyna faképnél. Persze az is meglep hogy a végén marad a sima puszi, pedig mintha a bálon bánta volna, hogy nem történt több, de lehetséges, hogy tényleg jobb ez így, hogy nem rohanunk sehová sem.

//Éééén is! Szuper volt, imádatos, jöhet a köv. menet, van még a tarsolyban. Very Happy //


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tristan Connors
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 94

TémanyitásTárgy: Re: Főbejárat 2016-05-14, 14:45

to Penny
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nem az várom, hogy egyedül az előítéleteit vetkőzze le, hanem majd később a ruháit is, de az még bőven ráér. Nekem sosem az volt a módszerem, hogy olyan szinten zavarba hozzak valakit, hogy már-már kiakasztó szinten, de megértem, hogy ha ezt azért kinézi belőlem. Azért a lehengerlő mosolyom tovább is ott az arcomon, de arra visszaemlékezhet, hogy amióta ismerjük egymást, csak ő kapott ebből, hiszen többen is próbálkoztak nálam, példának okáért a bálon, és elég flegmán, hidegen elküldtem mindenkit.
- Sosem voltam olyan ostoba, hogy pofont kockáztassak. Talán férfias húzás mindent egy lapra feltenni, de hidd el, azért nem szokásom nőket megalázni. De miért is beszélünk erről, nem voltak ilyen terveim veled, és az, hogy zavarba hozlak, más módszerekkel is elérhető. Példának okáért magamba bolondítalak, az sokkal élvezetesebb út. – Simogatom meg gyengéden a vállát, és úgy nézek rá, mint aki fel akarja őt falni. Abban igaza van, hogy bármennyire is jóképű vagyok, a lányok többségének komoly tartása van, és megalázónak érezné, hogy ha minden előzetes dolog nélkül benyúlnék a bugyijába. Szoktam én merész lenni, és Penny jól látja, megvannak a módszereim, ezek nagy részét viszont rajta nem alkalmazom. Bármilyen hihetetlen is, vele már az első pillanattól eltérően komolyabb voltam, úgy tűnik tényleg sokat változtam.
- Egészen? Ha nem vagyok nagyképű..? Ugyan szivi, nem mintha a magabiztosságom nem tetszene annyira. De nem kell beismerned, elég, ha én tudom. – Halkan elnevetem magamat, tudom, hogy a nagyképűség valakit taszít, én azért észrevettem, hogy Penny nem tud ellenállni az ostromoknak, mellette pedig nem érti, hogy miért nem próbálkozom egy bizonyos szinten túl. Azt hiszem ez a fajta megközelítés nekem is tetszik, hogy húzzuk a dolgot, amíg nem vagyunk biztosak benne. Én sem akarom ugyanis a lányt egy újabb trófeának.
- Rendben,ezt megígérem, miattam ne kelljen aggódni. És igen... emlékszel, hogy hányszor ittál ilyet? Először, és most. És közben? Úgy gondolod, hogy manipuláltalak? – Figyelem a válaszát, azért más dolog valami függőséget okozó nedüvel itatni állandóan, de nálunk ez olyan ritka, és pontosan tudja, hogy ha olykor erőltetem is, hogy zavarba hozzam, a döntései a sajátjai. A válaszára alig meglepődött mosollyal válaszolok, és bólintok. – Ez kölcsönös szivi, de nem. A végén még rámfognád, hogy csak elbódítottalak. Legalább engedd, hogy bizonyítsak. Még ha állandóan alá is ásod a saját megítélésedet, kivételes lány vagy, és ezt nem ellenszolgáltatást remélve mondom. Nem fogom hagyni, hogy bántson valaki. Se az édesanyád, de más sem. Na és persze magától értetődik, hogy ha valaki bepróbálkozik nálad, elegáns vehemenciával fogom felrúgni. – Nem akarom én kisajátítani, vagy jogod formálni rá, és még véletlenül sem akarom azzal megsérteni, vagy elvenni a kedvét, hogy a csókra nemet mondtam. Nem ez volt a cél. Pontosan tudja minden érintésemből, pillantásomból, hogy mennyire benne lennék, de ha ez valami komolyabb, felnőttebb, amire ő is vágyik, akkor még el kéne napolni a csókot, tovább kell ismerkednünk. Nevetgélve nézek le a dekoltázsára, ami pulcsiban nincs is, na igen, a bálon azért nagyon dögös volt, de annyira sosem voltam bunkó, hogy egy lány melleihez beszéljek. Ha beszélgetünk, ott van az arca, ha pedig valami mást csinálok, úgyis foglalkozhatok a cickókkal. Táncba kezdünk végül, és azt kell mondanom, hogy az anyuka kirohanása után egészen kellemesen alakul az este. A szám középlassú, és van közben lehetőségem megpörgetni őt a karom alatt, ezért meg is teszem, utána vonom vissza őt a lassúzásba.
- Ha kezded először te, szívesen. – Bólintok, végülis az én életemben nincsen semmi kivetnivaló. Tudom, hogy felelőtlen életet élek, de nem tettem tönkre senkit. Inkább Pennyt hallgatom, végülis a sztori alapjait nagyjából már ismerem. – Világos. Megzsarolt, hogy mindig azt tedd, amit ő akar. Ezért vagy olyan komoly, mert azon túl, hogy másokat féltesz, te sem mersz boldog lenni. Ezen még dolgozni fogunk. Nos.. aki nekem fontos, az a hugom, Hayden. Történt vele kapcsolatban valami, amire nem vagyok túl büszke, de majd egyszer elmesélem, hátha végre eldöntöd, hogy belémszeretsz, vagy teljesen kiábándulsz. – Döntöm oldalra a fejemet halvány mosollyal, most tényleg nem akarok ebbe belemenni, felesleges lenne elrontani az estét. Táncikálunk, és beszélgetünk, innentől főleg a tanulásról, esetemben pedig annak hiányáról, és végül alvás nélkül hajnalban válunk el, akkor engedem útjára. Sima puszival.

//Köszi szépen, nagyon tetszett!! Mééég!!!//



[You must be registered and logged in to see this link.] || Just for you|| [You must be registered and logged in to see this link.]


..,
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Penelope Aimes
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTárgy: Re: Főbejárat 2016-05-10, 18:11





