2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Brighton, Anglia egyik legdélebbi része. A környék letisztult, egészen rendezett, magasabb téglaépítésű bérházakkal tarkított. Ugyanakkor kifejezetten csendesnek nem lehetne mondani, hiszen nincs messze a nyaralóövezettől és annak minden velejárójától. Az utcáról belépve, egy folyosó után üvegkupolás aula fogadja az érkezőket, az egyik falon tele postaládákkal, a szemközti mentén pedig ízléses kanapékkal amik a földszinten praktizáló fodrászat váróját képezik néhány igénytelen, de annál látványosabb cserepes növény társaságában. Az aulából több lépcsőház is nyílik. A bal hátsót megcélozva egészen a legtetejére felmászva, az utolsó folyosón eltéveszthetetlül ott feszít egy magányos zöldre festett ajtó, mézfényű, lerácsozott kicsi, tejüveg ablakkal. Előtte a lépcsőházi korláthoz erősítve pedig egy sokat megélt Kellys Mountain Bike. A lakás az 58-as számra hallgat, az ablak felett akad kopogtató az ajtó mellett pedig csengő is. Belépve egy keskeny előtér fogad mindenkit aki ide téved. Ide lehet letenni a cipőket, felvenni a vendégpapucsokat, kabát, esernyő, táska mindenféle ami induláshoz, vagy érkezéshez szükséges lehet. Ebből kiindulva, az ember azt hihetné, hogy épp ugyanilyen pici lesz a lakás is. Azonban az előtér ajtanán is tovább jutva egy hatalmas, tágas, amerikai konyhás nappali tárul a szemek elé. A jobb oldali falat lényegében majdnem végig a konyha, foglalja el két ajtót leszámítva. Modernebb mugli felszerelésekkel vegyesen. Beépített sütő, mosogató gép, mosó gép, hűtő, fagyasztó, működő elszívó minden jó cucc ami kellhet. Az ablakhoz közelebb eső szakaszon az egyik konyhaszekrény ki lett szedve és a helyére egy raklapból össze szerelt fűszernyövényekkel tele ültetett mini veteményes kapott helyet, szépen sorban, felcímkézetten. A konyhát csak egy pult választja el jelképesen a nappali hatalmas terétől, amit akár ebédlőasztalként is lehet használni a hozzá tartozó bárszékeket birtokba véve. Az ajtóval szemközti falat hatalmas ablakok borítják, amik előtt végig párnázott ücsörgő húzódik és csak azon a részen szakad meg, ahol egy ajtó a nem túl széles, de a lakás külsőleges, látható hosszával megegyező erkényre nyílik. Az ablakok elé dísznövények vannak fellógatva, orchideák, meg néhány húsevő példány is. Persze csak a rovarokra veszélyes egyedek, semmi veszedelmesebb. Itt ott a sarkokat nagyobb méretű cserepesek töltik meg élettel. A mennyezet szegély menti fényeit azonban nem ledek biztosítják, hanem gondosan elszeparált, telepes foszforeszkáló gombák. A bal oldali falon egy ajtón át, lépcső vezet fel az abszolút tetőtérbe. Aminek a két végében egy egy szoba foglal helyet egy keskeny összekötő folyosóval. A tetőtér egyéb területét egy, az alsóbb szintre is leereszkedő üvegház birtokolja. Egyértelműen érzékelhető a térmágia hatása. Az ablakkal szemközti, lényegében a bejárat felöli oldalon a fürdőbe nyílik ajtó és egy plusz külön mosdóba. A fürdőnek egészen más jellegű hangulata van, mint a lakás többi részének. Ugyanis totálisan a török fürdőket idézi. Apró mázas mozaikcsempékkel van kirakva az egész amik mindenféle mintát formálnak. És azon kívül, hogy van egy kellemes szabású zuhanyzó fülke, van még egy áttört- faragott paravánnal leválasztott rész. A zárható paraván mögött pedig ott van egy padlóba süllyesztett kétszer két méteres hagyományos török seggáztató is. Ezen kívül pedig színes üvegű rézlámpások társaságában könnyíthet magán az ember. Vissza térve a nappaliba, a nyers téglafalak, egyhangú nagy felületeit, lényegében lépcsőzetes polcszerűségek, vagy épp hengerek törik meg, amik fura absztrakt divathóbortra is utalhatnának, de a beavatottak számára egyértelmű lehet, a házban van egy kisbestia is ami valószínűleg imád mászni. A lakásnak még akad két másik tere is, de azok mindenki elől gondosan le vannak zárva és csak úgy megtalálni sem igazán lehet. A nappaliban középen egyébként egy egész kanapékomplexum kapott helyet, egy méretben passzoló asztallal együtt.
