2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Brighton, Anglia egyik legdélebbi része. A környék letisztult, egészen rendezett, magasabb téglaépítésű bérházakkal tarkított. Ugyanakkor kifejezetten csendesnek nem lehetne mondani, hiszen nincs messze a nyaralóövezettől és annak minden velejárójától. Az utcáról belépve, egy folyosó után üvegkupolás aula fogadja az érkezőket, az egyik falon tele postaládákkal, a szemközti mentén pedig ízléses kanapékkal amik a földszinten praktizáló fodrászat váróját képezik néhány igénytelen, de annál látványosabb cserepes növény társaságában. Az aulából több lépcsőház is nyílik. A bal hátsót megcélozva egészen a legtetejére felmászva, az utolsó folyosón eltéveszthetetlül ott feszít egy magányos zöldre festett ajtó, mézfényű, lerácsozott kicsi, tejüveg ablakkal. Előtte a lépcsőházi korláthoz erősítve pedig egy sokat megélt Kellys Mountain Bike. A lakás az 58-as számra hallgat, az ablak felett akad kopogtató az ajtó mellett pedig csengő is. Belépve egy keskeny előtér fogad mindenkit aki ide téved. Ide lehet letenni a cipőket, felvenni a vendégpapucsokat, kabát, esernyő, táska mindenféle ami induláshoz, vagy érkezéshez szükséges lehet. Ebből kiindulva, az ember azt hihetné, hogy épp ugyanilyen pici lesz a lakás is. Azonban az előtér ajtanán is tovább jutva egy hatalmas, tágas, amerikai konyhás nappali tárul a szemek elé. A jobb oldali falat lényegében majdnem végig a konyha, foglalja el két ajtót leszámítva. Modernebb mugli felszerelésekkel vegyesen. Beépített sütő, mosogató gép, mosó gép, hűtő, fagyasztó, működő elszívó minden jó cucc ami kellhet. Az ablakhoz közelebb eső szakaszon az egyik konyhaszekrény ki lett szedve és a helyére egy raklapból össze szerelt fűszernyövényekkel tele ültetett mini veteményes kapott helyet, szépen sorban, felcímkézetten. A konyhát csak egy pult választja el jelképesen a nappali hatalmas terétől, amit akár ebédlőasztalként is lehet használni a hozzá tartozó bárszékeket birtokba véve. Az ajtóval szemközti falat hatalmas ablakok borítják, amik előtt végig párnázott ücsörgő húzódik és csak azon a részen szakad meg, ahol egy ajtó a nem túl széles, de a lakás külsőleges, látható hosszával megegyező erkényre nyílik. Az ablakok elé dísznövények vannak fellógatva, orchideák, meg néhány húsevő példány is. Persze csak a rovarokra veszélyes egyedek, semmi veszedelmesebb. Itt ott a sarkokat nagyobb méretű cserepesek töltik meg élettel. A mennyezet szegély menti fényeit azonban nem ledek biztosítják, hanem gondosan elszeparált, telepes foszforeszkáló gombák. A bal oldali falon egy ajtón át, lépcső vezet fel az abszolút tetőtérbe. Aminek a két végében egy egy szoba foglal helyet egy keskeny összekötő folyosóval. A tetőtér egyéb területét egy, az alsóbb szintre is leereszkedő üvegház birtokolja. Egyértelműen érzékelhető a térmágia hatása. Az ablakkal szemközti, lényegében a bejárat felöli oldalon a fürdőbe nyílik ajtó és egy plusz külön mosdóba. A fürdőnek egészen más jellegű hangulata van, mint a lakás többi részének. Ugyanis totálisan a török fürdőket idézi. Apró mázas mozaikcsempékkel van kirakva az egész amik mindenféle mintát formálnak. És azon kívül, hogy van egy kellemes szabású zuhanyzó fülke, van még egy áttört- faragott paravánnal leválasztott rész. A zárható paraván mögött pedig ott van egy padlóba süllyesztett kétszer két méteres hagyományos török seggáztató is. Ezen kívül pedig színes üvegű rézlámpások társaságában könnyíthet magán az ember. Vissza térve a nappaliba, a nyers téglafalak, egyhangú nagy felületeit, lényegében lépcsőzetes polcszerűségek, vagy épp hengerek törik meg, amik fura absztrakt divathóbortra is utalhatnának, de a beavatottak számára egyértelmű lehet, a házban van egy kisbestia is ami valószínűleg imád mászni. A lakásnak még akad két másik tere is, de azok mindenki elől gondosan le vannak zárva és csak úgy megtalálni sem igazán lehet. A nappaliban középen egyébként egy egész kanapékomplexum kapott helyet, egy méretben passzoló asztallal együtt.
- Akkor mondja meg, hogy mi baja a duzzogás helyett. Nem óvodás már. - von még Gina vállat, teljesen közömbös faarccal, mielőtt az italokért indulna. Azért Wini ha figyel rá, akkor megérezheti, hogy valójában a vöröske nagyon is bizonytalan a közömbösség álcája alatt. Fogalma sincs, hogy hogyan kéne kezelnie ezt az egész szituációt. Corvus szúrkálódásait, Wini faggatózását, és hjaa... mindkettő ingen kellemetlenül érinti, ami miatt valójában igen is feszeng. Talán értette a célzást, éppen csak nem tudja, hogy mit kezdjen vele, vagy éppen hogyan kérjen segítséget az egész kezelésében. Akárhogy is ezzel a problémával nem jutnak túl sokkal tovább, úgyis a vöröskének hamarosan nyoma veszik Wini mellől. Ellenben, amikor Kath rákérdez a labdás lánynál, hogy kinek a fotóját rakta ki az amolyan bizalmaskodó ábrázattal hajol közelebb hozzá, mintha titkot osztana meg. Hamarosan pedig az is egyértelmű lesz, hogy úgy fest bele botlottak a hely pletykafészkébe, aki szívesen mesél mindenről is mindent, mindenkinek, független attól, hogy mennyi igazság tartalma lehet esetleg a dolognak. - A neve Mary Scott. Pár hónapig itt dolgozott, tudjátok minden volt dolgozó képét kirajuk arra a falra, amikor elmegy. De ő nagyon hírtelen mondott fel tegnap. Pont azután, hogy két nyomozó kereste. Bár ők is furák voltak. Állandóan mindenkinek mutogatták a jelvényüket, és mintha nem lettek volna mindennel egészen képben. Nah mindegy. Mary néha elég fura volt, és nem csak mert túl öregnek tűnt ehhez a munkához. Szerintem titkolt valamit. Lehet, hogy elkövetett valamit, azért keresik a nyomozók. Minden esetre még a szekrényét se pakolta ki. Hát nem különös? - fog a teljes pletyka részletes ismertetésébe a lány Kath számára. Nyilván abban reménykedik, hogy hozzá hasonlóan ő is élvezi az ilyen sztorik kiszínesítését, és tovább költését. Ha már a srácok szemlátomást nem túl vevők erre. Kath számára pedig lassan az is derengeni kezdhet a lány csacsogása közben, hogy mintha régen, nagyjából akkoriban, amikor a talált kép is készült, mintha lett volna egy Mary néni nevű szomszédjuk... Közben Wini telefont keres, és talál is. Corvus és Ben pedig a bárpult irányába indulnak. Ginát nem látják sehol. Ellenben hirtelen ismerős hang üti meg a fülüket. Ha lehajolnak és be is néznek az egyik oldalsó box asztala alá, akkor meg is találják a csöngő telefont, amit alig pár órája még Gina kezében láttak, a megrepedt kijelzőjén pedig Wini fülkéjének száma. Az asztalon még ott egy tálcányi üdítő, de a boxban szemmel láthatóan senki sem ül.
//Határidő: 2022.03.08. Következő hsz: 2022.03.09.//
Gina válaszától azért a homlokomra szalad a szemöldököm és lényegében belém fojtja a szót ezzel, annyira meglepődöm. Direkt ennyire félre érteni elég fura számomra és egy kissé lekoptatós. Sőt nagyon lekoptatós! Pedig itt még nem is mondtam semmi rosszat. Nem tudom eldönteni, hogy amiatt csinálja-e mert megbántódott és így “vág vissza”… Vagy tényleg ennyire nem értette mit akartam neki ezzel mondani? - Talán nem ok nélkül teszi. De ha téged ez bánt és nem mondod, azt se fogja érteni senki. - főleg ha ennyire passzív marad önkifejezés terén és mindig azt várja hogy hozzá menjenek oda. Persze van amikor az ember totálisan jogosan várja el, hogy a másik menjen hozzá, de ez csak egy félre értés.. Igazából Gina egyetlen dolgot elér, mégpedig hogy befogjam és vissza vegyek. A közönyétől viszont kissé kilel a hideg. Hogy képes ennyire ilyen maradni?! Nem igazán szeretem a közönyt, mert nem lehet eldönteni miatta, hogy az illető szomorú, dühös, csalódott, érdekli-e egyáltalán az adott dolog ami kiváltotta, vagy pont hogy magasról tesz rá.. A közöny egy ilyen helyzetben nekem meglehetősen passzív agresszív.. Rám meg persze rám tör a bűntudat valahol, hogy a francnak kellett nekem bármit is mondanom! De azt hittem érteni fogja.. Hogy lehet, hogy egy zseni lexikálisan, de ennyire.. ENNYIRE érzéketlen.. saját magára is! Így aztán nagyon vidám lesz vissza menni! Mindenesetre végülis megindulunk és a pultnál beszerzünk mindent amit szeretnénk, de bele is botlunk szinte rögtön a többiekbe. Akik azonnal egy elég kétségbe ejtő tényezőre hívják fel a figyelmemet én pedig kissé ijedten kezdek forgolódni, a tálcát persze gyorsan leteszem inkább mert nem készültem sosem pincérnőnek, így a tálcával való egyensúlyozásom sem az igazi és nem akarok semmit leborítani. - Basszus! Esküszöm csak annyi időre tévesztettem szem elől, ameddig felétek fordultam.. - még a vállaim is megzuhannak és érzem Ben felől azt a halovány számonkérést amire még össze is húzom magamat. Totálisan jogos ugyanis, hogy hogy a fenébe tudtam elveszíteni?! Gyorsan körül nézek, hogy van-e itt beltérben valahol egy legalább fél nyilvános telefon. Ha nincs kifelé indulok a játékteremből, hogy kerítsek egy olyan piros fülkét. - Megpróbálom felhívni, talán még nincs olyan messze, vagy csak vissza ment a lakásba.. - adok is magyarázatot a hirtelen megindulásomra. És amennyiben találok is egyet, a két nyilvános telefon közül, bedobálom az érmét és megpróbálom elérni a mobilját, de ha az halott ügy, akkor a lakásban a telefont próbálom utol érni.. Mindkét esetben megvárnám, hogy kicsöngjön. Közben próbálom nem a körmömet rágni. És csak utólag jut eszembe, hogy amúgy Kathe a falon lévő arcképekre bámult.. Talán kiszúrta volna a nőt akit látott? Basszus mi a fene folyik itt?! Persze a lakásban lévő telefonnak, vagy akár a mobiljának, talán van üzenetrögzítője.. Ha van, esélyesen rámondom, hogy ha haza érne előttünk, hívjon vissza a mobilomon mert aggódunk!! És nem jó móka egy eltűnéses ügy középén eltűnni!
