2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Már az első pillanatban érzékelem, hogy ennek nem most van itt a helye, ezért a feszült arcát látva azonnal eltűntetem az illúziót, és a panzió szoba visszaváltozik hagyományossá. Pattanok, hogy elé siessek, bezárom mögötte az ajtót, hogy tőlem szokatlan módon zavart magyarázatba fogjak. - Csak egy kis játék lett volna, de nem fontos. - Hárítok, mert tudom, hogy ő ennél sokkal komolyabb, elhivatottabb. Az egymásra találásunk is a gondok, drámák közepette történt, lehet, hogy rosszul mértem fel, hogy mivel lehet egy kicsit kizökkenteni azokból a gondokból, amik állandóan terhelik. Esélyes, hogy mivel nekem ez már megszüntek, nem gondoltam bele, hogy ez nem az ő világa. Mindenesetre talán még nem hoztam annyira kellemetlen helyzetbe, hogy túl tudjon lendülni, úgyhogy hellyel kínálom, sőt, mivel vannak kikészítve a vendégeknek italok, máris töltök egy töklevet. Sidney sportember, nem igazán szokott inni, bár ha azt mondja, hogy most valami töményebbet öntsek, nem habozok. Én magamnak még semmit, elsőre inkább a kanapéra mutatok, s ha leült, mellé is ülök. - Látom, hogy megint nyomaszt valami. Mi a baj? Elmondod? Hátha tudok segíteni. - Köztünk már régen nincsen tanár-diák viszony, a korkülönbség is egészen emészthető bárki számára, maximum az iskolában nem verjük nagy dobra, hiszen jogilag amúgy nem megengedhető. Ráadásul az egyetlen felelős személy, aki tud róla, nem tudja védeni a dolgot, hiszen kómában van. Az edző ruha természetesen marad rajtam, hiszen az nem varázslat, de mivel kényelmes, nem is zavaró, ezért Sidney esetében sem gond, ha azt visel. Így kicsit elkanyarodunk az eredeti tervtől, de ha esetleg sikerül beszélgetni, akkor a zárásként megismételhetjük régi jó szokásunkat, hogy farkasalakban kergetőzünk az erdőben, abból pedig még akár valami édes dolog is kisülhet.
Kicsit a megszokottnál is feszülttebb vagyok az utóbbi időben, hiszen nem rég tudtommal menesztettek egy tanárt, vagy felmondott, nem is tudom a pontos körülményeket és mindezt azért, mert köze volt egy diákhoz, aki már talán végzős. Armand bár csak edző, de az év eleje óta új igazgató áll az iskola élén, tehát még csak az az opció sincs meg, hogy Dumbledore valamilyen szinten mellettünk áll. Ez pedig azt jelenti, hogy Armand bajba kerülhet, bár mindig azt mondja, hogy nem olyan őrülten fontos neki ez a munka és igazából a mai napig sem tudom, hogy mit szeretne. Most is úgy gondolom, hogy nem lenne ideális, ha egyszerűen velem tartana bármit is szeretnék a jövőtől, de ő amennyire értem, amiket eddig mondott, gond nélkül ezt tenné. Idővel viszont mégis csak megtalálhatja azt, ami tényleg érdekli, ami lekötné és az nem biztos, hogy egyezik majd azzal, amit én akarok. Zavaros ez, főleg látva mik mennek a háttérben, miket írnak az újságok, vagy épp hogy közben ott vannak nekem a vöröskék és mégis csak segítenem kell a lányoknak, ha valami olyasmi történik, mint nem rég Joyceszal az anyja révén. Ezért is érkezem meg kissé talán a kelleténél feszültebben a Három seprűbe, miközben sejtem, hogy valami meglepetést tervez, mert nem derült ki, hogy miért is hívott ide. Amikor tehát belépek és megtalálom a szobát tényleg elkerekedett szemmel figyelem a szobát, amit úgy néz ki, mint egy edzőterem és Armand úgy néz rám, mint aki nem ismer. Ráncolom a homlokomat és próbálok alkalmazkodni, de sose voltam igazán jó az ilyesmiben. - Ez meg... mi? - bukik végül ki belőlem, bár felvettem az edző cuccot, amit kért, de mindettől függetlenül egyelőre még látszik, hogy feszengek és nem tudom pontosan, hogy mit is szeretne.
Cseppet sem vagyok benne biztos, hogy tetszeni fog neki, amit kitaláltam, hiszen ő rettentően komoly lány, és talán csak én ismerem az érzékeny oldalát, de úgy vagyok, hogy teszek egy próbát. Ez játék is egyben, bizalomjáték, meg amolyan szerelmi fantázia. Úgy találtunk egymásra, hogy rengeteget beszélgettünk az edzések és meccsek közepette, így valahogy kialakult a részéről is a vonzalom, ami nekem már szinte a gyerekkora óta fennáll, csupán Dumbledore tudott róla. Én elutasítottam volna ezt a szerelmet, de az öreg igazgató megnyugatott, hogy bizony van olyan, amikor mindez nem kor kérdése, és talán egyszer még működhet is. Elfogadtam volna, ha Sidney egy magához korban jobban illő fiút választ, nekem már az is elég, ha ő boldog, ugyanakkor kár mártírkodni, csak kifogás volt az átok, érte igenis érdemes harcolni! Most, hogy végre egymásra találtunk, többször felmerül, hogy ő utazna, amiben én vele tartanék, hiszen nekem mindkét álmom teljesült; ő az enyém, ráadásul a VMS-ben is dicsőséget hoztam egy csapat számára, akik az én tanítványaim. Hiába mondta Sidney, hogy az ő álmai után nem akarná, hogy mindent feladjak, de nincs mit. Hiszen a Dél-Afrikai trón nem érdekel, az itteni edzői állás is csupán addig fontos, amíg a közelében vagyok. És hogy miről is szól ez a mostani? Azt üzentem neki, hogy ha kedve egy kis szerepjátékhoz, akkor várom a Három Seprűben, viszont sportcuccban érkezzen! Mármint mezben. Nyilván nem igazi edzés lesz, hiszen ahhoz miért kéne egy fogadói szoba, aminek a számát is megmondom, oda kell majd feljönnie. Ha kopogtat, akkor szólok, hogy jöhet, ha belép, akkor pedig csak nyugodtan. A lényeg, hogy a szoba nem úgy néz ki, mint egy fogadói szoba! Úgy néz ki, mint a VMS válogatójának tornaterme. Én magam is melegítőcuccban vagyok, a nyakamban síp, tekintetem szigorú, mintha most találkoznánk először.
Belecsábítom Trinity-t a "rosszba", de látszik, hogy minden másodperccel egyre inkább elememben vagyok. Lehet, hogy a mosolyát nem látom, de cserébe hallom, hiszen az ember teljesen máshogy beszél az érzelmei alapján. Én pedig örülök annak, hogy benne van és nem csak úgy kisétálunk ejnye-bejnye felszólítással számonkérve őket. Szívesen találkoztam volna Rita Vitrollal más körülmények között, de ez nem jelenti azt, hogy megkímélném attól, hogy visszakapja a kandikamerás közvetítést, amit velünk csinált. A sok kis részlet miatt, a vezérlő, a könyv, teljesen elhiszem és benyelem az egész sztorit, hiszen először állatokat nézni érkeztünk az aranyjeggyel, aztán egy nő feltámasztásához áldozatnak, aztán kiderült, hogy igazából egy szabadulószoba, mi jöhet még? Hát a Weasley-ikrek!!! Kicsit fázósan ölelem át magamat, amikor kiérünk a januári hidegbe, kettőt pislogok és a pántos pólóm és szandálom helyett felkerül a tornacipő és a kabátka. Az állam konkrétan a földön, ahogy kitágult szemekkel bámulom őket, először döbbenet, aztán egy kis düh, aztán kétkedő felnevetés, de igen rövid. - Ez most... ez most komoly? Nem jó passzban? Még is hogyan? A sok ember, a páholy, az állatok, az elején a véla-kobold meg a fél-ork, vagy mi, a rendőr, amikor lépcsőztünk fel-le, a kulcsok, könyvek, az a szag...! HOGYAN? - kérdezek, de főkén azért, mert Látványmágia szakon vagyok, szeretem a szivatásokat is, szóval ténylegesen tudni akarom hogy csinálták, hogy megtanulhassam én is. Ittunk valamit és hallucináltunk? Vagy aktívan változott a környezet a Roxforti mozgó lépcsők alapján, miközben minden, minden illúzió volt? És amiken átbotlottunk, a falak, a kézzel tapintható tárgyak? Teljesen elmélyülök a részletekben, picit be is bambulva. Egy kis fázis késéssel, miután jól megbámultam a környezetet, meg a vigyorgó srácokat is, fordulok csak Trinity-hez, még mindg kicsit sokkosan. - Akkor... azt hiszem... boldog szülinapot? - nevetek fel újra, még mindig hitetlenül nézve rá. Átveszem a W kitűzőt, aztán odafordulok Trinity-hez, hogy felrakjam rá, szépen a tökéletes helyre, egyenesen, igényesen, viszont az enyémet csak besüllyesztem a zsembembe elsőre. Ha valamelyik elkezdene flörtölgetni, akkor csak tovább érdeklődőm mit hogyan csináltak, hogy kihúzzam belőlük a titkaikat, aztán mielőtt elhívhatnának randira vagy ilyesmire, félvállról le is passzolom és tovább is libbenek kacéran. Még túlságosan sértett vagyok, hogy ennyire átvágtak és az istenért nem láttam át minden csavarjukon, de hosszútávon biztos, hogy vissza fogok járni még nézelődni és kérdezgetni. Nem feltétlenül pasizni, hiszen még mindig Roberto-ért sír a szívem - teljesen hiába, ezen a ponton már hónapok óta egyértelmű, hogy együtt van Siennával -, de kapcsolatokat építeni sosem árthat.
