2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Brighton, Anglia egyik legdélebbi része. A környék letisztult, egészen rendezett, magasabb téglaépítésű bérházakkal tarkított. Ugyanakkor kifejezetten csendesnek nem lehetne mondani, hiszen nincs messze a nyaralóövezettől és annak minden velejárójától. Az utcáról belépve, egy folyosó után üvegkupolás aula fogadja az érkezőket, az egyik falon tele postaládákkal, a szemközti mentén pedig ízléses kanapékkal amik a földszinten praktizáló fodrászat váróját képezik néhány igénytelen, de annál látványosabb cserepes növény társaságában. Az aulából több lépcsőház is nyílik. A bal hátsót megcélozva egészen a legtetejére felmászva, az utolsó folyosón eltéveszthetetlül ott feszít egy magányos zöldre festett ajtó, mézfényű, lerácsozott kicsi, tejüveg ablakkal. Előtte a lépcsőházi korláthoz erősítve pedig egy sokat megélt Kellys Mountain Bike. A lakás az 58-as számra hallgat, az ablak felett akad kopogtató az ajtó mellett pedig csengő is. Belépve egy keskeny előtér fogad mindenkit aki ide téved. Ide lehet letenni a cipőket, felvenni a vendégpapucsokat, kabát, esernyő, táska mindenféle ami induláshoz, vagy érkezéshez szükséges lehet. Ebből kiindulva, az ember azt hihetné, hogy épp ugyanilyen pici lesz a lakás is. Azonban az előtér ajtanán is tovább jutva egy hatalmas, tágas, amerikai konyhás nappali tárul a szemek elé. A jobb oldali falat lényegében majdnem végig a konyha, foglalja el két ajtót leszámítva. Modernebb mugli felszerelésekkel vegyesen. Beépített sütő, mosogató gép, mosó gép, hűtő, fagyasztó, működő elszívó minden jó cucc ami kellhet. Az ablakhoz közelebb eső szakaszon az egyik konyhaszekrény ki lett szedve és a helyére egy raklapból össze szerelt fűszernyövényekkel tele ültetett mini veteményes kapott helyet, szépen sorban, felcímkézetten. A konyhát csak egy pult választja el jelképesen a nappali hatalmas terétől, amit akár ebédlőasztalként is lehet használni a hozzá tartozó bárszékeket birtokba véve. Az ajtóval szemközti falat hatalmas ablakok borítják, amik előtt végig párnázott ücsörgő húzódik és csak azon a részen szakad meg, ahol egy ajtó a nem túl széles, de a lakás külsőleges, látható hosszával megegyező erkényre nyílik. Az ablakok elé dísznövények vannak fellógatva, orchideák, meg néhány húsevő példány is. Persze csak a rovarokra veszélyes egyedek, semmi veszedelmesebb. Itt ott a sarkokat nagyobb méretű cserepesek töltik meg élettel. A mennyezet szegély menti fényeit azonban nem ledek biztosítják, hanem gondosan elszeparált, telepes foszforeszkáló gombák. A bal oldali falon egy ajtón át, lépcső vezet fel az abszolút tetőtérbe. Aminek a két végében egy egy szoba foglal helyet egy keskeny összekötő folyosóval. A tetőtér egyéb területét egy, az alsóbb szintre is leereszkedő üvegház birtokolja. Egyértelműen érzékelhető a térmágia hatása. Az ablakkal szemközti, lényegében a bejárat felöli oldalon a fürdőbe nyílik ajtó és egy plusz külön mosdóba. A fürdőnek egészen más jellegű hangulata van, mint a lakás többi részének. Ugyanis totálisan a török fürdőket idézi. Apró mázas mozaikcsempékkel van kirakva az egész amik mindenféle mintát formálnak. És azon kívül, hogy van egy kellemes szabású zuhanyzó fülke, van még egy áttört- faragott paravánnal leválasztott rész. A zárható paraván mögött pedig ott van egy padlóba süllyesztett kétszer két méteres hagyományos török seggáztató is. Ezen kívül pedig színes üvegű rézlámpások társaságában könnyíthet magán az ember. Vissza térve a nappaliba, a nyers téglafalak, egyhangú nagy felületeit, lényegében lépcsőzetes polcszerűségek, vagy épp hengerek törik meg, amik fura absztrakt divathóbortra is utalhatnának, de a beavatottak számára egyértelmű lehet, a házban van egy kisbestia is ami valószínűleg imád mászni. A lakásnak még akad két másik tere is, de azok mindenki elől gondosan le vannak zárva és csak úgy megtalálni sem igazán lehet. A nappaliban középen egyébként egy egész kanapékomplexum kapott helyet, egy méretben passzoló asztallal együtt.
Az én időszámításomban nagyjából fél év telt el azóta, hogy Chrisnek hebegve habogva, enyhén szólva is rettegve mondtam bármit arról mit érzek... Rómában még egyrészt minden elég friss volt, másrészt.. azért kellett ez a pár hónap és ez az agyament nyár, hogy Alexel most így tudjak beszélni bármiről is. Sokkal oldottabb lettem már csak azóta is, hogy utoljára Rómában voltam velük még ha ez nem is pont úgy csapódik le ahogy kéne vagy kellett volna. Határozottan meglep amikor névről megemlíti Jadet - Találkoztál vele? És hogy van? - kapok a szaván hirtelen, hiszen Jade az egyik legjobb barátom. Az egyik, aki előtt rohadtul fel kellene vállalnom, hogy újra itt vagyok és az élők között járkálok. Ha tudnám, hogy az utolsó közös bálunkkor még meg is csókoltuk egymást.. bár abban nem a vonzalom, hanem egyszerűen a szeretet, a tehetetlenség és az elkövetkező veszteség okozta fájdalom egy elcseszett formájának a megnyilvánulása ütközött ki. Totálisan más felhangja volt mint az elmúlt este Alexel elcsattant csóknak. Amikor azért eljut az agyamig, hogy akkor hol találkozott vele kicsit össze vonom a szemöldökömet - Basszus... - sóhajtom a tarkómat megvakarva amikor kibukik a dolog aztán a kérdésre csak bólintok. - Igen.. a keresztapjuk vagyok.. bár amikor legutoljára láttam őket még csak pár hónaposak voltak. Dee.. azóta értesültem én is, hogy az ikrek időt ugrottak az apjukkal szóval... igen... - fújom fel az arcomat amikor bele gondolok hogy két olyan kölyöknek vagyok a keresztapja akik Alexel egy idősek és ez ki is ül az arcomra egy pár pillanatig tartó kimerevedett kifejezéssel aztán csak megrázom a fejemet. - Na mindegy..- hogy ettől furcsán érzem-e magamat? Egy kissé.. de ahogy Shanna is írta; a furcsa a specialitásunkká válik lassan. Bólintok egy nyeléssel megerősítően amikor kiegészíti a mondandómat. És miközben nagyban felvezetem hogy mégis mire számíthat tőlem, kisebb nagyobb gesztikulálásokkal és ő meg leszerel annyival, hogy oda hajol hozzám és közre fogja az arcomat azért egy picit meglep és hirtelen el is hallgatok. A szemeim csillognak élénkek és nagyon is élnek. A szavai határozottan átütik a szívemet és ezt.. az arcom is tökéletesen tükrözi. Ha akarnám se tudnám leplezni. Ez talán hülyén veszi ki magát, de nekem az ilyesmik állatira sokat jelentő szavak. És.. igazából elég ritkák voltak úgy az eddigi életemben.. fél kezemen össze tudnám számolni. De végül elereszt a téma pedig tovább rohan amikor a szobám miatt kér bocsánatot csak elnevetem magamat egy kicsit és rálegyintek. - Nincs gáz. - egy ágynemű cserét azért beiktatok majd. Igazából nem is áll szándékomba ennél jobban bele kérdezni. A két vissza kérdezésre pedig csak mélyen bólintok kettőt egy sokat mondó arckifejezéssel. - Én.. annyira nem bánom, hogy így alakult. Nem ittasan szeretném, hogy közöm legyen hozzád. Márpedig tegnap azért.. mindketten érdekes állapotban voltunk - adok magyarázatot is arra, hogy melyik rész miatt nem bánom. Aztán elkövetkezik az a vallomásom amit amúgy nem gondoltam volna, hogy bárkinek is fel fogok vállalni, aki.. akinek fontos a véleménye. Alex reakciója azonban egészen megdöbbent, mármint amit a szemével produkál. - A szemeid.. Szokott változni a színe? - bukik ki belőlem az ártatlan kérdés, aztán jótékonyan elbújok a kávésbögrém mögött. - Háát... technikailag most is az vagyok még. De.. A maiak fényében egyértelműen felmondok. - ami azért elég érdekes mutatvány lesz, de még jó hogy a Varjú egy olyan hely, ahol az ember rommá keresheti magát- a pultozással is. Szóval nem feltétlen fog földhöz vágni, amíg találok egy új munkát.. Azért arra, hogy nem hozzám illő egy különös kis mosoly húzódik a számra. Inkább reflexszerű, nem igazán van köze a jókedvhez. - A nyár.. érdekesen alakult és.. én is volt amiben változtam. Csak.. nem veled szemben. - ismerem el végül. Nincs mit és nem is akarok szépíteni.
**
A mai este egészen korán végeztem. Ez után most pár napig nem is megyek újra és a Házibulikkal is várunk péntekig. Még nem sikerült mindent elintéznem, de Nox segít elrendezni a maradék szálakat. Azért egészen szép kört sikerült begyűjtenem az elmúlt néhány hétben. Ameddig pultoztam egyik napról a másikra kiléphettem volna az egészből, de így.. egy kicsit bonyolultabb. A Minisztériumba is be kellett mennem a héten, meg úgy kétmillió dolgot elintéznem. Alexet hagytam, hogy rászabaduljon a szekrényemre, az ígéretemhez híven és válogathatott a cuccaim közül. Ezen kívül elmentünk kaját venni mert a hűtő totálisan leürült. Volt mit csinálni az üvegházban is és próbáltam utána járni néhány varázsló könyvtárt meglátogatva, hogy van-e valami megoldás arra, hogy ha valakit ér valamilyen "trauma" ami miatt elveszíti a mágiáját.. Hátha nem kellene mégsem kviblinek lennem egész hátralévő életemben. Meg persze Alexnek megmutogattam pár konyhai trükköt, ha már szó esett ilyenről is közöttünk. Valóban kértem némi időt tőle, de megígértem neki, hogy hét végig rendezem és lezárom a Varjas dolgaimat. Mindennel együtt véve pedig, a hét folyamán valahogy a "te szobád" és az "én szobám" fogalma is átalakult.
*** Aztán eljött a péntek este. A fele társaság újfent Alexé a másik fele az enyém, Roccoék pedig felajánlották, hogy játszanának élőben ha vevő rá a társaság. Erről egyeztettem Alexel de részemről nem volt akadálya a dolognak. Szóval a buli újfent javában zajlik, immár élő zenével kísérve. Na jó el kell ismernem, Roccoék kitesznek magukért. Megalapozzák a hangulatot az biztos. Néhányan pedig a nappalit már kicsit át is rendezték, hogy a terep alkalmas legyen egy kiadós sörpongra. A pult alól egy két nagyobbacska srác elő szedi a parti hordót és a sörponghoz használt asztal mellé is cipeli. Mindenhol smúzoló párosok, vagy nevetgélő, sztorizó, hangoskodó kisebb körök. De nem lehetne azt mondani, hogy klikkesedések lennének. Valaki mindig társaságtól párosig csapódik és vissza. Most valahogy sokkal többnek tűnik az ember mint legutóbb. Én pedig vállaltam némi önkéntes mixerkedést is, szóval nagyjából fixen meg tud találni bárki a pultnál. Cserébe legalább félig igyekszem józan maradni. Ez a Varjúban például nem okoz gondot, de itthon egy házibulin... pfff... hagyjuk.