Úgy fest, hogy Wini mégiscsak játssza a tyúkanyót, és nem velünk tart, hanem Ginával szeretne foglalkozni. Valahol meg is értem, mind az öten szeretünk összetartani, meglátni azt, hogy ki az, aki segítségre szorul, noha én most nem szándékoztam belefolyni az esetleges feszültségbe. Kitartok amellett, hogy ez most Kathie nagy napja, és nekem, mint a kedvesének kutya kötelességem mindentől elhatárolódni, ami komor fellegeket hozhat. Éppen ezért nem választottam köztük, hanem akit lehet, bevonok a játékba, a szórakozásba. És továbbra is maradva Kathie-nél; én tudom, hogy mennyire tud szorongani, meg akar felelni másoknak, innen ered, hogy nem feltétlenül játékos alkat. Ámde: velem rengeteget csokibéka kártyázott, mert én szeretek játszani, nagyokat korcsolyáztunk, és most a delfinekkel is szívesen úszott. Csak azért nem akar feltétlenül leragadni a dobálózással, mert feltámadt benne a nyomozói ösztön, hogy máris menne, utánajárna, hogy mibe is csöppentünk most. – Hozom! – Indulok el, mivel most amúgy sem tudunk dobálni a kipukkadó labda miatt, de mielőtt távoznék, még érdeklődve mustrálom a fémdarabot, meghökkenve Corvus mondandójától, hogy jobban érzi magát tőle. – Talán valami fordított átok. Nyeremény, áldás, ami mondjuk minden ezredik labdában van. Csak tippelek, de gratulálok Corv! Most már senki sem mossa le rólad, hogy vonzod a pozitív energiákat. – Veregetem meg a vállát, már csak azért is, mert megnyert minket is, s a szőke barátnőjével is biztosan jobbra fordult az élete. Mondhatni sínen van! – De hova ment? – Botlunk bele Wini-be, és csak értetlenkedve forgatjuk a fejünket Ginát keresve. Nem akarom én számon kérni egykori legjobb barátomat, de bakker nem az ő felelőssége volt, hogy pátyolgassa a lelkét? Hiszen ő vállalta. Mindenesetre azért én sosem vagyok leszúrós, ezért egy kedves biccentéssel köszönöm meg az üdítőt, amit a tálcán hozott, de azért megvárom, míg Kathie választ először, ha esetleg többféle lenne, ő tudja, hogy mit szeret. Én is lekapok utána valami gyümölcsöset, és azt kortyolgatva szólalok meg ismét. Így Corvus mellé lépek, de a nem üdítőt tartó kezemmel továbbra is Kathie kezét fogom, bízva abba, hogy nem rángatom ezzel. Elindulunk hát visszafelé, talán éppen a bárpult felé? Azért jótékonyan összemosolygok a leányzóval, hogy Corvus hozza a formáját, mert ahogy hallom, válaszra sem méltatta a labdás hölgyet.
[You must be registered and logged in to see this image.]Amikor Benjamin bedobja a Griffendéles évődést akkor kicsit visszhangzik bennem, hogy én éppen a házzal kapcsolatosat szúrtam oda Ginának tíz perccel ezelőtt, de nem mondok rá semmit. Tudom, hogy csak heccelni akarja Katherine-t, bár kétlem, hogy emiatt állna be játszani vagy zavarná, hogy egy labdajátékban nyer vagy veszít. Lényegében még sose láttam semmilyen játékban versenyezni, csokibéka, varázslósakk, kviddics, persze lehet csak nem vettem észre. - Általában magamnak intézem az ilyen ügyeket, de, hm. - elhallgatok, mintha hidegen végig gondolnám az egészet, a sok veszekedést Bex-szel, Winivel, vele, sőt Alisonnal is. A félreértések nagy része abból ered, hogy érzelmek tekintetében tényleg irtózatosan rosszul fejezem ki magam. - Nem hiszem, hogy felfogta mi a baj és összekötötte, hogy mikortól. Nem annyira okos, mint amennyire gondolja. - morgom kicsit, de végül folytatom. - Megköszönöm, ha beszélsz vele. Bár nem hiszem, hogy bármilyen értelmes választ adna, valószínűleg felesleges. Amikor a hozzámkerülő leeresztett lasztiból kirángatom a fémdarabot kissé megforgatom a kezemben. Relikviamesterként érzem, hogy varázserővel van ellátva, de azért eléggé furcsa, hogy csak úgy szembejöjjön. Félfüllel hallgatom a beszélgetést az üdítőkről, miközben autópilóta módban sétálok a következő labdáért nézegetve a tárgyat. - Valamilyen pozitív kisugárzása van, jobban érzem magam tőle. - mondom nekik, de amikor odaérünk az asztalhoz és a nőhöz akkor zsebreteszem, nem akarom neki mutogatni, csak a labdát adom vissza. Amikor Katherine rákérdez a képre akkor fordulok csak oda és egy kicsit felvont szemöldökkel méregetem. Akkor hát ennek a nőnek a nyomába járunk... hm... Winifred visszatérésével akármennyire ignoráltam eddig, nyilvánvalóan feltűnik, hogy Gina nem követi. - Azt hiszem késő beszélni vele, gyönyörűen elijeszthettem. - jegyzem meg, azért most már egy cseppnyi bűntudattal a gőg nélkül, amit viseltettem iránta az imént. Bár ha látom Winifreden, hogy meglepődik és hogy hirtelen volt Gina eltűnése és tőle se köszönt el, akkor azért már komolyabban elkezdem keresni a tekintetemmel a játékok és emberek között. Egy elrablásos történetet követünk így egy kicsit durva lenne, ha csak úgy vállat vonnánk és lehetőségként se vetnénk számot arról, hogy Ginát is valaki elragadta így ellépek Winifred és az üdítők mellett és elkezdem visszakövetni ahonnan jöttek láthatóan aggodalommal. Ennyit arról, hogy mennyire ignoráltam és mennyire haragszom rá.
Figyelem, ahogyan Ben ügyeskedik, és csak egy félmosollyal rázom meg a fejemet a szavaira. Hát igen, bár én nem vagyok egy tipikus minden áron győzni akaró Griffendéles. Elég lazán kezelem az ilyesmit, nem vagyok sportember, aki nem bírja, ha rosszul alakulnak a dolgok. Azért persze nem akarnék totál bánának tűnni, főleg ha Bennek meg mennek ezek a dolgok. Mégis most csak félszemmel figyelem, amit csinál, mert jobban érdekel, hogy mi a feszültség Corvus és Gina között, hiszen csak a vak nem látja, hogy van. Én pedig pontosan tudom, hogy Corvus hogyan kezeli a necces helyzeteket, amikor pedig elmondja, hogy miről van szó csak halkan sóhajtok egyet. - Oh, már értem és sajnálom. - felelem, mert én aztán pontosan tudom, hogy a titkok kiteregetése mennyire problémás nála. Bár azt hiszem ezzel mindenki így van, maximum van aki mindent könnyebben kezel, de ez meg főleg nem egy kis titok. - Talán ő bízik annyira Codyban és nem gondolta, hogy ez neked gond, de persze érthető, hogy az. Egyáltalán tudja, hogy miért vagy rá mérges? - kérdezem, mert volt már rá példa, hogy én se voltam tisztában azzal, hogy miért lett egyszer csak megint távolságtartó velem és időbe telt mire leesett, hogy mi a baj. Gina pedig tudjuk, hogy nem a legjobban kezeli a kapcsolatokat, az érzelmeket. Valószínűleg sejtése sincs róla, hogy mi lehet a gond, Corvus meg bőszen hallgat. Ez így csak egyre rosszabb lesz. - Beszéljek vele? Ha legalább tudná mi a baj. Gondolom elég nehéz ez most mindkettőtöknek. A titkok mindent megbonyolítanak. - akaratlanul is a kezem a zsebemben megbújó nagyítóra csúszik, hiszen a mai nap attól tartok nekem is titkokat tartogat. Bár tény, hogy én azt is elég jól viseltem, hogy felbukkant a nagybátyám, de az én életem eddig is eléggé zűrös volt, ha előkerül egy új rokon azt pozitív fejleményként kezelem. - Igen, én szívesen innék valamit. - bólintok Bennek, bár még mindig pislogva nézem a leeresztett labdát Corvus kezében, ami pár pillanattal előbb történt. Azért kicsit ijedten nézek körbe. Mi van, ha valaki okkal lőtte ránk azt a valamit? Tudom, hogy nem kellene, hogy üldözési mániám legyen, de azért sok rossz történt már velünk, hogy bármi lehessen a háttérben. Nem csoda, ha kissé kétkedve lépek a pulthoz a többiekkel a labda cserére, hogy aztán elkerekedett szemmel merejek a képre a falon. - Az ott kicsoda? - kérdezem nagy hirtelenséggel. Hát igen nem sok nyomozói vénám van, hogy érdemes óvatosan puhatolózni, meg hasonlók, meg hát annyira hirtelen ér a dolog, hogy nem tudok óvatosan érdeklődni. Az a nő tűnt el és az a nő bizony itt valaki!
