2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Jól ismert és közkedvelt fogadó. Meleg és kényelmes, folyton tele van, és remek vajsört adnak, bár kaphatunk lángnyelv-whiskyt, violalikőrt, forralt mézbort, ribizlirumot és még meggyszörpöt is szódavízzel, jéggel és ernyővel. A tulajdonos Madam Rosmerta, akinek bájai nagy hatással vannak Ronra (már amikor nincs az Imperius hatása alatt.)
Ahhoz képest amilyen rosszkedvűen tértem be a seprűbe, az, hogy valakinek még nekem is rosszabb napja van, igenis feldob. Vigasztalni éppen nem szokásom, de a barna csini annyira el van kenődve, és még tőlem is mintha tartana, valahogy feléleszti bennem a védelmező ösztönöket. A szöszi különben sem érdekel, aki nagy elánnal elviharzik. Ráadásul már tudom, hogy milyen együtt lenni egy olyan lánnyal, és gyorsan rá is untam. Lacey viszont határozottan felkelti az érdeklődésemet, olyannyira, hogy vidáman el is nevetem magamat. – Most aztán rosszul érezhetném magamat, hogy ennyire elkerült téged a hírem. – Kapok a mellkasomhoz, mintha minimum összeszorulna a szívem, de aztán jelzem, hogy csak viccelek. Ha nem hallott rólam, az annak is betudható, hogy gyakorta nem az iskolában tartózkodom, és máshol vadászok. - A legjobbak egyike. Még nem volt rá időm, hogy letegyem a végső vizsgákat is, mert lényegében már évek óta külföldre küldenek. Mondhatni a papír már nem is számít. Csak az eredmények. – Vonom meg a vállamat némi önfényezéssel, ám a besorolásom kapcsán nyugodtan lehetek ennyire egoista. Tökéletesnek nem mondanám magamat, hiszen már megint összeütközésbe kerültem a feletteseimmel, akik az íróasztal mögül dirigálnak, de még mindig én vagyok az, aki szállítom az eredményeket. - Felejteni.. Nocsak.. – Ám hamarosan tovább is fűzi a mondandóját, amire elhúzom a számat, na igen; ha két közeli ismerőse, netán rokona romantikus kapcsolatba kerül, ott problémák merülhetnek fel. Ami őt közelről fogja érinteni. Nagyon is közelről. – Az ivásznak ritkán van jó vége, még akkor sem, ha éppen birod. Ráadásul csak időlegesen felejted el, utána ismét visszatér, ráadásul egy kiadós másnapossággal. Most választanod kellene köztük, vagy egyikkel sem tartod a kapcsolatot? – Ettől függetlenül magamnak rendelek ismét, hiszen nekem más whiskey folyik az ereimben, de a kis csiniből nem ezt nézem ki.
Talán nem ártana kissé vidámabb arcot öltenem, ha már akadt egy beszélgetőpartnerem, de egyelőre nem igazán megy a dolog. Vannak helyzetek, amikor az ember csak arra vágyik, hogy sikeresen tisztázhassa magában a dolgokat és ennyi. Én is ezért jöttem le a Három Seprűbe… Terveim szerint iszom egyet, majd fordulok is sarkon, ez azonban nem igazán akart összejönni. Hogy bánom-e? Nem. Elvégre, kell valaki, akivel beszélhetek, aki eltereli a gondolataimat mindarról, ami történt, ha pedig ez az alak egy eddig ismeretlen srác, hát legyen. Jelen helyzetemben nem igen válogathatok, hiszen eddig se volt sok barátom. Ha ő meghallgat, akkor azt ki kell használnom. Nem tűnik rosszindulatúnak, habár nekem van egy olyan hibám, hogy néha ismeretlenül ítélek meg embereket. A vajsör és a bánatom együttes kombója azonban nem éppen lakat a számon, mi több, pont az ellenkezőjét érik el. - Rossz híred? - lepődök meg egy pillanatra, majd a távozó szöszi után vetek még egy pillantást. Még mindig feldúltnak tűnik, de a királynői tartás továbbra sem tűnt el. - Hát, ha ez vigasztal, akkor én még nem hallottam rólad – vonom meg a vállam bizonytalanul, habár még a nevét sem tudom. De ha rosszakat hallottam volna, akkor az arca bizonyára ismerős lenne, nem igaz? A