A vélaságom okozta érzelmekkel azért is jártunk volna jobban, mert ott megtaláltuk volna a kiváltó okokat. Egyszerű és kézenfekvő, nem igaz? Ezzel szemben az érzelmek annyira bonyolultak, hogy néhanapján azt kívánom, bár ne is léteznének. Anyám mellett megtanultam elrejteni őket és a lehető legminimálisabb mértékben kimutatni mások felé azokat, habár ennek az lett a hátránya, hogy mára elég nehezen nyitok más emberek felé. Mármint oké, volt a nyár folyamán egy-két srác az életemben, de érzelmi szempontból csakis Cody volt képes mélyen megérinteni. Aki meleg. Újabb törés azon az érzékeny valamin, amint gondolatban felépítettem magamnak még kislánykoromban. A romantikus mesék a szőke hercegről... Úgy tűnik, Alex hercegnőnek le kell még futnia egy-két kiadósabb kört, mire megtalálja azt, aki az álmaiban szerepelt. - Jade Wilson? - kérdezek vissza a szavai hallatán. - Ott voltam vele a tornyokban, amikor Dany majdnem meghalt és neki vannak ikrei, mármint hallottam róluk, mert az évfolyamtársaim és... - itt elakadok a mondandóm közepén, hiszen ez az információáradat hirtelen elég sok lehet számára. - Oké, talán tévedek... - fújom ki végül a levegőt és igyekszem megállj-t parancsolni magamnak. Ha ideges vagyok, kotyogok összevissza, ez pedig elég zavaró lehet mások számára. - És te vagy a keresztapjuk? - biccentem félre hirtelen a fejem, hiszen elég furcsa fintora ez az életnek. A fene se gondolta volna, hogy egyszer két évfolyamtársam keresztapjával fogok kavarni. - Testileg is - bólintok egyet végül, ezzel is jelezve irányába, hogy oké, felfogtam ám, majd ujjaimmal automatikusan nyúlok az inghez, hogy begomboljam azt. Szinte bele se gondolok abba, hogy mit is teszek tulajdonképpen, maga a mozdulat teljes mértékben ösztönös. Így azért talán nem kellene melleket villantanom előtte... A következő szavai hallatán csupán lehunyom a szemem, majd gondterhelten felsóhajtok, végül kinyitom, előrehajolok, arcának két oldalát pedig óvatosan fogom a tenyereim közé, hogy elmerülhessek abban az aranybarna szempárban. - Cody, nekem te kellesz - szólalok meg végül egy lágy mosoly kíséretében. - Nem érdekel, hányszor raktak már újra, mert egyszerűen nem számít... Én így szeretlek - bököm ki végül, habár az utolsó szavamat talán nem kellett volna kimondanom, de már mindegy. Szeretem, ezt pedig ő is tudja már Róma óta. Voltaképp teljesen lényegtelen, hogy a szemébe mondom-e vagy sem, mert tény, hogy így érzek iránta. És fogalmam sincs azt illetően, hogy ő konkrétan mit is érez irántam, nyilván még neki sem sikerült teljes mértékben letisztáznia ezt magában, de az, hogy valamit megmozdítottam benne, már határozott előrelépés részünkről. Eddig tényleg sikerült elhitetnie velem, hogy konkrétan semmi esélyem sincs nála. - Okééé, azért határozottan szeretnék bocsánatot kérni - engedem el végül szabadkozva az arcát. Igazság szerint felötlött bennem, hogy megcsókolom, de azzal nem zavarnék össze benne újra mindent? Nem, egyelőre tegye helyre magában az érzelmeit, utána pedig tudni fogja, hol talál. Nyilván nem zárom ki a saját lakásának az egyik szobájából... - Jaj... - nyögök fel az újabb információ hallatán, majd az arcom határozottan kezdi magára ölteni egy rák színét. Irtó ciki! - Igen... - pillantok szinte rögtön oldalra, hogy ne kelljen a szemébe néznem. - Jól - csusszan ki a számon, de ennél többet nem fog kihúzni belőlem. Azért arra, amit ő mond, már nem bírom ki, hogy ne térjen vissza rá a tekintetem. - Andrea pasiját? - ismétlem el a lényeget. - Juant? Ezek szerint bukik a szentem a pasikra? Na, ezt azért nem néztem volna ki belőle. Mindenesetre, némi enyhe féltékenység még így is a hatalmába kerít, hiszen én szívesen töltöttem volna vele az éjszakát és akkor nem kellett volna Juannal foglalatoskodnia, nekem pedig Roccóval. Na, nem mintha nem lett volna jó, mert az volt, de Cody mégis csak Cody! - Hogy miii? - kerekedik el a tekintetem és a gyomrom határozottan kezd összeszűkülni. Én ugyan nem érzékelem, de a velem szemben ülő srác észreveheti, hogy a szemem színe lassan, de biztosan változni kezd. Az eddigi mogyoróbarna fokozatosan vált át zöldbe, hogy utána tengerkékben pompázhasson, majd ismét visszatérjen az eredeti állapotához. - Mármint, te prosti voltál? - szólalok meg végül valamiféle vékonyka hangon, amely egyértelműen a döbbenettől van. Fogalmam sincs azt illetően, milyen más módon tehetném fel számára a kérdést, hogy ne legyen annyira sértő. - De ez... Annyira nem hozzád illő - fejezem be végül, hiszen sohase néztem volna ki belőle semmi ilyesmit sem. És hogy felháborodtam-e rajta? Nem. Inkább csak fenemód megdöbbentem.
- Wao!... - nyögöm ki arra, hogy jobban jártunk volna, ha a bája miatt érezném amit éreznék. De az első ellenérzések után bele gondolok az ő oldalába és kénytelen kelletlen el kell ismernem, valahol igaza van. Istenem hogy mennyire utálok megbántani olyanokat akik fontosak.. mégis annyiszor sikerült már... Mindenféle hülyeséggel... Nem kicsit feltámad bennem a bűntudat, de inkább félre rúgdosom, mert egyáltalán nem akarom a bűntudatot hogy bele mosódjon bármibe, főleg ha végül döntést akarok hozni, és főleg hogy ne csússzon a dolog önmarcangolásba amiből azért bőven kijutott az utóbbi időben, ha épp nem Alex miatt, akkor az új testem miatt meg hogy még mindig nem írtam Rennesnek, meg a fele társaságnak akik pedig állítólag fontosak számomra... Hát kurvaszarul mutatok ki bármit annyi biztos! - Semmi. - mondom egyszerűen. - Egy személy volt és vele maradtunk barátok. Segítettem neki önállóan talpra állni, amikor teherbe esett. És az ikrei keresztapja lettem akik a VMS nyarán születtek. Ennyi a történet. - vonok vállat, mert ennél több valójában tényleg nem történt. Bár ha Alex olvas újságot, talán még emlékezhet is arra, hogy volt egy hír egy egyetemista csajról aki a gyengélkedőn szült ikreket "apás szülésként" volt emlegetve a cikkben... - Abban, hogy te nem csak érzelmileg vagy rám hatással. Hanem.. mindenhogyan. - tárom szét a karjaimat.
Várok és várok, hogy Alex rendszere újra helyre álljon. Aztán kifakad és mindent rám zúdít. Azért arra, hogy el sem tudom képzelni egy kissé megrándul az arcom, de nem kezdek védekezésbe, hogy de... voltam már hasonló helyzetben mert... mert az azt hiszem csak rosszabb fénybe helyezne mindent. Hiszen ha voltam már hasonló helyzetben, lehetett volna annyi eszem, hogy valamennyire előre lássam az ahogy próbálom megközelíteni a helyzetet nem jó. Nagyon nem. Végig őt figyelem és amikor felteszi a kérdést egy kis reményteljes mosoly kúszik nekem is a fejemre. - Ha nem bánod, hogy kibaszott bajos vagyok, törött mint egy római kori váza és nem tudok neked esküvőt és egy kazal gyereket ígérni... Akkor érezzük jól magunkat! Együtt. - egy bizakodó mosoly bontakozik ki az arcomon. - Azt biztosan érzem, hogy nagyon tudnálak szeretni. És.. imádom az őrültségeidet.. Még azt is, hogy leköptél kávéval.. - ismerem el kelletlenül. Aztán inkább csak figyelem. Bár azért meglep amikor a cigimért nyúl és bele is szív. Abból ítélve ahogy viseli, nem ez az első szála, de pont nem fogom számon kérni egy ilyen helyzetben. Eddig nem láttam még és nem hiszem, hogy amikor nem vagyok itthon, rágyújtana. Szóval nekem marad csak a kávé. Amikor a melókra terelődik a téma meg a meggyónandó dolgokra azért élénken figyelek. - Igen tudom.. rátok nyitottam véletlen.. - ismerem el kelletlenül, de egészen kedélyesen. Nem tud megviselni, hiszen technikailag semmi közünk nem volt egymáshoz tegnap este még... - Remélem jól telt az este akkor. Egész.. normális figurának ismertem meg. - igazából örülök, hogy nem valami csótány hálózta be. Aztán beharapom a számat. - Na jó ígérd meg, hogy nem köpsz le újra... - hagyok egy pillanatnyi felkészülési időt neki - Tegnap este lenyúltam Andrea pasiját... - ismerem el, ha már ilyen nagy vallomások közepette vagyunk. - Melót pedig amiatt kell váltanom mert... nos.. nem csak pultozok. Olykor becsúszik némi... extra. - ennél finomabban és cenzúrázottabban nem tudom közölni, hogy azért remélhetőleg értse is belőle a lényeget. Főleg a mimikám árulkodó. - Ezt meg nyilván nem fogom csinálni ha van valakim. - szögezem le. Nekem ez totál evidens.