Nem feltétlen arra érteném a mondatot, amire Corvus. Egyszerűen csak az apámnak a "szórakozás" kifejezés nagyon mást takart, mint játéktermi csavargást. Tulajdonképpen hamarabb volt svájcibicskám, mint plüss macim. Ez azért önmagában is elárul néhány dolgot. Azzal viszont továbbra se nagyon tudok mit kezdeni, amit nem mond ki előttem. Így talán értékelném, ha megpróbálná. Azt ugyan nem tudom megígérni, hogy megértem a problémáját, de legalább esélyem lenne megpróbálni. Így ezt a vonalat elengedve veszem az irányt a mosdók felé. Nem. Ezt nem menekülésként fogom fel, hanem egyszerű biológiai szükségletként. Bár tény, hogy Corvus folytonos szúrkálódása se éppen könnyíti meg a helyzetem, hogy inkább labdázni akarjak. Egy pillanatra azért értetlenül nézek Wini viccére, de az is lehet, hogy én értelmezek mindent túl szó szerint, mert én nem látom a viccet. Ugyanakkor a vállrándítással végül elindulok a megfelelő irányba, és még az ellen se tiltakozom, hogy a szőkeség belém karoljon. A mosóig sima az út, és minden fennakadás nélkül könnyebbülhetünk meg. A kézmosásnál azért Wini felé fordulok. - Halvány fogalmam sincs. Nem értek a kviddicshez. - közlöm a lánnyal faarccal, amikor az okoskodása végén az Allstarról rákérdez, hogy értem-e a lényeget. Valamit kezdek sejteni, hogy ahhoz lehet köze, hogy a lánynak is feltűnt Corvis ellenséges viselkedése irányomba, de erről én igazán nem tehetek. Legalábbis, amíg maga a mardekáros fiú nem böki ki az okokat. Mégsem nagyon akarok bele menni ebbe az érzelmi mocsár játékba. - Akkor Corvus elkezdhetné gyakorolni az ok nélküli szúrkálódásaiért. - pillantok közönyösen Winire, ahogy letépek egy papírtörlőt, és megtörlöm a kezem. Ami azt illeti, ha sejtem is, hogy az unokafivéremnek valami baja van, értékelném, ha ide állna elém, és a szemembe mondaná, hogy mi az. Nem pedig a többieknek sutyorogna róla, amikor nem vagyok a közelben. Mivel azonban még mindig Kath szülinapja van, ezt igyekszem elengedni. Winivel egyetértésben tehát a bárpult felé vesszük a mosdó után az irányt, ahol üdítőt és jégkását veszünk a többieknek is. Az egészet két tálcára pakoljuk, és Wini el is indulhat a saját tálcájával. Ha vissza pillant még láthatja, hogy a pultos nővel váltok pár szót, fizetek, és végül utána indulok...
A többiek ez alatt egészen gondtalanul labdázhatnak. Egészen addig, amíg Corvus kezébe össze nem megy látványosan az egyik labda. A fiú persze minden gond nélkül elteheti a talált fém nyilacskát, de már hallja is az oldalsó pult mögül a lány hangját, akiktől a labdákat kapták. - Csak nem kidurrant? Ó pedig ilyesmi nem szokott történni. Tényleg. Hozd csak ide, máris kicserélem. Ezért kaptok egy bónusz kört is. - ajánlkozik szinte rögtön kissé szabadkozva. Ha pedig Corvus és többiek tényleg oda mennek a labdacsere okán, akkor láthatják, hogy a képkeret, ami eddig a pulton volt, már a lány mögötti falra került, méghozzá pont annak a nőnek a képével, akit láttak Cody lakása előtt eltűnni. Ben is felveti, hogy jó lenne inni valamit, de lényegében ugyanekkor érkezik meg a kis társasághoz Wini egy tálcányi frissítővel. Neki viszont az tűnhet fel, hogy mintha Gina az előbb még a sarkában lett volna a maga tálcájával, most viszont ahogy hátra néz, vagy éppen körül, sehol sem látja a vöröskét, ahogy a többiek sem...
//Határidő: 2022.03.01. Következő hsz: 2022.03.02.//
Még nekem is nagyon tetszettek a delfinek, még ha mondhatni én voltam a legvisszafogottabb velük, mert se nem tapiztam őket különösebben, se nem delfinlovagoltam. De kétségkívül a labdázást nagyon élveztem velük. Arról nem is beszélve, hogy harsányan meglepett, hogy oda tudta csalni őket hozzánk. Nem igazán láttam ezelőtt bármelyikünknek is az adottságait. Pont lemaradtam arról a pár évről, ameddig ez kibontakozhatott a kis kompániánknál. Gina mondata után Corvus körül szinte vágni lehet a levegőt. Ok nélkül pedig nem szokott ilyen lenni.. Legalábbis amióta újra itt vagyok, csak akkor paprikázta fel magát bármin, ha tényleg jogosnak érezte. Én a delfinekkel is labdáztam, így most meghagyom a triónak a játékot. Másfelől azért egyetlen pillanatra nézek feléjük és nézek Gina felé mielőtt még elindulna és belül a számra harapok. Utálom az ilyen helyzeteket végül Gina felé mozdulok egy szusszantással és még belé is karolok. - Igazából nekem is szükséges a mosdó! Valahogy a vízben nem volt ihlet. - próbálom elviccelni egy túltolt legyintéssel a levegőbe, csak hogy kicsit megbotránkoztassam. És persze ha a többiek hallótávon belül vannak akkor nyilván őket is. Nem sajnálatból tartok Ginaval, még ha meglehetősen lehalgolónak is tűnt, az ahogy szó szerint kivonult a helyzetből inkább. Persze amúgy tényleg igényem van a mosdóra is, úgyhogy nem bánom, ha arra vesszük az irányt. Valószínűleg, mire végzünk és pulthoz mennénk, talán a többiek is megszomjaznak. Mindenesetre ha már az illemhelyen elvégeztünk magunkat és már mindenki csak kezet most meg ilyesmi, egy pillanatra megállítom még Ginat. - Nem akarok okoskodni… De egy kicsit mégis. - kezdek bele, felé fordulva, már törölgetve a kezeimet. - Tudod.. Az Allstar-os csapatunkban eszméletlen sok volt a konfliktus. Nem mondom, hogy most már minden tökéletes, de.. haladunk. Viszont ehhez az kellett, hogy senki ne vonuljon ki, ha jött egy nehezebb helyzet. Érted.. mire gondolok ugye? - nézek rá itt azért valamivel megenyhültebben. - A barátainktól bocsánatot kérni, még ha nem is teljesen értjük miért haragszanak ránk, nem.. megalázkodás. - én is büszke élőlény vagyok, így van némi elképzelésem, ez kinek miért okozhat nehézséget, főleg egy olyan nem vidám időszakkal az ember mögött. Vállon paskolom végül és elindulok kifelé a pulthoz, ha készen áll ő is. - Vigyünk nekik is valami löttyöt. Például jégkását! - undorító cucc mégis összefut a nyálam ahogy rá gondolok és ahogy a játékterem esetében most is felcsillannak a szemeim. Persze arról fogalmam sincs, hogy Benjamin is épp azt javasolta a többieknek, hogy nézzenek üdítő után… Biztosan lepacsiznék vele érte.
Még véletlenül sem vagyok az a lagymatag szomszédfiú, akinek Corvus gondol. Abból már a szüleim halála után kinőttem, de legkésőbb amikor Kathie-vel elköteleződtünk egymás mellett. Sokkal inkább szeretem egybentartani a csapatot, figyelni mindenki érdekeire. Hiszem, hogy a zseniális barátaimnak vannak defektetjei is, amiket ha számításba tudok venni, ha kezelem, akkor minden a helyére kerül. Éppen ezért integetek Wini-nek is, hogy jőjjön csak oda, viszont a Corvus-Gina ellentétet nem reagálom le még szavak szintjén sem, hiszen nem kell mindig beavatkoznom. Természetesen ha bevonnának, tudok állást foglalni, de mindenbe nem szándékozom beleütni az orromat. – Na ennek örülök, sietünk! – Ígérem meg Kathie-nek, és dobálok párat lelkesen, amikor rám kerül a sor. Azon azért kissé eltűnödöm, hogy miért jutott eszembe éppen Cody háza; talán mert Kathie ott kapta a nagyítót, hátha ahhoz köthető valami, de hogy mi, azt nem tudom, hiszen a Benedict-eknek nem sok köze van Codyhoz. – Kath, egy griffendéles vállalja a csúfos kudarcot is. – Mosolyodom el szélesen, hogy mi ez a meghátrálás?! Mindesetre tudom, hogy a kis kedvesem híjján van az önbecsülésnek, főleg egy labdazsonglőr Corvus mellett, de mivel én nem vagyok törtető, csak a kártyák és a gyógyítás szintjén, ezért néha kicsit félre is húz a kezem, hogy mutassam, ebben bőven lehet hibázni! Ha Wini csatlakozik, akkor eleve négy érmét dobálok be, nyilván a másik kviddicses szeme olyan pontos, mint egy bérgyilkosé, de ez nem baj, innen szép nyerni! – Az micsoda? – Hüledezek, amikor az egyik labda szinte kipukkan, én is belemerevedek a mozdulatba, hogy a barátom mellé álljak, és nagy szemeket meresztve nézzem, hogy mit talált. Remélhetőleg nem valami nyomozós játékba csöppentünk, ahol a nagyítót össze kell illeszteni valami kallantyúval! – Nem innál valamit? – Kérdezem a szülinapostól, mert engem azért kiszárított a pancsolás, nem ártana bedobni valami üdítőt. Ha bólint, elindulok a bárpult felé, de a többiektől is megerősítést kérek, hozok én akár egy tálcával is.