// Nekem is nagyon tetszett, bár lélekben készítettem magam már a véráldozatra is xd A csavar a végén nagyon vicces, a karimnak kevésbé xd
A jutit is köszi, Seraphine-nek átadtam, mert ő van ott mindenhol, hátha valamelyik mesén lesz egy-kockázás. ) És ne felejtsd el, hogy mesélők megkapják a KM/JM-mel írt IC-ket mese lezárás után és a jutit is választott karinak!!! <3 //
Azért nekem mégis csak megfordul a fejemen az is, hogy nehogy valakinek véletlenül baja legyen, mert túlságosan megijed meglök valami mást és komolyabb pánik uralkodik el rajtuk. Azért ezt nem szeretném, de egy kis ártatlan tréfa belefér, maximum ha komolyabb gond lenne azonnal abbahagyjuk! Ezért talán egy picit bizonytalanul még az elején, de végül bólintok. - Igen azt hiszem a csikizés beleférhet és hogy odaasonjunk. Egy kis tréfa nem árt viszonzásul. - mosolyodom el, bár ebből persze Simi nem láthat semmit, hiszen nekünk is tök sötét van. Azért továbbra is fogom a lány kezét, hogy ne szakadjunk el egymástól, de ha érzek valakit magam körül, akkor odanyúlok, hogy kicsit megcsikizzem szigorúan a derekát, nehogy véletlenül belekapjak valakinek a szemébe, ha a nyakát célzom meg. Aztán hirtelen felkapcsolódik a villany és a legnagyobb meglepetésemre az ikrek vigyorgó alakja bukkan fel, vagyis hát számomra elsősorban a hangjuk az, ami egyértelművé teszi a jelenlétüket, ahogyan jellegzetes módon, mint mindig egymást kiegészítve beszélnek, mintha csak egy ember lennének. Irigylésreméltó dolog ez az ikerség. Az ember aztán tuti, hogy sosem unatkozik! - Hés srácok, azért ez...! - mosolyogva szóválom a fejemet, mert elég ütős volt és tényleg bevettük az elején, hogy valami gond van. Szegény Simi meg belesodródott, miközben úgy fest, hogy engem a szülinapom miatt vontak be. Hát lássuk be nem épp a megszokott meglepetés. - Máskor inkább adjatok bonbont. - teszem még hozzá, bár azért látszik a szemem csillanásából, hogy azért ez mégis csak különlegesebb volt, mintha csak valami csokival lepnek meg, főleg hogy náluk a csoki se tud átlagos lenni, hanem biztos hogy nagyon óvatosan kellene enni, nehogy a képedbe robbanjon. Azért a kitűzőnek örülök, még ha nekem nem is épp látható, de odaadom Siminek az enyémet, hogy segítsen feltenni a ruhámra egyelőre. Ő mégis csak az eddigiek alapjá úgy vélem jobban ért ahhoz mi hova passzol, meg hát jobb a kézügyessége is a látás ajándékának köszönhetően. - Azért tényleg vicces volt. Kösz fiúk! - lépek mostmár közelebb, hogy megöleljem Fredet és Georgot, még ha nagyon nyújtózkodnom is kell, mert én nem épp a hozzájuk hasonló méretes Weasleyk közé tartozom. Hozzám képes bizony a két srác égimeszelő! Aztán persze az se lepne meg, ha a csinos Simonettára közben sármos mosolyt villantatának. Bármennyire is bohókás a két srác, azért ha jól hallottam nem esik nehezükre becsajozni.
//Köszönjük szépen a mesét! Tök jó volt! Külön köszi, hogy Trinity szülinapja is belekerült, nem is néztem, hogy januári. xD Tetszett! És a jutikat is köszi. Beírom őket, tudom, hogy nincs időd adminisztrálni. //
Végül Trinity választ valamit, mindegyik nagyon hatékony lehet, mert a sötétben egyértelmű az előnyük. Ahogyan közelebb érnek a szervezőkhöz, többen sikoltoznak, jajonganak, de szerencsére azt Trinity is érzékeli, hogy senki nem sérül meg, maximum egymásnak mennek bátran, vagy botladoznak, de semmi komoly. Aztán amikor már egészen közel vannak, akkor a világítás ismét beindul, és bár Roxmortsban vannak. de nem azon a hátsó utcán, ahova betájolták magukat, hanem egy szép nagy házban, ami pont úgy van berendezve, mint a Weasley varázsvicc vállalat az Abszol úton. Maguk az ikrek is ott vannak, de rajtuk kívül senki más, az utolsó mágiával létrehozott figurák is eloszlanak, egy-egy próbaba marad ott leeresztve. Fred és Geogre lefelé mutatnak, a két lány lába alatt hatalmas X van, pont oda kellett érniünk! - Boldog születésnapot unokahugi! Te, és a társaid lehettek az első szerencsések, akik kipróbálhatták az interaktív élményparkunkat! - George is odapattan kacsintgatva, nyilván fel sem merül bennük, hogy a páros esetleg mérges lenne, vagy hogy Trinity nem lát. - Király volt, ugye? Menők voltatok, jókat nevettünk a megoldásaitokon, igyekeztünk gyorsan alkalmazkodni. - Nyilván a lányoknak kérdésük is van, de Fred a fejükbe lát, ezért hát vállvonogatva hozzátesz némi magyarázatot. - Tudtuk, hogy egy Weasley nem hátrál meg, és kiválasztottunk még három társat is, akik mostanság nem voltak jó passzban, gondoltuk egy kis kaland, jókedv és móka nem árthat. - Ugye hogy jól tettük?! - Tódítja hozzá George is, aki a mellényzsebéből egy-egy W betűt formázú kitűzőt ad át. - És persze még egy apró ajándékunk van, hogy a mázli elkísérjen, na és hogy Ti is reklámozzátok a céget! - Ezen a ponton viszont a fiúk hagyják, hogy a lányok kifújják magukat, és akár távozóra is fogják.
//Köszi szépen a részvételt, remélem nem volt nagyon csavar a csavarban uncsi, de el akartam rugaszkodni a gyilkosos véres sztoriktól. A jutalom: a kari, akivel játszottatok, 5 tulajdonságpontot kap eloszthatóra, illetve a tárgy bármely karaktereteknek adható. A hazárdőr kitűzője: bármikor, amikor kizárólag 1 kockával kell dobnod mesében (legyen 6 vagy 10 oldalú) ha 1-et dobsz, bárhányszor újradobhatod. Ha maxot dobsz, akkor a mesélőt megkérheted, hogy a dobáson felül további előnyt, segítséget adjon!//
Osongálunk, osongálunk, nincsen semmilyen előre kitalált ördögi tervem, képes lennék teljesen rögtönözni, ha Trinity nem súgná oda hozzám a kérdést. Felhümmentek, a kisördög megmutatkozik, és azonnal elkezdek ötletelni. - Persze, hogy ijesszük! Megérdemlik, még is mi baj lehetne belőle? Csak sötét van és már is megijedtek. Mi lenne, ha az emberek között sétálva elkezdenénk mindenkit csiklandozni? Vagy... vagy csak megtaláljuk Bumfoltot és Ritát a hangjuk alapján, hangmágus vagyok szóval én se éppen süket, és afféle MEGLEPETÉS kiáltással a hátuk mögött jelennénk meg? - sutyorgom vissza neki bizalmasan, egy kicsit izgatottan, az utolsó megjegyzés pedig erősen hasonlít az ő "Bú!" gondolatára, szóval tőlem aztán lehetne az is, nem vagyok válogatós a részletekben. - Vagy megidézek néhány hangot és illúziót, olyan állatokat, akiket bent láttunk és úgy csinálunk, mintha elszabadultak volna! - jön a következő ötlet, de mielőtt bevetjük magunkat az emberek közé gondolom el kéne döntenünk, hogy melyik is legyen. A nézők varázslók és boszorkányok, szóval kétlem, hogy senki se fogja hamarosan kitalálni, hogyan is oszlassa el a sötétséget, lumossal, tűzzel, finitével, akármivel, nagyrészük tuti felnőtt, nem iskolás, mint mi. Szóval attól függően, hogy melyiket választja Trinity bizony bele is vetem magam. Elosonunk a műsorvezetőkhöz kerülni és rájuk hozni a frászt, kiáltással, csikizéssel, akár hozzájuk vágva a kulcsokat, mert a beleegyezésünk nélkül játszadoztak velünk! Próbálok figyelni arra, hogy a macskámat ne tapossák el menet közben, szóval ha kell, egyik kézzel őpufiságát magamhoz szorítom és csak a másik kezem maradt szabad. Vagy varázslény hangokat idézgetek meg zörgést, és ha felkapcsolódik a fény, akkor tényleges illúzió varázslényeket azok alapján, akiket bent láttunk, mintha elszabadultak volna, persze testetlen és nem is pontos képek, szóval nem valami profik vagy hitelesek.
