2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Nos talán tényleg nem számoltam a túlzott maximalizmussal, és versenyszellemmel. De talán ez is egyfajta pozitív tapasztalat lehet, mármint olyan értelemben, hogy meg kell tanulni néha lazítani is, amikor nem feltétlen a győzelem a fontos, inkább csak, hogy szórakoztasson, amit csinálunk éppen. Főleg ha azt együtt csinálhatjuk. Azét amikor Wini pacsira nyújtja a kezét, benne vagyok a dologban egy kis bocsánatkérő vigyorral. Érzem én, hogy ő sem a vereséghez szokott, de hát mindig mindenki nem nyerhet. Az életben sem. A bajnokságon sem lesz sétagalopp az élet, akár meccs közben is lehetnek kihagyott helyzeteink, rossz védekezésből bekapott gólok. Ezekkel is meg kell majd birkózni lelkileg. Különben, ha hagyjuk, hogy ezek ránk nyomják a bélyegüket nem csak egy helyzetet vesztünk el, de a meccset is, mert képtelenek leszünk javítani. - Örülök, ha olyat hozhattam, amit még nem ismertetek. És remélem nem vette el a kedveteket nagyon, ha valami nem az elképzelés szerint ment. Rengeteg ilyen mugli játék van, de akár társasok is. Néha megismételhetnénk ezt. Ha nem is ilyen intenzív formában. Még én is elfáradtam. De az lehet a cél, hogy közösen jól érezzük magunkat, mondjuk egy kerti sütögetésen, moziba, vagy éppen valami új társasjáték kipróbálásában kötetlenebb formában. - toldom még azért hozzá. Ki tudja, talán a következő "csapatépítés" lehetne, hogy mindenkit meghívunk a bácsikámhoz Rómába egy sütögetős kerti party-ra. Minden kötöttség nélkül. Végül is talán nem is mindenki volt Olaszországban a csapatból. De persze abban azért igazuk van a többieknek, hogy intenzív, és fárasztó nap volt ez a mai így. Talán a fele is elég lett volna egyszerre. Hiszen azért nem megy minden egyik pillanatról a másikra. Egy csapat összeszokása sem. De legalább most mégis közelebb kerültünk egymáshoz. - Falfestés? Ez már egy következő csapatépítésnek hangzik! - vigyorgok rá Winire. De azt is megértem, hogy közben Sienna és Roby már lelépne, vagy éppen le is lépett időközben, mert ők is elfáradtak. - Én benne vagyok! Bármikor bármennyit tudok enni! - vigyorodom el Corvus felvetésére, szóval ha ő, Lizzy és Wini beülnének valahova kajálni, hát én kész örömmel csatlakozom hozzájuk ebben.
//Köszönöm szépen az összes játékot még egyszer, és a jutikat is! //
Az utolsó pillanatban leboruló dobozokra felszisszenek de aztán csak egy szusszantással mindkét kezemet pacsira emelem. Nem volt ez annyira rossz… Végülis a többiekhez sorolok, ha már csak az “eredményhirdetés” van hátra. Azért arra, hogy mi lettünk az utolsók kiszalad a számon egy Pfff… meg egy halk fintorokkal teli mosoly némi szemforgatással. De aztán csak a mosoly marad - Szép volt! - fordulok Sienna-ékhoz aztán Corvusékhoz. Egy kis tapsot is kapnak, nincs benne szarkazmus, sem rosszindulat. - Köszi a játékot Daniel. Végülis egymás sikereit értékelni nem rossz gyakorlat. - ismerem el a többiek már úgy is kifejtettek minden mást. Aztán eljön a búcsú ideje. - Mindenesetre, ez egy elég jó nap volt. Nekem nagyon tetszett. Allstar-ig őszintén szólva, ha úgy jön ki a lépés, szívesen megismételném egy kétszer.. Alakulunk, de azért szerintem ránk fér a gyakorlás e-téren is. - mondok csak ennyit végezetül majd ha Sienna és Roby le is lépnek engem homlokon csókol a felismerés - Basszus… Akartam még egy falfestéses levezetést az öreg kviddics pálya maradványainál… - csettintek egyet, amint utol ér, hogy hát igen… jól elfáradtam én is és simán elfelejtettem.. Viszont mindez el is felejtődik amikor Corvus felhozza az evést. - Oh kérlek! Üljünk be valahova enni! - noha ez igazából mindenkinek szól, akik maradnának.
//Köszi a játékot mindenkinek, nagyon cukik voltak :3 És köszi a jutikat is *-*
[You must be registered and logged in to see this image.]Lizzy riposztrája felvonom a szemöldökömet afféle erősen kételkedős arckifejezéssel. Nem vagyok különösebben optimista, de azt se hagyom, hogy egy partijáték megkérdőjelezze, hogy tényleg a csapatban van-e a helyünk. Egyértelműen komolyabban vettük a dolgot, mint ahogy Daniel elképzelte. Nem számolt azzal, hogy lényegében profi sportolók lévén mindenkinek meg van az egészséges - vagy túlzott - önbecsülése egytől egyig, nem csak annak, akinek az arcára van írva, mint például az én gőgös elégedetlenségem amikor rosszul teljesítünk. A szabálykiegészítésre elmosolyodom, éppen Sienna felé sandítva, hiszen néhány körrel ezelőtt ők majdnem tudtukon kívül csaltak, én viszont szándékosan is megpróbáltam találni egy kiskaput. Nyilván nem csalunk, de végül anélkül is sikerül elkapnunk egymás és a víz ritmusát. Nem akarok nagyon átmenni hippibe, de talán egy csipetnyit közrejátszik a természetszeretetem, bár druidasággal még nem csúfoltak soha. Tőlem mindenki a sötétséget várja el és csak a legközelebb állók tudják, hogy a szívem mélyén mennyire szívesen örököltem volna az unokahúgom, Gina elemét, de ez nem kívánságműsor. Abból dolgozom, amim van, és azt hasznosítva fogom elérni a céljaimat. Végül az idő lejártával ezúttal mindenki egészen jól teljesít, bár erősen látszik, hogy hosszú volt a nap. Végül is, eléggé sok idő eltelt azóta, hogy találkoztunk azon a rozsdás elhagyatott kviddicspályán és elkezdtük Sienna játékát, valószínűleg többen kicsit át is szaladtunk a kitűzött időintervallumon és a séták, beszélgetések is elnyújtották a dolgot. Szolidan megtapsolom, ha más si teszi, a többi csapatot, a sajátunkét nyilván nem, annál csak röviden biccentek Robertonak. Ezúttal nincsen akkora mellényem se elégedett fejem, mint amikor a Lizzy általi tippelgetésben logikáztam megfelelően, talán azért, mert az ész játékokat jobban kedvelem, mint a fizikait. Persze ennek ékesen ellentmond maga a kviddics, hiszen az is fizikai sport, de ebben ki is fulladtam. - Soha, soha életemben nem játszottam semmi ehhez hasonlót. - erősítem meg Sienna szavait, amikor felhozza, hogy azért kezdők is voltunk a témában. - Köszönjük, érdekes volt látni, hogy ki milyen háttérrel rendelkezik és mit jelent neki a csapatépítés. Elnézést, ha az enyém túlságosan agyalós és végül funkcionális lett, de talán ez rólam is elmondott egy-két dolgot. - állapítom meg, hiszen a makett a kicsi-én bábúkkal és a bűbájjal, ami leutánozza a formációkat tényleg egy nagyon jó módja annak, hogy megbeszéljük a taktikákat és lássuk is, hogyan kéne kinéznie. Lizzy maradna, Daniel nyitott rá, de Sienna és Roby határozottan a távozásra szavaz, illetve utóbbi határozottan, előbbi kicsit távolságtartóan. Felvonom a szemöldököm, talán ebből tényleg akadhatnak még gondok, az elengedés és a felülemelkedés egy olyan eszköz, amit muszáj lesz elsajátítanunk mindannyiunknak. - Én összeszedem a kikalapált eszközöket és a makettet, majd a kviddicspálya mellett kijelölünk egy helyet neki, hogy edzések alkalmával használhassuk. Viszont, ha valaki enni készülne, én farkas éhes vagyok. - pillantok rájuk, és erre a végszóra lép elő a fák közül a farkasom, illetve egyelőre csak az árnyak közül villan meg a tekintetén a fény, ahogy feléjük fordul.
// Kösziii neked is, és mindenkinek a korábbiakat *-* Lehet, hogy sokszor kivillant a versenyszellem, de azért ahogy Roberto is végiggondolta, jó sok mindennel gazdagodott a csipetcsapat. Igazából szívesen tartanék egy kis pihenőt a mese előtt, szóval a kajás felhívás inkább afféle homályba merülős lezárásnak van szánva, de ha Winifred nagyon előhozakodik valamivel megpróbálok maradni.