- Bocsánat - pislogok rá bocsánatkérően, amikor látom, miként reagálja le az iménti kávés-akciómat. Mindenesetre, jelenleg nem pont ez tölti ki a gondolataimat. Sokkal inkább ő és az, amit az imént közölt velem. Ettől én egyáltalán nem vagyok képes elhatárolódni és azt sem értem igazán, hogy neki mégis miként ment. Jó, amíg távol voltam tőle, egészen szépen sikerült elfelejtenem meg úgy minden, de most, hogy ismét vele vagyok egy légtérben... Minden érzelmem újra rám zúdult, méghozzá szinte egyszerre. Ez volt az oka annak, hogy az a csók ennyire hatással volt rám. - Nyugodt vagyok - jelentem ki fapofát vágva, habár ez nem igaz, de igyekszem úgy tenni, mintha amúgy minden tök rendben lenne, csupán meglepődtem. De nem, mert rohadtul nem vagyok képes megérteni azt, hogy akkor Rómában miért kellett neki elutasítania és elmennie... Miért nem vallotta be akkor és ott, hogy ne hónapokkal később is ezen kelljen rágódnunk? Maradhatott volna és megpróbálhattuk volna, de így csupán végig szenvedtem nélküle. És igen, tettem is olyasmiket, amiket normális esetben nem tettem volna meg. Ha ott lett volna mellettem, minden másként alakulhatott volna. - Szerencsére? - vonom fel a szemöldököm. - Már megbocsáss, de szerintem akkor még sokkal jobban jártunk volna - ingatom meg végül a fejem, megosztva vele a véleményemet. Igen, mert abban az esetben lenne rá magyarázat, de ha ezt valóban miattam érzi, akkor tényleg elég nagy katyvasz lehet odabenn. Mármint, a melegségére való tekintettel. - És velük mi lett? - dobom fel a kérdést és némi enyhe féltékenység is a hatalmába kerít, de azt igyekszem jó mélyre elzárni magamban. Semmi közöm Cody exeihez. Semmi. - És ez most mégis miben más? Azt hiszem, ez az a pont, amikor kezdem végleg elveszíteni a fonalat. Hiába ad időt arra, hogy mindent alaposan átrágjak magamban, valahogy képtelen vagyok megfelelően rákoncentrálni arra a feladatra, hogy mindent rendezzek magamban. A gondolataim ide-oda cikáznak és próbálnak mindenre választ találni, de a legtöbb tényező mellett csupán félmunkát végezve rohannak el, majd állnak tovább egy másikhoz. Ez az egész... gyűlölöm! - De legalább megpróbálnánk - vetem ellen. - És még ha nem is tartana sokáig, még akkor is benne van a pakliban, hogy jól éreznénk magunkat. Együtt. Nekem... nekem nem megy, hogy úgy kerülgesselek téged, mintha csak egy szimpla haver lennél és nem több - vallom be töredelmesen. Istenem, hogy én mennyire utálok az érzelmeimről beszélgetni! - Nem vagyok képes csak barátként tekinteni rád. Nem megy. És el sem tudod képzelni, mennyire rossz úgy a közeledben lennem, hogy közben valami mást, többet szeretnék - nyelek egyet zavartan a szavaim után. Nem tehetek róla, de ez az egész beszélgetés ismét Rómára emlékeztet és valami hasonló érzés kerít most is hatalmába. Az a félelemmel teli izgatottság. - Ezek szerint megpróbáljuk? - pillantok rá reménykedve, miközben megfogja a kezeimet. Nem sokkal később azonban el is ereszti, ám azonban a cigijére én csapok le hamarabb. Remegő kézzel emelem hát az ajkaimhoz, majd szívok belőle egyet, végül fújom ki. Nem sűrűn gyújtok rá, voltaképp nagyon, de nagyon ritkán és Dany totál kiakadna, ha így látna, de most semmi sem érdekel. - Új meló? - hökkenek meg a szavai hallatán, félúton a cigivel a szám felé. - Mi bajod a mostanival? - teszem fel teljesen gyanútlanul a kérdést, majd fejezem be végre a mozdulatot és ismét szívok egyet a bűzrúdból. - De azért nekem is lenne mit meggyónnom - pöccintem a hamutálba a felesleget, majd folytatom, gondosan kerülve közben Cody tekintetét. - Én és Rocco... Nos, tegnap este... hogy is mondjam... Lefeküdtünk egymással. A... a szobádban - bököm ki végül nagy nehezen, hiszen ez esélyesen mindennek a végét jelentheti. Cody simán kiakadhat és elküldhet innen, amely lépés végtére is teljesen jogos lenne részéről, de ezt akkor sem tarthattam magamban. Hiszen Rocco a barátja és előbb-utóbb az ilyesmi mindig kiderül, nem?
Azért amikor telibe porlaszt a kávéjával igencsak vissza hőkölök és megilletődötten ugrom össze, húzom be a nyakamat meg szorítom össze a szememet legalább az egyiket, de annyira hirtelen történik, hogy ennél többre nem futja. Szóval össze rándulva ülök egyik kezemben a kávémmal, másikban a leköpött cigimmel, meg úgy mindenemmel. Egy pillanatra végig nézek magamon, de aztán amit ledarál, meg ahogy vissza kérdez inkább ignorálom a tényt, hogy most köpött le és a hirtelen okfejtésére kiszakad belőlem egy örömtelen halk prüszkölés. - Alex.. nyugodj meg kérlek rendben? - aztán inkább a cigit a hamutálba teszem, a kávét meg az asztalra mellé. Egyébként bőven elbírja Alexet. Tömör fából van. Kikönnyítések nélküli faragvány. - Szerencsére a biszexualitás egy létező dolog és.. néhány meleg hajlamos rá, néhány meg nem. Semmi köze a vélabájodnak ahhoz amit érzek. Szerencsére nem ez az ami miatt össze vagyok zavarodva. - szögezem le igencsak határozottan és próbálok annyi időt hagyni a mondandómban egy egy szünetet közbe tűzve, hogy amit mondok azon át tudja rágni magát. Azt azért láthatja, hogy nem vagyok megijedve a dologtól, szóval valószínűleg máshonnan fúj a szél. - Korábban is volt már, hogy érzelmileg közel kerültem lányhoz.. De ez most más.. Nem sokszor de.. voltam már szerelmes így... felismerem. - nyelek azért egy orbitálisat. - Az a része zavart össze az egésznek, hogy fogalmam sincs meddig tartana.. Lehet közel sem addig mint szeretnéd és.. Nem akartalak bántani. - foglalom össze lényegében ami már egy ideje bennem kavarog. És hogy miért döntöttem úgy akkor és ott. Eszembe jut a tegnapi csók vele és egy kicsit el is akadok a mondandómban. Arra, hogy nem bánnánk meg ránézek, bele a szemébe. - Ezt.. egészen addig nem fogjuk megtudni, ameddig meg nem próbáljuk.. - mondom ki hozzá hasonlóan halkan. Végül a keze után nyúlok lassan és a kezembe zárom az övét, nézve a kapcsolatot. Végül újra rá nézek. - Ne haragudj rám. Nagyon utálok játszani az emberekkel... - aztán egy sóhajjal eleresztem és a cigim meg a kávém után nyúlok, mit sem zavartatva magamat, hogy Alex permetje még mindig rajtam szárad. - Azért.. mielőtt bármibe is bele kezdenénk... Lenne mit lezárnom. - egy kicsit össze harapom az állkapcsomat. - Például egy új meló sem ártana... - jegyzem meg mintegy mellékesen és végre bele kortyolok a kávémba.
Az, hogy egy szál semmiben vagyok az ing alatt, nem zavar. Ahogy az sem hat meg különösebben, hogy Cody bepillantást nyerhet alá. Nem érdekel, hiszen meleg, szóval nem is értem, miért kellene szívbajosnak lennem vele szemben. Ráadásul, kettesben vagyunk az egész lakásban, senki másba sem futhatunk bele. És meleg van. Nem is lennék képes ennél többet elviselni magamon. Persze, az angliai nyár nem egyenlő az olasszal, ettől függetlenül azonban még ez is képes megviselni az embert. Amikor félre nyel, csupán oldalra biccentem a fejem, majd úgy pillantok rá félig kérdő, félig aggódó tekintettel. Amúgy meg sejthetném, hogy mi az oka ennek a reakciónak, de most úgy döntök, szándékosan hagyom figyelmen kívül a dolgot. Ő mondta, hogy meleg, szóval viselje is a következményeket. Egyébként is imádok provokatív lenni, és ha ebbe beletartozik az, hogy fél szál semmiben flangáljak fel-alá mások szeme láttára, akkor igenis megteszem. Főleg, ha azok a mások ennyire helyes srácok. Miközben átveszi a kávéját, én az asztal szélére huppanok le óvatosan, abban reménykedve, hogy még éppen elbírja a súlyomat. Na, nem mintha olyan nehéz lennék, de na... Az ember még így is képes azt hinni, hogy a bútordarab pont alatta fogja kilehelni a lelkét. A kávémat kortyolgatva hallgatom tehát Codyt, amikor pedig ahhoz a részhez ér, hogy már Róma óta meg szeretne csókolni, hirtelen kap a mellkasára és a köntösére is az éppen számban lévő kortyból, ezzel rendesen eláztatva őt. Egy pillanatig fel se fogom, hogy szerencsétlent épp az imént köptem le, hiszen az agyam még elég rendesen az információk hatása alatt áll. - Hogymibajodvan? - hadarom el a következő kérdést, noha alig vagyok képes lépést tartani a gondolataimmal és az érzelmeimmel. - Róma óta? - játszok tihanyi visszhangot. - De mégis... mibajodvan? Fogalmam sincs, mit is kellene tennem ebben a helyzetben. Ha Cody ezt úgy vallotta volna be számomra, hogy nem meleg, akkor már rég egymás karjaiban csüngenénk, mint az újévi szopósmalacok, de így... Normális ez egyáltalán náluk? Megtörténhet? - Érzel valamit... - rágom meg hangosan az iménti kijelentését, miközben akarva-akaratlanul is felötlik bennem a képességem. Cody MELEG. Én VÉLA. Bármennyire is nem áll szándékomban, de mégis összekapcsolom ezt a kettőt. - Na jó, hallgass ide... - sóhajtok fel végül, miközben leteszem magam mellé a poharam. A szívem csak úgy dörömböl a mellkasomban a vallomása hallatán és madarat lehetne velem fogatni, de én mégis igyekszem két lábbal a földön maradni. - Talán csak a mágiám miatt van ez az egész. Érthető, ha összezavart benned néhány érzelmet, ez teljesen természetes - ismerem el kelletlenül. Anyám öröksége elég szépen megnehezíti az életemet, annyi szent. - De ha mégis valóságos, akkor mit kellene tennünk? - függesztem rá végül a tekintetemet. - Biztos jó, ha itt maradok? Veled? Nem zavar ez össze még jobban mindent benned? Mert én tudom, mit szeretnék, számomra teljesen nyilvánvaló, de Cody... Neki ez az egész új és esélyesen ijesztő is. - Ha pedig megpróbálnánk... Szerintem nem bánnánk meg - jegyzem meg halkan, mintegy a magam malmára hajtva a vizet, de erősködni nem állok neki. Ezt Codynak kell éreznie.
Békésen olvasgatom az egyik bestiaszakos könyvet, amikor Alex egy szál ingben-ismét az enyémben elő lejt. Elsőre csak hátulról látom egy pillanatra, de azért így is nyelek egyet. - Jó reggelt neked is! - fültövön vakarászom Orit, aztán szívok egyet a cigimből és folytatom az olvasást. - Ühm. - hagyom jóvá hogy én is kérek kávét - Köszi~ azért itt már felélénkülök kicsit és Alexre függesztem a szemeimet. Hiszen az én agyamba is bekúszik, hogy igenis beszélnünk kellene. Közben azért feltűnik, hogy... Alexen nincs melltartó. Oké, hogy tegnap rányitottam, és nem hogy ing vagy melltartó nem volt rajta... de akkor is. Gyerünk már srác, láttál már melleket... Jó ennek esetemben annyi haszna van mint szitába vizet merni. Alex különleges számomra. Bármennyire azt hittem, nem megy hogy kizárjam. Sem lelkileg sem testileg. Így amikor megáll mellettem a kávét nyújtva, megtörténik velem ami még szopás közben sem szokott: félre nyelek. Épp csak a füstöt, így szerencsére nem kezdek látványosan fuldokolni, de azért... Egyértelmű, hogy nem tudtam figyelmen kívül hagyni Alex lengeségét. Cserébe a hirtelen rándulására a hasfalamnak Ori riad fel és dobbant célirányosan le a gyomorszájamról, amire azért kissé kiszorul a levegőm. Ennyit a nem látványos... bármiről.. Nem mintha rajtam több minden lenne egyébként, de tény, hogy figyeltem, hogy ne csússzon szét a köntösöm ezúttal. Végül felülök, leteszem a könyvet és elveszem a kávét. - Köszönöm~ mondom hálásan, majd leütöm a hamut a cigim végéről a kisasztalon heverő tálba. Amit mond arra azonban felkapom a tekintetemet rá. - Ne sajnáld! - beharapom a számat a hirtelen kezdés után aztán veszek egy nagy levegőt én is. - Egy ideje már beszélni akarok veled.. tudom, hogy ez nagyon furcsán fog hangozni, de.. meg akartalak csókolni. Róma óta akarlak... - az utolsó egy kissé félreérthetőre sikeredik de nem javítom ki magamat. - Azért próbáltam tőled elhatárolódni mert, bármit is érzek én is az.. - itt egy kicsit elhallgatok és az arcomra bocsánatkérő kifejezés kúszik - valószínűleg véges lenne. Sosem volt még lánnyal semmi.. főleg nem ennyire intenzív.. Szóval.. elég zavaros. - egy kicsit hosszabban nézek rá - Nem rajtad akartam "tesztelgetni" ezt az egészet. - macsakakörmözök némi belső feszültséggel a hangomban, ami nem Alexnek szól.