// Varázslény hangok, varázslény illúzióképek, ha kezd fény lenni és van értelme: BBT: Kiemelkedő, 40 pont, Varázserő: 25 pont + Látványmágus szak + Hangmágus + véla (nem mintha beleírtuk volna, de véla haj pluszt ad bűbájokra és átkokra, kérvényezem belevonni a képességleírásukba, hogy ügyesebbek! XD) //
Ha a rendező vissza is jönne, már duplán megakadályoztuk, hogy könnyű dolga legyen visszaállítani a rendszert és a fényeket, de a folyosón szerencsére nem futunk össze vele. Azt még nem tudom, hogy pontosan mi a terv, ezért amikor már érzem a levegő változást és egyértelműen az utcán vagyunk megállok és halkan odasúgom bűntársnőmnek. - Mi legyen velük? Ijesszük meg őket? Vagy? - nem vagyok jó az efféle cselszövésben, ezért úgy gondolom talán jobb, ha ezt a döntést Simire hagyom. Nem tudom, hogy csak odamenjünk és mondjuk, hogy "Bú!", vagy várjuk meg amíg még főnek a saját levükben. Azért hallom az ijedtséget a hangokban és nem akarom, hogy valaki megsérüljön, ha fellökik a sötétben aztán meg belerúgnak, vagy ilyesmi. Nem vagyok rosszindulítú ember, a kellemetlen tréfák nem a kenyereim, de most mégis úgy éreztem, hogy azért csak illene visszavágni kicsit, ha már így behúztak minket a csőbe. - Azért remélem nem lesz baja senkinek. - suttogom még szinte csak magam elé, de Simi természetesen hallhatja, hangot adva ezáltal az aggályaimnak. Igyekszem azér tökéletesen betájolni magunkat, ha netán kifejezetten a szervezőket akarnánk megijeszteni, akkor az ő hangjukra koncentrálok, hogy odajussunk a rajongókon keresztül, már nem kezdenek el minket is lökdösni, ha közelebb megyünk. Ezen kívül viszont inkább csak bizonytalanul roporgok. Gondolom sokáig nem szívatjuk őket, tehát végső soron valami biztosan lesz. A fényt talán másképp is visszatudják kapcsolni, csak idő kell, amíg megoldják a problémát. Meg hát gondolom a rendező is rájött már a wc-n, hogy valami gebasz van, mert bizonyára ott nála is vaksötét lett hirtelen.
Ahogyan Etta elfordítja a gombot, egy hangos kattanás hallatszik, mint amikor a bakelit lemezt kirántjuk a tű alól, s minden koromsötétségbe borul. Még az ő termük is, ahol Etta beblokkolta az irányítópultot, de a monitorok azért még működnek, legalábbis annyit innen még a vélalány lát, hogy a monitorokon is az látható, hogy kint a hátsó utcán is vaksötét van, nem véletlen, hogy sikoltoznak az ottani fanok. Ők ketten el tudnak indulni arra, amerre a kijáratot sikerült megtalálni a kézikönyvben, szerencsére a rendezővel már nem futnak össze, az kellőképpen elronthatta a gyomrát, nem jön vissza egyhamar. Trinity varázslattal be tudja zárni a rendezői szobát, aztán el tudnak indulni kifelé a hátsó utcára. A látássérült lánynak ez a világa, mert bár világosban látja a körvonalakat valamennyire, de itt ő sem semmit, ezért a többi érzéke egyértelműen jobban bekapcsol. A hallása alapján be tudja tájolni az irányt, ahonnan a kinti sikolyokat hallja. Azért szerencsére nem halálsikolyok ezek, inkább csak mindenki be van tojva, egymásnak mennek, a legtöbben csak tapogatóznak, átesnek egymáson, de remélhetőleg nem tapossák le a többieket a pánikban. Trinity simán tud tájékozodni a belé karolt Ettával, tehát kiérnek az utcára, ami még mindig vaksötét, lehet ott vagy egy-két tucat rajongó. Vitrol és Bunfolt hangosan próbálják csitítani őket, hogy ez is csak a műsor része, de mindkettőjük hangján érződik a pánik, hogy ez nem volt betervezve, és kicsúszott az irányítás. A kérdés, hogy hőseink most mit szeretnének csinálni.
- Jaja. - bólogatok, így, hogy úgy tűnik nem valami ötven éve halott nőt kell valamilyen brutális vérmágiával feltámasztanunk kicsit már is oldottabb és lelkesebb vagyok. Persze azon kívül, hogy a pillanat hevében megfordult a fejemben, hogy Trinity-t hátrahagyva rohanjak el a kulcsokkal, bár abban az esetben is felszabadultan versengtem volna az ijedt gyanakodás helyett. - És dupla-jaja! - mondom a visszakérdezésére szélesen elmosolyodva. Nagyon tetszik, hogy elcsábult a gondolatra, mintha csak a kisördög lennék a vállán, aki csínytevésre bátorítja. Persze ettől még én se akarok semmi durvát, senkinek se essen baja, az tuti, az maradjon a tatamin. - Találtam valamit! Van egy egész mágikus irányítópult, vagy ilyesmi, és ha megnyomkodok néhány gombot, akkor minden sötétségbeborul, mintha perui instant sötétségport eresztettek volna mindenhová. Ez első ijesztésnek tökéletes, ráadásul lehet így nem vesznek észre minket egyáltalán. - osztom meg vele, és miután elolvastam, amit lehetett és bemértem az irányokat, hogy merre az ajtó, merre Trinity, lelkesen megnyomkodom, amit kell, hogy minden, tényleg minden elsötétüljön. Ha van arra gomb, akkor még bekapcsolom az irányítópult zárolását is, hogy amennyiben a pasi/nő, aki működteti visszaér és mindent helyre akar tenni, akkor még szívjon egy kicsit valami feloldó kóddal vagy varázslattal. A könyv pedig nálam lesz, szóval annak a leírásait úgy se követheti! Kicsit kuncogok a sötétben, mielőtt odaérnék Trinhez és megragadnám a kezét rábízva magam az ő amúgy is sérült látására és nagyobb rutinjára a sötétben. Igyekszem a szandálommal olyan halkan osonni mellette, amennyire lehet, bár a kulcsok ténye egy kicsit égeti a tenyeremet, hogy az ilyen játékok végén lévő díjat is nagyon szívesen zsebre tenném, de... maradok annál, hogy megleckéztessük őket miután minden engedély nélkül beszerveztek minket egy ilyen játékba. Azt mondjuk még nem nagyon raktam össze, hogy miért éppen NORVÉG mágikus szabadulószoba, miközben britek vagyunk, de még a műsorvezetők is, és Roxmortsból kerültünk ide.
