2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Brighton, Anglia egyik legdélebbi része. A környék letisztult, egészen rendezett, magasabb téglaépítésű bérházakkal tarkított. Ugyanakkor kifejezetten csendesnek nem lehetne mondani, hiszen nincs messze a nyaralóövezettől és annak minden velejárójától. Az utcáról belépve, egy folyosó után üvegkupolás aula fogadja az érkezőket, az egyik falon tele postaládákkal, a szemközti mentén pedig ízléses kanapékkal amik a földszinten praktizáló fodrászat váróját képezik néhány igénytelen, de annál látványosabb cserepes növény társaságában. Az aulából több lépcsőház is nyílik. A bal hátsót megcélozva egészen a legtetejére felmászva, az utolsó folyosón eltéveszthetetlül ott feszít egy magányos zöldre festett ajtó, mézfényű, lerácsozott kicsi, tejüveg ablakkal. Előtte a lépcsőházi korláthoz erősítve pedig egy sokat megélt Kellys Mountain Bike. A lakás az 58-as számra hallgat, az ablak felett akad kopogtató az ajtó mellett pedig csengő is. Belépve egy keskeny előtér fogad mindenkit aki ide téved. Ide lehet letenni a cipőket, felvenni a vendégpapucsokat, kabát, esernyő, táska mindenféle ami induláshoz, vagy érkezéshez szükséges lehet. Ebből kiindulva, az ember azt hihetné, hogy épp ugyanilyen pici lesz a lakás is. Azonban az előtér ajtanán is tovább jutva egy hatalmas, tágas, amerikai konyhás nappali tárul a szemek elé. A jobb oldali falat lényegében majdnem végig a konyha, foglalja el két ajtót leszámítva. Modernebb mugli felszerelésekkel vegyesen. Beépített sütő, mosogató gép, mosó gép, hűtő, fagyasztó, működő elszívó minden jó cucc ami kellhet. Az ablakhoz közelebb eső szakaszon az egyik konyhaszekrény ki lett szedve és a helyére egy raklapból össze szerelt fűszernyövényekkel tele ültetett mini veteményes kapott helyet, szépen sorban, felcímkézetten. A konyhát csak egy pult választja el jelképesen a nappali hatalmas terétől, amit akár ebédlőasztalként is lehet használni a hozzá tartozó bárszékeket birtokba véve. Az ajtóval szemközti falat hatalmas ablakok borítják, amik előtt végig párnázott ücsörgő húzódik és csak azon a részen szakad meg, ahol egy ajtó a nem túl széles, de a lakás külsőleges, látható hosszával megegyező erkényre nyílik. Az ablakok elé dísznövények vannak fellógatva, orchideák, meg néhány húsevő példány is. Persze csak a rovarokra veszélyes egyedek, semmi veszedelmesebb. Itt ott a sarkokat nagyobb méretű cserepesek töltik meg élettel. A mennyezet szegély menti fényeit azonban nem ledek biztosítják, hanem gondosan elszeparált, telepes foszforeszkáló gombák. A bal oldali falon egy ajtón át, lépcső vezet fel az abszolút tetőtérbe. Aminek a két végében egy egy szoba foglal helyet egy keskeny összekötő folyosóval. A tetőtér egyéb területét egy, az alsóbb szintre is leereszkedő üvegház birtokolja. Egyértelműen érzékelhető a térmágia hatása. Az ablakkal szemközti, lényegében a bejárat felöli oldalon a fürdőbe nyílik ajtó és egy plusz külön mosdóba. A fürdőnek egészen más jellegű hangulata van, mint a lakás többi részének. Ugyanis totálisan a török fürdőket idézi. Apró mázas mozaikcsempékkel van kirakva az egész amik mindenféle mintát formálnak. És azon kívül, hogy van egy kellemes szabású zuhanyzó fülke, van még egy áttört- faragott paravánnal leválasztott rész. A zárható paraván mögött pedig ott van egy padlóba süllyesztett kétszer két méteres hagyományos török seggáztató is. Ezen kívül pedig színes üvegű rézlámpások társaságában könnyíthet magán az ember. Vissza térve a nappaliba, a nyers téglafalak, egyhangú nagy felületeit, lényegében lépcsőzetes polcszerűségek, vagy épp hengerek törik meg, amik fura absztrakt divathóbortra is utalhatnának, de a beavatottak számára egyértelmű lehet, a házban van egy kisbestia is ami valószínűleg imád mászni. A lakásnak még akad két másik tere is, de azok mindenki elől gondosan le vannak zárva és csak úgy megtalálni sem igazán lehet. A nappaliban középen egyébként egy egész kanapékomplexum kapott helyet, egy méretben passzoló asztallal együtt.
Szerencsére Fehérke láthatatlanul ott marad a cuccokkal, hogy őrizze azokat, bár eddig nem is érdeklődött irántuk senki. Ellenben mi azért elég gyorsan megtaláljuk a vizet, ami hát ha nem is mondható kellemesen melegnek, de ha mozgunk hozzászokható. A labdázás pedig ezen pont segít is. - Hát, majd körbe kérdezhetünk a játékteremben, ha itt meguntuk magunkat. - mondom azért még Kath számára, mert ez azért lényeges lehet. Bár jobb lenne, ha megnéztem volna a nőt, és tudnék személyleírást adni. Vagy nem hagytam volna Carnivorát Cody lakásában, akkor ő mint élő gyanúszkóp működhetne a közelünkben, de elég nagy darab cica, hogy feltűnést keltsen, bár a muglik hihetik, hogy valami Maine Coon-bengáli kereszezés, - ha egy véletlen meglátja ezt is szoktam mondani - de nem szereti ha idegenek nézegetik, pláne próbálják tapizni, simogatni, vagy ilyesmi. Nem szeretnék összekarmolt síró kiskölyköket körülötte. - Ahol az egyik van, ott a másik is, legfeljebb rejtve a színfalak mögött. De az izgi dolgok mindig el vannak dugva. - jegyzem egy vállrándítással Wini játékterem-kaszinó megjegyzésére. Persze a játék, az játék. Azon kívül még nem voltam én sem azokban a bizonyos játéktermekben, inkább csak feltételeztem, hogy vannak ilyesmik, mint a póker, rulett, Blak Jack. Én legalábbis ezeket imádom, de azért a darts és a billiárd sem rossz. A flipper gépek, videojátékok, de még a félkarúak sem kötnek le igazán. Akárhogy is, majd körbe nézünk, és felderítjük a terepet. Hátha játék közben akadunk majd a következő nyomra az után, amit Fehérke kémkedése szerzett nekünk. - Nem. A póker nem hasonlít a csokibéka kártyákra. De sokkal izgalmasabb. - bár, valószínűleg, ha Cody itt lenne, akkor figyelmeztetné Corvust, hogy sose játsszon velem, pénzben pláne ne. De hát az unokatesómnak nem kell mindenütt ott lennie. Elég hogy volt olyan jó fej, hogy kölcsön adta a kecóját ehhez a kis kiruccanáshoz. Amit most a delfin család idecsalogatásával igyekszek megfejelni kicsit. Egyéb iránt, bár tény a közönséges delfinek jobban szeretik a Földközi, és a Fekete tengert, de Európa partjai mentén eljuthatnak egészen Skandinávia északi részéig is. Más szóval az előfordulásuk gyakorisága déltől észak felé csökken. Corvus egyéb iránt minden gond nélkül meg tud érinteni egy delfint, meg is simogathatja, és az állat szemlátomást boldogan veszi a dolgot. A fejével vizet fröcskölve és jellegzetes delfin hangot adva jelzi, hogy boldogan játszana a fiúval. Őszintén szólva jó Corvust ilyennek látni. - Akkor ezt élvezni fogjátok! - mondom vigyorogva a többieknek. Még a lemaradókhoz, Winihez és Benhez is oda úszik egy-egy vidámnak látszó delfin. És persze természetesen Kath sem marad a gyönyörű játékos vízi emlős nélkül. - Szeretik a simogatást, de játszani, labdázni és úszni jobban. Itt a hátuszonynál kapaszkodjatok meg, így, ahogy mutatom. - prezentálom a többieknek a saját delfinemen, hogy hogyan is viszonyuljanak az állatokhoz. Lényegében teljesen figyelmen kívül hagyva, hogy a parton vannak, akiknek esetleg ezzel felkeltjük az érdeklődését. A közönséges delfinek akár 45 km/h sebességgel is képesek úszni, most azonban, ha a többiek is benne vannak a játékban, akkor csak olyan sebességgel úsznak velük, amit az "utasuk" is élvezni tud még. Persze a part közelében maradva, hogy a biztonság érzet megmaradjon.
//Határidő: 2022.02.01. Következő hsz: 2022.02.02.//
Épp hogy megállom, hogy ne visszhangozzam a “Szolária balzsam” kifejezést. Tudok róla, hogy létezik egy ilyen kence, de még mindig valamiért számomra humorfaktor. Persze ebből nem nagyon mutatok semmit, már csak Corvus metsző tekintete miatt sem. Meg aztán valójában a naptej is külső füleknek valószínűleg komikusnak hathat. Inkább a felhővel matatok. Aztán csak én is beevickélek a vízbe közben találkozik a tekintetem Corvuséval és örülök, ha sikerült hozzá tennem, hogy enyhüljön a helyzete. Beállok én is labdázni természetesen. Ki nem hagynám! Azért egy pillanatra az egyik passz után megütközöm - Oh, valamiért azt hittem, olyan arcade jellegű játékteremről van szó nem kaszinóról.. - bár lehet ez csak nekem mond bármit is. Mindensetre már ez önmagában is felkeltette az érdeklődésemet, hogy vajon melyikről is lehet szó voltaképp? Ami meg a hideget illeti, akárhogy is örülök, hogy a felhő létrejött és igen, így annyira talán nem kellemes, hogy esélyesen mi is a takarásába esünk, de végülis Corvus is kicsit megküzd azért hogy közöttünk lehessen.. Szóval számomra ez így ki van egyenlítve. Abban viszont Bennek totálisan igaza van, hogy így mindenképpen mozognunk kell! Hümmenek egyet Kath-nek egy bólintással is erősítve, hogy igaza lehet. Én sem tudok totálisan elvonatkoztatni, de azért igyekszem arra figyelni, hogy most itt vagyunk, együtt vagyunk és ekkor érkezik Ben mondata ami totálisan megindítja a szívem. Már minden felhang nélkül! Látszik az arcomon a totális meghatottság. A szívem fölött kicsit össze is fogom a kezemeimet és egy félszeg mosollyal hozzá is teszem. - Aaw! El sem tudod képzelni, hogy mennyire jó ezt hallani.. Ha majd újra lesz rajtad felső kapsz egy ölelést. - mondom ki egy mosollyal. Félig viccnek szánva félig komolyan. Vagyok annyira zárkózott, meg körülményes, hogy talán senkit nem lep meg ez a “kikötésem”. De azért a kisujjamat így is felmutatom egy pillanatra Ben számára, amolyan “így azért elfogadok egy kis kontaktot” módon. Persze az egész épp csak egy pillanat. Hiszen ezerszer sokkal izgalmasabb dolog bontakozik ki, mégpedig egy delfin formájában!! Pillanatra azért fejben beindul a kalkuláció, hogy vajon mégis mennyire lehet gyakori az Északi tengerben.. Anglia közvetlen partjainál egy delfin! És hogy a parton lődörgők számára két pillanat alatt valószínűleg látványosságot gerjesztünk… De inkább leteszem ezt a… mindenen aggódó, nehezen feloldódó énemet és egyszerűen a mókára gondolok amit ez az egész jelenthet és arra, hogy ez Kath számára mennyire vidám és kedves lehet. Így máris oldódik bennem is az egész helyzet. Arról nem is beszélve, hogy Corvus arcát meglátva azért kikerekedik a szemem. Oh te jó ég! Egyszerűen átragad az örömük és bár egy kissé szerencsétlennek érzem magamat a helyzetben.. tekintve egyáltalán nem erősségem az állatokkal, vagy lényekkel bármilyen interakció.. Így én voltaképp inkább talán.. mondhatni tartok a helyzettől. Látom, hogy ártalmatlan, és sok történetet ismerek, ami arról szól, hogy a delfinek embereket mentenek. Ráadásul sejtem, hogy mivel Gina mágiája lehet a dologban, így még ha hirtelen helyzet is következne be… legrosszabb esetben a delfinünk elúszik.. Mégis olyan bénának érzem magamat, hogy nem tudok nyitni úgy és olyan kitörő lelkesedéssel, vagy épp gyermeki rajongással mint a többiek, holott a vágy bennem is bennem van, hogy ne maradjak ki!! Úgyhogy azért megpróbálom és a többiek után úszom és próbálom ellesni, hogy ők hogyan közelítenek, vagy mit csinálnak. -Várjatok meg, én is kíváncsi vagyok milyen! - de persze nem várom el hogy valóban megvárjanak, annyira le sem vagyok maradva, kivéve Kath-től mert őt esélytelen követni. Csak jelezni akartam, hogy jövök ám, nem vonom ki magamat!