Vajában nem csak pultost játszom ezúttal, ami miatt Alex bizonyosan kitérne a hitéből... amennyiben nem volt vallásos, hirtelen tuti az lenne.. De ezekről nem tud és úgy érzem, ez így is van jól. Az üvegcsörömpölésre meg az idegen matatásra Ori gondosan eldugja magát valahova, pedig engem mindig úgy vár, hogy alig lehet tőle bejönni az ajtón. Alex találhat egy elég komoly kávéfőzőt, bár valószínűleg látott már hasonlót a cukrászdában így nem idegen számára és valószínűleg tudja is használni. Miután elpunnyadt és lehetőleg el is aludt a macska felfedező hadműveletbe fog és körüljárja a lányt. Párszor maccsal meg is pofozza a lelógó kezét, meg a bögrét, de ha netán megmoccanna azonnal elmenekül. Majd valamivel később vissza tér és simán beleszimatol a fejébe, hozzá végül hozzá törleszkedik a lábához. Még csak pár hónapos, elképesztően kíváncsi de borzasztóan félénk is. Alex elaludhat anélkül, hogy realizálná, nincs egyedül a lakásban. *** Békésen, hangtalanul caplatok felfelé a lépcsőn és a Temze éjszakai képnén meditálok épp gondolatban, amikor meglátom a bevert ablakot. Azonnal megtorpanok, a számon meg kiszalad egy nagyon... nagyon fáradt - Picsába...! - az állkapcsom is össze feszül és egy pillanat alatt felmegy bennem a pumpa, főleg, amikor meglátom, hogy a bicikliülésem volt a segédeszköz... Egyből fel is merül bennem, hogy ha még ott érem aki beverte az ablakot, biztos, hogy feldugom neki az üléscsövet, csak hogy érezze a törődést... Halkan nyitom ki az ajtót, ismerem már annyira, hogy menjen nesztelenül. Az előtérbe lépve azonban kiszúrom a picike női cipőt és a mindenfélével tele aggatott bőröndöt és ismét megtorpanok... Nem mondom, hogy elszáll minden indulatom, de legalább már a biciklicsövet nem akarom feldugni az illetőnek, le is teszem szépen. Cserébe benyitva a lakásba, meglátva a kanapén héderelő Alexet kicsattan belőlem. - Ez most komoly?! Komolyan kiverted az ablakomat csak hogy begyere? - és ezzel a lendülettel fordulok ahhoz a rejtett szekrénykéhez, ahol a takarítószereket, eszközöket tartom és szedem elő a partvist meg a lapátot, de eszem ágában sincs nekem össze szedni. A táskámat a vállamról Alex mellé dobom, hogy ha eddig nem ébredt fel, akkor most a puffanásra biztosan megtegye én meg várom a lapáttal és a partvissal. Közben áldom az eget, hogy amúgy nem padlószőnyegem van, mint a legtöbb angol lakásban... - Jó reggelt Hamupipőke.. Némi cserepet széthagytál a bál előtt...