diákok többsége a folyosón pletykál és ha elmennek az illető mellett, akkor elég hamar kiderül, hogy ő az. És hát a nőcsábászok még azok számára is ismertek, akik nem tartoznak az ízlésükhöz. Leginkább pont amiatt, mert a kihagyott lányok róluk álmodoznak. - Te auror vagy? - teszem fel a kérdést, miközben teljesen lázba jövök. Sok aurort ismerek személyesen apám munkája révén, az pedig, hogy képesek az életüket kockáztatni bárkiért, nos, azt hiszem, hőssé emeli őket a szememben. Ez alól talán csak Tom kivétel, aki szintén aurornak készül, habár az kétséges számomra, hogy le is fogja tudni tenni a vizsgáit. Túl komolytalan, nem veszi nagyon keményen a dolgot és nem is egyszer került már a bukás szélére. Ott viszont elég ügyesen egyensúlyoz. - Nahát, én is a hollóhátba járok – szólalok meg kissé csodálkozva, de eddig tényleg nem láttam a srácot. Vagy egyszerűen csak elmentem volna mellette, anélkül hogy feltűnt volna? Nos, ez inkább esélyesebb, hiszen elég gyakran merülök még séta közben is a mugli magazinjaimba. - Mindkettőnek megvan a maga hátránya szerintem – mosolyodom el azért halványan, mert tényleg nem értek hozzá, de komolyan úgy gondolom, hogy néha az egyik, néha a másik jobb. Tom például tipikusan fejjel megy a falnak, nyilván akkor is ilyen lesz, ha egyszer mégis leteszi a vizsgáit. - Én csak úgy lejöttem. Felejteni – válaszolom Greg kérdése hallatán, miközben eltűnődöm azért egy pillanatra, hogy miféle külföldi munkán vehetett részt. Elég fiatal, de jó lehet a munkájában, ha már ilyen idősen külföldre küldik. Ráadásul olyan messzire… Ellenállhatatlan vágyat érzek arra, hogy kifaggassam a dologról, de egyelőre más csúszik ki a számon: - A barátnőm és a bátyám összejöttek, és hát… nem igazán lett jó vége – zárom rövidre a dolgot. Ha most nekiállok itt lelkizni, bizonyára elsírom magam, azt pedig nagyon nem szeretném ennyi ember előtt. - Ennek pedig én iszom meg a levét. Tehát úgy gondoltam, lejövök, iszom egyet, majd megyek is vissza. De ez itt már a második pohár… És az igazat illetően, nem is nagyon izgatnak a könyvek.
♪ Zenécske ♪ ϟ Aktuális viselet ϟ Idézet, egyéb szöveg
Úgy fest nem csak nekem van rossz napom, ám míg én próbálok kilábalni belőle, a félénk barna lány még inkább alámerül. Nem azért dobáltam, mert meg akartam alázni, inkább csak amolyan figyelemfelkeltő játék volt, hogy egyértelműsítsük, valóban ő érdekel. Ezzel még inkább zavarba sikerült hoznom. Követem a pillantását, ahol a szőke és a társnői távoznak, aztán flegmán vállat vonok. – Ne foglalkozz vele. Öt percig azt hitte, hogy járunk, pedig nem. Különben is, úgyis rossz a hírem a lányok körében, a legtöbb viszont csak városi legenda. Annyi időm nincsen, hogy bárki életét is tönkre tegyem. – Mosolyodom el huncut fintorral, hiszen felesleges lenne úgy tennem, mintha nem hajkurásztam volna egy időben sokat a gyengébbik nemet. Manapság viszont komolyan veszem a munkámat, és csupán annak kapcsán sikerül ismerkedni. Pont ezért ilyen idegesítő, hogy most csak úgy felfüggesztenek, hiszen eddig nem volt gond, hogy áthágtam a szabályokat. Ám mostanság a varázsvilág lelepleződésének határában már nem elég, ha úgymond a törvényeken felül állok. Biztosan a minisztérium nagyitó alatt vizsgálja az auror tevékenységet. – Itt? Mármint a három seprűben? Nem édes, az iskolában, ahogy te. Ám gyakorta már inkább a terepen mozgok. – Halkan felnevetve megrázom a fejemet, ahogy elrántja a kezét, de végülis ezt nem teszem szóvá, hanem a kérdésére válaszolok, noha engem érdekel ő, mégis a kislány faggatózik. – Griffendél? Dehogy. Sosem