[You must be registered and logged in to see this image.]Ott lenne a nyelvem hegyén a válasz, hogy volt mondjuk két-három nyomorult éve és még mindig azon drámázik és azt nyögi és hogy ez mennyire szánalomraméltó, de... de ennyire nem húzta ki a gyufát, hogy ilyet odavágjak. Az már senkinek sem "hír", hogy a szüleink halottak, lényegében mindannyiunknak egy vagy több az, nekem és Winifrednek például az eredetiek igen valószínűleg nem önszántukból adtak fel minket. Az én védett életemmel a hátam mögött az, hogy még hetedikben is ezt fújja már valóban kezd unalmassá válni, de nem annyira, hogy belemenjek. Határozottan menekülök a lehetősége elől, hogy meg lehetne beszélni a problémát, mert előre elkönyveltem, hogy Gina úgy se fogja felfogni ép ésszel, hogy mi rosszat tett. Határozottan értékelem, amikor Benjamin átmeneti megoldást választ és nem követi Katherine-t azonnal. Sokszor van közöttünk ellentét, de a nagy rész abból fakad, hogy túlságosan átlagos szomszédfiúnak mutatja magát, lagymatag és békítő, én meg pont a másik véglet, nem éppen szivélyes, gyakran igen tüskés. Tudom, hogy sportban Winifred az egyetlen, akivel rezonálok, most még is csak feléled a remény, hogy Benjaminnal közös érdeklődés vagy hobbi csillanjon meg, ami aktívabb, mint az olvasás vagy mint a kártya vagy a sakk. - Szuper. - mondok csak ennyit a srác bátorító mosolyára, de amikor meglátom, hogy milyen játék mellett döntött, valamivel hitelesebb a megenyhülésem. Úgy csinálok, mintha azonnal meg is szűnne a külvilág, csak dobálni akarnék, de amikor a szemem sarkából látom, hogy Gina elvonul, a szándékai szerint egyedül, akkor halkan kiszalad a számon egy pfff, mintha az én viselkedésem kikezdhetetlen lenne és ő lenne a gyerekes. Pedig... vélhetően nem kell sokat várni, hogy leessen, hogy kvázi kezdem kiutálni, ami talán még is csak túlzás. Elveszem a labdákat és megvárom, míg Benjamin bemutatja, bár a dobálásokra hamar ráérzek, pattogtatni remélhetőleg nem kell, mert az egyértelműen idegen tőlem, soha nem kosárlabdáztam és nem áll rá a kezem különösebben. Katherine mellém kerül én pedig egyetlen pillanat erejéig még meredten bámulom Bent és a játékot magát, aztán halk szisszenéssel határozom el magam, hogy végre kibökjem mi van. - Levelet kaptam Cody-tól. Afféle üdvözletet a családban. - mondom egyszerűen, hideg, érzelemmentes hangon, de nyilvánvaló, hogy mennyire zavar a dolog. Kath is elvesztett sokakat és amikor kiderült, hogy van egy nagybátyja ő repesett az örömtől velem ellentétben, így vélhetően nem fogja érteni, hogy nekem éppenséggel mi a bajom, így leheltnyiz felé fordulok és folytatom. - Nem ismerem jól Cody-t, nem bízom Cody-ban, és egyáltalán nem volt joga Ginának azonnal elpletykálnia, hogy ki vagyok, mielőtt még én elmondhattam volna annak, akinek én akartam. - teszem hozzá, nem beszélek különösebben hangosan, de azért két dobás között ha a pálya nem zenél Benjamin is hallhatja, illetve Winifred is, ha végül úgy döntött, hogy hagyja Ginát egyedül elmenni. Utálom, ha kicsúszik a kezemből az irányítás és nem tudhatom a sokad-unokatestvéreim kinek adták még tovább és nyilvánosságra kerülve a szüleim, az örökbefogadott szüleim élete pillanatokon belül összeomlana. És tekintve, hogy még nem szembesítettem őket, nem tudom, hogyan kerültem hozzájuk, miért bújtatták a Mortimer házasságot, miért vonzódnak annyira a felemelkedő sötét mágusokhoz és... valahol úgy érzem, hogy a maguk módján szeretnek engem... nem feltétlen egy jó kimenetel senkinek. Végül, amikor eleget nézem Benjamint hogyan is kell csinálni én is elkezdek dobálózni a labdákkal, még amikor nem sikerül, akkor is megtartva a hidegvérem, egészen rákoncentrálva. Mondjuk egy kis hiba kerül a gépezetbe, amikor a második dobásnál a labda a kezemben kellemetlenül összecsoffad és furcsállva forgatom meg, hogy egy beletört fémdarabot találjak benne.
Na jó azért én sem vagyok totál érzéketlen, egyre inkább felfigyelhet rá bárki, hogy valami zajlik Corvus és Gina között, valami negatív és még mindig nem tudni, hogy mégis micsoda. Ezért most már én is megjáratom a pillantásomat kettejük között, hiszen aztán Corvus Ben mellé sorol be. Tudom, hogy ő aztán szándékosan senkinek se tenne rosszat, úgyhogy nem lep meg, hogy ezúttal is úgy dönt lehetőleg mindkettőnk jól járjon. Persze én még mindig inkább utána járnék a tulajnak, de megpróbálok alkalmazkodni a többiekhez, hiába, hogy a delfinekkel is már eleve időt veszítettünk. Egy apró sóhajt azért csak hallatok, de végül maradok a helyemen. - Jól van, egy próba és utána körülnézünk. - bólintok végül, bár erősen mehetnékem van, de elfogadom, hogy kellene lazítani is, mert ez mégis csak a szülinapom és igazából még sosem volt meglepetés partim, bár az utóbbi években azért voltak komolyabb ünneplések, de ezek maximum a Missy segítségével szervezett házibulik szintjén mozogtak. - Ilyet én se próbáltam még, úgyhogy biztos nem én kezdek. - nézem meg magamnak a gépet, de őszintén szólva egyelőre csak az biztos, hogy dobálni kell. Azért tuti meglepődöm, amikor kiderül, hogy a kosár mozog is. Azért úgy már sokkal nehezebb lesz. Corvus gondolom ebben gyakorlott, hiszen a kviddics is olyan sport, ahol mozgás, repkedés közben kell célozni, de nekem ebben nem igazán van gyakorlatom. Nem vagyok jó repkedés terén sem, sőt a sportok sem az én asztalom, de ez végülis csak egy játékterem, úgyhogy meg lehet próbálni. Azért kicsit nyújtogatom a nyakamat, hogy merre megy Winnie és Gina, hátha ők közben jutnak valamire, amíg mi játszunk, de lehet, hogy ők is a lazítás mellett döntenek. - Elmeséled majd... mi a baj? - sorolok be Corvus mellé, amikor minden bizonnyal Ben kezdi a kört, hiszen ő ért ehhez és játszott is már vele. Tudja mit kell csinálni, mi pedig még biztos, hogy tök bénák leszünk az első körökben, vagy inkább csak én leszek majd az?
A nagyítós találgatásba már nem megyek bele. Amikor az apróról van szó, csak bólintok Ben felé. - Kösz. - bár tudom, hogy ő klasszisokkal jobb anyagi helyzetben van, még se nagyon tudom, hogyan kéne reagálnom rá. Így ezt ennyiben is hagyom. Azonban annak valahol nagyon is örülök, hogy tetszettek a delfinek Kath-nek. Talán a többieknek is. Így ha mást nem legalább egy izgalmas programot adhattam nekik. Láttam, hogy még Corvus is egész átszellemülten játszott velük. Bár kommunikálni még mindig nem sikerült érdemben vele. Mintha kicsit minden baj lenne, amihez közöm van, amit úgy nem igazán értek. De most Kath szülinapja miatt nem is igazán akarok foglalkozni vele, de egyre nehezebb figyelmen kívül hagyni a folytonos szúrkálódásait, amiknek semmi oka igazából. - Ezt azért túlzás lenne állítani. Nem volt ennyire vidám gyerekkorom. De tudod mit, ígérem, hogy ez egyszer nem csalok. - válaszok Corvus hősiességemet firtató piszkálódására. Az egy dolog, hogy sokáig csak egy mugli apám volt, de nem jelenti, hogy egész nap ilyen helyeken lógtam volna. Sokkal több időt töltöttem apával a vadonban. Utána pedig, hát nem igazán a gondtalan játék éltett. Bent pedig Kath felveti a szétválást, viszont a labdajátékok is szóba jönnek. Amiben egyébként Corvus szinte biztosan jóval ügyesebb lenne, mint én. De végül Winire mosolygok.
- Te menj csak labdázni. Én elmegyek mosdóba, utána veszek valami üdítőt a bárban. Aztán találkozunk a pálya szélén, és elkezdünk kérdezősködni. - vonom meg a vállam, majd elindulok az említett irányba, ami nagyjából ellentétes irányban található a labdajátékokkal. Valahogy nem akarok útban lenni, vagy Corvust zavarni tovább. Esetleg a mosdóban, meg a bárban feltehetek egy-két kérdést is. Akkor lenne valami, amerre elindulhatunk. Már ha tényleg a nyomozásra adjuk a fejünket. Remélem Wini a labdás csoporttal marad, bár igazából akkor sem tiltakozom, ha velem tartana. A döntés rá van bízva. Bár egyenlőre nem is érzi úgy, hogy figyelnék. Viszont, ahogy körbe néz, pont a mini kosárlabda pályával párhuzamosan, a pult mögött, ahonnan labdát lehet kérni, egy szőke harminc körüli alkalmazott nőtől egy falat lát, ahol mindenféle fényképek vannak különböző emberekről. A pulton pedig egy új fénykép keret van, egyenlőre kép nélkül. Viszont a nő kedvesen a kis csapatra mosolyog, és már pakolja is fel a labdákat a pultra, ahogy meglátja közeledni őket. Szóval gyorsan meglepően gyorsan, és kedves kiszolgálással kaphatnak labdák, és kezdhetnek játszani, ha akarnak.