Fogalmam sincs arról, hogy Cody ismét pultost játszik a Varjúban, hiszen abban az esetben legalább sejteném, hogy mi a fészkes fenéért nem nyit ajtót még percek múltán sem. Idegesen toporgok hát egy helyben, lábaim előtt a táskámmal, miközben jobbra-balra pillantok. Senki se jön erre, szóval még csak esélyt sem kapok arra, hogy valakitől megkérdezzem, hogy mégis hol a búbánatos fenében bujkál az a meleg srác. Na, szép! Épphogy megpattanok otthonról és szinte máris technikai problémákba ütközöm a szállásom nyomán. Mindenesetre, készpénz csak kevés van nálam, szinte mindet feléltem az ide úton, annyi maradt éppen, hogy a holnapi kajámat kifutja. Nyilván fel kell törnöm Cody malacperselyét, amint bejutottam, amitől már most ég a képem, de majd kap részemről egy levelet, amiben mindent részletesen leírok. A pénzt meg természetesen csupán kölcsönbe gondoltam, amíg meg nem oldom a problémáimat. Alszok egyet itt, majd tovább is állok. Számíthattam volna azért arra, hogy talán nem is tartózkodik itthon, de már annyira mindegy. És akkor megakad a tekintetem a biciklin, majd valamiféle kis jelzőfény gyullad az agyam egyik hátsó szegletében, amely egyre inkább sípol a fejemben. Két dolog viaskodik bennem: a fogjam meg és törjem be-érzés vagy a hagyjam a fenébe és várjak a folyosón, amíg a srác haza nem ér. Ami mennyi idő is lehet? Órák? Napok? Hetek? Talán még az országban sincs. Mintha említette volna, hogy idén még meg szeretne látogatni pár helyet. Esélyesen pont Indiában meditál. Megragadom hát az ülést, majd némi ügyetlenkedés árán húzom ki a helyéről, hogy aztán végül a váz részével törjem be szilánkosra az ajtón virító kis üvegablakot. Azért annyira hülye nem vagyok, hogy fedetlen kézzel nyúljak át az általam keletkezett résen, szóval valami nemsajnálomjóleszez ruhadarabot kaparok elő a csomagomból, majd tekerem be vele a jobb karom és keresem meg a zárakat, hogy azokat felnyitva invitáljam be magam a lakásba. Használhatnék ugyan reparót, hogy helyreállítsam a károkat és Cody ne kapjon instant szívrohamot a feltört ajtó láttán, de hát a törvény az törvény. Még nem tettem le a záróvizsgáimat, szóval tiltott a kiskorúak bűbájhasználata. Pech. Bár, ennyi talán belefér, ha már kikosarazott, nem igaz? Az előtérbe lépve lerúgom magamról a cipellőmet, majd a táskámat a sarokba hajítva lépek beljebb, hogy teljes mértékben rácsodálkozhassak a lakás méreteire. Egyértelműen valami varázslat állhat a háttérben, hiszen nem normális, hogy ekkora. A konyha pedig! Istenem, imádom az amerikai stílust, Cody ízlése pedig ebben határozottan egyezik az enyémmel. Nem sokáig habozom hát, szinte rögtön neki is esek kávét keresni és valami eszközt, amivel lefőzhetem azt magamnak. Ha találnék, akkor azzal a kezemben vetem le magam az egyik kanapéra, majd szépen, lassan kortyolgatom el. Az álmosság lassan, de biztosan lesz úrrá rajtam, majd dőlök le, hogy pihenhessek egyet. Egyszóval, amint Cody betoppan, egy Alexet találhat a lakásban, békésen hortyogva, a kanapé mellett egy üres kávésbögrével.