Illetve, minimális jutalom. 10 IC-t kap az All-staron részt vett karakter illetve 10 IC-t adok a duplamesén megjelenő B karaktereiteknek is, előjáróban a kalandra, hátha még pont éppen valakinek szerencséje lesz a karakterfejlődésben kezdésig. //
Most egyet kell értenem a kapitánnyal, mi vagyunk a legjobbak, és nem kéne összeomlanunk azon, hogy esetleg bénázunk a lufi terelgetésben. Én is bízom benne, hogy a többiek sem veszik magukra, hogy sok minden nem is sikerült, hiszen engem is beleértve vannak köztünk komoly egóval megáldott versenyzők, így aztán csak fél füllel hallgatom az eredményhirdetést, udvarias tapssal köszöntve a többieket, ám ahogyan a kviddics válogatónál, most nem a saját szereplésem a fontos, hanem látom Sienna arcán, hogy cseppet sem elégedett. Nem csoda, hogy ő már menne is. – Akaratlanul is előrehoztam. Én is azon a véleményen vagyok, hogy ma már elég sokat megismertünk egymásból. Sőt.. – Azért volt itt szerelmi vallomás, titkos családi kötelékek felszínre bukások, sebezhetetlenség.. Nem azért értek egyet Siennával, mert papucs vagyok, noha tényleg fontosnak tartom a lelkivilágát, de mindent nincs értelme amúgy sem húzni. – Akkor ha megértitek, mi most lépünk, végre már nem kell kerülgetni a témát. – Mosolyodom el, hiszen én aztán elég jól jöttem ki a dologból, mert bár nem remekeltem a játékokban, mégis enyém a fődíj. Azért még megvárom, hogy ki mit mond, de odalépek a francia szépség mellé, s átkarolom, hogy ne utánozzuk le Danyéket a kézfogással. Várakozóan figyelek a többiekre, de nincs a pillantásomban semmi provokatív, még Winifredet sem ütöttem meg, amikor vállon akart veregetni, mert könnyet csaltam a szemébe. Azt hiszem nagyon tanulságos volt a játéksorozat, összességében elégedettek lehetünk. Így a kviddics is jobban fog menni, mert tudunk építeni egymás erősségeire, de akár a lelkivilágára is. Most már nincs már hátra, csak az édeskettes!
//Köszönöm szépen a játékot^^//
||music:Going order|| words: 430 || just for you ▲▼
- Ha nem ismernélek, azt hinném, te vagy a legoptimistább ember a világon - hümmentek egyet Corvus szavai hallatán, de azért magamban belátom, hogy igaza van. Csúf dolog lebőgni valamiben, de valahol az is érthető, hogy ennyire túlreagáljuk, hiszen egy válogatott csapat tagjai vagyunk, közülünk mindenki tett már le valamit az asztalra, amit nem vehetnek csak úgy el tőlünk. Mégis, a csapatmunkánk nagyon gyér, talán még annál is jobban és kelleni fog még némi idő, mire összekovácsolódunk. Ez nem szégyen, hiszen van, aki még csak idén kezdett a Roxfortban és hát Roby múltját elnézve is érthető valamilyen szinten, hogy néha annyira negatív tud lenni. Bár, javára szóljon igyekszik, mindenesetre Corvusnak talán a mi egyben tartásunk lesz élete kihívása. - Nem is baj, ha egy kicsit lazítunk ezután - sóhajtok egyet Sienna szavai hallatán és dobom hátra szőke sörényemet az arcomból. Elég csapzott fejem lehet a folyamatos vereségek után, de azért minden erőmmel azon vagyok, hogy jó képet vágjak ehhez az egészhez és ne nyeljem le keresztbe a rossz hír hozóját, pillanatnyilag magát Danielt. Végtére is az is egy kihívás, hogy én és Sienna is elfogadjuk, ha valamiben esetleg alulmaradunk és nem hozzuk a maximumot, mégis... Rohadt mérges vagyok, legbelül üvöltök és ha valaki most tesz valami nemkellene megjegyzést, hát eskü, átharapom a torkát. Persze, mellé kedvesen mosolyognék, hiszen a látszat mindenek előtt, nem igaz? - Ami engem illett, szívesen maradnék még - szólalok meg Sienna után, miközben a fejemben azért egy-két Lángnyelv Whiskey képe is feltűnik apránként. Normális esetben nem iszok, de a mai kivételes alkalom. Kivételesen rossz ugyanis ráébrednem arra, hogy néha mennyi minden múlhat a csapategységen. Daniel mellé sorolok tehát, majd megfogom a kezét, majd szorosan mellé húzódom és szívom magamba az ismerős illatot, ami belőle árad. Szavak nélkül is mindig megnyugtat és igénylem is a közelségét, még ha ezt a csapatedzések alkalmával soha nem is mutatom ki. A csapatépítőnek viszont vége, úgyhogy ismét lehetünk együtt a többiek szeme láttára is. - Velem tartasz? - pillantok fel rá kérdőn, magamban abban reménykedve, hogy belemegy. Na, nem mintha nem mennék magamban biztosra azt illetően, hogy mellettem marad. Mostanában nem töltöttünk túl sok időt együtt, hiszen az edzések és a tanulás mind-mind betette a kiskaput a szabadidőnknek.
- Talán csak mostanra elfáradtunk... remélem. - hümmentek egyet, mert azért így a végére már tényleg kezd erősen frusztráló lenni, hogy nem nagyon jön úgy igazán össze semmi, sőt ha azt nézem az eddigi játékok során is maximum a középmezőnyt erősítettem. Corvus megnyerte Lizzy játékát, ott is éppen lemaradtam, ezúttal pedig újfent Corvus és vele Roby győztek. Kár lenne tagadni, hogy azért ez kicsit böki a csőrömet. Rendben van, hogy ő a csapatkapitány, de lehet, hogy ezekben a játékokban jobb lett volna nem a versengésre fókuszálni, a jó ég tudja. De lehet, hogy már mindegyikünknek kivette az erejét ez az egész a végére. Maga a szervezés és persze a játékok, feladatok egymás után. - Érdekes játékok voltak, annyi szent. Azt hiszem egyikünk se túl gyakorlott az ilyesmiben. - nézek végig a csapaton. Már csak azért sem, mert valójában a többség itt nem az a tipikus társasági ember, inkább magának való. Én legalábbis sose jártam bulizni, meg szórakozni másokkal, így aztán az ilyen játékokból is kimaradtam. Bár az is lehet, hogy a szűntelen nyerni akarásom miatt se merült volna fel a nevem, ha mégis szervezett volna bárki hasonlót a suliban. Valahol ez is érthető, főleg amilyen csúfosan zártam az évemet francia honban. - Akkor most még beülünk valahová, vagy az már Roby körében meg volt? Én eléggé elfáradtam. - és talán van bennem egy kis csalódottság is, hogy semmiben sem sikerült igazán kiemelkedőt alkotnom, vagy megvillantanom valamit a tehetségemből. Van egyáltalán? Kissé azért látszik, hogy a hangulatom nem hágott a tetőfokára, az egyik karommal átfogva a másikat várom, hogy mi a döntés maradunk-e, vagy sem. Én talán tényleg a pihenésre szavanék ezúttal.
Lehet, hogy talán tényleg túlságosan a szerencsére hagytam a dolgot, pedig igazából csak annyi volt a cél, hogy mindenkinek tökéletesen egyforma esélyei legyenek a feladatokkal. Na meg játék legyen a szó-szoros értelmében, nem olyasmi amit ennyire véresen komolyan kell venni, inkább csak élvezni az eredménytől függetlenül. - Én azért nem látom ilyen tragikusan a helyzetet, ez csak játék. - villantok egy mosolyt Lizzyre. Tudom, hogy ő és a csapat nagy része túlontúl maximalista, de talán néha éppen ez gátolja őket, hogy felszabadultan élvezzék a játékot. Akár egy kviddics mecset is. Talán az ő szemszögükből furán hangozhat, de én azért jelentkeztem a csapatba, mert szeretek játszani, és évezem a játékot, nem azért mert tökéletes győzelemre hajtok. Mármint bizonyos szintig persze, nyerni akarok. De azért nem minden áron, és igyekszem azért játszani, mert örömet okoz, semmint bármi másért. Azért valahogy azt is erősen kétlem, ha az edző látna minket, akkor le akarna váltani. Inkább csak vagy kiröhögné a bénázásunkat, vagy beszállna bénázni. Ami amúgy megjegyzem elég szórakoztató lenne, még csak elképzelni is az, szóval magamban kuncogok is kicsit a gondolatra. - A dobozoknak maguktól is meg kell állniuk minimum 3 másodpercig, akkor ér a feladat. - egészítem azért még ki gyorsan a mondandóm Corvusra pillantva. De ez után tényleg elkezdődik a feladat. Ami utolsó körhöz képest elég jól sikerül. Talán mégiscsak lehet önbizalmunk a saját ügyességünket illetően. Főleg, hogy végül a Roby-Corvus, és a Sienna-Lizzy páros is teljes sikerrel hajtja végre a feladatot, bár előbbiek tornya egy hajszállal tovább tartja meg magát, így ők kapnak eggyel több pontot. Ami engem illet Winivel, nos rábólintok a taktikájára, mert nekem sincs jobb. Bár ez sem segít igazán, mert éppen amikor az utolsó dobozt sikerülne feltenni, akkor fogja magát az építmény és összedől. Úgy látszik ez meg nem a mi játékunk volt. - Azért szép volt. - mosolygok Winire egy vállrándítással, hogy mi megpróbáltuk. De mellettünk sem állhat mindig a teljes szerencse. Bár az utolsó feladatot elbukni tanán még ciki is lehet, én igyekszem mégsem így felfogni. Nem nagyobb jelentőséget tulajdonítani neki, mintha mondjuk egy egyszerű mugli társason lettünk volna utolsók. Elvégre valakinek annak is lennie kell. Azért még gyorsan összegzek egy kis cetlin, és közlöm a végeredményt. - Noooos, a harmadik helyezett csapat lett aaaa... miénk Winivel, a második helyezettek pedig éppen csak egy paraszt hajszállal... nagy tapsot nekik... Sienna és Lizzy páros! Tehát a nyerteseink Roby és Corvus! Nekik is nagy tapsot! Bár ha engem kérdeztek, mind nyertesek vagyunk, hiszen együtt játszottunk, és ez a lényeg. Remélem azért ti is élveztétek valamennyire a játékokat. - mosolyodok el szélesen. Bár lehet, hogy a többiek kitekerik a nyakam a nagy feszültségben, amire még rá is játszok a végeredmény ismertetésénél az időhúzásokkal. De itt lényegében tényleg átadom a terepet bármilyen további szabad programnak, elvégre nem vagyok én semminek az elrontója...