Természetesen nem veszem észre Wini pillantását. Lehet, hogy a mai napig nem jöttünk volna össze Kathie-vel, ha nincs az a csók Corvus irányából, ami miatt az egész kibukott. Mondhatni nekem annyira természetes, hogy mi így öten barátok vagyunk, hogy nem szoktam komolyabban gondolkozni a szerelmi dolgokon, noha azért Kathie-vel rengeteg külön időt is együtt töltöttünk, ami egyértelműen több volt, mint barátság. Csak az én jámbor lelkemet nem az tölti ki, hogy túlagyaljak bármit. Átvenném a labdát, de mivel én a bambuló Ginát fröcskölgetem, Kathie berobban elém egy cuppanós csókkal, amiről simán lemaradok, visszapuszantani nem is tudok, mert már el is halássza előlem a labdát. – Héj, ahhoz képest, hogy az előbb majd’ megfagytál.. – Csóválom a fejemet mosolyogva, és hiába fröcskölnék a születésnapos után, már úgyis vizes, tehát nincsen puskapor ebben a fegyverben.. – Én sem! – Vonogatom a vállamat Gina szavaira, és bármennyire is jó, hogy közben felhőket is idézünk, de más megszokni a hideg vizet, de ha még a nap sem süt annyira. Értem én, hogy Corvusnak az a halálos ellenség, de hát akkor tényleg mozgásban kell lennünk, hogy ne fagyjunk meg. – A pókerben nincsenek ritkább lapok, a csokibéka kártya azért más liga. Na majd meglátod Corv. Ha felteszed a Flint kastélyt, akkor ígérem, nem csalok! – Nevetgélek a másik fiú kérdésére, amolyan játékos provokálás ez, mert végre vagyunk mindannyian egy olyan egészséges környezetben, hogy bántás nélkül viccelődhetünk egymással. A delfin felé csak akkor úszom, ha Gina, vagy Kathie netán bátrabbnak bizonyul nálam. Bár Corvus meglepően kezdeményezőnek bizonyul, én most visszamaradok kissé Winivel. – El sem tudod képzelni, hogy milyen jó, hogy ismét itt vagy. Nélküled nem is volt teljes a csapat. – Azért itt ismét tekergetem a nyakamat visszanézvén a part irányába, hátha valami mégiscsak beugrik, megint elrabolnak valakit, ilyesmi. Különben meg ott hagytuk a nagyítót a parton őrizet nélkül. Ha fontos ajándék volt, nem lesz baja?
Nekem nem egyértelmű, hogy a játéktermes nő lenne az, akit elraboltak a házunk elől, inkább csak az, akinek köze van az eddigi eltűnésekhez, de egyelőre nem nyomozunk komolyabban, szóval nem is kérdezek vissza - főleg, mert Katherine is ezt erősíti meg. Akkor tisztázódik majd igazán, ha tényleg a nyomok után megyünk, viszont egyelőre visszatértünk a szülinapozáshoz. [You must be registered and logged in to see this image.]Nem jártam valami sokat tengerpartra, de a labdának annál jobban örülök. Ha kivesszük a kviddics egyenletéből a seprűt, akkor lényegében labdákat dobálgatunk, szóval nyilván kezemre állna a dolog. Én pólóban és rövidnadrágban, Wini szörfösökhöz hasonló haspólóban és magasderekú sortban, Gina csak egy zárt fekete úszódresszben és még Katherine is kicsit mintha habozott volna vetkőzés közben. Egyedül Benjamin megy hatalmas magabiztossággal megingathatatlanul, hozzáképest mindenki más a konzervatív parti. Egy kicsit összeszűkül a tekintetem, amikor Winifred rákérdez tudom-e, hogy mi az a naptej. - Igen, tudom, és már a díszítés közben bekentem magam Szolária balzsammal. - válaszolom, kicsit büszkén kihúzva magam. A Szolária balzsam afféle "varázsló-márka", a naptej bájital megfelelője, bár az is igaz, hogy nem díszítés közben kentem be magam, hanem leginkább helyette, amikor nem éppen egy kanapén vagy fotelben lustálkodtam. Viszont azért a sötét nimfaság nem valami vámpírkór, ahogy annál se hiszem, hogy tökéletes védelmet adna a tűző nap elől, úgy nekem se lehet csak megoldás. Folyamatosan edzem is magam az ellentétes elemeimhez, hiszen a természet is hozzám tartozik, az érzékem hozzájuk, a párszaszájúságom, és se napon, se természetes környezetben nem akarok egyszerűen elgyengülni és haszontalannak lenni. Elég erős érvágás lenne, ha teljesen elveszíteném vele a szabadságomat és egy kicsit se szoknék hozzá, és azon kívül, hogy Winifred mesélte, hogy a föld alatt mélyen bezárva nem tudott annyira tisztán gondolkozni, azért ő se konkrétan szenvedett, mint ahogy engem letaglóz néha a fejfájás, ha erős napsütés a szemembe csap. - A pókerre majd meg kell tanítanotok. Hasonlít bármiben is a csokibéka kártyára? - jegyzem meg közben, hiszen érthető okokból annyi mindenre aprózom el magamat így is, hogy a póker már tényleg nincs a repertoáromban. Benne vagyok a labdázásba, amikor pedig beúszik fölénk a felhő érzem, hogy a testem kicsit elernyed, fellélegzik. Már éppen válaszoltam volna Katherine kérdésére, így egy egy félmosoly kúszik a szám sarkába. - Most már bírom. Nem pontosan értem még minden aspektusát, hogy mitől jön rám ez a kellemetlen rosszullét, de azt hiszem igazad lehet, ha elmerülök, akkor már a víz eleme lesz rám hatással, ami szerencsére nem az ellentétem. Furcsa erről így beszélni. - vallom be, hiszen nem szoktuk a képességeinket taglalni különösebben és az, hogy a Mortimer vonal nimfa és hogy mindannyian más eleműek vagyunk, egy kissé megnehezíti a dolgot. Hálás biccentéssel fordulok a vélhetően ezután vízbe kászálódó Winifred felé. Jól esik, hogy a kedvemért lemondanak a napsütésről, ám azért tekintve, hogy a tengerről beszélünk, ez a kis felhő fölöttünk nem fogja a ki tudja hány milliárd hektárnyi vízfelületet különösebben befolyásolni. Maximum a közvetlen felszínét, amit úgy is felkavarunk, ahogy beljebb megyünk. Amikor a labda átrepül Ginához ő meg nem felénk üti, hanem el, akkor egy kis frusztráció azért kiül az arcomra. Afféle versenyszellem, hogy nagyon is szeretnék dobálózni és nem akarok kimaradni belőle. Valószínűleg, ha előlem csaklizza el Katherine a labdát és dobja tovább, akkor már a víz alatt is lenne a feje bosszúból. Már úgy, játékosan. Viszont a frusztrációmal átveszi a meglepettség, amikor egy delfin, egy raj delfin passzolgatja vissza nekünk. Tisztában vagyok vele, hogy Gina druida, de még én sem láttam ilyen közelségből ezeket a csodálatos lényeket, így kell néhány pillanat, amíg visszatér az arcomra a fapofa. Egészen kivörösödök, még a számat is kicsit eltátom, a mellkasom úgy dübörög, mintha a kviddicspályára lépnék éppen. Lehet, hogy ez Katherine ajándéka, de bevallom kicsit az enyém is. Ugyan nekem nincs születésnapom, de mivel a szüleim soha az életben nem támogatták volna az állatszeretetemet, hiába a pénz, én sem úsztam soha delfinekkel. Majdnem orra is bukok a vízben, ahogy előre lépek bambán, aztán csak nyelek egyet és leküzdöm az izgalmamat. Ha Gina és Katherine megindult utánuk indulok, egyelőre lassú ütemben úszva, élvezve, hogy a felhőcske majd követ minket és hogy eltűnik a lábunk alól a talaj. A legkevésbé sem ijeszt meg a mély víz, sőt, a lebegés, az úszás nagyon is kellemes és ismerős, és a sötétség alattunk kimondottan hívogató. Annál nem hívogatóbb, mint a delfinek, de most, hogy elültette a víz alá bukás gondolatát Katherine a fejemben, erősen gondolkozom rajta. Ha közelebb érünk akkor persze körülbelül hipogriffekhez hasonló gyengédséggel nyitok feléjük, érdeklődve figyelve az értelmes tekintetüket. Nem is figyelek fel rá, de ha sikerül az egyikhez hozzáérnem, hirtelen az egész arcomról leolvad a komolyság és úgy mosolygok, mint valami tejbetök vagy jóllakott óvódás és megszólalni se tudok, csak az állatokra figyelni.
Azt hiszem én tényleg nem számoltam vele, hogy ennyire hideg lesz a víz, bár igazán azzal sem, hogy ez nekem annyira nem is árt, ha rendesen odakoncentrálok. No hát tudjuk, hogy nem én vagyok a csapatban a lángész. Valakinek szépnek is kell lenni nem? Winnie kérdésére viszont megrázom a fejem, legalább elvonja a figyelmem a tényről, hogy hamarosan elkezd majd totál lefagyni a lábam. - Nem, inkább csak ő talán tud valamit, talán előző eltűnésről. Lehet, hogy valakit látott, akit elraboltak, vagy eleve a játékterem közelében történt valami előzőleg. - fejtegetem, de bármennyire is szeretetnék most még tényleg semmi értelme nem lenne oda menni, hiszen ha az aurorok is pont ott vannak, akkor hamar kiszúrnák, hogy ott lábatlankodunk és gyanús lenne nekik a dolog. Közben Fehérke szépen elhelyezkedik a napozóágy alatt, hogy ott hűsölhessen kicsit és ne tűzze annyira őt se a nap, bár láthatatlanul azért kicsit jobban neki. - Oh tényleg! - kapok végül észbe Corvus mellett ácsorogva, mert hát a többiek tényleg nagyon jól bírják a dolgot, mi meg láthatóan lassabbak vagyuk. - De te bírod? Ha lemennél a víz alá védene legalább a fénytől, bár ez is hasznos. - pislogok fel meglepetten, amikor beúsznak a felhők. Hát igen, ha én is annyira profin használnám a képességeimet, ahogyan Winnie, de ehhez több gyakorlás kellene és gyakorlatiasabb gondolkodás. Nekem még az se esett le magamtól, hogy tudom kezelni a helyzet. Megpróbálok hát arra koncentrálni, hogy ne érezzem annyira a hideget, hiszen a képességem pont erre jó, sőt még kicsit szórakozom is, amikor a labda megérkezik. Becsapódik Ben előtt, de én szándékosan arrébb lököm egy kisebb hullám segítségével. Na jó, csak néhányszor játszom el ezt, és most már én magam is lendületesen indulok befelé, így megszerezve a labdát és tovább passzolva Ginának. - Bocs! - lépdelek úszok közelebb Benhez, most már simán elmerülve nyakig a vízben, hogy futólag odapusziljak a szájára. Azért furának érezném, ha túlzásba vinnénk ezt így mindenki előtt, hiszen csak mi vagyunk párban, de ennyi azért belefér. Aztán már meglepetten pillantok a delfinek irányába, és rendesen el is kerekedik a szemem. Azért sejtem, hogy Gina keze van a dologban, hogy itt vannak most ezek a cuki tengeri állatok. - Hű! Én még sose! - kérdőn pillantok azért Ginára, hiszen gondolom ha ő indította el a dolgot, akkor valamilyen szinten befolyásolja is az állatokat, de azért na nem akarnám, hogy egy delfin el találjon kapni, netán felbukkanjon egy delfinre vadászó cápa. Szóval, ha Gina megindul, akkor én is belevetem magamat a vízbe és egyszerűen ösztönösen észre sem veszem, ahogyan vékony kis hártyák feszülnek meg az ujjaim között a kezeimen és a lábaimon is, de jó eséllyel jóval gyorsabban érem el az delfineket, mint a többiek. Persze ettől még óvatosan közelítek.