//Határidő: 2022.02.22. Következő hsz: 2022.02.23.//
- Persze, úgy gondoltam, hogy Kath nézzen bele, hiszen ő kapta csak.. ötleteltem. - vonok végül vállat én is. Mondjuk arra azért meglepődöm - A lakásban? - valószínűleg Ben is csak találgat, hiszen mi lehetne Cody lakásán, ami a Benedict-ekhez, vagy a tündérekhez lehetne kapcsolódó? Bár arról persze fogalmam sincs, ahogy a többieknek se valószínű, hiszen még a tulaj maga is elfelejtette, hogy a néhai Mortimer könyvtár egy épen maradt szárnyából a köteteket és jó pár ládányi régi levelet, anno pont ebbe a lakásba menekített át… És mint tudjuk, a réges-régi levelek között.. Sok érdekesség lapulhat. Főleg, hogy Sybille a levelek kapcsán meglepően gondoskodó volt.. Talán csak amiatt mert ennyi maradt a néhai szeretteiből.. Így hajlamos volt az ő leveleiket is őrizgetni.. Ki tudja? De hát mit sem sejtek semmiről, így végülis egyszerűen elengedem a találgatást a nagyító kapcsán, hiszen most itt vagyunk a parton és vár minket a játékterem! Meg úgy lényegében minden! Magam is váltottam pénzt, de annyit nem, hogy mindenkit gond nélkül meg is hívjak belőle legalább pár kör erejére. Kellemetlen, de igazából nem is volt miből, meg valahogy nem éreztem égető szükségét. De azt mondják, megesik, hogy a csiga elesik! Senkitől nem sikerül semmit megtudni, csak annyit érek el, hogy Corvus még inkább begőzöl, úgyhogy inkább csöndben maradok. Majd kezdenek a helyzettel amit akarnak, van bőven elég helyzet itt amúgy is! A családi-haha-drámákra meg bőven rá érünk máskor. Azért egy pillanatra vissza kell fognom magamat, hogy egy ehhez kapcsolódó szóvicces poént elsüssek. Annál is inkább mert nem akarok mégnagyobb feszkót. Inkább foglalkozom a hellyel, Kath-el és a többiekkel. Vagy nem.. Mire észbe kapok a beltér körbe pásztázásából már arról meg a beszélgetés, hogy szétváljunk-e vagy sem és ha igen ki hova soroljon? Ginara pillantok - Mi kipróbáljunk valami mást, vagy menjünk mi is labdázni? - teszem fel a nagy kérdést. Ha maradunk a többiekkel, akkor nyilván nem mászkálunk el külön, ha mégis leválnánk, akkor megerősítem Kath számára, hogy negyed óra múlva a bejáratnál, vagy ugyanitt a labajátékoknál. Akárhogy is, kezdésnek csak figyelem a környezetünket és megpróbálom az emberek felé egy kicsit kiterjeszteni az elmémet. Meg egyáltalán felmérni, kik vannak itt. A neonokban formákat keresni.. már ha van, bár az azért durván direkt lenne.. Persze felmerül bennem az is, hogy itt is körbe lehetne nézni a nagyítóval. De egyenlőre hanyagolom a dolgot, talán tényleg érdemes lenne lekattannom róla! Főleg ha épp a játékokkal foglalkozunk, vagy elcsípek valami ide nem illőt.
//Legilimentor (született) I. Képes érzékelni, ha láthatatlan személy/lény van vele egy légtérben, de nem tud irányt meghatározni, csak tudja, hogyvan ott valaki más is. Ezáltal azt is érzi, ha valaki figyeli/követi őt.
- Nem is tudom, akkor bárki tudná használni. Kathrine viszont tündér leszármazott, valahogy neki kéne aktiválnia.. És hogy mit látna, hát lövésem sincs. Lehet hogy eleve Cody lakásában kellett volna nézelődni. Vagy lehet, hogy csak annak az elrablásnak lehettünk a tanui, többet nem tud. – Vonogatom a vállamat Wini kérdésére. Esélyes, hogy el is kell engednünk a dolgot, hiszen ez a mai nap most Kathie-ről szól, ez az ő nagy napja, kár lenne most sötét nyomozói munkába merülnünk. Ma inkább tortázzunk, játsszunk, nevessünk! Bármit is jelentene mindaz, ami a háttérben bontakozik ki, talán ráér egy napot! – Áh, hagyd csak Gina! – Rázom meg a fejemet mosolyogva, hiszen tudom, hogy Gina nincsen annyira eleresztve anyagilag, úgyhogy bár csak apróról van szó, nem várom el, hogy beszálljon. Kathie szavai viszont ellentétesek Corvus kérdésével, úgyhogy most nekem kell döntést hoznunk. A kis barátnőm igencsak tettrekész, úgyhogy nehéz így választani. – Sóhajtok egyet, hogyan legyek Salamon? – Hát akkor.. legalább egyet játszunk, és utána keressük meg azt a nőt! – Remélem, hogy így megfelel, de közben akár Kathie ihat egy üdítőt, én pedig egy egyszerű, de nagyszerű gépet választok, ahol folyamatosan kapjuk a kosárlabdákat, azokat kell bedobni a gyűrűn át. Tudom, hogy a labdajátékokat Corvus imádja, van is hozzá érzéke, jól kapcsol az ütemek között, de ha Kathie is bólogat, akkor három játékosra dobálok. – Elég sokkal, mert volt vagy öt tengerparti nyaralásunk, és hát sokfélét kipróbáltam. Neked is menni fog! – Bátorítom Corvust, hogy kérdőn várjam Kathie válaszát, aztán ha ő nagyon sürgető lenne, akkor ledobáljuk a kosarakat, de ha nem, akkor viszont ő is beállhatna. Én nem is akarok kezdeni, oldalra is állok, hogy próbálkozzanak nyugodtan. Természetesen nem fontos, hogy szétválljunk, hiszen nem szeretném Winit vagy Ginát lekoptatni. Annyira pedig vagyunk kultráltak, hogy nem egy csapatprogram közepén fogunk leválni egymást nyalogatni.
[You must be registered and logged in to see this image.]Azért látszik rajtam is, hogy ez a delfines dolog egy életre szóló élmény volt, de megköszönni nem vagyok hajlandó az unokatestvéremnek itt és most. Talán egyszer, ha elült bennem a vihar. Amikor Benjamin felmutatja az aprót akkor biccentek. - A nagy elmék hasonlóan gondolkoznak. - lapogatom meg az oldaltáskámat, bár vélhetően az én esetemben nem én váltottam a pénzt, csak hozták nekem, amikor kértem. A diszítésben is lényegében csak annyit segítettem lustálkodva, hogy amit csak akartak dekorációnak, azt finanszíroztam. Persze Benjamin is megtehette volna, hiszen a Morgan család sem éppen csóró, viszont ő van annyira érzékeny és törődő, hogy inkább becsatlakozzon a felkészülésekbe és nem olyan bunkó, hogy csak a pénzt válassza megoldásnak. Csúnya dolog, hogy még mindig ennyire bennem van ez a visszaélés a pénzzel, de valószínűleg addig meg is lesz, míg meg nem szűnik a lehetősége. Ami csak azon múik, hogy mit kezdek az információval, hogy tudom, hogy nem vagyok Flint, hogy tudom, hogy Winifreddel testvérek vagyunk egy távoli Mortimer ágon... Vagy azon, hogy akiket a bizalmamba vontam el fogják-e szólni magukat. Winifred felnevet és Kath is fejet csóvál az igen negatív ábrázolásra a játékteremben, amire egy kicsit elmosolyodom. Sejtettem, hogy már megint valami aranyvérű hülyeség, amit tök hiába hittem igaznak. Érdekesnek hangzik az egész, de amikor arra terelik a szót, hogy Ginával úgy rendezzem le a fusztrációmat, hogy játsszunk, erre odavágja, hogy elgyepálna, egész vékonyra szűkül a tekintetem. - Milyen hősies lenne úgy "elgyepálni", hogy én még életemben nem játszottam ilyesmikkel, te meg ebben nőttél fel. Bátor Griffendéles. - fújok vissza, de amikor bemegyünk egy kicsit elhallgatok meglátva a sok játékot, fényt, meghallva a zajok tömkelegét. Amikor karszalagot tesznek ránk határozottan felhúzom a szemöldökömet, igyekszem arra koncentrálni, hogy olyan, mint a csapatkapitány szalagja és nem megjelöltek minket mint egy adag marhát. Ha és amennyiben nem szituációs játékról van szó, jellemzően könnyen felmérem a terepet és alkalmazkodom, de azért itt egy kicsit még is csak kiesek a ritmusból és csodálattal nézek körbe. Azért amikor Katherine elkezdi tervezni a szétválást kicsit kizökkenek a bámészkodásból, de Benjamin felé orientálódom. - Te játszottál már ilyesmivel? Melyikkel? - kérdezem, hiszen ő az egyetlen, aki varázslóknak a gyermeke, mint én. Vagy legalább is aképpen nőtt fel, bár az ő szülei gyógyítók voltak, jó emberek, szóval azért elég nagy különbség a Flint-házhoz képest. Egyértelműen inkább vele játszanék, mintsem Ginával, de sejtem, ha Katherine felfedezni akar menni és nyomozni, akkor Benjamin úgy is kicsúszik a kezeim közül és vele tart, nincs az a csörgő apró mennyiség, ami megállíthatja. Bár reménykedem, hogy felébred benne, ahogy bennem is, a tinédzser fiú szelleme és felfedezné a játékokat. Más esetben, ha nekem jutna Gina, akkor úgy is kerülöm a tekintetét és inkább én is a szerelmes párral tartok felfedezni és hátrahagyom a másik két lányt. Nem az erősségem a lelkizés és ha pipa vagyok valakire, akkor nyilván eszemben sincsen veszteni ellene még egy sima mugli játékban se, ennél gőgösebb vagyok, ha Flint, ha nem. A képességemből adódóan azért amikor a vedett kupolás árkádban vagyunk elég erősen fellélegzem a kinti napsütéshez képest. A neonfény egyáltalán nem bántó, inkább izgalmas, még sose láttam ilyesmit, ilyen mennyiségben meg pláne.