Az éjszakám felettébb kellemes volt és egyáltalán nem bánom, hogy a végére Roccóval sikerült "közelebbről" megismerkednem. Tényleg hihetetlenül fantasztikus az ágyban... A lélegzetem is elakadt. És igen, azt a részét bánom, hogy nem én és Cody kötöttünk ki ott, de valahogy még így sincs bennem rossz érzés. Kicsit fáj ugyan, de szerintem túl fogom tudni tenni rajta magam. Vagyis, leginkább kötelező jelleggel muszáj lesz. Kora délelőtt térünk csupán magunkhoz, mindketten enyhén másnaposan, Rocco pedig egy gyors kör után lép is tovább. Ez jut annak, akinek az életét az egyéjszakás kalandok teszik ki leginkább. Mindenesetre, a nyár még javában tart, tizenhét vagyok, valahogy muszáj kiélnem magam. Egyébként se vagyok egy háziasszony-típus, szóval miért is bánom a dolgot? A kislányos képzelgéseknek már vége egy ideje a szőke hercegről és ez talán így is van jól. Magamra kapok egy bugyit, majd a felsőtestemre ismét felveszem Cody kedvenc ingét, mindezt pedig anélkül teszem, hogy bármennyire is begombolnám. Ami végtére is annyira nem gáz, kivéve persze azt a részét, hogy nincs rajtam melltartó, így egy kicsi látszik a lényegből, de nem érdekel. Az éjszaka történtek után nem visel meg különösebben az ilyesmi. Különben is, olyan sok bepillantást azért mégsem enged, hogy a szívemre vegyem a dolgot. Elindulok hát lefelé a lépcsőn, szinte bele se gondolva abba, hogy a lakás Codyé és előző éjszaka olyan csókot nyomtunk le egymással, amely után én Roccót rángattam be a szobájába, ő meg ki tudja, hova tűnt arra a maradék időre. Meg is torpanok hát a sokadik lépcsőfokon, amikor megpillantom odalenn, a kanapén elnyúlva és egy pillanatra megdermedek. Jó ötlet lemenni? A tegnapi után tényleg képes lennék szembenézni vele? Hatalmas sóhajjal hozom hát meg a döntést magamban, majd szelem végig a maradék fokokat, hogy utána úgy léphessek be a nappaliba, mintha mi sem történt volna. Igyekszem fapofát vágni, amolyan Alexeset, hogy még véletlenül se vehesse észre rajtam, hogy felettébb jól éreztem magam nélküle is a történtek után. Ó, ha csak sejteném, hogy látott minket a szobájában egymás karjaiban aludni! - Jó reggelt! - libbenek be a pult mögé, majd fordítok neki egy pillanatra hátat, hogy előhalászhassak a szekrényből két kávés poharat. A szívem azonban még így is a torkomban dobog és Cody közelsége már megint elég fura hatással van rám. Az a csók... Istenem! - Kérsz kávét? - fordulok végül szembe vele, majd állok neki az említett ital elkészítésének, majdhogynem figyelmen kívül hagyva a begombolatlan inget, amely természetesen minden egyes mozdulatommal más-más rálátást nyújt a testem különböző szegleteire. Annyira lefoglal a csókunkon való kattogás, hogy szinte agyban jelen se vagyok. - Az a tegnapi dolog... - veszek végül egy nagy levegőt. - Sajnálom - nyögöm ki némi hezitálás után. - Nem kellett volna azt kérnem tőled, amikor még én se voltam képes lerendezni magamban ezt az egész ügyet - darálom el végül a mondandómat, majd mindenféle különösebb kérés nélkül sétálok elé és nyújtom át számára a frissen gőzölgő feketét, akár kérte, akár nem. - Elmehetek, ha szeretnéd, vannak a közelben barátnőim, kihúzom náluk az iskola kezdetéig - vetem fel az ötletet, amely esélyesen már benne is megfogalmazódhatott a bulim után.
Az este meglehetősen érdekesre sikeredett. Nekem Juant sikerült össze szednem pár körre.. Alexnek meg Roccot... A fürdőszobás kalandunk végéig szinte azért még kitartott a buli. Ha mást nem Rocco bandájának és Andreanak köszönhetően mindenképpen. Valamikor hajnalban olyan négy és öt között, amikor már kint is minden csendesedett, Juannal a kádban egymásnak borulva, vagyis leginkább ő nekem borulva cigiztünk. Úgy érzem elégedetten fog távozni... Végül én előbb hagytam el a tett helyszínét, közben pedig nyugtáztam, hogy szükség lesz egy új csaptelepre.. meg néhány másik bútorra. A köntöst kaptam csak magamra a derekamon lazán megkötve és úgy léptem a nappaliba. Juant hagytam még össze vakarnia magát. Nagyjából mindenfelé emberek aludtak már, a zenelejátszó valahol elakadhatott mert ugyanazt a refrént játszotta újra és újra. Körül nézve, tipikus parti romok fogadtak mindenütt. De jelenleg annyira nem érdekelt. Átvágva a testek között lekapcsoltam a zenét és gondoltam alszom egyet az ágyamban. A szobámba lépve azonban egy váratlan látvány fogadott. Mégpedig Alex Rocco társaságában, láthatóan nekik is kimerítően jó estéjük volt... úgyhogy jótékonyan kihátráltam és rájuk csuktam az ajtót majd át vonultam Orival a hónom alatt Alex szobájába. Ismeretlen érzéseket kavart fel bennem a látvány, de inkább nem álltam le fejtegetni.
***
Mire Alex elő jön, addigra már senki sincs a lakásban és minden patyolat mint volt. Én a nappaliban a kanapén elnyúlva olvasok egy szál köntösben. Lusta voltam többet felvenni magamra. A hasamon Ori szuszog, a másik kezemben pedig a rozmaringos blackemet szívom.
Szinte faljuk egymás ajkait, ami talán nem is csoda a bulin történt események után. Cody a végletekig felhúzott, ráadásul az ital miatt is oldottabb állapotba kerültem, szóval részemről semmi akadálya sem volt Rocco próbálkozásának. Hónapok óta vágytam már valakinek a közelségére, az olasz srác pedig ebből a szempontból pont kapóra jött számomra. Ugyan még nem mozgok otthonosan az egyéjszakás kalandokban, de nagyon úgy tűnik számomra, hogy hamar meg kell szoknom ezt a terepet is. Cody sose lesz az enyém, Rocco tehát a vigaszdíj bizonyos szempontból. Hamar kihámozom magam a felesleges ruháimból, habár a fehérneműmet magamon hagyom, hadd legyen egy kis izgalma is a dolognak. Hagyom, hadd harapdálja a melleimet, miközben azért igyekszem úrrá lenni ama késztetésen, miszerint itt és most tépjek le róla mindent. Csak egy kicsit... egy picit kell kibírnom... A kis előadásán meglepődöm ugyan, de különösebben nem zavar a dolog, hiszen legalább addig is van némi időm lehűteni magam, így nem kell attól tartanom, hogy idő előtt vége lenne ennek az egésznek. Ki szeretném élvezni minden pillanatát. Vele. Mert itt és most nem számít számomra, ki miatt is kerültem ebbe az állapotba, ha Roccóval kötöttem ki egy ágyban. Ő és én... Megrengetjük a földet, ebben biztos vagyok. Elismerő pillantást vetek a lényegre, habár el is nevetem magam a pózolásán, de ezt hamarosan vágyakozó sóhajok váltják fel, amint hozzám lép, majd a vállára dobja a lábaimat és segít kibújni a tangából is. Készségesen csókolom meg, minden szenvedélyemet átadva számára, miközben a testem már-már egy égő katlanra hasonlít legbelül, melynek tüzét csakis ő csillapíthatja.
Hallottam már azokat a jelzőket, amelyekkel Codyt illették, de igazság szerint az ilyesmi leginkább csak imponál a szememben. Hiszen nem véletlenül Andreával jöttem ebbe a buliba... Szeretem a csillapíthatatlan étvágyat szexuális téren, mivel nekem is vannak bizonyos igényeim, amelyeket nem vagyok képes állandóan kiélni. Például az, hogy mindkét nemhez vonzódom. Ha Cody mellé még egy nő is társult volna, akkor se lennék bajban azt illetően, hogy mégis miként lássam el a hölgyemény baját. Nagyon úgy tűnik számomra, hogy a srác szereti a kezei közt tartani a dolgokat, én pedig most az egyszer engedelmesen adom át a terepet számára. Amikor munkálkodni kezd a kezével és a nyelvével, egy pillanat erejéig megremeg az egész testem, a mélytorkozás pedig... Nos, örömmel veszem tudomásul, hogy sokkal több rejlik benne, mint első látásra azt hinné az ember. Zokszó nélkül veszi az akadályt, én pedig némán adom át magamnak az élvezeteknek. Veszettül jó érzés, amint odalenn kényeztet, mi több, szerintem eddigi életem folyamán még egyszer sem találkoztam hozzá hasonló tehetséggel. Természetesen most is a legjobb résznél hagyja abba a ténykedését, de ezt cseppet sem bánom. Igazság szerint nincs már sok hátra. Engedelmesen viszonzom a csókját, majd fordulok meg a csaptelep felé, hogy immár háttal lehessek neki. Lehunyom a szemem és igyekszem minden porcikámat ellazítani, amely ezek után meglepően könnyen megy. Várom hát a pillanatot, hogy én és ő egymáséi lehessünk...
A csókokra, puszikra jóleső morranás a válasz és viszonozva is lesznek. Kezeivel végig simít a hátán, az oldalán, de végig tartja is Alexet. Kellemesen feszíti a nacija, amire a közelsége csak még inkább rátesz. Az ágyra kerülve mindketten megszabadulnak a feleslegesnek vélt daraboktól, Alex készségesen pillanatok alatt fehérneműben pompázik. Rocco pedig nem bírja ki, hogy fehérneműn keresztül ne harapdálja meg finoman és ne fulladjon élvetegen egy kicsit a bájaiba Alexnek. Amikor pedig elhagyja a száját az utasítás Rocco szórakozott vigyorral néz fel rá és le is lép az ágyról, de a két pillanatos gatyaletépés helyett egy kis humort visz a szituba és rögtönöz egy rövid tripp show-t Alexnek. A látvány önmagáért beszél, elég ígéretes darabot birtokol a nagyobbacska fajtából, némi balos ívvel, nagyjából olyan magabiztossággal, mintha az ő nevéhez fűződne a Római birodalom alapítása. Egy pillanatra még laza tartással be is vágja magát áldást osztó Jézuspózba széttárt kezekkel, Alex had vehesse szemügyre alaposan, aztán nem várja meg az újabb felszólítást vissza lép az ágy széléhez, Alexhez hajolva átöleli a lábait, amiket ezzel együtt a vállaira is dob és őt is közelebb húzza az ágy széléhez. Rácsókol a combjára aztán minden különösebb nélkül egy kis vigyorral húzza le róla a csipkés tangáját. Össze feszülhetnek odalent így minden nélkül. Rocco Alex fölé hajol, hogy megcsókolja, nyakában a lábaival.