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Tristan & Penny

Az előítéleteket azért mégis csak nehéz levetkőzni, főleg ha egy olyan valaki áll előtted, mint amilyen ő is. Sok mindent hallottam már róla, túl sok mindent ahhoz, hogy igenis legyenek olyan dolgok is, amiket valahogy könnyebben hiszek el, még ha nem is igazak, vagy ha azóta már változott, akkor is, ha netán miattam.
- Áh így már értem és... ne haragudj, de amúgy is pofon lett volna a vége, ha ilyesmivel próbálkozol. Egyáltalán van bárki, akinek az erőltetés ilyen formában bejön? - valahogy nehezen tudom elképzelni, hogy létezik, aki nem egy nagy pofonnal jutalmazná a másikat az efféle próbálkozásért. Azért persze azt is sajnálom, hogy csak így megint rosszat feltételeztem róla. Tudom, hogy nem szép tőlem, de nem tehetek róla. Azért néha csak-csak előfordul még, hogy rosszat feltételezek róla. Azért a rossz híre nem múlik el csak úgy, nem tehetek róla.
- De már nem idegesít és ez a lényeg. Egészen kedvelhető vagy, ha nem vagy olyan nagyképű tudtad? - nem, nekem az a fajta hozzáállása nem tetszett, ez viszont annál inkább. Tud azért nagyon is kedves lenni és figyelmes, persze a maga nyomulós módján, de az egészen megszokható és van azért abban valami, hogy tényleg valahol ezzel is sikerült levennie a lábamról. Nem véletlenül jött be már neki valószínűleg sokaknál ez a taktika, nálam is azért meg volt az eredménye, mint látjuk.
- Nagyon érdekesen állsz hozzá mindenhez, csak kérlek... azért a komoly dolgokban tényleg légy óvatos rendben? - ez a vékony jég dolog azért mégis csak elég necces és körülményes főleg akkor, ha velem van kapcsolata, hiszen az én életem veszélyes, amire már rájöhetett és nagyon remélem, hogy nem fog majd feleslegesen kockáztatni, ha netán arra kerül a sor, hogy tényleg szembe kerül az anyámmal. Tudom én, hogy elég sokat gondol magáról, de az anyámat nem ismeri és nem tudja, hogy mire képes. Fogalma sincs róla, hogy mit tehet vele, ha akar és én biztos, hogy nem tudnám elviselni, ha miattam esne baja.
- Talán igen, így is mondható csalásnak, bár... nem annyira, de ha e nélkül tudod kihozni a másik bátrabb oldalát, akkor az még figyelemreméltóbb nem gondolod? - a kérdésére nem válaszolok azonnal, főleg mert át is kell gondolnom. Nem ittam belőle annyit, hogy máris nagy hatással lenne rám, de az tény, hogy azért tényleg megbontja kicsit az ember védelmi rendszerét, vagyis a komolyságot. Ettől még nem leszek olyan bátor, mint az oroszlán, de... tény és való, hogy olyan dolgok is motoszkálnak a fejemben, amik máskor nem voltak jellemzőek. - Na jó... leginkább meg akarlak csókolni. - vagy azt várom, hogy ő tegye meg? Aztán persze meg is lep kicsit, hogy tényleg kimondtam ezt, mert igazság szerint nem akartam, vagy... mégis? Jobb, ha inkább elvonom a saját figyelmemet is azzal, hogy megmutatom neki, hogy mire vagyok képes és ez végül is csak valahol a jéghegy csúcsa. Tényleg jó vagyok ebben, nem véletlenül mentorál McGalagony és voltam már több ösztöndíjas nyári képzésen is. A mostani is meg lesz, és nem is féltem tőle, hogy nem így lesz. Na jó.. azért de.
- Ezen nem lepődöm meg. - nevetve rázom meg a fejemet, de azért én nem vagyok annyira bátor, hogy nyitottabb felsőt vegyek csak úgy kettesben vele. végül is a bálon már látott lengébb szerelésben, úgyhogy nagyjából már tudja, hogy mire számíthat tőlem. - Erre még nem gondoltam bevallom őszintén. - mosolyodom el, főleg amikor felállunk és a derekamra csúsztatva a kezét hív táncba. A bálon is kellemes volt vele ringatózni, akkor is hatással volt rám és gondolom ezzel tisztában volt ott is, mint ahogy mindig tisztában van azzal, hogy milyen hatással van másokra, azaz főleg a lányokra.
- Ha te is mesélsz róla volt-e olyan az életedben, aki fontos volt neked... úgy igazán. - vajon volt más lány, olyan mély jó barát, akiért bármit megtenne? Vagy van vajon most? Tudom, hogy vannak olyanok, akikkel szórakozni, bulizni szokott, de vajon van olyan is, aki ennél komolyabban és közelebb áll hozzá? Persze, ha igent mond, hogy ő is mesél, akkor én is belekezdek a saját sztorimba. - Nem sok mindent lehet tudni róla, csak pár alkalom volt, néhány randi, egy pékségben dolgozó srác... mugli a tetejében, de nagyon kedves, csak hát jött az anyám. Megfenyegetett, hogy megöli... majdnem meg is tette, ha nem megyek vele. - nem nagyon akarok én erről ennél bővebben beszélni igazából. Így se jó visszaemlékezni, főleg nem arra a nyárra, amikor vele kellett lennem hosszú, végtelennek tűnő hónapokon keresztül. Rémes állapot volt, rettenetes és... tettem olyan dolgokat, amiket nem kellett volna és amiket nem tudok már visszaszívni soha sem.


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tristan Connors
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 94

TémanyitásTárgy: Re: Főbejárat 2016-05-08, 10:37

to Penny
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]
 Elhülő arckifejezéssel rázom meg a fejemet, én totálisan máshogyan értettem ezt, de már nem az első eset, hogy Penny félreért. Talán azzal, hogy laza vagyok, lehet, hogy túl nyersen fogalmazok, és ezért jut ilyen következtetésekre. Holott a csábítás és a barátkozás itt most teljesen elválik. Úgy érzem, hogy muszáj valahogy rávezetnem, hogy nem is így gondoltam.
- Ezt most vehetném akár sértésnek is szivi. A szokásos előítéleteid. Azt mondtam, hogy én megtehetettem volna igen gyorsan, nem azt, hogy belementél volna. Vedd észre, hogy ez itt már az elejétől másról szólt. Elengedtelek, és máshogy hengerellek le, a csodás személyiségemmel, meg minden. – Az elején sem nyomultam rá vadul, pusztán a hangulatot teremtettem meg. A csapda, a rózsa, és a tánc, ez mind ugyanolyan szint volt, valamiért hatással volt rám, de soha nem érintettem egy pontnál komolyabban, és ezt kéne észrevennie. Nálam ez a komolyság, még ha mindenki más biztosan vad nyomulásnak is venné. Tulajdonképpen akikkel könnyedén összejöttem, ott meg se kellett erőltetnem magamat. Penny viszont igazán aranyos lány, és őt úgy akarom zavarba hozni, hogy az mindkettőnket feltüzeljen. Hiszen tudom, hogy rá is hatással van a közelségem. Az arcát illetem a puszival, izmaim már ettől is megfeszülnek
- Neked meg sosem múlik el a riadalmad, elfogadhatnád végre, hogy hiába riadsz meg tőlem annyira, úgyse állok le. Idegesített? Nahát.. akkor jó sokat kellett rajta dolgoznod, hogy ez megváltozzon. – Nevetem el magamat, hiszen valahol igaza van, én is csiszolódtam hozzá, de nem akarom, hogy kihunyjon a köztünk lévő izgalom, szikra, ehhez pedig az kell, hogy időről időre meghökkentsem, úgy támadjam le, hogy legyen benne valami kiszámíthatatlan. És tovább nevetek, igaza van, ezek a véletlen beszólások már annyira a részemet képzelik, még úgy is, hogy jó ideje nem szoktam lányokkal kavarni, ettől még igenis működik az, hogy nekem ilyen a stílusom.
- Nekem olyat mondani, hogy ne bízzam el magamat? Ezt komolyan átgondoltad szivi? Tudom, hogy van büszkeséged, más dolog hatni a hiúságodra, vagy a büszkeségedet lerombolni. Azt nem tenném. Csak annyira bántalak meg, amennyire még motivál a visszavágásra. Vékony jég, tudom, de hát.. kockázat nélkül nincsen győzelem.. – Tudom, hogy megint pimasz vagyok, amitől akár meg is csaphat, de nem félek ettől. Végülis feljött a szobámba, és mindazok ellenére, hogy az iskola legnagyobb csábítójával van elzárva, anélkül, hogy bárki tudná, mégsem kell tőlem tartania, és ezt tudja. Vagyis... bőven elég a bizonytalanság, hiszen valami történik köztünk, de egyértelmű hogy semmi sincsen elsietni, hiszen a sokat emlegetett randi még meg sem történt.
- Valahol így van, de nem teljesen. A nektár felszabad bizonyos vágyakat, de nem annyira mint az alkohol. Boldogít, elfeledteti a gondokat, de a józan eszed megmarad tőle. Ha visszaemlékszel, minden békésen aludt a folyosón, problémák nélkül. Senkiből nem csinál cafkát, bátorságot is csupán bizonyos szintig ad. Hasonló, mint a szerencselé, csak nem annyira erős, és szerencséd sem lesz tőle. Csak némi plusz önbizalom. Ha ezt csalásnak veszed, akkor valóban az. Te mit akarsz megtenni a nektár hatása alatt? – Kérdezem még mindig mosolyogva, már beleivott, és láthatóan kezd el az asztalon ugrálva énekelni, de azért kiváncsi vagyok, hogy ő mit gondol. Miután beletemetkeztünk egy újabb ölelésbe, megrázom a fejemet, de ki is mondom, hiszen így pont háttal van nekem.
- Semmi, tényleg. Nem élek partydrogokkal. – Simogatom meg a tarkóját, és egy lágy csókot lehelek rá, ez még nem jelent semmit, megbeszéltük, hogy barátság, még ha ez bőven túlmegy rajta, de hát istenem, nem sietünk sehová. Megfordul, és érdekes játékba hív. Elgondolkozva kulcsolom az övére a saját ujjaimat. – Mutasd csak. – Várom, hogy mi fog kisülni a a varázslatból. És magamban meg kell jegyeznem, hogy állati cuki, ahogyan behunyja a szemét, és a vállamra teszi a kezét. Ebből még akár érdekes dolgok is alakulhatának, de annyira tudom, hogy ő is finom lélek, hogy nem csókra vár. – Hoppá... ismered az izlésemet. Azt hittem neked lesz ilyen nyitottabb felsőd. Na azt megnéztem volna. Tényleg állati ügyes vagy Penny. Nem csodálnám, hogy ha valaki molesztálni mer, akkor papírrá változtatnád a micsodáját. – Ha már szembefordult velem, akkor ezúttal én állok fel, és húzom fel őt is, mert ez lassabb szám jön. Mivel már ittunk a nektárból, és egyébként is jó a hangulat, úgy gondolom, meg sem kell kérdeznem, hogy táncolunk-e. A derekára illesztem a kezemet, és lágyan ringatni kezdem a csípőmet.
- Mesélsz arról a srácról, akivel anyukád fenyegetett? Tudod, akinek végül emléktörlés lett a jussa. – Igazán érdekel, és meg is akarom ismerni a múltját. Valahol erről szól a dolog, hogy lássuk egymás motivációit, jellemét. Ha jól tudjuk magunkat érezni a másik társaságában tabuk nélkül, akkor valóban bármi kialakulhat.