//Vízmágus dolgok (Kösz Corvus xd): - Nagy hidegben is hosszú ideig bírja. - Képes akár fél órát is víz alatt tartózkodni, kivonva az oxigént a vízből, így lélegezve. - Uszonyok: Képes uszonyokat idézni a lábára, kezei közé hártyákat, így akár olyan gyorsan úszva, mint a delfin.//
A csapat a partra érve inkább dönt a játék, semmint a komoly nyomozás mellett. Ami talán azt is jelzi, hogy még nem nőttünk fel teljesen, de ez most nem is nagyon felróható számunkra, hiszen pont az aurorok küldtek el minket. Vagy akarnak távol tartani az egész nyomozástól, ami lássuk be, elég megszokott, standard lépés tőlük. Ezen viszont már nem is agyalok tovább, inkább engedem meg Bennek, hogy bevonjon a kis fröcskölös játékába. - Itt sajna mindig hideg a víz, még nyáron is. Az olasz tengerek kicsit jobb hőmérsékletűek. De a mozgás segít. - oké, talán nem kéne ennyire kommentálom Kath fázását, de hát itt a legmelegebb napokon sem megy feljebb a hőmérséklet 20-22 fok fölé, de az átlag inkább 16-17 felé húz. Corvus nem igazán szúr ki szokatlan dolgokat a parton, legalábbis helyszínelő rendőröket biztos nem. Az egyetlen érdekesség talán, hogy a játéktermek környékén a napszak ellenére is elég nagy a nyüzsgés, pedig azok általában inkább csak estefelé szoktak nyitni, vagy bonyolítanak csúcsforgalmat. Közben teljes sikerrel tudnak napozóágyat is behúzni, meg labdát fújni. Senki nem zavarja meg őket ebben. Azért Kath és Wini felvetésén a nőről egy pillanatra elgondolkodom, aminek következtében Bennek sikerül teljesen arcon fröcskölni. De aztán ahogy ismét látok, és megrázom magam, teszem hozzá a magamét. - Ha igazatok van, akkor azt később a játékteremben egy pókerparti közben kideríthetjük. - mert ez végülis opció. Azt meg nem kell tudni a helyi kaszinó tulajdonosoknak, hogy 5 éves korom óta számolom a lapokat. 8 éves korom óta pofátlanul csalok is. Ellenben szoktak érdekes dolgok kiderülni kártya asztaloknál. Így ez egy nyitott opció marad későbbre. Ami meg Corvust és a naptejet illeti, tényleg csak az ő dolga, hogy igénybe veszi-e. Wini után már felesleges volna még egyszer felhívnom a figyelmet rá. Igaz, nem is tudom, hogy esetében a nimfaság miatt mennyit segítene a helyzeten. Ami viszont tényleg segít, az Wini felhősítő bűbája. Így a közvetlen napsugárzás elbújik az összeálló felhőrétegnek hála, ami a kis csapattal együtt mozog, bármily furcsa is. Így viszont a víz hőmérséklete nem lesz melegebb, annyi biztos.
Ha Wini strandlabdája végre játékba kerül, és valaki lenne olyan rendes, hogy felém passzolja, akkor valami fura és meglepő módon én nem valamelyikünknek ütöm tovább a labdát, hanem befelé a mélyebb vizek irányába. Azonban onnan egy hirtelen felbukkanó közönséges delfin üti vissza az orrával a labdát köreinkbe. Ha a parton kíváncsiskodók esetleg nem is, de a kis csapat tagjai bizony megsejthetik, hogy az én természet mágiámnak is köze van a furcsasághoz, hiszen ezek az állatok nem szoktak ennyire közel jönni a strandolókhoz. Most pedig több példány is felbukkan hirtelen, és némelyik magasba ugorva, játszva mutatja be az örömét, nem is messze tőlünk. - Úsztatok már delfinekkel? - teszem fel a vidám kérdést, ami egyben egy újabb szülinapi programajánlat is.
//Határidő: 2022.01.25. Következő hsz: 2022.01.26.//
Igazság szerint nem is a társaimban és nem is feltétlenül az aurorokban csalódtam, inkább csak a bőröm alá kúszik az, hogy milyen mértékeket öltött a bizalmatlanság az emberekben. És ez egy kicsit kiábrándítónak hat és nem tudok nem gondolni rá, hogy ez nem írható a nagyvilágban történő események számlájára. De végülis túllendülök az egészen. Ez van. Inkább foglalkozom a többiekkel. Miután mindenki egyet ért abban, hogy egy kicsit kapcsoljunk ki de semmiképpen ne hagyjuk félbe a rejtélyt és leérünk és az is eldől, hogy márpedig most pancsolni fogunk! Óhatatlanul is szembe tűnik, hogy Benjamin nagyon nagyon sokat változott. És ez amint lekerülnek a ruhái aktívan arcba csap, de ügyelek az arcomra, hogy bármire is gondolok épp, az maradjon a koponyám mélyén. És inkább jótékonyan elő szedek egy labdát, amit fújni kezdek.. Ha ki is pirulnék.. foghatom a labdafújkálásra... Én maradok utolsónak a parton és Ben kérdésére már épp ledugózom a lasztit - Már megy is! - és csak bepasszolom nekik a labdát, lehetőleg ügyelve, hogy senkit se trafáljak el. Talán most fog csak feltűnni bárkinek is, de maga az a cipzáras rövid pólóm amit eddig is viseltem, maga a fürdőruha felsőm. Hasonló mint amit a szörfösök viselnek, csak ennek tényleg has-kivillantós póló szabása van. Mellé pedig egy magas derekú sort... Mondjon bárki bármit, én egyszerűen így érzem magamat komfortosan. - Mármint aki a ház előtt strázsált, ő lett volna a játéktermes nő? - gondolkozom el azon amit Kathie megoszt velünk. És ameddig Corvus Kathie-t emlékezteti az adottságára, addig én Corvus számára idézem vissza. - Neked meg ketten is feldobtuk, hogy van extraerős naptej nálunk. -de nyilván innentől már az ő döntése, hogy mit kezd ezzel.. És csak utólag jut eszembe - Tudod mi az a naptej? - A parton matatok még egy kicsit, mivel a “bázisunkat” Kathie és Corvus is a vízhez húzta közel, így nem kell kiabálnom se nekik különösebben. És persze szembe tűnik, hogy mennyire kivan mint a kutya.. Szóval lazán körül nézek, hogy kik és mennyien vannak körülöttünk, ki mit csinál és persze, hogy akad-e felhő az égen. Mert ha igen, akkor kihasználva a napernyő takarását, mintha csak igazgatni, állítani akarnék rajta bizony elvégzek egy kisebb meteorológiai bűbájt. Ha sikerül, pár perc múlva a meglévő felhőkből leszakadva vagy épp össze állva egy alacsonyabban terjengő úszik be a képbe. Úgy, hogy ha beljebb megyünk, esetleg nagyobb kört alkotunk a vízben és úgy helyezkedünk akkor Corvus nagyjából a takarásába eshet. De ez persze csak amolyan tűzoltás, a visszaverődésen sem segít valószínűleg annyit… De ha már légnimfa vagyok vagy mi a fene… miért ne próbálkozhatnék ilyesmivel? Csak miután elvégeztem a varázslatot - már ha volt rá alkalmam megyek be. Ha nem találtam megfelelőnek a körülményeket természetesen hagytam a fenébe. És inkább a többiekhez araszoltam, de aztán csak Benhez hasonlóan a gyors merülés taktikáját választom. Aztán ha meg volt az első sokk a hidegvíztől becsatlakozok a labdázásba.
//Légnimfa - II.szint - Saját elemükhöz kapcsolódó varázslataik/mágikus adottságuk jóval hatékonyabb. Kitalált meteorológiai bűbáj - ha van felhő az égen, arra tud valamennyi befolyást gyakorolni. A hatás függetlenül az elvégzőtől megmarad ameddig meg nem szűntetik.
Kicsit már túltoljuk a programok lehetőségét, hiszen ugye kártyázni is akartunk, de tekintve, hogy ez most egy születésnapos ügy, végülis mindegy, amihez éppen kedvünk van. Átkarolom még utoljára Kath vállát, hogy ne legyen olyan rossz kedvű, és adok egy puszit az arcára. – Minden rendben lesz. Ünnepeljünk téged, aztán utánajárunk. Így a szülinap sem marad el, és azt is megtudhatjuk, ki küldte a nagyítót. - Wini kérdésére megvonom a vállamat, nekem végülis oly mindegy, és elsőre úgyis együtt fogunk fürdeni. Meg amúgy sem szúr szemet néhány együtt fürdőző, és játszogató fiatal. Örülök, hogy Gina is velem ért egyet, én pedig el is döntöm mindannyiunk helyett, hogy mivel kezdjünk. Talán van annyi előjogom, hogy én vagyok Kathie párja, noha tudom, hogy nem valami nagy bulizós típus. Igazság szerint gyerekkoromban én is a fotelben olvasással vagy a kártyázással foglaltam le magamat, de azért olyan jó kiszabadulni egy kicsit. Vetek egy sajnálkozó pillantást Corvus irányába, hogy aztán visszafröcsköljem Ginát. Beijesztek Kathie-nek, mint aki neki akar iramodni felé, hogy ledöntse a lábáról, amolyan birkózós, gáncsolós módszerel, hogy szokja a vizet, de tekintve, hogy így is be van feszülve, nem úgy kéne elterelni a figyelmét, hogy közben belefagy. – Majd megszokod! A szüleim medimágusok voltak, és alkalmunk nyílt néhány tengerparti nyaralásra. – Mutatom a jó példát, hogy máris vizezem az arcom, a karomat, hogy aztán lendületesen lemenjek a felszín alá a hajamat is benedvesítve. Most tényleg a játékra, az ünnepre lenne jó koncentrálni, de olykor azért vetek egy pillantást a partra is, hátha látunk valami gyanusat. Tulajdonképpen elengedem magamat, de az ösztönöket nem kapcsolom ki. Annak viszont örülök, hogy Corvus is próbálkozik. – Hozott valaki labdát? – Jut eszembe az ötlet, de én főleg a fürdőzést, az egymásra való ugrálást találtam ki, valahogy nem merült fel, hogy hozhatnék valamit dobálni.