- A többiek első ijedtsége nevetéssé változott, amikor leestek, szóval én sem hiszem, hogy komoly veszélyben lennénk. - persze akárhol félresikerülhet akármi, legyen egy sima sport esemény. Balesetek mindig vannak, de tényleges, szándékos veszély itt szerintem sincs, viszont lépéselőnyünk van, mert ők nem tudják, hogy mi tudjuk, hogy mi folyik itt. Persze megtehetnénk, hogy felfedjük a dolgot és szembesítjük őket, vagy megvicceljük, ahogyan ők minket. Úgy fest, hogy amikor a könyvet nézegeti, akkor Simi is erre a lehetőségre jut, legalábbis többek között benne is felmerül, hogy meglephetnénk őket. - Már tudjuk, hogy csak játék, viccesebb lenne ellenük fordítani, nem? - mosolyodom el. Bár sosem voltam az a típus, aki gonoszkodó vicceket szeretett űzni másokkal, de azért ez mégis csak más. Nem lesz semmi bajuk, ha egy kicsit rájuk ijesztünk és végülis megérdemlik, mert ha ez egy játék, akkor illendő lett volna jelentkezni rá, nem pedig teljesen átverve válogatni össze rá embereket, főleg úgy, hogy az elején még gyakorlatilag bénaságoknak állítottak be minket. Úgyhogy én simán benne vagyok, hogy visszavágjunk. - Egyelőre nem hallok zajt, de ha arra kell mennünk, akkor lehet, hogy sietni kell. - mondom, és persze ha Simi közli, hogy le is nyomhatjuk a fényeket, akkor szívesen segítek neki tájékozódni. Ha mindent sötétbe borítunk, akkor jó eséllyel a rendező is nehezebben talál vissza ide, sőt amennyiben elindulunk a folyosón, akkor egy fordított alohomorával még rá is zárom az ajtót, hogy ne jusson be könnyen újra villanyt kapcsolni. Úgy ugyanis több időnk lesz, ha sikerül elkerülni, ha nem is teljesen. Viszont, ha a sötét mellettünk lesz, akkor könnyebben elosonhatunk mellette, vagy megállunk, amikor szemből jön és keresgéli az utat vissza a vezérlő terembe.
Egyáltalán nem biztos, hogy egymás ellen versenyeznek, lehet, hogy szabadulószoba lévén ha simán csaki kooperatívan kijutnak, már az is győzelem, így nem fontos hazudniuk egymásnak. Trinity tehát elteszi a kulcsot, és igen, arra jut, hogy Vitrol, Bumfolt nem hallják őket. Ha Miley a hasraesés közben valami kábelt, mágikus fonalat kirántott, most a külső szervezők vakok és süketek. Etta átfutja a a kézikönyvet, és az alaprajzban megtalálja a hátsó bejáratot, ami a kinti folyosóról nyílik, vélhetően pont arra, amerre a rendező távozhatott. Ha ugyanarra mennek, akkor megkockáztatják, hogy szembefutnak vele, ugyanakkor kijuthatnak az utcára, a szervezők háta mögé, meglepve őket. Sőt, Etta még azt is megtalálja, hogyan, és milyen gombokat kell majd útközben megnyomni, hogy nem csupán az itteni benti folyosót, hanem akár az egész kinti utcát, sikátort teljesen sötétségbe borítsák mágikusan, pár gombnyomás az egész. Vélhetően arra nem gondolt senki, hogy a szabadulószoba mágiája akár módosítható is, ezzel viszont akár magukat a szervezőket lehet teljes sötétségbe borítani, ha úgy szeretnék, hiszen a sötétség elég sok opciót kínál hőseinknek, főleg, ha Trinity érzékei pont arra vannak kiélvezve. Így hát az a kérdés, hogy végigjátsszák a játékot, vagy vermet ásnak a szervezőknek.
Elválunk kicsit, ameddig ő felmarkolja az aranykulcsot én pedig körbenézek a szobában és még egy kicsi hatásszünet is akad, hiszen a versenygésben eléggé lelkes szoktam lenni. Viszont azzal, hogy hátramaradt az arany kulcs inkább abba az irányba mutat az egész, hogy nincsen több kulcs, bár így nincs értelme annak, hogy riválisok legyünk. Mármint, elvárnák, hogy kicsaljam tőle vagy hogy lekaratézzam a látássérült lányt csak azért, hogy egyedül nyissak ki valami ajtót amiről azt se tudom, hogy hova vezet. Hiszen nekünk csak arról kéne tudnunk, amennyit elmondtak nekünk, hogy Kalah-nak van egy kedvese valamelyik ajtó mögött és nekünk meg lassan már megvan hozzá mindenünk, hogy kinyithassuk. - Akkor mindenünk megvan. Csináljunk úgy, mintha semmiről se tudnánk és nyissuk ki a kripta ajtót? A próbababa a karral meg a laboratóriumban lehet, ahova meg engem képzelt el Bumfolt. Ha csak egy műsor, bajunk nem lehet belőle. Nem lehet minden hang, minden kijelző, minden minden csak bűbáj és illúzió! Azt hiszem... - teszem azért hozzá, mielőtt túlságosan magabiztosan mennék fejjel a falnak. Az egy dolog, hogy azt a szakot céloztam meg, de nem annyira biztos az, hogy ne tudnának engem átejteni mondjuk profi illúziómágusok az ilyesmivel. - Nem látnak, nem hallanak, olyan irányba fordultunk amire nem számítottak és akinek itt kéne lennie az talán... a slozin van... - válaszolok még Trinity-nek, mielőtt tovább nézelődnék. Próbálok nagyon koncentrálni és kiszűrni azt, hogy bármi, amit tapasztalunk egy kicsit is gyanús-e, hogy szemfényvesztés, de már a szemem golyózik a sok gyanakodástól. Nem annyira értek a mugli mikrofonokhoz meg fülhallgatókhoz, de nagyjából összeteszem, hogy beszélhetnénk magával Rita Vitrollal, viszont sokkal jobbnak tűnik az, hogy lépéselőnyben vagyunk és ők meg nem értenek semmit. Végre valamivel a tényfeltáró - pletyka - riportert is meg lehet lepni, és pont én leszek az, mármint mi. Amikor megtalálom a kézikönyvet azonnal felcsapom, az első hullám, ami azt sugallta, hogy legyek önző, próbáljak versengeni nagyon gyorsan el is múlt, nálam csak egy kulcs van, Trinity-nél kettő, és csak versenyszellemből biztosan nem fogom lekaratézni, hogy megszerezzem őket. - Egy könyvet, megpróbálom gyorsan átfutni. Ha találunk egyenes utat a műsorvezetőkhöz a laboratórium és a kripta mellett hozzájuk, akkor egyenesen kibukkanhatnánk mellettük rájuk hozni a frászt, mondjuk kiábrándító bűbáj alatt. Megérdemelnék, nem? Még hogy Kalah legendás bestiáriuma... - ingatom meg a fejemet, puffogok egyet aztán már lapozok is tovább a valódi alaprajzhoz és megpróbálom elmagyarázni Trinity-nek is, amit találok. - Viszont lehet, hogy már ideje lenne mennünk, fülelj nagyon, ha jön vissza a rendező, akkor muszáj gyorsan kisurrannunk. - teszem hozzá, de ha a kézikönyv nem volt konkrétan nagyon feltűnő helyen, akkor ha kisurranásra vagyunk kényszerítve akkor is magammal viszem.
Az én szememben Rita Vitrol egy gonosz és rosszindulatú nőszemély, aki mindenféléket terjeszt másokról, csak hogy hírnevet csiholjon saját magának, de azért hallom, hogy Simonetta mintha minimum rajongással a hangjában ismerné fel a nőt. Nem mondok semmit, nem szoktam ítélkezni. - Ez igaz, bár mindig is csúnya dolognak gondoltam az efféle vicceket. - hümmentek egyet csendesen, mert hát én aztán sose voltam olyan, aki szándékosan, vagy véletlenül akár, de kiszúrna másokkal. Sőt, ha nem szándékosan, de mégis sikerülne tuti, hogy csomó bocsánatkérés lenne a következménye részemről. Azért azt bizony észreveszem, hogy Simonetta ellhallgat egy kis időre, mint aki épp mérlegel, hiszen hirtelen riválisok lettünk. Jó eséllyel én inkább csak az arany kulcs derengését látom meg, a többit nem annyira, hiszen nem épp a látás az erősségem, így a szoba feltérképezését is a szőkeségre hagyom. A kulcsot viszont magamhoz veszem. - Az nem az lehet? - óvatosan indulok el, hogy magamhoz vegyem az arany kulcsot. - Szerinted se hallanak minket most ugye? Sőt talán nem is látnak. - kezdem én is sejteni, hogy valami bezavarhatott ebbe a dologba, így jobb lesz, ha most próbálunk tenni valamit. Én egyelőre határozottan tanácstalan vagyok és nem igazán tudom, hogy mi legyen a következő lépés, főleg hogy a kutatás nem igazán az erősségem. - Találtál valami hasznosat? - kérdezem végül Simonettát, megvárva, amíg körülnéz. Igyekszem figyelni a hangjára, hogy mennyire mond igazat egyáltalán, hiszen benne van a pakliban, hogy nem fog...