Ez a nyár még annál is különösebben sikeredett. És így a végére igazából pont eléggé el is fáradtam. Épp eléggé kicsatangoltam magamat és szerintem több mindent megéltem mint kellett volna. Több harcot vívtam magammal mint valaha és valószínűleg csak annak köszönhetem, hogy nem csúsztam totálisan a süllyesztő legmélyére, hogy nyár elején Alexel és Danyvel sikerült eltöltenem egy igazából felejthetetlen hetet. Minden kellemes és kellemetlen pillanatával együtt. Bár ha annak a hétnek a végére Alex nem kerül közel abba a helyzetbe mint én Chrissel akkor nem is lett volna semmi probléma, de hát az idióta érzéseink nem úgy működnek, hogy figyelembe veszik a józan eszünk mit sugall. Na jó, nincs mit szépítenem, a nyár során így is sikerült vissza kanyarodnom a Varjúhoz és a pultozást megtartva, pont annyival mélyebben mártóznom meg benne, amit előtte nem tettem volna soha... Ma is egy egészen hosszú műszakból vonszolom haza magamat hajnalban és álmomban sem gondolnám, hogy bárki is várni fog rám, méghozzá jó pár órát. Jelenleg nem nagyon jár más a gondolataimban, csak hogy kiáztassam magamat, közben megegyem a maradék mangót amit reggel szeltem össze és jól bent is felejtettem a hűtőben és miután a macskát is elláttam felboruljak aludni... Alex egyébként, ha nagyon kétségbeesetten szeretne bejutni, felfedezheti, hogy a biciklimnek a nyerge gyors záras és ha kihúzza az ülést csövestül a vázból, tökéletesen alkalmas, hogy beüsse vele az ajtón a kis ablakot, onnan meg annyira nem nehéz megtalálni a reteszt meg a másik két kallantyús zárat... Persze kérdéses, hogy tényleg kétségbe van-e esve ennyire? Állati meleg van még mindig, itt délen meg különösen jó a klíma általában. Ennek köszönhetően csak egy fekete trikó van rajtam, egyszerű sötét, itt-ott szakadt farmerral, szegecselt övvel, és egy jól bevált tornacipővel. A vállamon sporttáska, a jobb csuklómon fém-bőr karkötők, a hajam pedig a legutóbbi találkozásunk óta egészen megnőtt, eltűnt a jólfésült formára nyírt fazon, nem mintha nem állna jól bárhogy...
Azt hiszem, az idei nyár állított a feje tetejére bennem mindent. Az egész kezdődött azzal, hogy kötöttem Galennel egy üzletet, végül összevesztem Danyvel, majd megismertem Codyt és Devant. Egyértelmű tehát, hogy a pasik tehetnek mindenről. Codyról időközben kiderült, hogy meleg, így magamban igyekeztem életem eme fejezetén tovább lapozni, majd befutott Devan, akiről semmi ilyesmi sem derült ki, én pedig egy könnyed, nyári kalandot terveztem eltölteni vele, ami lényegében össze is jött. Végül ő távozott, én pedig ismét egyedül maradtam, ami újfent csak kérdőjeleket vetett fel bennem a továbbiakat illetően. Tényleg csak ennyi jut nekem egész életemben? Röpke románcok tömkelege? Mindenesetre, még Rómában kellett eltöltenem pár napot, mielőtt hazautaztam volna Bécsbe, hogy ismét a drágalátos Lydiával lehessek. Mit ne mondjak, nem ugráltam örömömben... Sose szerettem nála lenni, hiszen ott folyamatosan kritizálnak és mindent is elvárnak tőlem. Tényleg mindent. Ott újra gyereknek érezhetem magam, akire folyamatosan rá kell szólni