[You must be registered and logged in to see this link.] || Just for you|| [You must be registered and logged in to see this link.]


..,
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Penelope Aimes
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTárgy: Re: Főbejárat 2016-05-06, 18:09





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Tristan & Penny

Tudom, hogy ő ilyen és bírom is a magabiztosságát, de azért határozottan felszökik a szemöldököm, amikor levágja már megint ezt a dumát, hogy ha akart volna akkor már miket tett volna meg. Azért én nem hiszem, hogy ilyen könnyű préda lennék. Lehetséges, hogy vannak olyan lányok, akikkel tényleg viszonylag könnyű lenne a dolga, de én nem tartozom közéjük.
- Azért ezt én nem venném ennyire biztosra. Nem vagyok olyan könnyű eset, mint... amit megszoktál. - és mégis annak ellenére, hogy rá igyekszem cáfolni elmosolyodom, sőt még zavartan el is nevetem magamat, amikor megölel és odahúz magához, hogy megsimogassa az arcomat és adjon rá egy puszit. A fenébe is tényleg jó érzés, de akkor is vagyok annyira dacos és van annyi akaraterőm, hogy nem lenne olyan könnyű dolga velem. Azért lássuk be, hogy próbálkozott az elején erőteljesen és talán csak később nyergelt át a barátkozásra, amikor rájött, hogy a vad nyomulás nem éri el azt a célt, amit szeretne. Amúgy sem akarom, hogy az jöjjön ki ebből az egészből, hogy tényleg olyan könnyű préda vagyok.
- Rémes, hogy ez a túlzott magabiztosság épp annyira... szórakoztató, mint amennyire idegesített az elején. Őszintén fogalmam sincs, hogy csinálod, de biztosan csak a kitartásod hozta meg a gyümölcsét... haver. - na az nagyon jól érezhető, hogy ezt a szót kb. életemben nem sokszor mondtam még ki. Haver... nem szoktam lehaverozni senkit sem, az ilyesmi nagyon távol áll tőlem, de mi most barátkozunk, ami ahogyan mondta átcsaphat valami másba is, bár őszintén szólva én már most is úgy érzem, hogy ez nagyon is átcsapott valami másba, csak szándékosan játszik velem, hogy majd én mondjam ki a végső szót, vagy... a jó ég tudja.
- Nem is te lennél, ha nem mondanál ilyeneket. - újra csak nevetve rázom meg a fejemet. Tőle tényleg kitelik, hogy folyton ilyesmiket mond, de tényleg szórakoztató. Kár lenne tagadni, hatással van rám a kis pajzán szövegével és a szándékos felpiszkálással. Az elején is így volt, csak akkor még könnyebben tagadtam, most viszont már határozottan nehezen teszek úgy, mint ha nem lenne semmiféle hatással se rám.
- Egy barát is lehet fontos, ne bízd el magad, nekem is van büszkeségem. - ha olyan típus lennék akkor most még nyelvet is öltenék rá, de nem vagyok olyan, így csak szimplán mosolyogva csóválom a fejemet. Túlságosan magabiztos, ami alapvetően nem is baj. Ez hozzá tartozik, ő egyszerűen ilyen. Ha nem ilyen lenne, akkor nem is ő lenne és valószínűleg nem is tudott volna elérni nálam az ég világon semmit sem. Így viszont akárhogy is nézzük, szépen halad.
- De akkor ez végül is csalás nem? Felszabadítja a vágyakat, mint az alkohol, tehát az ember nem azt teszi, amit valójában tenne. - és ez most nagyon is komoly kérdés, annak ellenére, hogy közben a térdemet simogatja és a vállamat karolja át. Ezek is mind hatással vannak rám, ahogyan ő és a szövege is, akkor minek még plusz bódító szer, amiről még be is ismeri, hogy tényleg az a célja, hogy hatással legyen az emberrel? Akkor ez akárhogy is nézzük tényleg csalásnak számít. Már magamtól is tenném le a poharat, pont e miatt lep meg, hogy végül ő teszi meg és veszi ki a kezemből. Hát jó... jobban teszik nekem ez így, ha nem érzem úgy, hogy valamiféle ital bódít el annyira, hogy hatást gyakoroljon rám, hanem inkább ő maga az, aki ezt megteszi, a folyamatos ölelgetésekkel és testközelséggel, bár az furcsa egy helyzet, hogy nem tudok vele úgy beszélni, hogy lássam az arcát rendesen.
- Igen, kellemes. Nem vonja el a figyelmet, de mégis... Ugye ebbe nincs valami csempészve, mint az italba? - ezúttal talán csak félig komoly a kérdés, de... azért mégis csak érdekel a válasz. Nem akarom, hogy játékkal és csellel érjen el nálam valamit és azt hiszem ő sem ezt szeretné. - Igazság szerint sok mindent. Kérj valamit és megpróbálom, vagy... - ezúttal az én arcomon jelenik meg széles mosoly. Előrébb hajolok és kiszabadulva az ölelésből szembe fordulok vele. A két kezemet a vállára teszem és lehunyom a szememet. A pálca nincs nálam ezúttal, elég jó vagyok a tantárgyból, hogy ne legyen rá mindig szükségem. Csak elmormolok néhány latinos hangzású igét, amire a felsője megváltozik. A minta marad, de ujjatlanná válik, kicsit nyitottabbá, mint egy hawaii ing. Végül is miért ne? Láttam én már lazábban is öltözni őt, felső nélkül első alkalommal, de ha bemutatót akar, akkor bemutatót kap. Azért azt nem tagadhatom, hogy nem volt rossz az a látvány akkor este.