A kinti félhomályban látják megcsillanni az aranykulcsot, vélhetően Miley vagy Eddie bele akarta valamibe próbálni, mielőtt elvesztették a lábuk alól a talajt, a kulcs viszont a két lány mázlijára ott maradt. A csapóajtót viszont ha feszegetik is, már nem bírják kinyitni, vélhetően egyszer használatos csapda volt, de kijáratnak nem alkalmas, legalább tudják, hogy a másik két fiatal jól van. A rendezői szobában próbababát nem látnak, viszont mikrofonokat annál inkább, az egyik esélyesen Rita fülére van csatlakoztatva, beszélhetnek is hozzá, ha be akarják kapcsolni. Viszont mindkét műsorvezető látványosan húzza az időt, egyértelműnek tűnik, hogy megszakadt a kapcsolat az adással, nem tudnak mit közvetíteni, aminek az lehet még az oka, hogy a rendező még mindig a mosdóban van.. Mindenesetre most úgy tűnik, hogy a kábel kihúzásával a sötét is kezd oszlani, másfelől nem látják őket, így bármit megtehetnek, ami érdemben nem volt a forgatókönyvben. A távolban egyébként innen már látszik a két említett szoba, a kripta és a laboratórium, de amíg eddig a játéknak voltak kiszolgáltatva, most kezükbe vehetik az irányítást, hiszen a két balfék műsorvezető kezei közül teljesen kicsúszott. Mivel nézelődnek a rendezői szobában is, találnak az egyik polcon egy kézikönyvet, ami pont ezzel a játékkal kapcsolatos, de a valódi alaprajzot mutatja, érdemes lehet belelapozni.
Kezd a kíváncsiság átalakulni morcossággá, ahogy a sötét után még büdös is lesz és egyre egyértelműbb, hogy valami színjátékba sétáltunk bele és csak szivatnak minket. Sajnos olyat nem tudok még, hogy szagtalanítsam a helyet mielőtt rózsaillatot varázsolnék, szóval így nem lenne értelme. Ráadásul kezd is kicsit elszállni a dolog, szóval talán sikerül túlélnünk. - Oké, ez fura. Miley ezt hogy nem vetted észre? - kérdezem, csak egy minimálisan vádló hangon, amikor a szemüveg keretéből kipattintom az ezüst kulcsot. - Mondtam, hogy több kulcs is lesz, a keretben volt az ezüst. - teszem hozzá, hogy megmagyarázzam Trinity-nek mit is vettem észre és miért kértem el a szemüveget. Vissza is adom a kezébe, ha akarja, bár tény, ami tény, valószínűleg gyorsabban találok be a lyukakba mint ő tapogatózva, ha szükség lesz rá. Amikor lehajolok matatni mibe rúgott bele Miley és hirtelen lezuhannak kiszakad a számon egy hupsz és egy jó nagy néma csönd ameddig meg nem halljuk a nevetésüket és hogy rendben vannak. - Nem mondom, hogy nem jött rám a szívbaj. Bocsiii! - kiáltom le, de aztán kihúzom magam és segítek Trinity-nek, hogy véletlenül se botorkáljunk be utánuk a lyukba, kicsit körbemagyarázva mi is történt pontosan és ha lelátok leírva a csúszdás amin leértek vagy párnát, akármit, ami miatt élvezetes volt a zuhanás és nem nyaktörő. Nagyon úgy fest, hogy a színjáték hátterére bukkantunk, szóval jó lenne nem elveszíteni a nyomot, pedig máskülönben lehet fejjel előre vetődnék én is. - Akkor most már csak smaragd és ezüst kulcs. Reméljük, hogy az arany csak szépen csillogott, de haszontalan volt. - jegyzem meg, miközben tovább haladunk inkább. Amikor meglátjuk a monitorokat és meghalljuk a beszélgető hangokat egy kicsit leesett állal bambulok előre, szinte rátapadva a képre. Trinity recsegős idegesítő hangot mond, de bennem a rajongás ébred fel, hiszen Rita Vitrol egy gátlástalan újságíró elképesztően szórakoztató riportokkal, amiből minden egyes cikket olvastam már, amit csak tudtam. Olvastam volna már erről is? Basszus, miért nem esett le?! - Nem hiszem el, ez elképesztő, Rita Vitrol! - szalad ki a számon izgalommal, ami szöges ellentéte a partnerem szájhúzásának vagy egyenesen rosszindulatának a nő és a helyzet felé. Érzem, ahogy átjár az izgalom és hirtelen az egészet egy játéknak fogom fel, amiben akár nyerhetnék is. - Van egy olyan műfaj, hogy kandikamera és egy csomószor tudatlanokat kipécéznek és aztán jól lefizetik őket a fáradtságukért. - magyarázom, egy kicsit halkabbra váltva én is, remélhetőleg a nagy izgalom miatt nem buktunk le azonnal. Persze nem biztos, hogy beletalálok, de ha Rita Vitrol műsorvezetővé avanzsálódott, akkor bizony én biztosan követtem ezt, szóval valamilyen fogalmam lehet a dolgokról. A próbababás megjegyzésre elkezdek forgolódni, és ha megtalálom, akkor bizony első reakcióm az, hogy megyek is megnézni, hogy tényleg van-e ott valami kar, válasz nélkül Trinity-nek. Pedig tudom, hogy illene, hiszen eddig is együtt jöttünk, de most úgy beszéltek rólunk, mintha riválisok lennénk és... és szeretek nyerni... Mivel már eldöntöttem az elejétől fogva, hogy mindig, mindenben át akarnak minket verni, nem húzom meg azonnal, előbb megpróbálom megtippelni mit is csinálhat, ajtót nyit, vagy egy lyukat ezúttal én alám? Végül a jobbik eszem azért sóhajra késztet és megszólalok felé. - Úgy is mindegy, ha egyszer nincs meg a három kulcsunk, nem? Csak kiengednek minket előbb-utóbb, ha már mindent kinyitogattunk. Vagy lehet van több kulcs, arra számítva, hogy mivel mindenki rivális, mindenki magának is gyűjtögethetne hármat, osztozkodás nélkül. Szerinted húzzam meg a kart? - fejtegetem, egy kérdéssel fűszerezve a végén. Vajon meg fogja érezni, hogy volt egy kis drámai csend és meginogtam az összedolgozással kapcsolatban? Mindenesetre a gondolatmenetemet követve nem csak a próbabát nézegetem, hanem bármilyen másik tárgyat, szekrényt, függönyt, faliképet, akármit, ami még további kulcsokat rejthet.
Egyetértően bólintok Simonetta szavaira. Hát igen elég különös, hiszen ha használtam volna a szemüveget, most én se mennék vele túl sokra, így viszont mindenki más is megszívta. - Tényleg mintha direkt szivatás lenne. - vagy mint egy fura játék az egész, bár ha tudnám, hogy mennyire jó úton gondolkodnék, az nagyon meglepne. A kellemetlen szag viszont megint csak nekem a legrosszabb, hiszen nekem a legérzékenyebb az orrom. - A virág illat biztos, hogy jobb lenne. - szólalok meg kissé orrhangon, amiből hallható, hogy próbálok inkább a számon át lélegezni, mert az orrom nem viseli valami jól ezt a kellemetlenséget. A szemüveget simán odaadom Simonettának is, ahogyan Mileynak is, amikor megakarta nézni, hogy jobban megvizsgálhassa. Az persze engem is meglep, ha a sötétben látom derengően világítani. Amikor viszont Miley és Eddie leesnek megrezzenek, főleg hogy tuti, hogy először rémülten kiáltanak fel. Ha nem hallanám meg hamar a nevetést tuti, hogy Siminek kellene visszatartania, hogy ne induljak arra, ami ugye elég kockázatos lenne, hogy én is leessek ott, ahol nekik sikerült. - Mi a fene ez? - nem igazán értem, hogyan jöhet nevetés, bár remélem, hogy nem épp halálra csiklandozzák őket, mert az azért egy elég pocsék halálnem. De csak addg aggódom, amíg meg nem hallom a hangokat, bár a monitorokat én nem látom rendesen. A körvonalak vannak meg, de az ilyen vibráló szerkezetekkel sosem tudott mit kezdeni a szemem, ez túl sok neki. - Hallottam már ezt a recsegős idegesítő hangot az újságból... Rita Vitrol? - kérdezem Simonettát homlokráncolva, és jóval halkabban, mint eddig, hiszen ezek épp rólunk beszélnek, meg a kulcsokról, amikből most elvileg csak kettő van nálunk, hiszen egy Mileynél volt, nem? - Szóval csak szórakoznak velünk? Azt hittem az ilyesminek önkéntes alapon kellene működnie. - húzom el a számat, bár simán benne van a pakliban, hogy Simi ismeri a játékot és mondjuk valami nagy nyeremény van, ami arra ösztönzi, hogy megpróbáljon engem kipöckölni a játékból, vagy ilyesmi. Ez egyelőre fel se merül bennem, még mindig úgy állok a dologhoz, hogy ketten vagyunk, bár legalább a veszély talán nem valós és csak ki kellene jutni. Az még nem egyértelmű számomra, hogy hallanak-e minket, bár ha hallanának, akkor magukat is hallanák, hogy megtaláltuk a monitorokat. - Látsz valahol próbababát? - kérdezem még mindig halkan suttogva Simonettát, akaratlanul is megtapogatva magamat van-e valami mikrofon, vagy akármi rajtam, amiről esetleg nem tudtam. Már csak az a kérdés, hogy ha Simi lát is próbababát, vajon elmondja-e.