Juannak nem kell emiatt aggódnia, nem véletlenül kaptam már meg az olyan jelzőket bizonyos körökben mint "nimfó" vagy "ribanc".. Én ezekre mindig is csak vállat vontam és annyit mondtam.. Mindenkinek kell egy sport. Ameddig pedig nem veszélyeztetek vele senkit, miért kéne, hogy felzaklasson ki mit gondol? Na jó egy kicsit jobban sikerül átengednem magamat mindennek amikor a mellbimbómra tér rá... És mit van mit tenni.. Kiütközik az is, hogy esélyesen egy nagyon hálás kis... ehm... tudnék lenni, aki kiköveteli hogy mocskosul fullasszák ki... Ami általában nem szokott sikerülni.. most mégsem hagyom sokáig, hogy játszadozzon velem. Helyette inkább én veszem kezelésbe. Amikor megpróbál mélytorkoztatni talán meglepheti, de veszettül simán veszem az akadályt. Egy apró szemöldökráncoláson kívül nem hat meg a dolog. Vágyva morranok rá és ha már így rám próbált élvetegen mozdítom a fejemet, figyelve a drága ajkaim meg a nyelvem játékára, hogy minél élvezetesebb, intenzívebb legyen számára. Mielőtt azonban elmehetne, szemét módon pihegve eleresztem beharapom az ajkaimat, közben le is takarítva magamról amit kell. Felegyenesedek, mélyen megcsókolom majd nemes egyerűséggel fordítok egyet a srácon, hogy a csapteleppel legyen szemben és meg tudjon kapaszkodni a mosdókagylóban. A fejünk feletti szekrényhez nyúlok, hogy elő szedjek egy kis tégelyt meg egy gumit. Egy pár pillanattal később pedig a hátára hajolva búgom a fülébe. - Lazíts!~ apró puszikkal halmozom el cserébe a füle mögött, a nyakát és a vállát.
Hangom az lesz, ebben biztos lehet, habár, hogy kinek a neve is fog előkerülni a későbbiek folyamán, az erősen kérdéses számomra. Talán Codyé, talán az övé, habár annyira tapintatlan nem vagyok, hogy miközben vele töltöm az éjszakát, valaki teljesen mást emlegessek. Akkor már inkább becsukom a szám és hallgatok. Habár - az eddigi tapasztalataimra hagyatkozva - ez elég nehéz feladat lesz számomra. Imádom közben a hangomat hallatni, hiszen nem pont az a típus vagyok, aki csendben élvezi a test nyújtotta örömöket. Igazság szerint én se figyelem, hogy melyik ajtó felé is tartunk tulajdonképpen. Helyette Rocco ajkait falom menet közben is, miközben ujjaimmal lágyan a tincseibe túrok, néha-néha enyhén belecsókolva a nyakába is. Apró csókokkal halmozom el oldalt, egészen a válláig borítva be velük, miközben lábaimmal továbbra is megtartom magam. Már maga a tudat, miszerint odalenn egymásnak feszülünk... Mit ne mondjak, csupán olaj a tűzre. Fogalmam sincs azt illetően, mi vár rám a ma éjszaka folyamán, de nyilván jó szerető lehet, ha már ennyire hencegett a hódításaival. Amikor az ágyra helyez, csak akkor veszem észre, hogy ez nem az a szoba. Szóvá tenném, csak hát már annyira benne vagyunk a dologban, hogy inkább ráhagyom a dolgot. Helyette a teljes figyelmemet Roccónak szentelem, aki pont a felsőjéből hámozza ki magát, én pedig elégedetten pillantok végig a felsőtestén. Oké, csak nehogy elmenjek már a puszta látványtól is... Igyekszem én is a segítségére lenni a vetkőztetésben, így ujjaimmal kigombolom a nadrágom, hogy minél hamarabb megszabadíthasson tőle. Fekete, csipkés tanga és melltartó foglal rajtam helyet, noha egyáltalán nem számítottam ilyen végkimenetelre. A hasamra adott csókokra csak néhány halk sóhaj a válaszom, semmi több. Egyelőre tartom magam és nem állok neki hangosan kiáltozni, noha maga az érzés elég intenzív. Félő, hogy még idő előtt végzek. - Vedd le a nadrágod - sóhajtom halkan, majd minden addigi tevékenységet félbeszakítva ülök fel a helyemen, hogy a segítségére lehessek. Látni szeretném, hogy mivel is állok szemben tulajdonképpen...
Részemről teljesen természetes, hogy időt szakítok az alkalmi partnereim élvezeteire is, így Codynál se más a helyzet. Régóta kívánom már őt, mi több, hónapok óta figyeltem minden egyes mozdulatát a Varjúban, most pedig itt van és egymást kényeztetjük... Még a pultnál ülve se gondoltam volna arra, hogy ez ennyire hamar be fog következni. Persze, ostoba azért én se vagyok, nyilván a csajjal váltott csók hozta ezt elő belőle, de amíg rajtam vezeti le, egyáltalán nem bánom. A lényeg, hogy álljon a zászló, nem igaz? Lágyan elmosolyodom, amikor látom, milyen érzéseket is váltok ki belőle ezekkel az egyszerű kis mozdulatokkal. Néha-néha még gyengéden rá is harapok a bimbójára, majd engedem el és csókolom meg vagy halmozom el puszikkal. A nyelvem körkörös táncot jár körülöttük, hol lassabban, hol gyorsabban, miközben igyekszem azért a visszajelzésekre is figyelni részéről. Ha hallom a hangján, hogy élvezi, akkor kissé tovább időzöm ott, még mielőtt áttérnék valami másra. Azért az ő csókjai se semmik, mi több! Finom borzongás fut végig a gerincem mentén, amint megérzem a bőrömön az ajkait és még talán egy-két hangosabb nyögés is kiszakad belőlem. Mi tagadás, elég kemény vagyok már odalenn, habár némi utómunka sosem árt. Már csak az élvezet kedvéért sem. Kissé hangosan sikerül díjaznom, amikor végre kezelésbe vesz, majd finoman túrok bele a hajába, hogy egy kissé mélyebbre erőltessem magam benne. Megfulladni nyilván nem fog tőle, arra azért figyelek, de ha lehet, mindent megteszek annak érdekében, hogy a maximálisat hozzam ki belőle. Hátamat a mosdókagylónak vetem, miközben arcom a mennyezet felé fordítom, habár itt és most nem annak az állapota köt le. A lábaimat szétvetve hagyom Cody számára, hogy bármit megtegyen velem, amit csak szeretne. Ma este a tiéd vagyok, édes...
- Ez a válasz minden kérdésedre kedvesem. - kuncog kis szemét módon szórakozva Alex "kínlódásán". Naná hogy szándékosan műveli ezt vele. Provokálni szeretné és mivel ezt el is éri marhára örül Alexnek is meg magának is. Lényegében ez nála olaj a tűzre. Neki nincs alternatíva a fejében, hogy kit képzelhetne Alex helyére. Bár az sem zaklatná fel, ha Alex végig Cody nevét sikongatná a későbbiekben. Csak tartsanak ott, hogy elő csalja a lány hangját. Felőle imádkozhat is közben... Csak láthassa Alexet jó érzésekben tocsogva meg minden másban is tekeregni... Bele markol a combjaiba amikor közre lesz fogva általuk. A "menjünk be"-re pedig igazából csak lefordul egy ajtó felé amerre a szobát sejti, hogy lábbal benyisson. És miután ez megtörtént eldönti Alexet hanyatt az ágyon, majd annyi időre feltérdel, hogy kibújtassa magát a felsőjéből egy laza mozdulattal amit valahova le is hajít és már vissza is tér Alexhez. Feltűrve a felsőjét a pocijára csókol és el is kezdi kihámozni a nacijából. Addig a derekát, csípőjét, hasát halmozza el lágyan.
További labda csapkodás helyett csak egy vigyort kap tőlem. Hagyom, hogy kibújtasson teljesen az ingből. Egy kicsit meglep ami ez után következik. Alkatomból adódóan általában gyakrabban kerültem alulra úgy a nyár előttig, de a részemre eső előjátékkal eszméletlenül ritka volt, hogy bárki is időt töltött pedig... Pedig brutálisan érzékeny vagyok erre és szabályosan meg kell tartanom magamat, hogy ne remegjek meg újra és újra Juan mutatványa miatt. De szerencsére sikerül. Azért a borzongást ami kivált nem tudom már leplezni és a levegőm is bent bent reked. Nem is véletlen, hogy megszakítom a pillanatot a feltett kérdésemmel. Ő pedig nem rest teljesen kivetkőzni a ruháiból. Elégedetten mustrálom, meglátva pedig, hogy mivel lesz dolgom egy elismerő kis szemöldökemelés meg egy játékos mosoly kúszik a fejemre. - Ó!~ én maradok nadrágban. Nem feltétlenül áll szándékomban teljesen lemeztelenedni. Belépek a két lába közé és bele csókolok a nyakába, a torkára, finoman meg is harapom. Átsimítok a mellbimbóján, lehajolva hozzá rá is csókolok, és haladok lefelé. Addig a kezemmel simítok végig újra és újra a "kis" büszkeségén. Néhány nyújtott pillanattal később pedig már ott térdelek előtte és a kezeim munkáját össze hangolom az ajkaimmal és a nyelvemmel. Pár mozdulattal később végig simítok az Achilles övén, a hasfalán aztán más vizekre evezek és az ujjaim a combjaiba markolnak a feneke alatt. Egészen ösztönös szenvedéllyel falom fel mindenestül.
- Igen, ezt hallottuk már - préselem ki magamból nehézkesen a szavakat az elfojtott vágyak miatt. A légzésem egyre szaporább, ami az igazat illeti, Rocco közelsége pedig erre még rátesz egy lapáttal. Az pedig, hogy szándékosan húzza az agyam... Hát, az igazat megvallva nem hogy nem háborít fel, de csak még inkább kívánatossá teszi őt a szememben. Szándékosan műveli ezt velem, de nem bánom, hiszen igazán hatással van rám. Amikor a fenekem alá nyúl, egy enyhe sóhajjal kommentálom a dolgot és legszívesebben már itt és most leteríteném a földre, hogy megkaphassam tőle azt, amit szeretnék. A csókja pedig... Egyszerre édes, mint a méz és keserű, amint megvonja azt tőlem. A tekintetemben egy pillanatra még észre is veheti a csalódottságot, amellyel nyugtázom a dolgot. Bosszant, hogy nem mélyedhettem el benne kellőképpen és igazság szerint nem is szeretek semmit sem félbehagyni. A kérdése hallatán csupán biccentek egyet, majd engedelmesen "táncolok" utána, csak azért, hogy utána már a folyosón a falhoz préselhessen. Tenyereimmel közre fogom az arcát és úgy falom az ajkait, mintha jelen pillanatban is Codyt csókolnám. Lábaimat átvetem a dereka két oldalán, ezzel is megtartva magam és egyben elérve azt, hogy kellő közelségbe kerülhessünk odalenn is. Nincs ugyan sok tapasztalatom ebben a dologban, de nagyon úgy tűnik számomra, hogy egy igazán vad éjszakának nézek elébe... - Menjünk... be... - sóhajtom két csók között vágyakozva az ajkai közé, majd hajolok ismét közelebb, hogy ott folytathassam, ahol abbahagytam. Ha most is csak játszik velem... Ha itt és most abbahagyja... Én abba beleőrülök.