//
Verseny végeredmény:
1. csapat: Roby-Corvus: 3, 2, 1, 3 = 9 pont 2. csapat: Lizzy-Sienna: 1, 3, 2, 2 = 8 pont 3. csapat: Wini-Dany: 2, 1, 3, 1 = 7 pont
Határidő: július 17.
Köszönöm szépen a részvételt, és remélem, hogy az undok kockák ellenére azért valamennyire mindenkinek sikerült élveznie a kihívásokat //
Megköszönöm egy biccentéssel amikor Dany jóvá hagyja, hogy megtarthatom a színvakos karkötőt és be is zsebelem szépen. Úgy tűnik az aknamezőn egészen jól teljesítünk Danyvel, de nem elég jól ahhoz, hogy a végére is érjünk. Ami, ahogy a többieket nekem is borsozza az orromat. De Corvus felszólal mindenki nevében és megnyugvással tölt el, hogy hangot adott a gondolatnak. Aztán az új játéknál igyekszem nem a többiekre figyelni már, hanem a torony építgetésére. - A szemben állás rendben, de ne felváltva, hanem mindig kívülről befelé haladva, nagyjából egyszerre, vagy párosával, hogy megmaradjon az egyensúly. - toldom meg Dany ötletét és el is helyezkedem, majd elkezdjük pakolászni a dobozokat. Nagyjából annyira koncentrálok, mintha agysebészetre készülnék, persze nem húzom az időt, csak igyekszem óvatos lenni és ha érzem, hogy billenne vagy nem jó a helyzete a doboznak ahova elsőre illesztettem kicsit korrigálok rajta. A többiekkel ellentétben talán én nekem sikerült eddig a leginkább kizárnom a frusztrációmat a sikertelenségek kapcsán, de őszintén fel fogom cseszni magamat, hogy ha ezúttal sem lesz maximális a teljesítmény.. Kicsinek rengeteget játszottunk kavicsokkal torony építőset. Mindenhol kicsi kőhalmokat hagytunk hátra valahányszor egy egy kirándulás során megálltunk pihenni… Igaz, hogy azok a tornyocskák nem a vízen lebegtek, de ez nem jelent semmit! Azért bízom abban, hogy Corvusnak van igaza és az edző tényleg nem váltana le minket, csak mert ezeken a feladatokon nem sikerült minden… Alapvetően olyan gyermetegnek tűnnek, tényleg csak a játék lenne a lényegük mégis képesek vagyunk véresen komolyan venni..
Winifred Hill carried out 1 launched of one [You must be registered and logged in to see this image.] (6 oldalú dobókocka.) :
[You must be registered and logged in to see this image.]Amikor a Mardekár csapat győz, vagy nagyon elégedett vagyok az eredményeimmel akár tanulmányilag - vagy csak úgy magammal -, akkor azért előfordul egy-két mosoly, de tény, hogy ez valamivel őszintébb. Nem mi vagyunk az egyetlenek, akik elvesztik az összhangot, látom, hogy sok tekintetben akad egy kis bosszankodás. Összességében legalább ebben nagy az egység, de amikor Lizzy az edzőt említi, akkor azért egy kicsit megvetem a lábam. - A fenét. Lehet, hogy a játékok kifognak rajtunk, de mi vagyunk az iskola legjobbjai és ha el is bukunk a pályákon az nem azt jelenti, hogy találhatnának nálunk jobbakat, hanem azt, hogy nekünk van szükségünk további fejlődésre és azt, hogy mások a játékokon még csúfosabban lebőgnének. - mondom kihúzva magam, akkor is, ha megint nem jön össze Roby-val, hogy összehangoljuk a taktikát és megfelelően kövessük a játék ívét. Talán gőgösség, de elutasítom a gondolatát annak, hogy mi lennénk a bénák, még úgy is, hogy tekintve milyen ellentétek vannak köztem és a jóval temperamentumosabb, agresszívabb olasz fiú között. Viszont az, hogy minden egyes csapaton kifognak a játékok azt jelenti, hogy vagy közösen bosszankodunk, vagy közösen fogadjuk el és próbálunk meg fejlődni. A második pedig valamivel hasznosabb egy csapatjáték megalapozásában. - Próbáljuk. Bár nem szívesen másolok, szerintem is a legjobb technika egymással szemben állva, felváltva megpróbálni. A játék bemutatásában nem volt benne, hogy el kell engednünk, szóval ha nagyon dőlöngélnének, akkor a felső négyet felváltva tarthatjuk a két-két kezünkkel. - vonom meg a vállam, keresve a kiskaput, de azért a szemem sarkából Dany-nek megadom az esélyt, hogy gyorsan kiegészítse a szabályzatot. Viszont, ha nem tűzi gyorsan bele, akkor az amennyiben nem sikerül az üvegeknek maguktól nyugodtan lebegniük hanem az egy perchez nagyon közel az egész hullani készülne gyorsan érte nyúlok, bár eléggé elkeseredett mozzanat. Az elsődleges terv az, hogy összejátsszunk, ez csak a B.
// Győztesek medálja: 5% (sikernél 6-os dobás)
Corvus Flint carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
- Hát ez nagyon nem akar összejönni.. - Csóválom a fejemet, és tényleg csak az előbbiek miatt nem akadok ki, hogy legalább már a titkos afférunk miatt nincsen bennem feszültség. Úgy vagyok vele, hogy bármennyire is izgalmas lehet egy ilyen viszony, az ember szereti felvállalni, ha van valami komoly kapcsolata, még akkor is, ha annak bőven az elején jár. Talán feladat sikerült úgy igazán, azóta csak rontunk. Legyintek egyet Corvus szavaira, fogjuk fel ezt amolyan csapat összekovácsolónak. Siennának csak a hüvelykujjammal intek, hogy túlélem, nem ettől fogok kiborulni, legfeljebb kárpótoljuk egymást a csúnya bukásokért. Ez most az a helyzet, hogy még segíteni sem tudok, pedig tudom, hogy imád előtérben lenni, viszont nem egy csoportban vagyunk. Corvust nem akarom leszúrni, hogy magyarázta, hogy állva jobban menne, mert most már nem tudjuk meg, hogy nekem lett volna-e igazam. Azért felderül az arcom, amikor Dany bejelenti, hogy most jön az utolsó játék. Nem csak az örökös szerencsétlenségünk miatt, hanem éhes is vagyok. Az előbbi fagyi, s a folyamatos megpróbáltatások miatt már egy ökröt is fel tudnék falni, főleg a kovácsos feladat hozta ki belőlem, hogy éhenhalok! Remélem olyan helyre megyünk, ahol enni is lehet, ezek után simán bevállalnék Siennával valami hústálat, vagy ilyesmit. Amilyen gazella teste van, neki úgysem árt semmi. Visszalépek a csapatkapitány mellé, és amolyan minden mindegy alapon kezembe veszem az egyik üdítős dobozt, várva, hogy kezdődjön a játék. – Vesztenivalónk már nincs. Próbáljuk meg. – Bököm oldalba tőlem elég laza stílusban, hogy aztán odakoncentráljak. A többiek is szívtak rendesen, hátha lehet még esélyünk.
//+2 módosító
Roberto Maroni carried out 1 launched of one [You must be registered and logged in to see this image.] (6 oldalú dobókocka.) :
//
||music:Going order|| words: 430 || just for you ▲▼
Ami engem illet, valóban kezd bosszantani a dolog. A pályán általában maximalista vagyok és ezek szerint azt se viselem valami jól, ha ügyességi játékokban maradok alul másokkal szemben. Arra persze jó a feladat, hogy az indulataimat megpróbáljam ne Siennán levezetni, aki esélyesen ugyanezzel a gonddal küzd, ismerve a seprűtörési hajlamait. Jó játékosok vagyunk, azok alapján legalábbis mindenképp, hogy egy válogatott csapat tagjaiként villogunk a pályán, de ezek szerint a csapatmunkánk eszméletlenül gyatra. Nem bízunk a másikban, megkérdőjelezzük a társunkat és igyekszünk felülírni a döntéseit. Bár, ahogy elnézem, mindenki azon van, hogy ezúttal a háttérbe szoruljon az egyén és az egó. Mindenesetre, kiemelkedően bénák vagyunk. - Ha ezt most látná az edző, szerintem új tagokat toborozna - sóhajtok komor pillantással egy nagyobbat, majd pillantok Danielre. - Élvezem a feladatokat, tényleg, és azt is aláírom, hogy az őrző szempontjából rengeteg szerencsére is szükség van egy-egy sikeres védéshez, de ez így annyira... hm... ciki? - vonom fel a szemöldököm. - Szeretlek, de ezt nem gondoltad át valami alaposan - öltök nyelvet pajkosan Daniel irányába. Tény, ami tény, kifejezetten bosszant, hogy én és Sienna elég bénán teljesítünk és esélyesen nem mi fogjuk elvinni a fel sem ajánlott fődíjat. De mindezek mellett az is tény, hogy szeretem Danielt és képtelen vagyok rá haragudni amiatt, mert a vakszerencsére bízza a sorsunkat. Mindenki hibázhat, nekem ezzel semmi gondom sincs, amíg nem élesben történik a baki. Inkább bénázzunk itt, mint a bajnokságokon. - Na jó, eddig ez hangzik a legnehezebbnek - húzom el a szám szélét, amikor a tálcára pillantok, amely ide-oda ringatózik a víz tetején. - Mindegy a taktika, ez már veszett fejsze nyele - vonom meg a vállam Sienna szavai hallatán. Szeretek a legjobb lenni, de mára már esélyesen buktuk a versenyt és ezen Daniel "szoros az állás"-kijelentése sem sokat lendít. - De azért próbáljuk meg - gyűröm fel a felsőm ujját, mintha legalábbis éppen megagyabugyálni szeretnék valakit és ragadok meg egy üdítős dobozt egy "fogalmamsincsmileszennekavége"-nézéssel. Mert tényleg nincs.