Trinity bár nem akarna a bűz fele menni, de onnan jön ahonnan a rendezői szobát sejtik. A bűz egyébként gyorsan elillan, nem valami dögszag, egyszerűen annak, aki onnan távozik, felkavarhatta a gyomrát valamit, ezért sietve lelépett megkeresni a mosdót. Ha Trinity odaadja az okulálárét Ettának, a vélaszármazék lány látja, hogy a szemüveg kerete valójában egy ezüst kulcs. Etta egyébként megpróbál tapogatni valamit, rátalál az ujja valami kapcsolóra, de nem biztos, hogy ez jó ötlet volt, mert egy csapóajtó nyílik meg ott, ahol Miley s a közelében Eddig kóvályog, így a két fiatal némi sikoly közepette leesik valahova, de pár pillanattal később már nevetnek, tehát valami szivacsos csúszdán távolodnak a másik két lánytól. Valahova kijuthattak, de csakhamar elhalkulnak, tehát vélhetően már elég távol vannak. A Lumos most már egy picivel jobban látszik, tehát fényt is tud adni, de még mindig nem jutottak sokkal közelebb a megoldáshoz. Ám a varázslat fényében már látni, hogy valami titkos szobára leltek, de ki lenne itt a rendező, és miért? Mit kell itt rendezni? Ez nem egy előadás? Vagy nem szörnyeket kéne felvonultatni..? Mi lehet itt a lényeg, ha Kalah csapdába csalta őket? Elvileg valami labort kéne megtalálni, de ahogy Trinity közelebb lép a rendezői szobához, hangok ütik meg a fülét, s ha Etta is arra néz, ő látja is, hogy a szobában mágikus monitorok vannak, olyasmik, mint amilyet a minisztériumban is használnak Caramel reklámjaira, csak jóval kisebbek. A Bestiárium különböző helyszíneit mutatják, de még egyet, amit eddig nem láttak. Egy hátsó utcában komoly tömeg gyűlt össze, méghozzá norvég zászlókat lengetve, mintha valami rajongói csoport lenne. Nem más, mint Rita Vitrol, és Ludo Bumfolt műsort vezet. - Na.. vajon az ifjú Weasley lány rájön a show lényegére? Miben fogadunk, hogy kinyitják a három kulccsal a kritpát? Ludo? - Adja át a szót az egykori sportolónak, aki pirospozsgás pofijával bólogat. - Hölgyeim és uraim, Önök a Norvég mágikus szabadulószoba nyolcadik évadát nézik! Én Atkinsonra tennék vagy ezer galleont, hogy a lány nem találja ki, hogy a próbababa alatt van a nyitó kar! Rita? - És így dobálgatják egymásnak a kérdéseket, amiből sajnos az derül ki, hogy ez az egész bizony nagyon meg lett rendezve. Csak éppen azt nem tudja a két műsorvezető, hogy a két játékban maradt lány látja őket, és nagyjából rá is jött arra, hogy egy játékban vannak.
Miley elméletére, hogy talán azt akarják, hogy megtaláljuk a kulcsokat, megtaláljuk a járatokat igazából egészen egyetértően bólintok. Nem akarom, hogy az orrunknál fogva vezessenek minket így már minden egyes nyom, minden megmozdulás, minden információ szörnyen gyanús, akkor is, ha nem. - Nagyon morcos auror. - visszhangzom, a betűkből semmi értelmes nem jön ki, de azért arra figyelhetünk, hogy követ-e minket vagy ilyesmi, mert annyira nem volt bizalomgerjesztő az, ahogy faképnél hagyott minket. Amikor belépünk és bevágódik az ajtó mögöttünk őszintén megugrok, amit Trinity egyértelműen érzékelhet. - Először szemüveget akarnak rád tukmálni, hogy láss, aztán a mi látásunkat rontják le a tiédre, ez csak nekem eszméletlenül furcsa?! - szakad ki belőlem, főként azért, mert egyáltalán nem tetszik, hogy a sötétben haladunk, ráadásul ismeretlen bűz felé. A járatot is Trinity szagolta ki, de akkor még virágillatú volt, most meg aztán nagyon nem. Amikor Miley megbotlik és valami történik egy kicsit magamban visszaszívom azt, hogy azt mondtam őt kövessük, mert nagyon nézelődik, aztán ő az első, aki megbotlik. - Hova tűnt a virágillat? Igazából tudok rózsaillatot idézni, de nem tudom mennyit segít rajtunk a trópusi szarszag. - beszélek tovább, miközben lassan tapogatózva haladok. Ha esetleg Miley azonnal tovább haladna, azért én eljutva ahhoz a ponthoz, ahol megbotlott megpróbálok letérdelni és megnézni/tapogatózni, hogy mi is volt az. Csak valami kapcsoló, vagy annál több? Csapda, ami változtatott a játékszabályokon? Hangmágus vagyok, szóval eléggé jól közlekedem hallás alapján én is, bár erőteljesen próbálom mereszteni a szememet hátha valami kulcsokra utalót találok a homályban. Csak futtában pillantok Trinity-re, amikor megcsillan valami a zsebében. - Ez eddig is nálad volt? Mi van a zsebedben? - szólok a lányhoz, és a kezemet csak annyi ideig az oldalára lapogatom, hogy felhívjam a figyelmét a "valamire", de nem rántom ki belőle, megvárom míg előveszi és átadja, hogy megnézhessem közelebbről. Ha esetleg van esély újraidézni fényt most, hogy fénylő nyilak is vannak, akkor azért megteszem és Lumost idézek a pálcám végére egy gyors helyzetfelmérésre. - Még mindig nem akarjuk konkrétan felpróbálni azt a szemüveget? Lehet, hogy van valami extrás képessége másoknak is, nem csak Trinity-specifikus, az megint egy furcsaság lenne, ha pont rá készült volna Kalah és külön neki hozta. - jön egy újabb furcsaság, miközben kellemetlenül fogom be/takarom a kezemmel az orromat, mivel túl sok ruha anyag nincs rajtam, amit odatarthatnék. - Nem mondom, hogy bénáznék ebben a cipőben, bár ront az esélyeinken, de valahogy nem vonz, hogy ki tudja milyen akadályokon küzdjük át magunkat és azt se tudjuk miért. Rendezői szobára szavazok azt hiszem én is. - teszem le a voksom, és amennyiben az a bűzös szoba és már kezd gyomorforgató lenni, akkor megpróbálok megint bűbájhoz nyúlni, bár annak az az ára, hogy a lumos el is tűnik a pálcám hegyéről, de ez van. - Megpróbálok egy buborék bűbáj variációt, de nem biztos, hogy mindenkire sikerül. - vonom meg a vállam kicsit, és szó szerint fontossági sorrendbe rakom őket magamban. Gonosz vagyok, de én, Trinity, Miley és Eddie a sorrend, pusztán női összetartásból a végére sorolva a kölyökképű izgága srácot.
// Lumos, csak többször megpróbálja, hogy újra kialszik-e és nézelődik.