Amikor Cosy elhajol, akkor Juan kerül közelebb hozzá és fojtja minden vágyát egyetlen, hosszúra elnyújtott csókba. Érezhetően ő is kívánja a másik minden egyes porcikáját és vélhetően nem is áll szándékában elengedni a srácot, amíg mindketten kellően ki nem elégülnek. Elégedetten morran fel, amikor Cody csípője az övének feszül, majd adja át magát az élvezeteknek, ide-oda mozgatva a sajátját. - Ki mondta, hogy nincs? - dobja vissza a labdát és esze ágában sincs tiltakozni, amikor csak úgy letépik róla az inget. Most rajta a sor, hogy viszonozza Cody kedvességét, így róla is pillanatok alatt lekerül a felső, habár ebben kellően segítségére van az is, hogy a játék után nem gombolta be. Pillanatok alatt szabadítja hát meg a srácot tőle, majd hajol a mellkasához, hogy nyelvével lágyan kényeztethesse a mellbimbóit. Felváltva veszi kezelésbe mindkettőt, miközben az éppen szabadon lévőt finoman morzsolgatja ujjaival. Engedelmesen elhajol viszont, amikor Cody a nadrágjával munkálkodik és jóleső sóhajjal nyugtázza a srác szorgalmát. Egy pillanatra még a csaptelepben is meg kell kapaszkodnia, hiszen már maga a tudat is felizgatja, miszerint ennyire közel lehet vágyai tárgyához. Na igen, Cody már az elejétől fogva a kiszemeltje volt, most pedig, hogy megkapja, nem is áll ám szándékában csak úgy elengedni magától. - Akarom - sóhajtja Cody ajkai közé a választ, miközben már automatikus mozdulatokkal lép ki a nadrágjából, hogy utána a gatyáját is letolhassa és minden egyes porcikája feltárulhasson a partnere előtt. - Csak csináld... - adja át a terepet számára, majd markol rá ismét a csaptelepre. Feltett szándéka ugyanis mindenét átadni a gyönyörnek.
- Solo gli amanti si baciano.... - búgja újra húzva Alexet választ adva arra, hogy hogy is volt az a bizonyos mondat. Bele bolt hajolva a lány hajába és nagyon is közel vannak egymáshoz. És ahogy érzi hogy Alex nem sajnálja tőle a közelséget, úgy bátorodik fel egyre inkább. Nem kell kétszer megmutatnia neki hol a feneke. A kezei végig siklanak a lány oldalán a ritmusra ingatva a testét még és rátérve a gömbölyded formákra alá is nyúl kívánva, csak úgy minden szívbaj nélkül. De aztán csak könnyeden táncoltatja tovább, egy kis közelség, egy kis távolság, oda vissza. Azok az ajakharapdálások Roccot egy nagyon elégedett, izgatott dögvigyorra késztetik és Alex álla alatt megtartva az arcát oda is hajol hozzá, hogy csillapítsa a kis sóvárgót... De amikor érzi, hogy Alex nagyon bele mélyedne elszakad, bele harapva a lány alsóajkába megvonva tőle amiért épp epekedett. - Dehogy nem! Arra ugye? - kézen fogva táncoltatja át a nappalin meg az embereken. Csak hogy miután "biztonságos" terepre értek, már a folyosón a falhoz préselje a lányt egy kiadós csókra és az ölébe is emelje.
Ahhoz képest amit a pultnál levágott nekem a srác a kis "fenyegetésével" most meglehetősen kezes. Fogalmam sincs hogy hogyan képzelte el azt az "ingyen" éjszakát amit ki akart csikarni tőlem, de esélyesen nem így. Én meg hogy őszinte legyek leginkább sehogy. Most mégis úgy kapok az ajkai után mintha víz lenne a sivatagban. A szívem most is kapál rendesen. Idejét sem tudom mikor voltam ennyire.. ilyen állapotban. De most kell valaki aki partner ennek csillapításában. Magamat ismerve hosszú estének nézünk elébe. Valamiért úgy ítélem meg hogy nem megy elég gyorsan az a gombolás és össze feszítve a csípőnket meg a mellkasunkat egyszerűen letépem róla a francba. Nem mondom, több mint imponáló a felsőteste. Meg úgy egyébként az egész srác minden ellenére. - Látom neked is van gyakorlatod. - vigyorkok az arcába, vissza adva a mondatát amikor az övemtől pillanatok alatt szabadít meg. Jólesően borzongok meg amikor a fülemben meghallom a hangját és egy halk mély kis hümmenő sóhajt is eleresztek szintén a füle mellett amikor megérzem a kezét. Csak egy pár mélyülő, nehezülő lélegzetvételnyi időt hagyok neki, hogy játszadozzon velem, hamar leszedem róla is az övét meg úgy kicsatolva lazítok a naciján. A rövid, jól beállított tincsei közé túrok és rombolom szét amivel minden bizonnyal órákat szórakozott csak hogy ismét megcsókolhassam. Közel húzom magamhoz a nadrágja derekánál, még annál is közelebb. - Élhetsz az első est jogával.. Akarod a számat? ~ dorombolom bele a csókba neki.
Cody lelépett, én pedig valaki más áldozatává válok lassan, amit talán nem is bánok annyira. A haverját ugyan nem ismerem, de eddig minden tekintetben teljes mértékben bejön számomra. Vonzanak ugyanis a tipikus rosszfiúk, még ha belül nem is pont azok, de kívül... Oké, ha nem ittam volna ennyit, még csak eszem ágában se lenne leállni vele, főleg azok után, ami az imént köztem és Cody között történt, de hát már nem vagyok szomjas, az olasz srác közelsége pedig majdhogynem szédítően hat rám. Ráadásul, még éppen sikerül elkapnom Andrea mérges tekintetét, ami csak még inkább adja alám a lovat. Belevetem hát magam a táncba és a távolságtartás helyett csak még közelebb húzódom Roccóhoz. Hát, ha Codyval nem is tölthetem az éjszakát, akkor is akad más számomra, nem igaz? - Hogy is volt az a mondatod a csókkal? - vetek rá egy csillogó pillantást a sokadik szám után. Érzem, hogy szükségem van valakire, aki mellett holnap felébredhetek, hogy könnyebben viselhessem Cody közelségét. Rocco pedig nyújthat számomra valamit a ma éjszaka folyamán. - Csak a szerelmesek teszik meg? - harapdálom az ajkaimat és igenis elég erős késztetést érzek arra, hogy itt és most megcsókoljam. Ki kell engednem a gőzt és ha ez csak úgy megy, hogy ma éjszaka valaki mással bújok ágyba, akkor meg fogom tenni. Némi bűntudatom van ugyan Cody miatt, de ha csak sejteném, hogy ő is mit művel ebben a pillanatban... - Nem szeretnéd megnézni a szobám? - kacsintok végül Roccóra sejtelmesen, a derekamat ölelő kezét pedig egyetlen mozdulattal csúsztatom lejjebb, a fenekemre. Egy kis ízelítő abból, hogy mi minden várhat még rá a mai éjszaka folyamán.
Juan elvigyorodik, amikor Cody megragadja a ruhája nyakát, majd határozott mozdulattal löki be a mosdó ajtaján. Úgy tűnik, egyáltalán nem zavarja, hogy a pultos srác kezdeményez nála, mi több... A csókot vadul viszonozva túr bele a sötét fürtökbe, majd engedi el azokat, hogy ajkaival továbbra is Cody ajkait falva gombolhassa ki a saját ingét, amely nem sokkal később már valahol a csempén landol és előkandikál alóla a kidolgozott felsőteste. A mellkasa szaporán jár fel-alá, ujjaival Cody övénél matatva, amelyet pillanatok alatt csatol ki, majd hajít az ing mellé. Enyhe mosollyal nyugtázza, hogy itt ugyan nem sok előjátékra lesz szükség az akció előtt. - Jól felhúztak - morogja Cody ajkai közé a szavakat, tenyerét finoman az ágyékára helyezve, hogy ne csak láthassa, hanem érezhesse is a nemrég elcsattant csók mellékhatását. - De örülök... - búgja a fülébe, majd óvatosan csúsztatja kezét a nadrág alá, hogy immár sokkal intimebb közelségből tapinthassa ki a célszerszámot. Jóleső sóhaj hagyja el az ajkait, amint ujjaival célba ér, majd lágy mozdulatokkal veszi azt kezelésbe, egyelőre csupán a farmer alatt ténykedve szorgalmasan.
Nem is feltétlenül nem veszek tudomást Alexről, csak sokkal kevésbé kizárólagosan őt szuggerálom. De azt jól sejti egy kicsit próbálom elhatárolni magamat attól ami az imént megtörtént. Rocco kézbe veszi a hoppon maradt lányt és úgy dönt nem ereszti. Neki Alex lett a kiszemeltje és nem szándékozik csak úgy elereszteni minden nélkül. Akkor sem, ha elég látványosan totálisan odáig van a haverjáért és ez a csók valamit megpecsételt bennük. Nem is ő lenne, ha emiatt maga alá zuhanna és úgy gondolná, hát ha a lány mást már megcsókolt akkor ő szóba sem jöhet. Nem fogja beérni vigaszdíjul Andreaval, de még Moiraval sem. Nem. Alex épp elég kihívást rejt magában már csak úgy az előzmények miatt is.. És ez neki pont hogy imponál. Rocco viszonozza a pillantását a lánynak sőt egy kissé el is veszik benne. Szemtelenül élvezi minden pillanatát annak amilyen hatást ki tud váltani belőle és ezt egyáltalán nem rejti véka alá. Ha már lassú szám, akkor az egyik keze nem mélyen ugyan, de Alex derekára csúszik könnyed határozottsággal, a másik kezét pedig sajátjába fogja. Codyéhoz hasonló kezei vannak de azért mégis teljesen másak. Nem fog vele keringőzni ebben biztos lehet, de a lassú zene adja a mozdulat bugisabb változatát. Az biztos, hogy nem fog Alexel csak úgy vállra borulva lötyögni. Nem halálra akarja untatni hanem táncolni vele, bár azért arra figyel, hogy megrókáztatni se rókáztassa meg. Ma estére azért még tervei vannak. És most még az össze fetrengős izzadt heringbuli sem játszik, hiszen nem egy füstös fülledt balkáni sufni-discoban vannak. Bár igazság szerint kezd olyasmi lenni a hangulat. A második harmadik zeneváltás után azért már lényegesen közelebb húzódik Alexhez és mondhatni kezd közülük elfogyni a levegő egy egy mozdulat után. Már ha Alex vevő az ilyesmire.
Épp hogy nem kenődök fel Juanra. De szerencsére sikerül pont megtorpannom előtte, noha az egyensúlyom megőrzése miatt a kezem a mosdó ajtón koppan. Nem kérek elnézést, nem kommentálom. Nem kezdek zavartan szabadkozni hogy jahj ez amúgy nem neked szólt csak... pedig kitelne tőlem.. Anno simán ezt tettem volna. Azzal is, akivel volt tétje és azzal is akivel egyáltalán nem volt. Mert mindenkivel igyekeztem jófej lenni. Mindenkivel igyekeztem az a srác lenni aki mindenkit hagy élni és béke és szeretet.. Ez a nyár azonban volt amit átrendezett bennem. Idegenekkel nem megy hogy egy előzékeny kis cukiság legyek. Nézek rá amikor felteszi a kérdést mire az államat egy lehelletnyit megemelem a tekintetemmel pedig.. mondhatni fel is szarvaztam a srácot ezzel a lendülettel. Hagyom hogy közelebb és közelebb jöjjön. Mielőtt azonban elérhetne egyszerűen megragadom a ruhája nyakánál és belököm mögötte a fürdő ajtaját majd be is tolom rajta, természetesen vele együtt lépek be. Éhesen csókolom meg, az ajtót jótékonyan magunkra zárva... ..Alex kicsinált...