Elizabeth Ollivander carried out 1 launched of one [You must be registered and logged in to see this image.] (6 oldalú dobókocka.) :
+3 módosító, ami Sienna és Lizzy dobott értékéhez adódik(?). Ha jól értettem
A győztesek medálja 9%
Elizabeth Ollivander carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Az enyhe kifejezés, hogy nincs nagy szerencsénk, bár azt hiszem ez nem csak ránk érvényes jelenleg. Látom, hogy mintha más más is kezdene kissé bosszús lenni. Én igazán próbálom visszafogni magamat, de eddig tényleg nem ment valami jól. - Még jó, hogy nem látja túl sok ember. Ennek nem a szerencsén kellene múlnia. - felelem Lizzynek arra, hogy nem vagyunk valami szerencsések. Azért az milyen már, hogy nem tudjuk elirányítani egymást egy pályán, vagy eljuttatni pár lufit A-ból B-be? Azért próbálom Lizzyt irányítani, hogy minél előbb eljussunk a végére. Jó eséllyel már mindenki fáradt is az eddigi játékok után és nehezebben megy a koncentráció, különben nem kellene ennek ilyen nehéznek lenni. Kész csoda, hogy Roby még nem akadt ki. Azért időnként akaratlanul is rápillantok, kicsit erőt is merítve abból, hogy még bírja idegekkel és talán picit ellenőrzöm is, hogy rendben van még. Eleve nem jó kedvvel indultunk neki a játéknak, mámint ő elsősorban, úgyhogy még inkább benne van a kockázat, hogy netán kiakad. - Akkor gondolom szépen egymás után és nagyon óvatosan. - pillantok Lizzyre, miután felmértük a terepet. Nem tudom, hogy melyikünk az ügyesebb, egyelőre egyikünk se brillírozik. Tényleg fogjuk a fáradtságra.
Sienna Parkin carried out 1 launched of one [You must be registered and logged in to see this image.] (6 oldalú dobókocka.) :
Engem pedig kicsit az lep meg, hogy Corvus tud mosolyogni. Ami persze jó, mert azt is jelenti, hogy oldódik a társaságunkban. Persze, tudom, hogy ő egészen más neveltetést kapott, ahol szinte előírás a "márványarc", ezért nem is várok tőle nagy érzelmi kirohanásokat. Ettől eltekintve is jár az elismerés az évkönyves oldalért. Wini színvak karkőtőre vonatkozó kérdésére azért elmosolyodom. - Persze. Meg is tarthatod. Neked adom. - nem gondoltam, hogy valaki ennyire érdekesnek fogja pont ezt találni, hogy még el is kérje. Egyszerű kellékként gondoltam rá. Bár úgy mindegyik feladat, minden kellékére. Persze azért lassan eljutunk az aknamezőhöz. Wini taktikájára azért felemelem a hüvelykujjam, jelezve hogy megértettem. Azért igyekszem viszonylag lassan, és óvatosan haladni, és nagyon kontcentrállni Wini hangjára, bár Siennáé mellett nem mindig könnyű. Ennek ellenére is sikerül végig jutni a pályán, méghozzá elsőként, ami még engem is meglep. A Lizzy-Sienna páros másodikként éppen a vége előtt nem sokkal lép "aknára", míg a Corvus-Roby páros nagyjából a pálya háromnegyedéig jut el. Összességében meglepően szorosan alakítva ezzel a versenyállást. Vagy mégsem, hiszen egyik párost sem mondanám erősebbnek, vagy jobbnak a másik kettőnél. Viszont meg kell tanulni kezelni ezt a helyzetet is. Mármint az egyszer fenn-egyszer lenn dolgot. Ha egy éles meccsen hagyunk ki egy gólhelyzetet, azon sem akadhatunk le aggonizálni, mert a meccs ettől még megy tovább. Vagy éppen ha belőttünk egyet, akkor sem bízhatjuk el magunkat, mert volt egy jó húzásunk. Innen már ténylegesen a pályára sétálunk vissza, ahonnan indultunk. Azonban mostanra megjelenik 3 asztalon 1-1 üvegtál tele vízzel, aminek a tetején egy tálca úszkál. Az asztalon pedig 5-5 db üres üdítős doboz. - A játék neve Úszó torony. Egy vízzel teli tálon úszó tálcára kell hat üdítős dobozból tornyot építeni közös munkával. A játékra egy perc van, így időn belül, ha ledől a torony újra lehet kezdeni. Ígérem ez az utolsó próba. Ha ezzel megvagyunk eredményt hírdetek, bár annyit elárulok, hogy szoros az állás, még bármi lehet a vége. - toldom még hozzá a játék ismertetőhöz biztatólag. Hagyom, hogy mindenki megbeszélje a csapattársával az építési taktikát. Én pedig Winihez fordulok. - Szerintem egymással szemben állva, felváltva rakosgassuk a dobozokat. - megvárom míg válaszol a felvetésre, illetve fekészöl a feladatra, majd itt is elindítom az utolsó játékot!
//Kockadobás: (Az utolsó, ígérem) Mindenki dobjon egy 6 oldalú kockával offban a hsz végén. A két játékos dobásának értéke összeadódik. Az alábbiak szerint alakul a játék eredménye: 2-5: Negyedik-ötödik doboznál ledől a torony. 6-7: majdnem sikerül, de az utolsó üdítős doboznál ledől a torony. 8-12: Hurrá! Sikerült!
Módosítók Fizikum+Szerencse: Sienna-Lizzy: +3 (1 pont fizikumra, és 2 pont szerencsére) Roby-Corvus: +2 (2 pont fizikumra) Dany-Wini: +1 (1 pont szerencsére)
Taktikákat minden játék és hsz előtt ér előre privátban megbeszélni, van ahol kelleni is fog. Határidő: Július 09. Következő hsz: Július 10. //
Verseny állás:
1. csapat: Roby-Corvus: 3, 2, 1 = 6 pont 2. csapat: Lizzy-Sienna: 1, 3, 2 = 6 pont 3. csapat: Wini-Dany: 2, 1, 3 = 6 pont
(Az előző körnél mivel Wini nem írt, és dobni is időn túl dobott, visszavettem 1-re a pontot, + a így minden csapatnak van esélye még nyerni! Hajrá, hajrá! )
A győztesek medálja: 7%
Daniel G. Paisley carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Corvus évkönyves mondandójára felderül a képem. - Nagyon helyes! - bólintok rá lelkesen. Hát igen. Akárhogy is, ez elég menő lesz. Nem mintha mindenáron vágynék a hírnévre úgy igazán, de az Allstar csapat tagja vagyok. Egyáltalán nem bánom ha ennek nyoma marad. Mivel rendkívül érdekesnek tűnik, hogy egy időre elveszítsem a színek érzékelésére a képességet így természetesen azt a részt választom. Elképesztően érdekesnek találok minden ilyesmit megtapasztalni. És annyira nem is zárunk rosszul. Danyhez fordulok még ameddig lehetséges. - Megtarthatom a karkötőt egy hétig még? Kíváncsiságból. - a kutató énem feléledt úgy érzem. Az nekem is feltűnik, hogy a játékok egyébként remekek és nagyon aranyosak, mégis valahogy furcsán véletlenszerűnek és pusztán mázlira építettnek tűnik… De hát semmi sem tökéletes. Ezúttal Dany teszi fel a szemkötőt. - Valószínűleg mozogni fogok a pálya körül, így nem egy irányból fogod hallani a hangomat. De igyekszem a legegyszerűbben vezényelni. Mint, bal kettő, állj előre kettő ilyesmi.. - ezzel oda kalauzolom a startvonalhoz, majd gyorsan körül kerülöm a pályát és kiválasztok egy olyan szöget, ahonnan rálátok minden lehetséges akadályra, de ha kell, vagy a többi játékos kitakarna bármit is akkor természetesen mozgásban maradok és közben végig követem az útját Danynek, ameddig eljut... Teljesen a mi játékainkra fókuszálok és szinte mondhatni, hogy mindenki mást kizárok, azt is, hogy jelenleg hogy áll az eredményünk.