állnék be az oroszlánok közé, akik fejjel mennek a falnak. Hollóhát. Kiismerni, becserkészni. Jobb taktika, nem gondolod? – Döntöm oldalra a fejemet, mert bár nem vagyok bátorság híjján, de hülye sem, hogy mindent feláldozzak a veszett ügyért. A csokibarna szemekbe mélyesztem saját kékjeimet, hogy még a lelkünk szintjén is összeforjunk, ha már itt megijed a fizikai érintkezéstől. – Gregory Fox. A barátaimnak Greg. – Nem mintha sok olyan lenne, de Lacey kedvéért most engedélyezek némi becézést. Különben is az ő neve olyan komoly, de bájos, illik hozzá. Sokkal inkább érdekes, varázslatos lánynak tűnik, mint a sablonszőke. – Volt pár közös óránk, és valamennyi gyakorlat is, de nem mondhatnám. Leginkább külföldön tevékenykedem, nemrég Moszkvából jöttem vissza. Részemről sikeresnek ítélt, de a hivatal szerint gyalázatos eredménnyel záruló küldetésről. Szívás. De ez mindegy is. Te sokkal rosszkedvűbbnek tűnsz, mint én. És mintha sietnél is.
- Nem, de… - gyorsan összeszorítom az ajkaim, majd enyhén megcsóválom a fejem, hiszen egyből eszembe ötlik, hogy ő idősebb nálam, nem az én saram, hogy kioktassam őt mindenféle házirendről. Különben sem az iskolában vagyunk, nem igaz? Ha valakit zavar a dolog, megszólja, nekem inkább csendben kellett volna maradnom. Mondjuk, ha azt teszem, továbbra is ilyesmikkel dobálna meg, úgyhogy talán mégis jobban tettem, hogy nem vártam tovább ezzel. - Úgy látom, az a lány nem találja túl izgalmasnak a dolgot – pillantok az iménti szőkeség felé, aki pont ebben a pillanatban áll fel a székről és veszi a kabátját, miközben egy gyilkos pillantást lövell felénk, majd barátnői kíséretében királynői tartással távozik köreinkből. Gondolom, meglepte, hogy velem áll le beszélgetni a srác, ami őszintén szólva engem is meglep. - Te is itt tanulsz? - pillantok ismét az ismeretlen fiúra, hiszen még nem láttam. Vagy ha mégis, akkor nem igazán maradt meg bennem az arca. Mondjuk, ő pont nem tűnik olyan típusnak, aki hozzám hasonlóan a könyvtárban múlatná az idejét. Talán ismeri Tomot? Nyilván valami távolabbi haverja lehet, aki ismer engem is látásból, tudja ki vagyok és gondolta, összehaverkodik velem is. Jó, ez nem jellemző a bátyám haverjaira, de mindig akadnak kivételek nem, igaz. - Kitalálom… - jegyzem meg, miközben átveszi tőlem az alátétet, majd szinte elrántom előle a kezem, amikor hozzáér az övé. Oké, ez nagyon szokatlan. Igyekszem viszont úgy tenni, mintha nem is észleltem volna a dolgot és gyorsan a kesztyűmért nyúlok, mintha csak pont azt szerettem volna zsebre tenni. - Griffendél, igaz? Rámenős srácnak tűnik, akit nem hoz zavarba az, ha idegenekkel kell szóba állnia, ráadásul a külseje is magabiztosságot sugároz. Mintha mindenben jó szeretne lenni és ez sikerül is neki. Ő lehet az a típus, aki még egy égő házba is visszamegy a barátaiért, szóval külsőleg ez jön le belőle. A mardekárba és a hugrabugba nem illik, vagyis csak a hugrát zárnám ki első látásra, de ők is okoztak már meglepetést annak idején. Például a Trimágus Tusa alatt. - A nevem Lacey Stewart – mutatkozom be azért illendően, miközben a térdeink kissé összeérnek. Ez kevésbé zavar, mint a keze érintése, ráadásul hátrálni se igazán lenne lehetőségem, mivel még mindig zsúfolt a kocsma. - Gondolom, ismered a bátyámat Tomot... - teszem fel végül szinte kijelentve a kérdést. Tényleg szokatlan, hogy egy hozzá hasonló srác pont velem álljon szóba mindenféle háttér nélkül. Nem, itt kell lennie egy közös pontnak. Próbálkoztak már nálam más fiúk is, de mind amolyan szürke egér jelleg volt. Ő pedig határozottan nem az.