Meglepetten pillantok Corvus felé a megjegyzését hallva az időcsapdákról, meg a játéktermekről. Vajon miket taníthattak neki az aranyvérű szülei a muglikról, meg a magamfajtákról? Rossz belegondolni is! De nem orrolok meg rá e miatt, meg semmi ilyesmi, csak egy félmosollyal csóválom meg a fejemet. - Szerintem ezzel csak a varázslógyerekeket riogatják, mint minket a mumussal kiskorunkban. - bár ez vicces példa, hiszen utána kiderült, hogy a mumus bizony tényleg létezik, de a muglik között nem pont úgy terjedt el, mint a varázsvilágban létező mágikus lényként. Mindenesetre besorolok Ben mellé, és egy mosollyal pillantok még vissza a tenger felé. Ahhoz képest, hogy elsőre mennyire hidegnek tűnt a víz, valami csodás volt a delfinekkel úszni és szívesen visszamennék, csak hát nem tudok csak úgy nem gondolni arra, ami történt. - Igen, csodás volt! Azt hiszem már tuti, hogy imádom a delfineket. Eddig csak képen láttam őket. - felelek lelkesen, de azért ez hamar elül, amikor látom, hogy elérjük a célt. Engem nem nagyon érdekelnek a gépek és picit elszégyellem magam, hogy nem vettem észre Gina és Corvus között a feszültséget, de hát foghatjuk arra is, hogy ők ketten mindig is a kevésbé lazák közé tartoztak, úgyhogy nehéz észrevenni ha ebben beáll egy nüansznyi negatív változás. - Én megkeresném azt a nőt, akit az aurorok említettek. Hátha tud valamit az eltűnésekről, de gondolom fura lenne, ha csapatban támadnánk le. - bár az is tény, hogy elég nagy a hely ahhoz, hogy szétváljunk, viszont ez csak egy mugli játék terem, mégis milyen veszélyeket terjehet, ami miatt óvatosnak kellene lennünk és együtt maradni? - Találkozzunk mondjuk a bejáratnál negyed óra múlva? - vetem fel az ötletet, ha netán szétválnánk, főleg mert nem tudjuk, hogy hol van a nő, úgyhogy lehet, hogy jobb ha mindenki másfelé jár körbe és majd meglátjuk, hogy kinek sikerül előbb megtalálni. Vagy persze, ha Gina és Corvus valami flipper párbajt szeretne lenyomni, akkor megtehetik addig, amíg velem keresgél valaki.
Valójában annyira azért nem meglepő jelenség, hogy a partra kiérve, és letelepedve kicsit Fehérkét kezdem simogatni, amíg próbálok megszáradni, és bevárni a többieket. Elvégre mindig is minden állattal nagyon barátságos voltam, legyen az igazi, vagy familiáris. Mindegy kié. Még Corvus farkasával vidáman eljátszanék, ha lehozta volna a partra, és vevő lenne rá, de ez csak elméleti síkú felvetés, minek utána ők Carnivorával Cody lakásában maradtak. Minden esetre megvárom, míg mindenki kijön, és elmondja a maga felvetéseit, ami tulajdonképpen csak megerősíti az eredetileg is eltervezett irányt. Azért Ben Kath-hez intézett utolsó kérdésre kíváncsian pillantok oda. Csak remélem, hogy sikerült örömet szereznem a többieknek a delfinekkel, még ha ezt előre nem is terveztem el, vagy beszéltem meg velük. Csak hirtelen ötlet volt ide hívni őket, amikor bementünk a vízbe. Bár az nem különösebben nyugtat meg, hogy milyen formában lett vége a játéknak. Most viszont más gondunk is akad az eltűnt nővel, aurorokkal, játékteremmel úgy együttesen. - Akkor ez eldöntetett. - mondom, és letéve Fehérkét, én is feltápászkodom, hogy rendbe szedjem magam, már amennyire így vizesen törölközőbe csavarva lehetséges. Végül pedig a kis csapat együtt indul meg a meghatározott cél felé. - Én is váltottam mugli pénzt, ha szükségetek lenne rá. - erősítem meg Ben szavait azért még, hogy hozzám is fordulhatnak ez ügyben. Igaz, én annyira nem vagyok eleresztve, mint mondjuk Ben vagy Corvus, de azért egy napi kikapcsolódás a barátaimmal talán belefér. Különben is, ki tudja talán visszanyerek belőle valamit, ha találok a komplexumban egy kaszinó termet, a számos más szórakoztató helyszín közt. - Az egyetlen bonyodalom, hogy fogalmam sincs, hogy bármi bonyodalom lenne. De bárkit szívesen elegyepálok bármiben. - fordulok az előbbivel Corvus felé, nyilván erőteljes célzásként arra, hogy fogalmam sincs mi baja velem. Pláne, ha azt nem hajlandó megosztani velem. Utóbbival már inkább Wini felé cukkolódva. Tehát a kiscsapat könnyen eléri a Palace Pier bejáratát a móló és a part találkozásánál. A belépő jegyeket, karszalagokat is könnyen, minden zökkenő nélkül meg tudják vásárolni. Már csak az a kérdés, hogy a bejáraton áthaladva mennyire akarnak szétszéledni, felfedezni a hely kínálta lehetőségeket? Bölcs dolog lenne egyáltalán szét válni egy ekkora helyen?
Azért biztos vagyok benne, hogy a delfinek jelenléte bevonzza a tekinteteket. De sikerül inkább elengednem és simán csak jól éreznem magamat a pillanatban. A fröcskölgetésben is benne vagyok, természetesen valahol kihívásnak vettem, szóval Ben ehhez mérten kaphatja a “vissza vágót”. Egészen elememben érzem magamat. Persze a labdázás közben kialakult mini beszélgetésünkre is figyelek Bennel. Egészen rácsodálkozom arra amit felvezet. - A nimfák kapcsán találtam valami hasonlót a közelmúltban. Bár az inkább a tündérkörökről szólt… Szerinted, ha egy mugli túrista-távcső elé tartanánk a nagyítót.. találhatnánk valami érdekeset a környéken? - indulok el Ben elméletén. De akár veheti költőinek is a kérdést. Az pedig, hogy a delfinek valamit megéreztek azért elég furcsán hat és meg is állok minden játékkal. Csak nézek a vízi emlősök után meg sután utánuk is intek, amolyan.. “Hát akkor sziasztok, azért élmény volt!”. Végül kitempózok a többiekkel a partra, hogy szárítkozzak magam is. A felhőm, szinte biztos, hogy azóta elkezdett eloszlani, úgyhogy mielőtt a játékterem neonjába keverednénk, azért némi nap biztosan fog érni minket. Én miután megtörülköztem, csak egy strandkendőt kötök lazán a derekamra, az szinte majdnem szoknya lesz így. A cuccokat össze pakolom, a labdát leeresztem és elpakolászok. A táska a vállamon, de azért még körül nézek egyszer, nehogy valamit itt hagyjunk. Berögzött reflex.. Mivel ezúttal mindenkit megvártunk, így a többiekkel együtt indulok meg. Azért Corvus megfogalmazására halkan elnevetem magamat. - Végülis így is lehet nevezni. De valójában aprópénzzel, vagy zsetonnal működnek az ottani játékok általában és a legtöbb olyan, ami vicces, vagy simán sokáig képes lekötni a sikerélményért. De majd meglátod. - fogalmam sincs, hogy kinek mennyire fog tetszeni, de amcsiban egészen ráfüggtem az ilyesmikre és nagyon imádtam. Úgyhogy most.. nagyjából az én képemen jelenik meg valami olyasmi, mint Corvusén és Kath-én a delfinek kapcsán. Jut eszembe, ennyit arról, hogy Gina aggódott, hogy a rajza “nem elég”. Ez az élmény amit most a delfinekkel mindannyiunknak adott egy jó kis meglepetés volt! Azért fülelek amikor Ben kérdezgeti Kath-et, hogy tetszett számára és hátra is pillantok egy mosollyal. Kíváncsi vagyok na! Persze, ha érzékelem hogy inkább romcsiznának, természetesen lekopok, nem kell kétszer jelezni! Nem szeretek láb alatt lenni. Akárhogy is, vissza fordulva viszont le is olvad a fejemről egy pillanatra a jókedv, mert eszembe jut valami, ami már korábban is feltűnt - Bocsássatok meg, de meglehetősen feszíti az aurámat a bonyodalom amit látok.. - és Ginaról Corvusra, majd Corvusról Ginara nézek. De igazából nem várok most és azonnal magyarázatot, inkább alternatívát dobok be, ami adhatja magát - A játéktermet remek lehetőségnek tartom, hogy elgyepáljátok egymást… Ha ilyesmire lenne igényetek. - azért egy mosolyféleséget hozzá toldok. De már nem tudtam elmenni mellettük szó nélkül!
Nagyon örülök, hogy a két szorongós lány, Kathie és Gina is kezd feloldódni, bezzeg MB most nincs itt, akinek amúgy lételeme lenne a vidámság. Gina remélhetőleg nem nyel túl sok vizet, miután eldobtam, de szórakozott mosollyal fröcskölgetem Winit is, amikor engem kérdez. – Tündérmágia? Igen, az a tippem. Olvastam már ilyesmiről. Ők is használják a térmágiát, de nem világok között utaznak vele, inkább.. Hogy is mondjam.. Van olyan, hogy tündérlátás. Az ősi tündérek képesek voltak elrejteni valamit a halandók világa elől, amit csak fókusztárgyakon keresztül lehetett látni. Azt hittem, hogy a nagyító is valami ilyesmi. – Vonom meg a vállamat, azért nem csoda, hogy nem lepődtem meg Kathie származásán, hiszen a tündérek is humanoid faj, pusztán bizonyos mágiaágakban nagyon is jók, mint a kedves a víz tekintetében. Azért engem még továbbra is nagyon izgat az a bizonyos B, akinek a kilétére nem derült fény. Viszont a többiek már befejezik a játékot a delfinnel, így én is megindulok kifelé, hogy segítsek Kathie vállára teríteni a törölközőt, kicsit még a haját is megdörzsölöm, hogy gyorsabban száradjon. Itt már én is didergek, úgyhogy még csalok is kicsit, hogy pálcával rásegítsek, mert ha a vizes testemre húzom rá a pólót, meg is fázhatok. – Váltottam némi mugli aprót, hogy ki tudjuk próbálni a játékokat. – Húzom elő a táskámból az érméket, és oda is mutatom Corvusnak, ha még nem látott volna ilyesmit. Igen, én egyértelműen a játék, és a szülinap folytatása mellett vagyok, így le sem ülök, csupán várakozóan nézek le a száradó barátaimra. A hajamba kissé belefúj a szél. Leárnyékolom a szememet a tenyeremmel, hogy visszanézzek egy pillanatra a vízre, majd bújok is vissza a cipőmbe. – Jó volt? Tetszett? – Kérdezem Kathie-től a kezemet nyújtva, miután ő is visszaöltözött. Aztán irány a móló, ha készen vagyunk. Ha a játékteremnél találok valami kiszolgáló személyzetet, akkor mindannyiunknak kérek némi üdítőt, hiszen a tenger amúgy is szárít, főleg aki még nyelt is pár kortyot, addig a többiek nézelődhetnek. Ha kell váltani valami zsetont az aprónkból, akkor megteszem, ha pedig a játékok elfogadják az érméimet, akkor már én is nézem őket. Nincsen bennem olyan, hogy csakis fiús játékot válasszak, Wini-vel játékokokon nőttünk fel, lényegében minden jöhet.