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tristan Connors
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 94

TémanyitásTárgy: Re: Főbejárat 2016-05-03, 20:34

to Penny
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]
 Meglepődve tágítom ki a szemeimet, azért ennél nagyobb butaságot nem is mondhatott volna, na de hogy kell ezt anélkül közölni, hogy baromi nagy taplónak vagy romantikus lúzernek ne nézne? Hiszen mindkettő vagyok, és egyik sem, igazság szerint pont mostanság keresgélem azt, akivé majd harminc éves koromra akarok válni. Talán jó úton vagyok, de az is lehet, hogy ez sem én vagyok, de bárhogy is legyen, valahogy összességében jobbnak érzem azt, amit most teszek, mint olyan két évvel korábban.
- Egyrészt... a francokat szivi. Másrészt ne vedd bókolásnak, mert ha akarnék, akkor már a bugyidba nyúltam volna, de te igazán aranyos vagy, akivel jó együtt lógni, és akit kedvelek. És nem, nem kavarok mással. Gyere ide, te hülye. – Húzom magamhoz, hogy átöleljem, és megsimogassam az arcát, és adjak oda egy puszit, és ha már ott van a közelemben, akkor még az oldalát is megsimogatom, mert olyan jól kézreáll. De aztán mégiscsak elengedem, és elintézzük a motort, hogy aztán elinduljunk a szobám irányába. Elképzelhetetlennek tartom, hogy őt nem nézi meg sok pasi, hiszen elképesztően szép lány, még ha amolyan visszafogott stílus is. Van aki erre gerjed, engem többek között határozottan bezsongat.
- Azért egy igazi gazember direkt terjeszti is a kultuszát. Ha már rossz vagyok, akkor illik rá büszkének is lenni. De nem, már megint félreérted. Nem barátkozni szoktam a lányokkal. Vagy kavarok valakivel, vannak fiú haverjaim, és egy barátom, Olliver, de lány egy sem. Egyedül veled barátkozom, ha akarod. És igen, ez barátság, ami akár átcsaphat másba is, majd egyszer, ha végre rájössz, hogy mennyire nem bírsz nélkülem élni. Addig be kell érned azzal, hogy még a széltől is óvlak, meg állandóan zavarba hozlak. Így megy ez. – Nevetem el magamat, hiszen állandóan ezt a barátkozást hozza fel, és nem fogadja el, hogy számomra ez most egy új fogalom, és igenis becsülnie kéne, hogy nem trófeaként használom. Sőt, tulajdonképpen ő lehet büszke magára, hogy ilyen hatással tud lenni rám, hogy nem nem egynyári slágert csinálok belőle.
- Nem fogok mással motorozni. Csak téged túráztatlak meg. – Vigyorgok rá, ahogyan tolom be a járgányt az udvarra, és ahogyan egy pillanatra megállunk, ismét megállunk egy pillanatra összeölelkezni. Már kezdem megszokni, és a kipirulásából ítélve még ő is egyre jobban megbarátkozik azzal, hogy már nem vagyok annyira zavarbaejtő, mint legelőször a folyosón. Mélyen a szemébe nézek, és így telik el egy pár pillanat. Aztán elmosolyodom, és mivel készen vagyunk a mocival, séta felfelé a kastélyba.
- És kezdek fontos lenni. Legalább kezded beismerni, hogy te nem csak barátkoznál. – Nem akarom én ellazáskodni a dolgot, nagyon is jól esik, hogy így áll hozzám, de a jellemen nem tudok változtatni. Vagyis tudok, hiszen máris komolyabb vagyok vele, mint eddig bárkivel, és láthatja az érintéseimből, hogy a csábításon és vakmerőségen túl igenis odafigyelek. Vagy valami olyasmi.
- Ez megint csak nem. Ennek senki nem tud ellenállni. De csak ritkán adok neked, mert még függő leszel. Az alapja egyébként mandula, ugyanis van egy olyan mágikus adottsága, amit ha felerősítünk, mindenkinek beindulnak tőle a vágyai. És valahol ez a cél, felszabadít szivi. Úgyhogy élvezd ki. – Azért, mert a térdét simogatom, vagy átkarolom a vállát, jó, jogos, hogy több mint amit egy lány baráttal megejtenék, de mivel több sem lesz belőle egyenlőre, így nem kell magyarázkodni rajta. És mivel már megmagyaráztam ezt neki, itt már nem kell kitérnem rá. Csak kiveszem a kezéből a poharat, bárhol is tartson, és magamhoz húzom, háttal, hogy neki tudjon feszülni a hasamnak. Na nem veszem ölbe, hiszem a hátsójával maradhat a helyén, csak amolyan hátulról átölelős póz így, és valahol a dereka környékén nyugszik a kezem.
- Tetszik ez a zene szivi? – Kérdezem, hiszen már a harmadik szám megy, és még nem szólt, hogy nagyon unná. Amolyan általános popszámok, háttérzajnak pont átlagos. – Majd megmutatod, hogy mit tudsz átváltoztatni? Igazán kiváncsivá tettél, hogy mennyire vagy ügyes.




[You must be registered and logged in to see this link.] || Just for you|| [You must be registered and logged in to see this link.]


..,
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Penelope Aimes
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTárgy: Re: Főbejárat 2016-05-01, 19:11