Winifred Hill carried out 1 launched of one [You must be registered and logged in to see this image.] (6 oldalú dobókocka.) :
[You must be registered and logged in to see this image.]Dany füttyentése kikényszerít belőlem egy kis mosolyt, talán a meglepettségem miatt. Persze nem annyira idegen örömködni a sikeres meccsek végén se, a füttyre még is mindig furcsán felkapom a fejemet. Dany tisztázza a feladatot, a szemem sarkából oda is pillantok Siennára és Lizzy-re, afféle "na, látjátok, én megmondtam" tekintettel, mintha azon kaptam volna őket, hogy csalni akarnak. Viszont ők gyorsan javítanak a felálláson, viszont mi Roby-val ezzel a lendülettel ki is esünk a ritmusból. Szinte érzem a levegőben, ahogy túlságosan sokáig magyarázok, miközben az ő tartása azt árasztja, hogy csak minél gyorsabban túl akar lenni minél több drazsén. Nem számítottam arra, hogy nincs sok időnk megbeszélni és hogy ennyire kapkodni fog, így minden másodperccel egyre jobban satnyul az összjátékunk. Nem is értem, hogy miért nem számítottam erre, hiszen alig egy maroknyi közös van bennünk, a házunk és hogy pasik vagyunk és kviddicsezünk, semmi több. Aki mást mond, hazudik. Erőteljesen sérti az önbecsülésem, hogy azt hittem a terv nem volt rossz, még is elbukunk, majdnem kétszer annyi hibaponttal, mint a másik két duó. - Majd legközelebb. - préselek ki magamból ennyit, de a maximalizmusom és az elégedetlenségem tagadhatatlanul kiül a savanyú arcomra. Talán még most sem állunk olyan rémesen, de amikor azt mondja Roby, hogy csak szép lassan haladjak kicsit felugrik a pumpa, de visszanyelem, csapatjáték, nem hibáztathatom őt, hogy nem tudta tartani az én ritmusomat az előző játékban, hiszen én se tudtam tartani az övét. - Guggolva több területet fedek le és igazából ingatagabb vagyok, mint állva. Követni fogom az irányításod, szépen, lassan. - mondok előbb ellent, de végül bólintok és a pálya elé állva felveszem a szemkötőt. Talán nekem jobban fog működni az engedelmesség, talán sikerül félrerakni a fene nagy büszkeséget, főleg, hogy tényleg nem látok az ég világon semmit, így ahogy felkerül a szemfedő csak Roby szavaira számíthatok és semmi másra. Kirakom a két kezemet oldalra, hogy amennyiben megálljt parancsol, ellen tudjak tartani a kilengésnek, de nem guggolok le, állva lépdelek.
// Győztesek medálja: 4% (sikernél 6-os dobás)
Corvus Flint carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Jó, hogy nem látok bele a fejükbe, mert a jó irányba fejlődik az nem az én szájizemnek megfelelő gondolat. Mindenkinek más a jelleme, ami a múltjából adódik, nem is akarok másnak megfelelni. Csak egy dolgot fogadtam el, ők nem akarnak ártani nekem, ezért én is lehetek visszafogottabb. Ám sosem leszek annyira vidám, mint mondjuk Dany, az azért éles váltás lenne. Egy bizonyos szintig változhat az ember, de az alap jelleme megmarad. Mindezektől függetlenül úgy érzem, hogy már-már baráti a társaság, Sienna is felvállalta, hogy együtt vagyunk, úgyhogy ez ígéretes kezdet, pedig még el sem kezdődött a bajnokság. Ami viszont a játékokat illeti, az első teljesen jól sikerült, a másodikban Corvus egész értelmes taktikát talál ki, de a szerencse nincs mellettünk, mert bármennyire is próbálom lekövetni a javaslatait, valami nagyon mellé megy. A kommunikációnk nem jó? Vagy csak Dany ennyire a szerencsére alapozva alkotta meg ezt a játékot? Kissé dühösen állok meg a végén, nem Corvusnak szól, hanem úgy általában a helyzetnek. – Hát.. ez csúnyán mellément. – Fonom karba a kezemet egy mély sóhajjal, nem tudom, hogy mennyi játék van még, de hát itt ugye csupa győztes van. Csapatmunka is egyben, de másokkal is versenyzünk. Nem is nézem a két másik párt, első körben nem is akarom tudni, hogy állunk. A következő játéknál elveszem a szemkötőt, és Corvus felé nyújtom. Az előbb ő irányított engem, hátha most több szerencsénk lesz. – Csak szépen lassan, a füledre hagyatkozz, és ha azt mondom, hogy áll, akkor le se tedd a lábad. Menni fog? – Kérdezem aztán rákoncentrálok, hogy hol lehetnek az aknák. Megvárom, amíg Corvus felveszi a szemkötőt, odairányítom a rajthoz, aztán teszek egy hangpróbát. – Nem beszélhetsz, de ha hallasz, vagy értetted amit mondok, emeld fel a hüvelykujjad. Hallasz? Indulhatsz. Előre! Javaslom, hogy guggolj le, a kezedet tedd le a földre magad elé, hogy ne veszítsd el az egyensúlyodat.
Roberto Maroni carried out 1 launched of one [You must be registered and logged in to see this image.] (6 oldalú dobókocka.) :
||music:Going order|| words: 430 || just for you ▲▼
Daniel beszámolói révén valamelyest tisztában vagyok Roby zavaros családi hátterével, amelynek még elég erősen folyamatban van a rendezése, szóval talán butaság volt részemről a kérdés, de közben bizony ott motoszkál bennem az a gondolat is, hogy ha ez a kapcsolat tényleg olyan komoly, amilyennek mi, kívülállók látjuk, akkor talán a fiúnak érdemes lenne Siennára alapoznia. Nem lakhatás szempontjából természetesen, de esélyesen ez a kapcsolat sokkal többet fog tudni adni számára, mint a jelenlegi háttere. Évekig tarthat elrendezni a viszonyt a családjával, de ha jól tudom, az "anyját" nem tagadta meg, a vér szerinti apja pedig nem elutasító vele szemben, vagyis nem kell attól tartania, hogy nem lesz kihez fordulnia, ha ne adj isten, Siennával nem működnének hosszabb távon a dolgok. - Igazad lehet - biccentek egyet végül a válasza hallatán és nem is firtatom tovább a kérdést. Nem egy szószátyár leányzó, ez már bizonyos és esélyesen nem is szereti kiteregetni az érzelmeit. Ami végtére is jól van így, hiszen nem lehet mindenki olyan személyiség, aki boldog-boldogtalannak ecseteli élete minden egyes apró történését. És igen, még mi se tartunk ott Daniellel, habár esetünkben azért akad egy "nagyobbacska" tényező is, ami miatt még nem mertem megtenni ezt a lépést. Az ő családja már ismer engem, már csak az enyém van hátra, de jaj nekem! Azért a szabályok értelmezésével mindketten szépen felsülünk, de Corvus kérdez, Dany pedig válaszol, ennek köszönhetően kerül immár minden a helyére. Na, nem mintha esélyünk lenne jól kijönni ebből... Sienna és én mindketten elég erős csapattagok vagyunk - habár ki nem az a Roxfort válogatott csapatában??? - mégse vagyunk képesek mindent összehangolni vagy szimplán csupán jól együtt dolgozni. Egyik taktikánk se válik be, pedig biztos voltam abban, hogy ütős páros leszünk mi ketten, de inkább ütnek minket, semmint mi másokat... - Leszek én a szemkötős - teszem végül a szemem elé a kendőt és hálásan veszem, ha Sienna segít bekötni. - Nem vagyunk valami jók ezekben a feladatokban, igaz? - igyekszem mosolyogni, tényleg, de Sienna számára a hangom elárulhatja, hogy kezd igazán bosszantani a verseny állása. Ha legalább lenne egy olyan szám, amelyben mi vagyunk a jobbak... - De ezúttal talán szerencsénk lesz - sóhajtok végül egyet beletörődően. Nem kezdhetek el akkor se tombolni, ha végül veszítünk, ez pedig igencsak feszélyez... Szívem szerint mindig a maximumot nyújtanám, erre ilyen feladatok fognak ki rajtam? Ez most komoly?
Elizabeth Ollivander carried out 1 launched of one [You must be registered and logged in to see this image.] (6 oldalú dobókocka.) :
A győztesem medálja 8%
Elizabeth Ollivander carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Tényleg kissé elbizonytalanít a kérdése. Sejtelmem sincs, hogy be kellene e mutatnom Robyt anyunak. Még azt se tudom, hogyan zajlik majd a nyár és ezen már el kellene gondolkodnom, de hát még nem merült fel kettőnk között, mint téma. Egyébként sem tudom, hogy Roby jelenleg hogy is áll családi viszonylatban. Mármint ott az anyja, aki nem is az igazából, de ha jól tudom nem szándékozott ott hagyni, viszont ott az apja is, akivel még nincs annyira jóban, na de akkor hol tölti a nyarat? Azt hiszem ezt bőven elég lesz kitalálnia, nem hogy még azon is agyalni, hogy a mi dolgaink hogy lesznek. - Azt hiszem még korai lenne. - bököm ki végül, főleg ha azt nézem, hogy ezek szerint még Lizzy és Daniel sem tartanak itt, pedig ők már azért ha jól sejtem régebb óta vannak együtt, nálunk legalábbis tuti, hogy régebben. Nekiesünk hát a cukorkáknak és igyekszem nem a nyári dolgok ügyén agyalni közben, hanem arra koncentrálni, hogy pakolásszuk a cukrokat. Örülök Corvus kérdésének, mert talán egy kicsit én is félreértem elsőre a dolgot, de így már világos. Egész jól sikerül teljesíteni, mindenképp jobban, mint a lufik esetén és ez már azért haladás. Azért a következő helyszínig igyekszem tovább mantrázni magamnak, hogy ne a győzelem legyen a lényeg. - Melyiket választod? - engedem át Lizzynek a döntést, hogy irányítani szeretne inkább, vagy pedig szemkötővel lépkedni. Nekem azt hiszem mindegy, úgy sejtem, hogy hasonlóan menne mindkettő.