[You must be registered and logged in to see this image.]Olyan fejet vágok Ginának, ami egyértelműen azt üzeni, hogy nekem aztán semmi se fog megfelelni, de nem tudom sokáig tartani a fejet, mivel megjönnek a delfinek. Azt hittem, hogy a labdázással fogom lefoglalni magam és eredetileg abba akartam csatlakozni, de a delfinek... ellopták a show-t a szememben. Közöttük nyugodtan megmutathatom azt az arcomat, amelyik ezerszer jobban kijön az állatokkal, mint az emberekkel, a vonalat, amiben a legtöbb újdonsült rokonommal osztozok. Néhány pillanatra még felelőtlenül el is felejtem a partot, a megindult nyomozást, szívesebben kapaszkodnék a delfinembe és kérném meg, hogy ne a felszínen húzzon, hanem bukjunk is le, de aztán oda az egész varázslat. Hozzásimulok az állathoz, ahogy végigvontat egy darabig, majd visszafordul és lepasszol az enyém és Kathé is minket a labdázó többiekhez. Nehéz elszakadni tőlük, még a táncuk a vízen is hatalmas élmény, de ahogy hirtelen elfordulnak én is összeráncolom a szemöldökömet furcsállva a helyzetet. Nem mintha olyan rengeteg tapasztalatom lenne a delfinekkel, de Gina szavai azért megerősítik, hogy valami nem stimmel. Minden esetre én is bólintok a többieknek, hogy legyen, másszunk ki, és kiúszok a partra, ahol azonnal felemelem az esernyőt a fejem fölé, most már lassan biztosan eloszlik Winifred időjárás mágiája, semmi se tart örökké. A törölközőt átvetem a vállamon és az esernyő is igen csak jól jön ahhoz, hogy egy kicsit rászárítsak a pólómra és a rövidnadrágomra, hiszen ezek jóval tovább tartanának, mint aki tényleg fürdőruhában fürdött. Nem akarom teljesen megszárítani se azt, se a hajam, mert az lehet furcsa lenne, csak kicsit felgyorsítom a folyamatot. - Ha meg még itt vannak, akkor körbenézünk és kivárjuk őket. Ha jól emlékszem a játéktermek afféle pénznyelő időcsapdák. Vagy csak az aranyvérűeknek van ilyen jóízű véleménye a mugli fiatalok időtöltéséről? - bizonytalanodom el a végére, hiszen annyi mindent tanítottak nekem, főként mindennek a negatívumát a muglikkal kapcsolatban és szó szerint soha nem volt semmi részletezve, hogy mit is csinálnak, csak hogy hülyeség. Egyelőre a nyakamba dobom a törölközőt, az egyik vállamra felveszem a táskám, a másik kezemben meg az esernyővel megvárom, míg mindenki elkészül aztán elindulunk fel a mólóra a játékterembe.
Azt hiszem nagyjából bármeddig tudnám élvezni ezt a delfinekkel úszkálós helyzetet. Nem is nagyon foglalkozom most azzal, hogy a többiek mit csinálnak és még a partra pislogás is kiesik egy kis időre a fejemből. Egészen addig, amíg a delfinem el nem kezd a többiek felé úszni és láthatóan már nem akar többet játszani velem. Egy pillanatra azért lebiggyed a szám, de tudom, hogy amúgy sem illene őket a végtelenségig fuvarozónak használni, úgyhogy elfogadom a dolgot és már nyúlnék a labda után, amikor Gina szólal meg. Lehet, hogy igaza van és a végén cápák váltanák a delfineket? Az már nem hangzik annyira jól, még ha a mágiáinknak hála talán nem jelentene olyan nagy gondot egy cápa, de kár lenne kipróbálni. Úgyhogy én is a part felé kezdek úszni, mostanra már normális kezekkel és lábakkal, úgyhogy rendes tempóban, hogy kilépve már azért újra kicsit didergősebbre váltsak. Ahogyan Corvus is mondta az elemek fura dolgok. Kint már jobban érzényesül a szél és bár tudom befolyásolni ezt a fázás dolgot, de azért mégis megérzem elsőre a hűvösebb szellőt, úgyhogy nem árt az a törölköző nekem sem. - Most már hátha elment a két auror. Én megnézném a játéktermet. - felelem gyorsan, hiszen mégis csak láttuk annak a nőnek az eltűnését és biztosan okkal kaptam a nagyítót, szóval utána kell járni. Kétlem, hogy a többiek ne lennének ugyanezen az állásponton, szóval igyekszem gyorsan szárazra törölni magamat és magam köré tekerni a törölközőt. Ez végülis vízpart, úgyhogy nem feltétlenül lenne fura fürdőruhában és törölködőben megjelenni egy játékteremben, de persze azért nekünk már a száradás is gyorsabban megy mágiával. Nem hiszem, hogy lenne most türelmem hozzá, hogy megvárjam, amíg megszáradok teljesen, de azért a ruhámat felnylábolom. Szóval, ha a többiek is benne vannak, akkor irány a játékterem. Arra azért picit meglepetten pislogok, hogy Gina simogatni kezdi Fehérkét, aki persze cseppet sem ellenkezik. Végülis állat, de mégis csak familiáris, a lelkem egy darabja és Gina mindig olyan hűvös és távolságtartó. Nem csoda, ha meglepi a jelenség, hogy más valaki familiárisát babusgatja.
Majd elválik a játékterem, meg a kártyázás is. Rendben, szerintem izgalmasabb a póker a csokibékakártyáknál. Corvus szúrkálódására csak megforgatom a szemem. - Átfogalmazom. Másként izgalmas játékok. Így megfelel Kukac úr? De van egy pakli kártyám a lakásban. - öltök nyelvet egy pillanatra Corvus felé, de csak olyan játékosan. Bár érzékelem, hogy mostanában megint kezd olyan lenni, mint egy sün. Szinte nincs olyan mondatom, amibe ne szúrna be valamit. De ennek okát ráérek később is megfejteni. Főleg mert már csak azon kapom magam, hogy Ben kapott fel, és dobott bele a vízbe. Ami nem mondom, hogy nem lepett meg a hóllóhátas sráctól, de nem is veszem komolyan, csak amolyan vízi játéknak, amit tulajdonképpen még évezek is, és ez valahogy rám is van írva. Ritkák azok a pillanatok, amikor ennyire el tudom magam engedni. Aztán persze megjönnek a delfinek, és Kath meg Corvus számára tökéletesen hagyják is magukat, és amikor beléjük kapaszkodnak, akkor úsznak is velük, ide-oda. Sőt, mintha Corvus delfine megérezné, őt kicsit beljebb is viszi tőlünk, na nem olyan veszélyes mértékben, ahonnan esetleg ne tudna magától is vissza úszni a fiú. De tulajdonképpen erre nincs is szüksége, amíg kapaszkodik a különösen értelmes állatba. Közben pedig Wini és Ben a delfinekkel tökéletesen jól ellabdázhatnak nem túl messze a csapat másik felétől. Wini ugyanis jól tippel, tényleg hajlandóak beállni hozzájuk a játékba. Sőt mintha kifejezetten örülnének is neki. Egy darabig így el is játszadozik a kis csapat, de aztán egyszer csak Corvus, Kath és az én delfinem visszafordul, és egészen közel úsznak velünk Benékhez, csatlakozva a másik csapathoz, ahol a vízben lebegve állnak meg. Mintha csak azt akarnák közölni, hogy ennyi volt mára a móka. Hangosan adják a jellegzetes csipogó hangjukat, és rázzák meg a fejüket. Aztán mindegy elköszönésképpen még felállnak, mintha csak vízen akarnának járni, majd egyszerűen elúsznak arra, amerről jöttek. Ami elég szokatlan tőlük. A delfinek elég kíváncsiak ahhoz, hogy ne legyen szokásuk így félbe hagyni a játékot. - Valamit megérezhettek. Valami nem jót. Talán nekünk is ideje visszamenni a partra. - mondom a többieknek, és elkezdek kifelé úszni. Kint pedig lehuppanok Fehérke mellé, aki eddig a házőrző, azaz napozóágyörző feladatokat látott el. Mellette megtörölközve figyelem, hogy a többiek követtek-e. - Szóval, akkor irány a játékterem? Vagy még rábízhatjuk ezt az aurorokra, és haza mehetünk. Mármint Cody lakásába. Mi legyen? - teszem fel a szinte költői kérdést, amikor mindenki visszatér a partra. Noha biztos vagyok a válaszban. Nem igazán arról vagyunk híresek, hogy kihátrálnánk egy nyomozásból. Főleg, ha az egyikünket érinti. Közben azért, ha engedi felveszem az ölembe Fehérkét, és kezdem simogatni, csak úgy pótcselekvésként, amíg a többiek elhatározzák magukat a következő lépésre.