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Tristan & Penny

Azt persze nem tudhatom, hogy mik járnak a fejében és hogy milyen döntést hozott meg, csak bízhatok benne, hogy nem fog ártani nekem és nem fogja összetörni a szívemet, mert már most is menthetetlenül kezdem megkedvelni és félek attól, hogy a végén túlságosan is. Ha pedig akkor kiderül, hogy tévedtem... az nagyon fog fájni.
- Mintha engem olyan sokan nézegetnének. De ne aggódj... nem vagyok híve a többlakiságnak, és jól hangzik, ha már te sem. - mert hát na ismerem én elég jól a hírét, tudom, hogy milyen ügyei voltak eddig, legalábbis sokról hallottam már, a többit pedig könnyedén el tudom képzelni. Szórakozott a lányokkal, valószínűleg elég sokat és nem akarnám, hogy velem is ezt tegye. Persze mondani bármit lehet, ez még nem garancia arra, hogy tényleg nem játszik másokkal, de nagyon remélem, hogy tényleg így van. Azért a Roxfort bár nagy iskola, de elég gyorsan terjednek benne a hírek és lehet, hogy nem ugyanabba a házba járunk, de valószínűleg visszajutna a fülembe, ha mással játszana.
- Rólad hallottam rosszakat Tristán, és ne aggódj, aztán vannak tapasztalataim, de ha azt mondod barátkozunk... amit furcsa hallani, mert furcsa módon barátkozol, akkor hiszek neked. - hát no azért lássuk be, hogy nem szokta az ember a barátját így simogatni, vagy játszadozni vele. Nem tudom, hogy ez mennyire számít barátkozásnak, de legyen igaza és mondjuk akkor annak. Majd kiderül, hogy ténylegesen mennyire van szó barátkozásról csak szimplán, vagy netán mégis csak többször. Biztosan észre fogom fenni, amikor már nem barátkozunk majd.
- Igen, így jobban tetszik. Ha már ennyire nyíltan barátkozunk és közben nem... barátkozol mással ennyire, akkor jól esik, ha csak én ültem a motorodon és ez nem gyakori másoknál is. - ennyire én is lehetek kisajátító, ha már úgy fest, hogy ő is az, hiszen nem akarja, hogy közöm legyen máshoz, hát akkor ő se motoroztasson meg másokat igaz? Hiszen tény és való, hogy elég nagy hatással van rám most is, a simogatás, a közeledése... nehéz lenne letagadni, hogy nagyon is eléri vele azt, amit akar. Hevesebben ver a szívem és a levegőt is szaporábban veszem még, ha mindezt próbálom is titkolni. Szó se róla tényleg nagyon érdekesen barátkozik.
- Nem ismered az anyámat, ő nem nekem árt közvetlenül soha sem, hanem azoknak, akik fontosak nekem és még mindig úgy érzem, hogy ezt nem veszed elég komolyan. - és bármennyire is lazáskodik, akkor is jár ezért egy sóhaj. Nem érti, hogy az anyám hogyan működik. A kastélyba úgy se jön be, viszont nagyon is veszélyes tud lenni másokra nézve, akik nekem fontosak. Azért halt meg az apám, azért fenyegetett meg olyanokat már nem is egyszer, akik közel álltak hozzám, vagy azt hitte, hogy közel állnak hozzám. E miatt kellene Tristannak óvatosnak lennie és remélem, hogy tényleg az is lesz. A védőbűbájok alapvetőek ilyen helyzetekben, az a minimum.
- Ez megint nem csak szimpla bor igaz? - érezni rajta, hogy az íze nem átlagos. Olyan kicsit, mint a forralt bor, csak nem meleg és nem olyan fűszeres, de nagyon is ismerős az íz, mint amikor kóstoltam azt az italt, amit első alkalommal adott nekem. Ez is ugyanolyan bódítóan kellemes, édeskés ízű. Több korty is lecsúszik mire észreveszem, hogy a keze már a vállamon pihen. Nem kellene ezen meglepődnöm különösebben, ő így... barátkozik, ez már eddig is kiderült.
- Én már valahogy megszoktam és nem is szeretek túl sokat egyedül lenni az az igazság. - de ezek szerint neki jó, ha magában is van, ami újfent csak meglep, ahogyan az is, hogy már a nyárra tervez előre és hogy megváltoztatná a nyári szórakozós terveit is az én kedvemért. - Azt hiszem nem lenne rossz, de még az sem biztos, hogy megkapom a lehetőséget, pár hét mire kiderül, de... te komolyan így szoktál barátkozni? - hát jó az én barátaim nem szokták a térdemet simogatni és nem szoktak így átkarolni sem. Ez nálam nem barátkozás, bár persze eddig is tudtam, hogy nem erről van szó, csak nem tudtam hogy szól-e, ha ez az egész randiba csap át, vagy majd csak rájövök magamtól, netán már meg is történt?


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tristan Connors
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 94

TémanyitásTárgy: Re: Főbejárat 2016-04-30, 09:47

to Penny
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]
 Valahogy így marad izgalmas a dolog, hogy egy bizonyos szintig még rosszfiúnak gondol. Megvan a játék jellege a dolognak, hogy így kerülgetjük egymást, ő fenntartásokkal viseltetik irányomban, nekem pedig nem csak az ő akadályaival kell megküzdenem, hanem a saját múltammal is. Érte már érdems változnom, na de a kérdés az, hogy mindkettőnk számára mennyire lenne furcsa egy ilyen változás. Ha a drágakőkék szemekbe pillantok, akkor úgy érzem, jól döntöttem, hogy nem kavarok másokkal, amióta elkaptam azon a folyosón.
- És még mindig nem tudsz semmit. Majd sorjában. Azért azt tudnod kell, nem kerülgetek másokat már jó ideje, s amióta találkoztunk, csakis téged. Így annak sem örülnék, ha téged nézegetnének meg. Furcsa, új tulajdonságom, hogy a kiszemeltem nem lehet másé. – Vigyorogok rá megsimítva az állát, számomra tényleg hülyén jön ki, hogy ennyire ragaszkodok valakihez, holott előtte pár órás afférjaim voltak, és mindegy volt, hogy előtte-utána kivel kavarunk, buli volt az egész. Ez meg kezd komolyra fordulni annak ellenére, hogy szándékosan nem lépek, hagyom érni a dolgokat. A finom stílusát látva tökéletesen igazat adok neki. Talán le tudtam volna hengerelni, el tudtam volna csábítani, főleg a nektár segítségével, és mégis, most vállonveregetem magamat, hogy hosszabb lefolyást adok a dolognak.
- Megértelek Penny, de ennyire rossz tapasztalataid lennének? Vagy nincsenek egyáltalán? Az egy dolog, hogy milyen képed van rólam, de megkérdezhetsz bárkit, én nem szoktam hazudni senkinek. A barátkozás és a csábítás két különböző dolog. Mi csak barátkozunk, a magunk módján. – Fogom meg a kezét, és odahúzom magamhoz, hogy megpusziljam az ujjait. Amolyan romantikus-incselkedős módon, mindkettőből van benne egy nagy adag, annak ellenére, hogy a barátkozást húzom rá. Utána nem engedem el a kezét, csak a combjára engedem le. Egy pillanatig vizslatom az arcát, még azt gondoltam hogy nekem van nehéz családom, bár ha belegondolok, a szüleim imádnak. Ha nem tennék, akkor nem engedték volna ezt a linkelést hosszú éveken át, nem csoda, hogy ha mostanság megelégelték, de tudom, hogy jót akarnak nekem. Ellenben Penny anyja egy igazi patás ördög, tipikus sötét boszorkány, akivel még meg fog gyűlni a bajunk.
- De igen. Csak azt mondtam, hogy már másnak is mutattam, de te ültél rá rajta egyedül. Így jobb? – Nevetem el magamat, kezd állatira tetszeni, ahogyan játszik végre a nőiességével. Ahogyan ő gondolja magáról, nem valami divatcica, sokkal inkább egy babaszépség, aki nincsen tisztában, hogy mennyit ér, és az anyja miatt vélhetően mindenkit kizárt. Vagy ha nem tette, akkor az anyuka máris fenyegetőzött. Mostanság viszont kezdené levetni a gátlásait, és használni az adottságait. Egy pillanatra közelebb húzom magamhoz, de csak annyira, hogy megöleljem, és beletúrjak a hajába. Na és persze a hátát simogassam, amolyan gerinctájékon, mint a bálon, imádok ugyanis pillangókat rajzolni a testére, talán egyszer majd a meztelen bőrére is fogok. Aztán sármos félmosoly, mert muszáj visszatolni a mocit, hogy elindulhassunk fel a szobámba.
- Írok, és majd tartjuk a kapcsolatot. A végén még valóban elhiszem, hogy tényleg imádsz. Mondjuk nem meglepő.. Résen leszek, és a szüleimnek is szólok, hogy aktiváljuk a riasztó bűbájokat. Érted azért komolyabban aggódnék szivi. Én csak egy nulla mellékszereplő vagyok ebben, a fő célpont te vagy. Úgyhogy vigyázz a feszes kis hátsódra, amíg meg nem jövök, mert begorombulok, ha bajod esik. Vér fog folyni, és ezt nem csak képletesen értem. - Felérünk a szobámba, ahol hellyel kínálom, és előpakolom a bort is, és a sütiteket is, hogy ne éhezzünk meg. Sajnálatos módon még nincsen tervbe véve, hogy a mai estén használjuk a szánkat valami finomabbra, így a a beszélgetés mellett majd eszegetünk. Koccintok vele, és ha beleiszik, akkor érezheti, hogy ismét van az italban némi finom nektár, amely bódító picit. Nem annyira tömény, mint a folyosón, tehát nem fog elszállni tőle, de a finom íz egyértelműen kivehető belőle. Félmosollyal figyelem a hatást, nem cél, hogy ledobja magáról a ruhákat, ha itt valaki kezdeményez, az csak én lehetek.
- Egészségedre szivi. Na igen, nem tudtam volna elképzelni, hogy másokkal lakom együtt. És nem a lányok miatt. Sokat olvasok, nem szeretem, ha megzavarnak. Legyen egy saját kis birodalmam. Mesélted a múltkor, hogy nyáron majd lelépsz néhány hétre valami átváltoztatás konferenciára. Ha akarod, akkor a közelben kiveszek valami szállást, és összefuthatunk néha. Van ugyan némi tervem a nyaralásra, lemenni valami melegebb vidékre a haverokkal, de az ráér. Hosszútávra tervezek veled kiscica. – Mivel egészen közel ülünk egymáshoz, miért is ne simogathatnám meg a térdét? Átkarolom a vállát, letéve a poharat, de nincsen a dologban semmi meglepő, és váratlan, olyan természetességgel teszem ezt, hogy nem kell tőle megijednie.