Sienna Parkin carried out 1 launched of one [You must be registered and logged in to see this image.] (6 oldalú dobókocka.) :
Én azért határozottan örülök, hogy a csapatépítő során mindenki kezd kicsit megnyílni, feloldódni. Igaz, ez is volt az egész ötlet eredeti célja. A párosításokat sem véletlen raktam össze, bár elég sokat gondolkoztam rajta, míg összesakkoztam magamban. Roby bocsánatkérésére is biztatóan mosolyodom el. Valahol örülök is, hogy az unokatestvérem a jó irányba kezdett fejlődni. Legalábbis igyekszem így látni a dolgot. - Ez igen! - füttyentem el magam, amikor Corvus bejelenti, hogy saját oldalt kapunk a végzősök évkönyvében. Igazából szuper ötletnek tartom az egész közös album dolgot, még ha kicsit el is felejtettem reagálni rá korábban, mivel már annyira a saját játékom körül forogtak a gondolataim. Bár eddig elég jól indult a dolog. Azért a saját esésemen még én is elnevetem magam, és kis vállvonással vigyorogva válaszolok Lizzy korholására, bár nem szemrehányóan. - Na ugye. Nekem ilyen minden alkalommal, amikor őrült mutatványokat csinálsz. - nem akarok igazából ebbe ennél jobban bele menni. Sejtem én, hogy ebből egy egész estés vita is kerekedhetne, de ezzel most nem rontanám a hangulatot, így gyorsan feltápázkodom, és vezetem át a társaságot a következő játékhoz. - Csak a színvak játékos dobálhatja a cukorkákat a színes poharakba. - egészítem ki Corvus kérdésére a szabályt, de ezen kívül bármilyen taktika megengedett, akár a poharak átrendezése, számozása is. Ami egyébként elég zseniális ötlet szerintem Corvustól. Nem véletlen lett ő a csapatkapitány azt hiszem. Persze akik felveszik a karkötőt hamar rájöhetnek, hogy nem igen tudnak különbséget tenni a cukorkák között, mind nagyjából egyforma sötétszürkének látszik, így tényleg kénytelen a társra hagyatkozni. Bevallom ezt is szándékoltan így kitalálva. Ebből adódóan persze lassabban is haladunk, és minden csapatnál lesz kevesebb-több hiba, vagyis asztalon maradó cukorka, vagy rossz szín a pohárban... Winivel nekünk sem megy tökéletesen, de azért nem is végtelenül tragikus a dolog. Végül is nálunk Wini lett a színvak, és én igyekeztem irányítani őt, hogy melyik pohárba dobáljon. Így is 5 hibapontunk lett. A Sienna-Lizzy párosnak szintén 5 hibapontja lett, és a Roby-Corvus párosnak 9, ami elég meglepő tekintve, hogy az ő taktikájuk tetszett a legjobban, csak a kivitelezésbe csúszhatott valami hiba. Aztán ha végeztünk a játékokkal az asztalok ismét összecsukják magukat, és a tértágított sporttáskámba kerülnek. Mi pedig ismét sétálunk egy keveset a pálya irányába a következő feladatig. Egyszer csak megtorpanok az úton, és a többiek láthatnak az úton egy piros Rajt, illetve távolabb egy Cél feliratot. - A következő versenyszám az Aknamező. Az egyik játékosnak fel kell vennie egy szemkötőt, és semmit sem lát. Amikor elindítom a játékot, akkor a földön megjelenik néhány pirosan világító rúnacsapda, amit nevezhetünk aknának a játék kedvéért. A másik játékosnak kell átirányítania a vak játékost az aknamezőn szóbeli utasításokkal a starttól a célig. Fontos szabály, hogy a szekötőt viselő fél egyáltalán nem beszélhet, így tényleg csak a társára hagyatkozhat. Aki aknára lép, azt a rúna egyszerűen ott fogja és nem tud tovább menni, de a játék végén automatikusan deaktiválóik az összes akna. - ismertetem a következő játékot. Mivel az előző körben Wini vállalta magára színvak szerepét, ezúttal most magamra vállalom, hogy én legyek aki felveszi a szemkötőt, és Wini irányítson a rajtvonalhoz, meg utána is. Lényegében ez is egy bizalmi játék. Azért ha mindenki felkészült itt is megadom a start jelet, és utána tényleg tartom magam a szabályhoz, hogy nem beszélek.
//Kockadobás: Mindenki dobjon egy 6 oldalú kockával offban a hsz végén. A két játékos dobásának értéke összeadódik. Az alábbiak szerint alakul a játék eredménye: 2-5 : a pálya negyedéig jut el az irányított versenyző, és „aknára” lép. 6-7: a pálya feléig jut el az irányított versenyző, és „aknára” lép. 8-9: a pálya háromnegyedéig jut el az irányított versenyző, és „aknára” lép. 10-12: Hurrá! Végig jutottatok a pályán!
Taktikákat minden játék és hsz előtt ér előre privátban megbeszélni, van ahol kelleni is fog. Határidő: Július 02. Következő hsz: Július 03. //
Verseny állás:
1. csapat: Roby-Corvus: 3, 1, pont 2. csapat: Lizzy-Sienna: 1, 2, pont 3. csapat: Wini-Dany: 2, 2, pont
A győztesek medálja: 6%
Daniel G. Paisley carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
[You must be registered and logged in to see this image.]Kicsit jól jön a márvány arcom, mert biztos, hogy megrándulnék máskülönben a vállon paskolásra Winifred és Roberto között. Néha a fiúból mérhetetlen agresszió tör ki és a Belfasti megmozdulása nem volt a legszebb megnyilvánulásai közé való. Feszültséggel tölt el, ahogy a húgom felhozza, mintha arra számítanék, hogy Roby megsértődik és oda az érzelmi hullámvasútjának a jobbik oldala. Miután újra felszólal és lényegében elnézést kér a viselkedéséért felszökken az egyik szemöldököm és bólintok neki. Határozottan jó irányba halad, ha ezt látja magán, habár úgy hiszem mindannyiunk ötlete volt a csapatépítő együttesen, tehát azért én nem arathatom le a babérokat. Lehetséges, hogy nekem is kéne mondanom valamit, amivel elfogadom, hogy egyes kérdésekben neki volt igaza és nem nekem, de valójában egyetlen ilyen esetet se tudok felidézni. Valószínűleg külső szemlélőként a többiek bátran jelentkeznének, hogy mikor voltam túlságosan kritikus, hideg vagy kellemetlenül logikus, esetleg okoskodó, de eszemben sincsen a segítségüket kérni ebben. - Valami hasonlatossal egy lépés előnyben járok már. - szólok én is bele a képekkel kapcsolatos felvetésébe. - A Roxfort hetedikes végzőseinek az évkönyvében az Allstar csapata kapni fog egy teljes oldalt, amin megoszthatunk csoportképet, egyéni képet, a neveinket, rövid idézetet, a szokásos. Arra nem számítottam, hogy az első közös képünkön tizenhárom évesek leszünk, de mindenképpen találhatunk helyet a képnek benne. - biccentek feléjük, bár saját albumot én nem feltétlenül igazgatnék, de nincs is sehol egy kapitány leírásában az ilyesféle. Winifred szeret kitűzőkkel babrálni, albumokat rendezgetni, én pedig szíves örömest hagyok rá bármit, ami nem konkrétan a kviddiccsel kapcsolatos, hanem kreatív. Viszont ezt már igen gyorsan mindannyian megismerhették velem kapcsolatban. Összeoszt minket a sors úgy Robertoval, hogy valószínűleg közöttünk van a legnagyobb súrlódás, de meglepően jól tudunk együtt dolgozni. Igaz, hogy nincs különösebben nagy kommunikáció közöttünk, egyszer megbeszéljük, hogy mi lesz, és aztán véghez is visszük, de ezzel nekem semmi problémám nincs. Nem kötelező viszonoznia, hogy szép munka volt, ahogy nem is feltétlenül kell pacsiznunk vagy örömködnünk, mehetünk egyszerűen tovább a következő kihívásra. Én nem igazán figyelem a többieket, csak akkor, ha nagyon jól szerepelnek és lenne mit ellesni, de mivel eddig egész jók vagyunk erre nincsen semmi szükség. - Egy kis tisztázásra szükségem lenne. A szabályból nem egyértelmű, hogy az, aki nem színvak az érhet-e csak a drazsékhoz, vagy mindketten, de csak a karkötős teheti a pohárba? - kérek egyértelműsítést, főleg, amikor félfüllel meghallom, hogy Siennáék mintha mind a ketten akarnának drazsét pakolni, pedig Dany-ék asztalánál csak egy személy készülne rá, és a másik csak instruálná, ahogy én képzelen a játék menetét. Végül a választ követően Roby-hoz fordulok, remélhetőleg Dany nem indított azonnal órát és van időnk kérdés-feleletre meg még megbeszélni a feladatot. - Legyen. Öntsük ki az asztalra és első körben rakjuk a poharakat köré jó távol egymástól. Piros lesz északra, aztán körbe narancs, sárga, zöld, kék. Ha egyszerűbb akkor mondhatok számokat, az északi az 1 és az óramutatóval megegyezve 2, 3, 4, 5. Amelyikre jobban hallgatsz. Aztán nincs más hátra, mint követni a szabályokat, egy cukrot kézbeveszel én pedig mondom a színt vagy a számot, de ha mondjuk meg tudod őket különböztetni mert más árnyalatú szürkék akkor még gyorsabban megy kiszórt drazsékkal. - vázolom, hiszen az nem volt közötte, hogy nem önthetjük az asztalra, ahogy az se, hogy nem készíthetjük elő a poharakat. Ugyan én mindig megrándulok, ha Roberto inkább siet, minthogy pontos legyen, de minden erőmmel visszanyelem és csak sorolom tovább a helyes nevet a helyes számozott iránnyal. Ha négyféle lenne mondhatnám egyszerűen az irányokat, de azért az öt sem olyan elképesztően bonyolult, hogy kifogjon rajtunk... Gondolom.