Én biztos vagyok abban, hogy szeretem és még az elutasítása ellenére sem sikerült érzelmileg eltávolodnom tőle. Hogy haragudtam-e rá? Igen. Mégis, igyekeztem megérteni és elfogadni, miszerint meleg és neki ez nem megy úgy, ahogy nekem. Valamiért tényleg azt hittem, hogy sikerült túllépnem rajta ezalatt az egy-két hónap alatt, de ezek szerint kár volt bíznom magamban. Még mindig ugyanolyan rajongással tekintek rá, mint Rómában és pont ugyanúgy is érzem magam a közelében. Egyszerűen csak szeretek mellette lenni és pont. Ezért is esik nehezemre abbahagyni a csókot és ellépni tőle, de mégis megteszem. Mert csak saját magamnak ártok, ha beleélem magam valami olyasmibe, ami talán jelen sincs. A csókja alapján mondhatnám ugyan, hogy márpedig ott van, de... Róma után már korántsem biztos, hogy ez lenne a megfelelő válasz. Cody is követi a példámat és csatlakozik be ismét a játékba, miközben - szemmel láthatóan - igyekszik tudomást se venni rólam. A tekintetünk nem túl gyakran kapcsolódik össze és ezt kissé csalódottan nyugtázom magamban. Komolyan olyan ez az egész, mintha számára az iménti csók nem is létezett volna. Egyszerűen csak szeretné elfelejteni? Mondjuk, kissé gondolkodóba ejt az is, hogy ezek után mégis miként fogunk holnap egymás szemébe nézni, amikor ismét kettesben leszünk? Érezhette rajtam, hogy még mindig van valami komoly a háttérben részemről, ez pedig arra enged következtetni, hogy talán meg fog kérni arra, miszerint menjek el tőle. Amikor Andreát ismét elutasítják, csak egy széles mosoly jelenik meg az arcomon, majd kapom el Cody tekintetét és a gyomrom hatalmas bukfencet vet hátra. Az ing természetesen lekerül róla, amit Moira zavartan vesz tudomásul, de azért ő is rajta felejti a tekintetét. Én és Andrea pedig minden szemrebbenés nélkül gyönyörködünk a kilátásban. Mindenesetre, Codynál 1-0 a javamra a kis szőke műmellel szemben. Ezt a kört én nyertem! Végül Cody távozóra fogja, én pedig fürgén pattanok is fel, hogy követhessem, de szinte ugyanabban a pillanatban ragadja meg valaki a karom. Kérdőn fordulok vissza, ezzel is szem elől veszítve a srácot, majd találom magam szembe Roccóval, aki immár szintén két lábon a földön áll. Vajon mindig ennyire magas volt vagy csak én vagyok túl alacsony? - Én... - kezdenék bele az elutasításba, de amikor közelebb lép hozzám, hirtelen minden levegőm elfogy és csupán némán meredek rá. Egészen helyes és a hangja! Hát az valami irtóra édes! - Legyen - biccentek végül, mintegy beleegyezve a felkérésbe, majd valamelyik barom egy lassú számot indít el, amolyan összebújósat, én pedig itt kezdem megbánni a döntésemet. Cody közelsége így is olyan módon hatott rám, ahogyan nagyon nem kellett volna, erre... Most komolyan egy másik pasival kell lassúznom?
Juan már nincs a pultnál, egyértelműen kereket oldott valamerre, amikor Cody és Alex megcsókolták egymást. Helyette pont a mosdóból tart kifelé, ujjaival a sliccét babrálva, amikor Cody belefut. A srác felemeli a tekintetét, majd hamiskásan elmosolyodik: - Nincs semmi, he? - teszi fel a kérdést, de úgy tűnik, nem viselte meg komolyabban, hogy mással látta a kiszemeltjét enyelegni. Tisztában van azzal, hogy Cody meleg, ahogy azzal is, hogy ennek ellenére képes lehet az ellenkező nemmel is ilyesmire. - Nem szeretnél velem is üvegezni? - teszi fel a kérdést incselkedve, csillogó tekintettel tanulmányozva Cody arcát, miközben egyre közelebb kerül hozzá. Végül csupán már miliméterek választják el a másik arcától, ha az esetleg nem hátrált volna előle. Ajkain hamiskás mosoly ül meg és nem ereszti a srác tekintetét. Egyértelműen ott van a pillantásában a testi vágy, amelyet már a Varjú óta érez magában, most pedig... Talán végre lehet is valami.
Nem mondom, hogy össze zavarodtam, de azért mégis megtörtént, kismillió okból kifolyólag. De legalább nem érzek bármit is megkérdőjeleződni magamban. Alexet megcsókolnom épp olyan adrenalin és mindenféle követte mint mikor... őket megcsókoltam.. A harapdálását évődve viszonzom még de ennek itt és most kell hogy megálljt mondjunk mindketten legalábbis az agyam veszettül ezt próbálja átvinni a rendszeren. És el is távolodunk egymástól. Az arcomon kismillió érzelem van és nem is biztos, hogy egyértelműen leolvasható bármi is, de némi pír az én fejemre is csúszik. Arra, hogy ez igazán jó volt a mimikám mosolyra húzódik és eltűnik a kétségbeesés és a káosz. - Igyekeztem.. - mondom ki halkan válaszul de azért arra, hogy lehet mást kért volna inkább már nem felelek csak egy féloldalas vigyorka villan fel de aztán teljesen el is eresztem és én is vissza huppanok a helyemre. Legalább totális sokkot nem kaptam.. Már ez is valami. De az igazság az, hogy nagyon mélyen bele gondolnom bármibe, most nincs energiám. Pedig lehet nem ártana.. A további játékban Alexel ellentétben én részt veszek. Kell a mindenféle interakció ami egy kicsit kiöblítheti belőlem ezt az élményt... Nem nem akarok rá odafigyelni, de... de ha ugyanolyan intenzitással marad minden bennem akkor úgy egy fél órán belül Alexet felkérem táncra és valahol nagyon mittudom én hol kötünk ki. És ez az a lépés lenne amit.. Amit egyszerűen nem kéne meglépnünk. Azért az egyik pörgetésnél Andrea ugyanúgy rápróbálkozik hogy csókot kérjen de helyette, csak egy levett ing fogadja. Nincs az az isten, hogy azzal a csajjal bármit csináljak.. A srácával már annál inkább.. Azért el el kapom Alex tekintetét és érzem hogy ezekben a röpke pillanatokban egy kicsit szétfeszül a tér és úgy érzem mintha nem lenne elég levegőnk.. Végül nem várom meg a játék végét, csak vissza kapom magamra az ingemet, de már se nem tűröm be a derekát lazán sem és nem is gombolom be. Azóta jó pár Úzó lecsúszott és mivel Rocco ebben a tekintetben az ivós haverom, neki is. És fel is állok és el is hagyom a kört, de Alex nem fog tudni követni. Egyfelől pillanatok alatt eltűnök az emberek között, másfelől a mosdó felé vettem az irányt és marhára remélem, hogy senkibe nem futok bele félúton... Persze hiába a gondolat... A tekintetemmel Juant keresem... Alex mocskosul felhúzott pusztán ennyivel, noha nincs min csodálkozni. A Római út óta feszül közöttünk valami és ha nem koppolom akkor és ott, akkor... Áh! Fogalmam sincs miért gondoltam- ostoba voltam, hogy azt képzeltem egy percet is változott amit érez irántam. És ez a csók most... A kurva életbe! - Idióta..! - szalad ki a számon halkan. ** Bár Alex tekintete úgy tűnik rágyógyult Codyra, mielőtt a lány elrohanhatna Rocco fogja meg a kezét, nem durván, de nem nagyon tud elszaladni előle. Ő is feláll. - Táncolj velem te ördögi angyal! ~ dobja be egyszerűen minden kertelés nélkül. És közelebb is lép Alexhez. - Adj nekem egy táncot, utána eleresztelek ígérem. - dorombolja a kis rekedtes hangján egy mosollyal, sötéten csillogó szemekkel.
Igen, a külvilág teljes mértékben megszűnik létezni számunkra, szóval itt és most csakis Codyra, az érintésére, a közelségére, az illatára és a csókjára koncentrálok. Teljes mértékben elveszek az ajkaiban, miközben mindkettőnk teste egymásnak feszül, én pedig lassan, de biztosan érzem, hogy talán ez a csók nem is fog csupán itt megállni. Az eszem továbbra is azt üvölti, hogy álljak le, ne tovább, de a testem és a szívem egyöntetűen ragaszkodik ahhoz, hogy ennek folytatása is legyen. Mert egy ilyen csók csakis szenvedélyből születhet, nem igaz? Mármint, nincs olyan ember a világon, aki képes lenne valakit ekkora vággyal csókolni, olyasvalakit aki teljesen közömbös számára... Évődve harapdálom zárásképp puhán az ajkait, amikor lehetőségem nyílik rá, majd válunk szét. A romantikusnak ítélt pillanat szerte is foszlik és fokozatosan megüti a fülem a társaság hangja, miközben én továbbra is Cody arcának rezdüléseit figyelem. A pír lassan, de biztosan kezd kibontakozni a sajátomon, miközben a szívem vadul kalimpálva követeli az újabb kört. Nem pihegek ugyan, de a levegőt én is kapkodva szedem, a térdeim pedig megremegnek attól az érzelmi hullámtól, amely az ismét átsöpört rajtam. Teljesen össze vagyok zavarodva, elvégre ő mondta magáról, hogy meleg, erre pedig... Mit is mondott nemrég a haverja? Hogy csak a szerelmesek csókolóznak? Nos, ha ez tényleg így van, akkor Codyban is kell lennie valaminek irántam. - Váó! - töröm meg végül a csendet, kissé hátrébb lépve a sráctól, nehogy az iménti élményeken felbátorodva most én kapjam el egy újabb menetre. - Ez igazán... jó volt - nyögöm ki végül, habár inkább használnám a fantasztikus jelzőt, semmint az előbbit. Bár, részemről nem csak a fizikai, hanem a lelki vágyakozás is befigyel, ami egyértelműen tovább fokozza az élményt. Minden annyira, de annyira intenzív volt, hogy szó szerint fájt abbahagyni. - Ha tudtam volna, hogy ez lesz belőle, akkor talán nem csak egy csókot kérek - állapítom meg, továbbra is levegő után kapkodva, mire egy-két ember hangosan felnevet, valaki más pedig mintha olyasmit mondana a háttérből, miszerint ő szobára visz, ha nagyon ragaszkodom hozzá. Csak elmosolyodom a hallottakon, majd huppanok vissza ismét a helyemre, Rocco mellé. Nem is gond, hogy így tettem, mivel nem hiszem, hogy a remegő lábaim még sokáig képesek lett volna állva tartani. A játék viszont folytatódik tovább, én azonban immár egyáltalán nem veszek részt benne. Ha valaki kérdez, válaszolok, de tekintetemmel folyamatosan Codyét keresem. Ha esetleg időközben kilépne a körből és elmenne valamerre, akkor is őt figyelem, miközben magamban azon rágódom, hogy mennyire lenne jó ötlet ezek után még egyszer nekiesni annak a bizonyos nyár végi beszélgetésnek... Sőt, ha ő esetleg a pulthoz sétálna, akkor fel is pattanok, hogy utána mehessek és tisztázhassak egy-két dolgot.
Amikor a szájrapuszi bekövetkezik már sikong egy két lelkesebb, amikor viszont még magamhoz is húzom Alexet... hát.. nagyjából el lehet képzelni mit váltunk ki. Valamiért amikor az emberek ilyesmit "fogadásból" csinálnak olyan ováció a válasz mintha nagyjából esküvőn lennénk.. bár az is valahol fogadás, csak más felhanggal, meg kicsit tovább tart mint pár lopott perc egy bulin... Az agyamnak azt hiszem egy kissé sikerül kizárnia a külvilágot ami amúgy jobb is.. Szerintem egy kezemen meg tudnám számolni, hogy mindentől függetlenül hányszor csókolóztam nyilvánosan egész életemben szóval nekem ez mindenhogyan nagy élmény.. Teljesen más jelentőséggel bír. Ölelem Alexet és folytatom amit elkezdtünk. Csak egy kicsit még... Olyan... jól esik... Olyan puha.. Olyan... Alex.. A közelsége, az illata most nagyon durván hatással van rám. A szívem majdnem kiesik a helyéről. Aztán apránként beszivárog a külvilág Rocco hangja, a lelkes füttyögések, a zene, a cseresznyés dohány illata és elválva Alextől, nagyon halkan pihegve nézek rá. Az arcomon zavart.. de lehet inkább kétségbeesett mosoly próbál kibontakozni. Azt hiszem kiszállt az agyamból a vérem..