//Határidő: 2022.02.08. Következő hsz: 2022.02.09.//
Örülök, hogy nem nekem kell kimondanom, a csokibékához és a pókerhez kapcsolódó véleményemet, noha igazából ebbe a beszélgetésbe nem is nagyon csatlakoztam be. Én nem értek a pókerhez, ellenben a játékkártyákhoz mint a csokibéka is, annál inkább! De ettől függetlenül végülis szívesen megtanulom, vagy legalábbis mindenképpen szívesen figyelem meg, hogyan működik. Kath lelkesen invitál a delfinekhez és kerítek is magamnak egy delfint akivel megpróbálok össze ismerkedni így hirtelen - Hello pajti - de igazából csak addig jutok, hogy megsimizzem. Nagyon furának találom a bőrüket, meg is borzongok, noha semmiképpen nem undorodva. Kicsit olyan érzés, mintha bármikor felsérthetném szegénykéket, pedig biztosan erős és rugalmas ez a különös szürke bőr.. Mégsem vagyok képes arra, hogy rájuk is kapaszkodjak és defin lovagoljak, beérem a simivel. Aztán a móka aktívabb részét átengedem Kath-nek és Corvusnak. Én inkább Benjaminhoz csatlakozom és a labdázáshoz. Bár mivel Gina említette, hogy szeretnek labdázni, így ha tudok, beinvitálok egy delfint harmadiknak. Számomra ez komfortosabb kapcsolódás ezekkel a mesés állatokkal, mint az, hogy hozzájuk tapadva úszkáljak velük. Persze ettől még kétségkívül az is nagyon jó móka lehet! Terelőként elég jók a reflexeim, noha így vízben azért kicsit más. De közben kiszúrom, hogy Ben mintha nem teljesen lenne itt fejben így közelebb tempózom és rá kérdezek tőle - Szerinted a nagyító mit tudhat tulajdonképpen? Talán valamilyen fény, vagy tündérmágiához kapcsolódhat? - tippelgetek ameddig a többiek önfeledten játszadoznak. Bár ha hozzánk csapódott egy delfin valóban, akkor azért nem hagyom abba a passzolgatást. Meg nem akarom elrontani, vagy megszakítani a pillanatot sem, szóval már csak a látszat kedvéért is játékban maradnék.
Visszamosolygok Winire, én úgy érzem, hogy ő mindig is itt volt velünk, hiszen sokszor említettük, így nem éreztem furcsának, amikor visszatért közénk. Jó, nyilván megnőttünk, de Kathie sem féltékenykedik az irányába úgy, mint bármilyen más lánnyal kapcsolatban, elfogadja, hogy egykor bizony a legjobb barátok voltunk. Wini pedig nyilván nem tesz félreérthető célzásokat, ő pedig azt látja, hogy valami cuki gyerekszerelemből egészen komoly sarjadt. Megrázom a lány kisujját a sajátommal, és persze ő is kap egy fröcskölést. Én már egészen bent úszom, most el is engedem azt a témát, hogy milyen lesz, ha majd játékteremben ütjük vágjuk egymást, vagy hogy milyen a póker. Ez most az a pillanat, amikor a karosszékben olvasgató kisfiú fiatal felnőttként szeli a habokat. A csapat olykor szétszakadhatna, ha Wini vagy Corvus hátramarad, de mégsem hagyjuk ezt, hanem hivatjuk őket, netán mi magunk is visszaúszunk. Olykor megcsiklandozom Kathie térdét a víz alatt, de csak játékosan, nehogy vizet nyeljen nevetés közben, ha átbukna felette egy nagyobb hullám. Engem a delfinek nem vonzanak annyira, mint Corvust, vagy a lányokat, csak taposom a vizet, olykor felkapva, és eldobva valakit (Gina), azért látszik, hogy Wini legbelül nem csoda, ha furákat gondol, apám szuper génjei bennem is kiütköznek, hogy ilyen vállas lettem. Én jelenleg maradok a labdázásnál, inkább amolyan semleges dolognak tekintem a delfineket, pedig lehet, hogy Gina hívta valahogy ide, és Wini befolyásolta a felhőket. Én nem tudok ennyire aktívan környezetet befolyásolni, inkább medimágus vagyok, aki mindenkit megment. Ezúttal kicsit szótlanul dobálgatok, már azzal, akivel lehet, szeretek pancsolni, de közben azért aggaszt is, hogy mi történt az induláskor, na és persze a nagyító is beindította a fantáziámat, de az aurorok nagyon nem voltak szimpatikusak. Már megszoktam, hogy a saját szakállunkra kell nyomoznunk.
[You must be registered and logged in to see this image.]A játéktermi beszélgetésbe nem igen tudok belefolyni, hiszen még soha életemben nem voltam ilyesmiben. Van egy-két varázsló megfelelője a mugli játékoknak, de ami ténylegesen ugyanaz, az csak a varázsló sakk, így még arra sincs sok esély, hogy pókerhez hasonlót játszottam már, csak más néven. Pedig akad olyan időtöltés a férfiak, vagy éppen fiatal felnőtt srácok között, hogy egy helyre gyűlünk és akkor megy a beszélgetés, szivarozás - már akinek -, játékok, de valahogy ennek az említése nagyon nem ismerős. Főleg, mert nem olyan rég töltöttem be azért a felnőtt kort, a tizenhét előtt szó szerint külön voltam választva a felnőttektől. Így töltöttünk el annyi időt kiskorunkban a többi híresebb család gyerekeivel, az Ollivanderekkel, McGalagonnyal, Wildfielddel és így tovább. Amikor Katherine eszébe juttatom, hogy milyen képességekkel is bír - a karom megfagyasztása erősen az eszembe véste - és látom beindulni kicsit elmosolyodom és közben hallgatom Benjamin és Gina válaszát a kártyáról. Mondjuk a viccel egy kicsit félrelő, hiszen az elmúlt hónapokban inkább elhidegülni igyekeztem a Flint-örökségtől, mintsem elkártyázni, de azért nem akarom kinyírni a bulit azzal, hogy elkezdem boncolgatni, hogy nem tehetem fel, ami nem az enyém. - Ha nincs is póker a játékteremben, most már akkor is vennünk lapokat hozzá, kipróbálnám. Egy-két próbakör után meglátjuk, hogy mennyire vagyok veszélyben. Viszont szép lenne, ha nem jelentenéd ki, hogy mi is az izgalmasabb, miközben tudod, hogy Benjamin és Winifred szereti a varázslókártyát. - fordulok a végén Ginához, habár a delfinek megjelenésénél enyhülnöm kéne az irányába is, azért ennyi szúrkálódás még belefér. Valószínűleg még mindig nem esett le neki, hogy mi bajom, külön beszélni róla most meg úgy sem fogunk. Egészen lefoszlik rólam a karót nyelt, visszafogott fiú képe, a delfinek mellé tempózok, engem nem zavar a mélység, sőt, inkább hívogat a kíváncsiság, hogy mi lehet ott, szóval engem aztán nyugodtan elvihetne az állat. Bár eléggé felelőtlen lenne, tekintve, hogy azért annyira rendszeresen nem úsztam és a tenger közepén ha lerázna magáról erősen meg lennék lőve, de miért tenné? Amikor Gina azt mondja, hogy beléjük lehet kapaszkodni, még egyszer ámulattal és szeretettel belebámulok az értelmes szemekbe, megsimogatom a fejét aztán hozzásimulok, remélhetőleg elég erősen, bár fogalmam sincs, hogy pontosan mit érezhet meg a különös síkos szürke bőrén. Talán még örülnék is, ha beljebb vinnének minket, akkor talán nem szúrnának ki olyan sokan, bár tekintve, hogy egy móló van a közelünkben valószínűleg sokáig kéne úszni, hogy ne lásson el felénk senki. Egy pillanat erejéig eszembe jut, hogy mi van, ha valaki cápának nézi őket, de remélhetőleg nem hallunk majd sehonnan sikoltozást.
Egyáltalán nem zavar, hogy Ben lemarad kicsit Winnievel. Régebben rettentő féltékeny voltam mindenkire, de akkor még igazából azt sem tudtam pontosan, hogy miért. Ez mostanra már elmúlt és tudom, hogy Bennek nagyon hiányzott Winnie, hiszen mégis csak jóbarátok voltak, ő meg egy jó időre elment. Igyekszem kizárni az ebből adódó negatív gondolartokat is, hiszen szeptembertől azért sokminden más lesz majd. Egyetemre mennek, a csapatből többen is, és akármit is mondanak ez változtatni fog a jelenlegi felálláson, főleg ha gyakorlati órák miatt távol lesznek netán a Roxforttól is. De próbálok most erre nem gondolni, csak a pillanatra, ami tényleg csodás, még ha a furcsa előzmény be is árnyékolja. Ben pillantását követve azért akaratlanul is néha a part felé pillantok, pedig Fehérke ott van, hogy vigyázzon a holminkra. A delfinek megjelenése viszont mindent kizár legalább egy kis időre. - Ki kell próbálnod! - szólok oda Winnienek, aki mintha elsőre kicsit bizonytalan lenne, de aztán csak megindul utánunk. Corvus pedig, hát őszintén szólva engem is meglep az, amilyen mosoly játszik az arcán. Azt hiszem ilyet még nem igazán láttunk tőle, de már megérte, ha ennyire eltudja magát engedni. Az a sok évvel ezelőtti időszak, amikor még bántott, vagy a barátai bántottak a javaslatai alapján szinte olybá tűnik, mintha egy másik élet lett volna, vagy egészen más szereplőkkel, akik nem is mi voltunk. - Merlinre! Iszonyú aranyosak! - fordulok körbe, amikor a mellettem úszkáló delfin körbeúszik és még csipognak is időként olyan delfinesen. Azt mondják nagyon okos állatok és valahogy látszik is a szemükben. Ahogyan belenézek, mintha értené, hogy ez most egy különleges nap, vagy már csak én akarok effélét belelátni? Megfogom hát az uszonyát, ahogyan Gina javasolja. Egy pillanatra meglepődöm a hártyákon az ujjaim között, amiket eddig észre sem vettem, valahogy ösztönösen bukkantak fel, az meg nem esett le mennyvel gyorsabban úszom a többieknél, de aztán már nem is foglalkozom a dologgal, hiszen delfinekkel úszunk!