// Győztesek medálja: 3% (sikernél 1-es dobás)
Corvus Flint carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Meglepetten veszem tudomásul, hogy Corvus is képes a dícséretre, és Wini is megkérdezi, hogy hátba vereget. Bólintok, mert nehéz még megszólalni. Elsőre úgy jöttem az Allstarba, hogy minek barátkozzak, úgyis az eredmények fognak számítani. Siennához hasonlóan én is nagyon céltudatos vagyok, a karrier az első, aztán ez napról napra változik. – Köszönöm. Furcsa csapathoz tartozni. Mármint.. értitek. – Hiszen a kviddics amúgy is csapatjáték, de vélhetően ahonnan jöttem, hogy ott sok a kemény egó, mindenki magáért felelt, és azt hittem itt is erre számíthatok. Ehhez képest még a kezdeti ellenségekkel is már van közös történetünk, belsős poénjaink, és láss csodát, nagyon úgy tűnik, hogy a kemény, mindenkivel kissé szúrós szemű egzotikus szépség is feladta értem az elveit. Ez egyértelműen szép fordulat. – Tudjátok, talán én is bunkó voltam, sőt, biztos. Nem adtam esélyt, pedig kellett volna. Most már nem bánom, hogy itt vagyok, és remek ötlet volt ez a csapatépítő. – Ismerem el a testvérpárnak, hogy aztán megkezdődjenek a játékok, ahol meglepően ügyesnek, vagy inkább szerencsésnek bizonyulunk a kapitánnyal, és igyekszem nem mosolyogni azon, hogy Sienna ezúttal is hozza a balszerencsés formáját. Mégis elismerem őt, mert soha nem adja fel! Azon már csak a játék közben tűnődöm el, hogy mennyire okos felvetés az album is a bemutatkozásokkal, később jó lesz visszanézni, nekem pedig mint fotósnak el sem kell adni az ötletet. Az más kérdés, hogy tervben van egy privát sorozat az egzotikus szépségről is. Dany esésén jót nevetek, aztán figyelek a következő játékra, immár Corvusnak suttogva az ötletemet. – Szerintem te mondd, hogy melyik szín, én meg dobálom a vödrökbe. Jó így? – Azon viszont eltűnődöm, hogy Elizabeth és Sienna mit sugdolóztak az előbb, láttam néhány érdekes pillantást is tőlük, lehet, hogy pont rólam? Esélyes! Sebaj, kell is az ilyesmi, akkor is téma vagyok, amikor valami pletyka van! Ha Corvus rábólint, akkor felhúzom a karkötőt, és Dany rajtjelére egyesével kezembe veszem a drazsékat, hogy a kapcsi instrukciói alapján dobáljam. Inkább gyorsan, hibával, de ne szarakodjunk!
Roberto Maroni carried out 1 launched of one [You must be registered and logged in to see this image.] (6 oldalú dobókocka.) :
||music:Going order|| words: 430 || just for you ▲▼
Örülök neki, hogy Daniel ezúttal nem olyan feladatot talált ki számunkra, amelynek érdekében meg kell mozgatnunk az eszünket is, hiszen én az olyasmiben elég gyenge vagyok, szóval éljen az egyenlőség! A lufik előrébb való spriccelése igazán szórakoztató, bár esélyesen az lett volna a legjobb taktika, ha ki se nyitom a számat, hiszen érezhetően mindketten kizökkenünk a ritmusból és inkább figyelünk a másikra, semmint az előttünk álló "akadályokra". - Új? - lepődöm meg, miközben több lufi is elzúg mellettünk és még egy kósza "fenébe!" szavacska is elhagyja az ajkaimat, amikor észreveszem, hogy mennyire lemaradtunk. Összeszedem hát magam és ezúttal a meglepő információ birtokában igyekszem teljesíteni a feladatot, habár már most látom, hogy voltaképp kár a gőzért, szóval talán ez is az oka annak, hogy ezúttal eléggé félvállról veszem a dolgot. Normális esetben a véghajrában mindig addig ütöm a vasat, amíg forró, de ezúttal úgyse komoly a tét, igaz? - Igazság szerint hasonló cipőben járunk - jegyzem meg végül egy Siennára vetett pillantás kíséretében. - Daniel előtt nekem se volt senkim - osztom meg végül vele. Hiába voltam az amerikai csapatban az egyetlen lány, akiért lehetett rajongani, ha túl fiatal voltam még ahhoz, hogy bárkim is lehessen... A Roxfortban pedig jött egyből a VMS, az kötötte le minden figyelmemet. Ráadásul, sokáig Corvusba voltam belezúgva és noha nem tartogattam magam neki, de más nem is keltette fel a figyelmemet rajta kívül. - Hát, ha nagyon az elején vagytok mindennek, akkor nyilván nem - csóválom meg a fejem, noha az ezekhez hasonló, íratlan szabályokban sose voltam igazán otthon. - Még én se mutattam be Danielt. Mármint, tudják, hogy van valaki, aki érdekel, de... úgy ennyi - ismerem el, noha már nyár óta együtt vagyunk, szóval talán ideje lenne, de mindig húzom-halasztom a dolgot. Még kész szerencse, hogy Gillian nem vitte haza bemutatni, különben elég kínos lenne mindkettőnk számára az első találka a szüleimmel. - Gondolom, úgyis érezni fogjátok, ha eljön ennek az ideje - győzködöm kissé talán saját magamat is a szavaimmal. Winnie felvetése hallatán azért felcsillan a szemem és ugyan baromira bosszant, hogy ezúttal kudarcot vallottunk Siennával, magamban megesküdöm, hogy a következő számban lemossuk a többieket a padlóról... - Nekem van egy felesleges albumom - kotyogok közbe. - Még régebben kaptam, de nem használtam azóta sem. Szívesen a csapat rendelkezésére bocsátom - vetem fel. Nem egy nagy tétel ilyesmit beszerezni, de nálam úgyis csak porosodna. Dany esésére azért ijedten ugrok egyet és még Sienna biztató szavaira se sikerül reagálnom, hiszen sietnék segíteni neki, de amikor felül és elneveti magát, némileg bosszankodva forgatom a szemeimet. Ingyen szívroham rendel... - Ilyet ne csinálj még egyszer! - pirítok rá, habár a hangomból tisztán kiérződik az aggodalom is a neheztelés mellett, végül ismét Sienna irányába fordulok. - Igen, ez talán menni fog - biccentek a javaslata hallatán. - Vagy minden egyforma árnyalatot egy helyre pakolni - vetem még fel a saját gondolatomat is. Azért színvakként az árnyalatok mélysége ugyanolyan, ez alapján nyilván könnyebb lenne. Nyilván a piros lesz a legmélyebb tónusú és utána a többi... - Aki pedig lát rendesen, javítja a társát - teszem azért még hozzá, majd a START-jelzés után szorgalmasan neki is látunk a feladatnak.