♪ Zenécske ♪ ϟ Aktuális viselet ϟ Idézet, egyéb szöveg
Unalmas is lenne, ha mindenki ugyanolyan szinten lenne. Kell egy aktívabb, dominánsabb fél, és valaki, akit becserkésznek. Jellemzően ez szokott a tervem lenni, és hamar elmegy a kedvem, ha a másik túl könnyen adja magát, netán átveszi a szerepemet, ezért sem volt túl szimpatikus, amikor az a szöszi a csapatával ott integetett nekem. Bár a kinézett barna lányka, akit a hollóhát klubhelységből már látásból ismerek, szintén felveszi a szemkonktatust, de megmosolyogtató, hogy ennyire nem gondolná magát csinosnak, hogy rá figyelek. Talán kissé gyerekes, hogy miután meghívtam egy italra, még dobálom is a haját, de hát fiúként miért is kéne nagyon komolynak lennem? Szeretek ismerkedni, játszani, attól függetlenül, hogy a munkában odateszem magamat, de az most egy másik kérdés. Ráadásul ez a felfüggesztés sem jött túl jól, de ahelyett, hogy törnék-zúznék, nem rontom tovább a helyzetemet, majd csak lesz valami. Oldalt fordulva veszem át tőle az alátétet, gondosan ügyelve rá, hogy a mozdulat közepette hozzáérjek a kezéhez, s mintegy véletlenül megsimítva a kézfejét. - Szemetelni? Te vagy itt a takarító? Ugye, hogy nem. Beszélhetünk. De nem izgalmasabb úgy, hogy nem kell mondani semmit? – Ismét iszom, várva a reakciót. Nem fél tőlem, ami jó jel. Van benne némi okoskodás, de ez már az elején lerítt róla. Kicsit talán emlékeztet Jasmine-re, a barna haj legalábbis mindenképpen. Csak neki kék volt a szeme, ennek a kis dögösnek meg csokibarna. A saját kékjeimmel méregetem, vajon kiállhatatlan a természete, vagy csak rossz napja van? Odakoccintom a poharamat az övéhez, hagyja, hogy maradjon a csend, ha csak nem akar elkezdeni csevegni. Féloldalasan fordulok, hogy a térdeink picit összeérjenek.
Nem mozgok otthonosan a flörtölésben, ráadásul elég hamar ügyetlenné is válok a fiúk közelében, így inkább kerülöm őket. Mármint, az alkalmat, hogy szóba álljanak velem. Az pedig, hogy egy népszerű srác pont velem kezdjen el szemezni… Tuti, csak valami szívatás. Más lenne a helyzet, ha Carol velem lenne, hiszen ő elég hamar felkelti a fiúk figyelmét, de én nem vagyok az a kategória. Nem állítom magamról, hogy csúnya lennék, mivel nem vagyok az, igazán bájos pofikám van, de inkább azokkal a kislányos vonásokkal. Ráadásul, a sminket se viszem túlzásba, épp csak egy kis alapozó és szájfény, semmi más. Most sincs ez másként, szóval miről is beszélünk? Az általam került srác azonban tesz egy mozdulatot a mutatóujjával, amit azért elég gyakran láttam ahhoz, hogy ismerjem a jelentését. Kissé szégyenlősen meg is ejtek egy halovány mosolyt felé, amolyan köszönetképp, majd igyekszem napirendre térni a dolog felett. Egy fiú meghívott egy italra, nagy ügy. Mindenesetre, némi bűntudatom támad amiatt, hogy nem mentem oda hozzá beszélgetni, de elég hülyén venné ki magát, ha pont most lejtenék oda hozzá, nem igaz? Ráadásul olyan mértékben zavarba jöttem ettől a gesztustól, hogy tuti leégetném magam. Vagy hebegnék összevissza, vagy leönteném az italommal. Nem, neki is jobb, ha nem megyek a közelébe. A hajamnak ütköző puha valami azonban szinte egyből kizökkent a gondolataimból. Egy pillanatig értetlenkedő tekintettel meredek a padlóra, ahova az alátét esett, majd a következő másodpercekben igyekszem összerakni a történéseket. Ez most szórakozik? Meghív egy italra, majd ilyesmiket dobál hozzám… Döbbenten kinyitom a számat, majd becsukom, még mielőtt olyasmit mondanék, amit megbánhatok. Mindenesetre, a mellettem álldogáló fiút megkérem arra, hogy cseréljünk helyet, így immár az ismeretlen srác mellett találom magam. Az előbbi zavarom szinte eszembe se jut, talán ennek is köszönhető, hogy némileg magabiztosabban szólalhatok meg: - Ha velem szeretnél beszélni, akkor csak meg kell szólítanod, felesleges szemetelned – nyújtom felé az alátétet. Ha esetleg elveszi, ismét a vajsöröm felé fordulok, immár mellette állva, majd nagyot kortyolok belőle. Az ital bátorságot ad, az pedig el fog kelleni számomra, ha az ismeretlen srác kötekedni szeretne velem. Mindenesetre, remélem erre nem kerül sor, mert fogalmam sincs, miként reagálnám le. Elég esélyes, hogy csapot-papot otthagynék és megszégyenülten elkullognék.