[You must be registered and logged in to see this image.]Éppen úgy viselkedünk, mint egy csapat tinédzser, ert éppenséggel azok is vagyunk. Nem tudunk meg sokat, nem is tekintenek minket egyenrangú félként és lényegében mindenki puffog és csalódott. Talán még Winifred is, bár lehet, hogy ő bennünk. Furcsának hat csak úgy tovább élvezni a napot, nem csak Katherine-nek, aki végignézte az egész elrablást, de nekem is csak az ügyön kattog az agyam, ahelyett, hogy a kikapcsolódásra koncentrálnék. Bűnügyi helyszíneket keres a tekintetem ahelyett, hogy a szép kék tengert vagy a hívogató mólót figyelném a játékokkal és a kajáldákkal. Ritkán fordulok meg mugli környezetben, így valahol annak ellenére, hogy egyszerű strandruhában vagyok, nem csak a fekete esernyővel tűnök ki. Úgy nézek ki, mint valami nagyobb vad, aki folyamatosan felméri a terepet és prédáért kutat. Csak esetemben nyomokért kutatok, mert a büszkeségem nem engedi, hogy teljesen elengedjem az egészet, a szúrkálódásomból ez talán egyértelmű volt mindenkinek. Ahogy elkezdenek vetkőzni meg lepakolni én is lerakom a táskámat a cuccaimmal, de túl sokáig nem vetkőzöm, egy póló és egy úszó rövidgatya lesz rajtam mindenképpen. Nem csak azért, mert Benjaminnal ellentétben - hiába én sportolok heti öt vagy több nap - rám nem került annyi látható és csodálható izomzat, hanem azért, mert még azelőtt is, hogy kiderült, hogy sötét nimfa vagyok, mindenki láthatta milyen sápadt-szeplős bőröm van, eddig is könnyen égtem le. Mire kettőt pislogok Benjamin és Gina be is gázol én meg kicsit vonakodva rakom le az esernyőt, de nem zárom össze, jobb, ha takarja a vizeket például. Vagy mondjuk majd ha akarunk valamit varázsolni, akkor azt takarhatja. Nálam akad pálca, azt hiszem érthető, hiszen határozottan fontos eleme az egész létezésemnek. Viszont már igen erőteljesen betanultam hogyan kell a kezemhez hívni, szóval ha akármilyen nyomorult kis tolvajt meglátok matatni tuti, hogy "véletlen felkapja a szél a botot és a kezembe hozza", hogy aztán tarkón átkozzam. Nem, nyilván nem fogom megkockáztatni a varázsvilágbeli törvények áthágását, de azért nyilván figyelek. Ha Katherine be tudott húzni egy napozóágyat, akkor úgy, ahogy van, végighúzom a homokos-kavicsos fűben, hogy a lehető legközelebb legyen a vízhez - tehát hozzánk. Katherine is elkezd bekászálódni én meg kérdőn nézek Winifredre, hogy vajon ő is olyan lelkesedéssel fog elrobogni mellettem, mint Gina, vagy óvatosabban tapogatózik, mint Katherine. Végül sóhajtok egyet, a kezemmel azonnal takarom a szememet, hogy ne bántsa a napsütés, szépen lassan beérve mindenkit, aki lassabban halad. Azért a születésnapos mellé érve képtelen vagyok megállni, hogy kicsit a könyökömmel oldalba - vagy karba, ahogy érem - bökjem és egy mosollyal odaszúrjak. - Vízmágusok gyöngye. A probléma csak az, hogy minél inkább begázolok, annál jobban irritálódik a bőröm ott, ahol a víz ér, ugyanis egyáltalán nem vagyok tisztában a mugli tudományokkal, de attól még élnek rám a fizika törvényei és a napsugarak csak még erősebben törnek meg a víz felszínén, hogy még erőteljesebben kínozzanak, de próbálom tűrni és lenyelni a kedvükért, hiszen Benjamin és Gina olyan lelkesen mentek be, és koncentrálni a víz hűvösségére.
Milyen furcsa dolog ez. Amikor Corvus cinikus támadásai engem értek, akkor pocsék volt hallani minden egyes szavát, de ez a mostani tökéletesen mutatja, hogy már teljesen túlléptem ezen, hiszen már nem érzem rosszul magam attól, hogy odaszúr az auroroknak, vagy cinikus hideg hangon beszólogat. Egyáltalán nem hat meg, sőt még halványan el is mosolyodom a bajszom alatt, mert úgy is érzem, hogy bizony megérdemlik. Hamarosan pedig már a parton vagyunk, bár azért én időnként egy kicsit fülelek a familiárisommal is, de igyekszem azért figyelni a többiekre is ezzel párhuzamosan. Általában nem én vagyok a nyomozó zseni a csapatban, de azért mégis csak felzaklatott ez a dolog annyira, hogy nehéz legyen csak úgy visszarázódnom. Tudom, hogy a szülinapom van és sokat dolgozhattak a többiek a szervezéssel, de a kép Bellről és ez az egész üzenet... Azért megpróbálok legalább kicsit idekoncentrálni és nem egyből tovább kapkodni, mint elsőre, amikor majdnem elrohantam mielőtt Corvus visszatartott volna. - Végülis tényleg kérdezősködhetünk közben is. - bólintok végül és igyekszem a feszült testtartásomból is engedni kicsit. Azért kár lenne tagadni, hogy mégis csak járnak a kerekek és nehéz teljesen elvonatkoztatnom. A víz felé pillantok, de Ben már dobálja is le a ruháit. Azért még vetek egy kérdő pillantást Corvusra, hogy ő végülis jön-e. Tudjuk jól, hogy nincs oda a napsütésért és kétlem, hogy nagy fürdőző szerelmes lenne, én pedig megvallom őszintén egész régen gyerekkoromban jártam legutóbb a víz közelében. - Remélem nem nagyon hideg! - pillantok újra a víz felé, mert azért még a nyár elején járunk és a jó ég tudja, hogy nem fogunk-e totál belefagyni majd, hiába süt ilyen szépen a nap. Valószínűleg Fehérke is hamarosa utolér minket, miután az aurorok távoztak, de már öltözés közben kaphat csak el. - A játéktermes nőt emlegették, de úgy sejtem akkor nem most kellene egyből odamennünk. Akkor legyen a víz. - azért egy pillanatra megtorpanok mielőtt levenném az utolsó ruhadarabot is. Ha akad valami kósza napágy, akkor arra pakolok le. Pálcát nem hoztam magammal, csak a nagyítót féltem. Ha Corvus nem jön be a vízbe, akkor ő amúgy is tudja őrizni a cuccokat. Végül Ben után indulok, de jó eséllyel első körben épp csak bokáig jutok és még így is felszisszenek párszor, mert tényleg kellően hűvös, nekem inkább hideg a víz. - Hogy bírod ezt ilyen jól? - kiáltok Ben után, aki nagy lazán belegázol, de lehet hogy velem ellentétben ő gyakrabban látogatott ki élete során a tengerhez és ezért jobban szokta ezt a hőfokot. Nekem azért tuti, hogy eltart majd egy ideig, amíg megszokom, vagy két perc alatt kékre vált majd a szám és elkezdek vacogni.
Én sosem bíztam igazán az aurorokban. Talán azért nem, mert gyerekként elárultak, kitoloncoltak a saját országomból, a saját keresztapámnak pedig azt mondták, hogy meghaltam, és ne kutasson utánam. Nem mondom, hogy minden auror rossz és gonosz, egyenesen korrupt. Shannát és Gerardot például nem tartom annak. De mellettük ki tudja hány férges alma lehet a kosárban? Szóval igen, ha gondolatolvasó lennék, akkor most mélyen egyetértenék Kath gondolatmenetével a fényképről, nagyítóról, és lekoptatásról. Tapasztalatból tudom, hogy ez már csak így szokott menni. - Fontos információ, amit feljegyeztünk. Még valami, amit elmondanátok? - néz Kath felé a fickó, amikor kötekedni kezd. De lényegében semmi újat sem mond. Ahogy Corvus számára sem. - Azok, akiknek megfelelő szakképesítése van hozzá. - és bár a gyerekek további csipkelődéseit figyelmen kívül hagyja, de Wini postaládára vonatkozó megjegyzését leírja. Ki tudja, lehet lesz még kérdésük. Ezt követően a fiatalok tényleg lemehetnek a tengerpartra, senki sem akadályozza meg őket. Fehérke marad ott láthatatlanul, aki tulajdonképpen végig nézheti, ahogy a két fickó neki lát átkutatni a helyszínt, miután kiábrándító bűbájokkal gondoskodtak az illetéktelen szemtanuk elkerüléséről. - Ez a tegnapi játéktermes nő... - szólal meg most a valamivel fiatalabb tiszt, mivel fogalma sincs, hogy Fehérke a köreiken belül maradt. A társa rábólint, majd felszámolják a bűbájaikat, és elhoppanálnak, magára hagyva a láthatatlan familiárist. Ugyanakkor mindkét auror tisztán láthatta az is, hogy a kölykök valami papírszerűt magukkal vittek a helyszínről. Tehát vélhetően még fel fognak bukkani... Közben a kis csapat nyugodtan leért a tengerpartra, ahol egyenlőre minden teljesen normálisnak, és megszokottnak néz ki. Emberek napernyőkkel, törülközőkkel, hűtőtáskákkal jönnek-mennek, telepednek ki a partra, vagy éppen vetik bele magukat a vízbe. Nem tűnik úgy, mintha bárhol bármi lezárás volna. Legalábbis így elsőre. - Bennek és Wininek igaza van. Szórakozás közben is eldönthetjük, hogy merre tovább. - tudom. Ez elég furcsán hangzik tőlem, de tényleg szeretném, ha nem fulladna valami véres drámába Kath szülinapja. Abból már éppen elég kijutott. Legrosszabb esetben, ha kijátszottuk magunkat, még mindig elindulhatunk valamerre. - Szerintem maradjunk nagyjából együtt. A kérdés csak az, hogy fürdőzéssel, vagy a játéktermek megkopasztásával kezdjünk-e? - csillan fel a szemem a különböző lehetőségekre, mintha nem tudnám eldönteni merre tovább. De Ben lényegében választ is ad, amikor vetkőzni kezd, és berohan a vízbe. Akkor legyen az úszás, ha már a hollóhátas fiú így döntött. Így én is neki állok vetkőzni, vagyis a póló rövidnadrág alól egy viszonylag zárt fekete úszódressz kerül elő, amiben berontok Ben után a vízbe, hogy hátbafröcsköljem, csak úgy játékból. Sajnos szegény Corvusról sikerül egy pillanatig megfeledkeznem, de végül csak megfordulok háttal Bennek, és odaszólok neki. - A táskámban van extra erős naptej, a víz meg kellemesen hűvös. - nem tudom, hogy ez mennyiben fog neki segíteni, vagy akar-e egyáltalán csatlakozni a pancsolásba. Szegény olyan szomorúan árván áll ott a fekete napernyőjével. Tudom, hogy nehezen viseli ezt a fényárt, ami igen kellemetlen lehet most. Valahogy úgy érezheti magát, mint általában én, amikor valami sötét, nyirkos, zárt helyen kötünk ki pinceszint alatt, ahol semmi élő nincs rajtunk kívül...