Buborékfej bűbáj variáns: az eredetivel a víz alatt lehet lélegezni, ez inkább egy tisztító-szűrő mérgező/ártó gázokra, füstre, de a szagokat is tompítja. - nem feltétlen képes mindenkire megidézni, szóval szólj, ha kell dobálóznom valamit. BBT: 40 pont, Varázserő: 25 pont + elemista tantárgyak //
Szerintem inkább kezd ez az egész olyan lenni, mint egy nagyon fura, gyanús, és veszélyes kincskeresés. Mármint a kulcsukkal, térképpel, 1978-ból származó cuccokkal... Igen, ez már határozottan nem a műsorról szól, még ha lenne is műsor. Ráadásul az auror vagy álauror? viselkedését se nagyon tudom hova rakni. Jó, ha én lennék auror, tutira elzavartam volna magunkat, mert nem akarnám hogy kölyköknek essen baja. Ez meg egyszerűen lelép. Nem sok értelme van, lássuk be. Egy sötét járatba azéért általában nincs sok kedve lemenni az embernek, de azon a ponton már túl vagyunk, hogy ne tegyük ezt meg. Az viszont cseppet sem tetszik amikor becsapódik az ajtó, és lumos is kialszik. Nyilván van valami mágia semlegesítő idelent. - Olyasmi. - morgom magam elé, amikor Trinity megkérdezi, hogy lekapcsolták-e a villanyt. Ez pedig nem jött jól. És gondolom felesleges is lenne probálkoznom egy újabb lumos maximával. - Jól vagy? Megütötted magad? - kérdezem aggódva, amikor Miley elvágódik, és én próbálom kitapogatni a lányt, hogy felsegítsem. És hát a bűzt is megérzem ezzel egyúttal. Egyet kell értenem Fúúúúj. - Háát én megpróbálkozhatok előre menni az akadályokkal. Elég ügyes vagyok ebben. Nem biztos, hogy tudni akarom, hogy mi árasztja ezt a szagot. Elment az étvágyam. Pedig az nagy szó. Bár a buborékfej bűbáj jó ötlet lehetne... de gondolod hogy működni fog, ha a lumos is kialudt? - kérdezem Miley-t. Ha tényleg blokkol itt valami minden varázslatot, mint a lumost, akkor nem sokat fog érni egy levegő szűrő bűbáj, bármilyen menő is. Sajnos. Nekem még Simonetta kriptás laboros fejtegetése is túl magas. Én szeretem azt gondolni, hogy a dolgok azok, amik. Közben viszont a kis denevérem is kimászik a zsebemből és felröppen, hogy körülnézzen az akadálypája környékén. Neki elvégre sokkal jobb esélyei vannak, hiszen sötétben is tájékozódik, és a vinnyogó kis hangján minket is figyelmeztethet. Én pedig megpróbálom felmérni, már amennyire ez lehetséges, hogy tényleg át tudok-e majd menni a pályán, esetleg denevér segítséggel. Azonban megvárom a többiek döntését. Ha mindenki a rendezői szobát választja, akkor egyenlőre hagyom az akadályokat, és velük tartok. Ha előre küldenek az akadályok közé, akkor minden ügyességemet összeszedve megpróbálkozok előre menni.
//Akrobata 1-2: Gond nélkül sétál végig vékony peremeken, kötélen is, egyensúlyából kis eséllyel kiesve. Függőleges falon képes végigszaladni maximum 3 métert, tehát pl. egy szakadék oldalfalán is. Csapdahatástalanítás: Képes kisebb csapdákat hatástalanítani gyors reflexei miatt.//
- Hát, ha van több is, tuti megtaláljuk azokat is - jegyzem meg, mialatt a nyakamba akasztom a láncot, amelyre a kulcsot helyeztem. - Az egész teljesen olyan, mintha azt szerették volna, hogy rájuk leljünk - pillantok körbe a páholyban, amelyet azért, mit ne mondjak, rendesen felbolygattunk. - Elvégre, pont itt elrejteni valamit elég ostoba ötlet - csóválom meg a fejem, én legalábbis ennél ezerszer jobb és hatékonyabb helyeket is képes lennék összetákolni, ha adnának rá időt. Jó, nyilván nem mindenki kezd el szaglászni, de példának okáért, a pudingba rejtett kulcsot hamarabb megtalálhatta volna bárki emberfia, aki édesszájú. Azért némileg meglep az idegen alak reakciója, hiszen eddig annyira fontosnak érezte, hogy váltson velünk néhány szót, most pedig elrohan, méghozzá olyan képet vágva mindezek mellé, mintha egy ötéves lenne, akitől elvettük a kedvenc játékát. Ezek után alaposan megkérdőjelezem a szavahihetőségét, szóval részemről automatikusan úgy veszem, hogy be akart csapni minket. Nem hiszem, hogy egy auror - egy igazi auror - csak azért feladná az eredeti feladatát, mert néhány kölyök megkérdőjelezi őt. Eddie kérdése hallatán csupán a fejemet rázom, mintegy nemleges válaszként. Amikor elindulunk a járatban lefelé, készségesen előre megyek, hogy Simonetta segíthessen Trinirienek tájékozódni és azért elég alaposan a lábaim elé nézek, ha pedig van valami nagyobb akadály (hiányzó lépcsőfok, esetleg valahol lazább), akkor előre szólok. Nem igazán ismerek egyetlen olyan varázslatot sem, amellyel lehetne rajtuk javítani és nem is ezért vagyunk itt. Azért alaposan megugrom, amikor az ajtó becsapódik és minden fény kialszik körülöttünk, szó szerint minden. - Picsába! - szisszenek fel ingerülten és legszívesebben elhajítanám a pálcámat mérgemben, de még gyorsan zsebre dugom, még mielőtt kárt tennék benne. Helyette igyekszem minden egyes érzékszervemmel tájékozódni és Trinity tanácsait követni, amikor is hirtelen... - Áú! - vágódom el teljes hosszában, amint nekiütközöm az első akadálynak, de az orromat máris megcsapja egy szag, egy rettentően büdös. - Fúúúúj - fintorodom el, miközben feltápászkodom a földről. - Ez meg mi? - pislantok a nyílra, amelyen az "Akadálypálya" felirat áll. Azért közben felvázolom a többieknek annyira a helyzetet, hogy Trinity is értse, milyen lehetőségeink akadnak. - Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne az akadályokat választani - teszem azért még hozzá és azért vetek egy bizonytalan pillantást Trinity irányába is. Nem vagyunk tapasztalt boszik és varázslók, ő pedig még inkább hátrányban lenne, szóval... - De ha körül szeretnénk nézni a rendezői szobában, abban benne vagyok. A szagokat talán kiszűrhetjük egy buborékfej-bűbájjal - vetem fel a saját ötletemet, de egyelőre nem moccanok, hiszen Simonetta és Eddie szavazatára várok.
- Lakat a számon! - mondom még mindig kicsit somolyogva Siminek. Aranyos lány, bár a stílusa kissé távol áll tőlem, de elég jól kiszagolom az emberek igazi tulajonságait és mindenféle külsőség és felvett stílus ellenére úgy érzem, hogy Simonettában bőven van jó érzés, csak elnyomják bizonyos hozott dolgok, meg a pletya éhsége, ami aztán ki tudja, hogy mikor fog majd visszaütni netán rám is, ha úgy hozza a sors, de nem vagyok egy haragtartó típus. - Lehet, hogy ez hirtelen ötlet volt és nem volt ideje kitalálni egy új nevet, vagy túl egyértelmű lenne, ha mindig ez lenne a megoldás. Vagy tényleg csak egy morcos auror. - vonom meg végül a vállamat, hogy aztán elinduljunk a járatban a többiekkel. Max óvatosan elől halad, hiszen mégis csak ő a szemem, ha a fül én is vagyok elsősorban. Óvatosan lépkedek, hogy ne zakózzunk együtt le a lépcsőn és rántsak magammal valaki mást is, amíg aztán tök sötét nem lesz. - Lekapcsolták a villanyt ugye? - kérdezem meg óvatosan Simit, mert eddig legalább a körvonalakat láttam a fényben, amit varázsoltak, meg a fáklyák adtak, na de most tényleg totál vaksötét lett hirtelen. - És rém büdös van! - ráncolom össze az orrom hegyét, mert azért elég erőteljesen lehet érezni, hogy nagyon nincs rendben semmi. A nyilat ugye nem látom. Ha Simi szól, hogy valamit lát a zsebemben, akkor kitapogatom és odaadom neki, ha kéri, bár a sötétben úgyis leginkább tapogatással tudjuk érzékelni, hogy milyen formája van annak a valaminek. Miley, ha elvágódik, akkor azért óvatosan előre megyek akár segíteni is neki. - Óvatosan! Tapogatni érdemes, a tárgyak hangját nem halljuk. - lassan és óvatosan lehet csak haladni bármelyik irányt is választjuk. Ha elmondják a többiek, hogy mik a lehetőségek, ami tuti, hogy nem mennék a büdős irányába, az akadálypálya se tűnik túlságosan bíztatónak, a rendezői szobában talán eleve megtaláljuk magát a szervezőt.