annak érdekében, hogy jól viselkedjen. Csoda hát, hogy egy lázadó kamasz lett belőlem? Aligha. Mégis, Lydia komolyan a fejébe vette, hogy Daniel van rám rossz hatással, hiszen szerinte ő mérgezi az elmémet a gyűlölködő szavaival. Pedig nem. Dany soha egy rossz szót sem szólt róla előttem. Végül elérkezett a nagy nap, amikor anyám boldog mosollyal az arcán jelentette be számomra, hogy sikerült egy lehetséges jegyességet elintéznie nekem valami gazdagabb család sarjával. Pont reggeliztem és igencsak félő volt, hogy az örömhír hallatán lazán arcon köpöm a pirítósommal, de még éppen volt annyi lélekjelenlétem, hogy lenyeljem a falatot. Utána jött a harmadik világháború, ami végül azzal ért véget, hogy pakoltam és eljöttem otthonról. Nem volt konkrét célom, csak mentem, amerre láttam. Galen egyértelműen nem látna szívesen, Rómába pedig nem mehetek, hiszen apám esélyesen visszaküldött volna anyámhoz annyival, hogy ezt még átbeszéli vele. Igen, mert eddig mindig mindent annyira sikeresen meg tudtak beszélni egymással engem illetően. A legfontosabb cuccaimat pakoltam csupán össze, szóval végül is csak egy bőröndöt vittem magammal, amikor kereket oldottam. Egyetlen egyet. A mugli tömegközlekedésben jártas vagyok, szóval azzal jutottam el arra a helyre. Cody. Ő az egyetlen, aki talán elrejthet anyám elől és nem fog akadékoskodni vagy hegyi beszédet tartani számomra. Talán nem lát majd valami szívesen a legutóbbi esetünk óta, de hát na... Sokkolt, amikor megtudtam róla, hogy meleg és igen, eléggé hisztisen viselkedtem vele szemben. Kerültem a társaságát és még a cetlijeire sem válaszoltam, amelyeket az ajtóm alatt dugdosott be. Őszintén szólva, a mai napig nem tudom, mik is álltak benne tulajdonképpen, hiszen mindet elégettem. Ha pedig még sem segít, akkor majd feltalálom magam. Elvégre, mindig is büszke voltam ama tulajdonságomra, hogy a jég hátán is megélek, nem igaz? Beletelik egy kis időbe és némi fortélyba, mire eljutok a srác lakhelyéig. Szerencsére, mesélt róla annyit, hogy konkrétan belőhessem az irányt, szóval ezzel nem volt gond. Varázslattal könnyebb dolgom lett volna, de mivel iskolán kívül nem tehetek semmi ilyesmit, így arról is le kellett mondanom. Valahogy mindig ekkora mázlim van mindenben. Hatalmas sóhajjal, nehéz szívvel lépek hát az ajtóhoz, majd kopogtatok rajta párat. Amióta Cody elment, némileg másabb lett az öltözködési stílusom, így már nem egy hisztis picsával fogja szembetalálni magát, hanem egy olyan lánnyal, aki nem fél a nőiesebb ruháktól sem. Igazság szerint Devan mellett fejlődött valamennyit az ízlésem a barátnőimnek köszönhetően, hiszen tényleg szerettem volna tetszeni neki. Kicsit tehát felnőttem ebben a tekintetben, de ez még mindig nem az igazi. - Fenébe - csusszan ki a számon, amikor pár percig senki sem nyit ajtót, majd körbenézek, vajon mivel törhetném be az ablakot. Ha más nem, akkor elcsövezek itt az éjszaka folyamán, majd írok Codynak egy bocsánatkérő levelet az őt ért károkat illetően. Azért már nem áll szándékomban este még útra kelni, bármennyire is meg szeretnék pattanni Lydia elől.