//Megj: Nagyon tetszik a tengerparit kép. Határidő: 2022.01.18. Következő hsz: 2022.01.19.//
Azért alaposan satuban kell tartanom az arcomat, amikor a két auror teljesen lepattint mindenkit kivétel nélkül. És a kezdeti bizakodásom, hogy talán juthatunk valamire velük, még úgy is, hogy nem a teljes képet adjuk a tudtukra, mostanra egy kipukkadt léggömb nyomorúságos sikításával ereszt le. Magam sem erősködöm már, főleg amikor valami hatodik érzék következtében kiszúrom Corvus mire készül és csak remélem, hogy össze találkozik a tekintetünk és leáll, mielőtt tényleg meglépné amit tervezett. De hál égnek, gyorsan “irányt vált” és “csak” visszaszájal, Kathie-t megerősítve. Végül Ben-Kathie-Gina megindulnak láncban a partra és Corvus is kereket old a beszólogatások után és mivel nem látom a hajlandóságot az aurorok részéről, hogy bármit megosszanak, ami.. amúgy akár pusztán megelőző infó is lehetne ránk nézve így Benhez hasonlóan csak megvonom a vállamat - Ha esetleg mégis találnának valamit, ami érinthet minket, a 34/A postaláda a miénk. - osztom még meg velük miközben a fejemmel az épületre bökök. Végül minden további nélkül kocogok vissza a többiek körébe. A partra menet azért bólintok párat mindenkinek lényegében de főleg Ben szavaira, hogy történt ami történt, attól mi még megpróbálhatunk szülinapozni is. - A parton van néhány magaslati rész, ahonnan voltaképp remek a kilátás. És vannak turista távcsövek is. Fürdőzés közben pedig igazából ráérünk kérdezősködni. Vagy amikor épp a büfébe nézünk be.. Vagy a játékterembe. - azért az utóbbira egy kicsit felcsillannak a szemeim. Mindenki tudja, hogy egy kocka vagyok. Persze nem kötelező oda mennünk. Azt nem teszem hozzá, hogy végülis az ajándékozás már megtörtént, de voltaképp olyan gyorsan történtek az események, hogy örülni annyira nem volt idő neki. És persze ott a torta is! - Mennyire mozogjunk rajként, avagy külön? - azért ha eltünedeznek emberek itt-ott amott akkor nem látom érdemesnek szétválni… kivéve nyilván a mosdót, de az más kérdés.
Nem látok Wini fejébe, de a pillantásából mégis érzem, lehet, hogy ezt elbénáztuk. Hogy miért nem állítottuk le? Talán mert mi sem vagyunk benne biztosak, hogy mit is kéne tenni. Az a helyzet, hogy még most vagyunk a felnőttlét küszöbén, de annyi szörnyűséget láttunk, néha tényleg nem árt a segítség. De mindannyiunk múltja egyre tarkább a sötét foltoktól, ezért Kathie-t sem akartam belültetni a vallatószékbe, amikor mi magunk is utána járhatunk. Bár nem vagyunk aurorok, de a fenébe is, már annyi mindent megoldottunk saját kútfőből. Évtizedeken keresztül senki nem tudta, hogy Mrs. Norris valójában nem is igazi macska! Hát akkor miért kéne segédkeznünk a nyomozásban, ahol csak névtelen, arctalan tanuk vagyunk? Wini végül visszakérdez, de nekem nem sok bizodalmam van abban,h ogy választ is kapunk. Így hát megrántom a vállamat, részemről ennyi az aurorokkal való együttműködés, de azért vetek a szöszire egy elnézést kérő pillantást. – Hagyd a fenébe Kathie.. Nem láthatunk bele az okosok munkájába.. – Morgolódom én is, de hagyom magamat Gina által kedvesen arébb invitálni. Én pedig Kathrine-be kapaszkodok, így vélhetően láncban indulunk meg, magunk mögött hagyva a hivatásos közegeket. Jó ötlet, hogy ő ott hagyja a famit nézelődni, ezt végülis nem tiltja semmilyen törvény, pláne ha valahogy álcázza. Megindulunk a tengerpart irányába, és bár Corvus nem éppen arra termett, hogy süttesse a habtestét, meg nekünk is kissé elment a kedvünk a pancsolástól, de mégiscsak az édes születésnapja van. Varázslattal gyorsan át lehet öltözni, de én eleve készültem, és már a ruhám alá felvettem a fecskét. – Ne hagyjuk, hogy elrontsák a napunkat, Kathie születésnapját. Maradjon az eredeti terv, fürödjünk, torta, ajándékozás. Délután már ráérünk eldönteni, hogy kérdezősködjünk, vagy nyomozzunk. – Adom meg az indítványt, és jól példával elől járva már dobálom is le magamról a ruhákat, hogy csak a fürdőgatya maradjon. Aztán gázolok is be a vízbe. Lehet, hogy a hangulatot nem lehet csak úgy visszazökkenteni, de én igenis erős vagyok lelkileg, s bízom benne, hogy ez hatással is van a többiekre. Hátha Corv is meg tudja oldani, hogy valahogy bejőjjön velünk!
Már csak biccentek Benjaminnak, lassan már azt is megszokom, hogy nem hogy nem a vezetéknevemen hívnak, hanem a két szótagos Corvusból is csakran Corv lesz. Másnak ez lehet, hogy apróság, de nekem ez is nagy változás, ahogy az is, hogy ilyen összetartó csapathoz tartozzak - annak ellenére is, hogy mennyi bajba keveredünk vagy mennyi belső drámával kavarjuk fel az álló vizet. Most mondjuk a "bajba keveredés" jön ismét, pedig most tényleg az lett volna a cél, hogy jól érezzük magunkat. Katherine személyleírást ad a legjobb tudomása szerint, de se ő, se Benjamin nem vall színt a nyomokról, amit találtunk, ami még jobban a szülinapos barátunkhoz köti a történéseket. Az este folyamán lett volna egy beszélgetés arról, hogy ki milyen szakot akar megcélozni véglegesen és hogy Benjamin és Katherine miben gondolkozik a jövő év után, így jelenleg fogalmam sincs arról és észre se veszem, hogy Winifred-et a szokásos igazságérzetnék komolyabban piszkálja, hogy nem túl nagy a bizalom vagy a kommunikáció a két fél között. Valahol engem is zavar, de az én részem csak annyi, hogy szeretem, ha válaszokat kapok a kérdéseimre és idegesít, hogy most lényegében teljesen el vagyunk hallgattatva. Már éppen nyúlnék a zsebemhez, hogy galleonokat villantsak meg, de mielőtt még ténylegesen bármit előhúznék vagy találkozik a tekintetem egy társammal - aki valószínűleg elnyúlt fejjel nemet ráz -, vagy magamtól rájövök, hogy nem oldhat meg mindent a pénzt és inkább a zsebemben tartom a kezem, mintha csak annyi lett volna a cél, hogy elrakjam. - Hm, mondjuk azért annyit el szoktak mondani, hogy hol folyik nyomozás. Sebaj, majd véletlen belesétálunk a közepébe. - vonom meg a vállamat kissé flegma, kissé hideg hangon, csatlakozva Katherine morgásához, aztán féloldalasan elfordulok az auror párostól. Bár az is lehet, hogy semmilyen szinten nem vesznek minket komolyan és nem is szándékoznak helyszínelni, bár akkor biztosan kapnak még egy félhangos odaszúrást. - Helyszínelni ki fog? - mondok csak ennyit, de tovább nem folytatom, mert a végén ha nekiesnek akkor azt találják, hogy mi már valamit felszedtünk onnan, szóval jobb eltűnni. [You must be registered and logged in to see this image.] Nem erősségem az idegenek szivélyes megkörnyékezése, csak akkor teszem, ha a szüleim ténylegesen kényszerítenek, így a kérdezősködést ráhagyom másra. Ha leértünk a tengerpartra, ahol egy csöppnyi árnyék sincs, mert se épületek, se fák nincsenek már, akkor mint Merlin a szakállába úgy kapaszkodom a kinyitott fekete ernyőbe kicsit fancsali képpel. - Talán már innen látszik, ha le van zárva valami. - húzom ki magam, hogy végigpásztázzam a környéket a mólón lévő játékteremmel, kajás bódékkal és afféle mini-cirkusszal.
// A kép saját 4-5 évvel ezelőttről, nem röhög, hogy béna, a többin selfie-zünk. xd //
Csak hümmentek egyet végül Corvus szavaira. Nem tudom, hogy ki lehetett, aki az üzenetet küldte, de mégis csak fontos lehetett, ha én kaptam és a nő aztán eltűnt. Pont ezért zavar egyre jobban, hogy a két rendőr, főleg az idősebb nagyon igyekszik minket lekopotatni. Rém idegesítő, hogy ennyire semmibe vesznek, pedig Corvus megpróbált célozni rá, hogy talán okkal volt itt az a nő és hogy miattunk, még ha nem is buktatott le, hogy pont miattam. Persze hezitálok rendesen, hogy elmondjam-e az igazat, de túlságosan úgy érzem, hogy a fickó hozzáállása bizony negatív és félek tőle, ha elmondanám az igazat akkor csak elvenné a képet és a nagyítót, de ugyanúgy elküldene minket, netán bevinnének kihallgatásra, de akkor se hagynák, hogy bármit is tegyünk. Próbálom újra felidézni a nő és a két fickó kinézetét, hiszen a nagyítóval csak én láttam a két alakot és azért a nőt is megnéztem az eszköznek hála. Nem létezik, hogy egy-egy kósza foszlány nem maradt meg. Egyáltalán a nő hasonlított-e a Benedict ágra, a bátyámra, vagy netán anyára és Rhys bácsira. - Szóval lekoptatnak miután a barátom azt mondta, hogy olyan érzésünk volt a nő figyelte a házunkat? Ez... nem fontos információ? - húzom el a számat, de inkább csak magamnak morgok és ha Gina javasolja akkor egyetértek, hogy irány a tengerpart, hogy kicsit megbeszélhessünk az auroroktól távol, hogy mit is csináljunk, mert az egyértelmű, hogy tenni kell valamit, de az idősebb fickó még mindig nem túl megnyerő, hogy odaadjam neki a képet, vagy bármit. Az a nő engem keresett és még mindig nem tudom, hogy miért. Nem szokásunk az ilyesmit csak úgy annyiban hagyni ugye? A familiárisomnak viszont jelzem, hogy maradjon itt, tisztes távolságban és figyeljen. Összeköttetésben maradok vele, hogy tudjam, ha valami gond van, vagy ha valami fontosat hall, akkor szaladjon utánunk. Utána viszont irány a tengerpart és csak ha már tisztes távolságba értünk a két aurortól, akkor állok meg morcosan. Rémes, hogy ennyire nem akartak segíteni. Persze értem én, hogy még csak kölykök vagyunk, de... ha még jeleztük is, hogy talán fontos ez a dolog, akkor miért koptatnak le? - Ennyi? Vagy mit tegyünk? Nem tudom, hogyan járhatnánk utána. Kérdezősködjünk? - vetem fel, mert biztosan akadnak itt olyanok, akik tudnak valamit eltűnésekről, ha már voltak máskor is, akkor pedig hasznos lenne kicsit körbeszimatolni.