[You must be registered and logged in to see this link.] || Just for you|| [You must be registered and logged in to see this link.]


..,
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Penelope Aimes
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTárgy: Re: Főbejárat 2016-04-26, 21:31





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Tristan & Penny

Megbízni benne azért egyelőre még nem tudok, de tényleg értékelem a kitartását és nagyon remélem, hogy nem holmi trófeaság miatt tette, amit tett, mert az... biztos, hogy nagyon rosszul érintene. Reménykedem benne, hogy tényleg tetszem neki és komolyan gondolja, ezt az egészet. Jó persze nem egyből azt akarom, hogy vegyen el, csak hogy ne egy alkalom utána máris máshoz menjen. Azért ennek remélem, hogy van reális esélye.
- Nem, akkor te jársz jobban. Nekem kellett idő, amíg kiismertelek, legalább valamelyest. - persze még így is meg tud lepni és azért szó se róla tetszettek a próbálkozásai is, amikkel igyekezett meghódítani. Melyik lánynak ne tetszene az ilyen ostrom? Nem vitte túlzásba, de tény, hogy elérte már az első alkalommal, hogy ne tudjam kiverni a fejemből a találkozást és őt sem, ami azért nem kis teljesítmény, mert én nem vagyok az a rajongva szerető típusú lány, eddig legalábbis ilyesmire nem volt lehetőségem se.
- Ebben ez a legnehezebb, hogy félretegyem a gondjaimat, de hidd el próbálom. - értem azt hiszem, hogy mit akar elérni és ez jó dolog is egyben, de persze ezzel még nem lesz az egész sokkal könnyebb, főleg a szívem tekintetében, hiszen félek azért odaadni a szívemet több okból is. Egyrészt miatta, mert mi van, ha összezúzza és eldobja, amikor már nem kell? Hinni akarok benne és bízni, hogy tényleg okkal teszi, amit és tényleg én kellek neki, de ettől még kétség és félsz bőven van bennem és sajnos erre is oda kell azért figyelnem, még ha nem is akarok. Aztán ott a másik gond, ha megszeretem és az anyám tesz valamit... Épp elég nehéz volt elveszíteni apát, a barátnőmet, olyan sok mindent már, így nehéz elengedni magamat és nőnek lenni.
- Nem gondoltam, hogy velem ilyen nehéz, de biztosan maga a kihívás is épp eléggé érdekesnek hatott számodra. - hát na lássuk be jó érzés ilyen kivételesnek lenni, hogy velem ennyire nehéz dolga volt, hogy elérjen nálam valamit, ami persze tény, de... tényleg jó hallani. Szóval nehéz eset vagyok, de végül küzdelmesen és mégis csak elérte, amit akart, itt motorozok vele méghozzá önszántamból.
- Oh szóval nem engem motoroztatsz meg először? - lebiggyed a szám, de persze szándékosan játszom túl a dolgot. Azért különleges dolog lett volna, ha más lánynak nem mutogatta volna még a motort, de az is valami, hogy ez legalább nem a bevett hódítási útjának egy állomása. - De igen ez jó jel, na nem mintha olyan könnyen hagynám, hogy takaró alá vigyél, maximum ha lebetegszem. - tudom, hogy a stílusát nem fogja soha sem levetkőzni, de nem is baj. Azt hiszem pont ez e lehengerlő hozzáállás az, ami miatt nagyon is megtetszett nekem, bármennyire is próbáltam úgy tenni, mintha ez nem így lenne. Úgy fest, hogy mégis csak könnyebb volt végül beadni a derekamat. Mégis aggaszt az, hogy haza megy és nem csak a miatt, mert hiányozni fog. Félek, hogy baja esik, mert most már köze van hozzám és ez... nem jó ómen.
- Nagyon remélem, hogy igazad lesz. Ettől még aggódni fogok, szóval írj, ha odaértél és... tényleg vigyázz magadra rendben? Én... nem tudom, hogy mit tennék, ha bajod lenne miattam, vagy a családodnak, akikről még nem is meséltél. - elmosolyodom azért a végén, bár még látszik a szememben némi aggodalom, de ez már más tészta. Azért örülök neki, hogy itt vagyok vele és hogy végül eljöttem és beadtam a derekamat, és tényleg remélem, hogy végül nem lesz baj ebből a kis utazásból. A szobája pedig tényleg meglep, egészen egyszerű és átlagos, pedig tényleg nagy szív alakú ágyat és hasonlókat képzeltem el.
- Azért ez egész más szint, mint a közös szobák. - kicsit még azért szemlélődöm, amíg leteszem a tálcát, és csak aztán ülök le szépen mellé átvéve az egyik poharat. A nyílt szavak most sem lepnek meg. Ha pisilni kell... na igen, nem rossz ha saját fürdőd van. Én valahogy nem használom ki az egyetemista lét előnyeit, nem látom értelmét, hogy külön szobám legyen és igazából meg is szoktam már, hogy nem vagyok egyedül, nem rossz az.
- Hát akkor egészségedre! - emelem a poharamat koccintásra. Nem, egyelőre nem bántam meg, hogy találkoztam vele most és hogy végül csak elérte, amit annyira akart és remélem, hogy a jövőben sem fogom megbánni.