♪ Zenécske ♪ ϟ Aktuális viselet ϟ Idézet, egyéb szöveg
Bármilyen rossz is az idő, egy hideg sörre mindig vevő vagyok. Nem kell, hogy vajsör legyen, az se hogy felmelegítsen. A keserű ízre vagyok vevő, és hogy morzsolgassam a számban a habot. Ha majd valami keményebb jöhet, akkor vége az alapozásnak, és a föld alá iszom magam. Visszavonásig fel vagyok függesztve, úgyhogy nem kell ügyeletben figyelnem arra, hogy mikor ugrasztanak. Ez minimum napok, de akár hetekbe is beletelhet. Elsőre unaloműzésként, kesergésként jöttem ide, de a visszafogott kislány felkelti az érdeklődésemet, azért invitálom játékba. Érdekes, hogy azt hiszi, nem is róla van szó. Vélhetően nem nagyon szokták keresni a társaságát. Ez a mai most mindenképpen más. A szemezés még véletlenül sem mondható ártalmatlannak, de legalább így nem kell megszólalnia, ha azt kínosnak érezné. Elmosolyodom, ahogyan félrenyeli az italát, és inkább a sajátomba temetkezem, amíg kiköhögi magát, s rendezi a vonásait. Felesleges, hogy könnyek gyűljenek a szemébe. A csábos szöszinek csak nemet intek az ujjammal, és visszafordulok a szolíd barnához, ismét megemelve a szemöldökömet, mélyen vizslatva a vonásait. Picit még a poharamat is emelem, mintha az egészségére innék. Féloldalasan fordulva követem a testemmel is, amikor közelebb jön, noha taktikusan nem mellém, csak az irányomban. Jelzi, hogy két még egy kört, felemelem a mutatóujjamat a pultos felé, hogy én is, de körkörös mozdulatot teszek a levegőben a lány felé intve, hogy számolja Rosmerta az enyémhez a rendelést. Aztán mintha semmi sem történt volna, iszom tovább. Azaz az ujjaim alatt található alátétet összegyűröm, és amikor a közöttünk ücsörgő fickó inni hajol előre, nemes egyszerűséggel a barna hajába dobom. Majd mintha mi sem történt volna, kihívó mozdulattal figyelem a reakciót.