Én őszintén szólva kezdek elveszni a rokonsági fokokban, és az újabb, és újabb információkban. Pedig nálam az abszolút memóriám mellett az igen nagy szó. Minden esetre egyetértően bólintok rá Corvus szavaira. - Szerintem sem zárhatunk ki semmit. De nem valószínű, hogy mindez véletlen, és pont most történt. Talán éppen egy rokonoddal. - pillantok Kathre megerősítőleg. Bár igazából ezzel csak összefoglaltam azt, amire eddig is jutottunk, ez önmagában nem fog előrébb vinni sajnos. Az én képességeim pedig jelenleg elég hasznavehetetlenek, tekintve, hogy nem egy erdőben, vagy minimum a tengerben vagyunk, tengeri állatok közt, és sérültünk sincsen, hála Merlinnek. Bár a tengerpartos elszólás nekem is igencsak felkelti a figyelmemet, hát ha még a homokszemek is előkerülnek a csomagolópapírról. Már biztos, hogy hova fog vezetni az első utunk, ha megszabadultunk a két aurortól, akiket eleve nem is értettem miért hívott a nyakunkra Winni, de hát ez van. Legalábbis, ha a többiek is úgy gondolkoznak ahogyan én. Márpedig a kérdéseikből eléggé ez derül ki. Így nekem már nem is kell újabbakat feltennem. Megfigyelni meg én sem figyeltem meg az elrabolt nőt, mivel nem tartottam fontosnak. Utólag ez elég nagy hiba tőlem. - Értem, tehát nem igazán sikerült megfigyelni az alakokat. Semmi baj. Ez gyakrabban esik meg, mint hinnétek. - vakargatja meg az állát a vezető auror. Nem tűnik úgy, mintha különösebben zavarba hozná a kölykök viselkedése. Winni tulajdonképpen a két aurorból érzékelheti, hogy elég kimerültek, ezért talán türelmetlenek, és idegesek is. De nem érzékeli, hogy hazudnának, vagy át akarnák őket verni. Viszont nyilvánvaló módon nem mondanak el mindent, amit tudnak. Amit amúgy az idősebb férfi szóban is megerősít. - Sajnálom, de folyamatban lévő nyomozásról nem beszélhetünk. Még a feltehetően téves riasztásokról sem. Ezt meg kell értenetek. Azt javaslom, hogy menjetek vissza szülinapozni, ezt az ügyet pedig majd mi kivizsgáljuk. - néz végig mindenkin egyesével, és a hangsúlyból, valamint a tekintetéből kitűnik, hogy ezt nem igazán javaslatnak szánta. Nem kölykökkel a nyakán akarja megvizsgálni a helyszínt, és mélyreható nyomozást folytatni. Ahogy Corvus is mondta, képzetlenek, fiatalok, és semmi szükség a nyomati szabályok felrúgására. Abba viszont már nem szól bele, hogy innen hova megy a kis társaság, vagy hova nem. Minden esetre ez után a kedvesen feszült elbocsátás után, én mellettem álló Ben könyökét érintem meg, és alig észrevehetően bökök a fejemmel a tengerpart irányába. Megfordulva pedig arra kezdek sétálni, hacsak nem állítanak meg a többiek. Ha pedig ott leszünk, nos lesz, ami lesz. Egyébként is, oda indultunk eredetileg is. Már az ember rablásdi előtt. Akár bizarr is lehetne, hogy mindig oda megyünk, ahova eséllyel nem kéne, de hát, lassacskán túl jutottam azon a ponton, hogy ezen fent tudjak akadni.
//Határidő: 2022.01.11. Következő hsz: 2022.01.12.//
Rokonok a múltból és a jelenből.. A világ jól szétszórt bennünket! De vajon a múltból, egy vissza maradt fenyegetés elől- védelemből? Vagy beteg elmék játszmájának köszönhetően? Ki tudja.. Annyira nem fakadok ki, a hangomat sem emeltem meg, épp csak eréjesebben mondtam ki a véleményemet. Na jó egy kicsit puffogtam, de hamar elillan. Kath tartózkodását megértem és nem is firtatom, hiszen egyértelmű, hogy ez olyasmi amiről nem szívesen beszél. A két auror végül a körülmények ellenére is türelmes. A fiatalabbik mondata ha akarnám se tudná elkerülni a figyelmemet, ahogy a többieknek is rögtön fogódzkodót adott. Mindneki hallgat, meglehetősen összetartóan és meglehetősen szűkszavúan kezelik a többiek a technikailag bizonyítéknak számítható részleteket, amire azért össze préselődik a szám, de a többség döntése előtt úgy döntök fejet hajtok. Csak ez kissé kellemetlenül érint. Mármint.. akkor miért nem állítottak le mielőtt ide hívtam volna a két tagot? Mi kértünk segítséget, de mi igazoltatjuk őket és mi puhatolózunk információk után.. Bár nem mutatom, igencsak meglep ez az összhatás. Végül mondhatni beadom a derekam és inkább össze dolgozni igyekszem a társaimmal, ha már így alakult.. Próbálom a két aurort megfigyelni. Minden apró rezdülésüket, azokat is amiket egymás között váltanak. Végül totális pókerarccal, az illedelmesség mintapéldányaként, persze cseppet sem nyalizósan szólalok meg. - Ha a tengerparton történt valamiféle incidens, értékelnénk ha legalább azt megosztanák velünk melyik szakaszát érdemes elkerülnünk. - körbe mutatok magunkon, strandcuccal is fel vagyunk szerelkezve, így nem nehéz össze kapcsolni, hogy amúgy pont a partra tartottunk volna. - Főleg.. ha esetleg nyomozás folyik valahol.. gondolom nem lenne túl jó, ha bele sétálnánk.. - teszem hozzá mintha csupán a munkájukkal kapcsolatban akarnám kifejezni a figyelmességemet.
//Legilimentor (született) I. Képes érzékelni, ha láthatatlan személy/lény van vele egy légtérben, de nem tud irányt meghatározni, csak tudja, hogyvan ott valaki más is. Ezáltal azt is érzi, ha valaki figyeli/követi őt. - a láthatatlan támadókkal kapcsolatban. Érzékeli mások hangulatát, nem azt, ami az arcukra van írva, hanem, amit valóban éreznek, szomorúságot pl. a mosoly mögött. - az aurorokkal kapcsolatban, hogy mennyire azok akiknek mutatják magukat és esetleg ha hazudnának.
Látom, hogy Kathie megint kicsit magába zuhan Belle kapcsán, és nem tudja hová tenni a helyzetet, Wini viszont nagyon új a csapatban, legalábbis korábban nem hiszem, hogy ismerték egymást a kis barátnőmmel, ezért én vagyok a segítőkész, aki átkarolja a griffes lányka derekát, amolyan lelki segély gyanánt. Nehéz ügy, ha az embernek meghal az ikre, meg még az anyja is, ezt a szüleim halála óta még inkább átérzem. A vidámabb téma felé fordulok inkább. – Rendben Corv, kiváncsiak vagyunk rá! – Nyilván az nem magától értetődik, hogy Alison is a mindennapjaink része lesz, hiszen eléggé zárt közösség vagyunk, évek után csak Wini csatlakozik, de őt többen ismerjük már korábbról. Alison viszont mindenkinek teljesen új, és csak azért, mert dúl a szerelem, nem jelenti, hogy a szőke mardekáros alkalmas tűzbe menni másokért, mi Bólogatok Ginának, eszembe sem jutott hirtelen a nagy szülinapi ünneplés közepette, hogy attól még boszorkányok, és varázslók vagyunk, nem hadonászhatunk úgy a pálcánkkal, ha aurorokat akarunk idézni. Értem én, hogy Wini védi a mundér becsületét, de én úgy vagyok vele, hogy annyi szörnyűség történik mostanság a világban hogy nem lehetünk elég óvatosak. Régebben, amikor simán csak medimágusnak készültem, magától értetődő volt, hogy együtt fogok dolgozni aurorokkal, viszont amilyen félelmetesek jelenleg a körülményeink, már minden bokorban szellemeket látok, még ha nem is szó szerint. Az érkező aurorok jelvényére csak biccentek, noha a bizalmatlanságom cseppet sem csökken. Az lehet hamis is. Ráadásul ha valaki Grindelwald embere, nyilván meg tud téveszteni pár kamaszt. Corvus valahogy engem is be akar vonni a vallomástételbe, de én csak megrázom a fejemet. – Sajnos én aztán végképp nem tudtam megfigyelni, születésnapot ünnepeltünk, az fontosabb volt. – Tagadom meg a válaszadást konokul, ezzel is jelezve a többieknek, hogy Winivel ellentétben én nem adnék át semmit a hatóságoknak. Egyszerű lenne belefeledkezni a pancsolásba, de Kath nem véletlenül kapta azt az ajándékot az üzenettel. Ha veszélyben vagyunk, akkor azt jobb direkten kezelni, nem pedig másokra hagyni, hátha..
A Blackek említésére kicsit felszalad a szemöldököm. A rokonság. Mármint a Flintek rokonsága. Nem tudom, hogy mi közük lehetne akármihez, de tény, hogy ők is B betűvel kezdődnek. - Ki tudja. Lehet, hogy valami változott. Valaki akkor is szándékosan neked küldte el ezt az egészet, szóval egyelőre ne zárjunk ki senkit, lehet Black, lehet Benedict. - válaszolom, de nyilván nem teszem hozzá, hogy lehet Belle. Annak, hogy hat év távlatából előkerüljön, hogy még sem halt meg, nagyon álomszerű esélye van, azzal tényleg kár számolni komolyabban. Mielőtt még megjönnének az aurorok Benjamin vidámságára az eljegyzésemmel és Alisonnal kapcsolatban halványan elmosolyodom. - Szeptemberben, az én születésnapomon? - ajánlom fel, bár átszalad egy röpke sötétség a tekintetemen. Akkor van egyáltalán a születésnapom? Azt már tudjuk, hogy testvérek vagyunk Winifreddel, de nyilvánvalóan nem ikrek, akkor viszont egy év csak van közöttünk, tehát nem is kéne egy évfolyamon lennünk, csak meghamisították a papírjainkat. Úgy hiszem én lehetek az idősebb, de hogy valójában melyikünknek mikor van a születésnapja... rejtély. És évfolyamon is maradunk ugyanazon, akkor is, ha kor alapján máshol kéne lennie az egyikünknek. A bizalmatlanságot szinte tapintani lehet, ugyan én nem védelmezem az aurorokat olyan vehemenciával, mint Winifred, néhol egyetértek a szavaival. Nem éppen így tolmácsoltam volna és valószínűleg nem is az összeset kéne aranybaönteni, hiszen nyílt titok a korrupt aurorok fogalma, én már csak tudom. Viszont valami megcsillan Winifreden, talán azért ragadtatja el magát, mert éppen ezt a pályát fogja választani? Még senki se mondta biztosra, hogy merre menne tovább, csak azt tudjuk, hogy Benjamin önként és dalolva lebukik Katherine mellé, hogy évet ismételhessen. Persze erőteljesen meglepne, ha Gina nem a gyógyító vagy bestiamester vonalon menne tovább, a nagybátyját, Cody-t követve, szóval talán azt is elkönyvelhetjük nyílt titoknak. Én legalább is így tettem. [You must be registered and logged in to see this image.]Ahogy Benjamin védelmezően eltakarná Katherine-t végignézek a nyomozókon, de egyelőre semmi sem tűnik gyanúsnak így csak megingatom a fejemet nagyon finoman, afféle jelzésként, hogy nem csalókkal van dolgunk - szerintem. Megvárom, amíg mindenki beszél, csak akkor szólalok meg legközelebb, amikor a fiatalabb auror kicsit elenged és túl sokat árul el. Kissé megvillan a tekintetem, mintha azt üzenné, hogy "ha!, ez most kicsúszott!", de szavakkal csak ennyit mondok. - Addig jó, amíg téves riasztásról van szó, viszont a miénk nem ilyen. Mondjuk, ha tudnánk, hogy azok milyenek voltak, akkor elmondhatnánk, hogy a mi esetünk más volt, vagy éppen hasonló. - vetem fel, kihúzott háttal, komoly ábrázattal. Persze, fiatalok vagyunk, persze, szabadidős ruhában, de azért ahogy emberrablás kerül képbe azonnal ott lebeg fölöttünk a sok év nem túl kellemes kalandos tapasztalata és a végtelen kíváncsiság. Amennyiben továbbra is megbízhatónak tűnnek, azért tényleg gondolkozni kéne azon, hogy legalább egy részét a nyomoknak átadjuk. A levél és a nagyító kéz a kézben jár így ha arról nem akarunk lemondani, akkor csak a fénykép maradt. Azzal viszont nyilvánvalóan Katherine-t kötjük hozzá a nyomozáshoz, lehet, hogy el se engednének minket csak úgy a továbbiakban. - Tudom, hogy nem vagyunk nyomozók. Tudom, hogy fiatalok vagyunk, csak civilek, de bevallom van egy olyan érzésem, hogy nem véletlen láttuk az egészet, mintha előtte a nő, aki eltűnt szándékosan strázsált volna az ablakunk előtt. - pillantok itt Katherine-re, hiszen minden nyomot és jelet az ég világon neki címeztek és róla szól. Véletlen? Biztosan nem. Ameddig pedig nem tudjuk, hogy jószándékkal kapta-e ezt meg azt, addig annak is van esélye, hogy valóban veszélybe rángathatja magát ezzel az egésszel. Túlságosan az aurorok előtt nem beszélhetünk meg semmit, így csak Benjaminra pillantok, tudom, hogy Katherine bízik benne, hogy okosnak tartja, ha valaki a lányon kívül elindíthatja a lavinát a nyomok átadásával, az valószínűleg ő, mint a párja.