Elizabeth Ollivander carried out 1 launched of one [You must be registered and logged in to see this image.] (6 oldalú dobókocka.) :
A győztesek medálja 7%
Elizabeth Ollivander carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Meglepetten pillantok fel a spriccelés közepette, amikor Lizzy megszólal és Robyról mond pár szót, meg Rómáról kérdez. Lehet, hogy ez pont elég is ahhoz, hogy kicsit talán mindketten kizökkenjünk, mert elég rendesen elhúznak mellettünk a többiek. Megpróbálom most az egyszer nem véresen komolyan venni a versenyt, hiszen ez inkább egy játék, mint komoly verseny. - Oh, kösz! Még tudod elég friss az egész és új is nekem, de idővel majd belejövünk. - mosolyodom el zavartan, hiszen ezt nem pedzegettem most, de nekem Roby előtt nem volt senkim és még tényleg új az egész helyzet, szóval arról aztán végképp fogalmam sincs, hogy mi lesz majd nyáron. Otthon szoktam lenni anyuval, apa elég ritkán ér rá meglátogatni, meg persze akkor is tartom a megszokott edzés terveimet, mert az sosem maradhat el. Abba viszont még bele sem gondoltam, hogy netán elhívjam Robyt bemutatni anyunak, ezért még a fordított verzió se merült fel bennem. - Nem is tudom, szerinted kellene? - bizonytalanodom el, mert tényleg nem merült fel ez a téma. Túl sok időt lefoglaltak az edzések, hogy arról beszéljünk mi lesz majd a nyáron. Persze jó lenne találkozni és nem visszatérni a szimpla levelezésre, amivel kezdtük. - Sose csináltam még ilyesmit, de ha kezded te, akkor megpróbálhatom. - bólintok még Winnienek, mert én még csak naplót sem írtam igazából eddig, nem hogy közös album. A képek persze más, de az írogatásokban nem vagyok annyira profi, a levelezés is elég hirtelen ötet volt, és azt hiszem csak azért működött, mert megfelelő partnert találtam rá. A lufis játék tényleg nem a miénk Lizzyvel, de azért amikor elindulunk mellette maradok. - A következő majd jobban megy, reméljük. - bíztatom, részben igazából magamat is. Sosem vettem részt efféle játékokban. Mindig túlságosan a sporttal voltam elfoglalva és a bulik, meg beavatások rettentő távol álltak tőlem és félő, hogy ezeknél a játékoknál ez most látszani is fog neki. Megállok hát a cukorkáknál és figyelek Danyre, ameddig magyarázza a szabályokat. - Mi lenne, ha megnéznénk, hogy melyik színvak módban a legvilágosabb és, akin a karkötő van csak azokat szedné ki, aki pedig lát rendesen gyorsan pakolná a többit? A végén még maximum ellenőrzünk. Csak gyorsabb ketten, mint ha csak egy csinálja, a másik pedig segít. - vetem fel, már persze ha látszik különbség, de hát azt tippelem, hogy mondjuk a sárga lehet szürke zónában a legvilágosabb, közelítve a fehérhez és könnyebb lehet kiszedni még úgy is, ha rajta a karkötő.
Sienna Parkin carried out 1 launched of one [You must be registered and logged in to see this image.] (6 oldalú dobókocka.) :
Ami azt illeti, akár látszik rajtam, akár nem, de eléggé izgulok, hogy az én játékom milyen fogadtatásban fog részesülni. Persze gondolom én, hogy ezzel mindenki így volt, amikor éppen rajta volt a sor. Ez valahol normális lehet. Akkor is, ha most vigyorgok, és játszom a lazát, mert amúgy az egésszel tényleg egy jó közös játék volt a cél, és persze, hogy azok is közelebb kerüljenek egymáshoz, akik eddig esetleg kevésbé. Elvégre a kviddics csapat sport és csiszolnunk kell ezt az öszhang dolgot nem? Azért akaratlanul is elnevetek egy kicsit Lizzy kérdésére, és Corvus kontrájára. - Bár gondoltam rá, de ezúttal nem. Legközelebb majd azzal készülök. - igaz, kitelne tőlem valami ilyesmi. Viszont most mégis kicsit más irányba igyekszem elvinni ezt a dolgot. Így ennek fényében alakítom ki a csapatokat, és terelem ki magunkat az első játékhoz. - Ha van ötleted, egyéb taktikára, vevő vagyok. Itt talán legyen az egy-egyes taktika. - válaszolok még Wininek, mielőtt elindítanám a játékot. Aztán persze megkezdődik a futam, és Winivel nem is haladunk nagyon rosszul. Három lufit időben sikerül célba juttatni, felváltva. Nekem kéne éppen az utolsót, már csak egy kicsi hiányozna, amikor sikerül megbotlanom a saját lógó cipőfűzőmben, eltrafálom szegény lufit, majd nemes egyszerűséggel rázúgok a saját vödrünkre. Még mielőtt valaki komolyan megijedne, azért felülök, és elnevetem magam, a saját bénaságomon. Közben pedig a játék végét jelző hang is megszólal a kis homokórából. Így feltápászkodom, és megállapítom, hogy a Roby-Corvus páros volt a nyerő, ők minden lufit célba juttatak, majd mi következünk Winivel, három lufival. Szegény Lizzy-Sienna párosnak viszont csak egy lufi jutott el a vödörig. Gyorsan egy cetlire fel is írok valamit. Majd egy gyors pálcamozdulattal a tértágított sporttáskámba minden cucuccot visszaintek. - Akkor induljunk a következő játékhoz. - mondom lelkesen. A falu szélére vezetem őket, egész pontosan a határt jelző táblához. Bár magának a táblának semmi szerepe a történetben. Annál inkább a 3 kis mobil asztalnak, amik itt várnak minket. Mindegyiken egy doboz Bogoly Berti-féle Mindenízű Drazsé, színes műanyag poharak, és egy egyszerű fekete szilikon karkötő. - A játék neve Cukorkaland. Egy doboz Bagoly Berti féle minden ízű drazsét kell szín szerint különböző poharakba szétválogatni. Csak egy kéz használható, egyszerre csak egy cukrot lehet felvenni, a színek piros, narancssárga, sárga, zöld, kék. Csakhogy az egyik játékosnak a játék idejére viselnie kell egy karkötőt, ami színvakká teszi, és a társa irányításával kell kiválogatnia a cukorkákat. A játékra 2 perc áll rendelkezésre. - ismertetem a szabályokat. Kicsit kíváncsian nézek végig rajtuk, hogy ehhez a kicsit megcsavart feladathoz mit szólnak majd. - A játék után a cukorkákat meg lehet enni. Már aki vállalkozó kedvű. - füzöm még hozzá vidáman. Bevallom nem ez a kedvenc édességem. Mindig ráharapok valami nagyon idióta ízűre, mint mondjuk a fülzsír, hányás, poshadt víz vagy ilyesmi. De erre a játékra pont tökéletes. - Akkor mi legyen a taktika? Válogatsz, vagy irányítasz? - fordulok ezúttal Wini felé a kérdéssel, ezúttal rá hagyva a döntési jogot, miután előzőleg az én taktikámat követtük. Most az ő választása nyomán veszem fel a karkötőt, vagy állok az asztal mellé, hogy instruálhassam. Ha pedig mindenki megbeszélte a taktikáját a csapattársával, és látom, hogy felkészültek, akkor ismét elindítom a játékot egy "START"-al...
//Kockadobás: Mindenki dobjon egy 6 oldalú kockával offban a hsz végén. A két játékos dobásának értéke összeadódik. Ahányat dobtatok együtt, annyi hibapontot szereztetek, vagyis rossz színű cukorka került a pohárba, vagy maradt cukorka az asztalon. Értelemszerűen az a csapat nyerte a feladatot, akinek a legkevesebb hibapontja van.
Taktikákat minden játék és hsz előtt ér előre privátban megbeszélni, van ahol kelleni is fog. Határidő: Június 25. Következő hsz: Június 26. //
Verseny állás:
1. csapat: Roby-Corvus: 3 pont 2. csapat: Lizzy-Sienna: 1 pont 3. csapat: Wini-Dany: 2 pont
A győztesek medálja: 5%
Daniel G. Paisley carried out 2 launched of one 10 oldalú dobókocka :
Véget ér az éneklés és lepcsizok azzal aki hagyja, vagy aki vevő rá. Aztán Robyhoz fordulok. - Engem megríkattál… Vállon paskolhatlak? - míg a mondandóm első fele egészen elismerőre sikerül addig a másik felébe csúszik egy kis leplezetlen kekeckedés. Ugyanakkor ott van benne, hogy vagyok olyan figyelmes és engedélyt kérek tőle arra hogy “hozzá érjek” hiszen Belfastban a hirtelenkedésem miatt majdnem össze ugrottunk. Persze azóta annyi minden történt, hogy a kérdés annyira nem komoly, de ha rábólint akkor bizony kap egy két pat-pat-ot. A többiekhez fordulok. - Benne vagyok hogy életre hívjuk a képeket. Természetesen mindenki kap belőle… Amúgy.. gondoltam már rá, hogy nyissunk egy közös csapat albumot. Mit szóltok? Mindenki tehet bele, mindenki írhat bele.. - vetem fel - A kezdő oldal lehetne amolyan “bemutatkozó portré” mindegyikünkről.. Pár mondattal. Meg.. ilyesmik. - vonok végül vállat. De persze azért remélem az ötlet tetszeni fog a többieknek. Összességében nagyon örülök, hogy időt és energiát szántunk erre a napra.. Szívem szerint még bevállalnék pár ilyet. Meglepő, hogy mennyire eredményesen tudunk össze dolgozni ha arról van szó. Vagy hogy egyáltalán kikapcsolódni közösen. Aztán eljön Daniel köre is és őszintén érdeklődve hallgatom hogy mit is talált ki. Kicsit megkönnyebbülök magam is, hogy ezúttal ügyességi játék lesz, ráadásul terelés.. Kezembe veszek én is egy szórófejes fufut és Danielra nézek. A kacsintását csak egy mosollyal viszonzom. - Gondolom a felsoroltakon kívül egyéb módon csalni nem ér? - forgatok szemet szórakozottan, mint akinek meg sem fordult ám a fejében.. Nöeem.. - Vigyünk egyet-egyet mindketten, vagy közösen tereljünk egyet? - teszem fel a kérdést és a választól függően kezdek én is bíbelődni a lufival és a fufu-val. Teljesen más így gyakorlatilag erőkifejtés nélkül, csak koncentrációval hajtani..
Winifred Hill carried out 1 launched of one [You must be registered and logged in to see this image.] (6 oldalú dobókocka.) :
//
)
) 