Bőszen eszegetem a popcornt, többször is vámolva belőle, de nagyon úgy tűnik, hogy az olasz srác nem igazán sajnálja. Nagyon helyes! Ha mégis ezt tenné, tuti a fejére húznám az egész tállal, annyi szent. Csúnya dolog másokkal nem megosztani valamit, na, nem mintha én nem lennék eszméletlen önző a magam módján. Moira egyelőre semmit sem iszik, továbbra is megszeppenten üldögél a helyén, miközben egy-két srác szóval tartja. Zavartan kapkodja köztük ide-oda a tekintetét, hiszen nem szokott hozzá az ilyesmihez. Az anyja mindig is tiltotta a buliktól, a pasiktól és tőlem. Igen, tőlem a leginkább. - Mindig akad neki valaki, aki megvakarja - vonom meg a vállam, majd ismét merítek ujjaimmal a popcornból és küldöm le őket a pia után, hadd haverkodjanak. Megszoktam már, hogy senki sem érti, miért lógok Andreával, amikor ki nem állhatjuk egymást, szóval annyira nem is hatna meg egy esetlegesen erre vonatkozó kérdés. Kölcsönösen jó ez az üzlet mindkettőnknek. Galennel is hasonló a felállás, de vele is társak vagyunk, mert szükségünk van a másikra bizonyos szempontok miatt. Egy üzletet pedig nem mondunk fel, mert nem szimpi a másik képe. Inkább igyekszünk alkalmazkodni. Andrea esetében ez nem igazán megy, de nem hátrálok meg. Roccóhoz hasonlóan én is szeretem a kihívásokat. Azért a kántálás hallatán majdnem meggondolom magam és lefújom az egészet. Már veszem is a levegőt, hogy megtehessem, amikor Cody megmozdul, én pedig hirtelen meggondolom magam. Már maga a tény, miszerint meg fogja tenni, izgatottá és feszültté tesz egyszerre. Egy pillanatra még a lámpaláz is elfog, hiszen nem sok dolgom volt az ellenkező nemmel ilyen tekintetben és mi van akkor, ha nem tetszik majd neki? Ha nem lesz elég jó? De aztán rögtön eszembe is jut, hogy Cody meleg és nem hiszem, hogy pont én leszek az, aki miatt kiábrándul a női nemből. Nyilván nincsenek nagy elvárásai. És hát a csók alatt nem feltétlenül azt érti mindenki, amit Andrea és Juan művelt le nemrég mindenki szeme láttára. A szájra puszi után nem is számítok többre és... úgy őszintén? Én már ennyitől is marhára boldog vagyok, ami az igazat illeti. Bőven beérném ennyivel is, hiszen Codytól kaptam és már ez egy olyan gesztus részéről, amivel csak még nagyobbat nő a szememben. Amikor azonban a derekamat karolja át és úgy emel fel magához, a szívem nagyot dobban és valami bennem is feléled. A libabőr és a repkedő pillangók a gyomromban egyszerre élénkülnek fel, miközben én lágy mozdulattal karolom át a nyakát és igyekszem lábujjhegyre állni, hogy neki is könnyebb dolga legyen. Az eszem azt súgja, hogy ne használjam ki a helyzetet, miközben a szívem minden egyes kalimpálásával arra ösztökél, hogy rugdossam azt a lehetséges parazsat, hátha tűz gyullad a helyén...
Caleb hozza a popcornt és Rocco kezébe nyom egy nagy fém tállal ő pedig nem csak Alexet kínálja meg belőle, de a többieket is, legalábbis az első körből. Aztán csak leteszi az ölébe így aki akar belőle a későbbiekben, annak érte kell nyúlnia. Rocco csak hümmen egyet. Aztán kizárólag úgy, hogy csak Alex hallja közelebb is hajolva hozzá annyit mond olaszul. - Kellemetlen lehet, ha valakinek ennyire viszket.. - az egyszer élünkre látszik, hogy lenne mit hozzá tennie, de inkább megtartja magának. - A legszebb öröm a káröröm. - bár Rocco számára kissé felfoghatatlan, hogy ha ennyire mélységesen utál valaki valakit, akkor mi a fancnak rontják egymás levegőjét.. De a csajokra hagyja amolyan... tinidrámának elkönyvelve. Na jó... egy kicsit azért meglep, hogy Alex ezt kéri tőlem.. Ötszázmillió olyan tülekedik fel bennem ami azt ordítja, hogy ez miért nem jó ötlet és közben érzem azokat a bizonyos pillangókat... Közben simán elkezd mindenki tapsolni meg kántálni hogy "Csókot!" "Csókot!" Hazafelé azért Roccoékkal már alapoztunk egy sort, de épp csak be vaguynk csiccsentve lényegében. Még nem is nagyon látszik rajtunk. De az esélyes, hogy józanul magamra szólnék, hogy hé már ezt nem kéne!! Most valami mégis felélénkül bennem, hogy én tényleg meg akarom csókolni.. Rómában is meg akartam csókolni. úgy.. igazán... Úgyhogy felállok a helyemről, oda lépek hozzá, megsimítom az arca egyik oldalát, majd lehajolok és első körön puhán egy szájrapuszit kap csak. De aztán valami kattan bennem még egyet... És bár elsőre egészen lágy a mozdulat, de az igazság az, hogy érzem a szikrákat az agyamban meg... a gyomromban pattogni és elég hamar oda jutok, hogy a derekánál átkarolva emelem őt is állásba és mélyítem el egészen, magamhoz ölelve. Bár nem rohanok, de érezheti, hogy van benne egy visszafojtott éhség és nem kicsit kívánva csókolom. Oké... hát ezt.. mindenhogy gondoltam hogy hogy fog alakulni, csak így nem...
Nem igazán hat meg, hogy vannak, akik szórakoztatónak találják az ingyen cirkuszt - Roccóval az élen. Ha valamit ki szeretnék mondani, akkor ki fogom és nem érdekel, ki is hallja. Ha esetleg kapna popcornt, akkor én is bedobálok pár szemet, még abban az esetben is, ha nem kínálna meg belőle. Elvégre, Cody lakásán vagyunk, ahol gyakorlatilag én is lakom, ergó lakótársnak minősülök, szóval az a pattogatott kukorica az én tulajdonom is. Úgyhogy, ha hozzáférek, nem fogom sajnálni magamtól. Kell ez a kis energia, mert már így is rendesen kavarog a fejemben az alkohol, minden egyes gondolatomat kivételesen hülye szintre emelve. - Óóó, neki ez nem rohanás - javítom ki Roccót mindenféle szégyenérzet nélkül. Mármint, azt nem szégyellem, hogy mi a véleményem Andreáról. - Csoda, hogy még nem mászott rád és várt vagy húsz percet a vetkőzéssel - teszem még hozzá füstölögve, hiszen az ilyesmit általában nem díjazom. Andrea pedig olyasvalaki, aki szereti mások elől lenyúlni a rivaldafényt. Egy lány sem barátkozik vele, mert szinte rögtön lecsap a pasijukra. Nála SENKI SEM lehet jobb. - Egyszer élünk, kisvcsillag - hallom meg a szőkeség hangját Rocco mellől, mire szinte egyből belém áll az ideg. Mindenesetre visszafogom magam és igyekszem nem arra gondolni, hogy én itt és most leakasztok neki egy jobb horgot. - Ha van rá lehetőséged, ragadd meg - teszi hozzá lágyan. Aha, a gond itt csupán annyi, hogy ő az ellenkező nem esetében nem a lehetőséget ragadja meg, hanem valami egészen mást. - Háh! - röhögöm el magam Rocco mozdulata láttán, amikor megpillantom Andrea csalódott képét. - Hallod ezt, angyalom? - kúszik fel a szemöldököm a homlokom közepére. - Végre találtál egy pasit, akinek... - hajolok előre, hogy a szemébe nézhessek. - Most figyelj... - emelem ki a lényeg előtt. - NEM KELLESZ! Háh! Ez csúcs! - nevetem el magam úgy istenigazából. Még a könnyem is kicsordul, annyira tetszett az iménti jelenet. A cigifüst pedig egészen kellemes, ha dohányoznék, tuti megkérném a tagot, hogy adjon már egy slukkot belőle. Pedig magát a cseresznyét nem szeretem. A Cody által hozott italos tálcáról válogatás nélkül kapok le egy pohárkát, majd küldöm annak tartalmát a többi után. Kellemes fejfájás lesz ebből holnap, ebben biztos vagyok, de egyelőre nem izgat különösebben a dolog. Csak jól szeretném érezni magam és semmivel sem foglalkozni. - Oké! - nyugtázom, amint Cody megadja a kérdésemre a választ, majd huncutul csillogó szemekkel meredek rá, amiből talán már sejtheti, mi fog következni. - Csókolj meg! - adom ki a határozott kérést, miközben magamban abban reménykedem, hogy nem vetkőzni áll neki, ezzel is egy újabb tévképzetemet lerombolva és Andrea előtt porig alázva.
Nos a srácot inkább szórakoztatja Alex kirohanása meg Andrea fikadobálása. És oda is szól Calebnek aki épp felállt, hogy előzékenyen hozzon némi ropit sörcsúzdának, tekintettel Moirara, hogy ne szálljon nagyon a fejébe a pia, ha nincs hozzá szokva. - Figyi már, ha arra jársz, hozz már egy kis popcornt. Zseniálisak a csajok! - vigyorog teli pofával, Caleb csak felmutatja neki válaszul, vissza vigyorogva a középső ujját, de azért bedob pár adagot abból is. Andrea ajánlatára Rocco csak néz rá egy hamiskás féloldalas mosollyal és megingatja a fejét. - Oh kérlek, nem rohanunk sehova!~ Végül is Andrea teljesíti a feladatot és smink nélkül tér vissza, mire többektől jön egy kis taps meg mindenféle elismerés. Még Rocco is örül magának, meg Andreanak hogy nem pl a csöcstartóját kapta le mégis. Mire Andrea magához vonhatná a srácot, az épp rágyújt egy cherry-s szivarkára, aminek a füstje távol áll nagyon a bagófüsttől. Helyette kellemes cseresznyés az illata. Mivel a mozzanat hirtelen érte így egy nagyon kicsit még el is hajol, de jól leplezetten csak amiatt, hogy a füstöt kifújja és azt ne telibe Andreara tegye. De a vállánál is megérinti a lányt egészen finoman egy eltoló mozzanattal nem hagyja hogy a csaj bekebelezze. - Ó!ó!ó!..- dorombolja kedvesen aztán csak annyit mond - Solo gli amanti si baciano.... Csak a szerelmesek csókolóznak kedves. - megtoldja egy kis mosollyal és részéről lényegében Andrea le is lett rázva. Hála égnek Juan marad a pultnál. Őszintén örülök, hogy ő nem akar ide jönni... Úgy érzem most játékon belül valójában istenesen meg tudna szívatni csak hogy elérje amit akar. Épp hogy leteszem az italos tálcákat, amik felé mindenki hátra fordulgat és hamar le is kapkodnak mindent. Rocco kér egy Úzót, kettőt töltök, ő haverom erre és össze koccintva vele, meg még néhányakkal akiknek eszébe jut és kedvet kapnak hozzá, a másikat én húzom le. Ezt követően én is leteszem a seggem valahova ahol még volt hely és amint ez megtörténik, az üveg szája már rám is fordul és Alex felteszi a kérdést. Egy mosollyal a képemen könnyelműen csak annyit mondok. - Naná hogy merek.
️️️️️️️️️