Mielőtt az aurorok megjönnek, gond nélkül odaadok bárkinek bármit, legyen az a nagyító, vagy a kép, ha megakarják nézni mágikus szempontból. Na nem a testvérem miatt, mert bár már képes vagyok beszélni róla, de ettől még mindig nem könnyű feladat. Évekig egyáltalán nem tettem még csak említést sem róla senkinek. Könnyebb volt nem beszélni erről, mintha meg se történt volna a tragédia. Én így dolgoztam fel a magam fájdalmát, vagy inkább így nyomtam el magamban. Nem véletlen, hogy amikor Winnie együttérzését fejezi ki csak egy gyors pillantást váltok vele, de aztán inkább a copőm orrát kezdem el nézegetni. Végtére is eddig nem is nagyon gondoltam arra, hogy bizony Belle is ma lenne tizenhét éves... és már hat éve nincsen. Néhány év és már több ideig éltem nélküle, mint vele. Ben felvetésére zavartan mosolyodom el, hogy nekem a saját nevem nem ugrott be a B betű hatására. Nem tudok más rokonról, aki érdeklődne irántam, hiszen a Benedict ág kifejezetten nem jónéven vette, hogy az apám lelépett. - Ők nem hiszem, hogy érdeklődnének irántam bármi módon is. - rázom meg végül a fejemet, hiszen Missyvel se foglalkoznak egyáltalán, pedig a ő lányai épp annyira Benedictek, mint én, sőt esetükben még azzal sincs gond, hogy muglik lennének részben. Amikor Ben maga mögé int, simán követem a mozdulatot és kicsit hátrébb húzódom, pedig tudom, hogy nem bújhatok el, hiszen én voltam az, aki ténylegesen láttam a jelenetet, a többiek valójában nem, hiába mondják azt. És talán Winnienek is igaza van, nem kellene ennyire ellenségesnek lennünk, de elég nehéz, ha egyszer nincs jó tapasztalata az embernek, ami a felnőtteket érinti. Vagy nem hisznek az embernek, vagy másképp állítják be a dolgokat. Rizikós igazat mondani, főleg egyből, főleg idegeneknek. - Sajnálom, olyan gyorsan történt minden... - bököm ki a fickó kérdésére, mert őszintén szólva tényleg nem volt időm annyira megfigyelni a két alakot, vagy egyáltalán a nőt... Azért az elszólásra nehéz lenne nem felfigyelni. - Más is tűnt el mostanában innen? - nem olyan fából faragtak minket, hogy csak úgy annyiban hagyjuk a dolgot természetesen, és ne kérdezzünk rá valamire, ami nyilván fontos. Lehet, hogy itt folyton embereket rabolnak el, na de akkor miért nem tesz semmit a hatóság?
//Igyekeztem visszanyálazni, de nem találtam leírásra utaló nyomot sem a két férfiről, sem a nőről. Szóval logikusan Kath azt mondja el, amit látott, de nekem nincs useresen infom a dologról.//
Furcsa, de én megértem Kath reakcióját. Mármint én sem tartom bölcsnek összevissza rohangászni. Viszont érthető, hogy tudni akarja, hogy mi történt a szeme előtt az utcán. Főleg a fura csomaggal összefüggésben. Én ugyan annyira nem ismerem Kath családfáját részletekbe menően, hogy belefolyak a találgatásokba, de Corvus érvelése tűnik számomra talán a leglogikusabbnak. Bármint lehet, hogy a B tényleg valami Benedict rokont takar. Ez számomra teljesen lehetségesnek tűnik. Elvégre, ha nekem kerülnek elő rokonaim a múltból, akkor Kath mért ne tapasztalhatná ugyanezt? Na persze azért elhamarkodott következtetéseket jobb lenne nem levonni. Wini kirohanására azért pislogok egy párat már odalent. De inkább nem válaszolok. Semmi szükség most a mélyre menő etikai vitákra. Mármint rendben nem az együttérzésemről vagyok híres. Ez eddig is nyilvánvaló volt mindenki számára, hogy pocsék a beleérző képességem. Vagy már csak érzéketlen vagyok mindenre is, mert túl sok mocskos dolgot láttam már. Az aurorokkal nem számuk a baj, hanem, hogy nem tudni, hogy hány férges alma van a kosárban. De félek, ha ebbe most bele akarnék mászni az csak újabb vitákat generálna, és nincs szándékomban ezzel elrontani a napot. Így ezt most Winire hagyom. Inkább Ben felé nézek, akinek elsőre nem is értem a kérdését. Mit nem lehet ezen érteni? - Azért, hogy a mugli média ne varázsló kölykökkel teljen meg. - válaszolok azért mosolyogva, mintha épp annyit jegyeztem volna meg a fiú számára, hogy "Milyen szép idő van. Igazán ideális a strandolásra, és úszkálásra." Bár ennyit jegyeztem volna meg, mert már most ott van a gyomrom mélyén az a fura érzés. Tudjátok, amit az ember a vihar előtti csendben érez. A csomagoló papíron az egyetlen furcsaság talán a néhány homokszem, ami minden bizonnyal a helyi tengerpartról származhat. Talán egyszerűen ott csomagolták be az ajándékot? Egyenlőre azonban a fényképen, és a nagyítón további különlegességeket nem fedeznek fel, sem Kath, sem Corvus. Igaz olyan sok idejük nincs is vizsgálódni, mivel az aurorok is hamar felbukkannak Wini hívására. Az auror páros bár igen kimerültnek tűnik, azért igyekeznek figyelmesen hallgatni a kölykök beszámolóit. Bár az idősebb elég mogorvának látszó fickó kissé felvonja a szemöldökét Ben kérésére, és az általánosan gyanakvó hangulatra. De végül az egyik zsebéből előhúz egy teljesen szabályos auror jelvényt, és bemutatkozik. - Én Stile nyomozó vagyok. Ő a társam Walsh. - mutat a kissé fiatalabb társára, aki szintén felmutat egy jelvényt. - Hogy nézett ki pontosan ez a nő? Ez a két férfi pontosan hogyan nézett ki? Meg tudtátok figyelni őket? - tesz fel újabb kulcs kérdéseket az idősebb férfi. - De ugye ez most tényleg nem valami rossz vicc. Mostanában sok volt a téves riasztás a tengerpar... - kezd bele végre a másik is, de ott, ahol igazán lényegessé válna a mondandója el is akad, mert a mogorva társa pillantása belefolytja a szót. Majd visszafordul a kölykök felé az előző kérdésére választ várva, hogy utána végre elküldhesse őket, jobb ha nincsenek láb alatt. Az már más kérdés, hogy a fiatalabb társa mit fog kapni az előző kis elszólásáért tőle, ha már nem lesznek fültanuk.
//Határidő: 2022.01.04. Következő hsz: 2022.01.05.//
Nincs más minthogy bele törődjek MB-t lefoglalja a családja, nem mintha nagyon kardoskodtam volna valaha is a társaságáért szegénynek. Amikor Gina kijelenti, hogy nem bízik a minisztériumban, ezáltal az aurorokban sem. Azért felhorkantok. - Pff.. - forgatom meg a szemeimet rosszallóan és talán valami lefitymálás szerű érzetet is megneszelek felőle ami miatt kicsit oda pirítok neki. - Igazán lehetnél az aurorokkal együtt érzőbb! Aki maradt közülük, éjjel nappal műszakban van szinte, a szeretteik, kollégáik, gyerekeik, szüleik akárkijük ugyanúgy halomra kómában fekszenek a Mungóban! Persze, hogy elaprózódik az energiájuk és akár a lelkesedésük.. - aztán persze lenyugszom és válaszolok Benjaminnak is - Hogy felrajzolhassam a hívót a földre. - azért a nyílt utcán, fényes nappal nem fogok pisilni kettő darab ember takarásában… Ezt követően ameddig nem érkezik reakció a hívó-rúnámra, addig meghallgatom Kath-et és a többiek fejtegetéseit is. És amikor Corvushoz kerül a kép én is rá lesek, ekkor döbbenek rá, hogy mennyi mindenről maradtam le. Kissé még a számat is eltátom egy kis néma “o”-t formálva. Azt tudtam, hogy Kath árva és hogy nevelő szülőnél van. De az ikertestvérével látni egy képen egészen.. nem is tudom.. kicsit szívbe markoló. - Nem is tudtam.. - mondom ki egy pillanatra keresve Kath-el a szemkontaktust, egyértelműen a tesójára célzok, de azért nem túlzottan elkenve, nem akarom letörni, vagy ilyesmi. De aztán csak figyelem, Corvus jut-e a nagyítóval vagy a képpel valamire. Közben a “szükséges körülményeskedését” elnézve az ernyővel elgondolkozom, hogy vajon tudná-e befolyásolni a környező árnyékokat, vagy olyan szögben nyújtani őket, hogy verőfényben is nagyjából legalább kitakarják..? De majd máskor felvetem neki ha addig nem jutna eszébe. Fogalmam sincs hogy ilyesmit lehet-e egyáltalán, de egy próbát megérne… És nagyjából ekkor bukkan fel a két hivatalos figura. Kath mondandója után, nyilván mind követjük őket, ahogy Corvus. Kath sok részletet lehagy és Corvus sem folyik bele mélyebben, amire egy arcizmom azért megrándul, de semmi feltűnő. Csak bele gondolok, hogy persze, hogy nem tudnak hatékonyan dolgozni, ha folyamatosan el van előlük hallgatva jó pár talán fontos részlet! De.. valamiért úgy vagyok vele, ha mindent megosztunk, talán valóban lőttek a szülinapozásnak. De közben meg határozottan vívódok, hogy akkor most mi akarunk utána járni… vagy hagyni akarjuk, hogy az aurorok végezzék a dolgukat?! Mire a gondolat végére érek, minden erőmmel azon vagyok, hogy ne szóljam el magamat és áruljam be a plusz infókat, amibe szerintem még a gerincem is bele feszül, de amikor Ben igazoltatni akarja őket és Kath-et védelmezően tolja maga mögé még a számat is össze préselem egy pillanatra. De aztán az aurorok felé valamivel együttérzőbb, de komoly hangon teszem hozzá - Kérem ne vegyék rossz néven! Most láttunk egy emberrablást fényes nappal, egy elvileg biztonságos környéken.. Ilyesmi mindenkit óvatosságra intene.. - mindezt úgy, hogy semmiképpen ne tegyem semmissé Benjamin szavait, csak kicsit azon próbálok tompítani, hogy nehogy tényleg provokálásnak vegyék. - Az én nevem Winifred Hill. Én adtam le a jelzést. - nyújtok végül kezet egyiküknek, nem mintha a nevem bárkinek bármit mondana, inkább csak egy gesztus, hiszen a bemutatkozásnak van egy jelképes, hivatalos hangulata általában. Csak hogy alá támasszam magam is, nem csak szórakozunk. Strandcucc van nálunk és érzékelhetően totál más a szándékunk a mai napra, nem a hivatalos szervek átejtése.