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tristan Connors
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 94

TémanyitásTárgy: Re: Főbejárat 2016-04-24, 08:57

to Penny
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]


Tudom, hogy a mai napig is előítételei vannak, amiket megértek, hiszen a múltam nem éppen makulátlan. Új esély azonban úgy vélem, hogy mindenkinek jár, és azt kell néznie, ahogyan az utóbbi időben, vele viselkedek. Sosem fogom teljesen levetkőzni a stílusomat, én már ilyen maradok, azt tudom csak korlátozni, hogy egyedül vele kavarok, és a tempót lassítom le egy olyan emészhető szintre, hogy ne egyetlen óra alatt lőjjük el az összes puskaport. Hogy a jövő mit hoz, azt még nem tudom, de minden pillanatban falom a tekintettel, így minden igyekezetem ellenére, hogy szóban barátnak neveztem őt, nem is nyilváníthatnám ki jobban, hogy mennyire kell nekem mint nő.
- Tudtam én, látod ennyit a csáberőmről, amelytől úgy féltél. Mindenki jobban jár, hogy ha már az elején beismered ezt, és megsórolod a köröket. – Nevetek, holott tudom, hogy tényleg jobb volt így, izgalmasabb, hogy mindig ott feszült köztünk valami ellentét, ami a mai napig is engedi vibrálni a közös pillanatokat. Még most is képes vagyok úgy megérinteni, amelybe mindketten belebizsergünk, és semmi érdemi nem történt. Éreztetem, hogy a végsőkig fogok elmenni vele, na de hogy mikor, az sosem lesz
- Van benne valami ilyesmi elgondolás, de igazából más az indíttatás. Azt akarom, hogy dobd le az előítéleteidet, és elfogadd, kívánatos cicus vagy, de nekem nem azért kellesz. Azt akarom, hogy teljes szívedből velem akarj lenni. És hidd el, nem csinálnánk mást egy randin, mint ma, beszélgetnénk, kajálnánk, sétálnánk, esetedben a randi nem a hempergést jelenti ma. Csak egy címke lesz, hogy képes vagy félretenni a gondjaidat pár órára, és nőként érezni magadat. – Mosolygok rá, és ezúttal nem kajánkodok, nem simogatom meg ott, ahol tudom, hogy imádná. Udvarias maradok, hogy hivatalos legyen a dolog, mégsem kérem meg most, majd el fog jönni az ideje. Még mindig nem bízik bennem, kétségei vannak, és így nem tudná elengedni magát, feltételezné, hogy próbálkozom, aztán eredménytől függetlenül otthagyom. Ha lefektettem, akkor azért, ha meg nem sikerült, akkor meg azért.
- Francokat szivi. Veled csak akarok magabiztos lenni, végül semmi sem úgy alakul, ahogy gondolnám,  pont ez benne az elképesztő. Azért ne bízd el magadat, mert megbüntetlek. – Fenyegetem meg az ujjammal, ebbe bármit belegondolhat, nekem biztosan volnának ötleteim. És ahogyan sejti, nem tartozik a divatcicák közé, ráadásul nem is adja könnyen magát, hogy nekem mint bulimágnásnak legyen értelme foglalkoznom vele. Ez most másról van szó.
- Ezt azért nem mondtam. Csak azt, hogy nem a forgatókönyv része, de különben is, miért számít ez? Veled most itt vagyok, és nem a takaró alatt izzadunk. Ez csak jó jel, nem? – Kacsintok vissza, emlékeztetve rá, hogy attól még állandóan jár ilyesmi a gondolataimban, de ez most egy nemlétező forgatókönyv, itt valóban ismerkedünk, barátkozunk, de ő egy csinos lány, és lássuk be, én meg egy isten vagyok, úgyhogy haladunk az elkerülhetetlen felé, csak éppen számomra is meglepő módon mégiscsak sikerül éretten gondolkoznom, és egy felfűzni a zsinórra őt is mint következő gyöngyszemet. És lám ez a tempó kedvemre van, bármi is sül ki ebből, máris tartalmasabb, mint minden korábbi. A motor mellett ácsorogva azért mégiscsak magamhoz húzom kicsit, hogy ne féltsen már ennyire, hiszen ha én egy ócska alak vagyok, aki mindenkit elcsábít, meg sem érdemelném mindezt.
- Ugyan... nem becsülöm őt le, de ettől még nem mondom vissza a hugi szülinapját. És különben is, apám majd ellátja az anyukád baját. Nem lehet egyfolytában azon aggódni, rettegni, hogy mi lesz. Akkor máris elérné a célját hogy itt aggódunk. Ráadásul nem hiszem, hogy ilyen gyorsan összekapja magát. Ezen a héten nyugi lesz. Na gyere. – Nyújtom a kezemet, és lesegítem a motorról, hogy betoljam a garázsba az udvaron. Elindulunk felfelé, útbaejtve a manókonyhát, ahol egy tálca sós, és egy édes sütis halmot kérek ki, az egyiket Penny kezébe nyomom, hogy be tudjak nyitni a folyosó végén a szobámba, ahol előreengedem. Meglepő módon nem egy szerelmi kéjlak, rengeteg könyvem van, és többé kevésbé rend is van. Egy-egy zokni ugyan a földön, és nem minden áll tökéletes szögben a polcon, de hát legalább látszik, hogy itt lakok. Két helységből áll az egész, az egyik a fürdő, logikus módon, másik pedig a szoba, ahol van néhány fotelem, egy kanapé, egy ágy, meg egy íróasztal, ahol elvileg a leckéimet kéne írnom, ez nem valósul meg. A szekrények a falba vannak építve, hogy ne foglaljon helyet. Leteszem a kisasztalomra a sütiket, majd felteszek egy kis zenét, hogy legyen háttérzaj, kizárva a kínos csendeket. Átlagos nyolcvanas évekbeli popzene, semmi csábító jelleg. Amíg körbenéz, addig kinyitok egy üveg bort az egyik szekrényből, és jön mellé két pohár is. Leülök, és magam mellé paskolok a kanapén.
- Érezd magad otthon, ha pisilni kell, akkor csak rajta, a bor eléggé vízhajtó. – Töltök mindkettőnknek, de bevárom őt, mielőtt én is innék.



[You must be registered and logged in to see this link.] || Just for you|| [You must be registered and logged in to see this link.]


..,
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Penelope Aimes
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 22
ϟ Hozzászólások száma : 186

TémanyitásTárgy: Re: Főbejárat 2016-04-22, 17:57





[You must be registered and logged in to see this image.]
[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this link.]
Tristan & Penny