Brighton, Anglia egyik legdélebbi része. A környék letisztult, egészen rendezett, magasabb téglaépítésű bérházakkal tarkított. Ugyanakkor kifejezetten csendesnek nem lehetne mondani, hiszen nincs messze a nyaralóövezettől és annak minden velejárójától. Az utcáról belépve, egy folyosó után üvegkupolás aula fogadja az érkezőket, az egyik falon tele postaládákkal, a szemközti mentén pedig ízléses kanapékkal amik a földszinten praktizáló fodrászat váróját képezik néhány igénytelen, de annál látványosabb cserepes növény társaságában. Az aulából több lépcsőház is nyílik. A bal hátsót megcélozva egészen a legtetejére felmászva, az utolsó folyosón eltéveszthetetlül ott feszít egy magányos zöldre festett ajtó, mézfényű, lerácsozott kicsi, tejüveg ablakkal. Előtte a lépcsőházi korláthoz erősítve pedig egy sokat megélt Kellys Mountain Bike. A lakás az 58-as számra hallgat, az ablak felett akad kopogtató az ajtó mellett pedig csengő is. Belépve egy keskeny előtér fogad mindenkit aki ide téved. Ide lehet letenni a cipőket, felvenni a vendégpapucsokat, kabát, esernyő, táska mindenféle ami induláshoz, vagy érkezéshez szükséges lehet. Ebből kiindulva, az ember azt hihetné, hogy épp ugyanilyen pici lesz a lakás is. Azonban az előtér ajtanán is tovább jutva egy hatalmas, tágas, amerikai konyhás nappali tárul a szemek elé. A jobb oldali falat lényegében majdnem végig a konyha, foglalja el két ajtót leszámítva. Modernebb mugli felszerelésekkel vegyesen. Beépített sütő, mosogató gép, mosó gép, hűtő, fagyasztó, működő elszívó minden jó cucc ami kellhet. Az ablakhoz közelebb eső szakaszon az egyik konyhaszekrény ki lett szedve és a helyére egy raklapból össze szerelt fűszernyövényekkel tele ültetett mini veteményes kapott helyet, szépen sorban, felcímkézetten. A konyhát csak egy pult választja el jelképesen a nappali hatalmas terétől, amit akár ebédlőasztalként is lehet használni a hozzá tartozó bárszékeket birtokba véve. Az ajtóval szemközti falat hatalmas ablakok borítják, amik előtt végig párnázott ücsörgő húzódik és csak azon a részen szakad meg, ahol egy ajtó a nem túl széles, de a lakás külsőleges, látható hosszával megegyező erkényre nyílik. Az ablakok elé dísznövények vannak fellógatva, orchideák, meg néhány húsevő példány is. Persze csak a rovarokra veszélyes egyedek, semmi veszedelmesebb. Itt ott a sarkokat nagyobb méretű cserepesek töltik meg élettel. A mennyezet szegély menti fényeit azonban nem ledek biztosítják, hanem gondosan elszeparált, telepes foszforeszkáló gombák. A bal oldali falon egy ajtón át, lépcső vezet fel az abszolút tetőtérbe. Aminek a két végében egy egy szoba foglal helyet egy keskeny összekötő folyosóval. A tetőtér egyéb területét egy, az alsóbb szintre is leereszkedő üvegház birtokolja. Egyértelműen érzékelhető a térmágia hatása. Az ablakkal szemközti, lényegében a bejárat felöli oldalon a fürdőbe nyílik ajtó és egy plusz külön mosdóba. A fürdőnek egészen más jellegű hangulata van, mint a lakás többi részének. Ugyanis totálisan a török fürdőket idézi. Apró mázas mozaikcsempékkel van kirakva az egész amik mindenféle mintát formálnak. És azon kívül, hogy van egy kellemes szabású zuhanyzó fülke, van még egy áttört- faragott paravánnal leválasztott rész. A zárható paraván mögött pedig ott van egy padlóba süllyesztett kétszer két méteres hagyományos török seggáztató is. Ezen kívül pedig színes üvegű rézlámpások társaságában könnyíthet magán az ember. Vissza térve a nappaliba, a nyers téglafalak, egyhangú nagy felületeit, lényegében lépcsőzetes polcszerűségek, vagy épp hengerek törik meg, amik fura absztrakt divathóbortra is utalhatnának, de a beavatottak számára egyértelmű lehet, a házban van egy kisbestia is ami valószínűleg imád mászni. A lakásnak még akad két másik tere is, de azok mindenki elől gondosan le vannak zárva és csak úgy megtalálni sem igazán lehet. A nappaliban középen egyébként egy egész kanapékomplexum kapott helyet, egy méretben passzoló asztallal együtt.
️️️️️️️️️