Én is úgy tudom, hogy MB-vel valami családi zűr van, de amint tud jön, ezzel most nem tudunk mit kezdeni, azt viszont örömmel veszem tudomásul, hogy Wini most is készen áll a játékra. Köztünk sosem a győzelem volt a lényeg, hanem az együtt töltött idő, és a közben felhozott beszélgetések. – Miért kell kitakarni? – Kérdezek vissza, de Ginát picit könyéken fogom, hogy Wini elé strázsáljunk, de annyira nem vagyok kiváncsi, hogy hátra is kukkoljak, jó eséllyel átöltözik, vagy valami tiltott dolgot tesz. Így nem tudok Kathie-vel együtt lehajolni, pedig érdekelne, hogy a leányzó mit mutat oda. Inkább Corvus-szal tippelgetek. – B, mint Benedict? Igen, az jogos lehet, vagy Black? Nekik nagyjából mindenkivel van valami ügyük.. – Ez tényleg csek tippelgetés, ám visszamosolygok Corvus-ra, hiszen vannak még itt félbemaradt témák. – Akkor még nem tudtuk, hogy kezeljük, te se csomagoltad ki. Túl hivatalosnak tűnt, de most akkor ez komoly, és örülünk a boldogságodnak. – Ha Wini végzett, akkor talán kissé túl érzelmes módon magamhoz rántom a másik fiút, hogy megölelgessem, megveregessem a vállát. – Azért mutasd is be, ne az aranylakodalmatokon. – Nevetem el magamat, Corvus még mindig hajlamos magát fekete bárányként beállítani, ám lehetséges, hogy csak azért volt mindig ilyen savanyú mert ez a nimfa vér ezzel jár, de egyrészt mi, másrészt az aranyhajú menyasszonya jó hatással van rá. S mint tudjuk, Jenkins is csak a körülmények áldozata lett. Lássuk be, a világ úgy működik, hogy senki sem lehet örökké sötét alak, mindenkinek jár a megváltás. A mi kis csapatunkat is úgy értelmezem, hogy az volt a sorsunk, hogy találkozzunk, és lényegében egy család legyünk. Én már a többieket is úgy kezelem, nem csak Winit, hogy testvérek vagyunk, kivéve persze Kathie, akivel az fura is lenne. A két érkező auror igencsak fáradt, sápadt. Remélhetőleg nem vámpírok, mert Sasha „halála” óta ugrok az ilyesmire, bizzunk abban, hogy csak a fáradtság. Azért Corvusra sandítok, feltételezem ő azért valahogy kiszúrja hogy ha valaki befolyásoltság alatt áll. – Megkérhetnénk Önöket, hogy igazolják magukat? – Teszem fel a kissé provokatív kérdést, magam mögé tolva Kathie-t. Manapság nem tudni, hogy kiben bízhat az ember, főleg mivel hallani olyasmiről is, hogy a minisztériumba is beette magát a korrupció, az árulás, ezért nem árt óvatosnak lenni. A hátam mögött Kathie láthatja, hogy az ingem ujjában rászorul a kezem a pálcára.
- Hm, pedig úgy emlékeztem, hogy amikor lesokkoltam mindenki a válogatón mintha kínotokban jött volna egy-két gratuláció. - mosolyodom el féloldalasan, de megszorítom Benjamin kinyújtott kezét és látszik a tekintetemben, hogy nagyon jól esik Katherine megjegyzése, hogy Alison is eljöhetett volna és Benjamin gratulációja. Egy hullámvasút az életem és még messze nem látni a végét, hogy milyen irányt is fog vetni minden, de az egyértelmű, hogy akármikor Alisonról beszélünk a távolságtartó fapofám kissé leolvad és szinte kölykös zavartsággal gondolok rá. Logikusnak tűnik, hogy először fürödjünk és ne teli hassal induljunk neki, de azért néhány szomorú pillantást vetek a torta felé, főleg, amikor beindulnak az események és egyértelművé válik a fentakadás. Gyengéden elengedem Katherine karját, amikor már látom benne az értelmet a rohanó pánik helyett, aztán kint is vagyunk "helyszínelni" Várható volt, hogy nem fogok vért találni, de addig is hallgatom a lány szavait és forognak az agytekervényeim. [You must be registered and logged in to see this image.] - Kezdésnek... egy Benedict rokon? Bexley? - jut eszembe ez a kettő, hiszen mind tudjuk, hogy a Benedict-ág kicsit problematikus, bár nem tudom, hogy levéllel meg nagyítóval mit akarnának, meg miért rabolná el őket bárki fényes nappal az utcán. - Lehet, hogy valamelyik rokonod fel akarja venni veled a kapcsolatot, a többiek pedig nem repestek az örömtől és ezt láttuk. - teszem hozzá, de ez egyelőre egyáltalán nem megalapozott, ami hallattszik is a hangomon, eszemben sincsen biztosra mondani bármit is. Közben kelletlenül tartom a fejem felett a fekete esernyőt, takarva a napfényt, ami mindenki másnak valószínűleg simogatja a bőrét, nekem viszont inkább égeti. Bólintok Winifrednek amikor segítséget kér, erőteljesen támogatom, hogy mi a születésnappal törődjünk, ne legyen felesleges az egész szervezés. Kimondottan zavarna, ha ahelyett, hogy végre jól érezhetnénk magunkat, felvágnánk a tortát, pihennénk, ennénk a tortát, úsznánk, ennénk a tortát, végigcsinálnánk a kitervelt játékokat, ennénk a tortát... szóval minden félresiklana. Amikor Katherine megtalálja a képet belepillantok, de a nyomolvasásra intézett kérdő tekintetére meg kell ingatnom a fejem, semmi. - Ha varázstárgy lenne, akkor lehet ki tudnék deríteni róla valamit. Lássuk csak. - mondom halkan, a hangom egészen visszafogott lesz, mintha tisztelettudóan elhallgatnék és nem tudnám, hogy mit mondjak arra, hogy egy családi képet látok a lány múltjából, amikor még teljes volt a családja. Elképesztő, hogy mennyire hasonlítottak, ahogy nézem a képet eszembe jut a gyógynövényes incidens a hallucinogén keverékkel, amik miatt Katherine megölelt. - Belle. - mondok csak ennyit, de nem túl hangosan, mert azt kérdezte a lány, hogy kit ismerünk, viszont nyilvánvaló okokból az ikertestvérét ki kéne húznunk a listáról, hiszen meghalt. Vagy nem? Egyre nehezebb bármit is tényként kezelni azok után, hogy folyamatosan felbukkannak újabb és újabb sorsfordító információk mindannyiunk életében. Minden esetre mivel én se varázsolnék csak a relikviamester képességemmel tapogatózom, hátha megtudok valamit a képről vagy a nagyítóról, de olyan hatalmas reményeket nem fűzök hozzá. Sikeres, vagy sem, nem tartom magamnál, a lánynál hagyom őket, vagy nyugodtan próbálkozhat vele más is. Amikor megjelenik végül az auror én szenvtelenül követem őket és nézek rájuk, a legkevésbé sem veszem magamra a stílust. Mi hívtuk őket, ők eljöttek, innentől rajtunk múlik, hogy meggyőzzük-e őket az ügy fontosságáról. Árnyékba érve bezárom az esernyőt, azzal igen bugyutának érzem magam az aurorokkal szemben. - Köszönjük, hogy ilyen hamar eljöttek, nem hívtuk volna magukat, ha nem gondolnánk, hogy élet-halál kérdése lehet. Egyértelműen támadás volt, az akarata ellenére ragadták el onnan, ahol az imént voltunk. - mondom ki szikla szilárdan, annak ellenére, hogy én nem is láttam. Minden fentartás nélkül hazudok így a szemükbe, de ha van valami előnye annak, hogy lényegében soha nem volt gyerekkorom és nem is voltam gyerekes, az az, hogy komolyságot sugárzok és a felnőttek ennek megfelelően nem szoktak elhessegetni. Megfordul a fejemben, hogy a Flint névvel is dobálózzak, de azért az kettősélű penge, lehet éppen olyanokba futnék, akik utálják az aranyvérű nagycsaládok befolyását.
// Hátha van valami cucc a képen vagy a nagyítón, ami segíthet. Relik, 3. szint: Bármilyen varázstárgynak (ami nem relikvia és ereklye) meg tudja mondani hogy mikor és mire készült, a pontos használatát. Rá a varázstárgyak 1,5-szer olyan jól hatnak. Nem hatnak rá az átkozott tárgyak (kivétel relikviák és ereklyék, tehát erős mágus által készített varázstárgyak).//
Tudom én, hogy igazuk van és nem kellene kapkodni, csak hát olyan hirtelen ér az egész eltűnés és még inkább furcsa, hogy csak én látom a nagyító segítségével. Próbálok nem rohanni és persze jó lenne az a fürdés is a parton, de mégis most ez lebeg csak a szemem előtt és csak akkor torpanok meg, amikor Corvus elkapja a csuklómat. Igaza van, ha eltűnt valaki, akkor nem kell odarohanni, főleg hogy már annyi minden történt velünk, tisztább segítséget hívni. - Jól van, igaz, bocsánat. Egyszerűen csak... - megvárom, amíg Corvus esernyőt ragad és mindenki felkerekedik, meg Winnie aurorokat hív és igyekszem türelmes lenni, hogy aztán elinduljunk a helyszínre. Na nem mitha nekem aztán bármi közöm is lenne a nyomolvasáshoz. Nem vagyok én ebben jártas. Azt hiszem az eddigi kalandjaink során is a mázli és a túlélési ösztön segített csak, hogy ne legyen komolyabb bajom. - Nem tudom, csak egy B betű volt az aláírás és nem volt más a csomagban. Ismerünk olyat, akinek B-vel kezdődik a neve? MB, de... nem hiszem, hogy így pótolná, hogy nem tudott eljönni. - meg hát MB inkább vicces, mint sem hogy valami meglepetéssel ijesszen meg mást. Ez egyáltalán nem vall rá. Megpróbálom hát összeszedni magamat és azért megnézem a csomagolópapírt, akad-e rajta bármi fontos, ami így szabadszemmel látható. Csak aztán nézek kicsit körbe a helyszínen, hogy akad-e bármi, ami érdekes lehet. Nem vetek be semmit, varázsolni nem lehet itt fényes nappal nyílt terepen, maximum képességet használni. Aztán kiszúrom a képet a földön, amit értetlenkedve emelek fel, hogy megnézzem. - De hát... ez, mégis hogy kerülhetett ide? - ráncolom értetlenkedve a homlokomat és a képet nézegetem. Egyértelműen eltépéték, anyuék nincsenek rajta, de miért? Olyan furcsa ez az egész. Azért megnézem a hátulját, és ha kéri valaki, mert profibban vizsgálná meg gond nélkül odaadom. A nagyítót is bevetem. Azt hiszem mindegyikük számára egyértelmű, hogy a testvéremmel vagyunk rajta, csak az nem hogy hogy került ide. Aztán Corvusra pillantok, hogy érez-e valamit, sejtem, hogy próbál a képessége által keresgélni, amíg meg nem jelenik az auror. Eléggé úgy néz ránk, mintha minimum huligánok lennénk. Azért abban bizonytalan vagyok, hogy említést tegyek-e a nagyítóról, de végül kis hezitálás után inkább a zsebembe süllyesztem. - Az ablakból láttuk, hogy itt állt egy nő és... aztán megjelent két férfi és egyszerűen eltűntek vele. Nem úgy tűnt, mintha megbeszélték volna. Úgy gondoljuk, hogy elrabolták. - a többiekre pillantok, hogy kiakarják-e egészíteni és kicsit ott a tekintetemben a kérdő felhang is, hogy vajon mennyire legyünk őszinték. Nem arról van szó, hogy egyáltalán nem bízom a felnőttekben, de ez a kettő úgy néz ki, mint akiknek tele a hócipőjük, akkor pedig talán csak elkoboznák a nagyítót, vagy a fotót, ha említést tennék róluk.