Hőseink tehát elindulnak a térképpel, zsebbel az okuláréval, na meg a két kulccsal a jelzett irány felé. Egymás mellett lehet a kripta és a laboratórium, majd csak választani érdemes, hogy melyikbe mennek. Az, hogy kellenek-e a kulcsok, még a jövő zenéje. A fáklyák és a lumos fénye szépen világít, ám pár lépés után becsapódik mögöttük az ajtó, és teljes sötétség borul a folyosóra. A fáklyák fénye kialszik, a lumost is kioltja valami. Így nem látnak semmit, s talán mázli, hogy ott van köztük Trinity. Mázli lenne? Mennyire életszerű, hogy pont egy olyan esemény történik, amiből csak egy látássérült tud kiutat találni? Gyanus, egyre gyanusabb, hogy itt valami sokkal több, mint ami látszik, bár jelenleg nem látszik semmi. Etta sajnos nem lát most semmit, ami aranyra, vagy smaragdra emlékeztetne, de mintha Trinity zsebében látna valamit fényleni ezüstösen! Max elől üget, de nyilván megtorpan a sötétben, ahol ő nem lát, maximum picit jobban, mint az emberek, de így is csak szimatol, sőt, Trinity érzi, mintha szagot is fogott volna! De lassan mindenki érzi, rém büdös van, mintha valakinek menne a hasa. Az elől haladó Miley viszont valamiben elvágódik, valami rejtett kis asztalban, amiről maximum sejtik, hogy ott lehetett, viszont most mind a négyen hallják, hogy valami furcsa rezgő hang hallatszik, mintha megtört volna valami mágia. S Trinity kivételével mindhárman látják, hogy a sötétben világító nyíl jelenik meg a földön, s az írás szerint előre van az akadálypálya, viszont oldalra egy másik nyíl, rendezői szoba címmel. Na ez már végképp érthetetlen. Viszont az oldalsó irányból érkezik a rém büdös..
Ellövöm a bűbájt és nem kicsit lepődök meg, amikor megjelenik egy smaragd kulcs az egyik undi romlott puding mélyében. Szigorúan szalvétával veszem ki és azonnal megtörölgetem ameddig minden nyák le nem jön róla. Egyértelmű a döbbentség az arcomon, hogy tényleg bevált, de az is, hogy eszemben sincsen átadni Miley-nak, pedig ő volt az értelmi szerzője a dolognak. - A tiéd arany, az enyém smaragd, miért van egy olyan érzésem, hogy ha kettő van, akkor több is? - teszem fel a kérdést, félig költőien, félig sem. Amikor Trinity még a nyító részt is talán a járathoz kicsit kezdem úgy érezni, hogy a döbbenet már az alapfelszereltsége az arcomnak, de miután rájövök, hogy milyen arcot vághatok ellazítom az arcizmaimat, mert azt mondják, hogy ettől gyorsabban ráncosodik az ember. Ahogy nézegetjük Miley és Eddie interakcióját a fazonnal és sutymorgunk Trinity nevetésére és a hatalmas félreértésre egészen elveszítem a hidegvérem. Nem a sértődött módon, bár az is van benne, hogy ilyenkor kicsit irigylem az okosabb, logikusabb tesóimat, hanem úgy igazán fülig pirulok, miközben halkan kiszabadul belőlem egy kis nevetés. - Ja... hogy... úgy... ne, ne mondd el neki, jó? - ígértetem meg vele, szépen is pislognék hozzá, de minek. Nem mintha általában nem vállalnám fel a véleményem, de jelen esetben inkább buta félreértés volt, minthogy tényleg szándékkal akartam volna leállatozni. A fazon ahogy jött, úgy meg is, erősen ideges alkatnak tűnik és nagyon nincsen idegrendszere arra, hogy komolyabban törődjön velünk. - Azt mondod... az előző párosnak a neveiből kijött Kalah, de Aggsegg nem Szalámi-ból nehezen. - vonom meg a vállamat, pedig megjegyeztem a nevét, van fülem az ilyen infókhoz, csak olyan hevesen távozott, hogy megérdemli a savazást a háta mögött. Ahogy visszacsoportosulunk a járathoz szinte zsigerből ignorálom már azt, hogy a csengő megszólal és kezdődik az előadás, oda se pillantok. Beszippantok egy kicsit, hogy én is érezzem a 'temetővirág' illatot és egy pillanat erejéig elgondolkozom, hogy varázslathoz folyamodjak-e, de ha a fáklyák végigvezetnek a falakon biztos fényként, akkor le se veszek belőle, csak óvatosan elindulok, ráadásul Miley és Eddie amúgy is villant egy-egy Lumost. - Vigyázz, ereszkedünk, lehet lépcső is lesz, jobb, ha Miley megy előre, vadul nézi a padlót. - kommentálok Trinity-nek, mintha csak valami film narrátor lennék és elkezdem leírni a környezetet is először nagyvonalakban, aztán ha kifogytam és túl nagy lenne a csend, akkor részleteibe menően minden téglát és pókhálót. - Őszintén? Azok után, hogy a térképet Kalah-tól kaptuk és ő mondta, hogy a laboratóriumban értékes dolgok vannak, nem lepődnék meg, ha valami durva csavar lenne és hiába célozzuk meg azt előbb, valójában AZÉRT IS! az lesz a kripta a barátnőjéhez! - okfejtek, most már mindenben drámai csavart keresve. Ahogy haladunk lefelé én is próbálok nézelődni, de hátha a térkép is tud valamit, szóval hozzáteszem. - Bármit láttok, ami aranyra vagy smaragdra utalna? - kérdezem fennhangon és előre engedem a bátrabbakat, hátha ők jobban értenek a ki tudja milyen csapdákhoz, amikbe belesétálhatunk éppen.
Nekem meg sem fordul a fejemben, hogy ne ossztozzak a felfedezésemen. Vagy az esetleges pénzen, amihez hozzájuthatnék. Hiszen, ha együtt vagyunk itt, akkor ez teljesen természetes nem? Lehet, hogy árvaként nincs sok mindenem. A könyveim könyvtáriak, a ruháim többnyire használtak, felsőbb évesektől, de amim mégis van, azt szívesen osztom meg másokkal. Szeretek segíteni. Szeretek örömet okozni a körülöttem lévő embereknek. Nem is értem, hogy lehet nem így élni. Talán ezért is akarok varázsbaj elhárító lenni. Akkor segíthetek a bajba jutott embereken. Az pedig jó érzés lehet, nem igaz? Hát nem vagyok egy ász mágiatöriből. Sőt, ha fel kéne most bármit idézni, ami 1978-ban történt, semmi sem jutna eszembe. Még akkor se, ha esetéeg Binns már tanította volna. Mégis, hogy az ital, és a béka is onnan származik, elég fura. Talán akkor történt valami fontos? Akkor kezdődött ez az egész kálvária valamivel? Talán a frissen tartó bűbájok is erre utalhatnak. Aztán Miley átadja a térképet, én pedig meg is tudom nézni. Azért szerencse, hogy magunkkal hoztuk. De aztán Miley gyorsan tovább is áll az aurorhoz, nekem pedig illik követni, hiszen mégsem hagyhatom teljesen magára. Bár abban azért lehet némi igazsága, hogy elég zöldfülű lehetek. Elsőre mindenkiben a jót látom. Nem feltételezem, hogy valaki aki aurornak mondja magát, lehet, hogy nem is az. Vagy hazudna valamiért. Meglehet még elég naiv vagyok sok szempontból. Igyekszem felnőni, és felelősségteljesebben viselkedni, bár nem mindig megy. Mégsem értem, hogy mért jó egyes embereknek, ha a sötét mágiák, és gonosz dolgok felé fordulnak. Mi a jó, a rosszindulatban? Egyszerűen nem értem ezt meg. - Akkor ő most nem is auror, vagy mi folyik itt? - nézek kicsit zavartan a többiekre. Közben pedig lélekben már kezdek lemondani az előadásról, amire Miley is ráerősít szóban. Valahogy nagyon furcsa, és gyanús ez az egész. De immár együtt indulunk meg a felfedezett titkos átjáró felé, én pedig közbe, hogy eltereljem a figyelmem, újra megnézem a térképet. - Srácok! A térkép változik. Megjelent egy új szó, "Kripta". Ebben a járatban lehet. Csakhogy van itt egy másik is "Laboratórium". Szerintetek melyikkel kellen kezdeni? Egyik sem tűnik túl bizalomgerjesztőnek. - pillantok a többiekre, kissé elbizonytalanodva. Talán rájuk is hagyva az irány választást, de választanak, akkor előre megyek a térképpel, és arra felé kezdem terelni őket a járatban. Közben azért az én kezembe is pálca kerül, és egy egyszerű lumossal próbálok világítani magamnak Mileyhoz hasonlóan, hogy ne essek fel a saját lábamban, esetlegesen a térképet is tudjam közben követni a tekintetemmel. Általában nem zavarna a saját bénázásom, de most nem lenne túl jó ilyesmivel felhíni magunkra a figyelmet. Érzem, hogy egyre hevesebben ver a szívem, és egyre gyorsabban veszem a levegőt. Nem is tudom, olyan, mintha a suliban járnék tilosban, és félnék a lebukástól, csak rosszabb. Ijesztőbb. De én vagyok a fiú. Nem hátrálhatok meg, vigyáznom kell a lányokra!
) És ne felejtsd el, hogy mesélők megkapják a KM/JM-mel írt IC-ket mese lezárás után és a jutit is választott karinak!!! <3 // 
Külön köszi, hogy Trinity szülinapja is belekerült, nem is néztem, hogy januári. xD Tetszett! 
//