Az ujjaim lassan a kesztyűn keresztül is érzékelik a vajsör melegét, én pedig némileg csalódottan állapítom meg, hogy a korsó nemsokára teljesen üres lesz. Megtehetném, hogy rendelek még egy kört, van is nálam elegendő mennyiségű galleon, de annak minden bizonnyal az lesz az eredménye, hogy némileg spiccesen kerülök vissza az iskolába. Nem igazán bírom az italt, elég vékony testalkatú vagyok, szóval a második korsó már elég szépen kiütne, annyira legalábbis bizonyára, hogy ne legyen egy kis lefekvés előtti tanulás. Mondjuk, nem lenne katasztrófa, de szükségem van arra, hogy jó jegyeket szerezzek. Gondolataim közben a tekintetem azonban akaratlanul is a pult felé fordul, miközben azt mérlegelem, mennyire is kell az a második korsó és akkor megpillantom őt… Nem ismerem a srácot, nem mozgunk egy társaságban, szóval fogalmam sincs arról, ki is lehet, de még így is meg tudom állapítani, hogy nyilván elég népszerű a lányok körében. Nagyjából Tommal egyenlő kaliberű, márpedig ha ez így van, akkor máris nem szimpatikus, így első látásra sem. Szeretem a bátyámat, a tűzbe mennék érte, de amit a lányokkal művel, az valami katasztrófa. Márpedig a hozzá hasonló szépfiúk igenis kőbunkók tudnak lenni. Felcsípnek valakit, ágyba viszik, másnap pedig véget vetnek annak a röpke kis boldogságnak is. Jobban szeretem a hozzám hasonló, stréber, visszahúzódó fiúkat, legalábbis elméleti szinten. Amikor azonban megpillantom, hogy engem bámul és a szemöldökét húzogatja, amolyan pajkosan, máris félrenyelem azt a kortyot, ami éppen a számban volt. Köhögés lesz úrrá rajtam, miközben arcom egyre inkább vörös színt ölt, de szerencsére sikerül úrrá lenni a zavaromon és máris konstantálni magamban, hogy ez bizonyára csak valami félreértés lehet. A Három Seprű ugyanis tömve van, mögöttem is vannak emberek, talán nem is engem bámul, csak pont útban vagyok. Hátra is pillantok a vállam fölött és akkor nagy megkönnyebbülésemre észre is veszek egy csapat lányt, akik nevetgélve bámulják a pultnál álló fiút. Az egyik szőkeség még csábosan kacsint is felé, szóval ez tényleg csak valami félreértés lehetett. Hatalmas kő esik hát le a szívemről, majd végül felállok és a pulthoz sétálok, arra kínosan ügyelve, hogy még véletlenül se kerüljek a srác közelébe. Sajnos csak egy ember áll köztünk, amikor odaérek, mindenesetre ez is sokkal jobb, mintha rögtön mellette lennék. Tuti észrevette, hogy azt hiszem, engem bámul és most minden bizonnyal jót nevet rajtam magában. - Még egyet kérek – jelzem Madam Rosmerta felé. A tanulás ráér, legfeljebb holnap korábban kelek, de ezt a kis beégésemet nagyon hamar el kell felejtenem… De milyen ciki!
♪ Zenécske ♪ ϟ Aktuális viselet ϟ Idézet, egyéb szöveg
Az eszem megáll. Részemről teljesen sikeresnek volt mondható a küldetés, sikerült lekapcsolnom azt a németet, akinek enyhén szólva is nagy tervei voltak, és cseppet sem figyelt arra, hogy mindezzel a varázsvilág lelepleződését is fenyegeti. A szerződésemben az áll, hogy ölhetek szolgálatban, és diplomata igazolványom révén nem vonatkoznak rám a törvények. Jó, sikerült az üldözés, és a varázspárbajok közepette romba dönteni fél Hamburgot, de a cél szentesíti az eszközt. Annak idején osztályelső voltam, és az egyetemen is víritok, de mindez nem érdekli a minisztériumot, akik rivallóban küldték és a felfüggesztésemet, amely nem jár azonnal hatályú elbocsájtással, de visszavonásig nem kapok küldetést, sőt még a Roxfort, s vonzáskörzetét sem hagyhatom el. A pofám leszakad. Egy magányos iszogatásra vágyom, de úgy fest, ma még ez se jön össze. Lendületesen nyitok be a seprűbe, a szokásos bőrdzsekim, kissé talán borostás is vagyok, hiszen a tusoláson kívül most nem foglalkoztam mással, az időeltolódás csupán két óra, az nem gond, de most sürgősen innom kell. Ehhez képest full tömve van az ivó. Csak a párpultnál találok helyet, azt is úgy, hogy könyékkel kell arébb noszogatnom két indiai cserediákot, akik azt hiszik, jó helyük lesz a Roxfortban. Bár kora délután van, nagyon úgy fest, hogy hajnalig meg se állok, úgyhogy nem ártana elkezdenem alapozni. A sör az megfel, csak ne német legyen, mert még valaki fején széttöröm az üveget. A kocsmai verekedés pedig a mai nap után nem nézne ki jól a rezümémben a hivatal felé. A sűrű tömegben azért felfedezek az ismerős arcot. A nevét ugyan nem tudom, de a házamba jár, valami tipikus jókislány a szentem. A sörömet forgatva a kezemben a vállam felett mélyen a szemében nézek, játékosan felhúzogatva a szemöldökömet, kíváncsian, hogy vajon mennyire tojik be ettől. Amilyen szerencsém van, ma ő se vevő az ilyesmire.