Én még most sem igazán döntöttem el, hogy mit is akarok tőle. Azt hiszem ahhoz azért idő kell, főleg hogy nem pont jól indítottunk, meg aztán nem lett azóta se könnyebb a helyzet, hiszen itt van az anyám és az általa érkező fenyegetés. Próbálok nem gondolni rá és hinni abban, hogy nem számít, de mi van akkor ha ez nem ilyen egyszerű? Ő elég magabiztos, de az a baj, hogy én nem vagyok ennyire az. Igazán igyekszem, amennyire legalábbis megy, de nem tudom csak úgy évek idegességét levedleni és félretenni, mintha nem is lenne.
- Mondhatjuk úgy is, hogy elég kitartó voltál. - rántom meg a vállamat mosolyogva, csak hogy ne érezze úgy, hogy minden bejött neki, amit csak akart, pedig végül is így van. Elég sokat tett azért, hogy megenyhüljek felé. Remélem, hogy ezek után nem töri majd ripityára a szívemet. Az azért elég durva lenne, hiszen talán lassan elhiszem neki, hogy tényleg nem csak valami játék vagy szórakozás ez neki. Persze azért még tökéletesen nem bízom benne, még mindig lehet ez valami nagy célkitűzés, amit aztán szépen majd, ha teljesítettnek vesz akkor félredobhat, de nagyon remélem, hogy erről nem lesz majd szó, pocsékul érezném magamat.
- Direkt csinálod igaz? Addig húzod, hogy a végén már várjam, hogy mikor hívsz el.- mosolyogva csóválom a fejemet, pedig sejtem én, hogy erről van szó és az a helyzet, hogy működik. Tényleg lassacskán ott tartok, hogy várom, hogy mikor szánja rá magát, vagy nekem kellene megtennem? Nem, nem akarom, hogy ez legyen belőle, mert akkor tényleg elérne mindent, amit csak akart és akkor ő nyerne. Ha pedig kiderülne, hogy mégis csak átverés, vagy játék az egész, akkor úgy még nagyobb pofára esés lenne belőle.
- Túl magabiztos vagy, mintha minden úgy menne, ahogyan akartad. - na igen és ez az, ami valahol azért gyanúsnak mondható, mert ha erről van szó olyan, mintha már gyakorolta volna épp eleget, de... azért még sem hiszem, hogy tényleg így van. Mármint ennyire csak nem játssza jól a szerepét. Ennyire nem lehet rossz ember, és ennyit nem hiszem, hogy érek, hogy ilyen sokat gürizzen értem. Nem vagyok én olyan állati nagy skalp, tényleg nem.
- Tudod azért még teljesen nem bízom benned, remélem ezt megérted, de komolyan? A motort még nem mutattad egy lánynak sem? - azért ez meglep és úgy érzem, hogy igazat is mond, tényleg úgy érzem. Elég fura egy helyzet, ha ennyire megnyílik előttem, akkor tényleg komoly lehet ez az egész, főleg hogy az életét is kockáztatta. Persze ettől még a jellemét nem vetkőzi le és a csábító mozdulatokat, amik nagyon is hatással vannak rám és azt hiszem ezzel tisztában van. Így valahogy olyan lesz az érintések után az igazi csók, mintha csak arra vártam volna már ki tudja mi óta. Olyan igazán... perzselőre számítok és lássuk be bejött a számítása, mert nagyon is kíváncsi vagyok már rá.
- Tudod, hogy nem erről van szó. - azért ezúttal kicsit elhúzom a számat, hiszen mégis csak aggódom. Nem magam mellett akarom tartani, egyszerűen csak... szeretném, ha biztonságban lenne és tudom, hogy ha elhagyja a kastély területét, akkor nem lesz. Az anyám megtalálhatja és baja eshet... szóval óvatosnak kellene lennie... bár az lenne a legjobb, ha el se menne. - Aggódom, hogy bajod lesz, az anyám megtalál és... Te kicsit sem félsz? - leszállok én a motorról és megyek vele szívesen, de azért nem tudom teljesen kiűzni az aggodalmat a lelkemből, az nem fog menni. Félek, hogy meggondolatlanság ez az utazás, pont most és hogy baja esik. Az tuti, hogy aggódni fogok, és nem az számít, hogy levelezünk-e vagy sem, hanem az, hogy nem lesz-e valami baja.


[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tristan Connors
Reveal your secrets

avatar

Hugrabug

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 94

TémanyitásTárgy: Re: Főbejárat 2016-04-19, 08:17

to Penny
i'll whisper a secret

[You must be registered and logged in to see this image.]
Az elején az ember még nem dönti el, hogy mit akar a másiktól. Nem mérhető fel egyetlen pillanat alatt, hogy ebből valami komoly lesz, vagy csak érintőlegesen leszünk része egymás életének. Nem hiszek a szerelem első látásra jellegű dolgokban, azt ellenben leszögezném, hogy Penny már külsejében is komoly lánynak tűnt, akinek tetszett a visszafogott riadtsága, és neki is lehet, hogy szerencséje volt velem, mert egy olyan korszakomban találkozott velem, amikor nem a sebesség volt a tényező. Ugyan nem adtam fel, hogy legyen köztünk valami, de már nem az elsődleges, hogy gyorsan, aztán továbblépjünk.
- Kezded feladni az előítéleteidet? Nocsak, a végén még elhiszem, hogy látsz bennem valamit. – Vigyorgok rá, hiszen amióta találkoztunk a bulim után azon a sötét folyosón, nem kavartam senki mással, nem is láthatott lányokkal, csakis beszélgetni, de semmi többet, olyat pedig még véletlenül sem, hogy bárkit simogattam volna. Az a magas nyúlánk lány, akit a bálon látott, feltűnően sokat van a társaságomban, amiről persze Pennynek nem mondtam semmit, hiszen jelenleg nem tartozik a tárgyhoz. Most csak ketten vagyunk itt, és éppen motorozni készülünk. Tényleg úgy vélem, hogy Penny kezdi felszámolni a falakat, amiket velem kapcsolatban épített, és talán mások esetében is így áll neki a dologhoz, ő sem akar pofára esni, és egy fiút sem akar kitenni az anyja szemétségeinek. Ezt meg tudom érteni, csak én közöltem, vele kapcsolatban szívesen kockáztatok.
- Akkor ez az akadály kipipálva, még az is lehet, hogy egyszer majd randizunk, addig is tűkön ülök. – Nevetek vissza, randiktól függetlenül kezdünk egész sok időt együtt tölteni, viszont így még nincsen kimondva, hogy mit akarunk egymástól, ami egyértelműen több, mint a barátság, de minek alakítanánk ki pontos szabályokat. Jó ez így, és valahogy azt akarom sugalni, hogy bár nem tűnök egy megbizható alkatnak, amióta kerülgetjük egymást, mégiscsak mindig ott voltam számára. Amikor csak kellettem. Sőt, még meglepetésszerűen is.
- Na ugye. Mondtam én, hogy engem csak imádni lehet, lassan te is a lábaim elé omlasz. Így megy ez.. – Továbbra is jókedvű vagyok, mert bár ha szó szerint érteném mindezt, akkor az rémesen nagyképűnek hangzana, inkább vegyük úgy, hogy van igazságtartalma, de kettőn áll a vásár, lassan komoly udvarlásba megy át, amit csinálok, és vélhetően ez zsongatja be annyira, hogy nem egy könnyű prédát látok benne, hanem képes vagyok úgy meglátni benne a nőt, hogy közben visszafogom magamat.
- Naa... most megint azt hiszed, hogy te egy szabályszerű hódítás része vagy, előre kitalált forgatókönyv szerint? Szivi, a motorig sosem szoktam eljutni, ez az enyém, nem hódítási eszköz. Úgyhogy élvezd ki, mert más még nem tette. – Legyintem meg kicsit az arcát, mintha megfenyegetném, valójában azonban mindez ismét gyengéd simogatás, amely alig van egy csóktól, de továbbra sem teszem meg, nem érzem szükségét. Amikor megtettük a nagy kört, akkor leszállva a mociról dobom be a távozás lehetőségét, és időzöm el az ajkain az ujjammal, feltérképezve a puhaságát, amelyet a későbbiekben majd szándékozom a számmal is megtapasztalni. Majd egyszer.
- Penelopé, ez nem ötlet kérdése. A hugomnak van születésnapja, ott a helyem. Nem lehetek örökké a szoknyád alatt, bármennyire is király lehet ott a kilátás. Esetleg, bagolypostával levelezhetünk, ha akarod. Vannak olyan baglyok, akik nem knútért, hanem sarlóért dolgoznak, amolyan gyorsüzeneteket szállítanak oda vissza. Ha ennyire nem akarsz lemondani rólam, akkor dobjuk be ez. Na pattanj le. – Nyújtom a kezemet, és visszatoljuk a mocit a garázsba, hogy elinduljunk fel a szobámba. Szigorúan nem randi célzattal. Csak a beszélgetés, zene hallgatás, ilyesmik. És pesze az édességlopás a konyháról.



[You must be registered and logged in to see this link.] || Just for you|| [You must be registered and logged in to see this link.]


..,
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Főbejárat

Vissza az elejére Go down

Főbejárat

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Birtok-