Igazság szerint mostanában elég magányos vagyok, talán pont ez az oka annak is, hogy minden pesszimista meglátásom ellenére is egyedül jöttem le Roxmortsba. Annak idején mindig volt valaki mellettem, vagy Carol, vagy Tom, de amióta volt köztük az a bizonyos dolog… Nos, én nem sokat tudok erről, hiszen nem igazán ütöttem bele az orrom a részletekbe, de mégis rajtam csattan az ostor. Carol nyilván kerülni szeretné Tomot, márpedig, ha továbbra is velem barátkozna, akkor ez aligha lenne megoldható számára. Tom pedig jelenleg elvan a maga kis világában, még én se gyakran futok össze vele, ami nem lenne olyan nagy baj, ha lennének barátaim. De a mardekáros szőkeségen kívül senkivel se voltam képes összehaverkodni, a könyveim pedig nem bizonyultak túl jó társaságnak. Ideig-óráig elvoltam velük, ez tagadhatatlan, de a tanulás is tud unalmas lenni, most pedig rám fér egy kis kikapcsolódás. Ha ezt pedig Madam Rosmerta vajsöre jelenti számomra, hát legyen. Magamra kaptam hát a lehető legmelegebb kabátom, sálat tekertem a nyakam köré, kesztyűt húztam fázós ujjaimra, majd elindultam Roxmorts felé. Soha életemben nem jöttem még le ide egyedül és be kell vallanom, feszélyez is némileg a helyzet, de hát sokan ezt teszik, nem? Csak nem nézhet ki olyan cikin, hogy egyedül iszom a vajsörömet. Vagy igen? Jaj, istenem, mindenki rajtam fog nevetni? Mit szólnak majd ehhez? És mi lesz, ha néhány mardekáros célba vesz? Talán mégis maradnom kellene… De nem, össze kell kapnom magam, elvégre már elég nagylány vagyok ahhoz, hogy ne kelljen ilyesmitől tartanom. És mi van akkor, ha beszólnak? Egyszerűen csak lenyelem a békát és kész. Vissza is szólhatnék ugyan, de annyira vagány nem vagyok és nem is leszek. Mindig is ne bánts-virágként éltem az életem, ez nem fog egyik pillanatról a másikra megváltozni. Benyitok hát a hangulatos kis kocsmába, majd szinte abban a pillanatban az arcomra fagy a mosoly. Mindenhol emberek. De tényleg. Diákok, tanárok és egyszerű átutazók, akik mind ugyanazt szeretnék… Inni és beszélgetni egy jót. Egy pillanatra meg is fordul a fejemben, hogy talán mégis hagynom kellene ezt az egészet, de még mielőtt sarkon orromba tódul az a csodás illat és szinte egy csapásra megjön a bátorságom. Belibbenek hát, rendelek egy italt, majd végül azzal a kezemben kezdek el egy üres asztal után kutatni. Szerencsére egy társaság pont akkor távozik, amikor arra járok, úgyhogy nem is habozok, lehuppanok az egyik szabad székre, majd a cuccaimat le sem véve kezdem el kortyolgatni az italt. Nem tervezek sokáig maradni, szóval minek fáradjak? Még a kesztyű is a kezemen virít, miközben iszom. Pár perc és megyek is. Tanulnom is kellene ma még.
♪ Zenécske ♪ ϟ Aktuális viselet ϟ Idézet, egyéb szöveg
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Három Seprű 2019-01-04, 10:32
Három Seprű
Jól ismert és közkedvelt fogadó. Meleg és kényelmes, folyton tele van, és remek vajsört adnak, bár kaphatunk lángnyelv-whiskyt, violalikőrt, forralt mézbort, ribizlirumot és még meggyszörpöt is szódavízzel, jéggel és ernyővel. A tulajdonos Madam Rosmerta, akinek bájai nagy hatással vannak Ronra (már amikor nincs az Imperius hatása alatt.)
